1912. évi XX. törvénycikk indokolása

egyes pénzforgalmi eszközök szaporitásáról * 

Általános indokolás

Az 1892. évi XVII. törvénycikkel megállapitott koronaérték, mint egyedüli és kizárólagos törvényes érték, már 1900. évi január 1-ével lépett a korábban érvényben volt ausztriai érték helyébe. A koronaértékben való számitás mindazonáltal még nem honosodott meg abban a mértékben, a mint az ugy a kereskedelmi, mint a magánforgalomban kivánatos volna. Ennek egyik akadályául az a körülmény tekinthető, hogy a koronaérték érméi mellett még ausztriai értékre szóló fizetési eszközök, t.i. egy-forintos ezüst értékérmék is vannak forgalomban. Az Osztrák-magyar bank ugyan kisérletet tett az ausztriai értékre szóló ezüst egy-forintos érméknek a forgalomból való tényleges kivonására oly módon, hogy a bankintézetekhez visszafolyt ilyen érméket többé ki nem adta, hanem a bank pénztáraiban megőrizte, a hol azok, épugy mint a koronaértékre szóló érték- és váltópénzérmék, a bank érczkészletének kiegészitő részeként a bankjegyforgalom érczfedezetéül szolgáltak. Habár ez a kisérlet kezdetben kellő eredménynyel járt, annak folytatásától el kellett tekinteni, mert kitünt, hogy a koronaértékre szóló ezüstérmék, nevezetesen az egy- és öt-koronás érmék, a melyek első sorban hivatvák a forgalomból kivonat ausztriai értékre szóló egy-forintos érmék helyét betölteni, az ily névértékü érmékre irányuló szükséglet kielégitésére teljesen elégtelenek, minélfogva a pénzérmék iránti kereslet kielégitése végett az ausztriai értékre szóló egyforintosokat ujból forgalomba kellett hozni. Az ausztriai értékü ezüst egy-forintosoknak a forgalomból való tényleges kivonása tehát csak abban az esetben volna lehetséges, ha az egy- és öt-koronás érmék mennyiségét szaporitjuk, avagy a koronaértékre szóló ezüst váltópénzérméknek egy uj nemét létesitjük. Ez utóbbi módozat elfogadására, t. i. egy uj érmenem létesitésére az eddigi tapasztalatokból meritett az a megfigyelés vezetett, hogy a forgalomnak olyan fizetési eszközre is van szüksége, a melynek névértéke az egy és öt-koronások között foglal helyet.

Ilyen fizetési eszközt képez a két-koronás ezüst váltópénzérme. A három-koronás érme ugyanis, a mely esetleg szintén szóba jöhetne, tizedes számrendszerünkbe nehezen lenne beilleszthető, minélfogva a forgalomban számadásbeli zavarokat, azonkivül nagyobb terjedelme miatt kezelési nehézségeket is okozna; - holott a két-koronás érme kisebb terjedelmüvé alakitható, a tizedes számrendszerbe sikeresebben illeszthető, sőt könnyebben is kezelhető. A koronaértékre alapitott értékrendszer természetének az felel meg, hogy a forgalomból kivonandó ausztriai értékü ezüst egy-forintosok tulnyomó részben egy-koronás érmékkel helyettesittessenek. Ebből kifolyólag két-koronás érmék veretését csak azon mennyiség erejéig tartom megengedhetőnek, a mely az ezen érmékre irányuló keresletnek kielégitésére feltétlenül szükséges. Az általam kiveretni javasolt mennyiség ennek a szükségletnek számitásba vételével állapittatott meg. A két-koronások sulyára, finomságára és terjedelmére vonatkozó rendelkezések egyenes folyományai annak, hogy a két-koronás érme az egy-koronásnak a kétszerese. Ez alkalommal oly czélból, hogy a pénzforgalom mindinkább fokozódó igényei kielégithetők legyenek, bátor vagyok azt is javasolni, hogy az egy-koronás ezüst érméket szaporitsuk. A magyar szent korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között 1892. évben az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötött szerződés (1892. évi XVIII. tc.) IX. czikke alapján Magyarországban és Ausztriában vert összesen 200 millió korona ezüst egy-koronás érme már mind forgalomba került, ugy, hogy ezekből az érmékből jelenleg csak alig számottevő készletek állanak rendelkezésre. Ezen érmék mennyiségének tervbe vett szaporitása előreláthatólag a forgalomnak ezen érmékre irányuló szükségletét belátható időkig ki fogja elégiteni. A két-koronások veretése és az egy-koronások mennyiségének szaporitása ugyanolyan névértékü ausztriai értékü egy-forintosok beolvasztása utján történik. Abból a czélból végül, hogy a koronaértékben való számitás most már teljesen meghonosodjék, szüksége mutatkozik annak, hogy a kereskedők és iparosok a közönséggel való üzleti forgalomban a koronaértékben való számitás használatára köteleztessenek és hogy más, mint a koronaértékben való számitás használata eltiltassék. Ezt czélozza a törvényjavaslat 7. §-a, a melylyel lényegben azonos rendelkezések a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban már 1908. év óta érvényben vannak.


  Vissza az oldal tetejére