1909. évi VII. törvénycikk

a tőkekamat- és járadékadóról * 

I. FEJEZET

Általános határozatok

1. § A tőkekamat- és járadékadó tárgya mind az a vagyon vagy vagyonjog, mely a jövedelemadón kivül más egyenes adó alá nem tartozik és szolgálati viszonyból származó illetménynek vagy ellátásnak sem tekinthető.

Az adótárgy nyers jövedelme az adó alapja.

Ide tartoznak különösen.

1. az állam, törvényhatóságok, társulatok, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott kölcsönkötvények, (elsőbbségi kötvények) és záloglevelek kamatai, ha azok a fennálló törvények értelmében adómentességben nem részesülnek;

2. a váltókra, kézi vagy jelzáloggal biztositott vagy nem biztositott adóslevelekre, más egyéb okiratokra, vagy okiratok nélkül kölcsönadott tőkékből, vételárhátralékokból, telepesek által fizetendő megváltási összegekből, vagy más egyéb követelésekből (esetleg le- vagy hozzászámitolás utján) eredő kamatok, ideértve a tőkésitett kamatok után járó kamatokat is;

3. a hitbizományi, családi, egyházi, misemondásra rendelt és bárminő más alapok és alapitványok hozadéka, a letétek és óvadékok (biztositékok) kamatai;(2)

4. a járadékok általában, különösen: életjáradékok, rokonsági évjáradékok, tartásdijak, az özvegyi jog czimén kiszolgáltatott életjáradékok azoknak az eseteknek kivételével, midőn az e czélra szolgáló vagyon után az özvegy mint haszonélvező a jövedelemadón kivül más egyenes adót már fizet; továbbá a találmányok és találmányi szabadalmak használatáért, valamint a szerző halála után az örökösökre átszállott szerzői jogért (1884. évi XVI. tc.) fizetett dijak és mindazon járadékszerű visszatérő szolgáltatások, melyeknek teljesitése szerződésileg elvállalt, de nem szolgálati viszonyból eredő kötelezettségen, birói itéleten vagy törvényen alapszik;

5. a külföldi részvényekből, kötvényekből és más egyéb külföldi értékpapirokból származó kamatok vagy osztalékok;(3)

6. a gyógyszertárak, iparüzletek, bányamüvek és egyéb a föld- és házadó alá nem tartozó jogokért járó haszonbérek vagy más szolgáltatások; a bányamiveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatások (termelési jutalékok), valamint általában a szolgalmakért járó haszonvétel; az örökbér; az 1896. évi XXV. törvénycikkben tárgyalt zsellérbirtokok és az ezekhez hasonló természeti birtokok haszonvételéért fizetett évi szolgálmányok (idézett törvény 6. §-a), illetőleg megváltás esetében a váltságtőke kamata és az efféle földadó alá nem eső haszonvételi jogok (örökváltságok) után fizetett évi tartozásoknak a kamatokra eső része;

7. a hitelüzlettel foglalkozó s alapszabályaik értelmében pénzbetétek átvételére jogositott részvénytársulatoknál és szövetkezeteknél a takarékbetétek, ugymint utalványok, betéti könyvek és egyéb betéti okmányok vagy folyó számla mellett gyümölcsözés végett elhelyezett tőkékből folyó jövedelem;

8. a nem czégjegyzett leszámitolóknak és pénzüzéreknek jutalék, járandóság vagy egyéb bármely czimen huzott és egyenként megállapitható kamatjövedelme;

9. a nyug- és kegyellátási intézeteknek a jelen §-ban emlitett jövedelmei; a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által alkalmazottaik számára létesitett ilyen intézeteknek ezen jövedelmei azonban csak az esetben, ha a vagyon alapszabályszerüleg külön kezeltetik.

A kereskedelmi ügyletekből eredő követelések után élvezett kamatoknak tőkekamat- és járadékadó kötelezettségét még az a körülmény sem állapitja meg, hogy a követelésekről váltó, kötelezvény vagy bárminő adóslevél állittatott ki és abban a kamatfizetés külön is kiköttetett; ennélfogva a kereskedelmi ügyletekből eredő követelések után járó kamatok mindaddig, mig a követelés jogi alapja az üzlet megszünése, átruházása vagy egyéb okok folytán meg nem változik, e törvény szerint adó alá nem vonhatók.

Ugyszintén nem esnek e törvény alá azok a kamatok, melyek közkereseti és betéti társaságoknál az 1875:XXXVII. tc. 84. és 136. §-ai értelmében a tagoknak járnak.

2. § A magyar szent korona országainak területéről származó kamat- és járadékjövedelem adóköteles, akár a belföldön, akár a külföldön lakik annak élvezője.

A külföldről folyó kamat- és járadékjövedelem ellenben csak akkor esik adó alá, ha annak élvezője a magyar szent korona országainak területén lakik.

Külföldiek, valamint a külföldön lakó magyar állampolgárok akkor, ha legalább egy évig egyfolytában itt laknak, vagy ha csupán kereset végett tartózkodnak az ország területén, itteni lakosoknak tekintendők.

Viszonosság esetében adómentes a külföldről folyó kamat- és járadékjövedelem:

a) a jövedelemadóról szóló törvény 4. §-ának 3. pontjában emlitett személyeknél;

b) az esetben, ha az adóköteles igazolja, hogy eme jövedelme a külföldön a jelen törvénynek megfelelő, vagy a jövedelemadón kivül ehhez hasonló adó alá tartozik.

A viszonosság alapján a pénzügyminister az adómentességet oly külföldi államok értékpapirjaira is kiterjesztheti, amelyek a hasonló magyar értékpapirokat egyezményileg adómentességben részesitik.

3. § Adómentesek:

1. az állam mindazon jövedelmei, melyeknél az adó nem levonás utján szedetik;

2. a királyi udvartartás költségei; továbbá az uralkodóház tagjainak járó apanage-ok;

3. a lemenőknek vagy felmenőknek vagy oldalrokonoknak kikötés nélkül adott (külön magánjogi czimen nem alapuló) támogatások; továbbá a házassági életközösség tartama alatt az egyik házastárs által a másiknak adott járadékszerü szolgáltatások;

4. a kegyes czélokra (pl. templomépitésre, kereszt, temetkezési helyek stb. fenntartására) rendelt alapok, a javadalmazásra szántak kivételével; a perselypénzek és a könyöradományok általában; a gabella és a ritualis fürdőnek házadó alá nem eső bérjövedelme;

5. közvetlenül a tudományok előmozditására és a nyilvános közoktatás czéljaira, továbbá a katonai (honvéd, csendőr) nevelési czélokra szolgáló alapok, alapitványok és az efféle tőkék kamatjövedelme; különösen az egyházak, szerzetes-rendek, iskolák, főiskolák és más jogi személyek (iskolafenntartók) tulajdonában levő vagy általuk kezelt oly kölcsöntőkéknek kamatai, melyek népiskolák, iskolai tápintézetek, képezdék és más egyéb tanintézetek szükségleteire, tanitói vagy tanári fizetésekre fordittatnak; továbbá ugyan e czélra az állam, illetőleg a városok (községek), egyéb testületek vagy személyek által adott, esetleg szerződésszerüleg biztositott évi járulékok, segélyek azoknál, akiknek mindez adataik; végre a tanulók ellátására, nevelésére és ösztöndijaira forditott családi vagy más alapitványoknak, illetőleg alapoknak kamatjövedelme;

6. a jótékonyság czéljából fennálló köz- és emberbaráti intézetek, valamint a jótékonyczélu alapok és alapitványok kölcsöntőkéinek kamatjövedelme, valamint a nekik adott segélyek, a mely intézetek közé számitandók, különösen: a nyilvános kórházak; - mentőegyesületek; - árva és szegényápoló-intézetek; - segély-egyletek; - lelencházak; - vakok, siketnémák és hülyék intézetei; - kisdedóvó-intézetek; tüzoltó-egyletek s effélék; - a nyug- és kegyellátási intézetek közül pedig a lelkészeknek, tanitóknak, ezek özvegyeinek és árváinak gyámolitására rendelt és világi vagy egyházi hatóságok felügyelete alatt álló nyugdijalapok, az 1875. évi XXXII. és az 1894. évi XXVII. törvénycikkekkel szervezett nyugdíj- és gyámintézetek, a volt erdélyi székek, valamint a törvényhatósági, városi alkalmazottak és a községi (kör-) jegyzők nyugdíjalapjai; a kincstári erdészeti munkáspénztárak és a kincstári erdészeti altiszti személyzet segélyző-egyesületek; végül a nem nyerészkedésre alakult temetkezési egyletek;

7. a gyámpénztárak és ezek tartalékalapjai;

8. az állampénztárak (adóhivatalok) által készpénzben kezelt birói, közigazgatási és árvaszéki letétek kamatai;

9. azok a kamat- és járadékjövedelmek, melyeknek adómentességét külön törvények biztositják;

10. a gyermektartási, vagy ezeket pótló nevelési költségek, továbbá a kiskoruakat az életbenlévő szülővel szemben megillető kamatjárandóságok, ha ezek felett a szülő rendelkezik;

11. a papnövendékek és a nyilvános tanintézetei tanulók ösztöndijai;

12. a katonatisztek és katonai tisztviselők házassági óvadéka az esetben, ha az óvadék vagy egyedül a nőnek vagy egyedül a férjnek vagyonán, vagy pedig közös tulajdont képező ingatlanaikon van jelzálogilag bekebelezve, mely két utóbbi esetben az adómentesség a nőt özvegysége tartamára is megilleti, ha a férj jelzálogul lekötött vagyonának tulajdonjoga vagy haszonélvezete szintén az özvegyre száll;

13. az a kamatjövedelem, melyet az állami (1904:VII. tc. 2. §-a), a törvényhatósági vagy községi tisztviselők és alkalmazottak hivatali minőségükben az állami, törvényhatósági vagy községi pénztáraknál készpénzben letett óvadékaik után ugyanazon pénztárakból huznak;

14. a járdafoglalási, kiszökelési dijak s általában a közterületek használatáért fizetett bérek; a törvényhatóságok, városok és községek vámszedési, vásártartási és helypénzszedési, kövezetvámszedési és egyéb közszolgáltatási jelleggel biró bevételeiből származó jövedelem; továbbá a közutak, utczák és egyéb üdülőhelyek fenntartására, szabályozására és szépitésére rendelt alapok jövedelme; végül a használatba adott dolgokért vagy jogokért, az elbirtoklás megakadályozása czéljából, a tulajdonjog elismerése fejében fizetett összegek (u. n. arany- és ezüstpénzek).

Az adómentesség az egyenes adókon nyugvó összes adópótlékokra is kiterjed.

4. § A 3. § 4-6. pontja alá tartozó alapitványoknak kamatjövedelmei még akkor is adómentesek maradnak, ha azok, az alapitók akaratához képest, bizonyos ideig az alaptőkéhez csatoltatnak.

Ellenben az előző §-ban foglalt adómentesség megszünik, ha a tőke adóköteles értékpapirokban fekszik (1. § 1. pont), vagy takarékbetétként gyümölcsözik.

5. § A gyámoltak és gondnokoltak külön kezelt vagyonuknak tőkekamat- és járadékadó alá eső jövedelme után külön adóznak; ellenben a gyámpénztárak által összesitve kezelt és jelzálogilag biztositott tőkéiknek kamatjövedelme után együttesen a gyámpénztár terhére iratik elő az adó, mely azt a gyámoltaktól és gondnokoltaktól a reájuk eső jövedelem arányában vonja le. Az adóalapot a tartalékalap jutalékának levonása után mutatkozó kamat főösszege alkotja.

6. § A tőkekamat- és járadékadót az adótárgy tulajdonosa, illetőleg haszonélvezője fizeti.

Vagyonközösség esetén a tulajdonosok egy adóalanyt képeznek s tekintet nélkül vagyonrészeikre, a kivetett adóért egyetemleg szavatolnak.

7. § A jövedelemnek beigazolt megszünése vagy megsemmisülése esetében az az után kivetett adó a fél kérelmére a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által bármikor törlendő, de a befizetett adóra nézve a visszaható törlés a kérvény beadásától számitott öt éven tul nem terjedhet.

Ha az adóköteles a kamat- vagy járadékjövedelmet megkapta, magának a vagyonnak vagy vagyonjognak egészben vagy részben bekövetkezett megsemmisülése a kivetett adó visszaható törlésére indokul nem szolgál.

II. FEJEZET

Az adóköteles jövedelem meghatározása; adókulcs

8. § A tőkekamat- és járadékadó alapja:

1. ha az adó levonás utján szedetik be,

a) a 25. § esetében az ott meghatározott kamat;

b) egyéb esetekben az az összeg, mely az esedékesség napján felvehető;

2. minden más esetben az adótárgyaknak egyenként vett az a nyers jövedelme, mely a kivetést megelőző évben mutatkozik.

Kölcsönöknél csakis a tényleg fennálló tőke kamata veendő adó alá.

9. § Ha az adóköteles kamat- vagy járadékjövedelmet nem készpénz, hanem egészben vagy részben más egyéb szolgáltatások vagy természetbeni járandóságok (élelmezés, ruházat, neveltetés, lakás s. a. t.) vagy átvállalt terhek alkotják, ezeknek értéke, az adó megállapitása végett, a helyi viszonyoknak megfelelőleg készpénzre számitandó fel.

Takarékbetéteknél a betevők helyett a pénzintézet által fizetett adó, akár levonatott a kamatösszegből, akár nem, az adó-megállapithatásnál mindenkor figyelmen kivül hagyandó.

10. § Adóssági kamatok levonása rendszerint nincs megengedve.

Ha a fél hitelt érdemlőleg igazolja, levonandók:

1. az adótárgygyal összekötött, magánjogi czimen alapuló oly teher, mely annak összegét kevesbiti;

2. az 1. § 6. pontjában emlitett adótárgyaknál az adó alanyát terhelő karbantartási költségek. Ha e költségek nagysága ellen aggály merül fel, azoknak összege a kivetés során - esetleg szakértő közbejötte mellett - állapitandó meg.

A terhek csakis abból a jövedelemből vonhatók le, a melyre vonatkozólag tényleg felmerültek.

A nyug- és kegyellátási intézeteknél a kifizetett nyugdijak és segélyek összege kiadásként nem vonható le.

11. § Azoktól az esetektől eltekintve, midőn az adó levonás utján szedetik be, az egyes adótárgyak jövedelmének évközi emelkedése vagy apadása a kivetett adót nem érinti. Viszont az a körülmény, hogy a fél az adóköteles jövedelmet nem kapta meg, az adó kivetését csak a 22. § esetében függeszti fel.

12. § Tőkekamat- és járadékadó fejében 5% fizetendő. Ez alól kivétetnek és az adó kulcsa:

1. két százalék:

a) a házassági életközösségben nem lévő nőnek tartásdija, a felmenőknek, a lemenőknek, fogadott gyermekeknek, vőnek vagy menynek s a testvéreknek ellenszolgáltatás nélkül, de tényleg kikötötten és rendszeresen adott járadékok után;

b) a katonatisztek és a katonai tisztviselők adóköteles házassági óvadéka után;

c) a bányahaszonbér és a bányamiveléshez szükséges beleegyezésért járó ellenszolgáltatás (termelési jutalék) után;

d) a gyámpénztárak által összesitve kezelt s jelzálogilag biztositott tőkék kamatjövedelme után;

2. hét százalék:

a) a földtehermentesitési pénzalap részéről papi tized kárpótlás fejében kiállitott járadéki okmányok alapján élvezett összegek után;

b) az 1875:XII. törvénycikkben emlitett horvát-szlavonországi jelzálogos váltsági kötvények után.

3. Tiz százalék az 1. § 1., 5. és 8. pontjában emlitett és az előző 2. pont alá nem eső jövedelmek után.

III. FEJEZET

Kivetési eljárás

13. § A tőkekamat- és járadékadót lajstrom alapján a kir. pénzügyigazgatóságok (királyi adófelügyelő) évenként vetik ki.

Az adó községenként (városonként), Horvát-Szlavonországok területén pedig adóközségenként vettetik ki.

14. § A tőkekamat- és járadékadó a feleknek az adó tárgyak szerint egyenként részletezett bevallása alapján, illetőleg vallomás hiányában, vagy ha a fél vallomásának hiányait a kitüzött határidő alatt nem pótolja, hivatalból állapittatik meg.

Ha a kamat- vagy járadékjövedelmet nemcsak készpénz, hanem más egyéb természetbeni szolgáltatások is képezik, a bevallásban ezek részletesen felsorolandók és a helyi viszonyoknak megfelelőleg pénzértékben is kifejezendők.

Ha az értékelés ellen aggály merül fel, az a kivetés során - esetleg szakértő közbejötte mellett - helyesbitendő.

Az 1. § 6. pontjában emlitett adótárgyak jövedelméről a vallomás mindig annál a községelőljáróságnál (városi adóhivatalnál) nyujtandó be, a hol az adótárgy fekszik; minden más esetben pedig a hol a fél lakik, vagy lakás hiányában, a honnét az adóköteles jövedelem folyik.

15. § A tőkekamat- és járadékjövedelem bevallására kötelezve van:

a) az adótárgy tulajdonosa vagy haszonélvezője, vagyonközösség esetén az összes tulajdonosok;

b) nem önjogu, valamint jogi személyeknél a törvényes képviselő, a ki ezeknek érdekeit a továbbiakban felelősség mellett szintén képviseli.;

Az a) pont esetében, ha a közös tulajdonosok közül csak egy ad vallomást, utóbbi az összes tulajdonosok meghatalmazottjának tekintendő (30. §).

16. § Az általános adókivetéshez beadandó vallomások benyujtásának határideje, azok kiállitása, gyüjtése és megvizsgálása tárgyában a pénzügyminister rendeletileg intézkedik.

Ha a vallomásadásra kötelezett a vallomási ivet kiállitani nem tudná, a községi vagy városi közegek (jegyzők, városi adóhivatalok) kötelesek a vallomási iv kiállitásánál hivatalból dijtalanul segédkezni, illetőleg a tollba mondott vallomás alapján a vallomási ivet a fél nevében kitölteni s ennek megtörténtét hivatalból igazolni. A segédkezésnek megtagadása - a közadók kezeléséről szóló törvény értelmében - minden egyes esetben 5-50 K-ig terjedhető birsággal büntethető.

A beadott vallomásnak hivatalosan megjelölt hiányait nyolcz napi záros határidő alatt a fél pótolni tartozik.

17. § Ha az előző évben már adó alá vont tőkekamat- és járadékjövedelmekben változás nem állott be, elegendő, ha a fél folytatólagos bevallásában e körülményre csak hivatkozik.

18. § Ha a fél vallomást nem ád s a kivető közegek az adóköteles jövedelem keletkezéséről hivatalból vagy más uton szereznek tudomást, a fél által adandó bevallás 8, illetőleg külföldön lakóknál 30 nap alatti beterjesztésre irányuló felhivásnak csakis akkor van helye, ha az adó megállapitása czéljából erre feltétlenül szükség van. Ez a felhivás azonban a 19. § következménye alól nem menti fel az adózót.

Ha a fél a felhivásnak nem tesz eleget, vagy felhivásra szükség nincs, a kivető hatóság az adót hivatalból állapitja meg.

19. § A ki vallomását az előirt határidőben be nem adja, vagy abból adóköteles tárgyakat kihagy, a be nem vallott adótárgy után a kivetés során megállapitott adónak 1%-át, ha pedig az előző 18. § értelmében hozzá intézett felhivásnak sem felel meg, további 4%-át fizeti pótlék fejében, melyet a pénzügyi hatóság a kivetési lajstromban egyidejüleg állapit meg.

Ha a kivetett adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, vagy évközben megszünik, ennek megfelelőleg a pótlék is helyesbitendő, illetőleg törlendő.

Törlendő a pótlék akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során igazoltatik, hogy a mulasztás vétlen volt.

Ha azonban a fél igazolja, hogy vallomását vétlen mulasztásból nem adhatta be s a hozzá intézett felhivásnak szintén ez okból nem felelhetett meg, a pótlék kivetése mellőzendő.

20. § Tényleges viszonyok és adatok iránt, melyekből bárkinek adóköteles jövedelme megitélhető, köteles mindenki tudomása szerint akár mint tanu, akár mint szakértő felvilágositást adni, ha erre a kivető közegek felszólitják és a kihallgatás tiltva nincs.

Ezen eljárás során a faggatás, családi viszonyokba avatkozás kerülendő s a nyomozás csak az adó kivetéséhez szükséges adatokra és tényleges viszonyokra terjesztendő ki.

Nem lehet tanu vagy szakértő az az egyén, a ki a biróságok előtti polgári peres eljárásban mint tanu vagy szakértő ki nem hallgatható, illetőleg a tanuskodást, vagy szakértői véleményadást megtagadhatja.

Hogy a tanu vagy szakértő mikor és mennyi napidijat igényelhet, azt a pénzügyminister rendeleti uton szabályozza.

21. § Telekkönyvi bejegyzéssel biztositott tőke- és járadékjövedelem után az adó rendszerint mindaddig kivetendő, mig a telekkönyvi bejegyzés fennáll. Ha azonban a fél nyugtával vagy más egyéb hiteles okmánynyal követelésének megszüntét igazolja, zálogjogi törlés nélkül is megszünik az adókötelezettség.

Ha a jelzálogilag bekebelezett tőkéknél kamatélvezet biztositva nem lett, de az adós nyilatkozatával vagy más módon a kamatélvezet megállapitható, az adó kivetendő.

22. § Ha az adós csődbe jutott, vagy ha a járadék, illetőleg kölcsöntőke vagy annak járuléka per tárgyát képezi, a csőd, illetőleg per tartama alatt a tőkekamat- és járadékadó folytatólagos kivetése a fél kérelmére szünetel s a folyó évi adónak a csődnyitástól, illetőleg a perinditás napjától az év végéig járó része leirandó.

Az adóköteles jövedelem csőd vagy per alatti voltát, az erre vonatkozó bizonyitékok csatolásával, a fél a kir. pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) jelenti be s a következő évekre adott vallomásában a csőd, illetőleg a peres eljárás folyamatát a vonatkozó birói határozatokkal igazolni köteles.

Ha a fél ebbeli kötelességének eleget nem tesz, vagy ha a vallomásához csatolt bizonyitékokból az derül ki, hogy a peres eljárás befejezését önként késlelteti vagy halasztja, az igénybe vett kedvezmény azonnal megszünik s a tőkekamat- és járadékadó visszahatólag is kivetendő.

Ha a fél a csőd vagy peres eljárás befejeztével az adóköteles jövedelemnek azt a részét, mely után az adó kivetése függőben tartatott, egészben vagy részben megkapta, köteles erről 15 nap alatt, a vonatkozó iratok csatolásával vagy a reájuk való hivatkozással, szabályszerű vallomást adni. Annak elmulasztása a 19. § következményeit vonja maga után.

23. § A kivetés évében keletkezett adóköteles tőkekamat- és járadékjövedelmeket a fél csak a keletkezésre következő évben köteles bevallani.

IV. FEJEZET

Adólevonás

24. § A bevallás elmarad és levonás utján szedetik be az adó:

1. az 1. § 1. pontjában emlitett adóköteles értékpapirok kamatai után az adós által, kivéve a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott kölcsönkötvényeket (elsőbbségi kötvényeket) és zálogleveleket, melyeknek kamatait a felek kötelesek bevallani;

2. a gyámpénztárak összesitett pénzkezelési rendszerénél az 5. §-ban elmondottak szerint a gyámpénztár által;

3. a takarékbetétek után a pénzintézet által.

A kifizetett vagy a tőkéhez irt kamatokból a levont adó visszatartható.

Ha a levonást nem állampénztár teljesiti, az esedékessé vált kamatok után járó adó teljes összege az 1. pont esetében legkésőbb a kamat esedékessé váltától számitott öt nap alatt, a 2-3. pont esetében pedig a 25. § szerint, mindenkor megfelelő kimutatás kiséretében, az állampénztárba szolgáltatandó be.

25. § A náluk elhelyezett takarékbetétekből folyó kamatjövedelmek összegét kötelesek a pénzintézetek és pedig:

a) a kifizetett kamatok összegét évnegyedenként minden év márczius, junius, szeptember és deczember havának utolsó napjáig terjedőleg;

b) a tőkésitett kamatok összegét félévenként minden év január és julius havának utolsó napjáig, illetőleg ha a tőkésités csak évenkint történik, minden év január havának utolsó napjáig terjedőleg a pénzügyminister által rendeleti uton szabályozandó módon és a fentebb megjelölt határidőket követő 15 nap alatt a királyi adóhivatalnak (állampénztárnak) kimutatni és az adót beszállitani.

Csődbejutott pénzintézetnél elhelyezett betétekből eredő kamatok után az adó csak abban az esetben követelhető, ha az még a csődbejutás előtt vált esedékessé.

Az 5. § esetében a gyámpénztárak félévenként, minden év január és julius havának utolsó napján kötelesek a letelt félévre szóló kamatokat a kir. adóhivatalnak kimutatni és az adót egyidejüleg beszolgáltatni.

26. § Az adólevonást eszközlő pénztár vagy intézet (társulat) az adó beszállitásának alapjául szolgáló kimutatás adataiért felelős.

A kir. pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) jogában áll ezen adatok helyes vagy helytelen voltát a helyszinén könyvvizsgálat utján megállapitani.

A vizsgálat során a belkezelésnek és egyéb, az adó helyességének megállapitásával szorosan egybe nem függő kérdéseknek vitatása és azok tárgyalásába való bocsátkozás kerülendő.

Ha a vizsgálat alkalmával a kimutatás hiányosnak bizonyul, pótelőirásnak van helye.

27. § Azok az adóösszegek, melyeket a 24-25. § szerint kötelezettek a kitüzött határidők alatt a kir. adóhivatalba be nem szállitanak, a közadók kezeléséről szóló törvény értelmében s a mulasztás tartamára számitandó késedelmi kamatokkal együtt hajtandók be tőlük.

28. § A levonás utján beszedett tőkekamat- és járadékadó az egyenes adókon nyugvó összes adópótlékoktól mentes.

V. FEJEZET

Vegyes intézkedések

29. § A 15. § b) pontja esetében a törvényes képviselő a kivetett adóért szavatol.

30. § A vallomásadásra kötelezett a jelen törvényben előirt kötelességének meghatalmazott utján is megfelelhet, ennek eljárásáért azonban anyagilag a meghatalmazó felelős.

A bélyegmentes meghatalmazás kivánatra felmutatandó.

A vagyon kezelésével vagy gondozásával megbizott - külön meghatalmazás nélkül is - meghatalmazottnak tekintendő.

31. § Az elsőfolyamodásu kir. biróságok kötelesek a tőkéknek és járadékoknak zálogjogi ki- és bekebelezésére vonatkozó végzéseket, a beperesitett váltó és egyéb követelések tárgyában hozott jogerős marasztaló vagy megállapitó birói határozatokat a kir. pénzügyigazgatóságokkal (adófelügyelővel) közölni.

E határozatokban a hitelező és adós lakhelye mindenkor pontosan kiteendő.

32. § A jogorvoslati eljárást, a kivetett adónak könyvelését, esedékességét, beszedését, behajtását, biztositását és elévülését, a mindezekkel összefüggő egyéb kérdésekkel egyetemben a közadók kezeléséről szóló törvény szabályozza.

33. § A vallomás adására kötelezettel szemben felmerülő jövedéki kihágások eseteit és azok megtorlását a jövedelemadóról szóló törvény 71. §-a szabályozza.

Ez a rendelkezés az adó levonására kötelezettekre is kiterjed (24. §).

34. § Jelen törvény 1911. évi január hó 1-ével lép életbe.

Hatálybaléptével a vele ellenkező törvények és szabályok hatályon kivül helyeztetnek; nevezetesen hatályát veszti az 1875:XXII. tc., az 1883:VII. tc., az 1883:XLVI. tc. 7. §-a és az 1908. évi V. tc. 7. §-a.

E törvény életbeléptét megelőző időre szóló visszahatólagos adóztatások vagy törlések eseteiben azonban ezen hatályon kivül helyezett törvények rendelkezései érvényben maradnak.

35. § Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminister és igazságügyminister, Horvát-Szlavonországokra nézve a pénzügyminister, a ki e tekintetben Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el, bizatnak meg.


  Vissza az oldal tetejére