1. § Jövedelemadót kötelesek fizetni:
1. a magyar állampolgárok összes jövedelmeik után, ha a magyar szent korona országainak területén laknak, vagy itt rendes lakásuk van;
2. a külföldön lakó magyar állampolgárok a magyar szent korona országainak területéről származó összes jövedelmeik után;
3. a külföldiek, ha a magyar szent korona országaiban laknak, vagy legalább egy évig egyfolytában itt tartózkodnak, vagy ha csupán jövedelemszerzés czéljából tartózkodnak itt, összes jövedelmeik után;
4. a 3. pont alá nem tartozó minden külföldi a magyar szent korona országainak területéről folyó azon jövedelmére nézve, mely állami pénztárból huzott szolgálati illetményekből vagy nyugellátásból, ingatlanokból és az ezekkel összekötött jogokból, az általános kereseti adó tárgyát képező haszonhajtó foglalkozásból, végre belföldi ingatlanokra zálogjogilag bekeblezett követelésekből, valamint a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény 1. §-ának 6. pontjában emlitett vagyonokból és vagyonjogokból származik;
5. a részvénytársaságok, szövetkezetek, részvényekre alakult betéti társaságok, korlátolt felelősségü társaságok, biztositási vállalatok és bányatársulatok, ha belföldiek összes jövedelmeik, ha pedig külföldiek, a belföldön szerzett jövedelmeik után;
6. a törvényhatóságok, községek (városok), továbbá az egyházak (egyházközségek), szerzetes-rendek (apátságok, prépostságok), alapok és alapitványok mindazon jövedelem után, mely nem állandóan adómentes ingatlanaikból, az ezekkel összekötött jogokból, továbbá az általános kereseti adó szerint adóköteles haszonhajtó vállalataikból és egyéb oly tőkevagyonból vagy vagyonjogból származik, mely a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény 3. §-ának 5., 6. és 14. pontja szerint nem adómentes;
7. a közbiztosságok, a volt urbéri közösségek, a vagyonközösségek és a horvát-szlavonországi földközösségek (ideértve Turmező nemes község földközösségét is) osztatlan vagyonuk jövedelme után, ha e vagyon gazdasági ügyeit külön szervezet kezeli;
8. a 7. pont alá nem tartozó egyéb, külön kezelt vagyontömegek; továbbá a házközösségek, ha földadójuk egyénenként felosztva még nincsen, a mely esetben a házközösségi tagoknak nem a házközösségi vagyonból eredő jövedelme is a házközösség jövedelméhez számitandó;
9. a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény 1. §-ának 9. pontjában, illetőleg 3. §-ának 6. pontjában, nemkülönben az általános kereseti adóról szóló törvény 4. §-ának 9. pontjában emlitett intézeteknek és egyleteknek az a jövedelme, mely állandóan nem adómentes ingatlanaikból, az ezekkel összekötött jogokból, továbbá a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény 1. §-ának 6. pontjában emlitett vagyonból és vagyonjogokból származik.
2. § Mindazoknál, a kik a többi egyenes adónemeknél bár egy adóalanyt alkotnak, de az 1. §-ban felemlitve nincsenek, jelesül a közkereseti és betéti társaságoknál, nem czégjegyzett egyéb társas vagy alkalmi vállalatoknál, székes- és társaskáptalanoknál, vagyonközösségeknél stb. részeik arányában a tagok adóznak; minélfogva a jövedelem egyéb jövedelmükhöz számitandó. Ha a részarány határozottan meg nem állapitható, a részesedés egyenlőnek veendő.
3. § Az adókötelesnek jövedelméhez az a jövedelem is hozzászámitandó, mely a vele közös háztartásban élő feleségét megilleti.
A feleség csak akkor adózik önállóan, ha a házastársak között a házassági életközösségek tartósan megszünik és ez esetben is csak akkor, ha a nő vagyonát már nem a férj kezeli.
A közös háztartáshoz tartozó többi tagoknak (fel- és lemenők, oldalrokonok stb.) jövedelme rendszerint a háztartás fejének jövedelméhez számitandó. Kivételnek csak az esetben van helye:
a) ha beigazolást nyer, hogy az ily jövedelem nem kerül a házastárs fejének rendezése alá, vagy ha a családtagnak ezen a háztartás fejének rendelkezése alá kerülő jövedelme nem nagyobb, mint a mennyibe az eltartott családtagnak ezen tartásdíja kerül;
b) ha a közös háztartáshoz tartozó lemenő 800 K-át meghaladó szolgálati illetményt élvez, ezen illetményére nézve. A családfő gazdaságában vagy iparüzletében alkalmazott kiskoru (vérszerinti vagy fogadott) gyermekeknek és unokáknak ezen alkalmaztatásukból eredő keresete azonban mindenkor a családfő jövedelméhez számitandó.
A feleségnek vagy a közös háztartáshoz tartozó többi tagoknak az a keresete, mely napszámból vagy hetibérből származik, ha az fejenkint 500 koronánál nem nagyobb, nem számitható az adóköteles családfő jövedelméhez, ha utóbbinak jövedelme az 1000 koronát meg nem haladja.
Egyéb, a háztartásban fizetés vagy bér fejében alkalmazottak, valamint a kosztosok, albérlők és ágybérlők nem tekintetnek a közös háztartáshoz tartozónak.
4. § Mentesek a jövedelemadó alól:
1. a király és a királyné;
2. az állam;
3. az idegen államoknak diplomácziai képviselői és exquaturt nyert hivatásszerü consulai, ha nem magyar alattvalók, továbbá a diplomácziai képviseletnél és consuloknál alkalmazottak, ha külföldiek, végre a mindezeknek vagy családjaiknak szolgálatában álló külföldiek az 1. § 4. pontja alá nem eső jövedelmeikre nézve;
4. azok a személyek, melyeknek a nemzetközi jogelvek vagy nemzetközi egyezmények alapján jövedelemadómentességre van igényük;
5. a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény 3. §-ának 4. pontjában emlitett bevételek, ideértve a misemondásra rendelt alapitványokat is; továbbá a most idézett törvény 3. §-ának 5. pontjában emlitett alapoknak és alapitványoknak az a kamatjövedelme, mely takarékbetétekből, vagy akár adóköteles, akár adómentes értékpapirokból származik;
6. a gyámpénztárak; végre
7. azok az egyének, a kiknek évi összes jövedelme a 800 Kt (létminimumot) meg nem haladja.
Az adómentes létminimum megállapitásánál azonban a külföldről származó jövedelmet számitásba kell venni akkor is, ha az e törvény értelmében jövedelemadó alá nem vonható.
5. § Nem esnek jövedelemadó alá továbbá:
1. az uralkodóház tagjait megillető járadékok (apanage-ok); továbbá az országgyülés tagjait e minőségükben megillető járandóságok;
2. az adóköteles által kikötés nélkül önként adott (külön magánjogi czimen nem alapuló) támogatások a lemenőknél, felmenőknél és oldalrokonoknál;
3. a Mária Terézia-lovagrenddel és a vitézségi érmekkel összekötött járandóságok; a sebesülési pótdíjak;
4. a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár által nyujtott segélyek: az 1907:XIX. tc. alapján élvezett betegségi segélyek és balesetbiztositási járadékok; továbbá a kincstári erdészeti munkás társpénztárak és a kincstári altiszti személyzet segélyező egyesületek által tagjaiknak orvosi kezelésre, betegség esetében élelmezésre és temetkezésre nyujtott segélyek;
5. a törvényhatóságok és községek (városok) regale-kártalanitási kötvényeiből eredő bevételek, valamint az általuk gazdasági munkásházak épitésére adott tőkék kamatai;
6. az 1. § 7. és 8. pontjában emlitett vagyonközösségek jövedelméből a tagoknak netán járó részesedés;
7. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvény 4. §-ának 3. pontja szerint adómentes gazdasági és ipari szövetkezeteknek ebbeli tevékenységükből eredő jövedelme;
8. a fegyveres erő és a csendőrség tényleges szolgálatában levő, vagy várakozási illetékkel szabadságolt tisztek (hadbirák, katonaorvosok, csapatszámvevők, csendőrszámvevők, kezelőtisztek) és tábori lelkészek, rangosztályba nem sorozott havi dijasok, altisztek és a legénység összes szolgálati illetménye, továbbá a különleges vagy helyi szolgálatot teljesitő nyugállományu tiszteket a nyugdij betudásával megillető összes szolgálati járandóság;
9. a pénzügyőri legénység, ideértve a biztos-helyetteseket is; az államfogházak, fegyházak, börtönök és fogházak őrei; az állami és városi rendőrségek őrszemélyzete, mindannyian a tényleges szolgálatból folyó járandóságok után;
10. a véderőház tartozóknak mozgósitás esetében járó illetménye az 1881:LIII. tc. -ben foglaltakhoz képest;
11. a nyilvános iskolák tanulóinak magántanitásból vagy efféle magánfoglalkozásból eredő keresete, ezeknek és a papnövendékeknek ösztöndijai;
12. a 1. § 6. pontjában emlitett adóköteleseknél az a jövedelem, mely oly vagyontárgyakból származik, melyek haszonélvezete nem őket, hanem a javadalmast illeti.
6. § Ha a jövedelemadó fizetésére kötelezettnek az előző § 7-9. pontjaiban adómentesnek nyilvánitott jövedelmén kivül más adóköteles jövedelme is van, a jövedelemadó az adómentes és adóköteles jövedelem együttes összege alapján állapitandó ugyan meg, de abból csakis az adóköteles jövedelemre eső arányos rész irható elő.
7. § Ha az adóköteles beigazolja, hogy a külföldről folyó jövedelme után jövedelemadót vagy ennek megfelelő adót a külföldön már fizet, ez a jövedelem viszonosság esetében adózatlanul marad.
A pénzügyminister a viszonosság alapján az adómentességet oly szolgálati járandóságokra is kiterjesztheti, melyeket tényleges szolgálatban levő magyar állampolgárok az ország területéről huznak, ha a távolléttel egyfolytában egy évet meghalad.
Az 1908:XIV. tc. továbbra is érintetlenül marad.
8. § Üzletüket úgy Magyarország, mint Ausztria területére kiterjesztő vállalatoknak a jelen törvény határozmányaitól netalán eltérő adózását a vonatkozó törvények szabályozzák, melyek a következőkkel egészittetnek ki:
Azoknál a vállalatoknál, a melyeknél az adóköteles tiszta jövedelemnek kinyomozása és megállapitása a magyar szent korona országainak területén foganatositandó, a jövedelemadónak kinyomozása és megállapitása a jelen törvény szerint hajtandó végre. A vállalat összes adóköteles tiszta jövedelmének csakis az a része vehető azonban a jelen törvény szerint adó alá, mely a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén levő fiókokra eső összeg levonása után fennmarad. E végből a vállalatnak a jelen törvény szerint megállapitott összes adóköteles tiszta jövedelme a fővállalat és a fiókok között olyan arányban osztandó fel, a milyen arányban a fióküzletnek elkülönitve kimutatandó nyersbevétele a fővállalat nyersbevételéhez áll.
Azoknál a vállalatoknál ellenben, a melyeknél az adóköteles tiszta jövedelemnek kinyomozása és megállapitása a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén foganatositandó, az eképen megállapitott jövedelem szolgál a jövedelemadó kivetésének is alapjául, hozzáadva ehhez még a magyar szent korona országainak területén fekvő adóköteles ingatlanaikból folyó jövedelmet is.
9. § Adóköteles jövedelemnek tekintendő az adókötelesnek bármely forrásból eredő és akár tényleg befolyó, akár őt megillető pénzbeli vagy értékkel biró egyéb bevétele, a melyhez a saját házában, vagy illetménykép, avagy ingyen birt lakásának haszonértéke, továbbá akár a sajátjából felhasznált, akár illetménykép vagy ingyen kapott gazdasági, üzleti és más cikkeknek pénzértéke is hozzászámitandó. Ennek a nyers bevételnek a jelen törvény szerint megengedett levonások után fennmaradó része alkotja az adóköteles tiszta jövedelmet.
10. § Ajándékozott vagy örökölt vagyon és életbiztositási tőkék csak hozadékukban kerülhetnek adó alá.
E szempont alá esik az ingatlanok és egyéb vagyontárgyak adásvételéből származó nyereség is, kivéve, ha az ilyen foglalkozás az általános kereseti adóról szóló törvény szerint adótárgy, vagy továbbá, ha a vagyontárgyaknak adásvétele nyerészkedés czéljából történik, mely esetben azonban a nyereség mellett a netáni veszteség is figyelembe veendő.
11. § A nyers bevételt az adóévet megelőző naptári év eredménye alkotja. Kivételnek csak a 21. § I. 1. és II. pontjában emlitett járandóságokra van helye, melyek az adóösszeirás és bevallás idejében fennálló nagyságukban veendők adóalapul.
A nyers bevétel kiszámitásánál a 15. §-ban emlitett jövedelemforrásoknak az adóév kezdetén, illetőleg az összeirás idejében meglevő állaga irányadó. Ehhez képest a megengedett levonások is abban az évi összegben veendők figyelembe, a melyben a meglevő jövedelemforrást terhelik.
Az adóköteles kérelmére csak a tényleg peressé vált s a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény 22. §-ában emlitett jövedelem számbavétele marad el, de a per befejeztével megtérült bevétel még akkor is adóalap, ha az illető adótárgy már meg is szünt.
Ha valamely bevételi forrásnak évi eredménye még nincs, de az ismeretes, úgy ez az összeg, különben pedig a vélelmezett évi jövedelem az adóalap.
A mennyiben a jövedelemforrás gazdasági éve a naptári évvel nem azonos, az adókivetést közvetlenül megelőzőnek az az üzleti (gazdasági) év tekintendő, melynek végeredménye a kivetés időpontjában ismeretes.
A czégjegyzett nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak jövedelemadója mindenkor a vállalat kereseti adójának megállapitására szolgáló mérlegen nyugszik. Egyéb esetekben azoknál, a kik kereskedelmi vagy szabályszerü üzleti könyveket vezetnek és üzletük (üzemük) nyereség- és veszteségszámláját hitelesitett alakban bemutatják, s ha továbbá ez a könyvvitel kielégitő, vagy ha az ellene felmerült nehézményeket akár a kivetési, akár a jogorvoslati eljárás során megejtett vizsgálat megfejtette:
a) a mező- és erdőgazdaság,
b) a kereskedés és ipar, bányászat és általában az általános kereseti adó alá eső foglalkozások jövedelme ezek mérlegének vagy az általános kereseti adó megállapitásánál már megállapitott jövedelemnek tekintetbevételével állapitandó meg.
12. § Az adóköteles tiszta jövedelem kiszámitásánál az egyes jövedelemforrások nyers bevételéből a következő tételek vonandók le:
1. A nyers bevétel megszerzésére (kitermelésére), biztositására és fenntartására forditott összes kiadások, ideértve a leltári vagyon karbantartására, pótlására és kezelésére forditott kiadásokat is.
2. Épületeknél a rendszerint szükséges tatarozási s karbantartási költségek, nemkülönben az épületek használatával járó vizvezetéki, kéményseprési, világitási, éjjeli őri, járdatisztitási s egyéb mellékköltségek, a mennyiben az adókötelest terhelik.
3. Az épületek, gépek, valamint az egyéb holt leltári tárgyak elhasználása fejében eszközölt rendes évi leirások, a mennyiben ezek az üzleti kiadások között már elszámolva nincsenek. Ha a leirás nagysága ellen aggály merül fel, annak összege a kivetés során - esetleg szakértő közbejöttével - állapitandó meg.
Értékcsökkenések pótlására szolgáló tartalékalap csak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvény szerint alakitható adózatlanul.
4. Az üzleti (üzemi) veszteségek, ide nem értve az előző évnél régibb időből eredő veszteségeket, melyek le nem vonhatók; továbbá a beigazolt kamat-, járadék-, bér- és haszonbérveszteségek, a kárbiztositással nem fedezett és a jövedelmet érintő elemi kárveszteségek.
5. A tényleg fizetett kamarai illetékek, illetékegyenérték és kárbiztositási dijak, továbbá az üzemet (üzletet) terhelő állami és községi (városi) közvetett adók, illetékek és vámok; végül azok a járulékok és összes költségek, a melyek a fennálló törvények értelmében a gazdasági, ipari és egyéb alkalmazottak (cselédek) után fizetendők.
6. Bányavállalatoknál a társpénztárak részére, valamint az egyházi, iskolai és a pótadók kivételével községi czélokra fizetett járulékok, továbbá a bányamegyei intézmények, segédvájások, al- és megyetárnák költségeiben való részvétel és használt bányaszolgalmak kárpótlása, a bányamiveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatások (termelési jutalékok); végül a bányamérték-illeték és a zárt-kutatmányi felügyeleti illeték.
7. A beigazolt és az adóköteles által fizetendő adóssági kamatok, a haszonbérek és egyéb magánjogi czimen alapuló terhek, ide nem értve a telekkönyvileg bekebelezett közadók és kincstári bérhátralékok után járó kamatokat, valamint az 5. § 6. pontjában emlitett részesedést.
A részvénytársulatoktól, szövetkezetektől s hitelt nyujtó intézetektől felvett és bizonyos évek alatt törlesztendő kölcsönök évi kamatának - a törlesztési idő egész tartamára - változatlanul az az összeg veendő, mely a kötvényben megállapitott kamatláb szerint a kölcsönvett tőke teljes összege után egy évre esik.
8. Állami és általában a közszolgálatban alkalmazottaknál a szolgálatidij és a nyugdijalapjárulékok, magánszolgálatban levőknél pedig a nyugdijalapjárulékok, valamint a tényleg fizetett életbiztositási dijak, a mennyiben egy adózónál 200 K-t, illetőleg a közös háztartás keretében együtt adózóknál (3. §) 400 K-t évenként meg nem haladnak. Az életbiztositási dijaknak ezen mértékben megengedett levonása a közszolgálatban levők kivételével más egyéneket is megillet.
A szolgálati illetményekből, nyugdijakból és ellátásokból eredő jövedelem megállapitásánál az adósságok és ezek kamatai, valamint az egyéb magánjogi czimen alapuló terhek figyelembe nem vehetők.
A kir. kormány igazgatása alatt álló közalapitványoknál, valamint az állami üzemeknél alkalmazottak - adózás szempontjából - a közszolgálatban levőkkel egyenlő elbánás alá esnek.
9. A hazai ipar fejlesztése czéljából az 1899. évi XLIX. tc., valamint az 1907. évi III. tc. által adómenteseknek nyilvánitott vállalati jövedelemnek.
10. Az 1889. évi XXX. tc. 9. és 10. §-aiban körülirt zálogleveleket, az 1896. évi V. tc. -ben, az 1897. évi XXXII. tc. -ben és az 1898. évi XXIII. törvénycikkben körülirt kötvényeket kibocsátó pénzintézeteknek azon kamatjövedelme, mely az általuk kibocsátott és tárczájukban levő saját ily kötvényeik után és az ezen kötvények külön biztositására törvényes kötelezettségnél fogva létesitett biztositó-alapokban fekvő ily értékpapirok után mutatkozik.
13. § Az előző §-ban emlitett kiadások csakis abból az évi nyers bevételből vonhatók le, a melyet közvetlenül terhelnek. Részben adómentes, részben adóköteles jövedelmeknél a levonás nagysága - aggály esetén - a rendelkezésre álló adatok alapján, esetleg szakértő utján határozandó meg.
Az 1. § 2. pontja esetében, valamint külföldieknél a levonható terhek és kiadások közül csupán azok vehetők figyelembe, melyek a belföldi jövedelemforrásokat terhelik és azok érdekében merültek fel. Erre nézve a tartozás zálogjogának telekkönyvi bekebelezése egymagában még nem elegendő bizonyiték.
14. § A nyers bevételből nem vonhatók le különösen:
1. a 12. § 5. pontja alá nem eső köztartozások;
2. az adóköteles által nyujtott ajándékok, adományok, segélyek és egyéb efféle ingyenes szolgáltatások;
3. azok az összegek, melyek a törzsvagyon gyarapitására, az üzem (üzlet) nagyobbitására, tőkeemelésre vagy tőkeapasztásra, adósságok törlesztésére fordittatnak;
4. az 5. § 2. pontjában emlitett rokoni támogatások; továbbá a háztartás keretében együtt adózók (3. §) munkájának bérértéke vagy ellenértéke;
5. az adóköteles által üzletébe fektetett tőkéinek vagy a közös háztartáshoz tartozó családtagokból kölcsönvett tőkéknek általa használt kamata;
6. azok a költségek, melyeket az adókötelezett háztartására, hozzátartozóinak (3. §), valamint a háztartásában alkalmazott szolga- és egyéb személyzetnek tartására és ellátására készpénzben vagy a saját gazdaságából vagy üzletéből vett termékek és czikkek fogyasztásában fordit, nevezetesen lakásra, élelmezésre, ruházatra, kiszolgálásra, gondozásra, neveltetésre, illetőleg általában a személyes szükségletek kielégitésére felhasznál. A háztartáshoz tartozó családtagokra forditott ezek a kiadások együttes adózás esetén (3. §) akkor sem vonhatók le, ha az eltartás még külön jogczimen is biztositva van.
15. § A jövedelembecslésnél a következő főbb jövedelemforrások különböztethetők meg:
a) az erdő- és mezőgazdasági üzem eredménye;
b) az épületek haszonértéke;
c) az ipar, kereskedelem, bányászat és egyéb az általános kereseti adó alá eső haszonhajtó foglalkozás jövedelme;
d) a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok jövedelme;
e) a tőkevagyonból és egyéb a tőkekamat- és járadékadó tárgyát képező bevételekből eredő jövedelem;
f) a szolgálati viszonyból származó illetmények és ellátások.
16. § Önkezelés esetén a mező- és erdőgazdasági üzem s a vele kapcsolatos jogok jövedelmét a saját gazdálkodás folytán tényleg elért tiszta nyereség alkotja.
Ezen tiszta nyereség a hasonló mezőgazdasági birtokért ugyanott vagy a környéken szokásos haszonbérösszegekhez arányositható. A mezőgazdasági mellékhaszonvételekből eredő jövedelem külön csak akkor vehető számitásba, ha ily mellékhaszonvételek az illető birtok belterjes gazdasági kihasználásának arányait tulhaladhatják. A helyben vagy a környéken szokásos bérösszegek megállapitásánál a gazdasági egyesület vagy más hasonló gazdasági szaktestület előre kikérendő véleménye szolgál irányadóul.
A mező- és erdőgazdaság bérbeadása esetén a bérbeadó nyereségét a haszonbér, a részéről fenntartott egyéb haszon, valamint a bérlő által netán teljesitő további szolgáltatások értéke alkotja, leszámitva ebből a bérbeadóra nehezedő és e törvény szerint levonható kiadásokat és terheket.
A tényleg elért tiszta jövedelem alapján becsülendő meg a haszonbérlő jövedelme is, melyhez a birtokkal együtt bérbe vett lakásának haszonértéke is hozzászámitandó; ellenben a bérösszeg és a bérbeadó részére vagy ennek nevében teljesitett bárminő szolgáltatás értéke abból levonandó.
Hányadrészes bérlet esetén mindegyik fél jövedelmét a gazdálkodás folytán elért tiszta nyereségnek reá eső része alkotja.
Az erdő faállományának eladása esetén az esedékes vételár teljes összegében nyers bevételnek veendő, a melyből azonban, ha az eladás nem tőáron történt, a 12. § értelmében a tőár mellett való eladás esetében is eszközlendő levonásokon kivül, a vételár eléréséhez szükséges letarolási, szállitási és egyéb költségek is levonandók.
17. § A házbéradó alá eső épületeknél a béradó alá vont tiszta haszonérték az adóalap, leütve ebből a házadótörvény szerint figyelembe vett laküresedés tartamára eső részt.
Ha az épület egészben vagy részen házosztályadót fizetett, vagy általános házbéradó alá nem tartozó helyeken az évnek csak egy részében volt bérbeadva, a nyers haszonérték a helyi vagy környékbeli viszonyokhoz és a tényleges használathoz képest becsülendő meg. Ez a haszonérték azonban nem lehet kisebb annál az összegnél, mely után akkora házbéradó esnék, mely a kivetett házosztályadó összegével egyenlő.
Elmarad a jövedelem külön megbecsülése mindazoknál az épületeknél és épületrészeknél, melyeknek haszonértéke az erdő- és mezőgazdasági, bánya- vagy iparüzem (üzlet) jövedelmében már bennfoglaltatik s ennek folytán ezek a házadó külön terhét sem viselik.
18. § Az ipar, kereskedelem, bányászat és egyéb az általános kereseti adó alá tartozó haszonhajtó foglalkozás jövedelmének a hivatkozott törvény szerint megállapitott üzleti nyereség tekintendő. Az általános kereseti adóról szóló törvény alapján mellőzött, de a jelen törvény szerint megengedett és igazolt levonások azonban a tiszta jövedelem megállapitásánál tekintetbe veendők. A nyilvános számadásra kötelezet vállalatok kereseti adójáról szóló törvény 22. §-ában emlitett járandóságok szintén ideszámitanak.
A 16. §-ban tárgyalt földbérletekről eltekintve, az összes többi haszonbérleteknél a bérlő nyeresége épugy számitandó, mintha a bérlő tulajdonos volna. A nyereséghez értelemszerüleg hozzáadandó, illetőleg abból levonandó tételeket a 16. § negyedik bekezdése sorolja fel.
Ha a jövedelemadó megállapitása alkalmával a kivető bizottság arra a meggyőződésre jut, hogy az általános kereseti adó alapjául valamely más kivető bizottság által megállapitott üzleti nyereség a valónál kisebb mérvben van megállapitva, a már megállapitott általános kereseti adó felemelésébe nem bocsátkozhatik ugyan, de az ilyen foglalkozásnak jövedelmét a jövedelemadóban szabad mérlegelése szerint felemelheti.
19. § A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok jövedelmét - az alább következő hozzáadások, illetőleg megengedett levonások figyelembe vételével - a mérleg szerint mutatkozó tiszta nyereség alkotja, ide nem értve a vállalat által alkalmazotti számára létesitett nyug- és kegyellátási intézetnek alapszabályszerüleg külön kezelt jövedelmét.
1. A tiszta nyereséghez hozzáadandók:
a) az alapitóknak vagy a részvényeseknek az üzleti jövedelemből bármely czimen adott és a mérlegben már elszámolt külön részesedés, továbbá a tartalékalapoknak az üzleti jövedelemben nem szereplő nyeresége;
b) a külföldi anyaintézet üzleti költségeiből a belföldi vállalatra átháritott rész;
c) az alkalmazottaknak önként, nem kikötötten adott és a mérlegben már elszámolt jutalmak;
d) az adósságoknak, a külföldi anyaintézettől nyert előlegeknek vagy az alaptőkének törlesztésére, az üzlet nagyobbitására, a leltár szerinti felszerelési állapot karbantartására vagy pótlásának nem tekinthető befektetésekre, a 14. § 1. pontjában emlitett köztartozásokra, valamint a tartalékalapot alakitására forditott összegek, ideértve a bánya értékének csökkenése czimén felszámitott, de tényleg ki nem adott összegeket is.
A tartalékalapokra vonatkozólag megjegyeztetik azonban, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvény 17. §-ának 7. pontja szerint az ott emlitett tartalékalapokba helyezett összegek a következő évben adómentesek. A mennyiben ezen tartalékalapok hozzájárulási összegeire vonatkozólag a mérlegszerü becsérték tekintetében aggály merül fel, az adókivetésre illetékes hatóságnak jogában áll - esetleg szakértők meghallgatásával - a becsértéket adókivetési szempontból kiigazitani.
2. Az adóköteles tiszta nyereségből - a mennyiben még meg nem történt volna - levonandók:
a) az előző évről áthozott nyereségmaradvány;
b) a befizetett és még fennálló alaptőkének 3 1/2%-a;
c) a jelen törvény 7. §-a szerint netán adómentes jövedelem, valamint a 12. §-ban felsorolt oly kiadások, melyek a tiszta nyereségből közgyülési határozattal fedeztetnek;
d) a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvény 17. §-ának 4., 8-10. pontjában emlitett tételek;
e) az alaptőke és a vállalatba fektetett kölcsöntőkék (törzsrészvény, elsőbbségi részvény és kötvény) törlesztésére forditott összegek oly vállalatoknál, melyek az engedélyokmányban megállapitott határidő leteltével ingyen mennek át az állam, törvényhatóság, község (város), illetőleg az engedélyokmányban megnevezett személy tulajdonába, nem tevén különbséget, ha az előbb bekövetkezhető megváltás ki is köttetett;
f) azok a veszteségek és kiadások, melyek különben az általános üzleti számlát terhelték volna, de megadóztatott tartalékalapból vagy annak jövedelméből fedeztetnek.
A vállalat tárczájában levő értékpapirok árfolyamának emelkedése vagy csökkenése az adóköteles jövedelem megállapitásánál adózási szempontból számitásba nem vehető. Oly esetekben azonban, midőn az árfolyammal biró értékpapirok tényleg alacsonyabb árfolyamon adattak el, mint a melyen azok beszereztettek, ez a beigazolt és ugyanazon értékpapirokra vonatkozó veszteség három évre visszamenőleg levonható.
20. § Tőkevagyonból származó jövedelemnek tekintendők az adóalanyt megillető összeg erejéig:
1. a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény 1. §-ában emlitett kamatok, járadékok és egyéb bevételek; továbbá a részvények (szövetkezeti üzletrészek) osztalékai;
2. a külön törvényekkel adómentesitett belföldi kötvények (elsőbbségi kötvények) és záloglevelek kamatai;
3. bárminő külföldi részvénynek vagy értékpapirnak, illetőleg a külföldön elhelyezett tőkének kamata, osztaléka;
4. a postatakarékpénztári betétek kamatai.
21. § Szolgálati viszonyból (ideértve a munkabérviszonyt is) származó járandóságoknak tekintendők különösen a következők:
I. A természetes és a jogi személyek szolgálatában (köz- és magánszolgálatban) levőknek:
1. fizetés, bér, zsold, dij, tiszteletdij, lakpénz (lakpénzpótlék), személyi pótlék (zsoldpótlék), korpótlék, működési pótlék és jutalom fejében vagy más egyéb czimen járó, állandó természetü illetménye;
2. jutaléka, részesedési járuléka, egyezmény vagy darabszám szerint járó dija, napidija, más egyéb, a szolgálati viszonyból, illetőleg a hivatásszerü foglalkozásból az adóalanyt megillető változó természetü járandósága.
A szolgálati járandóságok közé számitandók az egyházi javadalmasoknál különösen:
a) a természetbeni járandóságok, továbbá a kézi vagy igás munkában évenként visszatérőleg húzott és a földbirtok tiszta nyereségének megállapitásánál figyelembe nem vett szolgáltatásokból eredő jövedelem;
b) az esketési és keresztelési, avatási és temetkezési stóladijakból, valamint általában az egyházi cselekvényekért a jogszokás alapján követelhető dijakból (pl. házszentelési koledából) befolyó jövedelem;
c) a misetipendiumok, istentiszteleti cselekvények végzése czéljából tett és egyéb alapitványok kamatjövedelme;
d) az államtól, a község (városi) házi pénztárából, az egyházmegyei vagy bármely más közalapból illetmény- (kongrua) kiegészités, állandó segély, vagy bármely más czimen húzott jövedelem;
e) a helybeli templomvagyon (fabrica) jövedelmi többlete, a mennyiben az a fenntartó szabályok szerint az adóköteles javadalmazására forditható.
II. Az I. pontban, továbbá az 5. § 8. és 9. pontjában emlitetteknek, valamint mindezek özvegyeinek és árváinak járó nyug- és kegydijak, nevelési járulékok vagy efféle természetü nyugellátások, végkielégitések és nyugdijmegváltások, melyeket a szolgálatadótól, nyug- és kegyellátási intézetektől, alapokból vagy alapitványokból húznak.
A természetben járó lakás és az egyéb természetben (ellátásban, földhasználatban stb.) járó illetménye értéke - a szerzetes rendek tagjainak ilyen illetményeit kivéve - a helyi viszonyoknak megfelelőleg számitandó. Ha azonban a fennálló szabályok értelmében az ingatlanoknak vagy az egyéb vagyontárgyaknak külön adóit a javadalmas köteles fizetni, a szolgálati illetménynek ez a része a 49. és 66. § alkalmazásánál figyelmen kivül hagyandó.
Az állami alkalmazottaknak természetben járó lakása a fizetési osztályukra megállapitott lakpénzben értékelendő.
A természetben járó lakás haszonértékének számbavételénél annak állandó házadómentessége figyelmen kivül marad.
22. § Azok a járandóságok, melyek meghatározott hivatali, illetőleg szolgálati kiadással (utazással stb.) vannak egybekötve, rendszerint adómentesek.
Ha azonban az ilyen szolgálati illetmény csak részben szolgál a reá háruló kiadások fedezésére, annak többi része adóalapul veendő.
Közszolgálatban levőknél a működési pótlék, időleges napidij, utiköltség, uti, lótartási és kocsibér-átalány s efféle terhelt járandóság teljes összegében adómentes.
23. § Háromszorosan számitandó azoknak az adóköteleseknek föld- vagy házbirtokból eredő jövedelme, a mely azonban földbirtoknál a kataszteri tiszta jövedelem háromszorosánál kisebb nem lehet, a kiknek az ország területén belül állandó lakóhelyük és háztartásuk nincs és az ország területén a kivetést megelőző évben legalább négy hónapot nem töltenek el.
Ez a rendelkezés az uralkodóház tagjaira, valamint a hivatalból vagy betegség vagy tanulmány miatt távollevőkre nem vonatkozik.
24. § Az alábbi fokozatok szerint a jövedelemadó összege:
| K-án felül | K jövedelmig | ||
| 800 | 900 | 5 | |
| 900 | 1,000 | 6 | |
| 1,000 | 1,100 | 7 | |
| 1,100 | 1,200 | 8 | |
| 1,200 | 1,300 | 9 | |
| 1,300 | 1,400 | 10 | |
| 1,400 | 1,500 | 11 | |
| 1,500 | 1,600 | 12 | |
| 1,600 | 1,700 | 14 | |
| 1,700 | 1,800 | 16 | |
| 1,800 | 1,900 | 18 | |
| 1,900 | 2,000 | 20 | |
| 2,000 | 2,200 | 23 | |
| 2,200 | 2,400 | 26 | |
| 2,400 | 2,600 | 30 | |
| 2,600 | 2,800 | 34 | |
| 2,800 | 3,000 | 38 | |
| 3,000 | 3,200 | 44 | |
| 3,200 | 3,400 | 50 | |
| 3,400 | 3,600 | 56 | |
| 3,600 | 3,800 | 62 | |
| 3,800 | 4,000 | 68 | |
| 4,000 | 4,400 | 76 | |
| 4,400 | 4,800 | 86 | |
| 4,800 | 5,200 | 96 | |
| 5,200 | 5,600 | 112 | |
| 5,600 | 6,000 | 128 | |
| 6,000 | 6,600 | 144 | |
| 6,600 | 7,200 | 160 | |
| 7,200 | 7,800 | 186 | |
| 7,800 | 8,400 | 212 | |
| 8,400 | 9,000 | 238 | |
| 9,000 | 9,800 | 264 | |
| 9,800 | 10,600 | 290 | |
| 10,600 | 11,400 | 316 | |
| 11,400 | 12,200 | 344 | |
| 12,200 | 13,000 | 376 | |
| 13,000 | 14,000 | 410 | |
| 14,000 | 15,000 | 450 | |
| 15,000 | 16,000 | 490 | |
| 16,000 | 17,000 | 530 | |
| 17,000 | 18,000 | 570 | |
| 18,000 | 19,000 | 610 | |
| 19,000 | 20,000 | 650 | |
| 20,000 | 22,000 | 730 | |
| 22,000 | 24,000 | 810 | |
| 24,000 | 26,000 | 890 | |
| 26,000 | 28,000 | 970 | |
| 28,000 | 30,000 | 1050 | |
| 30,000 | 32,000 | 1130 | |
| 32,000 | 34,000 | 1220 | |
| 34,000 | 36,000 | 1320 | |
| 36,000 | 38,000 | 1420 | |
| 38,000 | 40,000 | 1520 | |
| 40,000 | 44,000 | 1720 | |
| 44,000 | 48,000 | 1920 | |
| 48,000 | 52,000 | 2120 | |
| 52,000 | 56,000 | 2320 | |
| 56,000 | 60,000 | 2520 | |
| 60,000 | 64,000 | 2720 | |
| 64,000 | 68,000 | 2920 | |
| 68,000 | 72,000 | 3120 | |
| 72,000 | 76,000 | 3320 | |
| 76,000 | 80,000 | 3520 | |
| 80,000 | 84,000 | 3720 | |
| 84,000 | 88,000 | 3970 | |
| 88,000 | 92,000 | 4220 | |
| 92,000 | 96,000 | 4470 | |
| 96,000 | 100,000 | 4720 | |
| 100,000 | 104,000 | 4970 | |
| 104,000 | 108,000 | 5220 | |
| 108,000 | 112,000 | 5480 | |
| 112,000 | 116,000 | 5740 | |
| 116,000 | 120,000 | 6000 |
120,000 K-án felül 5% fizetendő jövedelemadó fejében akként, hogy a fokozatok 5000 K-ként emelkednek, s minden megkezdett fokozat teljes 5000 koronának veendő.
A szállitási a hitelüzlettel foglalkozó részvénytársulatok és szövetkezetek, nemkülönben a biztositási vállalatok kivételével a többi részvénytársulatoknál és szövetkezeteknél azonban 15,000 K jövedelmen felül az adó kulcsa fokozatonkint változatlanul 3%.
Ha 800 K-án alul is van adóztatásnak helye, 800 K-tól lefelé a fokozatok 50 koronánként, az adótételek pedig 30 fillérrel kisebbednek.
A magasabb fokozatok alkalmazásánál a magasabb fokozat alkalmazásával járó adótöbblet az adóalapok e fokozatra eső többletét nem haladhatja meg.
25. § Ha oly adózó, a kinek a jelen törvény alapján megállapitott jövedelme 8000 koronát meg nem halad, kiskorú gyermekeit vagy törvényes kötelezettség alapján más hozzátartozóit saját háztartása körében eltartja, ez esetben a jövedelemadónak az előző szakaszban foglalt tételei - az állami, köztörvényhatósági és községi alkalmazottak illetményei után járó adó kivételével - mérséklendők:
egy fokozattal - két vagy három ily családtag;
két fokozattal - négy vagy ennél több ily családtag eltartása esetében.
A mennyiben a fentiek szerint megengedett levonások után fennmaradó jövedelem 800 K-nál nem nagyobb, jövedelemadó kivetésének helye nincs.
Már jogerősen megállapitott ugyanazon évi adó utólagosan helyesbithető vagy elengedhető, ha annak kényszerbehajtása az adókötelest gazdasági létében veszélyeztetné vagy ha a behajtási eljárás előreláthatólag eredménytelen volna.
Elemi csapás vagy más egyéb csapások által okozott károk, továbbá az adózónak és hozzátartozóinak (3. §) tartós betegsége vagy munkaképtelensége, valamint a katonai szolgálatra (fegyvergyakorlatra) történt behivás, valamint egyéb rendkivüli körülmények, a mennyiben a 15. § a-c pontjaiban emlitett jövedelem-források bevételeit lényegesen csökkentik, a kivetés során, az illető jövedelem számbavételénél figyelembe vehetők ugyan és ilyen okból az adótételek fokozatai mérsékelhetők, sőt az adóköteles az adó alól teljesen fel is menthető, de a már jogerősen megállapitott ugyanazon évi adónak utólagos helyesbitésére indokul nem szolgálnak.
26. § A jövedelemadó az adókötelesek vallomásai, az adókötelesek összeirására rendelt összeiró bizottságok összeirási adatai s a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) rendelkezésére álló egyéb adatok alapján állapittatik meg.
A vallomásokban az adókötelesnek s a közös háztartáshoz tartozó családtagjainak (3. §) bármely forrásból eredő adóköteles vagy adómentes jövedelme a források megjelölésével bevallandó.
Ha olyan jövedelemről van szó, a melynek összegét csak becsléssel lehet megállapitani és általában az általános kereseti adó alá eső jövedelemnél elegendő, ha az adózó vallomásában a jövedelem számszerű megjelölése helyett csupán azokat az adatokat közli, a melyekre az adóalap megállapitásánál szükség van.
Szolgálati járandóságoknál és ellátásoknál azok összegének pontos kimutatása mellett az illetményt adónak neve, foglalkozása és lakhelye is kiteendő. A 22. § második bekezdése esetében a kiadásokkal terhelt illetmény egész összegében s a reá háruló kiadások elkülönitve képezik a bevallás tárgyát.
Kamat- és járadékjövedelmeknél az azok fizetésére kötelezett neve és lakhelye is kiteendő. Ha azonban az előző évben már adó alá vont tőkekamat és járadékjövedelmekben, nemkülönben a mezőgazdasággal foglalkozóknál az előző évben adó alá vont jövedelmekben változás nem állott be, elegendő, ha a fél folytatólagos bevallásában e körülményre csak hivatkozik.
27. § A vallomás nem önjogú, valamint jogi személyek nevében a törvényes képviselő adja, a ki ezeknek érdekeit a továbbiakban felelősség mellett szintén képviseli. A szolgálatban álló kiskorúak azonban, ha kinevezésszerü rendelvénynyel biztositott szolgálati illetményük az évi 800 K-át meghaladja, vallomásukat önmaguk adják.
A nyereség- és veszteségszámla (11. §) a vallomáshoz csatolható.
A vallomások tartama hivatalos titokként kezelendő; ennélfogva a vallomást az összeiró bizottságnak átadni nem szabad, s ha a vallomás boriték alatt nyujtatott be, azt csak a pénzügyigazgató (adófelügyelő), vagy az általa megbizott tisztviselő bonthatja fel.
Ha a vallomásadásra kötelezett a vallomási ivet kiállitani ne tudná, a községelőljáróság (városi adóhivatal) köteles a tollba mondott vallomás alapján a vallomási ivet kitölteni s ennek megtörténtét hivatalból igazolni.
A vallomások benyujtásának határideje, azok kiállitása és gyüjtése tárgyában a pénzügyminister rendeletileg intézkedik.
28. § Vallomást adni nem kötelesek:
1. az államnak, a kir. kormány igazgatása alatt álló közalapitványoknak, a törvényhatóságoknak és községeknek (városoknak) alkalmazottai, ha kinevezésszerü rendelvénynyel biztositott állandó természetü (21. § I. 1. pont) és akár egészben, akár részben természetben járó illetményekből nem álló szolgálati járandóságaikon, nyugdijukon vagy hasonló ellátásukon (21. § II. pont) kivül sem maguknak, sem a velük közös háztartásban élő családtagjaiknak (3. §) semminemü más jövedelmük, illetőleg változó természetü szolgálati járandóságok (21. § I. 2. pont) nincs;
2. az 1. pontban emlitettek özvegyei és árvái, ha nyug- vagy kegydijakon, nevelési járulékukon és egyéb ellátásszerü járandóságaikon kivül sem maguknak, sem a velük közös háztartásban élő családtagjaiknak (3. §) semminemü más jövedelmük nincs;
3. azok az adóköteles egyének, a kiknek adóköteles évi jövedelme a 2000 K-t meg nem haladja, kivéve, ha a vallomás beadására a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) őket külön felhívja, a mikor azután vallomást adni tartoznak. Egyébiránt az a jog, hogy vallomást adhassanak, ezeket az adózókat is megilleti.
Ellenben azok, a kiknek évi 800 K-t meghaladó és kinevezésszerű rendelvénynyel biztositott szolgálati járandóságuk, nyugdijuk vagy ellátásuk van, összjövedelmüket mindenkor bevallani tartoznak, hacsak a fenti 1-2. pont alá nem tartoznak.
4. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok.
29. § A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok jövedelemadója e vállalatok kereseti adójának pótlékát képezi, melyet e vállalatok kereseti adójának kivetésére megállapitott eljárás szerint és azzal egyidejüleg a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) vet ki. A kivetés ellen a felebbvitel ugyanaz, mint a kereseti adónál, sőt a jogorvoslat mindkét adónem ellen egy beadványban is egyesithető. Ennélfogva a jelen törvénynek azok a rendelkezései, melyek az adókivetés előkészitéséről, az adó kivetéséről s a kivetett adó ellen megengedett jogorvoslatokról szólanak, e vállalatokra nem vonatkoznak.
30. § Az általános adókivetés meginditásakor s a pénzügyminister által megállapitott módon és időben tartozik:
1. minden ház tényleges birtokosa vagy ennek képviselője (meghatalmazottja), lakások, illetőleg üzleti helyiségek szerint csoportositva, a házban lakók nevét és foglalkozását, ezek évi lakbérét, továbbá minden albérletbeadó albérlőit és az általuk fizetett bérösszeget kimutatni;
2. minden háztartás feje a közös háztartáshoz tartozókat (3. §) név és a kiskorúakat még kor szerint is felsorolni és ezek közül megjelölni azokat, a kiknek önálló, a családfő rendelkezése alá beigazoltan nem kerülő jövedelmük is van, a mely az összeirásnál a jogosult nevén veendő számitásba;
3. mindenki, a ki bárminő szolgálati illetmény vagy nyugellátás (21. §) kifizetésére van kötelezve, az illetményre vagy ellátásra jogositottak névjegyzékét a lakás, foglalkozás, valamint a 21. § I. 1. és II. pontja esetében a folyó évre járó, a 21. § I. 2. pontja esetében pedig a megelőző évben kifizetett illetmények összegének egyenkénti megjelölésével, községenként (városonként) elkésziteni. Ha az utóbb emlitett illetmény nem szólt a megelőző év egész tartamára, a tényleg kifizetett összeg veendő fel a kimutatásra; ha pedig ez a járandóság az összeirást megelőzőleg még csak az adóév elején keletkezett, a folyó évben tényleg kifizetett összeget tartozik az erre kötelezett kimutatni, mindkét esetben megemlitve azt az időpontot is, a melytől fogva s a meddig a kifizetés megtörtént.
Az 1. pontban foglalt bejelentési kötelezettség nem terjed ki a szállodákban és vendéglőkben megszállott azokra az utasokra, a kiknek ottani megszakitás nélkül való tartózkodása három hónapon túl nem terjed.
Az 1. pontban felsorolt adatokról szóló kimutatások annál a községi előljáróságnál (városi adóhivatalnál) nyújtandók be, a hol a ház fekszik, a 2. pontban emlitett kimutatás a fél lakhelye, a 3. pontban emlitett kimutatás pedig a javadalmas lakhelye szerint illetékes községelőljáróságnak küldendő be.
A ki az itt felsorolt kimutatásokat kiállitani nem tudja, adatait a községelőljáróságnak szóbelileg is előadhatja, a felvétel helyességéért azonban a felelősség őt terheli.
A szolgálati illetményeknek, valamint a nyugdijaknak és egyéb ellátásoknak kimutatási kötelezettsége azokra az állami, törvényhatósági és községi (városi) alkalmazottakra, illetőleg ezeknek özvegyeire és árváira is kiterjed, a kik a 28. § 1-2. pontja értelmében vallomásadásra kötelezve nincsenek. Ezek járandóságainak kimutatását a járandóság nyilvántartásával megbizott számvevőség, illetőleg a községi (városi) előljáróság köteles elkésziteni és a lakhelyükre nézve illetékes községelőljáróságnak megküldeni.
A jelen szakaszban emlitett és a községelőljáróság által kézhez vett adatok az összeiró bizottságnak rendelkezésére bocsátandók.
31. § A jövedelemadóra vonatkozó vallomások annál a községelőljáróságnál nyujtandók be, s a jövedelemadó rendszerint annak a községnek kivetési lajstromában állapittatik meg és ott iratik elő, a hol az adóköteles állandóan lakik, vagy tartózkodik.
Több lakhely esetén az adókivetés helyének megválasztása elsősorban az adókötelest illeti meg, a ki ebbeli elhatározását az illető községelőljáróságoknak bejelenteni köteles. Ha a választás jogát igénybe nem vette, ez esetben a községelőljáróságoknak a lakhelyeket felemlitő külön jelentése alapján az adókivetés helyét - a fél netáni ujabb meghallgatásával - a pénzügyigazgatóság, illetőleg több pénzügyigazgatóság illetékessége esetén a pénzügyminister állapitja meg.
A külföldön lakó azok a magyar állampolgárok (1. §, 2. pont), kiknek az ország területén sem lakóhelyük, sem tartózkodási helyük nincs, itteni utolsó lakhelyükön veendők adó alá.
Az adóköteles jogi személyek igazgatóságuk, illetőleg törvényes képviseletük székhelyén adóznak.
Az országban nem lakó külföldiek ott adóznak, a hol az ingatlan, az ipari vagy kereskedelmi vállalat vagy telep fekszik, a követelés zálogjoga biztositva van, illetőleg a vagyonjog létezik.
Vitás esetekben az adókivetés helyét a pénzügyminister rendeletileg szabályozza.
32. § A jelen törvény szerint adókötelesek összeirását a községek (városok) a pénzügyminister rendeletéhez képest s a kir. pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) felügyelete és ellenőrzése alatt, évenként alakitott összeiró bizottságok által teljesitik.
Az összeiró bitzottság 3 tagból és ugyanannyi póttagból áll. Elnökét és helyettesét lehetőleg a pénzügyi tisztviselők vagy a községi (városi) alkalmazottak sorából a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) jelöli ki, a tagokat és póttagokat pedig a községelőljáróság (városi tanács) az adózók közül választja. A ki a választást alapos ok nélkül el nem fogadja, a községi (városi) szegényalap javára 100 K-ig terjedhető pénzbirságban marasztalandó el. A marasztaló határozatot a községelőljáróság (városi tanács) mondja ki, mely ellen 15 nap alatt másodfokon a kir. pénzügyigazgatósághoz (adófelügyelőhöz), harmadfokon pedig a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához van felebbezésnek helye.
Az adóösszeirás a pénzügyminister által kitüzött határidő alatt okvetlen befejezendő. Ehhez képest városokban és nagyobb községekben az adóösszeiró bizottság oly számban küldendő ki, hogy az összeirási munkálatok a megkivánt határnapra elkészüljenek.
Észlelt hanyagság vagy indokolatlan késedelem esetén a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az összeirást a község (város) költségén hivatalból látja el. Ennek a felmerült költségek megfizetéséről szóló marasztaló határozata ellen 15 nap alatt a pénzügyministerhez van felebbezésnek helye.
Az összeiró bizottságnak netáni eljárási költségét a község (város) viseli, a pénzügyi közegek napi dija és a községbe való oda- és visszautazási költsége azonban az államot terheli.
33. § Az összeiró bizottság a kerületéhez tartozó adókötelesek birtok-, vagyon és egyéb kereseti viszonyai felől, szükség esetén mások meghallgatásával is, beható tájékoztatást szerez és minden adatot beszerez, mely a megadóztatás elbirálására alkalmas. Ezen adatok és puhatolások alapján tartozik az összeiró bizottság a területén lakó adókötelezetteknek ottani valószinü jövedelmét - jövedelemforrások szerint (15. §) elkülönitve - felbecsülni; azoknál pedig, a kiknek évi jövedelme, életviszonyaikból következtetve, a 3. 000 K-t meg nem haladja, az évi összjövedelmet is feltüntetni.
Külön jegyzékekbe foglalandók azok a jövedelemforrások és ezeknek kipuhatolt hozadéka, melyeknek tulajdonosai más összeiró kerületekben laknak. Ha az ilyen adóköteles ugyanabban a községben (városban) lakik, ez a jegyzék az illetékes összeiró bizottságnak, ellenkező esetben pedig legkésőbb 3 nap alatt annak a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) küldendő meg, melynek kerületében az adóköteles állandóan lakik.
Ha az elnök a bizottság becslésével nem ért egyet, javaslatát külön adja elő.
Az összeirás befejeztével az összes előmunkálatok és adatok a községelőljáróság utján a kir. pénzügyigazgatósághoz (adófelügyelőhöz) haladéktalanul felterjesztendők.
34. § Az illetékes pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) azokra nézve, a kiknek évi jövedelme a 800 K-t meghaladja, adókiszámitási javaslatokat készit. E végből az összeiró bizottságok munkálatait s a beérkezett vallomásokat előleges birálat alá vonja és utóbbiaknak adatait esetleg szakértők vagy más, a dologban jártas egyének meghallgatása után javaslatában kiegésziti és helyesbiti, sőt e végből az adókivetést érintő nyomós tények és körülmények tárgyalására az adókötelest is megidézheti; továbbá az összeiró bizottság munkálataiban netán észlelt hibákat kiigazitja vagy a hiányokat pótoltatja és egyéb a kivetéshez szükséges adatokat a lehetőségig teljessé teszi.
Ha a fél vallomást nem adott, köteles a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) - a jogkövetkezményekre való utalással - az illetőt vallomásának 8 nap alatt leendő beadására felhivni.
A kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) javaslatainak kidolgozásánál a rendelkezésére álló összes adatokat szabadon mérlegeli.
35. § Az adókiszámitási javaslatokból községenként (városonként), illetőleg Horvát-Szlavonországok területén adóközségenként (városi községenként) készült lajstromok - az adókivetés meginditása előtt - előre kihirdetendő 8 napra a község (város) házánál oly czélból teendők ki közszemlére, hogy azokat mindenki megtekinthesse, s azokra netáni észrevételeit minden adóköteles is megtehesse.
Ezek az észrevételek az adókivetés megkezdéséig irásban a kir. pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél), utóbb pedig az adókivető bizottságnál - akár szóval, akár irásban - terjeszthetők elő. Az aláirás nélkül benyujtott észrevételek azonban a tárgyalás során nem vehetők figyelembe.
36. § A ki vallomását az előirt határidőben be nem adja, a kivetés során megállapitott adónak 1%-át, ha pedig a 34. § szerint hozzá intézett felhivásnak meg nem felel, az elsőfokulag megállapitott adónak további 4%-át fizeti pótlék fejében, melyet a kivető bizottság egyidejüleg állapit meg s a kivetési lajstromba is bevezet. Ha azonban a fél adójának bizottsági tárgyalásán személyesen vagy meghatalmazott által részt vesz és igazolja, hogy vallomását vétlen mulasztásból nem adhatta be, avagy a hozzá intézett felhivásnak (34. §) ez okból nem felelhetett meg, a pótlék kivetése mellőzendő.
Ha a kivetett adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, vagy évközben megszünik, ennek megfelelőleg a pótlék is helyesbitendő, illetőleg törlendő.
Törlendő a pótlék akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során igazoltatik, hogy a mulasztás vétlen volt.
37. § A jövedelemadót az annak kivetésére alakitott adókivető bizottságok - még pedig az általános kereseti adó alá eső adókötelesek általános kereseti adóval egyidejüleg - évenként állapitják meg.
Az adókivető bizottság három év tartamára alakul és pedig:
a) minden közigazgatási járás székhelyén;
b) Budapest székesfőváros mindegyik közigazgatási kerületében és minden törvényhatósági városban;
c) minden, legalább 10. 000 lakossal biró községben (városban).
Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy a mutatkozó szükséghez képest több adókivető bizottságot is alakithasson.
38. § Az adókivető bizottság 7 rendes és 6 póttagból áll. Ezek közül elnököt, továbbá két rendes és két póttagot és kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) javaslatára a pénzügyminister, két rendes és két póttagot a mezei gazdálkodással foglalkozók vagy a háztulajdonosok köréből a vármegye alispánja, illetőleg törvényhatósági városokban a polgármester nevez ki, két rendes és két póttagot pedig a pénzügyminister felhivására - attól számitva 15 nap alatt - az illetékes kereskedelmi és iparkamarának kereskedelmi és iparosztálya az 1868:VI. tc. 18. §-ához képest teljes ülésben felerészben a kereskedők, felerészben az iparosok közül választ.
Kinevezhető, illetőleg megválasztható a jövedelemadó fizetésére kötelezett minden magyar állampolgár, a ki polgári és politikai jogainak teljes élvezetében van és az illető adókivető bizottság kerületében lakik. Mindamellett a bizottság egybeállitásánál különös figyelem forditandó arra, hogy abban a különböző foglalkozások lehetőleg arányosan képviselve legyenek, s hogy a bizottságok egy tagja jogvégzett, lehetőleg ügyvédi oklevéllel biró egyén legyen. A kinevezett tagok közül kettőnél több tényleg alkalmazott tisztviselő nem lehet.
Az elnök-helyettest a rendes tagok sorából a pénzügyminister jelöli ki.
A választás alá eső póttagok a 37. § a) pontja esetében a járás székhelyén lakó adóalanyok közül választandók.
A ki bizottsági taggá választatik vagy kineveztetik, e megbizatásnak teljesitését alapos ok nélkül nem tagadhatja meg, kivéve ha ily megbizatásban már részesült és ezt az előző cyklusban teljesitette is.
Ha a bizottság megalakulása után annak bármelyik tagja eme jogát a megkivánt feltételek bármelyikének megszünte következtében elveszti vagy arról lemondott, a helyére kinevezettnek vagy megválasztottnak megbizatása a megalakulásból még hátralevő időnél tovább nem terjedhet.
Bizottsági előadó, szavazat nélkül, a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) kiküldöttje.
39. § A bizottság tagjai az elnökkel együtt az első ülésben s a mennyiben azon mind meg nem jelentek volna, mindenesetre müködésük megkezdése előtt, a következő ünnepélyes fogadást kötelesek letenni:
„Én. N. N. becsületemre fogadom, hogy a jelen megbizatásommal járó feladatok teljesitésében lelkiismeretesen és részrehajlás nélkül a törvény értelmében fogok eljárni és annak során az adóköteles viszonyairól tudomásomra jutott adatokat szigoruan titokban fogom tartani.”
A titoktartás a bizottsági előadót, valamint a szakértőt is kötelezi; a tárgyalási iratok szintén hivatalos titokként kezelendők.
40. § A bizottságok elnökei 10 K, tagjai pedig 8 K napidijat húznak az államkincstárból.
Ezek a napidijak a bizottság működése helyén nem lakó bizottsági tagoknak működésük egész tartamára, beleértve az utazási időt is, azon bizottsági tagoknak pedig, a kik a bizottság működésének helyén laknak, csak azokra a napokra járnak, melyeken a bizottság tárgyalásaiban résztvesznek.
A bizottság működési helyén nem lakó bizottsági tagok az oda- és visszautazásra vasuton II. osztályu, gőzhajón pedig I. osztályu vitelbért és szabályszerü bérkocsidijat számithatnak. Tengelyen való utazásoknál a kilométerenként járó fuvardijat a pénzügyminister rendeletileg szabályozza.
41. § A tárgyalási határnapokat, illetőleg ama sorozatot, a mely szerint az adókiszámitási javaslatok tárgyalás alá kerülnek, az elnök a kir. pénzügyigazgatósággal (adófelügyelővel) egyetértőleg állapitja meg, a melyet a bizottság betartani köteles. Ezt a sorrendet tartozik a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a bizottság tagjaival is közölni s a tárgyalás megkezdése előtt legalább nyolcz nappal az illető községben (városban) akképen közhirré tétetni, hogy abból az egyes adózók azt, hogy adójuk mely napon tárgyaltatik, megtudhassák.
A tárgyalandó tételek napi mennyisége akképen állapitandó meg, hogy lehetőleg hat hét alatt a bizottság müködését befejezze.
Tárgyalási helyiségről, annak fűtéséről, világitásáról és tisztitásáról a bizottság székhelyére illetékes községelőljáróság (polgármester) tartozik gondoskodni az esetben, ha állami épületben alkalmas helyiség nincs.
42. § A nem érdekeltek kizárásával a bizottság mindenkor zárt ülésben tárgyal, sőt bármelyik tagjának kivánatára határozatának meghozatalánál - az előadón kivül - még az érdekeltek sem lehetnek jelen. Utóbbi esetben azonban az előadó ujabbi, a tárgyaláson jelen volt adóköteles előtt még nem emlitett érveket már fel nem hozhat.
A bizottság határozatképességéhez az elnökön és előadón kivül legalább négy tag jelenléte szükséges. Ha ennyi tag meg nem jelennék, az elnök a szükséghez képest póttagot hív be.
A bizottság határozatát szótöbbséggel hozza. Ha a tagok szavazata egyenlően oszlik meg, az elnök szavazata dönt.
A bizottság üléseiről jegyzőkönyv vezetendő.
43. § A meddig a bizottság elnökének vagy valamely bizottsági tagnak, fel- vagy lemenő ágban rokonának, vagy sógorának, vagy harmadfokig terjedő oldalrokonának, vagy végre illetményt (ellátást) adójának jövedelembecsléséről van szó, az illető tag az ülésből távozni köteles.
Ily esetekben az elnök helyét helyettesének vagy valamelyik bizottsági tagnak adja át.
44. § Az adókivető bizottság az adózó jövedelmének számszerü megállapitásánál az előterjesztett adatokat lelkiismeretesen mérlegeli; s a mennyiben beható vizsgálat után a vallomásnak helyességére vagy az adóköteles jövedelem nagyságára nézve még el nem oszlatott kételyei lennének, eljárásában arra törekszik, hogy mindazokat a ténykörülményeket felderitse, a melyeknek ismerete a jövedelem helyes és a valóságnak megfelelő felbecsüléséhez okvetlen szükséges.
E végből köteles a bizottság a tárgyaláson önként megjelent adózót a jövedelembecslésre kiható nyomós adatok és körülmények felől kikérdezni, az adókiszámitási javaslatot és indokait vele közölni, s az erre tett észrevételeket és kifogásait megfontolni. Jogában áll továbbá:
1. a tárgyalásról elmaradt adókötelest felvilágositás adása végett szükség esetén beidézni, sőt az esetben, ha az adókiszámitási javaslat (34. §) felemelése czéloztatik, a felet mindenkor beidézni köteles;
2. az adózótól egyes meghatározott kérdésre irásban is feleletet kérni, esetleg a nyereség- és veszteségszámlát tőle bekövetelni;
3. tárgyalásaira tanukat és szakértőket meghivni és meghatározott kérdésekre kihallgatni;
4. könyvvizsgálatot elrendelni az esetben, ha a fél üzleti könyveinek betekintését önmaga ajánlotta fel, vagy ha a nyereség- és veszteségszámla eredménye aggályosnak mutatkozik.
A könyvvizsgálat, a mennyiben foganatositása ellen a fél nem tiltakozik, a bizottság által megállapitott és az adózóval közölt napon a bizottság székhelyére foganatositandó. Az átvizsgálást, titoktartás kötelezettsége mellett, az adózó, illetőleg megbizottja jelenlétében a bizottság előadója vagy más pénzügyi tisztviselő teljesiti.
A könyvvizsgálat eredményéről jegyzőkönyv veendő fel, a melyben az adóköteles jövedelem megállapitására vonatkozó számszerü, de az üzleti titokra ki nem terjedhető adatokon s az adózónak és a könyvvizsgálattal megbizott tisztviselőnek erre nézve tett észrevételein kivül az is felemlitendő, hogy az üzleti könyvek vezetése általában véve milyen, s hogy e könyvek mennyiben érdemelnek hitelt.
A könyvvizsgálat eredményét a bizottság szabadon mérlegeli; s a mennyiben a könyvvizsgálat után sem találja az adózó állitásait bebizonyitottnak, az előadó meghallgatása mellett és a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján határoz.
Ugyanigy jár el a bizottság akkor is, ha a fél a kitüzött határidő alatt a hozzá intézett fölhivásnak nem felel meg vagy a könyvvizsgálat foganatositása ellen tiltakozik.
45. § Ha a bizottság a bevallott jövedelmet nem találja elfogadhatónak, de nem állanak olyan segédeszközök rendelkezésére, a melyek alapján a megbecsülendő jövedelem nagyságát pontosan számszerint meg tudná határozni, a bizottságnak főleg arra kell törekednie, hogy a jövedelem nagyságát kiváltképen külső ismertetőjelekből állapitsa meg, melyeket határozatában részletesen és pontonkint is felsorolni köteles. Ennél az eljárásnál az adózónak egész gazdasági helyzete, jövedelmének eléréséhez szükséges költségeinek nagysága és az egyes jövedelemforrásoknak egymáshoz való viszonya veendő tekintetbe.
46. § Tényleges viszonyok és adatok iránt, melyekből bárkinek adóköteles jövedelme vagy jövedelemforrásának bevétele megitélhető, köteles mindenki tudomása szerint akár mint tanu, akár mint szakértő felvilágositást adni, ha erre a kivető bizottság felszólitja és a kihallgatás tiltva nincs.
Ezen eljárás során a faggatás, családi viszonyokba avatkozás kerülendő s a nyomozás csak az adó kivetéséhez szükséges adatokra és tényleges viszonyokra terjesztendő ki.
Nem lehet tanu vagy szakértő az az egyén, a ki a biróságok előtti polgári peres eljárásban mint tanu vagy szakértő ki nem hallgatható, illetőleg a tanuskodást vagy szakértői véleményadást megtagadhatja. Alkalmazottak és volt alkalmazottak csak az adóköteles beleegyezésével hallgathatók ki. Tanukép vagy szakértő gyanánt nem hallgathatók ki azok, kik ugyanazon bizottság (adókivető bizottság) területén az adóköteles féllel versenyviszonyban állanak.
Hogy a tanu vagy szakértő mikor és mennyi napidijat igényelhet, azt a pénzügyminister rendeleti uton szabályozza.
47. § Ha az adókivető-bizottság annak jut tudomására, hogy az adózónak valamely a fennálló törvények szerint adóköteles vagyona vagy jövedelme megadóztatva még nincsen, a jövedelemadó megállapitásával egyidejüleg az adózás alól elvont vagyon vagy jövedelem megfelelő adóját is kivetetti, a jövedelemadót pedig az ekként adó alá vont forrásból eredő jövedelem tekintetbe vételével állapitja meg.
Ha az adózás alól elvont vagyonnak vagy jövedelemnek egyidejü megadóztatása bármely okból foganatositható nem lenne, a jövedelemadó az ezen forrásból eredő jövedelem figyelmen kivül hagyásával álapitandó meg ideiglenesen, de az adózás alól elvont vagyon vagy jövedelem megadóztatása s ennek alapján a jövedelemadó későbbi felemelési iránt az intézkedések az illetékes pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) utján egyidejüleg megteendők.
48. § A tárgyalás befejeztével a bizottság minden egyes adózóra megállapitja és bejegyzi a kivetési lajstromba az adóköteles jövedelem összegét s az adófokozat szerint ennek megfelelő adótételt.
A jegyzőkönyvbe iktatott ezen határozathoz mindenkor indokolás is csatolandó.
A bizottság ügyrendjét a továbbiakban a pénzügyminister rendeletileg szabályozza.
49. § Ha a 800 k-át meghaladó jövedelemben adóköteles szolgálati illetmény vagy nyugdij (nyugdijmegváltás, végkielégités) is foglaltatik (21. §), annak összege - a 12. § 8. pontja szerint megengedett netáni levonások figyelembevételével - számszerüleg külön is megállapitandó s a kivetett jövedelemadóból erre eső részt a kivetési lajstromban önállóan kezelendő.
A szolgálati járandóságokra eső jövedelemadónak ezen elkülönitése a következő elvek szerint eszközlendő:
1. Ha az adóalap kizárólag szolgálati illetményből vagy nyugdijból áll, vagy annak összege e járandóságok fenti összegét egyáltalán nem vagy csak oly mérvben haladja meg, hogy mindkét összeg ugyanazon adófokozat alá esik, a jövedelemadónak teljes összege külön kezelésbe veendő.
2. Ha az adóalap a szolgálati illetmény vagy nyugdij adó alá vont összegét az ennek megfelelő adófokozaton túl haladja meg, az adófokozat szerint a szolgálati illetményre vagy nyugdijra eső adótétel az összjövedelem után megállapitott adótételből levonandó és külön kezelésbe veendő.
50. § Ha az adókivető-bizottság elnöke a végzést kihirdette, köteles mind az előadó, mind a tárgyalásnál jelen volt adózó vagy meghatalmazottja élőszóval az iránt nyilatkozni, kivánja-e az ügyet és ha igen, mely indokokból a felszólamlási bizottsághoz felebbezni. Ily nyilatkozat hiányában sem a kincstár, sem a fél részéről további felebbezésnek helye nincs. Nyilatkozni elsősorban a fél tartozik.
A szóbeli felebbezés előadott indoka bevezetendő a tárgyalási jegyzőkönyvbe, mire az adózónak figyelme különösen felhivandó. Egyben köteles az elnök a felet még arra is figyelmeztetni, hogy szóbeli felebbezésének indokait 15 nap alatt irásban is kifejtheti.
51. § A mint a bizottság egy-egy községre a tárgyalást befejezte, a kivetési lajstromot lezárja s az összes iratokat további megfelelő eljárás végett a kir. pénzügyigazgatósághoz (adófelügyelőhöz) beterjeszti.
52. § A kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az általa érvényesitett kivetési lajstromot az illető községelőljáróságnak oly meghagyással küldi meg, hogy azt a község (város) házánál 8 napon át közszemlére tegye ki, s az adóköteleseket a községben szokásos módon vagy hirdetmény utján figyelmeztesse, hogy azok kivételével, a kik az adókivető-bizottság tárgyalásán jelen voltak és annak határozatába belenyugodtak (50. §), ha a bizottságnak határozatát magukra nézve sérelmesnek tartják, a lajstrom kitételétől számitott 15 nap alatt a felszólamlási bizottsághoz czimzett felebbezésüket szóval vagy irásban a kir. pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) előterjeszthetik.
A szóbeli felebbezést e hatóság foglalja jegyzőkönyvbe.
Az előadó, ha felebbezését a bejelentés alkalmával eléggé nem indokolta meg (50. §), további indokait az illető bizottság tárgyalásainak befejeztétől számitott 16 nap alatt terjeszti elő.
A felebbezésnek halasztó hatálya nincs.
53. § A felebbezési, valamint a jelen törvényben emlitett egyéb határidő, ha utolsó napja vasárnapra vagy Gergelynaptár szerinti vagy nemzeti ünnepre esik, a legközelebbi köznapon jár le.
Posta utján való benyujtás esetén a feladás időpontja határoz.
54. § Az adókivető-bizottság véghatározata ellen beadott felebbezés fölött az adófelszólamlási bizottság határoz.
55. § Adófelszólamlási bizottság alakitandó:
1. minden vármegye székhelyén;
2. minden törvényhatósági joggal felruházott városban.
Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy Budapest székesfőváros területén a mutatkozó szükséghez képest több adófelszólamlási bizottságot is alakithasson.
Az adófelszólamlási bizottság három év tartamára alakul.
A felszólamlási bizottság hét rendes és hat póttagból áll. Ezek közül elnököt a belügyminister, illetőleg Horvát-Szlavonországokban a bán, három rendes és három póttagot a pénzügyminister nevez ki, három rendes és három póttagot pedig a törvényhatóság választ. A választás az adófelszólamlási bizottság megalakulását, megelőző év vége előtt ejtendő meg.
Azokban a törvényhatóságokban, melyeknek területén kereskedelmi és iparkamara, illetőleg ügyvédi kamara székel, a fentiek szerint alakitandó adófelszólamlási bizottságba az illető törvényhatóság helyett egy rendes és egy póttagot - a 38. §-ban elmondottak szerint - az illető kereskedelmi és iparkamara, egy rendes és egy póttagot pedig az ügyvédi kamara közgyülése választ.
Kinevezhető, illetőleg megválasztható a jövedelemadó fizetésére kötelezett minden magyar állampolgár, a ki polgári és politikai jogainak teljes élvezetében van és az illető felszólamlási bizottság kerületében lakik. Mindamellett a bizottság egybeállitásánál különös figyelem forditandó arra, hogy abban a különböző foglalkozások lehetőleg arányosan képviselve legyenek, s a pénzügyminister kinevezéseinél a mezőgazdasági érdekeltség képviseletéről megfelelőleg gondoskodni tartozik. A kinevezett tagok közül kettőnél több tényleg alkalmazott tisztviselő nem lehet.
Az elnökhelyettest a rendes tagok sorából a pénzügyminister jelöli ki.
A ki bizottsági taggá választatik vagy kineveztetik, e megbizásnak teljesitését alapos ok nélkül nem tagadhatja meg, kivéve, ha ily megbizatásban már részesült és azt az előző cyklusban teljesitette is.
Ha a bizottság megalakulása után annak bármelyik tagja eme jogát a megkivánt feltételek bármelyikének megszünte következtében elveszti vagy arról lemondott, a helyére kinevezettnek vagy megválasztottnak megbizatása a megalakulásból még hátralevő időnél tovább nem terjedhet.
Bizottsági előadó, szavazat nélkül, a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) kiküldöttje.
A 39-40. § határozatai az adófelszólamlási bizottságokra is kiterjednek.
Tárgyalási helyiségről, annak fütéséről, világitásáról és tisztitásáról a törvényhatóság első tisztviselője tartozik gondoskodni az esetben, ha állami épületben alkalmas helyiség nincs.
56. § Az adófelszólamlási-bizottság a felebbezést tárgyalás nélkül hivatalból utasitja vissza, ha azt a kiszabott határidő eltelte után nyujtották (jelentették) be.
A visszautasitásról szóló indokolt határozat a félnek kézbesitendő.
57. § Az érdekelt fél, ha ő maga vagy meghatalmazottja a felebbezést valamely elhárithatatlan akadály miatt nem adhatta be a kellő időben, igazolási kérelmet terjeszthet elő.
A hitelt érdemlően indokolandó igazolási kérelmet a felebbezéssel együttesen, az elmulasztott határidő utolsó napját követő 15 nap alatt irásban a kir. pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) kell benyujtani.
Az igazolási kérelmet a felebbezéstől elkülönitve, azt megelőzőleg kell tárgyalni és eldönteni.
Ha a felszólamlási bizottság az igazolási kérelemnek helyet nem ad, a felebbezést tárgyalás nélkül visszautasitja; ellenkező esetben pedig nyomban érdemileg letárgyalja.
58. § A felszólamlási bizottság a hozzá érkezett felebbezéseket és az azokra vonatkozó tárgyalási iratokat behatóan megvizsgálja (59. §) és miután minden fölmerült kételyt felderitett, a felebbezés fölött határoz.
Felebbezés esetén a felszólamlási bizottság határozatának meghozatalánál nincs a felebbezésben megjelölt határokhoz kötve, hanem ha tárgyalásai közben előbb nem ismert adatok merülnek fel, ezeknek mérlegelésével, az adókivető bizottság által megállapitott adótételt felemelheti vagy leszállithatja.
A 42-43. továbbá a 45-46. §-ok határozatai az adófelszólamlási bizottságra is kiterjednek.
A bizottság ügyrendjét a továbbiakban a pénzügyminister rendeletileg szabályozza.
59. § Az adófelszólamlási bizottság fel van jogositva, illetőleg köteles:
1. az adókötelest, ha az felebbezésében kéri, vagy ha egyébként szükségesnek látja, felvilágositás adása végett beidézni, sőt az esetben, ha az elsőfoku megállapitás felemelése czéloztatik, a felet mindenkor beidézni tartozik;
2. az adózótól egyes meghatározott kérdésekre irásban is feleletet kérni, esetleg a nyereség- és veszteségszámlát tőle bekövetelni;
3. tárgyalásaira tanukat és szakértőket meghivni és meghatározott kérdésekre kihallgatni, esetleg tanukat a tanu lakhelye szerint illetékes járásbiróság által eskü alatt kihallgattatni;
4. könyvvizsgálatot elrendelni az esetben, ha a fél üzleti könyveinek betekintését önmaga ajánlotta fel, vagy ha a nyereség- és veszteségszámla eredménye aggályosnak mutatkozik.
A könyvvizsgálat a bizottság által megállapitott és az adózóval közölt napon a 44. §-ban elmondottak szerint a bizottság székhelyén foganatositandó.
A könyvvizsgálat eredményét a bizottság szabadon mérlegeli s a mennyiben a könyvvizsgálat után sem találja az adózó állitásait bebizonyitottnak, az előadó meghallgatása mellett és a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján határoz.
Ugyanigy jár el a bizottság akkor is, ha a fél a kitüzött határidő alatt a hozzá intézett felhivásnak nem felel meg.
60. § Az adófelszólamlási bizottság a tárgyalás befejeztével hozott határozatát kimeritő indokolás kiséretében jegyzőkönyvbe iktatja s azt szabályszerü módon ugy a félnek, mint a kir. pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) kézbesitteti.
Ha az adóköteles vagy meghatalmazottja a határozat kihirdetésénél jelen volt, e körülmény a határozatban megemlitendő.
Az 1896:XXVI. tc. 94. §-ának rendelkezéseire a fél mindenkor figyelmeztetendő.
61. § Az adófelszólamlási bizottság határozata ellen a közigazgatási birósághoz csakis az alább megjelölt esetekben van panasznak helye.
Panaszjoggal élhet:
1. a bizottság előadója, mint a kincstár képviselője:
a) ha a létminimum helyt nem álló indokok alapján állapittatott meg;
b) ha a felszólamlási bizottság a kivető-bizottság által megállapitott adót lejebb szállitotta;
c) ha az adófelszólamlási bizottság az általános kereseti adót, vagy e törvény életbeléptét követő második évtől kezdve a jövedelemi adót az előző évinél kisebb összegben állapitotta meg;
2. az adóköteles:
a) ha a felszólamlási bizottság a kivető-bizottság által megállapitott adót felemelte;
b) ha az adófelszólamlási bizottság az általános kereseti adót vagy a törvény életbeléptét követő második évtől kezdve a jövedelmi adót az előző évinél nagyobb összegben állapitotta meg;
c) ha az adó kivetésének alapjául szolgáló jövedelem nem ugyanazon felszólamlási bizottság területéről folyik;
d) ha a létminimum helyt álló indokok alapján nem állapittatott meg;
3. a két érdekelt fél bármelyike,
a) ha az a kérdés döntendő el, hogy valamely jövedelem adóalapul vehető-e vagy sem;
b) ha a felszólamlási bizottság alakulásában vagy eljárásában a törvény szabályai megsértettek;
c) ha az a kérdés döntendő el, hogy az adóköteles tiszta jövedelem kiszámitásánál a nyers bevételből, illetve az egyes jövedelemforrások nyers bevételéből valamely tétel az általános kereseti adóról, illetve a jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint levonható-e, vagy sem;
A létminimum kérdésében hozott két egybehangzó határozat ellen azonban a fél panaszjoggal nem élhet.
A panasz az 1896. évi XXVI. tc. értelmében a kir. pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) nyujtandó be, s azt a közigazgatási biróság mindenkor a nyilvánosság kizárásával tárgyalja.
A panasznak halasztó hatálya nincsen.
62. § Az adókivetés befejezte után adókötelesség vált adóalanyok rendszerint csak a következő évben kerülnek adó alá.
E szabály alól kivétetnek és a jelen törvényben foglalt rendelkezések értelmében évközben is adókötelesekké lesznek:
1. az 1. § 5. pontjában emlitettek;
2. az addig nem adózó és a külföldön lakó magyar állampolgárok, valamint az addig nem adózó külföldiek;
3. azok, a kiknek állandó természetü szolgálati illetménye, nyugdija vagy másnemü ellátása évközben a 800 K fölé emelkedik, vagy ezt az összeget meghaladó magasságban évközben keletkezik. A még adózatlan szolgálati illetmény, nyugdij vagy másnemü ellátás, ideértve a nyugdijmegváltást és végkielégitést is, ha az adóalany egyéb jövedelme után már adózik, az erre eső folytatólagos adónak leirása mellett, a megállapitott adóalaphoz hozzászámitandó; ellenkező esetben pedig a fél adóköteles jövedelme ujból állapitandó meg. Végül a kivetett adó helyesbitésének van helye;
4. azoknál, kik a nyugállományból a tényleges szolgálatba visszahelyeztetnek, vagy nyugdijaztatnak. Előbbi esetben az adó helyesbitésénél a nyugdij helyébe a tényleges szolgálati illetmény, utóbbi esetben pedig a szolgálati illetmény helyébe a nyugdij lép.
Az ujonnan keletkezett nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál az első mérleg elkészültéig az adó kivetése szünetel. A mérleg elkészültével az annak alapján megállapitott adóköteles jövedelem alkotja a vállalat első és második évére szóló adóalapot. Ha a mérleg csonka év eredménye, az adóalap teljes évre kerekitendő ki.
Az egy évre kikerekitett jövedelem után kivetett adóból az adóköteles terhére csupán az az összeg irható elő, mely:
a) szolgálati illetményeknél és ellátásoknál azoknak folyósitásától,
b) egyéb esetekben pedig az adóköteles jövedelem keletkezését követő hónap elsejétől az év végéig esik.
A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kivételével, melyeknek adóját a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a rendes kivetés során a keletkezést követő évben állapitja meg, a fenti esetekben a bevallás, valamint a 30. §-ban emlitett és a szolgálatadó által kiállitandó kimutatás a jövedelem keletkezésétől számitandó 15 nap alatt a kir. pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) adandó be.
Jövedéki kihágás esetében (71. §) a pótkivetés - még pedig minden évre külön - csak a megröviditett vagy elhallgatott egy évi adóköteles jövedelem megállapitására terjed ki, mely jövedelem, ha a fél abban az évben egyéb jövedelme után már adózott, ahhoz hozzászámitandó és az adótétel megfelelőleg helyesbitendő.
63. § A pótkivetésre, illetőleg az adó helyesbitésére illetékes:
1. a szolgálati illetményeknél és ellátásoknál (21. §) a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő);
2. egyéb esetekben pedig az adókivető bizottság. Ha azonban a bizottsági tárgyalás megtartásáig az adó beszedése veszélynek van kitéve, a jövedelemadót elsőfokban a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) végzésileg állapitja meg, s az ekkép kivetett adó egyszerre esedékes és azonnal fizetendő.
Az állami alkalmazottak szolgálati illetménye vagy nyugdijellátása után kivetett adónak helyesbitése hivatalból eszközlendő, s erről a fél végzésileg értesitendő.
A pótkivetés, illetőleg az adónak helyesbitése ellen:
a) az 1. pont esetében a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához,
b) a 2. pont esetében pedig az adófelszólamlási bizottsághoz 15 nap alatt van felebbezésnek helye. A felebbezésnek halasztó hatálya nincs.
64. § Az adókötelezettség megszünik:
1. természetes személyeknél elhalálozás, a jelen törvény szerint fennálló adókötelezettséget megszüntető kivándorlás, vagy szolgálati illetményeknek, nyugellátásnak megszünése, illetőleg a létminimumon alul való csökkenése folytán annak a hónapnak végével, melyben ezek az esetek bekövetkezik;
2. nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál e vállalatok kereseti adójáról szóló törvény 10. §-ához képest;
3. minden egyéb adóköteles társulat, egyesület és más jogi személynél annak a hónapnak végével, a melyben ebbeli minőségük megszünik.
Ha azonban az adóköteles halálával a vele szemben megállapitott adóalap nem szünik meg teljesen, a kivetett adónak a fennmaradt és megszünt jövedelmek egymáshoz való arányában helyesbitett része az év végeig a hagyatékból még akkor is tovább fizetendő, ha az örökösök maguk között meg is osztozkodtak. A hagyatékot terhelő ezen adóért, örökségük erejéig, az örökösök egyetemleg szavatolnak.
Az adó törlésére, illetőleg apasztására irányuló bejelentés, az igény beálltától számitott 15 nap alatt a kir. pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) nyujtandó be, mely a fölött elsőfokban határoz. Késedelem esetén a törlés, illetőleg adóleszállitás csak a bejelentés napjától adható meg.
Az állami alkalmazottak szolgálati illetménye vagy az állami nyugdijasok ellátása után járó adótörlés hivatalból eszközlendő.
Az elsőfoku adóhatóság határozata ellen 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsághoz van felebbezésnek helye.
65. § A jövedelem nagyságában, vagy az adózó helyzetében és viszonyaiban beálló évközi változások, a 62. és 64. §-ban tárgyalt esetek kivételével, a megállapitott jövedelemadót nem érintik.
Ha azonban az adóalanytól függetlenül bekövetkezett rendkivüli körülmények folytán a megállapitott jövedelem évközben oly módon csökken, hogy az adónak behajtása a fél tönkretételével járna, az apadást előidéző esetnek bekövetkeztével még nem esedékes adónak aránylagos része vagy annak teljes összege is kivételesen elengedhető.
Az elengedésre irányuló folyamodványok az adóév végeig a pénzügyministeriumnál nyujtandók be, a mely azok fölött határoz.
A felmenők és lemenők között ellenszolgáltatás mellett vagy a nélkül bármely okból történt vagyonátadás adóelengedésre indokul nem szolgál; az átvevő azonban, a vagyon erejéig, az átadó terhére kivetett jövedelemadóért szavatol.
66. § A kik évi 7. 000 K-t meghaladó szolgálati illetményt vagy nyugellátást (21. §) huznak, az elsőfoku kivetés során számitásba vett összes szolgálati járandóságok vagy nyugellátásuk után (49. §) még külön jövedelem-adópótlékot fizetnek, mely
| 7. 000 K-án felül | 9. 200 K-ig 0. 2% | 17. 000 K-án felül | 20. 000 K-ig 3. 2% | |
| 9. 200 K-án felül | 10. 000 K-ig 0. 5 % | 20. 000 K-án felül | 25. 000 K-ig 4 % | |
| 10. 000 K-án felül | 13. 000 K-ig 1. 2 % | 25. 000 K-án felül | 30. 000 K-ig 4. 5 % | |
| 13. 000 K-án felül | 15. 000 K-ig 2. 3 % | 30. 000 K-án felül | 40. 000 K-ig 5 % | |
| 15. 000 K-án felül | 17. 000 K-ig 3 % | 40. 000 K-án felül | 6 % |
Az adóalapnak a jogorvoslati eljárás során, vagy a 62., illetőleg 64. § eseteiben bekövetkezett emelkedése vagy apadása a pótléknak hivatalból leendő helyesbitését is maga után vonja. Az adóalapnak egyéb esetekben bekövetkezett emelkedése vagy apadása a kivetett adót nem érinti.
67. § A szolgálati járandóságokra és ellátásokra eső s a 49. § szerint önállóan kezelt jövedelemadó, valamint a 66. §-ban emlitett pótlék együttes összege tekintendő az országos betegápolási pótadó (1898:XXI. törvénycikk) és az állami egyenes adókon nyugvó egyéb helyhatósági adók kivetésének alapjául.
68. § A kik az állam (állami üzemek) és a kir. kormány igazgatása alatt álló közalapitványok szolgálatában állanak és erről szabályszerü kinevezési rendelvényük van, szolgálati járandóságaik után a jövedelemadón és az országos betegápolási pótadón kivül egyéb adóval nem terhelhetők meg.
Ez az adómentesség nevezetteknek, valamint özvegyeiknek és árváiknak nyugellátására is kiterjed.
69. § A 68. §-ban emlitetteknek, valamint a törvényhatóságok és községek (városok), nemkülönben a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok szolgálatában levő állandó alkalmazottaknak szolgálati járandóságaik és nyugdijuk (21. §) után eső összes adókat egyenlő havi, illetőleg községeknél (városoknál) és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál a közadók kezeléséről szóló törvény rendelkezése szerint negyedévi levonások utján és szavatosság mellett a fizetést teljesitő pénztár, illetőleg a szolgálatadó szedi be és szállitja be.
Állandó alkalmazottnak az tekintendő, a ki nem napidij, illetőleg munkabér mellett van alkalmazva.
A további eljárás rendeletileg szabályozandó.
A folyó kivetés megtörténtéig a levonás a mult évi alapon eszközlendő.
70. § A ki a 30. §-ban, illetőleg a 62. § utolsó bekezdésében emlitett adatokat a kellő időben be nem adja, vagy azokban valótlanságokat ad elő, annyiszor büntetendő 100 K-ig terjedhető rendbirsággal, a hány adóalanynál ezt a mulasztást vagy cselekményt elkövette.
A birságot elsőfokban a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) állapitja meg, melynek határozata ellen 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához, ennek határozata ellen pedig a pénzügyministerhez van felebbezésnek helye.
71. § Jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el a vallomás adására kötelezett, ha a jövedelemre vonatkozó vallomásában, vagy illetékes helyről hozzá intézett kérdésekre adott irásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában, vagy jogorvoslatának indokolásában tudva valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, mely az adó megröviditésére alkalmas, illetőleg adóköteles jövedelmi forrást szándékosan elhallgat.
Büntetlen marad azonban a tettes, ha a följelentés megtörténte vagy a vizsgálat meginditása előtt nyilatkozatát illetékes helyen kijavitja vagy kiegésziti, illetőleg az elhallgatott jövedelmet bevallja.
E kihágások megtorlásáról a közadók kezeléséről szóló törvény IX. fejezete intézkedik.
72. § A jövedelemadó könyvelését, esedékességét, beszedését, behajtását, biztositását és elévülését, a mindezekkel kapcsolatos egyéb kérdésekkel egyetemben, a közadók kezeléséről szóló törvény szabályozza.
73. § A vallomásadásra kötelezett a jelen törvényben előirt kötelességének meghatalmazott által is eleget tehet, ennek eljárásáért azonban a meghatalmazó anyagilag felelős.
A bélyegmentes meghatalmazás kivánatra felmutatandó.
A vagyon kezelésével vagy gondozásával megbizott - külön meghatalmazás nélkül is - meghatalmazottnak tekintendő.
74. § A 67. §-ban emlitett s a szolgálati járandóságokra és ellátásokra eső jövedelemadót kivéve, a jövedelemadó után semmiféle más állami vagy helyhatósági adó, illetőleg pótadó ki nem vethető.
Jogukban áll azonban a községeknek azokat a községi lakosokat, a kik életük 18. évét betöltötték és állami adót egyáltalán nem fizetnek, az 1886. évi XXII. tc. 130. §-a szerint a napszámosokra megállapitott községi adóval megterhelni.
Ez a rendelkezés azokra, a kik az általános kereseti adóról szóló törvény 58. §-a szerint rovatnak meg községi adóval, csak akkor és annyiban vonatkozik, ha és a mennyiben az e czimen kirótt községi adójuk a napszámosokra megállapitott adónál csekélyebb.
75. § A hadmentességi dij kivetése szempontjából a következő rendelkezések lépnek hatályba:
I. Az 1880:XXVII. tc. 10. §-ának 5. pontjában, valamint az 1883:IX. tc. 2. §-ában emlitett
a) családfő és
b) családtag alatt az a személy értendő, a ki a jelen törvény 3. §-ához képest
1. az a) alatti esetben a háztartás feje;
2. a b) alatti esetben pedig - mint a fél közös háztartásához tartozó - a háztartás fejével egy adókötelesnek veendő.
II. Az 1880:XXVII. tc. 10. § 5. pontjának első bekezdése alá azok a védkötelesek tartoznak, a kik terhére, illetőleg a kiknél a családfő terhére a jelen törvény 49. §-a szerint lett a jövedelemadó kivetve és egyéb a hadmentességi dij kivetésének alapjául szolgáló állami adójuk nincs, ide nem értve azokat, a kik az 1880:XXVII. tc. 10. §-ának 1. és 2. pontjában vannak felemlitve.
III. Az 1883:IX. tc. 2. §-ának második bekezdése alá azok a védkötelesek tartoznak, a kik terhére, illetőleg a kiknél a családfő terhére földadó, házadó, tőkekamat- és járadékadó, - általános kereseti adó vagy a jelen törvény 49. és 66. §-tól eltekintve, jövedelemadó lett kivetve.
IV. Mindazok, a kik a jövedelemadóban, illetőleg az általános kereseti adóban létminimum czimén élveznek adómentességet, ha földadó, házadó vagy tőkekamat- és járadékadó terhükre kivetve nincs és a hadmentességi dij kivetése szempontjából felállitott alosztályok egyikébe sem tartoznak, évenkint 6 K hadmentességi dijat fizetnek.
76. § Jelen törvény 1911. január hó 1-ével lép életbe és attól kezdve az általános jövedelmi pótadóra vonatkozó összes törvényes rendelkezések hatályon kivül helyeztetnek. E törvény életbeléptét megelőző időre szóló és a többi egyenes adónemeknél előforduló visszahatólagos adóztatások vagy törlések eseteiben azonban az általános jövedelmi pótadóra vonatkozó rendelkezések érvényben maradnak.
77. § Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminister és belügyminister, Horvát-Szlavonországokra nézve a pénzügyminister, a ki e tekintetben Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el, bizatnak meg.
