1920. évi XXIII. törvénycikk

több egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről * 

ELSŐ FEJEZET

A jövedelemadóra vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

1. § Az 1909. évi X. tc. 1. §-ának 5. és 6. pontja helyébe lép:

5. azok a külföldi vállalatok (részvénytársaságok, részvényekre alakult betéti társaságok, korlátolt felelősségű társaságok, szövetkezetek és biztosítási vállalatok), amelyeknek mint ilyeneknek a magyar állam területén bejegyzett cégük nincsen és ennek folytán a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója alá nem tartoznak, hanem a kereseti adó III. osztályában adóznak.

E külföldi vállalatok jövedelmének adókötelezettségét ugyanazok a rendelkezések határozzák meg, amelyek a magyar állam területén nem lakó vagy tartózkodó külföldi állampolgárok adókötelezettségére nézve az előző pont szerint irányadók;

6. a fel nem osztott hagyatékok, ide értve a nyugvó örökségeket is.

2. § Az 1909. évi X. tc. 4. §-ának 7. pontja és utolsó bekezdése helyébe lép:

7. azok, akiknek évi összes jövedelme a 10 000 K-t nem haladja meg.

Az adómentes minimum megállapítása szempontjából az adózónak úgy a belföldről, mint a külföldről származó és akár jövedelemadó alá eső, akár ez alól mentes jövedelmét számba kell venni.

3. § Az 1909. évi X. tc. 5. §-a a következőkkel egészíttetik ki:

13. a IV. osztályú kereseti adó alá eső adózóknak szolgálati illetményei és ellátásai, és pedig;

a) közszolgálatban levőknél teljes összegükben;

b) a magánszolgálatban levőknél pedig, amennyiben azok a 30 000 koronát nem haladják meg.

Annak megállapításánál, hogy a szolgálati illetmény, vagy ellátás 30 000 koronát meghalad-e, vagy sem,

1. a szolgálati illetménynek, vagy ellátásnak az a része, mely ingatlanokból vagy egyéb adótárgyakból származik, ha azoknak külön adóját a fennálló szabályok értelmében a haszonélvező javadalmas köteles fizetni, nem tekinthető szolgálati illetménynek vagy ellátásnak (1909. évi X. törvénycikk 21. § 2. pontja);

2. a szolgálati illetményből, vagy ellátásból a 22. §-ban felsoroltakon kívül más kiadást nem lehet levonni.

Az adókötelezettség megállapítása szempontjából is figyelmen kívül kell hagyni a közszolgálatban állók háborús pótlékait, drágasági segélyeit és a 22. § harmadik bekezdésében említett terhelt járandóságokat, a magánszolgálatban állóknál pedig a 22. § első és második bekezdése szerint adómentes illetményrészeket, végül a mozgósított személyek hadfelszerelési járulékait.

A jövedelemadótörvény szempontjából az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár alkalmazottai a közszolgálatban levőkkel egyenlő elbánás alá esnek.

14. a kormányzónak illetményei, végül a nemzetgyűlés tagjait e minőségükben megillető járandóságok.

4. § Az 1909. évi X. törvénycikk 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

Ha a jövedelemadó fizetésére kötelezett összjövedelmének egy része adómentes, a jövedelemadót az adómentes jövedelemnek teljes figyelmenkívül hagyásával csak az adóköteles jövedelem után kell megállapítani.

5. § Az 1909. évi X. törvénycikk 10. § helyébe lép:

Ajándékozott vagy örökölt vagyon és életbiztosítási tőke csak hozadékában kerülhet adó alá. E szempont alá esnek a sorsjegy- és sorsjátéknyeremények is, kivéve ha ezek a nyeremények a sorsjegyek árúsításával hivatásszerűen foglalkozó egyének javára sorsoltatnak ki.

Továbbá ezen szempont alá esik az ingatlanoknak és egyéb vagyontárgyaknak adásvételéből származó nyereség is, kivéve ha az ilyen foglalkozás a kereseti adóról szóló törvény szerint adótárgy, vagy ha a vagyontárgyaknak adásvétele nyerészkedés céljából történik.

Az ingatlanok eladásából származó nyereség abban az esetben is adóköteles jövedelem, ha az ingatlan visszterhes szerződés alapján szereztetett meg és azt időközben a vevő avagy - közbeeső ajándékozás esetén - jogutóda az adóévet megelőző évben eladta és ez az eladás a szerződéstől számítva két éven belül történt. Ha az adóköteles igazolja, hogy a vételárkülönbözetet részben az ingatlanra fordított beruházásai és kiadásai révén érte el, ezeknek igazolt összege a nyereség megállapítása során levonandó.

6. § Az 1909. évi X. törvénycikk 11. §-a helyébe lép:

A jövedelemadó alapja az adóévet megelőző naptári évben elért tiszta jövedelem.

Ha az adózó szabályszerű kereskedelmi vagy gazdasági könyveket vezet és üzlete, iparvállalata vagy gazdasága jövedelmét hitelesített nyereségveszteség számla bemutatásával bizonyítja, amennyiben a jövedelemforrás gazdasági (üzleti) éve a naptári évvel nem azonos, az adót az adóévet megelőző naptári évben lezárt gazdasági (üzleti) év eredménye alapján kell kivetni.

Az egyes jövedelemforrásokból eredő jövedelem alatt a régie-költségek levonása után mutatkozó jövedelmet kell érteni.

A régie-költségeken kívül levonható terheket az egyes jövedelemforrásokból származó és a régie-költségek levonása után mutatkozó jövedelmeknek együttes összegéből kell levonni.

7. § Az 1909. évi X. törvénycikk 12. §-ának 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

A tényleg fizetett kamarai illetékek, illetékegyenérték és kárbiztosítási díjak, továbbá az üzemet (üzletet) terhelő állami és községi (városi) közvetett adók, illetékek és vámok, végül azok a járulékok és összes költségek, amelyek a fennálló törvények értelmében a gazdasági, ipari és egyéb alkalmazottak (cselédek) után fizetendők.

Továbbá az adóévet megelőző évben tényleg fizetett állami egyenes adók - kivéve a jövedelemadót, vagyonadót, fegyver- és vadászati adót és a hadmentességi díjat - és az ezek után járó törvényhatósági és községi adók, továbbá a vízszabályozási járulékok és a hadsegélyezési célokra igazoltan adott adományok az egyes jövedelemforrásokból származó jövedelmeknek együttes összegéből levonandók akkor, ha az adóköteles legkésőbb a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhívásában kitűzött határidő alatt számszerű vallomást ad, amelyben az egyes forrásokból eredő jövedelmét egyenként tünteti ki. A tartozatlanul fizetett, valamint az adómentes szolgálati illetményekre eső állami egyenes adók és az ezek után járó törvényhatósági és községi adók azonban a jövedelemből nem vonhatók le.

Az előző bekezdés szerint levonható közterhek összegét - különbeni jogvesztés terhe alatt - tartozik az adóköteles a pénzügyi hatóság kivánságára akár a községi előljáróság (állami pénztár) bizonyítványával, akár az adóívvel legkésőbb az elsőfokú kivetés megtörténtéig a pénzügyi hatóságnál igazolni.

Ha közös jövedelemből többen részesednek (1909. évi X. törvénycikk 2. §-a), a jelen szakasz szerint levonható közterheket a részesedés arányában megosztva kell levonni.

Ha a jelen szakasz szerint adólevonásnak helye van, úgy a jövedelemadóévet megelőző második esztendőre járó hadinyereségadó, amely az 1916. évi XXIX. tc. rendelkezései szerint a jövedelemadóévet közvetlenül megelőző évben vettetik ki, szintén levonható. Ha a megállapítás még nem jogerős, az elsőfokon kivetett adót kell levonni, annak jogerős megállapítása után pedig a helyesbítést a pénzügyi hatóság hivatalból köteles foganatosítani.

8. § Az 1909. évi X. tc. 12. §-ának 7. pontjához harmadik bekezdésül a következő rendelkezés lép:

Levonható végül a kegyúri terhek és a kongrua-járulékok igazolt összege.

Az 1909. évi X. tc. 12. §-ának 8. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

8. Magánszolgálatban levőknél a nyugdíjalapjárulékok, amennyiben az illetmények jövedelemadó alá esnek, valamint a tényleg fizetett életbiztosítási díjak, amennyiben egy adózónál 200 K-át, illetőleg a közös háztartás keretében együtt adózóknál (3. §) 400 K-át évenként nem haladnak meg. Az életbiztosítási díjaknak ezen mértékben megengedett levonása - a közszolgálatban levők kivételével - más egyéneket is megillet.

A kir. kormány igazgatása alatt álló közalapítványoknál, valamint az állami üzemeknél alkalmazottak - adózás szempontjából - a közszolgálatban levőkkel egyenlő elbánás alá esnek.

Az 1909. évi X. tc. 12. §-ának végére utolsó bekezdésként a következő rendelkezés lép:

A 7. és 8. pont alatt felsorolt kiadások levonásának csak akkor van helye, ha az adózó legkésőbb a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhivásában kitűzött határidő alatt számszerű vallomást ad, amelyben ezeket a kiadásokat számszerűen felsorolja.

9. § Az 1909. évi X. tc. 16. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

A saját kezelésben levő mező- és erdőgazdasági üzemekből és az ezekkel kapcsolatos jogokból eredő jövedelmet a saját gazdálkodás folytán valósággal elért tiszta nyereség alkotja. A mezőgazdasági mellékhaszonvételek (állattenyésztés, állathízlalás, tehenészet, vadászat, halászat, méhészet stb.) jövedelmei külön csak akkor vehetők számításba, ha az ilyen mellékhaszonvételek a földbirtok belterjes gazdasági kihasználásának arányait túlhaladják.

A mező- és erdőgazdaság bérbeadásának esetében a bérbeadó nyereségét a haszonbér, a részéről kikötött egyéb haszon, valamint a bérlő által netalán teljesítendő egyéb szolgáltatások értéke alkotja, levonva ezekből a bérbeadót kötelező és a törvény szerint levonható kiadásokat és terheket.

A tényleg elért tiszta nyereség alapján kell számítani a haszonbérlő jövedelmét is, melyhez a birtokkal együtt bérbevett lakásnak haszonértéke is hozzászámítandó, ellenben a bérösszeg és a bérbeadó részére, vagy ennek nevében teljesített bárminő szolgáltatás értéke abból levonandó.

Hányadrészes bérlet esetében mindegyik fél jövedelmét a gazdálkodás folytán elért tiszta nyereségnek reá eső része alkotja.

Az erdő faállományának eladása esetében az esedékes vételár teljes összegében nyers bevétel, amelyből azonban, ha az eladás nem tőáron történt, a 12. § értelmében a tőár mellett való eladás esetében is eszközlendő levonásokon kívül a vételár eléréséhez szükséges letarolási, szállítási és egyéb költségek is levonandók.

Az erdő faállományának eladása esetében a vételárnak teljes összegét kell tekinteni nyers bevételnek azokban az esetekben is, amidőn az egész erdő faállománya adatik el, vagy pedig nem évenként, hanem a fordatartam több évére egyszerre történik a vágás.

Azokra az erdőkre nézve, amelyek rendes üzemterv szerint kezeltetnek (1879. évi XXXI. tc. 17. §-a) s amelyekben a vágás nem évenként, hanem több évről összevonva történik, megengedtetik, hogy amennyiben a vételár, azoknak az éveknek számával osztva, amelyeknek vágása egyesíttetik, egy-egy évre a fél egyéb számbavehető jövedelmével egyesítve kisebb adótétel alá esnék, mintha a vételár teljes összege adatnék a fél egyéb számbavehető jövedelméhez, ez a kisebb adótétel, illetőleg az abból két tizedesig kifejlesztett százalékos adókulcs alkalmaztassék a vételár teljes összegéből és a fél azon évi egyéb jövedelmeiből alakuló egész adóköteles jövedelemre.

10. § Az 1909. évi X. tc. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

A házbéradó alá eső épületeknél az adóévet megelőző évben béradó alá vont nyers haszonérték az adóalap, leütve ebből a házadótörvény szerint figyelembe vett laküresedés tartamára eső részt.

Ha az épület egészben vagy részben házosztály adó alá tartozik, vagy általános házbéradó alá nem tartozó helyeken az évnek csak egy részében volt bérbeadva, a nyers haszonérték a helyi, vagy környékbeli viszonyokhoz és a tényleges használathoz képest becsülendő meg. Ez a haszonérték azonban nem lehet kisebb annál az összegnél, mely után 9%-os kulcs mellett az 1909. évi VI. tc. 24. §-a szerint kiszámított házosztályadó összegével egyenlő házbéradó járna.

Elmarad a jövedelem külön megbecsülése mindazoknál az épületeknél és épületrészeknél, melyeknek haszonértéke az erdő és mezőgazdasági, bánya- vagy iparüzem (üzlet) jövedelmében már bennfoglaltatik és ennek folytán ezek a házadó alá sem tartoznak.

11. § Az 1909. évi X. tc. 18. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Az ipar, kereskedelem és egyéb, a keresetadó III. osztályába tartozó haszonhajtó foglalkozásoknak, valamint a bányaművelésnek és a hozzátartozó iparágaknak jövedelmét egyedül és kizárólag a jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései alapján kell megállapítani.

Az összes haszonbérleteknél a bérlő tiszta jövedelmét ép úgy kell kiszámítani, mintha a bérlő tulajdonos volna. A nyereséghez értelemszerűen hozzáadandó, illetőleg abból levonandó tételekre nézve a 16. § negyedik bekezdésében foglaltak irányadók.

A jelen szakaszban említett foglalkozásokból eredő jövedelmek megállapításánál egyéb adatok hiányában az 1909. évi IX. törvénycikknek és az 1912. évi LIII. tc. negyedik fejezetének vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A 26. §-nak a vallomás beadására vonatkozó rendelkezéseit a jelen szakasz határozmányai nem érintik.

A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok igazgatósága vagy felügyelőbizottsága tagjainak, úgyszintén a választmányi tagoknak és a napibiztosoknak ebbeli minőségükben bármely elnevezés szerint járó javadalma a kereseti adó alá eső haszonhajtó foglalkozásokból eredő jövedelmek sorába tartozik és nem számítható az 1909. évi X. tc. 21. §-ában felsorolt szolgálati illetmények és ellátások közé.

12. § Az 1909. évi X. tc. 24. §-a helyébe lép a következő rendelkezés:

1. A jövedelemadó összege:

K-án felül K jövedelemig K
800 900 5
900 1 000 6
1 000 1 100 7
1 100 1 200 8
1 200 1 300 9
1 300 1 400 10
1 400 1 500 11
1 500 1 600 12
1 600 1 700 14
1 700 1 800 16
1 800 1 900 18
1 900 2 000 20
2 000 2 200 23
2 200 2 400 26
2 400 2 600 30
2 600 2 800 34
2 800 3 000 38
3 000 3 200 44
3 200 3 400 50
3 400 3 600 56
3 600 3 800 62
3 800 4 000 68
4 000 4 400 76
4 400 4 800 86
4 800 5 200 96
5 200 5 600 112
5 600 6 000 128
6 000 6 600 144
6 600 7 200 160
7 200 7 800 186
7 800 8 400 212
8 400 9 000 238
9 000 9 800 264
9 800 10 600 290
10 600 11 400 320
11 400 12 200 350
12 200 13 000 380
13 000 14 000 410
14 000 15 000 450
15 000 16 000 490
16 000 17 000 530
17 000 18 000 570
18 000 19 000 610
19 000 20 000 650
20 000 22 000 750
22 000 24 000 900
24 000 26 000 1 050
26 000 28 000 1 200
28 000 30 000 1 400
30 000 32 000 1 650
32 000 34 000 1 900
34 000 36 000 2 150
36 000 38 000 2 400
38 000 40 000 2 650
40 000 44 000 3 150
44 000 48 000 3 650
48 000 52 000 4 150
52 000 56 000 4 650
56 000 60 000 5 150
60 000 64 000 5 650
64 000 68 000 6 200
68 000 72 000 6 800
72 000 76 000 7 400
76 000 80 000 8 000
80 000 84 000 8 600
84 000 88 000 9 200
88 000 92 000 9 800
92 000 96 000 10 400
96 000 100 000 11 000
100 000 105 000 11 700
105 000 110 000 12 400
110 000 115 000 13 200
115 000 120 000 14 000
120 000 125 000 14 800
125 000 130 000 15 600
130 000 135 000 16 400
125 000 140 000 17 200
140 000 145 000 18 000
145 000 150 000 18 800
150 000 155 000 19 600
155 000 160 000 20 500
160 000 165 000 21 400
165 000 170 000 22 300
170 000 175 000 23 200
175 000 180 000 24 100
180 000 185 000 25 000
185 000 190 000 26 000
190 000 195 000 27 000
195 000 200 000 28 000
200 000 210 000 30 000
210 000 220 000 32 000
220 000 230 000 34 000
230 000 240 000 36 000
240 000 250 000 38 000
250 000 260 000 40 000
260 000 270 000 42 000
270 000 280 000 44 000
280 000 290 000 46 000
290 000 300 000 48 000
300 000 310 000 50 000
310 000 325 000 53 000
325 000 340 000 56 000
340 000 355 000 60 000
355 000 370 000 64 000
370 000 385 000 68 000
385 000 400 000 72 000
400 000 420 000 76 000
420 000 440 000 80 000
440 000 460 000 86 000
460 000 480 000 92 000
480 000 500 000 98 000
500 000 520 000 104 000
520 000 540 000 110 000
540 000 560 000 116 000
560 000 580 000 122 000
580 000 600 000 128 000
600 000 625 000 135 000
625 000 650 000 142 000
650 000 675 000 150 000
675 000 700 000 158 000
700 000 730 000 166 000
730 000 760 000 174 000
760 000 790 000 182 000
790 000 820 000 190 000
820 000 850 000 200 000
850 000 880 000 210 000
880 000 910 000 220 000
910 000 950 000 235 000
950 000 1 000 000 250 000
1 000 000 1 050 000 265 000
1 050 000 1 100 000 280 000
1 100 000 1 150 000 300 000
1 150 000 1 200 000 320 000
1 200 000 1 260 000 340 000
1 260 000 1 320 000 360 000
1 320 000 1 380 000 380 000
1 380 000 1 440 000 400 000
1 440 000 1 500 000 420 000
1 500 000 1 560 000 440 000
1 560 000 1 640 000 470 000
1 640 000 1 720 000 500 000
1 720 000 1 800 000 530 000
1 800 000 1 900 000 560 000
1 900 000 2 000 000 600 000

2 000 000 K-án felül 30%-ot kell fizetni jövedelemadó fejében akként, hogy a fokozatok 10 000 K-ként emelkednek s minden megkezdett fokozat teljes 10 000 K-nak veendő.

Ha 800 K-án alul is van adóztatásnak helye, 800 K-tól lefelé a fokozatok 50 koronánként, az adótételek pedig 30 fillérrel kisebbednek.

A magasabb fokozatok alkalmazásával járó adótöbblet nem lehet nagyobb, mint a fokozatot meghaladó jövedelem.

2. A jelen szakasz 1. pontja szerint járó rendes adótételnek még további

a) 15%-át fizeti az az egyén, akinek háztartásához családtag nem tartozik;

b) 10%-át fizeti az az egyén, akinek háztartásához csak egy családtag tartozik.

Annak az elbírálásánál, vajjon az a) vagy b) pont szerint fokozott adóztatást kell-e alkalmazni, a háztartáshoz tartozónak kell tekinteni azt, aki az adókötelessel együtt adózik, továbbá azokat (feleség, lemenők és felmenők), akiknek eltartásáról az adóköteles törvény szerint gondoskodni tartozik, ha az eltartottak vele együtt laknak, vagy ha hitelt érdemlően igazolja, hogy eltartásukról más módon gondoskodik; végül vagyoni helyzetükre való tekintet nélkül azok a lemenők, akik bár a háztartáson kívül élnek is, de az adóköteles részéről állandó anyagi támogatásban részesülnek.

3. Az özveggyé lett olyan nő, akinek egy gyermeke van, vagy nincs gyermeke, a férj elhalálozását követő egy éven át még nem fizeti a rendes adótételen felül az előbbi bekezdésben említett 15, illetőleg 10%-ot.

4. Az előző 2. pontban foglalt rendelkezések a gyámság alatt állókra nem terjednek ki abban az esetben, ha önállóan adóznak.

13. § Az 1909. évi X. tc. 26. §-ának második és harmadik bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Vallomást tartozik adni mindenki, akinek az adóévet megelőző évben az összes jövedelme - a 12. § 5., 7. és 8. pontjaiban említett tételek levonása nélkül - az évi 10 000 K-t meghaladta.

A vallomásban az adóköteles a saját, valamint a vele együtt adózók (3. §) összes, bármely forrásból származó jövedelmét számszerint tartozik bevallani. Ha olyan jövedelemről van szó, amelynek összegét csak becsléssel lehet megállapítani, az adózó tartozik arra is rámutatni, hogy mily adatok alapján becsülte ezt a jövedelmet a bevallott összegben s különösen tartozik üzletének évi forgalmát, a földbirtoknál pedig a beszedett termények mennyiségét és a mellékhaszonvételek terjedelmét bevallani.

14. § Az 1909. évi X. tc. 27. §-ának harmadik bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

A vallomások tartalma hivatalos titok. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) azonban a vallomást tartozik az összeíró közegnek átadni. Az összeíró közegek a bevallás adatait behatóan megvizsgálják és arra észrevételeiket megteszik; a titoktartás azonban őket is kötelezi.

15. § Az 1909. évi X. tc. 32. §-nak első bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Az adókötelesek összeírását községekben és rendezett tanácsú városokban a községi előljáróság, illetőleg városi adóhivatal köteles ellátni. Mulasztás esetében az 1909. évi XI. tc. 102-104. §-ai alkalmazandók.

A törvényhatósági joggal felruházott városokban az adókötelesek összeírását a pénzügyminiszter rendeletéhez képest a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) felügyelete és ellenőrzése alatt összeíró bizottságok teljesítik.

A pénzügyminiszter jogosult az adókötelesek összeírását akár általánosságban, akár egyes helyeken pénzügyi közegekkel vagy azok közreműködésével végeztetni.

16. § Az 1909. évi X. tc. 32. §-át a következő új bekezdés egészíti ki:

Az adókötelesek összeírását, az összeírás módozatát és terjedelmét, illetőleg az adóösszeírási munkálatok ellátására vonatkozó eljárást a pénzügyminiszter rendeleti úton szabályozza.

17. § Az 1909. évi X. tc. 36. §-ának első bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Aki vallomását az előírt határidőben nem adja be, a kivetés során megállapított adónak 10%-át, ha pedig a vallomás beadására hozzá intézett felhívásnak sem tesz eleget, a megállapított adónak 100%-át fizeti pótlék fejében, amelyet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adóval egyszerre állapít meg s a kivetési lajstromba is bevezet. Ha azonban az adózó adójának elsőfokú megállapításáig igazolja, hogy vallomását vétlen mulasztásából nem adhatta be, avagy a hozzá intézett felhívásnak hibáján kívül nem felelhetett meg, a pótlék kivetése mellőzendő.

18. § Az 1909. évi X. tc. 37. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

A jövedelemadót első fokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki.

19. § Az 1909. évi X. tc. 44. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adózó jövedelmének megállapításánál a fél vallomásában foglalt, az összeíró közegek által előterjesztett, valamint az általa esetleg beszerzett adatokat lelkiismeretesen mérlegeli. Amennyiben beható vizsgálat után a vallomásnak helyességére, vagy az adóköteles jövedelme nagyságára nézve kételyei lennének, eljárásában arra törekszik, hogy mindazokat a ténykörülményeket felderítse, amelyeknek ismerete a jövedelem helyes és a valóságnak megfelelő felbecsüléséhez okvetlen szükséges.

E célból joga van a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek):

1. az adózót megidézni és a jövedelem megbecslésére vagy megállapítására vonatkozó adatok és körülmények felől kikérdezni, észrevételeinek és esetleges kifogásainak előterjesztésére felhívni;

2. az adózótól egyes meghatározott kérdésekre írásban is felvilágosítást kivánni;

3. a jövedelem megbecslése céljából tanukat és szakértőket megidézni és meghallgatni;

4. az olyan adózótól, aki a kereskedelmi törvény rendelkezései szerint könyveket tartozik vezetni, vagy aki saját beismerése szerint kereskedelmi vagy gazdasági könyveket vezet, a hiteles nyereségveszteség számla bemutatását követelni;

5. a könyvvizsgálatot végzésileg elrendelni, ha azt szükségesnek tartja, vagy a fél azt kéri;

6. különösen megokolt esetben az üzleti könyveknek vagy azok egy részének a könyvvizsgálat megtartásáig leendő lefoglalását végzésileg elrendelni.

A könyvvizsgálatot elrendelő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Az üzleti könyveknek, vagy azok egy részének lefoglalását elrendelő végzés ellen, annak kézbesítését követő 8 nap alatt - birtokon kívül - a pénzügyminiszterhez intézendő fellebbezésnek van helye.

A könyvvizsgálatot a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által megállapított és az adózóval közölt napon rendszerint az adózó üzletében vagy lakásán, esetleg a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) kell foganatosítani. Az átvizsgálást titoktartás kötelezettsége mellett az adózó vagy megbizottja jelenlétében pénzügyi tisztviselő teljesíti.

A könyvvizsgálat eredményéről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyben az adóköteles jövedelem megállapítására vonatkozó számszerű, de az üzleti titokra ki nem terjedhető adatokon és az adózónak s a könyvvizsgálattal megbizott tisztviselőnek erre nézve tett észrevételein kívül az is felemlítendő, hogy az üzleti könyvek vezetése általában véve milyen és hogy e könyvek mennyiben érdemelnek hitelt.

A könyvvizsgálat eredményét a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) szabadon mérlegeli s amennyiben a könyvvizsgálat után sem találja az adózó állításait bebizonyítottnak, a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján határoz.

Ugyanígy jár el, vagyis csak a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján határoz a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) akkor is, ha a fél a kitűzött határidő alatt a hozzá intézett felhívásnak nem felel meg.

Ha a fél meghallgattatását kéri, akkor a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) meg kell őt idéznie és előterjesztését meg kell hallgatnia.

20. § Az 1909. évi X. tc. 45., 46. és 47. §-aiban a „bizottság” és az „adókivetőbizottság” szavak helyébe mindenütt a „pénzügyigazgatóság (adófelügyelő)” szavakat kell tenni.

21. § Az 1909. évi X. tc. 46. §-ának utolsó bekezdése után következő rendelkezések lépnek:

A tanunak, szakértőnek, valamint a könyvvizsgálattal megbízott tisztviselőnek szabályszerűen megállapított költségeit az államkincstár viseli. Ha azonban az adóköteles fél üzleti könyveinek megtekintését maga ajánlotta fel, illetőleg a tanunak vagy szakértőnek kihallgatását maga kérte és az elrendelt bizonyító eljárás során állításai részben vagy egészben valótlanoknak bizonyultak, a felmerült költségek őt terhelik.

A marasztaló határozatot első fokon a pénzügyigazgatóság mondja ki, s határozata ellen 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez van fellebbezésnek helye.

22. § Az 1909. évi X. tc. 48. §-a helyébe lép:

A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a beérkezett vallomások, az összeírás adatai és az egyéb módon beszerzett adatok alapján minden egyes adózóra a részletes és teljes kiszámítási munkálatot magában foglaló tervezetet készít. A tervezetek elkészültével, az azok értelmében kivetendő adóösszegeket a megfelelő adópótlékok összegeivel együtt, községenkint külön-külön lajstromba foglalja és a lajstromot szabályszerűen lezárva, azt nyolc napon át közszemlére téteti ki. Erről a község lakosait a községben szokásos módon előzetesen azzal értesíti, hogy a lajstromot mindenki megtekintheti és az abban foglalt adóösszegekre vonatkozólag - és pedig úgy a saját, mint mások adóját illetőleg - írásbeli észrevételeit a lajstrom közszemlére tételének utolsó napját követő 15 napon belül a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) benyujthatja.

A közszemlére kitétel után a beérkezett észrevételek alapján felülvizsgált és esetleg időközben a pénzügyi hatósághoz még pótlólag beérkezett adatok alapján esetleg megváltoztatott tervezeteket, valamint a meg nem változtatott s meg nem fellebbezett tervezeteket is, mint határozatokat az adókötelesekkel és pedig a módosításokra is kiterjeszkedő megokolás kiséretében oly figyelmeztetéssel kell közölni, hogy a határozat ellen annak kézbesítését követő 15 nap alatt a felszólamlási bizottsághoz címzett és a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) beadható fellebbezésnek van helye.

Az adóköteles fél a fellebbezésében foglalt állításait köteles bizonyítani, illetőleg az állításainak igazolására szolgáló bizonyítékokat már a fellebbezésben köteles megjelölni.

A fellebbezésnek nincsen halasztó hatálya.

A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) köteles a fellebbezésekkel együtt valamennyi határozatát, tehát a meg nem fellebbezetteket is, a fentebb említett írásbeli észrevételekkel együtt a felszólamlási bizottságok elé terjeszteni.

Ha az adófelszólamlási bizottság úgy találja, hogy valamely meg nem fellebbezett határozat meghozatalánál az írásbeli észrevételeket a kincstár javára nem vették kellően figyelembe, vagy, hogy valamely meg nem fellebbezett határozatban megállapított adóköteles jövedelem a fél valószínű jövedelménél kevesebb, az illető adózót beidézheti és az adót felemelheti.

23. § Az 1909. évi X. tc. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) véghatározata ellen beadott fellebbezés felett az adófelszólamlási bizottság határoz.

24. § Az 1909. évi X. tc. 55. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Adófelszólamlási bizottságot kell alakítani minden vármegye székhelyén és minden törvényhatósági joggal felruházott városban.

A pénzügyminiszternek joga van a mutatkozó szükséghez képest úgy a vármegyék, mint a törvényhatósági joggal felruházott városok területére több adófelszólamlási bizottságot is alakítani és azok kerületét és székhelyét meghatározni.

Az adófelszólamlási bizottság három év tartamára alakul.

Az adófelszólamlási bizottság nyolc rendes és hét póttagból áll. Ezek közül az elnököt a belügyminiszter nevezi ki. Három rendes és három póttagot a pénzügyminiszter nevez ki. Négy rendes és négy póttagot a törvényhatóság választ.

Azokban a törvényhatóságokban, amelyeknek területén kereskedelmi és iparkamara székhelye van, az adófelszólamlási bizottságba az illető törvényhatóság helyett egy rendes és egy póttagot a pénzügyminiszter felhívására az illető kereskedelmi és iparkamarának kereskedelmi és ipari osztálya az 1886. évi VI. tc. 18. §-ához képest teljes ülésben a kereskedők és iparosok közül választ. Ahol ügyvédi kamara székhelye van, egy rendes és egy póttagot a törvényhatóság helyett az ügyvédi kamara közgyűlése is választ.

Az elnök helyettesét a rendes tagok közül a pénzügyminiszter jelöli ki.

Kinevezhető, illetve megválasztható minden magyar állampolgár, aki polgári és politikai jogainak teljes élvezetében van és az illető felszólamlási bizottság kerületében lakik. A bizottság egybeállításánál különös figyelmet kell fordítani arra, hogy abban a különböző foglalkozások lehetőleg arányosan legyenek képviselve s a pénzügyminiszter a kinevezéseinél a mezőgazdasági érdekeltség képviseletéről megfelelően gondoskodni tartozik. A kinevezett tagok közül kettőnél több tényleg alkalmazott tisztviselő nem lehet. Az adófelszólamlási bizottság tagja csak az lehet, aki vagy jövedelemadó, vagy IV. osztályú kereseti adó fizetésére kötelezett.

Aki bizottsági taggá választatik vagy kineveztetik, e megbizatásnak teljesítését alapos ok nélkül nem tagadhatja meg, kivéve ha ily megbizatásban már részesült és azt az előző időszakban teljesítette is.

A pénzügyminiszter az adófelszólamlási bizottság tagjait, illetőleg a belügyminiszter az elnököt a három évre szóló megbizatás alól időközben is felmentheti, ha az illetők a fennálló törvényes rendelkezések ellenére és a közérdek súlyos sérelmére járnak el. Az ily módon felmentett tag helyére ugyanaz a miniszter nevez ki, illetve ugyanaz a törvényhatóság vagy érdekképviselet választ új más tagot, akinek kinevezése, illetve amelynek választása folytán a tag eredetileg megbizatását nyerte.

Az előző bekezdés eseteiben, valamint máskor is, ha a bizottság megalakulása után valamelyik tagjának megbizatása bármi okból megszűnik, a helyére kinevezett vagy megválasztott tag megbízatása a három évi időszakból még hátralévő időnél tovább nem tarthat.

A bizottság előadója szavazati jog nélkül a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) kiküldötte.

A bizottságnak ügyvéd tagjai a saját bizottságuk előtt feleket nem képviselhetnek.

A bizottság tagjai az elnökkel együtt az első ülésben, s amennyiben azon mindannyian meg nem jelentek volna, mindenesetre működésök megkezdése előtt a következő ünnepélyes fogadalmat tartoznak letenni:

„Én N. N. becsületemre fogadom, hogy a megbizatásommal járó feladatok teljesítésében lelkiismeretesen és részrehajlás nélkül a törvény értelmében fogok eljárni és az annak során az adózó viszonyairól tudomásomra jutott adatokat szigorúan titokban fogom tartani.”

A titoktartás a bizottsági előadót és szakértőt is kötelezi. A tárgyalási iratokat szintén hivatalos titokként kell kezelni.

A bizottság tagjai a pénzügyminiszter által rendeleti úton megállapítandó napidíjat húznak az államkincstártól. Ezek a napidíjak a bizottság működése helyén lakó tagoknak csak azokra a napokra járnak, amelyeken a bizottság tárgyalásain részt vesznek.

A bizottság működése helyén nem lakó tagoknak működésük egész tartamára, beleértve az utazási időt is, jár a napidíj.

A bizottság működési helyén nem lakó bizottsági tagok továbbá az oda- és visszautazásra vasúton II. osztály, gőzhajón pedig I. osztályú vitelbért és szabályszerű bérkocsidíjat is felszámíthatnak. Tengelyen való utazásoknál a kilométerenként járó fuvardíjat a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

Tárgyalási helyiségről, annak fűtéséről, világításáról és tisztításáról a törvényhatóság első tisztviselője tartozik gondoskodni abban az esetben, ha állami épületben nincs alkalmas helyiség.

25. § Az 1909. évi X. tc. 58. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

A felszólamlási bizottság a hozzá érkezett fellebbezéseket és az azokra vonatkozó tárgyalási iratokat behatóan megvizsgálja (59. §) és miután minden felmerülhető kételyt felderített, a fellebbezés felett határoz.

A felszólamlási bizottság határozatának meghozatalánál nincs a fellebbezésben megjelölt határokhoz kötve, hanem ha tárgyalásai közben előbb nem ismert adatok merülnek fel, ezeknek mérlegelésével az első fokon megállapított adótételt felemelheti vagy leszállíthatja.

A 45-46. §-ok határozatai az adófelszólamlási bizottságra is kiterjednek.

A nem érdekeltek kizárásával a bizottság mindenkor zárt ülésben tárgyal, sőt bármelyik tagjának kivánatára határozatának meghozatalánál - az előadón kívül - még az érdekeltek sem lehetnek jelen. Ilyen esetben azonban az előadó újabb, a tárgyaláson jelen volt adóköteles előtt meg nem említett érveket nem hozhat fel.

A bizottság határozatképességéhez az elnökön és előadón kívül legalább négy tag jelenléte szükséges. Ha ennyi tag nem jelenne meg, az elnök a szükséghez képest póttagot hiv be.

Ameddig a bizottság elnökének vagy valamely bizottsági tagnak fel- vagy lemenő ágbeli rokonának vagy sógorának, vagy harmadfokig terjedő oldalrokonának, végül illetményt (ellátást) adójának jövedelemadójáról van szó, az illető tag köteles az ülésről távozni. Ily esetekben az elnök helyét helyettesének vagy valamelyik bizottsági tagnak adja át.

A bizottság határozatát szótöbbséggel hozza. Az elnököt mindenkor megilleti a szavazat joga; ha az elnök szavazatával a szavazatok egyenlően oszlanak meg, az a vélemény válik a bizottság határozatává, amelyhez az elnök szavazatával járult.

A bizottság üléseiről jegyzőkönyvet kell vezetni.

A bizottság ügyrendjét a továbbiakban a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

26. § Az 1909. évi X. törvénycikk 59. §-ának 4. pontja helyébe lép:

4. könyvvizsgálatot elrendelni, ha azt szükségesnek tartja, vagy a fél azt kéri. A könyvvizsgálatot elrendelő határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

27. § Az 1909. évi X. törvénycikk 61. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Az adófelszólamlási bizottság határozata ellen minden esetben panasszal élhet úgy az adózó, mint a bizottság előadója.

A panaszt az 1896. évi XXVI. tc. értelmében a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) kell benyújtani, s azt a közigazgatási bíróság mindenkor a nyilvánosság kizárásával tárgyalja.

A panasznak nincsen halasztó hatálya.

28. § Az 1909. évi X. törvénycikk 62. §-a helyébe lép:

Az adókivetés befejezte után adókötelessé vált személyek rendszerint csak a következő évben kerülnek adó alá.

E szabály alól kivétetnek és évközben is adókötelesekké lesznek a következő személyek:

1. Az 1. §-nak 5. és 6. pontjában említett jogi személyek. Az 1. § 5. pontjában említett vállalatokkal szemben azonban az első mérleg elkészültéig az adó kivetése szünetel. A mérleg elkészültével az annak alapján megállapított adóköteles jövedelem alkotja a vállalat első és második évére szóló adóalapot. Ha a mérleg csonka év eredménye, az adóalap teljes évre kerekítendő ki, azonban az egész évre kikerekített jövedelem után kivetett adóból az adóköteles terhére csupán azt az összeget lehet előírni, amely a jövedelem keletkezését követő hónap elejétől az év végéig esik.

2. A külföldön lakó és még nem adózó magyar állampolgárok, valamint a még nem adózó külföldiek, amennyiben évközben válnak adókötelesekké.

A 2. alatt említett adókötelesek a bevallást, valamint a jelen törvény 30. § 3. pontjában említett és a szolgálatadó által kiállítandó kimutatást a jövedelem keletkezésétől számítandó 15 nap alatt kötelesek a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) beadni.

Jövedéki kihágás esetében a pótkivetés, még pedig minden évre külön, csak a megrövidített vagy elhallgatott egy évi adóköteles jövedelem megállapítására terjed ki, amely jövedelem, ha a fél abban az évben egyéb jövedelme után már adózott, ahhoz hozzászámítandó és az adótétel megfelelően helyesbítendő.

29. § Az 1909. évi X. törvénycikk 63. §-a helyébe lép:

Ha a jövedelemadó beszedése a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megítélése szerint veszélyben forog, úgy a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) - a 22. §-ban szabályozott rendes adókivetés bevárása nélkül - köteles a jövedelemadó kivetése és biztosítása iránt soronkívül intézkedni. Az adókötelest ebben az esetben is fel kell hívni bevallás beadására s ha ez sikerre vezet, úgy a bevallás és a rendelkezésre álló adatok, ellenkező esetben kizárólag az utóbbiak alapján az adó elsőfokú megállapítására és biztosítására vonatkozólag határozat készítendő s a féllel szabályszerűen közlendő. A vallomás be nem adása esetében adópótlék is alkalmazandó.

Az adó alapjául, amennyiben az adóévet megelőző évi eredmény nincs, az adóévben elért és előreláthatólag még elérendő eredményt kell venni.

A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) ilyen határozata ellen is az adófelszólamlási bizottsághoz intézendő fellebbezésnek van helye, mely a határozat kézbesítését követő 15 napon belül adandó be. A fellebbezésnek halasztó hatálya ez esetben sincsen.

A biztosítandó összeget az adóköteles fél a határozat kézbesítését követő 15 nap alatt köteles befizetni, ellenkező esetben ez az összeg tőle a közadók módjára hajlandó be.

A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megkeresésére a biztosítandó összeget a fél ingatlanaira a telekkönyvi hatóság által a veszély igazolása nélkül a 15 nap letelte előtt is lehet jelzálogilag biztosítani, az ingatlan végrehajtás elrendelésének azonban mindaddig nincsen helye, amíg a jövedelemadó nincs jogerősen kivetve.

A biztosítást elrendelő végzés ellen 15 napon belül birtokon kívül fellebbezésnek van helye a pénzügyminiszterhez.

30. § Az 1909. évi X. törvénycikk 64. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Az adókötelezettség megszűnik:

1. természetes személyeknél az adózó halála vagy az adókötelezettséget megszüntető kivándorlás folytán annak a hónapnak végével, amelyben ezek az esetek bekövetkeztek;

2. az adó fizetésére kötelezett vállalatoknál, társulatoknál, intézeteknél és egyáltalán az adó alá eső nem természetes személyeknél annak a hónapnak végével, amelyben ebbeli minőségük megszűnik.

Ha az adóköteles halálával a vele szemben megállapított adóalap nem szűnik meg teljesen, a kivetett adónak a fennmaradt és a megszünt jövedelmek egymáshoz való arányában helyesbített része az év végéig a hagyatékból még akkor is tovább fizetendő, ha az örökösök maguk között meg is osztoztak. A hagyatékot terhelő ezen adóért - örökségük erejéig - az örökösök egyetemlegesen szavatolnak.

Az adó törlésére, illetőleg apasztására irányuló bejelentés az igény beálltától számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) nyújtandó be, amely afölött első fokon határoz. Késedelem esetében a törlés, illetőleg az adóleszállítás csak a bejelentés napjától adható meg.

A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozata ellen annak kézbesítését követő 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához fellebbezéssel, ennek határozata ellen pedig a m. kir. közigazgatási bírósághoz intézendő panasszal lehet élni.

31. § Az 1909. évi X. törvénycikk 65. §-a helyébe lép:

Ha a jövedelem az adóévben az adóalanytól függetlenül bekövetkezett rendkívüli körülmények folytán oly módon csökkent, hogy az adónak behajtása a fél anyagi helyzetét lényegesen megrontaná, az apadást előidéző esetnek bekövetkeztével még nem esedékes adónak aránylagos része vagy annak teljes összege is kivételesen elengedhető.

Az elengedésre irányuló folyamodványok az adóév végéig az illetékes pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) nyujtandók be. A kérvény felett elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határoz, ennek határozata ellen 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához panasznak van helye. Méltánylást érdemlő esetekben a pénzügyminiszter az elengedésre irányuló folyamodványok benyújtására megállapított határidőt meghosszabbíthatja, illetőleg az azután beadott kérvényeket a tárgyalás alapjául elfogadhatja.

A felmenők és lemenők között ellenszolgáltatás mellett, vagy anélkül bármely okból történt vagyonátadás adóelengedésre okul nem szolgál, az átvevő azonban a vagyon erejéig az átadó terhére kivetett jövedelemadóért szavatol.

32. § Az 1909. évi X. törvénycikk 66-69. §-ai nem lépnek életbe.

33. § Az 1909. évi X. törvénycikk 70. §-ának első sorából az „illetőleg a 62. § utolsó bekezdésében” szavak törlendők.

Az első bekezdésben említett „100 K-ig terjedhető” rendbírság helyett „5 000 K-ig terjedhető” rendbírság szavak teendők.

34. § Az 1909. évi X. törvénycikk 71. §-ának első bekezdése a következő mondattal egészül ki:

Aki a vizsgálatot megakadályozza, vagy meghiusítja, vagy a nyereségveszteségszámla bemutatását megtagadja, szintén jövedéki kihágást követ el, amennyiben ez az eljárása nem esik szigorúbb beszámítás alá. Amennyiben nem állapítható meg az az összeg, amellyel a kincstár megkárosíttatott, 1 000 K-tól 50 000 K-ig terjedhető pénzbüntetésnek van helye.

35. § Az 1909. évi X. törvénycikk 72. §-a következőleg egészíttetik ki:

A jövedelemadót azonban külön adófőkönyvben, naplóban és adóívben kell könyvelni és kezelni. A további eljárást a pénzügyminiszter rendeletileg szabályozza.

36. § Az 1909. évi X. törvénycikk 74. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

A jövedelemadó után semmiféle más állami vagy helyhatósági adó, illetőleg pótadó sem vethető ki.

37. § Az 1909. évi X. törvénycikk 75. §-a helyébe lép:

A jövedelemadó a hadmentességi díjnak kivetésénél az adóalaphoz számítandó.

38. § Az 1909. évi X. törvénycikk 76. §-a helyébe lép:

A tőkekamat- és járadékadóról szóló 1909. évi VII. törvénycikknek és az általános kereseti adóról szóló 1909. évi IX. törvénycikknek mindazokat a rendelkezéseit, melyekre az 1909. évi X. törvénycikk hivatkozik, a hivatkozásnak megfelelő vonatkozásban a jövedelemadó kivetésénél megfelelően alkalmazni kell.

39. § A jövedelemadó a legtöbb adót fizetőkről az 1872. évi XXXVI. törvénycikk, az 1886. évi XXI. törvénycikk és 1886. évi XXII. törvénycikk rendelkezéseihez képest készítendő névjegyzékek összeállításánál nem veendő számításba.

40. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a nem magyar közigazgatás alatt álló (megszállott) területről származó jövedelemnek, valamint az ilyen jövedelmet terhelő kiadásoknak, úgyszintén a nem magyar közigazgatás alatt álló (megszállott) területen lakó adózót a magyar közigazgatás alatt álló területről megillető jövedelemnek, valamint az ilyen jövedelmet terhelő kiadásoknak miként leendő számba vétele és megadóztatása tekintetében az általános szabályoktól eltérő és az adózókra nézve kedvezőbb rendelkezéseket tehessen.

41. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy új adókivetést rendelhessen el azokban az esetekben, midőn megállapíttatik, hogy a félnek vagy az egy adóalanyt alkotó közös háztartásnak adóköteles jövedelme a jövedelemadóról szóló törvényes rendelkezések ellenére:

a) egészben vagy részben több helyen és mindenütt tévesen lett megadóztatva,

b) csak részben lett megadóztatva és a fél ellen az 1909. évi X. törvénycikk 71. §-a szerint jövedéki büntető eljárás megindításának nincs helye.

Ezekben az esetekben a fél - és pedig legkésőbb a helytelen kivetés évének lejártától számított harmadik év végéig - végzésileg megfelelően értesítendő és záros határidő alatt - a jogkövetkezmények terhe mellett - vallomás beadására hivandó fel.

A jelen szakasz a) pontja esetében a fél is kérheti - és pedig legkésőbb a helytelen kivetés évének lejártától számított harmadik év végéig - az új adókivetést.

Az új adókivetést a fél kérelmének beérkeztétől, illetőleg az értesítés kézbesítésétől számított két év alatt kell foganatosítani. Az új adókivetéssel egyidejűleg a helytelenül kivetett megfelelő adót törölni kell.

A jelen szakasz b) pontja alapján nincsen helye új adókivetésnek, amikor olyan jövedelemről van szó, amely önkezelt földbirtoknak már megadóztatott jövedelméből, - továbbá a saját (haszonélvezett) házban birt lakásnak már megadóztatott haszonértékéből - végre az adóköteles fél által rendszeresen folytatott valamely haszonhajtó foglalkozásnak már megadóztatott jövedelméből származik, még akkor sem, ha a jogerős adóztatás során megállapított ez a jövedelem a valóságosnál kisebb is.

42. § Ha az 1918. és 1919. évek rendkívüli eseményei következtében az említett évek valamelyikében az adózót megillető, de elmaradt jövedelem vagy annak egy része később folyt be vagy folyik be, az adózónak joga van akár az 1918. és 1919. évi adókivetés során kérni azt, hogy az így utólag befolyt jövedelem vagy jövedelemrész az illető évnek adóalapjába bevonassék, akár az 1918. és 1919. évi jövedelemadó jogerős megállapítása után kérni azt, hogy az illető évi jövedelemadó megfelelően helyesbíttessék.

Az 1918. vagy 1919. évi adóalapba így beszámított jövedelmet vagy jövedelemrészt annak az évnek jövedelméből, amelyben az tényleg befolyt, le kell vonni, illetőleg az adóalap megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.

Az 1918. vagy 1919. évi jogerősen kivetett jövedelemadónak helyesbítésére irányuló kérvényeket az 1921. év végéig lehet benyújtani. A kérvények felett első fokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határoz, ennek végzése ellen a kézbesítést követő 15 nap alatt az adófelszólamlási bizottsághoz fellebbezéssel, ennek határozata ellen pedig a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasszal lehet élni.

A pénzügyminiszter méltánylást érdemlő esetekben ezt a határidőt meghosszabbíthatja, illetőleg az azután beadott kérvényeket érdemleges tárgyalás alapjául elfogadhatja.

43. § E törvény életbelépte napjával hatályukat vesztik:

az 1909. évi X. törvénycikk 1. §-ának 9. pontja, 5. §-ának 5., 7. és 12. pontjai, a 8. §-a, a 12. §-ának 10. pontja, a 15. § d) pontja, a 19., 23. és 25. §-ai, 28. §-ának 3. és 4. pontjai, a 29., 34., 35., 38-43. és 49-52. §-ai,

az 1912. évi LIII. törvénycikk 18-23. §-ai,

az 1916. évi XXVI. törvénycikk valamennyi rendelkezése,

az 1918. évi IX. törvénycikk 1-3. §-ai, 23. §-ának a jövedelemadóra vonatkozó rendelkezései és 29. §-a.

A visszamenőleges adóztatásoknál - az alábbi eltérésektől eltekintve - általában ezeknek a hatályon kívül helyezett törvényeknek anyagi rendelkezéseit kell alkalmazni, azonban a kivetési eljárást illetőleg ilyenkor is kizárólag az ebben a törvényben foglalt alaki jogszabályok az irányadók.

Ha az 1918. és 1919. évi jövedelemadó elsőfokú kivetése már a jelen törvény hatálya alatt történik, akkor a jelen törvénynek 5. és 7. §-a, továbbá a 12. § 3. pontja is alkalmazandó, viszont az 1909. évi X. törvénycikk 23. §-át nem kell alkalmazni.

A jövedelemadónak az 1920. évre vonatkozó kivetése az 1921. évben lesz foganatosítandó, amikor is az 1920. évi jövedelemadót az 1921. évre vonatkozó kivetéssel egyidejűleg, de elkülönített összegekben kell kivetni.

Az 1920. évi jövedelemadó kivetése során - a jelen törvény 6. §-ában foglalt rendelkezések mellőzésével - átmenetileg nem az adóévet megelőző naptári évnek, illetőleg az adóévet megelőző naptári évben lezárt gazdasági (üzleti) évnek tiszta jövedelmét, hanem az adóévnek, vagyis az 1920. évnek, illetőleg az adóévben lezárt 1919/1920. gazdasági (üzleti) évnek már ismert tiszta jövedelmét kell venni.

MÁSODIK FEJEZET

A vagyonadóra vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

44. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 1. §-a azzal egészíttetik ki, hogy vagyonadót kötelesek fizetni:

7. azok a külföldi vállalatok (részvénytársaságok, részvényekre alakult betéti társaságok, korlátolt felelősségű társaságok, szövetkezetek és biztosítási vállalatok), amelyeknek, mint ilyeneknek, a magyar állam területén bejegyzett cégük nincs és ennek folytán nem tartoznak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója alá, hanem a kereseti adó III. osztályában adóznak. E vállalatok vagyonadókötelezettségét ugyanazok a rendelkezések határozzák meg, amelyek a magyar állam területén nem lakó vagy tartózkodó külföldi állampolgárok adókötelezettségére nézve ennek a szakasznak 4. pontjában foglaltatnak;

8. a fel nem osztott hagyatékok, ide értve a nyugvó örökségeket is.

45. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 5. §-ának 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

5. azok a személyek, akiknek nincsen 20 000 K-t meghaladó értékű adóköteles tiszta vagyona.

46. § Az 1915. évi XXXII. törvénycikk 8. §-ának utolsó bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Az életbiztosítási tőkék, továbbá az életjáradékoknak, valamint az 1909. évi VII. törvénycikk 1. §-ának 4. pontjában felsorolt járadékszerű bevételeknek megfelelő tőkék általában nem esnek a jelen törvény rendelkezései alá és nem szolgálnak adóalapul.

Ellenben a vagyonadó alapjául szolgálnak:

1. azok az összegek, amelyek életbiztosítási vagy életjáradék-kötvényekre - és pedig akár a kötvény egész összegére, akár annak egy részére - egyszersmindenkorra esedékes díjul fizettettek le;

2. azok az összegek, amelyek életbiztosítási vagy életjáradék-kötvényekre, az esedékesség előtt több mint egy évi időre eső díj gyanánt tartozatlanul előre befizettettek;

3. azok az életjáradékok, amelyeket az adózó átengedett ingatlan vagyontárgyak fejében akár biztosító intézettől, akár mástól élvez. Ily esetben a vagyonadó alapjául az átengedés időpontjában mutatkozó érték szolgál.

Az élet- és járadékbiztosítással foglalkozó intézetek kötelesek azokat a biztosítási ügyleteket, amelyekre egyszersmindenkorra esedékes avagy előzetes díjfizetések történtek, a pénzügyminisztériumnak évenkint kimutatni. Ez a kötelezettség a külföldi biztosító intézetek magyarországi fióktelepeire (képviseleteire) a Magyarországon szerzett oly ügyleteket illetőleg is kiterjed, amelyekre vonatkozólag a kötvények külföldön állíttattak ki.

47. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 9. §-ának helyébe lép:

Az adó alá eső vagyont az adóévet közvetlenül megelőző naptári év utolsó napján meglevő állaga szerint kell bevallani, illetőleg összeírni. Az olyan üzleteknél, amelyeknél szabályszerű üzleti könyveket vezetnek és rendes évi mérlegek készülnek, a naptári év utolsó napja helyett az adóévet megelőzőleg lejárt gazdasági (üzleti) év utolsó napján mutatkozó állag irányadó, ha a gazdasági (üzleti) év a naptári évtől eltér.

Az a körülmény, hogy az adóköteles vagyonnak csak értéke van, de jövedelme nincs, nem érinti sem a bevallási, sem az adózási kötelezettséget.

48. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 10. §-a következőkkel egészíttetik ki:

Az 1914. évi augusztus hó 1-e óta visszterhes szerződéssel megszerzett ingó és ingatlan vagyontárgyak értékelésénél a szerzési ár az irányadó, ha az előző bekezdések szerint megállapított átlagos forgalmi érték annál kisebb és az adózó nem igazolja, hogy az illető vagyon értéke azóta alászállott.

Az előző bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni azokban az esetekben is, amikor az üzem (üzlet) 1914. évi augusztus hó 1-je óta keletkezett vagy fejlesztetett.

A gazdálkodásnál vagy az üzemeknél a felszerelésnek (az élő és holt leltárnak) felújításához vagy rendes kiegészítéséhez szükséges beszerzések ugyanabban a háború előtti állapotnak megfelelő értékben veendők fel, mint a gazdaságnak vagy üzemnek a háború előtti időből eredő felszerelései.

49. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 13. §-a 2. pontjának hatodik bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Ha az ingatlan hozadéki értékének megállapítására a haszonbér szolgál alapul, a haszonbér összegének kell tekinteni: a haszonbérlő által fizetett, készpénzben meghatározott haszonbért, a haszonbérbeadó részére fenntartott egyéb hasznot, valamint a haszonbérlő által netán teljesítendő minden egyéb szolgáltatás értékét együttesen, amiből le kell vonni a jövedelemadóról szóló 1909. évi X. törvénycikk 12. §-ának 1-4. és 6. pontjaiban felsorolt kiadásokat, amennyiben azokat a haszonbérbeadó fizeti, továbbá a bérbeadott ingatlant terhelő földadót, házadót és ezek járulékait, az illetékegyenértéket és vízszabályozási járulékot, végül az ingatlant terhelő kegyúri terheket.

50. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 13. §-ának utolsó bekezdéseként kell felvenni:

4. A jelen szakasz 1. pontjában foglalt rendelkezéseket az erdők értékének megállapításánál is értelemszerűen alkalmazni kell.

51. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 15. §-ának végére új bekezdésül veendő fel:

Ha a városi ingatlanok, illetőleg a községi belsőségek értékének megbecslése az átlagos tiszta hozadék alapján történik, ennek húszszorosa veendő értéknek.

52. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 16. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

1. Belföldi papirpénz névértékben, a belföldi arany- vagy ezüstpénz, továbbá a rudakban fekvő arany és ezüst, valamint az idegen pénznemek forgalmi értékük szerint számítandók.

2. Az államadóssági kötvényeknek és egyéb értékpapiroknak az adóztatásnál alapul veendő forgalmi értékét - tekintet nélkül arra, hogy az illető értékpapirok belföldiek vagy külföldiek, továbbá, hogy a belföldi tőzsdén árfolyammal bírnak-e vagy sem - a pénzügyminiszter évenként kibocsátandó rendelet útján állapítja meg kötelező erővel.

Az 1915. évi január hó 1-ét megelőzőleg az adózó birtokában volt és igazoltan állandóan birtokában tartott értékpapiroknak értéke az 1914. évi legutolsó június havi tőzsdei jegyzés szerint veendő fel.

3. Minden más tőkekövetelést névérték szerint kell számítani, hacsak nincsenek olyan rendkívüli körülmények, amelyek a névértéktől eltérő számítást teszik megokolttá.

4. Drágaságok, ékszerek és egyéb értékes ingóságok, amennyiben azokat jelenlegi műbecsük alapján, vétel útján szerezték, vételáruknak megfelelően, egyébként forgalmi értéküknek megfelelően értékelendők.

53. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 18. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Az alábbi fokozatok szerint a vagyonadó összege:

Koronától Koronáig Korona
20 000 22 000 6
22 000 24 000 8
24 000 26 000 10
26 000 28 000 12
28 000 30 000 13
30 000 32 000 15
32 000 34 000 16
34 000 36 000 18
36 000 38 000 20
38 000 40 000 23
40 000 44 000 25
44 000 48 000 28
48 000 52 000 30
52 000 56 000 34
56 000 60 000 38
60 000 64 000 44
64 000 68 000 50
68 000 72 000 56
72 000 76 000 62
76 000 80 000 68
80 000 88 000 76
88 000 96 000 86
96 000 104 000 96
104 000 112 000 112
112 000 120 000 128
120 000 132 000 144
132 000 144 000 160
144 000 156 000 186
156 000 168 000 212
168 000 180 000 238
180 000 196 000 264
196 000 212 000 290
212 000 228 000 320
228 000 244 000 350
244 000 260 000 380
260 000 280 000 410
280 000 300 000 450
300 000 320 000 490
320 000 340 000 530
340 000 360 000 570
360 000 380 000 610
380 000 400 000 650
400 000 440 000 750
440 000 480 000 900
480 000 520 000 1 050
520 000 560 000 1 200
560 000 600 000 1 400
600 000 640 000 1 650
640 000 680 000 1 900
680 000 720 000 2 150
720 000 760 000 2 400
760 000 800 000 2 650
800 000 880 000 3 150
880 000 960 000 3 650
960 000 1 040 000 4 150
1 040 000 1 120 000 4 650
1 120 000 1 200 000 5 150
1 200 000 1 280 000 5 650
1 280 000 1 360 000 6 200
1 360 000 1 440 000 6 800
1 440 000 1 520 000 7 400
1 520 000 1 600 000 8 000
1 600 000 1 680 000 8 600
1 680 000 1 760 000 9 200
1 760 000 1 840 000 9 800
1 840 000 1 920 000 10 400
1 920 000 2 000 000 11 000
2 000 000 2 100 000 11 700
2 100 000 2 200 000 12 400
2 200 000 2 300 000 13 200
2 300 000 2 400 000 14 000
2 400 000 2 500 000 14 800
2 500 000 2 600 000 15 600
2 600 000 3 700 000 25 000
3 700 000 3 800 000 26 000
3 800 000 3 900 000 27 000
3 900 000 4 000 000 28 000
4 000 000 4 200 000 30 000
4 200 000 4 400 000 32 000
4 400 000 4 600 000 34 000
4 600 000 4 800 000 36 000
4 800 000 5 000 000 38 000
5 000 000 5 200 000 40 000
5 200 000 5 400 000 42 000
5 400 000 5 600 000 44 000
5 600 000 5 800 000 46 000
5 800 000 6 000 000 48 000
6 000 000 6 200 000 50 000
6 200 000 6 500 000 53 000
6 500 000 6 800 000 56 000
6 800 000 7 100 000 60 000
7 100 000 7 400 000 64 000
7 400 000 7 700 000 68 000
7 700 000 8 000 000 72 000
8 000 000 8 400 000 76 000
8 400 000 8 800 000 80 000
8 800 000 9 200 000 86 000
9 200 000 9 600 000 92 000
9 600 000 10 000 000 98 000
10 000 000 10 400 000 104 000
10 400 000 10 800 000 110 000
10 800 000 11 200 000 116 000
11 200 000 11 600 000 122 000
11 600 000 12.000 000 128 000
12 000 000 12 500 000 135 000
12 500 000 13 000 000 142 000
13 000 000 13 500 000 150 000
13 500 000 14 000 000 158 000
14 000 000 14 600 000 166 000
14 600 000 15 200 000 174 000
15 200 000 15 800 000 182 000
15 800 000 16 400 000 190 000
16 400 000 17 000 000 200 000
17 000 000 17 600 000 210 000
17 600 000 18 200 000 220 000
18 200 000 19 000 000 235 000
19 000 000 20 000 000 250 000
20 000 000 21 000 000 265 000
21 000 000 22 000 000 280 000
22 000 000 23 000 000 300 000
23 000 000 24 000 000 320 000
24 000 000 25 200 000 340 000
25 200 000 26 400 000 360 000
26 400 000 27 600 000 380 000
27 600 000 28 800 000 400 000
28 800 000 30 000 000 420 000
30 000 000 31 200 000 440 000
31 200 000 32 800 000 470 000
32 800 000 34 400 000 500 000
34 400 000 36 000 000 530 000
36 000 000 38 000 000 560 000
38 000 000 40 000 000 600 000

40 000 000 K-án felül 1.5%-ot kell fizetni vagyonadó fejében akként, hogy a fokozatok 200 000 K-nként emelkednek és minden megkezdett fokozat teljes 200 000 K-nak veendő.

A magasabb fokozatok alkalmazásánál a magasabb fokozat alkalmazásából eredő adótöbblet nem lehet nagyobb, mint a fokozatot meghaladó vagyonérték 5%-a.

Amennyiben az adókötelesnek, tőle független körülmények folytán, vagyoni viszonyaihoz képest aránytalanul nagy, a jövedelmet nem hozó vagy a normálisnál kisebb jövedelmet hozó vagyona, a vagyonadó kivetésénél a jövedelmet nem hozó vagyon részben vagy egészben figyelmen kívül hagyható, illetőleg a normálisnál kisebb jövedelmet hozó vagyonra való tekintettel az adó megfelelően kisebb összegben állapítható meg.

A vagyonadót a fenti tételek kétszeres összegében kell megállapítani azokkal az adózókkal szemben, akik a jövedelemadó tekintetében legkésőbb a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhívásában kitűzött határidő alatt nem adnak olyan számszerű vallomást, amelyben az egyes forrásokból eredő jövedelmüket egyenkint elkülönítve tüntetnék fel, vagy akik a kivetési eljárás során nem szolgáltatják be a jövedelemadó helyes kivetéséhez szükséges számszerű adatokat. Ha azonban az adózó a jogorvoslat során az egyes forrásokból eredő jövedelmeit egyenkint feltüntető számszerű vallomást ad, akkor a kétszeres összegben megállapított vagyonadót határozatilag, illetve ítéletileg egyszeresre kell leszállítani.

54. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 22. §-ának első bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

A vallomások tartalmát hivatalos titokként kell kezelni. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) azonban tartozik a vallomásokat az összeíró közegeknek kiadni, akik a vallomások adatait behatóan megvizsgálják és azokra észrevételeiket megteszik. A titoktartási kötelezettség az összeíró közegeket is terheli.

55. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 23. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

A vagyonadóra vonatkozó vallomások kiállítására és benyújtására nézve értelemszerűen alkalmazandók azok a rendelkezések, melyek a jövedelemadóra vonatkozó vallomások kiállítására és benyújtására nézve érvényben vannak.

56. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 24. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:

A vagyonadókötelesek összeírása a jövedelemadókötelesek összeírásával egyidőben teljesítendő.

Az összeírás foganatosítására, a vagyonadó kivetési előmunkálataira nézve azokat a szabályokat kell alkalmazni, amelyek a jövedelemadóra vonatkozólag érvényesek.

57. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 25. §-ának első bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

Aki vallomását az előírt határidőben nem adja be, a kivetés során megállapított adónak 10%-át, ha pedig a vallomás beadása végett hozzá intézett felhívásnak sem felel meg, 50%-át fizeti pótlék fejében, amelyet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adóval együtt állapít meg s a kivetési lajstromba is bevezet.

58. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 27. és 28. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

A vagyonadót évenként a jövedelemadóval egyszerre kell kivetni.

A vagyonadó kivetésére, valamint a jogorvoslatra nézve azokat a szabályokat kell alkalmazni, amelyek a jövedelemadóra érvényesek.

59. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 29. §-ának utolsó két bekezdése helyébe lép:

A pótkivetést a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) teljesíti. A jogorvoslati eljárást a 28. § szabályozza.

Pótkivetés esetében a vallomás az adófizetési kötelezettség keletkezésétől számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) adandó be. A beadás elmulasztása a 25. §-ban meghatározott pótlék alkalmazását vonja maga után.

Jövedéki kihágás esetében a pótkivetés, még pedig minden évre külön, csak a megrövidített vagy az elhallgatott adóköteles vagyon (vagyonrész) megállapítására terjed ki, amely vagyon (vagyonrész), ha a fél abban az évben egyéb vagyona után már adózott, ahhoz hozzászámítandó és az adótétel megfelelően helyesbítendő.

60. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 30. §-ának első, illetőleg utolsó bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

Az adókötelezettség megszűnik:

1. a természetes személyeknél kivándorlás folytán annak a hónapnak a végével, amelyben a kivándorlás bekövetkezett, feltéve azt, hogy a kivándorlás folytán az adókötelezettség teljesen megszűnik;

2. a nem természetes személyeknél annak a hónapnak a végével, amelyben ebbeli minőségük megszűnik.

A pénzügyigazgató (adófelügyelő) határozata ellen a kézbesítést követő 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához fellebbezéssel, ennek határozata ellen pedig a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasszal lehet élni.

61. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 31. §-ának második bekezdése helyébe lép:

Az elengedésre irányuló folyamodványok az adóév végéig az illetékes pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) nyujtandók be. A kérvény felett elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határoz, ennek határozata ellen a kézbesítést követő 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához fellebbezésnek, ennek határozata ellen pedig a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. Méltánylást érdemlő esetekben a pénzügyminiszter ezt a határidőt meghosszabbíthatja, illetőleg az azután beadott kérvényeket érdemleges tárgyalás alapjául elfogadhatja.

62. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 32. §-ának második bekezdése után új harmadik bekezdésként beillesztendő:

Aki a vagyonadó kivetése során az erre nézve érvényben levő rendelkezések értelmében elrendelt könyvvizsgálatot megakadályozza vagy meghiúsítja, vagy a nyereség-veszteségszámla bemutatását megtagadja, jövedéki kihágást követ el, amennyiben ez az eljárása szigorúbb beszámítás alá nem esik. Ha nem állapítható meg az az összeg, amellyel a kincstár megkárosíttatott, 1 000 K-tól 50 000 K-ig terjedhető pénzbüntetésnek van helye.

63. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 35. §-a helyébe lép:

A vagyonadó a hadmentességi díj kivetésénél az adóalaphoz számítandó.

64. § Az 1916. évi XXXII. törvénycikk 38. §-ának első bekezdése a következőkkel egészíttetik ki:

Ha valaki ellenérték nélkül (ajándék, örökség, hagyomány útján), vagy visszteher mellett 1916. évi október hó 17. óta olyan vagyont szerzett vagy szerez, amely az ország területén kívül kerül rendelkezésére és a fennálló törvényes rendelkezések szerint vagyonadó alá esik és a vagyon a szerzés után kinthagyatik, illetőleg kintmaradt, köteles ezt a vagyont és pedig a már megszerzett vagyonra nézve a jelen törvény életbelépése után 2 hónap alatt, az ezután megszerzendő vagyonra nézve pedig a szerzés után 15 nap alatt a pénzügyminiszternek írásban bejelenteni.

Méltánylást érdemlő esetben ezt a határidőt a pénzügyminiszter meghosszabbíthatja.

Aki ezt a bejelentést elmulasztja vagy valótlan bejelentést tesz, jövedéki kihágást követ el, amely az alábbi rendelkezések szerint büntetendő.

65. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy új adókivetést rendelhessen el azokban az esetekben, midőn megállapíttatik, hogy a félnek vagy az egy adóalanyt alkotó közös háztartásnak adóköteles vagyona a vagyonadóról szóló törvényes rendelkezések ellenére

a) egészben vagy részben több helyen és pedig mindenütt tévesen lett megadóztatva;

b) csak részben lett megadóztatva és a fél ellen az 1916. évi XXXII. törvénycikk 32. §-a szerint jövedéki büntető eljárás megindításának nincs helye.

Ezekben az esetekben a fél - és pedig legkésőbb a helytelen kivetés évének lejártától számított harmadik év végéig - végzésileg megfelelően értesítendő és záros határidő alatt - a jogkövetkezmények terhe mellett - vallomás beadására hivandó fel.

A jelen szakasz a) pontja esetében a fél is kérheti - és pedig legkésőbb a helytelen kivetés lejártától számított harmadik év végéig - az új adókivetést.

Az új adókivetést a fél kérelmének beérkeztétől, illetőleg a neki kézbesített értesítés kézhezvételétől számított két év alatt kell foganatosítani. Az új adókivetéssel egyidejűleg a helytelenül kivetett megfelelő adót törölni kell.

66. § A jövedelemadónak veszély esetében soron kívül leendő kivetésére és biztosítására vonatkozó szabályok a vagyonadóra is megfelelően alkalmazandók.

67. § E törvény életbelépésének napjával az 1916. évi XXXII. törvénycikk 19. §-a, továbbá az 1918. évi IX. törvénycikk 4-8. §-ai és 23. §-ának a vagyonadóra vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik.

A visszamenőleges adóztatásoknál - az alábbi eltérésektől eltekintve - általában ezeknek a hatályon kívül helyezett törvényeknek az anyagi rendelkezéseit kell alkalmazni, azonban a kivetési eljárást illetőleg ilyenkor is kizárólag a jelen törvényben foglalt alaki jogszabályok az irányadók.

Az 1919. évi kivetés során a vagyonadó - az 1918. évi IX. törvénycikk 30. §-a 1. pontjának utolsó bekezdésében említett esetekben - az 1918. évre is kivetendő.

Ha az 1918. és 1919. évi vagyonadó elsőfokú kivetése már a jelen törvény hatálya alatt történik, akkor a 46. és 52. §-okban foglaltak is alkalmazandók.

A vagyonadónak az 1920. évre vonatkozó kivetése az 1921. évben lesz foganatosítandó, amikor is az 1920. évi vagyonadót az 1921. évre vonatkozó kivetéssel egyidejűleg, de elkülönített összegekben kell kivetni.

Az 1920. évi vagyonadó kivetése során - a jelen törvény 47. §-ában foglalt rendelkezések mellőzésével - átmenetileg a vagyonadó alapjául szolgáló vagyont nem az adóévet megelőző naptári évnek, illetőleg az adóévet megelőzőleg lezárt gazdasági (üzleti) évnek utolsó napján meglevő állag szerint, hanem az adóévnek, vagyis az 1920. évnek, illetőleg az adóévben lezárt 1919/1920. gazdasági (üzleti) évnek utolsó napján mutatkozó állaga szerint kell bevallani, illetőleg összeírni.

HARMADIK FEJEZET

A hadinyereségadóra vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

68. § A hadinyereségadóról szóló törvényes rendelkezések a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal szemben oly módon maradnak hatályban, hogy ezek a vállalatok az 1920., 1921. és 1922. évben elért nyereségtöbbletük után nyereségtöbbletadót kötelesek fizetni.

Amelyik nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak gazdasági (üzleti) éve nem azonos a naptári évvel, a nyereségtöbbletadót az 1920/21., 1921/22. és 1922/23. gazdasági (üzleti) évben elért nyereségtöbblete után köteles fizetni.

A székhelyre való tekintet nélkül a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál nincs helye a megadóztatásnak arra az évre, amelyben a nyilvános számadásra kötelezett vállalat nyereségtöbblete 40,000 K-át nem halad meg.

69. § A természetes személyeknek és a jövedelemadó fizetésére kötelezett jogi személyeknek 1919. évi hadinyereségadóját az 1919. évi hadinyereségadóját az 1919. évi jövedelemadóval együtt kell kivetni.

70. § Az 1916. évi XXXIX. törvénycikk 4. §-a IV. pontjának első bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

IV. A hadi üzleti évek alatt a hadinyereségadó szempontjából adómentesen foganatosított leírások helytálló voltának megítélésénél a háború, a két forradalom, végül az ellenséges megszállások okozta rendkívüli értékcsökkenések és veszteségek, valamint a kizárólag a háborús üzlet érdekében szükségessé vált beruházások figyelembe veendők.

71. § Az 1918. évi IX. törvénycikknek a hadinyereségadóról szóló 13. §-a III. pontjának első bekezdése és VIII. pontjának első bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

III. Nincs helye az adókivetésnek abban az esetben, ha a jövedelemtöbblet 20,000 K-nál nem nagyobb.

VIII. Vallomást az köteles adni, akinek az évi adóköteles jövedelme a hadi évben a 30,000 K-t meghaladta.

72. § Az 1916. évi XXIX. törvénycikk 10. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Szolgálati és bérjárandóságokból és nyugellátásokból eredő bevételi többletek csak akkor esnek hadinyereségadó alá, ha ezek a bevételi többletek 40,000 K-át meghaladnak.

73. § Az 1916. évi XXIX. törvénycikk 25. §-ának első bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Ha a fél vallomását az előírt határidőben nem adta be, a kivetés során megállapított adónak 10%-át, ha pedig a vallomás be nem adása esetében hozzá intézett felhívásnak a vallomás utólagos beadására kitűzött határidő alatt nem felelt meg, vagy a vallomásnak hivatalosan megjelölt hiányait a kitűzött határidő alatt nem pótolta, vagy az adó kivetéséhez szükséges egyéb adatok beterjesztését megtagadta, illetőleg elmulasztotta, a megállapított adónak 50%-át fizeti pótlék fejében, melyet az adó kivetésére jogosított hatóság az adóval egyidejűleg állapít meg és a kivetési lasjtromba is bevezet. Ha azonban a fél a kivetésig igazolja, hogy vallomását vétlen mulasztás okából nem adhatta be avagy a hozzá intézett felhívásnak ez okból nem felelhetett meg, a pótlék kivetése mellőzendő.

Ha a kivetett adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, avagy évközben megszűnik, ennek megfelelően a pótlék is helyesbítendő, illetőleg törlendő.

Törlendő a pótlék akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során igazoltatik, hogy a mulasztás vétlen volt.

NEGYEDIK FEJEZET

Az I. és II. osztályú kereseti adóra vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

74. § Az 1875. évi XXIX. törvénycikk 7. §-a a következőképpen módosíttatik:

1. A segéd nélkül dolgozó önálló kézműiparosoknál (c) alosztály) az I. osztályú kereseti adónak a családfőre eső tétele 10-24 K helyett 100-240 K, illetőleg 8-20 K helyett 80-200 K, 8-16 K helyett 80-160 K, s 6-12 helyett 60-120 K.

2. A kis- és nagyközségekben segédekkel dolgozó kézműiparosoknál (f) alosztály) az I. osztályú kereseti adónak a családfőre eső tétele 10-24 K helyett 100-240 K, azonkívül minden segéd után 4-8 K helyett 40-80 K.

3. A segéd nélkül dolgozó önálló kézműiparosok, ha legalább 50%-os rokkantak, az 1. pontban említett adótételeknek felét fizetik.

75. § Az 1875. évi XXIX. törvénycikk 8. §-a első bekezdésének helyébe lép:

A kereseti adó I. osztályának g) alosztályába tartozó, állandó üzlethely nélkül működő házalók kereseti adó fejében fizetnek:

a) ha üzletüket Budapesten kívül gyalog folytatják, 150 K-át;

b) ha üzletüket segéd nélkül, egy lóval, vagy más igavonó állattal, illetőleg Budapesten gyalog folytatják, 400 K-át;

ezenfelül minden segéd után 100 K-át és minden ló vagy igavonó állat után 250 K-át.

76. § Az 1908. évi V. törvénycikk 6. §-ának első bekezdése helyébe lép:

A II. osztályú kereseti adónak a családfőre eső tétele:

ha az adóalap meghalad de nem nagyobb
6 Korona, 10 Koronát, 40 Koronánál
12 Korona, 40 Koronát, 100 Koronánál
20 Korona, 100 Koronát, 200 Koronánál
40 Korona, 200 Koronát, 400 Koronánál
60 Korona, 400 Koronát, 600 Koronánál
80 Korona, 600 Koronát, 800 Koronánál
100 Korona, 800 Koronát, 1 000 Koronánál
150 Korona, 1 000 Koronát, 1 500 Koronánál
200 Korona, 1 500 Koronát, 2 000 Koronánál
250 Korona, 2 000 Koronát, 3 000 Koronánál
300 Korona, 3 000 Koronát, 4 000 Koronánál
350 Korona, 4 000 Koronát, 5 000 Koronánál
400 Korona, 5 000 Koronát, 6 000 Koronánál
450 Korona, 6 000 Koronát, 7 000 Koronánál
500 Korona, 7 000 Koronát, 8 000 Koronánál
550 Korona, 8 000 Koronát, 10 000 Koronánál
600 Korona, 10 000 Koronát, 12 000 Koronánál
700 Korona, 12 000 Koronát, 15 000 Koronánál
800 Korona, 15 000 Koronát, 20 000 Koronánál
900 Korona, 20 000 Koronát, 30 000 Koronánál
1000 Korona, 30 000 Koronát, 50 000 Koronánál
1500 Korona, 50 000 Koronát, 100 000 Koronánál
2000 Korona, 100 000 Koronát meghaladja.

A közszolgálatban levők illetményei után eső IV. oszt. kereseti adó és járulékos adói az adóalap meghatározásánál számításba nem vehetők.

ÖTÖDIK FEJEZET

A III. osztályú kereseti adóra vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

77. § Az 1919. évre előírt, illetőleg kivetett III. osztályú kereseti adót - kivéve az alkalmi foglalkozások után előírt, illetőleg kivetett adót - annak ötszörös összegében újabb kivetés nélkül kell az 1920., 1921. és 1922. évekre előírni, ha az adó tárgya (az üzlet, haszonhajtó foglalkozás) az 1919. év végéig nem szűnt meg.

A haszonbérlők terhére a III. osztályú kereseti adót nem az ötszörös, hanem csak háromszoros összegben kell előírni.

Ez az eljárás nem alkalmazható s a III. osztályú kereseti adó csak egyszeres összegben irandó elő azoknál, akiknek adója a tényleges tiszta kereseti vagy üzleteredmény 10%-ában volt már megállapítva.

Az adót a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) írja elő, lajstromba vezeti be és a lajstromot azzal a felhívással téteti ki nyolc napig tartó közszemlére, hogy a három évi érvénnyel előírt adó ellen a nyolc nap leteltét követő 30 nap alatt a közvetlenül érdekelt adózó fél fellebbezést, bárki más pedig észrevételt intézhet a felszólamlási bizottsághoz. A felebbezést és az észrevételt a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) kell benyujtani.

A kellő időben beadott fellebbezések, illetőleg észrevételek felett az 1883. évi XLIV. törvénycikk 29. és 30. §-a értelmében alakított adófelszólamlási bizottság határoz.

Az elkésetten beadott felebbezést vagy észrevételt a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) visszautasítja.

78. § Ha a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) azt állapítja meg, hogy az adózó kereseti viszonyai az 1917., 1918. és 1919. években lényegesen javultak, vagy pedig a fél adóját már eredetileg is aránytalanul alacsonyan vetették ki, esetleg az adót időközben annyira mérsékelték, hogy mindezek következtében a 77. § első bekezdése szerint ötszörös, illetőleg a haszonbérlőknél háromszoros összegben előírandó adó mérve az arányos adóztatás szempontjából nem lenne megfelelő, s így az adónak újból való megállapítása szükséges, ezekben az esetekben nem alkalmazza a 77. §-ban foglaltakat, hanem az adózót tértivevény kíséretében postára adott ajánlott levélben felhívja, hogy az 1883. évi XLIV. tc. 15. §-a értelmében 15 nap alatt adjon be vallomást.

Hasonló eljárás követendő, és pedig minden esetben azokkal szemben, akik alkalmi foglalkozás után vannak megadóztatva, ha ez a foglalkozásuk 1919. év végéig nem szűnt meg.

A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a beérkezett vallomások, az összeírás adatai és az egyéb módon beszerzett adatok alapján minden egyes adózóra részletes és teljes kiszámítási munkálatot magában foglaló tervezetet készít. Az adó mérvének megállapítása során - a tényleges kereset kipuhatolásának mellőzésével - arányosítva figyelembe kell venni az illető községben, vagy adókivetési körzetben ugyanazon vagy hasonló haszonhajtó foglalkozást űző adózók terhére a 77. § alkalmazásával ötszörös, illetőleg háromszoros összegben előírt III. oszt. kereseti adó mérvét. Az adó alapja azonban nem lehet csekélyebb az 1875. évi XXIX. törvénycikk 19-22. §-ában meghatározott törvényszerű legkisebb kereseti nyeremény ötszörös, illetőleg a haszonbérlőknél annak háromszoros összegénél.

Az alkalmi foglalkozásoknál az arányosítás mellőzésével a tényleges keresetet kell kipuhatolni.

A tervezetek elkészültével, az azok értelmében kivetendő adóösszegeket a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) községenkint külön-külön lajstromba foglalja és a lajstromot szabályszerűen lezárva, azt nyolc napon át közszemlére téteti ki. Erről a község lakosait a községben szokásos módon előzetesen azzal értesíti, hogy a lajstromot mindenki megtekintheti és az abban foglalt adóösszegekre vonatkozólag - és pedig úgy a saját, mint mások adóját illetőleg - írásbeli észrevételeit a lajstrom közszemlére tételének utolsó napját követő 15 napon belül a pénzügyigazgatósághoz (adófelügyelőhöz) benyujthatja.

A közszemlére kitétel után a beérkezett észrevételek alapján felülvizsgált és esetleg időközben a pénzügyi hatóság rendelkezésére még pótlólag beérkezett adatok alapján esetleg megváltoztatott tervezeteket, mint határozatokat, az adókötelesekkel a módosításokra is kiterjeszkedő megokolás kíséretében oly figyelmeztetéssel kell közölni, hogy a határozat ellen annak kézbesítését követő 15 nap alatt az 1883. évi XLIV. tc. 29. és 30. §-a értelmében megalakított felszólamlási bizottsághoz címzett és a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) beadható felebbezésnek van helye.

A felebbezésnek nincsen halasztó hatálya.

Ha a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az előbbiek szerint megtörtént adókivetés után tudomására jutott adatokból utólag állapítja meg azt, hogy az adózó kereseti viszonyai az 1917., 1918. és 1919. években lényegesen javultak, vagy pedig azt, hogy a fél adóját már eredetileg is aránytalanul alacsonyan vetették ki s ennek következtében a 77. § szerint terhére ötszörös, illetőleg háromszoros összegben előírt adó nem elégséges, a fentiek szerint körülírt eljárást utólag is alkalmazni kell. Az adónak elsőfokú megállapítása után a 77. § szerint már előírt adó törlendő.

79. § Akiknek haszonhajtó foglalkozásból eredő keresete az 1917., 1918. és 1919. években vagy ezek valamelyikében a háború vagy az ezt követő állapotok folytán lényegesen emelkedett, de akik e haszonhajtó foglalkozásukat már beszüntették, az annak idején rendes foglalkozásuk után kivetett kereseti adó mérvén felül, a háború vagy az azt követő állapotok folytán elért többkereset után pótlólag megrovandók III. osztályú kereseti adóval, illetőleg az eredetileg kivetve volt III. osztályú kereseti adó a 78. §-ban foglalt eljárás szerint megfelelően felemelendő.

Ez az adó a reá eső pótlékokkal együtt a kivetésre vonatkozó határozat kézbesítését követő 30 nap alatt egy összegben válik esedékessé.

80. § A jelen törvény 77. és 78. §-a alapján előírt, illetőleg kivetett adó ellen a fél az adófelszólamlási bizottsághoz csak azon a címen felebbezhet, hogy az ötszörösére, illetőleg háromszorosára felemelt vagy az arányosítás útján megállapított adó több, mint az üzlet vagy foglalkozás után 1875. évi XXIX. tc. 15. §-ának első és második bekezdése szerint meghatározott tiszta kereseti vagy üzleteredmény átlagának 10%-a, illetőleg az alkalmi foglalkozásnál a tényleges tiszta kereseti vagy üzleteredmény 20%-a.

Az adózónak nincs panaszjoga a közigazgatási bírósághoz abban az esetben, ha az adófelszólamlási bizottság a felebbezést egyedül abból az okból utasította el, mert az adózó a tényleg elért tiszta kereseti vagy üzleteredmény igazolását meg sem kísérelte.

81. § A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) köteles a felebbezésekkel együtt valamennyi határozatát, tehát a meg nem felebbezetteket is, valamint a 77. § alapján beadott észrevételeket az adófelszólamlási bizottság elé terjeszteni.

Ha az adófelszólamlási bizottság úgy találja, hogy valamely meg nem felebbezett határozat meghozatalánál a beadott észrevételeket a kincstár javára nem vették kellően figyelembe, vagy hogy valamely meg nem felebbezett határozatban megállapított adó mérvét az arányosság szempontjából kevésnek találja, az illető adózót beidézheti és az adót felemelheti.

82. § A 78. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha valamely új foglalkozás után járó adó az 1920., illetőleg az 1921. és az 1922. évben első ízben állapíttatik meg. Az így megállapítandó adó alapja azonban az 1875. évi XXIX. törvénycikk 19-22. §-ában meghatározott törvényszerű legkisebb kereseti nyeremény ötszörös, illetőleg a haszonbérlőnél háromszoros összegnél csekélyebb nem lehet.

83. § Az 1875. évi XXIX. törvénycikk 15. §-ának utolsó bekezdése helyébe lép:

A tiszta nyeremény minden 100 koronája után általában tíz korona, az alkalmi foglalkozásoknál pedig húsz korona jár keresetadó fejében.

84. § A részvénytársaságok és szövetkezetek igazgatóságának és felügyelő-bizottságának tagjai, úgyszintén a választmányi tagok és a napibiztosok által e minőségükben élvezett javadalmazásai után járó III. osztályú kereseti adót az 1920. évtől kezdve továbbra is az eddig érvényes jogszabályok alkalmazásával, vagyis a jelen törvény 77-81. §-aiban foglaltak figyelmen kívül hagyása mellett, de mégis azzal az eltéréssel kell kivetni, hogy az adó kulcsa 20%.

Ezt az adót elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozattal veti ki, mely határozat ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához felebbezéssel, ennek határozata ellen pedig a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasszal lehet élni.

HATODIK FEJEZET

A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójára vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

85. § Ha az 1918. és 1919. évek rendkívüli eseményei következtében az említett évek valamelyikében a vállalatot megillető, de elmaradt jövedelem vagy annak egy része később folyt be vagy folyik be, a vállalatnak joga van akár az 1919. és 1920. évi adókivetés során kérni azt, hogy az így utólag befolyt jövedelem vagy jövedelemrész az illető évnek adóalapjába bevonassék, akár az 1919. és 1920. évi kereseti adó jogerős megállapítása után kérni azt, hogy az illető évi kereseti adó megfelelően helyesbíttessék.

Az 1919. vagy 1920. évi adóalapba így beszámított jövedelmet vagy jövedelemrészt annak az évnek jövedelméből, amelyben az tényleg befolyt, le kell vonni, illetőleg az adóalap megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.

Az 1919. vagy 1920. évi jogerősen kivetett kereseti adónak helyesbítésére irányuló kérvényeket az 1921. év végéig lehet benyujtani. A kérvények felett elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határoz, ennek végzése ellen a kézbesítést követő 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához felebbezéssel, ennek határozata ellen pedig a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasszal lehet élni.

A pénzügyminiszter méltánylást érdemlő esetekben ezt a határidőt meghosszabbíthatja, illetőleg az azután beadott kérvényeket érdemleges tárgyalás alapjául elfogadhatja.

86. § Az 1916. évi XXXIV. tc. 5. §-a azzal egészíttetik ki, hogy az ipari vállalatokra nézve megállapított adókulcs alkalmazandó a magánvasutakkal szemben is.

87. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak a nem magyar közigazgatás alatt álló (megszállott) területen levő fiókintézetei, üzlettelepei, elárúsító irodái, gyári raktárai vagy ügynökségei útján, avagy más módon folytatott üzleteiből, továbbá az említett területeken levő ingatlanaiból, értékpapirjaiból, vagy az említett területen kölcsönadott tőkekövetelésekből származó jövedelme tekintetében a megadóztatásra vonatkozó általános szabályoktól eltérő és a vállalatokra nézve kedvezőbb rendelkezéseket tehessen.

88. § Az 1909. évi VIII. törvénycikk 30. §-a és az 1912. évi LIII. törvénycikk 39. §-ának ezt módosító része helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Ha a vállalat vallomását az előírt határidőben nem adta be, a kivetés során megállapított adónak 20%-át, ha pedig a vallomás be nem adása esetében hozzá intézendő felhívásban a vallomás utólagos beadására kitűzött határidő alatt sem felelt meg, vagy a vallomásnak hivatalosan megjelölt hiányait a kitűzött határidő alatt sem pótolta, vagy az adó kivetéséhez szükséges adatok beterjesztését megtagadta, illetőleg elmulasztotta, a megállapított adónak 50%-át fizeti pótlék fejében, melyet a pénzügyigazgatóság (székesfővárosi adófelügyelő) az adóval egyidejűleg állapít meg és a kivetési lajstromba is bevezet. Ha a vállalat a kivetésig igazolja, hogy vallomását vétlen mulasztás okából nem adhatta be, vagy a hozzá intézett felhívásnak ez okból nem felelhetett meg, a pótlék kivetése mellőzendő.

Ha a kivetett adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, avagy évközben megszünik, ennek megfelelően a pótlék is helyesbítendő, illetőleg törlendő.

Törlendő a pótlék akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során igazoltatik, hogy a mulasztás vétlen volt.

HETEDIK FEJEZET

A földadóra vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

89. § Az 1909. évi V. törvénycikk 30. §-a úgy módosíttatik, hogy az 1920. évtől kezdve az egyesített állami földadót és földtehermentesítési járulékot a kataszteri tiszta jövedelem tízszeres összege után kell az idézett törvényszakaszban megállapított 20%-os adókulcs szerint kivetni.

90. § Haszonbérlet esetében, ha a haszonbérletre vonatkozó szerződés a jelen törvény életbelépte előtt jött létre és a kikötött haszonbér összege a haszonbérletre vonatkozó szerződés tartama alatt bármely okból vagy bármely címen emelkedett is időközben, a 89. § szerint előálló földadótöbblet és járulékai a tulajdonos (haszonélvező) és a haszonbérlő közötti viszonyban a haszonbérlőt terhelik. Ehhez képest a szerződésben kikötött haszonbér összege az adóteher többletével, vagyis a földadótöbblet, az erre eső általános jövedelmi pótadó, országos betegápolási pótadó, a községi és törvényhatósági pótadók összegével emelkedik.

Hányadrészes bérlet esetében a földadótöbbletnek és járulékainak arányos részét a bérlő a tulajdonosnak tartozik megtéríteni.

A feleknek ezzel ellenkező megállapodása semmis.

Abban az esetben, ha a haszonbérlő személyében az év folyamán változás áll be, az előző bekezdésben körülírt adótöbbletet az a haszonbérlő viseli, aki a birtokot az év október havának 1-ig bírta haszonbérben.

91. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a vízitársulatok részére az 1881. évi XLII. törvénycikk 7. §-ának határozmányai értelmében folyósított adóvisszatérítések alapját képező, a kataszteri tiszta jövedelemből le nem vont, különös gazdasági költségeknek azt a részét, mely az idézett törvénycikk 10. §-ának rendelkezései szerint a védművek szoros értelemben vett fenntartási (régie) költségei címén törvényszerűen megállapíttatott, a társulatok indokolt kérelme folytán a jelen törvény hatályának tartamára, annak legfeljebb ötszörös összegéig felemelhesse és a felemelt összeg után járó adóvisszatérítést az 1889. évi XXIX. törvénycikk 1. §-ának 2. pontjában körülírt korlátokon belül folyósíthassa.

NYOLCADIK FEJEZET

A házadóra vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

92. § Az 1909. évi VI. törvénycikk 24. §-a helyébe lép:

A házosztályadó a következő táblázat szerint vettetik ki:

A házosztályadó
első második harmadik
Osztály Lakrész-szám fokozata alá tartozó helyeken az egyes házakra kivetendő adó tétele koronákban
I. 1 15 20 30
II. 2 25 30 50
III. 3 50 65 80
IV. 4-5 100 130 160
V. 6-7 200 240 280
VI. 8-9 300 360 420
VII. 10-11 400 500 590
VIII. 12-13 500 640 790
IX. 14-15 600 800 1 000
X. 16 és ennél több lakrésznél minden egyes lakrész után fizetendő

50


65


80

93. § Az 1909. évi VI. törvénycikk 25. §-a helyébe lép:

A házosztályadónak az előző §-ban megállapított tételein felül az olyan házakra, amelyekben nyitott helyiségek vannak (22. § b) pontja), a nyitott helyiségül veendő minden egyes lakrész után a házosztályadó első fokozata alá eső helyeken még negyven korona, a második fokozatban nyolcvan korona, a harmadik fokozatban pedig százhúsz korona adó vetendő ki.

94. § Az 1921. évi házbéradó kivetése során az 1909. évi VI. tc. 44. § első bekezdésének b) pontjában említett évi nyers házbérjövedelmen kívül még azt a házbérjövedelemtöbbletet is adóalapul kell venni, amely az 1920. évben a III. lakbérnegyedtől kezdve megengedett házbéremelésekből keletkezett.

Ugyancsak adóalapul kell venni a b) pontban említett és összehasonlítás útján megbecsült haszonértéken kívül a haszonértéknek azt az aránylagos emelkedését is, amely az előző bekezdésben említett III. lakbérnegyedtől kezdve a valóságos házbéremelkedéseknek megfelel. A haszonértéknek ezt az aránylagos emelkedését összehasonlítás útján becsléssel kell megállapítani.

KILENCEDIK FEJEZET

A hadipótlékra vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

95. § Az 1918. évi IX. törvénycikk 18. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

A bányaadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója, végül a tőkekamat- és járadékadó után (ide nem értve a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelem után az 1883. évi VII. törvénycikk szerint járó adót) 60%-os hadipótlék fizetendő.

Az alapadónál fennálló ideiglenes adómentesség, annak tartamáig, a hadipótlék fizetése alól is mentesít.

Hadipótlék kivetésének nincs helye:

1. a tőkekamat- és járadékadónál a katonatiszteknek és katonai hivatalnokoknak adóköteles házassági óvadéka után;

2. azoknak a helyi érdekű vasutaknak kereseti adója után, amelyeknek az alapszabályok értelmében felosztásra kerülő bevételei nem voltak elegendők arra, hogy elsőbbségi részvényeiknek alapszabályszerűleg biztosított osztalékát fizethessék.

TIZEDIK FEJEZET

A közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

96. § Az 1920. évi IV. törvénycikk 15. §-ának hatályon kívül helyezése mellett az 1909. évi XI. törvénycikk 20. §-ának utolsó bekezdése helyébe lép:

A közigazgatási bírósághoz intézett panasznak nincs halasztó hatálya.

A panasszal megtámadott kivetés mérve szerint kell az adót beszedni és behajtani mindaddig, amíg a m. kir. közigazgatási bíróság a panasz felett érdemlegesen nem határoz, ha pedig a m. kir. közigazgatási bíróság az elsőfokú hatóságot újabb határozat hozatalára utasítja, akkor az újabb elsőfokú határozat meghozataláig. A pénzügyminiszterhez intézett felebbezés csakis abban az esetben akasztja meg a határozatnak foganatosítását, ha azt a közadók kezeléséről szóló törvény kimondja.

97. § Az 1909. évi XI. törvénycikk 26. §-ának harmadik bekezdése helyébe lép:

Addig, amíg a folyó évre történt adókivetés az adózó adóívébe nincs bejegyezve, az évnegyedi részletek a megelőző legutolsó adókirovás szerint fizetendők.

98. § Az 1909. évi XI. törvénycikk 28. §-ának 2. a) pontja helyébe lép:

a) a kis- és nagyközségekben, amennyiben évi adótartozásuk 2 000 K-nál kevesebb, a községnél (községi adóhivatalnál), amennyiben pedig évi adótartozásuk a 2 000 K-t eléri, vagy azt meghaladja, az illetékes állampénztárnál (közvetlen fizetők).

99. § Az 1909. évi XI. törvénycikk 38. §-a a következőképpen egészíttetik ki:

Az adóelengedési eljárás során felmerült költségeknek részben való fedezésére az elengedett adónak 5%-a szolgál, amelyet az elengedett adóból annak leírásakor le kell vonni.

Akinek az elemi kárról szóló bejelentése alaptalannak bizonyul, az köteles az államkincstárnak okozott eljárási költségeket megtéríteni. Ezeket a költségeket az egyenesadók módjára kell behajtani. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) marasztaló határozata ellen annak kézbesítését követő 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához lehet felebbezni, ennek határozata ellen pedig a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasszal lehet élni.

100. § Az 1909. évi XI. törvénycikk 53. §-ába az eddigi szöveg érintetlenül hagyása mellett, első és második bekezdésként a következők vétetnek fel:

A köztartozások miatt vezetett foglaláskor a hátralékos, illetőleg a törvény értelmében a hátralékos helyett fizetésre kötelezett személynél vagy annak lakásában lefoglalt ingóságoknak zár alól való feloldása céljából igénykeresetnek nincs helye.

Abban az esetben, amidőn a foglalás a hátralékos lakásán kívül foganatosíttatik, a következő rendelkezések mérvadók.

101. § Az 1909. évi XI. tc. 68. §-ának harmadik bekezdése helyébe lép:

Az adóbehajtási illeték hat fillér minden korona után, ha a zálogolás foganatosíttatott, illetőleg megkíséreltetett és további tíz fillér minden korona után, ha az árverés megtartatott vagy megkíséreltetett, avagy ha a fél tartozását csak a végrehajtó közegeknek a lefoglalt zálogtárgyak elszállítása céljából történt megjelenése után egyenlíti ki. Részletfizetéseknél az adóbehajtási illeték csak a befizetett, illetőleg befolyt összeg után számítható.

102. § Az 1909. évi XI. törvénycikk 75. §-ának első bekezdése helyébe lép:

Az egyénenkénti könyvelést teljesítő községi jegyzők (városi adóhivatalok) és az állampénztárak kötelesek a beigazolt vagyontalanság következtében behajthatatlanná vált adótartozásokat évenkint kimutatni. Ezeknek az adótartozásoknak törlése iránt a tényállásnak a főszolgabíró (polgármester), illetőleg a pénzügyigazgatóság által történt megállapítása után s amennyiben az illető tartozás egyenkint 2 000 K-nál nem nagyobb: a törvényhatóság közigazgatási bizottsága határoz, ellenkező esetben a pénzügyminiszternek határozatát kéri ki.

103. § Az 1909. évi XI. tc. 93. §-ának utolsóelőtti bekezdése helyébe lép:

Ha ez az összeg nem állapítható meg, a pénzbüntetés 1 000-50 000 K.

104. § Az 1909. évi XI. törvénycikk 106. §-ának második bekezdése helyébe lép:

Ha a községi vagy körjegyzőnek az adókezelési törvényekben megállapított teendőit a községi szervezeti szabályrendeletben rendszeresített adóügyi jegyzői állásra élethossziglan megválasztott adóügyi jegyző önállóan látja el: a jegyzőnek az adókezelési törvényekből folyó felelőssége az adóügyi jegyzőt terheli.

105. § Az 1909. évi XI. törvénycikk 5. §-a és az 1912. évi LIII. törvénycikk 24. §-a a következőkkel egészíttetik ki:

A pénzügyigazgatóság bárkit személyes megjelenésre kötelezhet avégből, hogy a saját adóügyében felvilágosítást adjon vagy vallomást tegyen.

Ha valaki szabályszerű idézés dacára sem tesz eleget az előző bekezdésben körülírt kötelezettségének, a pénzügyigazgatóság által 10-500 K-ig terjedhető rendbírsággal büntetendő.

Ismétlés esetében ez a pénzbírság tízszeresére emelhető.

A bírság a kincstárt illeti meg.

A pénzügyigazgatóság határozata ellen az annak kézbesítését követő 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához, ennek véghatározata ellen pedig a pénzügyminiszterhez lehet felebbezni.

Ha valaki ismételt szabályszerű idézés dacára sem tesz eleget a második bekezdésben meghatározott kötelezettségének, a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) jogában áll, a kir. ügyészséghez fordulni az 1896. évi XXXIII. törvénycikk 131. §-ában körülírt elővezető parancs kieszközlése végett.

Ez a rendelkezés a jövedéki kihágásokra vonatkozó eljárási szabályokat nem érinti.

A fegyveres erő és a csendőrség tényleges szolgálatot teljesítő egyénei tekintetében a jelen szakasz rendelkezései helyett a következők a mérvadók:

A szóbanforgó egyéneket előljáró parancsnokságuk (hatóságuk) útján kell beidézni. Meg nem jelenés esetében a megfelelő kényszerítő eszközök alkalmazása végett ugyancsak az említett parancsnokságokhoz (hatóságokhoz) kell fordulni.

106. § Az 1912. évi LIII. törvénycikk 24. §-ának 1. a) pontjához kiegészítésül a következők vétetnek fel:

Amennyiben az adó bármilyen számműveleti vagy leírási tévedés folytán akár az adózó, akár a kincstár kárára hibásan számíttatott és vettetett ki, a pénzügyigazgatóság a hibásan kiszámított és kivetett adó helyesbítését, az elévülési határidőn belül, hivatalból elrendelni köteles.

107. § Az 1912. évi LIII. tc. 37. §-ának 3. pontja helyébe lép:

3. Jövedéki kihágás esetében az elévülési határidő a kincstárt megillető rendes adóösszegre, valamint az illetékre nézve attól a naptól számítandó, amely napon a kihágás felfedeztetett.

108. § Az állami adó összes nemeit - ideértve az adópótlékokat is - a fillérek elhagyásával teljes koronákra kikerekített összegben kell a kivetési lajstromba bejegyezni és a főkönyvben előírni akként, hogy az 50 fillér és ennél nagyobb összeg egy koronára kerekítendő ki, az 50 fillérnél kisebb összeg pedig egészen elhagyandó.

Hasonló módon kell kikerekíteni az évközi változások folytán szükséges utólagos előírásokat (szaporodásokat) és törléseket, úgyszintén a beszedendő adóbehajtási illetékek és késedelmi kamatok összegeit, valamint az állampénztárba előzetes kivetés nélkül befizetendő (lerovás alapján könyvelendő) adókat és a közadók módjára behajtandó minden egyéb, készpénzben lerovandó állami bevételt.

Az 1883. évi XLVI. törvénycikk 11. §-a hatályon kívül helyeztetik.

E szakasz rendelkezései alól kivétetnek az I. osztályú kereseti adónak a családtagokra eső tételei.

109. § Az 1912. évi LIII. törvénycikk 33. §-ának második bekezdése, illetőleg az 1909. évi XI. törvénycikk 42. §-ának 3. pontja helyébe lép:

3. az állampénztárak hatáskörében - a pénztárnok kivételével - az állampénztárak tiszti személyzete vagy pedig a pénzügyminiszter felhatalmazása alapján a pénzügyigazgatóság által az állampénztárhoz ideiglenesen kirendelt közegek.

TIZENEGYEDIK FEJEZET

Záró rendelkezések

110. § Ha a földadó, a házosztályadó, az I. és II. osztályú kereseti adó, s a hadipótlék az 1920. évre, végül a hadinyereségadó az 1919. évre a jelen törvényben foglalt rendelkezésektől eltérő módon, e törvény életbelépése előtt már kivettetett volna, akkor a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelő adóhelyesbítésnek van helye.

111. § Ha a jövedelemadónak és vagyonadónak 1920. évi kivetéséhez szükséges és az adózó által beadott vallomásban olyan jövedelem vagy jövedelemrész, illetőleg olyan vagyon vagy vagyonrész foglaltatik, amelyet a vallomás adására kötelezett a jövedelemadóra, illetőleg a vagyonadóra vonatkozólag a korábbi években adott vallomásából kihagyott, vagy amely külföldön levő vagy külföldre kivitt vagyont vagy vagyonrészt az 1916. évi XXXII. törvénycikk 38. §-ában foglalt rendelkezések ellenére annak idején nem jelentett be, az illető mentesül a jövedelemadó - illetőleg vagyonadó - törvényekben előírt és az elévülési határidőn belül még érvényesíthető büntetéstől.

Ez a mentesülés azonban nem következhetik be az olyan jövedelem vagy jövedelemrész, illetőleg vagyon vagy vagyonrész tekintetében, amelyre vonatkozólag az adóhatóság az első bekezdésben említett vallomás benyujtása előtt már megindította az eljárást.

Az adóköteles fél az első bekezdésben foglaltak szerint mentesül az elévülési határidőn belül még érvényesíthető büntetéstől abban az esetben is, ha korábbi években adott jövedelem-, illetőleg vagyonadó vallomását a jövedelemadó és vagyonadónak 1920. évi kivetéséhez szükséges vallomások beadására kitüzendő határidő előtt megfelelően kiegészíti.

112. § Ha az adózó terhére egy és ugyanarra az évre jogerősen kivetett összes állami egyenesadónak - a fegyver- és vadászati adó s hadmentességi díj kivételével -, valamint a megfelelő helyhatósági pótadóknak együttes összege a félnek ugyanabban az évben valósággal elért összes jövedelmének 75%-át meghaladja, abban az esetben igényelheti a fél az állami, törvényhatósági és községi adóknak olyan mértékben való aránylagos törlését, hogy ezeknek az adóknak együttes összege a valóságos jövedelem 75%-ánál ne legyen több.

Amennyiben az adóévet követő évre vonatkozó jövedelemadó kivetése hiteles mérlegen alapult, valóságos jövedelemül - a levont adók és magánjogi terhek hozzáadásával - azt a jövedelmet kell tekinteni, amely a jövedelemadó szempontjából megállapíttatott. Ha pedig a jövedelemadót nem hiteles mérleg alapján állapították meg, akkor a fél hitelt érdemlő módon köteles kimutatni a jövedelemadó tekintetében fennálló rendelkezéseknek megfelelően kiszámított valóságos jövedelmét.

Az első bekezdésben említett adók törlését és a törölni kért adótöbblet behajtásának a felfüggesztését az adóévet követő év végéig lehet kérni. A kérelem felett elsőfokon a jövedelemadót kivető pénzügyigazgatóság (adófelügyelő), másodfokon a pénzügyigazgatóság székhelyére nézve illetékes közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága határoz. Utóbbinak a határozata ellen a 27. § értelmében panasznak van helye.

Ha valamelyik adónem kivetése az előző bekezdésben említett határidőig még nem jogerős, akkor az adózó a határidő lejárta előtt annak meghosszabbítását és a valóságos jövedelem 75%-át meghaladó állami, törvényhatósági és községi adók behajtásának a felfüggesztését kérheti a pénzügyigazgatóságtól (adófelügyelőtől).

Az eljárást egyebekben a pénzügyminiszter rendeletileg szabályozza.

113. § A minisztérium egy olyan országos bizottságot alakít, amelynek feladata a pénzérték változásait a különféle gazdasági viszonylatokban állandóan figyelemmel kísérni s ha a pénzértéknek érezhetőbb és tartósabb emelkedését állapítja meg, a minisztériumnak javaslatot tenni arra nézve, hogy az egyenesadóknak a jelen törvény rendelkezéseivel felemelt kulcsai és adótételei a következő adóévre a pénzérték emelkedésével arányban leszállíttassanak.

A minisztérium az országos bizottság javaslatát tartozik három hónapon belül a nemzetgyűlés elé terjeszteni.

Az országos bizottság tagjai: a pénzügyminiszternek négy - és pedig elsősorban a volt pénzügyminiszterek közül kijelölendő - kiküldöttje, a kereskedelemügyi miniszternek és a földmívelésügyi miniszternek két-két kiküldöttje, a budapesti kir. magyar tudományegyetemnek és a budapesti magyar kir. József-műegyetemnek két-két kiküldöttje, a budapesti árú- és értéktőzsde egy kiküldöttje, végül a magyar kir. központi statisztikai hivatalnak két kiküldöttje.

Az országos bizottság ügyrendjét a minisztérium rendeletileg határozza meg.

114. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe, még pedig általában 1920. évi január hó 1-étől kezdődő hatállyal. A hadinyereségadót illetőleg a törvényt 1919. évi január hó 1-én kezdődő hatállyal kell alkalmazni. A jövedelemadóra nézve a jelen törvény hatályát illetőleg a 43. §-nak, a vagyonadóra nézve pedig a 67. §-nak rendelkezései irányadók.

Ezt a törvényt a pénzügyminiszter az igazságügyi miniszterrel egyetértőleg hajtja végre.


  Vissza az oldal tetejére