Mint általánosan tudva van, a most bemutatott pótszerződést még az előző kormány kötötte meg. A jelenlegi magyar kormány mindazonáltal magáévá tette e pótszerződést és készséggel vállalja annak törvényhozási képviseletét, mivel egyrészt teljes mértékben átérzi annak szükségét, hogy a rumán királysággal szorosabb viszonyba lépjünk, - a mely czélt a beterjesztett pótszerződés teljesen megfelelő módon szolgálja - és mivel másrészt teljes tudatában van azon tekinteteknek, a melyek nemzetközi kötések tényleges érvényesitése tekintetében mindenha fennállanak.
A pótszerződés ismertetése előtt szükségesnek tartom visszapillantást vetni a Rumániával való kereskedelempolitikai viszonyunk történelmi előzményeire.
1875-ben kötöttük Rumániával az első kereskedelmi szerződést (az 1876:XIX. törvénycikkbe iktatva), tehát oly időpontban, a mikor Rumánia mint fejedelemség még török fennhatóság alatt állott: ezen szerződés megkötésével mint elsők ismertük el Rumánia szabad rendelkezési jogát külkereskedelmi viszonyainak önálló szabályozása terén, és ez által nagy politikai szolgálatot tettünk Rumániának; viszont mi nem alábecsülendő közigazgasági előnyöket értünk el ezen szerződésben. A 7 1/2%-os török értékvámrendszerhez képest, a mely a török fennhatóság alatt álló rumán fejedelemségben is érvényben volt, több kiviteli czikkünknek, így többek között a kőszén, épületfa, mezőgazdasági gépek és eszközök, liszt és finomitott ásványolajnak teljes vámmentességet, egyéb czikkeinknek pedig, mint czukor, sör, szesz, papiros, gyapju- és pamutszövetek, bőr- és faárúknak a 7 1/2%-os értékvámnak jelentékeny mérséklését biztosította ez a szerződés, mig a szerződés tarifáiban fel nem sorolt árúk után az autonom 7 1/2%-os értékvámtétellel szemben kivitelünk 7% értékvám alá vonatott. Borainkra nézve a vám 7 1/2% helyett 5 1/2%-ra szállittatott le.
Mindezen kedvezmények ellenében Rumánia ezen szerződésben gabonaneműinek vámmentes behozatalát és élőállatainak a szerződéses vámok mellett való bebocsátását biztosította magának; az állatvámok a német vámegylettel 1868. évi márczius hó 9-én kötött szerződésünk (1869:VII. tc.) értelmében a következők voltak: ökör és bika után 2 frt, tehén után 1 frt 50 kr., sertés után 1 frt, tinó után 75 kr., ürü után 25 kr.
A gabonára és élőállatokra vonatkozólag Rumániának adott kedvezmények ép ugy, mint a német vámegyletnek az állatforgalomra vonatkozólag adottak, formailag a határszéli forgalomra korlátozva engedélyeztettek, miáltal azok a legnagyobb kedvezmény alapján más államok részéről nem voltak igényelhetők.
Egyébként a szerződés a legnagyobb kedvezmény elvén épült fel.
Ezen szerződés képezi Rumániára nézve kiindulási pontját az értékvámrendszerről a súly- és darabszerinti specifikus vámrendszerre való átmenetnek, a mennyiben a szerződés azon határozmányt tartalmazta, hogy a szerződés ratifikálása után négy hónappal a leszállitott 7%-os értékvámmal terhelt czikkekre nézve súly- és darabszerinti specifikus vámok fognak lehetőleg kölcsönös megegyezéssel megállapittatni ugy, hogy az értékvámok nagyobbrészt megszüntetvén, az ezek kivetésénél eddig mutatkozott nagymérvű visszaélések kiküszöbölése biztosittatott.
A szerződés megkötésekor az az alapelv képezte a kiindulási pontot, hogy Rumánia mint kizárólag földmivelő ország, mely abban az időben még ugyszolván semmi iparral nem birt, nyers termékei és élőállatainak értékesitését biztosithassa nálunk, mig mi az e téren nyujtott engedmények ellenértékét a Rumánia részéről ipari téren nyujtott kedvezményekben kapjuk meg.
A mint a fentebb előadottakból kitünik, a szerződő felek részéről érvényre juttatni kivánt szempontok a szerződésben mindkét félre nézve megfelelő módon nyertek kielégitést.
Mint ezen szerződés egyik nagy előnyére, rá kell mutatnom arra is, hogy a Rumániával való kereskedelmi forgalmunk terén eddig uralkodott bizonytalanságnak véget vetve, annak helyébe rendezett viszonyokat léptetett; a rumán kormány ugyanis a Törökországgal fennálló szerződéseinket el nem ismervén, rumán kiviteli forgalmunkat önkényesen kezelte, állampolgárainkat nagy és mindinkább növekedő adónemekkel és illetékekkel sujtotta, czikkeinket belső fogyasztási adókkal és illetékekkel terhelte, a mely intézkedésekkel szemben szerződéses megállapodások hiányában teljesen védtelenek voltunk.
Bármily kedvező határozmányokat tartalmazott is legyen ezen szerződés a szerződő felekre nézve, a mennyiben abban, mint fentebb is kimutatva volt, a kölcsönös érdekek teljes mértékben találtak kielégitésre, a szerződés ugy a mi érdekeltségi köreink, mint a rumán közvélemény részéről is igen erős támadásoknak volt kitéve olyannyira, hogy egyideig a szerződés ratifikálása is kétséges volt. Magyar részről különösen a gabonának a határszéli forgalomban való vámmentes behozatala képezte kifogás tárgyát, mig rumán részről különösen a midőn 1877-ben Rumánia politikai függetlenségét kivivta s igy a szerződésnek Törökország beleszólásától függetlenül való megkötésében nyilvánuló politikai természetű vivmány jelentőségéből veszitett, a szerződést abból a szempontból részesitették erős támadásokban, hogy a Rumániát Magyarországtól és Ausztriától teljes függőségi viszonyba juttatja.
A szerződésnek legmegbizhatóbb kritikáját a statisztikai adatok szolgáltatják, a melyek úgy a tőlünk Rumániába, mint Rumániából hozzánk irányuló forgalom tetemes emelkedésében világosan mutatják, hogy a szerződés megfelelő módon elégitette ki mindkét fél gazdasági érdekeit.
Megjegyzem, hogy az alábbiakban leginkább a rumán statisztika adatainak felhasználását tartottam indokoltnak, különösen arra való tekintettel, hogy Rumánia külkereskedelmi forgalmának más országokkal való viszonyára is szándékoztam kiterjeszkedni.
Mig Magyarország és Ausztria kivitele Rumániába az 1871-től 1875-ig terjedő időszak évi átlagában a 40 millió lei-t alig haladta meg, az 1876. II. félévtől 1886. I. félévig terjedő időszak évi átlagában 140.92 millió lei-re emelkedett.
A rumán kivitel Magyarországba és Ausztriába az 1871-től az 1875-ig terjedő időszak évi átlagában 58.86 millió lei-t tett és az 1876. II. félévtől 1886. I. félévig terjedő időszak évi átlagában 75.56 millió lei-re emelkedett.
Magyarország és Ausztria részesedését Rumánia összkiviteli és összbeviteli forgalmában az 1871-1875-ig terjedő időszakban összehasonlítva, a többi fontosabb országok ily forgalmával, az alábbi táblázatok mutatják.
Rumánia átlagos kivitele rendeltetési országok szerint:
| millió leiben | az összkivitel százalékákban kifejezve | ||
| Magyarországba és Ausztriába | 58.86 | 37.66 | |
| Nagybritanniába | 17.91 | 11.93 | |
| Francziaországba | 18.95 | 12.14 | |
| Oroszországba | 1.51 | 0.96 | |
| Törökországba | 35.98 | 23.06 | |
| Más országokba | 22.16 | 14.20 | |
| Összkivitel az 1871-1875. években 156.30 millió lei. |
Rumánia átlagos bevitele, származási országok szerint:
| millió leiben | az összkivitel százalékában kifejezve | ||
| Magyarországból és Ausztriából | 40.73 | 39.10 | |
| Nagybritanniából | 23.27 | 22.64 | |
| Francziaországból | 14.05 | 13.68 | |
| Oroszországból | 3.08 | 2.90 | |
| Törökországból | 11.32 | 11.00 | |
| Más országokból | 4.03 | 3.93 | |
| Összbevitel az 1871-1875. években évi átlagban 102.75 millió lei. | |||
A mint ezen adatokból látható, az 1871-től 1875-ig terjedő időszakban Magyarország és Ausztria a Rumániával való kereskedelmi forgalomban a vezetőhelyet foglalja el és mellette Törökország, Nagybritannia, Francziaország és Oroszország jönnek még tekintetbe.
Érdekes, hogy ezen időben Németország részesedése Rumánia külkereskedelmi forgalmában még igen jelentéktelen, kivitele nem több 6 millió leinél, bevitele pedig alig 1 1/2 millió lei.
Az 1871-1875-ig terjedő időszakban jelentőségük sorrendjében a rumánia forgalmi viszonylatban Magyarország és Ausztria legfőbb kiviteli czikkei voltak: ruházati czikkek, bőrárúk, pamutárúk, fémek és fémárúk, fa és faárúk, czukor, gyapjuárúk, papiros és papirárúk, gépek, cserzett bőrök, stearingyertya, pamut és pamutfonal, üveg, lovak, déligyümölcs. Ezen időszakban a pamut- és gyapjuárúk kivitele terén Anglia vezetett.
Az 1876. évi kereskedelmi szerződés hatása alatt Magyarország és Ausztria helyzete még kedvezőbben alakult, az 1876-tól 1886-ig terjedő szerződéses időszakban kivitelünk ugy értékben, mint Rumánia összbevitelében való részesedésünk százalékában emelkedést mutat, mig a rumán behozatal hozzánk értékben szintén növekszik, azonban a többi államba irányuló rumán kivitellel összehasonlitva, némi csökkenést tüntet fel.
A mint ez az alábbi táblázatokból látható, az 1871-től 1875-ig terjedő időszakkal szemben az 1877. évi szerződés tartama alatt a rumán bevitelben való részesedésünk 39.10%-ról 48.61%-ra, kivitelünk évi átlagos értéke 40.73 millió leiről 140.92 millió leire emelkedett, mig Rumánia kivitelében való részesedésünk 37.66%-ról-35.15%-ra csökkent ugyan, azonban a Rumániából való behozatalunk értéke 58.86 millió leire emelkedett.
Térfoglalásunk a rumán piaczon a szerződéses időszakban Nagybritannia és Francziaország rovására történt.
| Év | Rumánia összbevitele millió leiben | Bevitel Magyarországból és Ausztriából | ||||
| millió leiben | az összbevitel százalékában | |||||
| 1876. II. félév | 123.9 | 62.8 | 50.7 | |||
| 1877. II. félév | 335.5 | 179.7 | 53.5 | |||
| 1878. II. félév | 306.5 | 168.0 | 54.8 | |||
| 1879. II. félév | 254.4 | 124.7 | 49.1 | |||
| 1880. II. félév | 255.3 | 126.4 | 49.7 | |||
| 1881. II. félév | 274.7 | 134.9 | 49.1 | |||
| 1882. II. félév | 268.8 | 134.5 | 50.0 | |||
| 1883. II. félév | 359.8 | 153.9 | 42.8 | |||
| 1884. II. félév | 294.9 | 129.8 | 44.0 | |||
| 1885. II. félév | 268.5 | 120.8 | 45.0 | |||
| 1886. I. félév | 159.3 | 73.4 | 46.0 | |||
| Az 1876. II. félévtől az 1886. I. félévig terjedő időszak átlagában | 289.93 | 140.92 | 48.61 | |||
| Év | Rumánia összbevitele millió leiben | Kivitel Magyarországból és Ausztriából | ||||
| millió leiben | az összbevitel százalékában | |||||
| 1876. II. félév | 235.2 | 73.7 | 31.33 | |||
| 1877. II. félév | 141.1 | 90.1 | 63.92 | |||
| 1878. II. félév | 217.0 | 67.2 | 30.97 | |||
| 1879. II. félév | 238.6 | 68.8 | 28.91 | |||
| 1880. II. félév | 218.9 | 82.0 | 37.88 | |||
| 1881. II. félév | 206.5 | 72.1 | 34.92 | |||
| 1882. II. félév | 244.7 | 74.7 | 30.54 | |||
| 1883. II. félév | 220.6 | 71.4 | 32.36 | |||
| 1884. II. félév | 184.1 | 70.3 | 38.23 | |||
| 1885. II. félév | 247.9 | 83.8 | 33.79 | |||
| 1886. II. félév | 86.8 | 25.3 | 29.16 | |||
| Az 1876. II. félévtől az 1886. I. félévig terjedő időszak átlagában | 214.91 | 75.56 | 35.15 | |||
| Részesedés százalékokban | ||||||
| Országok | a Rumániába való bevitelben | a Rumániából való kivitelben | ||||
| évi átlagban az 1876. II. félévtől az 1886. I. félévig | ||||||
| Magyarország és Ausztria | 48.61 | 35.15 | ||||
| Nagybritannia | 18.44 | 29.03 | ||||
| Németország | 11.52 | 0.92 | ||||
| Francziaország | 8.05 | 8.46 | ||||
A specziálisan magyar áruforgalomról csak az 1882. évtől kezdve állván rendszeres adatgyüjtés rendelkezésünkre, az alábbi táblázatban csakis ezen évtől kezdve tüntethetem fel Magyarországnak Rumániával való külforgalmát.
| Év | Magyarország külforgalma Rumániával | ||||
| behozatalunk | kivitelünk | ||||
| 1.000 frt.-ban | a magyar összbehozatal %-ában | 1,000 frt.-ban | a magyar összkivitel %-ában | ||
| 1882. | 19,907 | 4.55 | 11,393 | 2.55 | |
| 1883. | 32,207 | 6.80 | 12.013 | 2.64 | |
| 1884. | 19,847 | 4.13 | 9,130 | 2.35 | |
| 1885. | 22,159 | 4.94 | 8,232 | 2.08 | |
| 1886. I. félév | 5.248 | 2.83 | 6,446 | 3.34 | |
| Az 1882. év - 1886. I. félév átlagában | 22,082 | 5.15 | 10,492 | 2.87 | |
Rumánia főbb beviteli czikkeit tekintve, azt látjuk, hogy az 1880-tól 1886. I. félévig terjedő időszak évi átlagában Magyarország és Ausztria a textilárúk, bőr és bőrárúk, fémárúk, fa és faárúk, gyarmatárúk és déligyümölcs, papiros és papirosárúk, ásványok, agyag- és üvegárúk, liszt, italok, olajok, zsiradékok, vegyészeti czikkek és festékek kivitele terén az első helyet foglalja el és csak a szén, élőállat s illatszer kivitele terén szorul második helyre.
A Rumániával való kereskedelmi forgalmunk a fenti adatokból kivehető mértéken túl még bizonyára sokkal fokozottabb mérvben fejlődhetett volna ki, ha 1881-ben nem lépnek föl oly körülmények, melyek nagyon zavarólag hatottak Rumániával való kereskedelempolitikai viszonyainkra és hatásukban 1885-ben a szerződés kölcsönös felmondásához, utóbb pedig az 1886. junius hótól 1890. julius hóig tartó vámháborúhoz vezettek.
Ugyanis a 70-es évek végén kezdte éreztetni hatását a mezőgazdasági termékek európai piaczán az amerikai verseny, a mely az európai államok mezőgazdasági érdekeltségét védekezésre kényszeritette.
Már azon időben is Németországé a vezető szerep a kereskedelempolitika terén, a mely ország a szabad kereskedelem teréről lelépve, mint első emelte fel 1879-ben a gabona, fa és marha vámját, és zárta el 1880-ban határait marhabehozatalunk elől.
Magyarország és Ausztria az 1882. és 1887. évi vámtarifareviziókban és a Rumániából és Oroszországból való marhabehozatalnak és átvitelnek 1881. január hó 1-től való eltiltásával szintén követte Németországot az elzárkózás utján.
A gabonát terhelő vámemeléseink a szerződés időtartama alatt Rumániát nem érinthették, a marhazárlat azonban, mint a hogy bennünket a német határzár a német határzár nagyon érzékenyen károsított - a mennyiben az 1877. évben 38, 1878-ban 19,5, 1879-ben 16 millió forintot tevő marhakivitelünk 1880-ban 5.37, 1881-ben 4.18 millió forintra csökkent - Rumánia marhakivitelünk ugyszólván teljesen megsemmisitette az 1879. évhez képest, a mikor 25,678 darab, 1880. évhez, mikor 17,170 és 1881. évhez, mikor 18,000 darab volt hozzánk a rumán marhakivitel, 1886-ban ezen kivitel 265 darabra csökkent. A zárlat elrendelése Rumániában önként érthetőleg nagy visszatetszést keltett és miután Rumánia az élő állatainak, különösen szarvasmarháinak behozatalát illetőleg állategészségügyi szempontból elrendelt korlátozó, illetve tilalmi intézkedések ellen hiába szólalt fel, a maga részéről represzáliákat alkalmazott és a kereskedelmi szerződés végrehajtása körül teljesen önkényesen járt el, illuzoriussá téve mindazon kedvezményeket, a melyek élvezetét nekünk a kereskedelmi szerződés biztositotta.
Miután ilyen körülmények között a szerződő felek a fennálló szerződés által érdekeiket már nem tekinthették kielégíthetőnek, 1885. juniusban mindkét részről éltek a felmondás jogával, egyidejüleg azonban készeknek nyilatkoztak a kölcsönös kereskedelmi viszonyok rendezését uj alapokon megkisérelni.
Ezen kisérletek azonban sikertelenül végződtek, mivel Rumánia exorbitáns követelései a gabonaneműek, liszt, élőállatok, friss és sózott halak, nyers és finomitott ásványolaj vámmentességét illetőleg teljesíthetetlenek voltak. Ilyen módon 1886. junius hó 1-ével szerződésen kivüli állapotba, illetve vámháboruba kerültünk Rumániával, melynek tartama alatt Rumánia 1886. évi autonom vámtarifáját alkalmazta velünk szemben, mig mi a rumán származású árúkkal szemben 30%-kal felemelt autonom tételeket alkalmaztunk, a rumán főkiviteli czikkekre nézve pedig, mint gabona, állatok, szárnyas, halak, állati termékekre különösen magas vámtételeket állapitottunk meg. Kétségtelen, hogy a vámháború hatását úgy Rumániára, mint Magyarországra és Ausztriára nézve nagyon károsan éreztette.
A vámháború idejében való kölcsönös kereskedelmi forgalmunk képét az alábbi táblázatok mutatják:
| Év | Rumánia összkivitele millió leiben | Magyarország és Ausztria részesedése | |||||||
| millió leiben | az összkivitel százalékában | ||||||||
| Az 1876-1885. évek átlagában | 215.4 | 75.5 | 35.01 | ||||||
| 1886. | 255.5 | 34.3 | 13.57 | ||||||
| 1887. | 265.7 | 21.2 | 7.99 | ||||||
| 1888. | 256.7 | 13.5 | 5.27 | ||||||
| 1889. | 274.1 | 16.8 | 6.15 | ||||||
| 1890. | 275.9 | 8.9 | 3.23 | ||||||
| 1891. I. félév | 137.8 | 3.6 | 3.34 | ||||||
| Az 1886-1891. I. félév átlagában | 265.6 | 18.9 | 7.11 | ||||||
| Év | Rumánia összbrvitele millió leiben | Bevitel Magyarországból és Ausztriából | |||||||
| millió leiben | az összkivitel százalékában | ||||||||
| Az 1876-1885. évek átlagában | 278.44 | 135.15 | 48.54 | ||||||
| 1886. | 296.50 | 93.52 | 31.53 | ||||||
| 1887. | 314.68 | 53.46 | 17.09 | ||||||
| 1888. | 310.38 | 50.86 | 16.39 | ||||||
| 1889. | 367.94 | 49.37 | 13.42 | ||||||
| 1890. | 362.79 | 52.72 | 14.52 | ||||||
| 1891. I. félév | 279.00 | 34.26 | 12.28 | ||||||
| Az 1886-1890. évek átlagában | 330.45 | 50.98 | 18.15 | ||||||
| Részesedés Rumánia bevitelében 1876. II. félév 1886. I. félév átlagában | 1887-1891 években | ||||||||
| Magyarország és Ausztria | 48.61% | Németország | 26.8-31.9% | ||||||
| Nagybritannia | 18.44% | Nagybritannia | 26.2-27.8% | ||||||
| Németország | 11.52% | Magyarország és Ausztria | 17.1-14.5% | ||||||
| Francziaország | 8.05% | Francziaország | 7.9-10.9% | ||||||
| Belgium | 5.2% | ||||||||
| Svájcz | 2.2-6.1% | ||||||||
| Év | Magyarország külforgalma Rumániával | ||||||||
| behozatalunk | kivitelünk | ||||||||
| 1.000 forintban | a magyar összbehozatal %-ában | 1,000 forintban | a magyar összkivitel %-ában | ||||||
| 1886. | 8.244 | 1.98 | 7,921 | 1.90 | |||||
| 1887. | 4,170 | 0.96 | 4.299 | 1.07 | |||||
| 1888. | 2,688 | 0.60 | 5,745 | 1.29 | |||||
| 1889. | 2,864 | 0.62 | 5,421 | 1.18 | |||||
| 1890. | 2,690 | 0.55 | 5,184 | 0.98 | |||||
| 1891. I. félév | 1,651 | 0.74 | 2,753 | 1.16 | |||||
A vámháború hatásait vizsgálva meg kell állapitanunk, hogy a vámháború folytán elvesztettük domináló helyzetünket a rumán piaczon és Rumánia kereskedelmi forgalmában eddig elfoglalt első helyünket Németország és Nagybritannia mögött a harmadik helylyel kellett felcserélnünk, tetemesen alászállott kiviteli forgalommal, a melyet abban a mértékben is fentartani csak nagy áldozatok árán volt lehetséges.
Rumánia kiviteli és beviteli forgalma a vámháború időtartama alatt, vagyis az 1886-tól 1891-ig terjedő időszakban emelkedett ugyan, a Magyarországgal és Ausztriával való viszonylatban azonban tetemesen csökkent; Rumánia állatforgalma pedig úgyszólván teljesen megszünt úgy, hogy a vámháború Rumániára való kihatásának legjelentőségesebb mozzanatát az állatforgalom teljes megszünésében és ezzel összefüggésben a rumán állattenyésztés teljes hanyatlásában kell látnunk. Az a körülmény, hogy Rumánia kereskedelmi mérlege ennek daczára kedvezőbben alakult, gabonatermelése kiterjesztésének és gabonája részére, az angol és belga piacz meghódításának kell tulajdonítani.
Mindhárom állam érezvén a vámháború káros hatásait, szivesen kerestek alkalmat a békés gazdasági viszonyok helyreállitására. Rumánia részéről tétetett az első békés lépés, a midőn 1891 juliusban összes szerződéseink lejártával (csakis a Németalfölddel kötött legnagyobb kedvezményes szerződése maradt még 1892. szeptemberig érvényben) úgy mint a többi állammal szemben, velünk szemben is. 1891. évi uj vámtarifáját alkalmazta, minek következtében mi is megszüntettük a rumán áruk különbözeti elbánását.
Bármennyire megvolt a szándék a kölcsönös gazdasági viszonyokat szerződéses alapra helyezni, az erre irányuló törekvések két éven át nem vezettek eredményre. Ennek okát abban kell látnunk, hogy az 1876. évi szerződéses megkötésének időszakához képest a viszonyok és igy a szerződéses megegyezés feltételeit is teljesen megváltoztak.
Rumánia ezen időben már erős iparfejlesztési tendencziáknak hódolt és az 1887-ben hozott iparfejlesztési törvénynyel ezen tendencziáknak uj alapot teremtett.
Ezen iparpártolási tekintetek uralkodtak ezen időben Rumánia kereskedelmi politikáján is és eredményezték az 1886. évi utóbb pedig az 1891. évi autonom vámtarifák megalkotását, a melyek már erősen védvámos jellegüek.
A midőn tehát azt kellett látnunk, hogy mezőgazdasági téren részünkről adandó számottevő engedmények mellett. Rumánia a Németországgal 1893-ban megkötött tarifaszerződésben foglalt vámmérsékléseket ugyszólván mint végső határát jelölte az ipari téren adható kedvezményeknek és autonom tarifáját alig számbavehetően csak kisebb jelentőségű tételekben volt hajlandó mérsékelni, tarifaszerződés kötésének eredeti szándékáról lemonda, megelégedtünk azzal, hogy forgalmunk részére, a többi állammal egyenlő elbánást biztositsunk magunknak egy legnagyobb kedvezményes szerződés kötése által.
Ezen legnagyobb kedvezményes szerződést 1893. évi deczember hó 21/9-én kötöttük * meg, még pedig lejárati idő nélkül, ugy azonban, hogy hatálya előzetes 12 havi felmondással bármikor megszüntethető volt. Minthogy a felmondás jogával mindezideig egyik fél sem élt, a szerződés még jelenleg is érvényben van.
A legnagyobb kedvezmény a szerződés megkötésének idejében az autonom tarifa alapján való elbánással szemben voltakép csak a Németországnak az 1892-ben kötött tarifaszerződésben adott engedmények részeseivé lett, miután Nagybritannia, Olaszországgal és Svájczczal Rumániának szintén csak legnagyobb kedvezményes szerződései voltak; Rumániának Törökországgal fennálló tarifaszerződése csak specziálisan török czikkekre nézve állapitván meg mérsékléseket, a mi érdekeink szempontjából nem jött figyelembe.
A német-rumán szerződés révén nevezetesen a kaucsuk- és guttapercha árúk, gyapjuszövetek, pamutból és gyapjuból való paszománt- és szalagárúk, öntöttvasárúk és kovácsolt vas- és aczélárúk szerződéses vámjainak élvezetébe léptünk.
Rumánia a legnagyobb kedvezményen felül a sertés- és juhbehozatalt biztositotta magának az állategészségügyi követelmények fenforgása esetén, továbbá állati termékeknek be- és átvitelét bizonyos állategészségügyi korlátozások és feltételek mellett.
Bár a szomszédos viszony és a régi szoros gazdasági kapcsolat kivánatosabbnak tüntette volna fel Rumániával való gazdasági viszonyunknak tarifaszerződés alapján való rendezését, mégis mindegyik fél részéről megelégedéssel üdvözölték a békés gazdasági viszonyoknak egy legnagyobb kedvezményes szerződés alapján való biztositását is.
Ezen szerződés kedvező hatását Rumániával való kereskedelmi forgalmunkra világosan mutatják a szerződés megkötését követő évekről szóló magyar és rumán statisztikai adatok, melyek a függelékben foglaltatnak.
A magyar adatok az 1891-től 1908-ig terjedő időszakra vonatkoznak. A főeredményeken kivül a forgalom a tarifaosztályok szerint van kimutatva és tarifaosztályokon belül a főbb kiviteli, illetve behozatali czikkekre nézve teljes képét adja Rumániával való árúforgalmunknak.
Az 1891. évtől 1908. évig terjedő időszakra egyöntetű és a forgalomnak az egyes évek szerint való összehasonlítására alkalmas statisztikai anyagot összeállitani azért volt lehetetlen, mivel az 1906. évtől kezdve a változott vámtarifa folytán a statisztikai adatgyüjtés is más csoportositás szerint történik.
A mint a statisztikai adatok mutatják, Rumániával való áruforgalmunk már 1891-től kezdve, a mely évben ezen országgal ismét békés gazdasági viszonyba léptünk, emelkedő irányzatot vett és bár nem érte el az első szerződéses korszak (1876-1886. évek) forgalmát, azt mégis megközelítette.
Magyarországnak és Ausztriának Rumánia beviteli forgalmában való részesedését tekintve, az 1906. év mutatja a legkedvezőbb eredményt 119 millió lei-el (1876-1886-i évi átlagban 141 millió lei, 1886-1890-ig 51 millió lei), Rumánia összbevitelében való részesedésünk százaléka az 1893. évi szerződés időszakában a szerződésen kivüli állapothoz képest (1886-1893-ban 19.67%) szintén emelkedett, de a régi arányt (1876-1886. I-ső félév 48.6%) nem érte el. Ezen időszakban Németországgal váltakozva foglaljuk el az első helyet a Rumániába importáló államok között, 1906-ban Németország áll az importáló államok élén 33.7%-kal, a mi 28.3%-os részesedésünk előtt.
A behozatali viszonylatban Rumániával való kereskedelmi forgalmunk a normális viszonyok helyreálltával szintén kedvezőbben alakul, bár az első szerződéses korszak mértékét már nem tudja elérni. A rumán kereskedelem alakulása, mint a mezőgazdasági államoknál egyáltalán, az egyes évek termései által van befolyásolva és ehhez képest a jobb terméseket követő 1897., 1898., 1899. és 1904. években volt Rumániának Magyarországba és Ausztriába számottevőbb kivitel, még pedig az összkivitel 25, 30, 26 illetve 20%-a, az 1892-től 1906-ig terjedő időszak átlagában pedig 45 millió lei volt a hozzánk behozott rumán árúk értéke, illetőleg az összkivitel 14%-a.
Mig 1890-től 1895-ig a rumán kivitel főiránya Nagybritannia volt, 1895-től kezdve Belgium képezi a rumán termékek főpiaczát és Belgium és Nagybritannia mellett különösen még Olaszországban és Németalföldön találnak a rumán termékek ujabban kedvező és bő elhelyezést.
Hogyha az 1893. évi szerződésünk hatása alatt alakuló kiviteli áruforgalmunkat annak megoszlása szempontjából vizsgáljuk, ugy arra a tapasztalatra jutunk, hogy több oly czikkben, melyben az előző években nagyon számottevő kivitelünk volt ezen kivitelünk vagy tetemesen alászállott, vagy teljesen megszünt, igy czukor-, stearingyertya, üveg-, papiros-, czipóárúk és közönséges faárúkban.
Ezen czikkekben ugyanis Rumánia nagyobbrészt már maga fedezi saját szükségletét, a mi beszédes bizonyitéka a nemzeti ipar megteremtésére irányuló törekvések kedvező eredményének.
Minthogy külkereskedelmi forgalmunkra ezen iparfejlesztési törekvések ily közvetlen befolyást gyakorolnak, nem lehet felesleges, hogy a rumán királyság iparfejlesztési politikájának módját és irányát közelebbről megismerjük.
A rumán törvényhozásnak első intézkedése az iparfejlesztés terén az 1873. évre vezethető vissza, a mely a hazai czukor adómentessége, a czukorgyárakhoz szükséges berendezési tárgyak vámmentessége, és a czukoripari részvénytársaságok részvényeinek bélyegmentessége utján erős impulzust adott czukorgyárak alapitására. Ezen gyárak azonban lendületet csak 1882-től kezdve nyertek, a mikor termelésük után 100 kg.-kint 16 lei termelési prémiumban részesültek; ezen időtől kezdve sikerült a hazai gyáraknak nemcsak az ország szükségletét fedezni, hanem kiviteli forgalomra is szert tenni olyannyira, hogy Rumánia megszüntette a termelési prémiumokat.
A rumán nemzeti ipar megteremtésének tulajdonképeni alapját azonban az 1887. évi iparfejlesztési törvény adta meg, a melynek értelmében minden ipartelep, mely legalább 50,000 lei alaptőkével és teljes felszereléssel rendelkezik és legalább 25 munkást foglalkoztat, 5 hektárig terjedhető ingyen területet, teljes adómentességet, a berendezéshez szükséges gépek és készülékek, valamint az országban nem található nyerstermékek részére vámmentességet, végül a gyártmányok részére 45%-, a feldolgozandó nyersanyagok részére pedig 30% szállitási kedvezményt nyer.
Nem részesültek a fentemlitett kedvezményekben a malmok, a szeszgyárak és sörgyárak, miután azok a szükséges nyersanyagot igen könnyen és olcsón szerezhetik be az országban; csak 1906-ban nyertek vámmentességet ezen ipartelepek is oly berendezési tárgyak részére, melyek az országban elő nem állittatnak.
Hogy az 1887. évi törvény mily lendületet adott az iparfejlesztésnek, láthatjuk, ha a gyáralapitások arányát az 1887. évet követő és azt megelőző időben tekintjük. Az 1866-tól 1887-ig terjedő időszakban összesen 173 gyár keletkezett, vagyis 8 gyár évenkint, az 1887-től 1893-ig terjedő időszakban 83 gyár, vagyis évenkint 14 gyár és az 1893-tól 1906-ig terjedő időszakban 215 gyár, vagyis 18 gyár évenkint.
Az 1906. év felvételei szerint létezik Rumániában 417 ipartelep, ezek között 293, mely az iparfejlesztési törvény kedvezményeiben részesül, továbbá 86 malom, 28 szeszgyár és 12 sörgyár és végül 52 állami vagy egyéb nyilvános kezelésben álló vállalat.
Az állami kedvezményekben részesülő gyárak között 127 gyár az építőipar, 49 gyár a szövő- és ruházati ipar, 35 gyár az élelmiszer ipar, 21 gyár a papír- és nyomdaipar, 51 gyár a vegyi ipar körébe tartozik. A petroleumfinomitók, számra nézve 23, a vegyi ipar kategoriájába vannak sorolva.
A most felsorolt ipartelepek, illetve gyárak 37.635 munkást foglalkoztatnak, 45,340 lóerővel rendelkeznek, 208.858,884 lei a beruházási, 145.052.789 lei a forgótőkéjük és 272.543,147 lei érték az évi termelésük.
A gyár forgalmának meghatározása azonban ismeretlen előttünk és kétségtelen, hogy nagy része ezen telepeknek olyan, mely nálunk nem esik a gyár forgalma alá.
Nem hallgathatom itt el azt, hogy a rumán iparfejlesztési tendencziák élesztésére közvetlen inditékot adott a mi elzárkózási politikánk is, melynek folytán a piaczainkról leszorult nyersanyagokat igyekeztek iparilag feldolgozni, igy pl. a nagy kukoricza-feleslegek kedvező előfeltételeket teremtettek a szeszipar meghonositására és fellenditésére.
A fentiekben elegendő magyarázatot nyerünk arra nézve, hogy az 1887. évi iparfejlesztési törvény és az 1886., az 1891. és legujabban az 1906. évi védvámos tarifák hatása alatt miért kellett czukor, liszt, szesz, papiros, bőrárúk, gyapjuszövetek, egyszerű fa- és üvegárúkban kivitelünknek a rumán piaczon tetemesen alászállani, illetve teljesen megszünni.
De bármily szép előrehaladást mutathat is fel Rumánia ipari téren, még mindig messze van attól, hogy szükségletét teljesen hazai termeléséből fedezhesse. Az 1907. év adatai szerint 430 millió lei értéket tesznek azon termékek, melyeket Rumánia még mindig a külföldről kénytelen beszerezni, ezek között első sorban fonóanyagokat és textilárúkat (120 millió értékben), fémeket és fémárúkat (115 millió értékben), gépeket (44 millió értékben), bőröket és bőrárúkat (14 millió értékben), vegyiipari termékeket (6.5 millió értékben).
Az iparfejlesztési törvény mellett Rumánia kereskedelmi politikája tette a nemzeti iparfejlesztésnek a legnagyobb szolgálatot; ezen kereskedelmi politika hathatós eszközének bizonyult Rumánia vámtarifái, melyek védvámos jellegükkel lehetővé tették a rumán nemzeti ipar fellendülését és ezen ipar részére a külföldi versenynyel szemben a hazai piaczok biztositását. Az 1886. és 1891. évi vámtarifák, legutóbb pedig a jelenleg érvényben levő 1906. évi rumán autonom vámtarifa is a fiskális tekintetek mellett, különösen iparvédelmi szempontokat szolgál. A jelenlegi rumán autonom vámtarifal 1905. évi julius 1 (14)-én * emelkedett törvényerőre és 1906. év február 1. (14)-én * léptettetett életbe. Ezen vámtarifa vezérelvét képezte, a nemzeti munka védelmének művét az 1886. évi vámtarifa alapján tovább folytatni és a külföldi államokkal kereskedelmi szerződések kötésére alkalmas alapot létesíteni.
Ezen vámtarifa beosztása ugy a régi vámtarifától, mint más országok vámtarifáitól is eltér. Négy főosztályra van beosztva és pedig az első az állatokat és állati termékeket tartalmazza, a második a földtermékeket, a harmadik a földalatti termékeket, a negyedik pedig a három előző osztály termékeiből készült gyártmányokat. A főosztályok 54 fejezetre vannak osztva, még pedig a legprimitívebb terményekből kiindulva azokig, melyek a munka által legjobban vannak átváltoztatva, a fejezetek ismét czikkekre oszlanak, még pedig oly sorrendben, hogy az egyszerűbb árúk megelőzik a tökéletesebben megmunkált és feldolgozott árúkat. A czikkek száma 854. mig a régi vámtarifa csak 576 czikket tartalmazott, a mi a jelenlegi vámtarifának a modern vámtechnika elveinek megfelelő nagyobb speczializálását bizonyitja, mely mellett a vámadminisztráczió szabatosabban működhetik. A védvámok általánosságban nem érik el a régi 1886. évi vámtarifa magasságát és a többi ország vámtarifáit tekintve, alacsonyabbak az orosz vámtarifa tételeinél és az osztrák-magyar monarchia két államának szerződéses vámtarifája, a német és a franczia vámtarifák határai között mozognak. A pénzügyi vámok 10-15% között vannak megállapitva.
Vámmentesség csak a szoros értelemben vett nyersanyagokra adatik, a melyekre az iparnak szüksége van.
Az 1906. évi vámtarifa a régi állapothoz képest különösen a következő árúcsoportokban mutat tetemes vámemeléseket, mint: gyapjuárúk, közönséges nemezből való kalapok, faárúk, juta-, len- és pamutszövetek, papiros, bőrök és bőrárúk, ezek között czipőárúk, üvegárúk, szappan és stearin-gyertya, vasárúk, ezek között szegek, mezőgazdasági gépek és géprészek, végül festékárúkban.
Már ezekből is látható, hogy a vámemelések igen közvetlenül sujtották éppen a mi kiviteli czikkeinket.
Az alábbi táblázat a főbb magyar kiviteli czikkek felsorolását tartalmazza, feltüntetve a rumán vámtarifák tételeinek fokozatos emelkedését.
| Az | ||||||
| 1876-i | 1886-i | 1891-i | 1906-i | |||
| vámtarifa tételei darabonkint leiben | ||||||
| 25 | 50 | |||||
| Ló | vm. | vm. | 15 | 30 | ||
| 13 | 15 | |||||
| 1 | ||||||
| 100 kg.-onkint | ||||||
| Fa | vm. | vm. | 0.25-20 | 0.20-8 | ||
| Finomitott czukor | 20 | 25 | 35 | 35 | ||
| Bor | ad val. | 5.50% | 100 | 100 | a/80 | |
| b/100 | ||||||
| Sör hordókban | 8.50 | 8.50 | 30 | 30 | ||
| Sör palaczkokban | 15 | 15 | 50 | 50 | ||
| Közönséges szappan | 15 | 15 | 30 | 40 | ||
| Stearingyertya | 25 | 35 | 40 | 55 | ||
| Nagyobb állatok cserzett bőre | 40 | 60 | 100 | 125 | ||
| Kisebb állatok cserzett bőre | 40 | 60 | 120 | 140 | ||
| Finom cserzett bőrök | 70 | 70 | 150 | 200 | ||
| Tárgyak közönséges bőrből | 45 | 80 | 200 | 200-230 | ||
| Erőátviteli szijak | 45 | 80 | 120 | 160 | ||
| Lábbeliek közönséges bőrből | 45 | 80 | 400 | |||
| Lábbeliek finom bőrből | 90 | 90 | 500 | 500-800 | ||
| Gyapjufonál festve | 70 | 100 | 100 | 80-130 | ||
| Gyapjuszövetek: | ||||||
| m2-kint 700 grammnál súlyosabbak | 30 | 75 | 120 | |||
| 500-700 gramm súlyosak | 58 | 58 | 150 | 130-260 | ||
| Kötött árúk gyapjuból | 90 | 80 | 160 | 250-800 | ||
| Paszomántárúk és szalagok gyapjuból | 90 | 80 | 75 | 300 | ||
| Közönséges nemez | 20 | 25 | 150 | 75 | ||
| Tárgyak közönséges gyapjuból | 20 | 90 | 150 | 100-300 | ||
| Parasztkalapok nemezből | 20 | 90 | 150 | 800 | ||
| Finom és félfinom nemez | 20 | 25 | 72 | 150 | ||
| Zsineg kenderből, lenből | 18 | 72 | 45 | 60-95 | ||
| Kötél kenderből, lenből, stb. | 9 | 45 | 45 | 70-95 | ||
| Közönséges csomaglópapir | 8 | 12 | 18 | 15-35 | ||
| Iró-, nyomda-, és hirdetménypapiros | 19 | 25 | 35 | 30-45 | ||
| Közönséges karton | 8 | 12 | 18 | 15 | ||
| Közönséges tárgyak fából, nem festve, nem fényezve, stb. | 2 | 9 | 20 | 10-35 | ||
| Ugyanazok festve, fényezve, más anyagokkal kapcsolatban | 9 | 25 | 60 | 60 | ||
| Butorok és háztartási eszközök, festve | 9 | 25 | 60 | 30-120 | ||
| Eszközök és szerszámok fából | 9 | 25 | 30 | 30 | ||
| Lignit, anthracit | vm. | vm. | 0.50 | 0.60 | ||
| Czement | 0.60 | 0.60 | 1.50 | 1.50-2 | ||
| Fa ence | 2.40 | 2.40 | 15 | 15-22 | ||
| Tárgyak természetes szinü üvegből | 6.50 | 30 | 60 | 50-120 | ||
| Tárgyak fehér szinü üvegből | 6.50 | 30 | 60 | 50-120 | ||
| Tárgyak öntöttvasból szerkezetekre | vm. | vm. | 3 | |||
| Más tárgyak öntött vasból szerkezetekre | ad val. | 7% | vm. | 5 | 4-20 | |
| Tárgyak öntöttvasból esztergályozva | ad val. | 7% | 5 | 10 | ||
| Szegek | ad val. | 7% | 5 | 6 | 15-24 | |
| Tárgyak fekete pléhből nem festve | 5.50 | 24 | 25 | 20-40 | ||
| Tárgyak festett pléhből | ad val. | 7% | 8.50 | 80 | 100 | |
| Tárgyak zománcozott pléhből | ad val. | 7% | 8.50 | 100 | 110 | |
Hogy teljes tájékozást nyerhessünk arra nézve, hogy a Rumániába való kivitel esélyeinek mérlegelésénél a vámokon kivül mily megterhelésekkel kell számolni, itten felemlitendőnek tartom, hogy a rumán folyam- és tengeri kikötőkbe befutó és azokból kihajózott árúk után u. n. 1/2%-os kikötői illeték szedetik, a melynek összege a kikötők fejlesztési munkálataira fordittatik. Az uj vámtarifa megállapitása alkalmával ezen illetéke tarifája is ujból állittatott össze.
Ezenkivül községi és fogyasztási illetékek állanak fenn.
A községi illetékek 38 czikket terhelnek, az azokból befolyó jövedelem községi alap javára fordittatik, a melyből az egyes községek segélyeztetnek. A községi illetékkel terhelt czikkek közé tartoznak szesz, bor, sör, czukor, tea, kávé stb.
A fogyasztási illetékek csak pálinka, likőrök, sör, czukor, ásványolaj és benzin és ásványi olajak után szedetnek. Miután ezen illetékek terhelik a belföldi és külföldi czikkeket, azok által kiviteli czikkeinek versenyviszonyai nem romlanak.
Kétségtelen, hogy Rumánia uj vámtarifája hasznos szolgálatokat fog a nemzeti ipar továbbfejlesztésének tenni: hogy másik feladatát, hogy t. i. a külfölddel kereskedelmi szerződések kötése czéljából kedvező tárgyalási alapul szolgáljon, már is sikeresen betöltötte, azt Rumániának a külföldi államokkal kötött szerződései bizonyitják. A mig a régi 1891. évi vámtarifa korszakában Rumániának csak Németországgal és Törökországgal voltak tarifaszerződései, a jelenlegi vámtarifa alapján sikerült az összes nagy nyugati államokkal tarifaszerződéseket kötnie.
Hogy a legnagyobb kedvezménynek kiviteli érdekeinek szempontjából való jelentőségét megismerhessük, röviden ismertetem azon czikkeket, melyekre nézve Rumánia külföldi szerződéseiben mérsékléseket engedélyezett.
A Németországgal 1904. évi október hó 8-án kötött szerződésben: finom bőrre, többesével sodrott gyapjufonalakra, könnyebb gyapjuszövetekre, gyapjuból és növényi fonóanyagokból való kötszövött és paszomántárúkra, pamutszövetekre, papirorsárúkra, lithographiákra, kőanyag és majolikaárúkra, üvegékszerre, hengerelt vasra, hengerelt vasból való pléhekre és lemezekre, öntöttvasárukra, vasdrót és drótkötélre, lakatosárukra, szerszámokra, leoni árukra, villamos és varrógépekre, órákra, hangszerekre és játékszerekre.
Nagybritanniával 1905. évi október hó 3-án kötött szerződésben; erőátviteli szijjakra, csemegesüteményre, pamutczérnára, jutafonalakra és szőnyegekre, tülle-ök és csipkékre, kőszén és kokszra, tovább megmunkált vaspléhre, vaspénzszekrényekre, vegyik czikkekre és fénymázakra.
A Belgiummal 1906. évi junius hó 5-én kötött szerződésben: kender- és lenszövetekre, keménykőolajra, táblaüvegre, vasuti sinekre, lőfegyverekve, ipari gépekre és szerszámokra, vasuti kocsikra, kerékpárokra és vegyi czikkekre.
Az Olaszországgal 1906. évi deczember hó 5-én kötött szerződésben: bőrkesztyükre, finom nemezből való kalaptompok és kalapokra, tésztanemüekre, olivaolajokra, déli gyümölcsre, ernyőbutorokra és nyelekre, szalmakalapokra, kövező kövekre és márványra, ólom és ólomcsövekre.
A Francziaországgal 1907. évi márczius hó 6-án kötött szerződésben: pástétomokra, olajba rakott szardiniákra, szarvasgombára, tapiokára, sagó- és zöldségkonzervekre, likőrökre, palaczk- és pezsgőborokra, czukorkákra, cserzőanyagokra és cserzőanyagkivonatokra, prémárúkra, selyemből való férfikalapokra, selyemszövetekre, női kalapokra, selyem-ernyőkre, legyezőkre, finom papirárura, természetes ásványvizekre, késművesárura, villamoskészülékekre, gyógy- és illatszerekre.
Bár a most felsorolt szerződésekben engedélyezett mérséklések első sorban az illető országok kivitelének esnek javára, mégis a mi kiviteli forgalmunkat is szolgálják, a mi mellett különösen ezen szerződések életbelépése óta alakult külkereskedelmi forgalmunkat feltüntető statisztikai adatok tesznek bizonyságot, a melyek az előző évekhez képest, daczára az 1906. évi autonom vámtarifa által kivitelünkre nézve teremtett legkedvezőtlenebb előfeltételeknek, úgy a szerződéses vámterület forgalmát, mint a specziális magyar forgalmat illetőleg emelkedést mutatnak. A szerződéses vámterület kivitele volt 1906.-ban 101 millió korona, 1907-ben 110 millió korona, ebből Magyarország kivitele 1906-ban 30 millió korona, 1907-ben 23 millió korona.
Ezzel szemben a Rumánia részéről a mi szerződéses vámtarifánk alapján igényelhető legnagyobb kedvezmény, különösen uj vámtarifánk életbelépése óta, a mely felemelt minimális gabonavámjaival Rumánia legfontosabb kiviteli czikkeinek behozatalát ugyszólván csak rossz termések esetére tette lehetővé, nem bir oly jelentőséggel, a mely a mi részünkről élvezett legnagyobb kedvezmény értékét felérné.
A Magyarországba és Ausztriába irányuló rumán behozatal ehhez képest folyton csökkenő irányzatot mutat, az 1903., 1904. és 1905. évek 44, 61, illetve 39 millió korona behozatali értékéhez képest 1906-ban 35, 1907-ben 34 millió korona volt a rumán behozatal a szerződéses vámterületre és az 1903., 1904. és 1905. évek 19, 29 és 18 millió korona behozatali értékéhez képest 1906-ban 16 és 1907-ben 13 millió korona volt a rumán behozatal Magyarországba.
Rumánia kivitele a szerződéses vámterületre 1905-ben 9%-át, 1906-ban már csak 6 1/2%-át, sőt 1907-ben alig 6%-át tette összkivitelének.
Nyilvánvaló tehát mindezen adatokból, hogy egy legnagyobb kedvezményes szerződés uralma alatt a rumán piacznak sokkal nagyobb jelentősége van reánk nézve - Németország, Nagybritannia és Olaszország után a legjelentékenyebb kiviteli piaczunk - mint a mi piaczunknak Rumániára nézve.
Ennek a helyzetnek helyes felismerésére vezethető vissza, hogy Rumániára keresett alkalmat és módot arra, hogy velünk való gazdasági viszonyait a jelenleginél kedvezőbb alapon rendezze.
A midőn tehát az 1905. év folyamán a rumán kormány részéről egy tarifaszerződés megkötése czéljából tárgyalások felvétele iránt tétettek kedvezményező lépések, azon alternativa állott elő, hogy vagy megfosztatunk a legnagyobb kedvezmény élvezetétől a legnagyobb kedvezményes szerződés felmondása utján, vagy pedig egy tarifaszerződés megkötése iránt tárgyalásokba kellett bocsátkozni, a mely az ország részére a legnagyobb kedvezmény élvezetének biztositása mellett, további tarifamérséklések elérésével is kecsegtetett, de viszont a rumánoknak is lehetőséget nyujt arra, hogy a kölcsönös kereskedelmi forgalmunk viszonyában mutatkozó aránytalanság a rumán mezőgazdasági termékek és czikkek részére nyujtandó kedvezmények utján némi kiegyenlitést nyerjen. A mint már fentebb kimutatva volt, a rumán vámtarifának a legnagyobb kedvezmény alapján igényelhető mérséklései kereskedelmi forgalmunknak nagy előnyére szolgálnak és a legnagyobb kedvezmény alapján fokozódott Magyarország és Ausztria kiviteli kereskedelmi forgalma az 1893. évi kereskedelmi szerződés megkötése óta 1906-ig 50 millió leiről 119 millió leire, Magyarország kivitele pedig egyedül 20 millió koronáról 30 millió koronára.
A mennyiben tehát ezen kedvező helyzet fentartása és a szerződésen kivüli állapottal járó gazdasági megrázkódtatás elkerülése óhajtandó volt, a rumán kormány kivánságának eleget kellett tenni és közgazdasági életünk érdekeinek is megfelelt, hogy a szerződéses tárgyalások felvétettek és azok sikeres befejezése lehetővé tétetett.
1906-ban történt tehát a kölcsönös követelési jegyzékek kicserélése; mig a mi követeléseink különösen ipari kivitelünknek javára szolgáló tarifamérséklések megadására irányultak, a rumán részről támasztott főkövetelés állategészségügyi egyezmény megkötését és élőállat-behozatal engedélyezését czélozta.
Miután az ez alapon való megegyezés részünkről kizártnak volt tekintendő és eziránt a rumánok sem hagyattak tájékozatlanul, a szerződéses tárgyalások felvétele halasztást szenvedett és csak 1908 őszén volt a jelen pótszerződés első olvasása megtartható, a midőn rumán részről az eredetileg felállitott követelés elejtése mellett hajlandóság mutatkozott arra, hogy az állatok és az állati termékek kérdése az időközben Szerbiával (1908. évi márczius hó 14/1-én) kötött kereskedelmi szerződésünk elvi alapján legyen rendezve.
Ezen elvi kérdés tisztázása után még mindig igen nagy nehézségek mutatkoztak a levágott állapotban behozatalra engedélyezendő állatkontingensek mérvének megállapitásánál és a rumán vámtarifának kivitelünket érdeklő némely tételének mérséklésénél, ugy hogy csak az 1909. év márczius és április havában Bukarestben folytatott tárgyalások eredményezték a teljes megegyezést.
Rá kell itt mutatnom arra, hogy a rumán királysággal való békés gazdasági megegyezés szükségét a fentemlitetteken kivül egyéb tekintetek is követelték.
A mi helyesen felfogott kereskedelmi politikánk a Keleten nem lehet más, minthogy a gazdasági téren való méltányos megegyezésben találjunk alapot a keleti államokkal való szomszédos viszonyunkból folyólag bennünket jogosan megillető politikai súly érvényesitésére, a melyet azután gazdasági téren keresendő érdekeink hasznositására fordithatunk.
A midőn Rumániával a szerződéses tárgyalások megindultak, a Keleten való helyzetünk egyáltalán nem volt megnyugtatónak mondható.
Ez erősen befolyásolta azt a törekvést, hogy ha már Szerbiával és Montenegróval nem lehetett külpolitikai okokból rendes kereskedelmi viszonyokat teremteni, legalább Rumániával sikerüljön gazdasági téren békés megegyezésre jutni és ezáltal ezen országgal való politikai barátságunkat és a Keleten való helyzetünket is erősiteni.
Nem hallgathatom itt el azt sem, hogy magyar szempontból egy másik körülmény is kivánatossá tette a Rumániával való megegyezést, és ez: az erdélyi részek gazdasági érdekeinek a figyelembevétele. Tudvalevő dolog, hogy az erdélyi ipar, különösen a határszéli vármegyék kádár-, bognár-, asztalos-, posztó-, kötszövő-, czipő- és papiros-ipara, melyek tekintélyes részükben Rumániában birták századok óta legjobban piaczukat, a szerződésen kivüli állapot és a vámháború hatásai folytán rendkivül érzékenyen szenvedtek. Igy tehát egy specziálisan magyar érdek is fűződött a pótszerződés létesitéséhez, a melynek főérdemet, az erdélyrészi vonatkozást tekintve, nem is annyira a most az eredélyi részek számára elért és a részletes indokolás során emlitett kedvezményekben kell látnunk, mint sokkal inkább azon körülményben, hogy ezen pótszerződés Rumániával való gazdasági életünk bensőbbé tétele által a jövőre való kihatásában tesz nagy szolgálatot az erdélyrészti érdekeknek.
A megegyezés utját csakis a rumán kivánságok méltányos kielégítése mellett lehetett megtalálni, mire mód kinálkozott a nélkül, hogy gazdasági érdekeink koczkáztatva lettek volna.
Az 1909. évi április hó 23-án aláirt uj kereskedelmi szerződés a korábbi kereskedelmi egyezményhez tartozó pótszerződés alakjában köttetett meg, mely az 1893. évi (az 1894. évi XIV. törvénycikkbe iktatott) egyezmény határozatainak módositásait és kiegészitéseit foglalja magában. Az eddigi egyezménynek a pótszerződés által nem érintett határozatai tehát továbbra is érvényben maradnak.
A Rumániával való megegyezésnek pótszerződés alakjában való megkötése azon czélt szolgálta, hogy a tárgyalások anyaga lehetőleg szűk térre szorittassék és épen ugy, mint a hogy mi is csak mérsékelt követelésekkel állunk ellő, ne számítsanak a rumánok se nagy jelentőségü kedvezményekre.
A pótszerződés formájához magyar szempontból annál is inkább szükséges volt ragaszkodni, mivel a dolog természetében rejlett, hogy a részünkről nyujtandó kedvezmények közvetlenebbül a magyar gazdasági mérleg terhére fognak esni és igy a tárgyalási anyag megszoritása magyar érdeket szolgált.
A pótszerződés külső formája mellett nem szenvedett csorbát azon speciálisan magyar szempont sem, hogy uj nemzetközi megállapodásaink szövegezésénél a helyes magyar közjogi felfogásnak megfelelő kitételek használtassanak, mivel a pótszerződésnek a régi szerződést kiegészítő és módositó szövegében mindenütt a helyes magyar közjogi terminológia használtatott, bár hogy a régi szerződés nem módositott és nem megszüntetett részében, mint élő szöveg szintén fenmaradt.
A pótszerződés áll a tulajdonképeni szerződésből és a két tarifamellékletből (A. és B.). kiegészitő részét képezi a pótszerződésnek a pótszerződés aláirása alkalmával a rumán ministerelnök és meghatalmazottaink között az állatforgalom kérdésében kicserélt jegyzékváltás.
A pótszerződés franczia nyelven köttetett.
A pótszerződés a szomszédos rumán királysággal való gazdasági viszonyainkat az eddiginél szélesebb és biztosabb alapokra helyezi és ezáltal Rumániával rendezett gazdasági viszonyoknak további fentartását biztositja és a Rumániával való politikai barátságnak kötelékeit még szorosabbra füzi.
Mig ugyanis a Rumániával 1893-ban kötött kereskedelmi szerződésünk pusztán legnagyobb kedvezményes szerződés, a mely lejárati időhöz nem kötve, tizenkét havi előzetes értesités utján bármily időpontban felmondható, a pótszerződés a legnagyobb kedvezmény elvének fentartása mellett egyrészt ipari kivitelünknek javára eső több tarifamérséklést is tartalmaz, másrészt pedig a szerződés időtartamának 1907. év végéig való megállapitásával, Rumániával való gazdasági viszonyunk állandóságát biztosítja.
Ezen két szempont kellő méltánylásra utalnom kell arra, hogy fejlődő iparunknak természetes kiviteli piaczait a Keleten kell keresnünk, a hol a polgárosulás és a gazdasági fejlődés terén való előrehaladása és politikai és egyéb közviszonyainak rendezettségénél fogva Rumánia nyujtja a legmegbizhatóbb garancziákat iparunk térfoglalására, továbbá, hogy a szerződés időtartamának 1917. év végéig való biztositásával kizáratott Rumániával való gazdasági viszonyunknak megzavarása, a mitől különösen az utolsó időben tartani kellett. A rumán kormány ugyanis a közvélemény kényszeritő lefolyása alatt, ismételten fenyegetőzött a legnagyobb kedvezményes szerződés felmondásával, kiindulva abból, hogy a legnagyobb kedvezmény élvezete a szerződéses vámterületre nézve sokkal nagyobb előnynyel jár, mint Rumániára nézve.
A megkötött pótszerződésben sikerült tehát mindenekelőtt a legnagyobb kedvezmény élvezetét úgy tarifális, mint egyéb téren is biztositani.
Azon tarifális engedmények, melyek Rumániának harmadik államokkal kötött szerződéseiben foglaltatnak, a legkiterjedtebb mértékben esnek Magyarország és Ausztria kivitele javára is. Tekintve azon körülményt, hogy a tárgyalások időpontjában Rumánia a forgalma szempontjából legnagyobb jelentőségü államokkal a szerződéseit már megkötötte, a legnagyob kedvezmény értéke Magyarországra és Ausztriára nézve csak annál nagyobb jelentőségű, a mi kitünik abból is, hogy a szerződéses vámtételek igénybevétele az autonom tarifa tételeivel szemben az 1907. évi kiviteli forgalom adatainak alapul vétele mellett vámokban körülbelül 7 millió korona évi megtakarítást jelentett, vagyis vámháború, illetőleg már szerződés nélküli viszony estében a magyar és az osztrák kiviteli czikkek már csak a legnagyobb kedvezmény elvesztésének révén is 7 millió korona vámteher-többlet alá esnének, a mi Magyarország és Ausztria forgalmi értékének 6%-át teszi s nem csupán azt jelenti az illető exportczikkekre nézve, hogy a gyáros, illetőleg kereskedő a verseny fentarthatása végett azokat 6%-kal olcsóbban kénytelen Rumániába eladni, hanem sok czikkre nézve a mai kiélesedett versenyviszonyok mellett már a kivitel lehetetlenségét, az exportpiacz elvesztését jelenti.
A tarifa terén a legnagyobb kedvezmény révén igényelhetőkön felül elért mérséklések aránylag csak szük körre szoritkozhattak, arra való tekintettel, hogy Rumánia a Németország, Nagybritannia, Olaszország, Francziaország és Belgiummal korábban kötött szerződéseiben, mint fentebb már kimutatva volt, számos fontos ipari kiviteli czikk részére már is oly engedményeket adott, a melyek a legvégső határát képezik részéről az ipari védelmi szempontok és a fiskális tekintetek mellett tehető konczesszióknak.
A tárgyalások folyamán a rumánok mindig is azon álláspontot foglalták el, hogy a legnagyobb kedvezmény ellenértékét, a részünkről állatforgalmi téren adott kedvezmények képezik és számottevő tarifaengedményekre csakis akkor tarthatnának igényt, ha Rumániának az élőállat-behozatal engedélyezése és állategészsségügyi egyezmény megkötésére irányuló kivánságát teljesitenők, a mely konczessziók nélkül még oly szűk keretbe szoritott tarifaszerződést is igen nehéz feladat a rumán parlament előtt képviselni.
A magyar érdekek szempontjából különösen nehéz volt a rumán tarifában mérsékléseket elérni azért is, mivel azon czikkek, melyeknek kivitelére első sorban számithattunk, az ipartermelésnek a két országban sok tekintetben hasonló viszonyai és előfeltételei következtében azonosak azon ipartermékekkel, a melyek tekintetében a legélesebben nyilatkoztak meg a rumán iparfejlesztési törekvések czélzatai.
Mindezek daczára a pótszerződés A) tarifája igen becses engedményeket tartalmaz több fontos magyar kiviteli czikkünkre nézve.
Nagy jelentőséggel bir továbbá a szerződés tarifájába felvett több jegyzet, a melyek által egyrészt eléretett az, hogy egyes czikkek alacsonyabb vámokkal terhelt tételek alá soroztattak be és másrészt a tarifa félremagyarázása ellen szereztetett biztositék.
Több aránylag kedvező vámtételnek lekötése által az illető áruk bevitele biztosittatott ezen tételek jövőbeli autonom felemlésének esélye ellen.
Azon előnyök között, melyeket a pótszerződés szövegében sikerült biztositani, ki kell emelnem a legnagyobb kedvezmény elvének világos rendelkezésekkel a hajózásra való kiterjesztését, mi által egy nagyfontosságu magyar kivánság nyert kielégitést és a jövőre nézve kizártnak látszik a lehetősége annak, hogy hajózásunk különbözeti elbánásban részesüljön.
A tarifák alkalmazása tekintetében felmerülő nézeteltérések esetére, ha azok autonom vámtarifára vonatkoznának is, biztositja a pótszerződés a rumán kormány által követett eddigi gyakorlattól eltérve, a diplomácziai ut igénybevételével való reklamácziók lehetőségét.
Végül felemlitendőnek tartom, hogy a pótszerződés a legtöbb modern kereskedelmi szerződés mintájára választott biróságot rendszeresit, a szerződéses megállapodások megfelelő végrehajtásának biztositéka gyanánt.
A mi a Magyarország és Ausztria részéről Rumániának adott kedvezményeket illeti, a következők emlithetők fel:
A szomszéd rumán királyság túlnyomóan mezőgazdasági termeléssel foglalkozó terület lévén, a melynek ipari termelése még távolról sem öltött oly mérveket, hogy akárcsak saját belföldi szükségletének megközelitő kielégitésére is képes lenne, annál kevésbbé, hogy az ipari czikkekből kivitelre számithatna: ezzel az állammal kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezésénél részünkről önként értetőleg első sorban ipari czikkek bevitelére igényelvén engedményeket és forgalmi biztositékokat, a másik szerződő fél viszont - ellenszolgáltatásként - mezőgazdasági termékeinek kivitele számára óhajt piaczot biztositani és velünk e végből kiván megfelelő nemzetközi megállapodásokat létesiteni.
A kereskedelmi szerződés megkötésénél tehát eleve készen kellett lenni arra, hogy ily arányu követelések fognak támasztatni.
Ha az immár megkötött pótszerződésben ilyen irányu engedményeket találhatunk is, megnyugvással konstatálható, hogy azok távolról sem oly mérvüek, hogy saját mezőgazdasági termelésünk hátrányára s életbevágó érdekeinek rovására sulyos áldozatok gyanánt kellene őket tekintetnünk.
Nem fog ez a forgalom az emlitett érdekekre nézve fenyegető mérveket ölthetni s azokra káros hatást gyakorolni azért, mert ezen szerződés megkötésénél sem tévesztetett szemelől a kezdettől fogva irányadó elvül elfogadott az az álláspont, mely szerint a mezőgazdasági termékeink kivitelére nyugati irányból háramló nyomást teljes mértékben tovább kell adnunk keleti határainkon, vagyis, hogy a hozzánk irányuló behozatallal piaczainkon nem részesithető kedvezőbb elbánásban, mint a minő elbánással saját hasonló kivitelünk nyugati határaikon találkozik.
Kétségtelen, hogy Rumánia az uj kereskedelmi szerződésben az 1894. évi XIV. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi egyezményhez képest állatforgalmi és állategészségügyi téren bizonyos, szerény keretekben mozgó előnyöket nyert.
A régi szerződés zárójegyzőkönyvében volt megállapitva azon állati nyersanyagok és nyerstermékek sorozata, melyek az ott megállapitott feltételek mellett Magyarországba behozhatók, illetve területeinken ávtihetők voltak. Ilyen állati termékek, illetőleg nyersanyagok voltak legelső sorban a friss és elkészitett hús, melynek csupán átvitele volt megengedve, továbbá gyapju, száraz csontok, bőrök, sörte és állati szőrök stb. Ezt a forgalmat csakis a keleti marhavész esetében állott jogunkban korlátozni. A szerződésnek és tartozékainak határozmányai nem terjedtek ki tehát az élő állatok vagy a friss hus hozzánk leendő szállithatásának lehetőségére, mindazonáltal, ha teljesen szabad elhatározásunkat fentartottuk is: Rumániának mégis kilátásba helyeztetett az a lehetőség, hogy különösen kedvező állategészségügyi viszonyok esetén hozzánk élő állatokat importálhasson. Az 1894. évi szerződés aláirásával egyidejüleg végbement diplomácziai jegyek utján ugyanis arról értesittetett, hogy a rumániai származásu sertések és juhok nem fognak másként kezeltetni, a mint azt a magyar és osztrák állategészségrendőri szabályok igazságos és normális alkalmazása a rumániai állategészségügyi viszonyokhoz képest lehetővé teszi. Rumánia ezen kijelentés alapján az uj szerződés első éveiben tényleg nem jelentéktelen mennyiségű élő sertést és juhot hozott be főleg a monarchia másik államának piaczaira.
A szarvasmarhának behozatala Rumániából 1882 óta tilalmazva van. Egyrészt ez a körülmény, másrészt pedig az a tény, hogy 1898 óta - a sertésvész nagyobb mérvü fellépése folytán - a rumániai sertések behozatala is tiltva volt, végül pedig, hogy a fentebb emlitett diplomácziai jegyzék általunk gyakorolt végrehajtását, t. i. a most emlitett behozatali tilalmat a rumán kormány magára nézve sérelmesnek tartotta, gyakori nézeteltéréseket eredményeztek Rumánia s Magyarország és Ausztria kormányai között.
A régi szerződéshez tartozó pótczikk rendelkezett az ugynevezett bárczás legeltetési forgalomról is, mely szerint lehetségessé tétetett, hogy a szerződő felek területeinek egyikéről a másikéra áthajtott állatok onnét termékeikkel s időközi szaporulataikkal együtt a másik szerződő fél területére vámmentesen visszahajthatók voltak.
A régi szerződés fentebb ismertetett megállapodásainak végrehajtása közben nem ritkán oly bizonytalanság volt tapasztalható, a mely gyakran rosszabbá tette a helyzetett, mintha talán nagyobbmérvű kedvezmények, azonban teljesen világos és kétségtelenül szigoru körülirással foglaltattak volna a szerződésben.
Akkor tehát, midőn a jelen kereskedelmi szerződési tárgyalások megkezdettek, egyrészt kétségtelen volt, hogy Rumánia kétféle értelmezés lehetőségét kizáró, világos megállapodásokat fog igényelni az állatforgalom szabályozása tekintetében, másrészt azonban a kiindulási pont csakis az lehetett, hogy a nekünk magunknak is előnyünkre szolgálandó ilyen világos és félremagyarázásnak tért nem engedő megállapodások csakis odáig fognak terjedhetni, hogy a magyar állattenyésztés fejlődési képességét nemcsak létalapjában ne érinthessék, de azon a határon se mehessenek tul, a melyen belül állattenyésztésünk és állategészségügyünk érdekeit megvédelmezni jogunk és kötelességünk.
Tény, hogy Rumániának a jelen pótszerződésben a multakhoz képest állategészségügyi és forgalmi tekintetben nagyobb előnyök biztositattak és igy Magyarország bizonyos mérvü áldozatot hozott.
Azoknak az áldozatoknak meghozatalánál azonban, a melyeknek nyujtása mellett a rumán szerződés létrejött, nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről sem, hogy a szerződési tárgyalások megkezdésének időpontjában azoknak az áruknak vámjai, melyek Rumániát legelsősorban érdekelték, más államokkal már előzőleg létesült szerződéseinkben le voltak kötve és igy Rumániának oly mezőgazdasági termékek vámjainál, melyek reá nézve jelentőséggel és értékkel birhattak volna, vámengedmények tétele nem volt lehetséges.
Az sem szorul bővebb magyarázatra, hogy mennyire máskép alakulhatott volna a helyzet, ha vámtarifánk tételei közül még több oly vámmérséklés állott volna rendelkezésre, a mely Rumániára nézve jelentőséggel birt.
Magyarország és Ausztria részéről Rumániának adandó ellenszolgáltatásokra nézve - miként már fentebb kifejtetett - eleve is kétségtelen volt, hogy ezek, tekintettel Rumánia mezőgazdasági jellegére, csakis mezőgazdasági termékekre és czikkekre vonatkozhattak, ámde gabonavámjaink leszállitása a minimális tételek koncedálásán tulmenő engedmény már eleve ki volt zárva, mert az osztrák-magyar monarchia két államának szerződéses vámtarifájában megállapitott minimális vámjaink mérséklése, mely vámoknak, mint épen minimális vámoknak megkötése az e téren lehetséges engedmények legvégső mértéke volt - részünkről teljesen vitathatatlan volt. Ezt Rumánia is tudta és ehhez képest a szerződési tárgyalások folyamán azon rá nézve egyetlen engedmény követelésére szoritkozott, hogy részére az állami termékek kivitele lehetővé tétessék. Hozzájárult ehhez az a körülmény is, hogy a repcze vámjának mérséklése érdekében, mely kérdés Rumániára nézve szintén mindig nagy jelentőséggel birt, hazai mezőgazdasági érdekeink rovására hasonló képen nem volt lehetséges áldozatot hozni, csupán arra lehetett szoritkozni, hogy az orosz kereskedelmi szerződésben már lekötött repczevám lekötése Rumániának is megadatott.
Ily körülmények között azok az előnyök, a melyeket Rumánia mint szerződő fél a kereskedelmi szerződés keretében természetszerüleg szintén követelt, csakis állatforgalmi kedvezmények nyujtása terén voltak kereshetők.
E kedvezmények nyujtása előtt egyrészt beható vizsgálat tárgyává tétettek abból a szempontból, a rumániai állattenyésztési és állategészségügyi viszonyok, valamint az is, hogy vajjon az ottani állattenyésztés várható fejlődése nem fenyeget-e bennünket az elárasztás veszedelmével, másrészt pedig, hogy a rumán állategészségügyi adminisztráczió szervezettsége haladt-e előre oly irányban és oly mértékben, a mely garancziát nyujt arra, hogy - eltekintve a szerződéshez tartozó megállapodások szigoru feltételeitől - magában a rumán állategészségügyi szolgálatban is némi biztositékokat nyerjünk.
E helyütt nincs elegendő tér arra, hogy a rumán állattenyésztési viszonyokat mindezen szempontokból behatóbban mérlegeljük, mindazonáltal itt is konstatálható, hogy Rumánia bizonyára csak hosszabb idő multán fogja oda fejleszthetni állattenyésztését, hogy az minőségileg és mennyiségileg felvehesse a versenyt a mi állattenyésztésünkkel.
A szarvasmarhabehozatal több mint 20 év óta fennálló tilalma, valamint az a körülmény, hogy más állatok behozatalával szemben is vagy állandóan szigoru állategészségrendőri követelmények állittattak fel vagy pedig (mint a sertések behozatalát) huzamos idő óta szintén teljesen tilalmazzuk. Rumánia állattenyésztésére nézve is érezhetővé vált. Érezhetővé vált annyival inkább, mert az állattenyésztés egyik hatalmas ösztönzője az állatkivitel: ez pedig Rumániának, ugymint bármely más államnak is a tengeren tulra csak igen nehezen lett volna lehetséges, ezért az állattenyésztés és állattartás fokozása helyett inkább más oly termelési ágakra tért át, melyek akár magát a termelést akár a termelvények kivitelét tekintve; számára jövedelmezőbb beviteli forrásokul kinálkoztak.
Kétségtelen, hogy Rumánia is érzi, hogy állattenyésztése (és főként szarvasmarhatenyésztése) nem fejlődhetett oda, a hová a reá nézve kedvezőbb külföldi konjunkturák között fejlődnie lehetett volna. Nemcsak bizonyára el fog tehát követni mindent arra nézve, hogy állattenyésztési viszonyai javuljanak, de a parasztosztályba néhány évvel ezelőtt tért foglalt eszmék és nyilt kitörésre is talált elégületlenség gyökeres orvoslása végett sok tekintetben teljesen uj kormányzati programot is inaugurált. Mindazonáltal egy ily munkának nemcsak betetőzése, de csupán gondos megalapozása is évek feladata. Kétségtelen ugyan továbbá az is, hogy egy kereskedelmi szerződés sok esetben lényeges befolyást gyakorol valamely ország bizonyos termelési ágazatának fejlesztésére, magának az állattenyésztésnek felvirágoztatása azonban nem történhetik oly rohamosan, és oly átalakitólag, hogy az az egyik szerződő félre nézve, a másik részről máról-holnapra sulyos gazdasági kárositást jelenthessen. E mellett nem téveszthető szem elől, hogy a legközelebbi jövőben bizonyára sertésekben és juhokban sem fog Rumánia oly jelentékeny készletekkel rendelkezni, melyeket csupán az export kedvéért feltétlenül nélkülözhetne.
Mindezen körülmények figyelembe vételével kétségtelen volt, hogy Rumániával szemben csak oly állatforgalmi megállapodásokat lehetett létesiteni, a melyek nem jelentenek egyebet, mint azt, hogyha a rumániai állati termékek behozatalának némi könnyitések tétettek is, az állatforgalom terén ezzel az állammal szemben is teljes mértékben fenntartottuk autonomiánkat. Az uj szabályok nem burkoltan és legkevésbbé is félremagyarázható módon jelölik meg az állati termékek behozatalának és átvitelének lehetőségét, hanem minden kétséget kizárólag megállapitják, hogy - az egypatás állatok és a baromfi kivételével - élő állatok behozatala és átvitele elvileg ki van zárva, az állati nyerstermények és termékek forgalma pedig szabatosan körüliratott.
Ez pedig annál jelentékenyebb eredmény reánk nézve, mert Rumánia arra az alapra helyezkedett a szerződési tárgyalások megindulásakor, hogy formális állategészségügyi egyezmény nélkül kereskedelmi szerződést egyáltalában nem köthet. Mi ellenben sarkaltan kiindulópontunkhoz ragaszkodva, a szerződéses tárgyalások egész ideje alatt szigoruan védtük és sikerrel megvédtük azt az elvi álláspontunkat, hogy még egy esetleges szerződésen kivüli állapot összes kárait is koczkáztatva, állategészségügyi egyezményt nem fogunk kötni.
Habár nem is a tulajdonképpeni mezőgazdasági szempontok méltatása körébe tartozik annak a kérdésnek a vizsgálatra, vajjon a rumán kereskedelmi szerződés az állatforgalom terén tett engedmények nélkül létrejöhetett volna-e vagy sem: mégis e helyütt sem hagyható figyelmen kivül, hogy a rumán kereskedelmi szerződés is, mint minden egyezményes megállapodás, a do ut des elvén épült fel.
Ha a mezőgazdaság, illetve állattenyésztés nem hozta volna meg azt az áldozatot, hogy a Rumániából származó állati termékeknek - habár mennyiségileg is korlátolt mérvü - behozatala lehetségessé tétessék, Rumániával semmi esetre sem sikerült volna szerződést létesiteni. Ennek az eshetőségnek reánk nézve is tagadhatatlanul káros voltát nem csupán abban érezhettünk volna meg, hogy idegen államok foglaltak volna el előlünk még több tért Rumániában. Sokkal közvetlenebbül és sokkal érzékenyebben abban találtuk volna a szerződésen kivüli állapot káros hatását, hogy nemcsak kereskedelmi és ipari érdekeink, de számos vonatkozásban mezőgazdaságunk, mezőgazdasági iparaink és az azzal foglalkozók nagy tömege is jogos érdekeiben szenvedett volna csorbulást.
Magának az állatforgalmi jegyzéknek részletes indokolása a 84. lapon foglaltatik.
A pótszerződés részletes ismertetését az indokolás különös része tartalmazza.
Az 1909. évi április hó 23/10-én kötött * uj rumán kereskedelmi pótszerződés a következő részekből áll:
1. a tulajdonképeni szerződésből,
2. a két tarifamellékletből (A) és (B).
A pótszerződés jelen indokolásához négy függelék mellékeltetett.
I. A szerződéses aláiráskor a meghatalmazottaink és a rumán kir. miniszterelnök között az állatok, állati nyersanyagok és állati termékek állategészség rendőri kezelése tárgyában kicserélt jegyzék váltás.
II. Az ásványvizekre vonatkozólag az 1909. évi április hó 19-én felvett tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt jegyzet szövege.
III. A pótszerződés határozmányaival kiegészitett régi kereskedelmi egyezmény.
IV. A statisztikai anyag.
Különös rész. - I. A pótszerződés szövegéhez. A pótszerződés a jelenleg Rumániával érvényben levő, az 1893. deczember 21/9-én kötött * szerződés szövegéhez képest több kiegészitést és változtatást tartalmaz, a melyek egyrészt a pótszerződés tarifális jellege, másrészt a modern szerződéskötés elveihez való alkalmazkodás folytán váltak szükségessé.
Az alábbiakban csak ezen kiegészitéseket és változtatásokat ismertettem.
A régi szerződés II. czikkébe, a mely az áruk, földtermékek és iparczikkek kölcsönös legnagyobb kedvezmény szerint való elbánására vonatkozólag intézkedik, egy rendelkezés vétetett fel, a mely szerint az A) és B) tarifában felsorolt földtermékek és iparczikkek ezen tarifákban megállapitott vámok szerint kezelendők. Folytatólag pedig megállapittatik, hogy más országból származó oly áruk, melyek a szerződő felek valamelyikének területein valamely ipari kikészitésen mentek át, a másik szerződő fél területén mint azon ország termékei fognak vámkezeltetni, a mely országban a kikészitési eljárás végeztetett.
A II. czikk utolsó bekezdése egy uj bekezdéssel helyettesittetett, a melyben a szerződő felek áruinak egymás területein való átvitelekor mindennemű átviteli vámtól való mentessége az eddiginél világosabb szövegezésben biztosittatott. Az átviteli vámtól való mentességre vonatkozólag a németországgal kötött szerződésünk hasonló rendelkezést tartalmaz.
Ezen rendelkezés biztositja hazai exportunknak délkeleti irányban való akadálytalan lebonyolitását.
Az uj II. a. czikk megállapitja, hogy az egyik szerződő fél területein egyes czikkek után szedett belső adók semmi módon nem suthatják jobban a másik szerződő fél területeiről származó hasonló czikkeket.
Ezen rendelkezés elejét kivánta venni annak, hogy a belső adóztatás eszközül használtassék fel arra, hogy a kiviteli czikkeink versenyviszonyait a hazai termeléssel szemben kedvezőtlenül alakitsa.
Hasonló rendelkezés található más államokkal kötött szerződéseinkben is.
A régi szerződés III. czikke, a mely a szerződő felek kölcsönös forgalmi szabadságáról intézkedik és be-, ki- vagy átviteli tilalmak rendszeresitését csak rendkivüli körülmények között hadi szükségletekre nézve engedi meg, a pótszerződésben némely rendelkezéssel bővül, a melyek a tilalmak rendszeresitését oly áruknál is megengedik, melyek az állami egyedáruság tárgyai, továbbá közbiztonsági, közegészségi és állategészség-rendőri okokból.
A VI. czikkben, melynek szövegezése a régitől eltérő, a szerződő felek alattvalóinak a másik szerződő fél területein a katonai szolgálattól való mentessége van megállapitva, még pedig az eddiginél tüzetesebb módon ugy, hogy ez a mentesség épugy a rendes csapatok és a haditengerészet, mint a népfölkelés és a nemzetőrségben való szolgálatra vonatkozik. A czikk második bekezdésében a katonai kényszerszolgáltatásokat és megadóztatásokat illetőleg a másik szerződő félre nézve béke és háboru idejére a saját nemzetbeliekkel való egyenlőség van statuálva, a saját nemzetbeliekre nézve megállapitott könnyebbségek tekintetében is. Az utolsó bekezdésben az ujabb szerződésekben található azon elv foglaltatik, mely szerint mindkét szerződő fél alattvalói a jogszolgáltatás, valamint az állami és helyhatósági közigazgatás terén mindenféle kötelező hivatalos tevékenység alól felmentetnek. Csakis a gyámságra vonatkozó kötelezettség elvállalására vonatkozólag van kivétel megállapitva, a mi a külföldön élő honfitársaink érdekét szolgálja, mivel lehetővé teszi, hogy egymás gyámjaivá rendeltessenek ki. Ugyanezen kivétel állapittatott meg orosz szerződésünkben is.
Az uj VIa. czikk, ugy mint ez egyéb uj szerződéseinkben is történt, a választott biróság intézményét rendszeresiti a szerződéses tarifák magyarázatát és alkalmazása, esetleg a legnagyobb kedvezménynek más szerződésekből folyó élvezetének magyarázata körül felmerülhető esetekre.
A régi szerződés pótczikke, a mely a határszéli forgalomról intézkedik, csak egy csekély jelentőségü, formai jellegü változtatást tartalmaz Ia. alatt, a hol a változott pénzrendszernek megfelelően a krajcár kifejezés a fillér kifejezéssel van helyettesitve.
Továbbá 6. alatt az 1b) alatt foglalt határozatokra (a takarmány, szalma, gabona, határszéli forgalmáról) is kiterjesztetett a szerződő felek mindegyikének azon joga, hogy állategészségrendőrügyi tekintetekből és a vámellenőrzés gyakorlása czéljából szükségesnek talált intézkedéseket megtehesse.
A régi szerződés zárójegyzőkönyve, a mely a hus és a hustermékek forgalmát szabályozza, teljesen hatályon kivül helyeztetett, miután ezen forgalom ezen alkalommal a pótszerződés megkötése alkalmával kicserélt jegyzékváltásban lett szabályozva.
Az uj zárójegyzőkönyv a következő határozmányokat tartalmazza:
A régi szerződés I. czikkéhez, a mely a legnagyobb kedvezményről szól, az egyenes adóztatás kérdésében azon más szerződésekben is foglalt elv mondatott ki, hogy az egyik szerződő fél alattvalói a másik szerződő fél területein nem részesülhetnek kedvezőtlenebb elbánásban, mint az ott lakó nemzetbeliek. Egyidejüleg azonban megállapittatott, hogy a régi szerződés I. czikkében tárgyalt legnagyobb kedvezmény nem vonatkozik azon szerződésekre, a melyek az egyik szerződő fél által az egyenes adóztatás kölcsönös szabályozásáról egy harmadik hatalommal köttettek vagy köttetni fognak. Az utóbbi rendelkezés felvételére Ausztriának és Németbirodalomban egyesült némely országgal fennálló szerződéseire való tekintettel volt szükség.
A zárójegyzőkönyv egy további határozmányában nyertek kielégitést azon nagyfontosságú érdekek, a melyek a Rumániával való élénk hajóforgalmunk révén fennállanak a tekintetben, hogy a legnagyobb kedvezmény a hajózásra minden vonatkozásban kiterjedjen. Ezen határozmány a régi szerződés I. czikkének a legnagyobb kedvezménynek a hajózásra is kiterjedő általános rendelkezését kiegésziti olykép, hogy a szerződő felek hajói és azok rakományai minden tekintetben a nemzeti hajózással egyenlő elbánásban részesülnek és hogy egy harmadik hatalomnak bármily tekintetben megadott vagy megadandó kedvezmények minden további nélkül és azonnal a másik szerződő fél javára is esnek.
Ugyanez áll a kikötők-, bassinok-, dockok-, révek- és öblökben szedett dijak és hasonló illetékekre nézve.
Az uj zárójegyzőkönyvnek a II. czikkhez felvett határozmányai közül az 1. alatti változatlanul vétetett át a régi zárójegyzőkönyvből; ezen határozmány más szomszédos államokkal való határforgalomban szerződésileg biztositott kedvezményeket és bármelyik szerződő fél által vámunio létesitése esetére elvállalt kötelezettségeket kivonja a legnagyobb kedvezmény érvénye alól.
A 2. alatti határozmány megállapitja, hogy a jelen szerződés rendelkezései semmiben sem érinthetik a szerződő feleknek a bruxellesi czukoregyezményhez való csatlakozásukból folyó kötelezettségeket. Megjegyzendő, hogy Rumánia nem tartozik az ezen egyezményt aláirt államok közé.
3. alatt biztosittatott annak a lehetősége, hogy a vámtarifák alkalmazása és magyarázása tekintetében a beviteli ország utolsó fokban illetékes hatósága részéről hozott és az importáló jogos érdekeit esetleg sértő határozat ellen diplomácziai uton tétessenek lépések az ügy ujbóli megvizsgálása és ezen vizsgálat ujabb adatai alapján való eldöntése iránt.
Ily diplomácziai közbelépésnek ezentul nem csak a szerződéses, hanem az autonom vámtarifák kezelése és magyarázása körül hozott határozatok ellen is helye lehet. Eddig a rumán autonom vámtarifa kezelése és magyarázása körül hozott határozatok rumán részről véglegesnek tekintettek és azok megváltoztatása iránt részünkről meginditott diplomácziai tárgyalások többnyire eredménytelenek maradtak. A változott helyzetnek a jelentősége ránk nézve abban rejlik, hogy a hozzánk irányuló mezőgazdasági termékekből álló rumán behozatallal szemben, a Rumániába irányuló kivitelünk leginkább ipari termékekből áll, melyek vámkezelése körül a rumán vámtarifa ipari tételeinek komplikált szerkezete folytán sokkal inkább merülhetnek fel sérelmes intézkedések, melyek orvoslást kivánnak.
A szerződés III. czikkéhez szóló megjegyzéssel utalás történik arra, hogy az állatok és állati termékek forgalma a pótszerződés aláirása alkalmával kicserélt iratjegyzékben nyert szabályozást, a mely jegyzék hatálya egyenlő a pótszerződés hatályával.
Az V. czikk értelmében a pótszerződés a ratifikácziók kicserélése után 14 nap elteltével lép életbe. A szerződés hatálya pedig a többi kereskedelmi szerződésünk és az Ausztriával a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak szabályozása tárgyában 1907. évi október hó 8-án kötött szerződés lejárati idejéhez képest 1917. évi deczember hó 31-ig terjed. A mennyiben ezen határidőt megelőzőleg 12 nappal egyik szerződő fél sem élne a felmondás jogával, a szerződés a fenti határidőn túl is érvényben marad, még pedig a felmondás napjától számitott 12 napig. A felmondásra vonatkozó ezen határozmány a többi nemzetközi szerződésünkben is található.
(Az egyes mellékletekhez füzött indokolásokat helyszüke miatt mellőzzük, kivéve az alább következőket, a melyek nagyobb jelentőségüek.)
III. A B) melléklethez. (Vámok az osztrák-magyar monarchia két államának szerződéses vámterületére való bevitelnél. Már a jelen szerződés általános indokolásának keretében utalás történt arra, hogy Rumánia a tárgyalások folyamán azon követeléseit, melyek állatok és állati termékek behozatalának könnyitésére vonatkoznak, a legnagyobb nyomatékkal hangsulyozta, és mondhatni e kivánságainak teljesitésétől tett függővé a szerződés létrejöttét. Ennélfogva ezen a téren konczessziók megadása elől kitérni nem lehetett. Élő állatoknak behozatala és átvitele tekintetében ugyan, - az egypatások és a baromfi kivitelével - Rumániának egyáltalán semmiféle engedmény nem tétetett. A szarvasmarhára, juhokra és sertésekre megállapitott vámtételek tehát Rumániával szemben csak annyiban birnak jelentőséggel, a mennyiben azon állatok elvámolásánál nyernek alkalmazást, melyeknek husa levágás után és az alább ismertetendő „Jegyzék” utján adott biztositékok szerint behozatalra bocsáttatik. De e tekintetben is részben oly vámmérséklésekről és kötésekről van szó, melyek már más szerződésekben konczedáltattak. Igy különösen az ökrök vámjának (63. tarifaszám) mérséklése darabonkinti 60 K-ról 100 kg. élősúly utáni 9.40 K-ra már az Olaszországgal kötött kereskedelmi szerződésben megadatott, mig a tehenekre és borjukra vonatkozó tételek (65. és 67. t. sz.) 30 K-ban illetőleg 5 K-ban történt egyszerű megkötése a Svájczczal, illetőleg Olaszországgal kötött kereskedelmi szerződésekben is konczedáltatott. A bika (64. t. sz.), juh és kecske, (kos, ürü és bak is) (68. t. sz.), végül a bárány és gödölye (69. t. sz.) vámtételeinek lekötése, valamint a sertések (70. t. sz.) vámjának mérséklése oly engedmények, melyekre miután szerződéses tarifánkban még nincsenek benne, Rumánia pusztán a legnagyobb kedvezmény alapján igényt nem tarthatott volna; mindazonáltal megjegyzendő, hogy azok a megállapodások, melyek az utóbb felsorolt állatfajok vámja tekintetében létesittettek, azonosak azokkal a megállapodásokkal, melyek az 1908. márcz. 14-én Szerbiával kötött és hét hónapon keresztül ideiglenesen érvényben állott kereskedelmi szerződésben is bennfoglaltattak.
A sertés vámjára nézve külön megjegyzendő, hogy az autonom vám 10 kg-tól bezárólag 120 kg-ig terjedő élő sulyu sertésekre 12 K-t, nehezebb sertésekre pedig 22 K-t tesz ki. A sertésvám tekintetében történt megállapodások szerint pedig 10 kg-on felül bezárólag 110 kg-ig terjedő sulyu sertésekre a 12 K-ás darabvám 1 K-val, tehát 11 K-ra mérsékeltetett; ellenben nehezebb sertésekre a darabvám helyett 100 kg, élősuly után 10 K-ás sulyvám állapittatott meg. Ezen vámkonstrukczió csak a nagyobb értékü, 220 kg. vagy ennél nehezebb hízott sertéseknél éri el az autonóm tarifa 22 koronás tételét, könnyebb jószágnál, 120 kg-tól fölfelé az autonóm tételnek csökkenő mérvü mérséklését jelenti; de mindenesetre, miként a 7 hónapon át érvényben volt szerb szerződés tapasztalatai konkluziv módon bizonyitják, teljes mértékben megvédi belföldi piaczainkat ugy a külföldi áruval való elárasztás, valamint az árcsökkentő hatás veszedelmétől. Különösen hangsulyozandó még e tekintetben, hogy ezen engedmény csak azokra a sertésekre szoritkozik, a melyek a külön megállapitott állategészségügyi feltételek és ellenőrzés alatt leölt állapotban kerülnek behozatalra. Ez által kiküszöböltnek látszik az a veszély is, hogy harmadik államok a legnagyobb kedvezmény alapján a szóbanforgó vámtételeket a maguk részére gyakorlatilag igénybe vehessék. Az importőr azon joga, hogy az elvámolást az autonom tétel szerint követelhesse, szükséges következménye annak, hogy a szerződéses vámtétel 220 kg.-on felüli súlyú sertéseknél nagyobb megterhelést jelentene, mint a darabonkint 22 K-ás autonom vámtétel.
A 73. tarifaszám tételei az élő és leölt baromfi behozatalára vonatkozólag már az orosz, olasz és belga szerződésekben is benfoglaltatnak. A friss halak (ponty kivételével) vámmentességre (75. t. sz.) ugyancsak az olasz szerződésből vétetett át. A pontyokra nézve a 20 K-ás autonom vámtétel a jelen szerződést nem érinti. A friss és elkészitett hus vámtételei (117. t. sz.) szintén csak le vannak kötve, a mely eset az előbbi tekintetében már Olaszországgal szemben is fennáll.
Egyébként is csak oly vámmérsékléseket, illetőleg kötéseket tartalmaz a B) tarifamelléklet, a melyek már más államoknak is konczedáltattak, melyeknek élvezetére tehát Rumániának csupán a legnagyobb kedvezmény alapján is igénye lett volna. Igy különösen a buza, rozs, árpa, zab és tengeri minimális vámjai, a köles vámjának mérséklése (29. t. sz.), a repcze vámtételének kötése, továbbá a len- és kendermag, valamint egyéb k. m. n. n. olajos magvak vámmentessége (47. t. sz.) tekintetében áll fenn ez az eset. Mindezeket az engedményeket ugyanis a köztünk és Oroszország közötti szerződés is tartalmazza. A friss asztali szőlőnek postacsomagokban (35. t. sz.) biztositott vámmentesség ugyancsak már az olasz és belga kereskedelmi szerződésben is leköttetett.
IV. Az állategészség-rendőri kezelésről szóló „Jegyzék”-hez. A jelen törvényjavaslat indokolásának 50-54. lapján rámutattam arra az általános keretre, mely nemzetközi kereskedelempolitikai szempontokból, továbbá különlegesen magának az egész magyar közigazgatási életnek helyzetét is minden oldalról számba véve, magával hozta, hogy Rumániának állatforgalmi téren engedményeket biztositsunk.
A tett engedmények jelentőségének közelebbi megvilágitására szükségesnek látszik e helyütt még a következőket előadni.
Rumániával állategészségügyi egyezmény nem köttetett.
Az állategészségügyi védelem érdekében kifejezett általános kivánság megvalósitása teljesen érvényre jutott a Rumániával kötött kereskedelmi szerződéssel egyidejüleg aláirott, s az állategészségrendőri kezelést magában foglaló „Jegyzék”-ben; a szerződés mellékletét képező B. tarifa pedig azt tanusitja, hogy a „Jegyzék”-ben megjelölt állatok és állati termékek vámjainak mérséklése is mindenben lépést tartott azzal a kivánsággal, hogy a keleti államok részére ne biztosittassék nagyobb vámkedvezmény, mint a mily vámterhet mi a nyugat felé irányuló kivitelben kénytelenek vagyunk elviselni.
Mert maga a „Jegyzék”, melyet Magyarország és Ausztria kormányai nevében bukaresti követünk és a magyar, illetőleg osztrák kormányok meghatalmazottai Rumánia ministerelnökéhez intéztek, a magyar kormánynak fentartja azt a jogot, illetőleg konstatálja azt a vita nélkül elismert tényt, hogy az állatokkal, állati nyersanyagokkal, illetve állati termékekkel való forgalom a szerződő felek területei közt a szerződés tartama alatt a belföldi törvények értelmében fog kezeltetni. Magyarország és Ausztria kormányai azonban az autonom törvényekből folyó azzal a jogukkal, hogy az állatokkal, az állati nyersanyagokkal és állati termékekkel való forgalmat megtilthassák vagy korlátozhassák, élni fognak ugyan, de csak abban a mértékben, a melyben azt a fenforgó állategészség-rendőri szempontok szükségessé teszik. Igy tehát a Rumániából származó provencziákkal szemben nélkülözhetetlenül szükséges szabadság csak annyiban korlátoztatott, a mennyiben az gazdasági szempontokból aggálytalannak látszott.
De még ebben a tekintetben is oly messzemenő garancziákat nyertünk a ragadós állati betegségek behurczolása ellen; hogy állatállományunk esetleges veszélyeztetéséről szó sem lehet.
Igy:
1. A keleti marhavészek Rumániában való fellépése - ha ezen betegségnek csak egyetlen szórványos esete fordulna is ott elő - a leölt állapotban való állatbehozatalt is azonnal felfüggeszti.
De jogunk van a husformában engedélyezett állatbehozatalt tilalmazni ezenkivül még
2. abban az esetben is - bár ennek lehetőségét minimálisnak kell tekintenünk - ha Rumániából valamely ragadós betegség behurczoltatott volna; valamint
3. végül akkor is - és ebben foglaltatik érdekeink védelme javára a legmesszebbmenő biztositék, tudniillik autonomiánknak korlátlan fentartása - ha más valamely veszélyes állatbetegségnek Rumániában való nagyobb mérvü uralgása észleltetnék.
Annak elbirálása, hogy mennyiben tekinthető valamely állatbetegség fellépése ilyen mértékben veszélyesnek, kizárólag a mi egyoldalu mérlegelésünknek és döntésünknek lévén fentartva, a betegségbehurczolások veszélye ellen való védekezés minden eszköze a legmesszebbmenő mértékben biztosittatott.
Eltekintve itt most azoktól a kimeritő intézkedésektől, a melyek az állati nyerstermékek (bőrök, szőr, gyapju, körmök, paták, tej, vaj, sajt, tojás stb.) forgalmát részletesen szabályozzák és magának a „Jegyzék”-nek alább czikkenként való indokolásában kellőleg méltatva vannak, legelső sorban kimeritő indokolást igényelnek a „Jegyzék” IV. pontjában tett azok az engedmények, melyek:
a) a levágott állatok husának bebocsátási feltételeire,
b) a leölt állapotban behozatalra kerülő állatok husának mennyiségére és
c) a leölt állapotban behozatalra kerülő állatok husának elvámolására és vámmegterheltetésére vonatkoznak.
Az a) pontot illetőleg megjegyzendő, hogy habár bizonyitásra alig szorul, miszerint a friss hus behozatala távolról sem rejt magában olyan veszélyeket, mint az élő állat importja, az uj megállapodások mégis messzemenő óvatossági rendszabályokkal szigoritják az állatok levágásának és a nyert husmennyiség bebocsátásának letételeit is.
Mivel azonban az is megállapitandó volt, hogy a Rumánia területén levágásra kerülő állatok vámügyi, továbbá élő állapotban való állategészségügyi és leölt állapotban való közegészségügyi megvizsgálására kétségtelen jog biztosittassék számunkra: az állategészség-rendőri „Jegyzék”-en kivül még külön részletes utasitásban egyezményileg fixiroztattak azok a feltételek is, melyek az állatok elvámolása, levágása és vizsgálata körül követendők lesznek.
Ezt a szolgálatot habár az állatok leölése rumániai területen fog is végbemenni, kizárólag a mi szakközegeink fogják ellátni.
A kiadandó rendelet részletesen megállapitja a pénzügyi és állategészségügyi közegek összes teendőit és jogait; kimeritő utasitást ad nekik arra nézve, hogy mily feltételek mellett bocsáthatják levágásra az állatokat a rumán területen már meglevő, vagy a jövőben felállitandó s a szükséges állategészség-rendőri berendezésekkel ellátandó vágóhidakra. Az utasitás intézkedik továbbá, hogy milyen ellenőrzési és fertőtlenitési intézkedéseket kell foganatba venni egyrészt a csempészet, másrészt az állati betegségek e vágóhidakra való esetleges behurczolásának megakadályozása végett. Az állatkontingensek nyilvántartása iránt kimeritően intézkedik, meghatárolván azokat az eseteket is, a midőn a kontingensből való leirásnak van helye. Körülmények szabályokat tartalmaz arra nézve, mily jogokat gyakorolhatnak közegeinek a friss szállitás alá kerülő, valamint a hűtőházakból kivett és hütött állapotban elszállitandó hussal szemben. Röviden összefoglalva, a szabályzat már az uj megállapodások életbelépésének kezdetén abba a helyzetbe fogja juttatni az ellenőrzési szolgálatra hivatott közegeket, hogy nem elhamarkodva, hanem feladatuk magaslatán állva, de nem ellenséges indulattal, hanem a magyar államnak idegen állam területén működő közegeihez méltóan végezzék azt a szakszerü működést, melyet az államkincstár pénzügyi és a magyar állattenyésztés és állategészségügy követelményei támasztanak velük szemben. Hogy egyébként állategészségügyi közegeink a levágás alá kerülő állatokat ugy élő állapotban, valamit a vágatási termékeket husvizsgálati szempontól is a megkivántató szakértelemmel tehessék vizsgálatuk tárgyává, a kormány arról is gondoskodni fog, hogy a rumán vágóhidakon a legkiválóbb szakértők nyerjenek alkalmazást, kik épen e végből már huzamos idő óta gyakorlati kiképzésben részesültek.
Eltekintve tehát attól, hogy egyrészt biztosittatott az, hogy a rumániai husbehozatal csak addig a határig engedhető meg, a mig Rumániában keleti marhavész egyáltalán nem, vagy más bejelentésköteles állati betegség fenyegető mérvben nem uralkodik, illetőleg valamely ily természetű betegség területünkre tényleg be nem hurczoltatott: a Rumánia területén fekvő vágóhidakról egyetlen oly állat husa sem kerülhet behozatalra, a melyet saját állategészségügyi szakközegeink állategészségügyi és közegészségügyi szempontokból előbb behatóan meg nem vizsgáltak volna.
A b) pontot (a behozatalra kerülő állatkontingens mennyiségét) illetőleg az igazságos megbirálás nem térhet ki annak méltatása elől, hogy ha a multakhoz képest jelentékeny mennyiségü szarvasmarhának, sertésnek és juhnak levágott állapotban való bebocsátása lehetséges lesz is: egyrészt maga az állatkontingens mennyisége, másrészt pedig a lépcsőzetesen emelkedő kontingensek számot vetnek a magyar állattenyésztés fejlődésével és Magyarország, illetőleg mivel a kereskedelmi szerződés az egész vámterület közgazdasági viszonyait érinti: Magyarország és Ausztria lakossága fogyasztóképességének emelkedésével.
Ha pl. szem előtt tartjuk, csupán Magyarország állatkivitelét (tekintve azt a viszonylatot, mely az uj szerződési korszak életbenléte óta bennünket a birodalmi tanácsban képviselt királyságokhoz és a Németbirodalomhoz füz) a kiviteli statisztika a következő adatokat eredményezi:
| Magyarország kivitele volt Ausztriába | Magyarország kivitele volt a Németbirodalomba | |||||||||
| Szarvas-marhából | Sertésből | Juhból | Friss húsból | Szarvas-marhából | Sertésből | Juhból | Friss húsból | |||
| darab | q. | darab | q. | |||||||
| 1906 | 269.550 | 424.942 | 128.603 | 95.057 | 1906 | 24.223 | 42 | 6.967 | 1.055 | |
| 1907 | 241.981 | 391.995 | 121.881 | 93.444 | 1907 | 20.853 | - | 3.786 | 46 | |
| 1908 | 275.649 | 512.624 | 145.937 | 110.110 | 1908 | 23.178 | 1.252 | 2.108 | 496 | |
Ha ezekhez az adatokhoz viszonyitva az uj rumán szerződéshez tartozó „Jegyzék”-ben megállapitott kontingens-számokat tekintetbe vesszük, nem látszik valószinünek, hogy Rumánia állattenyésztése, mely mennyiségben és minőségben a magyar állattenyésztés értéke mögött sorakozik, piaczainkon veszedelmes konkurrens gyanánt jelenthessék meg, főleg akkor, midőn ugy a levágott szarvasmarha, valamint a sertés kontingens időszakonkint s a szerződés egész tartamára fixirozott magasságban van megállapitva.
A fentebbi adatok mindenesetre igazolják, hogy ha Magyarország szarvasmarha, sertés, juh és friss hus kivitele az uj vámkorszak kezdete óta két külföldi főfogyasztó piaczára hullámzásoknak volt is kitéve, annak emelkedése joggal remélhető; másrészt pedig magának az ország lakosságának fogyasztó képessége is gyarapodván, az a behozatali állatkontingens, mely az egységes vámhatárral körülvett egész szerződéses vámterületre nézve állapittatott meg és legnagyobb magasságát csak 1917-ben fogja elérni, - az e mellett érvényesülő kielégitő mérvü vám-védelem hatását is számba véve, állattenyésztésünk érdekeit nem fogja károsan befolyásolni.
Jellemzőbb példára ez irányban aligha mutathatnánk rá, mint - reánk nézve egyrészt előnytelen példára - a Németbirodalomba irányuló sertéskivitelünkre, másrészt - reánk nézve előnyös esetben - az 1908. szept. 1-től 1909. márcz. 31-ikéig érvényben volt szerb kereskedelmi szerződés történetére.
A Németbirodalommal 1905-ben kötött állategészségügyi egyezmény 80.000 darab sertés kivitelét teszi lehetségessé a szerződéses vámterületről. Mindemellett 1906. márcz. hó 1-től kezdve az 1908. év végéig a szerződéses vámterületről a Németbirodalomba csak 1782 darab sertést vittünk ki. Ennek a ténynek első és főindoka az árviszonyokban rejlett, t. i. a belföldön kedvezőbb árakon voltak sertéstermékeink értékesithetők, mint a mily áruk kivitel esetén elérhetők lettek volna.
Szerbiából 1908. szept. 1-től 1909. márcz. 1-ig 35,000 darab szarvasmarhának és 70,000 darab sertésnek 8 hónapra eső részét lett volna lehetséges behozatalra bocsátani a szerződéses vámterületre. A kontingens legnagyobb részében kihasználatlan maradt, a nélkül, hogy árdevalváczió állott volna be, mert az érvényben levő védővámok elég hatékonyaknak bizonyultak arra, hogy az olcsó külföldi termékek beözönlése által előidézhető árdevalváczió ellen termelésünket megóvják.
Ha ezzel kapcsolatosan még tekintetbe vesszük, hogy megállapodás jött létre az iránt is, hogy a Rumániából származó állatok husa majdnem kivétel nélkül csak olyan nagyobb központokba szállittathassék, melyek értelmezése az áru nagy tömegét igényli s a hol nemcsak az állandó lakosság nagyszáma, de az idegenforgalom, az ott székelő katonaság, az ipari munkások jelentékeny száma, egyrészt fontos közélelmezési, másrészt nem kincsinyelhető szocziális szempontokból mintegy követeli, hogy az általános drágaság közepette legalább a legfontosabb élelmiczikkhez való hozzáférhetés érdekében történjék valami: ugy akkor midőn e kényes kérdésben határozni kellett, egyrészt a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozóknak érdekeit kellett szem előtt tartani, másrészt a közélelmezési és szocziális érdekeket sem lehetett figyelmen kivül hagyni.
Ezek a magyarországi fogyasztási helyek a következők: Arad, Brassó, Budapest, Debreczen, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben, Nagyvárad, Petrozsény, Pozsony, Szeged és Temesvár.
A „Jegyzék” a fentiek szerint évenként behozható állatok husmennyiségét tehát maximális kontingensek megállapitásával korlátozva. Ezen kontingensszámok - különösen a szarvasmarhákat illetőleg - az egyezmény első éveiben aránylag kicsinyek és csak a pótegyezmény érvényességi tartamának utolsó éveiben emelkednék jelentékenyebb mennyiségre.
A levágott állapotban behozható évi kontingensek mennyisége állatfajok szerint ugyanis a következők:
Szarvasmarha az 1910. évben 12.000 darab, 1911-ben 15,000, 1912-ben 20,000, 1913-ban 23,000, 1914-ben 25,000, 1915., 1916. és 1917. években, évenkint 35.000 darab. - Sertés az 1910. évben 60,000 darab, 1911-ben 70,000, 1912., 1913. és 1914. években évenkint 90.000. 1915., 1916. és 1917. években évenkint 120,000 darab. - Juh évenként legfeljebb 100.000 darab hozatott be.
A levágott állapotban behozható juhok ezen mennyisége első pillanatra talán nagynak látszik, világosabbá lesz azonban az engedmény tényleges értéke, ha tekintetbe vesszük azt, hogy ez a kontingens ellenértéke annak, a Rumániára nézve rendkivül fontos megállapodásnak, mely az 1894:XIV. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi szerződés pótczikkének 5. pontjában megállapitva volt bárczás legeltetési forgalom eltörlésének kárpótlásaként nyujtatott. Bármily pontos volt legyen is az ellenőrzés, tagadhatatlan, hogy a rumán és magyar határon gyakorlatban volt bárczás legeltetési forgalom utján nyujtott kedvezmények oly meg nem engedett módon is igénybe vétettek, melyek az állandóan legéberebben gyakorolt felügyeletet is kijátszották és igy a bárczás legeltetési forgalom a csempészetnek egyik eszközévé vált. A jelzett vidék területi taglaltsága s az ottani, a legtöbb helyütt rendszeresen meg sem közelithető havasok és erdők módot nyujtottak ugyanis arra, hogy a Rumániába legeltetésre behajtott állatok, (legelső sorban juhok) és azoknak nagyon is bőven kalkulált szaporulata czimén tényleg rumániai állatok hozzánk a fennálló behozatali tilalom ellenére s e mellett még vámmentesen becsempésztessenek. Ily módon nemcsak a pénzügyi kincstár szenvedett jelentékeny vámjövedéki csökkenést, de legelső sorban az erdélyrészi vármegyek állategészségügye vált állandó járványok fészkévé s az ott gyakorta teljesen váratlanul fellépő száj- és körömfájás veszedelme által, kiterjedet vidékek járványterjesztő tanyájává.
A földmivelésügyi minister ur hivatali elődje az 1907. év szeptember havában személyesen is meggyőződést szerzett a helyszinén az e tekintetben felhangzott panaszokról és közvetlen tapasztalati nyomán határozta el, hogy a bérezés legeltetési forgalomból állategészségügyünkre és mondhatni az erdélyi vármegyék egész közgazdaságára háruló nagy károk okait meg fogja szüntetni. A bárczás legeltetési forgalom megszüntetéséről szóló és a földmivelésügyi minister ur által egyidejüleg előterjesztett törvényjavaslat indokolása ezt a kérdést kimeritően ismerteti, s azért nem kivánok itt ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozni.
Végül a c) pontot illetőleg (a behozatalra kerülő állatok husának elvámolása és vámmegterheltetése) a következők jegyzendők meg:
A Rumániából Magyarországba és Ausztriába behozható szarvasmarhák, sertések és juhok rumán területen fognak elvámoltatni élő állapotban. A szarvasmarha vámja élő állapotban 100 kg.-kint 9 K 40 fillér, a mi egy 550 kg. sulyu ökröt véve számitásba darabonkint 51 K 70 fillér vámot, a husra pedig kilogrammonkint mintegy 19 fillér vámterhet jelent. A 110 kg.-nál könnyebb sertésekre megállapitott 11 K-nás vám pl. egy 75 kg. sulyu sertésnél a hus kilogrammjának körülbelül 20 fillérnyi vámmegterhelésével egyenértékü. A 110 kg,-nál nehezebb sertéseknél ellenben az élősuly métermázsája szerint ezen sertésekre 10 K-ban megállapitott sulyvám például egy 220 kg. sulyu sertésre 20 K vámmegterhelést jelent.
Ezek a vámok semmi esetre sem mondhatók jelentékteleneknek s ezenkivül - eltekintve attól, hogy a husbehozatalra még más költségek is sulyosodnak - területünkre való behozataluk szembetalálkozik az állategészség-rendőri kezelésről szóló „Jegyzék” teljes szigorával.
Juhok csak a teljes autonóm vámtétel megfizetése mellett lesznek - leölt állapotban - behozatalra bocsáthatók.
Az állategészség-rendőri „Jegyzék” egyes pontjainak indokolása a következő:
A mint az a „Jegyzék” bevezető részéből is kitűnik, az abban foglalt megállapodások tulajdonképen csakis annak a biztositását czélozzák, hogy Magyarország és Ausztria saját autonom törvényeikből folyó azt a jogot bármikor gyakorolhassák, hogy az állatokkal, az állati nyersanyagokkal és állati termékekkel való forgalmat megtilthassák, vagy korlátozhassák, a szerint, a mint azt a fenforgó állategészség-rendőri szempontok szükségessé teszik és illetve a miként az a „Jegyzék” I-X. pontjaiban jelezve van.
Az I. pont szerint: A Rumániából származó konzervált élelmiczikkek légmentesen elzárt szelenczékben, gyárilag mosott gyapju, száritott vagy sózott belek, olvasztott faggyu és olvasztott disznózsir, végül főtt vagy olvasztott tej, turó, tojás, sajt és vaj behozatala és átvitele állategészség-rendőri okokból nem esik korlátozás alá. A felsorolt czikkek mind olyan áruk, a melyek állategészségügyi tekintetben teljesen veszélytelenek.
A II. pont a nem gyárilag mosott vagy egyáltalában mosatlan, de kellően zsákolt gyapju, száraz szarvak, csontok, körmök, bőrök, szarvasmarha- és kecskeszőr s disznósörte, valamint az olvasztatlan faggyu behozatalát szabályozza. E pont szerint, a mig a származási országban a keleti marhavész elő nem fordul és ha igazoltatik, hogy ezek az állati nyersanyagok egészséges állatokból valók és hogy a származási község vészmentes, az emlitett termékek behozatala nem esik korlátozás alá.
A III. pont értelmében a sózott, füstölt, páczolt vagy főtt hust saját szabályzatainkhoz képest, az egypatás állatok és végül a baromfi (utóbbi fogyasztási piaczokra vagy hizlalás czéljából csak a külön kijelölt telepekre) behozhatók; a behozatalnál azonban igazolni kell, hogy az egypatás állatok és a baromfi egészségesek, illetve, hogy az állati termékek egészséges állatokból valók, ugyszintén, hogy a származási község mentes az adott tekintetbe jövő ragadós állatbetegségektől. Ezenfelül igazolni kell az egypatás állatokra nézve a származási község és a vele határos községek 40 napos vészmentességét, az élő baromfira nézve pedig azt, hogy a származási község 14 nap óta mentes ragadós baromfibetegségektől. Az imént emlitett állatok a belépő állomáson különleges vizsgálat alá esnek. Ha az élő baromfiszállitmányban a rendeltetési helyen állapottatik meg ragadós betegség, a szállitmány a fél veszélyére haladéktalanul leölhető.
Az emlitett állatok és állati termékek behozatala nemcsak akkor tiltható meg vagy korlátozható, ha Rumániában a keleti marhavész fellép, hanem akkor is, ha ott olyan más ragadós állatbetegség veszélyes mértékben előfordult, a mely ilyen állatok, illetve állati termékek utján átvihető.
A friss és sózott bőrök behozatala tekintetében, minthogy ezek az áruk könnyen terjesztői lehetnek a ragadós állatbetegségeknek, a „Jegyzék” semmiféle kötelezettséget nem tartalmaz ránk nézve.
A IV. pont (mely a „Jegyzék” legfontosabb része) a Rumániával szemben magunknak biztositott zárlat-elrendelési jogunkat a kontingentált állatbehozatallal való viszonylatban részletesen körülirja.
Az V. pont külön indokolást nem igényel.
A VI. pont szerint a nem gyárilag mosott vagy az egyáltalán mosatlan gyapju, a száraz csontok, szarvak, körmök, bőrök, szarvasmarha- és kecskeszőr és disznósörte, olvasztatlan faggyu, friss ólomzárolt vasuti kocsikban, ugyszintén az elkészitett hus és a leölt baromfi átvitele meg van engedve, mindaddig, a mig Rumániában a keleti marhavész elő nem fordult; azonban igazolni kell, hogy ezek az állati nyers anyagok egészséges állatokból valók.
A VII. pontban kimondatott, hogy az élő baromfi és egypatás állatok átvitele csak keleti marhavész miatt vagy abban az esetben tilalmazható vagy korlátozható, ha más olyan állatbetegség fenyegető mértékben lépne fel, amely az imént említett állatok utján átvihető; mindazonáltal ezekben az esetekben is igazolni kell, hogy az állatok egészségesek és hogy a származási község vészmentes.
A VIII. pont elejét kivánja venni az átviteli szállitmányokból a mi területeinket érhető különböző nehézségeknek, arra az esetre, ha a rendeltetési állam a rumániai származásu szállitmány belépését nem engedné meg.
A IX. és X. pontok szerint, a behozatal és átvitel kivétel nélkül csakis a kijelölt belépő állomásokon át történhetik, a hol a betegnek vagy gyanusnak talált, a megállapitott egyéb feltételeknek meg nem felelő szállitmányok visszautasithatók.
Egyébként pedig ugy a IX. pontban, valamint a X. pontban foglalt rendelkezésekhez hozzá kell füznöm még azt is, hogy a belépő állomásoknak az a feladata, mely a multakban az élő állatforgalom lebonyolitásában oly rendkivül fontos volt, jövőre az élő állatok közül csak az egypatás állatok és az élő baromfi vizsgálatára fog szoritkozni. Mindazáltal a földmivelésügyi minister ur gondoskodni fog arról, hogy az igy is rendkivül felelősségteljes belépő állomási szolgálatot teljes szigorral végeztesse és ugy a végrehajtási rendelet keretében, valamint egyébként is minden intézkedést meg fog tenni arra nézve, hogy állatbetegségek behurczolása az uj határozmányok által megszoritott rumán behozatal mellett se legyen lehetséges.
