1. § A csekknek tartalmaznia kell:
1. a csekk elnevezést magában az okirat szövegében;
2. az utalványozottnak vagyis annak megnevezését, a ki a fizetést teljesitse;
3. azt a meghagyást, hogy az utalványozott a kibocsátó (utalványozó) számlaköveteléséből határozott pénzösszeget fizessen; ez a meghagyás ellenszolgáltatástól vagy feltételtől függővé nem tehető;
4. a kiállitás helyének, évének, havának és napjának megjelölését;
5. a kibocsátónak név- vagy czégaláirását.
Oly okiratból, mely az előbbi bekezdés 1-5. pontjában meghatározott kellékek bármelyikének meg nem felel, valamint az ilyen okiratra vezetett forgatmányból, a jelen törvény értelmében kötelezettség nem származik. Hogy az okiratnak vagy a forgatmánynak van-e és minő más hatálya: azt a fennálló egyéb jogszabályok alapján kell elbirálni.
2. § Utalványozott gyanánt, ha a csekk belföldön fizetendő, csak oly czéget szabad megnevezni, a mely külön törvénynyel elismert alapszabályai vagy a czégjegyzék tartalma szerint bankügyletekkel foglalkozik.
Ha a csekk külföldön fizetendő, oly utalványozottat is szabad megnevezni, a kire a fizetés helyén érvényben levő jog szerint csekk intézhető.
3. § A csekk névre, rendeletre vagy bemutatóra állitható ki.
A kibocsátó a csekkösszeg fölvevőjeként (utalványosként) önmagát is megnevezheti.
Ha az utalványos neve vagy czége mellett ezek a szavak „vagy a bemutatónak” vagy hasonló értelmü kifejezések fordulnak elő, a csekk bemutatóra szólónak tekintetik. Ugyanez áll, ha a csekken az utalványos nevével vagy czégével megjelölve nincsen.
4. § Az utalványozott neve vagy czége mellett előforduló hely, ha pedig ily hely a csekken kitéve nincsen, a kiállitási hely a csekk fizetési helyének és egyszersmind az utalványozott lakhelyének is tekintetik.
Ha az utalványozott neve vagy czége mellett több hely fordul elő, fizetési helynek és egyszersmind az utalványozott lakhelyének is az első tekintendő.
5. § A csekk a bemutatáskor (látra) fizetendő akkor is, ha a kibocsátó más fizetési időt tüzött ki vagy fizetési idő a csekken kitéve nincsen.
6. § Az a csekk, mely rendeletre szól, forgatmány utján átruházható; más csekkre vezetett forgatmánynak, valamint a belföldön kiállitott és belföldön fizetendő csekk másolatára vezetett forgatmánynak a jelen törvény értelmében hatálya nincsen.
A forgatmánynyal a csekkből eredő minden jog, különösen a továbbforgathatás joga is, a forgatmányosra megy át.
Az utalványozottra szóló forgatmány nyugtának tekintetik, az utalványozott forgatmányra pedig a jelen törvény értelmében hatálytalan és kereskedelmi utalványra vezetett forgatmányként sem jöhet tekintetbe.
Az 1. § második bekezdésének második mondatát a jelen §-ban megjelölt hatálytalan forgatmányokra is alkalmazni kell.
7. § A csekkre vezetett elfogadó nyilatkozat a jelen törvény értelmében hatálytalan és kereskedelmi vagy közönséges utalvány elfogadásaként sem jöhet tekintetbe.
Az 1. § második bekezdésének második mondatát erre az elfogadó nyilatkozatra is alkalmazni kell.
8. § A belföldön fizetendő csekket fizetés végett az utalványozottnál a fizetés helyén be kell mutatni:
1. a kiállitástól számitott tiz nap alatt, ha a csekk belföldön állittatott ki;
2. a kiállitástól számitott három hét alatt, ha a csekk más európai országban állittatott ki, Islandot és a Farői szigeteket kivéve;
3. a kiállitástól számitott egy hónap alatt, ha a csekk Ázsiának vagy Afrikának a Földközi- vagy a Fekete-tenger melletti partvidékein vagy e tengereknek az emlitett földrészekhez tartozó szigetein állittatott ki;
4. a kiállitástól számitott két hónap alatt, ha a csekk az északamerikai Egyesült-Államokban, Kanadában, Newfoundlandban, Mexikóban, az Azori szigeteken, Madeira szigetén, a Kanári szigeteken vagy a Zöld-fok (Cabo verde) szigeteken állittatott ki;
5. a kiállitástól számitott három hónap alatt, ha a csekk másutt állittatott ki.
A kiállitás napja a bemutatási határidőbe be nem számittatik. Ha a bemutatási határidő utolsó napja vasárnapra vagy a Gergely-naptárban megjelölt valamely közönséges ünnepnapra esik, a bemutatási határidő a vasárnapot vagy ünnepnapot követő első köznapon jár le.
A belföldön kiállitott, de külföldön fizetendő csekkek bemutatásának idejére nézve a fizetés helyén érvényben levő jog irányadó, ha pedig az e részben nem rendelkezik, a jelen törvény szabályai megfelelően alkalmazandók.
9. § A fizetés végetti bemutatás kellő helyen történtnek tekintetik, ha a csekk a leszámolási forgalomban való kiegyenlités végett szabályszerü módon oly leszámoló helyen nyujtatott be, a hol az utalványozott képviselve van.
10. § Az utalványozott a csekk kifizetése ellenében a csekk kiszolgáltatását kivánhatja. Az olyan csekket, mely nem bemutatóra szól, a beváltáskor az utalványozott kivánságára nyugtázni kell.
A csekkbirtokos részletfizetést elfogadni nem köteles.
11. § A csekk kibocsátója, valamint minden forgatója a csekk előlapján a szövegen keresztbe irt vagy keresztbe nyomtatott ezekkel a szavakkal „csupán elszámolásra” vagy hasonló értelmü kifejezésekkel megtilthatja, hogy a csekk készpénzben fizettessék. A csekk ebben az esetben csakis elszámolásra használható fel a csekkbirtokos javára az utalványozottal vagy pedig oly valakivel szemben, a ki az utalványozottal giro-számlai összeköttetésben áll, vagy a fizetés helyén létező leszámoló helynek tagja. Az utalványozottnak, a mennyiben a leszámoló helynek nem tagja, jogában áll magán a csekken, ennek bemutatásakor, a leszámoló hely valamely tagját oly czélból kijelölni, hogy a csekk a fent körülirt módon elszámolásra felhasználható legyen.
Az előbbi bekezdésben megjelölt tilalom vissza nem vonható. A tilalom figyelmen kivül hagyásából eredő kárért az utalványozott felelős.
12. § A csekknek valamely leszámoló hely (9. §) leszámolási forgalmában történt kiegyenlitése fizetésnek, annak megtagadása a fizetés megtagadásának tekintetik.
Ugyanez áll a 11. §-ban szabályozott csekkre nézve is, ha az ily csekk a körülirt módon elszámolásra felhasználtatott, illetőleg ez az elszámolás megtagadtatott.
13. § Az utalványozott a csekket, ha a kibocsátónak kellő számlakövetelése van, a bemutatási határidő lejárta után is beváltani köteles.
E kötelezettség teljesitéseért az utalványozott a kibocsátónak felelős.
Számlakövetelésnek a jelen törvény értelmében az a pénzösszeg tekintendő, melynek erejéig az utalványozott, a közte és a csekk kibocsátója vagy az ennek érdekében eljáró harmadik személy közt létrejött megállapodás szerint, a kibocsátó által reá intézett csekkeket beváltani köteles.
14. § A csekk beváltásának nem állhatja utját, hogy a kibocsátó a csekk kiállitása után szerződőképességét elveszti vagy meghal.
Az utalványozott a csekk beváltását megtagadni köteles, ha tudomása van arról, hogy a kibocsátó csődbe jutott. A csődnyitási határozatnak a belföldi hivatalos hirlapban történt első közzétételét követő nap elteltével az utalványozottnak ez a tudomása védelmeztetik.
Hogy a csekkre teljesitett fizetés a kibocsátó csődbejutása esetében a csekkbirtokossal szemben mennyiben támadható meg: azt azoknak a jogszabályoknak megfelelő alkalmazásával kell elbirálni, a melyek a közadós jogcselekményeinek megtámadására irányadók.
15. § A csekknek a kibocsátó által való visszavonása az utalványozottal szemben csak akkor hatályos:
1. ha a visszavonás a bemutatási határidő elmulasztása után vagy arra az esetre történik, hogyha a csekk a bemutatási határidőn belül fizetés végett be nem mutattatnék. Ebben az utóbbi esetben a visszavonás csak a bemutatási határidő lejárta után válik hatályossá;
2. ha a csekket a kibocsátó közvetlenül az utalványozottnak oly rendelkezéssel küldi be, hogy annak összegét a csekken név vagy czég szerint megjelölt utalványoshoz vagy forgatmányoshoz juttassa el, s a visszavonás előbb történik, mintsem ez a rendelkezés teljesedésbe ment volna.
A visszavonás, a mely különben az előbbi bekezdés 1. pontja szerint hatályos volna, a csekk elveszése esetében a csekk megsemmisitését kérelmező félre nézve nem hatályos, ha a biróság a csekk kifizetését az utalványozottnál a bemutatási határidőn belül vagy a csekk visszavonása előtt betiltotta.
16. § A csekk kibocsátója és forgatója annak beváltásáért a csekkbirtokosnak felelős.
Ha azonban a forgató forgatmányához ily megjegyzést „kötelezettség nélkül” vagy hasonló értelmü kikötést csatolt, a forgatmány alapján őt kötelezettség nem terheli.
17. § A kibocsátó és a forgató ellen a 16. § alapján érvényesithető visszkereset fentartására szükséges:
1. hogy a csekk kellő időben fizetés végett bemutattassék;
2. hogy ez a bemutatás és a fizetés nem teljesitése igazoltassék.
Az igazolás történhetik vagy a) óvással, vagy b) a csekkre vezetett, az utalványozott által aláirt s a bemutatás keltét feltüntető nyilatkozattal vagy c) valamely leszámoló helynek (9. §) tanusitványával, mely szerint a csekk nála a bemutatási határidőn belül a leszámolási forgalomban való kiegyenlités végett benyujtatott és a kiegyenlités megtagadtatott.
Az óvásnak legkésőbb a bemutatási határidő lejártát követő első köznapon kell fölvétetnie. Ugyanez áll az előbbi bekezdésben b) pont alatt emlitett nyilatkozat és c) pont alatt emlitett tanusitvány kiállitására nézve is.
18. § Visszkereset inditása helyett a csekkbirtokos más megállapodás hiányában a csekk visszaadása mellett azt a követelést érvényesitheti, mely őt a csekk kiállitásának vagy továbbadásának alapjául szolgáló jogviszonynál fogva a kibocsátó vagy más előzője ellen illeti. Ez a követelés fenmarad más megállapodás hiányában akkor is, ha visszkeresete az ennek fentartására szükséges cselekmények (17. §) elmulasztása vagy elévülése következtében elenyészett. Ebben az esetben azonban követeléséből levonható az a veszteség, melyet a kibocsátó vagy a megtámadott előző a csekknek elkésett bemutatása vagy a bemutatás elmulasztása folytán szenvedett.
Ha a csekkbirtokost a kibocsátó ellen az előbbi bekezdésben emlitett követelés meg nem illeti, a kibocsátó annyiban marad kötelezve, a mennyiben a csekkbirtokos kárával gazdagodnék.
19. § A visszkereseti igény elévül:
1. három hónap alatt, ha a csekk Európában volt fizetendő, Islandot és a Farői szigeteket kivéve.
2. hat hónap alatt, ha a csekk Islandban vagy a Farői szigeteken avagy Európán kivüli országban volt fizetendő.
Az elévülés a csekkbirtokos ellen a bemutatási határidő lejártát követő első köznap elteltével, a forgató ellen, ha előbb fizetett, mintsem ellene kereset indittatott, a fizetés napjának, minden más esetben pedig a keresetlevél kézbesitése napjának elteltével kezdődik.
20. § Az elveszett csekk tulajdonosa annak megsemmisitését a fizetési hely illetékes biróságánál kérelmezheti.
A kérvényező kötelessége a csekk másolatát bemutatni vagy legalább annak lényeges tartalmát megjelölni és a csekk előbbi birtokosát kimutatni. Ha a biróság a beterjesztett adatokat elégségeseknek találja, az utalványozottnál a fizetést betiltja és hirdetményt bocsát ki, melyben a csekk birtokosát felszólitja, hogy igényeit a csekk felmutatása mellett harmincz nap alatt jelentse be.
A harmincz napi határidő, az előbbi bekezdésben emlitett hirdetménynek a belföldi hivatalos hirlapban történt első megjelenését követő naptól számittatik.
A biróság a fizetés betiltását a csekk előbbi birtoklásának előzetes kimutatása nélkül is elrendelheti, ha a kérvényező - a biróság által szabadon meghatározandó - biztositékot nyujt. Ily esetben a biróság a fizetés betiltásával egyidejüleg a csekk előbbi birtoklásának utólagos kimutatására határidőt tüz ki, melynek sikertelen leteltével a kérvényező részére elrendelt tilalmat feloldja.
A csekknek a fizetés betiltása ellenére eszközölt beváltása a kérvényezővel szemben hatálytalan.
21. § A megsemmisitési eljárás folyamatba tétele után a csekk tulajdonosa, ha a csekknek kellő időben fizetés végett történt bemutatását és a fizetés nem teljesitését a 17. §-nak megfelelően igazolja, visszkereseti igényét a kibocsátó ellen érvényesitheti ugyan, de ezt az igényét fizetésre csak abban az esetben irányozhatja, ha a megsemmisitésig kellő biztositékot nyujt. Ily biztositék adása nélkül a csekk tulajdonosa csak azt követelheti, hogy a kibocsátó a megfelelő összeget birói kézhez tegye le.
Ha a kibocsátott hirdetmény folytán csekkbirtokosul senki sem jelentkezett, a biróság a csekket semmisnek nyilvánitja. Ha azonban a birtokos a csekket a kitüzött határidő alatt bemutatja, a biróság a megsemmisitési eljárást megszünteti és a kérvényezőt, a részére elrendelt tilalom feloldása mellett, tulajdoni jogának a csekkbirtokos ellen való érvényesitése végett a törvény rendes utjára utasitja.
22. § A csekkre megfelelően alkalmazandók a váltótörvényről szóló 1876:XXVII. törvénycikknek:
1. a váltót aláirt személyek cselekvési képességére vonatkozó 1-2. §-ai;
2. az összegadatok eltérésére vonatkozó 4. §-a;
3. a forgatmány alakjára és joghatályára vonatkozó 9. §-ának második mondata, az intézvényezettre és az elfogadóra nézve fennálló rendelkezés kivételével, 10-11. §-ai, 13. §-a és 15. §-a;
4. a tulajdonosi minőség igazolására vonatkozó 36. §-a azzal, hogy a bemutatóra szóló csekknél a tulajdonosi minőség a csekk birtoka által igazoltnak tekintetik;
5. a fizetendő pénznemre vonatkozó 37. §-a;
6. az előzők értesitésére vonatkozó 45. §-a azzal, hogy abban az esetben, ha a fizetés hiánya nem óvással igazoltatik, a csekkbirtokos közvetlen előzőjének értesitésére rendelt két nap a bemutatási határidő lejártát követő első köznap elteltétől számittatik; továbbá 46-47. §-ai;
7. a beváltási jogra vonatkozó 48. §-a azzal, hogy az óvást az utalványozottnak a csekkre vezetett nyilatkozata vagy a leszámoló hely tanusitványa (jelen törvény 17. §-a) pótolja, továbbá a visszkereseti jogra vonatkozó 49. §-a;
8. a visszkereseti igény nagyságára vonatkozó 50. §-ának első bekezdése azzal, hogy az e bekezdés 1. pontjában emlitett lejárat alatt a bemutatás napja értendő, továbbá 50 §-ának harmadik, negyedik és ötödik kivételével, ugyszintén 52. §-a;
9. a visszkereset részére kiadandó okmányokra vonatkozó 54. §-a azzal, hogy az óvást az utalványozottnak a csekkre vezetett nyilatkozata vagy a leszámoló hely tanusitványa, (jelen törvény 17. §-a) pótolja;
10. a hátiratok kitörlését illető jogra vonatkozó 55. §-a;
11. a váltómásodlatokra vonatkozó 70-73. §-ai az elfogadóra és elfogadásra nézve fennálló rendelkezések kivételével;
12. a váltómásolatokra vonatkozó 74-76. §-ai az elfogadásra nézve fennálló rendelkezések kivételével és azzal a korlátozással, hogy ezek a §-ok a belföldön kiállitott és belföldön fizetendő csekkekre nem nyernek alkalmazást;
13. a váltó kiadására vonatkozó 80. §-a;
14. a hamis és hamisitott váltókra vonatkozó 81-82. §-ai;
15. a visszkereseti igény elévülésére vonatkozó 87-89. §-ai;
16. a hitelező jogaira vonatkozó 91. §-a az lefogadóra és a kezesre nézve fennálló rendelkezés kivételével, továbbá az adós kifogásaira vonatkozó 92-93. §-ai az elfogadásra vonatkozó rendelkezés kivételével;
17. a külföldi törvényhozásra vonatkozó 95. §-a azzal, hogy a szakasz rendelkezései a csekket aláirt külföldi személyek cselekvési képességére vonatkoztatandók, továbbá ugyane tárgyu 96-97. §-ai, még pedig a 96. § azzal, hogy a belföldön fizetendő csekk vagy az ilyen csekkre vezetett nyilatkozat jogérvényessége, ha a kiállitás vagy a nyilatkozat helye külföldön van is, a külföldi törvény alapján nem támadható meg, ha az ilyen csekk vagy nyilatkozat a belföldi törvény rendelkezéseinek megfelel;
18. az óvásra vonatkozó 98. §-a, 99. §-a a 4. pont kivételével, továbbá 100-101. §-ai;
19. a bemutatás és egyéb cselekmények helyére és idejére vonatkozó 102. §-a az elfogadásra nézve fennálló rendelkezés kivételével, valamint 103. §-a azzal, hogy az első bekezdésben emlitett lejárat alatt a bemutatás napja értendő, és hogy a második bekezdésben a másolatok kiállitására nézve foglalt rendelkezés a belföldön kiállitott és belföldön fizetendő csekkekre nem, az elfogadás iránti nyilatkozatra nézve fennálló rendelkezés pedig más csekkekre sem nyer alkalmazást;
20. a hiányos aláirásokra vonatkozó 104-105. §-ai.
23. § A hamis vagy meghamisitott csekk beváltásából az utalványozottnak, vagy alkalmazottjának vétkessége nélkül eredő kárért az állitólagos kibocsátó vagy a kibocsátó csak akkor felelős, ha őt vagy a csekkek kezelésével megbizott alkalmazottját a hamis csekk kiállitása vagy a csekk meghamisitása tekintetében vétkesség terheli; eltérő megállapodás, mely az utalványozottra előnyösebb, hatálytalan.
24. § A belföldön fizetendő, az 1. §-nak s a 2. § első bekezdésének megfelelő csekk abban az esetben, ha az utalványozottól e czélra kapott ürlapon van kiállitva és vagy látra szól vagy fizetési idő rajta kitéve nincsen, valamint a külföldön kiállitott ilyen csekknek eredeti forgatmánynyal ellátott másolata négy fillér bélyegilleték alá esik; a belföldön kiállitott, de külföldön fizetendő, az 1. §-nak s a 2. § második bekezdésének megfelelő csekk pedig, valamint az akár belföldön, akár külföldön kiállitott ilyen csekknek eredeti belföldi forgatmánynyal ellátott másolata tiz fillér bélyegilleték alá esik.
Az előbbi bekezdésben emlitett csekkekre vagy csekkmásolatokra vezetett forgatmány, ugyszintén az ilyen csekkekre vezetett nyugta, valamint a 17. § második bekezdésének b) pontja alatt emlitett nyilatkozat és c) pontja alatt emlitett tanusitvány bélyegmentes.
Az előbbi két bekezdésben foglalt rendelkezések megfelelően alkalmazandók a kibocsátónak az első bekezdés szerint kiállitott azokra a meghagyásaira is, melyek arra vonatkoznak, hogy valamely girointézet meghatározott összeget a kibocsátó számlájáról egy más számlára irjon át, vagy értékpapirokat vásároljon a kibocsátó terhére, vagy szolgáltasson ki a kibocsátó letétjéből, vagy ruházzon át ebből egy más számla javára. Egyébként ezekre az okmányokra a jelen törvény rendelkezései ki nem terjednek.
Minden más csekk ugyanazon bélyegkötelezettség alá esik, mint a pénzbeli szolgáltatásra irányuló utalvány.
Az első és harmadik bekezdés alá eső bélyegkötelezettség megszegése esetében az 1881:XXVI. tc. 7. §-ának büntető határozatai alkalmazandók.
Az 1881:XXVI. tc. 29. §-a alapján kiadott illetéki dijjegyzék 59. tételének 2. pontjában, továbbá az 1883:VII. tc. 8. §-ában a csekkre vonatkozólag foglalt rendelkezés, ugyszintén az 1889:XXXIV. tc. 9. §-a hatályát veszti.
25. § A csekkösszeg két százalékát, de legalább száz koronát tevő pénzbirsággal büntetendő:
1. a ki szándékosan a 2. § első bekezdésének ellenére bocsát ki csekket;
2. a ki az általa kibocsátott csekket szándékosan nem keltezi, vagy kiállitásának napját szándékosan a valóságnak meg nem felelően jelöli meg, vagy az általa kibocsátott csekket szándékosan hosszabb bemutatási határidővel járó valótlan kelethelylyel látja el;
3. a ki más által akár belföldön, akár külföldön kibocsátott oly csekket, a melyről tudja, hogy az 1. vagy a 2. pontba ütköző módon bocsáttatott ki, átvesz, tovább ad vagy kifizet.
26. § A csekkösszeg három százalékát, de legalább kétszáz koronát tevő pénzbüntetéssel büntetendő:
1. a ki olyan csekket bocsát ki, melyel az utalványozott a fizetés végetti bemutatáskor a 13. § értelmében beváltani nem köteles és be nem vált, hacsak a kibocsátó a csekk kibocsátásakor alaposan fel nem teheti, hogy az utalványozott a csekket a fizetés végetti bemutatáskor a 13. § értelmében váltani köteles lesz;
2. az a kibocsátó, a ki, habár tudja, hogy a csekket a 15. § értelmében hatályosan vissza nem vonhatja, számlakövetelése fölött szándékosan oly rendelkezést tesz, a mely a csekk beváltását meghiusitja.
A jelen § esetében a kibocsátó a csekkbirtokosnak teljes kártéritéssel is tartozik.
27. § A 25. és a 26. §-ban meghatározott büntetést a kereskedelmi törvény (1875:XXXVII. tc.) 221. §-ában megjelölt büntetésre fennálló szabályok alkalmazásával az a törvényszék szabja ki, a melynek területén a terhelt lakik vagy állandóan tartózkodik. Horvát-Szlavonországokban pedig az a biróság, a mely ilyen esetekben az eljárásra az ottani jogszabályok szerint illetékes.
A 25. § alapján kiszabott pénzbirságot nem lehet szabadságvesztés-büntetésre átváltoztatni.
A 27. § alapján kiszabott pénzbüntetés helyett behajthatatlansága esetére megállapitandó szabadságvesztés-büntetés két havi időtartamot nem haladhat meg.
28. § A jelen törvény életbelépte előtt kiállitott csekkekre e törvény rendelkezései nem alkalmazhatók.
29. § A csekk alapján inditható visszkeresetre, valamint a csekk birói megsemmisitésére nézve az illetékesség és az eljárás tekintetében a váltóra nézve e részben fennálló jogszabályok megfelelően alkalmazandók.
30. § Azt, hogy a jelen törvénynek megfelelően mi értendő leszámoló hely alatt, a kereskedelemügyi minister rendelettel állapitja meg.
31. § Eltérő államszerződéses megállapodás hiányában a jelen törvény alkalmazásánál belföld alatt a magyar szent korona országainak területét, külföld alatt pedig minden más területet kell érteni.
32. § A jelen törvény életbeléptének napját a ministerium határozza meg. Végrehajtásával a kereskedelemügyi minister, a pénzügyminister és az igazságügyminister, Horvát-Szlavonországokban pedig a törvénykezés tekintetében Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánja bizatik meg.
