Ung vármegye közönsége 1913. évi december hó 11-én tartott törvényhatósági bizottsági közgyülésében 629.9714/1913. sz. a. hozott véghatározatával kimondotta, hogy a vármegyei székházat, mely a hivatalok elhelyezésére elégtelennek bizonyult, s egyébként is gyökeres helyreállítást igényel, a mai kor igényeinek megfelelően átalakíttatja és egy új épületszárnnyal ki is bővíti. A tervbe vett új építkezés költségeit a vármegye közönsége 400,000 koronában irányozta elő, mely összegnek részben való fedezésére 150,000 K államsegély engedélyezését kérte. A fenmaradó 250,000 koronányi költségről - miután e célra felhasználható egyéb fedezettel nem rendelkezik - saját alapjaiból felveendő hosszabb lejáratú kölcsön útján szándékozik gondoskodni, amely kölcsön visszafizetését a székházban létesítendő lakások bérjövedelméből és egyéb bevételi forrás hiányában, a fenthivatkozott véghatározattal 27 évi időtartamra megszavazott 2%-os vármegyei pótadóból kivánja biztosítani. A vármegye közönsége az 1883:XV. törvénycikkben megállapított célokra a maximális 5%-os pótadót már is igénybe vette.
A vármegye központi székházának tervbe vett kibővítését a közszolgálat érdekében magam is szükségesnek és kívánatosnak tartom, ebből a célból azonban a vármegye közönségét a két 150,000 koronányi államsegélyen felül, a rendelkezésemre álló hitel korlátolt voltára és más törvényhatóságok jogos igényeire való tekintettel további anyagi támogatásban nem részesíthetem. A vármegye közönsége a rendkívül pótadónak kivetését a fenthivatkozott véghatározat szerint két szavazat ellenében az összes többi szavazatokkal határozta el. Ennélfogva a vármegye közönségének a székház kibővítéséhez s ezzel kapcsolatban a hivatalok megfelelő elhelyezéséhez fűződő fontos érdekeknek, habár számottevő anyagi áldozat árán való kielégítésére irányuló kívánsága, melyet ezen törvényjavaslat megvalósítani akar, a vármegye közönsége közóhajának tekintendő.
