1914. évi IV. törvénycikk indokolása

a m. kir. állami számvevőszék szervezetének módositásáról * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az állami számvevőszék közjogi állását, hivatását és működését igaz mivolta szerint belevinni a köztudatba mindeddig nem sikerült. De még a hivatalos köröknek egy része sincsen tisztában - az állami számvevőszéknek több mint 42 évi fennállása és működése után sem - e hatóság rendeltetésével és jellegével. E kétségtelenül visszás és a hatóság működésére hátrányosan kiható helyzeten változtatni kíván a törvényjavaslat 1. §-a, kimondván, hogy az állami számvevőszék neve a jövőben: „M. kir. legfőbb állami számvevőszék.”.

A „legfőbb” jelző itt nem azt jelenti, mintha Magyarországon több „állami számvevőszék” állana fenn, amelyek közül a szóbanforgó a „legfőbb”, hanem ez a jelző kifejezője annak, hogy szemben az országban létező és működő különböző számvevő és ellenőrző szervekkel, az állami számvevőszék - magasabb fokú különleges hivatásával - a legfőbb ellenőrző hatóság. Emellett figyelmet érdemel az is, hogy úgy az osztrák legfőbb állami számvevőszéknek, mint a cs. és kir. közös legfőbb számvevőszéknek elnevezésében benne van a „legfőbb” jelző. A látszat tehát könnyen az, mintha a magyar állami számvevőszék ezeknél alsóbbrendő hatóság lenne, sőt akadhat, aki a magyar állami számvevőszékben a közös legfőbb számvevőszéknek alárendelt hivatalt lát, mert emez a „legfőbb”, míg a magyar épen csak állami számvevőszék. Tehát Ausztriához való sajátos közjogi viszonyunk miatt is kívánatos, hogy a magyar állami számvevőszéknek szabatos elnevezésével megelőzzük a magyar állami számvevőszékre nézve hátrányos, emezt alsóbbrendűnek feltüntető látszatokat és következtetéseket.

A 2. §-hoz

Az 1870. évi XVIII. tc. 2. §-a szerint az állami számvevőszék a minisztériumtól független, önálló hatáskörrel bír, elnöke pedig rangban a miniszterekkel egyenlősítve van. Az állami számvevőszék tisztviselőit a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. törvénycikk a közigazgatási szak körébe sorozza és minősítésüket ez a törvény - fel az állami számvevőszéki tanácsosig bezárólag - a minisztériumok központi igazgatásának fogalmazási szakában alkalmazott tisztviselők minősítésével együttesen és egyenlően a jogvégzettségben állapítja meg; sőt tovább menve a törvény az állami számvevőszék tisztviselőitől még az államszámviteltani vizsgálat igazolását is megkívánja, vagyis kettős kvalifikácziót ír elő az állami számvevőszék tisztviselői számára. Ez teljesen indokolt, mert az állami számvevőszék tisztviselőinek működése nem számvevőségi tevékenység, hanem a szervezeti, közigazgatási, pénzügyi stb. törvényeknek, valamint az állam számtartási rendjének beható ismeretén alapuló fogalmazási, birálati munka, tömérdek levelezéssel és tárgyalással, valamint jelentéstétellel az országgyűléshez. Mindezekre való tekintettel önként kínálkozik a helyzetnek olyatén megoldása, hogy az állami szávevőszéknél rendszeresített állásokra nemcsak felülről a titkárokig bezárólag, hanem - a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883:I. törvénycikk 5. §-ának 4. pontjában foglatakra tekintettel továbbra is fentartandó három főszámtanácsosi állás kivételével - mindvégig a minisztérumok központi igazgatásánál a fogalmazási szakban elfogadott elnevezések alkalmaztassanak, nevezetesen rendszeresíttessenek: a VIII. fizetési osztályba tartozó állami számvevőszéki számvizsgálói állások helyett legfőbb állami számvevőszéki segédtitkári állások, a IX. fizetési osztályba sorozott állami számvevőszéki számellenőri állások helyett legfőbb állami számvevőszéki fogalmazói állások és a X. fizetési osztálybeli állami számvevőszéki számtiszti állások helyett legfőbb állami számvevőszéki segédfogalmazói állások, miniszteri segédtitkári, illetve fogalmazói és segédfogalmazói ranggal és jelleggel. Hatóságok, kvalifikácziójuk és munkásságuk egyaránt érdemesiti őket erre. A legutóbb lefolyt tizenhárom év alatt állami életünknek majdnem minden ága nagymérvű átalakulás és fejlődés színtere volt. Nemcsak a régi ágazatok körében történt sok szervezés stb., hanem új ágazatok is keletkeztek, egyaránt növelvén a kiadásokat és a bevételeket, az állami vagyonnak és az állami tehernek tételeit és értékét. Szembeszökően tanusítják ezt állami költségvetéseink és zárszámadásaink adatai. Míg például az 1900. évi állami zárszámadás szerint - a közösügyi szükséglettől eltekintve - a kiadások 1007.161 millió K-t tettek, addig összegük az 1913. évi költségvetésben 1927.131 millió K-ra emelkedett; a bevételek pedig 1900 óta 1212.528 millió K-ról 2072.809 millió K-ra szaporodtak.

Ezek szerint az emelkdés a kiadásoknál 91,342 és a bevételeknél 70,949 százalék. Az állami vagyon bruttó értéke volt 1900-ban 6602.897 millió K, az 1911. évi zárszámadás szerint ellenben tett 855.386 millió K-t; az állami teher ugyanezen idő alatt 5186.324 millió K-ról 6390.864 millió K-ra szökött fel. Az állami vagyon bruttó értéke tehát 34,113 százalékkal, az állami teheré ellenben 23.225 százalékkal emelkedett.

Könnyű belátni, hogy mindazok a változások az állami élet terén, melyek az egyes minisztériumok stb. körében szükségessé tették a fejlesztést és növelték az állami szükségleteket, a dolog természetétől folyólag kihatással voltak és vannak az ellenőrzés teljesítésére hivatott állami számvevőszék munkakörére s illetve elfoglaltságára is, mert szaporították és egyre szaporítják az ellenőrzés alá vonandó munkaanyagot, melyet megfelelő munkaerők nélkül kellően ellátni nem lehet. Ugyanis a kiadásokat egyenkint magukban foglaló utalványozási jegyzékek érdemleges megbírálása tételről-tételre; a kétes vagy vitás tételeknek a bekivánt ügyiratok alapján való tárgyalása a kormányhatóságokkal; minden egyes nyugdíjesetnek érdemleges elbírálása és nyilvántartása, esetleg szintén tárgyalása a bekivánt ügyiratok alapján; az okmányolt pénztári és raktári számadások időnkénti felülvizsgálása; a költségvetési és egyéb hitelek nyilvántartása és erről évnegyedenkint jelentéstétel az országgyűléshez; a pénzkezelési, leltári stb. kimutatások bírálata minden ágazatra nézve, ezek alapján az állami zárszámadásoknak és az állami számvevőszék zárszámadási jelentésének megszerkesztése; az előírt könyvek (állami főkönyv, rovatkönyv stb.) vezetése; a minisztériumok által kiadandó mindennemű számviteli és vagyonkezelési utasítások tervezeteinek előzetes beható tárgyalása; a helyszíni vizsgálatok teljesítése stb. stb.: mindez együttvéve kétségtelenül igen tág, nehéz és felelősségteljes hivatáskör, melyet a bevezetésben előadottak szerint felette megnövekedett államháztartás valamennyi ágában úgy ellátni, amint ezt a törvények rendelkezései és a hatályos ellenőrzés érdekei kívánják, a tizenhárom év óta változatlan személyzeti létszámmal többé nem lehet. A törvényjavaslatnak egyik és mondhatni főczélja tehát az állami számvevőszék fogalmazási személyzetének létszámát némileg szaporítani. Számolva az ország pénzügyi helyzetével és teljes bizalommal az állami számvevőszék tisztikarának továbbra is lankadatlan odaadása iránt, a létszám fölemelésére irányuló javaslat a minimumra van korlátozva, amennyiben egészben véve csak öt új állás szervezése van tervben. Ezen állások közül egy az V., egy a VI. és három a VII. fizetési osztályban lenne rendszeresítendő, miáltal az állami számvevőszéknél fennforgó mostoha előléptetési viszonyok is némileg javulnának.