A hosszantartó háború következtében a közadókra vonatkozó törvényeink némely rendelkezései olyan súlyos teherrel nehezednek egyesekre, akik a háború közvetlen, vagy közvetett hatásai által érintettek, amely sem a törvényes rendelkezések intencióival, sem az egyenlő és arányos teherviselés elvével meg nem egyeztethető.
Szükségesnek tartok ennélfogva a hadiállapot tartamára olyan különleges törvényes intézkedéseket amelyek segíteni vannak hivatva a különben előálló aránytalanságokon anélkül, hogy ez által a közadókra vonatkozó törvényes rendelkezéseknek rendszerét és szerves intézkedéseit megbolygatnók.
Ilyen rendelkezésekre főként a földadóra, a házadóra és a keresetadó I. és III. osztályára vonatkozó törvényes határozmányokat illetőleg van szükség, mert a közadók a köztartozások egyéb nemeinél - az egyes törvényes határidők tekintetében szükséges könnyítésektől eltekintve - részben nem forognak fenn ily intézkedéseket igénylő különleges körülmények, részben pedig az ezekre vonatkozólag érvényben lévő törvényes határozmányok módot nyujtanak arra, hogy az indokoltaknak mutatkozó könnyítések rendeleti úton legyenek megadhatók.
Az 1909. évi XI. tc. 36. és következő §-ai szerint az elemi csapások által okozott károk rendkívüli eseteiben földadó elengedésének van helye, használja az ingatlant akár maga a tényleges birtokos, akár a haszonbérlő. Az adóelengedés mértéke: az elemi csapás által sujtott földrészlet után járó adó egyharmadrésze, kétharmadrésze vagy teljes összege aszerint, hogy a termés mily mérvben semmisült meg. A most elmondottaknak analogiájára szabályozza az 1. § az adóelengedés kérdését azokban az esetekben, amidőn a földbirtok termésében beállott egyharmad vagy ezt meghaladó károsodás a hadi állapotból folyó hadműveleteknek, a hadi állapotból folyó és önhibán kívül előállott parlagon maradásnak, végül a hadi állapotból folyó és önhibán kívül előállott termés betakarítási nehézségeknek a következménye. Önmagától értetik, hogy ezekben az esetekben az 1909. évi XI. t.-cikk 37. §-ában előírt kárbejelentési határidők és az ez idő szerint érvényben álló eljárás nem alkalmazhatók; ezért felhatalmazást kérek arra, hogy a kárbejelentési határidőket és a kárfelvétel körüli eljárást, beleértve a kár mérvének az 1909. évi XI. tc. 38. §-ában foglaltakhoz képest leendő megállapítását is, rendeleti úton szabályozhassam. Az adóelengedés összegének megállapítása önként érthetőleg az 1909. évi XI. tc. 39. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően fog történni.
A házadóról szóló 1909. évi VI. tc. 45. §-ának utolsó bekezdése alapján kifejlődött joggyakorlat szerint adótörlésnek csakis akkor van helye, ha a bérbeadó a bérlője (szavatosa) ellen foganatosított kielégítési végrehajtás irataival képes igazolni, hogy a házbér behajthatatlanná vált. A házbérnek egészben vagy részben önként történt elengedése tehát adótörlésre jogalapul tulajdonkép nem szolgálhat, nehogy a feleknek alig ellenőrizhető összejátszása révén a kincstári érdekek veszélynek legyenek kitéve. A hadi állapot beállta óta azonban emberbaráti okokból gyakrabban fordultak elő házbérelengedési esetek s indokoltnak látszik ezeknek az előmozdítása azáltal, hogy a hadiállapot tartamára, a jelen szakaszban javasolt módon, ilyen esetekre is adassék házbéradótörlés.
A háború tartama alatt gyakran előfordult, hogy egyes háztulajdonosok épületeiket vagy azok egyes részeit hadi vagy hadsegélyezési célokra teljesen ingyen engedik át. Méltányos, hogy ezek az épületek vagy épületrészek adózás szempontjából üresen állóknak tekintessenek, ami által a jelen §-ban foglaltak szerint mód nyujtatik arra, hogy az ingyenátengedés napjától kezdve a házbéradó le legyen írható. A dolog természetéből folyik, hogy az 1909. évi VI. tc. 55. §-a esetében a jelen §-ban foglalt rendelkezések a házosztályadó előírását nem érintik.
Az 1909. évi VI. tc. 52. §-ának első bekezdéséből folyólag azoknál az épületeknél, illetőleg épületrészeknél, melyek megszakítás nélkül egész éven át házbéradó alá tartoznak, az alapkivetés során megállapított adóalap az év végéig változás alá nem kerülhet. A törvénynek azt a rendelkezését enyhíti a 4. § abban az esetben, midőn egyes épületek vagy épületrészek a hadi állapot tartama alatt hadi célokra ellenszolgáltatás mellett vétettek hatóságilag igénybe és ez az ellenszolgáltatás kisebb az adókivetés évére megállapított adóalapnál.
Az 1909. évi VI. tc. 41. és 58. §-ai szerint az épületek megsemmisülését 15 nap alatt köteles a fél bejelenteni, hogy az adónak a megszünés napjától az év végéig eső része leírható legyen. Ellenkező esetben az adóleírás csak a bejelentés napjától adható meg. Miután a házadótörvénynek ezeket a rendelkezéseit a hadműveletek szinterén foganatosítani és a határidőket betartani nem lehet, leghelyesebbnek tartom, ha a jelen §-ban felsorolt épületek után járó adóknak a károsodás mérvének megfelelő elengedése nem a felek bejelentése alapján, hanem hivatalból történt felvétel útján, még pedig az erre alkalmas időben foganatosíttatik.
Joggyakorlatunk szerint valamely iparágnak vagy kereskedésnek megszünte abban az esetben vétetik beigazoltnak s ez alapon a fél akkor részesülhet adótörlésben, ha a kiadott iparigazolványról, illetőleg iparengedélyről annak tulajdonosa lemondott. Ugyanez az álláspont érvényesül a cégjegyzett vállalatoknál is, amelyeknél a cégnek törlése igazolja az üzletnek megszüntét. A hadi állapot következtében, annak tartama alatt azonban akárhány esetben kénytelen volt a fél üzletét teljesen beszüntetni anélkül, hogy ez a beszüntetés üzletének végleges abbanhagyását jelentené. Ép ezért az adózó iparigazolványáról, illetőleg iparengedélyéről nem mondott le, vagy cégét nem töröltette. A kivételes viszonyokkal számolva, módot nyujtanak a jelen §-ban foglalt rendelkezések arra, hogy a hadiállapot tartama alatt ilyen esetekben is törölhető legyen a kivetett kereseti adó. Akkor, amikor a fél a foglalkozását ismét megkezdi, vele szemben új adókivetésnek lesz majd helye.
Az 1883. évi XLIV. tc. 11. §-ának 3. pontja szerint az adókivető bizottságok a III. osztályú keresetadót három év tartamára való érvénnyel vetik ki. A legutolsó ily adókivetés az 1914-1916. évekre szól. Azoknál a haszonhajtó foglalkozásoknál tehát, melyek a mult évben három évre jogerősen meg lettek adóztatva, ezen időn belül az adóalapot sem emelni, sem pedig leszállítani nem lehet. Kétségtelen azonban, hogy a megadóztatott haszonhajtó foglalkozások közül akárhány a hadiállapot folytán jelentékeny mérvű korlátozásnak volt kitéve. Ennélfogva a méltányosság követelményeinek kivánok eleget tenni akkor, amidőn lehetővé óhajtom tenni, hogy a jelentékenyebb mérvű keresetcsökkenés esetében a három évre kivetett adó, a csökkenés beálltának időpontjától kezdődőleg, megfelelően mérsékelhető legyen.
Ezeknek az adómérséklésre irányuló kérelmeknek elsőfoku tárgyalására az 1883. évi XLIV. tc. 30. §-a értelmében alakított adófelszólamlási bizottságot azért tartom a legalkalmasabb fórumnak, mert hatásköre egy-egy pénzügyigazgatóság területére terjedvén ki, nagyobb áttekintéssel és egyöntetűbben kezelheti a kérdést, mint a kivető bizottságok s ebből kifolyólag a III. osztályú keresetadó megállapításánál annyira fontos összehasonlítást is szélesebb helyi ismeretek alapján igazságosabban közmegnyugvásra végezheti. Ép ezért az adómérséklés összegére vonatkozólag a közigazgatási bíróságnál érvényesíthető panaszjogot mellőzhetőnek vélem s azt - a bíróság indokolatlan túlterhelésének elhárítása végett is - csupán azokra az esetekre tartom fenn, amikor az a kérdés döntendő el, hogy van-e az adó mérséklésének helye vagy sem.
A törvényes határidők be nem tartására vonatkozó esetek rendkívüli sokféleségére való tekintettel, az erre vonatkozó rendelkezéseket csak a 9. §-ban foglalt általános felhatalmazás alakjában javasolhatom. Önként érthetőleg mindazokat fogom az e felhatalmazás alapján részesíthető jogkedvezményben részesíteni, akiket az méltán megillet és természetesen kiterjednek ezek a rendelkezések a m. kir. közigazgatási bíróság előtti eljárásra nézve megállapított határidőkre is.
Nem kell a törvényt visszahatólagos erővel felruházni, mert összes rendelkezéseiből kitünik, hogy azok a hadiállapot tartamára szólanak, tehát annak beálltától kezdődő hatállyal alkalmazhatók.
