A tanitói illetményeket megállapitó fennálló törvényeink mindegyikében a törvényhozás eddigilé, a nem állami tanitók illetményeinek mindig csak a minimumát határozta meg és az iskolafenntartóknak szabadságában hagyta, hogy e minimumon felül a tanitók fizetését maguk szabják meg; a nem állami tanitónők illetményeinél - sőt az 1907:XXVI. tc. hatálybaléptéig pedig, emellett még az állami tanitóknál is, - az alapfizetés és korpótlékrendszer uralkodott. Nevezetesen az 1868:XXXVIII. tc. 140. §-a kimondotta, hogy a tanitó fizetését a helyi viszonyok szerint az iskolaszék állapitja ugyan meg, azonban tisztes lakáson és legalább egy negyed holdnyi kerten kivül az elemi népiskolai rendes tanitó fizetése nem lehet kevesebb évi 600 koronánál. Az 1893:XXVI. tc. 600, illetve 800 korona fizetésminimumot és öt évenkint, összesen hatszor esedékes 100-100 koronás korpótlékot állapitott meg. Az 1907:XXVII. tc. rendelkezése szerint pedig a tanitót az állomáshelyekre való tekintettel 1000, 1100 és 1200 koronás alapfizetés s ezen felül öt évenkint esedékes, hat korpótlék illeti meg. Az I., II., V. és VI. korpótlék évi 200-200, a III. és IV. pedig 100-100 koronát tesz ki. A jelen törvényjavaslat tulajdonképen az 1907:XXVII. tc. novelláris megváltoztatása s az idézett törvénynek a nemzeti népoktatást biztositó részét érintetlenül hagyja s annak csupán az illetményeket szabályozó rendelkezéseit módositja. Egyik sarkpontja, hogy megszünteti az alapfizetés és korpótlék kombinált rendszerét és a tanitói illetmények megállapitásához hasonlóan, az 1893. évi IV. törvénycikkben megállapitott illetményrendszert alkalmazza, fizetési osztályokkal és fizetési fokozatokkal. Ily módon, vagyis az egységes fizetési elv megállapitása folytán szüntethettem meg kitüzött czélomhoz képest az állami és nem állami tanitók fizetésének rendszere között levő különbséget és csak ezzel a rendszerrel vált lehetővé az, hogy az állami és nem állami tanitók kezdő és végső fizetése egyenlő legyen. Az állami és a községi és hitfelekezeti tanitók fizetése között csak annyi eltérés marad jelen javaslatom szerint, hogy a harmadik fizetési osztályban a községi és hitfelekezeti tanitók, nem ugy, mint az állami tanitók 4-4 évenkint, hanem 5-5 évenkint lépnek a magasabb fizetési fokozatba; és ehhez képest a II. fizetési osztályba csak a III. fizetési osztályban eltöltött 15 évi szolgálati idő leteltével, tehát három évvel később léptethetők elő, az államiakhoz képest. Ezt az eltérést, az államnak a saját alkalmazottjával szemben fennálló kinevezési joga szempontjából és a közvetlen fenntartói kapcsolat kidomboritása, valamint a többi iskolafenntartó anyagi helyzetére való tekintetek miatt is, fenntartandónak vélem.
A jelen törvényjavaslatban kontemplált fizetés rendszer ugyanugy van fölépitve, mint az állami tisztviselők és államvasuti alkalmazottak fizetési osztályainak és fizetési fokozatainak rendszere, ennek pedig természetszerü következése az, hogy amint az állami tisztviselőknél és államvasuti alkalmazottaknál az egyes fizetési osztályokon belül a magasabb fizetési fokozatba való előlépés automatice történik, ugy e javaslat szerint a községi és hitfelekezeti tanitók ugyanazon fizetési osztály magasabb fokozatába ugyancsak automatice fognak előlépni. Ugyanazok az okok azonban, amelyek miatt az állami tisztviselőkre nézve egyáltalán nem, az államvasuti alkalmazottakra nézve pedig bizonyos fizetési osztályokon tul, nem lehetett megvalósitani az automatikus előlépest a magasabb fizetési osztályba, fennállanak a tanitókra nézve is mert ellenkező esetben a tanitók, az állam összes alkalmazottjaival szemben rendkivül nagy előnybe jutnának, vagyis oly helyzetbe, aminőt a közszolgálat érdekeire való tekintettel sehol sem biztositottak még az állam alkalmazottjainak. Amit az állam saját alkalmazottjainak meg nem adhat, azt annál kevésbé biztosithatja - az iskolafenntartók terhére - azoknak, akik az államnak nem alkalmazottjai. Különben pedig azok a községi és hitfelekezeti tanitók, akiknek tanitói működése és magatartása kifogás alá nem esik, a jelen törvényjavaslat rendelkezései szerint akadálytalanul és szabatosan fixirozott időpontokban léptettetnek elő a kezdő fizetéstől kezdve, egészen a legmagasabb fizetésig. Azt a körülményt, hogy valamely tanitónak tanitói működése és magatartása kifogás alá esik-e vagy sem, csak szabályszerü minősitési eljárással lehet megállapitani. A törvényjavaslatban körülirt minősitésből a tanitóra nézve jogi hátrány csak az esetben származhatik, ha a tanitó munkájának eredménye ki nem elégitőnek, vagy szolgálati magatartása nem megfelelőnek minősittetik, mely minősités nem titkos és arról a tanitó tudomást szerezhet oly czélból, hogy a minősités felülvizsgálását kellő időben kérelmezhesse. A végrehajtási utasitás e tekintetben kimeritően fog intézkedni.
Mindezekből nyilvánvaló, hogy a jelen javaslatban ismertetett fizetésrendezés nemcsak magasabb illetményeket állapit meg ugyszólván az egész vonalon, hanem törvényes biztositékokat is statuál arra nézve, hogy a magasabb illetményben részesedjék kivétel nélkül mindenki, aki kifogástalan munkájával és nemzeti érdekeinknek megfelelő magatartásával arra rászolgál.
Az a rendelkezés, hogy segédtanitói teendőket nemcsak érvényes tanitói oklevéllel biró egyén, hanem tanitójelölt is láthat el, azért vétetett fel, mert egyes helyeken ideiglenes alkalmazásra okleveles tanitók nem vállalkoznak és mivel az iskolafenntartóknak az e tekintetben eddig is fennálló szabadságát korlátozni nem kivántam. Azonban minden félreértés kikerülése végett ki kell jelentenem, hogy tanitójelölt alatt csak oly egyén érthető, s ennek következtében segédtanitóul csak oly tanitójelölt alkalmazható, aki a törvényben meghatározott tanitóképezdei tanfolyamot sikerrel befejezte s csak tanitói oklevelet nem szerzett még. Az 5. kikezdés, mely szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter előzetes engedélye alapján segédtanitó egy évnél hosszabb ideig is alkalmazható, módot akar nyujtani arra, hogy oly helyeken, ahol okleveles tanitókban esetleg hiány mutatkozik, a tanitás folytonosságát ily módon lehessen biztositani.
Az 1907:XXVII. tc. 2. §-a a tanitókat állomáshelyük szerint, három fizetési csoportba osztja és az alapfizetéseket az egyes fizetési csoportokban, eltérőleg: 1000, 1100 és 1200 koronában állapitja meg. Ámbár kétségtelen, hogy kisebb községekben a megélhetési viszonyok általában kevésbé terhesek, mint nagy városokban, mégis, ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a városban alkalmazott tanitók gyermekeiket otthon tanittathatják, mig a falun működő tanitó, gyermekeit idegenben kénytelen iskoláztatni, - ami tetemes költséggel jár - még sem mutatkozik indokoltnak a tanitók fizetéseit állomáshelyük szerint különböző mértékben megállapitani. Ezért és mert a fentebb hivatkozott törvényes rendelkezés még inkább növelte a kisebb helyeken és elszigeteltebben működő tanitók azon törekvéseit, hogy nagyobb és könnyebben megközelithető állomáshelyekre kerüljenek, ami az ezen törekvéssel járó gyakori tanitóváltozás folytán az iskola nevelő hatását, szellemét és a tanitás sikerét igen kedvezőtlenül befolyásolja: ezen szakasz első kikezdése a fizetést, mely a személyhez kötött illetmény jellegével bir és mely a nyugdijösszeg megállapitásának is alapjául szolgál, a tanitóság által hangoztatott kivánsághoz képest, az állomáshelyre való tekintet nélkül, egységesen szabályozza.
A kezdő-javadalmazás a mi viszonyaink között nemcsak kielégitőnek, hanem kedvezőnek mondható, ha figyelembe veszszük azt, hogy a tanitó már 19-20 éves korában kezdheti meg szolgálatát és hogy a közszolgálat egyéb ágazataiban alkalmazott tisztviselők, rendszerint csak 23-24 éves korban, gyakornoki minőségben kezdik és sokszor éveken át folytatják szolgálatukat minden dijazás nélkül; vagy ha dijazásban részesülnek is, ugy az, amennyiben egyetemet végzettek, évi 1000, amennyiben középiskolát végzettek, tehát a tanitóéval egyenlőnek vett minősitéssel birnak, 800 koronában van megállapitva.
Az állami és nem állami tanitók lakáspénzei között mutatkozó különbség, az iskolafenntartók anyagi helyzetében leli magyarázatát, hogy a lakáspénzt ezek saját anyagi forrásaikból kénytelenek fedezni. Tekintettel azonban arra, hogy a nem állami elemi népiskolai tanitók nagy része természetben nyujtott lakást élvez és mivel az iskolafönntartók több helyen a megállapitott minimális lakpénznél nagyobbat biztositanak, ez a lakbérleti különbség aránylag csak kevés tanitót (tanitónőt) érint anyagilag.
Ezen fizetési rendszer lényegéből folyik, amint az 1893:IV. törvénycikkben szabályozott és minden más hasonló fizetési rendszerben is tényleg érvényesül, hogy a magasabb fizetésbe jutásnak két módját különböztessük meg. Abban az esetben, ha az összes magasabb fizetések élvezetébe kizárólag a szolgálati időn alapuló automatikus előlépés utján lehetne jutni, semmi értelme sem volna annak, hogy a magasabb fizetések, osztályok és fokozatok szerint állapittassanak meg. Az a körülmény, hogy a magasabb fizetési osztályba való előléptetés alkalmával a tanitó érdemesültsége, vagyis működése és szolgálati magatartása is számba vétetik, semmiképen sem juttatja a tanitót hátrányos helyzetbe más tisztviselővel szemben, mert hiszen a közszolgálat minden ágazatában is, a tisztviselő nem automatice, hanem kinevezés utján juthat csak magasabb fizetési osztályba és a kinevezésnél nemcsak a tisztviselőnek a rangsorban elfoglalt helye irányadó, hanem érdemesültsége is elbirálást nyer. Sőt abban a tekintetben, hogy a tanitó érdemesültsége nem az előlépés időpontjában, hanem a javaslat 10. §-a alapján minden két évben eszközlendő minősitéskor kerül elbirálás alá és a javaslat 13. §-a értelmében abban az esetben, ha az utolsó, illetőleg az utolsó két minősités alkalmával működése legalább „kielégitő”-nek és szolgálati magatartása legalább „megfelelő”-nek minősittetett, a megkivánt szolgálati idő leteltével előléptetése nem mellőzhető: más szolgálati ágban alkalmazott tisztviselővel szemben határozottan előnyösebb helyzetben lesz. Ezért a kötelességét hiven teljesitő tanitóra, az érdemesültségnek elbirálása aggályos nem lehet.
A községi és hitfelekezeti iskolai tanitók szolgálati ideje, a III. fizetési osztályban, a jelen szakasz értelmében 15 évben - és ezen osztály mindhárom fokozatában 5-5 évben van megállapitva. Ez az egyedüli különbség, mely az állami és nem állami tanitók közt a fizetés emelkedése tekintetében fennáll. Ezen fizetési osztályban a szolgálati időnek ilyetén való megállapitásánál az államnak a saját alkalmazottjával fennálló kinevezési jogát, - a közvetlen fenntartói kapcsolat kidomboritását és az iskolafenntartóknak anyagi helyzetét tartottam szem előtt. A fizetési osztályokban megállapitott várakozási idő, általában megfelel más szolgálati ágban hasonló minősitéssel alkalmazott tisztviselők előlépési esélyeinek és folyománya a fizetési fokozatokban megállapitott várakozási időnek.
Az utolsó két bekezdésben foglalt rendelkezések méltányosságból vétettek fel. Jelenleg ugyanis, tekintet nélkül a fegyelmi vétségre, az állástól való elmozditás ténye, a szolgálat megszakitásának tekintetett és ehhez képest az elmozditást megelőző szolgálati idő, az 1907:XXVII. tc. 3. §-ának rendelkezései szerint, a korpótlékokra igényt adó szolgálati időbe beszámitható nem volt. A hivatkozott rendelkezések ezzel szemben azt czélozzák, hogy a tanitónak állásától való elmozditásának puszta ténye a szolgálati időnek beszámitását ne gátolja, kivéve azokat az eseteket, amidőn a tanitó jogerős birói itélettel hivatalvesztésre itéltetett, vagy állásától az 1907:XXVII. tc. 22. §-ának a), b), c), d) pontjaiban megállapitott fegyelmi vétségek miatt egy izben, vagy más fegyelmi itélettel két izben mozdittatott el.
Az utolsó bekezdés szükségességét a következő példa világitja meg: Ha pl. valamely tanitónak a tervezett fizetés életbeléptekor 21 évi beszámitható szolgálati ideje van, ugy az azonnal értékelhető 18 év alapján a II. fizetési osztály 3-ik fokozatába sorozandó és az ennél a besorozásnál még nem értékelt 3 év figyelembe vételével nem 4, hanem már 1 év mulva jut a II. fizetési osztály második fokozatába. Az összes beszámitható szolgálati időnek az a része tehát, mely a besorozásnál azonnal nem értékelhető, a felhozott példában érvényesült elvhez képest a magasabb fizetési osztályba való előléptetésnél szintén tekintetbe jön.
A magasabb fizetési osztályba való előléptetéshez megkivánt érdemesültség pontos elbirálásához és nehogy a tanitónak a magasabb fizetési osztályba való bejutása s ezzel kapcsolatban a magasabb illetmények élvezhetése az érdemesültségen kivül más körülménytől is függővé tétessék, föltétlenül szükséges, hogy minden egyes tanitó szolgálatának egész tartama alatt állandóan minősittessék. A minősitési eljárás kiadandó rendeletben fog részletes szabályozást nyerni.
Ez a szakasz tiszteletben tartja a hitfelekezeti iskolafenntartók azon jogát, hogy tanitóikat saját szabályaik szerint és a 10. §-ban foglalt rendelkezések értelmében önmaguk minősitsék. Hogy a királyi tanfelügyelő és az iskolafenntartó hitfelekezet illetékes hatósága által eszközölt minősitések egymással összehasonlithatók legyenek, a második bekezdés szerint az illetékes hitfelekezeti hatóság a kir. tanfelügyelőt, az utóbbi viszont a hitfelekezeti hatóságot, saját minősitésének eredményéről bizalmasan értesiteni tartozik.
A minősitési eljárás részletes szabályozása ügyében kiadandó utasitásomban a minősitésre hivatott közegeket kötelezni fogom, hogy felelősségük tudatában, mely kellő időben a tanitónak is tudomására hozandó, szigoru lelkiismeretességgel járjanak el, egyenlő mértéket tartsanak szem előtt és minden részrehajlást mellőzzenek. Ezen utasitásomban továbbá el fogom rendelni azt, hogy a minősitésnél: 1. a működés tekintetében a) a pedagógia és a didaktikai készültség a szakszerü továbbképzés, a fennálló szolgálati rendelkezések ismerete és különös képességek, b) a szorgalom, lelkiismeretesség és a hivatás szeretete, c) a nevelés és a tanitás iránya és az e tekintetben elért tényleges eredmény, d) az iskolán kivül kifejtett kulturális és társadalmi tevékenység; 2. a szolgálati magatartás szempontjából pedig a) az erkölcsi magaviselet, b) a tanulókkal és azok szüleivel, gyámjaival való bánásmód, c) az előljárók és hatóságok irányában tanusitott magatartás és d) a társadalmi rend és hazafiság szempontjából való magaviselet veendő irányadóul.
Ez a határozmány, mely teljes szabatossággal megállapitja azokat a feltételeket, amelyek mellett a tanitó előléptetése nem mellőzhető, az érdemes tanitónak a magasabb fizetéshez való igényét kivánja biztositani.
Az 1907:XXVI. tc. 4. §-ának az a határozmánya, mely szerint a tanitók egy és ugyanazon helyen huzamosabb időn át működnek és a népnevelés terén szerzett kiváló érdemeik elismeréseül állomáshelyükön, évi 200 korona pótlékban részesültek, e törvényjavaslat 30. §-a szerint megszünik, illetve azoknak a tanitóknak, akik a jelzett pótlék élvezetében vannak, a jelen javaslat törvényerőre emelkedése után esedékes magasabb fizetésébe betudatik. Részben ennek az eddig élvezett kedvezménynek pótlásaként és hogy a működés tekintetében „kiváló”-nak minősitett tanitók különleges és az eddiginél fokozottabb elismerésben részesithetők legyenek, vettem fel a jelen szakaszt, melynek alapján a kiválóan érdemes tanitók szolgálatuk tartama alatt esetleg kétszer is jutalmazhatók legyenek, mely esetben ugy a második, mint az I. fizetési osztályba 3-3, az I. fizetési osztályba tehát összesen hat évvel előbb jutnak. Ebből a soronkivüli előléptetésből azonban azokra a tanitókra, akik a megkivánt szolgálati idő leteltével a rendes előléptetésre érdemesültségük folytán igényt tarthatnak, hátrány nem származhatik, mert a soronkivüli előléptetés az évi költségvetésekben előirányozandó külön hitel keretében eszközlendő.
Ezen szakasz a legméltányosabb alapon rendezi a község és hitfelekezeti tanitók előléptetésének kérdését akkor, midőn azoknak a tanitóknak az előléptetésére, akiknek fizetését kizárólag az iskolafenntartó fedezi, az iskolafenntartót jogositja fel. Azoknak a tanitóknak az előléptetését pedig, akiknek fizetése bármily czimen, bármily összegü államsegélylyel egészittetnék ki, vagy ha az előléptetéssel járó fizetési többlet az iskolafenntartó kérelmére államsegélyből lesz fedezendő, az előléptetést a vallás és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe utalja. Mert önként érthető, hogy az kell, hogy gyakorolja az előléptetés jogát, aki az előléptetéssel járó fizetési többlet fedezetéről gondoskodik. Az a rendelkezés, hogy az államsegélyes tanitókat tekintet nélkül az iskola jellegére, a miniszter lépteti elő, nem tekinthető az iskolafenntartói jogok illetéktelen korlátozásának sem, mert ez természetes folyománya az 1907:XXVII. törvénycikkben, különösen annak 21. §-ában kifejezésre jutott elveknek. Amennyiben a miniszter valamely tanitót azért, mert minősitése „nem kielégitő” illetőleg „nem megfelelő”, nem léptetne elő, az nemcsak azt jelenti, hogy az előléptetéssel járó többlet fedezésére nem engedélyez államsegélyt, hanem ezen fizetésrendezés lényegéből folyólag megszünteti a tanitónak ezen többlethez való igényét nemcsak az államkincstárral, hanem az iskolafenntartóval szemben is.
Ezen szakasz első bekezdése lényegileg megfelel az 1907:XXVII. tc. 2. §-ának és az állami elemi népiskolai tanitók illetményeinek rendezéséről szóló és egyidejüleg előterjesztett törvényjavaslat 19. §-a hasonló rendelkezéseinek. Ez a határozmány egyben megszünteti az iskolafenntartóknak azt a jogát, hogy több tanitóval biró iskoláknál a nőtlen tanitók és tanitónők, valamint az ugyanazon iskolánál alkalmazott tanitó és tanitónő házastársa természetben való lakását, illetve lakásbérét a helyi iskolai hatóság a törvényben megállapitott módtól eltérőleg is megállapithassa. Ezen szakasz utolsó három bekezdésének rendelkezésére szükség van az iskola és tanitó hivatásának helyesen felfogott gyakorlása érdekében. Kivánatos ugyanis, hogy a tanitó tanitványainak hozzátartozóival a tanitási órákon kivül érintkezhessék, hogy ezáltal a házi és iskolai nevelés között összhangot biztosithasson. A néptanitó hivatásának megfelelően ugy társadalmi, mint közművelődési szempontból minél sürübben kell, hogy érintkezzék annak a községnek lakosságával is, ahol iskolája van. Ez pedig csak abban az esetben lehetséges, ha a tanitó állomáshelyén lakik. Ha mindez csak a tanitási időn belül történhetik, ugy ez az oktatás munkájának rovására esnék. A tapasztalat is azt bizonyitja, hogy az iskolája székhelyén nem lakó tanitó sem tanitványaival és azok hozzátartozóival, sem a község többi lakosaival nem törődhetik s ezektől teljesen idegen, ami a tankötelezettség lelkiismeretes teljesitésére is hátrányos. Az elhárithatatlan körülményekre ezen szakasz is figyelemmel van.
A véderőről szóló 1912. évi XXX. tc. 21. §-a 2. pontjában foglalt rendelkezésből kifolyólag azért tartottam szükségesnek biztositani a tanitó számára egy évi tényleges katonai szolgálata alatt illetményeinek 800 koronát meghaladó részét, hogy anyagi gondoktól menten tehessen eleget ezen állampolgári kötelezettségének. A levonandó 800 korona helyettesének dijazására szolgál. A második bekezdésben törvényes jogalapot akartam teremteni arra, hogy a katonai szolgálatra bevonult rendes tanitó részére esetleg engedélyezett államsegélyt a helyettesitésre alkalmazott segédtanitó dijazására lehessen forditani.
Az első bekezdés nem érinti azokat a szabályokat, amelyek az illetmények végrehajtás alá vételére vonatkoznak.
A 22-24. §-okhoz
Ezen szakaszok (21-24. §) az államsegélyek igénybevételének módjait az 1907. évi XXVII. tc. rendelkezéseihez hasonlóan szabályozzák. Az azokban megállapitott határidők administrativ szempontokból voltak kitüzendők. A 22. § harmadik bekezdése biztositja azt, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emelkedésekor már alkalmazásban állott tanitók, a javaslatban megállapitott magasabb illetmények élvezetébe az 1913. évi január hó 1-től kezdve lépjenek.
A 23. § első bekezdése fölhatalmazást ad arra, hogy az ezen javaslatban megállapitott magasabb illetmények erejéig az 1907:XXVII. tc. rendelkezéseinek szoros betartása mellett államsegély engedélyezhető. A 23. § második bekezdése azért engedi meg, hogy fizetéskiegészitési államsegélyt már élvező tanitó jelen javaslatban megállapitott magasabb illetményeinek kiegészitésére szükséges államsegély az iskolafenntartó külön kérelme nélkül hivatalból folyósittassék, mert az iskolafenntartók akkor, amidőn a jelenleg már élvezett fizetéskiegészitési államsegélyért első izben folyamodtak, szegénységüket és azokat a feltételeket, amelyek alapján államsegélyre igényt tarthatnak, már igazolták. Ezek a feltételek pedig nagy körültekintéssel biráltattak el. Ez a szakasz egyben biztositja azt, hogy az érdekelt tanitók a javaslat kedvezményeiben mielőbb részesülhessenek.
A 24. § 2. bekezdéséhez a következőket jegyzem meg: Az 1907:XXVII. tc. 8. §-a, a javadalom megállapitásának két kategóriáját létesitette akkor, amidőn csak az államsegélyt addig nem élvezett állásokra nézve rendelte el a javadalom ujra értékelését, azon megállapitásokat pedig, melyek alapján az állás már az 1893:XXVI. tc. alapján államsegélyt nyer, a régi 1893. évi értékelés alapján érintetlenül hagyta. Ezen anomálián óhajt segiteni a jelen javaslat, amikor ilyen régi értékelési javadalomnak tanitóváltozás esetén ujra értékelését rendeli el.
A törvény 24. §-a az 1907. évi XXVII. tc. 11. §-ának arra való tekintettel módositott átvétele, hogy az alapfizetés és korpótlékok helyébe az egységes fizetés lépett. A rendelkezés hatását a következő példa világositja meg: egy tanitónak a javaslat szerint szolgálati ideje után 2000 korona fizetésre van igénye. Helyi javadalma: tanitói fizetés 800 korona, kántori 600 korona vagyis összesen 1400 korona. Fenti kántori járandóságból csupán 200 korona számittatik be, vagyis összesen 1000 korona és 1000 korona államsegélyként adható meg. A fennmaradó 400 korona tehát a kántori teendők külön dijazásaként szerepel.
A jelen törvény a községi és hitfelekezeti tanitók fizetéseinek csak minimumát állapitja meg, amiért is szükségessé vált mindazon illetmény-szabályzatoknak további érvényben maradását biztositani, amelyek a tanitóknak legalább is a jelen törvényben megállapitott illetményeket biztositják. Hasonló rendelkezés van a korpótlékok tekintetében az 1907:XXVII. tc. 3. §-ában, amelyet a jelen javaslat szintén hatályon kivül helyez. A második bekezdésre vonatkozólag megjegyzendő, hogy mivel az érvényben maradt fizetésrendezési szabályzatok a nem állami tanitók illetményeit esetleg más rendszer szerint is szabályozhatják, jelen javaslatot szabályozó fizetésrendszer lényegéből folyó határozmányok természetszerüleg nem alkalmazhatók azokra a tanitókra, akiknek illetményei ilyen szabályzatokban nyertek rendezést.
Ez a határozmány az állami elemi népiskolai tanitók illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat 17. §-ában foglalt rendelkezéshez hasonlóan 100-tól 400 koronáig terjedőleg engedélyezhető és a nyugdijba beszámitható személyi pótlékkal kizárólag méltányossági tekintetekből kárpótolni kivánja azokat a tanitókat, akiknek az 1893. évi október hó 1-jét megelőző időre eső tanitói szolgálatuk sem az 1907. évi XXVII. tc. 4. §-a, sem a jelen törvényjavaslat 7. §-ának első bekezdése alapján a magasabb fizetési osztályba való előléptetés, illetve magasabb fizetési fokozatba való előlépés szempontjából be nem számitható. A második bekezdés azért rendelkezik olyképen, hogy a fizetés ezzel a személyi pótlékkal együtt a férfitanitónál 3200, a nőtanitónál 3000 koronát meg nem haladhat, mert ezeknél az összegeknél nagyobb fizetés természetével biró illetményre a jelen törvény hatálya alatt álló tanitónak (tanitónőnek) igénye nincs.
Ez a § az 1896:XXVI. tc. 52. §-ának 1. pontjában foglalt határozmányt nem érinti.
Ezen szakasz utolsó kikezdése aziránt intézkedik, hogy az 1907:XXVII. tc. érvényben maradó határozmányai a jelen törvényjavaslatban foglalt rendelkezésekkel összhangban alkalmazhatók legyenek, erre főleg azért volt szükség, mivel a hivatkozott tc. érvényben maradó rendelkezései alapfizetésről és korpótlékról is szólnak és a jelen javaslatban ezek helyébe egységes fizetés lép.
