1. § A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a magyar szent korona országaiban az adókra és állami jövedékekre vonatkozó összes - jelenleg fennálló, vagy ezután hozandó - törvényeket, azok időközben bekövetkezhető módosításainak figyelembevételével az 1917/18. költségvetési év első négy hónapjában érvényben tarthassa és az ezek alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állami kiadásokat a következő szakaszban meghatározott módon fedezhesse.
2. § A kiadásokra nézve az 1914/15. évi állami költségvetésről szóló 1914. évi XXVII. tc. 1. és 2. §-ainak rendelkezései irányadók, azokkal a módosításokkal, amelyeket az 1916. évi XL. tc. 2. §-ának második és harmadik bekezdése az 1916/17. költségvetési évre megállapított. Felhatalmaztatik azonban a kormány, hogy olyan kiadásokat is fedezhessen a jelen törvény hatályának tartama alatt, amelyek a vonatkozó külön törvények, vagy törvényes intézkedések alapján fedezendők.
A jelen §-ban foglalt rendelkezés a közösügyi rendes és rendkivüli kiadásokból a magyar szent korona országait illető összegre is vonatkozik, oly feltétel mellett, hogy ezen kiadásoknak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra eső része is az 1907. évi LV. tc. 3. §-a értelmében megfelelően rendelkezésre fog bocsáttatni, s oly korlátozással, hogy amint az 1867. évi XII. tc. 40. §-a értelmében a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok az 1917/18. évi közös költségvetést, vagy az 1917/18. költségvetési év egy részében közösügyi kiadásokként felhasználható összeget megállapították, a jelen törvényes felhatalmazás alapján rendelkezésre bocsátható összeg a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok által megállapítandó összegből a költségvetési év első négy hónapjára eső hányadnak a magyar szent korona országaira eső részét meg nem haladhatja.
A jelen törvénnyel adott felhatalmazás alapján az 1917/18. évi kezdést terhelő minden kiadás az 1917/18. évre megalkotandó költségvetés keretébe lesz beillesztendő.
3. § Az átruházási jognak a jelen törvény hatályának tartama alatti gyakorlására nézve ugyanazok a rendelkezések veendők irányadókul, amelyek az 1916/17. költségvetési évre szólólag az 1916. évi XL. tc. 3. §-ának második bekezdésében megállapíttattak.
4. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy az 1907. évi L. törvénycikk 1. §-ában említett A) táblázatba tartozó államvasúti tisztviselőknek az 1917/18. költségvetési év első felére eső időszakos előléptetése alkalmával olyan tisztviselőket, akiknek várakozási ideje még nem telt le, az 1907. évi L. törvénycikk 8. §-ában megállapított 25%-nál nagyobb terjedelemben, de a jelen törvény 2. §-a értelmében az 1917/18. költségvetési év első négy hónapjára is irányadó 1914/15. évi állami költségvetésben engedélyezett hitel keretén belül léptethessen soron kívül elő és hogy az összes előléptetendő tisztviselőknek legfeljebb 20%-át abban az esetben is előléptethesse, ha az illetők várakozási idejének fele még nem telt le.
Felhatalmaztatik továbbá a kereskedelemügyi miniszter, hogy a pósta-, távirda- és távbeszélő-alkalmazottak A) táblázatának államvasúti rendszerű VII., VIII. és IX. fizetési osztályaiban - a rendszeresített összlétszámnak változatlanul leendő fenntartása mellett és a jelen törvény 2. §-a értelmében az 1917/18. költségvetési év első négy hónapjára is irányadó 1914/15. évi állami költségvetésben engedélyezett hitel keretén belül - annyi alacsonyabb fizetési osztályú állást szervezhessen át a magasabb fizetési osztályba, mint amennyi új magasabb fizetési osztályú állás a jelzett fizetési osztályokba tartozó tisztviselők részére az 1911. évi XIV. tc. 13. §-ában szabályozott előmenetel biztosítása céljából szükséges.
5. § A kormány felhatalmaztatik, hogy az 1904. évi XIV. tc. alapján az elmult évekre vonatkozó állami költségvetésben előirányozva volt hitelösszegeknek fel nem használt részeit az 1917/18. költségvetési év első négy hónapjában felhasználhassa akkor is, ha ezek a hitelmaradványok az 1915. évi XII. tc. határozmányai alapján az 1917/18. évi kezelésbe átvihetők nem lennének.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az 1909. évi XV. törvénycikkel kőszénbányászati beruházásokra engedélyezett hitelnek az 1916/17. költségvetési év végén még igénybe nem vett maradványát az 1917/18. költségvetési év első négy hónapjában felhasználhassa és hogy a szóbanlevő beruházási hitelből az idézett törvénycikk 5. §-a értelmében az almásvölgyi (bozovicsi) bányászat beruházásaira eső 2,297.130 K-nak az említett bányászat céljaira igénybe nem vett részét az 1909. évi XV. tc. 5. §-ában megjelölt többi bányáknál használhassa fel beruházásokra.
Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy az állami költségvetés rendkívüli kiadások „beruházások” alosztályában a III. fejezet 11. címnél a m. kir. állami vasgyárak beruházásaira rendelkezésre álló hiteleknek az 1916/17. költségvetési év végén jelentkező maradványait teljes összegükben átvihesse az 1917/18. költségvetési év kezelésébe.
6. § Az 1915. évi XV. törvénycikk 7. §-ának 8., 9., 10. és 11. pontjai 1917. évi szept. hó végével hatályon kívül helyeztetnek s helyettük az alábbi rendelkezések lépnek hatályba:
A háború alatt vagy annak következtében elesett, eltünt vagy meghalt s a katonaságnál a legénység állományába tartozott magyar állampolgárok gyermekei részére a törvényszerű katonai ellátásokon felül, az idézett törvénycikk 7. §-ában megállapított feltételek és módozatok mellett és az ott megjelölt időtartamra engedélyezhető ideiglenes évi segélyek 1917. évi okt. hó 1-jétől kezdődő hatállyal a következőkép állapíttatnak meg:
a) évi 96 K segély az elesettnek (eltüntnek, meghaltnak) minden törvényes vagy törvényesített atyátlan árvája részére és pedig a fiárváknál, a tizenhatodik, a leányárváknál a tizennegyedik életév betöltéséig;
b) egyenként évi 192 K segély az elesettnek (eltüntnek, meghaltnak) törvényes vagy törvényesített szülőtlen árvája részére, ha csak egy vagy két ilyen árva maradt hátra és egyenkint évi 132 K segély, ha kettőnél több ilyen árva maradt hátra és pedig a fiárváknál a tizenhatodik, a leányárváknál a tizennegyedik életév betöltéséig;
c) évi 144 K segély az elesettnek (eltüntnek, meghaltnak) minden házasságon kívül született árvája részére abban az esetben, ha az elesettnek (eltüntnek, meghaltnak) özvegye katonai özvegyi nyugdíjat és az 1915. évi XV. törvénycikk 7. §-ának 7. pontja szerint segélyt kap és pedig a fiárváknál a tizenhatodik, a leányárváknál a tizennegyedik életév betöltéséig;
d) egyenként évi 264 K segély az elesettnek (eltüntnek, meghaltnak) házasságon kívül született és a c) pont alá nem eső olyan árvái részére, akiket az elesett (eltünt, meghalt) tartott el, ha csak egy vagy két ilyen árva maradt hátra és egyenkint évi 204 K segély, ha kettőnél több ilyen árva maradt hátra és pedig a fiárváknál a tizenhatodik, a leányárváknál a tizennegyedik életév betöltéséig.
7. § Felhatalmaztatik a miniszterelnök, hogy a hadiárvák és a hadirokkantak gyermekeinek neveltetésével és gyógyíttatásával felmerülő költségek fedezésére szolgáló és az Országos Hadigondozó Hivatal kezelése alatt álló „Hadiárva-alap” részére az 1917/18. évre szóló javadalmazásként összesen 1.500,000 K-t engedélyezhessen.
8. § A kormánynak az intézkedése, amellyel az állami, vármegyei, államvasúti és egyéb közszolgálati alkalmazottak részére a legszükségesebb ruházati és egyéb felszerelési cikkek beszerezhetése céljából egyszersmindenkorra szóló ruházatbeszerzési segélyeket engedélyezett, jóváhagyatik.
9. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1917. évre rendeleti úton megállapítandó egyszeri segélyeket engedélyezhessen az állami és vármegyei nyugdíjasok, az állami és vármegyei alkalmazottak özvegyei és szülőtlen árvái, az 1848/49-iki honvéd nyugdíjasok és az 1848/49-iki honvédeknek nyugdíjban részesülő özvegyei részére, továbbá mindazoknak a nyugdíjasoknak, özvegyeknek és szülőtlen árváknak is, akik az országos tanári nyugdíjintézet, az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézet, a m. kir. államvasutak nyugdíjintézete vagy nyugbérpénztára, a községi és körorvosok nyugdíjintézete vagy valamely törvényhatósági vagy községi nyugdíjalap (nyugdíjintézet) terhére állandó ellátást (nyugdíjat, nyugbért, özvegyi nyugdíjat, özvegyi segélypénzt, nevelési járulékot, nevelési pótlékot, árvasegélypénzt, gyermeksegélyt) élveznek.
10. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy az V-XI. fizetési osztályokba tartozó és tényleges szolgálatban álló állami tisztviselőknek, valamint a m. kir. államvasúti alkalmazottak A) táblázatának III-VII. fizetési osztályaiba tartozó és tényleges szolgálatban álló államvasúti tisztviselőknek nyugalomba helyeztetésükig az állami költségvetéssel megállapított személyzeti létszámon felül való vezetését elrendelhesse és az ennek folytán megüresedett állásokat betölthesse abban az esetben, ha az illető tisztviselő a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szolgálati idejét betöltötte és ha abban a fizetési osztályban, amelybe a létszámon felül való vezetés elrendelésének időpontjában tartozik, valóságos minőségben legalább három évet töltött.
11. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy az V-XI. fizetési osztályokba tartozó állami és vármegyei tisztviselőknél az egyes fizetési osztályok keretén belül a magasabb fizetés természetével bíró illetményekre igényt adó szolgálati időt (várakozási időt), amennyiben az három évet meghaladna, 1917. évi július hó 1-jétől számítandó hatállyal rendeleti úton három évre szállíthassa le, továbbá, hogy a rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold), mellett alkalmazott állami altiszteknél és szolgáknál a magasabb fizetés természetével bíró illetményekre igényt adó szolgálati időt (várakozási időt), amennyiben az három évet meghaladna és amennyiben és ahol az indokoltnak mutatkozik, 1917. évi július hó 1-jétől számítandó hatállyal rendeleti úton három évben állapíthassa meg.
Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértőleg a m. kir. államvasuti alkalmazottak A) és B) táblázataiba tartozó alkalmazottaknál, valamint a pósta-, távirda- és távbeszélőalkalmazottak A), B) és C) táblázataiba tartozó alkalmazottaknál a magasabb összegű fizetés természetével bíró illetményekre igényt adó várakozási időket, ott, ahol a mai várakozási idők túlságosan hosszúaknak bizonyultak, rendeleti úton megfelelően, de legfeljebb egy-egy évvel leszállíthassa.
A IV-XI. fizetési osztályokba tartozó azoknál az állami tisztviselőknél, akik a legközelebbi magasabb fizetési osztályba sorozott állásnak címével és jellegével vannak vagy voltak felruházva, az erre a magasabb állásra történt kinevezés esetén, a cím és jelleg birtokában töltött időnek az 1914. évi július hó 25-ét követő időre eső része a magasabb összegű fizetés természetével bíró illetményekre való igény szempontjából beszámítandó.
12. § A kormány felhatalmaztatik, hogy az állami tisztviselők létszámviszonyait az 1914/15. évi állami költségvetésben rendszeresített állások számát véve alapul, újból rendezhesse olyképen, hogy az egyes tisztviselői csoportoknál a magasabb és az alacsonyabb fizetési osztályú állások számának egymáshoz való aránya megfeleljen annak az aránynak, amely arány az illető tisztviselői csoport részére rendszeresített állásoknak az egyes fizetési osztályok közötti megosztására nézve a létszám legutóbbi rendezése alkalmával az állami költségvetés útján megállapíttatott.
13. § I. A kir. kúriai bírói címmel és jelleggel felruházott kir. ítélőtáblai bíráknak az 1907:I. törvénycikk 2. §-ában megállapított száma 18-ra, a kir. kúriai bírói címmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki elnöknek az 1912:VII. törvénycikk 11. §-ában megállapított száma szintén 18-ra emelkedik.
II. Az elsőfolyamodású kir. bíróságokhoz kinevezett törvényszéki tanácselnökök (1912. évi LIV. tc. 81. §-a), törvényszéki bírák, járásbírák, továbbá a telekkönyvi betétszerkesztő bírák, valamint a kir. ügyészségekhez kinevezett ügyészek együttes létszáma az 1908. évi VI. tc. 1. §-ától és az 1914/15. évre szóló állami költségvetéstől eltérőleg az egyes fizetési osztályokban a következőképen állapíttatik meg:
a VI. fizetési osztályban: 330 kir. törvényszéki tanácselnök, kir. ítélőtáblai bírói címmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki bíró, kir. járásbíró, telekkönyvi betétszerkesztő bíró és kir. főügyészi helyettesi címmel és jelleggel felruházott kir. ügyész;
a VII. fizetési osztályban: 1050 kir. törvényszéki bíró, kir. járásbíró, telekkönyvi betétszerkesztő bíró és kir. ügyész;
a VIII. fizetési osztályban: 1343 kir. törvényszéki bíró, kir. járásbíró, telekkönyvi betétszerkesztő bíró és kir. ügyész.
Az eddig rendszeresítve volt kir. albírói és kir. alügyészi állások megüresedésükkel megszünnek.
Az egyes fizetési osztályokra a jelen törvénnyel megállapított létszám csak külön törvénnyel vagy a költségvetési törvénnyel változtatható meg.
III. Az igazságügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az I. és II. alatt felsorolt állásoknak betöltése iránt az 1914/15. évre szóló állami költségvetés részletes előirányzatában az egyes fizetési osztályokra nézve megállapított személyi létszámoktól eltérőleg a létszámok fentebb megállapított keretében intézkedhessék.
Az igazságügyminiszter továbbá felhatalmaztatik, hogy a bírósági jegyzői állásokat az 1914/15. évre szóló állami költségvetés részletes előirányzatától eltérőleg akkép töltse be, hogy ez állásoknak fele a X., a másik fele pedig a IX. fizetési osztályba jusson. A bírósági jegyzőkre vonatkozó ezt a rendezést három költségvetési évre felosztott egyenlő részletekben kell végrehajtani.
A jelen szakaszban adott felhatalmazás alapján betöltött állások járandóságát az illető cím személyi járandóságainak rovatán, esetleg túlkiadásként kell utalványozni s az állások rendszeresítését az 1917/18. évi zárszámadásban akkor is indokolni kell, ha a velük egybekötött járandóságok utalványozása az illető rovaton túlkiadást nem is idézett elő.
14. § Az állami, vármegyei és államvasúti alkalmazottak családi pótlékáról rendelkező 1912:XXXV. törvénycikknek egyes rendelkezései - a m. kir. minisztérium által, a háromnál több gyermekkel bíró állami, vármegyei és államvasúti alkalmazottak részére, a családi pótlékot helyettesítő rendkívüli évi segély engedélyezése tárgyában 1915. évi aug. hó 11-én 2973/ME szám alatt kibocsátott rendeletnek egyidejű hatályon kívül helyezése mellett - az alábbiak szerint módosíttatnak, illetőleg egészíttetnek ki.
I. Az 1912:XXXV. törvénycikk 2. §-ában felsorolt alkalmazottakon kívül 1917. évi július 1.-jétől kezdve családi pótlék jár a tényleges szolgálatban álló következő alkalmazottaknak is:
1. az I., II., III. és IV. fizetési osztályokba tartozó állami tisztviselőknek;
2. a főispánoknak és Budapest székesfőváros főpolgármesterének;
3. az államvasúti rendszerű I. fizetési osztályba tartozó állami vasgyári, állami kőszénbányászati és m. kir. államvasúti tisztviselőknek;
4. a fizetési osztályokba nem sorozott, de rendszeresített állásokon állandó évi fizetéssel alkalmazott vármegyei tisztviselőknek;
5. a szabályszerűen szervezett lelkészségekben működő magasabb képesítésű lelkészeknek, ha évi tiszta jövedelmük az állami jövedelemkiegészítés nélkül a 3000 koronát meg nem haladja;
6. a szabályszerűen szervezett lelkészségekben működő kisebb képesítésű lelkészeknek, ha évi tiszta jövedelmük az állami jövedelemkiegészítés nélkül a 2200 koronát meg nem haladja;
7. a szabályszerűen alkalmazott segédlelkészeknek, ha évi tiszta jövedelmük az állami jövedelemkiegészítés nélkül az 1000 koronát meg nem haladja;
8. azoknak a hitoktatóknak, akik kizárólag hitoktatással foglalkoznak és illetményeiket egészben vagy részben az államkincstárból kapják;
9. az állami fizetéskiegészítésben részesülő tanerőkkel működő nem állami (városi, községi, hitfelekezeti stb.) felső- és középfokú tanintézetek rendes, rendkívüli, segéd- és helyettes tanárainak, amennyiben a fizetéskiegészítő államsegélyhez kötött összes feltételeknek megfelelnek;
10. az állami fizetéskiegészítésben részesülő tanerőkkel működő nem állami (városi, községi, hitfelekezeti stb.) polgári iskolák rendes, segéd- és megbizott tanítóinak és tanítónőinek, amennyiben a fizetéskiegészítő államsegélyhez kötött összes feltételeknek megfelelnek;
11. az 1913:XVI. törvénycikk alapján fizetéskiegészítő államsegélyben részesülő nem állami (városi, községi, hitfelekezeti stb.) elemi népiskoláknál alkalmazott rendes tanítóknak és tanítónőknek, amennyiben a fizetéskiegészítő államsegélyhez kötött összes feltételeknek megfelelnek;
12. az 1913:XL. törvénycikk alapján fizetéskiegészítő államsegélyben részesülő nem állami (városi, községi, hitfelekezeti stb.) óvodáknál alkalmazott rendes óvónőknek, amennyiben a fizetéskiegészítő államsegélyhez kötött összes feltételeknek megfelelnek;
13. a községi orvosoknak és körorvosoknak;
14. a községi jegyzőknek, a körjegyzőknek, valamint az 1913:LX. törvénycikk 3. §-ában előírt feltételeknek megfelelő községi segédjegyzőknek;
15. a községi mérnököknek, a községi állatorvosoknak és a körállatorvosoknak, valamint a községi közkórházaknál rendszeres fizetéssel alkalmazott tisztviselőknek;
16. a rendszeresített állandó állásra élethossziglan megválasztott és tisztviselői teendőket ellátó egyéb községi közigazgatási alkalmazottaknak és a községi közkórházaknál állandóan alkalmazott díjnokoknak;
17. az 1915. évi 2378/M. E. számú szabályrendelet határozmányai alá tartozó állami kezelőknek és kezelőnőknek;
18. a vármegyei közkórházaknál állandóan alkalmazott díjnokoknak.
II. A családi pótlék szempontjából az 1912:XXXV. törvénycikk 2. §-ában, valamint a fenti I. pontban felsorolt alkalmazottak 1917. évi július hó 1-jétől kezdve négy csoportba soroztatnak.
Az első csoportba tartoznak az 1912:XXXV. törvénycikk 2. §-ában említett első csoport 1-12. pontjai és az ugyanott említett második csoport 1. pontja, valamint a fenti I. 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14. és 15. pontok alatt felsorolt alkalmazottak, a vármegyei útbiztosok kivételével.
A második csoportba tartoznak a vármegyei útbiztosok és az 1912:XXXV. törvénycikk 2. §-ában említett második csoport 2. és 7. pontjai, valamint a fenti I. 16., 17. és 18. pontok alatt felsorolt alkalmazottak, továbbá az állami vasgyáraknál és az állami kőszénbányászatnál rendszeres illetmények élvezetében álló altisztek, valamint a posta-, távirda- és távbeszélő alkalmazottak C. táblázatának 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7. és 8. csoportjaiba és az államvasúti alkalmazottak B. táblázatának 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14. és 16. csoportjaiba tartozó alkalmazottak.
A harmadik csoportba tartoznak az 1912:XXXV. törvénycikk 2. §-ában említett második csoport 3., 4., 5. és 6. pontjai alatt felsorolt alkalmazottak közül azok, akik nem soroztattak a fenti második csoportba, továbbá az államvasutaknál alkalmazott napibéres altisztjelöltek és a póstánál, távirdánál és távbeszélőnél alkalmazott napidíjas, napibéres vagy havidíjas művezetőjelöltek és műszerészek.
A negyedik csoportba tartoznak az 1912:XXXV. törvénycikk 2-ában említett második csoport 8. és 9. pontjai alatt felsorolt alkalmazottak közül azok, akik nem soroztattak a fenti harmadik csoportba.
III. A családi pótlék 1917. évi július hó 1-jétől kezdve - a fizetési osztályra, valamint az élvezett javadalmazás összegére való tekintet nélkül - az 1912:XXXV. törvénycikk 3. §-ában megkívánt feltételeknek megfelelő minden gyermek után fejenkint:
az első csoportba tartozó alkalmazottaknál évi négyszáz (400) korona;
a második csoportba tartozó alkalmazottaknál évi kettőszáznegyven (240) korona;
a harmadik csoportba tartozó alkalmazottaknál évi kettőszáz (200) korona;
a negyedik csoportba tartozó alkalmazottaknál évi egyszázhatvan (160) korona.
Azoknál a lelkészeknél, akik állami jövedelemkiegészítést egyáltalán ne, vagy az 1913:XXXVIII. törvénycikk 5. §-a alapján csak korlátolt mértékben élveznek, továbbá a fenti I. 6. pont alatt említett lelkészeknél, valamint a fenti I. 7. pont alatt említett segédlelkészeknél a családi pótléknak együttes összege az évi 800 koronát meg nem haladhatja.
IV. Az életkor, amelynek betöltéséig a gyermek szülőjének családi pótlékra van igénye, az első csoportba tartozó alkalmazottak gyermekeinél a huszonnegyedik, a második, harmadik és negyedik csoportba tartozó alkalmazottak gyermekeinél a tizenhatodik életévben állapíttatik meg.
Az első csoportba tartozó alkalmazottak olyan gyermeke után, aki tanulmányait huszonnegyedik életévének betöltéséig kizárólag abból az okból nem fejezhette be, mert a mozgósítás folytán tényleges katonai szolgálatot teljesített, a miniszter (legfőbb állami számveszőszék elnöke) a tanulmányoknak sikeres folytatása esetén a huszonnegyedik életév betöltése után is engedélyezhet családi pótlékot, illetőleg a már folyósított családi pótlékot továbbra is engedélyezheti, de legfeljebb annyi időre, mint amennyi ideig az illető gyermek huszonnégy éves korának betöltéséig a mozgósítás folytán tényleges katonai szolgálatot teljesített és ezen az időn belül is csak addig, amíg az illető gyermek tanulmányait befejezi. Az e rendelkezés alapján újból engedélyezett családi pótlék az engedélyező miniszteri (legfőbb állami számvevőszéki elnöki) határozat keltét követő naptári évnegyedtől kezdve jár.
Az 1912:XXXV. törvénycikk 8. §-ában foglalt rendelkezések a második, harmadik és negyedik csoportokba tartozó alkalmazottak gyermekeinél nyernek alkalmazást.
V. Ugyanazután a gyermek után akkor is csak egy családi pótlék jár, ha az apa és az anya (mostoha anya) is családi pótlékra igényjogosult alkalmazott. Ilyen esetekben a családi pótlék akkor is az apa részére és az ő alkalmazása után állapítandó meg, ha az anya a saját alkalmazása alapján esetleg magasabb összegű családi pótlékra tarthatna igényt.
Az 1912:XXXV. törvénycikk 4. §-ának második bekezdésében foglalt korlátozás 1917. évi június hó végével megszűnik.
VI. Az 1912:XXXV. törvénycikk 5. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés a fenti I. 10., 11. és 12. pontok alatt felsorolt alkalmazottakra, az idézett törvénycikk 5. §-ának második és harmadik bekezdéseiben foglalt rendelkezések pedig azokra a díjnokokra, napidíjasokra, havibéresekre és napibéresekre is alkalmazást nyernek, akik a jelen szakasz alapján részesülnek családi pótlékban.
Az 1912:XXXV. törvénycikk 5. §-ának második bekezdésében foglaltak még kiegészítettnek azzal, hogy az állami, vármegyei vagy államvasúti pénztárból élvezett nyugellátás vagy kegyelmi ellátás alatt nemcsak az állami, vármegyei vagy államvasúti forrásból, hanem bármilyen forrásból eredő és állami, vármegyei vagy államvasúti pénztár által kifizetett nyugellátást vagy kegyelmi ellátást is kell érteni, továbbá, hogy a nyugellátást vagy kegyelmi ellátást élvezőkre vonatkozó korlátozás azokra is kiterjed, akik bármilyen forrásból eredő és valamely városi vagy községi pénztár által kifizett nyugellátást vagy kegyelmi ellátást élveznek. Ez a korlátozás a nődíjnok által özvegyi minőségében esetleg élvezett nyugellátásra vagy kegyelmi ellátásra nem vonatkozik.
VII. Az 1912:XXXV. törvénycikk 7. §-ának első és második bekezdéseiben foglalt rendelkezések értelemszerű alkalmazást nyernek a harmadik és negyedik csoportokba tartozó alkalmazottakra is.
VIII. Az 1912:XXXV. törvénycikk 9. §-a alapján a családtagok után engedélyezhető családi pótlék két családtag után annyi, mint egy gyermek után, három családtag után annyi, mint két gyermek után, négy családtag után annyi, mint három gyermek után, öt családtag után annyi, mint négy gyermek után és hat vagy hatnál több családtag után annyi, mint öt gyermek után.
Az 1912:XXXV. törvénycikk 9. §-ának utolsó bekezdésében foglalt korlátozás megszünik.
A családi pótléknak az a többlete, amely az ebben a pontban foglalt rendelkezések folytán az idézett 9. § alapján engedélyeztetik, az engedélyező miniszteri (legfőbb állami számvevőszéki elnöki) határozat keltét követő naptári évnegyedtől kezdve jár.
IX. Az 1912:XXXV. törvénycikk 10. §-ának harmadik és negyedik bekezdéseiben foglalt rendelkezések kiterjednek azokra a díjnokokra, napidíjasokra, havibéresekre és napibéresekre is, akik a jelen szakasz alapján részesülnek családi pótlékban.
X. A fenti I. 1-18. pontok alatt felsorolt alkalmazottak közül a 16. és 18. pontokban említett díjnokoknál a családi pótlékot utólagos, a többi alkalmazottnál pedig előzetes negyedévi részletekben kell folyósítani.
XI. Az 1912:XXXV. törvénycikk 18. §-ának első bekezdésében említett határozatok hozatala - minden más eljárás kizárásával - a fenti I. 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11. és 12. pontok alatt felsorolt alkalmazottakat illetőleg elsőfokon a vallás- és közoktatásügyi miniszter, a fenti I. 13., 14., 15. és 16. pontok alatt felsorolt alkalmazottakat illetőleg pedig első fokon a vármegye alispánja s másodfokon a belügyminiszter hatáskörébe tartozik.
Az 1912:XXXV. törvénycikk 18. §-ának második és harmadik bekezdéseiben foglalt rendelkezések a fenti I. pont alatt felsorolt azokra az alkalmazottakra is kiterjednek, akiknél abban a kérdésben, hogy van-e jogos igényük illetményre és hogy az alapul vett címen mekkora összeg illeti meg őket, egyéb törvények rendelkezései alapján a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye.
XII. A fenti I. 5., 6. és 7. pontok alatt említett lelkészeknél és segédlelkészeknél az évi tiszta jövedelem megállapítása az 1898:XIV. törvénycikk alapján eszközlendő, de a készpénzbeli jövedelemből annak csak 70%-a vehető figyelembe.
Az állami szempontból kifogás alá eső lelkésztől vagy segédlelkésztől a családi pótlékot a vallás- és közoktatásügyi miniszter megvonhatja.
XIII. A vallás- és közoktatásügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy azokat a bármelyfokú tanintézeti fenntartókat, akik tanerőik részére a törvényszerű fizetést eddig államsegély igénybevétele nélkül saját erejükből biztosították és akik tanerőiket a jelen szakaszban megállapított családi pótlékban akarják részesíteni, beigazolt szegénységük esetén családipótlék-államsegélyben részesíthessék; még pedig a tanítókra (tanítónőkre) nézve az 1907:XXVII. és az 1913:XVI. törvénycikkekben megállapított, az óvónőkre nézve az 1913:XL. törvénycikkben megállapított, a többi tanerőre nézve pedig az érvényben levő vonatkozó fizetéskiegészítési államsegélyt szabályozó miniszteri rendeletekben megállapított módozatok, feltételek és következmények mellett.
Az e pont alapján engedélyezhető családipótlék-államsegélyek engedélyezésének kérdésében egyáltalán nincsen helye a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak.
XIV. A városi közigazgatási alkalmazottaknak, valamint a városi közkórházaknál rendszeres fizetéssel alkalmazott tisztviselőknek és a városi közkórházaknál állandóan alkalmazott díjnokoknak családi pótlékai a jelen szakaszban megállapított módozatok szerint egészítendők ki, illetőleg a nevezettek, amennyiben részükre családi pótlék rendszeresítve nem volna, a jelen szakaszban megállapított feltételek és módozatok szerint családi pótlékban részesítendők.
Az 1912:LVIII. törvénycikkben felsorolt városok közigazgatási alkalmazottainak a hivatkozott törvénycikk 18. §-a szerint járó családi pótlékai csakis olyan összeg erejéig egészíthetők ki, hogy fizetésük esetleges pótlékaikkal együtt elérje a hivatkozott törvény 14. §-ában megállapított fizetésnek és a jelen szakaszban az állami stb. tisztviselők részére megállapított családi pótléknak együttes összegét.
Budapest székesfőváros közigazgatási, közkórházi és tanügyi alkalmazottainak az érvényben álló rendelkezések szerint járó családi pótlékai a jelen szakaszban megállapított módozatok szerint egészítendők ki, Fiume város közigazgatási és tanügyi alkalmazottai, valamint az ottani közkórháznál rendszeres fizetéssel alkalmazott tisztviselők és állandóan alkalmazott díjnokok pedig a jelen szakaszban megállapított feltételek és módozatok szerint családi pótlékban részesítendők.
A fentiekben foglalt rendelkezések nem vonatkoznak a városoknál alkalmazott cselédekre, napszámosokra, munkásokra, munkásnőkre és az ezekhez hasonló minőségű városi alkalmazottakra, valamint a városok által fenntartott vagy folytatott üzemeknek, vállalatoknak és ipartelepeknek alkalmazottaira.
A városi alkalmazottakat a fenti II. pont alatt említett négy csoportba az érdekelt miniszterek a pénzügyminiszterrel egyetértőleg sorozzák be.
A fenti XI. pont második bekezdésében foglaltak alkalmazást nyernek a városi alkalmazottakra is.
Az 1912:XXXV. törvénycikk 17. §-ában biztosított kedvezmények 1917. évi július hó 1-jétől kezdve a városok által alkalmazottaik részére engedélyezett családi pótlékokra vagy a családi pótlék természetével bíró más illetményekre is kiterjesztetnek.
Felhatalmaztatik a belügyminiszter, hogy a városi alkalmazottaknak a fentiek szerint családi pótlékkiegészítés, illetőleg családi pótlék cimén járó összegek fedezésére, a városok részére a pénzügyminiszterrel egyetértőleg, a törvényhozás további intézkedéséig, ideiglenesen állami hozzájárulást engedélyezhessen.
15. § Az 1916:XXIV. tc. 1. §-ának módosításával a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a törvényhozásnak való utólagos bejelentés kötelezettsége mellett, a szesznagykereskedők által eladott megadózott finomított szesz legmagasabb árát hektoliterfokonként 6 K-nál nagyobb összegben rendeleti úton állapítsa meg.
16. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a Pénzintézeti Központot közérdekből állami bevételeknek, így az osztálysorsjátéknak kezelésével vagy közhasznú vállalkozásokban való részvétellel bízhassa meg.
Az osztálysorsjáték és az ennek sorsjegyeire eső nyeremények nyereményadó- és illetékmentesek.
Abban az esetben, ha a királyi kincstár az osztálysorsjáték kezelését nem állami közegekre bízná, az osztálysorsjáték kezelésére vonatkozó minden okirat és beadvány, a bírói eljárás kivételével, bélyeg- és illetékmentes.
17. § A tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről szóló 1907. évi VI. törvénycikkben foglalt és az 1916. évi XXII. törvénycikkel az 1917. évre meghosszabbított rendelkezések hatálya az 1918. év végéig meghosszabbíttatik.
18. § Jelen törvény 1917. évi július 1-én lép életbe, de az 1-4. §-okban foglalt rendelkezések hatálya az 1917/18. évi állami költségvetésről szóló törvény életbeléptével megszűnik. A törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bízatik meg.
