1. § Az egyenes adókat a törvényhatóságok, a községek (városok), a kir. adóhivatalok és az adókivető bizottságok közremüködésével a kir. pénzügyigazgatóságok kezelik.
A pénzügyigazgatóságok egyenes adóügyekben az állami közigazgatást a jelen törvény, valamint az 1889. évi XXVIII. törvénycikknek a jelen törvény által nem módositott rendelkezései értelmében gyakorolják.
A pénzügyigazgatóságoknak egyenes adóügyi összes teendőit Budapest fő- és székváros területén a kir. adófelügyelő végzi.
2. § Az adókivetés összes előmunkálatait, valamint a bevallásoknak a vonatkozó törvények rendelkezéséhez képest leendő gyüjtését a községek (városok), a pénzügyminister által megállapitott módon, a pénzügyigazgatóságnak, a főszolgabiráknak és a polgármestereknek felügyelete alatt - a jövedelemadóról szóló törvény 32. és 33. §-ában foglaltaknak épségben tartásával - saját közegeik által teljesitik.
A pénzügyigazgatóság, főszolgabiró (polgármester) vagy ezeknek a helyszinén megjelenő kiküldöttei kötelesek az adókivetés összes előmunkálatainak menetét hivatalból ellenőrizni, s ha azokban hiányokat találnak, a fennforgó akadályok elháritása iránt intézkedni.
Ha az ellenőrzés teljesitésére illetékes hatóság azt tapasztalja, hogy az adókivetési munkálatok a pénzügyminister által kitüzött határidőben meg nem indittatnak vagy be nem fejeztetnek, szükség esetén a munkálat teljesitésére, a hibás közeg vagy végső sorban a község (város) költségén, más alkalmas egyéneket rendel ki.
A költségekben való elmarasztalásról szóló határozat ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához, ennek határozata ellen pedig a pénzügyministerhez van felebbezésnek helye.
3. § Az egyenes adókat egyénenkint a községi (városi) közegek, a pénzügyigazgatóságok és az adókivető bizottságok vetik ki, jelesül:
1. a földadót, házadót és fegyveradót a községi közegek (jegyzők, községi, városi adóhivatalok, illetőleg a székesfővárosban a városi adóhivatalnak kerületi osztályai);
2. a tőkekamat- és járadékadót, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti és jövedelemadóját és a hadmentességi dijat a kir. pénzügyigazgatóságok;
3. az általános kereseti adót és a jövedelemadót - az ezen adónemekről szóló törvények értelmében - az adókivető bizottságok.
A kivetési eljárást az egyes adónemekről szóló törvények szabályozzák.
A földadónál az egyénenkinti kivetés alapjául - a kataszteri birtokivek mellett - a kir. pénzügyigazgatóság által az adóévet megelőző év utolsó napján mutatkozó kataszteri tiszta jövedelem alapján kidolgozott sommás kimutatás és a földbirtokban előforduló változásokról vezetett nyilvántartás szolgál.
4. § Az egyenes adókra vonatkozó kivetési lajstromokat a királyi pénzügyigazgatóságok érvényesitik.
Az érvényesitett lajstromok a községben (városban) szokásos módon előre kihirdetendő 8 napra a község (város) házánál oly czélból teendők ki közszemlére, hogy azokat mindenki betekinthesse.
A lajstromok ezen kitételének azonban - az általános kereseti adóról szóló törvény 47. §-ában, illetőleg a jövedelemadóról szóló törvény 52. §-ában foglaltaktól eltekintve - a felebbezési határidő megállapitására kihatása nincs.
5. § Az 1889. évi XXVIII. tc. 6. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
A pénzügyigazgatóságok müködési köre az egyenes adók kivetése, az adómentességek és az adóelengedések megállapitása körül a következő:
1. meginditják évenkint a pénzügyministertől vett rendelet alapján az egyenes adók kivetésére vonatkozó előmunkálatokat, az adókötelezettek és az adótárgyak összeirását a jövedelemadóról szóló törvény 32 és 33. §-aihoz képest, továbbá az egyes adónemek kirovására szükséges kötelező bevallások gyüjtését és egyéb kivetési adatok beszerzését;
2. kivetik évenkint:
a) sommásan és községenkint a földadót;
b) tételenkint és egyénenkint a tőkekamat- és járadékadót, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti és jövedelemadóját, valamint a hadmentességi dijat;
és esetenkint
c) a szállitási adót;
d) a levonás utján beszedett tőkekamat- és járadékadót és annak helyességét ellenőrzik;
3. intézkednek az iránt, hogy a földadónak, házadónak és a fegyveradónak egyénenkénti kivetését a kivetésre illetékes községi (városi) közegek a fennálló törvények értelmében évenkint teljesitsék és az ingatlanok adóira nézve a szavatosságot alkalmazzák;
4. eljárnak a fegyveradó és a vadászati adó kivetésének és beszedésének ellenőrzésében, s az ezen adónemekre vonatkozó felszólamlások és észrevételek elintézésében az 1883. évi XXIII. tc. rendelkezéseihez képest;
5. megállapitják a fennálló törvények értelmében a földadóra, házadóra, az általános kereseti adóra és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójára nézve járó ideiglenes adómentességeket, a mennyiben azoknak megállapitását a törvény a pénzügyministernek fenn nem tartja;
6. megállapitják az adóelengedéseket:
a) a föld- és házadónál elemi csapások által okozott károk esetében;
b) az általános kereseti adónál az erről szóló törvény 11. §-ához képest;
7. teljesitik az 1885. évi XXII. törvénycikk 2. §-ában a földadónyilvántartási biztosok (a kolozsvári kataszteri igazgatóság) számára megállapitott teendőket;
8. ellenőrzik a házadó-kataszter nyilvántartását és ellátják általános házbéradó alá eső helyeken a bejelentett laküresedés következtében tartandó helyszini szemléket, továbbá a házadóról szóló törvény 5-6., 44. és 51. §-aiból folyó helyszini vizsgálatokat; végül döntenek a magasabb házadó alá tartozandóság kérdésében a házadótörvény 12. §-ához képest;
9. eljárnak az állandó üzlethely nélkül müködő házalók, továbbá a külföldi utazók által fizetendő általános kereseti adó beszedésének ellenőrzésében a fennálló törvényekhez képest;
10. eljárnak az általános kereseti adó és a jövedelemadó kivetése körül az ezekről szóló törvények értelmében és megállapitják a községekre (városokra) a megtérités kötelezettségét a hivatalból teljesitett adóösszeirásból származó költségekre nézve a jövedelemadóról szóló törvény 32. §-ához képest.
6. § Az 1889. évi XXVIII. törvénycikk 8. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
A pénzügyigazgatóságok az egyenes és közvetett adók, a közvetlenül lerovandó illetékek és az egyenes adók módjára beszedendő kincstári követelések kezelése (könyvelése, befizetése, elengedése és végrehajtás utján való biztositása) körül;
1. elrendelik:
a) az egyenes adótartozás összegének helyesbitését, illetőleg leirását s a mennyiben az adótartozás már befizettetett volna, az illetéktelenül befizetett összegnek visszafizetését, az adó hibás kiszámitása, az adótárgy hiánya, megszünése vagy ugyanazon adótárgy többszörös megadóztatása esetén a 7. § rendelkezéséhez képest; továbbá a jövedelemadónak helyesbitését a jövedelemadóról szóló törvény 63-64. §-ai értelmében;
b) az adótartozás telekkönyvi törlését, ha a bekebelezett követelés bármely okból megszünik;
c) az elévült egyenes adók és az azok módjára beszedendő elévült kincstári követelések leirását;
d) a közadók és kincstári követelések helytelen kimutatása folytán az elárverezett ingatlan vételárából vagy a csődtömegből illetéktelenül felvett összegek visszafizetését;
2. engedélyeznek:
a) fizetési halasztásokat a folyó adóra nézve a 34. §-nak rendelkezéséhez képest;
b) a czukor-, sör- és szesz-, valamint az ásványolajadó kivételével fizetési halasztásokat az esedékes közvetett adók és közvetlenül lerovandó illetékek s általában a birságok lefizetésére az esedékesség napjától számitandó legfeljebb félévi időtartamra, ha a fizetésre kötelezett fél időleges fizetésképtelenségét igazolja s a kincstár követelése veszélyeztetve nincs;
c) adó- és vámhitelt és vámkedvezményeket a pénzügyminister által megállapitott hatáskör terjedelmében s a külön törvényekben meghatározott mérvben és feltételek mellett;
3. határoznak:
a) azon igazolási kérelmek felett, melyek a házadóról szóló törvény 37. §-ához képest, illetőleg egyéb adókedvezményi igények bejelentésére törvény vagy rendelet által kitüzött határidő elmulasztásának elnézése végett adatnak be;
b) a közadók behajtásával megbizott törvényhatósági, községi (városi) és állami közegek által a zálogolás és árverés körül követett eljárás ellen benyujtott panaszok felett;
c) a végrehajtási eljárás felfüggesztése tárgyában előterjesztett kérelmek felett;
4. elmarasztalják az adózókat:
a) a házadóról szóló törvény 51. §-a, illetőleg a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvény 28. §-a szerint a fél által viselendő helyszini szemle költségének megfizetésében;
b) pénzbirságokban a kincstár javára az esetben, ha a biróilag üldözendő kihágást nem képező mulasztás vagy cselekmény - az alábbi 5. c) pontban emlitettek kivételével - a fennálló egyenes adótörvények értelmében rendbirsággal torlandó meg és az elszámolást illetőleg e törvények másképen nem rendelkeznek;
5. elmarasztalják az állami, törvényhatósági vagy községi (városi) közegeket, illetőleg a magánosokat;
a) a közvetett adókra és jövedékekre vonatkozó törvények és szabályok alapján kiszabandó pénzbirságokban;
b) a bélyeg- és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok, valamint a közvetlenül lerovandó illetékek kezeléséről szóló 1881. évi XXXIV. tc. 10. §-ának c) pontja alapján kiszabandó pénzbirságokban;
c) a hadmentességi dijról szóló 1880. évi XXVII. tc. 20. §-a és a fegyver- és vadászati adóról szóló 1883. évi XXIII. tc. 42. §-ában emlitett jövedéki kihágásokra ugyanazon törvény 43. §-a alapján kiszabandó pénzbirságokban;
6. megállapitják:
a) a községi (városi) közegek ellen a pénzbirság összegét az adókivetés előkészitése, a közadók könyvelése, nyilvántartása, beszedése, beszállitása, biztositása és behajtása körül észlelt mulasztások eseteiben és a fennálló törvények értelmében pénzbirságban marasztalják el a községi (városi) közegeket, ha ezek a félre kötelező vallomás kiállitásánál a dijtalan segédkezést megtagadják;
b) a községi (városi) közegek ellen a kártérités kötelezettségét és összegét: a beszedett vagy az árverésből befolyt közadópénzeknek be nem szállitásából, a közadóknak vétkes mulasztás folytán bekövetkezett elévüléséből vagy behajthatlanságából, végre az adótartozások bekebelezéséhez szükséges adatok be nem adásából vagy hiányos beadásából az államkincstárra háramlott károkra nézve;
c) ugyancsak a községi (városi) közegek ellen a kártérités kötelezettségét és összegét, az ingatlan birtokot terhelő közadók és kincstári követelések helytelen kimutatásából magánfelekre háramlott károkra nézve;
d) a törvényhatósági és a községi (városi) közegek ellen a megtérités kötelezettségét és összegét a 71. §-ban körülirt felelősség alkalmazásából származó költségekre nézve;
7. megállapitják a pénzbirság összegét a törvényhatósági és községi (városi) közegek ellen az adókivetés előkészitése, az adók könyvelése, nyilvántartása, beszedése, beszállitása, biztositása és behajtása alkalmával elkövetett törvénytelen eljárás által magánfeleknek okozott költségek vagy károk eseteiben;
8. megállapitják a községek (városok) ellen:
a) a megtérités kötelezettségét és összegét az adókivetés előkészitéséből, az adótartozások egyénenkénti leszámolásából s a 71. §-ban körülirt felelősség alkalmazásából származó költségekre nézve;
b) a kártérités kötelezettségét és összegét a beszedett adópénzek be nem szállitása által az államkincstárnak okozott károkra nézve;
9. megállapitják az alájuk rendelt állami közegek ellen:
a) a pénzbirság összegét az adók vagy illetékek könyvelése, nyilvántartása, beszedése, biztositása és behajtása, ugyszintén az adó- vagy illetékhátralékok bekebelezése alkalmából elkövetett törvénytelen eljárás által magánfeleknek okozott károk eseteiben;
b) a kártérités kötelezettségét és összegét az árverésből bejött közadópénzek be nem szállitásából, a közadóknak vétkes mulasztás folytán bekövetkezett elévüléséből vagy behajthatlanságából, vagy végre az adó- és illetéktartozások bekebelezésének elmulasztásából az államkincstárra háramlott károkra nézve;
c) a kártérités kötelezettségét és összegét az ingatlan birtokot terhelő adók, illetékek és egyéb kincstári követelések helytelen kimutatása által magánfeleknek okozott károkra nézve;
10. ellenőrzik:
a) a községek (városok) közegeit mindazon teendőkben, miket azok egyes adónemek kivetése, a kivetési adatok gyüjtése, az egyenes adók könyvelése, nyilvántartása, beszedése és behajtása, valamint az egyenes adók módjára beszedendő közvetett adók, illetékek, kincstári és egyéb tartozások behajtása körül törvény, szabály és ezek alapján kiadott rendeletek szerint teljesiteni tartoznak;
b) a főszolgabirákat (polgármestereket) mindazokra nézve, miket ők az adóügyek pontos ellátása és az adóbehajtás rendes menete érdekében törvény, utasitás, vagy pénzügyministeri rendelet alapján végezni kötelesek.
11. A jövedelemadóról szóló törvény 32. §-a esetében a községi előljáróság (városi tanács) által kiszabott pénzbirság ellen beadott felebbezés fölött a pénzügyigazgatóság másodfokon határoz.
7. § Az adótárgynak, illetőleg az adókötelezettségnek megszünése czimén járó adótörlés körüli eljárást és annak mérvét a földadónál, házadónál, tőkekamat- és járadékadónál, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójánál, az általános kereseti adónál és a jövedelemadónál a most felsorolt adónemekről szóló törvényeknek vonatkozó §-ai szabályozzák.
Az adó hibás kiszámitása, az adónak nem a valódi adókötelezettre történt kivetése, valamint többszörös megadóztatás esetében, továbbá a fegyveradónál az adótárgy hiányának, a hadmentességi dijnál a fizetési kötelezettség megszünésének esetében s általában mindazokban az esetekben, a melyekben a jelen § előző bekezdésében emlitett okokon kivül egyéb okból szünik meg az adókötelezettség, a kivetett adónak megfelelő helyesbitése, illetőleg leirása a közszolgáltatás befizetéseig bármikor kérelmezhető.
A tévesen befizetett vagy jogellenesen beszedett köztartozások visszatéritése - tartozatlan fizetés czimén - a befizetéstől számitandó 5 éven belül kérhető.
8. § Az 1889. évi XXVIII. törvénycikknek a közigazgatási bizottságok müködési körére vonatkozó 15. §-a I. és II. pontjaiban érintetlenül hagyatik; e törvényszakasz III. és IV. pontjai azonban hatályon kivül helyeztetvén, az azokban megállapitott jogkör e törvény alábbi rendelkezései értelmében a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságára ruháztatik. (11. §)
9. § Felebbezési hatóságok:
1. az általános kereseti adóra és a jövedelemadóra nézve a jövedelemadóról szóló törvény 55. §-a értelmében alakitandó adófelszólamlási bizottság;
2. egyéb egyenes adókra s az egyenes adók körében kirótt birságokra nézve, valamint általában a pénzügyigazgatóságoknak egyesek egyenes adóügyeiben, adó- és illetékhalasztási ügyeiben, vagy a borital- és husfogyasztási adók ráutalása iránt hozott minden határozataira nézve a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága.
10. § A 9. § 1. pontja értelmében az általános kereseti adó és a jövedelemadó ellen irányuló felebbezések beadására, a felebbezési határidőre s általában az egész jogorvoslati eljárásra nézve az általános kereseti adóról és a jövedelemadóról szóló törvények külön határozmányai irányadók, mig a 9. § 2. pontja értelmében beadott felebbezések az alábbi szakaszok rendelkezései szerint tárgyalandók.
11. § Az adóügyi bizottságnak elnöke a közigazgatási bizottság elnöke, tagjai pedig a pénzügyigazgató vagy helyettese, a székesfővárosban az adófelügyelő vagy helyettese, az alispán vagy helyettese, a törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármester vagy helyettese, a tiszti főügyész, s a közigazgatási bizottság választott tagjai közül évenkint a közigazgatási bizottság által kiküldendő négy rendes és két póttag.
Előadóként minden ügyben a pénzügyigazgató vagy helyettese, a székesfővárosban az adófelügyelő vagy helyettese működik, a kik azonban szavazati joggal nem birnak.
Az elnök beleegyezésével jogában áll a pénzügyigazgatónak (adófelügyelőnek) egyes ügyek előadása vagy felvilágositása végett saját szakközegeit is berendelni.
Ha a felebbezésben előadott kérelem egész terjedelmében teljesittetik, a határozat az adóügyi bizottság elnökének aláirásával kiadható a nélkül, hogy az a bizottság elé terjesztetnék; ellenben, ha a kérelem egész terjedelmében nem teljesittetik, eldöntés végett az adóügyi bizottság elé terjesztendő.
Az adóügyi bizottság érdemleges határozataihoz az elnökön kivül legalább négy szavazó tagnak, s ezek között legalább két választott tagnak jelenléte szükséges.
Egyebekben tanácskozásainak rendjére nézve a közigazgatási bizottság ügyrendje vagy szokásos eljárási módja irányadó és üléseit havonként a szükséghez képest tartja.
12. § A mennyiben a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről szóló törvény másképen nem rendelkezik, a fellebbezés rendszerint a pénzügyigazgatóságnál, a közigazgatási bizottságnál, illetőleg ennek adóügyi bizottságánál, vagy a községelőljáróságnál nyujtandó be és ugyanott iktatandó.
A felebbezés rendszerint irásban nyujtandó be, de a községelőljáróságnál, valamint a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) szóbelileg is előterjeszthető.
A szóbeli felebbezést a hatóság dijtalanul foglalja jegyzőkönyvbe.
A felebbezések, ha nem a pénzügyigazgatóságnál adattak be, felszerelés és az előadói tervezet elkészitése végett a pénzügyigazgatósághoz küldendők, illetőleg terjesztendők fel.
13. § A felebbezés
a) ha kivetés ellen irányul, az adóivnek kézbesitését (22. §), illetőleg az adóiv el nem fogadása vagy egyébként való kézbesithetetlensége esetén a megkisérlett kézbesitést,
b) pótkivetés esetén az erről szóló végzésnek, egyéb esetekben pedig a pénzügyigazgatóság határozatának kézbesitését, végül
c) a jelen törvény 39. §-ában emlitett adóelengedések esetében a leirási jegyzéknek közszemlére történt kitételét követő 15 nap alatt nyujtandó be.
Ha az adózó adójának kivetéséről a betekintett kivetési lajstromból már korábban értesült, az a) pont esetében felebbezését korábban is benyujthatja. Ez a jog a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat, az ezek kereseti adójáról szóló törvény 23. §-ában emlitett s az adó kivetéséről szóló határozatnak kézhezvételétől szintén megilleti.
A felebbezésnek halasztó hatálya nincs.
14. § A felebbezési határidő, ha utolsó napja vasárnapra vagy Gergely-naptár szerinti, avagy nemzeti ünnepre esik, a legközelebbi köznapon jár le.
A posta utján beérkezett felebbezések benyujtásának napjául a postáraadás napja vétetik.
15. § A pénzügyigazgatóság a határidőn belül beérkezett felebbezéseket a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához terjeszti be, ellenben a határidő letelte után elkésve beadott felebbezéseket, mint figyelembe nem vehetőket, visszautasitja.
A kellő időben beadott felebbezést visszautasitó végzés ellen a végzés kézbesitését követő 15 nap alatt a pénzügyigazgatóságnál beadandó felfolyamodásnak, ha pedig a fél, illetőleg törvényes képviselője tőle nem függő és általa el nem hárithatott akadály miatt az ügy érdemére vonatkozó felebbezését a törvényes határidő alatt be nem adhatta, igazolási kérelemnek van helye. Az igazolási kérelem - az érdemleges felebbezéssel együtt - az elmulasztott határidő utolsó napját követő 15 nap alatt szintén a pénzügyigazgatóságnál nyujtandó be, mely ugy az igazolási kérelmet, mint a felfolyamodást, érdemleges határozat hozatala végett, az elbirálásra hivatott közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága elé terjeszti.
Ha a bizottság a felfolyamodásnak vagy igazolási kérelemnek helyet nem ad, a felebbezést tárgyalás nélkül visszautasitja; ellenkező esetben pedig nyomban letárgyalja.
16. § A felebbezések elbirálásánál a közigazgatási bizottság adóügy bizottsága fel van jogositva:
1. a fennforgó kérdéseket a pénzügyigazgatóságnak és a felebbezőnek vagy meghatalmazottjának meghallgatásával minden tekintetben megvizsgálni;
2. tanukat kihallgatni vagy a tanu lakóhelye szerint illetékes járásbiróság által eskü alatt kihallgattatni, kivéve, ha a tanu a polgári peres eljárásban ki nem hallgatható, illetőleg a vallomást megtagadhatja;
3. szakértőket a tárgyalásokra rendelni és azokat kihallgatni, kivéve, ha a szakértő a polgári peres eljárásban ki nem hallgatható, illetőleg a véleményadást megtagadhatja;
4. általában mindazokat a jogokat megfelelően alkalmazva gyakorolni, melyek a földadó, házadó, tőkekamat- és járadékadó, fegyveradó, hadmentességi dij és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti és jövedelemadójának kivetésénél a községi (városi) közegeket, illetőleg a kir. pénzügyigazgatóságokat megilletik.
17. § Helyszini szemle tartása esetében a helyszini szemlét a bizottságnak általa kiküldött tagja a pénzügyigazgatóság kiküldöttjének és a félnek vagy meghatalmazottjának jelenlétében tartja meg; utóbbinak távolmaradása az eljárást nem hátráltatja.
A helyszini szemle, illetőleg a teljesitett becslés eredményéről jegyzőkönyv veendő fel, melyben a félnek és a kincstári képviselőnek véleménye is bevezetendő.
A közigazgatási bizottság kiküldöttjének napidija és utiköltsége a jövedelem-adótörvény 40. §-a értelmében jár.
Ha a szemle megtartását a felebbező maga kérte, de felebbezése mint indokolatlan elutasittatik, a kiküldött bizottsági tagnak járó szemleköltségekben a fél elmarasztalandó. A költségekben való elmarasztalást a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága a felebbezés elutasitásával egyidejüleg mondja ki.
18. § Könyvvizsgálat esetén a vizsgálat a bizottság által megállapitott és az adókötelessel is közölt napon rendszerint a bizottság székhelyén foganatositandó.
A vizsgálatot az adóköteles, illetőleg törvényes képviselője vagy megbizottja jelenlétében a bizottság előadója vagy más pénzügyi tisztviselő teljesiti.
A könyvvizsgálat eredményéről jegyzőkönyv veendő fel, a melyben az adóköteles jövedelem megállapitására vonatkozó adatokon s az adózónak és a könyvvizsgálattal megbizott tisztviselőnek erre nézve tett észrevételein kivül az is felemlitendő, hogy a könyvek vezetése általában véve milyen, s hogy e könyvek mennyiben érdemelnek hitelt.
A könyvvizsgálat eredményét a bizottság szabadon mérlegeli; s a mennyiben a könyvvizsgálat után sem találja az adózó állitásait bebizonyitottnak, az előadó meghallgatása mellett és a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján határoz.
Ugyanigy jár el a bizottság akkor is, ha a fél a könyvek felmutatása iránt hozzá intézett felhivásnak a kitüzött határidő alatt nem felel meg.
19. § A közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága utolsó fokon határoz mindazon felebbezések felett, melyek a kir. pénzügyigazgatóságnak a házalók és a külföldi utazók által fizetendő kereseti adó beszedése tárgyában hozott elsőfoku határozatai ellen nyujtatnak be.
20. § A közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának az előző (19.) § alá nem eső véghatározatai ellen, nemkülönben a közigazgatási bizottságnak határozatai ellen, azokban az esetekben, a melyekben az 1896. évi XXVI. tc. vagy más törvény, avagy törvényes rendelkezés panaszjogot biztosit, a közigazgatási birósághoz intézendő panasznak, egyéb esetekben pedig a pénzügyministerhez intézhető felebbezésnek van helye.
A közigazgatási birósághoz intézendő panaszokra nézve az 1896. évi XXVI. törvénycikknek, a pénzügyministerhez intézhető felebbezésekre nézve pedig a jelen törvénynek rendelkezései irányadók.
A pénzügyministerhez intézendő felebbezés joga az adóügyi bizottság elnökét és előadóját mindig megilleti.
A közigazgatási birósághoz intézett panasznak halasztó hatálya nincs; a pénzügyministerhez intézett felebbezés pedig csakis abban az esetben akasztja meg a határozat foganatositását, ha azt a jelen törvény kimondja.
21. § Az egyenes adókat könyvelik és nyilvántartják:
a) egyénenkint a községi vagy körjegyzők, a községi és városi adóhivatalok, a székesfővárosban a városi adóhivatalnak kerületi osztályai (1893:XXXIII. tc. 23. §-a);
b) községenkint (városonkint) a kir. adóhivatalok (állampénztárak);
c) adóhivatalonkint (állampénztárankint) és törvényhatóságonkint a kir. pénzügyigazgatóságok (adófelügyelő) mellé rendelt számvevőségek.
22. § A könyvelés és nyilvántartás vezetésének, az adóivek kiállitásának módozatait, ugyszintén a nyilvántartásból kifolyólag az adózó felekre háruló kötelességeket a pénzügyminister rendeleti uton szabályozza, a következő elvek szerint:
1. A kir. pénzügyigazgatóság az érvényesitett adókivetési lajstromokban megállapitott adótételeket községenkint (városonkint) sommásan a kir. adóhivatalnál (állampénztárnál), egyénenkint pedig az illető községnél (városi adóhivatalnál) könyvelteti.
Az adófőkönyv előirási oldalán külön-külön rovatban könyvelendők: a földadó, házadó, tőkekamat- és járadékadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti és jövedelemadója, az általános kereseti adó és a jövedelemadó. A mindezekre vonatkozó szaporodások és törlések azonban bár külön-külön rovatban, de adónemenként egybefoglalva vezetendők.
Ellenben a lerovási oldalon az emlitett adónemekre történt fizetések együttesen könyvelendők. A késedelmi kamatok és végrehajtási költségek a főkönyvbe szintén bevezetendők.
A fegyveradó és a hadmentességi dij külön-külön főkönyvekben vezetendő.
A községi (városi) könyvelés nem terjed ki:
a) a tőkekamat- és járadékadónál a levonás utján beszedett adóösszegekre;
b) az általános kereseti adóról szóló törvény 50. §-ában emlitett külföldi házalóknak és az 51. §-ban emlitett külföldi utazóknak kereseti adójára;
c) a jövedelemadónál az erről szóló törvény 68. §-ában emlitett szolgálati járandóságok és ellátások után megállapitott jövedelemadóra.
2. A kir. pénzügyigazgatóság a közvetlen adófizetők adó és hadmentességi dijtartozását (28. §) a községi (városi) közegek adófőkönyvi kimutatásai alapján, a kir. adóhivatalnál (állampénztárnál) - községek szerint elkülönitve - egyénenkint iratja elő; ellenben a fegyveradót mindenki a községnél fizeti.
3. A községi (városi) adófőkönyvek és naplók évenkint lezárandók, s ugy az előirás helyességére, valamint a lerovásra s általában az egész kezelésre kiterjedőleg rendszeres számvevőségi ellenőrzés alá vonandók. Ennek megtörténtével az adófőkönyv a kir. adóhivatalnak (állampénztárnak) hitelesités végett bemutatandó.
4. Az adófőkönyv lezárása után az adózók számláján az év végével mutatkozó hátralék vagy túlfizetés a következő évre vezetendő át és a túlfizetés a folyó tartozás törlesztésére forditandó. Folyó tartozás nélkül álló és a visszakövetelés tekintetében már elévült túlfizetés hivatalból hozandó szaporodásba.
5. Általános elvül szolgál, hogy mindegyik önálló adózónak az adófőkönyvben csakis egy számlatétele lehet. Ha tehát ugyanazon adóköteles önállóan a kivetési lajstrom több tétele alatt is meg van adóztatva, ezek a kivetési tételek egy számlalapra irandók.
Hasonló eljárás követendő akkor is, ha a fennálló szabályok értelmében a föld- vagy házadó a közös birtokosok között - részeik arányában - a kivetési lajstromban egyénenkint felosztatik.
Közös háztartásban élő házastársaknak, vagy az egyik elhalt szülő helyébe lépett kiskoru gyermekeknek az életben levő szülővel közös birtokívben foglalt ingatlanaik után kivetett földadó a családfő nevén egy adófőkönyvi tétel alatt irandó elő.
6. A község (város) minden önállóan adózó részére az adófőkönyv, illetőleg a hadmentességi dijfőkönyv alapján évenkint adóivet állit ki, melynek egyik oldala adónemenkint a kivetést, továbbá a törlést és szaporodást, másik oldala pedig a tulfizetést és a lerovást foglalja magában.
7. Az adóiveket kis- és nagyközségekben a község pecsétje alatt a biró és a jegyző, rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a város pecsétje alatt a városi adóhivatalok állitják ki.
Az adóivek minden évben - a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által megállapitandó határidőig - elismervény ellenében kézbesitendők az érdekelt adózónak, távollétében az üzlet, iroda, gazdaság, vállalat vezetőjének vagy első alkalmazottjának, az adózó 12 évet meghaladott családtagjainak, házicselédeinek, az üzlet, iroda, vállalat vagy háztartás körében egyébként alkalmazottaknak, vagy a házmesternek (kapusnak). Az elismervény ellenében való kézbesités helyett az adóivek ajánlott postaküldemény utján is kézbesithetők, s ha az elismervény mellett megkisérlett kézbesités eredményre nem vezetett, vagy ha az adóköteles nem helyben lakik, mindig posta utján kézbesitendők.
A kir. adóhivatal (állampénztár) a közvetlen adófizetők tartozásairól községenként elkülönitve szintén pecsétje alatt állitja ki az adóivet s azt a fél lakhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes községelőljáróságnak a fenti módon leendő kézbesités végett megküldi.
Az adóiv el nem fogadása vagy egyébként való kézbesithetlensége az előirt közszolgáltatások érvényesitését nem akadályozza, a kézbesithetlen adóivek azonban a községnél külön nyilvántartandók és megőrzendők.
Az adóivért vagy annak kiállitásáért és kézbesitéséért dij nem szedhető.
A fegyveradó kivetéséről szóló adóiv az 1883. évi XXIII. tc. 18. §-a értelmében állitandó ki és kézbesitendő.
Az előző időbeli bármely adóivet visszavenni tilos.
8. A könyvelés és nyilvántartás vezetésére hivatott községi (városi) és állami közegek a jelen szakaszban emlitett teendőik teljesitése körül elkövetett mulasztásokért felelősek, az ezen mulasztásaik által az államkincstárnak vagy magánfeleknek okozott költséget vagy kárt megtériteni tartoznak és azonfelül a kir. pénzügyigazgatóság által a kárositott magánfelek javára 5-200 K-ig terjedhető pénzbirságban marasztalandók el.
23. § Budapest székesfőváros területén a kivetés, könyvelés, nyilvántartás és általában az egész adókezelés az 1893:XXXIII. tc. értelmében a városi adóhivatalnak kerületi osztályai szerint elkülönitendő. Az elkülönités módozatát a pénzügyminister rendeleti uton szabályozza.
Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminister, hogy a kivetést, könyvelést, nyilvántartást és általában az egész adókezelést egyes rendezett tanácsu vagy törvényhatósági joggal felruházott városokban - a városi tanács meghallgatása után rendeletileg - külön közigazgatási kerületek szerint szintén elkülönithesse, ha erre az egyszerüsités szempontjából szükség van.
24. § A mennyiben a községi (városi) közegek a könyvelés és nyilvántartás körüli teendőiket - ideértve a földadó- és házadókataszter nyilvántartását is - nem a pénzügyminister által kijelölt módon vagy nem a kitüzött határidőben teljesitenék, halasztást nem szenvedő esetekben, a pénzügyigazgatóság felhivására, a főszolgabiró (polgármester) a községi közeg mellé (a községi, városi adóhivatalhoz) a teendők kellő időben való bevégezhetése végett, elégséges munkaerőt rendel. Az erre szükséges költséget, ha a mulasztás az illető községi vagy városi alkalmazottat terheli, a mulasztásban vétkes alkalmazott, ellenkező esetben pedig, nemkülönben a mulasztásban vétkes tisztviselőnek munkával való igazolt túlterheltsége esetén a község (város) viseli.
Ha a munkaerő kirendelése késik vagy megtagadtatik, erről a pénzügyigazgatóság a pénzügyministernek tesz jelentést.
25. § Ha valamely községben (városban) az adózók tartozásának (adófőkönyveknek) egyénenkénti leszámolása bármely okból szükségessé válik, a leszámolás költségeit az illető község (város) viseli, fennmaradván visszkereseti joga a vétkes tisztviselője ellen.
A leszámolás módozatát s azt az időtartamot, melyre a leszámolás terjedhet, a pénzügyminister rendeletileg szabályozza.
A leszámolást a pénzügyigazgatóság rendeli el, melynek határozata 15 nap alatt a pénzügyministerhez megfelebbezhető.
26. § Az együtt könyvelt egyenes adók (22. § 1. pont) négy egyenlő részben és pedig minden évnegyed első napján, tehát január, április, julius és október 1-jén esedékesek és az illető évnegyed közepéig fizetendők.
A fizetés határnapja, ha az vasárnapra, vagy Gergely-naptár szerinti ünnepre esik, a legközelebbi köznapon jár le.
Addig, mig a folyó évre történt adókivetés eredménye az adózó adóivébe bejegyezve nincsen, az évnegyedi részletek a megelőző évi adókirovás szerint fizetendők.
A netaláni különbözetek az adóiv kiállitását követő részletfizetés alkalmával egyenlitendők ki.
Az adónak szaporodás vagy törlés folytán bekövetkező évközi emelkedése vagy apadása az évi tartozás helyesbitésének tekintendő. Ennélfogva az évközi szaporodásnak a könyvelés megtörténtéig már lejárt részletei annak az évnegyednek esedékes adótartozásához számitandók, a mely negyedben a szaporodás előállott. Hasonló eljárás követendő akkor is, ha az adókötelesnek a szaporodáson kivül törzskivetése nincs.
Részletfizetések feltétlenül elfogadandók.
Az adóba semmi más természetü követelés nem számittatik be.
Ha az adózó a mult évekből származó adóhátralékokkal is tartozik, befizetései ezen hátralékokra és az azok után járó késedelmi kamatokra és behajtási illetékekre könyvelendők mindaddig, mig ezek teljesen törlesztve nincsenek. A befizetésnek csak azon része forditható a folyó tartozás és járulékainak lerovására, mely a hátralék törlesztése után fennmarad.
Előre történt fizetéseknél kamattéritésnek helye nincs, s a bármely okból történt visszafizetéseknél is csak a visszafizetett összeg után tényleg befizetett kamatok térithetők vissza.
Azokat az eseteket, melyekben a tőkekamat- és járadékadó, az általános kereseti adó és a jövedelemadó másképen esedékes és a jelen törvénytől eltérőleg fizetendő:
a) a tőkekamat- és járadékadónál az erről szóló törvény 24-25. §-ai;
b) az általános kereseti adónál az erről szóló törvény 52. és 57. §-ai;
c) a jövedelemadónál pedig az erről szóló törvény 63. és 69. §-ai szabályozzák.
A hadmentességi dij, a fegyver- és vadászati adó és a szállitási adó esedékességére és befizetésére nézve a vonatkozó törvényeknek rendelkezései érintetlenül maradnak.
27. § 1. Az az adózó, a ki a megállapitott fizetési határidők leteltéig tartozását le nem rója, az évnegyed kezdetétől a befizetés napjáig járó évi 5%-os késedelmi kamatot fizet.
2. Az adóbefizetés napjának az a nap tekintendő, a mikor az adó vagy közvetlenül befizettetett, vagy pedig a postán, illetőleg a cheque- és clearing-forgalom igénybevételével postatakarékpénztári uton feladatott.
3. Ha a hátralék több évnegyedre szól, a késedelmi kamat mindegyik évnegyedre eső adóhátralék után külön számitandó ki a befizetésnél.
4. Az év lejártával a fennmaradó adóhátralék egy összegben s az attól járó kamatok szintén egy összegben kezdő tartozási tételként a következő év terhére vezetendők át.
5. Részletfizetéseknél, a melyek az előző évi hátralék és kamatainak teljes törlesztésére nem elegendők, a befizetés első sorban az adóhátralék, másodsorban pedig az előző évi hátralék után járó kamatok törlesztésére forditandó.
Az előző évi hátralék után a befizetés napjáig járó és le nem rótt kamatok kamattartozásként irandók elő, ugy hogy későbbi befizetéseknél a kamat mindig csak a legutóbbi befizetés napjától legyen számitható. Az előző évi adóhátralékok és azok kamatainak lerovása után fennmaradó részletfizetések a folyó adónak és kamatainak törlesztésére számolandók el akképen, hogy először a már esedékessé vált adótartozások, másodsorban pedig az ezek után járó kamatok nyerjenek fedezetet.
6. Koronán aluli összegek a késedelmi kamatok kiszámitásánál figyelmen kivül maradnak.
7. A fegyveradó után késedelmi kamatszámitásnak (1883:XXIII. tc. 20. §-a) helye nincs.
28. § Az egyenes adók fizetendők:
1. a kis- és nagyközségek, a rendezett tanácsu és a törvényhatósági joggal felruházott városok, továbbá a közbirtokosságok, a volt urbéri közösségek, a vagyonközségek, a horvát-szlavonországi földközösségek (ideértve Turmező nemes község földközösségét is) által, az adóösszeg mennyiségére való tekintet nélkül, a kir. adóhivatalnál (közvetlen fizetők);
2. más adózók által:
a) kis- és nagyközségekben, a mennyiben évi adótartozásuk 200 K-nál kevesebb, a községnél (községi adóhivatalnál); a mennyiben pedig évi adótartozásuk a 200 K-át eléri, vagy azt meghaladja, az illető kir. adóhivatalnál (közvetlen fizetők);
b) rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal felruházott városokban, az adótartozás mennyiségére való tekintet nélkül, a városi adóhivatalnál.
A közvetlen fizetők hadmentességi dijtartozásukat szintén a kir. adóhivatalnál (állampénztárnál) fizetik.
Annak megitélésére, hogy az adózó a községnél vagy a kir. adóhivatalnál fizetők sorába tartozik-e:
a) azon adózókra nézve, a kik már a megelőző évben az illető községben voltak megadóztatva, a megelőző évben kivetett adó;
b) az ujonnan belépő adózókra nézve pedig a folyó évben kivetett adó mérvadó.
29. § Az adót beszedik és az adó befizetésének megtörténtét az átvett összegnek beirása és neveik bejegyzése mellett az adóivben jogérvényesen igazolják:
a) kisközségekben a pénztárnok és a körjegyző, illetőleg ott, hol pénztárnok nincs, a biró és a körjegyző, a ki e czélra községeit mentől gyakrabban bejárni és megjelenéséről azokat előre értesiteni köteles, s a ki a napló helyes vezetéseért és a késedelmi kamatok, valamint az adóbehajtási illetékek helyes kiszámitásáért is felelős;
b) nagyközségekben a biró (pénztárnok) és a jegyző; ha azonban a községnek pénztárnoka és ellenőre van, a pénztárnok és ellenőr, mely esetben a jegyző csak a késedelmi kamatok helyes kiszámitásánál segédkezik;
c) a Horvát-Szlavonországok területén fekvő közigazgatási községekben a községi előljáró és a pénztárnok;
d) rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal felruházott városokban a városi adóhivatal pénztárnoka és ellenőre;
e) királyi adóhivataloknál (állampénztáraknál) a pénztárnok és ellenőr.
Az adó átvételére jogositott tisztviselők nevei és aláirásai a hivatali helyiségnek valamely szembeötlő helyére kifüggesztendő hirdetmény utján a közönség tudomására hozandók.
A kik adójukat a kir. adóhivatalnál (állampénztárnál) közvetlenül fizetik, a posta utján is beküldhetik adójukat a kir. adóhivatalhoz; az ily küldemények után járó postadijakat azonban ők tartoznak fizetni.
A kir. adóhivatal czimére postán átolvasva feladott adóösszegről kiállitott szabályszerü postai vevény az adófizető részére nyugtául szolgál mindaddig, mig a befizetés a kir. adóhivatal által hivatalosan nem nyugtattatik.
Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy
a) a kir. adóhivatalnál (állampénztárnál) egyénenkint előirt köztartozásoknak, továbbá
b) a rendezett tanácsu és a törvényhatósági joggal felruházott városok által beszedendő köztartozásoknak postatakarékpénztári uton, a cheque- és clearing-forgalom igénybe vételével leendő befizetését rendeleti uton szabályozhassa.
A b) pont esetében ez a szabályozás csak a városi hatóság felterjesztésére rendelhető el.
30. § Horvát-Szlavonországok területén, ha az állami egyenes adók után községi vagy egyéb adópótlék törvényszerüen kivetve van és e pótlékokat az adószedő az állami adóval együtt szedi, addig is, mig ennek módozatait külön autonom törvény szabályozza - kijelentetik, hogy részletfizetések alkalmával a befizetett vagy végrehajtás utján behajtott összeg azon arányban számitandó az állami és a pótadótartozás lerovására, a mely arányban áll az állami adó mennyisége az egyes pótadók mennyiségéhez.
31. § A közadók fejében átvett állami pénzek sem községi, sem más czélokra nem fordithatók.
A ki ez ellen vét, hütlen kezelés, illetőleg sikkasztás miatt a fennálló törvények értelmében büntetendő.
A községek vagy a kir. adóhivatalok által beszedett és azoknak pénztáraiban levő közadók sem a községeknek, sem az államkincstárnak magánjogi tartozásaiért biztositási végrehajtás alá nem vehetők.
32. § A községi birák, illetőleg községi pénztárnokok (községi és városi adóhivatalok), az előljáróságok (polgármesterek) által e végre kiküldendő községi (városi) képviselő kiséretében havonként azon a napon tartoznak beszolgáltatni a beszedett adót, a melyet az illető kir. adóhivatal (állampénztár) e végre rendszeresiteni fog.
Ha helyben adóhivatal (állampénztár) nincs, a beszedett összeget a naplóval együtt postai uton postadijmentesen is beküldheti a község a kir. adóhivatalhoz.
A deczember havi beszedés összege azonban mindig személyesen szállitandó be.
33. § A beszedett adóknak és egyéb tartozásoknak a kir. adóhivatalba (állampénztárba) beszolgáltatásáért elsősorban a beszedésre és beszállitásra kötelezett községi közegek, második sorban a község (város) felelős, a vétkes vagy hanyag közeg elleni visszkereseti jogának fennmaradása mellett.
34. § Adófizetési halasztás rendszerint nem adatik.
A folyó adóra nézve azonban az esetben, ha az adózó időleges fizetésképtelenségét igazolja, fizetési halasztás engedélyezendő, de csakis a félévi idő tartamára és nem az illető adóév végén tul.
Kérni azt a kir. pénzügyigazgatóságnál kell, melynek végzése 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához, ennek határozata pedig a pénzügyministerhez felebbezhető meg.
Fizetési halasztás esetében a késedelmi kamat fizetendő.
35. § Rendkivüli esetekben a pénzügyminister, a törvényhatóság közigazgatási bizottságának meghallgatása után, mind a folyó adóra, mind a hátralékokra nézve az év végén tul is terjedhető fizetési halasztást adhat; oly esetben pedig, midőn valamely község adózói (ideértve a közvetlen fizetőket is) az őket ért elemi csapások folytán több éven át felszaporodott adóhátralékaikat egy év alatt lefizetni nem képesek, ama község összes adózóinak, hátralékaik törlesztésére, több évre terjedő fizetési részleteket engedélyezhet.
36. § Az elemi csapások által okozott károk rendkivüli eseteiben az ingatlanok után kivetett föld- és házadó elengedésének van helye.
Ily elemi csapások a földbirtoknál általában:
1. a jégeső, árviz és tűz;
2. a terményeknek rovarok és növénybetegségek által való elpusztitása nagyobb kiterjedésü területeken;
3. a szántóföldekre nézve:
a) oly fagy vagy földárja által okozott belviz, mely összefüggő nagyobb területeken;
b) oly tartós szárazság, mely összefüggő nagyobb területeken a bevetett földeknek termését oly módon és időben semmisiti meg, hogy az illető földek azon évben már ujabb veteményezés által jövedelmezőkké általában nem tehetők;
c) a rozsda és a burgonyavész;
d) a hőütés és a mezei egerek által okozott károk, ha összefüggő nagyobb területekre terjednek ki;
4. a szőlőkre nézve:
a) a szőlőtetü (phylloxera vastatrix), a szőlőmoly (cochylis ambiguella), a szőlőiloncza (tortrix pilleriana), a bagolypille rovarok, valamint a fakórothadás s a peronospora (plasmapara viticola) nevü penészek, ide nem értve a lisztharmatot, ha a kár nemcsak szórványosan egyes tőkéken, hanem a szőlőbirtokoknak valamely területrészén állapittatik meg;
b) azokban az esetekben, a melyekben a phylloxera vastatrix rovar által megtámadott szőlőterület szénkénegezéssel vagy ezt pótló más különleges eljárás által tartatik fenn, ez a fenntartási költség az 1891:I. tc. 4. §-ához képest;
c) a fagy;
5. az erdőkre nézve:
a) a tüzkár;
b) a tartós szárazság, mely egész határokat magukban foglaló területeken a fiatal ültetéseket teljesen, vagy oly mértékben semmisiti meg, hogy az ültetvényeknek legalább egyharmad részét okvetlen pótolni kell;
c) a rovarok, jelesül az apáczalepke (liparis monacha), a gyapjas pille (ocneria dispar), a sárgafaru lepke (porthesia chrysonhola), a fenyőszú (bostrichidae) stb. által okozott kár;
d) a hótörés (jégtörés), a hó- és jéggörgeteg (lavina);
e) a szélvihar;
6. a komlókertekre nézve a fagy;
7. más egyéb, esetről-esetre felmerülő elemi csapás, a mennyiben annak az adóelengedésre igényt nyujtó minőségét, az adókötelesek bejelentése vagy a pénzügyigazgatóság felterjesztése alapján, a pénzügyminister a földmivelésügyi ministerrel egyetértve kimondja.
Tűz, árviz vagy földrengés által megrongált épületek adója a kár mérvéhez képest engedtetik el, mire nézve a pénzügyminister rendeletileg intézkedik.
37. § Az elemi károk esetei a községi előljáróságnál (városi adóhivatalnál) rendszerint irásban jelentendők be, ha azonban a bejelentés csak szóbelileg történt, az a községelőljáróság részéről dijtalanul jegyzőkönyvbe foglalandó.
A községi (városi) adózók bejelentésüket e végre megbizott két képviselőjük által közösen tehetik meg, a közvetlen fizetőknek azonban saját részükről külön kell bejelentést tenniök.
Az elemi károk általában a káresettől számitott 8 nap alatt jelentendők be.
Ettől az általános szabálytól a következő eltéréseknek van helye:
a) az árviznél a 8 napi határidő attól a naptól számitandó, a melyen az árviz legmagasabb állását elérte;
b) a tartós szárazság és a rovarok pusztitása által a szántóföldekben okozott káreseteknél - rendszerint - a termés letakaritása idejének kezdetét megelőzőleg legalább 15 nappal;
c) a rovarok által a szőlőkben okozott károknál legkésőbb augusztus hó 15-éig;
d) oly esetekben, midőn az elemi csapás közvetlenül a termés letakaritásának ideje előtt vagy letakaritása közben következik be, sürgős módon, esetleg táviratilag;
e) az erdei károknál pedig a káreset megtörténtétől számitott 30 nap alatt kell a kárt bejelenteni.
Az elkésett elemi kárbejelentéseket a pénzügyigazgatóságok hivatalból visszautasitják, a visszautasitó végzés ellen azonban a bejelentők 15 nap alatt a pénzügyministerhez igazolási kérelmet adhatnak be.
38. § Az adóelengedés csak egy évre - a folyó adóra adatik, erdei károknál azonban több évre is kiterjeszthető az adóelengedés.
Az elemi csapás mérve a kataszteri birtokiv helyrajzi számainak megfelelő földrészletek szerint tárgyalandó. Az elemi csapás által sujtott földrészlet után járó adó egyharmadrészben, kétharmadrészben, vagy egészben elengedtetik, ha a termés hasonló mérvben semmisült meg.
A kárfelvételnél az a művelési ág a mérvadó, mely a kataszterben fel van véve s ehhez képest adóelengedés is csak akkor adható, ha a kérdésben forgó elemi kár ennek a müvelési ágnak hozadékát is megsemmisitette volna.
Ártérben fekvő szántóföldeknél árvizkár czimén csak gátszakadás folytán bekövetkezett, vagy oly rendkivüli árvizkárok eseteiben van adóelengedésnek helye, midőn az árviz az egész községi határt elboritja és a föld termését egészben vagy részben megsemmisiti, miután a rendes előntések hátrányai már a tiszta jövedelmi hozadék megállapitásánál figyelembe vétettek.
Ha a szántóföld abban az évben, melyben elemi csapás érte, másodszor bevettetik, az adó az első vetést ért egész károsulásnál kétharmadrészben, s kétharmadrész károsulásnál egyharmadrészben engedhető el; egyharmadrész károsulásnál azonban adóelengedés nem adható.
Oly földekre nézve, melyeknek nem az első, hanem csak a második termését érte elemi csapás, az adó egyharmad része engedhető el akkor, ha a második vetés teljesen megsemmisült. Ha a második vetés csak részben semmisült meg, adóelengedés nem adható.
Réteknél, ha a szénatermés teljesen megsemmisült, kétharmadrész adó engedhető el, ha pedig a termés legalább kétharmadrészben semmisült meg, az adó egyharmad része engedtetik el. Ha a szénatermés megmaradt, a sarjutermés azonban teljesen megsemmisült, az adónak egyharmad része irandó le.
A sarjunak részleges megsemmisülése esetén adóelengedésnek helye nincs.
Az a körülmény, hogy a birtok bérbe van-e adva vagy sem, az adóelengedés megadását nem érinti.
A letakaritott, de még be nem hordott, vagy asztagokban, kazalokban és csürökben lévő terményeknek elemi csapás általi megsemmisülése esetén adóelengedésnek csak a 36. § 7. pontja szerinti eljárás után lehet helye.
Az adóelengedés körüli eljárást a pénzügyminister rendeleti uton szabályozza.
39. § Az adóelengedés összegét első fokban a kir. pénzügyigazgatóság állapitja meg, melynek határozata ellen a leirási jegyzéknek közszemlére történt kitételét követő 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához van felebbezésnek helye.
A másodfoku határozat ellen a közigazgatási birósághoz intézett panasz az 1896. évi XXVI. tc. értelmében adható be.
40. § A folyó és a mult évekből származó egyenes adótartozásoknak, a közvetett adóknak és pótlékaiknak, a közvetlenül lerovandó illetékeknek és az egyenes adók módjára beszedendő más kincstári követeléseknek és tartozásoknak végrehajtás utján való behajtására, a királyi pénzügyigazgatóságnak közvetlen felügyelete alatt, illetékesek:
1. a községek (városok): a községnél (városnál) adózókra;
2. a kir. adóhivatalok (állampénztárak):
a) a közvetlen adófizetőkre;
b) a rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal felruházott városok alkalmazottaira, a járási főszolgabirákra (szolgabirákra), valamint a községi előljáróság tagjaira nézve (1886:XXII. tc. 63. §-a), ideértve a 106. §-ban emlitett segédjegyzőt is;
3. az ideiglenesen felfogadott állami közegek, valamint a körülményekhez képest az állami végrehajtók a 71. § szerint kimondott felelősség esetében.
41. § A tartozásért a félnek bárhol található vagyona, követelése vagy egyéb jövedelme szavatol.
A végrehajtás első sorban
a) a 40. § 1. és 2. b) pontjai esetében a tartozás előirása helyén,
b) a 40. § 2. a) pontja esetében pedig a fél lakhelyén foganatositandó. Ha a félnek lakhelye a kir. adóhivatal területén kivül esik, a végrehajtás az adóhivatali kerületnek abban a községében kezdendő meg, a melyben a hátralékosnak legnagyobb adóelőirása van.
Ha a községnél fizető bár ugyanazon kir. adóhivatal (állampénztár) kerületében, de mégis máshol lakik, mint a mely községben tartozása nyilvántartatik és utóbbi helyen lefoglalható vagyona nincs (49. §), vagy ha a 49. § 3. pontjában emlitett jövedelmei az 50. § értelmében csak az ingóságok után vehetők végrehajtás alá, a behajtást a lakhely szerint illetékes községelőljáróság - a kir. adóhivatal ellenőrzése mellett - a pénzügyminister által rendeletileg szabályozandó módon teljesiti.
Az esetben, ha a hátralékos más kir. adóhivatali kerületben lakik, mint a hol tartozása nyilvántartatik és az utóbbi kerületben lefoglalható vagyona nincs (49. §), vagy ha a 49. § 3. pontjában emlitett jövedelmei az 50. § értelmében csak az ingóságok után vehetők zár alá, tekintet nélkül arra, hogy a tartozás a községnél (városnál) vagy a kir. adóhivatalnál tartatik-e nyilván, a behajtást első sorban a lakóhely szerint illetékes kir. adóhivatal (állampénztár), másodsorban pedig az a kir. adóhivatal teljesiti, melynek kerületében a félnek lefoglalható vagyona vagy jövedelme van.
42. § A végrehajtást teljesitik:
1. kis- és nagyközségekben a biró (pénztárnok), a jegyző (körjegyző) közbejöttével, Horvát-Szlavonországokban pedig a községi előljáró a pénztárnok közbejöttével, illetőleg mindezeknek felelőssége mellett más alkalmas községi közeg, - továbbá ott, a hol községi adóhivatal van, ennek közege, a főnök felügyelete és ellenőrzése mellett;
2. a városokban a városi adóhivatal, illetőleg a fő- és székvárosban a városi adóhivatal kerületi osztályának közege a főnök felügyelete és ellenőrzése mellett;
3. a kir. adóhivatalok (állampénztárak) hatáskörében az állami végrehajtók, a kik e végből az adóhivatalok (állampénztárak) szolgálati kötelékébe állandóan beosztatnak.
Szükség esetén azonban - a pénztárnok kivételével - az adóhivatal más tisztviselője is foganatosithatja a végrehajtást.
43. § Az állami végrehajtók adóhivatali tiszti minőségben ideiglenesen neveztetnek ki és három évi feddhetetlen szolgálat után hivatalos állásukban véglegesen megerősittetnek. Illetményeikre és egyéb járandóságaikra nézve a fennálló törvényes intézkedések változatlanul maradnak.
A fő- és székváros területére kinevezett állami végrehajtók továbbra is a fő- és székvárosi adófelügyelőség személyzetéhez és szolgálati kötelékébe tartoznak.
44. § A 40-42. § rendelkezései alól kivétetnek:
1. a külföldiek, ha az ország területén lefoglalható vagyonuk nincs, vagy ha a lefoglalt vagyon vételára a tartozás fedezésére elégtelen, mely esetekben a további eljárást a pénzügyminister rendeletileg szabályozza;
2. a fő- és székváros területén lakó adózóknak:
a) közvetlenül lerovandó illetéktartozásai, álljanak azok akár a budapesti kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatalnál, akár más kir. adóhivatalnál (állampénztárnál) előirásban;
b) egyenes adóhátralékai és az ezek módjára behajtandó egyéb köztartozásai, melyek más községeknél (városoknál) vagy vidéki kir. adóhivataloknál (állampénztáraknál) vannak előirva;
3. a fő- és székváros alkalmazottainak összes közadótartozásai.
A 2-3. pontban felsorolt tartozásokat Budapest székesfőváros területén a székesfővárosi kir. adófelügyelő állami végrehajtókkal hajtatja be. Az eljárást a pénzügyminister rendeleti uton szabályozza.
45. § A végrehajtás fokozatai az alábbi sorrendben a következők:
a) megintés;
b) zálogolás;
c) árverés.
Az ezen eljárásnál netalán előfordult törvényellenességek vagy szabályellenességek orvoslása végett a végrehajtást szenvedő fél a kir. pénzügyigazgatósághoz (adófelügyelőhöz) fordulhat. A panaszirat a kifogás alá eső eljárás foganatositásának napját követő 8 nap alatt nyujtandó be, s a pénzügyigazgatóság azt 30 nap alatt elintézni tartozik.
46. § Azok, a kik közadótartozásaikat a megállapitott fizetési határidők leteltéig le nem fizetik, ezen fizetési határidők lejárta után azonnal hátralékaiknak 8 nap alatti befizetésére megintés utján hivandók fel.
A községnél (városnál) fizetőkre nézve az intés vagy dobszó utján, vagy irásbeli hirdetmény kifüggesztése által teendő közhirré.
Posta utján kézbesitendő irásbeli megintés utján hivatnak fel hátralékaik lefizetésére mindazok, a kik adójukat a kir. adóhivatalnál (állampénztárnál) fizetik.
Az irásbeli megintésért csak postadij jár.
Az illetékekre nézve az 1887:XLV. tc. 18. §-ának rendelkezése, nemkülönben az általános kereseti adóról szóló törvény 57. §-ában, illetőleg a jövedelemadóról szóló törvény 63. §-ában foglalt s az adónak azonnali esedékességére vonatkozó rendelkezések érintetlenül hagyatnak.
47. § Azok ellen, a kik hátralékaikat a megelőző szakasz szerint közhirré tett, illetőleg az irásbeli megintésben kitüzött határidő alatt le nem fizetik, a zálogolási eljárás azonnal meginditandó.
A zálogolás tárgyát képezik az adózónak összes készpénzjövedelmei, követelései, ingó és ingatlan vagyona; ez utóbbi azonban csak az esetben, ha hátralékosnak a hátralék összegének megfelelő értékü egyéb vagyona nincs.
48. § A zálogolás alapjául szolgálnak a községi előljárók (városi adóhivatalok), a kir. adóhivatalok (állampénztárak), illetőleg a budapesti kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatal által kiállitott hátraléki kimutatások. Ezen kimutatásban a hátralékban lévő közadók, illetékek és egyéb köztartozások nemeik és azon évek szerint, melyekből származnak, részletezendők és a behajtandó késedelmi kamatok s a behajtási illetékek is kitüntetendők.
Ha a végrehajtást az a községelőljáróság (városi adóhivatal) vagy kir. adóhivatal foganatositja, mely a tartozást nyilvántartja, egyszerüsités szempontjából a külön kimutatás elkészitése mellőzhető. Ez esetben elégséges, ha a fenti adatok a zálogolási jegyzőkönyv első oldalán kimutatásszerüleg felsoroltatnak és azoknak helyessége az illetők aláirásával és a hivatal pecsétjének ráütésével igazoltatik.
49. § A zálogolást teljesitő (42. §) a végrehajtás helyére megy és ott egy becsüs közbejöttével a hátralékos vagy megbizottja, illetőleg a 22. § 7. pontjában emlitetteknek, vagy ezeknek a távollétében a magával vitt becsüsön kivül még egy tanu jelenlétében a hátralékosnak ingó vagyonából annyit foglal le zálogul, a mennyi a kimutatott hátralék, késedelmi kamat és behajtási illetékek fedezésére kivántatik.
A zálogolás a következő sorrendben teljesitendő és ehhez képest lefoglalandó a hátralékosnak:
1. készpénze, fizetése vagy efféle folyó illetménye, nyugdija vagy ily természetü egyéb ellátása;
2. értékpapirjai;
3. készpénz-követelései (az 50. §-ban következő megszoritással), különösen:
a házbérek, a haszonbérek, a végrehajtást szenvedőnek pénzintézeteknél vagy közpénztáraknál elhelyezett, vagy magánosoknak kölcsön adott tőkéi és jövedelmei s egyéb bármi czimen őt illető követelések;
4. ingóságai, melyek közül első sorban a könnyen pénzzé tehető ingóságok foglalandók le, elvül tüzetvén ki, hogy az adóhátralék az adókötelezettre nézve minél kevésbbé sértő és kártékony módon biztosittassék. Ennélfogva oly tárgyak, melyeknek eladása által az adókötelezettnek nagyobb kár okoztatnék, mintsem az adóhátralék fedezésére elkerülhetetlenül szükséges, a mennyire lehet megkimélendők, s a kéznél levő tárgyak közül mindig azok foglalandók le, melyeket az adózó maga jelöl ki, feltéve, hogy e tárgyak egyszersmind könnyen el is adhatók.
50. § A végrehajtást szenvedőnek ingóságai előtt a 49. § 3. pontjában emlitett jövedelmei és követelései csakis akkor foglalhatók le, ha utóbbiakra nézve a következő feltételek együttesen fennforognak, u. m.:
a) ha a zálogolást teljesitő közeg az illető követeléseket teljesen biztositottaknak találja;
b) ha a foglalástól számitva legalább fél éven belül esedékesek.
c) ha a köztartozást teljesen fedezik.
Ellenkező esetben szabadságában áll, illetve kötelessége a zálogolást teljesitő közegnek a végrehajtást szenvedő követelései előtt, a jelen törvény 49. §-ának 4. pontja szerint egyéb ingóságokat venni foglalás alá és csak az esetben, ha ezen ingóságok kellő fedezetet nem nyujtanak, a foglalást az általa viszonylag leginkább biztositottnak talált követelésekre intézni.
Ugyanigy jár el a zálogolást teljesitő akkor is, ha a végrehajtást szenvedőnek adósa a követelést egészben vagy részben nem ismeri el valónak, illetőleg erre nézve az alábbi 1. a) pontban foglaltak szerint egyáltalán nem nyilatkozik, vagy ha a lefoglalt követelést az esedékesség napján nem fizeti le.
Követelések lefoglalásánál az 1881. évi LX. tc. 79., 80., 81., 82., 83., 121. és 122. §-ának az 1908. évi XLI. törvénycikkben foglalt módositással és kiegészitéssel fennálló rendelkezései a következő eltérésekkel megfelelőleg alkalmazandók:
1. A követelés lefoglalásáról a végrehajtást szenvedőnek adósa a foglalástól számitott három nap alatt irásbelileg oly felhivás mellett értesitendő,
a) hogy a vétbizonyitvány mellett kézbesitendő értesités vételétől számitott nyolcz nap alatt, a foglaltató községelőljárósághoz intézve, akár irásban, akár szóval - mely utóbbi kijelentés a községelőljáróság által jegyzőkönyvbe foglalandó - nyilatkozni tartozik az iránt, vajjon
aa) elismeri-e és mennyiben ismeri el a követelést valónak s mikor esedékes a követelés;
bb) le van-e foglalva a követelés más hitelező részéről s ha igen, minő igény biztositására s mely biróság közbejötte mellett és mely szám alatt;
b) hogy a követelést az esedékesség napján a foglalási összeg erejéig ne az adózónak, hanem az értesitvényben megnevezett adópénztárba fizesse be, vagy ha másnak részére is biróilag lezálogoltatott, azon biróságnál tegye letétbe, melynek kiküldöttje az első zálogolást eszközölte.
2. A jelzálogilag biztositott követelés lefoglalása esetében nemcsak a kiküldött, hanem a pénzügyigazgatóság is jogositva van a telekkönyvi hatóságot az alzálogjog bejegyzése végett közvetlenül megkeresni.
3. A lefoglalt követelés azoknak az eseteknek kivételével, midőn a hitelező a lefoglalt követelésének közigazgatási uton való behajtására szintén fel van jogositva, az adóstól csakis birói uton hajtható be.
4. Előzetes birói lefoglalás esetében, ha a behajtással más végrehajtató vagy ügygondnok meg nem bizatott, a pénzügyigazgatóság az általa megkeresett biróság által, ügygondnok kinevezésének mellőzésével, a követelés behajtására feljogositandó. Ez esetben a kincstári képviselő a behajtásra kirendelt ügygondnok jogaival és kötelességeivel bir. (1881. évi LX. törvénycikk 124., 125. és 126. §)
Ha előzetes birói foglalás esetében a behajtással megbizott más végrehajtató vagy ügygondnok részéről e lezálogolt követelés a zálogolástól számitott félév alatt be nem hajtatik s az adózó ezen idő alatt tartozását ki nem fizeti, vagy elfogadható más fedezetet nem nyujt: jogában áll a kincstárnak a lezálogolt követelést készpénzfizetés mellett a biróság közbejöttével árverésen eladni. Életjáradék-követelések azonban árverés alá nem bocsáthatók, hanem csak behajtás utján értékesithetők.
A köztörvényhatósági tiszti főügyészek kötelesek a kir. pénzügyigazgatóságot, ennek felhivására, a lefoglalt s akár jelzálogilag biztositott, akár nem biztositott követelések iránti végrehajtási eljárásnál a biróság előtt folyamatba teendő perekben képviselni és a lefoglalt követelések érvényesitése tekintetében a szükséges végrehajtási lépéseket a biróságok előtt megtenni. (1877:XVIII. tc.)
51. § Ha a hátralékos tartozását a foglalás alkalmával kifizeti, vagy annak fedezésére készpénze, értékpapirja vagy arany- és ezüstnemüje, (drágasága) vétetik zár alá, a végrehajtást teljesitő (42. §) az átvett összegekről, illetőleg értékekről köteles a félnek elismervényt adni s a felveendő zálogolási jegyzőkönyvbe ennek másolatát bevezetni.
A kiküldött az átvett pénzt és értéktárgyakat még aznap a köztartozások átvételére jogositottaknak (29. §) beszolgáltatni tartozik, a kik a pénzt mindenkor a tartozás törlesztésére szabályszerüen elszámolni, az erről szóló nyugtát pedig 24 óra alatt a félnek kézbesittetni kötelesek. Az elszámolás megtörténte, valamint az értéktárgyak átvétele a zálogolási jegyzőkönyvre is rávezetendő és utóbbi iktatandó.
A zálogolásra kiküldött (42. §) által átvett pénzek és értéktárgyak be nem szolgáltatása a 31. és 33. § jogkövetkezményeit vonja maga után mégis azzal a módositással, hogy a 42. § 1. és 2. pontjában emlitett községi (városi) adóhivatalok főnökeit az anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a kiküldött ellenőrzése körül mulasztást követtek el.
A jelen szakaszban foglaltak a 40. § 3. pontjában emlitett állami közegekre nem terjednek ki. Ezek mellé az átvételre a község (város) állit - felelőssége mellett - alkalmas közeget, a ki a fentiek szerint köteles eljárni.
A lefoglalt értékpapirok vagy értéktárgyak a községelőljáróságnál (adóhivatalnál) tüzmentes szekrényben őrizendők. Ha a községnek (városnak) ilyen szekrénye nincs, tartozik a községelőljáróság azokat a kir. adóhivatalnál (állampénztárnál) haladéktalanul letétbe helyezni. E letéteket a kir. adóhivatal csak a pénzügyigazgatóság utalványára szolgáltathatja ki.
52. § A birói végrehajtási eljárás szerint a foglalás alul egészben vagy részben mentesitett vagyontárgyak, követelések és járandóságok a jelen törvény értelmében sem vehetők végrehajtás alá, mégis azzal a megszoritással, hogy a fizetés, vagy a fizetés természetével biró egyéb illetmény, a nyugdij vagy ily természetü egyéb ellátás azoknál, a kik jövedelemadót fizetnek, a jövedelemadó-törvény 67. §-ában emlitett jövedelemadó és az erre nehezedő adópótlékok, nemkülönben közszolgálatban levőknél a fennálló törvények alapján kiszabott pénzbirságok, téritmények és kártéritések erejéig korlátlanul lefoglalható.
53. § Oly tárgyak, melyekről kétséges, vajjon azok az adózó, illetőleg a törvény értelmében az adózó helyett fizetésre kötelezettek tulajdonát képezik-e, csak akkor vehetők foglalás alá, ha a végrehajtást szenvedőnek egyéb javai, melyek iránt hasonló észrevétel fenn nem forog, a hátralékban levő összegre nézve teljes fedezetet nem nyujtanak.
Az idegen tulajdonnak állitott, vagy vélelmezett tárgyak a foglalási jegyzőkönyvben a többiektől külön tételszámok alatt sorolandók fel és a jegyzőkönyvben - a lakhelynek kitétele mellett - megnevezendő az is, a ki a tárgyakra nézve tulajdoni igényt támaszt. Ez esetben a végrehajtó köteles a tudvalevő igénylőt a foglalásról vétbizonyitvány mellett oly felhivással értesiteni, hogy igénykeresetét az értesitvény kézbesitését követő 15 nap alatt az illetékes biróságnál inditsa meg és a kereset meginditását, a kereset felzetének bemutatásával, a foglalást elrendelő hivatalnál (hatóságnál 40. és 44. §) hitelesen igazolja, mert annak elmulasztása esetében a lezálogolt tárgyak, a későbben bejelentett igényre való tekintet nélkül, el fognak árvereztetni.
Ezen felül köteles a végrehajtó, a végrehajtásoknak naponkénti befejeztével, a netáni igénylőket hirdetmény utján felhivni, hogy a hirdetmény kifüggesztését követő 15 nap alatt a foglalást elrendelő községi (városi) előljáróságnál (kir. adóhivatalnál, székesfővárosi kir. adófelügyelőnél) hitelesen igazolják, hogy tulajdoni igénykeresetüket az illetékes biróságnál meginditották. Az egy-egy napon végrehajtást szenvedettekre vonatkozólag együttesen kibocsátott ezen hirdetménybe foglalandók:
a) a végrehajtást szenvedetteknek lakása és neve;
b) a foglalás ideje;
c) a lefoglalt tárgyak általános megjelölése és becsértéke;
d) az a figyelmeztetés, hogy ha az igénykeresetnek meginditását, a kereset felzetének bemutatása mellett, az árverés határnapjáig igazolni elmulasztják, a lefoglalt tárgyak, a netáni tulajdonigényre való tekintet nélkül, el fognak árvereztetni.
Az állami végrehajtó ezt a hirdetményt a közvetlen adófizetők elleni végrehajtásoknál egyenként bocsátja ki.
A hirdetmény minden esetben a község (város) házánál függesztendő ki és a hirdetményre a kifüggesztés napja reáirandó.
Ha a korábban biróilag lefoglalt tárgyakra nézve tulajdoni igénykereset tétetett folyamatba, ezen igénykereset meginditása az értesitvény vételétől, illetve a hirdetmény kifüggesztésétől számitott 15 nap alatt igazolandó és a kereset tárgyalására a kincstár képviselője is megidézendő. Ha ezen megidézés már meg nem történhetnék: a kincstár ellen külön tulajdoni igénykereset inditandó és a fenti módon igazolandó.
Az 1881:LX. tc. 100. §-a továbbra is érvényben marad.
A végrehajtás utján érvényesitett közadók behajtásánál az egyetemleges fizetésre kötelezettek igénykeresetei - az egyetemleges tartozás erejéig - az árverés megtartását nem gátolják.
54. § Ingóságoknak birói lefoglalása esetében tartozik a kiküldött az 1881:LX. törvénycikk 89. §-a szerint kibocsátott igénykereseti felhivásnak egy példányát az illetékes kir. pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) is kézbesiteni, vagy ajánlott levélben posta utján megküldeni.
55. § A teljesitett zálogolásról és becslésről a végrehajtást szenvedő által is aláirt jegyzőkönyv vétetik fel.
Ha a végrehajtást szenvedő az aláirást megtagadja, ez a jegyzőkönyv aláirásánál megemlitendő.
A felvett jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell:
a) a hátralékos nevét, a hátralék és járulékai részletezését (48. §);
b) a lefoglalt tárgyak egyenként való pontos és szabatos megnevezését, becsértékét;
c) a netalán jelentkezett igénylők neveit és lakhelyét (53. és 57. §).
A lefoglalt javak a szükséghez képest vagy a végrehajtást szenvedő őrizete alatt hagyandók, vagy pedig a községi előljáróságnak (városi adóhivatalnak) megőrzés végett átadandók.
56. § A lefoglalt javaknak a zárlat feloldása előtt történt elidegenitése vagy elsikkasztása ugyanazon bünvádi következményeket vonja maga után, mint a melyek a rendes birósági eljárással lefoglalt javak elidegenitésének esetére vannak meghatározva.
57. § Az 1881. évi LX. tc. 72. §-a az adóvégrehajtásoknál is megfelelőleg alkalmazandó.
A mennyiben a lefoglalt ingóságokra a törvényes zálogjog alapján az illetékes biróságnál elsőbbségi igény jelentetik be, vagy ha a közigazgatásilag lefoglalt tárgyakra az árverést megelőzőleg birói végrehajtás is vezettetett és mindezeknek megtörténte a foglalást elrendelő hivatalnak vagy hatóságnak (40. és 44. §) az árverésig hitelesen tudomására jut, köteles az illető hivatal vagy hatóság a fentemlitett elsőbbségi igénylőket (birói végrehajtatókat) az árverésnek közigazgatási uton való elrendeléséről értesiteni és az árverést ezekben az esetekben is megtartani. A befolyó vételár azonban az elsőbbségi igény tárgyalására illetékes birósághoz szolgáltatandó be, a mely a zálogjog elsőbbségi kérdésében az összes érdekeltek, illetőleg a kincstár képviseletében a pénzügyigazgatóságnak megidézése mellett tartandó tárgyaláson határoz.
58. § Ha az árverésig a hátralék és a közbejött költségek lefizettetnek, a zárlat feloldottnak tekintetik és annak feloldása, a fél kérelmére a zálogolási jegyzőkönyvre reá vezetendő. Ez esetben a lefoglalt vagyona, ha az hatósági őrizet alá volt véve (55. §), a végrehajtást szenvedettnek visszaadandó, a ki azt maga tartozik elszállitani.
59. § Ha a zálogolás napját követő 15 nap alatt a behajtandó hátralék járulékaival együtt le nem fizettetik, a lefoglalt ingó javak nyilvános árverés utján eladandók.
Az árverés a foglalást követő 15 napi határidő lejárta után 30 napi időközt meg nem haladó határnapra tüzendő ki.
Ha azonban a lefoglalt ingóságok az értékükkel arányban nem álló költségek nélkül el nem tarthatók, ezeknek, valamint a romlás veszélyének könnyen kitett tárgyak értékesitése a zálogolást követő 15 napon belül is megtörténhetik, melynek módozatait a pénzügyminister rendeleti uton szabályozza.
Ha az árverés a fenti határidő alatt bármely okból meg nem tartatik, a zálogolás a foglalás napját, illetőleg az 53. § eseteiben a tulajdoni igényperben hozott jogérvényes elutasitó véghatározat kézbesitését követő egy évig marad érvényben.
60. § Költségkimélés szempontjából az árverés az ugyanazon községben (Horvát-Szlavonországok területén a közigazgatási községben) több hátralékosnál lefoglalt tárgyakra nézve lehetőleg együttesen és rendszerint a helyszinére tüzendő ki.
Ha azonban előnyösebb értékesitést igérő viszonyok ezt indokolttá teszik, az árverés a kir. adóhivatal kerületében vagy azon kivül levő, de oly közel fekvő községbe is kitüzhető, melyben vásárok tartatnak.
Ló, szarvasmarha, juh, kecske és sertés szabályszerü marhalevél nélkül a vásártérre nem hajtható (1888:VII. tc. 8. és 11. §-ai).
61. § Az árverés határnapját közhirré kell tenni. A közhirré tételnek az első árverést legalább nyolcz nappal meg kell előznie. Az árverés napjáról a fél külön is értesitendő.
A hirdetést:
a) a község kebelében a község által tartandó árveréseknél a község előljárósága;
b) a kir. adóhivatal (állampénztár) által eszközlendő árveréseknél a kir. adóhivatal bocsátja ki.
A b) alatti esetben köteles az adóhivatal az elrendelt árverést legalább is abban a községben, hol a zálogolás történt, s ott a hol az árverés tartatni fog, sőt ha a lezálogolt tárgyak között 200 koronánál nagyobb értékü tárgy is foglaltatik, járása egész területén közhirré tétetni, s ha az árverést járásán kivül eső helyen szándékozik megtartani, a közhirré tételnek ily módon leendő foganatositására az illetékes kir. adóhivatalt (állampénztárt) is azonnal megkeresni.
Az árverési hirdetménynek egy példánya annak a járásbiróságnak is azonnal megküldendő, a melynek területén a zálogolás foganatosittatott.
62. § Az árverési hirdetménynek tartalmaznia kell:
a) a végrehajtást szenvedőnek lakását;
b) a lefoglalt tárgyak megnevezését;
c) a tartandó árverés helyét;
d) a napot és órát, melyben az árverés tartatni fog;
e) azt a feltételt, hogy az egyes zálogtárgyak, a mennyiben azoknak becsértéke egyenkint 100 K-t meg nem halad, becsértéken alul is feltétlenül el fognak adatni, 100 K-t meghaladó becsértékü tárgy pedig csak akkor, ha a becsértéknek legalább háromnegyed része igértetik;
f) a szükségessé válható második árverésnek az első árverés napjától számitott további 15 napon tul nem terjedhető határidejét;
g) azt a feltételt, hogy a vételár azonnal fizetendő.
63. § Az árverést a kitüzött helyen, napon és órában a végrehajtásra kiküldött egy községi előljárónak, városokban a városi tanács által kiküldött egy képviselőnek közremüködésével tartja meg, a kiknek meg nem jelenése az árverés megtartását nem gátolja ugyan meg, elmaradásuk esetében azonban a helyszinén egy tanuval helyettesitendők.
A kiküldött a zálogtárgyat rendesen a becsértéken alul is legtöbbet igérőnek engedi át, kivéve, ha egyes tárgy értéke 100 K-t meghaladna; ily tárgy az érték háromnegyedén alul az első árverésen el nem adathatik, hanem ujabb árverés kisérlendő meg, ezen második árverésen azonban a tárgy a legtöbbet igérőnek mindenesetre átengedendő.
Az árverésen megvett ingóságok a vevőnek azonnal tulajdonává válnak és neki átadandók.
64. § Az árverés tényéről jegyzőkönyv veendő fel, melynek tartalmaznia kell: annak nevét, kinek tartozásai fejében az elárverezett tárgy lefoglaltatott, az árverelt tárgyak megnevezését, becsértékét, a legmagasabb ajánlatot, a vevő nevét, az árverési költségek és illetékek megállapitását. Az árverési jegyzőkönyv az árverést foganatositó s a községi előljáróságot (városi tanácsot) képviselő kiküldött (63. §), illetőleg ennek elmaradása esetén az őt helyettesitő tanu által is aláirandó. Az árverési jegyzőkönyv, az árverés befejezése után, a foglalási jegyzőkönyvekkel együtt, az árverést elrendelő hivatalnál (hatóságnál) őrizendő, a hol azokat a felek bármikor megtekinthetik.
65. § Az árverésből bejött pénzt kis- és nagyközségekben a községi biró vagy községi adópénztárnok és a jegyző (körjegyző), rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a városi adóhivatal veszi át s abból rögtön törlesztvén a végrehajtás utján behajtott hátralékokat, a késedelmi kamatokat és adóbehajtási illetékeket, a netáni többletet nyugta mellett a végrehajtást szenvedettnek kézbesiti. Az elszámolás sorrendjét a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről szóló törvény, illetőleg az 1896:V. tc. 13. §-a szabályozza.
Abban az esetben, midőn az árverés az adókat behajtó község területén kivül tartatik, s a községnek birája (pénztárnoka) és a jegyző (körjegyző) ott jelen nincs, a befolyt összegeket a helybeli kir. adóhivatal az illetőknek rögtön kiadandó hivatalos nyugták mellett veszi át; oly községekben pedig, melyekben kir. adóhivatal nincs, a befolyt pénzeket azon községi közegek, melyek azon községben az adók beszedésével megbizva vannak, átvenni és azokat az illető községi pénztárnak átküldeni tartoznak.
A kir. adóhivatalok (állampénztárak) által teljesitett árveréseknél a befolyt pénzt a kiküldött állami közeg veszi át és azt még aznap beszállitja, esetleg a községelőljáróság utján beküldi a kir. adóhivatalnak.
Az 57. § esetében a befolyt pénz elszámolása elmarad s az teljes összegében az illetékes kir. járásbiróságnak küldendő meg.
66. § Az árverésből befolyt azon pénzért, mely nem a 65. §-ban kijelölt közegeknek, hanem bárki másnak fizettetett és az állampénztárba be nem adatott, az illető eljáró közegek felelősséggel és kártéritéssel tartoznak.
A községnek (városnak) a 33. §-ban emlitett szavatossága ebben az esetben is épségben marad.
67. § A 60., 61., 62., 63., 64., 65. és 66. §-ban foglalt intézkedések Budapest székesfővárosra nézve azzal a módositással alkalmazandók, hogy
a) az árverés egy kerületi előljárósági tag vagy egy városi biztos jelenlétében rendszerint árverési csarnokban vagy hatósági raktárban tartandó meg, az emlitett képviselőknek távolmaradása azonban az árverésnek megtartását nem akasztja meg;
b) az árverésnél befolyt pénzt az eljáró végrehajtó veszi fel, a ki azt 24 óra alatt az illető városi adóhivatalba beszállitani köteles.
Hogy az árverés mikor tartható meg a helyszinén, azt a pénzügyminister rendeletileg szabályozza.
68. § Az ingóságokra vezetett végrehajtások során (47-67. §) bélyegfelszámitásnak helye nincs.
A végrehajtási összes költségek fedezésére, ideértve a zálogtárgyak szállitási költségeit is, a végrehajtást szenvedő adóbehajtási illetéket fizet.
Ezen behajtási illeték két fillér minden korona után, ha a zálogolás tényleg foganatosittatott és további három fillér minden korona után, ha az árverés is tényleg megtartatott. Részletfizetéseknél a behajtási illeték csak a befizetett, illetőleg befolyt összeg után számitható.
Koronán alóli összegek a behajtási illeték kiszámitásánál figyelmen kivül maradnak.
69. § A behajtási illetékek fejében befolyt összegek:
a) a községek, városok, valamint a 71. §-ban emlitett felelősség eseteiben eljáró állami közegek által eszközölt végrehajtások alkalmával a község (város) házi pénztárát;
b) a kir. adóhivatalok, valamint a kir. adófelügyelő (44. §) által eszközölt végrehajtások alkalmával az államkincstárt illetik.
A behajtási illetékből a községi (városi) pénztár az összes végrehajtási költségeket fedezni tartozik.
Az állami végrehajtók összes eljárási költségeit az állam viseli.
A becsüsök és tanuk napidijra igényt nem tarthatnak.
70. § A közigazgatási hatóságok (községi előljáróságok, főszolgabirák, polgármesterek, alispánok) kötelesek arról gondoskodni, hogy a 49-67. §-ban körülirt végrehajtási eljárás foganatositása alkalmával a közrend, szükség esetében karhatalom kirendelése által is, fentartassék.
71. § A községelőljáróságok (városi adóhivatalok) havonként jelentést tesznek a kir. pénzügyigazgatósághoz az adóbehajtás menetéről és az adóbehajtás rendes eszközlése iránt azon felelősséggel tartoznak, hogy a hol igazolatlanul hátralékban marad valamely köztartozás, ott költségükön fog az a 40. § 3. pontjában emlitett felfogadott állami közegekkel, esetleg az állami végrehajtókkal behajtatni.
Észlelt hanyagság esetében a közigazgatási bizottság van hivatva a körülményekhez képest kimondani, hogy az esetben, ha 15 nap alatt a hiány nem pótoltatik, az emlitett felelősség lép életbe. Ily esetben egyuttal intézkedik a bizottság, hogy az adóbehajtás - a 15 napi határidőnek eredmény nélküli lefolyta után - a községi birónak (pénztárnoknak) és jegyzőnek, illetőleg a községi vagy városi adóhivatal főnökének költségén eszközöltessék.
Ha elrendeltetik a felelősség alkalmazása, a rendelet a sujtott közeggel azonnal közöltetik, ki is nyolcz nap alatt az ellen felebbezhet; de ha a pénzügyministertől a felebbezés felküldésétől számitott 15 nap alatt kedvező válasz nem érkezik, a végzés érvénybe lép.
Ha a bizottság felelősség kimondását a pénzügyigazgatóság javaslatával szemben megtagadja, köteles a pénzügyigazgató azt, a határozat-kézbesitést követő három nap alatt a pénzügyministerhez felebbezni, a ki a kérdésben végleg dönt.
Az a községi (városi) közeg, a ki ellen a most emlitett szigor alkalmaztatott, ismételt hanyagság esetében, fegyelmi uton, hivatalától is elmozditható.
Az állami végrehajtóknak, valamint az ideiglenesen felfogadott állami közegeknek a jelen § esetében járó és megtéritendő illetményeit (72. §) a pénzügyminister rendeleti uton szabályozza.
72. § A mulasztást elkövetett községi (városi) közeg tartozik a terhére eső és a királyi pénzügyigazgatóság által számszerint megállapitott költségeket, a marasztaló végzés kézbesitését követő 15 nap alatt a királyi adóhivatalba befizetni. Ha ezen befizetés a kitüzött határidő alatt nem teljesittetik, a királyi pénzügyigazgató köteles a megállapitott költségeket az illető elmarasztalttól, vagy ha ennél elegendő fedezetet nem találna, a községtől (várostól) közigazgatási uton az egyenes adók módjára behajtani, fenmaradván a községnek (városnak) viszkereseti joga a mulasztó közege ellen.
73. § A pénzügyminister megengedheti, hogy a királyi pénzügyigazgatóság az állami végrehajtókat oly időben, midőn adóbehajtással elfoglalva nincsenek, a községekhez (városokhoz), azok kérésére és költségén, végrehajtások eszközlésére időnként kirendelhesse.
74. § Ha lefoglalható ingóságnak nem léte vagy elégtelensége esetében akár az ingatlanokra, akár csak az ingatlanok haszonélvezetére végrehajtás vezetendő, ezt a törvényhatóság közigazgatási bizottsága végzéssel rendeli el, mely az érdekelteknek s a királyi pénzügyigazgatóságnak is kézbesitendő. A végrehajtást elrendelő vagy azt megtagadó határozat ellen, annak kézbesitését követő 15 nap alatt, a pénzügyministerhez van felebbezésnek helye, a ki végleg dönt.
A hozott véghatározatnak jogerőre emelkedésével azt a közigazgatási bizottság, foganatositás végett, hivatalból átteszi az illetékes telekkönyvi hatósághoz.
Ha a tényleges birtokos a telekkönyvi tulajdonossal nem azonos, a hátraléki kimutatásban mindkettő megnevezendő és megjelölendők azok a földrészletek is, melyeket a hátralék terhel.
Ha az adó a haszonélvezőt terheli, a végrehajtás csak az ingatlanok haszonélvezetére rendelhető el.
A további eljárást az 1881. évi LX. tc. 135-213. §-ai az 1908. évi XLI. törvénycikkben foglalt módositással és kiegészitéssel szabályozzák, az 1877. évi XVIII. törvénycikkre is kiterjedő azzal a módositással, hogy:
a) a telekkönyvi hatóság határozatait a királyi pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek), mint a kincstár képviselőjének kézvetitteti;
b) az árverést a királyi pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) kéri;
c) köztartozások fejében a telekkönyvi jószágtestnek önálló parczellát képező egyes földrészletei is eladhatók;
d) a kincstár bánatpénzt nem tesz le.
Ha ezen eljárás során netáni jogorvoslatok merülnek fel, azoknak elkészitésére és beadására a királyi pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a törvényhatósági tiszti főügyészt (Horvát-Szlavonországokban a jogügyi igazgatóságot) keresi meg, a ki eme megkeresésnek haladéktalanul megfelelni és a képviseletet e részben elfogadni tartozik.
Ha a kincstár képviseletében a tiszti főügyész egyáltalán nem vesz részt, csakis a bélyegilleték, ellenkező esetben pedig a szokásos munkadijak megállapitásának is helye van, mely utóbbiak a tiszti ügyészt illetik meg.
75. § Az egyénenkénti könyvelést teljesitő községi jegyzők (városi adóhivatalok) és a királyi adóhivatalok kötelesek a beigazolt vagyontalanság következtében behajthatatlanná vált adótartozásokat évenkint kimutatni. Ezen adótartozások törlése iránt, a tényállásnak a főszolgabiró (polgármester), illetőleg a kir. pénzügyigazgatóság által történt megállapitása után, s a mennyiben az illető tartozás egyenként 200 K-nál nem nagyobb: a törvényhatóság közigazgatási bizottsága határoz, ellenkező esetben a pénzügyministernek határozatát kéri ki.
A közigazgatási bizottságnak saját jogkörében eszközlött adótörlések iránti határozatait a kir. pénzügyigazgatóság a pénzügyministerhez felebbezheti meg.
Vétkes mulasztás folytán bekövetkezett behajthatatlanság esetében az államnak e részbeni kárát az tartozik megtériteni, a ki azt a biztositás vagy végrehajtás elmulasztása által okozta.
76. § A főszolgabirák (polgármesterek), valamint a kir. pénzügyigazgatóság kötelesek az adók, illetékek és egyéb köztartozások behajtásának eszközlésével megbizott és az erre való felügyeletre hivatott községi (városi) közegeket szemmel tartani, észlelt vagy bejelentett törvény- vagy szabályellenesség vagy mulasztás esetében annak elháritása iránt intézkedni.
77. § Az adókivetés előkészitése, az adók könyvelése, nyilvántartása, beszedése, beszállitása, biztositása és behajtása alkalmával az állami, törvényhatósági vagy községi (városi) közegek az általok jogtalanul okozott költségek vagy károk megtéritésén felül, a kárositott felek javára 5-200 K-ig terjedhető pénzbirságban marasztalandók el. Az elmarasztalás iránt első fokon a kir. pénzügyigazgatóság intézkedik, melynek határozata ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához van felebbezésnek helye. Az ennek határozata ellen irányuló panaszról az 1896. évi XXVI. tc. rendelkezik.
A mennyiben a kártéritési kötelezettség és birság a kir. pénzügyigazgató személye ellen alkalmazandó, első fokon a közigazgatási bizottság határoz.
78. § Azok a községi közegek (községi jegyzők, városi adóhivatalok), a kik az év végéig a fizetési halasztást nyert, s adóelengedés vagy behajthatatlanság czimén letörült összegek levonása után fenmaradó folyó évi adótartozást behajtják és a kir. adóhivatalba beszállitják, a törvényhozás által e czélra rendelt alapból jutalmakban részesittetnek.
Azok a községi (városi) közegek pedig, a kik az emlitett folyó adótartozásnak megfelelő összegen kivül a mult évekből fenmaradt hátraléki összegből legalább 30 százalékot szállitanak be a kir. adóhivatalba, külön együttes jutalmul a beszállitott hátraléki összegből egy százalékot kapnak.
79. § A végrehajtási eljárást a fél kérelmére a leirandó összeg erejéig a pénzügyigazgatóság felfüggeszteni köteles, ha az adózó adójának törlését a 7. § szerinti jogczimek valamelyikére alapitja és eme kérése a tényeknek megfelel.
Méltánylást érdemlő egyéb esetekben a fél kérelmére a pénzügyigazgatóság:
a) szintén intézkedhetik, hogy a követelés ama részére nézve, mely az előző évi kivetéssel szemben ugyanazon vagyon vagy foglalkozás után tehertöbbletként megállapittatott, a beadott jogorvoslat elbirálásáig az érvényesités függőben tartassék, telekkönyvi biztositás esetén azonban az árverés függőben tartandó;
b) a 200 K-t meg nem haladó adóhátralékokra, ugyanazon tartozásra nézve azonban csak egyszer, az 59. §-ban foglalt határozmányok szerint kitüzendő első árverés napjától számitott hat heti időtartamot meg nem haladó fizetési halasztást engedélyezhet s a végrehajtást ezen időtartamon belül felfüggesztheti.
A b) pontban emlitett halasztás engedélyezésének, illetőleg a végrehajtás felfüggesztésének joga - saját vagyoni felelősségük mellett - törvényhatósági joggal felruházott városokban az adóügyi tanácsost, rendezett tanácsu városokban pedig a polgármestert illeti meg. Az engedélyezett halasztásról a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) azonnal értesitendő.
Az elutasitó határozatok ellen 15 nap alatt a pénzügyministerhez van felebbezésnek helye.
80. § A törvényhatóságok és azok közegei mindazokat, miknek teljesitése a törvényesen megszavazott és beszedetni rendelt adók és közjövedelmek kivetése, biztositása és behajtása, valamint a fennálló adótörvények kijátszásának és a kincstári jövedelmek megröviditésének megakadályozása körül ezen törvénycikk és a közadók tárgyában hozott egyéb törvények által kötelességükké tétetik, továbbá az ezen törvények alapján kiadandó pénzügyministeri rendeleteket, felelősség terhe alatt, az 1886. évi XXI., illetőleg a székesfővárosra nézve az 1872. évi XXXVI. törvénycikkek értelmében - az 1907. évi LX. tc. korlátai között - végrehajtani tartoznak.
A törvényhatósági tisztviselők ellen az általuk hivatalos eljárásaik közben akár cselekvés, akár mulasztás által az államkincstárnak vagy magánosoknak okozott károkért az 1886. évi XXI. tc. VII. fejezetében körülirt eljárásnak van helye.
A törvényhatósági bizottsági tagoknak felelősségére nézve az 1886. évi XXI. tc. 90. §-ának második bekezdése irányadó.
A kártéritési kereset az állam jogügyi képviselője által az illetékes biróság előtt indittatik meg.
81. § A törvényhatósági tisztviselők különösen kötelesek:
a) a fogyasztási adókra, jövedékekre és illetékekre vonatkozó törvények ellen elkövetett kihágások eseteiben, az illetékes pénzügyi közeg megkeresésére, a tényállás megállapitásánál, a tettesek és bünrészesek kinyomozásánál közremüködni, a dugárunak, illetőleg az áthágás tárgyainak és eszközeinek lefoglalása s a kincstár követelésének a tetten érettnél talált javakban biztositása iránt intézkedni;
b) az állami borital- és husfogyasztási adók beszedési jogának biztositásánál, az egyezkedés iránti tárgyalásoknál közbenjárni, a ráutalt borital- és husfogyasztási adók kezelését ellenőrizni;
c) általában az 1889. évi XXVIII. tc. 23. §-a, továbbá a 24. § II. pontja és annak 25. §-a szerint eljárni.
Az a törvényhatósági tisztviselő, a ki a jelen §-ban kiszabott kötelességét vagy épen nem, vagy nem a törvény rendeleteinek megfelelőleg teljesiti, a kincstárnak minden ez által okozott kárért teljes kárpótlással tartozik (80. §) és fegyelmi vizsgálat alá vonandó. (1886. évi XXIII. tc.)
82. § Az 1889. évi XXVIII. tc. 24. §-ának I. pontja hatályon kivül helyeztetik; a főszolgabiráknak azonban továbbra is joguk van a községi pénztáraknál az összes pénzkezelésre vonatkozólag vizsgálatot tartani s az egész kezelésről - a jelen törvény értelmében - maguknak meggyőződést szerezni.
83. § Az 1881. évi LX. tc. 189. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
Ingatlanok birói eladása esetében a vételár birói felosztásánál a jogerőre emelkedett legutolsó árverés napjától visszafelé számitott utolsó három évre kivetett és esedékessé vált:
a) ugyanazon ingatlant terhelő föld- és házadó,
b) az a) pontban emlitett állami adók után eső törvényhatósági és községi adópótlékok, akár vannak azok az ingatlanra bekebelezve, akár nem, az 1881. évi LX. tc. 189. § a) pontjában felsorolt költségeken kivül minden egyéb követelés előtt elsőbbséggel birnak.
Az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő és a fenti a)-b) pontokban emlitett adóhátralékok után sorozandó illetéktartozások törvényes elsőbbségének megállapitására nézve az 1881:XXXIV. tc. 39. és 40. §-aiban foglalt határozatok mérvadók.
Az 1881. évi LX. tc. 189. §-ának c) pontjában, az 1880:XLV. tc. 35. §-ában, valamint az 1896:V. tc. 12. §-ának utolsó bekezdésében emlitett követelések elsőbbsége szintén a jogerőre emelkedett legutolsó árverés napjától számitandó.
Az 1880. évi XLV. tc. 35. §-ában foglalt rendelkezések, a jelen §-ban felvett kiegészitésekkel együtt, az 1908. évi XXXIX. törvénycikkben tárgyalt birtokrendezési költségjárulékokra is kiterjesztetnek.
84. § Az ingatlanok haszonélvezetére vezetett birói végrehajtás esetében ezeknek a zárgondnoki kezelés folytán előállott bevételeiből, minden más követelést megelőzőleg, az 1881:LX. tc. 189. §-ában megállapitott sorrend szerint, törvényes elsőbbséggel biró tételként kifizetendő:
a) az azon ingatlant terhelő, a végrehajtási zárlat elrendelése előtt már esedékessé vált és a végrehajtási zár alá vétel elrendelésétől visszafelé számitva három évre eső állami, törvényhatósági és községi adó, vizszabályozási költség, szőlődézsma, urbéri és más hasontermészetü váltság és szőlőfelujitási kölcsöntartozás (1896:V. tc. 12. §-a);
b) azon illeték, mely a fennálló törvények és szabályok értelmében a zár alá vett ingatlant terheli.
A zárlat alá vett ingatlanokat terhelő föld- és házadót, az ezek után eső törvényhatósági és községi adókat, valamint a jövedelemadóról szóló törvény 1. §-ának 7. és 8. pontjához képest netán kivetett jövedelemadót és egyéb a zárlat alá vett vagyont terhelő köztartozást, ha azok a zárlat tartama alatt válnak esedékessé, minden más követelést megelőzőleg közvetlenül a zárgondnok fizeti.
A jelen, valamint a 83. §-ban emlitett köztartozásoknak bejelentését és a kincstárnak a sorrendi tárgyaláson való képviseletét helyben a kir. pénzügyigazgatóságok (adófelügyelő), másutt a kir. adóhivatalok, illetőleg ott, a hol kir. adóhivatal nincs, a községi jegyzők felelősség mellett látják el.
85. § Az egyenes és közvetett adók, az egyenes adók módjára beszedendő követelések és tartozások, végre az illetékek a következő esetekben évülnek el:
1. Ha azok nem vettetnek ki öt év alatt attól a naptól számitva, a mikor:
a) az adótárgy, illetőleg az adóköteles jövedelem keletkezett, vagy a jövedelemadó és a hadmentességi dij fizetésére nézve az adókötelezettség beállott;
b) az illetékkiszabás alapját képező jogügylet illetékkiszabás végett bejelentetett;
c) a felfüggesztő feltételhez vagy a kezdetre nézve időponthoz kötött jogügyleteknél a feltétel teljesült vagy az időpont bekövetkezett;
d) a birói beavatkozást nem igénylő haláleset beállott;
e) a biróilag tárgyalt hagyatékoknál a hagyatéki eljárás befejeztetett.
Azon illetékköteles felekre nézve, a kiket a bejelentési kötelezettség nem terhel, valamint azon szerződő félre nézve, a ki a jogügylet kikötései szerint az illetékfizetésre kötelezve nincsen, az illetékfizetési kötelezettség a jogügylet létrejöttétől számitott 5 év alatt akkor is elévül, ha a jogügylet bejelentése elmulasztatott. Az illetékeknek kiszabhatása tiz év alatt általában elévül.
2. Ha a kivetés évétől, illetőleg birtokon belüli felebbezés esetén a tartozás jogerőssé váltától kezdve öt év alatt a félnek kézbesitett irásbeli intés, vagy zálogolás avagy telekkönyvi bekebelezés által nem biztosittatnak. Ha az érvényesités ezen módjainak bármelyike is alkalmaztatik, az a még be nem következett elévülést félbeszakitja, illetőleg az elévülés időtartamát további öt évvel hosszabbitja meg.
Bekebelezés esetében azonban csakis az az adóhátralék, illetőleg e hátraléknak az a része tekinthető biztositottnak, mely a bekebelezés óta történt befizetésekkel vagy leirásokkal fedezve még nincs.
3. Jövedéki kihágás esetében az elévülési határidő a kincstárt megillető rendes adóösszegre nézve attól a naptól számittatik, a mely napon a kihágás elkövettetett.
4. A tévesen befizetett vagy jogellenesen beszedett adók, illetékek és birságok, illetőleg a folyó tartozás nélkül álló tulfizetések visszakövetelése tekintetében a felek igénye az adó, illeték vagy birság lefizetésének napjától számitandó öt év alatt évül el.
5. Szavatosság esetében a szavatossal szemben az elévülés időpontja attól a naptól kezdődik, a mint azt a jelen § a közvetlen adókötelezettel szemben megállapitja.
6. Leszámolás esetében az adózó terhére kivetett, de az adóivben elő nem irt és csak a leszámolás során megállapitott tartozás a kivetés évétől kezdve öt év alatt évül el.
Az elévült egyenes adók, az azok módjára beszedendő egyéb kincstári követelések leirását elsőfokon a királyi pénzügyigazgatóság, másodfokon a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága, - ellenben az elévült közvetett adók és illetékek leirását a királyi pénzügyigazgatóság rendeli el. A közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának, illetőleg a pénzügyigazgatóságnak határozata ellen irányuló panasz az 1896. évi XXVI. tc. értelmében nyujtandó be.
Vétkes mulasztás folytán bekövetkezett elévülés esetében az államnak e részbeni kárát az tartozik megtériteni, a ki azt a kivetés, előirás, végrehajtás vagy biztositás elmulasztása által okozta.
86. § Abban az esetben, midőn az egyenes adó- vagy illetékhátralékok biztositása végett, azoknak telekkönyvi bekebelezése mutatkozik szükségesnek, ezen bekebelezést:
1. az adójukat a községnél (városnál) fizető adózók adóhátralékaira nézve, a községek (városi adóhivatalok) hátraléki kimutatásai alapján, a kir. pénzügyigazgatóságok;
2. az adójukat a királyi adóhivatalnál fizető adózók adóhátralékaira nézve a kir. adóhivatalok;
3. a jogilletéki hátralékokra nézve, az azok könyvelésével megbizott kir. hivatalok kérelmezik.
87. § Az adó- és illetékhátralékok kellő időben való bekebeleztetésének elmulasztásából az államkincstárra háramló anyagi károkért felelősséggel tartoznak:
1. a 86. § 1. pontjában emlitett hátralékokra nézve:
a) abban az esetben, ha az 1. pont alatt emlitett hátraléki kimutatás be nem adása vagy elkésve történt beadása miatt a bekebelezés a kellő időben nem történhetett, községekben a községi biró és jegyző, városokban a városi adókönyvelő és a városi adóhivatal főnöke;
b) abban az esetben, ha a bekebelezés kellő időben való eszközlésének elmulasztása a kir. pénzügyigazgatóság egyik közegét terheli, a mulasztást elkövetett közeg;
2. a 86. § 2. és 3. pontjaiban emlitett hátralékokra nézve a pénztárnok és a tartozás könyvelésével megbizott tisztviselő.
Ha az adó- és illetékhátralékok bekebelezése alkalmából követett törvényellenes eljárás folytán magánfeleknek költség vagy kár okoztatott, a vétkes közegek ellen a 77. § határozatai alkalmazandók.
88. § A bekebelezett tartozásoknak teljes kifizetése után 8 nap alatt köteles a kir. pénzügyigazgatóság, illetőleg kir. adóhivatal, a hátralék törlésének eszközlése végett, az illető telekkönyvi hatóságot hivatalból megkeresni.
Ha 2000 K-t meghaladó adónak vagy illetéknek legalább egy harmada befizettetett, a megfelelő összeg törlésének elrendelésére az illető telekkönyvi hatóságot a kir. pénzügyigazgatóság vagy a kir. adóhivatal hivatalból megkeresni köteles.
89. § Csőd esetében az adó- és illetékhátralékok és egyéb közterhek bejelentésére és a bejelentett követelések elsőbbségének meghatározására nézve az 1881:XVII. tc. határozmányai irányadók. A felszámolási tárgyaláson a kincstár érdekeit helyben a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő), másutt a kir. adóhivatal képviseli.
Az ingatlanok vételárára a 83. §-ban megállapitott három évi elsőbbség a csőd elrendelésének napjától visszafelé számitandó.
A csődnyitás után esedékessé vált és a tömeget terhelő folyó állami, törvényhatósági és községi adók és egyéb köztartozások, továbbá a csőd tartamának ideje alatt keletkezett jogügyletek után járó illetékek, mint rendes folyó kiadások, a tömeg jövedelméből lejárat szerint, a tömeggondnok által fizetendők.
Nemfizetés esetében az emlitett követelések első sorban a csődtömegből, másodsorban pedig a tömeggondnoktól hajtandók be az esetben, ha ez a tömeg jövedelméből a fizetést nem teljesiti akkor, a midőn az a tömeg jövedelméből teljesithető lenne vagy teljesithető lett volna.
90. § Ha valamely csődtömegből vagy ingatlan végrehajtás esetében felosztott vételárból közadók és illetékek helytelen hátraléki kimutatások alapján illetéktelenül fizettettek ki, az illetéktelenül felvett összegek, bármely érdekelt fél kérelmére, vagy ha túlfizetés áll elő hivatalból is, az illető birósághoz fizetendők vissza, a mely a további felosztás tárgyában intézkedik.
A visszafizetés kérdésében első fokon a kir. pénzügyigazgatóság, másodfokon pedig a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága határoz, melynek határozata ellen az 1896. évi XXVI. tc. értelmében a közigazgatási birósághoz intézhető a panasz.
91. § Egyetemleg szavatolnak:
1. mindazok, a kik a jövedelemadóról szóló törvény 3. §-a értelmében egy adóalanyt alkotnak:
a) a kivetett jövedelemadóért,
b) a 22. § 5. pontjának utolsó bekezdése szerint a családfőnek számlalapjához irt összes adókért;
2. a közös háztartásban élő házastársak a terhükre kivetett tőkekamat- és járadékadóért és általános kereseti adóért;
3. az örökösök, örökrészük erejéig, a hagyatékot terhelő adókért;
4. a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény 6. és 29. §-aiban emlitettek e szakaszok rendelkezéséhez képest;
5. a közös üzlettársak a közös üzlet vagy haszonhajtó foglalkozás után kivetett adókért (általános kereseti adótörvény 55. §-a);
6. a közös birtokosok a közös ingatlan után kivetett adókért az esetben, ha ezeknek az adóknak a részarányok szerint leendő egyénenkénti felosztása, a fennálló szabályok értelmében, a kivetés során megengedve nincs.
92. § Az ingatlannak az élők között való átruházása esetén a szerző az ingatlannal felel az átruházás előtt esedékessé vált mindazokért az egyenes adókért és az egyenes adók módjára beszedendő egyéb köztartozásokért, a melyek a fennálló törvények értelmében az átruházott ingatlant közvetlenül terhelik. Az átruházónak a kincstárral és az ingatlan megszerzőjével szemben fennálló felelőssége érintetlen marad.
A kir. adóhivatalok (községi jegyzők, városi adóhivatalok) kötelesek egyes felek kivánatára, saját könyveik utmutatása szerint, az átruházott ingatlant törvénynél vagy telekkönyvi bekebelezésnél fogva terhelő közadótartozásokat, illetékeket, valamint egyéb kincstári követeléseket is dij nélkül tudtul adni s ha kivántatnék, azok felől ivenként egykoronás bélyeggel ellátott bizonyitványt is kiadni.
A kiadott bizonyitványok a szerző félre nézve az államkincstár irányában is bizonyitó erővel birnak.
A szerző fél ily bizonyitvány birtokában - még a zálogjog bekebelezése esetében is - csak a kimutatott összeg s a bizonyitvány kiállitásának időpontjában még nem esedékes folyó adónak az év végéig netán hátralékos része erejéig felelős. Ellenkező esetben a szerző fél az átruházás évének lejártáig esedékessé vált és az ingatlant közvetlenül terhelő összes hátralékos köztartozásokért felel.
Ingatlan végrehajtásoknál a megtartott legutolsó árverés jogerőre emelkedésének napját követőleg esedékes föld- és házadó az árverési vevő, mint közvetlen adóköteles terhére hozandó szaporodásba.
Az illetékekért való felelősségre nézve a fennálló törvényes rendelkezések érintetlenül maradnak.
93. § Az adótörvények és szabályok ellen irányuló azok a kihágások (jövedéki kihágások), melyek birói uton üldözendők, az egyes adónemekre és jövedékekre nézve fennálló törvények és szabályok szerint büntettetnek.
A mennyiben valamely pénzügyi kihágásra, vagy a kihágás büntetésének mérvére nézve külön törvény vagy szabály határozottan nem intézkednék,
a) a kincstár szándékos megröviditésének, megkárositásának, az adóköteles jövedelmek vagy adótárgyak szándékos eltitkolásának cselekménye birói uton megtorlandó kihágást képez;
b) az elkövetett jövedéki kihágásnak megtorlása fejében kiszabandó pénzbüntetés 1-8-szor annyi, mint azon összeg, melylyel a kincstár megkárosittatott.
Kárösszegnek vétetik az az összeg, melyet a közadók kivetésére a törvény által illetékesnek ismert közegek jogérvényesen megállapitottak.
Ha ezen összeg nem tudatik, a pénzbüntetés 10-1000 K.
Az a kihágás, a melyért a tettes vagy részes a vétkes cselekmény elkövetésének vagy a vétkes mulasztásnak napjától számitott három év alatt kérdőre nem vonatott, elévült.
94. § A kincstár megkárositására irányzott kihágások (93. §) birói eljárás utján fenyitendők meg.
A pénzügyi hatóságok hatásköréhez tartozik: a tényállás felderitése, a vizsgálat megejtése és a kárösszeg meghatározása után az elővizsgálat folyama alatt a kárösszeg erejéig a biztositási végrehajtást elrendelni és a közigazgatási hatóságok által a közadók biztositása iránt fennálló szabályok értelmében foganatosittatni.
A vizsgálat által megállapitott kihágások büntetésére nézve illetékesek az 1871:LXVI., illetőleg az 1873:XXXIX. tc. alapján erre felhatalmazott kir. törvényszékek, Horvát-Szlavonországokban pedig az 1871:LXIV. tc. alapján fennálló pénzügyi törvényszékek. Illetőségük kiterjed mindazon ügyekre, melyeknek tárgyát az egyenes és közvetett adókra, jövedékekre, fogyasztási adókra és illetékekre vonatkozó törvények megsértése képezi, a mennyiben a törvénysértés büntetést von maga után.
95. § Kihágások eseteiben, ha a fél eleget tesz a szabályszerü feltételeknek, enyhitő körülmények felhozása mellett kérheti a vizsgáló hatóságnál a vizsgálat megszüntetését, melyet ezen hatóság elrendelhet; ellenkező esetben az ügy további tárgyalás végett a pénzügyi biráskodással felruházott illető törvényszékhez átteendő.
96. § A pénzügyi biráskodással felruházott első folyamodásu törvényszék minden egyes esetben a felett határoz: van-e a fennforgó kihágási ügyben az államkincstár megröviditését czélzó szándék? Ha ilyen meg nem állapitható, a felet a vád alól felmenti.
97. § Pénzügyőröknek a biróság előtt - hivatalos esküjükre hivatkozva - tett vallomásaik azokban az ügyekben, melyeknek ellátása hatáskörükbe tartozik, mindaddig bizonyitó erővel birnak, mig a vallomások helyessége ellenadatokkal megingatva nem lesz.
98. § Mind az államkincstár, mind a panaszos fél az első folyamodásu törvényszék határozata ellen birtokon belül, az itélet kézbesitését követő 15 nap alatt felebbezéssel élhet.
A felebbezés a kir. itélőtáblához, illetőleg Horvát-Szlavonországok területén a pénzügyi feltörvényszékhez intézendő, mely másodfokulag és véglegesen határoz. Itélete a kézbesitéstől számitandó 30 nap eltelte után végrehajtandó.
99. § Ha a jogérvényes itélettel kiszabott pénzbüntetés az elmarasztalttól egészben vagy részben behajtható nem volna, vagy pedig ennek behajtása csakis az elmarasztalt minden ingatlanainak eladása által ugy lenne eszközölhető, hogy ennek folytán az elmarasztalt végelszegényedése következnék be, a pénzbüntetés helyett:
a) ha a pénzbüntetés 600 koronát meg nem halad, elzárás (1879:XL. törvénycikk 15. §-ának 1. pontja);
b) ha a pénzbüntetés 600 koronát meghalad, fogház (1878:V. törvénycikk 20. §-ának 5. pontja) alkalmazandó akkép, hogy minden be nem hajtott 10 korona után egy-egy napi elzárás, illetve fogház essék.
Jogérvényes itélettel kiszabott pénzbüntetéseknek részben vagy egészben elengedését, a fél indokolt kérelmére, a pénzügyminister ő Felsége a királynak ajánlhatja.
100. § A jövedéki kihágásokra kiszabott pénzbüntetés, az 1879. évi XL. tc. 31. §-ában foglalt intézkedéstől eltérőleg, a jogérvényes itélet kézbesitésének napjától számitott három év alatt évül el.
101. § Felhatalmaztatik az igazságügyminister, hogy a jövedéki kihágások eseteiben követendő eljárást a pénzügyministerrel egyetértőleg, a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk elveinek figyelembevételével, tekintet nélkül az egyes törvényekben foglalt külön szabályokra, rendelettel szabályozhassa.
A rendelet az országgyülésnek bemutatandó.
102. § A királyi pénzügyigazgatóság, főszolgabiró (polgármester) a községi (városi) közegeket az alább felsorolt esetek bármelyikében 5-50 koronáig terjedhető pénzbirságban marasztalja el, ha azt tapasztalja, hogy bebizonyult és sulyosabb beszámitás alá nem eső hanyagság következtében:
a) az adókivetési munkálatok a pénzügyminister által kitüzött határidőben meg nem indittatnak, vagy be nem fejeztetnek;
b) a könyvelés és nyilvántartás körüli teendőiket, vagy a köztartozások beszedését és beszállitását nem a kijelölt módon, vagy nem a kitüzött határidőben teljesitik;
c) a köztartozások behajtását egyáltalán nem, vagy lanyhán teljesitik, illetőleg a végrehajtási eljárás során sulyosabb beszámitás alá nem eső törvény- vagy szabályellenességet követnek el.
A hozott marasztaló határozat ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához, ennek határozata ellen pedig a pénzügyministerhez van felebbezésnek helye.
103. § A pénzbirság (102. §) a kir. adóhivatalnál (állampénztárnál) iratik elő és a jogerőre emelkedett végzés kézbesitését követő 15 nap alatt ugyanott fizetendő be.
A fizetési határidőnek elmulasztása esetében a birság az egyenes adók módjára végrehajtás utján hajtandó be.
A kis- és nagyközségek közegei által befizetett ezen birságok egyharmadrészben a megyei szegényalap, egyharmadrészben az országos betegápolási alap és egyharmadrészben a községi és körjegyzői nyugdijalap, - illetőleg Horvát-Szlavonországokban egyharmadrészben a községi szegényalap, egyharmadrészben a megyei közegészségügyi alap és egyharmadrészben a községi tisztviselők nyugdijalapja javára, a törvényhatósági joggal felruházott, valamint a rendezett tanácsu városok közegei által befizetett birságok pedig egészben a városok házi pénztára javára számolandók el.
104. § Ha az ellenőrzést teljesitő tisztviselő annak jönne nyomára, hogy az adókivetési munkálatokba hamis adatok vétettek fel, vagy azokból adózók vagy adóköteles tárgyak kihagyattak, s hogy ezen mulasztás az államkincstár megröviditésére vagy az egyes adózók megkárositására czélzó szándékból követtetett el, köteles a netán fennforgó vétkes cselekményt a tettes kihallgatásával jegyzőkönyvileg megállapitani, s ezt a jegyzőkönyvet a kir. pénzügyigazgatósághoz beterjeszteni.
Hasonló eljárás követendő akkor is, ha a fennforgó vétkes cselekmény elkövetése a kivetési lajstrom érvényesitése során fedeztetik fel.
A pénzügyigazgatóság a felvett jegyzőkönyvet - tekintettel a büntetőtörvénykönyv megfelelő rendelkezéseire - további eljárás végett az illetékes biróságnak küldi meg.
A hozott jogérvényes véghatározat a biróság által a pénzügyigazgatósággal is közlendő.
Büntető eljárás meginditása esetén a kifogásolt cselekmény vagy mulasztás a büntető eljárás folyama alatt, vagy annak befejezte után még felmentő itélet vagy megszüntető végzés esetében is, mint esetleges fegyelmi vétség, a pénzügyigazgatóságnak az elsőfoku fegyelmi hatósághoz intézett megkeresésére, fegyelmi uton megtorolható.
Ha a pénzügyigazgatóság a jegyzőkönyvileg megállapitott fegyelmi vétség miatt, vagy ismételt pénzbirságnak sikertelensége folytán - bármely esetben - a községi (városi) közegek ellen fegyelmi vizsgálatot kér, az elsőfoku fegyelmi hatóság azt 15 nap alatt elrendelni tartozik.
105. § Fiume városában és ennek kerületében a közigazgatási bizottságnak és a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának teendőit az 1901. évi IX. törvénycikkel szervezett középfoku közigazgatási hatóság látja el.
106. § A hol a jelen törvényben főszolgabiró, illetőleg községi biró emlittetik, ez alatt Horvát-Szlavonországok területén a járási főnök, illetőleg a községi előljáró értendő.
Ha a községi vagy körjegyzőnek a jelen törvényben megállapitott teendőit a rendszeresitett állásra élethossziglan megválasztott és az 1904. évi XI. tc. 1. §-ában emlitett segédjegyző látja el, a jegyzőnek a jelen törvényből folyó felelőssége ezt a segédjegyzőt terheli.
107. § A községnél (városnál) megrongált vagy megsemmisült kivetési lajstromok, adófőkönyvek, naplók, föld- és házadókataszteri birtokivek és egyéb nyilvántartási jegyzékek, ha azokra még szükség van, a község (város) költségén pótolandók.
108. § A jelen törvény értelmében hozott végzések és határozatok kézbesitése részint a hatóság közegei által, részint pedig a községi előljáróság vagy posta utján történik.
A további eljárást a pénzügyminister rendeletileg szabályozza.
109. § A mennyiben a jelen törvény olyan törvényekre hivatkozik, a melyeknek hatálya Horvát-Szlavonországokra ki nem terjed, ezek helyett az ott hatályban levő megfelelő törvényes szabályok értendők és illesztendők be a végrehajtási utasitásba.
110. § Ha a házközösség - a tényleges osztozkodás daczára - még mindig telekkönyvi tulajdonos, az egyes tagoknak az a hátraléka, mely a felosztott házközösségi vagyont terheli, a 74., 83., 84. és 89. § eseteiben a házközösség összes vagyonából fedezendő.
111. § A tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény 19. §-ában, valamint az általános kereseti adóról szóló törvény 29. §-ában emlitett pótlékok után más állami vagy helyhatósági pótlék nem jár.
112. § E törvény 1911. évi január hó első napján lép életbe. Életbeléptével az 1883. évi XLIV. törvénycikk hatályon kivül helyeztetik, ennélfogva mindazon esetekben, midőn a fennálló törvényekben a most hatályon kivül helyezett törvényre történik hivatkozás, a jelen törvény rendelkezései alkalmazandók.
E törvény életbeléptéig a házadóról szóló törvény 61. §-ában tárgyalt kihágásoknak birói uton leendő megtorlására nézve az 1883:XLIV. törvénycikknek vonatkozó rendelkezései maradnak hatályban. Ellenben az 1883. évi XLIV. törvénycikknek a házadónak három évi kivetésére vonatkozó rendelkezései már 1910. évi január hó 1-től kezdve hatályon kivül helyeztetnek; minélfogva a három évre kivetett házadónak az 1910. évre szóló megállapitása is érvényét veszti.
113. § E törvény végrehajtásával a pénzügyminister és az igazságügyminister, Horvát-Szlavonországokra nézve a pénzügyminister, a ki e tekintetben Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el, bizatik meg.
