1912. évi LXVII. törvénycikk indokolása

képviselőházi őrség felállitásáról * 

Általános indokolás

A képviselőházi őrség felállitásáról szóló törvényjavaslat intézkedései két egymástól különböző csoportra oszthatók:

Az 1. § intézkedései a képviselőház elnökének jogkörét, helyesebben mondva kötelességeit szabályozzák a tanácskozási rend és csend, valamint a hallgatóságnak teljes hallgatásban való tartása tekintetében, - mindazon esetekben, a hol a képviselőházi őrség alkalmazására szükség lehet. Az ezen csoportba tartozó intézkedések szorosabban vizsgálva uj rendelkezéseket nem foglalnak magukba, s alig tekinthetők egyébnek, az 1848. évi IV. tc. 10-14. §-ai, s a házszabályok törvényes magyarázatánál.

A képviselőház legközelebbi multjának eseményei szükségessé tették, hogy a képviselőház elnöksége az idézett törvényszakokban s a házszabályokban a képviselőházi tanácskozások rendes lefolyásának érdekében reáruházott hatalommal a Ház tagjaival szemben is teljes szigorral éljen, - miután pedig sem a törvény, sem a házszabályok megalkotói annak idején aligha gondolták, hogy ezen hatalom teljes szigorral való alkalmazására képviselőkkel szemben valaha szükség legyen, - s igy az erre vonatkozó elnöki jogkört bár megállapitottak, kellőképen nem részletezték: felette helyesnek látszik, ha ezen jogkör most ujabb törvényhozási ténynyel, - bár teljesen a régi keretekben - részletesen meghatároztassék.

Annál helyesebbnek látszik ez, mert ezen authentica interpretatio folytán ezen elnöki jogkör határainak önkényes tag társa vagy annak félremagyarázása lehetetlenné tétetik.

A törvényjavaslat intézkedéseinek második csoportja katonailag szervezett képviselőházi őrség felállitásáról gondoskodik, melynek legfontosabb célja az, hogy minden esetben, midőn az elnökségnek a csend és rend fentartásában ellentállást kell leküzdenie, intézkedései foganatositására karhatalom álljon rendelkezésére.

Az 1848. évi IV. törvénycikk 14. §-a szerint a csend és rend fentartása ily esetekben terembiztosok által, szükség esetében a nemzetőrség alkalmazásával eszközöltetik. A terembiztosok azonban mai szervezetük szerint ezen czélra szolgálati módja, szolgálati szabályzatuk, de felszerelésük hiányossága folytán is alig alkalmazhatók, - a nemzeti őrséget pedig az 1868. évi XLI. tc. 32. §-a végleg eltörölte.

A nemzeti őrséget az 1848. évi XXII. tc. a személyes és vagyonbiztonság mellett a közcsend és belbéke biztositására szolgáló intézményképen szervezte. Ezen intézmény megszünése folytán azt a képviselőház csendjének és rendjének s a hallgatóság teljes hallgatagságban való tartásának megőrzése körül való tevékenységében is természet szerint s a jogfolytonosság elvénél fogva azon szervezetek váltották fel, melyek a nemzeti őrség egyéb teendőit és kötelességeit átvették. Ezen szervezetek a csendőrség és rendőrség szükség esetén a fegyveres erő.

Ezek alapján tagadhatatlan, hogy az elnökségnek intézkedései karhatalmi végrehajtására rendelkezésére áll a csendőrség, rendőrség és a fegyveres erő.

A képviselőházi őrség felállitásának eszméje mégis a kérdés helyesebb megoldásának mutatkozik, mint a jelenlegi jogállapot. Két okból:

A rendőrség, csendőrség s a fegyveres erő a végrehajtó hatalom feltétlen rendelkezése alatt álló intézmények s igy ezeket a képviselőház elnöke csakis a végrehajtó hatalom intézkedésre jogosult tényezőinek utján veheti igénybe. Alkotmányjogi szempontból pedig felette fontos, hogy a képviselőház elnöke mint a képviselőház szuverénitásának legmagasabb megtestesitője, ezen intézkedéseiben is a végrehajtó hatalomtól teljesen függetlenné tétessék.

Másrészről pedig czélszerüségi szempontokból is szükségesnek látszik a képviselőházi őrség külön szervezetének létesitése, hogy ezáltal az elnökség állandóan és bármely pillanatban rendelkezzék karhatalom felett, a mi annál is fontosabb, mert az elnöki jogkör gyakorlatban a karhatalom felhasználásának szükségessége a legritkább esetekben látható előre, - a képviselőház rendjének, csendjének, müködése lehetőségének biztositását pedig a karhatalom rekvirálásával járó késedelem veszélyének kitenni nem lehet. (A képv. közigazg. bizottságának 1912. decz. 3. 662. sz. jelentése és a képv. véderőbizottságának 1912. decz. 4. hozzájáruló jelentését a 662. sz. iromány mellékletében.)

Nem lehet feladatunk a képviselőházban történt azon eseményeket ismertetnünk, a melyek a jelen törvényjavaslatnak beterjesztésére vezettek. Csupán arra a tényre kivánunk rámutatni, hogy a képviselőházban vitássá vált, illetőleg a képviselők egyrésze által kétségbe vonatott az elnök részéről a tanácskozási rend biztositására irányuló intézkedéseknek törvényessége. A szőnyegen levő törvényjavaslat az eddig érvényes jogszabályokra vonatkozólag hiteles törvénymagyarázattal szolgál és az elnök szóban forgó jogait és kötelességeit ujból szabatosan körülirja. Ez által a vitát véglegesen eldönti.

Azon reményben, hogy az alkotandó törvény a parlamenti békének és rendnek állandó biztositékává fog válni és ez által jelentékenyen fogja előmozditani közviszonyaink megszilárdulását, a bizottság a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadván, azt a nagyméltóságu főrendiháznak változatlan elfogadásra ajánlja (a főrendiház egyesült közjogi és törvénykezési, valamint pénzügyi bizottságának 1912. decz. 11-i 296. sz. jelentései.)

Részletes indokolás az 1. §-hoz

Az előterjesztett törvényjavaslat képviselőházi őrség felállitásáról rendelkezik. Szükségesnek tartja azonban a javaslat az 1. §-ban előrebocsájtani azokat az eseteket, a melyekben a képviselőház elnökének a karhatalom alkalmazására és igy a képviselőházi őrségre szüksége van. Az 1. §-ban foglalt felsorolással a javaslat nem bőviti a képviselőházi elnök jogkörét, hanem csak részletezi a képviselőházi elnök jogkörére nézve máris fennálló törvényes rendelkezéseket. Ez a jogkör az 1848:IV. tc. 10-14. §-ain és a képviselőházi házszabályokon alapszik. A mi mindenekelőtt az 1848:IV. tc. 10. §-át illeti, ez a paragrafus kimondja a következőket: „A tanácskozásban szükséges csend és rend s a hallgatók teljes hallgatagságban tartása iránt mindenik tábla szabályokat alkot, s azoknak végrehajtását elnöke által szigoruan eszközöltetni.”

A most idézett szöveget összehasonlitva a javaslat 1. §-ának 1. pontjával megállapitható, hogy az utóbbi majdnem szószerint iparkodik az 1848. évi törvény szövegét követni, de a közbiztonság fentartását, habár az már benne van a rend fenntartásában, a javaslat mégis azért emeli ki, hogy netalán felmerülő kétségeknek elejét vegye. A javaslat első §-ának második pontja az 1848:IV. tc. 11. és 12. §-aira támaszkodik, a melyek közül a 11. § azt rendeli, „hogy a hallgatóságnak a tanácskozást háborgatni semmiképen sem szabad” a 12. § pedig igy szól: „Ha egyes hallgató vagy a hallgatóság a tanácskozást háborgatja és az elnöki egyszeri intésnek sikere sincs, másodizben a jelen törvényre hivatkozva, az egyes hallgatót vagy illetőleg az egész hallgatóságot kiparancsolhatja és annak helyét bezárathatja.” Egyfelől az 1848:IV. tc.-nek fentebb idézett 10. §-ából, a mely szerint az elnök a ház tanácskozásaiban szükséges csend és rend iránt alkotott házszabályok szigoru végrehajtásáról gondoskodik, másfelől az 1848. évi IV. tc. 14. §-ából, a mely szerint „a rend és csend fentartása terembiztosok által, szükség esetében a nemzeti őrség alkalmazásával eszközötetik”, kétségtelenül megállapitható, hogy a képviselőházi tanácskozások zavartalanságának biztositása végett az elnök szükség esetében karhatalmat alkalmazhat. Áll ez nemcsak egyes hallgatókkal vagy az egész hallgatósággal szemben, a mely esetről a javaslat 1. §-ának 2. pontjában van szó, hanem a képviselőkkel szemben is, a kikkel a javaslat 1. §-ának 3. és 4. pontja foglalkozik. Az a felfogás, mintha az 1848:IV. tc. 14. §-ának rendelkezése csak a hallgatóság irányában adna alapot a karhatalom alkalmazására, a törvénynek oly megszoritó magyarázata, a melynek semmi alapja sincs. Már most is fennálló törvényes rendelkezésből következik tehát az elnöknek az a joga és kötelessége, hogy az 1. § 3. pontjához képest szükség esetében karhatalom alkalmazásával is foganatot szerezzen a képviselőház oly határozatának, a melylyel valamely tagját az ülésekről időlegesen kizárja. Az ilyen kizárás a házszabályok 255. §-án alapszik, a mely szerint ezt a képviselőt, a ki a ház tanácskozásainak rendjét elnöki rendreutasitás daczára megzavarja, vagy az elnök irányában egyébként engedetlenséget tanusit, a ház mentelmi bizottság véleményének meghallgatása után, ismétlés esetében, az ülésekből időlegesen kizárhatja.

A karhatalom alkalmazásának az 1848. évi törvényen alapuló további esete az, a melyet a javaslat 1. §-ának 4. pontja részletez. Ezt az esetet a javaslat azért tartja szükségesnek kiemelni, mert az ujabb időben hasonlóan mint a külföldön is, a mi képviselőházunkban szintén előfordultak a tanácskozás csendjét és rendjét teljesen meghiusitó csend- és rendzavarások, a melyek, ha törvényes eszközök azoknak gátat nem vetnek, alkalmasak arra, hogy nemcsak minden parlamenti munkát lehetetlenné tegyenek, hanem arra is, hogy a parlament tekintélyét lerontsa. A karhatalom alkalmazásának az 1. § 2., 3. és 4. pontjában jelzett esetein felül az 1. § 1. pontjából folyó elnöki intézkedések foganatositásához egyébként is szükség lehet karhatalomra. Ezért a javaslat szerint a képviselőház elnöke, ha karhatalomra van szüksége, (2. §) igénybe veheti a képviselőházi őrséget. (M. E. 1912. október 31. 591. sz. tvjav.) V. ö. 5. §

A 3. §-hoz

A mint már emlitve volt, az 1848:IV. tc. 14. §-a kimondja, hogy az országgyülésen, „a rend- és csend fenntartása terembiztosok által, szükség esetében a nemzeti őrség alkalmazásával eszközöltetik.” Az 1848:IV. tc. tehát gondoskodik arról az esetről, a midőn a csend- és rend fenntartásában ellentállást kell leküzdeni és ennek első eszközéül a terembiztosokat, második és pedig karhatalmi eszközéül a nemzeti őrséget jelölt meg. A nemzeti őrséget az 1848:XXII. tc. a személyes és vagyonbiztonság mellett a közcsend és belbéke biztositására szolgáló intézményként szabályozta, de ezt a törvénycikket az 1867:XI. tc. egyenlőre felfüggesztette a honvédségről szóló 1868:XLI. tc. 32. §-a pedig végleg eltörölte. A nemzeti őrség hiányában tehát a képviselőház rend- és csend fenntartásának karhatalmi eszközéül más intézményt kell alkalmazni. Semmi törvényes akadálya sincs annak és az 1848:IV. tc. 14. §-a rendelkezésének teljesen megfelel, hogy a képviselőházi rend- és csend fenntartásának karhatalmi eszközéül oly más intézmény alkalmaztassék, a melynek rendeltetése, ép ugy, mint a nemzeti őrségé volt, szintén a közcsend és belbéke biztositása, tehát a rendőrség, a csendőrség, sőt szükség esetén a fegyveres erő is. A szerzett tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a rendőrségnek, csendőrségnek és fegyveres erőnek ily irányban való alkalmazása nehézségekbe nem is ütközik. Czélszerüségi tekintetek azonban mégis indokolják, hogy az 1848:IV. tc. 14. §-ában meghatározott czélból állandó karhatalmi eszköz álljon a képviselőház elnökének rendelkezésére és ebből a szempontból szükségesnek mutatkozik külön képviselőház őrség szervezése.

Ily külön képviselőházi őrség szervezése különben a törvényhozó hatalom részes képviselőháznak a végrehajtóhatalom szerveitől való függetlensége szempontjából is csak kivánatos.

A képviselőházi őrséget a törvényjavaslat annak az elvnek szem előtt tartásával kivánja szervezni, a melyet a közbiztonsági szolgálat szervezéséről szóló 1881:III. tc. 1. §-a a csendőrségi szervezésénél alapul vett, t. i., hogy katonailag szervezett őrtestület legyen. A képviselőházi őrség hivatásának teljesitése közben ugyanis az esetleg ellenszegülők és az ellenszegülőket támogatók részéről különféle lelki presszióknak lehet kitéve, a melyeknek következménye az 1848:IV. tc. 14. §-ának intentiojával ellentétben, esetleg az elnök által a rend- és csend fenntartására tett rendelkezések meghiusitása lehetne, ha az emlitett lelki pressiók ellensulyozására a képviselőházi őrszemélyzetet nem helyezzük katonai szervezet és fegyelem alá. Ezzel az intézkedéssel egyuttal a felelősség terhe is az őrség által foganatositott rendelkezésért teljesen és világosan a rendelkező elnökre hárult. Az őrség tagjai, a kik a csendőrségből és a fegyveres erőből fognak kiválasztani, alkalmaztatásuknak ideje alatt is a csendőrség vagy a fegyveres erő kötelékében fognak maradni, a mi nem zárja ki azt, hogy teljesen az elnök rendelkezése alatt álljanak. Az őrség további szervezetét, valamint szolgálati viszonyát azonban az elnöknek erre való tekintettel a honvédelmi ministerrel egyetértésben kell meghatározni. Szolgálati ügyrendjét a háznagy javaslatára a gazdasági bizottság meghallgatása után az elnök szabályozná. A képviselőházi őrség számául elegendőnek látszik legfeljebb 60 tag; miután szükség esetén a rendőrség, a csendőrség és a fegyveres erő közrevonása ezután is lehetséges lesz.

A 4. §-hoz

A képviselőházi tanácskozások zavarására vagy teljes meghiusitására irányuló mozgalmak olyan nagy arányokat ölthetnek, hogy leküzdésükre a képviselőházi őrség elégtelennek bizonyulhat. Ezért van szükség a javaslat 4. §-ára.


  Vissza az oldal tetejére