1914. évi XV. törvénycikk indokolása

az országgyűlési képviselőválasztó-kerületek számának és székhelyének megállapitásáról * 

Általános indokolás

Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913:XIV. törvényzikk 21. §-a szerint „a választókerületek és székhelyük megállapításáról külön törvény rendelkezik”. A törvény több más szakasza is utal a választókerületekről alkotandó külön törvényre, a 154. § pedig kiemeli a junktimot e két törvény között, amennyiben lényegileg akként rendelkezik, hogy a képviselők választásáról szóló törvény életbelépése a választókerületekről szóló törvény kihirdetése napján kezdődik.

A választókerületek megalakításának irányelvei tekintetében kezdettől fogva épúgy szélsőséges elméleti álláspontok nehezítik meg a tárgyilagos itéletet, mint a választói jogosultsággal kapcsolatos kérdéseknél általában. Sőt a kerületek beosztása és a jogkiterjesztés mértéke tekintetében elfoglalt álláspontok közt sajátságos junktim alakult ki, úgy a korábbi elméleti vitákban, mint később is, amikor az ellentétes irányzatok már a pártpolitikai ellentétek kereteiben helyezkedtek el. Akik a jogkiterjesztés kérdésében szélső követeléseket hangzotattak - nem szólva itt a szociáldemokratákról és a nemzetiségi programmot képviselő politikusokról - a szélsőség nem tagadható veszedelmeinek ellenszeréről az önkényes és kiméletlen kerületi beosztást ajánlgatták. Szerintük ez adta volna meg mindazokat a biztosítékokat, amelyeket mások - a nemzeti állam és az egészséges szocziális fejlődés szempontjából - a jogkiterjesztés fokozatos megvalósításában kerestek. A kétféle szélsőség ilyen összeházasitása, amelyre fentebb rámutattam, természetesen nem lehet alapja a magyar parlamentarizmus fejlődésére olyan döntő jelentőségű kérdés megoldásának, amilyen a választókerületek beosztása. De nem jöhetnek itt számításba olyan elméleti tervek sem, amelyeknek egyetlen irányadó eszméje az egyes kerületek közt a matematikai arányosság szempontjának merev érvényesítése. A nemzetgazdasági és szociális alakulások, a kulturális haladás, a történeti fejlődés s ennek tanulságai azok a főszempontok, amelyek itt irányt szabnak. Figyelemmel kell lennünk az egyes területek jelenlegi számbeli, kulturális és gazdasági erőviszonyai mellett a jövő fejlődés előrelátható alakulására is, és nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a szempontot sem, hogy olyanok közt, akik a politikai jogokat hosszabb időn át együtt gyakorolták, bizonyos homogenitás fejlődik ki. Természetesen nem zárkózhatunk el egészen ama tanulságok mérlegelése elől sem, amelyeket a külföldi államok választókerületi beosztásai nyujtanak.

Teljesen tudatában vagyok tehát annak, hogy az új választókerületi beosztásnak nagy problémája sokkal több fontos, s egyenkint is nagyon figyelemreméltó részletkérdést rejt magában, hogysem azokat általános elvi kijelentésekkel könnyű szerrel el lehetne intézni, vagy az egyik részletnél irányadó szempontokat a többire változatlanul lehetne alkalmazni.

Az első részletkérdés, amelynek eldöntése természetes befolyással van minden további részlet alakulására, az: hogy az egész ország hány választókerületre osztassék föl? Ennek előzetes megállapítása után lehet csak vizsgálni, hogy mily szempontok legyenek irányadók a kerületek nagyságának megszabásánál, milyen arányban osztassanak meg azok az egyes törvényhatóságok között, mikre figyeljünk a törvényhatóságokra eső kerületeknek egyenkint való megállapításánál, s végül, hogy a választókerületi székhelyek kiszemelése körül milyen eljárást kövessünk?

I. A képviselőválasztó-kerületek összes számának megállapításánál lehetőleg ragaszkodni kivántam az eddigi keretekhez. Az a változás, amellyel e javaslat szerint a képviselők száma az eddigi 413-ról 435-re emelkedik, tehát egészben 22-vel fog szaporodni, nem elvi követelmény eredménye, mert elvileg a választókerletek jelenlegi számát is teljesen elégnek, sőt némileg soknak is találom. A javaslatba hozott emelkedés az eddigi fejlődés figyelembevételét, a városok (különösen a városi törvényhatóságok) eddigi, kedvezőtlen képviseltetésének megjavítását a fennálló aránytalanságoknak lehető kiegyenlítését s alább a részleteknél külön is megindokolandó különféle méltányossági szempontoknak érvényre juttatását jelenti.

Az elvi szempontok inkább amellett szólnának, hogy a képviselőházak a tanácskozás könnyebbsége, a megértés és meggyőzés nagyobb lehetősége, a képviselőház munkájának szakszerűsége és nagyobb intenzitása érdekében lehetőleg ne álljanak túlságos sok tagból; viszont azonban arra is ügyelni kell, hogy a létszámnak a szükségesnél csekélyebb volta meg ne fosszon a képviseltetés lehetőségétől egyetlen figyelemreméltó területet sem, továbbá hogy az egészséges parlamenti vitát s az ellenkező nézetek mérkőzését meg ne akadályozza. Tekintet nélkül tehát arra, hogy a képviselőház az ország lakóinak, illetőleg a választóknak mily nagy tömegét reprezentálja, vannak bizonyos határok, amelyeken túl a képviselők számának növelése már nemcsak nem használhatna a parlamentarizmusnak, hanem még ártana is, mert nagyobb pártok kialakulását, egészséges parlamenti élet képződését nehezítené meg s frakcziók keletkezését mozdítaná elő.

Amint az Indokolás 1. számú mellékletéből látható, Magyarország képviselőinek már eddigi száma is közel van ahhoz a szélső határhoz, amelyen túl a választókerületek számát jelentékenyen szaporítani túlzás, még pedig a parlamentarizmus érdekei szempontjából ártalmas túlzás volna.

Az országgyűlési képviselők száma ugyanis hazánkban - a külföldi államokhoz képest - aránylag máris a lengagyobbak közé tartozik. Az Európán kívüli parlamentáris államokban sehol sincs annyi képviselő, mint Magyarországon, még a roppant területű és népességű Északamerikai Egyesült Államokban sem. Az európai államok közül Ausztriában, Francziaországban, Nagybritanniában, Olaszországban, s kis mértékben még Oroszországban és Poroszországban is meghaladja ugyan az országgyűlési képviselők száma a magyarországiakét, de ezeknek az államoknak a népessége mind jóval nagyobb, mint hazánké. Az említett nagyobb államok számszerint több képviselőt választanak ugyan, de aránylag mégis kevesebbet, mert a választókerületek átlagos népessége ott nagyobb. Egyes országokban, különösen Angliában, épúgy a történelmi fejlődésnek figyelembevétele játszott közre a kerületek nagy számának kialakulásában, mint ahogy e fejlődési folyamat követelményei elől nekünk is alig lehet elzárkóznunk. Angliával szemben Oroszország az ellenkezőre a klasszikus példa. Itt a népképviselet merőben új intézmény, megalkotásakor szerzett jogokat, történelmi fejlődést nem kellett mérlegelni, s így döntő jelentőségű lehetett az a szempont, hogy a képviselőház ne legyen túlnépes; ezért Oroszországban vannak aránylag legnagyobb választókerületek - átlagosan 329,444 főnyi népességgel - s viszonylag legkevesebb képviselő, összesen csak 442. Az Európán kívüli nagyobb államok parlamentjének megalkotása legnagyobbrészt ugyanazzal a tanulsággal jár, mint Oroszországé: ahol az alkotmányos élet újabb keletű, ott a képviselőtestület is - úgy számszerint, mint a lakossághoz viszonyítva - kevesebb tagból áll.

Az egy-egy választókerületre eső átlagos lélekszám különben nemcsak a Magyarországnál jóval nagyobb, tehát abszolute több képviselővel biró országokban, hanem még azon államok egy részében is magasabb, amelyek kevesebb képviselőt választanak, mint Magyarország; csupán azokban az országokban szembetűnőleg nagyobb a képviselők aránya a népességhez viszonyítva, amelyek jóval kisebbek hazánknál. Ezekben ugyanis azért kellett kisebb kerületeket alakítani, hogy a képviselők tulságos alacsony száma akadálya ne legyen az egészséges parlamenti élet és pártviszonyok kialakulásának. A külföldi példák tanulságai tehát arra mutatnak, hogy hazánkban a kerületek száma már eddig is nagyobb az átlagosnál és a föltétlenül szükségesnél, s így könnyen támadhat az a következtetés, hogy most, a választókerületi beosztás ujjáalakításakor ne emeljük, hanem inkább szállítsuk le a kerületek számát. Csakugyan, fel-felmerült ez az eszme nálunk már korábban is. Schwarz Gyula, a kormányzati politikának teoretikus buvára, a gyakorlati kezdeményezéshez is hozzányult, amikor 1873 június 14-én ilyen irányú törvényjavaslatot nyujtott be a képviselőházban, s ezen alkalommal, valamint az 1874:XXXIII. és az 1877:X. tc. javaslatának tárgyalásakor kifejtett érvei nem is maradtak teljesen visszhang nélkül. A képviselőház többsége azonban mindannyiszor azon a határozott állásponton volt, hogy bizonyos szerzett jogok sérelmét s a történti fejlődés figyelmen kívül hagyását jelentené a kerületek leszállítása, s ezért az erre irányuló javaslatokat nem is tette magáévá.

Az a történeti fejlődés, amely a képviselőház többségét elhatározásában idáig vezette, nagy vonásokban a következő:

Az 1848 előtti országgyűlés rendi táblája ugyan jóval kevesebb tagból áll, mint mai képviselőházunk, mert a városok képviselete hiányosabb volt, a vármegyék mindegyikét pedig - a legnagyobbakat is - csak két követ képviselte; a népképviseletet létesítő 1848:V. tc. azonban nagyjában már arra az alapra helyezkedett a képviselőválasztókerületek számát illetőleg, amelyen mindmáig állunk. az 1848. évi törvényhozás átlag 30,000 főnyi lakossági kerületet kivánt alakítani. Az egyenlősítési törekvések ama nemes lázában is, amelyben egész 1848-iki törvényalkotásunk fogantatott, s a hevenyészett munka azon természetes hibái között is, amelyek a szóbanlevő V. törvénycikket jellemzik: a törvényhozás kellő figyelemmel volt a korábbi jogokra, s például a legkisebb vármegyéknek is biztosított két kerületet, nehogy képviseltetésük a letünő rendi alkotmány idejével szemben - amikor t. i. mindegyik két-két követet küldhetett az alsó táblára - csak valamivel is hátrányosabb legyen. Amikor egyfelől ezt, másfelől a városoknak - akkori súlyukhoz mért - méltányosabb képviseletét biztosította, máris bizonyos formai egyenlőtlenséget teremtett meg a 48-iki törvényhozás, amely egyenlőtlenség később még inkább kiéleződött. De ezt az egyenlőséget tudatosan, a korábbi jogok tiszteletben tartásának érdekében állapította meg törvényhozásunk. Az 1848. évi erdélyi II. tc. pedig még hívebben megőrizte a régi hagyományokat, mert továbbra is épen úgy vármegyék, székely és szász székek, magyar és szász vidékek, továbbá városok és kiváltságok községek szerint jelölte ki Erdélynek a közös magyar országgyűlésre küldendő követeit, amint ez a korábbi erdélyi országgyűléseken történt, s a létszámon is csak épen annyit módosított, hogy egyes, kisebb városoknak nem két, hanem egy követet adott.

Az 1848. évi magyarországi V. tc. 5. §-a szerint a képviselőház - az erdélyi képviselőkön kívül, de a horvát és szlavon vármegyék követeinek beszámításával - 377 tagból állott. Az 1848. évi erdélyi II. törvénycikk szerint pedig Erdély 73 képviselőt küldött a magyar országgyűlésre. Bár ez utóbbi törvény csak ideiglenesnek készült, az 1848-iki országgyűlés tartamára, mégis ez az ideiglenes beosztás állandósult, s az 1865. évi országgyűlésre Erdély e szerint választotta képviselőit. Néi változást az 1868:XLIII tc. hozott, amely az erdélyi határőrség megszüntével köztörvényhatósággá alakult Naszód vidékét e minőségében meghagyván, két képviselő küldésének jogával ruházta föl, s ehhez képest a kerületek számát kettővel emelte. Még az 1877:XI. tc. szaporította kettővel Budapest eddigi választókerületeinek s ezzel az ország összes képviselőinek létszámát. Minden egyéb törvényünk, amely a képviselőválasztókerületek beosztásával foglalkozik - így maga az 1877:X. tc. is, amely különben 1848 óta a kerületi beosztást érdemlegesen módosító egyetlen törvényünk - a kerületek számát érintetlenül hagyta. Törvényhozásunknak ily irányú konzervativ állásfoglalása ismételten azzal a kifejezett indokolással történt, hogy a meglévő keretek meg ne bolygattassanak, s a korábbi gyakorlat bizonyos mértékig szerzett jogként tiszteletben tartassék.

Ily előzmények után most sem tartanám helyénvalónak a kerületek számának apasztását, annál kevésbé, mert az 1913:XIV. tc. a képviselőválasztói jogosultság nagymérvű kiterjesztését tartalmazván, e kiterjesztés intenczióival is ellenkeznék, ha másfelől a választóknak megnövekedett száma az eddiginél kevesebb képviselőt küldhetne, s így alkotmányos jogait szűkebb keretek közt, az érvényesülésnek kevesebb kolátásával gyakorolhatná. Minthogy a történeti fejlődés ezek szerint megjelöli a minimális határt, - az eddigi állapotot - amelynél lejebb nem szállhatunk a választókerületek számának újból megállapításakor; a külföldi példák pedig igazolják annak az elvi álláspontnak a helyességét, hogy a magyar képviselőház tagjainak száma már is elég nagy, a kerületek számát tehát legföljebb csak mérsékelten, s csak komoly méltánylást érdemlő okokból lehet szaporítani: azt hiszem, kellően indokolt a törvényjavaslatnak az az intézkedése, amely a képviselőválasztókerületek számát csupán 22-vel szaporítván, 435-ben állapítja meg. Megjegyzem még, hogy ez a szám nem elméleti kiszámítás, vagy elvi megállapítás útján alakult ki 435-ben, hanem a gyakorlati szükséglet mérlegelése alapján. Kiindulási alapul a választókerületek eddigi száma szolgált, s törvényhatóságról-törvényhatóságra, kerületről-kerületre haladva vizsgáltam, hogy az 1848., illetőleg 1877. évi állapottal szemben a változott viszonyokhoz, a népesség s a választók számának alakulásához, a kulturális és gazdasági állapothoz stb. képest hol van szükség a kerületek számának szaporítására, vagy pedig hol indokolt azok csökkentése. Annak a közelebbi indokolása tehát, hogy a választókerületek számát miért tervezem éppen 435-re, csupán a részletekből fog kitünni. A kerületek beosztásánál egyetemes elvi álláspont annyiban érvényesült, hogy a kerületek száma egészben nem kevesbíttetett, s szaporításuk csak a föltétlenül szükséges mértékben történt. Minden egyéb részletkérdést már különleges indokok döntöttek el, amelyeknek motivumairól alább, a részletes indokolás során lesz szerencsém beszámolni.

II. Annál a kérdésnél, hogy az országgyűlési képviselőválasztókerületek hogyan osztassanak meg az egyes törvényhatóságok között, a történelmi fejlődésnek komoly figyelmet érdemlő szempontjain kívül teljességükben mérlegelnem kellett a jelen kulturális és gazdasági erőviszonyait, továbbá - ahol némi valószínűséggel előre látható volt - a jövő alakulásának eshetőségeit. Bármennyire természetes volna egy nemzeti államban, hogy a választókerületek beosztása az államfenntartó elem érdekeinek különösebb figyelembevételével történjék, ebben az irányban egyoldalú kedvezésre nem törekedtem, hanem az összes tárgyi szempontokat elfogulatlanul igyekeztem mérlegelni. Meggyőződésem különben, hogy a magyarság szupremácziája nem szorul arra, hogy mesterséges eszközökkel tartassék fenn. Ezer év gazdasági és kulturmunkája a magyarságnak úgyis legtöbb helyütt elsőséget biztosít; történelmünk folyamán sohasem maga a nyers számbeli túlsúly volt az, amelyik a magyarságot vezető szerephez juttatta, hanem a magyar értelmiségnek - amely nemcsak a magyarságból, hanem az itt lakó nemzetiségek színejavából is alakult - politikai képességei és tapitata s vezetésre hivatott szellemi elsőbbsége. ahol az elsőbbségnek ez a tárgyi alapja hiányzik, ott a választókerületek tendencziózus megalkotásával sem tudnók azt biztosítani. Sőt a kerületek részrehajló beosztása csak növelné a szándékosan háttérbe szorított nemzetiségek elkeseredését és ellentálló képességét is. Ezért arra törekedtem, hogy minden nemzetiségnek a tárgyilagos igazság egyenlő mértéke szerint jusson a politikai jogokban való részesedés.

Az 1913:XIV. tc. alapján a képviselőválasztói jogosultsággal birók száma hozzávetőleg 1,838.378 lesz, egy kerületre tehát (435 kerületet számítva) átlagosan 4226 választó esnék. Nyilvánvaló, hogy a választókerületeket oly merev matematikai pontossággal alkotni meg, hogy mindegyik kerület ezt az átlagos száot ölelje fel, vagy hogy ezzel szemben csak minimális eltéréseket mutasson, már csak a földrajzi viszonyok miatt is lehetetlen. De nem is volna helyes - épen az arányos és egyenlő képviseltetés szempontjából sem - a választókerületek megalkotásánál a formai egyenlőségnek keresése, s egy adott időpontban mutatkozó, de talán már a legközelebbi jövőben felbillenő számbeli egyensúlynak kizárólag irányadóul vétele. Annál kevésbé lehet mereven ehhez kötnünk magunkat, mert hiszen az a számbeli egyensúly, amelyre építhetnénk, máris a multé, s már a mai állapotokra is csak bizonyos fenntartással és óvatossággal alkalmazható. Arról, hogy az 1913:XIV. törvénycikkben megállapított képviselőválasztói jogosultsággal az egész országban, valamint törvényhatóságonkint s kerületenkint hányan birnak, csak az 1910. évi népszámlálással kapcsolatos összeírás alapján van tudomásunk. Ezek az adatok azonban már most is három évesek, s így sok részletükben elvaulhattak; egyes vidékeknek azóta végbement nagyobb fejlődése, másutt pedig az időközben beállott pangás érdemleges eltolódásokat okozhatott.

De - a dolog természete szerint - egyéb tekintetben is ingatag az 1810. évi népszámlálás által nyujtott alap. Az ez alapon rendelkezésünkre álló adatok ugyanis - bármily lelkiismeretes gonddal gyüjtettek - csak egyéni bevallások eredményei, anélkül, hogy -a gyorsan kideríthető eseteket kivéve - bizonyítás tárgya lehetett volna az, hogy a számlálólapokon bevallott értelmi vagy vagyoni kvalifikáczióval tényleg rendelkezik-e az illető; a képviselőválasztók névjegyzékébe való felvétel pedig még csak ezután, a megkívánt kellékek hitelt érdemlő és törvényszerű igazolása után következhetik be. A valószínűség a mellett szólé, hogy a népszámlálási adatoknak egyfelől az a hibájuk, hogy bizonyos fokig túlzottan, optimisztikusan mutatják a jövendő választók számát. Sőt épen ebből folyólag fel kell tennünk azt is, hogy ez a túlzás kisebb ott, ahol a kultura vagy a gazdasági jólét általában magasabb színvonalon áll; itt ugyanis nagyobb a valószínűsége annak, hogy a törvényben megkivánt feltételek tényleg megvannak, továbbá annak is, hogy a népszámlálás adatszolgáltatása megbízhatóbb. Viszont a népszámlálási adatok s a választói új névjegyzékek eredménye között előreláthatólag nagyobb lesz az eltérés a kulturában s a gazdasági fejlettségben elmaradt vidékeken, mert itt könnyebben eshetett meg, hogy a népszámlálásba ellenőrizhetetlen, téves adatok kerültek bele, ezek tehát a valóságnál kedvezőbb színben tüntetik fel a jövőbeni választók számát.

Máfelől azonban épen ellenkezőleg oly irányban is ingatag a népszámlálás által nyujtott alap, hogy némely helyen a valóságnál kevesebbnek tünteti föl a választói jogosultsággal birók számát. Főleg ott nyilvánul ez, ahol a régi jogon szereplő választók (1913:XIV. tc. 12. §-a) nagyobb arányban vannak, különösen a felvidéken. Ezek a választói névjegyzékbe jogosultságuk alapján fel vannak véve, tekintet nélkül arra, hogy tényleg ott vannak-e a kerületben. A népszámlálás alkalmával pedig csak azokról vettek föl számlálólapot, akik 1910. deczember 31-én itthon tartózkodtak; így természetesen a számlálólap azon kérdésére is, hogy választó-e az illető vagy nem, csak a jelenlevőkre vonatkozólag lehetett választ kapni. Mindazok a választói jogosultsággal birók tehát, akik az említett időben távol voltak, a választóknak a népszámlálás által megállapított számából hiányoznak. A felvidéki vármegyékben, amelyeknek lakosságából a legnagyobb mértékű az Amerikába vándorlás, különösen feltünő nagy a különbség a választói névjegyzékben szereplők s a népszámlálás idején itthon volt választók száma között. Végül a népszámlálás adatai és a névjegyzékek eredményei között mutatkozó jelentékeny eltérésnek magyarázatául szolgál az is, hogy a választók egy része - az 1874:XXXIII. tc. 38. §-ának rendelkezése ellenére - több elyen van összeírva és névjegyzékbe felvéve (pl. a föld- és házbirtokosok lakóhelyükön kívül mindazon községekben is, ahol ingatlanaik feküsznek; a kereskedők üzletük és lakóhelyük szerint is stb.), míg a népszámlálás alkalmával mindenkit csak egyetlen helyen írtak össze. Ha még mindezeken felül figyelembe vesszük, hogy a választókerületi beosztásnak hosszabb időre szólónak kell lennie, hogy tehát a jelenben bármily megbízható adatok alapján keresztülvitt kerületi beosztás eredménye később szükségképen nagyobb eltolódásokat fog felmutatni, úgy hogy a most helyesnek és egyenlőnek vélt beosztást később az élet alakulása a legnagyobb mértékben eltorzíthatja és igazságtalanná teheti: akkor - úgy hiszem - arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a választókerületeknek teljesen egyenlő beosztása s ennek az egyenlőségnek maradandó biztosítása olyan utópia, amelyre törekednünk, még ha tárgyi igazság rejlenék is benne, nem lehet.

Fontos kérdés azonban ezek után az, hogy milyen támpontokhoz kell mégis ragaszkodnunk a kerületek minél igazságosabb megalakítása érdekében, illetőleg, hogy milyen szélső határokig lehet elmennünk a tárgyi igazság érdekében az alaki egyenlőség rovására? Az Indokolás 2. számú mellékletét alkotó kimutatás szerint a külföldi példák arra vallanak, hogy a számszerű egyenlőséget általában nagyon alárendelt szempontnak tekintik, sokkal alárendeltebbnek, mint amennyire azt - már itt is hangsúlyozni kivánom - részemről helyesnek és megengedhetőnek tartom, jóllehet hazai viszonyaink közt, a nálunk nagyobb hullámzásokat mutató kulturális és gazdasági fejlettség egyébként még nagyobb eltéréseket is indokolhatóvá tenne.

Hogy a külföldi példák felsorolását a hozzánk legközelebb álló Ausztriával kezdjem, itt valóban megvalósult ugyan az általános, egyenlő, titkos választói jog, de az egyes választókerületek között rendkívül szélsőséges különbségek vannak. Bécs város 3-ik számú választókerületében csak 2191, 1-ső kerületében csak 2208, 4-ik választókerületében csak 2484 választó egy képviselőt, sőt még Lemberg 4-ik kerületében is csak 3169; Galiczia sokali választókerületében ellenben 59,963, a rawaruskaiban 58,912, s obertyni választókerületében 58,467 választó. Ausztriában tehát a legnagyobb kerületben 27-szer annyi választó választ egy képviselőt, mint a legkisebb kerületben. De még magában Bécs városában is igen nagy - jó tízszeres - különbségek vannak az egyes kerületek választóinak száma között, mert a fent ismertetett minimumokkal szemben a bécsi 22-ik számú kerület 22,734, a 11-ik számú 22,305, a 23-ik számú 21,843 választó után küld egy-egy képviselőt. Ausztria tíz legnagyobb választókerületében a választók száma az 1911. évben együttvéve 542,229-re rugott, a tíz legkisebb kerület választóinak száma pedig csak 30,010-et tett, tehát még így is 18-szoros különbség mutatkozik. S ellenvetésül ez adatokkal szemben még azt sem lehet felhozni, hogy a választókerületek oly régen állapíttattak meg, hogy a népesség nagyon eltérő későbbi fejlődése okozhatta volna ezt a feltünő eltolódást; mert hiszen Ausztria választókerülei beosztása tudvalevőleg 1907. évben történt, tehát a legújabbak közül való, s az itt idézett 1911. évi adatok mindössze négy évvel későbbről erednek, mint a választókerületek megalakítása. Ausztria különben épen nem egyedül álló példa a választókerületek látszólagos egyenlőtlen beosztására, sőt a szélsőségek még nagyobbak Belgiumban, ahol a legnagyobb került, az 52,607 választójú Anvers 88-szorosa a legkisebbnek, az 598 választóval biró Fauvillersnek, s a tíz legnagyobb kerületben itt is együttvéve 18-szor annyi választó van, mint a tíz legkisebb kerületben. A Németbirodalomban a legnagyobb képviselőválasztókerületben 339,256 választó van, a legkisebben pedig 10,709; Nagybritanniában 52,984 választó ugyanúgy egy képviselőt választ, mint 1742; a legnagyobb választókerület mind a két államban több mint harminczszorosa a legkisebbnek.

A két skandináv államban, Svédországban és Norvégiában is egyaránt 25-26-szoros különbségek vannak a legnagyobb és legkisebb választókerületek között; Francziaországban több mint tízszeres, Olaszországban közel hétszeres. A rendelkezésre álló külföldi anyagban csupán Dániánál és Németalföldnél száll lejebb e kilengés ötszörösnél; azonban itt is több mint négyszerese a legnagyobb választókerület a legkisebbnek. A képet még ki kell egy egészítsék Magyarország adatai, egyik újabb bizonyságául annak, hogy bármennyire szokásos és indokolt is a fentebbi példák szerint a számszerű egyenlőségtől való eltérés: mégis a hazánkban e tekintetben eddig létező állapot annyira szélsőséges volt, hogy azt továbbra fenntartani csakugyan nem lehet.

A 3. számú melléklet részletesen bemutatja azokat a kirívó eltéréseket, amelyek a hazai választókerületek nagysága tekintetében eddig fennforogtak. Legyen elég itt példaképen csak a következőket idézni: Magyarországon az 1813. évi választói névjegyzék szerint a legnagyobb kerület (Budapest VII. kerülete 18,189 választójával) 168-szor akkora, mint a legkisebb (a 108 választójú bereczki kerület) volt. Sőt ha a tíz legnagyobb kerületet összefoglalva hasonlítjuk össze a tíz legkisebb kerület választóinak összegével, még akkor is több mint harminczszoros eltérést találunk, akkorát, mint aminőt megközelítőleg sem mutat a felsorolt külföldi példák egyike sem. A tíz legnagyobb magyarországi kerület közül hat budapesti, egy pedig: a gödöllői, amely Ujpestet és Rákospalotát is magában foglalja: szintén Budapest közelsége révén emelkedik ki annyira a népes kerületek sorából is, úgy hogy a tíz közül csupán három valóságos vidéki kerület van. Ausztriában ezzel szemben a tíz legkisebb kerület közül három bécsi, a többi hét pedig szintén kizárólag városi kerület, Lemberg, Krakkó, Grácz és Lincz városok kerületei.

Ez az eltérés nagyon figyelemreméltó tanulságokat rejt magában. Mint hazánk példája mutatja (s többé-kevésbé ama többi külföldi államoké is, amelyek régebben állapították meg választókerületeiket, bár távolról sem oly régen, mint Magyarország), főleg a városi kerületek azok, amelyek népességben, kulturában és gazdasági jólétben leggyorsabban fejlődve, mihamar messze túlnőnek a megszabott kereteken, s bármily aggodalmas pontossággal kerekíttetnek is ki a választókerületek, a fejlődő élet hatalmas erejénél fogva épen ezek a kerületek rövid idő alatt megbonthatják az egyensúlyt. Még pedig úgy bontják meg, hogy az a kultura és gazdasági fejlettség képviseltetésének épen nem kedvező; mennél több egyén tömörül a városi kerületben, aránylag annál rosszabbá válik a városi lakosság képviselete a vidékkel szemben. Budapest székesfővárosban például 1869-ben egy választókerületre 30,076 lakos jutott, 1910-ben pedig 95,971; többi fejlődő városunkban is majdnem mindenütt megkétszereződött, vagy még ennél is erősebben fejlődött e negyven év alatt a népesség; nyilvánvaló tehát, hogy e városok képviselete is országgyűlésünkön aránytalanul kedvezőtlenebbé vált. Ha tehát van jogosultsága annak a szempontnak, hogy a városok s a kultura és gazdasági fejlettség tekintetében előrehaladottabb vidékek a választókerületek megalkotásánál kedvezményes elbánásban részesíttessenek, arra a nagyobb súlyra való tekintettel, amellyel a jelen társadalmában birnak: akkor kétszeresen megokolt ez a kedvezményes elbánás a jövőre való tekintettel, nehogy a formailag egyenlő aljárás folytán ezek a fejlődő czentrumok idővel az arányos képviseltetés szempontjából még háttérbe is szoruljanak. S amikor a városoknak az őket megillető nagyobb súlyt akarjuk biztosítani az országgyűlésen, nem lehet megfeledkeznünk arról a szinte fizikai törvény erejével ható jelenségről sem - amit az összes demográfiai és gazdasági megfigyelések is igazolnak - hogy a városokban ismét a központ bír legnagyobb súlylyal, ez vonzza magához a perifériákról az értelmi és vagyoni erőt, itt halmozódik föl, ide tódul be mindaz, ami a városi elemben legértékesebb és legvárosibb. A városok központjaiban, belső negyedeiben tehát kisebb létszám is híven reprezentálja a városi elem kulturális és gazdasági kiválóságát; míg a külső részeken nagyobb kerületek alkotása is indokolt, egyfelől, mert a külső részek fejlődése közvetve igen gyakran a központból kifelé ható erő eredménye, másfelől, mert a külső területek legértékesebb elemei ritkán állandóak, azokat a központ többnyire felszívja és magába olvasztja. Ausztriának új választókerületi beosztása már ezeknek a tanulságoknak a figyelembevételével készült s bizonyára ezért alkottak kicsiny városi kerületeket a központban, aránylag nagyobbakat a külvárosokban, s ezért alkották a legnagyobb vidéki kerületeket Galicziának ruthén részeiben, ahol a kulturális és gazdasági fejlettség nemcsak ma a legalacsonyabb, hanem előreláthatólag a jövőben is sztagnáló, vagy legalább is lassan haladó marad.

Ez a törvényjavaslat, illetőleg az ennek intencziói szerint kiadandó részletes beosztás távolról sem tervez oly szélsőségeket, mint aminők az osztrák kerületi beosztásnál mutatkoznak. Azt azonban a tervezet készítésénél szem előtt tartottam, hogy a kulturában és gazdasági jólétben előrehaladottabb területek (legyenek azok akár városi, akár vidéki területek) aránylag kisebb kerületeket kapjanak, s így több képviselőt választhassanak. Tettem ezt elsősorban a jövő alakulás szempontjából, hogy a bekövetkezhető fejlődés ezen területek képviseltetési kilátásait ne rontsa meg, de tettem abban a meggyőződésben is, hogy jelenlegi erőviszonyaik is intezivebb képviseltetést tesznek indokolttá. Amikor az 1848. évi országgyűlésen - a később a V. törvénycikkbe iktatott - kerületi beosztást a Karok és Rendek tárgyalták, s amikor hangok emelkedtek - bár kizárólag partikuláris érdekekből - a kerületek minél egyenlőbb megosztása mellett, Kossuth Lajos, a beosztási tervezetnek egyik társszerzője, aki tárgyilag meg nem oldható egyenlőtlenséget bizonyára meg nem tűrt volna, maga védte meg a műveltebb és gazdaságilag fejlettebb vidékeknek juttatott nagyobb kedvezményeket („ha úgy mérjük is a kerületeket, mint a sáfrányt, s ha úgy vesszük is fel, hogy minden arvai lakos annyit nyom, mint egy váczi-utczai milliós Pesten, még így sem jut.

Árvának három egész követ”). Ezért alkotott az 1848. évi törvényhozás 15,000 és 40,000 lakójú kerületeket is az átlagos 30,000 főnyi népességüekkel szemben. Ez a történelmi példa is indokolja az eltéréseket, amelyeket - ismétlem - nemcsak a kifejezetten városi kerületek javára látok helyénvalónak, hanem ama vidéki kerületek, gyakran egész vármegyék javára is, ahol a népesség műveltsége, az adóstatisztikából megállapítható gazdasági jóléte közszempontból az illető területek az értékesebbek közé, népét a politikailag jelentősebbek közé sorozza. Ezek a területek különben is többnyire fejlődésre képesebbek, s így a jövő képviseltetés egyensúlya szempontjából is indokolt ezeket kisebb választókerületekre osztani.

Bármily fontos és lehetőleg szem előtt tartani kivánt elv volt ez különben, még sem tudtam azt tervezetemben következetesen és mindig érvényesíteni, mert gyakran éreztette hatását ezzel az elvvel szemben egy másik, szintén nem alárendelt jelentőségű szempont, az t. i., hogy a szerzett jogokat, amennyire lehetséges volt, kimélni akartam, s nagyon feltünő változásokat kezdeményezni, egyes vidékek képviseltetését a korábbi állapothoz képest szembetünően lefokozni, nem tartottam helyesnek. Egyedül a lehető egynlősítésre való törekvés és a kulturában és gazdaságilag fejlettebb vidékek előtérbe helyezése azzal a következménnyel járt volna, hogy némely vármegyei törvényhatóságban, ahol a műveltség s a gazdasági jólét - többnyire a földrajzi viszonyok kényszere miatt - kezdetlegesebb fokon áll, s ahol a népességi és a választói aránynál fogva is kevesebb kerület létesítése lenne indokolt, feltűnően leszállana a kerületek száma. Az ily esetekben figyelemmel voltam arra, hogy a korábbi állapot az illető vidék népének már bizonyos politikai súlyt biztosított, s azt úgyszólván némi politikai iskolázottságban részesítette; a történelmi fejlődésre s a szerzett jogokra való tekinteteken kívül is van tehát okunk föltenni, hogy e törvényhatóságokra továbbra is megnyugvással lesz bízható a politikai jogoknak az őket - osztó igazság szerint - megillető résznél valamivel nagyobb mértéke. Ezért nem hozom javaslatba némelyik vármegyében a kerületek számának olymérvű csökkentését, mint aminő - a fenti szempont következetes érvényesítése esetén - egyébként indokolt lett volna; hanem egy harmadik szempontot - a statusquonak méltányossági tekintetekből való lehető kimélését - csatolva az eddigiek mellé: mérséklendőnek tartom a leszállítást egész addig a határig, ameddig ez az országos érdekekkel összeegyeztethető.

Különösen szem előtt tartottam ezt a kisebb vármegyékben, ahol már eddig is kevés kerület volt, s ahol már egynek elvesztése is érezhetőbb különbséget okoz, mint több kerülettel biró vármegyékben a kettővel vagy hárommal való apasztás. Részben a statusquo lehető fenntartása érdekében, azért tudniillik, hogy a vidéki kerületek számát ne kelljen túlságosan apasztani, Budapestnek a tervezet nem juttat annyi képviselőt, mint amennyi választóinak száma s a fővárosnak elhatározóan nagy kulturális fölénye folytán látszólag indokolt lenne. Ha ugyanis csupán e két főszempont: a választók száma s a városoknál különösen mérlegelt kulturális és gazdasági erő után indulnánk, Budapest részére a kerületeknek oly nagy számát kellene biztosítanunk, hogy az a vidéki kerületeknek nagymértékű apasztásával, az ott szerzett jogoknak s korábban kialakult helyzeteknek igen szembeötlő sérelmével járna. S úgy hiszem, ez annál méltánytalanabb eljárás volna a vidékkel szemben, mert hiszen Budapest mai nagyságát, hatalmas föllendülését nemcsak saját magának, de a vidéknek is köszönheti: onnan vonzotta magához, onnan szítta magába erejének, népességének legnagyobb részét. Ha most ezt a Budapestnek juttatott erőtöbbletet úgyszólván visszaadjuk a vidéknek politikai jogok alakjában: ez nem csupán méltányos eljárás, hanem logikus is s az erők egyensúlya szempontjából indokolt. Különben is a vidék lakosságának sok helyütt úgyszólván egyetlen alkalmas a közügyekkel való foglalkozásra s az ország dolgaiban való akaratnyilvánításra a képviselőválasztói jog gyakorlása. Budapest népe viszont közvetlen közelből szemléli az ország közügyeinek vitelét, a sajtóban, népgyűléseken, különféle szervezeteiben bő alkalma van hozzá is szólni azokhoz, itt tehát kevésbé aggályos, ha aránylag valamivel nagyobb kerületek alakításával kisebb képviseletet biztosítunk is részére. Ez a relative kisebb képviselet különben a budapesti eddigi kilencz kerülettel szemben még mindig 22-öt, vagyis 13 új kerületet jelent, ami Budapest nagy jelentőségének teljes méltánylását mutatja. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a Budapest közvetlen környékén alakuló négy-öt kerület tulajdonképen a főváros külvárosi kerületeinek tekinthető, mert választóiknak tekintélyes része a fővárosban él és dolgozik.

Megjegyzem még, hogy az 1913:XIV. tc. 25. §-ának második bekezdéséből folyó azt a felhatalmazást, hogy egyes választókerületek kivételesen két (vármegyei vagy városi) törvényhatóság területéből is legyenek alakíthatók, csupán két esetben vettem igénybe a kerületi beosztás tervezésénél. Mert bár különösen attól, ha egyes vármegyéknek határszéli szomszédos területrészei egybe kapcsoltatnának, nemcsak helyi, de magasabb állami szempontból is számottevő jó eredmények lennének remélhetők: mégis a választókerületi beosztásnak különben is nehéz problémáját vármegyei területrész-átcsatolásokkal súlyosbítani nem kivántam; a csupán választókerületi szempontból való átcsatolás pedig sok közigazgatási gyakorlati nehézséggel járna. Így - amint erre a részletes indokolás során fogok kiterjeszkedni - csupán két (városi-falusi) vegyes kerület alakítását hozom javaslatba. Amennyiben később, a közigazgatási reformok megalkodásakor, esetleg a vármegyei terület-revizióra is rákerülne a sor: természetesen ehhez képest a választókerületi beosztás is megfelelő kiigazításra szorul majd.

III. A választókerületek megosztásának az egyes törvényhatóságokon belül nagyrészt ugyanazon szempontok szerint kell történnie, mint amelyeket föntebb az egyes törvényhatóságokra eső kerületek számának megállapítása tekintetében kiemeltem. Ügyelni kell tehát egyfelől arra, hogy az egyes kerületek a népesség száma, s a választók száma tekintetében arányosak legyenek; de figyelni kell másfelől arra is, hogy a magasabb kultura s az emelkedettebb gazdasági jólét, különösen városainknak mind jobban növekedő jelentősége kellőképen mérlegeltessék; nem téveszthető végül szem elől az eddigi állapot sem, mert lehetőleg kimélni kell a fentebb ismertetett indokokból azokat az elemeket, amelyek az eddigi választójogi törvények alapján politikai súllyal s választójoguk hosszú gyakorlatából folyólag bizonyos politikai iskolázottsággal is birtak. A választói jogosultság nagymértékű kiterjesztése következtében arról természetesen szó sem lehet, hogy ezek az elemek eddigi politikai súlyukat teljes mértékben megtarthassák. Mindenesetre tért fognak veszíteni, némely helyen nagyon is jelentékeny mértékben. A kerületek megalakításánál inkább csak arra kell ügyelni, hogy az érvényesülés lehetősége egészen el ne zárassék előlük, s a politikai szereplés tekintetében teljesen háttérbe ne szoruljanak. Az a látszólagos aránytalanság tehát, amely egyes törvényhatóságok határán belül a kerületek nagysága tekintetében elkerülhetetlenül mutatkozni fog, e három szempont arányos érvényesítéséből ered.

Igyekezni kell arra is, hogy a választókerületek területileg összefüggő egészet alkossanak. Távolról sem annyira lényeges szempont ugyan ez jövőre, mint volt eddig, mert hiszen az új választási rend szerint a választónak nem kell beutazni a kerület székhelyére, hanem lakóhelyéhez közel, a szavazókör székhelyén gyakorolhatja választói jogát, s így a területi tagoltság különösebb zavarokat a választói eljárás folyamán nem okozhatna; mégis abból a törekvésből, hogy egy-egy választókerületben minél inkább homogén elemek kerüljenek össze, lehetőleg olyanok, akik részben eddig is együtt gyakorolták választói jogukat, szükségképen következik, hogy a területi összefüggés megőrzésére nagy súlyt kell helyeznünk. Kivétel ebben a tekintetben oly esetekben indokolt, amikor a járási vagy körjegyzői beosztás épségben tartása kivánta meg a választókerület területi összefüggésének némi megszakítását, vagy pedig oly esetekben, amikor épen az egy kerületbe csoportosítandó elemek homogenitásának megőrzése érdekében kell a területi összefüggést megszakítani, pl. amikor rendezett tanácsú városok együtt alkotnak egy kerületet, amely esetben természetesen a szoros területi összefüggés megszakad. Az e városokat környező vidék azonban már ismét összefüggően alkothat egy kerületet. Magától értetődik, hogy a törvényhatósági városoknak, valamint a magukban külön kerületet alkotó r. t. városknak kerületei egyebütt is csak a közvetlen környező vidék területéből kiszakítva alakíthatók meg, a területi összefüggésnek ilyen értelmű megszakítása azonban az eddigi választókerületi beosztásban is rendszeres volt. Hogy a területi összefüggés nem jelenthet mindig szabályos alakú kerületeket, az önként érthető; a geometriai kerekdedség azonban sokkal alárendeltebb tényező, mint azok a szempontok, amelyek a lehetőleg azonos összetételű elemeket kivánják egy kerületbe csoportosítani. Területi egyformaságot különben annál kevésbé lehet elérni a választókerületek megalakításánál, mert a népesség sűrűsége vidékenkint rendkívül különböző. Az északkeleti, keleti és délkeleti határhegységekben, valamint a Királyhágó vonalán hatalmas kiterjedésű lakatlan területek, havasok stb. vannak. Természetes, hogy azok a választókerületek, amelyek e néptelen vidékeket foglalják magukba, külső alakjukban sokkalta nagyobbak lesznek, mint azok, amelyek területére sűrű lakosságú vidékek esnek; az egyenlőtlenség azonban csak a térképen mutatkozik nagynak, nem pedig a népességben s a választók számában.

Fontos irányelv az is, hogy a kerületi beosztás - amennyiben a mértékadó egyéb szempontok mellett ez lehetséges - simuljon a közigazgatási beosztáshoz, nevezetesen, hogy egyes főszolgabírói járások területe ne tördeltessék szét nyomós okok nélkül több választókerületbe, és hogy a körjegyzőségek községei lehetőleg ne választassanak el egymástól választókerületi beosztás tekintetében. Nemcsak az egységes közigazgatásnak az érdekei kivánják ezt meg, hanem indokolttá teszi az a már többször hangsúlyozott szempont is, hogy a homogén elemek lehetőleg együtt tartassanak, s akik korábban együtt gyakorolták választói jogukat, ezentúl se választassanak szét. A közigazgatási beosztás határainak lehető tiszteletben tartására való törekvés is azzal az eredménnyel jár, hogy a választókerületek nagyságában természetszerűleg bizonyos egyenlőtlenségek mutatkoznak. Még természetesebb, hogy a városok politikai súlyának emelése szintén az egyenlőtlenségek fokozására, nagyobb vidéki kerületekkel szemben kisebb városi kerületek megalkotására vezet. A kizárólagos városi érdek, minél több külön városi kerület alakítását kívánná; viszont jelentős közérdek az is, hogy a falusi községek ne maradjanak egészen elszigetelve, s hogy a nagyobb kulturális és gazdasági fejlettséggel rendelkező városoknak sok tekintetben üdvös vezető hatását egészen ne nélkülözzék. A helyes középúton tehát akkor haladunk, ha a törvényhatósági városok kerületeinek számát jelentékenyen gyarapítjuk, a nagyobb rendezett tanácsú városokat - tekintet nélkül a statusquóra - külön városi kerületekké tesszük, vagy ilyenekül meghagyjuk, kivételesen ugyanazon vármegye területén fekvő kisebb r. t. városokat külön városi kerületekké egyesítünk, végül ha ott, ahol vegyes (városi-falusi) kerületeket alkotunk, lehetőleg ügyelünk arra, hogy a városhoz csak annyi felusi község csatoltassék, amennyi a városi elemnek uralkodó helyzetét nem veszélyezteti.

Annak bizonyítékául, hogy az új kerületi beosztás a városi népességnek az eddiginél nagyobb érvényesülését eredményezi, utalok arra, hogy rendszerem szerint a városi jellegá kerületeknek, vagyis azoknak száma, amelyekben vagy kizárólag a városi lakosság választ, vagy pedig a kerület vegyes (városi és vidéki) ugyan, de a többséget a városi elem alkotja, 85-ről előreláthatólag 105-re emelkedik, pedig sok olyan - nem külön képviselő küldésének jogával felruházott - kisváros elveszti ezt a jogot, amely jelentéktelenségénél fogva csak látszólag szaporította a városi választókerületek számát. Megjegyzem még, hogy mind az önálló r. t. városi, mind a vegyes, de határozottan városi jellegű kerületek kiválasztásánál az illető városok népszaporodásának az országos átlagnál kedvezőbb volta, továbbá ipari jellege erős nyomatékkal esik latba. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az iparosvárosok rendszerint gyorsabban fejlődnek, ezeknél tehát, valamint azoknál, amelyekben a népszaporodás kedvezőbb, az erőviszonyoknak jövőbeli alakulására is tekintettel kell lennünk. Ezért a fejlődött és inkább ipari jellegű városokban aránylag kisebb létszámot és választói létszámot lehet a kerületi beosztás tervezésénél alapul venni. A további fejlődés az egyelőre mutatkozó eltéréseket csakhamar el fogja simítani, mert ezek a kisebb kerületek fejlődésképesek lévén, a többiek nagyságát előreláthatólag a közel jövőben elérik.

IV. A vármegyei választókerületi székhelyek kijelölése akkor, amikor a kerületek nagysága és határai nagyjában már tisztázva vannak, legtöbbször önként adódik; a tervezett kerület természetes földrajzi, vagy gazdasági, vagy kulturális központja kinálkozik legalkalmasabb székhelyül. A szavazási rendszer deczentralizálása következtében jövőre már nem lesz annyira szükség arra, hogy a választókerület székhelye egyúttal a közlekedési viszonyok szempontjából is központi fekvésű legyen, mert a választói jog könnyebb gyakorolhatása tekintetében inkább az a lényeges, hogy a szavazóköri székhelyek legyenek nehézség nélkül hozzáférhetők a szavazókör választói részére. Mégis a központi fekvés nem lesz jelentőség nélküli ezután sem. A kerületi székhely ugyanis központja a választói elnök mindamaz intézkedésének, amelyeket akár előzetesen, akár pedig a választási aktus alatt tesz; ide szállítják be a kerület összes szavazóköreiből a választási eredményeket, itt számlálják össze a szavazatokat, s állapítják meg a választás eredményét. Szükség lesz tehát arra, hogy a választókerület székhelye az összes szavazóköri székhelyekkel lehetőleg kedvező összeköttetésben legyen. Ezért választottam a tervezett választókerületek székhelyéül rendszerint a járási székhelyeket, amelyek a közigazgatási szervezetnek is központjai, vagy a külön kerületet nem alkotó r. t. városokat, amelyek többnyire földrajzi központok. Ahol a korábbi kerületi beosztás szerinti székhely ezeknek a követelményeknek megfelel, ott lehetőleg megtartottam azt tervezetemben kerületi székhelyül továbbra is; másutt - ha járási központ nem volt alkalmas székhelyül kijelölhető - a kulturális vagy gazdasági szempontokból kiválóbb községeket szemeltem ki.

1. számú melléklet.

A választókerületek száma s az egy választókerületre eső átlagos lélekszám egyes államokban

Folyó-
szám

Az ország neve

Lélekszám
A választókerületek száma Egy választó-
kerületre eső lélekszám
I. Európai államok.
1 Magyarország 18,142.200 413 43.928
2 Ausztria 28,571.934 516 55.372
3 Bajorország 6,887.291 163 42.253
4 Belgium 7,423.784 186 39.913
5 Bulgária 4,337.516 213 20.364
6 Dánia 2,901.219 114 25.449
7 Francziaország 39,601.509 587 67.464
8 Görögország 2,631.952 177 14.870
9 Luxemburg 259.889 53 4.904
10 Monaco 19.121 21 911
11 Montenegro 225.000 62 3.629
12 Nagybritannia 45,365.599 670 67.710
13 Németalföld 5,858.175 100 58.582
14 Németbirodalom 64,925.993 397 163.542
15 Norvégia 2,391.782 123 19.445
16 Olaszország 34,686.683 508 68.281
17 Oroszország 145.614,200 442 329.444
18 Poroszország 40,165.219 443 90.666
19 Portugália 5,975.000 164 36.433
20 Románia 7,248.061 183 39.607
21 Spanyolország 19,588.688 404 48.487
22 Svájc 3,753.293 189 19.859
23 Svédország 5,521.943 230 24.008
24 Szászország 4,806.661 91 52.820
25 Szerbia 2,911.701 160 18.198
26 Törökország 6,925.000 280 24.732
27 Württemberg 2,437.574 82 29.727
II. Európán kivüli államok.
1 Argentina 7,123.663 120 59.364
2 Ausztráliai Szövetséges Államok 4,918.707 75 65.583
3 Brazilia 21,580 000 212 101.793
4 Canada 7,204.838 221 32.601
5 China 402,000.000 126 3,190.476
6 Délafrikai Egyesült Államok 5,973.394 121 49.367
7 Egyiptom 11,287.359 46 245.377
8 Észak Amerikai Egyesült Államok 90,753.277 392 231.513
9 Japán 50,052.798 381 131.372
10 Mexiko 15,063.207 233 64.649
11 Perzsia 10,000.000 156 64.103

2. számú melléklet.

A legnagyobb és legkisebb választókerületek választóinak száma egyes külföldi államokban

I. Ausztria.
(1911. év.)

a) Maximum. b) Minimum.
Választók. Válsztók.
1. Galiczia Sokal stb. 59,963 1. Alsó-Ausztira: Bécs 3. vk. (I. ker. III. része)
2191
2. Galiczia Rawa Ruska stb. 58,912 2. Alsó-Ausztria: Bécs 1. vk. (I. ker. I. része)
2208
3. Galiczia Obertyn stb. 58,467 3. Alsó-Ausztria: Bécs 4. vk. (I. kerület utolsó része)
2484
4. Galiczia Peczenizyn stb. 56,708 4. Galiczia: Lemberg 4 vk. (I. ker. I. része, IV. ker. II. része és V. ker. utolsó része)

3169
5. Galiczia Wojnilow stb. 55,938 5. Galiczia: Krakkó 4. vk. (VI. kerület) 3172
6. Galiczia Medenicze stb. 55,697 6. Galiczia: Lemberg 1. vk. (a IV. és V. ker. I. része)
3287
7. Galiczia Baligród stb. 53,062 7. Felső-Ausztria: Lincz 1. vk. (I. rész) 3323
8. Galiczia Melnicza stb. 52,318 8. Stájerország: Grácz 1. vk. (I. kerület)
3356
9. Galiczia Przemysl stb. 45.952 9. Stájerország: Grácz 1. vk. (I. kerület)
3356
10. Galiczia Bloszowcze stb. 45,212 10. Felső-Ausztria: Lincz 1. vk. (II. rész)
3440
A legnagyobb kerület a legkisebbnek 27.4-szerese.
A tíz legnagyobb kerület a tíz legkisebbnek 18.1-szerese.

II. Belgium.
(1906/7. év.)

a) Maximum. b) Minimum.
Választók. Válsztók.
1. Anvers 52,607 1. Fauvillers 598
2. Gand 37,712 2. Nassogne 1181
3. Bruxelles 37,366 3. Ferrieres 1301
4. Liege 36,069 4. Wellin 1598
5. Brouges 27,856 5. Passchen-Deale 1768
6. Charleroy 27,777 6. Érezée 2006
7. Louvain 22,204 7. Vielsalm 2067
8. Fontaine PEveque 21,614 8. Sibret 2073
9. Ixelles 18,717 9. Boullon 2128
10. Namur 18,607 10. Nieuport 2243
A legnagyobb kerület a legkisebbnek 88.0-szorosa.
A tíz legnagyobb kerület a tíz legkisebbnek 17.7-szerese.

III. Dánia.
(1910. évi.)

a) Maximum. b) Minimum.
Választók. Válsztók.
1. Frederiksberg II. kerület 11.401 1. Lejre 2322
2. Koppenhága XI. kerület 9177 2. Koppenhága VII. kerület 2394
3. Koppenhága X. kerület 8980 3. Fröstrup 2427
4. Frederiksberg I. kerület 8499 4. Aerösköbing 2590
5. Lyngbí 7888 5. Kopenhága IV. kerület 2641
6. Kopenhága IX. kerület 7887 6. Vonsield 2816
7. Kopenhága XIII. kerület 7094 7. Koppenhága III. kerület 2896
8. Valby 6771 8. Braestrup 2923
9. Aalborg 6583 9. Horsens Land 2931
10. Esbjerg 6315 10. Praestő 2960
A legnagyobb kerület a legkisebbnek 4.9-szerese.
A tíz legnagyobb kerület a tíz legkisebbnek 3.0-szorosa.

IV. Francziaország.
(1912. év.)

a) Maximum. b) Minimum.
Választók. Válsztók.
1. Seine et Oise. Versailles I. kerület 36,472 1. Alpes (Basses). Barcelonette 3446
2. Indre et Loire. Tours I. kerület 32,674 2. Alpes (Basses). Castellene 5112
3. Vienne (Haute) Limoges I. kerület 32,567 3. Alpes (Basses). Sisteron 5997
4. Allier. Lapalisse 32,547 4. alpes (Hautes). Briancon 6558
5. Dordogne. Sarlat 31,254 6. Alpes (Hautes). Embrun 6767
7. Maine et Loire. Angers I. kerület 31,200 7. Alpes Maritimes. Puget-Théniers 6805
8. Nord. Cambrai I. kerület 31,117 8. Siene. Paris VIII-e II. kerület 7085
9. Somme. Amiens II. kerület 30,870 9. Rhone. Lyon V. kerület 7628
10. Loire Inférieure. Nantes IV. kerület 30,675 10. Alpes Maritimes. Nice II. kerület 7862
A legnagyobb kerület a legkisebbnek 40.6-szerese.
A tíz legnagyobb kerület a tíz legkisebbnek 5.0-szöröse.

V. Nagybritannia.
(1910/11. év.)

a) Maximum. b) Minimum.
Választók. Válsztók.
1. South or Romford 52,984 1. Kilkenny 17412
2. S.-West or Walthamstow 39,117 2. Newry 2021
3. Wandsworth 38,523 3. Galway 2306
4. Harrow 35,379 4. Durham 2601
5. Tottenham 29,620 5. Bury St. Edmunds 2817
6. Handsworth 28,937 6. Wick District 3018
7. Cardiff District 28,723 7. Whitehaven 3050
8. Enfield 28,571 8. Sutherland 3055
9. Nort-East or Wimbledon 27,810 9. Waterford 3104
10. Sretford 27,629 10. Tower Hamlets St. Georges 3133
A legnagyobb kerület a legkisebbnek 30.4-szerese.
A tíz legnagyobb kerület a tíz legkisebbnek 12.6-szerese.

VI. Németalföld.
(1910. év.)

a) Maximum. b) Minimum.
Választók. Válsztók.
1. Amsterdam IX. kerület 20,155 1. Amsterdam IV. kerület 4613
2. Amsterdam III. kerület 14,884 2. Amsterdam II. kerület 4878
3. Amsterdam V. kerület 14,547 3. Amsterdam VII. kerület 4989
4. Rotterdam IV. kerület 14,485 4. Amsterdam I. kerület 5032
5. Beverwijk 13,820 5. Amsterdam VIII. kerület 5114
6. Hága III. kerület 12,999 6. Rotterdam III. kerület 5656
7. Hilversum 12,601 7. Amsterdam VI. kerület 5956
8. Hága II. kerület 12,019 8. S' Hertogenbosch 6153
9. Rotterdam II. kerület 11,923 9. Vekhel 6284
10. Hága I. kerület 11,667 10. Druten 6397
A legnagyobb kerület a legkisebbnek 4.4-szerese.
A tíz legnagyobb kerület a tíz legkisebbnek 2.5-szerese.

VII. Németbirodalom.
(1912. év.)

a) Maximum. b) Minimum.
Választók. Válsztók.
1. Postdam. Teltow-Besskow-Storkow-Charlottenburg
339,256
1. Schaumburg-Lippe herczegség
10,709
2. Berlin. Aussere Stadt, Nord und Nordwest
219,782
2. Marienwerder. Deutsch-Kronc o
12,988
3. Hamburg. Geest und Marschlande
182,193
3. Pr. Schleswig-Holstein. Herzgtum-Lanenburg
13,284
4. Arnsberg. Bochum-Gelsenkirchen-Hattingen
162,995
4. Berlin. Mitte
13,407
5. Potsdam. Niederbarnim 152,415 5. Waldeck herczegség 13,661
6. Lipcse. Amthauptmannschaft 134,755 6. Elszász-Lotharingia. Rappoltsweiler 13,696
7. Berlin. Ausere Stadt, Ost 133,822 7. Liegnitz. Löwenberg 14,123
8. München II. kerület 128,912 8. Posen. Fraustadt 14,273
9. Düsseldorf. Mülheim a d.Ruhr-Stadt Duisburg
126,929
9. Posen. Krotoschin 14,319
10. Arnsberg. Dortmund 125,551 10. Elszász-Lotharingia. Gebweiler 14,429
A legnagyobb kerület a legkisebbnek 31.7-szerese.
A tíz legnagyobb kerület a tíz legkisebbnek 12.7-szerese.

VIII. Norvégia.
(1909. év.)

a) Maximum. b) Minimum.
Választók. Válsztók.
1. Kristiania III. kerület 18,698 1. Flekkefjord 727
2. Kristiania V. kerület 16,060 2. Risör 1362
3. Kristiania IV. kerület 15,889 3. Brevig og Holmestand 1523
4. Kristiania I. kerület 15,842 4. Porsgrund 1625
5. Kristiania II. kerület 15,400 5. Kragerő 1657
6. Akerhuss amt. Baerum og Follo 9909 6. Hammerfest. Vardő og Vadső 2130
7. Akerhuss amt. Aker 9633 7. Kristiansand II. kerület 2393
8. Söndre Bergenbus amt. Midthordland
9406
8. Kristiansand I. kerület 2601
9. Buskernd amt. Ringerike 9310 9. Bodö og Narvik 2618
10. Kristians amt. Hadeland og Land 9218 10. Tromső 2760
A legnagyobb kerület a legkisebbnek 25.7-szerese.
A tíz legnagyobb kerület a tíz legkisebb kerületnek 6.7-szerese.

IX. Olaszország.
(1913. év.)

a) Maximum. b) Minimum.
Választók. Válsztók.
1. Milano V. kerület 42,393 1. Potenza, Brienza 6518
2. Róma II. kerület 40,684 2. Potenza, Muro Lucano 7452
3. Milano VI. kerület 32,044 3. Potenza, Corleto Perticara 7738
4. Genova I. kerület 31,240 4. Salerno. Sala Consilina 7754
5. Torino IV. kerület 29,475 5. Consenza. Castrovillari 8226
6. Catania I. kerület 28,998 6. Catanzaro. Chiaravelle Centrale 8680
7. Bologna III. kerület 27,607 7. Potenze. Tricarico 8709
8. Torino II. kerület 27,370 8. Napoli XII. kerület 8788
9. Genova. San Pier d'Arena 26,635 9. Potenza. Chiaromonte 8885
10. Bari. Andria 25,518 10. Campobasso. Agnone 9024
A legnagyobb kerület a legkisebbnek 6.5-szerese.
A tíz legnagyobb kerület a tíz legkisebbnek 3.8-szerese.

X. Svédország.
(1909/11. év.)

a) Maximum. b) Minimum.
Választók. Válsztók.
1. Göteborgs och Bouhslan.
Göteborgs stad

16,288
1. Vasterbottens lan. Norsjö och
Mala tingslag

616
2. Stockholm IV. kerület 8991 2. Södermanlands lan. Akers och. Selebo harad
836
3. Malmőhms lan. Malnő stad 8789 3. Kalmar lan. Norra Tjusts harad 866
4. Stockholm III. kerület 8334 4. Södermanlands lan. Villatinge harad 877
5. Stockholm II. kerület 7954 5. Kalmar lan. Vasterviks stad 889
6. Stockholm V. kerület 7626 6. Gottlands lan. Visby stad 899
7. Stockholm I. kerület 5473 7. Alsborgs lan. Vedens och Bolletygds harad
1070
8. Östergötlands lan. Norrköpings stad 5473 8. Norbottens lan. Lulca och Haparanda stader
1075
9. Södermanland lan. Eskilstuma stad 4834 9. Göteborgs och Bohnslan. Lane och Stangenas harad
1094
10. Gafleborgs lan.
Gastrikslands östra tingslag

4724
10. Blekinge lan. Östra harads domsaga 1105
A legnagyobb kerület a legkisebbnek 20.4-szerese.
A tíz legnagyobb kerület a tíz legkisebbnek 8.7-szerese.

3. számú melléklet.

A magyarországi legnagyobb és legkisebb választókerületek az 1913. évre érvényes névjegyzékek szerint

A) Maximum.
6000 választónál népesebb kerületek:

Budapest VII. kerület 18,189
Budapest VI. kerület 17,167
Budapet VIII. kerület 13,291
Gödöllői (Pest) 11,925
Budapesti IX. és X. kerület 10,468
Homonnai (Zemplén) 8916
Budapesti V. kerület 7968
Fülöpszállási (Pest) 7161
Budapesti I. kerület 7142
Fehértemplomi (Temes) 6927
Karánsebesi (Krassó-Szörény) 6788
Bobrói (Árva) 6451
Monori (Pest) 6306
Felvidéki (Bereg) 6277
Ozorai (Torontál) 6229
Pancsovai (Torontál) 6189
Szegedi II. kerület 6168
Nagyzorlenczi (Krassó-Szörény) 6023
Nagyváradi 6003
Nagymihályi (Zemplén) 5845
Alsódabasi (Pest) 5700
Hódmezővásárhelyi 5665
Ökörmezői (Máramaros) 5642
Orosházai (Békés) 5527
Muraszombati (Vas) 5481
Szolnoki (Jász-Nagykun-Solnok) 5458
Máramarosszigeti (Máramaros) 5428
Dunapataji (Pest) 5418
Aradi 5408
Nagykanizsai (Zala) 5401
Ráczkevei (Pest) 5387
Budapesti II. kerület 5152
Temesvári 5126
Baksai (Zala) 5118
Gyomai (Békés) 5111
Lugosi (Krassó-Szörény) 5091
Karczagi (Jász-Nagykun-Szolnok) 5086
Alsókubini (Árva) 5057
Élesdi (Bihar) 5047

B) Minimum.
1000 választónál kevesebbet számláló kerületek:

Bereczki (Háromszék) 108
Széki (Szolnok-Doboka) 110
Oláhfalui (Udvarhely) 181
Erzsébetvárosi (Kis-Küküllő) 273
Abrubánya-verespataki (Alsó-Fehér) 295
Vizaknai (Alsó-Fehér) 420
Szamosujvári (Szolnok-Doboka) 477
Ujegyházi (Szeben) 496
Toroczkói (Torda-Aranvos) 533
Kézdivásárhelyi (Háromszék) 636
Görgői (Abauj-Torna) 643
Gyulai (Kolozs) 644
Körmöczbányai (Bars) 704
Csongrádi (Csongrád) 904
Kovásznai (Háromszék) 925
Bicscsei (Trencsén) 928
Tekei (Kolozs) 928
Magyarlgeni (Alsó-Fehér) 930
Kiszuczaujhelyi (Trencsén) 932
Sepsiszentgyörgy (Háromszék) 725
Szászhermányi (Brassó) 739
Nagyilondai (Szolnok-Doboka) 743
Székelyudvarhelyi (Udvarhely) 750
Gyulafehérvári (Alsó-Fehér) 771
Nagyajtai (Háromszék) 780
Balavásári (Kis-Küküllő) 826
Dobrai (Hunyad) 828
Nagydisznódi (Szeben) 833
Alsóárpási (Fogaras) 835
Nagyiklódi (Szolnok-Doboka) 874
Marosvásárhelyi alsó kerület 888
Kőhalmi (Nagy-Küküllő) 896
Csaczai (Trencsén) 937
Szini (Abauj-Torna) 940
Vidombáki (Brassó) 953
Vágbeszterczei (Trencsén) 955
Marosujvári (Alsó-Fehér) 975
Beszterczebányai (Zólyom) 993

4. számú melléklet.

A választókerületek megoszlása Magyarországon a választók számának nagysága szerint 1881-től a választási években, továbbá 1911-ben, 1912-ben és 1913-ban

A választókerületek A választókerületek száma 1913-ban
csoportja
1881-

1884-

1887-

1892-

1896-

1901-

1905-

1906-

1910-

1911-

1912-

1913-
vár-
megyei
tj. városi
ben ben ben ben ban ben ben ban ben ben ben ban kerületek
A választók száma:
101- 200 1 1 1 2 2 1 2 2 3 3 3 3 3 -
201- 300 1 1 3 3 5 4 3 3 1 1 2 2 2 -
301- 400 5 4 6 4 - 2 2 2 2 2 - - - -
401- 500 6 9 6 5 5 1 1 2 2 2 3 3 3 -
501- 700 18 11 14 13 12 15 14 11 9 8 7 4 4 -
701-1.000 34 30 28 33 36 26 25 22 26 26 26 25 1 1
1.001-1.500 68 65 63 58 48 34 37 38 39 34 36 33 30 3
1.501-2.000 77 76 79 78 85 54 50 52 35 27 30 27 3 3
2.001-3.000 153 163 156 148 146 165 162 153 150 148 144 138 125 13
3.001-4.000 42 46 48 53 57 74 74 83 89 96 95 100 91 9
4.001-5.000 3 3 5 10 8 24 29 27 35 37 39 35 33 2
5.001-7.000 5 4 4 6 9 8 9 11 19 22 23 30 24 6
7.000-en felül - - - - - 5 5 6 7 7 10 9 3 6

Az 5. számú melléklet az összes népesség és az egy választókerületre eső lélekszám szaporodását 1869-1910-ig, a 6. számú melléklet a képviselőválasztók számát a régi és az uj törvény alapján, a 7. számú melléklet a képviselőválasztók számát az uj törvény alapján anyanyelv szerint, a 8. számú melléklet az egyes tvhatóságok választókerületei számának összesitésénél figyelembe vett tényezőket, a 9. számú melléklet a választókerületek, azok népességének és választóinak átlagos számát a régi és az uj kerületi beosztás szerint tünteti fel.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az 1. § az országgyűlési képviselőválasztókerületek összes számát a mostani 413-ról 435-re, vagyis 22-vel emeli. Ez a megállapítás a magyar országgyűlés szoros értelemben vett magyarországi képviselő-tagjai számának emelését, illetőleg újból megállapítását jelenti csupán. Ez az emelés szükségkép maga után vonja a Horvát-Szlavon-Dalmátországok részéről a közös magyar országgyűlés képviselőházába küldendő képviselők számának (40) megfelelő emelését is. Ugyanis az 1868:XXX. tc. 32. §-a, illetőleg az 1881:XV. tc. 2. §-a szerint, amennyiben a közös magyar országgyűlés képviselőháza tagjainak száma egy későbbi törvény által változást szenved, a magyar képviselőház horvát-szlavon tagjainak száma is azon arányban fog változni, amelyben a képviselőház összes tagjainak az uj törvény által megállapítandó száma a képviselők számát 22-vel szaporítja, a horvát-szlavon tagok számát 2-vel (számtani arány szerint 2.13) kell emelni. Ez utóbbi rendelkezést a dolog természete szerint egy külön (közös) törvénynek kell tartalmaznia, amelynek javaslatát a kormány idejében be fogja mutatni. Így a közös magyar országgyűlés képviselőházának teljes létszáma a parlamenti reform életbelépése után (435+42=) 477-et fog tenni.

Az 1. § megállapítja továbbá külön-külön mindegyik vármegyei és városi törvényhatóság kerületeinek számát, s névszerint megjelöli mindegyik vármegyei kerület székhelyét.

Már az általános Indokolás során alkalmam volt részletesen kiterjeszkedni azokra az alapelvekre s azokra a fontosabb szempontokra, amelyek az egyes törvényhatóságok kerületei számának javaslatbahozatalánál kiindulásul és irányításul szolgáltak. Ezeket a különféle szempontokat, illetőleg tényezőket az Indokolás 8. számú melléklete számszerűleg is szemlélhetővé teszi. Az első tényező a népesség száma, illetőleg az, hogy a népesség számával aránylagosan a kerületek összes számában mennyi illetné meg a törvényhatóságot. A második szám azt mutatja, hogy a kulturális fejlettség mekkora jogczímet adhat az illető törvényhatóság lakóinak a választókerületekben való részesedéshez, s ezt annak a kiszámításával közelíthetjük meg leginkább, hogy az írni-olvasni tudók arányában osztjuk szét a kerületeket. A következő tényező a gazdasági erők egyensúlyának mérlegelése (az 1911-ben kirótt állami egyenes adók alapján.) Ha még az 1913:XIV. tc. értelmében választói jogosultsággal birók száma szerint is megállapítunk bizonyos részesedési kulcsot, végül ha a statusquo méltányolhatása érdekében kombináczióba vonjuk a választókerületek eddigi számát is: akkor figyelembe vettünk minden oly tényezőt, amelynek hatása számszerűleg mérlegelhető, s ezek számtani átlaga már nyujt némi támpontot abban a tekintetben, hogy az egyes törvényhatóságokat indokoltan hány választókerület illetheti meg. Ismételnem kell azonban, hogy ez az átlag csak a számszerűleg érzékíthető tényezők egyensúlyának az eredménye, s ép ennélfogva - bár kiindulásul ezt az átlagot vettem s ezt igyekeztem első sorban érvényesíten - itt-ott egyéb, számszerűleg kevésbé megrögzíthető, de szitén jelentős szempontok miatt némileg el kellett ettől térnem, amint ezt az alábbiakban esetről-esetre lesz szerencsém előadni.

Mielőtt az egyes törvényhatóságok választókerületei tervezett közelebbi indokolására áttérnék, a Királyhágón túli országrészről kivánok még külön megemlékezni. az idevonatkozó statisztikai táblázatból is kitűnik, hogy a beosztási tervezet az erdélyrészi vármegyéket - ha csupán a lakosságnak, különösen pedig a választóknak számát tekintjük - bizonyos kedvező elbánásban részesíti. Ennek azonban mélyebben járó oka van. Az erdélyi országrésznek történelmünk egész folyamán birt kiváló fontosságát, - amely Erdély önállósága idején különösen nagyra emelkedett - az 1848. évi törvényhozás is méltányolta azzal, hogy a képviselők számának megállapításánál Erdélynek nagyobb súlyt biztosított, mint amennyi a számtani arány megilette volna. Ez országrészben tehát a kerületek száma, az ország többi részeihez képest, állandóan nagy volt, választóinak száma pedig a magas czenzus folytán még sokkal kevesebb, úgy hogy a legkisebb kerületek épen erdélyiek voltak. Vagyoni és kulturális tekintetben az erdélyi részek lakossága annyira kedvezőtlen helyzetben van, hogy választóinak száma, amely eddig rendkívül csekély volt, a választói jogosultság új megállapítása alkalmából történő nagy emelkedés mellett is még mindig kevesebb lesz, mint egyebütt az országban. A Királyhágón túli országrész tehát - ha ugyanabban az elbánásban akarnók részesíteni, mint az ország többi részét - választókerületeinek számában oly nagy visszaesést szenvedne, amely szinte jogfosztás számba menne, s a történelmi tradicziókban gazdag terület igazságtalan háttérbe szorítását jelentené. Nem szabad felednünk, hogy ennek az országrésznek fontosságát ma sem lehet kicsinyelni. Ha a Királyhágón túli országrész a parlamentben idáig birt politikai súlyát nagyobb mértékben elveszítené, attól lehetne tartani, hogy a törvényhozás majd egyéb tekintetben sem támogatja eléggé ezt az országrészt, nagy kárára kulturális és gazdasági viszonyainak, amelyek ma is igen kedvezőtlenek, s amelyeknek fejlesztése s előmozdítása elsőrendű nemzeti érdekünk. A mai erőviszonyok rideg mérlegelése az erdélyi résszel szemben igazságtalanabb volna, mert a jövőben kétségtelenül emelkedni fog itt is a választók száma, most tehát hosszú időkre megrögzítenénk egy oly állapotot, amely hamarosan meghaladottá válhatik. Ez idő szerint ugyanis a népműveltség itt a legkisebb, az iskoláztatás terjedésével tehát, amelyre - s ezzel kapcsolatban a gazdasági viszonyok javítására is - a legnagyobb súlyt kell helyeznünk, e tekintetben itt fog javulni a helyzet legjobban, s ezzel együtt a választók arányszáma is növekedni fog.

És még két szempontról nem szabad megfeledkeznünk. Az egyik az, hogy az 1848. évi törvényhozás Erdély nagyszámú kisebb városainak az országgyűlésen nagyon kedvező képviseletet biztosított. E kisvárosi külön kerületek jórésze olyan, hogy különállásukat nem tarthatjuk fenn továbbra; nem szabad azonban a másik végletbe sem esnünk, s mikor egyebütt mindenhol különös tekintettel vagyunk a városi lakosságra is, itt sem lehet egészen figyelmen kívül hagynunk azt a statusquot, amivel eddig az erdélyi országrész lakossága épen városai révén birt s nem lehet engednünk, hogy az erdélyi városok teljesen majorizáltassanak a vidék által. A másik pedig az, hogy Budapestnek az a hatalmas vonzóereje, amelyről az általános indokolásban volt szerencsém megemlékezni, a közelebbi környékből sok értékes erőt szív ugyan föl, de úgyszólván ki is sugároz feléjük sokat, s Budapest közelségének e vidékek jóhatását is érzik. A további periferia azonban s különösen a Királyhágón túli országszér a Budapesttel való erőforgalomban csak veszíthet: felszívó erejét megsínyli, de a nagy távolság miatt gazdasági vonzókörének gyors keingésébe nem kerülhet bele. Az erdélyi országrész gazdasági hátramaradottságának ez is egyik oka, s véleményem szerint ezt a kedvezőtlen helyzetet nem lehet súlyosbítanunk még a politikai jogok nagyobbmérvű csökkenésével is. A Királyhágón túl fekvő országrész kétségtelenül igen sokat fog veszíteni még így is, mert eddigi 74 választókerülete a városi törvényhatóságokéval együtt is 65-re olvad le; a leszállításban még tovább menni politikai hibának tartanám. Különben ismétlem, hogy ez az országrész főként a választók száma szempontjából szorul ily kedvezményes, kimélő elbánásra; az egyes vármegyékre és választókerületekre eső népesség tekintetében már csak kevéssé marad el az országos átlagtól.

Ezek után kiemelve még, hogy a két főtényező (népesség és választók száma) arányában országos átlag szerint kerek számban 42,000 lakosra, illetőleg 4000-4500 választóra kellene egy kerületnek esnie, az egyes törvényhatóságok választókerületei tervezett számának közelebbi indokolását a következőkben terjesztem elő: (a M. i. minden egyes törvényhatóságra nézve tüzetesen indokolja a választási kerületek számát; ebből azonban helyszüke miatt csak az alábbi adatokat vehetjük át).

I. Vármegyei törvényhatóságok

1. Abauj-Torna vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 157,827. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 123,099=78.0%, német 3329=2.1%, tót 29,499=18.7%, román 31=0.0=, ruthán 167=0.1%, horvát 35=0.0%, szerb 2=0.0%, egyéb 1666=1.1%. Irni-olvasni tud összesen 96,686, a 6 éven felüli népesség 73.3%-a. Az 1913. évre érvényes állandó néjvegyzékbe fölvett választók száma: 13,736. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 10,933. új választó 5079, választó összesen 16,012. Választókerületek száma jelenleg 7, jövőre 5. Egy választókerületre esni fog átlagosan 31,565 lélek, 3202 választó.

2. Alsó-Fehér vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 219.177. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 38,359=17.5%, német 7050=3.2%, tót 181=0.1%, román 170,076=77.6%, ruthén 8=0.0%, horvát 6=0.0%, szerb 16=0.0%, egyéb 3481=1.6%. Irni-olvasni tud összesen 74,782, a 6 éven felüli népesség 40.4%-a. Az 1913. évre érvényes állandó néjvegyzékbe fölvett választók száma: 6053. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 5213, új választó 4731, választó összesen 9944. Választókerületek száma jelenleg 7, jövőre 4. Egy választókerületre esni fog átlagosan 54,794 lélek, 2486 választó.

3. Arad vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 350,944. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 77,906=22.2%, német 34,310=9.8%, tót 5712=1.5%, román 229,446=65.4%, ruthén 669=0.2%, horvát 38=0.0%, szerb 322=0.1%, egyéb 3081=0.8%. Irni-olvasni tud összesen 138,970, a 6 éven felüli népesség 47.0%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 22,874. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámáítva: régi választó 19,514, új választó 6404, választó összesen 25,918. Választókerületek száma jelenleg 7, jövőre 7. Egy választókerületre esni fog átlagosan 50,135 lélek, 3703 választó.

4. Árva vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 78,675. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 1950=2.5%, német 1518=1.9%, tót 59,076=75.1%, román 8=0.0%, ruthén 1=0.0%, horvát 1=0.0%, szerb 1=0.0%, egyéb (lengyel stb.) 16,120=20.5%. Irni-olvasni tud összesen 45,362, a 6 éven felüli népesség 67.8%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 11,508. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámitva: régi választó 9082, új választó 1664, választó összesen 10,746. Választókerületek száma jelenleg 2, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 39,338 lélek, 5373 választó.

5. Bács-Bodrog vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-éán 632,211. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 267,428=42.3%, német 178,920=28.3%, tót 28,497=4.5%, román 176=0.0%, ruthén 10,399=1.7%, horvát 516=0.1%, szerb 117,846=18.6%, egyéb (bunyevácz stb.) 28,429=4.5%. Irni-olvasni tud összesen 392,981, a 6 éven felüli népesség 73.7%. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 43,322. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítve (a Bajához csatolni javasolt Vaskút község nélkül): régi választó 37,595, új választó 27,441, választó összesen 65,036. Választókerületek száma jelenleg 12, jövőre 12. Egy választókerületre esni fog átlagosan 52,252 lélek, 5420 választó.

6. Baranya vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz 31-én 302,423. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 157,846=52.2%, német 105,905=35.0%, tót 230=0.1%, román 24=0.0%, ruthén - - -%, horvát 9469=3.1%, szerb 12,920=4.3%, egyéb (sokácz stb.) 16,029=5.3%. Irni-olvasni tud összesen 204,587, a 6 éven felüli népesség 77.5%. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 26,018. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámitva: régi választó 23,969, új választó 22,453, választó összesen 46,422. Választókerületek száma jelenleg 7, jövőre 8. Egy választókerületre esni fog átlagosan 37,803 lélek, 5803 választó.

7. Bars vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 178,113. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 61,795=34.7%, német 17,330=9.7%, tót 97,704=54.9%, román 9=0.0%, ruthén 92=0.0%, horvát 12=0.0%, szerb 8=0.0%, egyéb 1163(0.7%. Irni-olvasni tud összesen 112,684, a 6 éven felüli népesség 75.9%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 13,327. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 12,081, új választó 9055, választó összesen 21,136. Választókerületek száma jelenleg 4, jövőre 4. Egy választókerületre esni fog átlagosan 44,528 lélek, 5284 választó.

8. Békés vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz 31-én 297,694. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 218,479=73.4%, német 6019=2.0%, tót 66,690=22.4%, román 6009=2.0%, ruthén 2(0.0%, horvát 17=0.0%, szerb=70=0.0%, egyéb 408=0.2%. Irni-olvasni tud összesen 204,721, a 6 éven felüli népesség 81.8%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 19,320. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 17,149, új választó 13,988, választó összesen 31,137. Választókerületek száma jelenleg 6, jövőre 7. Egy választókerületre esni fog átlagosan 42,528 lélek, 4448 választó.

9. Bereg vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 235,656. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 112,426=47.7%, német 20,664=8.8%, tót 113=0.5%, román 193=0.1%, ruthén 100.721=42.7%, horvát 54=0.0%, szerb 11=0.0%, egyéb 474=0.2%. Irni-olvasni tud összesen 109,675, a 6 éven felüli népesség 57.1%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók: 20,202. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 16,695, új választó 3533, választó összesen 20,228. Választókerületek száma jelenleg 4, jövőre 4. Egy választókerületre esni fog átlagosan 58,914 lélek, 5057 választó.

10. Besztercze-Naszód vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 126,442. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 10,478=8.3%, német 25,414=20.1%, tót 36=0.0%, román 86,652=68.5%, ruthén 211=0.2%, horvát 10=0.0%, szerb 5=0.0%, egyéb 3636=2.9%. Irni-olvasni tud összesen 56,310, a 6 éven felüli népesség 52.1%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 3329. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 3028, új választó 4579, választó összesen 7607. Választókerületek száma jelenleg 2, jövőre 3. Egy választókerületre esni fog átlagosan 42,147 lélek, 2536 választó.

11. Bihar vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 581,592. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 306,761=52.8%, német 2173=0.4%, tót=8172=1.4%, román 261,432=44.9%, ruthén 185=0.0%, horvát 123=0.0%, szerb 63=0.0%, egyéb 2683(0.5%. Irni-olvasni tud összesen 274,952, a 6 éven felüli népesség 51.4%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 38,203. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 33,500, új választó 16,575, választó összesen 50,075. Választókerületek száma jelenleg 12, jövőre 12. Egy választókerületre esni fog átlagosan 48,466 lélek, 4173 választó.

12. Borsod vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 238,222. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 232,547=97.7%, német 1430=0.6%, tót 3365=1.4%, román 195=0.1%, ruthén 18=0.0%, horvát 61=0.0%, szerb 31=0.0%, egyéb 575=0.2%. Irni-olvasni tud összesen 151,135, a 6 éven felüli népesség 76.2%. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 13,169. az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 11,747, új választó 13,437, választó összesen 25,184. Választókerületek száma: jelenleg 6. jövőre 6. Egy választókerületre esni fog átlagosan 39,704 lélek, 4197 választó.

13. Brassó vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 98,457. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 33,593=34.0%, német 29,195=29.7%, tót 183=2.0%, román 34,524=35.1%, ruthén 18=0.0%, horvát 18=0.0%, szerb 22=0.0%, egyéb 904=0.9%. Irni-olvasni tud összesen 68,895, a 6 éven felüli népesség 82,0%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 5187. az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 4424, új választó 6981, választó összesen 11,405. Választókerületek száma jelenleg 4, jövőre 5. Egy választókerületre esni fog átlagosan 19,691 lélek, 2281 választó.

14. Csanád vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 144,646. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 108,214=74.8%, német 980=0.7%, tót 17,086=11.9%, román 13,939=9.6%, ruthén 113=0.1%, horvát 8=0.0%, szerb 3966=2.7%, egyéb 340=0.2%. Irni-olvasni tud összesen 90,164, a 6 éven felüli népesség 74.4%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 9041. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámitva: régi választó 8077, új választó 4548, választó összesen 12,625. Választókerületek száma jelenleg 3. jövőre 3. Egy választókerületre esni fog átlagosan 48,215 lélek, 4208 választó.

15. Csik vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 145,342. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 125,560=86.4%, német 1079=0.7%, tót 84=0,1%, román 17,984=12.4%, ruthén 188=0.0%, horvát 13=0.0+, szerb 3=0.0%, egyéb 431=0.3%. Irni-olvasni tud összesen 70,933, a 6 éven felüli népesség 58.8%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 6008. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 5556, új választó 3871, választó összesen 9337. Választókerületek száma jelenleg 4, jövőre 4. Egy választókerületre esni fog átlagosan 36,336 lélek, 2334 választó.

16. Csongrád vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz 31-én 144,593. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 143,806=99.5%, német 170=0.1%, tót 264=0.2%, román 23=0.0%, ruthén - - - %, horvát 8=0.0%, szerb 42=0.0%, egyéb 280=0.2%. Irni-olvasni tud összesen 86,028, a 6 éven felüli népesség 71.6%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 7679. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 6556. új választó 3639, választó összesen 10,195. Választókerületek száma jelenleg 4, jövőre 3. Egy választókerületre esni fog átlagosan 48,198 lélek, 3398 választó.

17. Esztergom vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 89,732. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 72,897=81.2%, német 9078=10.1%, tót 7398=8.3%, román 10=0.0%, ruthén 3=0.0%, horvát 46=0.1%, szerb 12=0.0%, egyéb 288=0.3%. Irni-olvasni tud összesen 63,017, a 6 éven felüli népesség 83.7%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 6213. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 5711, új választó 5803, választó összesen 11,514. Választókerületek száma jelenleg 3. jövőre 3. Egy választókerületre esni fog átlagosan 29,911 lélek, 3833 választó.

18. Fejér vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 213,734. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 183,180=85.7%, német 23,716=11.1%, tót 4270=2.0%, román 18=0.0%, ruthén 2=0.0%, horvát 93=0.0%, szerb 592=0.3%, egyéb 1863=0.89%. Irni-olvasni tud összesen 143,062, a 6 éven felüli népesség 80.7%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 15,341. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 12,818, új választó 12,075, választó összesen 24,893. Választókerületek száma jelenleg 5, jövőre 5. Egy választókerületre esni fog átlagosan 42,747 lélek, 4979 választó.

19. Fogaras vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 94,760. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 6237=6.6%, német 3207=3.4%, tót 45=0.1%, román 84,291=88.9%, ruthén 20=0.0%, horvát 5=0.0%, szerb 3=0.0%, egyéb 952=1.0%. Irni-olvasni tud összesen 46,306, a 6 éven felüli népesség 58.1%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 2613. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 2340, új választó 2523, választó összesen 4863. Választókerületek száma jelenleg 2, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 47,380 lélek, 2432 választó.

20. Gömör és Kis-Hont vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz 31-én 187,633. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 109,635=58.4%, német 2919=1.6%, tót 72,161=38.5%, román 66=0.0%, ruthén 14=0.0%, horvát 87=0.0%, szerb 8=0.0%, egyéb 2743=1.5%. Irni-olvasni tud összesen 128,675, a 6 éven felüli népesség 80.7%. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 16,782. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 14,311, új választó 11,672, választó összesen 25,983. Választókerületek száma jelenleg 6, jövőre 6. Egy választókerületre esni fog átlagosan 31,272 lélek, 4331 választó.

21. Győr vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 91,884. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 90,842=98.9%, német 856=0.9%, tót 30=0.0%, román 12=0.0%, ruthén - - -%, horvát 2=0.0%, szerb 2=0.0%, egyéb 140=0.2%. Irni-olvasni tud összesen 63,817, a 6 éven felüli népesség 83.4%-a. az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma 6881. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 6168, új választó 4728, választó összesen 10.896. Választókerületek száma jelenleg 3. jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 45,942 lélek, 5448 választó.

22. Hajdu vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 160,984. Az összes polgári népessség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 160,470=99.7%, német 349=0.2%, tót 34=0.0%, román 85=0.1%, rutén 4=0.0%, szerb 4=0.0%, egyéb 34=0.0%. Irni olvasni tud összesen 105,806, a 6 éven felüli népesség 79.4%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 11,271. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 9930, új választó 5956. választó összesen 15,886. Választókerületek száma jelenleg 4, jövőre 4. Egy választókerületre esni fog átlagosan 40,246 lélek, 3872 választó.

23. Háromszék vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 147,586. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 123,094=83.4%, német 607=0.4%, tót 201=0.2%, román 22,904=15.5%, ruthén 144=0.1%, horvát 15=0.0%, szerb 14=0.0%, egyéb 607=0.4%. Irni-olvasni tud összesen 83,326, a 6 éven felüli népesség 66.8%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 5813. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 5408, új választó összesen 12,565. Választókerületek száma jelenleg 7, jövőre 5. Egy választókerületre esni fog átlagosan 29,517 lélek, 2513 választó.

24. Heves vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 277,656. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 275,575=89.3%, német 697=0.3%, tót 913=0.3%, román 73=0.0%, ruthén 7=0.0%, horvát 39=0.0%, szerb 21=0.0%, egyéb 331=0.1%. Irni-olvasni tud összesen 168,818, a 6 éven felüli népesség 72%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 17,539. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 15,264, új választó 10,439, választó összesen 25,703. Választókerületek száma jelenleg 7, jövőre 6. Egy választókerületre esni fog átlagosan 46,276 lélek, 4284 választó.

25. Hont vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 117,111. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 66,778=57.0%, német 5961=5.0%, tót 43,139=46.9%, román 49=0.0%, ruthén 7=0.0%, horvát 14=0.0%, szerb 11=0.0%, egyéb 1152=1.0%. Irni-olvasni tud összesen 82,139, a 6 éven felüli népesség 81.4%-a. az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 9626. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 8676, új választó összesen 16,994. Választókerületek száma jelenleg 3, jövőre 3. Egy választókerületre esni fog átlagosan 39,037 lélek, 5665 választó.

26. Hunyad vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 338,931. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 52,364=15.5%, német 8010=2.4%, tót 1023=0.3%, román 270,961=79.9%, ruthén 606=0.2%, horvát 195=0.0%, szerb=139=0.0%, egyéb 5633=1.7%. Irni olvasni tud összesen 98,663, a 6 éven felüli népesség 33.7%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 15,055. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 11630, új választó 6961, választó összesen 18,591. Választókerületek száma jelenleg 6. jövőre 5. Egy választókerületre esni fog átlagosan 67,786 lélek, 3718 választó.

27. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 327,996. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 371,506=99.6%, német 618=0.2%, tót 443=0.1%, román 198=0.1%, ruthén 4=0.0%, horvát 30=0.0%, szerb 41=0.0%, egyéb 156=0.0%. Irni-olvasni tud összesen 235,828, a 3 éven felüli népesség 75,8%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 25,918. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 22,350, új választó 13,873, választó összesen 36,223. Választókerületek száma jelenleg 7, jövőre 9. Egy választókerületre esni fog átlagosan 41,444 lélek, 4025 választó.

28. Kis-Küküllő vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 115,665. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 34,666=30.0%, német 20,213=17.5%, tót 29=0.0%, román 55,458=48.0%, ruthén 1=0.0%, horvát 4=0.0%, szerb 2=0.0%, egyéb 5292=4.5%. Irni-olvasni tud összesen 48,429, a 6 éven felüli népesség 49.7%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 2538. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 2265, új választó 3646, választó összesen 5911. Választókerületek száma jelenleg 3, jövőre 3. Egy választókerületre esni fog átlagosan 38,555 lélek, 1970 választó.

29. Kolozs vármegye. Összes polgári népesség 1910. decz. 31-én 225,561. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 60,523=26.8%, német 6689=3.0%, tót 58=0.0%, román 153,639=68.0%, ruthén 7=0.0%, horvát 21=0.0%, szerb 2(0.0%, egyéb 4622=2.1%. Irni-olvasni tud összesen 66,619, a 6 éven felüli népesség 35.5%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 4128. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 3602, új választó 3891, választó összesen 7493. Választókerületek száma jelenleg 4, jövőre 4. Egy választókerületre esni fog átlagosan 56,390 lélek, 1873 választó.

30. Komárom vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 178,731. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 157,979=88.4%, német 11,202=6.3%, tót 7236=4.1%, román 42=0.2%, ruthén 64=0.0%, horvát 181=0.1%, szerb 21=0.0%, egyéb 1621=0.9%. Irni-olvasni tud összesen 122,907, a 6 éven felüli népesség 83.2%-a. Az 1913. évre érvényes állandó néjvegyzékbe fölvett választók száma: 11,166. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 10,205, új választó 12,224, választó összesen 22,429. Választókerületek száma jelenleg 4, jövőre 4. Egy választókerületre esni fog átlagosan 44,683 lélek, 5607 választó.

31. Krassó-Szörény vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 464,163. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 33,212=7.2%, német 55,523=12.0%, tót 2890=0.6%, román 335,193=72.2%, ruthén 2350=0.5%, horvát 313=0.1%, szerb 14,569=3.1%, egyéb (krassován, cseh stb.) 20,113=4.3%. Irni-olvasni tud összesen 204,825, a 6 éven felüli népesség 50.5%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választék száma: 28,434. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 28,638, új választó 15,672, választó összesen 44.310. Választókerületek száma jelenleg 7, jövőre 8. Egy választókerületre esni fog átlagosan 58,020 lélek, 5539 választó.

32. Liptó vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 86,695. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 4297=5.0%, német 2587=3.0%, tót 77,962=89.9%, román 221=0.3%, ruthén 24=0.0%, horvát 11=0.0%, szerb 1=0.0%, egyéb 1592=1.8%. Irni-olvasni tud összesen 57,102, a 6 éven felüli népesség 78.7%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 7733. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 6387, új választó 4535, választó összesen 10,922. Választókerületek száma jelenleg 2, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 43,348 lélek, 5461 választó.

33. Máramaros vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 356,908. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 52,651=14.7%, német 59,462=16.7%, tót 501=0.1%, román 84,226=23.6%, ruthén 159,386=44.7%, horvát 38=0.0%, szerb 6=0.0%, egyéb 638=0.2%. Irni-olvasni tud összesen 77,464, a 6 éven felüli népesség 26.6%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 28,157. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 24,566, új választó 3951, választó összesen 28,517. Választókerületek száma jelenleg 6, jövőre 6. Egy választókerületre esni fog átlagosan 59,485 lélek, 4753 választó.

34. Maros-Torda vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 193,865. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 111,223=57.4%, német 7693=4.0%, tót 47=0.0%, román 70,152=36.2%, ruthén 172=0.1%, horvát 18=0.0%, szerb 8=0.0%, egyéb 4552=2.3%. Irni-olvasni tud összesen 82,952, a 6 éven felüli népesség 51.0%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 6752. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 5950, új választó összesen 10,667. Választókerületek száma jelenleg 5, jövőre 4. Egy választókerületre esni fog átlagosan 48,466 lélek, 2667 választó.

35. Moson vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 93,989. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 32,691=34.8%, német 51,879=55.2%, tót 708=0.8%, román 5=0.0%, ruthén 6=0.0%, horvát 8,115=8.6%, szerb 2=0.0%, egyéb 583=0.6. Irni-olvasni tud összesen 70,054, a 6 éven felüli népesség 88.8%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 6,502. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 5,959, új választó 7,056, választó összesen 13,015. Választókerületek száma jelenleg 2, jövőre 3. Egy választókerületre esni fog átlagosan 31,330 lélek, 4,338 választó.

36. Nagy-Küküllő vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 148,512. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 18,294=12.3%, német 62,132=41.9%, tót 63=0.0%, román 60,340=40.7%, ruthén 6=0.0%, horvát 57=0.0%, szerb 4=0.0.%, egyéb 7,616=5.1%. Irni-olvasni tud összesen 87,264, a 6 éven felüli népesség 69.0%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe felvett választók száma: 4,377. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 3,871, új választó 10,124, választó összesen 13,995. Választókerületek száma jelenleg 4, jövőre 4. Egy választókerületre esni fog átlagosan 37,128 lélek, 3,499 választó.

37. Nógrád vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 259,660. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 196,554=75.7%, német 3,016=1.2%, tót 57,771=22.3%, román 27=0.0%, ruthén 3=0.0%, horvát 50=0.0%, szerb 35=0.0%, egyéb 2,204=0.8%. Irni-olvasni tud összesen 165,866, a 6 éven felüli népesség 76.0%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 17,157. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 15,555, új választó 14,974, választó összesen 30,529. Választókerületek száma jelenleg 6, jövőre 6. Egy választókerületre esni fog átlagosan 43,277 lélek, 5,088 választó.

38. Nyitra vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 456,247. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 99,640=21.8%, német 27,867=6.1%, tót 324,231=71.1%, román 37=0.0%, ruthén 13=0.0%, horvát 78=0.0%, szerb 22=0.0%, egyéb 4,359=1.0%. Írni-olvasni tud összesen 286,121, a 6 éven felüli népesség 75.9%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 26,032. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 23,375, új választó 21,858. választó összesen 45,233. Választókerületek száma jelenleg 11, jövőre 10. Egy választókerületre esni fog átlagosan 45,625 lélek, 4,523 választó.

39. Pest-Pilis Solt-Kiskún vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 1.027,381. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 903,132=88.0%, német 83,357=8.1%, tót 26,609=2.6%, román 538=0.0%, ruthén 52=0.0%, horvát 593=0.0%, szerb 3,864=0.4%, egyéb 9,236=0.9%. Írni-olvasni tud összesen 680,325, a 6 éven felüli népesség 79.8%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 71,909. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 58,144, új választó 53,689, választó összesen 111,833. Választókerületek száma jelenleg 15, jövőre 22. Egy választókerületre esni fog átlagosan 46,099 lélek, 5,083 választó.

40. Pozsony vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 310,312. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 131,167=42.3%, német 20.856=6.7%, tót 153,946=49,6%, román 19=0.0%, ruthén 25=0.0%, horvát 1,557=0.5%, szerb 4=0.0%, egyéb 2,738=0.9%. Írni-olvasni tud összesen 209,554, a 6 éven felüli népesség 80.7%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 22,019. az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 19,852, új választó 14,707, választó összesen 34,559. Választókerületek száma jelenleg 8, jövőre 8. Egy választókerületre esni fog átlagosan 38,789 lélek, 4,320 választó.

41. Sáros vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 172,757. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 17,267=10.0%, német 9,237=5.3%, tót 101,376=58.7%, román 37=0.0%, ruthén 38,487=22.3%, horvát 14=0.0%, szerb 1=0.0%, egyéb 6.338=3.7%. Írni-olvasni tud összesen 83,364, a 6 éven felüli népesség 58.3%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 16,183. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 12,892, új választó 3,809, választó összesen 16,701. Választókerületek száma jelenleg 6. jövőre 6. Egy választókerületre esni fog átlagosan 28,793 lélek, 2,784 választó.

42. Somogy vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 364,799. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 332,561=91.2%, német 18.632=5.1%, tót 352=0.1%, román 62=0.0%, ruthén 3=0.0%, horvát 9,914=2.7%, szerb 42=0.0%, egyéb 3,233=0.9%. Írni-olvasni tud összesen 250,956, a 6 éven felüli népesség 80.0%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 28,473. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 26,172, új választó 22,125, választó összesen 48,297. Választókerületek száma jelenleg 8, jövőre 9. Egy választókerületre esni fog átlagosan 40,533 lélek, 5,367 választó.

43. Sopron vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 249,109. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 125,718=50.5%, német 91,708=36,8%, tót 208=0.1%, román 13=0.0%, ruthén 4=0.0%, horvát 30,192=12.1%, szerb 6=0.0%, egyéb 1,260=0.5%. Írni-olvasni tud összesen 184,706, a 6 éven felüli népesség 88.2%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 18,646. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 17,755, választó összesen 34,916. Választókerületek száma jelenleg 6, jövőre 6. Egy választókerületre esni fog átlagosan 41,518 lélek, 5,819 választó.

44. Szabolcs vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 318,367. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 315,456=99.1%, német 818=0.2%, tót 1,061=0.3%, román 196=0.1%, ruthén 185=0.1%, horvát 13=0.0%, szerb 6=0.0%, egyéb 632=0.2%. Írni-olvasni tud összesen 168,806, a 6 éven felüli népesség 64.1%-a. Az 1913. évre érvényes állandó néjvegyzékbe fölvett választók száma: 17,256. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 14,530, új választó 7,555, választó összesen 22,085. Választókerületek száma jelenleg 6, jövőre 6. Egy választókerületre esni fog átlagosan 53,061 lélek, 3,681 választó.

45. Szatmár vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 361,324. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 234,934=65.0%, német 6,038=1.7%, tót 397=0.1%, román 118,719=32.9%, ruthén 81=0.0%, horvát 35=0.0%, szerb 7=0.0%, egyéb 1.113=0.3%. Írni-olvasni tud összesen 165,799, a 6 éven felüli népesség 55.0%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 29,601. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 26,520, új választó 5,772, választó összesen 32,292. Választókerületek száma jelenleg 8, jövőre 8. Egy választókerületre esni fog átlagosan 45,166 lélek, 4,037 választó.

46. Szeben vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 172,443. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 8,576=5.0%, német 48,563=28.2%, tót 132=0.1%, román 112,108=65.0%, ruthén 205=0.1%, horvát 75=0.0%, szerb 42=0.0%, egyéb 2,742=1.6%. Írni-olvasni tud összesen 102,571, a 6 éven felüli népesség 69,7%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 6,410. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 5,248, új választó 8,393, választó összesen 13,641. Választókerületek száma jelenleg 6. jövőre 5. Egy választókerületre esni fog átlagosan 34,489 lélek, 2,728 választó.

47. Szepes vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 171,725. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 18,304=10.7%, német 38,231=22.3%, tót 96,928=56.4%, román 342=0.2%, ruthén 12,130=7.1%, horvát 64=0.0%, szerb 143=0.1%, egyéb 5,583=3.2%, Írni-olvasni tud összesen 99,876, a 6 éven felüli népesség 69.8%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 15,345. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 12,278, új választó 6,667, választó összesen 18,945. Választókerületek száma jelenleg 6, jövőre 6. Egy választókerületre esni fog átlagosan 28,621 lélek, 3,158 választó.

48. Szilágy vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 229,750. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 87,085=37.9%, német 813=0.4%, tót 3,714=1.6%, román 135,943=59,2%, ruthén 52=0.0%, horvát 5=0.0%, szerb 6=0.0%, egyéb 2,132=0.9%. Írni-olvasni tud összesen 79,066, a 6 éven felüli népesség 41.4%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 21,642. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 19,222, új választó 2,005, választó összesen 21,227. Választókerületek száma jelenleg 5, jövőre 4. Egy választókerületre esni fog átlagosan 57,438 lélek, 5,307 választó.

49. Szolnok-Doboka vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 251,315. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 51,850=20.6%, német 6,870=2.7%, tót 42=0.0%, román 189,188=75.3%, ruthén 154=0.1%, horvát 9=0.0%, szerb 5=0.0%, egyéb 3,197=1.3%. Írni-olvasni tud összesen 60,516, a 6 éven felüli népesség 28.4%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe felvett választók száma: 7,044. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 6,815, új választó 3,123, választó összesen 9,938. Választókerületek száma jelenleg 7, jövőre 5. Egy választókerületre esni fog átlagosan 50,263 lélek, 1,988 választó.

50. Temes vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 398,641. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 47,135=11.8%, német 120,166=30,1%, tót 2,606=0.7%, román 159,428=40.0%, ruthén 17=0.0%, horvát 156=0.0%, szerb 57,699=14.5%, egyéb (bolgár stb.) 11,434=2.9%. Írni-olvasni tud összesen 214,050, a 6 éven felüli népesség 61.9%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 29,519. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 24,643, új választó 15,383, választó összesen 40,026. Választókerületek száma jelenleg 9, jövőre 9. Egy választókerületre esni fog átlagosan 44,293 lélek, 4,447 választó.

51. Tolna vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 266,598. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 189,195=71.0%, német 74,291=27.9%, tót 780=0.3%, román 39=0.0%, ruthén 3=0.0%, horvát 203=0.0%, szerb 1,008=0.4%, egyéb 1,079=0.4%. Írni-olvasni tud összesen 186,750, a 6 éven felüli népesség 81.6%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 19,872. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 17,499, új választó 18,284, választó összesen 35,783. Választókerületek száma jeleneleg 6, jövőre 7. Egy választókerületre esni fog 38,085 lélek, átlagosan 5,112 választó.

52. Torda-Aranyos vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 174,182. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 44,480=25.6%, német 575=0.3%, tót 61=0.0%, román 125,629=72.1%, ruthén 8=0.0%, horvát 10=0.0%, szerb=0.0%, egyéb 3,416=2.0%. Írni-olvasni tud összesen 53,991, a 6 éven felüli népesség 37,0%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 4,295. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 3,927, új választó 2,892, választó összesen 6,819. Választókerületek száma jelenleg 4, jövőre 3. Egy választókerületre esni fog átlagosan 58,061 lélek, 2,273 választó.

53. Torontál vármegye. Összes polgári népesség 1910 decz. 31-én 592,978. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 124,268=21.0%, német 158,082=26.6%, tót 15,844=2,7%, román 86,070=14.5%, ruthén 10=0.0%, horvát 4,062=0.7%, szerb 190,845=32.2%, egyéb (bolgár stb.) 13,797=2.3%. Írni-olvasni tud összesen 326,194, a 6 éven felüli népesség 64.6%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 41,663. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva (a Pancsovához csatolni javasolt Hertelendy-falva község nélkül): régi választó 37,157, új választó 19,605, választó összesen 56,762. Választókerületek száma (a pancsovai nélkül) jelenelg 12, jövőre 13. Egy választókerületre esni fog átlagosan 45,389 lélek, 4,366 választó.

54. Trencsén vármegye. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 309,072. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 12,963=4.2%, német 8,894=2.9%, tót 283,832=91.8%, román 169=0.1%, ruthén 24=0.0%, horvát 74=0.0%, szerb 51=0.0%, egyéb 3.065=1.0%. Írni-olvasni tud összesen 157,831, a 6 éven felüli népesség 61.9%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 12,076. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 10,588, új választó 8,421, választó összesen 19,009. Választókerületek száma jelenleg 8, jövőre 7. Egy választókerületre esni fog átlagosan 44,153 lélek 2,716 választó.

55. Turócz vármegye. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 55,614. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 5,519=9.9%, német 10,980=19.7%, tót 38,398=69.1%, román 26=0.0%, ruthén 44=0.1%, horvát 4=0.0%, szerb 3=0.0%, egyéb 640=1.2%. Írni-olvasni tud összesen 35,633, a 6 éven felüli népesség 76,7%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 4,282. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 3,588, új választó 2,865, választó összesen 6,453. Választókerületek száma jelenleg 2, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 27,807 lélek, 3,227 választó.

56. Udvarhely vármegye. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 123,712. Az összes polgári népesség megoszlása anyanylev szerint: magyar 118,061=95.5%, német 2,182=1.8%, tót 31=0.0%, román 2,800=2.3%, ruthén 1=0.0%, horvát 5=0.0%, szerb 35=0.0%, egyéb 597=0.4%. Írni-olvasni tud összesen 71,963, a 6 éven felüli népesség 68,9%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 7,337. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 6,746, új választó 4,532, választó összesen 11,278. Választókerületek száma jelenleg 5, jövőre 5. Egy választókerületre esni fog átlagosan 24,742 lélek, 2,256 választó.

57. Ugocsa vármegye. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 91,683. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 42,623=46,5%, német 4,630=5.1%, tót 35=0.0%, román 9.741=10.6%, ruthén 34,410=37.5%, horvát 4=0.0%, szerb 1=0.0%, egyéb 239=0.3%. Írni-olvasni tud összesen 35,776, a 6 éven felüli népesség 47.7%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 4,946. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 4,294, új választó 1,258, választó összesen 5,552. Választókerületek száma jelenleg 2, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 45,842 lélek, 2,776 választó.

58. Ung vármegye. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 160,957. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 53,391=33.2%, német 8,291=5.1%, tót 36,000=22.4%, román 113=0.1%, ruthén 61,550=38.2%, horvát 79=0.0%, szerb 2=0.0%, egyéb 1.531=1.0%. Írni-olvasni tud összesen 70,329, a 6 éven felüli népesség 52,8%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 13,969. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 10,964, új választó 2,220, választó összesen 13,184. Választókerületek száma jelenleg 4, jövőre 3. Egy választókerületre esni fog átlagosan 53,652 lélek, 4,395 választó.

59. Vas vármegye. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 433,262. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 246,111=56.8%, német 116,761=27.0%, tót 270=0.1%, román 10=0.0%, ruthén 48=0.0%, horvát 16,144=3.7%, szerb 18=0.0%, egyéb (vend stb.) 53,900=12.4%. Írni-olvasni tud összesen 302,899, a 6 éven felüli népesség 83,5%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 35,126. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 32,203, új választó 25,937, választó összesen 58,140. Választókerületek száma jelenleg 10, jövőre 11. Egy választókerületre esni fog átlagosan 39,387 lélek, 5,285 választó.

60. Veszprém vármegye. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 2828,773. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 198,201=86.6%, német 29,204=12.8%, tót 899=0.4%, román 36=0.0%, ruthén 3=0.0%, horvát 45=0.0%, szerb 12=0.0%, egyéb 373=0.2%. Írni-olvasni tud összesen 162,384, a 6 éven felüli népesség 83.8%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 16,058. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 14,573, új választó 15,549, választó összesen 30,122. Választókerületek száma jelenleg 7, jövőre 7. Egy választókerületre esni fog átlagosan 32,682 lélek, 4,303 választó.

61. Zala vármegye. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 464,346. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 345,750=74.5%, német 3,775=0.8%, tót 221=0.1%, román 40=0.0%, ruthén 3=0.0%, horvát 91,542=19.7%, szerb 22=0.0%, egyéb (vend stb.) 22,993=4.9%. Írni-olvasni tud összesen 293,346, a 6 éven felüli népesség 75.0%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 36,955. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 33,682, új választó 17,422, választó összesen 51,104. Választókerületek száma jelenleg 9, jövőre 10. Egy választókerületre esni fog átlagosan 46,435 lélek, 5,110 választó.

62. Zemplén vármegye. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 342,730. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 193,394=56,4%, német 9,743=2.8%, tót 92,906=27.0%, román 201=0.1%, ruthén 39,022=11.4%, horvát 49,0.0%, szerb 7=0.0%, egyéb 7,408=2.2%. Írni-olvasni tud összesen 175,847, a 6 éen felüli népesség 61,5%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe felvett választók száma: 32,766. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 24,819, új választó 6,870, választó összesen 31,689. Választókerületek száma jelenleg 8, jövőre 8. Egy választókerületre esni fog átlagosan 42,841 lélek, 3,961 választó.

63. Zólyom vármegye. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 132,914. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 16,115=12.1%, német 2,101=1.6%, tót 113,077=85.1%, román 22=0.0%, ruthén 44=0.0%, horvát 13=0.0%, szerb 12=0.0%, egyéb 1,530=1.2%. Írni-olvasni tud összesen 87,440, a 6 éven felüli népesség 79.1%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 9,569. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 8,342, új választó 8,489, választó összesen 16,840. Választókerületek száma jelenleg 4, jövőre 4. Egy választókerületre esni fog átlagosan 33,229 lélek, 4,210 választó.

II. Városi törvényhatóságok

1. Budapest székesfőváros. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 863,735. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 745,270=86.3%, német 75,815=8.8%, tót 20,078=2.3%, román 2.560=0.3%, ruthén 195=0.0%, horvát 2,345=0.3%, szerb 2.970=0.3%, egyéb 14,502=1.7%. Írni-olvasni tud összesen 723,934, a 6 éven felüli népesség 92.5%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 86,491. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 58,444, új választó 70,948, választó összesen 129,392. Választókerületek száma jelenleg 9, jövőben 22. Egy választókerületre esni fog átlagosan 39,261 lélek, 5,882 választó.

2. Arad város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 60,969. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 45,161=74.1%, német 4,025=6.6%, tót 231=0.4%, román 9,466=15.5%, rutjén 5=0.0%, horvát 29=0.1%, szerb 1,785=2.9%, egyéb 267=0.4%. Írni-olvasni tud összesen 42,222, a 6 éven felüli népesség 78.5%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 5,408. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 4,245, új választó 3,396, választó összesen: 7,641. Választókerületek jelenleg 1, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 30,485 lélek, 3,821 választó.

3. Baja város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 20,7019. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 16,587=80.1%, német 1.668=8.1%, tót 38=0.2%, román 7=0.0%, ruthén 1=0.0%, horvát 16=0.1%, szerb 211=1.0%, egyéb 2.181=10.5%. Írni- olvasni tud összesen 13,910, a 6 éven felüli népesség 76.6%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 1,482t Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: (Vaskut községgel együtt): régi választó 1,740, új választó 1,105, választó összesen: 2,845. Választókerület jelenleg 1, jövőre 1. A választókerületre esni fog 25,901 lélek, 2,845 választó.

4. Debreczen város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 90,153. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 89,189=98.9%, német 532=0.6%, tót 74=0.1%, román 64=0.1%, ruthén 21=0.0%, horvát 16=0.0%, szerb 17=0.0%, egyéb 240=0.3%. Írni-olvasni tud összesen 64,998, a 6 éven felüli népesség 83.8%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 8,480. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 6,453, új választó 4,898, választó összesen 11,351. Választókerületek száma jelenleg 3, jövőre 3. Egy választókerületre esni fog átlagosan 30,051 lélek, 3,784 választó.

5. Győr város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 42,589. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 41,015=96.3%, német 996=2.3%, tót 105=0.3%, román 5=0.0%, ruthén 2=0.0%, horvát 104=0.3%, szerb 14=0.0%, egyéb 348=0.8%. Írni-olvasni tud összesen 33,196, a 6 éven felüli népesség 89.4%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 3.571. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: a régi választó 3,048, új választó 2,686, választó összesen 5,734. Választókerület jelenleg 1, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 21,295 lélek, 2,867 választó.

6. Hódmezővásárhely város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 62,394. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 61,865=99.2%, német 126=0.2%, tót 160=0.3%, román 117=0.2%, ruthén - - -%, horvát 5=0.0%, szerb 39=0.0%, egyéb 82=0.1%. Írni-olvasni tudók száma 44,837, a 6 éven felüli népesség 82.3%-a. az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 5,665. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 5,138, új választó 2,389, összes választó 7,527. Választókerület jelenleg 1, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 31,197 lélke, 3,764 választó.

7. Kassa város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 40,476. Az összes polgári népesség megoszláva anyanyelv szerint: magyar 31,791=76.1%, német 2,832=7.0%, tót 6,039=14.9%, román 45=0.1%, ruthén 51=0.1%, horvát 24=0.1%, szerb 14=0.0%, egyéb 680=1.7%. Írni-olvasni tudók száma 29,521, a 6 éven felüli népességnek 84.5%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 4,147. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 2,820, új választó 2,008, összes választó 4,828. Választókerólet jelenleg 1, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 20,238 lélek, 2,414 választó.

8. Kecskemét város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 67,306. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 66,798=99.3%, német 330=0.5%, tót 90=0.1%, román 14=0.0%, ruthén 4=0.0%, horvát 9=0.0%, szerb 16=0.0%, egyéb 45=0.1%. Írni-olvasni tud összesen 40,681, a 6 éven felüli népesség 72.2%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 4,175. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 3,894, új választó 1,953, választó összesen 5,847. Választókerületek száma jelenleg 2, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 33,655 lélek, 2,924 választó.

9. Kolozsvár város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 58,481. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 49,634=84.9%, német 1,457=2.5%, tót 103=0.2%, román 6,581=11.3%, ruthén 6=0.0%, horvát 32=0.0%, szerb 40=0.0%, egyéb 628=1.1%. Írni-olvasni tud összesen 40,403, a 6 éven felüli népesség 78.5%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 5,555. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 4,690, új választó 3,102, választó összesen 7,792. Választókerületek száma jelenleg 2, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 29,241 lélek, 3,896 választó.

10. Komárom város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 18,863. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 18,034=95.6%, német 574=3.1%, tót 84=0.5%, román 5=0.0%, ruthén - - -%, horvát 25=0.1%, szerb 8=0.0%, egyéb 133=0.7%. Írni-olvasni tud összesen 14,629, a 6 éven felüli népesség 88.8%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 1,508. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 1,341, új választó 1,151, összes választó 2,492. Választókerület jelenleg 1, jövőre 1.

11. Marosvásárhely város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 33,728. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 22,011=92.8%, német 467=2.0%, tót 22=0.1%, román 924=3.9%, ruthén - - -%, horvát 10=0.0%, szerb 11=0.0%, egyéb 283=1.2%. Írni-olvasni tud összesen 16,676, a 6 éven felüli népesség 80.3%-a. az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 1,973. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 1,924, új választó 1,218, összesen 3,142. Választókerületek száma jelenleg 2, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 11,864 lélek, 1,571 választó.

12. Miskolcz város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 49,182. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 47,322=96.2%, német 767=1.6%, tót 642=1.3%, román 77=0.2%, ruthén 16=0.0%, horvát 7=0.0%, szerb 12(0.0%, egyéb 339=0.7%. Íri-olvasni tud összesen 36,723, a 6 éven felüli népesség 86.3%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 3,974. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 3,658, új választó 3,091, választó összesen 6,749. Választókerületek száma jelenleg 2, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 24,591 lélek, 3,375 választó.

13. Nagyvárad város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 61,034. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 56,527=92.7%, német 1.098=1.8%, tót 175=0.3%, román 2,870=4.7%, ruthén 23=0.0%, horvát 26=0.0%, szerb 22=0.0%, egyéb 295=0.5%. Írni-olvasni tud összesen 45,792, a 6 éven felüli népesség 84.9%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 6,003. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 4,283, új választó 3,244, választó összesen 7,527. Választókerület jelenleg 1, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 30,517 lélek, 3,764 választó.

14. Pancsova város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 20,201. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 3,187=15.8%, német 7,388=36.6%, tót 232=1.2%, román 518=2.6%, ruthén 1=0.0%, horvát 131=0.6%, szerb 8,633=42,7% egyéb 111=0.5%. Írni-olvasni tud összesen 13,263, a 6 éven felüli népesség 74.3%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 1,909. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva (Hertelendyfalva községgel együtt): régi választó 1,624, új választó 820, választó összesen 2.44%. A választókerületre esni fog 23,131 lélek, 2,444 választó.

15. Pécs város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 47,844. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 40,152=83.9%, német 6,027=12,6%, tót 160=0.3%, román 22=0.1%, ruthén 5=0.0%, horvát 618=1.3%, szerb 85=0.2%, egyéb 775=1.6%. Írni-olvasni tud összesen 36,076, a 6 éven felüli népesség 84.4%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 3,773. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 3,077, új választó 3,404, választó összesen 6,481. Választókerület jelenleg 1, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 23,922 lélek, 3,241 választó.

16. Pozsony város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 73,459. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 30,010=40.8%, német 31,768=43.3%, tóg 9,816=13.4%, román 22=0.0%, ruthén 3=0.0%, horvát 303=0.4%, szerb 20=0.0%, egyéb 1,517=2.1%. Írni-olvasni tud összesen 58,160, a 6 éven felüli népesség 90,0%-a. Az1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 4,719. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 4,124, új választó 5,515, választó összesen 9,639. Választókerületek száma jelenleg 2, jövőre 3. Egy választókerületre esni fog átlagosan 24,486 lélek, 3,213 választó.

17. Selmecz- és Bélabánya város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 15,170. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 6,329=41.7%, német 453=3.0%, tót 8,337=55.0%, román 21=0.1%, ruthén - - -%, horvát 5=0.0%, szerb 6=0.1%, egyéb 19=0.1%. Írni-olvasni tud összesen 10,725, a 6 éven felüli népesség 80.4%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 1,026. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 924, új választó 985, választó összesen 1,909. Választókerület jelenleg 1, jövőre 1.

18. Sopron város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 31,597. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 13,594=43.0%, német 16,738=53.0%, tót 97=0.3%, román 10=0.0%, ruthén - - -%, horvát 602=1.9%, szerb 8=0.0%, egyéb 548=0.8%. Írni-olvasni tud összesen 26,059, a 6 éven felüli népesség 94,7%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 2,293. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 2,135, új választó 2,091, választó összesen 4,226. Választókerület jelenleg, 1, jövőre 1.

19. Szabadka város. Összes polgári népesség 1913 dec. 31-én 93,232. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 54,626=58.6%, német 1,766=1.9%, tót 85=0.1%, román 34=0.0%, ruthén 7=0.0%, horvát 20=0.0%, szerb 3,371=3.6%, egyéb bunyevác stb.) 33,323=35.8%. Írni-olvasni tud összesen 47,695, a 6 éven felüli polgári népesség 60.6%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe felvett választók száma: 7,616. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 5,860, új választó 8,419. Választókerületek száma jelenleg 2, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 46,616 lélek, 4,210 választó.

20. Szatmárnémeti város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 34,151. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 32,563=95.4%, német 594=1.7%, tót 27=0.1%, román 820=2.4%, ruthén 29=0.1%, horvát 30=0.1%, szerb 20=0.1%, egyéb 68=0.1%. Írni-olvasni tud összesen 24,003, a 6 éven felüli népesség 81.0%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 2,714. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 2,300, új választó 1,775, összes választó 4,075. Választókerület jelenleg 1, jövőre 1.

21. Szeged város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 115,306. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 111,358=96.06%, német 2,213=1.9%, tót 173=0.2%, román 325(0.3%, ruthén 8=0.0%, horvát 74=0.0%, szerb 906=0.8%, egyéb 249=0.2%. Írni-olvasni tud összesen 78,443, a 6 éven felüli népesség 79.0%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 9,342. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 8.470, új választó 4,308, választó összesen 12,778. Választókerületek száma jelenleg 2. jövőre 3. Egy választókerületre esni fog átlagosan 38,435 lélek, 4,259 választó.

22. Székesfehérvár város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 34,828. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 34,198=98.2%, német 350=1.0%, tót 71=0.2%, romén 5=0.%, ruthén - - -%, horvát 29=0.1%, szerb 24=0.1%, egyéb 151=0.4%. Írni-olvasni tudók száma 26,967, a 6 éven felüli népesség 90.1%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 2,867. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 2,455, új választó 2,205. összes választó 4,600. Választókerület jelenleg 1, jövőre 1.

23. Temesvár város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 68,471. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 27,740=40.5%, német 30,064=43.9%, tót 306=0.5%, román 6.657=9.7%, ruthén 1=0.0%, horvát 122=0.2%, szerb 2,827=4.1%, egyéb 754=1.1%. Írni-olvasni tud összesen 49,211, a 6 éven felüli népesség 80.5%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 5,126. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 4,591, új választó 3,777, választó összesen 8,368. Választókerület jelenleg 1, jövőre 2. Egy választókerületre esni fog átlagosan 34,236 lélek, 4.184 választó.

24. Újvidék város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 33,089. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 13,203=39.9%, német 5,705=17.3%, tót 1,403=4.2%, román 80=0.2%, ruthén 322=1.0%, horvát 615=1.9%, szerb 11,518=34.8%, egyéb 243=0.7%. Írni-olvasni tud összesen 22,737, a 6 éven felüli népesség 78.0%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 3,381. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 2,487, új választó 1,306, választó összesen 3,793. Választókerület jelenleg 1, jövőre 1.

25. Versecz város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 26,941. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 3,710=13.8%, német 13,471=50.0%, tót 114=0.4%, román 777=2.9%, ruthén 9=0.0%, horvát 35=0.1%, szerb 8,566=31.8%, egyéb 259=1.0%. Írni-olvasni tud összesen 18,152, a 6 éven felüli népesség 76.6%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 2,824. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 2,436, új választó 1,008, választó összesen 3,444. Választókerület jelenleg 1, jövőre 1.

26. Zombor város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 30,039. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: 9,801=32.7%, német 2,018=6.7%, tót 26=0.1%, román 11=0.0%, ruthén 3=0.0%, horvát 65=0.2%, szerb 11,837=39,4%, egyéb 6.278=20.9%. Írni-olvasni tud összesen 16,872, a 6 éven felüli népesség 64.2%. Az 1913. évre érvényes álland névjegyzékbe fölvett választók száma: 3,440. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 2,734, új választó 915, választó összesen 3,649. Választókerület jelenleg 1, jövőre 1.

27. Fiume város. Összes polgári népesség 1910 dec. 31-én 48,492. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar 6,424=13.2%, német 2,196=4.5%, tót 179=0.4%, román 135=0.3%, ruthén 10=0.0%, horvát 11,921=24.6%, szerb 425=0.9%, egyéb (olasz stb.) 27.102=56.1%. Írni-olvasni tud összesen 35,227, a 6 éven felüli népesség 83.3%-a. Az 1913. évre érvényes állandó névjegyzékbe fölvett választók száma: 2,595. Az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámítva: régi választó 2,149, új választó 2,143, választó összesen 4,292. Választókerület jelenleg 1, jövőre 1.

A 2. §-hoz

A vármegyék, valamint a több képviselő küldésének jogával felruházott városok kerületeinek részletes beosztását, továbbá a vármegyei kerületek székhelyeinek kijelölését az 1848:V. tc. 7. és 8. §-a egészben véve a vármegyékre, a szabad kerületekre és a sz. kir. városokra bizta. Maga a törvény vármegyénkint, szabad kerületenkint és városonkint (községenkint) csak a választókerületek száma és kivéelesen egyik-másik választókerületnek a székhelyét állapította meg. A választókerületek beosztásának irányelvéül pedig a népesség számát és a lakásuk helyén kívül szavazó választók könnyebbségének szem előtt tartását jelölte meg. Lényegében azonosan rendelkezett az 1877:X. tc. 3. §-a is, amely a beosztás alapjául a lakosok és választók számát jelölte meg, továbbá a törvényhatóságok által foganatosított beosztásra nézve a belügyminiszteri jóváhagyást is kötelezővé tette és kijelentette, hogy „az ekként megállapított választókerületeket és választási székhelyek a törvény további rendelkezéséig változatlanul fentartandók”. Tényleg több későbbi törvényünk rendelkezett a statusquonak némi megváltoztatásáról. Példa erre a legutóbbi ilynemű törvényeink sorából: az 1900:XIV. tc. „az országgyülési képviselőválasztói jog gyakorlásának némely községet, pusztát és telepet érintő rendelkezéséről”; az 1904:XIX. tc. Sándor községnek Szabadka városába kebelezéséről; az 1904:XXXVII. tc. Győrsziget és Révfalupataház községeknek Győr sz. kir. városba kebelezéséről és a volt győrszigeti választókerület székhelyének Zámolyba való áthelyezéséről. Amint azt e javaslat általános indokolásában (III. sz.) kifejtettem, a választókerületek beosztásánál ma már nem volna megfelelő, ha csak a „lakosság és a választók” számát tartanók szem előtt: hanem figyelemmel kell lenni ezenfelül a népesség kulturális fokára, gazdasági erejére, a mult és jelen bizonyos mértékű honorálásán kívül a jövő fejlődés valószínűségére, végül a helyenkint változó egyes különleges tényezők arányos mérlegelésére és összhangzatos érvényesítésére is. Mindezeknek a körülményeknek helyes megítélése sokféle adatnak ismeretét és lelkiismeretes mérlegelését föltételezi. Ezeknek az adatoknak felkutatására és feldolgozására, egyáltalában mindezeknek a legapróbb részletekig szakszerű mérlegelését igénylő kérdéseknek tárgyilagos elbirlására olyan nagyobb számú tagból álló testületek, mint aminők a törvényhatósági bizottságok, alig alkalmasak, vagy ily irányú munkájuk oly hosszú időt igényelne, amennyi a törvény életbeléptetésének sürgőssége mellett nem áll rendelkezésre.

Ez okból egyedül azt a megoldást tartom helyesnek, hogy a törvényhozás csakis az egyes vármegyei és városi törvényhatóságokra eső választókerületek számát és a székhelyeket állapítsa meg, magának az egyes kerületek beosztásának nehéz munkáját ellenben - törvényhozási felhatalmazás alapján - a belügyminiszter végezze felelősségének teljes tudatában és a felelősség egészének elvállalása mellett, akként azonban, hogy a kerületek beosztásáról szóló részletes rendeletét köteles legyen a képviselőháznak azonnal bemutatni, és - az esetleg becsúszott kétségtelen hibák kiigazításától eltekintve - azon érdemleges változtatást csak törvény tehessen ép úgy, mint a multban is a törvényhatóságok által foganatosított részletes beosztást csak a törvényhozás változtathatta meg. Ez az eljárás biztosítékot nyujt az iránt, hogy a figyelmet érdemlő összes körülmények - amelyeket az Indokolás során előbb már többször és kellő részletezéssel kiemeltem - a leggondosabb mérlegelésben fognak részesülni; a kerületi részletes beosztást tartalmazó rendeletnek a képviselőház elé terjesztése a legilletékesebb szervnek: a képviselőháznak ad módot, hogy a beosztást tartalmazó rendeletnek tudomásul vétele vagy nem vétele felett határozhasson; az a körülmény pedig, hogy a kerületi beosztás módosítása egyedül a törvényhozónak lesz a joga, biztosítékot nyujt arra, hogy később az esetleges módosításokkal visszaélés ne történhessék, és teljes megnyugvást kelthet abban az irányban, hogy ha a beosztásba kiigazításra szoruló érdemleges hibák csúsznának be, ezeket a törvényhozás bizonyára ki fogja igazítani. Sőt amennyiben a rendelési úton történt beosztás a választói reform végrehajtása után - az új választói rendre vonatkozólag szerzendő gyakorlati tapasztalatok szerint - igazságosnak és megfelelőnek nem mutatkoznék: a törvényhozásnak bármely pillanatban módjában lesz a kerületi beosztást törvény útján új alapokra fektetni.


  Vissza az oldal tetejére