1. § Az 1894. évi XXVII. törvénycikkel alkotott országos nyugdíjintézet kötelékébe tartoznak - a jelen szakasz második bekezdésében felsoroltak kivételével - az összes nyilvános jellegű: jogi-, bölcsészeti- és kereskedelmi akadémiák, fő- és algimnáziumok, fő- és alreáliskolák, felső kereskedelmi iskolák, felsőbb leányiskolák, tanár-, tanító-, tanítónő- és óvónőképző intézetek, felső nép- és polgári iskolák és gyógypedagógiai intézetek.
Nem tagjai ezen országos nyugdíjintézetnek:
a) az állami tanintézetek,
b) a kormány kezelése alatt álló közalapokból és közalapítványokból fenntartott tanintézetek,
c) azok a tanintézetek, amelyeknek szerzetesrendi alkalmazotton kivül más alkalmazottja nincs, végül
d) azok a tanintézetek, amelyeknek fenntartóit a vallás- és közoktatásügyi miniszter ezen országos nyugdíjintézetek kötelékébe tartozás kötelezettsége alól a 3. szakasz alapján felmenti.
2. § Tagjai lehetnek ezen országos nyugdíjintézetnek a theológiai akadémiák (papnevelő intézetek) is, ha állami szempontból kifogás alá nem esnek. Ezen tanintézetek nyugdíjügyének rendezése - ellentétben az 1. szakasz első bekezdésében felsoroltakkal - az illető tanintézetek fenntartóinak önkéntes jelentkezése alapján történik, mégis azzal a kötelezettséggel, hogy az egyszer bejelentett állásokkal ezek a tanintézetek is állandó tagjai maradnak ennek az országos nyugdíjintézetnek.
Az ilyen tanintézetek mindenkor a jelentkezést követő szeptember hó elsejétől tekintendők ezen országos nyugdíjintézet tagjaiul.
3. § A vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedheti, hogy az 1. szakasz első bekezdésében említett tanintézetek közül azok, amelyeknek fenntartói maguk óhajtanak alkalmazottaik ellátásáról gondoskodni, ne legyenek tagjai ezen az országos nyugdíjintézetnek.
A már fennálló tanintézetek fenntartóinak a jelen törvény életbelépésétől, a jövőben keletkező tanintézetek fenntartóinak pedig az intézet megnyitásától számított egy éven belül kell kérni azt, hogy az országos nyugdíjintézeti tagság alól felmentessenek. A felmentés csak azoknak a tanintézeteknek adható meg, amelyeknek fenntartói idevonatkozó kérvényük benyujtása alkalmával felettes hatóságuk által jóváhagyott szabályzattal igazolják, hogy úgy a már szolgálatban álló, mint a jövőben kinevezendő (megválasztandó) alkalmazottainak, valamint azok igényjogosult hátrahagyottainak nyugdíj, lakbér-nyugdíj, özvegyi- és árvaellátás, temetési költség stb. fejében legalább annyit adnak, mint amennyit a jelen törvény az 1. szakasz első bekezdésében felsorolt tanintézeteknél működő alkalmazottak, illetve azok igényjogosult hátrahagyottai részére biztosít és legfeljebb annyit járulékkal terhelik meg alkalmazottaikat, mint amennyit az olyan tanintézeteknél működő alkalmazottak fizetnek, amely tanintézetek ennek az országos nyugdíjintézetnek tagjai.
Ha a közoktatásügyi kormány felügyelő közege (miniszteri biztos, kir. főigazgató, kir. tanfelügyelő, szakfelügyelő, stb.) az ilyen felmentett tanintézeteknél működő alkalmazottnak a tényleges szolgálatból való elbocsátását a tanügy érdekében állónak találja, a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívására a nyugdíjazás iránti eljárás a fenntartó által megindítandó.
Ha az ilyen alkalmazottnak nyugalomba helyezése a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívásától számított féléven belül nem következnék be, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a fent megnevezett felügyelő közeg javaslatára az alkalmazottnak a 29. szakasz értelmében való felülvizsgálását rendelheti el.
A jelen szakasz alapján felmentett fenntartók az általuk ellátott nyugdíjasoknak, özvegyeknek és árváknak névjegyzékét, az ellátások összegeinek és az alapul vett szolgálati időknek és javadalmaknak feltüntetése mellett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek évenkint bemutatni tartoznak.
4. § Ezen országos nyugdíjintézetből a jelen törvényben megkívánt feltételek fennforgása esetén az itt megállapított ellátásokra tarthatnak igényt:
a) a 1. szakasz első bekezdése, valamint a 2. szakasz alapján ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézeteknek alább felsorolt végleges minőségű magyar állampolgár alkalmazottai, úgymint: igazgatói, igazgatónői, rendes-, rendkívüli- és segédtanárai, tanítói és tanítónői, segédtanítói és segédtanítónői, torna-, zene- és énektanítói és tanítónői, valamint kézimunkatanítónői, - amennyiben a hasonló állami tanintézet hasonló állása nyugdíjjogosultsággal van egybekötve s amennyiben az alkalmazott nem tartozik valamely szerzetesrend kötelékébe,
b) az a) alatt említettek özvegyei és árvái.
5. § Ellátásra igényt nem tarthat az olyan alkalmazott:
1. aki nem magyar állampolgár,
2. aki a vallás- és közoktatásügyi miniszternek előzetes engedélye nélkül idegen hatalom szolgálatába lépett.
3. aki állásáról írásbeli nyilatkozatban önként lemondott,
4. aki állását önként elhagyva, arra az állam hivatalos lapjában közzétett felhívás daczára, a felhívásban megszabott határidő alatt nem tért vissza,
5. akit a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre, vagy viselt hivatalának, vagy állásának elvesztésére ítélt, illetőleg akit a bíróság olyan büntetendő cselekmény miatt ítélt el jogerősen szabadságvesztés-büntetésre, amellyel a közhivatalnak, vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve,
6. aki jogerős fegyelmi határozat alapján a szolgálat kötelékéből elbocsáttatott,
7. aki olyan cselekményt követett el, amely alapul szolgálhatott volna arra, hogy a szolgálat kötelékéből elbocsássák, akit azonban e cselekményért megszökés miatt, vagy bármely más okból bűnvádi, vagy fegyelmi eljárás útján felelősségre vonni nem lehet.
Nem tarthat igényt ellátásra az 1-3. és 5-7. pontok alatt, továbbá - amennyiben nem eltűnt alkalmazottról van szó - a 4. pont alatt felsorolt, valamint az olyan alkalmazottnak özvegye vagy árvája sem, amely alkalmazott nyugdíját a 37. szakasz értelmében megváltotta.
Lemondásnak nem lehet tekinteni az olyan nyilatkozatot, amelyben az alkalmazott az állásától való felmentését az ellátás megállapíthatása végett, vagy pedig olyan más állásra történt átlépése folytán kéri, amely álláson töltött szolgálati idő a jelen törvény értelmében az ellátások megállapításánál beszámítható.
A 7. pontban említett esetben az ellátásra való igénynek elvesztését a 38. szakaszban megjelölt vegyes bizottság javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter mondja ki.
6. § Az 5. szakasznak 5., 6. és 7. pontjaiban említett esetekben, - ha méltánylást érdemlő körülmények forognak fenn és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják, - a vallás- és közoktatásügyi miniszter az országos tanári nyugdíjbizottság javaslatára az alkalmazott, illetőleg annak özvegye és árvái részére ellátást engedélyezhet. Ehhez az intézkedéshez a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása csak abban az esetben kérendő ki, ha az országos tanári nyugdíjbizottságnak a pénzügyminiszter által kiküldött tagja, a bizottság pártoló előterjesztésével szemben, külön véleményt jelent be.
Ez az ellátás annak az ellátásnak megfelelő hányadában, vagy egész kivételesen annak egészében állapítandó meg, amely az alkalmazottat, illetőleg annak özvegyét és árváit a jelen törvény értelmében megilletné abban az esetben, ha az alkalmazott szolgálatának az 5. szakasz 5., 6. és 7. pontjaiban említett okokból való megszünésekor szolgálatképtelenné vált volna.
Az 5. szakasz 5. pontjában említett esetben, ha a bíróság ítéletében szabadságvesztés-büntetést is megállapíthat, s ha az alkalmazott nőtelen és gyermektelen, vagy ha nejének és gyermekének a jelen törvény értelmében egyébként sincsen igénye állandó ellátásra, a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a fentiek szerint engedélyezett állandó ellátást csak a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának befejezését követő hó elsejétől kezdve lehet folyósítani; ha azonban az alkalmazottnak állandó ellátásra egyébként igénnyel bíró neje vagy gyermeke van, a részére engedélyezett állandó ellátást a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának tartama alatt a nő, vagy a gyermek, illetőleg annak gyámja, vagy gondnoka kezéhez kell folyósítani.
A jelen szakasz alapján engedélyezett állandó ellátás a 37. és 52. szakaszokban szabályozott megváltás tárgya nem lehet.
7. § A jelen törvény alapján járó ellátások állandóak, vagy egyszersmindenkorra szólanak.
Állandó ellátás: az alkalmazottat megillető nyugdíj és lakbérnyugdíj, az özvegyi nyugdíj, a gyermekek nevelési járuléka és a 70. szakasz alapján engedélyezett életjáradék.
Egyszersmindenkorra szóló ellátás: a végkielégítés és a temetési járulék.
8. § Az alkalmazottat megillető állandó, vagy egyszersmindenkorra szóló ellátás megállapításánál az alkalmazottnak beszámítható szolgálati ideje és a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazása szolgál alapul.
9. § Beszámítható szolgálati idő az az időtartam, amelyet az alkalmazott mint magyar állampolgár, a jelen törvény 4. szakaszában megjelölt állásban, a vonatkozó törvényes rendelkezések által előírt képesítéssel és az arra illetékes felettes hatóság által történt szabályszerű kinevezés, illetve megválasztás alapján, a 10. szakaszban megállapított időponttól kezdve, megszakítás nélkül egyhuzamban tényleges szolgálatban annak a hónapnak a végéig töltött, amely hónapot követő hó elsejétől nyugalomba helyezése, illetve végkielégítéssel való elbocsátása elrendeltetett.
10. § A beszámítható szolgálat kezdődik:
a) a jelen törvény életbelépése előtt is már ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozott tanintézetek azon alkalmazottainál, akik a jelen törvény életbelépésének időpontjában már alkalmazásban állottak - az 1894. évi XXVII. törvénycikk rendelkezései szerint megállapított időponttól.
b) az 1. szakasz első bekezdésében említett s eddig ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe nem tartozott tanintézetek azon alkalmazottainál, akik a jelen törvény életbelépése időpontjában már alkalmazásban állottak, - a jelen törvény életbelépésének napjával,
c) az 1. szakasz első bekezdésében említett és a jelen törvény életbelépése után létesített tanintézetek azon alkalmazottainál, akik működésüket az intézet létesítésével egyidejűleg kezdik meg, - az illető tanintézet nyilvános működésének megkezdése napját követő hó elsejével,
d) a 2. szakaszban említett tanintézetek azon alkalmazottainál, akik abban az időpontban, amelyben az illető tanintézet ezen országos nyugdíjintézet tagjává lesz, az illető tanintézeteknél már alkalmazásban állanak, - azzal a nappal, amellyel az illető tanintézet az országos nyugdíjintézetnek tagja lett,
e) minden más esetben - a szolgálat tényleges megkezdésének napjával.
11. § A szolgálati idő tartamát a polgári időszámítás szerint kell meghatározni.
Annál az alkalmazottnál azonban, akiknek tudományegyetemen, műegyetemen, vagy jogakadémián szerzett főiskolai képzettsége van, s aki főiskolai tanulmányait a jelen törvény értelmében beszámítható tényleges szolgálatba történt belépését megelőző időpontban fejezte be, az ezen országos nyugdíjintézet kötelékében töltött beszámítható időnek minden teljes hét hónapját nyolc hónapnak kell számítani.
A tudományegyetemen, műegyetemen, vagy jogakadémián szerzett főiskolai képzettséggel egyenlőnek tekintendő a más főiskolán, vagy akadémián szerzett képzettség abban az esetben, ha az illető főiskolára, vagy akadémiára való felvételnek feltétele, a középiskola nyolc osztályának bevégzése után az érettségi vizsgának sikeres letétele volt, s ha a főiskolai, vagy akadémiai tanulmányok szabályszerű befejezéséhez legalább négy évi tanulmány volt szükséges; de csak akkor, ha az alkalmazott olyan állást tölt be, amely állásnak betöltéséhez az illető főiskolai, vagy akadémiai képzettség kivántatik meg.
Ugyancsak nyolc hónapnak kell számítani: a jelen törvény életbelépése előtt már ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozott, valamint a jelen törvény életbelépése után, de a 90. szakasz alapján visszamenő hatállyal idesorolt tanintézeteknél rendszeresített álláson töltött időnek minden teljes hét hónapját a jelen törvény életbelépésekor már működő azoknál az alkalmazottaknál is, akik szolgálati idejüknek a jelen szakasz második és harmadik bekezdései alapján való kedvezőbb számítására igényt nem tarthatnak.
A hét hónapon aluli részt csak egyszerűen lehet számítani.
A szolgálati időnek a jelen szakaszban említett kedvezőbb számítása csak a jelen törvény határozmányai alá tartozó alkalmazottaknál, és csak akkor foglalhat helyet, ha az illető a 28. és 36. szakaszok értelmében már igényt szerzett állandó ellátásra.
12. § Azt az alkalmazottat, aki a nyugdíj folyósításának kezdő időpontját megelőző időben, végkielégítés esetén pedig még ugyanabban a hónapban hal meg, amely hónapban végkielégítéssel való elbocsátása elrendeltetett, - a fenntartótól eredő esetleges felmentés ellenére is, - a tényleges szolgálatban elhaltnak kell tekinteni még akkor is, ha nyugdíja, vagy végkielégítése már megállapíttatott s ő erről szabályszerűen értesíttetett.
13. § A végleges minőségben való alkalmazást közvetlenül megelőzőleg ideiglenes minőségben, valamint az ideiglenes minőségben való alkalmazást közvetlenül megelőzőleg végleges minőségben eltöltött szolgálati időt be kell számítani.
Az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó összes tanintézetek ideiglenes alkalmazottatit ezen országos nyugdíjintézet szempontjából az alkalmazástól számított egy év elteltével véglegesnek kell tekinteni,
Be kell számítani az illetmények élvezete mellett vagy anélkül szabadságon töltött időt is, de csak akkor, ha az egyhuzamban egy évet nem halad meg. Az ilyen minőségben egyhuzamban töltött időnek egy évet meghaladó része beszámítás tárgya nem lehet.
A felfüggesztett állapotban töltött idő beszámításának csak akkor van helye, ha az állásától felfüggesztett alkalmazott a felfüggesztés tartama alatt illetményeinek teljes élvezetében meghagyatott, vagy ha a felfüggesztés tartama alatt visszatartott illetmények részére utólag kiutalványoztattak.
Az 1883. évi XXX. törvénycikk 34. szakaszában említett rendes tanároknál, valamint a polgári iskolai tanító- és tanítóképző intézeteknél, a felsőbb leányiskoláknál és a felső kereskedelmi iskoláknál alkalmazott rendes tanároknál be kell számítani a közvetlenül megegyezőleg helyettes tanári minőségben eltöltött szolgálati időnek azt a részét, amely a középiskolai tanári oklevél, illetőleg a 11. szakasz második és harmadik bekezdéseiben említett főiskolai képzettség megszerzése utáni időre esik.
A nyugalmazott állapotban töltött idő beszámítás tárgya nem lehet.
A szolgálat kötelékéből jogerős fegyelmi ítélet alapján elbocsátott s később a tényleges szolgálat kötelékébe ismét visszavett alkalmazottnak a szolgálat kötelékéből történt elbocsátásig töltött szolgálati ideje beszámítás tárgya nem lehet, kivéve azt az esetet, ha részére a 6. szakasz alapján az őt egyébként megillető ellátásnak teljes összegével felérő kivételes ellátás engedélyeztetett.
Ha végkielégített alkalmazott az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó valamely tanintézethez a tényleges szolgálat kötelékébe ismét visszavétetik, a végkielégítést megelőzőleg eltöltött tényleges szolgálati időt be kell számítani, de csak akkor, ha a végkielégítést megelőző tényleges szolgálat köteléke alól történt felmentés és az újabb alkalmazás között öt esztendő még nem telt el.
Ha olyan alkalmazott, aki nyugdíját a 37. szakasz értelmében megváltotta, a tényleges szolgálatban újból alkalmaztatik, az a szolgálati idő, amely után nyugdíját megváltotta, beszámítás tárgya nem lehet.
14. § Az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézeteknél töltött szolgálati idő folytonosságának számításánál nem tekinthető megszakításnak:
a) a két szolgálat közé eső, de tényleges szolgálatban nem töltött idő, ha az harmincz napot nem halad meg;
b) a nyugdíjazott állapotban töltött idő, tekintet nélkül arra, hogy a nyugalombahelyezés ideiglenesen, vagy véglegesen történt;
c) az illetmények élvezetével, vagy anélkül szabadságon töltött idő, ha egyhuzamban egy évet nem halad meg;
d) a szabadságon töltött idő egy éven túl is, ha az a vallás- és közoktatásügyi miniszter előzetes hozzájárulásával adatott s ha az egyhuzamban öt évet nem halad meg;
e) a felfüggesztett állapotban töltött idő;
f) a szolgálatnak olyan abbahagyása, amelyre az ellátási igény fenntartásának biztosítása mellett a vallás- és közoktatásügyi miniszter beleegyezése kieszközöltetett;
g) a jelen törvény 2. szakaszában említett tanintézeteknél töltött az a szolgálat, amely a nyugdíjjogosultságban azért nem számítható be, mert az iskolafenntartó a nyugdíjjogosultság biztosítása végett nem jelentkezett, de csak akkor, ha ez a szolgálat öt évet nem halad meg;
h) ha a megszakítás az illető tanintézet megszüntetése, vagy az intézet szervezetében történt olyan változás miatt következett be, amelynél fogva az alkalmazott állásában megtartható nem volt.
A d) és e) pontok alatt említett idő még akkor sem tekinthető megszakításnak, ha az ilyen idő a 13. szakasz értelmében egészben, vagy részben, beszámítás tárgya nem is lehet.
15. § Az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó alkalmazottaknak az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézeteknél eltöltött szolgálati idejéhez - tekintet nélkül arra, hogy az átlépés a tényleges szolgálatból, a nyugdíjazott, vagy más olyan állapotból történt, amely a vonatkozó törvények szerint megszakításnak nem tekinthető - hozzá kell számítani:
1. az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe való tartozás kötelezettsége alól felmentett tanintézeteknél tényleges minőségben töltött mind azt a szolgálati időt, amely az azokra nézve érvényben álló ellátási törvény vagy szabályzat szerint beszámításra alkalmas,
2. az 1875. évi XXXII. törvénycikkel alkotott országos tanítói nyugdíj és gyámintézet kötelékébe tartozó tanintézeteknél tényleges minőségben töltött mind azt a szolgálati időt, mely törvény szerint beszámításra alkalmas, mindaddig, míg a viszonosság fennáll.
A két szolgálat közé eső, de tényleges szolgálatban nem töltött idő, ha az harmincz napot nem halad meg, a jelen szakasz alapján beszámítható szolgálati időmegállapításánál sem tekinthető megszakításnak.
A jelen szakaszban felsorolt tanintézeteknél eltöltött azt a szolgálati időt, amely után az átlépő végkielégítésben részesült, csak akkor lehet beszámítani, ha a végkielégítés és az újabb alkalmazás között öt esztendő még nem telt el és ha a felvett végkielégítés ezen országos nyugdíjintézet pénztárába befizettetik.
16. § Az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó alkalmazottaknak:
1. az 1912. évi LXV. törvénycikk 1. és 2. szakaszaiban megjelölt hivataloknál és állásokban,
2. a kabineti irodánál,
3. a közös minisztériumoknál és a közös számvevőszéknél, valamint az alájuk tartozó hatóságoknál és hivataloknál,
4. a közös hadseregnél, a hadi tengerészetnél, a m. kir. honvédségnél és a m. kir. csendőrségnél, valamint az ezekhez tartozó hatóságoknál és intézeteknél katonai vagy csendőrségi szolgálatban,
5. a horvát-szlavon autonom kormánynál, valamint az alája tartozó országos hatóságoknál és hivataloknál,
6. az állami kezelés alatt álló bányászati, vagy erdészeti társládákhoz járuló állásban,
7. a törvényhatóságoknál az 1867. év július hó elsejétől kezdve, rendszeresített állásban, állandó évi fizetés élvezetében,
tényleges minőségben töltött mindazt a szolgálati idejét, amely az azokra nézve érvényben álló ellátási törvény, vagy szabályzat szerint beszámításra alkalmas, - mindaddig, míg a viszonosság fennáll - az ezen országos nyugdíjintézet kötelékében eltöltött szolgálati időhöz hozzá kell számítani, de csak akkor, ha az átlépés a tényleges szolgálatból közvetlenül történt, vagy ha a két szolgálat közé eső, de tényleges szolgálatban nem töltött idő harmincz napot nem halad meg.
A jelen szakaszban felsorolt hivataloknál, illetőleg állásban eltöltött az a szolgálati idő, amely után az átlépő nyugellátásban végkielégítésben, vagy nyugdíjjárulék visszatérítésében részesült, beszámítás tárgya nem lehet. Ennélfogva a szóbalévő hivataloknál, illetőleg állásban alkalmazva volt s ebből az állásból nyugalomba helyezett alkalmazott nyugdíjának élvezetében - hacsak a reá nézve az átlépés időpontjában érvényben állott ellátási törvény, vagy szabályzat más határozmányt nem tartalmaz - akkor is megmarad, ha az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetek valamelyikénél alkalmaztatik.
17. § A 15. szakasz 1. és 2., továbbá a 16. szakasz 1-6. pontjai alatt említett szolgálati időtartamát a polgári időszámítás szerint kell meghatározni.
Abban az esetben azonban ha az alkalmazott, a 15. szakasz 1. és 2., vagy a 16. szakasz 1-6. pontjai alatt felsorolt hatóságoknál, hivataloknál és intézeteknél, illetőleg állásban eltöltött szolgálati ideje alapján már állandó ellátásra igényt szerzett, eltöltött szolgálati idejét ugyanolyan mértékben kell számítani, mint amilyenben ez a szolgálati idő az arra nézve az átlépés időpontjában érvényben állott ellátási törvény, vagy szabályzat szerint számítandó lett volna; ha pedig az említett állásban eltöltött szolgálati idő után - az arra nézve az átlépés időpontjában érvényben állott ellátási törvény, vagy szabályzat szerint - az állandó ellátás a 33. szakaszban meghatározottnál nagyobb százalékkal lett volna megállapítandó, az állandó ellátásnak az említett állásban eltöltött szolgálati időre eső részét a nagyobb százalékkal kell megállapítani.
A 16. szakasz 7. pontja alatt törvényhatósági szolgálati időt akkor is a 11. szakasz határozmányainak megfelelően kell beszámítani, ha ezt az időt, vagy annak egy részét az illető törvényhatóságnál máskép számították volna be.
18. § A beszámítható szolgálati idő megállapításánál az egész éveken felül maradó és hat hónapot meghaladó évhányad egész évnek számít, a hat havi, vagy az ennél kisebb évhányad pedig figyelmen kívül marad.
19. § A hadjáratban részt vett, valamint a hadifogságba esett alkalmazott ellátásának megállapításánál helye van a hadi év hozzászámításának, még pedig a katonai egyének ellátását szabályozó törvény erre vonatkozó határozmányainak értelmében.
20. § A hadjárat alatt, mind a katonai, mind az országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetnél folytatólagos szolgálatra képtelenné vált alkalmazott nyugdíjának megállapításánál vagy a katonai ellátási szabályokat, vagy a jelen törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, aszerint, amint ezek közül az alkalmazottra nézve az egyik, vagy a másik előnyösebb, feltéve, hogy mind a katonai, mind az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetnél teljesítendő folytatólagos szolgálatra való képtelenséget a katonai ellátási szabályok rendelkezései értelmében alakított felülvizsgáló bizottság állapította meg, és feltéve, hogy e bizottságba a szolgálatképesség megvizsgálása végett a belügyminiszter által e czélra kirendelt polgári közhatósági orvos is meghívást kapott.
A fentiek szerint akár a katonai ellátási szabályok, akár a jelen törvény határozmányai alapján megállapított nyugdíjból, katonai, illetőleg honvédelmi nyugdíj gyanánt csak azt az szöveget lehet elszámolni, amely beszámítható katonai szolgálati idő és a katonai szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazás alapján járó nyugdíjjal megegyezik; míg az ezenfelül, az összes beszámítható szolgálati időt alapul véve, a jelen törvény határozmányai szerint esetleg járó többlet ezt az országos nyugdíjintézetet terheli.
Ha a hadjárat alatt a katonai szolgálatra alkalmatlanná vált alkalmazott az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetnél teljesítendő szolgálatra még képes, a katonai ellátási szabályok alapján járó nyugdíjra igényt nem tarthat, és ellátási igényeit az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetnél később bekövetkező szolgálatképtelensége esetén is kizárólag a jelen törvény határozmányai szerint kell elbírálni. Ez a határozmány a katonai ellátási szabályok alapján járó sebesülési pótdíjnak megállapítását nem gátolja.
21. § Beszámítható javadalmazás:
a) a rendszeresített fizetés;
b) a fizetés kiegészítő részét képző, a fizetés természetével biró, törvényen, vagy illetményszabályzaton alapuló pótlék (személyi pótlék, korpótlék);
c) az igazgatói díj.
Azoknál az alkalmazottaknál, akik fizetéskiegészítő államsegélyt élveznek:
az a) pontban említett rendszeresített fizetésen az alapjavadalom és az ezt kiegészítő államsegély együtt értendő;
a b) pont alatti javadalom csak a hasonló állami tanintézeteknél működő alkalmazottakat megillető összeg erejéig vehető számításba;
a c) alatti igazgatói díj csak az állami hasonló tanintézetek igazgatóinak javadalma mértékéig és csak akkor tekinthető beszámítható javadalmazásnak, ha az a tényleges szolgálat egész tartamára biztosított, vagy ha az igazgatói megbízás és a tényleges szolgálat megszünése között hat évet meghaladó idő telt el.
Azoknak a tanintézeteknek fenntartói, amelyeknek alkalmazottai fizetéskiegészítő államsegélyt egyáltalában nem, vagy csak részben élveznek, tartoznak a fizetéskiegészítő államsegélyt nem élvező alkalmazottaik részére a tényleges szolgálat egész tartamára biztosított javadalmakról, illetve a javadalmaknak a szolgálati időhöz igazodó változásairól, javadalmi táblázatot készíteni és azt a jelen törvény életbelépésétől - illetve a később létesített tanintézeteknél az illető tanintézet nyilvános jogszerű működésének megkezdésétől - számított fél éven belül, a javadalmak változtatása esetén pedig a változtatás kezdőhatályát megelőzőleg, jóváhagyás végett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek bemutatni. Ezeknél az alkalmazottaknál beszámítható javadalmazásnak csak a vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott javadalmi táblázatban feltüntetett, illetőleg az általa beszámítható javadalmazásnak minősített javadalmakat lehet tekinteni.
Ha valamely alkalmazott a tanintézet érdekében más tanintézettől lépett át, beszámítható javadalmazásáúl, akár élvezett államsegélyt, akár nem, az átlépés időpontjában élvezett magasabb javadalmat kell tekinteni.
Azok az alkalmazottak, akik ennek az országos nyugdíjintézetnek kötelékébe tartozó s ugyanazon iskolafenntartó gondozásában álló más tanintézeteknél is alkalmazva vannak, e közös iskolai szolgálat után egységesen rendszeresített javadalmuk szerint részesülnek e nyugdíjintézetnél elbánásban. Ha azonban ezen egységesen rendszeresített javadalmuk magasabb, mint a magasabbfokú tanintézet megfelelő állásának beszámítható javadalma, a nyugdíj megállapítása csakis ez utóbbi javadalom alapján történhetik.
Azoknak az alkalmazottaknak, akik az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe nem tartozó más tanintézetnél, vagy más hivatalban is vannak alkalmazva, ha e másik tanintézetnél, vagy hivatalnál nyugdíjra van jogosultságuk, ezen országos nyugdíjintézettel szemben nyugdíjra igényük nincs; ha pedig máshol nincs igényük nyugdíjra, ezen országos nyugdíjintézettel szemben nyugdíjigényt csak abban az esetben nyerhetnek, ha az ennek kötelékében álló tanintézetnél teljesítik szolgálatuknak nagyobb részét s ha az alkalmazásuk rendszeres, állandó s legalább is oly mértékű, mint amilyen a hasonló állami tanintézeteknél szokott lenni. Ebben az esetben a beszámítható javadalom csakis az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetben való alkalmazásuk szerint számítható.
Utoljára élvezett beszámítható javadalmazáson a fentiek szerint beszámítható azt a javadalmazást kell érteni, amelynek felvételére az alkalmazottnak a tényleges szolgálatban utoljára volt igénye.
22. § Beszámítható javadalmazásnak nem tekinthetők azok az illetmények, amelyek a 21. §-ban nincsenek felsorolva, mint például: a tiszteletdíjak, a működési, helyi, tiszti, családi vagy drágasági pótlékok, a lakáspénzek vagy a természetben élvezett lakásoknak értéke, a sebesülési pótdíjak, a vitézségi arany- vagy ezüstéremmel járó pótdíjak, a természetben kiszolgáltatott járandóságok, élelmezések és ellátások, a földek értéke, a fajárandóság, a sójárandóság, az utazási-, a napidíj-, a egyenruhaátalányok, a tandíjak, a leczkepénzek, valamint általában mindazok az illetmények, amelyek csak bizonyos teljesítések fejében, vagy csak időről-időre engedélyezettek, továbbá a jutalmak, az osztalékok és más hasonló természetű illetmények.
23. § Úgy az állandó, mind az egyszersmindenkorra szóló ellátásokat mindig egész koronákban kell megállapítani; a megállapításnál az ötven fillérig terjedő részösszeget el kell hagyni, az ötven fillérnél nagyobb részösszeget ellenben egész koronának kell számítani.
24. § Az alkalmazottaknál úgy az állandó, mint az egyszersmindenkorra szóló ellátások folyósítására, valamint a 32. szakaszban említett esetben a tényleges szolgálatban új alkalmazást nem nyert alkalmazottat megillető nyugdíjnak folyósítására az igény az ellátást megállapító miniszteri rendeletben megjelölt időpontot megelőző hónap utolsó napjával áll be.
Özvegyeknél az árváknál az igény az ellátások folyósítására az alkalmazott halálának vagy holttá nyilvánosításának napjával, utószülött árváknál pedig az árva születésének napjával áll be.
Eltünt és fel nem található alkalmazott nejénél és gyermekeinél az igény az ellátások folyósítására az alkalmazott eltünésének napjával áll be.
Nőalkalmazottak árváinál az igény a nevelési járulék folyósítására, ha a gyermekek édes atyja a nőalkalmazottat túléli, az atya halálának vagy holttá nyilvánításának napjával áll be abban az esetben, ha a gyermekek édes atyja nem teljesen vagyontalan és keresetképtelen; ha pedig a gyermekek édes atyja teljesen vagyontalan és keresetképtelen, az igény a nevelési járulék folyósítására a teljes vagyontalanságnak és keresetképtelenségnek bekövetkeztével áll be.
Szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árváknál az igény a magasabb összegű nevelési járulék folyósítására teljes árvaságra jutásuk napjával, illetőleg azzal az időponttal áll be, melytől kezdve az özvegyi nyugdíjra egyébként igénnyel bíró édes anyjuknak özvegyi nyugdíját beszüntették. Ha özvegyi nyugdíj egyáltalában folyósitva sem volt, valamint a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő olyan árváknál, akik az alkalmazottnak jogérvényesen felbontott házasságából származnak, az igény a magasabb összegű nevelési járulék folyósítására az atya halálának napjával áll be.
Ha az atyátlan árvák részére a 66. szakasz határozmányai értelmében korlátozott összegben megállapított nevelési járulékot, illetőleg a szülőtlen, vagy a szülőtlenekkel egyenlőnek tekintendő árvák részére a 60. szakasz alapján megállapitott nevelési járulékot azért kell felemelni, mert az árvák valamelyike a nevelési járulék élvezetéből kilépett, az igény a többi árvákat megillető magasabb összegű nevelési járulék folyósítására azzal a nappal áll be, amely napon az árva a nevelési járulék élvezetéből kilépett.
25. § Az egyszersmindenkorra szóló ellátásokat egy összegben a megállapítás után azonnal, a 34. szakasz alapján járó lakbérnyugdíjat az ellátás folyósítására való igény beálltának napját követő naptári évnegyed első hónapjának első napjától kezdve, előzetes negyedévi, az egyéb állandó ellátásokat pedig az ellátás folyósítására való igény beálltának napját követő hó elsejétől kezdve előzetes havi részletekben kell folyósítani.
A lakbérnyugdíjat annak a naptári évnegyednek végével, az egyéb állandó ellátásokat pedig annak a hónapnak végével kell beszüntetni, amelyben az ellátásra való igény a 38., 54. és 63. szakaszok értelmében megszünt.
26. § Az állandó ellátások élvezése a magyar szent korona országainak, továbbá a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak, valamint a Boszniának és Herszegovinának határain belül helyhez kötve nincs. Ezeknek az ellátásoknak másutt élvezéséhez a vallás- és közoktatásügyi miniszternek külön engedélye szükséges. Az engedélynek megtagadását nem kell indokolni.
Az engedélyt egyszerre legfeljebb három évre lehet megtadni.
27. § Az állandó ellátások kifizetése az ahhoz való igény és törvényszerű feltételek változatlan fennállásának igazolásához van kötve. Az igazolásszerű módját a vallás- és közoktatásügyi miniszter, a pénzügyminiszterrel egyetértőleg rendeleti úton állapítja meg.
28. § Az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézeteknél a 4. szakaszban meghatározott minőségben működő alkalmazott, feltéve, hogy a jelen törvény alapján beszámítható szolgálati idejének kezdetekor negyvenedik életévét még nem töltötte be, - az alább megkívánt feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén, - nyugdíjra tarthat igényt akkor, ha legalább öt évi beszámítható szolgálati ideje van. Az az alkalmazott, aki a jelen törvény alapján beszámítható szolgálati idejének kezdetekor negyvenedik életévét már betöltötte, - az alább megkívánt feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén, - csak akkor tarthat igényt nyugdíjra, ha legalább tíz évi beszámítható szolgálati ideje van.
A rendszeresített álláson ideiglenes minőségben működő azt az alkalmazottat, aki az ideiglenes alkalmazást közvetlenül megelőző az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetnél végleges minőségben volt alkalmazva, a jelen törvény alapján járó összes ellátások szempontjából a végleges minőségben alkalmazottakkal egyenlőnek kell tekinteni.
Az alkalmazott kérelmére a nyugalomba helyezést el kell rendelni, ha a kérelmező:
a) olyan testi vagy szellemi fogyatkozásban szenved, amely őt szolgálatának további ellátására véglegesen, vagy legalább huzamosabb ideig képtelenné teszi, vagy
b) a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szolgálati idejét kitöltötte, vagy
c) hatvanadik életévét betöltötte.
Az alkalmazottnak nyugalomba helyezését hivatalból is el lehet rendelni, ha reá nézve a fenti a) és b) pontokban megkivánt feltételek valamelyike bekövetkezett, vagy ha az alkalmazott hatvanötödik életévét betöltötte, vagy ha betegség miatt egyhuzamban több mint egy esztendő óta nem teljesített tényleges szolgálatot.
Büntetésből senkit sem lehet nyugalomba helyezni.
29. § A nyugalomba helyezést, végkielégítéssel való elbocsátást, valamint általában a szolgálati viszonynak szolgálatképtelenség miatt történő felbontását a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeli el, aki egyúttal annak kezdő időpontját is megállapítja.
A nyugalomba helyezést - sürgős eseteket kivéve - mindenkor szeptember hó elsejétől kezdődő hatállyal kell elrendelni. A nyugalomba helyezésnek a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megjelölt kezdő időpontjáig az alkalmazott tényleges szolgálatban levőnek tekintendő.
A testi vagy szellemi fogyatkozás által előidézett szolgálatképtelenséget közhatósági orvosi bizonyítvánnyal kell igazolni. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek jogában áll - az országos tanári nyugdíjbizottság javaslatára - az orvosi bizonyítványban foglalt valóságról orvosi felülviszgálat útján meggyőződést szerezni.
A nyugalomba helyezés ideiglenes vagy végleges.
Ideiglenes akkor, ha az alkalmazott olyan testi vagy szellemi fogyatkozásban szenved, amely őt a szolgálata teljesítésére előreláthatólag féléven túl is képtelenné teszi, de a szolgálatképesség helyreállása egy éven belül remélhető. Az ideiglenes nyugalomba helyezés rendszerint csak egy évre terjedhet és ez alatt az alkalmazott állása csak megbizottal tölthető be. Olyan esetekben azonban, midőn a fenntartónak a rendelkezése alatt álló tanintézetek nagy számánál fogva módjában áll az ideiglenes nyugalomba helyezett alkalmazottnak - a szolgálatképesség visszatérése esetén - a tényleges szolgálat kötelékébe való visszavételéről bármikor gondoskodni, az alkalmazott kérésére és az iskolafenntartó hozzájárulása esetén az ideiglenes nyugdíjazás tartamát a vallás- és közoktatásügyi miniszter évről-évre, de legfeljebb öt évig, meghosszabbíthatja. Ez utóbbi esetben az ideiglenes nyugalomba helyezett alkalmazottnak állása rendes alkalmazottal és véglegesen is betölthető. Minden más esetben a nyugalomba helyezés végleges.
30. § A hivatalból való nyugdíjazást az alkalmazott felettes hatóságnak vagy a közoktatásügyi kormány illetékes iskolai felügyelő közegének (miniszteri biztosnak, kir. főigazgatónak, kir. tanfelügyelőnek, szakfelügyelőnek stb.) javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeli el. Az ügyet ilyen esetekben a 38. szakaszban megjelölt és egy orvosszakértővel kiegészített vegyes bizottság vizsgálja meg, azonban ha az alkalmazott a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szolgálati idejét vagy hatvanötödik életévét már betöltötte, a hivatalból való nyugdíjazás ezen bizottsági eljárás mellőzésével rendelhető el.
A betegség miatt tényleges szolgálatban nem töltött egy évnek megállapításánál a közbeesőleg szabadságon töltött időt egyáltalában nem, a közbeesőleg tényleges szolgálatba töltött időt pedig csak akkor lehet a nem tényleges szolgálat megszakításának tekinteni, ha a tényleges szolgálatban töltött idő az azt közvetlenül megelőzőleg nem tényleges szolgálatban töltött időnek felét eléri vagy meghaladja.
Az a körülmény, hogy a szolgálatképtelenséget öngyilkossági kisérlet folytán szerzett sérülés vagy betegség idézte elő, az ellátásra való igényekre befolyással nincsen.
A fegyelmi eljárás alá vont alkalmazottnak nyugalomba helyezését, illetőleg végkielégítését a fegyelmi eljárásnak jogerős határozattal történt befejezéséig függőben kell tartani.
31. § Azt az alkalmazottat, akit elmebetegség, elmegyengeség, siketnémaság vagy tékozlás miatt jogerősen gondnokság alá helyeztek, vagy akinek kiskorúságát jogerősen meghosszabbitották, vagy aki ellen a csődöt jogerősen megnyitották, - hacsak az ellene emiatt esetleg megindított fegyelmi eljárás során hozott határozat a szolgálat kötelékéből elbocsátásra nem ítéli, - vagy azonnal, vagy az eset természetéhez képest legfeljebb egy évben megállapítandó határidő elteltével, szabályszerű elbánás alá kell vonni, feltéve, hogy a gondnokságot, a kiskorúság meghosszabbítását, vagy a csődöt a megállapított határidő alatt jogerősen meg nem szüntették.
Szabályszerű elbánás alá kell vonni továbbá azt az alkalmazottat, aki a 14. szakasz h) pontjában megjelölt ok miatt állását elvesztette s három éven belül nyugdíjjogosultsággal egybekötött álláshoz jutni nem tudott.
Szabályszerű elbánás alá kell vonni végül azt az alkalmazottat, aki a hetvenedik életévét betöltötte, hacsak a vallás- és közoktatásügyi miniszter - a tanintézet fenntartójának kérésére - nem ad felhatalmazást arra, hogy az alkalmazott a tényleges szolgálat kötelékében továbbra is bennmaradjon.
Azt az alkalmazottat, akinél remélhető, hogy a szolgálatképtelenséget okozó testi vagy szellemi fogyatkozás fél éven belül megszünik, valamint azt, akinek ideiglenes szolgálatképtelenséget megállapították ugyan, de nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte be, fél éven belül azonban betöltné, az iskolafenntartónak szabadságolni kell. A helyettesítés költségei az alkalmazottat terhelik.
Szabályszerű elbánás alatt a nyugalomba helyezést, vagy végkielégítést, illetőleg ha az alkalmazott még se állandó, se egyszersmindenkorra szóló ellátásra igényt nem szerzett, az állástól való felmentést kell érteni.
A jelen szakasz értelmében szabályszerű elbánás alá vont alkalmazott részére a nyugdíjat, illetőleg a végkielégítést - feltéve, hogy arra már igényt szerzett - akkor is meg kell állapítani, ha reá nézve a 28. szakasz a), b) és c) pontjaiban megkívánt feltételeknek még egyike sem következett be.
32. § Ha az alkalmazott a tényleges szolgálat kötelékéből saját elhatározásából megválik anélkül, hogy reá nézve az ellátás folyósításának feltételei (28. szakasz a), b) és c) pont) már beállottak volna, részére - figyelmet érdemlő esetekben - a vallás - és közoktatásügyi miniszter az országos tanári nyugdíjbizottság javaslatára ellátási igényének fenntartását biztosíthatja, amihez a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása csak abban az esetben kérendő ki, ha az országos tanári nyugdíjbizottságnak a pénzügyminiszter által kiküldött tagja, a bizottság pártoló előterjesztésével szemben különvéleményt jelentett be.
A fenntartott ellátási igényt, ha az alkalmazottnak tíz évi beszámítható szolgálati ideje még nem volt, - az egyéb törvényes feltételek fennforgása esetén is - csak akkor lehet érvényesíteni, ha az érdekelt az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetek valamelyikénél újból alkalmazást kap, és ha újabb alkalmazásban legalább egy évig tényleg szolgál.
Az az alkalmazott, akinek részére ellátási igényének fenntartását legalább tíz évi beszámítható szolgálati idő után biztosították, fenntartott ellátási igényét - az egyéb törvényes feltételek fennforgása esetén - akkor is érvényesítheti, ha az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetek valamelyikénél újból alkalmaztatván, újabbi alkalmazásában egy évnél rövidebb időt töltött. Az ilyen alkalmazott fenntartott ellátási igényét még akkor is érvényesítheti, ha újból nem alkalmazták is, de közhatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy tényleges szolgálat teljesítésére alkalmatlan.
Az ellátási igény fenntartásának újból alkalmazás esetén az a hatása, hogy az ellátási igény fenntartását megelőzőleg és az újabb alkalmazásban tényleges szolgálatban töltött beszámítható idő együttesen számít. Ha pedig az újból alkalmazás nem következett be, akkor a legalább tíz évi beszámítható szolgálati idővel bíró alkalmazottnak, valamint özvegyének és árváinak igénye van az igény fenntartását megelőző tényleges szolgálatban töltött idő után járó szabályszerű ellátásokra.
33. § Az alkalmazott nyugdíját, a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazást alapul véve, és pedig öt évi beszámítható szolgálat után bezárólag a tizedik beszámítható szolgálati évig, az említett javadalmazásnak negyven százalékával, a tizedik éven túl bezárólag a negyvenedik beszámítható szolgálati évig, minden év után az említett javadalmazásnak további két százalékával kell megállapítani.
A fentebb említett beszámítható javadalmazás összegénél magasabb nyugdíjban az alkalmazottat akkor sem lehet részesíteni, ha beszámítható szolgálati ideje a negyven évet meg is haladja.
A nyugdíj évi 800 koronánál kevesebb és évi 16.000 koronánál több nem lehet.
34. § A nyugdíjra igénnyel bíró alkalmazottnak a nyugdíjon felül lakbérnyugdíjra is van igénye.
A lakbérnyugdíj a 33., illetőleg a 36. szakasz szerint megállapított nyugdíjat alapul véve, következő:
| ha a 33., illetőleg a 36. szakasz alapján megállapított nyugdíjnak összege | akkor a lakbérnyugdíj | |
| nem több mint évi 800 K, | 200 K | |
| évi 800 koronánál több, de nem több, mint évi 1,000 K, | 240 K | |
| évi 1.000 koronánál több, de nem több, mint évi 1,200 K, | 280 K | |
| évi 1,200 koronánál több, de nem több, mint évi 1,400 K, | 320 K | |
| évi 1,400 koronánál több, de nem több, mint évi 1,600 K, | 360 K | |
| évi 1,600 koronánál több, de nem több, mint évi 1,800 K, | 400 K | |
| évi 1,800 koronánál több, de nem több, mint évi 2,000 K, | 440 K | |
| évi 2,000 koronánál több, de nem több, mint évi 2,200 K, | 480 K | |
| évi 2,200 koronánál több, de nem több, mint évi 2,400 K, | 520 K | |
| évi 2,400 koronánál több, de nem több, mint évi 2,600 K, | 560 K | |
| évi 2,600 koronánál több, de nem több, mint évi 2,800 K, | 600 K | |
| évi 2,800 koronánál több, de nem több, mint évi 3,000 K, | 640 K | |
| évi 3,200 koronánál több, de nem több, mint évi 3,400 K, | 680 K | |
| évi 3,400 koronánál több, de nem több, mint évi 3,800 K, | 720 K | |
| évi 3,800 koronánál több, de nem több, mint évi 4,200 K, | 760 K | |
| évi 4,200 koronánál több, de nem több, mint évi 4,600 K, | 800 K | |
| évi 4,600 koronánál több, de nem több, mint évi 5,000 K, | 840 K | |
| évi 5,000 koronánál több, de nem több, mint évi 5,400 K, | 880 K | |
| évi 5,400 koronánál több, de nem több, mint évi 5,800 K, | 920 K | |
| évi 5,800 koronánál több, de nem több, mint évi 6,200 K, | 960 K | |
| évi 6,200 koronánál több, de nem több, mint évi 6,600 K, | 1,000 K | |
| évi 6,600 koronánál több, de nem több, mint évi 7,000 K, | 1,040 K | |
| évi 7,000 koronánál több, de nem több, mint évi 8,000 K, | 1,120 K | |
| évi 8,000 koronánál több, de nem több, mint évi 9,000 K, | 1,200 K | |
| évi 9,000 koronánál több, de nem több, mint évi 10,000 K, | 1,280 K | |
| évi 10,000 koronánál több, de nem több, mint évi 11,000 K, | 1,360 K | |
| évi 11,000 koronánál több, de nem több, mint évi 12,000 K, | 1,440 K | |
| évi 12,000 koronánál több, de nem több, mint évi 13,000 K, | 1,520 K | |
| évi 13,000 koronánál több | 1,600 K | |
Ha azonban a jelen törvény alapján járó nyugdíj a lakbérnyugdíjjal együtt az alkalmazott által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett számítható javadalmazásnak és lakáspénznek együttes összegét meghaladná, a lakbérnyugdíjat csak a nyugdíj és a beszámítható javadalmazásnak és lakáspénznek együttes összege között mutatkozó különbözet összegében lehet megállapítani. Azoknál az alkalmazottaknál, akik a tényleges szolgálatban utoljára lakást természetben kaptak, lakáspénznek azt az összeget kell tekinteni, amely a megfelelő állást betöltő s ugyanabban a helységben állomásozó állami alkalmazottat lakáspénz czímén megilletné.
A lakbérnyugdíj az 1909. évi X. törvénycikk értelmében jövedelemadó alá eső, szolgálati viszonyból származó járandóságnak tekintendő.
35. § Az az alkalmazott, aki tényleges szolgálata alatt vagy azt megelőzőleg pótdíj élvezetével egybekötött vitézségi arany- vagy ezüstérmet kapott kitüntetésül, a pótdíjnak teljes élvezetében megmarad nyugdíjaztatása, illetőleg végkielégítése után is.
36. § Azt az alkalmazottat, aki a 28. szakasz értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte be, akinek teljes szolgálatképtelenségét azonban minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesítése közben vagy a szolgálat teljesítéséből kifolyólag szenvedett baleset vagy más hirtelen, időbelileg pontosan meghatározható, viszonylagosan rövid időszakon belül beállott rendkívüli esemény idézte elő, olyannak lehet tekinteni, mintha nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltötte volna.
Azt az alkalmazottat pedig, aki a 28. szakasz értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltötte, a jelen szakasz első bekezdésében említett esetben az ezen törvény alapján őt egyébként megillető nyugdíjnál magasabb összegű nyugdíjban lehet részesíteni. Ilyen esetben az engedélyezendő nyugdíj összegét a vallás- és közoktatásügyi miniszter esetről-esetre határozza meg, mely összeg azonban nem haladhatja meg a nyugdíj megállapításánál alapuló beszámítható javadalmazásnak összegét.
A fentemlített határozmányok hatálya azokra az alkalmazottakra is kiterjed, akik a jelen törvény alapján beszámítható szolgálati idejüknek kezdetekor negyvenedik életévüket már betöltötték.
A fentemlített határozmányok hatálya azokra az alkalmazottakra is kiterjed, akik a jelen törvény alapján beszámítható szolgálai idejük kezdetekor negyvenedik életévüket már betöltötték.
A fentebb említett összes kedvezményes nyugdíjakat a vallás- és közoktatásügyi miniszter az országos tanári nyugdíjbizottság javaslatára csak olyan esetekben engedélyezheti, amikor a szolgálatképtelenséget előidéző baleset, rendkívüli esemény vagy sérülés és a teljes szolgálatképtelenség megállapítása között három évnél hosszabb idő nem telt el. Az ilyen engedélyezéshez a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása csak abban az esetben kérendő ki, ha az országos tanári nyugdíjbizottságnak a pénzügyminiszter által kiküldött tagja, a bizottság pártoló előterjesztésével szemben, különvéleményt jelent be.
37. § A véglegesen nyugalomba helyezett alkalmazott kérelmére a vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedheti a nyugdíjnak megváltását egy összegben akkor, ha a nyugdíjas minden tovább igényéról lemond és ha korához és egészségügyi állapotához mért valószínű élettartamát közhatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja.
A nyugdíjnak megváltását olyan nyugdíjas, akinek neje, csak nejének beleegyezésével, olyan nyugdíjas pedig, akinek a 61. szakaszban meghatározott életkort még el nem ért gyermeke van, csak a gyámhatóság jóváhagyásával kérheti.
A nyugdíjnak megváltását a miniszter csak figyelmet érdemlő esetekben engedélyezheti s a megváltási összeget esetről-esetre határozza meg.
A megváltási összeget a nyugdíjnak - vagy ha az alkalmazott lakbérnyugdíjat is élvez, a nyugdíj és lakbérnyugdíj együttes összegének - legfeljebb annyiszorosában lehet megállapítani, ahány évig a megváltást kérő nyugdíjas a közhatósági orvosi bizonyítvány szerint még elélhet, a megváltási összeg azonban nem haladhatja meg a nyugdíj megállapításánál alapult szolgált beszámítható és az élvezett lakbérnyugdíj együttes összegének kétszeresét.
A megváltott nyugdíjat még akkor sem lehet újból folyósítani, ha a folyamodó hajlandó lenne a megváltási összeget visszatéríteni.
A 6. szakasz alapján engedélyezett, továbbá a 39. szakasz alapján meghagyott, vagy újból engedélyezett nyugdíj megváltás tárgya nem lehet.
38. § A már folyósított nyugdíjat és lakbérnyugdíjat be kell szüntetni a következő esetekben:
1. ha a nyugalomba helyezett magyar állampolgárságát elveszti;
2. ha a nyugalomba helyezett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek előzetes engedélye nélkül idegen hatalom szolgálatába lép;
3. ha a nyugalomba helyezettet a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre ítéli, vagy ha olyan büntetendő cselekmény miatt ítéli el jogerősen szabadságvesztésbüntetésre, amellyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése mint törvény szerint következő hatály van egybekötve;
4. ha a nyugalomba helyezettet a bíróság jogerős ítélettel szabadságvesztésbüntetésre ítéli, a hivatalvesztésnek kimondása nélkül;
5. ha a nyugalomba helyezett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek előzetes engedélye nélkül állandóan a magyar szent korona országainak, a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak, illetőleg Boszniának és Herczegovinának határain kívül tartózkodik;
6. ha a nyugalomba helyezés után kiderül, hogy a nyugalomba helyezett még tényleges szolgálata alatt olyan cselekményt követett el, amely alapul szolgálhatott volna arra, hogy a szolgálat kötelékéből elbocsássák. Ily esetekben a beszüntetést a jelen szakasz utolsó bekezdésében megjelölt vegyes javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter mondja ki, az erre vonatkozó eljárást azonban nem lehet megindítani s a nyugellátást nem lehet beszüntetni akkor, ha a cselekmény elkövetése óta már három évnél hosszabb idő telt el;
7. ha a nyugalomba helyezés után már a nyugalomba helyezés időpontjában fennállott olyan körülmény derült ki, amelynek ismeretében nyugellátás nem lett volna megállapítható. A beszüntetést ilyen esetekben is a már említett vegyes bizottság javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter mondja ki;
8. ha a nyugalomba helyezettre nézve a vallás- és közoktatásügyi miniszter a nyugalomba helyezés után elkövetett cselekmény miatt, ugyancsak a már említett vegyes bizottság javaslatára, nyugellátásának elvesztését mondja ki;
9. ha az ideiglenesen nyugalomba helyezett alkalmazott, akinek szolgálatképessége helyreállott, a tényleges szolgálat kötelékébe való visszalépésre szóló hivatalos felhívásnak a kitűzött záros határidő alatt elfogadható ok nélkül eleget nem tesz;
10. ha a nyugalomba helyezett alkalmazott az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetek valamelyikénél újból állandó tényleges szolgálatba lép;
11. ha a nyugalomba helyezett alkalmazott a 15. szakasz 1. és 2. pontjai alatt felsorolt tanintézetek valamelyikénél állandó tényleges szolgálatba lép;
12. ha a nyugalomba helyezett meghal.
A jelen szakasz 3., 6., 7., 8., 9., 11. és 12. pontjaiban felsorolt esetekben a nyugellátás egész összegében és véglegesen kell megszüntetni. Az 1., 2. és 5. pontok alatt említett esetekben a nyugellátás csak időlegesen szüntethető be s a nyugellátás újból folyósítható azt a hónapot követő hó elsejétől kezdve, amely hónapban megszünt az az ok, amely miatt a nyugellátást be kellett szüntetni; a multra nézve azonban a nyugellátást utólag sem lehet folyósítani. A 4. pont alatt említett esetben a nyugellátást csak a szabadságvesztés-büntetés tartamára kell beszüntetni. A 10. pont alatt említett esetben a 40. szakasznak határozmányait kell alkalmazni.
A 6., 7. és 8. pontok alatt említett vegyes bizottság elnökből s négy tagból áll. A bizottság elnökét és két tagját a községi és felekezetei iskoláknál a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki, a bizottság másik két tagját pedig annak a tanintézetnek felettes hatósága, amelynél a nyugalomba helyezett alkalmazott utoljára működött. A társulatok és a magánosok által fenntartott iskolák alkalmazottaira nézve ezt a vegyes bizottságot kizárólag a vallás- és közoktatásügyi miniszter alakítja meg, és pedig akként, hogy abban az iskolafenntartó, illetve a fenntartó képviselője is helyet foglaljon.
39. § A 38. § szakasznak 3., 6., 7. és 8. pontjaiban említett esetekben - ha méltánylást érdemlő körülmények forognak fenn, és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják - a vallás- és közoktatásügyi miniszter az országos tanári nyugdíjbizottság javaslatára a beszüntetendő nyugdíjat és lakbérnyugdíjat részben vagy egészben meghagyhatja, illetőleg a már beszüntetett nyugdíjat és lakbérnyugdíjat a beszüntetés időpontjától, vagy esetleg egy későbbi időponttól kezdve, újból engedélyezheti, amihez a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása csak abban az esetben kérendő ki, ha az országos tanári nyugdíjbizottságnak a pénzügyminiszter által kiküldött tagja, a bizottság pártoló előterjesztésével szemben, külön véleményt jelent be.
A 38. szakasz 3. pontjában említett esetben, ha a bíróság ítéletében szabadságvesztés-büntetést is megállapít s ha a nyugdíjas nőtlen és gyermektelen, vagy ha nejének és gyermekének a jelen törvény értelmében nincsen igénye állandó ellátásra, a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a fentemlítettek szerint meghagyott vagy újból engedélyezett nyugdíjat és lakbérnyugdíjat csak a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának bejelentését követő hó elsejétől kezdve lehet folyósítani; ha azonban a nyugdíjasnak állandó ellátásra igénnyel bíró neje, vagy gyermeke van, a meghagyott vagy újból engedélyezett nyugdíjat és lakbérnyugdíjat a szabadságvesztésbüntetés végrehajtásának tartama alatt a nőnek, vagy a gyermeknek, illetőleg annak gyámja, vagy gondnoka kezeihez kell folyósítani.
A 38. szakasz 4. pontjában említett esetben, - ha méltánylást érdemlő körülmények forognak fenn, és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják - a vallás- és közoktatásügyi miniszter az országos tanári nyugdíjbizottság javaslatára, a nyugdíjat és a lakbérnyugdíjat a nyugdíjasnak állandó ellátást igényelhető neje, vagy gyermeke részére, a szabadságvesztés-büntetés tartama alatt is meghagyhatja. Ehhez a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása csak abban az esetben kérendő ki, ha az országos tanári nyugdíjbizottságnak a pénzügyminiszter által kiküldött tagja, a bizottság pártoló előterjesztésével szemben, külön véleményt jelent be.
A jelen szakasz alapján meghagyott, vagy újból engedélyezett nyugdíj és lakbérnyugdíj megváltás tárgya nem lehet.
40. § Azt a nyugalomba helyezett alkalmazottat, aki hatvanadik életévét, vagy a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szolgálati idejét még nem töltötte be, és akinek nyugalomba helyezésétől öt év még nem telt el, saját kérésére újból felül lehet vizsgáltatni és ha az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó, vagy a jelen törvény 15. szakaszának 1. és 2. pontjaiban említett tanintézetek valamelyikénél újabb alkalmazást talál, működését - a nyugdíj és lakbérnyugdíj beszüntetésével - meg lehet engedni.
Ha a nyugalomba helyezett alkalmazottat az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetek valamelyikénél olyan állásra veszik vissza, amellyel egybekötött összes állandó javadalmazása kisebb, mint a nyugalomba helyezés időpontjában élvezett összes állandó javadalmazása, a különbözetet, amely azonban az élvezett nyugdíjának és lakbérnyugdíjnak együttes összegét meg nem haladhatja, - nyugdíj czímén - mindaddig megtartja, amíg az új állással egybekötött összes állandó javadalmazása a nyugalomba helyezés időpontjában élvezett összes állandó javadalmazásának összegét el nem éri.
Az így meghagyott nyugdíjat, az állandó javadalmazásnak előmenetel folytán bekövetkezett emelkedés esetén, a többlet erejéig be kell szüntetni.
41. § Ha a nyugalomba helyezett s később az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetek valamelyikénél, a tényleges szolgálat kötelékébe ismét visszavett alkalmazottnak az újabb alkalmazás után őt megillető nyugdíja a lakbérnyugdíjjal együtt kisebb lenn a már előbb élvezett nyugdíj és lakbérnyugdíj együttes összegénél, újabb nyugdíjazás esetén az előbbi magasabb összegű nyugdíjra és lakbérnyugdíjra lehet igénye.
42. § Annak az alkalmazottnak, aki a 28. szakasz értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálat idejét még nem töltötte be, s akinek részére a 36. szakasz alapján nincs engedélyezve nyugdíj, végkielégítésre akkor van igénye, ha reá nézve a 28. szakasz a) és b) pontjaiban megkívánt feltételek egyike beállott, vagy ha őt a 31. szakasz határozmányai alapján szabályszerű elbánás alá kell vonni.
A végkielégítés nem történhetik büntetésből s azt a 28. szakasz a) és c) pontjaiban megkivánt feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén az alkalmazottnak kérelmére is el kell rendelni. A 28. szakasz negyedik bekezdését, valamint a 30. szakasznak határozmányait a végkielégítés megállapításánál is kell alkalmazni.
A végkielégítés összegét, a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazást alapul véve, és pedig bezárólag öt beszámítható szolgálati évig az említett javadalmazásnak egy évi összegében, öt évnél több, de tíz évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő esetén pedig az említett javadalamzásnak két évi összegben kell megállapítani.
Annak az alkalmazotnak, aki a 28. szakasz értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltötte, vagy akinek részére a 36. szakasz alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter nyugdíjat engedélyezett, végkielégítésre igénye nem lehet.
43. § Ha a beszámítható javadalmazásnak egy évi összegével végkielégített alkalmazott sz ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tandíjintézet valamelyikénél újból alkalmazást talál és ha a tényleges köteléke alól történt felmentés és az újabbi alkalmazás között még nem telt el egy esztendő, a felvett végkielégítésnek annyi tizenketted részét tartozik visszatéríteni, ahány teljes hónapi újabb alkalmazásban töltött tényleges szolgálat erre az egy évre jut.
Ha pedig a beszámítható javadalmazásnak két évi összegével végkielégített alkalmazott nyer újabb alkalmazást az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetek valamelyikénél és ha a tényleges szolgálat köteléke alól történt felmentés és az újabbi alkalmzás között még nem telt el két esztendő, a felvett végkielégítésnek annyi huszonegyed részét tartozik visszafizetni, ahány teljes hónapi újabb alkalmazásban töltött tényleges szolgálat erre a két évre jut.
44. § A nőalkalmazottakat a saját személyükre vonatkozó ellátási igényeik szempontjából úgy a jogok, mint a kötelességek tekintetében a férfialkalmazottakkal egyenlőnek kell tekinteni.
A nőalkalmazottnak a saját alkalmaztatása után őt megillető nyugdíjra, lakbérnyugdíjra, vagy végkielégítésre abban az esetben is igénye van, ha férje még él, vagy ha férje ellátásban részesül; a saját alkalmaztatása után járó nyugdíjat és lakbérnyugdíjat pedig akkor is megtartja, ha férje után csak később részesül ellátásban, vagy ha újból férjhez megy.
45. § Az akár saját kérelmére, akár hivatalból nyugalomba helyezendő vagy végkielégítéssel elbocsátandó alkalmazott a szükséges okmányokat bemutatni tartozik.
Ha az alkalmazott ezeket az okmányokat bármely okból nem mutatja be, a vallás- és közoktatásügyi minister a nyugalomba helyezést, vagy végkielégítéssel való elbocsátást a nyugdíj és lakbérnyugdíj, vagy végkielégítés összegének megállapítása és folyósítása nélkül is elrendelheti s ha az okmányokat három havi záros határidőn belül nem mutatják be, a vallás- és közoktatásügyi miniszter az ellátás összegét a rendelkezésre álló hivatalos adatok alapján állapítja meg.
46. § A 28. szakasz értelmében nyugdíjra igényt adó szolgálati idő betöltése után, a tényleges szolgálatban, nemkülönben a nyugdíjazott állapotban elhalt alkalmazott özvegyének özvegyi nyugdíjra van igénye:
a) ha férjével a tényleges szolgálat ideje alatt, vagy azt megelőzőleg lépett házasságra,
b) ha a házasság megkötésekor a férj még nem volt ötvenhét éves,
c) ha a házasságkötés a férj halálát legalább három hónappal megelőzte és
d) ha az özvegy a férj halálakor a férjével együtt élt.
A b) és c) pontokban meghatározott feltételek igazolását csak a jelen törvény életbelépése után kötött házasságoknál lehet megkivánni, míg a jelen törvény életbelépése előtt kötött házasságok tekintetében az 1885. évi XI. törvénycikknek határozmányai irányadók.
A fentebb felsorolt feltételek alól kivételek:
1. Az a nő, aki nyugdíjazott alkalmazotthoz ment nőül, özvegyi nyugdíjra akkor tarthat igényt, ha e házasság által a tényleges szolgálat alatt született gyermek törvényesíttetett, vagy pedig akkor, ha férje: a nyugalomba helyezés időpontjában még nem volt hatvan éves, a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szolgálati idejét még nem töltötte be, és a házasság megkötése után a tényleges szolgálatban újból alkalmaztatván, legalább még három évig szolgált.
2. Az a nő, aki tényleges szolgálatban álló, de ötvenhét évesnél idősebb alkalmazotthoz ment nőül, özvegyi nyugdíjra akkor tarthat igényt, a e házasságból gyermek származott, vagy ha e házasság által gyermekük, törvényesíttetett, vagy ha férje a házasság megkötése után legalább még három évig tényleg szolgált.
3. Az a nő, aki házasságát a férj halálát három hónapnál rövidebb idővel megelőzőleg kötötte, özvegyi nyugdíjra akkor tarthat igényt, ha e házasságból gyermek származott, vagy ha e házasság megkötése után keletkezett hevenybetegség okozta.
4. Az a nő, aki férje halálakor férjével nem élt együtt, özvegyi nyugdíjra akkor tarthat igényt, ha erkölcs tekintetében kifogástalan és ha hitelt érdemlőleg beigazolja, hogy a különélés nem az ő hibájából következett be.
5. Az a nő, akinek az alkalmazottal kötött házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, özvegyi nyugdíjra akkor tarthat igényt: ha nem ment újból férjhez, ha a házasság felbontását kimondó ítéletből kétségtelenül kitünik, hogy házasságát kizárólag a férj hibájából kellett felbontani, és ha a férj tartásdíj fizetésére volt kötelezve.
Az a körülmény, hogy a férj halála öngyilkosság következtében állott be, az özvegyi nyugdíjra való igényre befolyással nincs.
47. § Az 5. szakaszban felsorolt eseteken kívül özvegyi nyugdíjra nem tarthat igényt:
a) az a nő, aki nem magyar állampolgár;
b) az a nő, akit a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre ítélt, vagy akit a bíróság olyan büntetendő cselekmény miatt ítélt el jogerősen szabadságvesztés-büntetésre, amellyel a közhivatalnak, vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve;
c) az a nő, akinek férjéről annak nyugalombahelyezése után kiderült, hogy még tényleges szolgálat alatt olyan cselekményt követett el, amely alapul szolgálhatott volna arra, hogy a szolgálat kötelékéből elbocsássák, s akinek férje ennélfogva nyugdíjat a 38. szakasz 6. pontja értelmében elvesztette;
d) a végkielégített s az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetek valamelyikénél új alkalmazást nem nyert alkalmazottnak özvegye még akkor sem, ha a férjnek beszámtható szolgálati ideje az öt évet meghaladta;
e) a nőalkalmazottnak özvegyen maradt férje.
A 46. szakasz 5. pontjában említett esetben, ha a volt férj halálakor igényjogosult özvegyet nem hagyott hátra, a nőt teljes összegű özvegyi nyugdíj illeti meg; ha pedig a volt férj halálakor igényjogosult özvegyet is hagyott hátra, ez az özvegy és a 46. szakasz 5. pontjában említett nő vagy esetleg nők a törvényszerű özvegyi nyugdíjban egyenlő mértékben osztoznak. A 46. szakasz 5. pontjában említett nő részére megállapítandó özvegyi nyugdíj azonban - tekintet nélkül arra, hogy maradt-e hátra igényjogosult özvegy, vagy sem - nem haladhatja meg annak a tartásdíjnak az összegét, amelyet a volt férj tartozott fizetni. Ha a tartásdíjnak az összege kisebb, mint az özvegyi nyugdíjnak a 46. szakasz 5. pontjában említett nőt megillető hányada, a különbözetet az igényjogosult özvegy részére kell kiadni.
Az a nő, aki olyan alkalmazotthoz ment nőül, akinek előbbi házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, a teljes összegű özvegyi nyugdíjra csak akkor tarthat igényt, ha férjének korábbi neje részére, a 46. szakasz 5. pontja alapján, özvegyi nyugdíj nincs megállapítva, vagy ha az e nő részére megállapított özvegyi nyugdíjat bármely okból beszüntették.
48. § Az alkalmazott özvegyének nyugdíja annak a beszámítható javadalmazásnak alapján, amelyet a férj a tényleges szolgálatban utoljára élvezett, a következő:
| ha a beszámító javadalmazás összege volt: | akkor az özvegyi nyugdíj évi | |
| nem több mint évi 1200 K | 600 K | |
| évi 1,200 koronánál több, de nem több, mint évi 1,400 K | 600 K | |
| évi 1.400 koronánál több, de nem több, mint évi 1,800 K | 800 K | |
| évi 1,800 koronánál több, de nem több, mint évi 2,400 K | 1,000 K | |
| évi 2,400 koronánál több, de nem több, mint évi 3,000 K | 1,200 K | |
| évi 3,000 koronánál több, de nem több, mint évi 3,600 K | 1,400 K | |
| évi 3,600 koronánál több, de nem több, mint évi 4,200 K | 1,800 K | |
| évi 4,200 koronánál több, de nem több, mint évi 4,800 K | 2,000 K | |
| évi 4,800 koronánál több, de nem több, mint évi 5,400 K | 2,200 K | |
| évi 5,400 koronánál több, de nem több, mint évi 6,000 K | 2,400 K | |
| évi 6,000 koronánál több, de nem több, mint évi 6,600 K | 2,600 K | |
| évi 6,600 koronánál több, de nem több, mint évi 7,200 K | 2,800 K | |
| évi 7,200 koronánál több, de nem több, mint évi 8,000 K | 3,000 K | |
| évi 8,000 koronánál több, de nem több, mint évi 8,800 K | 3,200 K | |
| évi 8,800 koronánál több, de nem több, mint évi 9,600 K | 3,400 K | |
| évi 9,600 koronánál több, de nem több, mint évi 10,400 K | 3,600 K | |
| évi 10,400 koronánál több, de nem több, mint évi 12,000 K | 4,200 K | |
| évi 12,000 koronánál több, de nem több, mint évi 14,000 K | 4,800 K | |
| évi 14,000 koronánál több, de nem több, mint évi 16,000 K | 5,400 K | |
| évi 16,000 koronánál több | 6,000 K | |
Abban az esetben, ha a fentemlítettek szerint járó özvegyi nyugdíj kevesebb lenne, mint annak az összegnek a fele, amely a férjét nyugdíj czímén a jelen törvény értelmében megillette, vagy megillethette volna, az özvegy részére a különbözetet is ki kell utalványozni özvegyi nyugdíj czímén, azonban ezt a különbözetet se az 50. szakasz harmadik bekezdése alapján engedélyezhető kedvezményes özvegyi nyugdíjnak, se a gyermekek nevelési járulékának megállapításánál nem lehet figyelembe venni. Az özvegyi nyugdíj ezzel a különbözettel együtt sem lehet több évi 8,000 koronánál.
Abban az esetben, ha a férj a házasság megkötésétől nyugalomba helyeztetéséig, illetőleg haláláig terjedő időben, a jelen törvény szerint beszámítható szolgálata után, a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazásánál magasabb összegű beszámítható javadalmazást élvezett, az özvegyi nyugdíj megállapításánál ezt a magasabb összegű beszámítható javadalmazást kell alapul venni.
49. § Azt az özvegyet, akinek férje a 14. szakasz h) pontjában megjelölt ok miatt állását elvesztette és akinek férje az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozott tanintézetnél való alkalmazásának megszünésétől számított három éven belül bekövetkezett elhalálozásáig újabb - nyugdíjjogosultsággal egybekötött - álláshoz jutni nem tudott, ha a 46. szakaszban megjelölt egyéb feltételek megvannak, a törvényszerű özvegyi nyugdíj megilleti.
50. § Özvegyi nyugdíjat lehet engedélyezni a 28. szakasz értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idő betöltése előtt a tényleges szolgálatban elhalt alkalmazott özvegye részére is abban az esetben, ha a férj életét minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesítése közben vagy a szolgálat teljesítésétől kifolyólag szenvedett baleset, vagy más hirtelen, időbelileg pontosan meghatározható, viszonylagosan rövid időszakon belül beállott rendkívüli esemény következtében vesztette el és ha a 46. szakasz a), b), c) és d) pontjaiban megkívánt feltételek megvannak.
Ez a határozmány az olyan alkalmazottak özvegyeire is kiterjed, akik a jelen törvény alapján beszámítható szolgálati idejüknek kezdetekor negyvenedik életévüket már betöltötték.
Az első bekezdésben említett körülmények között meghalt alkalmazottnak özvegyét, ha a férj a 28. szakasz értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltötte, a 48. szakasz első bekezdése alapján egyébként őt megillető özvegyi nyugdíjnak másfélszeres összegével megállapítandó özvegyi nyugdíjban lehet részesíteni. Ilyen özvegynek a 48. szakasz második bekezdése alapján járó különbözetre igénye nem lehet, s az özvegyi nyugdíj évi 8,000 koronát ebben az esetben sem haladhat meg.
A jelen szakaszban említett kedvezményes özvegyi nyugdíjakat, az országos tanári nyugdíjbizottság javaslatára, csak olyan esetekben lehet engedélyezni, ha a halált okozó baleset, rendkívüli esemény, vagy sérülés és a férj halálának napja között egy évnél hosszabb idő nem telt el. Az engedélyezéshez a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása csak abban az esetben kérendő ki, ha az országos tanári nyugdíjbizottságnak a pénzügyminiszter által kiküldött tagja, a bizottság pártoló előterjesztésével szemben, külön véleményt jelent be.
51. § Az özvegy az özvegyi nyugdíjból és a gyermekek részére engedélyezett nevelési járulékból nemcsak saját gyermekeit, hanem férjének korábbi házasságából származott gyermekeit is köteles a 61. szakaszban meghatározott életkor eléréséig eltartani és neveltetni.
Ha az özvegy ezt a kötelességét nem teljesíti, vagy ha a gyermekek bármely okból nem élnek az özveggyel közös háztartásban, a gyámhatóság elrendelheti, hogy a gyermekek nevelési járulékát, sőt esetleg az özvegyi nyugdíjnak egy részét is, - azonban legfeljebb egy harmadát, - a gyámhatóság által kirendelt gyám, vagy gondnok kezeihez szolgáltassák ki.
52. § Az özvegy kérelmére a vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedheti az özvegyi nyugdíjnak egy összegben való megváltását abban az esetben, ha a férj halálának napjától számítva legalább egy év már eltelt, ha az özvegy minden további igényéről lemond és ha az özvegy közhatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy a korához és egészségi állapotához képest előreláthatólag legalább még két évig élhet.
Olyan özvegy, akinek még nevelési járulék élvezetében álló, vagy a 61. szakaszban meghatározott életkort még el nem ért gyermeke van, özvegyi nyugdíjnak megváltását csak a gyámhatóság jóváhagyásával kérheti.
Az özvegyi nyugdíjnak megváltását a vallás- és közoktatásügyi miniszter csak figyelmet érdemlő esetekben engedélyezheti, s a megváltási összeget esetről-esetre határozza meg.
A megváltási összeg a megváltandó özvegyi nyugdíjnak két évi összegénél nagyobb nem lehet.
A megváltott özvegyi nyugdíjat még akkor sem lehet újból folyósítani, ha az özvegy hajlandó lenne a megváltási összeget visszatéríteni.
A 6. vagy 55. szakasz alapján engedélyezett özvegyi nyugdíj, a 46. szakasz 5. pontjában említett nő részére a 47. szakasz alapján megállapított özvegyi nyugdíj, vagy résznyugdíj, valamint a gyermekek nevelési járuléka megváltás tárgya nem lehet.
53. § Az újból férjhezment özvegy az újból férjhezmenetel napjától számított egy éven belül özvegyi nyugdíjának megváltását kivánhatja. Ez a jog a 6. vagy az 55. szakasz alapján engedélyezett özvegyi nyugdíjra, valamint a 46. szakasz 5. pontjában említett nő részére a 47. szakasz alapján megállapított özvegyi nyugdíjra, vagy résznyugdíjra is kiterjed.
Az újból férjhezmenetel napjától számított egy évi határidő eltelte után az özvegyi nyugdíj megváltás tárgya többé nem lehet, hanem az özvegyi nyugdíjat esetleges újabb özvegység esetére fenn kell tartani.
A megváltási összeget a megváltandó özvegyi nyugdíjnak két évi összegével kell megállapítani.
A megváltott özvegyi nyugdíjat újabbi özvegység esetén még akkor sem lehet újból folyósítani, ha az özvegy hajlandó lenne a megváltási összeget visszatéríteni.
Ha az újból férjhezment özvegy, akinek első férje után járó özvegyi nyugdíja fenn van tartva, második férje után is özvegységre jut, vagy ha a második férjjel kötött házasságát a bíróság jogerősen felbontotta vagy érvénytelennek nyilvánította, a fenntartott özvegyi nyugdíjat, ha arra a törvényes feltételek még mindig megvannak, a második férj halálának napját, illetőleg a házasság felbontását, vagy érvénytelenné nyilvánítását kimondó határozat jogerőre emelkedésének napját követő hó elsejétől kezdve kell folyósítani.
A jelen törvény határozmányai alá tartozó alkalmazotthoz nőül ment s a második férje után is már nyugdíjra igényt szerzett olyan özvegy, akinek első férje után járó özvegyi nyugdíja fenn van tartva, újabb özvegység esetén csak az egyik, még pedig a magasabb összegű özvegyi nyugdíjra tarthat igényt.
54. § A már folyósított özvegyi nyugdíjat be kell szüntetni a következő esetekben:
1. ha az özvegy magyar állampolgárságát elveszti;
2. ha az özvegyet a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre ítéli, vagy ha az özvegyet a bíróság olyan büntethető cselekmény miatt ítéli el jogerősen szabadságvesztés-büntetésre, amellyel a közhivatalnak, vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve;
3. ha az özvegyet a bíróság jogerős ítélettel szabadságvesztés-büntetésre ítéli a hivatalvesztés kimondása nélkül;
4. ha az özvegy a vallás- és közoktatásügyi miniszternek előzetes engedélye nélkül állandóan a magyar szent korona országainak, a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak, illetőleg Boszniának és Herczegovinának határain kívül tartózkodik;
5. ha a férj halála után kiderül, hogy a férj még tényleges szolgálata alatt olyan cselekményt követett el, amely alapul szolgálhatott volna arra, hogy a szolgálat kötelékéből elbocsássák. Ilyen esetekben az özvegyi nyugdíj beszüntetését, a 38. szakaszban megjelölt vegyes bizottság javaslatára, a vallás- és közoktatásügyi miniszter mondja ki. Az erre vonatkozó eljárást azonban nem lehet megindítani, s az özvegyi nyugdíjat nem lehet beszüntetni akkor, ha a cselekmény elkövetése óta három évnél, vagy a férj halála óta hat hónapnál hosszabb idő telt már el;
6. ha a férj halálától számított három éven belül már a férj halálának időpontjában fennállott olyan körülmény derül ki, amelynek ismeretében az özvegyi nyugdíj nem lett volna megállapítható. Ilyen esetekben az özvegyi nyugdíj beszüntetését a 38. szakaszban megjelölt vegyes bizottság javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter mondja ki;
7. ha az özvegy közmegbotránkozást okozó erkölcstelen életet él;
8. ha az özvegy újból férjhez megy;
9. ha az özvegy nyugdíját az 52. szakasz értelmében megváltja,
10. ha az özvegy meghal.
A jelen szakasz 2., 5., 6., 9. és 10. pontjaiban felsorolt esetekben az özvegyi nyugdíjat véglegesen kell beszüntetni. Az 1., 4. és 7. pontok alatt említett esetekben az özvegyi nyugdíj csak időlegesen szüntetendő be, az özvegyi nyugdíjat újból folyósítani lehet azt a hónapot követő hó elsejétől kezdve, amely hónapban megszünt az az ok, amely miatt az özvegyi nyugdíjat be kellett szüntetni, a multra nézve azonban az özvegyi nyugdíjat utólag sem lehet folyósítani. A 3. pont alatt említett esetben az özvegyi nyugdíjat csak a szabadságvesztés-büntetés tartamára kell beszüntetni. A 8. pont alatt említett esetben az 53. szakasznak határozmányait kell alkalmazni.
55. § Olyan özvegy részére, aki a 47. szakasz b) vagy c) pontjában említett okból özvegyi nyugdíjra igényt nem tarthat, vagy akinek özvegyi nyugdíját az 54. szakasz 5. vagy 6. pontjában említett okból beszüntették, - méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén, és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják - a vallás- és közoktatásügyi miniszter az országos tanári nyugdíjbizottság javaslatára ugyanolyan, vagy esetleg kisebb összegű özvegyi nyugdíjat engedélyezhet, mint amilyen özvegyi nyugdíjat az özvegy tényleg élvezett, vagy mint amilyenre egyébként igénye lenne. Ezen engedélyezéshez a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása csak abban az esetben kérendő ki, ha az országos tanári nyugdíjbizottságnak a pénzügyminiszter által kiküldött tagja, a bizottság pártoló előterjesztésével szemben, külön véleményt jelent be.
A jelen szakasz alapján engedélyezett özvegyi nyugdíj az 52. szakaszban szabályozott megváltás tárgya nem lehet.
56. § A jelen törvény értelmében ellátásra jogosító alkalmazásban állott s a tényleges szolgálatban elhalt alkalmazottnak olyan özvegye, akinek özvegyi nyugdíjra csak azért nincsen igénye, mert férje még nem töltötte be a 28. szakasz értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét, ha egyébként a 46. szakasz a), b), c) és d) pontjaiban megkívánt feltételeket beigazolja, a férj által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazás egy évi összegének egynegyedévvel felérő végkielégítésre tarthat igényt.
Ugyanilyen összegű végkielégítésre tarthat igényt a 46. szakasz 1. és 2. pontjai alatt említett özvegy abban az esetben, ha özvegyi nyugdíjra igénye még nincsen, s ha egyébként a 46. szakasz c) és d) pontjaiban megkivánt feltételeket beigazolta.
A nőalkalmazottnak özvegyen maradt férje végkielégítésre igényt nem tarthat.
57. § A 28. szakasz értelmében nyugdíjra igényt adó szolgálati idő betöltése után a tényleges szolgálatban meghalt, nemkülönben a nyugdíjazott állapotban meghalt alkalmazott minden egyes törvényes, valamint utólagos házasság által, vagy királyi kegyelem útján törvényesített gyermekének, a 61. szakaszban meghatározott életkor eléréséig, vagy korábban bekövetkezett ellátásáig, nevelési járulékra van igénye abban az esetbe, ha a házasság, amelyből a gyermek származott, az alkalmazott tényleges szolgálatának ideje alatt, vagy azt megelőzőleg, köttetett, illetőleg ha a törvényesítés az alkalmazott tényleges szolgálatának ideje alatt, vagy azt megelőzőleg történt.
Nevelési járulékot lehet engedélyezni a 28. szakasz értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idő betöltése előtt a tényleges szolgálatban elhalt alkalmazott törvényes, valamint utólagos házasság által, vagy királyi kegyelem útján törvényesített gyermekének is abban az esetben, ha az alkalmazott értékét minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesítése közben, vagy a szolgálat teljesítéséből kifolyólag szenvedett baleset vagy más hirtelen, időbelileg meghatározó, viszonylagosan rövid időszakon belül beállott rendkívüli esemény következtében vesztette el. Ez a határozmány az olyan alkalmazottak gyermekeire is kiterjed, akik a jelen törvény alapján beszámítható szolgálati idejüknek kezdetekor negyvenedik életévüket már betöltötték.
A második bekezdésben említett esetben a nevelési járulékot az országos tanári nyugdíjbizottság javaslatára csak akkor lehet engedélyezni, ha a halált okozó baleset vagy rendkívüli esemény és az alkalmazott halálának napja között egy évnél hosszabb idő nem telt el. Az engedélyezéshez a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása csak abban az esetben kérendő ki, ha az országos tanári nyugdíjbizottságnak a pénzügyminiszter által kiküldött tagja, a bizottság pártoló előterjesztésével szemben, különvéleményt jelent be.
Az alkalmazottnak olyan gyermeke, akinek törvényesítése csak a nyugalomba helyezés után kötött házasság által, vagy királyi kegyelem útján csak a nyugalomba helyezés után következett be, igényt tarthat nevelési járulékra, de csak akkor, ha még a tényleges szolgálat alatt született; nevelési járulékra igényt tarthat továbbá a fentiek szerint törvényesített olyan gyermek is, aki az alkalmazottnak nyugalomba helyezése után született, valamint általában a nyugalomba helyezés után kötött házasságból származó gyermek is akkor, ha az alkalmazott: a nyugalomba helyezés időpontjában még nem volt hatvan éves, a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szolgálati idejét még nem töltötte be és a házasság megkötése, vagy gyermekének törvényesítése után a tényleges szolgálatban újból alkalmaztatván, legalább még három évig szolgált.
Annak a gyermeknek, aki az alkalmazottnak olyan házasságából származik, amelyet a bíróság utóbb jogerősen felbontott vagy érvénytelennek nyilvánított, nevelési járulékra igénye van, tekintet nélkül arra, hogy édes anyjának van-e igénye özvegyi nyugdíjra vagy nincs.
Nevelési járulékra igénye van az alkalmazott olyan gyermekének is, aki a házasság megszünésének vagy érvénytelenné nyilvánításának napjától számított tíz hónapon belül születik.
Nevelési járulékra - az egyéb törvényes feltételek fennállása esetén - igénye van az olyan gyermekeknek is, akinek atyja a 14. szakasz h) pontjában megjelölt ok miatt állását elvesztette s akinek atyja az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozott tanintézetnél való alkalmazásának megszüntetésétől számított három éven belül bekövetkezett elhalálozásig újabb - nyugdíjjogosultsággal egybekötött - álláshoz jutni nem tudott.
A nőalkalmazottnak gyermeke elhalt atyja után csak akkor tarthat igényt nevelési járulékra, ha édes atyja már meghalt, vagy holttá nyilvánították, vagy teljesen vagyontalan és keresetképtelen.
A királyi kegyelem útján törvényesített gyermeket a jelen törvény határozmányai szempontjából az anyával szemben is törvényesített gyermekének kell tekinteni.
Az a körülmény, hogy az alkalmazottnak halála öngyilkosság következtében állott be, valamint az a körülmény, hogy a gyermek a tényleges szolgálat tartama alatt, vagy az alkalmazottnak nyugalomba helyezése után született, amennyiben a jelen szakasz határozmányából más nem következik, a nevelési járulékra való igényre befolyással nincs.
58. § Az 5. szakaszban felsorolt eseteken kívül nevelési járulékra igényt nem tarthat:
a) az a gyermek, aki nem magyar állampolgár;
b) az a gyermek, akit a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre itélt, vagy akit a bíróság olyan büntetendő cselekmény miatt itélt el jogerősen szabadságvesztés-büntetésre, amellyel a közhivatalnak, vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve;
c) a végkielégített s az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetnek valamelyikénél új alkalmazást nem nyert alkalmazottnak gyermeke, még akkor sem, ha a végkielégítettnek beszámítható szolgálati ideje az öt évet meghaladta.
Az 50. szakasz harmadik bekezdésében említett alkalmazottnak gyermekeinek nevelési járulékra mindaddig nincsen igényük, amíg anyjuk az alkalmazott által utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak teljes összegével felérő özvegyi nyugdíjat élvez.
Az alkalmazott által örökbehagyott gyermeknek nincsen igénye nevelési járulékra, viszont az a körülmény, hogy az alkalmazottnak gyermekét harmadik személy örökbe fogadta, a nevelési járulékra való igényt nem szünteti meg.
59. § Az alkalmazott minden egyes gyermekének nevelési járuléka annak az összegnek egyötöde, amelyet a gyermeknek édes vagy mostoha anyja a 48. szakasz első bekezdése alapján özvegyi nyugdíj czímén kap, illetőleg ha az anya özvegyi nyugdíjat nem kap, vagy ha az anya a 48. szakasz második bekezdése vagy az 50. szakasz harmadik bekezdése alapján nagyobb özvegyi nyugdíjat kap, annak az összegnek egyötöde, amely összeg az anyát - a törvényes előfeltételek fennforgása esetén - a 48. szakasz első bekezdése alapján özvegyi nyugdíj czímén megilletné.
Ha az özvegyi nyugdíj a 47. szakasz értelmében több nő között oszlik meg, a nevelési járulék megállapításánál az özvegyi nyugdíjnak a 48. szakasz első bekezdése alapján járó egész összegét kell alapul venni.
A nőalkalmazott gyermekeit megillető nevelési járulék megállapításánál azt az összeget kell alapul venni, amely az ugyanolyan összegű beszámítható javadalmazás élvezetében állott férfialkalmazottnak özvegyét a 48. szakasz első bekezdése alapján özvegyi nyugdíj czímén megilleti.
60. § Szülőtlen, vagy a szülőtlennek egyenlőnek tekintendő árvák fejenkint az 59. szakasz szerint egy gyermeket megillető nevelési járuléknak másfélszeres összegére tarthatnak igényt abban az esetben, ha az ilyen árvák száma kettőnél több; ha pedig csak egy, vagy két szülőtlen, vagy a szülőtlennek egyenlőnek tekintendő árva marad hátra, azok fejenkint az 59. szakasz szerint egy gyermeket megillető nevelési járuléknak kétszeres összegére tarthatnak igényt.
A szülőtlen árvákkal egyenlőnek azokat az atyátlan árvákat kell tekinteni, akiknek atyja - azt az okot kivevén, hogy férje a 28. szakasz értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte be - özvegyi nyugdíjat bármely okból nem igényelhet, vagy özvegyi nyugdíját bármely okból elvesztette, vagy azt megváltotta.
A szülőtlen árvákkal egyenlőknek kell tekinteni továbbá a nőalkalmazott anyátlan árváit akkor, ha az árváknak édesanyja teljesen vagyontalan és keresetképtelen. Ha nevelési járulékot élvező atyátlan árvák időközben szülőtlen, vagy a szülőtlennek egyenlőnek tekintenő árvákká lesznek, nevelési járulékukat az első bekezdés határozmányaihoz képest, az addig élvezett nevelési járuléknak másfélszeresére, illetőleg kétszeresére kell felemelni.
A szülőtlen árvákkal egyelőnek tekintendő s a jelen szakasz értelmében a nevelési járuléknak másfélszeresét, illetőleg kétszeresét élvező árváknak nevellési járulékát ismét az egyszeres összegre kell leszállítani akkor, ha megszűnik az az ok, amely miatt az árvákat szülőtlen árváknak kellett tekinteni.
A jelen szakasz értelmében a nevelési járuléknak másfélszeresét élvező árváknak nevelési járulékát a kétszeres összegre kell felemelni akkor, ha a szülőtlen, vagy a szülőtlennek egyenlőnek tekintendő árvák száma kettőre száll le.
Azok a szülőtlen árvák, akiknek atyja is, anyja is a jelen törvény határozmányai alá tartozó alkalmazott volt, abban az esetben, ha a nevelési járulékra már mind a két szülő után igényük lenne, nevelési járulékra csak az egyik szülő után tarthatnak igényt, még pedig arra a nevelési járulékra, amely reájuk nézve kedvezőbb.
61. § Az alkalmazottat gyermekei huszonnégyéves koruk betöltéséig, vagy korábban bekövetkezett ellátásukig kapnak nevelési járulékot.
62. § A nevelési járulékot atyátlan árváknál az anya kezeihez kell folyósítani abban az esetben, ha az anya özvegyi nyugdíjat is élvez. Minden más esetben a nevelési járulékot a gyermekek gyámjának, vagy gondnokának kezeihez kell folyósítani.
63. § A már folyósított nevelési járulékot be kell szüntetni a következő esetekben:
1. ha az árva magyar állampolgárságát elveszti;
2. ha az árvát a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre ítéli, vagy ha az árvát a bíróság olyan büntetendő cselekmény miatt ítéli el jogerősen szabadságvesztés-büntetésre, amellyel a közhivatalnak, vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve.
3. ha az árvát a bíróság jogerős ítélettel szabadságvesztés-büntetésre ítéli a hivatalvesztés kimondása nélkül;
4. ha az árva a vallás- és közoktatásügyi miniszternek előzetes engedélye nélkül állandóan a magyar szent korona országainak, a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak, illetőleg Boszniának és Herczegovinának határain kivül tartózkodik;
5. ha az árva a 61. szakaszban meghatározott életkort eléri;
6. ha az árvát a 61. szakaszban meghatározott életkor betöltése előtt nagykorúsítják;
7. ha az árva olyan ellátásban részesül, amely a 64. szakasz értelmében a nevelési járulék beszüntetését vonja maga után;
8. ha az árva közmegbotránkozást okozó erkölcstelen életet él;
9. ha a fiárva megnősül, vagy ha a leányárva férjhez megy;
10. ha az árva meghal.
A jelen szakasz 2., 5., 6., 9. és 10. pontjaiban felsorolt esetekben a nevelési járulékot véglegesen be kell szüntetni. Az 1., 4. és 8. pontok alatt említett esetekben a nevelési járulék csak időlegesen szüntetendő be s a nevelési járulékot újból folyósítani lehet azt a hónapot követő hó elsejétől kezdve, amelyben megszünt a nevelési járulék beszüntetését előidéző ok; a multra nézve azonban a nevelési járulékot utólag sem lehet folyósítani.
A 3. pont alatt említett esetben a nevelési járulékot csak a szabadságvesztés-büntetés tartamára kell beszüntetni. A 7. pont alatt említett esetben a 64. szakasznak határozmányait kell alkalmazni.
64. § Az atyátlan, vagy anyátlan, vagy szülőtlen árvát ellátottnak kell tekinteni a következő esetekben:
1. ha az árva a közszolgálat bármely ágában, vagy a magánszolgálatban pénzbeli vagy természetbeli javadalmazással egybekötött alkalmazást nyer, de csak akkor, ha ennek a pénzbeli javadalamzásnak összege, vagy a természetben kapott javadalmazásnak értéke az évi 600 koronát, illetőleg ha a nevelési járulék évi 600 koronánál nagyobb, a nevelési járuléknak az összegét eléri, vagy meghaladja;
2. ha az árva ünnepélyes fogadalmat tett szerzetestül, vagy ünnepélyes fogadalmat tett apácául kolostorba, vagy zárdába belép;
3. ha az árva nyilvános polgári tanintézetben, katonai tanintézetben, vagy bármilyen ellátási vagy nevelőintézetben olyan ingyenes helyre jut, amelynek értéke az 1. pontban említett összeget eléti, vagy meghaladja,
4. ha az árva olyan alapítvány élvezetébe, vagy olyan alapítványi helyre jut, amelynek értéke az 1. pontban említett összeget eléri vagy meghaladja;
5. ha az árva olyan iskolai vagy tanulmányi ösztöndíj élvezetébe jut, amelynek összege az 1. pontban említett összeget eléri, vagy meghaladja;
6. ha az árva kereskedelmi, ipari, vagy más vállalatnál, illetőleg kereskedőnél, iparosnál, vagy művésznél növendék, tanonc vagy inas minőségben alkalmazást kap, de csak abban az esetben, ha az árvának összes fenntartási szükségleteit ellenszolgáltatás nélkül a munkaadó fedezi;
7. ha az árva önálló ipari vagy más foglalkozást folytat, de csak abban az esetben, ha az e foglalkozásból eredő jövedelem az 1. pontban említett összeget eléri, vagy meghaladja;
8. ha az árva a hadseregbe, a haditengerészethez, vagy a honvédséghez, havi díj, vagy zsold élvezetével tényleges szolgálatba belép, de csak akkor, ha illetményeinek egy évre eső összege az 1. pontban említett összeget eléri, vagy meghaladja.
Ha a 3. pont alatt említett ingyenes hely, a 4. pont alatt említett alapítvány, vagy alapítványi hely, vagy az 5. pont alatt említett ösztöndíj családi természetű, az ilyen ingyenes, vagy alapítványi helyen történt elhelyezés, illetőleg az ilyen alapítványnak, vagy ösztöndíjnak élvezete akkor sem tekinhető ellátásnak, ha annak összege, vagy értéke az 1. pontban említett összeget meg is haladja.
Az 1-8. pontok alatt említett valamely ellátás élvezetében álló árva részére nevelési járulékot nem lehet megállapítani, a már folyósított nevelési járulékot pedig - az 1., 3., 4., 5., 6., 7. és 8. pontok alatt említett esetekben időlegesen, a 2. pont alatt említett esetben véglegesen - be kell szüntetni.
Az időlegesen beszüntetett nevelési járulékot újból folyósítani kell, ha az élvezett ellátás a huszonnegyedik életév betöltése előtt teljesen megszünik, vagy ha az élvezett ellátásnak összege vagy értéke az árva huszonnegyedik életévének betöltése előtt az 1. pontban említett összegnél kisebb összegre száll alá; még pedig azt a hónapot követő hó elsejétől kezdve, amelyben a nevelési járulék beszüntetését idéző ok megszünt.
Azt a körülményt, hogy az árva az 1-8. pontok alatt említett valamely ellátásnak élvezetébe jutott, a kifizető pénztárnak haladék nélkül köteles bejelenteni az, akinek kezeihez a nevelési járulékot a 62. szakasz értelmében folyósítják.
65. § A jelen törvény értelmében ellátásra jogosító alkalmazásban volt s a tényleges szolgálatban meghalt alkalmazottnak szülőtlen, vagy a szülőtlennek egyenlőknek tekintendő árvái, ha nevelési járulékra az 57. szakasz értelmében igényük még nincs, és ha a 61. szakaszban meghatározott életkort még nem érték el, együttesen az atyjuk, illetőleg anyjuk által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazás egy évi összegének egy negyedével felérő végkielégítést igényelhetnek, amely végkielégítést a gyermekek gyámjának vagy gondnokának kezeihez kell folyósítani.
Azok a szülőtlen árvák, akiknek atyja is, anyja is a jelen törvény határozmányai alá tartozó alkalmazott volt, a jelen szakaszban megállapított végkielégítést mind a két szülő után igényelhetik akkor, ha az árváknak még egyik szülő után sincsen igényük nevelési járulékra; ha pedig az árváknak az egyik szülő után már nevelési járulékra van igényük, de a másik után még nincsen, ez utóbbi szülő után járó végkielégítésüket folyósítani kell tekintet nélkül arra, hogy a másik szülő után nevelési járulékban részesülnek.
66. § A tényleges szolgálatban elhalt alkalmazottnak özvegyét és gyermekeit megillető özvegyi nyugdíjnak és nevelési járulékoknak összege együttvéve nem lehet nagyobb az elhalt által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak összegénél.
A nyugdíjazott állapotban elhalt alkalmazott özvegyét és gyermekeit megillető özvegyi nyugdíjnak és nevelési járulékoknak összege pedig együttvéve sem lehet nagyobb az elhalt által élvezett nyugellátás összegénél. Nyugellátáson azt az összeget kell érteni, amelyet az elhalt, nyugdíj és lakbérnyugdíj címén együttvéve kapott.
Ha a jelen törvény alapján járó özvegyi nyugdíjnak és nevelési járulékoknak összege együttvéve nagyobb lenne a tényleges szolgálatban elhalt által utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak, illetőleg a nyugdíjazott állapotban elhalt által élvezett nyugellátásnak összegénél; akkor a gyermekek nevelési járulékát, az özvegyi nyugdíj érintetlenül hagyása mellett, minden egyes gyermekre nézve azzal az összeggel kell megállapítani, amelyet kapunk, ha az elhalt által utoljára élvezett beszámítható javadalmazás, illetőleg az elhalt által élvezett nyugellátás és az özvegyi nyugdíj közötti különbözetet osztjuk a nevelési járulékra igénnyel biró gyermekek számával.
Ha pedig a szülőtlen, vagy a szülőtlenekkel egyenlőnek tekintendő árvákat a jelen törvény alapján megillető nevelési járulékoknak összege együttvéve nagyobb lenne a tényleges szolgálatban elhalt által utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak összegénél, a nevelési járulékot minden egyes árvára nézve azzal az összeggel kell megállapítani, amelyet kapunk, ha az elhalt által utoljára élvezett beszámítható javadalamzás összegét osztjuk a nevelési járulékra igénnyel biró árvák számával.
A harmadik és negyedik bekezdésében említett esetekben, ha a gyermekek valamelyike később a nevelési járulék élvezetéből kilép, a többi gyermeknek nevelési járulékát megfelelően fel kell emelni mindaddig, amíg egy-egy gyermeknek nevelési járuléka, az 59. vagy 60. szakasz szerint járó nevelési járulék összegét el nem éri.
Ha a jelen törvény alapján járó özvegyi nyugdíj már a nevelési járulékok nélkül is nagyobb lenne a nyugdíjazott állapotban elhalt által élvezett nyugellátásnak az összegénél, az özvegyi nyugdíjat ennek a nyugellátásnak összegében kell megállapítani. A jelen bekezdésben említett esetben a gyermekeknek nevelési járulékra egyáltalában nincsen igényük.
A nyugdíjazott állapotban elhalt alkalmazottak után maradt szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvák nevelési járulékaira a jelen szakaszban foglalt korlátozó határozmányok nem alkalmazhatók.
67. § Ha a tényleges szolgálatban elhalt alkalmazottnak özvegyét megillető özvegyi nyugdíjnak vagy özvegyét és gyermekeit megillető özvegyi nyugdíjnak és nevelési járulékoknak, illetőleg a szülőtlen, vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvákat megillető nevelési járulékoknak összege együttvéve kevesebb, mint az alkalmazott által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazás, az alkalmazott halálának napját követő három hónapra a két összeg közötti különbözetnek megfelelő havi részleteit is folyósítani kell az özvegy, illetőleg árvák részére. Ez a különbözet olyan természetű, mint az özvegyi nyugdíj, illetőleg a nevelési járulék s ezen országos nyugdíjintézetet terheli.
68. § Eltünt és fel nem található alkalmazott neje és gyermekei részére, - ha egyébként a törvényes feltételek megvannak, és ha az ellátás megállapítása az 5. szakasz szerint sem ütközik akadályba, - az özvegyeket és árvákat a jelen törvény határozmányai alapján megillető végkielégítést, , özvegyi nyugdíjat és nevelési járulékot ideiglenesen addig kell utalványozni, amíg a férj, illetve atya elő nem kerül, vagy halála be nem bizonyul, vagy amíg őt a bíróság holttá nem nyilvánítja, hacsak az ellátást a jelen törvény határozmányai szerint már korábban nem kell beszüntetni.
A jelen szakasz alapján járó állandó ellátás megváltás tárgya nem lehet.
A jelen szakasz alapján ideiglenesen utalványozott ellátás visszatérítését akkor sem lehet követelni, ha a férj vagy atya később elő kerül.
69. § Az özvegyi nyugdíjat, a nevelési járulékot, az özvegyeket és árvákat megillető végkielégítést, a 68. szakasz alapján utalványozható ellátásokat és a termelési járulékot csak a feltételükre jogosítottak kérelmére lehet megállapítani és folyósítani.
A kérelmet a 24. szakaszban meghatározott időponttól számított egy éven belül kell előterjeszteni.
A később előterjesztett kérelmek alapján egyszersmindenkorra szóló ellátás egyáltalában nem állapítható meg, az állandó ellátás pedig csak a kérelem előterjesztésének napját követő hó elsejétől kezdve folyósítható. Ez a határozmány nem alkalmazható az árvákat megillető ellátások megállapításánál abban az esetben, ha hitelt érdemlőleg beigazolható, hogy a kérelemnek elkésett előterjesztését a gyámnak vagy gondnoknak késedelmes kirendelése, illetőleg a gyámnak vagy gondnoknak mulasztása okozta.
70. § Az alkalmazottnak a 61. szakaszban meghatározott életkort már elért olyan atyátlan, vagy szülőtlen gyermeke részére, aki teljesen munka- és keresetképtelen s amellett nyomorék, vagy költséges ápolást igénylő beteg - és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják, - a vallás- és közoktatásügyi miniszter az országos tanári nyugdíjbizottság javaslatára arra az időre, amíg a gyermekre nézve az említett feltételek fennállanak, életjáradékot engedélyezhet. Ehhez az engedélyezéshez a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása csak abban az esetben kérendő ki, ha az országos tanári nyugdíjbizottságnak a pénzügyminiszter által kiküldött tagjai, a bizottság pártoló előterjesztésével szemben, külön véleményt jelen be.
Az életjáradék összegét esetről-esetre kell megállapítani, de az nem lehet nagyobb annak a nevelési járuléknak összegénél, amelyre a gyermeknek akkor lenne igénye, ha a 61. szakaszban meghatározott életkorát még nem töltötte volna be.
Az életjáradék megváltás tárgya nem lehet, s beszüntetésére nézve a jelen törvénynek a nevelési járulék beszüntetésére vonatkozó határozmányai irányadók.
Az életjáradék az 1909. évi X. törvénycikk értelmében jövedelemadó alá eső, szolgálati viszonyból származó járandóságnak tekintendő.
71. § Akár a tényleges szolgálatban, akár a nyugdíjazott állapotban meghalt s ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozott minden alkalmazott után termelési járulék jár azoknak, akik az elhaltnak gyógykezeléséről és eltemetéséről gondoskodtak, tekintet nélkül arra, hogy az alkalmazott mennyi időt töltött tényleges szolgálatban.
Ha az elhaltnak gyógykezeléséről és eltemettetéséről két, vagy több személy gondoskodott, a temetési járulékot részükre a gyógykezelésre és eltemettetésre tényleg fordított költségek arányában megosztva kell folyósítani.
72. § A temetési járulék úgy a tényleges szolgálatban, mint a nyugdíjazott állapotban meghalt alkalmazott után a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazást alapul véve a következő:
| ha a beszámítható javadalmazás összege volt: | akkor a temetési járulék | |
| nem több mint évi 1,200 K, | 300 K | |
| évi 1,200 koronánál több, de nem több mint évi 1,600 K, | 400 K | |
| évi 1,600 koronánál több, de nem több mint évi 2,000 K, | 500 K | |
| évi 2,000 koronánál több, de nem több mint évi 3,000 K, | 600 K | |
| évi 3,000 koronánál több, de nem több mint évi 4,000 K, | 700 K | |
| évi 4,000 koronánál több, de nem több mint évi 5,000 K, | 800 K | |
| évi 5,000 koronánál több, de nem több mint évi 6,000 K, | 1,000 K | |
| évi 6,000 koronánál több, de nem több mint évi 8,000 K, | 1,200 K | |
| évi 8,000 koronánál több, de nem több mint évi 12,000 K, | 1,400 K | |
| évi 12,000 koronánál több | 1,600 K | |
Ha az alkalmazott után állandó, vagy egyszersmindenkorra szóló ellátásra igényjogosult özvegy vagy gyermek nem maradt hátra, vagy ha a meghalt alkalmazottnak gyógykezeléséről és eltemettetéséről nem az elhalálozottnak ellátására igényjogosult özvegye, vagy gyermeke gondoskodott, az utalványozható temetési járulék a jelen szakaszban megállapított kereteken belül sem lehet nagyobb az elhaltnak gyógykezelésére és eltemettetésére tényleg fordított és részletes számlákkal igazolt költségeknek összegénél.
73. § Ezen országos nyugdíjintézet jövedelmei: állandóak és átmenetiek.
Állandóak a mindenkori tőke kamatain kívül: a fenntartók, az alkalmazottak és a tanulók járulékai, valamint az államkincstár hozzájárulása.
Átmenetiek: a 89. szakaszban említett szerzetesrendi-tanári állások után, valamint az egyes tanintézeteknél alkalmazottal nyugdíjjogosultságának visszamenő rendezése folytán fizetendő járulékok.
74. § Az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetek fenntartói (a gyógypaedagógiai intézetek fenntartóit kivéve) tanitézetüknek minden, a 4. szakaszban említett állása után - az alkalmazottak beszámítható évi javadalmának hét százalékát,
a gyógypedagógiai intézetek fenntartói pedig intézetük minden, a 4. szakaszban említett állása után - az alkalmazottak beszámítható évi javadalmának tíz százalékát tartoznak fenntartói járulék címén évente ezen országos nyugdíjintézet javára befizetni.
Az első bekezdésben említett fenntartói járulék az üresedésben levő állások kezdő javadalma, valamint a nem állandó igazgatók igazgatói díja után is lerovandó. A helyettesekkel, óraadókkal betöltött állások ezen járulék szempontjából üresedében lévő rendes állásoknak tekintendők.
Ha az 1. szakasz első bekezdése alapján ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetek valamelyikénél a rendszeresen alkalmazottak száma kevesebb, mint ahány osztály a tanintézetben van, a fenntartói járulék szempontjából annyi állás tekintendő, rendszeresítettnek ahány osztály a tanintézetben van.
A fenntartói járulék címén megállapított összeg mindenkor az illető év január hó elsején esedékes és január hó végéig kamatmentesen fizethető be: az alkalmazottak javadalmának évközben történt emelkedések után fizetendő magasabb fenntartói járulékok pedig attól az időponttól kezdve esedékesek, amely időponttól az alkalmazott a magasabb illetmény élvezetébe lépett.
75. § Az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézeteknél a 4. szakaszban felsorolt alkalmazottai
a) a beszámítható javadalom 600 koronán felül levő összegének, valamint a beszámítható javadalom emelkedése esetén a többletnek egyharmadrészét egyszersmindenkorra szóló járulék címén -
b) a beszámítható évi javadalom egy és fél százalékát pedig - a tényleges szolgálat tartama alatt - nyugdíjjárulék címén tartoznak ezen országos nyugdíjintézet javára befizetni.
Az egyszersmindenkorra szóló járulék a beszámítható szolgálat kezdetének, illetve a magasabb illetmény élvezetébe való lépésének napját követő hó elsejétől számított tizenkét havi egyenlő részletben, a nyugdíjárulék pedig - az utolsó bekezdésben foglalt kivételt nem tekintve - a szolgálat egész tartama alatt havi részletekben fizetendő és szolgáltatandó be. Az egyszersmindenkorra szóló járulék és a nyugdíjjárulék a nem állandó igazgatók igazgatói díja után is lerovandó.
Ha valamely alkalmazott már eddig is ennek az országos nyugdíjintézetek kötelékébe tartozott, vagy ha a jelen törvény életbeléptetése után a 15. és 16. szakaszokban említett állásból lépett át az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézethez, tőle az egyszersmindenkorra szóló járulék a beszámítható javadalomnak azon része után, amely a vonatkozó törvények, vagy nyugdíjszabályzatok alapján tiszti díjjal, illetve egyszersmindenkorra szóló díjjal már meg volt terhelve, újból nem követelhető.
Amennyiben az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetnél működő alkalmazott előzőleg helyettes, vagy ideiglenes minőségben nyugdíjra jogosító szolgálatot teljesített s ez a beszámítható szolgálat kezdőidőpontjának megállapításánál figyelembe vehető, az egy és fél százalékos nyugdíjjárulékot ezen szolgálati idő után a járulékot fizetésnek megkezdésekor egyszerre, törvényes késedelmi kamataival együtt kell befizetni.
A nyugdíjjárulékot a tényleges szolgálat köteléke alól való felmentésig kell fizetni. A harmincötödik szolgálati év eltelte után azonban nyugdíjjárulékot csak az az alkalmazott fizet, aki a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szolgálati idejét már betöltötte. Ez a nyugdíjjárulék a jövedelemadó alapjából levonandó.
76. § Az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintéztek közül:
a jogi-, bölcsészeti-, kereskedelmi- és theológiai akadémiák és a tanárképző intézetek növendékei (hallgatói) iskolai félévenkint fejenkint tíz-,
a fő- és algimnáziumok, fő- és alreáliskolák, felsőkereskedelmi iskolák, felsőbb leányiskolák, valamint a tanító-, tanítónő- és óvónőképző intézetek tanulói iskolai évenkint fejenkint tizenkét-,
a felső nép- és polgári iskolák tanulói pedig iskolai évenkint fejenkint nyolc-
koronát tartoznak tanulójáradék címén kivétel nélkül befizetni.
Ha az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó tanintézetek valamelyikénél szerzetesrendi alkalmazottak is működnek s ezért a tanintézet nem valamennyi állással tagja ennek az országos nyugdíjintézetnek, a tanulójáradék nagyságát a vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanintézetnél rendszeresítve lévő összes állások számának arányában állapítja meg.
A tanulójáradék az 1914/15. tanévtől kezdve szedendő s az október hó közepéig beirt növendékek után október hó végéig, a tanév folyamán később beírt növendékek után pedig junius hó végéig kamatmentesen fizethető be.
77. § Az államkincstár ezen országos nyugdíjintézet szükségleteihez az 1915/16 költségvetési évben 300,000, az 1916/17 költségvetési évben 400,000, az 1917/18 költségvetési évben 500,000, az 1918/19 költségvetési évtől kezdve pedig további törvényhozási intézkedésig évenkint 600,000 koronával járul hozzá.
Ez a hozzájárulás évenkint egy összegben jut ezen országos nyugdíjintézet rendelkezésére.
78. § A 89. § alapján ezen országos nyugdíjintézet kötelékében - saját személyükhöz kötötten - meghagyott szerzetesrendi tanárok után a jelen törvény életbelépése napjától kezdve a tanárok tényleges szolgálatának tartama alatt a 74., 75. és 76. szakaszokban részletezett járulékokat szintén be kell szedni.
79. § Ha egyes tanintézetek visszamenő hatállyal lesznek ezen országos nyugdíjintézet tagjai, az 1894. évi XXVII. törvénycikk 3. szakaszában illetve a jelen törvény 90. szakaszában meghatározott járulékokat tartoznak ezen országos nyugdíjintézet javára befizetni.
A fenntartó az alkalmazottak nyugdíjjogosultságának ily visszamenő rendelkezése esetén, az 1894. évi XXVII. törvénycikk 3. szakaszának a) pontja alatti járulékot egészen, a b) alatti járulékból pedig évi két százalékot átruházhat az alkalmazottra.
A bölcsészeti és theológiai akadémiák, valamint a tanárképző intézetek növendékei után az 1894. évi XXVII. törvénycikk, 3. szakaszának c) pontja alapján járó tanulójáradék fejében - s multra nézve - fejenkint és tanévenkint tizenkét korona fizetendő be.
Az első bekezdésben említett járulékok befizetésére nézve a vallás- és közoktatásügyi miniszter a fenntartó részére a jelen törvényben megszabott késedelmi kamatok fizetésének kötelezettsége mellett, kivételesen egy évtől öt évig terjedő részletfizetést engedélyezhet.
80. § A jelen törvény életbelépéséig engedélyezett épitési és beruházási államsegélyek után, az 1894. évi XXVII. törvénycikk 3. szakaszának d) pontja alapján ezen országos nyugdíjintézetet megillető három százalékos járulékok a jelen törvény életbelépését követő évre már nem rovandók ki, a jelen törvény életbelépése évének végéig még törvényszerűen járó összegek és a még fennálló hátralékok befizetésére pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter indokolt esetekben a jelen törvényben meghatározott késedelmi kamatok fizetésének kötelezettségével legfeljebb tiz évig terjedő részletfizetést engedélyezhet.
81. § Az ezen országos nyugdíjintézet javára befolyó jövedelmeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter, a pénzügyminiszterrel egyetértőleg megállapított kezelési szabályok szerint, az állam pénztárban, a kormány kezelése alatt álló közalapként kezelteti.
A tőke gyümölcsöztetése iránt esetről-esetre az országos tanári nyugdíjbizottság tesz javaslatot. Az ezen javaslat alapján teendő rendelkezéshez a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása csak abban az esetben kérendő ki, ha az országos tanári nyugdíjbizottságnak a pénzügyminiszter által kiküldött tagja, a bizottság előterjesztésével szemben, külön véleményt jelent be.
Mind az alkalmazottak, mind a tanulók által fizetendő, nemkülönben a 79. szakasz alapján az alkalmazottalókra áthárítható járulékokat a fenntartók szedik be; mindezekért a járulékokért teljes vagyoni felelősséggel tartoznak s úgy ezeket, mint az általuk fizetendő járulékokat a szükséges hiteles kimutatásukkal együtt, az illetékes állampénztárba (adóhivatalba) beszolgáltatják.
Az ezen országos nyugdíjintézetet megillető s a 74., 75., 76., 78. és a 79. szakaszokban meghatározott járulékok behajtása az állami közadók módjára történik.
Ha valamely járulékot nem szolgáltatnának be addig az időpontig, ameddig az a jelen törvény értelmében kamatmentesen fizethető be, a hátralékos összeg az esedékesség napjától számított és a közadókra nézve megállapított késedelmi kamatokkal együtt hajtandók be.
Ha valamely fenntartó ugy a saját, mint az alkalmazottai és tanulói által fizetendő járulékokat az esedékességtől számított fél éven belül nem fizeti be, annak befizetésére haladék nélkül felhivandó. Ha pedig fizetési kötelezettségének e hivatalos felhivás kézbesítésétől számított három hónapon belül sem tenne eleget, a hátralékos összeg az államsegélyt élvező intézet államsegélyéből levonandó, az államsegélyt nem élvező intézeteknél pedig, valamint abban az esetben is, ha az élvezett államsegély a hátralékos összeg fedezésére nem elégséges, a hátralékos összeg a közadók módjára hajtandó be s ezenfelül az iskolától a nyilvánossági jog megvonható.
82. § A 74., 75. 76. és 78. szakaszokban megjelölt járulékokat a megfelelő okmámyok és a tanintézetek hivatalos jelentései alapján rójják ki, miért is az ezen országos nyugdíjintézet kötelékében tartozó tanintézetek igazgatói az alkalmazotak személyében és javadalmában beállt változásokat, ugy a beszámítható javadalom összegének rendezése, mint a törzskönyvi nyilvántartás czéljából a vallás- és közoktatásügyi miniszternek hivatalos úton - a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapítandó időszakokban - bejelenteni tartoznak. A késedelmes bejelentés mulasztásként birálandó el s ismétlődés esetén a tanintézet fenntartója ezen országos nyugdíjintézet javára 50-100 koronáig terjedő pénzbírsággal sujtható.
83. § A jelen törvény életbelépésétől számított tíz évenkint ezen országos nyugdíjintézet jövedelmeiről és kiadásairól részletes matematikai mérleg készítendő, s ha a mérleg a jövedelmek apasztását megengedi, a 74. és 76. szakaszokban megjelölt járulékok mértékének leszállítása iránt a vallás- és közoktatásügyi miniszter az országgyülésnek előterjesztést tehet. Viszont, ha ennek a nyugdíjintézetnek a terhei aránytalanul megnövekednének, s a terhek fedezésére a 73. szakaszban felsorolt bevételi források elegendők nem volnának, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a fentemlített határidőn belül is mathematikai mérleget készített s a terhek fedezésére nézve a szükséghez képest az országgyülés elé javaslatot terjeszt.
84. § A jelen törvény határozmányai alá tartozó s a tényleges szolgálat kötelékéből a jelen törvény életbelépését követő időben megváló alkalmazottnak ellátásaira, továbbá a jelen törvény életbelépését követő időben akár a tényleges szolgálatban, akár a nyugdíjazott állapotban elhalt alkalmazott özvegyének és árváinak ellátásaira, valamint a jelen törvény életbelépését követő időben akár a tényleges szolgálatban, akár a nyugdíjazott állapotban elhalt alkalmazott után járó temetési járulékra nézve, kizárólag a jelen törvény határozmányai irányadók.
A jelen törvényben foglalt határozmányok - kivéve a 85. és 86. szakaszokban szabályozott eseteket - nem alkalmazhatók a törvény életbelépése előtt nyugalomba helyezett vagy végkielégített alkalmazottra, valamint a törvény életbelépése előtt elhalt alkalmazottnak özvegyére és árváira még akkor sem, ha a részükre megállapított állandó ellátások folyósításának kezdő időpontja összeesnék a törvény életbelépésének időpontjával.
Azonban a nyugdíjaknak és az özvegyi nyugdíjaknak megváltása, a nevelési járulékok élvezésének időtartama, valamint a nyugdíjaknak, özvegyi nyugdíjaknak és nevelési járulékoknak beszüntetése tekintetében a jelen törvény határozmányait kell alkalmazni azokra az állandó ellátásokra is, amelyeket a jelen törvény életbelépése előtt állapítottak meg.
Ha atyátlan árva, akinek atyja még a jelen törvény életbelépése előtt halt el, a jelen törvény életbelépését követő időben válik szülőtlen, vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvává, a jelen törvény határozmányai szerint megállapítandó nevelési járulékra tarthat igényt, s a nevelési járulék megállapításánál az özvegyi nyugdíjnak azt az összegét kell alapul venni, amely az árva anyját a jelen törvény 48. szakaszának első bekezdése szerint megillette volna. Ez a határozmány megfelelően alkalmazandó a nőalkalmazottaknak olyan anyátlan árvájánál is, akinek édesatyja a jelen törvény életbelépését követő időben válik teljesen vagyontalanná és keresetképtelenné.
85. § A jelen törvénynek a szolgálati idő számítására és az ellátások megállapítására vonatkozó határozmányai visszaható erejűek:
a) a tényleges szolgálat kötelékéből az 1914. évi január hó elsejétől a jelen törvény életbelépéséig terjedő időben megvált s e törvény életbelépésének időpontjában még életben levő alkalmazottakra, kivéve azokat, akik az 1894. évi XXVII. törvénycikk alapján magasabb összegű ellátásban részesültek, mint amennyire nekik a jelen törvény alapján igényük lenne;
b) az 1914. évi január hó elsejétől a jelen törvény életbelépéséig terjedő időben akár a tényleges szolgálatban, akár a nyugdíjazott állapotban elhalt alkalmazottak olyan özvegyére és árváira, akik a jelen törvény életbelépésének időpontjában még életbe vannak.
A fentebb említett alkalmazottak, valamint özvegyek és árvák részére már megállapított ellátások helyesbítése iránt az eljárást hivatalból kell megindítani s az ellátásokat úgy kell újból megállapítani, mintha a jelen törvény reájuk nézve már az 1914. évi január hó elsején lépett volna életbe.
A jelen szakasz alapján ellátásban, illetőleg az eddigi törvényszerű ellátásnál nagyobb összegű ellátásban részesített alkalmazott, özvegy és árva részére a jelen törvény életbelépése előtt kegyelmi úton engedélyezett bármilyen ellátást, a jelen szakasz alapján megállapítandó ellátásba, illetőleg ellátási többletbe be kell számítani.
86. § Az 1914. évi január hó elseje előtt elhalt alkalmazottak olyan özvegyeinek nyugdíját, akik a jelen törvény életbelépésének időpontjában még életbe vannak, a jelen törvény életbelépésének napjától kezdve húsz százalékkal fel kell emelni.
A százalékos felemelés alapjául az özvegyi nyugdíjnak csak az a része szolgálhat, amely megfelel az 1894. évi XXVII., illetve az 1885. évi XI. törvénycikk alapján járó törvényszerű özvegyi nyugdíjnak.
Mindazoknál az özvegyeknél, akiknek özvegyi nyugdíját - kellő időben előterjesztett kérelem folytán - a jelen szakasz alapján fel lehet emelni, az eddigi özvegyi nyugdíjat a jelen törvény életbelépésének napját megelőző hó végével be kell szüntetni s a felemelt özvegyi nyugdíjat, a jelen törvény életbelépésének napjától kezdve, egy összegben kell folyósítani.
A felemelt özvegyi nyugdíj összegének megállapításánál a tíz koronánál kisebb részösszeget tíz koronára kell kiegészíteni, azonban évi 5000 koronánál a jelen szakasz alapján felemelt özvegyi nyugdíj sem lehet nagyobb.
A jelen szakasz alapján járó, felemelt özvegyi nyugdíjat csak az özvegyi nyugdíj felvételére jogosítottnak kérelmére lehet megállapítani és folyósítani. A kérelmet a jelen törvény életbelépésétől számított egy éven belül kell előterjeszteni. A később előterjesztett kérelmek alapján a felemelt özvegyi nyugdíjat csak a kérelem előterjesztésének napját követő hó elsejétől kezdve lehet folyósítani.
Azok az özvegyek, akik özvegyi nyugdíjukon felül kegyelmi ellátásban is részesülnek, ennek a kegyelmi ellátásnak élvezetében, özvegyi nyugdíjuknak a jelen szakasz alapján történt felemelése daczára is, megmaradnak.
Az özvegyi nyugdíjnak a jelen szakasz alapján történt felemelése a nevelési járulékokra kihatással nincsen.
87. § A jelen törvény életbelépésének időpontjában már szolgálatban állott olyan alkalmazottnál, aki a 11. szakasz második és harmadik bekezdéseiben említett főiskolai tanulmányait csak a jelen törvény értelmében beszámítható tényleges szolgálatba történt belépését követő időben fejezte be, a 11. szakasznak a szolgálati idő kedvezőbb számítására vonatkozó határozmányait - az alábbi megszorítással - alkalmazni kell abban az esetben, ha a szolgálati időt az alábbiak szerint számítva, az alkalmazottnak magasabb összegű nyugdíjra lenne igénye, mint összes beszámítható szolgálati idejének egyszerű számítása mellett.
Ilyen alkalmazottnál csak a főiskolai tanulmányok befejezésének napjától kezdve töltött szolgálati időt lehet kedvezően számítani, a főiskolai tanulmányok befejezésének napjáig töltött szolgálati időt pedig teljesen mellőzni kell.
88. § Azoknak a tanintézeteknek fenntartói, amely tanintézetek a jelen törvény életbelépése előtt is már ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartoztak, a jelen törvény életbelépésének időpontjától az illető naptári év végéig terjedő időre pótlólag, a jelen törvény életbelépésének napjától követő egy hónapon belül, tartoznak beszolgáltatni a jelen törvény 74. szakaszában megszabott fenntartói járulék és az 1894. évi XXVII. törvénycikk 3. szakaszának b) pontja alapján előírt öt százalékos járulék közötti különbözetet.
Azoknak a tanintézeteknek a fenntartói pedig, amely tanintézetek a jelen törvény életbelépésének napjától, vagy valamely későbbi év szeptember hó elsejétől kezdve lesznek ezen országos nyugdíjintézet tagjai, a 74. szakaszban megszabott fenntartói járuléknak a nyugdíjintézeti tagság kezdetétől ugyanazon naptári év végéig terjedő időre eső részét a tagság kezdetének napjától számított egy hónapon belül tartoznak beszolgáltatni.
Az alkalmazottak által fizetendő nyugdíjjárulékot az 1. szakasz első bekezdésében felsorolt tanintézetek olyan alkalmazottai, akik a jelen törvény életbelépésének időpontjában már alkalmazásban állottak, a jelen törvény életbelépésének napjától kezdve tartoznak fizetni.
89. § A jelen törvény életbelépése előtt már ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozott szerzetesrendi tanárok, saját személyzetükhöz kötötten, továbbra is ezen országos nyugdíjintézet kötelékében maradnak.
90. § Ha az 1. szakasz első bekezdésében említett s a jelen törvény életbelépése előtt ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe nem tartozott tanintézetek, valamint a 2. szakaszban említett theológiai akadémiák fenntartói azt akarják, hogy alkalmazottaiknak a jelen törvény életbelépése előtti beszámítható szolgálati és figyelemben részesüljenek, kötelesek az 1894. évi XXVII. törvénycikk 3. szakaszában felsorolt járulékokat 1894. évi szeptember hó elsejétől (illetve, ha valamely állást később szerveztek, az állás után a szervezés időpontjától) kezdődőleg a jelen törvény életbelépésének időpontjáig négy százalékos kamatokkal együtt megfizetni. Az egyes tanintézetek fenntartói azonban csak abban az esetben kívánhatják alkalmazottaik szolgálati idejének visszamenő hatályú rendezését, ha azt a jelen törvény életbelépésétől számítandó egy éven belül kérik; azonban a szolgálati időnek ily visszamenő hatályú rendezése esetén is figyelmen kívül hagyandó az 1894. évi szeptember hó elseje előtti szolgálatokból az időtartam, amelyet az alkalmazott huszonnégy éves korának elérése előtt töltött szolgálatban.
Ez a rendelkezés nem vonatkozik a felső nép- és polgári iskolákra és a gyógypedagógiai intézetekre.
91. § A jelen törvény rendelkezései, kivéve az alkalmazottak által a 75. szakasz alapján fizetendő nyugdíjjárulékra vonatkozó határozmányt, nem terjednek ki a jelen törvény életbelépésekor már ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozott tanintézeteknél működő azon alkalmazottakra, akik az 1913. évi január hó elsején már olyan állásban voltak alkalmazva, amely állás után az 1894. évi XXVII. törvénycikk 2., illetve az 1885. évi XI. törvénycikk 24. szakasza alapján igényt szereztek arra, hogy nyugdíjuk a tíz évet meghaladó szolgálat után évenkint a beszámítható javadalmazásnak három százalékával emelkedjék; kivévén azokat az alkalmazottakat, akik a jelen törvény életbelépésének napjától számított hat hónapon belül, a vallás- és közoktatásügyi miniszternek hivatalos úton előterjesztett írásbeli nyilatkozatban kijelentik, hogy ennek a törvénynek a határozmányai alá óhajtanának tartozni.
Az utóbb említett alkalmazottakra a jelen törvénynek összes határozmányai kiterjednek, tehát a jelen törvény életbelépéséig eltöltött szolgálati idő is a jelen törvény határozmányai szerint kell számítani, míg azokra az alkalmazottakra, akik a fentebb említett záros határidőig nem nyilatkoztak, az 1894. évi XXVII. törvénycikknek, illetve az 1885. évi XI. törvénycikknek határozmányai továbbra is érvényben maradnak. A fenntartók, alkalmazottak és tanulók járulékai, valamint a jelen szakaszban említett alkalmazottak özvegyeinek és árváinak ellátásai tekintetében azonban minden esetben a jelen törvény határozmányai az irányadók.
92. § A 40. szakasz második és harmadik bekezdéseinek határozmányai a jelen törvény életbelépése előtt nyugalomban helyezett alkalmazottra is kiterjednek abban az esetben, ha őt az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó, vagy a 15. szakaszban említett tanintézetek valamelyikénél szervezett rendes álláson, a jelen törvény életbelépését követő időben újból alkalmazzák.
93. § Az öt évet meghaladó beszámítható szolgálati idő alapján a beszámítható javadalmazásnak két évi összegével még a jelen törvény életbelépése előtt végkielégített alkalmazottnak özvegye és gyermekei részére, a jelen törvény életbelépése után, már nem lehet özvegyi nyugdíjat és nevelési járulékot megállapítani, azonban az ilyen özvegyek és gyermekek részére még a jelen törvény életbelépése előtt megállapított özvegyi nyugdíjakat és nevelési járulékokat érintetlenül kell hagyni.
94. § Ha az alkalmazottnak, illetőleg az alkalmazott özvegyének vagy gyermekének a jelen törvény alapján járó ellátását tévedésből alacsonyabb összeggel állapították meg, mint amennyi neki a jelen törvény szerint járna, az ellátásra igényjogosult ez iránt benyujtandó bélyegmentes kérvénye alapján részére a különbözetet meg kell téríteni annyiban, amennyiben a tévesen megállapított ellátás esedékessé válta s a kérvény benyujtásának időpontja között három évnél hosszabb idő nem telt el.
Ha az alkalmazottnak, illetőleg az alkalmazott özvegyének vagy gyermekének a jelen törvény alapján járó ellátását tévedésből magasabb összeggel állapították meg, mint amennyi neki a jelen törvény szerint járna, a téves megállapítást, amint arról az illetékes hatóság tudomást szerez, azonnal helyesbíteni kell, de a jóhiszeműleg felvett többlet megtérítését ezen országos nyugdíjintézet a multra nézve nem követelheti.
95. § Arra nézve, hogy a jelen törvény alapján járó ellátások mennyiben vehetők végrehajtás alá, a végrehajtási eljárás szabályai irányadók. Amennyiben e szabályok szerint a jelen törvény alapján járó ellátások végrehajtás alá vehetők, ezek az ellátások átruházás és önkéntes elzálogosítás tárgyai is lehetnek.
Végrehajtás szempontjából a lakbérnyugdíj a lakáspénzzel, a nyugdíjmegváltás a végkielégítéssel és a 70. szakasz alapján engedélyezett életjáradék a nevelési járadékkal esik egy tekintet alá.
A temetési járadékot csak az elhalt alkalmazottnak gyógykezelési és temetési költségei fejében lehet végrehajtás alá venni, és pedig az összeg egyharmadának erejéig a gyógykezelési és kétharmadának erejéig a temetési költségek fejében.
A fenntartó az alkalmazottak által fizetendő, de tőlük be nem szedett járulékok iránt az özvegyek és árvák részére megállapított ellátásokkal szemben visszkereseti jogot nem érvényesíthet.
96. § Ha a jelen törvény alapján járó állandó ellátást több mint egy év óta nem vették fel, azt időlegesen be kell szüntetni, s a vallás- és közoktatásügyi miniszter az újból csak az igényjogosultnak kérelme alapján folyósíthatja.
A több mint három év óta fel nem vett állandó ellátást, valamint a folyósításról szóló értesítés kézbesítésétől számított egy év alatt fel nem vett egyszersmindenkorra szóló ellátást véglegesen be kell szüntetni, s azt sem a multra, sem a jövőre nézve újból folyósítani nem lehet. Ez a határozmány a 38., 54. és 63. szakaszok értelmében időlegesen beszüntetett állandó ellátásokra is vonatkozik.
97. § A 94., 95. és 96. szakaszokban foglalt határozmányok a jelen törvény életbelépése előtt megállapított ellátásokra is kiterjednek.
98. § A nyugalomba helyezett és elmebetegség miatt állami gyógyintézetben, országos kórházban, közkórházban vagy más nyilvános jelleggű nyilvános kórházban ápolt alkalmazott ápolási költségeinek fedezésére, - abban az esetben, ha az ilyen alkalmazottnak neje vagy gyermeke van, - a nyugdíj és a lakbérnyugdíj együttes összegéből csak annyit lehet visszatartani amennyivel az nagyobb annál az összegnél, mint amely az alkalmazottnak halála esetén özvegyét és gyermekeit özvegyi nyugdíj és nevelési járulék fejében együttvéve megilletné.
A fentemlítettek szerint vissza nem tartható összeget, valamint abban az esetben, ha az ápolási költség a nyugdíj és lakbérnyugdíj együttes összegéből a fentemlítettek szerint visszatartható összegnél kevesebb lenne, a fennmaradó többletet is az alkalmazott nejének, vagy gyermeke gyámjainak vagy gondnokának kezéhez kell szolgáltatni.
99. § Azokra a kérdésekre nézve, amelyek az ellátásra igényjogosultakat a jelen törvény alapján megillető ellátásokra vonatkozó igényből erednek, valamint ebből az igényből folyólag, az ezen országos nyugdíjintézettel szemben támasztott követelésekre nézve, továbbá azokra a kérdésekre nézve, amelyek a fenntartók, az alkalmazottak és a tanulók által fizetendő nyugdíjintézeti járulékok megállapítására vonatkoznak, határozat hozatalára - minden más eljárás kizárásával - a vallás- és közoktatásügyi miniszter illetékes.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter határozata ellen - az alább felsoroltak kivételével - a közigazgatási bíróság előtt eljárásnak van helye.
Nincsen helye a közigazgatási bíróság előtt eljárásnak sem a kérelemnek helyt adó, sem a kérelmet megtagadó határozat ellen a következő esetekben:
a) a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a 6., 39. és 55. szakaszok alapján engedélyezhető ellátások engedélyezésének ügyében;
b) a tényleges szolgálatból önként megváló alkalmazott részére a végellátáshoz való igénynek a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a 32. szakasz első bekezdése értelmében való biztosítása ügyében;
c) a 36. és 50. szakasz, valamint az 57. szakasznak második és harmadik bekezdései alapján engedélyezhető kedvezményes nyugdíjak, özvegyi nyugdíjak és nevelési járulékok engedélyezésének ügyében;
d) a 70. szakasz alapján engedélyezhető életjáradék engedélyezésének ügyében;
e) a nyugdíj kegyelem útján való felemelésének, a megszakítás miatt be nem számítható szolgálati idő kegyelem útján való beszámításának, vagy ellátásoknak kegyelem útján való engedélyezésének ügyében;
f) a jelen törvény alapján járó ellátások végrehajtás alá vételének ügyében;
g) abban a kérdésben, hogy beállottak-e már vagy megszüntek-e már a nyugalomba helyezésnek, a végkielégítésnek vagy a szabályszerü elbánás alá vonásnak a 28. szakasz harmadik és negyedik bekezdéseiben, a 29. szakasz harmadik bekezdésében, illetőleg a 31. szakaszban meghatározott előfeltételei vagy sem;
h) a fenntartók, az alkalmazottak és a tanulók által fizetendő nyugdíjintézeti járulékok ügyében;
i) abban a kérdésben, hogy a 2. szakasz alá sorolt valamely tanintézet tagja lehet-e vagy sem ennek az országos nyugdíjintézetnek;
k) abban a kérdésben, hogy valamely tanintézet a 3. szakasz alapján fel volt-e menthető vagy ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozás kötelezettsége alól.
100. § Az ezen országos nyugdíjintézetbe való tartozás kötelezettsége alól a 3. szakasz alapján felmenetett tanintézetek alkalmazottai is fordulhatnak panasszal a közigazgatási bírósághoz a saját nyugdíjszabályzatuk azon ügyeiben, amelyekre nézve az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó alkalmazottaknak a 99. szakasz ilyen panaszjogot biztosít, de csak abban az esetben, ha a fenntartónak (a tanintézet felettes hatóságának) elutasító határozata ellen a vallás- és közoktatásügyi miniszternél benyujtott fellebbezésükben foglaltaknak a vallás- és közoktatásügyi miniszter egyáltalában nem, vagy csak részben adott helyet.
Ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter az ily fellebbezés folytán a fenntartónak ( a tanintézet felettes hatóságának) elutasító határozatát egészben vagy részben megváltoztatta, a miniszter határozata ellen a fenntartó is fordulhat panasszal a közigazgatási bírósághoz.
101. § A jelen törvény határozmányaitól eltérő, vagy nem szorosan véve azon alapuló nyugdíjak és kegydíjak, valamint nevelési járulékok és végkielégítések csakis a minisztertanács hozzájárulásával és a vallás- és közoktatásügyi miniszter felelősségére kegyelmi úton engedélyezhetők.
A kegyelmi úton kivételesen engedélyezhető ellátásoknál azonban csakis a törvény által megkívánt, de hiányzó kellékek engedhetők el, s az engedélyezendő ellátás nem lehet nagyobb, mint amennyi a törvény szerint járna abban az esetben, ha a hiányzó kellékek is meglennének; vagyis a jelen szakasz alapján csakis az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozott alkalmazottak, valamint ezeknek a törvény értelmében egyébként igényjogosult hozzátartozói részére kegyelmi ellátás javaslatba, s a kegyelmi ellátás, a törvény alapján esetleg már járó ellátással együtt nem lehet nagyobb annál az ellátásnál, mint amely a folyamodót a törvény által megkivánt összes feltételek fennforgása esetén megilletné.
102. § Az 1912. évi LVIII. törvénycikk 19. szakaszában megkivánt feltételek teljesítése esetén, a rendezett tanácsú városoknál tényleges minőségben töltött az a szolgálati idő, amely az illető város közigazgatási alkalmazottai részére létesített nyugdíjintézetre vonatkozó szabályrendelet értelmében az ellátások megállapításánál beszámítható, a jelen törvény összes határozmányai szempontjából egy tekintet alá esik a 16. szakaszban említett törvényhatóságoknál töltött szolgálati idővel. Ez a határozmány nem nyer alkalmazást annál az alkalmazottnál, aki rendezett tanácsú városi szolgálatból az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe tartozó állásra a jelen törvény életbelépése előtt lépett át.
103. § A nem állami felső nép- és polgári iskoláknál, valamint a nem állami gyógypedagógiai intézeteknék alkalmazott tanítószemélyzetnek eddig az 1875. évi XXXII. törvénycikkel alkotott országos tanítói myugdíj- és gyámintézet kötelékébe tartozott azok a tagjai, akik a jelen törvény életbelépésének időpontjában még tényleges szolgálatban állanak, ezzel az időponttal megszünnek az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézetnek tagjai lenni; reájuk, valamint özvegyeikre és árváikra a jelen törvény életbelépéstől kezdve a jelen törvénynek összes határozmányai kiterjednek s a jelen törvény életbelépéséig az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézet kötelékébe tartozó iskoláknál és intézeteknél eltöltött szolgálati idejük ugyanolyan elbírálás alá esik, mintha azt a jelen törvény hatálya alatt töltötték volna el. A jelen törvény életbelépésekor már működő tanítóknál azonban a huszonnegyedik, tanítónőknél a huszadik életév betöltése előtti szolgálat figyelmen kívül hagyandó; azt a szolgálati időt ellenben, amelynek beszámítására a vallás- és közoktatásügyi miniszter a jelen törvény életbelépéséig biztosítást adott, be kell számítani.
Az első bekezdésben említettek által, valamint azok után az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézetbe a jelen törvény életbelépéséig befizetett járulékok az említett nyugdíj- és gyámintézet tulajdona maradnak, a jelen törvény életbelépéséig esedékessé vált, de még be nem fizetett járulékok pedig az említett nyugdíj- és gyámintézetbe befizetendők.
A nem állami felső nép- és polgári iskoláknál, valamint a nem állami gyógypedagógiai intézeteknél alkalmazva volt tanítószemélyzetnek azokra a tagjaira, akik a jelen törvény életbelépésének időpontjában már nem állottak tényleges szolgálatban, valamint ezeknek özvegyeire és árváira, továbbá az említett tanítószemélyzet ama tagjainak özvegyeire és árváira, akik a jelen törvény életbelépése előtt haltak el, a jelen törvény határozmányai nem terjednek ki s az őket megillető ellátásokat továbbra is az eddigi mértékben és az eddigi határozmányok szerint az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézet terhére kell folyósítani.
Az első bekezdésben említetteknek fizetési kötelezettsége a 75. szakasz a) pontja értelmében fizetendő egyszersmindenkorra szóló járulékra, a fizetés természetével bíró illetményeknek csak a jelen törvény életbelépése után folyósítandó többleteire terjed ki.
104. § Az 1894. évi XXVII. törvénycikk alapján szervezett és a jövőben is fenntartandó országos tanári nyugdíjbizottság szervezetét és ügyrendjét a vallás- és közoktatásügyi miniszter a pénzügyminiszterrel együtt állapítja meg.
105. § Ezen országos nyugdíjintézet működéséről a vallás- és közoktatásügyi miniszter évenkint jelentést terjeszt a törvényhozás elé, melyhez ugyanazon évnek zárszámadását, valamint megfelelő statisztikai adatok kiséretében az ugyanazon évben nyugalomba helyezett alkalmazottaknak és az ellátást nyert özvegynek és árváknak a névsorát is csatolni kell.
E jelentésnek egy-egy példánya megküldendő a megyei és városi törvényhatóságnak, valamint az érdekelt egyházi főhatóságoknak is.
106. § A jelen törvény életbelépésének napjával hatályukat vesztik:
az 1894. évi XXVII. törvénycikk rendelkezései (a jelen törvény 46. szakaszának második bekezdésében és a 91. szakasz második bekezdésében említett rendelkezések kivételével),
valamint minden, a jelen törvény határozmányaival ellentétben álló törvényes határozmányok és rendelkezések.
107. § A jelen törvény az 1914. évi szeptember hó elsejével lép életbe s végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter és a pénzügyminiszter bízatnak meg.
