1920. évi X. törvénycikk

a miniszterek felelősségre vonása esetében követendő eljárásnak ideiglenes szabályozásáról * 

1. § A miniszterek felelősségre vonása felől a független magyar felelős minisztérium alakításáról szóló 1848:III. törvénycikk 32. §-ában meghatározott esetekben addig, amíg a törvényhozó hatalmat a nemzetgyűlés gyakorolja, a nemzetgyűlés határoz.

A bíráskodást a jelen törvény értelmében választott alkotmányvédelmi bizottságból alakuló bíróság gyakorolja, mely a vádaláhelyezett miniszterekkel szemben a nemzetgyűlés feloszlatása esetében is eljárni köteles.

2. § Az alkotmányvédelmi bizottságba a nemzetgyűlés a jelen törvény kihirdetésétől számított tizenöt napon belül titkos szavazással elnököt, két helyettes elnököt és harminc tagot választ a magyar államnak olyan független állású polgárai közül, akik nem tagjai a nemzetgyűlésnek, továbbá ugyanezen időn belül a kir. Kúria és a m. kir. közigazgatási bíróság teljes ülésében titkos szavazással tizenöt-tizenöt tagot választ saját elnöke, másodelnöke, tanácselnökei és többi ítélőbírái sorából. A megválasztottak tisztüket vissza nem utasíthatják.

Vád alá helyezés elrendelése esetében az ítélőbíróságot az alkotmányvédelmi bizottság elnöke a jelen törvény rendelkezései szerint alakítja meg.

Az alkotmányvédelmi bizottság elnöke szükség esetében a bizottság tagjaiból több ítélőbíróságot alakíthat.

3. § A nemzetgyűlés a miniszterek vád alá helyezését összes tagjai általános többségének szavazatával rendeli el. Az erre vonatkozó indítványt érdemleges tárgyalásának elrendelése esetében a nemzetgyűlés bizottsághoz utasítja s egyszersmind a jelentés megtételére záros határidőt tűz. A bizottság jelentésének napirendre tűzése iránt a nemzetgyűlés elnöke oly időben köteles előterjesztést tenni, hogy a nemzetgyűlés a vádindítványt a bizottság jelentésének bemutatásától számított nyolc nap mulva, de legkésőbb tizennégy nap eltelte előtt tárgyalás alá vehesse.

4. § A vád alá helyezés elrendelése esetében a nemzetgyűlés határozatát az alkotmányvédelmi bizottság elnökével (2. §) közli és a vád képviseletére titkos szavazással egy vagy több vádlóbiztost választ.

5. § Az alkotmányvédelmi bizottság elnöke a bíróság megalakítása végett határnapot tűz ki és arra a megválasztott hatvan tagot, valamint a vádlóbiztost meghívja és a vádlottat megidézi. A vádlott védőjét is magával hozhatja. Az olyan vádlott részére, aki távollét, ismeretlen helyen tartózkodás vagy bármely más ok miatt nem volt megidézhető, ha védelméről maga nem gondoskodott, az elnök a gyakorló ügyvédek sorából védőt rendel és őt is megidézi.

6. § Az alkotmányvédelmi bizottság elnöke a megalakításra kitűzött határnapon a megjelentekhez kérdést intéz, hogy nem áll-e a megválasztott tagok valamelyike a vádlottal egyeneságon vagy unokatestvérig bezárólag oldalágon rokonságban, vagy a tagok valamelyikére nézve a vádlott elítélése vagy felmentése nem jár-e vagyoni előnnyel vagy kárral és általában nincs-e tudomásuk egyéb olyan viszonyról vagy körülményről, amely a megválasztott tagok valamelyikének elfogulatlanságát aggályossá teszi.

A bejelentett akadályok felett az elnök a jelenlevő bizottsági tagok előtt az illető tagnak, a vádlóbiztosnak és a vádlottnak vagy védőjének meghallgatása után határoz.

Ha az elnök a bejelentett rokonsági viszonyt vagy vagyoni érdekeltséget megállapítja, vagy ha a bejelentett aggályt alaposnak találja, az illető tagot a bírói tiszt alól felmenti. Az elnök felmentheti a bírói tiszt alól az oly tagot is, akit a bírói tiszt ellátásában súlyos betegség gátol.

A bíróságot csak akkor lehet megalakítani, ha a bírói tiszt alól felmentettek leszámításával mind az ítélőbírák, mind az egyéb polgárok sorából választottak közül legalább tizennyolc-tizennyolc tag van jelen.

Ha a bíróságot a szükséges számú tagok jelenlétének hiánya miatt megalakítani nem lehetne, az alkotmányvédelmi bizottság elnöke a bíróság megalakítására újabb határnapot tűz ki és arra az összes tagokat meghívja és a feleket megidézi. Ha pedig a bíróság megalakítása azért ütközik akadályba, mert az alkotmányvédelmi bizottság tagjainak száma halálozás vagy egyéb körülmény folytán a szükséges számnál kevesebbre csökkent, az elnök a hiányzó tagok pótlása végett a nemzetgyűléshez, illetőleg a kir. Kúria vagy a m. kir. közigazgatási bíróság elnökéhez fordul.

7. § A bíróságot a megmaradt tagok sorából tizenkét rendes és négy póttag kiválasztásával úgy kell megalakítani, hogy hat rendes és két póttag az ítélőbírák sorából, hat rendes és két póttag pedig az egyéb polgárok sorából választottak közül legyen.

A tagok kiválasztásánál mind a vádlóbiztost, mind a vádlottat visszautasítási jog illeti meg. Mindegyik csoportból annyi tag utasítható vissza, ahánnyal több a megmaradt tagok száma a bíróság megalakításához szükséges rendes és póttagok számánál.

A visszautasítható tagoknak felét a vádlóbiztos, másik felét a vádlott utasíthatja vissza. Ha e szám páratlan, a vádlott eggyel több tagot utasíthat vissza.

Több vádlott - több vádlóbiztos - a visszautasítás jogát együttesen, ha pedig nem jutnak egyetértő megállapodásra, váltakozva sorshúzással megállapítandó sorrendben gyakorolja.

A visszautasítás jogának gyakorlását a vádlott védőjére bízhatja.

8. § A bíróság tagjainak kiválasztása úgy történik, hogy az alkotmányvédelmi bizottság elnöke a megmaradt bizottsági tagoknak külön papirszeletre írt nevét felolvassa és egyfelől az ítélőbírák sorából, másfelől az egyéb polgárok sorából választott tagok nevét külön-külön urnába helyezi.

Az elnök az urnában levő papirszeleteket előbb az egyik, azután a másik urnából egyenkint kihúzza és mindegyik papirszeletnek kihúzása és a rajta levő névnek felolvasása után kérdést intéz előbb a vádlóbiztoshoz, azután a vádlotthoz, illetőleg védőjéhez, hogy az illető tagot elfogadják-e?

Erre a vádlóbiztos és utána a vádlott «elfogadom» vagy «visszautasítom» szóval nyilatkozik. A nyilatkozás elmulasztását elfogadásnak kell tekinteni.

Ha az elnök az urnából annyi olyan tag nevét húzta ki, akiket a jogosultak egyike sem utasított vissza, amennyi az illető csoportból a bíróság megalakításához szükséges, vagy ha a jogosultak visszautasító jogának kimerülte után a szükséges számból még hiányzó tagok neveit az urnából kihúzta: a bíróság tagjainak névsorát felolvastatja.

Póttagok azok lesznek, akiknek nevét az elnök utóljára húzta ki az urnából.

9. § A tizenkét rendes és a négy póttag névsorának megállapítása után a bíróság tagjai az alkotmányvédelmi bizottság elnöke előtt a következő esküt teszik: «Esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy bírói tisztemmel járó kötelességeimet híven, pontosan, elfogultság és részrehajlás nélkül legjobb meggyőződésem és lelkiismeretem szerint, igazságosan és a törvény értelmében fogom teljesíteni. Isten engem úgy segéljen.»

Az eskü letétele után az elnök a bíróságot megalakultnak nyilvánítja.

10. § Az alkotmányvédelmi bizottság elnökének akadályoztatása esetében az elnök helyébe az alkotmányvédelmi bizottság kor szerint idősebb helyettes elnöke lép.

11. § Az ítélőbíróság a kiválasztott tizenkét rendes tagból áll (7. § első bekezdése).

Az ítélőbíróság elnökét a korra nézve legidősebb tagjának vezetése alatt saját tagjai sorából titkos szavazással maga választja.

A bíróság elé tartozó kérdések tárgyalásánál a rendes tagokon felül a kiválasztott póttagoknak is jelen kell lenniök. Valamelyik rendes tag akadályoztatása esetében helyébe a sorshúzás sorrendje szerint az ugyanazon csoportba tartozó egyik póttag lép.

12. § A terhelt esetleges letartóztatásának kérdésében és egyéb előzetes bírói intézkedések felől a bíróság megalakulásáig a nemzetgyűlés határoz. A letartóztatottat az ítélethozásig az államfoglyokat megillető elbánásban kell részesíteni. A határozatok foganatosítása végett a szükséges lépéseket a budapesti kir. büntető törvényszék mellett működő kir. ügyészség teszi meg.

13. § A bíróság megalakulása után a bíróság elnöke megteszi a tárgyalás előkészítése végett szükséges intézkedéseket.

A bíróság tagjai közül háromtagú tanácsot alakít.

A tanács a nemzetgyűlés vád alá helyező határozatának és a vádlóbiztos indítványainak alapul vételével egybegyűjti a tárgyalás előkészítéséhez szükséges adatokat és bizonyítékokat s e célból a bírósághoz és más hatóságokhoz megkereséseket intézhet; értesíti a vádlottat és a védőt, hogy az ügy iratait nála megtekinthetik. A vádlóbiztos, a vádlott és a védő a tanács által kitűzött határidő alatt a tárgyalás előkészítése keretében az adatok és bizonyítékok kiegészítését vagy újabb adatok és bizonyítékok beszerzését kérheti. E kérelem felől, valamint általában a tárgyalás kitűzése előtt esetleg felmerülő minden olyan kérdésben, amely előzetes bírói intézkedést tesz szükségessé, a tanács határoz.

A tárgyalásra előkészített ügy iratait a tanács összefoglaló jelentés kíséretében a bíróság elnöke elé terjeszti.

14. § A bizonyítás felvétele nyilvános szóbeli tárgyaláson történik.

A vád felől a bíróság a tárgyalás alapján titkos szavazással ítél.

A bíróság a nyilvánosságot az egész tárgyalásra vagy annak egy részére nézve kizárhatja vagy korlátozhatja, amennyiben az állam biztonságának vagy a közerkölcsiségnek érdekében elkerülhetetlenül szükséges.

A vádlott távolléte az eljárást és az ítélethozatalt nem gátolja.

A bűnösség megállapításához legalább nyolc szavazat szükséges. Egyébként a bíróság egyszerű szavazattöbbséggel határoz. Szavazategyenlőség esetében az válik határozattá, ami a vádlottra nézve kedvezőbb.

Eljárását a bíróság egyebekben a bűnvádi és a polgári perrendtartás alapelveinek figyelembe vételével maga állapítja meg.

15. § A bíróság a vádlott bűnösségének és a cselekmény súlyának figyelembe vételével belátása szerint a büntető törvényekben ismert bármely büntetést szabadon megállapíthat.

Ezenfelül a bíróság a vádlottat az államkincstár javára belátása szerint megállapítandó összeg megfizetésében marasztalhatja, az alkotmány súlyos megsértése esetében pedig a vádlott ellen a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915:XVIII. törvénycikkben megállapított jogkövetkezményt is kimondhatja.

Az állam magánjogi igénye felől a bíróság maga határozhat.

A bíróság ítélete végérvényes.

16. § A jelen törvény rendelkezései irányadók a legfőbb állami számvevőszék elnökének felelősségre vonása esetében követendő eljárásra. Ugyanezen törvény rendelkezéseit továbbá alkalmazni kell arra is, akit a nemzetgyűlés, mint a jelen törvény életbelépte előtt - habár nem alkotmányos úton - alakult minisztérium tagját, vagy mint az 1919. évi március hó 21-ik napja előtt alakult úgynevezett népköztársaság elnökét vagy miniszterét az 1848:III. törvénycikk 32. §-ában meghatározott valamely cselekmény vagy mulasztás miatt vád alá helyez.

17. § A miniszterek vagy a legfőbb állami számvevőszék elnöke által nem hivatalos minőségükben elkövetett bűncselekmények felett a rendes büntetőbíróságok gyakorolják a bíráskodást.

18. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.

E törvény hatályának tartama alatt az 1848:III. törvénycikk 33., 34. és 36. §-a nem nyer alkalmazást.


  Vissza az oldal tetejére