Az egyenes adórendszerünk ujjáalkotását tartalmazó 1909:V-XII. törvénycikkekből - azokkal a módositásokkal és kiegészitésekkel, a melyeket az 1912:LIII. tc. ezekre vonatkozólag magában foglal - eddig jogilag és tényleg életbeléptek: a földadókataszter kiigazitásáról és a földadó százalékának megállapitásáról szóló 1909:V., a házadóról szóló 1909:VI. és a közadók kezeléséről szóló 1909:XI. törvénycikkek. E legutóbb emlitett törvénynek rendelkezései közül azonban az adókivetési és az ezzel kapcsolatos felebbezési eljárásra vonatkozó rész nem léphetett tényleg életbe az uj tőkekamat- és járadékadóra, továbbá a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójára, az általános kereseti adóra, valamint a jövedelemadóra nézve, mert ezeknek az adóknak kivetését - az 1912. évi LXVI. tc. 5. §-ában adott felhatalmazás alapján - függőben tartottam. Az 1910:III. tc. 5. §-a és az 1912:LIII. tc. 44. §-a az uj tőkekamat- és járadékadóról, továbbá a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról, az általános kereseti adójáról, az általános kereseti adóról, valamint a jövedelemadóról s az ezek módositásáról és kiegészitéséről szóló 1909:VII-X., nemkülönben az 1912:LIII. törvénycikkek hatálybalépésének időpontjául az 1913. évi január 1-ét tüzte ki. A kormány azonban, az ez iránt általánosan megnyilvánult közóhajnak engedve, elhatározta, hogy e törvények életbeléptetésének elhalasztása iránt törvényjavaslatot terjeszt az országgyülés elé; annál is inkább, mert az emlitett törvények életbeléptetésének elhalasztása ellen az államháztartás szempontjából pénzügyi aggályok nem forognak fenn, mivel a régi egyenes-adótörvények alkalmazása mellett állami bevételeink előreláthatólag jelentékenyen kedvezőbben fognak alakulni. Ez a többlet pedig megkönnyiti a külpolitikai helyzet bizonytalansága folytán megnövekedett hadügyi kiadások fedezését, a miről különben másként kellett volna gondoskodnunk.
Ennek a szakasznak első bekezdése tartalmazza az uj tőkekamat- és járadékadó, továbbá a nyilvános, számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója, nemkülönben az általános kereseti adó és a jövedelemadó életbeléptetésének elhalasztására vonatkozó általános kijelentést. Ez uj adónemek életbeléptetésének elhalasztása szükségképen maga után vonja azt, hogy azok a régi adónemek, a melyeknek helyét az egyenesadók reformjának egységes konczepcziója szerint az ujak elfoglalták volna, átmenetileg továbbra is érvényben maradjanak. Ennek a szakasznak második bekezdése foglalja magában ezeknek a régi, továbbra is érvényben maradó törvényeknek felsorolását, kiegészitve a hadmentességi dijról szóló törvénynyel azért, mert a jövedelemadóval összeegyeztetett hadmentességi dij - a hatálybalépés időpontja tekintetében - szükségképen a jövedelemadó sorsában osztozik. Az emlitett uj adónemek életbeléptetésének elhalasztásával és a régi adónemek további érvényben tartásával kapcsolatban gondoskodni kellett arról hogy azoknak a rendelkezéseknek az életbeléptetése is függőben tartassék, amelyek a változott egyenes-adórendszerrel összefüggésben a képviselőválasztói jogosultságot az 1912:LIII. tc. 40. §-ának első négy bekezdésében szabályozzák. E szakasz utolsó bekezdése azonban érvényben tartandó, mert ez a már tényleg életbeléptett 1909:VI. törvénycikkel van kapcsolatban.
Tekintettel arra, hogy a közadók kezeléséről szóló 1909:XI. tc. az 1913. évi január hó 1-én jogilag és legnagyobb részében tényleg is hatályba lépett, az ezzel a törvénynyel összefüggő 1909:VII-X. törvénycikkek életbeléptét pedig a jelen törvényjavaslat elhalasztani czélozza, feltétlenül szükséges, hogy a közadók kezeléséről szóló uj törvény az átmenetileg érvényben maradó régi adótörvényekkel összhangzásba hozassék. Ennek a követelménynek felel meg ez a szakasz. Az adókötelezettek és az adótárgyak összeirására az uj egyenesadó-rendszerben csak a jövedelemadó szempontjából lett volna szükség s ezért az összeirás csak az 1909:X. törvénycikkben szabályoztatott. Miután azonban ennek a törvénynek életbelépte elhalasztatik, a közadók kezeléséről szóló 1883:XLIV. törvénycikknek az adókötelezettek és az adótárgyak összeirására vonatkozó rendelkezései, a melyek alkalmazása nélkül különösen az I. és II. osztályu kereseti adó ki sem vethető, önként felélednek. Természetes, hogy a továbbra is érvényben tartandó régi adónemeknek, mint a keresetadónak (értve e gyüjtőnév alatt a kereseti adónak mind a négy osztályát), nemkülönben a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójának, továbbá a bányaadónak, a tőkekamat- és járadékadónak, valamint az általános jövedelmi pótadónak kivetésére nézve szintén a közadók kezeléséről szóló régi törvénynek, az 1883. évi XLIV. s az ezt részben módositó és kiegészitő 1889:XXVIII. törvénycikknek vonatkozó rendelkezései maradnak érvényben, mert ezeknek az adónemeknek kivetését a közadók kezeléséről szóló uj törvény - az 1909:XI. tc. - egyáltalán nem is szabályozza.
Az I., II. és IV. osztályu kereseti adónak, továbbá a tőkekamat- és járadékadónak, valamint az általános jövedelmi pótadónak - és természetesen a hadmentességi dijnak is - mérve ellen irányuló jogorvoslatra nézve azonban már a közadók kezeléséről szóló uj törvény rendelkezései nyernek alkalmazást s igy ezekben az ügyekben a felebbezési határidő az adóiv kézbesitésétől számitandó és mint felebbezési hatóság, a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága határoz. Ellenben a bizottságilag kivetendő három adónemnél, névszerint: a III. osztályu kereseti adónál, továbbá a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójánál, valamint a bányaadónál az adó mérve ellen irányuló jogorvoslat és az ezzel kapcsolatos egész eljárás csakis a közadók kezeléséről szóló régi törvény vonatkozó rendelkezései szerint történhetik, mert a bizottságilag megállapitandó adónemekre vonatkozó felebbezési eljárást - tekintettel az 1909:X. tc. 54-61. §-aira - a közadók kezeléséről szóló uj törvény nem is tartalmazza. Az I. osztályu kereseti adót, mint amely adórész az uj adórendszerben nem foglalna helyet, a közadók kezeléséről szóló uj törvény természetesen nem ismeri s ezért az I. osztályu kereseti adónak kivételes esedékességére és késedelmi kamatmentes befizetésére nézve az 1883:XLIV. tc. 40. és 41. §-aiban foglalt rendelkezéseket továbbra is érvényben kell tartani.
A közadók kezeléséről szóló uj törvénynek, valamint az ezt módositó kiegészitő adónovellának (1912:LIII. tc.) érvényben hagyott határozatai csak ugy hozhatók összhangzásba a törvényhozás további rendelkezéséig még érvényben maradó régi adótörvényekkel, ha mindannyiszor, amikor a közadók kezeléséről szóló uj törvények az egyenes-adóreformban létesülő uj adónemekre hivatkozva tartalmaznak rendelkezéseket, ezek a rendelkezések értelemszerüen a megfelelő régi adónemekre alkalmaztatnak. Igy pl. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alatt a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adóját, esetleg a bányaadót, az általános kereseti adó alatt a keresetadó megfelelő osztályát, illetőleg a bányadót, a jövedelemadó alatt a keresetadó I., illetve IV. osztályát, illetőleg az általános jövedelmi pótadót kell érteni. E szerint például az 1909. évi XI. tc. 52. §-ának az a kijelentése, hogy „a fizetés vagy a fizetés természetével biró egyéb illetmény, a nyugdij vagy ily természetü egyéb ellátás azoknál, a kik jövedelemadót fizetnek, a jövedelemadó-törvény 67. §-ában emlitett jövedelemadó és az erre nehezedő adópótlékok ..... erejéig korlátlanul lefoglalható” értelemszerüen a IV. osztályu kereseti adót fizetőknek IV. osztályu kereseti adójára és az erre nehezedő adópótlékokra (az általános jövedelmi pótadókra, az országos betegápolási pótadóra stb.) alkalmazandó.
Hogy ily módon az összhang az átmenetileg még érvényben maradó régi adótörvényeink és a közadók kezeléséről szóló uj törvények közt létesithető legyen, s hogy a biróságok esetleges különböző felfogása következtében jogtalanság ne álljon be a tekintetben, hogy mi az érvényes jogszabály a törvényjavaslat 2. §-ának utolsó bekezdése felhatalmazza a pénzügyminisztert arra, hogy ez irányban az ismertetett alapelveknek megfelelően részletesen intézkedhessék és a fentiek értelmében érvényben maradó törvényes rendelkezéseket s az azok végrehajtása iránt szükséges intézkedéseket hivatalos összeállitás alakjában kiadja és közzétegye.
Ez a szakasz az 1913. évre vonatkozó különleges rendelkezéseket tartalmazza, az 1913. évi állami költségvetésről szóló 1912:LXVI. tc. 5. §-ának ötödik bekezdésében foglalt határozatoknak megfelelően. Minthogy igy uj jogszabályt nem alkot, inkább csak a teljesség kedvéért és esetleges félreértések megelőzése végett állitottam be a törvényjavaslatba.
Az 1913. évi állami költségvetést tartalmazó 1912:LXVI. tc. 12. §-ának első bekezdése igy szól: „Az 1898:XXI. tc. 2. §-ának az a rendelkezése, amely szerint az országos betegápolási pótadó az ugyanabban a szakaszban emlitett egyenes államadók 3%-át meg nem haladhatja, az 1913. évre hatályon kivül helyeztetik és az 1913. évben kivetendő országos betegápolási pótadó kulcsa 10%-ban állapittatik meg.” Ennek a rendelkezésnek hatályon kivül való helyezésével, megfelelően az idézett 1912:LXVI. tc. 5. §-ának utolsó bekezdésében foglalt kijelentéssel, az országos betegápolási pótadó kulcsát az 1913. évre 5%-ban kivánom megállapittatni, mert a régi egyenesadótörvények alkalmazása mellett az állam bevételeiben nem fog az a csökkenés beállani, amely az összes uj egyenes-adótörvények tényleges életbeléptével kikerülhetetlenül bekövetkezett volna.
