A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság

alkotmánya * 

(Elfogadta a szövetséges tanácsok országos gyülése 1919. június 23-án.)

A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmányának alapelvei

1. § A Tanácsköztársaságban a proletárság minden szabadságot, jogot és hatalmat kezébe vett, abból a célból, hogy megszüntesse a kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát s ennek helyébe a szocialista termelési és társadalmi rendet tegye. A proletáriátus diktaturája azonban csupán eszköz mindennemű kizsákmányolás és mindenfajta osztályuralom megszüntetésére és előkészítése annak a társadalmi rendnek, amely nem ismer osztályokat és amelyben megszünik az osztályuralom legfőbb eszköze, az állam hatalma is.

2. § A Tanácsköztársaság a munkások, katonák és földmivesek tanácsainak köztársasága.

A Tanácsköztársaság a kizsákmányolóknak semmiféle tanácsban helyet nem ad.

A munkások, katonák és földmívesek tanácsaiban a dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre és biráskodik azok megszegői fölött.

A proletárság a tanácsokban gyakorol minden központi és helyi hatalmat.

3. § A Tanácsköztársaság a szabad népek szabad szövetsége.

A Tanácsköztársaság külpolitikája a világforradalom segítségével el akarja érni a dolgozók világának békéjét. Békét akar minden hódítás és hadikárpótlás nélkül, a dolgozók önrendelkezési joga alapján.

A világháborút előidéző imperializmus helyett a Tanácsköztársaság a világ proletárjainak egyesülését, szövetségét, a dolgozók nemzetközi tanácsköztársaságát akarja. Ezért ellensége a kizsákmányoló háborúnak, a népek minden elnyomásának és leigázásának. Az osztályállam külpolitikájának eszközeit, különösen a titkos diplomáciát elveti.

A dolgozók jogai és kötelességei a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban

4. § A Tanácsköztársaság arra törekszik, hogy a dolgozók társadalmának tulajdonába jusson minden termelőeszköz a kizsákmányolás megszüntetése s a termelés szervezése és fokozása érdekében. Ezért köztulajdonba vesz a kisüzem kereteit meghaladó minden mezőgazdasági, ipari, bánya- és közlekedési üzemet.

5. § A finánctőke uralma azzal szünik meg a Tanácsköztársaságban, hogy köztulajdonba mennek át a pénzintézetek és a biztositóintézetek.

6. § A Tanácsköztársaságban csak annak van helye, aki dolgozik. A Tanácsköztársaság elrendeli az általános munkakényszert, ezzel szemben megállapitja a munkára való jogot. A munkaképteleneket, valamint azokat, akik dolgozni akarnak, de akiknek az állam munkát juttatni nem tud, az állam tartja el.

7. § A dolgozó tömegek hatalmának biztositása, a kizsákmányolók hatalma visszaállitásának meggátlása érdekében a Tanácsköztársaság fölfegyverzi a dolgozókat és lefegyverzi a kizsákmányolókat. A Vörös Hadsereg a proletárság osztályhadserege.

8. § A Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket irásban és szóban szabadon nyilváníthatják, de megszünt a tőkének az a hatalma, amellyel a sajtót a kapitalista gondolkodásmód eszközévé alacsonyította. Megszünt a sajtónak a tőkétől való függése is. Minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé és a Tanácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a szocialista eszme az egész országban szabadon terjedjen.

9. § A Tanácsköztársaságban a munkásság gyülekezési szabadsága teljes. Minden proletárnak jogában áll, hogy szabadon gyülekezhessen és fölvonulásokat rendezhessen. A burzsoázia uralmának megtörésével elhárult a munkások szabad egyesülési joga útjából minden gát és a Tanácsköztársaság nemcsak megadja a munkásoknak és földmíveseknek a legteljesebb egyesülési és szervezkedési szabadságot, hanem egyesülési szabadságuk kifejlesztése és biztosítása céljából minden anyagi és szellemi támogatásban részesiti őket.

10. § A Tanácsköztársaság megszünteti a burzsoázia műveltségi kiváltságát és megnyitja a dolgozók előtt a műveltség tényleges megszerzésének lehetőségét. Ezért a munkások és földmívesek számára ingyenes és a műveltség magas fokát nyujtó tanitást biztosit.

11. § A dolgozók igazi lelkiismeretszabadságát azzal védi a Tanácsköztársaság, hogy elválasztja teljesen az egyházat az államtól, az iskolát az egyháztól. Vallását mindenki szabadon gyakorolhatja.

12. § A Tanácsköztársaság a világ proletárjai egyesülésének gondolatát hirdeti és ezért minden külföldi proletárnak megadja mindazokat a jogokat, amelyek a magyar proletárt megilletik és fölhatalmaz minden helyi tanácsot, hogy a külföldi munkásokat kérelmükre magyar honosoknak nyilvánithassa.

13. § A Tanácsköztársaságban minden külföldi forradalmárnak menedékjoga van.

14. § A Tanácsköztársaság nem ismer faji vagy nemzeti különbséget. Nem tűri a nemzeti kisebbségek bármilyen elnyomását és nyelvük használatának bárminő korlátozását. Mindenki szabadon használhatja anyanyelvét és minden hatóság köteles a Magyarországon használatos nyelvek bármelyikén kiállitott hozzátartozó beadványt elfogadni s mindenkit saját anyanyelvén meghallgatni és vele tárgyalni.

A tanácshatalom központi szervezete

15. § A Tanácsköztársaságban a legfőbb hatalmat a szövetséges tanácsok országos gyülése gyakorolja.

16. § A szövetséges tanácsok országos gyülésének hatáskörébe tartozik minden nagyfontosságú állami ügy, de különösen

1. a Magyarországi Szövetséges Szocialista Tanácsköztársaság alkotmányának megállapitása és megváltoztatása;

2. az ország határainak megállapitása és megváltoztatása;

3. a hadüzenet és békekötés;

4. a nemzetközi szerződések kötése;

5. az államkölcsönök fölvétele;

6. a külső és belső politika legfőbb irányitása;

7. az ország területi beosztása;

8. a helyi tanácsok hatáskörének megállapitása;

9. a gazdasági élet egészének, valamint egyes ágainak általános irányitása;

10. a pénzrendszer, a mérték- és súlyrendszer megállapitása és megváltoztatása;

11. a Tanácsköztársaság költségvetésének megállapitása;

12. a közterhek megállapitása;

13. a véderő szervezetének megállapitása;

14. a honosság jogának szabályozása;

15. a közjogi, magánjogi és büntetőjogi törvényhozás;

16. a közművelődési politika legfőbb irányitása;

17. a bíráskodás szervezetének megállapitása;

18. az általános vagy részleges amnesztia.

Minden olyan kérdés, amelyre nézve a szövetséges tanácsok országos gyűlése a hatáskörét megállapítja, a szövetséges tanácsok országos gyűléséhez tartozik. Ha a szövetséges tanácsok országos gyűlése nincs együtt, hatáskörét a szövetséges központi intéző bizottság gyakorolja.

Föltétlenül a szövetséges tanácsok országos gyűlésének hatáskörébe tartozik azonban:

a) az alkotmány megállapitása és megváltoztatása;

b) a hadüzenet és békekötés;

c) az ország határainak megállapitása.

17. § A szövetséges tanácsok országos gyűlését a szövetséges központi intéző bizottság évenkint legalább kétszer hivja egybe.

18. § A szövetséges tanácsok országos gyűlését mindig össze kell hivnia a szövetséges központi intéző bizottságnak, ha azt oly kerületeknek és városoknak tanácsai kérik, amelyeknek lakossága együttvéve az ország népességének legalább egyharmadát teszi ki.

19. § A szövetséges központi intéző bizottság melyet a szövetséges tanácsok országos gyűlése választ, legföljebb 150 tagból áll. A szövetséges központi intéző bizottságban az országban lakó minden nemzetnek lakossága számarányában van megfelelő képviselete.

20. § A szövetséges központi intéző bizottság a szövetséges tanácsok országos gyűlésének együtt nem létében legfőbb intézője az ország ügyeinek: a legfőbb törvényhozói, végrehajtói és birói hatalmat gyakorolja.

A szövetséges központi intéző bizottság közvetlenül is részt vesz az állami ügyek intézésében. A népbiztosokon kivül tagjai közül kerülnek ki a népbiztosságok mellé rendelt és a népbiztosok munkáját kiegészítő és ellenőrző bizottságok. Ezeken kivül az intéző bizottság különleges föladatok végrehajtására tagjai sorából más bizottságokat is alakithat és bizonyos föladatok elvégzésével egyes tagjait is megbizhatja.

21. § A szövetséges központi intéző bizottság irányitja a munkások, katonák és földmívesek tanácsainak, valamint az összes tanácsszerveknek működését. Gondoskodik a tanácsalkotmány gyakorlati megvalósitásáról, végrehajtja a szövetséges tanácsok országos gyülésének határozatait.

22. § A szövetséges központi intéző bizottság működéséről beszámol a szövetséges tanácsok országos gyülésének. Jelentést tesz ott úgy az általános politikai és gazdasági helyzetről, mint az egyes fontosabb kérdésekről.

23. § A szövetséges központi intéző bizottság működéséért felel a szövetséges tanácsok országos gyülésének.

24. § A szövetséges központi intéző bizottság választja meg a Kormányzótanácsot s annak elnökét.

25. § A Kormányzótanács tagjai a népbiztosok. A Kormányzótanács állitja a népbiztosokat az egyes népbiztosságok, illetőleg a Népgazdasági Tanács főosztályai élére. Több népbiztosság, illetőleg a Népgazdasági Tanács több főosztálya élére egy népbiztos is állitható.

26. § A Kormányzótanács föladata a Tanácsköztársaság ügyeit a szövetséges tanácsok országos gyűlése, valamint a szövetséges központi intéző bizottság utasitásainak megfelelően vezetni.

27. § A Kormányzótanács rendeleteket bocsáthat ki. Általában megteheti mindazt, ami az állami teendők gyors elintézéséhez szükséges.

28. § A Kormányzótanács rendeleteiről, határozatairól s fontos ügyekben tett intézkedéseiről haladéktalanul értesiti a szövetséges központi intéző bizottságot.

29. § A szövetséges központi intéző bizottság fölülvizsgálja a Kormányzótanácsnak, a Népgazdasági Tanácsnak és minden más népbiztosságnak rendeleteit, határozatait s intézkedéseit és joga van azokat megváltoztatni.

30. § Nagyfontosságú állami ügyekben a Kormányzótanács a szövetséges központi intéző bizottság előzetes útmutatása nélkül csak a rendkivüli sürgősség esetében intézkedhetik.

31. § A Kormányzótanács tagjai felelősek a szövetséges tanácsok országos gyülésének és a szövetséges központi intéző bizottságnak.

32. § Az egyes népbiztosságok a következők:

1. a Népgazdasági Tanács,

2. a külügyi,

3. a hadügyi,

4. a belügyi,

5. az igazságügyi,

6. a népjóléti és közegészségügyi,

7. a közoktatásügyi,

8. a német,

9. a ruszin.

33. § Az egyes népbiztosok népbiztosságuk hatáskörében, a Népgazdasági Tanács pedig a saját hatáskörébe tartozó kérdésekben rendeleteket és utasitásokat bocsáthatnak ki. Elvi jelentőségű rendeletek kibocsátása előtt a Népgazdasági Tanács a Kormányzótanács hozzájárulását kéri ki. A Kormányzótanács a Népgazdasági Tanács és az egyes népbiztosságok rendeleteit megváltoztathatja.

34. § A Népgazdasági Tanács hatáskörébe tartozik a termelésnek és a javak elosztásának egységes irányitása, a gazdálkodást tárgyazó rendeletek kibocsátása és végrehajtása, úgyszintén a termelésnek, valamint az elosztást végző szerveknek műszaki és gazdasági ellenőrzése.

35. § A Népgazdasági Tanács főosztályai a következők:

a) a termelés általános irányitása, anyaggazdálkodás és külkereskedelem,

b) a földmivelés és állattenyésztés,

c) az ipari termelés technikai irányitása és üzemvezetés,

d) pénzügyi gazdálkodás,

e) közellátás,

f) közlekedés,

g) gazdasági szervezés és ellenőrzés,

h) középités,

i) munkaügy.

A Népgazdasági Tanácsban levő népbiztosok a német és a ruszin népbiztos bevonásával alkotják a Népgazdasági Tanács elnökségét. Az elnökséget illeti meg a rendelkezési jog.

36. § A Népgazdasági Tanács választmánya legföljebb 80 tagból állhat. Ezekből 40 tagot a Szakszervezeti Tanács választmánya választ. A választmány ezen tagjai egyszersmind tagjai a szövetséges tanácsok országos gyülésének. Ezenkivül a dolgozók egyéb testületei is választhatnak a Népgazdasági Tanácsba választmányi tagokat a szövetséges központi intéző bizottság által meghatározandó számban és módon, akik azonban nem tagjai a szövetséges tanácsok országos gyülésének.

37. § A Népgazdasági Tanács elnöksége a választmány véleményét minden fontosabb ügyben meghallgatja.

A választmány saját kezdeményezéséből is tehet az elnökségnek javaslatokat.

A helyi tanácsok szervezete

38. § A szövetséges tanácsok országos gyülésének tagjait a kerületi és városi tanácsok választják. A kerületi és városi tanácsok minden 50,000 lakos után egy tanácstagot küldenek a szövetséges tanácsok országos gyülésébe.

39. § A falvak és városok ügyeit a munkások, katonák és földmivesek helyi tanácsai intézik. Általában abban a kérdésben, hogy valamely község falu-e vagy város, további intézkedésig a régi közigazgatási beosztás irányadó. Minden 6,000 lakosnál kevesebbet számláló község azonban falunak, minden 25.000 lakosnál többet számláló község városnak számit még akkor is, ha a régi közigazgatási beosztás másképen rendelkezett.

40. § A falu tanácsába a falu dolgozó népe minden 100 lakos után egy tanácstagot küld. A tanács azonban nem állhat háromnál kevesebb és 50-nél több tagból.

41. § A városi tanácsba a város dolgozó népe a város minden 500 lakosa után egy tanácstagot küld. A városok 300-nál nagyobb taglétszámú tanácsot nem választhatnak. Budapesten a kerületek kerületi tanácsot alakitanak, amelybe a kerület minden 500 lakosa után egy tanácstagot küld. A kerületi tanács azonban legföljebb 300 tagból állhat. A kerületi tanácsok lakosságuk számának arányában küldenek tagokat Budapest 500 tagból álló központi tanácsába.

42. § A falusi és a városi tanács az ügyek közvetlen intézésére intéző bizottságot alakit. Az intéző bizottság a falvakban legföljebb 5, a városokban és Budapest kerületeiben legföljebb 20 tagból állhat. A budapesti központi tanács 80 tagú intéző bizottságot alakit, amelynek élén az öttagú központi elnökség áll. A központi tanács intéző bizottságának tagjai egyuttal tagjai a szövetséges tanácsok országos gyülésének is.

43. § A falusi és városi tanácsok alakitják meg a járási munkás-, katona- és földmivestanácsot. A járási tanácsba úgy a falvak, mint a határos városok tanácsai minden 1000 lakos után egy-egy tagot küldenek. A városok küldöttei azonban a járási tanács tagjainak legföljebb felét tehetik ki. Azok a városok, amelyek ugyanazon kerület (megye) több járásának területével határosak, minden járási tanácsba küldenek ki tagokat, de a városokból a járási tanácsba küldött tagok száma együttvéve nem lehet több a tanács felénél. A járási tanács tagjainak száma 60-nál nagyobb nem lehet.

44. § A járási tanácsok tagjait a városi tanács tagjai és a falusi tanácsok választási megbizottai választják. Minden falusi tanács egy választási megbizottat választ. A választást olyan járásban, amely várossal nem határos, a járás székhelyén, - olyan járásban pedig, amely egy vagy több várossal határos, a szomszédos legnagyobb városban kell megejteni.

45. § A járási tanács ügyeinek közvetlen intézésére legföljebb 15 tagú intéző bizottságot választ.

46. § A munkások, katonák és földmivesek kerületi (megyei) tanácsait a kerületben levő városi és járási tanácsok választják. A kerületben levő törvényhatósági jogú városok szintén küldenek tanácstagokat a kerületi tanácsba. Minden 5,000 lakos után egy kerületi tanácstag választandó. A kerületi intéző bizottság határozza meg, hogy egy-egy város, illetőleg járás hány tanácstagot küld a kerületi, illetőleg a városi tanácsba. A kerületi tanács tagjainak száma 300-nál több nem lehet.

47. § A kerületi tanács az ügyek közvetlen intézésére legföljebb 40 tagból álló intéző bizottságot választ.

48. § A falusi, városi, járási és kerületi tanácsok hivatása az illető falu, város, járás, illetőleg kerület területén élő dolgozó nép gazdasági és kulturális jólétét mindenképen előmozdítani. Evégből minden helyi jelentőségű ügyben intézkednek és végrehajtják a fölöttes tanácsoknak és a népbiztosságoknak hozzájuk utalt rendeleteit.

49. § A helyi igazgatásnak régebben fönnállott szervezete megszünik. A hivataloknak és a közüzemeknek a tanácsok által átvett személyzete a tanácsok rendelkezése alatt áll. A hivatali és más középületek, amennyiben eddig is az illető helyi igazgatás céljait szolgálták, berendezésükkel együtt a tanácsok rendelkezése alá kerülnek.

50. § A tanácsok az ügyeket önmaguk tanácsülésben vagy pedig intéző bizottságaik, avagy egyéb szerveik útján végzik.

51. § A tanácsok hatáskörükben általános érvényű rendeleteket (szabályrendeleteket) bocsáthatnak ki; ezek a rendeletek a fölöttes tanácsok, a Kormányzótanács és a népbiztosságok rendeleteivel nem ellenkezhetnek. A szabályrendeletet meghozatala után azonnal be kell mutatni a közvetlen fölöttes tanácsnak, a kerületi és városi szabályrendeletet a Kormányzótanácsnak.

52. § A tanácsok állandóan megfigyelik, hogy a fölöttes hatóságok rendeletei beváltak-e a gyakorlatban. A hiányokra a fölöttes tanácsok, illetőleg a népbiztosságok figyelmét fölhivják és nekik előterjesztést tesznek, ha megfigyelésük szerint fölöttes tanács vagy más hatóság szabályalkotására vagy intézkedésére van szükség.

53. § A tanácsok a lakosság élelmezési, egészségügyi, gazdasági, művelődési stb. szükségleteinek kielégitésére szolgáló közüzemeket és intézményeket tartanak fenn, ujakat létesithetnek és ilyenek létesitését a fölöttes tanácsnál inditványozhatják.

54. § A falvak, városok, járások és kerületek pénzügyeiket a Népgazdasági Tanács által megállapitott rendelet keretében önállóan intézik.

55. § A tanácsok választják és bocsátják el a hivatalnokokat és egyéb szakmunkásokat, ideértve az eddigi igazgatás átvett személyzetét is.

A Tanácsköztársaság minden alkalmazottjának megbizása bármikor visszavonható.

56. § A tanácsok választják intéző bizottságaikat és a fölöttes tanácsokba küldendő tagokat. A megválasztottak megbizását a tanács összes - azaz nemcsak az ülésen jelenlevő - tagjainak többsége bármikor visszavonhatja.

57. § A tanácsok által választott intéző bizottságok készitik elő és hajtják végre a tanácsok határozatait, végzik a közigazgatást, amennyiben az külön hatóság elé utalva nincs.

Az intéző bizottságok a tanácsnak föntartott ügyekben is megteszik ideiglenesen a halaszthatatlan intézkedéseket. A tanács az ilyen intézkedéseket hatályon kivül helyezheti.

Az intéző bizottság kezeli a vagyont és üzemeket, elnöke vagy az elnök helyettese és ezzel együtt egy bizottsági tag utján utalványoz a házipénztárra, továbbá ellenőrzi a hivatalnokokat, rendelkezik a karhatalom fölött.

58. § A tanács egyes ügyek intézésére szükebbkörű szakbizottságokat küldhet ki, ezekbe a tanács tagjain kivül is beválaszthatók szakemberek.

Kerületekben, városokban és járásokban rendszerint a következő ügyekre alakítandók külön szakbizottságok (albizottságok): 1. gazdasági, pénzügyi és üzemi, 2. közuti és közforgalmi, 3. népjóléti, népmozgalmi és közegészségügyi, 4. lakásügyi, 5. közellátási, 6. közművelődési ügyek.

Ahol a helyi viszonyok indokolják, több albizottság összevonható vagy az ügyek intézése máskép csoportosítható.

A falusi tanácsok albizottságokra osztását mellőzni lehet.

59. § Az intéző bizottság a szükséghez képest albizottságokra oszlik vagy tagjai között az ügyek elintézését egyébként megosztja. Egyes ügyek önálló intézésére a bizottság egyes tagjai is kiküldhetők.

60. § A tanácsok havonkint legalább egyszer rendes ülést tartanak, de szükség esetén az intéző bizottság határozata alapján vagy az ügyrendben megszabott számú tanácstag kivánságára rendkivüli ülést kell tartani.

Az intéző bizottság és a többi bizottság a szükséghez képest tartja üléseit.

61. § A tanácsok és bizottságok saját tagjaik közül maguk választják elnökeiket és ezek helyetteseit, akik a tanácskozást vezetik, annak rendjét föntartják és a hatóságot kifelé képviselik. A jegyzőket a szükséges számban a hivatalnokok közül kell kirendelni.

Az igazgatás nyelvét a tanács által alkotott ügyrend állapítja meg. Az ülések rendszerint nyilvánosak. A tagok az ülésen megjelenni kötelesek. Indokolatlan elmaradásuk büntetését az ügyrend szabja meg.

A határozatokat, ha az ügyrend vagy külön szabály máskép nem intézkedik, egyszerű szótöbbséggel hozzák.

62. § A tanácsok gondoskodni kötelesek arról, hogy a felek ügyeikben minden formaság mellőzésével anyanyelvükön gyors és alapos fölvilágositást nyerjenek; hogy a szóval előterjesztett panaszok és kérelmek fölvételére megfelelő közegek rendelkezésre álljanak; hogy a kérelmeket az érdekelt felek meghallgatása és az ügynek - lehetőleg a viszonyok közvetlen szemléletén alapuló - teljes tisztázása után, sürgetést be nem várva, a legrövidebb idő alatt elintézzék és erről a feleket kellő módon értesitsék.

63. § A határozatok ellen az érdekelt felek részéről rendszerint csak birtokon kivül és csak egyfokú panasznak van helye, amely 15 nap alatt a határozatot hozó hatóságnál irásban vagy szóval terjeszthető elő és amelyet a közvetlen fölöttes hatóság vagy annak e célra kiküldött tanácsa intéz el.

64. § Az intéző bizottságok az őket kiküldő tanácsoknak felelősek. A falusi tanácsokat és intéző bizottságokat a járás tanácsa és intéző bizottsága, a járási tanácsokat és a 25,000 lakosnál kevesebb lakost számláló városok tanácsait és intéző bizottságaikat a kerületi tanács és intéző bizottsága, a kerületi tanácsokat és a 25,000 lakosnál többet számláló városok tanácsait és intéző bizottságaikat pedig közvetlenül a szövetséges tanácsok országos gyűlése, illetőleg a szövetséges központi intéző bizottság, valamint a Kormányzótanács ellenőrzik.

A fölöttes tanácsnak vagy intéző bizottságnak jogában áll az alárendelt tanács minden határozatát hivatalból megváltoztatni.

65. § Arra nézve, hogy milyen ügyek tartoznak a falusi, városi és járási, illetőleg kerületi hatóságok hatáskörébe, az a szempont szolgál irányadóul, hogy az ügy ellátása csak akkor tartozik a fölöttes hatóságok hatáskörébe, ha az ügy jelentősége akár területileg, akár az érdekelt népesség szempontjából az illető helyhatóság érdekkörét meghaladja, - hogyha továbbá az illető szükséglet célszerűen csakis szélesebb körben elégithető ki. Kétség esetében a tanácsok mindazokat az ügyeket intézhetik, amelyeket az általuk fölváltott eddigi hatóságok intéztek.

A fölmerülő vitákat a szövetséges központi intéző bizottság, illetőleg a Kormányzótanács dönti el.

A választójog

66. § A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban csak a dolgozó népnek van választójoga. Választók és tanácstagokká választhatók nemre való tekintet nélkül mindazok, akik tizennyolcadik életévüket betöltötték és a társadalomra hasznos munkából élnek mint munkások vagy alkalmazottak stb. vagy olyan háztartási munkával foglalkoznak, amely az előbb említett munkásoknak, alkalmazottaknak stb. munkáját lehetővé teszi. Választók és választhatók továbbá a Vörös Hadsereg katonái, valamint a Tanácsköztársaságnak azok a munkásai és katonái, akik hasznos munkából éltek, de munkaképességüket egészben vagy részben elvesztették.

67. § Választók és választhatók más állam polgárai is, ha az előbbi szakaszban említett föltételeknek megfelelnek.

68. § Nem választók és nem választhatók:

a) akik nyereség szerzése céljából bérmunkásokat alkalmaznak,

b) akik munkanélküli jövedelemből élnek,

c) kereskedők,

d) lelkészek és szerzetesek,

e) elmebetegek és gondnokság alatt állók,

f) akiknek politikai jogai aljas indokból elkövetett bűncselekmény miatt föl vannak függesztve, annak az időnek tartamára, amelyet az itélet megállapít.

69. § A szövetséges központi intéző bizottság minden városban, Budapesten pedig minden kerületben választási bizottságot állit föl a városi tanácsi választások intézésére. A falusi és járási tanácsi választások intézésére a szövetséges központi intéző bizottság a kerületi székhelyeken állit föl külön választási bizottságot, amelynek joga van nagyobb községekre vagy egész járásokra külön választási bizottságokat kinevezni.

70. § A szavazás a szavazatszedő bizottságok előtt titkosan, a jelöltek nevét tartalmazó listák leadásával történik. Azokat a jelölteket kell megválasztottaknak tekinteni, akik a legtöbb szavazatot kaptak.

71. § Azokban a falvakban és városokban, ahol a választók száma ezt megköveteli, több szavazatszedő bizottságot kell fölállitani.

72. § A szavazatszedő bizottságok tagjait a választási bizottság küldi ki.

73. § A szavazásról két példányban jegyzőkönyvet kell fölvenni. A szavazatszedő bizottság összes tagjai mindkét példányt aláirják.

74. § Minden szavazásról szóló jegyzőkönyvet az illetékes választási bizottságnak kell megküldeni.

75. § A választási bizottságok megállapitják a tanácsválasztások eredményét. Az eredmények megállapitásáról két példányban jegyzőkönyvet vesznek föl. A jegyzőkönyv egy példányát megküldik a szövetséges központi intéző bizottságnak, amely felülbirálhatja a választási eredmények megállapitását és a szabálytalan választásokat megsemmisitheti.

76. § A falusi és városi tanácsok megválasztása után történik a járási, a járási tanácsok megválasztása után a kerületi, a kerületi tanácsok megválasztása után a szövetséges tanácsok országos gyülése tagjainak megválasztása. Mindennemű választás érvénye fölött végső fokon a tanácsok országos gyülése dönt. A tanácsok hat hónapra alakulnak.

77. § Uj szavazást kell elrendelni, ha annyian kérik, ahányan legalább egyharmadát teszik ki azoknak a választóknak, akik a korábbi választásnál leszavaztak.

A választók ugyanazon a módon, ahogy a tanácstagokat választották, új szavazással visszavonhatják ezek megbizását.

A költségvetési jog

78. § A Tanácsköztársaságot pénzügyi politikájában kizárólag a dolgozók szükségleteinek födözése vezeti. Nincs semmi tekintettel a mukanélküli jövedelemre.

79. § A Tanácsköztársaság szervei csak jóváhagyott költségvetés keretében szedhetnek bevételt és teljesíthetnek kiadást.

80. § A falu, a járás, a város és a kerület költségvetését az intéző bizottság javaslatára az illető helyi tanács, a Tanácsköztársaság költségvetését a Kormányzótanács, illetőleg a szövetséges központi intéző bizottság javaslatára a szövetséges tanácsok országos gyűlése állapítja meg.

81. § A helyi tanácsok költségvetése a közvetlen fölöttes tanács, a kerületi és a városi tanácsok költségvetése a Kormányzótanács, illetőleg a szövetséges központi intéző bizottság jóváhagyása alá tartozik. A fölöttes tanács megváltoztatási joga (64. §) a költségvetést jóváhagyó határozata tekintetében is fönnáll.

A jóváhagyó hatóság kivételesen megengedheti, hogy a költségvetésben meghatározott egyes kiadásokra előirányzott összegeket más célokra fordítsák és rendkívüli szükség esetében olyan kiadásokat is engedélyezhet, amelyekre a költségvetésben födözet nincs vagy a födözet nem elégséges.

A népbiztosságok utalványozásai tekintetében hitelátruházást, póthitelt vagy rendkívüli hitelt a Kormányzótanács engedhet; az ilyen engedélyt a Tanácsköztársaság központi ellenőrző bizottságával haladéktalanul közölni kell.

82. § A helyi tanácsok költségeiket vagy a Tanácsköztársaság költségvetésében rendelkezésükre bocsátott összegekből födözik, vagy azokból a bevételekből, amelyeket a szövetséges tanácsok országos gyűlése vagy a szövetséges központi intéző bizottság a tanácsok részére helyi szükségleteik födözése céljából átenged.

83. § A Tanácsköztársaság a költségvetés betartását és általában a pénzügyi gazdálkodást három tagú központi bizottság által ellenőrzi.

A központi ellenőrző bizottságot a szövetséges központi intéző bizottság választja és csak a szövetséges központi intéző bizottságnak, illetőleg a szövetséges tanácsok országos gyűlésének felelős. A tanácsok és tanácsszervek számadásait bármikor saját közegeivel is megvizsgáltathatja és minden tanácsot vagy tanácsszervet számadásra vonhat. Ellenőrzésének eredményéről a szövetséges központi intéző bizottságnak időnkint jelentést tesz és előterjeszti a pénzügyi gazdálkodás rendje érdekében szükséges javaslatokat.

A nemzetek jogai a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban

84. § A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban élő minden nemzet szabadon használhatja nyelvét, ápolhatja és fejlesztheti nemzeti műveltségét. E végből minden nemzet, ha nem is él összefüggő területen, műveltségének fejlesztésére országos tanácsot alakithat. Ez a szervezet nem bonthatja meg a területi alapon nyugvó tanácstervezetet.

A német és ruszin népbiztost a német, illetőleg a ruszin oszágos tanács választja. A német és a ruszin népbiztosság vezeti a német és a ruszin országos tanácsok, valamint nemzeti kerületi tanácsok ügyeit.

85. § A tanácsrendszer következményeként a helyi igazgatást mindenütt annak a nemzetnek a dolgozói vezetik, amely nemzethez tartozó dolgozók az illető helyi körben többségben vannak. Ez a helyi igazgatás nyelvében is kifejezésre jut. A nemzeti kisebbségek is használhatják azonban a tanácsszervekkel való érintkezésben nyelvüket.

86. § Ahol valamely nemzet dolgozói több járásra kiterjedő összefüggő területen többségben vannak, önálló kerületeket kell alakitani.

Ahol valamely nemzet több kerületre kiterjedő összefüggő nagyobb területen többségben van, a kerületek nemzeti kerületté egyesülhetnek.

A nemzeti kerület központi tanácsába a kerületi tanácsok küldenek ki tanácstagokat, minden 10,000 lakos után egyet. A nemzeti kerület központi tanácsának, valamint intéző bizottságának nem lehet több tagja, mint a kerületi tanácsnak, illetőleg intéző bizottságának.

Az ekként egyesült kerületek a nemzeti kerület kapcsán részei a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságnak. A nemzeti kerület tanácsa és intéző bizottsága fölöttes hatósága a nemzeti kerületen alakult minden helyi tanácsnak és intéző bizottságnak. A Tanácsköztársaság a nemzeti kerületek területével a nemzeti kerületek központi tanácsszervei útján érintkezik. A tanácsrendszer egyenes következménye, hogy a nemzeti kerületek tanácsai önállóan intézik a kérdéses kerületek beligazgatását, igazságszolgáltatását, közoktatását és közművelődését.

87. § A német többségű és ruszin többségű magyarországi öszefüggő kerületeket a Tanácsköztársaság alkotmánya már ezuttal is német, illetőleg ruszin nemzeti kerületeknek ismeri el. A Tanácsköztársaság egyetemes érdekeit érintő ügyekben a Tanácsköztársaság rendelkezései a nemzeti kerületekre is kiterjednek.

A nemzeti élettel összefüggő érdekek védelmére a német és a ruszin népbiztosságok közvetitő osztályokat létesitenek az egyes népbiztosságoknál és a Népgazdasági Tanácsnál.

88. § A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság nem állja útját annak, hogy a fölszabaduló területeknek népességük és gazdasági erejük folytán erre képes nemzetei a Tanácsköztársasággal szövetséges külön tanácsköztársaságokat alkossanak.

89. § Az alkotmánynak a nemzetek jogaira vonatkozó intézkedései csak az érdekelt nemzetek dolgozói országos tanácsának hozzájárulásával változtathatók meg.