1909. évi IX. törvénycikk

az általános kereseti adóról * 

I. FEJEZET

Általános határozatok

1. § Általános kereseti adó alá tartozik mindaz a jövedelem, mely a magyar szent korona országainak területén bárki által folytatott ipar- és kereskedelmi üzletből, bányászatból, szellemi és bármi más haszonhajtó foglalkozásból származik, kivéve a szolgálati viszonyból eredő illetményt vagy ellátást és azt a jövedelmet, melyet a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvény már magában foglal.

Ide tartoznak különösen:

1. a haszonbérlők jövedelme;

2. az állami, törvényhatósági, községi (városi) vámszedési, vásártartási és helypénzszedési jog kivételével a kir. kisebb haszonvételi jogok jövedelme önkezelés esetén, ideértve a tengeren, nyilt vizeken és a földadó alá nem eső zárt vizterületeken bármely czimen folytatott halászat jövedelmét is;

3. a bányatörvény alá eső bányamivelés és a hozzá tartozó iparágak üzlete;

4. az irodalmi, müvészi, ügyvédi, orvosi, mérnöki tevékenységből, a magánoktatásból és más egyéb nem szolgálati viszonyon alapuló értelmi foglalkozásból eredő jövedelem;

5. a gyógyszerészek, gyárosok, iparosok, kereskedők, bankárok, pénzüzérek, zálogüzlettel foglalkozók jövedelme és általában minden más haszonhajtó foglalkozás;

6. a telkeknek, vagy egyéb vagyontárgyaknak iparszerüleg folytatott adásvételéből származó jövedelem, valamint az a jövedelem, a mely adásvétel utján megszerzett s a szerzés időpontjától számitott 5 éven belül, vagy a tulajdonostól nyert megbizás (opcio) alapján részleteladás utján értékesitett telkeknek vagy földbirtoknak eladásából ered;

7. az ország területén üzött haszonhajtó foglalkozásból eredő jövedelme azoknak a külföldi részvénytársaságoknak és szövetkezeteknek, a melyeknek a magyar szent korona országaiban bejegyzett czégük nincs;

8. a közkereseti és betéti társaságoknak üzleti jövedelme;

9. a közkereseti vagy betéti társaságoknak nem minősithető alkalmi és társasvállalatoknak a vállalatból eredő együttes jövedelme, ha és a mennyiben nem igazoltatik, hogy a jövedelem vagy annak egy része a vállalatban résztvevők kereseti adójának megállapitásánál már figyelembe vétetett.

2. § Iparigazolványnyal biró iparosok, ha mindjárt ipari üzletek számára dolgoznak is, összes keresetük után a jelen törvény szerint adóznak.

3. § Nem tartoznak általános kereseti adó alá:

1. az 1. § 4. pontjában emlitetteknek köz- vagy magánszolgálatból folyó illetménye vagy ellátása, mégis magánszolgálat esetében csak akkor, ha az adózó csupán egy személynek (vállalatnak) áll szolgálatában;

2. a saját vagy haszonbérben birt ingatlanokon folytatott vadászat;

3. a márvány-, kő-, kavics-, murva- és földbányáknak s általában a bányatörvény alá nem eső bányaterületek anyagának kiaknázása, ha az anyag forgalomba hozva nem lesz;

4. a külön haszonhajtó foglalkozásként üzött mű- és kereskedelmi kertészet kivételével a mező- és erdőgazdasági termelés, szőlő- és kertmivelés, továbbá az ezekkel kapcsolatos selymészet, méhészet, állattenyésztés, haltenyésztés, állathizlalás és egyéb mellékiparágak jövedelme a földadó alanyainál, ha ezek főleg saját nyers termékeik eladására, vagy e törvény szerint adókötelesnek nem minősithető feldolgozására szoritkoznak.

E törvény szerint adóköteles eladás vagy feldolgozás alatt - a tejtermékek kivételével - az őstermelés nyers termékeinek az illető gazdasági ág körébe természetszerüleg nem tartozó eladása vagy átdolgozása értendő.

4. § Állandóan mentesek a kereseti adó alól:

1. az állami szállitási vállalatok (vasutak) és általában azok az állami vállalatok, a melyeket az állam önmaga üz, ha azoknak kizárólagos tulajdonosa, ideértve ily esetekben a magánjogi czimen birt és hasznositott kir. kisebb haszonvételeket is; továbbá azok a törvényhatósági és községi (városi) vállalatok, melyek a közigazgatás czéljaira szolgálnak és a jelen törvény alá eső más vállalatoknak nem versenyvállalatai, valamint a városok által fenntartott zálogházak;

2. a házi ipar az esetben, ha az azzal foglalkozók a maguk vagy háznépük segélyével, de idegen munkások alkalmazása nélkül előállitott czikkeket vagy megrendelésre készitik, vagy azokkal nem állandóan, hanem csak koronként házalnak, illetőleg állandó üzlethely nélkül kereskednek; továbbá a földmivelőknek más egyéb, csak ideiglenesen és nem iparszerüleg folytatott mellékfoglalkozásai;

3. a nyilvános táp- és oktatóintézetek, az országos letartóztató- és javitóintézetek, valamint a birósági fogházak ipari foglalkozása, a katonai intézetekben és üzlettelepeknél alkalmazott katonák munkája;

4. a külön törvényekkel adómentesitett belföldi vállalatok;

5. a közönséges napszámos munka;

6. a megváltás alá eső mezőgazdasági kisebb szeszfőzdék, ha csakis saját termésü anyagaikat dolgozzák fel;

7. a nyilvános tanintézetek tanulóinak magántanitásból vagy efféle magánfoglalkozásból folyó jövedelme;

8. a kolduló vagy betegápolással foglalkozó szerzeteknek ezen foglalkozásukból eredő jövedelme;

9. a nem haszonra alakult közmüvelődési intézetek (ideértve a testedzéssel foglalkozó sportegyleteket is), valamint az efféle emberbaráti és jótékonyczélu intézeteknek az általuk gondozott egyénektől beszedett dijakból, segélypénzekből eredő jövedelme, akár hatóságok, akár a nyerészkedési czél kizárásával alakult egyletek által tartatnak fenn; végül a jótékonyczélu előadásokból folyó jövedelem;

10. a boritaladó és husfogyasztási adó beszedése iránt az államkincstár és a községek (városok) között kötött haszonbéri szerződésekből eredő jövedelem;

11. azok a közös raktárak, melyekben az egyenként már adózó iparosok kizárólag saját gyártmányaikat árusitják;

12. a gabella-jövedelem és a rituális fürdő jövedelme házi kezelés esetében;

13. azok a külföldiek, kiknek adómentességét a fennálló nemzetközi szerződések biztositják;

14. azok az egyének, a kik jövedelmüknek csekélysége (létminimum) czimén jövedelemadót nem fizetnek. Ez a mentesség azokra, a kik a jövedelemadótörvény 3. §-a értelmében a háztartás fejével együtt adóznak csak akkor vonatkozik, ha e czimen a háztartás feje is adómentes.

Az 5. és 14. pont kivételével az adómentesség az egyenes adókon nyugvó összes adópótlékokra is kiterjed.

5. § Az ideiglenes adómentességek eseteit, s azoknak tartamát a vonatkozó külön törvények szabályozzák.

6. § Ha a magyar szent korona országainak területén folytatott vállalat vagy haszonhajtó foglalkozás üzleti tevékenysége a külföldre is kiterjed, összes jövedelme után a belföldön adózik.

Ezekből a külföldön folytatott vállalatokból, külföldön felállitott fiókintézetekből, üzlettelepekből, elárusitó irodákból, raktárakból vagy ügynökségekből eredő jövedelem a belföldön csak akkor nem esik adó alá, ha az adóköteles igazolja, hogy abban az államban, a melyből a jövedelem származik, ezen jövedelemtől - a jövedelemadón kivül - a jelen általános kereseti adónak megfelelő adót már fizet és az illető állammal e tekintetben viszonosság áll fenn.

7. § Külföldön lakók, ha üzletüket a magyar szent korona országainak területén felállitott fióküzlet, eladási, bevásárlási vagy gyártelep, raktár utján, továbbá személyesen vagy oly módon gyakorolják, hogy ez a haszonhajtó foglalkozás folytatását igazolja, ennek mérvéhez képest az ország területén is általános kereseti adó alá vonandók.

8. § Üzletüket ugy Magyarország, mint Ausztria területére kiterjesztő vállalatoknak az előző szakaszban foglalt határozmányoktól netalán eltérő adózását a vonatkozó törvények szabályozzák.

9. § Az adófizetési kötelezettség kezdődik:

a) ujonnan keletkezett vállalatoknál és foglalkozásoknál az üzlet vagy foglalkozás megkezdését,

b) ideiglenes adómentesség esetében az adómentesség megszünését követő hónap elsejével.

10. § Az adófizetési kötelezettség annak a hónapnak végével szünik meg, a melyben az adóköteles foglalkozás beigazoltan megszünt.

A kérvény az adókötelezettség megszünésétől számitott 15 nap alatt a kir. pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) nyujtandó be. Késedelem esetén a megszünés - hacsak korábbi megszünte minden kétséget kizáró módon nem igazoltatik - egyedül a bejelentés napjától vehető figyelembe.

Felszámolás vagy csőd esetében az előirt adó annak a hónapnak végeig fizetendő, a melyben a felszámolás megkezdetett, illetőleg a csőd megnyittatott. Ha azonban az adóköteles foglalkozás a felszámolás vagy csőd tartama alatt is folytattatik, ezen idő tartamára, az üzlet folytatásának terjedelméhez képest, külön ujabb adó megállapitásának van helye.

11. § Uj adókivetésnek nincs helye:

1. ha az adóköteles elhaltával hagyatékának örökösei az üzletet tovább folytatják;

2. ha tüzvész, árviz vagy egyéb elemi csapás esetén az üzlet (üzem) forgalma egyidőre csak szünetel. Ez esetben, ha a megszakitás 15 napnál tovább tartott, az annak tartamára aránylag eső adó a fél kérelmére utólag leirandó.

Ha ugyanazon adókötelesnek egy-egy községben haszonbérben birt összes földterületein a termés még a letakaritás előtt elemi csapás következtében teljesen tönkrement, a kivetett kereseti adó a fél kérelmére egészben leirandó. Részleges elemi kár esetén azonban a károsodás csak a következő évi adókivetésnél vehető figyelembe.

A kérvény a 2. pont esetében a megszakitás, a második bekezdésben emlitett haszonbérleteknél pedig az elemi kár bekövetkezése napjától számitott 15 nap alatt a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) nyujtandó be. Később beadott kérvények csakis beérkezésük napjától vehetők figyelembe.

12. § A kereskedelmi czég bejegyzéséről, a czégjegyzékekben előfordult s a kereskedelmi törvény értelmében az illetékes kir. törvényszéknél bejelentett változásokról szóló határozatok, továbbá a kiszolgáltatott iparhatósági igazolványok és engedélyek vagy azoknak megszünése, végre hatóságok és hivatalok által harmadik személyekkel kötött s illetékkiszabás végett bejelentés alá nem eső szállitási, épitési, más egyéb vállalati szerződések az illetékes törvényszékek, hatóságok és hivatalok által másolatban a kir. pénzügyigazgatósággal (adófelügyelővel) is közlendők.

A kereskedelmi és iparkamarák, a községi előljáróságok (városi polgármesterek), a biróságok és más közhivatalok a megkeresés vételétől számitott 15 nap alatt kötelesek azokra a megkeresésekre válaszolni, melyeket a pénzügyi hatóságok adatgyüjtés czéljából hozzájuk intéznek.

A vasuti és gőzhajózási vállalatok állomásain történő adatgyüjtést a pénzügyminister a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg rendeleti uton szabályozza.

13. § Ha az üzleti nyereség csak részben adómentes, részben pedig adóköteles, a pénzügyminister rendeleti uton szabályozza azt az eljárást, mely az adómentes és adóköteles jövedelemnek az adómentesség tartama alatt elkülönitett könyvelését, bevallását s az üzleti vagy vállalat müködésének adózási szempontból való ellenőrzését illeti.

A mely évben az ideiglenes adómentesség megszünik, e körülmény már az alapkivetésnél figyelembe veendő.

II. FEJEZET

Az adóköteles jövedelem meghatározása

14. § Az általános kereseti adó alapja minden egyes haszonhajtó foglalkozásnál az adóévet megelőző évből származó tiszta jövedelem.

A tiszta jövedelmet a nyers bevételnek a következő szakaszban felsorolt költségek és kiadások levonása után mutatkozó maradványa alkotja.

Ha valamely haszonhajtó foglalkozásnak évi jövedelme még nincs, a védelmezett évi jövedelem az adóalap.

A mennyiben az üzemi gazdasági éve a naptári évvel nem azonos, az adókivetést közvetlenül megelőzőleg az az üzleti (gazdasági) év tekintendő, melynek végeredménye a kivetés időpontjában ismeretes.

A jövedelemnek évközi emelkedése vagy apadása a kivetett adót nem módositja.

15. § Az adóköteles tiszta jövedelem kiszámitásánál a nyers bevételből levonandók:

1. a nyers bevétel megszerzésére (kitermelésére), biztositására és fenntartására forditott összes kiadások, ideértve a leltári vagyon karbantartására, megujitására, pótlására és kezelésére forditott kiadásokat is;

2. a házadó alá nem eső épületek, gépek, valamint az egyéb holt leltári tárgyak elhasználása fejében eszközölt évi leirások, a mennyiben ezek az üzleti kiadások között - karbantartás vagy pótlás czimén - már elszámolva nincsenek;

3. az állami segélyek (subventiók), továbbá az üzleti (üzemi) veszteségek, az előző évnél régibb időből eredő veszteségek kivételével, melyek le nem vonhatók;

4. a tényleg fizetett kamarai illetékek és kárbiztositási dijak, továbbá az üzletet (üzemet) terhelő állami és községi (városi) közvetett adók, illetékek és vámok, valamint azok a járulékok és összes költségek, a melyek a fennálló törvények értelmében a gazdasági, ipari és egyéb alkalmazottak (cselédek) után fizetendők;

5. az üzletet terhelő adósságok kamatai, az üzleti haszonbérek és egyéb oly magánjogi czimen alapuló üzleti terhek, melyek a jövedelmet apasztják;

6. végül az erdészeti társpénztárak fizetési járulékai.

A bányatörvény alá eső bányavállalatoknál ily terheknek veendők különösen: a társpénztárak részére, valamint az egyházi, iskolai és a pótadó kivételével községi czélokra fizetett járulékok, továbbá a bányamegyei intézmények, segédvájások, al- és megyetárnák költségeiben való részvétel és használt bányaszolgalmak kárpótlása, a haszonbérek, a bányamiveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatások (termelési jutalékok), végül a bányamértékilleték és a zártkutatmányi felügyeleti illeték.

A 2. pont esetében, ha a leirás nagysága ellen aggály merül fel, annak összege a kivetés során - esetleg szakértő közbejöttével - állapitandó meg.

16. § Az előző §-ban emlitett kiadások csakis annyiban vonhatók le a nyers bevételből, a mennyiben azt terhelik.

Ha a vállalat üzeme részben adóköteles, részben adómentes, mindegyik jövedelemből azok a költségek vonhatók csak le, a melyek vele szemben tényleg felmerültek.

Az önállóan adózó, nemkülönben a részben adóköteles, részben ideiglenesen adómentes üzletágaknak közös igazgatási és egyéb költségei a nyers bevétel arányában osztandók fel.

17. § A nyers bevételből nem vonható le különösen:

1. azok az összegek, melyek az üzlet (üzem) nagyobbitására, az alaptőke emelésére, vagy adósságok törlesztésére fordittatnak;

2. a 15. § 4. pontjában nem emlitett köztartozások;

3. az adóköteles által a közös háztartáshoz tartozó családtagokból kölcsönzött tőkéknek rendelkezése alá kerülő kamata, továbbá a jövedelemadótörvény szerint (3. §) együtt adózó családtagok munkájának bérértéke;

4. az adóköteles által ajándékokra és egyéb efféle ingyenes szolgáltatásokra forditott kiadások; továbbá az alkalmazottaknak önként és nem kikötötten adott jutalmak;

5. azok a költségek, melyeket az adókötelezett háztartására, hozzátartozóinak és házi cselédségének ellátására akár a saját üzletéből, akár egyébként vett termékek és czikkek fogyasztásában fordit és általában lakásra, élelmezésre, ruházatra, kiszolgálásra, gondozásra, neveltetésre, illetőleg a személyes szükségletek kielégitésére felhasznál;

6. a vállalatban vagy üzletben fekvő tőkék kamatai, ideértve a kereskedelmi ügyletekből eredő követelések után járó és a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény 1. §-a szerint adómentes kamatokat, valamint közkereseti és betéti társaságoknál az 1875:XXXVII. tc. 84. és 136. §-ai értelmében a tagoknak járó kamatokat és munkadijakat is;

7. azok az összegek, a melyek az épületek, gépek és egyéb üzletfelszerelési tárgyak elhasználása által okozott értékcsökkenésnek pótlására tartalékalapba helyeztetnek.

A vállalatban fekvő törzsvagyon értékének emelkedése vagy csökkenése az adóköteles jövedelem megállapitását nem érinti.

18. § Az adóköteles jövedelemnek foglalkozások szerint való meghatározásánál a következő alapelvek szolgálnak zsinórmétrékül:

1. Minden helyhez nem kötött foglalkozásnál a fél összes tiszta jövedelme után lakhelyén adózik. Ha az adóköteles több ilyen foglalkozást folytat, ezeknek tiszta jövedelme lehetőleg külön állapitandó meg, de az adó kivetésénél mindenkor összesitendő.

2. Minden helyhez kötött üzlet vagy foglalkozás után az adóköteles abban a községben adózik, a hol az üzletet vagy foglalkozást folytatja. A mennyiben az ilyen üzletek ugyanazon vagy más községben több helyen külön folytattatnak, mindegyik külön folytatott üzlet vagy foglalkozás után külön állapitandók meg az adóköteles jövedelem, illetőleg az adó, de az ugyanazon községre eső adó kivetésénél és előirásánál összesitendő.

3. Bányáknál, ha a bányaösszlet több község területén is fekszik, az összjövedelem után az adó abban a községben állapitandó meg, a melyben a bányamű külszin-berendezésének főrésze fekszik.

4. Bérleteknél a haszonbérlőnek jövedelme községenként elkülönitve állapitandó meg.

5. Az épitési és közlekedési vállalatok összes jövedelmük után a vállalat székhelyén adóznak.

19. § Az általános kereseti adó kivetési kulcsa:

a) az 1. § 4. pontjában emlitett szellemi foglalkozásoknál 4%;

b) minden más esetben 5%.

Egyes kereseti ágak adójának különleges mérvét e törvénynek 50-51. §-ai szabályozzák.

A 4 s illetőleg 5%-kal kivetett általános kereseti adónak évi összege 1911-ik évre 29 millió koronában és azontul ezen 29 millió koronának évről-évre 2%-kal növekedő összegében állapittatik meg.

Ha valamely évben az elsőfoku kivetésnek eredménye az azon évre megállapitott adóösszeget legalább fél százalékkal meghaladja, az adó százalékának leszállitása iránt a legközelebbi költségvetési törvényben intézkedés teendő.

III. FEJEZET

Bevallás

20. § Az általános kereseti adó a feleknek bevallása alapján, illetőleg vallomás hiányában hivatalból állapittatik meg.

A bevallási kötelezettségen mitsem változtat az a körülmény, hogy az adóköteles jövedelem egészben vagy részben ideiglenesen adómentes, vagy hogy adóköteles jövedelem nincs.

Azok, akik a jövedelemadótörvény szerint vallomást adni nem tartoznak, az általános kereseti adónál nincsenek felmentve a vallomásadás kötelezettsége alól.

21. § A bevallásra kötelezve van:

1. nem önjogu, valamint jogi személyeknél a törvényes képviselő, aki ezeknek érdekeit a továbbiakban fellelősség mellett szintén képviseli; ha pedig ilyen nincs, a társtagok együttesen;

2. minden más esetben az a személy, akit a jövedelem megillet.

Külön törvényes képviselettel nem biró társas vállalatoknál (1. pont), ha a társtagok közül csak egy ád vallomást, utóbbi az összes társtagok meghatalmazottjának tekintendő.

22. § Több külön folytatott üzlet jövedelme egy vallomásra is vehető, ha azok ugyanazon község területén gyakoroltatnak. Több község területére is kiterjedhet ugyanaz a vallomás, ha a község ugyanannak a kivetőbizottságnak területéhez tartozik. A vallomás azonban még ezekben az esetekben is a községek és a külön gyakorolt üzletek vagy foglalkozások szerint részletezve állitandó ki.

23. § Az adóköteles vallomásban a nyers bevételt és a foglalkozással vagy vállalattal járó kiadásokat elkülönitve mutathatja ki.

A vallomásban azonban feltétlenül megemlitendő:

1. az üzletben fekvő álló és forgó tőkék nagysága:

2. haszonbérleteknél: a szóbeli vagy irásbeli szerződés szerint készpénzben fizetendő haszonbér, más egyéb elvállalt kötelezettségek, terhek és szolgáltatások évi értékének összege;

3. az értelmi foglalkozásnál vagy a vállalatnál alkalmazottak (hivatalnokok, segédek, és munkások) száma, járandóságaik egy évi összege;

4. az évi lak- és üzlethelyiségbér;

5. a fizetendő bányamérték-illeték, továbbá önálló segédvájásoknál (al- és megyetárna, segédhajtás) a bányavállalkozók által fizetendő díjak;

6. mészárosoknál (henteseknél, húsvágóknál) a megelőző évben levágott állatok száma;

7. bérkocsisoknál és társaskocsi tulajdonosoknál a megelőző évben tartott lovak száma;

8. teherszállitó hajók tulajdonosainál hajóiknak tonnánkénti hordképessége.

Azok, a kik szabályszerü üzleti könyveket vezetnek, a fentiek szerint kiállitott vallomási ivükhöz - esetleg boriték alatt - üzletük nyereség - és veszteségszámláját is mellékelhetik.

A boriték küllapján megjelölendő, hogy abban a fél nyereség- és veszteségszámlája foglaltatik s azt csak a pénzügyigazgató (adófelügyelő) vagy az általa megbizott tisztviselő bonthatja fel.

24. § Az általános adókivetéshez beadandó vallomások benyujtásának határideje, azok kiállitása és gyüjtése tárgyában, nemkülönben az iránt, hogy mely kisebb adózók mentetnek fel a vallomás beadásától, a pénzügyminister rendeletileg intézkedik.

Ha a vallomásadásra kötelezett a vallomási ivet kiállitani nem tudná, a községi vagy városi közegek (jegyzők, városi adóhivatalok) kötelesek a vallomási iv kiállitásánál hivatalból dijtalanul segédkezni, illetőleg a tollba mondott vallomás alapján a vallomási ivet a fél nevében kitölteni s ennek megtörténtét hivatalból igazolni. A segédkezésnek megtagadása - a közadók kezeléséről szóló törvény értelmében - minden egyes esetben 5-50 K-ig terjedhető birsággal büntetendő.

25. § Czégjegyzett biztositó társaságoknak szolgálati viszonyban nem álló ügynökei ügynöki dijakra nézve vallomást nem adnak, hanem a társaság köteles e dijakat évenként - az ügynök lakhelye szerint illetékes kir. pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) kimutatni.

Haszonbérleteknél a bérbeadó a bérlő nevét és lakhelyét, a bérlet tárgyát és az évi haszonbér összegét jegyzék alapján köteles az illető község előljáróságának (városi adóhivatalnak) kimutatni.

26. § A vallomás annál a községelőljáróságnál (városi adóhivatalnál, kerületi számviteli hivatalnál) nyujtható be, melynek területén az adóköteles lakik vagy székel, illetőleg ha a vállalat helyhez kötött, a hol az adótárgy fekszik.

A 22. § szerint egyesitendő vallomások bármelyik érdekelt község előljáróságánál beadhatók.

Ha a bánya (bányászegylet) több község területén fekszik, a vallomás annál a község előljáróságnál nyujtandó be, a hol a bányamű külszinberendezésének főrésze létezik.

Külföldiek abban a községben adnak vallomást, a hol az adóköteles tárgy fekszik, illetőleg a honnét adóköteles jövedelmeik folynak.

Ha az illetékesség tekintetében kétely merülne fel, a bevallás és adókivetés helyét a pénzügyminister rendeletileg határozza meg.

27. § A községi előljáróság (városi adóhivatal) a hozzá beérkezett vallomásokat és kimutatásokat (25. §) a kir. pénzügyigazgatósághoz (adófelügyelőhöz) terjeszti be. Ezt megelőzőleg azonban köteles arról meggyőződni, hogy a lak- és üzlethelyiségbér helyesen lett-e a vallomási iven feltüntetve. Észlelt hiányok esetén a rendelkezésére álló adatok segélyével a tényállást megállapitja, a vallomások elmaradása esetén pedig hivatalból tesz jelentést.

28. § Az általános adókivetésre rendeletileg megállapitott bevallási határidő után keletkezett üzlet vagy foglalkozás jövedelmét 15 nap alatt köteles a fél bevallani.

29. § A ki vallomását az előirt határidőben be nem adja, vagy a 22. § esetében kiállitott vallomásából adóköteles foglalkozást kihagy, a be nem vallott haszonhajtó foglalkozás után a kivetés során megállapitott adónak 1%-át, ha pedig a 32. § szerint hozzá intézett felhivásnak meg nem felel, az elsőfokulag megállapitott adónak további 4%-át fizeti pótlék fejében, melyet a kivető bizottság egyidejüleg állapit meg s a kivetési lajstromba is bevezeti. Ha azonban a fél az adótárgyaláson személyesen vagy meghatalmazott által részt vesz és igazolja, hogy vallomását vétlen mulasztásból nem adhatta be és a hozzá intézett felhivásnak (32. §) szintén ez okból nem felelhetett meg, a pótlék kivetése mellőzendő.

Ha a kivetett adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, vagy évközben megszünik, ennek megfelelőleg a pótlék is helyesbitendő, illetőleg törlendő.

Törlendő a pótlék akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során igazoltatik, hogy a mulasztás vétlen volt.

IV. FEJEZET

Az adókiszámitási javaslatok szerkesztése

30. § Az adókiszámitási javaslatokat az a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) késziti, melynek kerületében a vallomás beadandó.

31. § A kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a beérkezett vallomásokat elsősorban a végből vizsgálja meg, hogy azok megfelelnek-e a szabályok követelményeinek, s hogy a bevallott jövedelem elfogadható-e vagy sem.

Ezt a vizsgálatot - a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megkeresése - a bányaműveknél az a bányakapitányság teljesiti, melynek kerületében az illető bányaművek feküsznek.

Hiányosan beadott vallomásnak a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által hivatalosan megjelölt hiányait 8 napi záros határidő alatt a felek pótolni kötelesek.

32. § Ha a fél vallomást nem ád s a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adóköteles jövedelem keletkezéséről hivatalból vagy más uton szerez tudomást, - az 57. § esetét kivéve - köteles az illetőt vallomásának 8 nap alatt leendő beadására felhivni. Ez a felhivás azonban a 29. § következményei alól nem menti fel az adózót.

33. § Ha vallomás a felhivás daczára sem adatott, vagy ha a beadott, illetőleg a hiányaiban nem vagy helytelenül pótolt vallomásokban közlöttek kielégitőknek nem találtatnak, köteles a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adó megállapithatására vonatkozó adatokat hivatalból - esetleg az adózónak, szakértőknek vagy más bizalmi egyéneknek meghallgatása után - kinyomozni s az adóköteles jövedelem nagyságára nézve javaslatot tenni.

Ugyancsak igy jár el a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) akkor is, ha a vallomási ivhez csatolt nyereség- és veszteségszámlában kimutatott jövedelem aggályosnak mutatkozik.

34. § Az adókivetési javaslatok előkészitésénél jogában áll a pénzügyigazgatóságnak mindazoktól, a kik a fennálló törvények értelmében a tanuzást meg nem tagadhatják, felvilágositó adatokat, vagy ezekre vonatkozó nyilatkozatot, hatóságoktól és hivataloktól közölhető adatokat és felvilágositásokat (12. §) beszerezni, a községi (városi) előljáróságoktól pedig a jövedelem összegére nézve is véleményt kivánni.

35. § Az adókiszámitási javaslatokból községenkint (városonként) illetőleg Horvát-Szlavonországok területén adóközségenként (városi községenként) készült lajstromok - az adókivetés meginditása előtt - előre kihirdetendő 8 napra a község (város) házánál oly czélból teendők ki közszemlére, hogy azokat mindenki megtekinthesse, s azokra netáni észrevételeit bárki is megtehesse.

Ezek az észrevételek az adókivetés megkezdéséig irásban a kir. pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél), utóbb pedig az adókivető bizottságnál - akár szóval, akár irásban - terjesztendők elő.

V. FEJEZET

Adókivetés

36. § Az általános kereseti adót rendszerint a jövedelemadó kivetésére alakitott kivető-bizottságok évenként állapitják meg.

Az adó kivetésére az a bizottság illetékes, melynek kerületében a vallomás beadandó.

37. § Ha a különböző helyeken folytatott üzletek és foglalkozások annyira egységesek, hogy az adóköteles jövedelem megállapitása egységes tárgyalást igényel, a pénzügyminister jelöli ki azt a kivető bizottságot, mely a tárgyalásra illetékes.

A bizottság kijelölésénél az tartandó szem előtt, hogy az általános kereseti adó kivetését is lehetőleg az a kivető-bizottság végezze, mely az adóköteles jövedelemadójának megállapitására illetékes. Az adó ily esetekben is községek szerint elkülönitve állapitandó meg.

38. § A bizottság az általános kereseti adót a jövedelemadóval egyidejüleg veti ki. Ettől csak az esetben van eltérésnek helye, ha az általános kereseti adó kivetésére más bizottság illetékes, a mikor az általános kereseti adó a létminimum czimén igényelt adómentesség figyelmen kivül hagyásával állapitandó meg.

A mennyiben a létminimum czimén igényelt adómentesség a jövedelemadó megállapitásánál jogerősen kimondatott, a fenti esetben kivetett általános kereseti adó - az elévülési határidőn belül - a fél kérelmére bármikor törlendő.

39. § Ha a jövedelemadónak kivetésekor a létminimum czimén nyugvó adómentesség kimondatott, de jogorvoslat következtében az adókötelezettség megállapittatott, ennek során az általános kereseti adó alá eső üzletnek vagy foglalkozásnak a jövedelemadóban számbavett tiszta nyeresége után az általános kereseti adó is előirandó. Ellenben a felebbvitel utján kimondott ezen jövedelemadómentesség az általános kereseti adónak leirását is maga után vonja.

40. § A jövedelemadóról szóló törvény 41-46. §-ai az általános kereseti adó követésére is kiterjednek.

41. § Ha a fél vallomást nem ad, vagy ha a benyujtott vallomás feletti tárgyalások kielégitő eredményre nem vezetnek, az adó alapját képező kereseti nyereség az üzletben fekvő álló és forgó tőkék kamatozására, az üzletben alkalmazottak számára és az adóköteles által fizetett lak- és üzlet- (iroda-)helyiségbér mennyiségére való tekintettel hivatalból állapittatik meg.

Az elsőfokban ekkép megállapitott kereseti nyeremény összege a következő §-ban kijelölt minimális kereseti nyereségnél, illetőleg minimális adótételeknél kisebb nem lehet. Az olyan vállalatoknál és foglalkozásoknál azonban, a melyekről a tárgyalás során kiderül, hogy minimális adóalapjuk a valódi tiszta jövedelmet meghaladja, a minimális adóalap a felére is leszállitható.

42. § A minimális kereseti nyereség az üzlet vagy foglalkozás folytatására használt üzlethelyiség (irodahelyiség) bérének 40-150 százaléka és az adóköteles, illetőleg a vele közös háztartásban élő családja lakásáért járó lakbérének 1 1/2-10-szeres összege.

Az üzlet vagy foglalkozás természetéből folyó nagyobb helyiség szükséglete, valamint az a körülmény, hogy az üzlet (foglalkozás) természeténél fogva az üzlethelyiségnek együtt kell lennie a lakással, az üzlethelyiség százalékának alkalmazásánál csökkentőleg hatnak.

A lakbér a következő fokozatok szerint számitandó:

a) 1 1/2-2 1/2-szeres összeggel, ha a lakbér 500 K-nál nem nagyobb;

b) 1 1/2-3-szoros összeggel, ha a lakbér 500 K-tól 1000 K-ig terjed;

c) 2-6-szoros összeggel, ha a lakbér 1000 K-tól 2000 K-ig terjed;

d) 3-10-szeres összeggel, ha a lakbér 2000 K-nál nagyobb.

Az adóköteles minden kiskoru gyermekéért a lakbérnek 10%-a levonandó, olyformán azonban, hogy ezen levonás egy gyermekre nézve 100 K-nál és valamennyi gyermek után a lakbér 40%-ánál több nem lehet. Az életkor meghatározásánál az adóév kezdete irányadó.

A lakbér összegére csökkentőleg hat az a körülmény is, ha a fél által szolgáltatott adatok szerint más adónemek alá eső jövedelmei is vannak, melyek őt a nagyobb lakás tartására képesitik.

43. § A minimális adótételek a következők:

1. Haszonbérlőknél a szóbeli vagy irásbeli szerződésben elvállalt haszonbér s egyéb kötelezettségek, terhek és szolgáltatások évi értékösszegének 2%-a.

2. Kis- és nagy községekben a segédekkel dolgozó kézműiparosoknál 10 korona.

3. A segéd nélkül dolgozó kézműiparosoknál:

a) a székesfőváros területén 10 korona;

b) a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsu városokban, valamint azokban a községekben, melyeknek lakossága legalább 10,000 lelket számlál, 8 korona;

c) egyéb helyeken 6 korona.

Ha az özvegy vagy a kiskoru családtagok (gyermekek vagy unokák) folytatják az üzletet, az abban alkalmazott egy segéd ugy tekintendő, mintha az üzlet segéd nélkül folytatódnék.

4. Mészárosoknál (henteseknél, husvágóknál) az adóévet megelőző évben levágott minden darab szarvasmarha után:

a székesfővárosban 1. - K
10,000-nél több lakossal biró községben (városban) -. 80 „
2000-10,000 lakost számláló községben (városban) -. 60 „
2000, vagy annál kevesebb lakost számláló községben (városban) -. 40 „

4-4 borju, 4-4 sertés, 8-8 juh vagy kecske - egy-egy szarvasmarhának számit; 2-2 bárány egy juhnak, 3-3 malacz pedig egy sertésnek veendő.

5. Bérkocsisoknál és társaskocsi tulajdonosoknál az adóévet megelőző évben tartott minden darab ló után:

a székesfővárosban 20. - K
10,000-nél több lakost számláló községben 20 „
2000-10,000 lakossal biró községben 8 „
2000 vagy kevesebb lakossal biró községben 6 „

6. Teherszállitó hajók tulajdonosainál, akár saját, akár mások áruit szállitják, hajóik hordképességének minden tonnája után 40 fillér.

A felsorolt esetekben a minimális adónak a kivetési kulcs szerint tőkésitett összege alkotja az adóalapot.

44. § A lakbér és üzlethelyiségbér alatt a nyers házbérjövedelem értendő.

Társas vállalatoknál minden egyes üzlettárs lakbére számitásba veendő.

45. § Az adóköteles által lakott vagy használt és házosztályadó alá eső lakás és üzlethelyiség évi lakbérének veendő:

a) a házosztályadó első fokozatába eső helyeken a házosztályadó hatvanszoros összege;

b) a házosztályadó második fokozatába eső helyeken a házosztályadó ötvenszeres összege; és végre

c) a házosztályadó harmadik fokozatába eső helyeken a házosztályadó negyvenszeres összege.

46. § Bányavállalatoknál, ha a fél vallomást nem ad, vagy ha a benyujtott vallomás feletti tárgyalások kielégitő eredményre nem vezetnek, az adó minimuma az üzemben fekvő álló és forgó tőkék tiz százaléka után és az alkalmazott munkások mindegyike után fizetendő négy koronában hivatalból állapittatik meg.

Ha az üzemben fekvő álló és forgó tőkék összege ki nem nyomozható, akkor az adó megállapitandó:

a) bányaműveknél az illető mű által fizetendő bányamérték-illeték ötvenszeres összegével;

b) kohóműveknél a mű üzemterjedelmének, munkásai számának, épitményei s a mű egyéb tartozékai felállitására, az üzem folytatására megkivántató költségek összegének tekintetbe vételével hivatalból megállapitott jövedelem alapján;

c) önálló segédvájásoknál a bányavállalkozók által fizetendő dijak öt százalékával.

47. § Az általános kereseti adó kivetésénél a jövedelemadóról szóló törvény 48., 50-53. §-ai azzal az eltéréssel alkalmazandók, hogy a kivető bizottság határozatáról külön végzéssel értesiti a tárgyalásnál jelen nem volt adózót, ha az másutt lakik és vallomást nem adott, vagy adója vallomásától eltérőleg állapittatott meg.

A felebbezés a végzés kézhezvételétől számitott 15 nap alatt adandó be.

48. § A kivetett adó annak a községnek (városnak) adófőkönyvében iratik elő, melyre megállapittatott.

A más községben előirandó adónak átutalását a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) teljesiti.

VI. FEJEZET

Jogorvoslatok

49. § A jogorvoslati eljárást a jövedelemadóról szóló törvény 54-61. §-ai szabályozzák.

A kereseti adó és a jövedelemadó ellen irányuló jogorvoslat egy beadványban egyesitendő, ha annak tárgyalására ugyanaz a felszólamlási bizottság illetékes.

A jelen törvény 42-43., 45. és 46. §-ainak eseteiben az adófelszólamlási bizottságnak jogában áll az adózó által előmutatott egészen hiteles, világos adatok és bizonyitékok alapján az adóalapot a minimális tételek segélyével kiszámitottnál kisebb összegben is megállapitani.

VII. FEJEZET

Egyes kereseti ágak különleges adókötelezettsége

50. § Az állandó üzlethely nélkül működő házalók - kivétel nélkül - általános kereseti adó fejében fizetnek:

a) ha üzletüket egyedül és gyalog folytatják 6 K-át;

b) ha üzletüket egyedül és egy lóval folytatják 12 K-át.

E tételeken felül minden segéd után 4 K és minden ló után még 6 K adó jár.

A 16 éven aluli családtagok nem tekintendők segédeknek.

51. § Külföldiek, ha mint utazók folytatnak az ország területén üzletet és a fennálló államszerződések értelmében adómentességet nem élveznek, ezen tevékenységük után - kivétel nélkül - minden utazó után évenként 80 K általános kereseti adót fizetnek.

52. § Az 50-51. §-ban tárgyalt adók egyszerre fizetendők és pedig belföldiek által az engedélynek évenkénti kiszolgáltatása, idegenek által az engedélynek iparhatósági láttamozása előtt. A befizetés annál a kir. adóhivatalnál teljesitendő, mely az engedélyt kiszolgáltató vagy láttamozó hatóság székhelyén van. Ha helyben kir. adóhivatal nincs, az állami adók átvételére jogositott községi (városi) közegeknél történik a befizetés, a mely után a külföldiektől más egyéb adó (pótlék) nem szedhető.

A ki az adónak lefizetése nélkül folytatja a házalást, illetőleg az üzletet, azon elsőfoku iparhatóság által, melynek területén tetten éretik, az államkincstár javára az adótétel 1-4-szeres összegéig terjedhető birság lefizetésében marasztalandó el, melynek lefizetése előtt üzletét nem gyakorolhatja.

A kiszabott birság az 1884:XVII. tc. 181. §-a értelmében birtokon kivül megfelebbezhető.

53. § A vásárokra járó iparosok és kereskedők, továbbá más egyéb vándoriparosok és alkalmi (időszaki) vállalkozók, valamint a vándorművészek és a művészet körébe nem vonható közönséges mutatványokkal foglalkozik, ha a magyar szent korona országainak területén állandó lakhelyük van, ebbeli összes jövedelmeik után állandó lakhelyükön adóznak. Ellenkező esetben, a 4. § 14. pontjában foglalt rendelkezések figyelmen kivül hagyásával, mindenkori valószinü jövedelmük után külön-külön ott adóznak, ahol keresetüket folytatják.

VIII. FEJEZET

Vegyes intézkedések

54. § Ha az állami egyedáruságok és jövedékek engedélyesei az ezen üzlet után járó általános kereseti adót az adóév végeig meg nem fizetik, avagy a fizetésre halasztást nem nyernek, az engedély tőlük megvonható.

55. § A társas vállalatokra kivetett általános kereseti adóért az üzlettársak egyetemleg szavatolnak.

56. § A vallomásadásra kötelezett a jelen törvényben előirt kötelességének meghatalmazott által is eleget tehet, ennek eljárásáért azonban anyagilag a meghatalmazó felelős.

A bélyegmentes meghatalmazás kivánatra felmutatandó.

A vagyon kezelésével vagy gondozásával megbizott - külön meghatalmazás nélkül is - meghatalmazottnak tekintendő.

57. § Oly esetekben, midőn a bizottsági tárgyalás megtartásáig az adó beszedése veszélynek van kitéve, az általános kereseti adót s a megállapitott általános kereseti adó alapjának megfelelő jövedelemadót elsőfokban a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) végzésileg állapitja meg s az ekkép kivetett adó egyszerre esedékes és azonnal fizetendő. A kivetés ellen 15 nap alatt netán beadott és az adófelszólamlási bizottság által tárgyalandó felebbezés az adó behajtását nem gátolja.

58. § A létminimum czimén adómentes jövedelem állami adóval ugyan nem terhelhető, de az egyenes adókon nyugvó községi adó és egyéb adópótlékok alá esik. Ez a pótlék arra a jövedelemre alkalmazott adókulcs alapján számitandó ki, a mely jövedelmet a kivető-bizottság megállapitott.

A kivető-bizottság ezen - állami adó alá nem eső - megállapitásai ellen jogorvoslatnak helye nincs.

59. § A ki a 25. §-ban emlitett kimutatásokat a vallomásadás időpontjáig be nem terjeszti, annyiszor büntetendő 1-50 K-ig terjedő rendbirsággal, a hány adóalanynál ezt a mulasztást elkövette.

A birságot elsőfokulag a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) állapitja meg, melynek határozata ellen 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához, ennek határozata ellen pedig a pénzügyministerhez van felebbezésnek helye.

60. § A vallomásadásra kötelezettel szemben felmerülő jövedéki kihágások eseteit és azok megtorlását a jövedelemadóról szóló törvény 71. §-a szabályozza.

61. § A kivetett adónak könyvelését, esedékességét, beszedését, behajtását, biztositását és elévülését, a mindezekkel összefüggő egyéb kérdésekkel egyetemben a közadók kezeléséről szóló törvény szabályozza.

62. § Jelen törvény 1911 január hó 1-ével lép életbe.

63. § E törvény hatálybaléptével a vele ellenkező törvények és szabályok hatályon kivül helyeztetnek; nevezetesen a keresetadóról szóló 1875:XXIV. tc. mindazokkal a módositásokkal, a melyek az 1883:X. törvénycikkben, az 1886:XXXVII. törvénycikk 3. §-ában, az 1893:IV. tc. 14-15. §-aiban, az 1900:VII., az 1902:XV. és az 1908:V. tc. -ben foglaltatnak.

E törvény életbeléptét megelőző időre szóló visszahatólagos adóztatások vagy törlések eseteiben azonban ezen hatályon kivül helyezett törvények rendelkezései érvényben maradnak.

64. § Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg, a ki Horvát-Szlavonországokra nézve e tekintetben Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el.


  Vissza az oldal tetejére