1920. évi XXIV. törvénycikk

némely illeték, továbbá az értékpapirforgalmi adó (tőzsdeadó) és a játékkártya-bélyeg felemeléséről * 

ELSŐ RÉSZ

Az okirati illetékek

1. § Új fokozatos táblázatok.

Az 1916. évi XXVII. törvénycikk 1. §-ában megállapított fokozatos illetéki táblázatok helyébe a következő táblázatok lépnek:

I. fokozat

Illetékalap Illetéktétel
K f
100 K-ig - 30
100 K-án túl 250 K-ig - 75
250 K-án túl 500 K-ig 1 50
500 K-án túl 750 K-ig 2 25
750 K-án túl 1.000 K-ig 3 -
1.000 K-án túl 1.250 K-ig 3 75
1.250 K-án túl 1.500 K-ig 4 50
1.500 K-án túl 1.750 K-ig 5 25
1.750 K-án túl 2.000 K-ig 6 -
2.000 K-án túl 2.500 K-ig 7 50
2.500 K-án túl 3.500 K-ig 9 -
3.000 K-án túl 3.000 K-ig 10 50
3.500 K-án túl 4.000 K-ig 12 -
4.000 K-án túl 5.000 K-ig 15 -
és 5.000 K-án túl minden megkezdett vagy egész 1.000 K után 3 K

III. fokozat

Illetékalap Illetéktétel
K f
50 K-ig - 50
50 K-án túl 100 K-ig 1 -
100 K-án túl 200 K-ig 2 -
200 K-án túl 400 K-ig 4 -
400 K-án túl 600 K-ig 6 -
600 K-án túl 800 K-ig 8 -
800 K-án túl 1.000 K-ig 10 -
1.000 K-án túl 1.500 K-ig 15 -
1.500 K-án túl 2.000 K-ig 20 -
2.000 K-án túl 2.500 K-ig 25 -
2.500 K-án túl 3.000 K-ig 30 -
3.000 K-án túl 3.500 K-ig 35 -
3.500 K-án túl 4.000 K-ig 40 -
4.000 K-án túl 5.000 K-ig 50 -
és 5.000 K-án túl minden megkezdett vagy egész 1.000 K után 10 K

III. fokozat

Illetékalap Illetéktétel
K f
50 K-ig 1
50 K-án túl 100 K-ig 2 -
100 K-án túl 200 K-ig 4 -
200 K-án túl 400 K-ig 8 -
400 K-án túl 600 K-ig 12 -
600 K-án túl 800 K-ig 19 -
800 K-án túl 1.000 K-ig 20 -
1.000 K-án túl 1.500 K-ig 30 -
1.500 K-án túl 2.000 K-ig 40 -
2.000 K-án túl 2.500 K-ig 50 -
2.500 K-án túl 3.000 K-ig 60 -
3.000 K-án túl 3.500 K-ig 70 -
3.500 K-án túl 4.000 K-ig 80 -
4.000 K-án túl 5.000 K-ig 100 -
és 5.000 K-án túl minden megkezdett vagy egész 1.000 K után 20 K

2. § Állandó illeték alá eső okiratok.

(1) Minden olyan okirat vagy iromány után, amelyre az eddigi szabályok állandó összegben állapítják meg az illetéket, amennyiben ez a törvény másként nem rendelkezik - ennek az illetéknek ötszörösét kell leróni.

(2) Az okiratok második és többi példányaira és iveire az ill. díjj. 50. tételében megszabott illeték kétszeres összegét kell leróni.

3. § Ingó adásvételi és árúszállítási szerződések illetéke.

(1) Az ill. díjj. 1. tét. A. a) pontja, 9. tétele, továbbá az 1881. évi XXVI. törvénycikk 10. §-a, végül az 1918. évi XI. törvénycikk 18. és 71. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2) „Ingó dolgok visszteher mellett való átruházása, ha arról okiratot állítottak ki, III. fokozatú illeték alá esik.

(3) Az olyan szerződés, amellyel valaki kikötött ár mellett bizonyos dolognak vagy valamely műnek előállítására és szállítására oly módon kötelezi magát, hogy a mű előállításához szükséges anyagot is ő szolgáltatja, - ide értve az építkezési szerződéseket is - mint adásvételi szerződés esik illeték alá.

(4) Ha a szállítandó árú mennyisége csak a legmagasabb vagy a legalacsonyabb mérték szerint van megállapítva, az illetéket a kiigazítási jog fenntartásával a legmagasabb vagy legalacsonyabb mennyiség szerint kell kiszabni.

(5) Az állammal, törvényhatósággal, községgel vagy várossal kötött ilyen szerződés után járó illetéket akképp kell leróni, hogy a szerződés alapján történő fizetések alkalmával a fél által kiállított minden nyugtára a nyugta illetékén kívül még a kifizetett összeg után járó III. fokozatú szerződési illetéket is külön le kell róni, illetve ha az illeték a 100 K-át meghaladja, kiszabás útján készpénzben megfizetni. Az utóbbi esetben az illeték befizetéséről szóló pénztári nyugtát kell a vállalkozó nyugtatványára rávezetni s a vállalati összeget addig kifizetni nem szabad, míg a szerződés és a nyugtatvány illetéke be nem fizettetett. Aki a vállalati összeget az illeték lerovása előtt kifizeti avagy a kifizetést elrendeli, az abból származó kárért az államkincstárnak kezességgel tartozik.

(6) Az állammal, törvényhatósággal vagy községgel, várossal kötött vállalati szerződések vagy állandó természetű szállítási megállapodások akkor is illeték alá esnek, ha azokról okiratot nem is állítottak ki.

(7) A pénzügyminiszter rendelettel intézkedhetik abban az irányban, hogy az ilyen szerződések vagy megállapodások után járó nyugtatványi vagy szerződési illetékeket a kifizető közpénztár a járandóságból visszatartsa és az illetékre elszámolja.”

4. § Az írásba nem foglalt haszonbérleti szerződések illetéke.

(1) Az ill. díjj. 20. tétele a következő rendelkezésekkel egészíttetik ki:

(2) „A földbirtok és bármiféle jog haszonbérlete iránt kötött szerződések után az ill. díjj. 20. tételében megszabott illetéket akkor is le kell róni, ha a szerződésről okiratot nem állítottak ki.

(3) Az ilyen írásba nem foglalt szerződések azonban illetékmentesek, ha az egy évi bérösszeg 1000 K-át meg nem halad, vagy ha a feles vagy részes gazdaságra kibérelt terület 5 kat. holdnál nem nagyobb. Abból a szempontból, hogy az itt megállapított mentességnek van-e helye, az ugyanazon bérbeadó és haszonbérlő között különböző időben kötött több szerződést egy egységes szerződésnek kell tekinteni mindaddig, amíg azok egyidőben együtt érvényben vannak.

(4) A szóbeli haszonbérleti szerződések után járó illeték lerovása oly módon történik, hogy minden haszonbérbeadó és haszonbérbevevő tartozik az okirat kiállítása nélkül megkötött bérleti szerződést az évi bér és az ill. díjj. 20. tétel 1. jegyzete szerint az illeték alapjául szolgáló mellékszolgáltatások összegének megjelölésével a haszonbérletbe való belépéstől számított 15 nap alatt az illetékes állampénztárnál (Budapesten a központi díj- és illetékkiszabási hivatalnál) bejelenteni. Az ilyen bejelentés alapján az illetéket rendszerint kiszabás útján készpénzben kell megfizetni.

(5) A pénzügyminiszternek joga van a kisebb haszonbérletek illetékének a községi előljáróságok előtt bélyegjegyekkel és évenként való lerovására nézve rendeleti úton intézkedni.

(6) A bejelentés elmulasztása esetén az illetéket háromszoros összegben kell beszedni.

(7) A pénzügyi hatóságok felhívására úgy a haszonbérbeadó, mint a haszonbérlő köteles az illeték befizetését igazolni.

(8) Az ebben a szakaszban megszabott illetéket az ennek a törvénynek életbelépte előtt kötött szóbeli haszonbérleti szerződések után is le kell rónia a szerződésnek 1920. évi január hó 1-től kezdve a lejáratig terjedő idejére, ha a szerződés ennek a törvénynek életbeléptekor még hatályban volt. Az ilyen szerződéseket ennek a törvénynek életbeléptétől számított három hónapon belül kell bejelenteni.

(9) A bejelentés módozatait a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.”

5. § Kereskedelmi könyvek illetéke.

(1) Az ill. díjj. 58. tételében foglalt szabályok helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2) „A pénz- és hitelintézetek, biztosító intézetek, kereskedők, gyárosok, iparűzők és alkuszok az üzletükről vezetett könyvekre ívenkint 1 K illetéket tartoznak leróni.

(3) A szabályszerű ívnagyság, amelynek alapulvételével az előző bekezdésben megszabott illetéket le kell róni, 5000 négyszögcentiméter. A bekötött könyveknél az egyes ívre megszabott illetéket annyiszor kell leróni, ahányszor a szabályszerű ívnagyság a könyv összes leveleinek összeszámított térmértékében foglaltatik. A csonka maradványokat teljes íveknek kell számítani.

(4) Az olyan könyveknél, amelyeknél az egyes lapok részei vagy az egyes lapok elválaszthatók, és az üzletfeleknek kiadandók, a könyv terjedelmének kiszámításánál ezek a leválasztandó részek számításon kívül maradnak.

(5) Az egyes ívekből álló kereskedelmi és ipari feljegyzéseknél, amelyeket a bekötött könyvek helyett vezetnek, az illetéket minden ív után külön kell leróni. Ha azonban az ilyen ívek térmértéke a szabályszerű ívnagyság felénél kisebb, 50 f-t, ha pedig annál nagyobb, 2 K illetéket kell leróni.

(6) Az a körülmény, hogy az egyes könyveket vagy ezeket helyettesítő feljegyzéseket több azonos példányban vezetik, az egyes könyvek illetékkötelezettségét nem szünteti meg. Az a körülmény, hogy a papirnak csak egyik oldalára írnak, az illeték mértékére befolyással nincs.

(7) Azok a könyvek, amelyek szorosan vett üzleti események feljegyzésére nem szolgálnak, mint pl. a név- és tárgymutatók, határidőnyilvántartások, a kereskedők és iparűzők zsebkönyvei, továbbá a másolási könyvek általában nem esnek illeték alá. Illetékmentesek továbbá azok a bejegyzési könyvek, amelyeket a munkaadó a munkásnak az átadott anyagról vagy a teljesített munkáról ad és pedig akkor is, ha a munkaadó azokba a munkabér kifizetését is bejegyzi.

(8) Ha valamely kereskedelmi könyv illetékkötelezettségére nézve kételyek merülnek fel, a fél a könyv használatbavétele előtt tartozik a pénzügyigazgatóság határozatát kikérni. A pénzügyigazgatóság esetleg az egész könyvviteli rendszer vizsgálata alapján tartozik megállapítani, hogy a kérdéses könyv az előző bekezdés értelmében illetékmentes-e vagy sem.

A pénzügyigazgatóságnak az illetékkötelezettséget megállapító határozata ellen a pénzügyminiszterhez felebbezésnek van helye.

(9) Az ebben a szakaszban megszabott illeték lerovásának elmulasztása esetén a megrövidített illeték 10-szeres összegét kell kiszabni és beszedni.

(10) Ennek a szakasznak rendelkezéseit kell alkalmazni minden olyan könyvre, amelybe az első bejegyzés ennek a törvénynek életbelépte után történt.

(11) Az 1869. évi XVI. törvénycikk 13. és 14. §-aiban foglalt illetékmentesség hatályát veszti. A törvény életbelépte napja előtt megkezdett könyvek azonban továbbra is illetékmentesen használhatók.”

6. § Marhalevelek illetéke.

(1) Az 1875. évi XXV. törvénycikk 14., 15., 16. és 17. §-ai, az 1887. évi XLV. törvénycikk 16. §-a, az 1900. évi XVII. törvénycikk 37. §-ának második bekezdése és az 1900. évi XXXIII. törvénycikk, továbbá a bély. és ill. szab. 37. és 108. §-a, végül az ill. díjj. 22. tét. y) pontja és a 68. tétel „Marhalevelek” című bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2) „A marhalevelek után a következő illetékek járnak:

a) minden juh és kecske után 2 K - f
b) minden sertés után 5 K - f
c) minden két évesnél fiatalabb ló, szarvasmarha vagy bivaly után, továbbá korukra való tekintet nélkül minden szamár vagy öszvér után
8 K - f
d) minden két évesnél idősebb ló, szarvasmarha vagy bivaly után 10 K - f

(3) A marhalevél csak bélyeges kincstári űrlapon állítható ki.

(4) Ha egy marhalevélbe több állatot jegyeznek be, az állatok száma után a 2. bekezdés szerint járó illetéknek a kincstári űrlap bélyegértékét meghaladó részét bélyegjegyekkel kell leróni. A bélyegjegyeket még a marhalevél kiállítása előtt kell az űrlapra felragasztani és a bélyegjegyeket a kiállítás keltével kell keresztülírni, vagy a község, illetve a marhalevélkezelő bélyegzőjével felülbélyegezni.

(5) Ha a tulajdonos a marhalevélbe jegyzett állatot másra ruházza át, az átruházást a marhalevélre rá kell vezetni és erre a nyilatkozatra a 2. bekezdésben megszabott illetéket kell leróni. Az átruházott állatok számának megfelelő illeték lerovására szolgáló bélyegjegyeket az átruházási nyilatkozat szövegével kell keresztülírni, vagy a község, illetve a marhalevélkezelő bélyegzőjével felülbélyegezni.

(6) A marhalevél illetékét az köteles leróni, aki a marhalevél kiállítását kéri. A tulajdonjog átruházásáról kiállított nyilatkozat illetékéért az átruházó és az új tulajdonos egyetemlegesen felelősek, azonban az illetéklerovási kötelezettség elsősorban az új tulajdonost terheli.

(7) A 2. bekezdésben megszabott illetéket kell leróni a külföldön kiállított s a belföldön elfogadhatónak nyilvánított marhalevelek után is. E célból az állat tulajdonosa az állat behozatalától számított 15 napon belül köteles az ilyen marhalevelet a lakása vagy tartózkodási helye, illetve az állat tartási helye szerint illetékes marhalevél-kezelőnél bemutatni. Az illetéket bélyegjeggyel kell a külföldi marhalevélre felragasztani és a bemutatás keltével keresztülírni. Az illetéklerovási kötelezettség az itt megállapított határidő előtt is beáll, ha a marhalevelet még ennek a határnapnak letelte előtt használni kívánják.

(8) Aki a marhalevél-illeték lerovásának kötelezettségét megszegi azáltal, hogy a fennálló szabályok ellenére marhalevelet nem vált, vagy a marhalevelet a szabályszerű bélyeggel el nem látja, vagy a marhalevelet a tulajdonban beállott változás feljegyzése végett vagy a külföldön kiállított marhalevelet az illeték lerovása végett az előző 7. bekezdésben megszabott határidőben be nem mutatja, valamint az a marhalevél kiállításával megbízott hivatalos személy (marhalevél-kezelő), aki a szabályszerű illeték lerovása nélkül a marhalevelet kiállítja vagy arra a tulajdonjogban való változást feljegyzi, kihágást követ el és az egyszeres illetéken felül 50 K-tól 500 K-ig, ismétlés esetén 100 K-tól 2000 K-ig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő.

(9) A marhalevelekre pótlólag felragasztott bélyegjegyek keresztülírásának vagy felülbélyegzésének elmulasztása vagy szabályellenes keresztülírása, vagy felülbélyegzése miatt 1 K-tól 10 K-ig terjedő rendbírságot kell a mulasztó marhalevélkezelő terhére kiróni.

(10) Az ebben a szakaszban említett mulasztásokról hivatalos leletet kell készíteni és azt az egyszeres illeték és a pénzbüntetés vagy rendbírság kiszabása és behajtása végett az illetékes állampénztárnak (Budapesten a központi díj- és illetékkiszabási hivatalnak) megküldeni.

(11) Az előző bekezdések rendelkezései szerint kiszabott pénzbüntetés kiszabása nem érinti az esetleg elkövetett vétség vagy kihágás miatt más törvények szerint fennálló büntetőjogi felelősséget.

(12) A marhalevelek alakját, érvényességének idejét és kezelésének módját, nemkülönben azt, hogy a külföldön kiállított marhalevelek a belföldön milyen feltételek mellett használhatók, a pénzügyminiszterrel egyetértve a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.”

7. § Meghatalmazások illetéke.

(1) Az ill. díjj. 71. tételének, valamint az 1914. évi XLIII. törvénycikk 29. §-ának rendelkezései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2) „A meghatalmazások, vagyis az olyan okiratok, amelyekben a kiállító egyoldalú nyilatkozata alapján az abban megnevezett másik fél arra nyer jogot, hogy a kiállító nevében eljárjon, jogcselekményeket végezhessen, a következő illetékek alá esnek:

a) ha a meghatalmazásban díj vagy jutalom nincs kikötve, 5 K illetéket kell leróni;

b) ha a meghatalmazásban a meghatalmazott részére díj vagy jutalom van kikötve, ennek értéke után II. fokozatú illetéket kell leróni, amely azonban 5 K-nál kevesebb nem lehet;

c) ha azonban a meghatalmazást olyan perben vagy ügyben való eljárásra állították ki, amelynek tárgya 500 koronát meg nem halad, az illeték 1 K 50 f, ha pedig a per vagy ügy tárgyának értéke 500 K-nál több, de 1000 koronát meg nem halad, az illeték 3 K.

(3) A meghatalmazás illetékét újból le kell róni, ha a meghatalmazott az egy ízben már felhasznált meghatalmazást más ügyben vagy perben újból felhasználja. Az a bíróság vagy hatóság, amelynél a meghatalmazást használják, köteles arra az ügy vagy per számát és a felhasználás idejét feljegyezni és a lerótt bélyeget felülbélyegezni.

(4) A meghatalmazás illetékköteles, tekintet nélkül arra, hogy az az eljárás, amelyben felhasználják, illetékmentességben részesül-e vagy sem.”

(5) A póstai küldemények és táviratok átvételére adott meghatalmazások illetékmentesek.

8. § Póstai szállítólevelek illetéke.

(1) Az ill. díjj. 78. tételének I. b) pont második bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

(2) „A magyar királyi pósta által szállított küldeményekről kiállított szállítólevelek illetéke 1 K. Ezt az illetéket a pósta által árusított szállítólevelek használata által kell leróni.”

9. § Örökbefogadási szerződés.

(1) Az ill. díjj. 80. tétele helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2) „Az örökbefogadó szerződés a következő illeték alá esik:

1. ha az örökbefogadott idegen állampolgár és nagykorú, az első ívtől 250 K
2. ha az örökbefogadott magyar állampolgár és nagykorú, az első ívtől 100 K
3. ha az örökbefogadott magyar állampolgár és kiskorú, vagy ha az örökbefogadó
és az örökbefogadott között az első unokatestvérségnél nem távolabbi
rokonsági viszony van, az első ívtől


50 K
4. ha az örökbefogadott kiskorú hadiárva, az első ívtől 5 K
5. ha az örökbefogadási szerződés egyszersmind vagyonátruházást is tartalmaz, az átruházás minőségéhez és értékéhez képest a vagyonátruházásokra megszabott illetéket az 1-3. pontokban megszabott illetéken felül kell megfizetni.”

10. § A számlák illetéke.

Az ill. díjj. 84. tét. B. 2. pontjában foglalt szabályok helyébe a következő rendelkezések lépnek:

1. „Számlák, árújegyzékek, kimutatások, könyvkivonatok és hasonló iratok, úgyszintén ezeknek másodlatai és másolatai, végül a bankárok és pénzintézetek leszámolási jegyei, szóval minden olyan irat, amelyet a kereskedők vagy iparűzők a saját üzletük tárgyairól vagy az azokból származó követelések felől egymás között vagy más személyek részére állítanak ki, tekintet nélkül arra, hogy azokat a kiállítók aláírták-e vagy sem és hogy az azokban kitüntetett követelések kiegyenlítését elismerik-e vagy sem, ha az azokban kitüntetett érték főösszege (s nem a követelés egyenlege).

20 K-nál nem nagyobb, ívenként - K 02 f,
20 K-nál nagyobb, de 100 K-át meg nem halad - K 10 f,
100 K-nál nagyobb, de 500 K-át meg nem halad - K 20 f,
500 K-nál nagyobb, de 1.000 K-át meg nem halad - K 50 f,
1,000 K-nál nagyobb, de 10,000 K-át meg nem halad 1 K - f,
10,000 K-nál nagyobb, de 50,000 K-át meg nem halad 2 K - f,
50,000 K-nál nagyobb, de 100,000 K-át meg nem halad 3 K - f,
100,000 K-nál nagyobb, de 500,000 K-át meg nem halad 5 K - f,
500,000 K-nál nagyobb 10 K - f.

2. Nem esnek számlabélyeg alá azok a jegyzékek, amelyeket a kereskedők vagy iparűzők a megrendelés nélkül csupán megtekintésre küldött árúkkal kísérő jegyzékképpen küldenek. Ezt azonban a jegyzéken ki kell tüntetni. Nem esnek továbbá számlabélyeg alá a jelen törvény 15. §-ának 3. bekezdésében felsorolt szövetkezetek által tagjaiknak kiszolgáltatott árúkról kiállított jegyzékek.

3. A számlakövetelés kiegyenlítésének a számlára vezetett utólagos elismerése nem esik nyugtatványi illeték alá.

4. Ha az 1. pontban említett iratokat valamely hatósághoz vagy ezt képviselő személyhez vagy közpénztárhoz (ide értve mindennemű katonai hivatalt vagy szervet is) kifizetés végett adják be, az ilyen iratokon az 1. pontban megszabott illetéken kivül még a nyugtatványokra megszabott illetéket is le kell róni, tekintet nélkül arra, hogy a számlán a kiállító a pénzösszeg felvételét elismeri-e vagy sem. A nyugtailleték azonban nem követelhető, ha a kiállító a számlához külön kellően bélyegzett nyugtatványt mellékel vagy ha a számlát elfogadó hatóság, hatósági személy vagy közpénztár a kifizetést csak szabályszerű nyugtatvány ellenében teljesíti.

5. Azok a könyvek, amelyekben a kereskedők és iparűzők az üzletfeleik részére szállított árúkat, a teljesített munkát vagy egyéb üzleti szállításokat bejegyzik, tekintet nélkül arra, hogy az ebből származó követelések összegét, valamint a követeléseknek kiegyenlítését tartalmazzák-e vagy elismerik-e, ívenkint 50 f illeték alá esnek. Az ívek számának kiszámítására nézve az egyéb kereskedelmi könyvek térmértékének megállapítására vonatkozó rendelkezések az irányadók. Az illetéket a könyv első lapján kell felragasztani és a kiállító nevével vagy a könyv első tételével keresztül kell írni.”

11. § Sorsjegy-nyeremények illetéke.

Az ill. díjj. 86. tét B. 2. pontjában megszabott illeték helyett 15% illetéket kell fizetni, ha az egy sorsjegyre eső nyeremény 10,000 K-nál nem több. Az egy sorsjegyre eső 10,000 K-át meghaladó, de 100,000 K-nál nem nagyobb nyeremény után 20%, a 100,000 K-t meghaladó nyeremény után 200,000 K-ig 25%, s a 200,000 K-t meghaladó nyeremények után 30% illetéket kell fizetni.

Az ebben a szakaszban megszabott illetékeket kell levonni és beszállítani mindazon nyeremények után, amelyeket ennek a törvénynek életbelépte után soroltak ki.

12. § Társasági szerződések illetéke.

Az ill. díjj. 89. tétel I. pontjában, valamint az 1869. évi XVI. törvénycikk 7., 8. és 9. §-aiban foglalt szabályok hatályukat vesztik és a társasági szerződések illetékét a következő szakaszok rendelkezéseinek megfelelően kell leróni.

13. § Betéti, közkereseti és alkalmi társaságok illetéke.

Azok a szerződések, amelyekkel két vagy több személy magát arra kötelezi, hogy közös célra vagy előnyre együtt működnek, vagy pedig vagyonukat ilyen célok elérése végett egyesítik, a következő illeték alá esnek:

1. Ha a szerződő felek csak a személyes munkásságukat kötik le a közös cél érdekében, az okirat 50 K illeték alá esik.

2. Ha a szerződésben magukat vagyonbetét szolgáltatására is kötelezik, tekintet nélkül arra, vajjon ezeket a vagyonbetéteket a társaság tulajdonába bocsátják-e vagy csak használatra engedik át, a kikötött vagyonbetét értéke után III. fokozatú illetéket kell fizetni. Az olyan társasági szerződés, amelyet mezőgazdák gazdasági gépek és eszközök beszerzése és kizárólag a saját gazdaságaikban közös költségen való üzembentartása céljából kötnek, a kikötött vagyonbetét értéke után I. fokozatú illeték alá esnek.

3. Ha a vagyonbetét ingatlanból vagy ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti vagy használati szolgalomból áll, a szerződésnek erre vonatkozó része az ingatlanok viszterhes vagyonátruházása után megállapított illeték alá esik s az okirati illeték kiszámításánál az ingatlanokra eső érték számításon kívül marad.

4. Ha a vagyonbetét nem készpénzből, hanem ingókból, jogokból és követelésekből áll, azután az érték után, amellyel ezeket a társaságba bevitték, III. fokozatú illeték fizetendő. Ha az az érték, amelyet a szerződő felek a vagyonbetét értékéül megjelöltek, aggályosnak látszik, a pénzügyi hatóságnak joga van az értékeket a vagyonátruházási illetékekről szóló törvénynek az értékelésre vonatkozó szabályai szerint megállapítani.

5. Ha a társaságba vagyonbetétként, egy üzletet vagy vállalatot annak szenvedő és cselekvő állapotával visznek be, vagyonbetétként csupán a tiszta vagyonérték számítandó. Az értékelésre nézve szintén a vagyonátruházási illetékekről szóló törvény szabályai az irányadók.

6. Ha már fennálló társaságba új tag lép be, az illeték alapjául csak az újonnan belépő tag betétje veendő, de csak abban az esetben, ha igazolják, hogy a társaság keletkezésekor a törvényszerű illetéket lerótták. Ha azonban az eredeti társasági szerződés után annak idején nem fizettek illetéket, valamint akkor, ha a kereskedelmi törvény szerint az új tag belépése folytán új társaság keletkezik, az új tag belépését úgy kell illeték alá vonni, mintha a társaság akkor keletkezett volna.

7. A 2-6. pontok alapján kiszabandó illeték 50 K-nál kevesebb nem lehet.

8. Az ebben a szakaszban említett társaságok alakulása után az 1-7. pontok szerint járó illetéket akkor is meg kell fizetni, ha a társasági szerződésről nem is állítanak ki okiratot, feltéve, hogy a társaságot a kereskedelmi cégek közé bejegyeztetik. Ilyen esetben a társaság a bejegyzésnek a Központi Értesítőben történt közzétételétől számított 15 napon belül az illetékes állampénztárnál (Budapesten a központi díj- és illetékkiszabási hivatalnál) köteles azokat az adatokat bejelenteni, amelyek az illeték kiszabásához az 1-6. pontok rendelkezéseihez képest szükségesek.

Ennek a bejelentésnek elmulasztása ugyanolyan büntetés alá esik, mint a szerződés bemutatásának elmulasztása.

9. Az 1-7. pontokban foglalt szabályokat megfelelően kell alkalmazni akkor is, ha akár a természetes személyek, akár a kereskedelmi törvény alapján alakult kereskedelmi társaságok alkalmi társulásokat alapítanak.

Ha az ilyen társulásokról kereskedelmi levelek formájában állítanak ki okiratokat, ezekre az ill. díjj. 59. tét. 4. pontjában megállapított feltételes illetékmentesség nem terjed ki.

10. Az előző pontokban megszabott illetékért úgy a társasági tagok, saját személyükben, mint maga a társaság, egyetemlegesen felelősek. A. 9. pontban említett társulások illetékeért a résztvevő részvénytársaságok vagy szövetkezetek igazgatósági tagjai saját személyükben is felelősek s az ilyen társulás bejelentésének elmulasztása miatt kiszabható bírságokért elsősorban az igazgatók felelősek.

14. § Részvénytársaságok alakulásának illetéke.

1. Részvénytársaságok alakulása után a társasági illetéket a részvény kibocsátása után járó illeték formájában kell megfizetni.

A részvénykibocsátási illeték minden egyes részvény után a részvényt jegyző által tényleg befizetett vagy fizetni kötelezett összegtől a III. fokozat szerint jár, tekintet nélkül arra, hogy a részvény névre vagy előmutatóra szól-e. Ha egy részvény értéke 100 K-nál kisebb, az illetéket úgy kell leróni, mintha az alaptőke 100 K-ás részvényekre volna felosztva.

2. A névre szóló részvények átruházása esetén kiállított új részvény után, valamint az ilyen részvényekre vezetett átruházási nyilatkozat után külön illeték nem követelhető.

3. Ha az alapítók vagy részvényesek valamelyike részvényekért ingatlant visz be, az ilyen vagyonbetét után a részvénykibocsátási illetéken felül a bevitt, illetve a társaságra átruházott ingatlanok átruházása után a megfelelő ingatlan vagyonátruházási illetéket úgy kell megfizetni, mintha a társaság az ingatlanokat az értük átadott részvények értékéért viszteherrel szerezte volna meg. A részvényeket ennek az illetéknek a kiszámításánál is nem névértékben, hanem a kibocsátási értékben kell számításba venni.

4. A részvénytőke felemelése esetén az új részvények után az 1. pontban megszabott illetéket kell leróni. Abban az esetben azonban, ha az új részvények kiadása alkalmával a részvénytársaság a régi részvényeket bevonja és helyettük magasabb névértékű részvényeket ad ki, az egyes részvények után járó illetéket csak az eredeti és az új részvények kibocsátási ára között mutatkozó különbözet után kell kiszámítani és befizetni. A befizetéssel egy tekintet alá esik, ha a társaság vagyonának egy részét számolják át az alaptőkére.

5. Ha a részvénytársaság részvényeit bármi okból más részvényekkel cseréli be anélkül, hogy az új részvényekre bármiféle befizetés történnék (pl. a névre szóló részvényeket előmutatóra szóló részvényekre cseréli fel, vagy viszont, a társaság cégét megváltoztatja stb.), minden új részvény után I. fokozat szerint kell az illetéket megfizetni.

6. Két vagy több részvénytársaság egyesülése esetén az 1. pontban megszabott illetéket csak azok után a részvények után kell megfizetni, amelyeket a beolvasztó társaság az egyesülés következtében kibocsát.

Ha az egyesülés nem az egyik társaság beolvadása útján történik, hanem egészen új részvénytársaság keletkezik, az illetéket úgy kell kiszabni, mintha a részvénytársaság nem egyesülés útján keletkezett volna.

7. A részvénykibocsátási illetéket a részvénytársaság készpénzben tartozik befizetni.

Ebből a célból köteles az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvének másolatát, az alapítási tervezetet és a társaság alapszabályait a társaságnak a kereskedelmi cégek jegyzékébe történt bevezetésének a Központi Értesítőben való közzétételétől számított 30 nap alatt az illetékes állampénztárnak (Budapesten a központi díj- és illetékkiszabási hivatalnak) bemutatni és egyúttal a kibocsátott részvények után egyenként járó illetékek összegét megfizetni.

Ha a részvények kibocsátási árát az alapszabályok szerint részletekben lehet befizetni, a részvénykibocsátási illetéket is megfelelő részletekben, a részletfizetésekre kitűzött határnapokon kell megfizetni, tekintet nélkül arra, hogy a részvényt jegyzők a befizetést tényleg teljesítették-e vagy sem.

Ha a részletfizetésekre határozott időpont megállapítva nem volt, hanem annak megállapítását az igazgatóság vagy a közgyűlés hatáskörébe utalták, valamint akkor is, ha a részvénytőke teljes befizetésére az alapítástól számított három évnél hosszabb időt állapítottak meg, a teljes részvénykibocsátási illetéket legkésőbb a részvénytársaság bejegyzésétől számított három év letelte előtt be kell fizetni, tekintet nélkül arra, hogy a megfelelő részleteket befizették-e vagy sem. Nem lehet azonban a be nem fizetett részletek után járó illetéket követelni akkor, ha a három évi határidőn belül a részvénytársaság az alaptőkét a tényleges befizetésnek megfelelő összegre leszállítja. Ilyen esetben csak annyi illeték követelhető, amennyit abban az esetben kellett volna fizetni, ha a részvénytársaság csupán a valósággal befizetett tőkére adott volna ki részvényeket.

Az alaptőkének egyéb okból való leszállítása a részvénykibocsátási illeték visszatérítésére igényt nem ad.

Az előző bekezdésekben foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni az alaptőke felemelése vagy a részvénytársaságok egyesülése alkalmával fizetendő illetékekre is.

8. A részvénykibocsátási illetéket az 1-7. pontokban megszabott mértékben és szabályok szerint kell leróni minden esetben, amikor a fizetési határidő a 7. pont értelmében az 1920. január 1-e után állott be.

15. § Szövetkezetek.

(1) A szövetkezet alakítása után járó illeték a szövetkezet tagjainak törzsbetéte vagy üzletrésze után I. fokozat szerint jár.

(2) Azok a hitelszövetkezetek, amelyek takarékpénztári vagy banküzletekkel is foglalkoznak, üzletrészeik vagy törzsbetéteik után a II. fokozat szerint tartoznak illetéket fizetni.

(3) A nyersanyag közös beszerzésére, közös raktár tartására, közös termelésre alakult, valamint az értékesítő és fogyasztási szövetkezetek, amennyiben üzletkörük ezeken a célokon kívül semmi más haszonhajtó vállalkozásra ki nem terjed, s amelyek tagjaiknak a törzsbetét vagy üzletrész 5%-át meghaladó osztalékot alapszabályuk szerint nem adhatnak, az illeték alól mentesek.

(4) Az ebben a szakaszban megszabott illeték alól az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó szövetkezetek mentesek.

(5) A szövetkezet megalakulásakor fizetendő illetéket a részvénykibocsátási illeték fizetésére a 14. § 7. pontjában megszabott módon és időben kell a megalakulásig jegyzett törzsbetétek vagy üzletrészek után megfizetni.

(6) Köteles ezután a szövetkezet évenként az évi rendes közgyűlés napjától számított 30 nap alatt az előző évben a szövetkezetbe belépett tagok üzletrészei és törzsbetétei vagy a régi tagok által szerzett új üzletrészek vagy törzsbetétek után járó illetéket megfizetni.

(7) A felmondott üzletrészeket vagy törzsbetéteket az új üzletrészekből vagy törzsbetétekből levonni nem lehet.

(8) Ha azok a feltételek, amelyek mellett a szövetkezet illetékmentes vagy kisebb illeték fizetésére kötelezett volt, évközben megszünnek, az ebben az időben meglévő üzletrészek vagy törzsbetétek után a megfelelő illetéket vagy a megfelelő illetéktöbbletet a vonatkozó alapszabálymódosításnak a kereskedelmi cégjegyzékbe való bevezetést elrendelő határozatnak a Központi Értesítőben való közzétételét követő 30 nap alatt kell megfizetni. Az üzletkörnek ily irányban való megváltoztatása az alapszabályok módosítása nélkül jövedéki kihágás.

(9) Az ennek a törvénynek életbeléptekor fennálló szövetkezetek az illetéket csak az 1920. év folyamán jegyzett és ezután jegyzendő új üzletrészek vagy törzsbetétek után tartoznak megfizetni.

(10) Az 1869. évi XVI. törvénycikk 5. és 6. §-ában foglalt kedvezmények, illetve mentességek ennek a törvénynek életbeléptétől kezdve megszünnek. Az ezekben a szakaszokban említett társaságok tehát a törvény életbeléptének napja után kiállított okiratokra és megkezdett üzleti könyveikre nézve az általános szabályok alá esnek.

16. § Az osztalékok illetéke.

(1) Az ill. díjj. 89. tét. IX. pontjában, illetve az 1869. évi XVI. törvénycikk 19. §-ában foglalt szabályok helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2) „A részvénytársaságok a részvények, a szövetkezetek pedig az üzletrészek vagy törzsbetétek osztalékairól kiállított szelvények után a kifizetett osztalék összegétől II. fokozatú illetéket tartoznak fizetni. A jelen törvény 15. §-ának 3. bekezdésében felsorolt szövetkezetek az üzletrészeik vagy törzsbetéteik után fizetett osztalékoktól I. fokozatú illetéket fizetnek.

(3) Osztalék alatt a részvényeseknek vagy az üzletrész vagy a törzsbetét tulajdonosainak a részvénytársaság vagy a szövetkezet üzleti nyereségében való bármily elnevezés alatt kiadott részesedését kell érteni.

(4) Az illetéket meg kell fizetni, tekintet nélkül arra, hogy a részvénytársaság vagy szövetkezet a nyereségrészesedés kifizetésére ad-e ki tényleg szelvényeket vagy sem.

(5) Ha a részvény vagy üzletrész vagy törzsbetét névértéke 200 K-t és az egy szelvényre kifizetett osztalék 10 K-t meg nem halad, a szelvényilletéket úgy kell kiszámítani, mintha az alaptőke vagy üzletrésztőke és törzsbetétek összege 1000 K-ás részekre volna osztva és az összesen kifizetett osztalék ezek között a részek között egyenlően osztatott volna szét.

(6) Az ebben a szakaszban megszabott illetéket kell fizetni mindazon osztalék után, amelyeket az 1919. évi december 31-én vagy ezután lezárt üzletévek nyereségéből fizettek ki.

(7) Az ebben a szakaszban megszabott illetékeket a részvénytársaságok és szövetkezetek az évi közgyűléstől számított 30 napon belül tartoznak megfizetni. Az 1919. év december 31-én lezárt üzleti évek nyereségéből fizetett osztalék után, ha a közgyűlést már előbb megtartották, az illetéket ennek a törvénynek életbeléptétől számított 30 napon belül kell megfizetni, illetve a befizetett illetéket megfelelően kiegészíteni.”

17. § Az alkalmazottak nyugtatványi illetéke.

(1) Az ill. díjj. 89. tét. VIII. pontjában, illetve az 1881. évi XXVI. törvénycikk 11. §-ában foglalt szabályok helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2) „A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, társaságok és intézetek tartoznak a szolgálatukban álló hivatalnokoknak, altiszteknek, szolgáknak, továbbá az igazgatóság, felügyelőbizottság, választmány és hasonló társasági szervezet tagjainak (napibiztosok) bármely elnevezés alatt adott járandóságai után a nyugtatványi illetéket készpénzben befizetni.

(3) Erre a kötelezettségre nézve az a körülmény, vajjon ezekről a járandóságokról állítanak-e ki nyugtatványt vagy sem, befolyással nincsen.

(4) A vállalatoknak joguk van ezt az illetéket a járandóságokból levonni.

(5) Az illetéket a pénzügyminiszter által rendelettel szabályozandó módon készített kimutatások alapján a társaság évenként a következő év január havának végéig felhívás nélkül tartozik befizetni.”

18. § Biztosítási illeték.

(1) Az 1883. évi VIII. törvénycikk 3. és 4. §-ában megszabott illetékek helyett a biztosító intézetek a következő illetékeket tartoznak a biztosított felektől beszedni és befizetni:

1. a beszedett biztosítási díjak és egyéb szolgáltatások után

a) a viszontbiztosítási ügyleteknél 0,5%-ot,

b) a jég- és állatbiztosításoknál 1%-ot,

c) minden más biztosításnál 2%-ot,

2. a biztosítóintézet által a biztosított vagy kedvezményezett részére a biztosítási szerződés alapján teljesített minden szolgáltatás után

a) jég-, állat-, tűz- és szállítmánybiztosítás után 0.5%-ot,

b) minden más biztosításnál 1%-ot,

3. a biztosítási okmányokra adott előlegek után 1%-ot,

4. a biztosítási okmányok visszavásárlásáért 2%-ot,

(2) A biztosítottnak tényleg ki nem fizetett, hanem javára könyvelt összegeket visszafizetéseknek kell tekinteni.

(3) Ha a biztosított a biztosított esemény bekövetkezésekor biztosítási díjakkal hátralékban volt és azokat a kifizetett összegből vonta le a társaság, a levont díjhátralék után az első bekezdés 1. pontjában megszabott illetéket le kell róni és a szerződés szerint járó biztosítási összegeket teljes összegében kifizetettnek kell tekinteni.

(4) A biztosított által a kötvényekre felvett és a fizetés alkalmával a szerződés szerint járó összegből levont előlegeket a tényleg kifizetett összegekhez úgy az 1. bek. 2., mint annak 4. pontja szerint járó illetékek kiszámításánál hozzá kell számítani.

19. § A betét és a folyószámla átalányilletéke.

(1) Az 1869. évi XVI. törvénycikk 15. és 20. §-aiban, az 1875. évi XXV. törvénycikk 18. §-ában, végül az 1883. évi VII. törvénycikk 8. §-ában foglalt szabályok helyébe a következő rendelkezések lépnek.

(2) „Az idegen pénzek kezelésével és gyümölcsöztetésével foglalkozó nyilvános számadásokra kötelezett vállalatok (bankok, takarékpénztárak, hitelszövetkezetek stb.), vagy bejegyzett cégek tartoznak a náluk folyószámlán vagy takarékbetétként az ügyfeleik javára könyvelt összegek után 0.01% illetéket fizetni.

(3) Ez a rendelkezés az Osztrák-magyar bank giróforgalmára nem terjed ki. A m. kir. postatakarékpénztárnak az 1885. évi IX. és 1889. évi XXXIV. törvénycikk által biztosított illetékmentessége erre az illetékre is kiterjed.

(4) Azok az okiratok, amelyeket az ügyletek lebonyolítása céljából a második bekezdésben felsorolt vállalatok és cégek adnak ki ügyfeleiknek vagy ezek állítanak ki az illető pénzintézet vagy cégek részére, mint a betéti könyvek, pénztári jegyek, utalványok vagy a betétben vagy folyószámlán lévő összegekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó levelezések, feltétlenül illetékmentesek.

(5) Az előző bekezdésben megadott illetékmentesség a folyószámla, váltóhitel vagy lombardkölcsön engedélyezésére vagy biztosítására vonatkozó okiratokra nem terjed ki.

(6) A 2. bekezdésben megszabott illetéket az ott megnevezett pénzintézetek félévenként, a félév utolsó napjától számított 3 hónap alatt (március és szeptember végéig) tartoznak megfizetni. A befizetés módozataira vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.”

20. § A késedelmes fizetések büntetése.

Mindazokban az esetekben, amikor a részvénytársaságok és biztosítóintézetek azokat az illetékeket, amelyeket a bélyeg- és illetékszabályok és a jelen törvény rendelkezései értelmében meghatározott időpontokban felhívás nélkül tartoznak befizetni, a kitűzött határidő eltelte után fizetik be, a késedelem minden megkezdett vagy egész hónapja után a fizetendő illetékek 1/12 részét tartoznak rendbírság fejében fizetni. A rendbírság a kamatfizetési kötelezettséget nem érinti.

21. § Útlevelek illetéke.

(1) Az ill. díjj. 94. tételének helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2) „Utazási okmányok, amelyeket utazók számára személyes igazolásuk végett az illetékes hatóságok és közegek állítanak ki, tekintet nélkül az okmány elnevezésére, ha azok az ország határán kívül való használat céljából szükségesek, a következő illeték alá esnek:

1. a köztisztviselők és egyéb közszolgálatban alkalmazottak részére, - ideértve a nyugdíjasokat és mindezeknek ellátást élvező hozzátartozóit is, - kiállított útlevelek után 5 K,

2. cselédek, legények, inasok, munkások, napszámosok s általában olyan személyek számára kiállított útlevelek, akik a szokásos napszámot meg nem haladó keresetből élnek, ideszámítva a vándorkönyveket is, minden egyes igazolvány után 5 K,

3. más személy számára kiállított útlevelek után 50 K,

4. a határozott időre kiállított útlevél minden meghosszabbítása ugyanolyan illeték alá esik, mintha új útlevelet állítottak volna ki.”

22. § A köztisztviselők és egyéb közszolgálatban alkalmazottak nyugtatványai.

A köztisztviselőknek és egyéb közszolgálatban alkalmazottaknak - ideértve a postamestereket, a postaügynököket, a nyugdíjasokat, továbbá mindezeknek ellátást élvező hozzátartozóit is - azok a nyugtatványai, amelyeket valamely közpénztárból húzott illetményeikről és szolgálati viszonyukból származó egyéb járandóságaikról (fizetési előlegek, jutalmak, segélyek, rendkívüli munkadíjak, napidíjak stb.) állítanak ki, illetékmentesek. Ez a mentesség a tettenérési, feljelentői és leletjutalékról kiállított nyugtatványokra nem terjed ki.

23. § A szolgálati díj eltörlése.

(1) Az 1875. évi XXV. törvénycikk 1. §-a által törvényesített 1840. évi január hó 27-én hozott osztrák törvény rendelkezései szerint az adóhivatalok szolgálatára vonatkozó utasítás díjakról szóló IX. füzetének 17-26. §-ai értelmében fizetendő szolgálati díjak eltöröltetnek.

(2) Ez a rendelkezés azonnal életbe lép oly módon, hogy a jelen törvény kihirdetését követő hó első napjától kezdve a régebbi kinevezések után járó szolgálati díj még törlesztetlen részletei sem vonhatók le.

24. § A magasabb illetékek alkalmazása.

(1) Amennyiben ennek a törvénynek egyes szakaszai az itt megszabott magasabb illetékek alkalmazásának időpontjára nézve különösen nem rendelkeznek, ezeket a magasabb illetékeket kell alkalmazni minden esetben, amikor a kincstárnak az illetékhez való joga már ennek a törvénynek életbelépte után nyílott meg. Alkalmazni kell továbbá azokban az esetekben is, amikor a bélyegjegyekkel lerovandó okirati illetéket nem rótták le és emiatt a hivatalos leletet már a törvény hatálya alatt vették fel. Alkalmazni kell végül azokban az esetekben, amikor az okiratokat, kimutatásokat és jegyzékeket a bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítésével a kitűzött határidő eltelte után ennek a törvénynek hatálya alatt jelentették be és a készpénzben fizetendő illetékeket a régi törvényekben megszabott határidőkben be nem fizették, de utóbbi esetben csak akkor, ha a bejelentési kötelezettség magukat az illeték fizetésére kötelezett személyeket terhelte.

(2) A pénzügyminiszter felhatalmazást nyer arra, hogy a régi illetéktételeknek megfelelően kiállított bélyeges kincstári ürlapok megfelelő felhasználása iránt rendelettel intézkedjék és az illeték pótlása szempontjából a szükséghez képest az általános szabályoktól eltérő lerovási módozatokat állapíthasson meg.

II. RÉSZ

Közigazgatási és törvénykezési illetékek

I. FEJEZET

A közigazgatási eljárásokban fizetendő illetékek

25. § Beadványok, jegyzőkönyvek, felzetek, mellékletek.

(1) A közigazgatási hatóságokhoz, hivatalokhoz vagy ezeket képviselő hivatalos személyekhez intézett beadványokra, amennyiben az eddigi szabályok szerint 50 f-nél nem nagyobb illetéket kellett leróni, e törvény életbeléptétől kezdve 2 K-t, ha az illeték 50 f.-nél több volt, de 1 K-nál kevesebb, 3 K-t, amennyiben pedig eddig az illeték 1 K vagy ennél több volt, az eddigi illeték ötszörösét kell leróni.

(2) A beadványokkal egyenlő elbánás alá esnek a beadványokat helyettesítő jegyzőkönyvek.

(3) A beadványok második és további példányaira, valamint az első példány második és további íveire 1 K illetéket kell leróni, ha az első példány első ívének illetéke 2 K, és 2 K-t, ha az első példány első íve 2 K-nál nagyobb illeték alá esik.

(4) A beadványok felzetének illetéke 50 f, ha a beadvány 2 K, és 1 K, ha a beadvány ennél nagyobb illeték alá esik.

(5) A mellékleti illeték minden egyes melléklet után ívenként 50 f vagy 1 K, aszerint, amint a beadvány 2 K vagy ennél nagyobb illeték alá esik.

26. § A közigazgatási bírósághoz intézett panaszok illetéke.

(1) A közigazgatási bírósághoz intézett panaszok és újrafelvételi panaszok első példányának első íve a következő illetékek alá esik:

1. Ha a panasz tárgyának értéke megbecsülhető,

100 K értékéig 2 K
100 K-án túl 1,000 K értékéig 5 K
1,000 K-án túl 2,000 K értékéig 10 K
2,000 K-án túl 5,000 K értékéig 25 K
5,000 K-án túl 10,000 K értékéig 50 K
10,000 K-án túl 50,000 K értékéig 100 K
50,000 K-án túl 100,000 K értékéig 200 K
100,000 K-án túl 250 K

Az illeték alapjául az ügy tárgyának csupán a panaszban megtámadott része szolgál. Ha a panasz kifejezetten nem jelöli meg, hogy mily összeg erejéig tartja sérelmesnek a megtámadott határozatot, az illeték alapjául a panasszal megtámadott határozatban foglalt ügy egész értékét kell venni. Illetményügyekben a megállapítani kért illetménytöbblet egy évi összege az illeték alapja.

2. Ha a panasz tárgyának értéke összegszerűen meg nem becsülhető, a panaszra 10 K illetéket kell leróni.

3. A hatósági panaszok általában, a magánpanaszok pedig annyiban illetékmentesek, amennyiben azok kizárólag közérdekből adattak be, anélkül, hogy a panaszosnak a panasz kedvező elintézéséből bármiféle anyagi vagy erkölcsi vagy másnemű előnye származnék.

4. Az eljárás folyama alatt a magánfelek részéről beadott különféle iratok (végrehajtási panasz, vádirat, előterjesztés, sürgetés stb.) 2 K illeték alá esnek.

5. Ha egy panasz több határozat ellen irányul, az illetéket úgy kell leróni, mintha minden határozat ellen külön panaszt adtak volna be. Ha a megtámadott határozat több vitás ügyet döntött el, az illeték szempontjából az értékek összege az irányadó. Ha a panasz részben összegszerűen megbecsülhető, részben meg nem becsülhető tárgyra irányul, az 1. és 2. pontokban megszabott illetékek közül a nagyobbat kell leróni.

(2) Az (1) bekezdés 1. pontja szerint lerótt illetékből az 5 K-t meghaladó rész visszatérítendő, ha a közigazgatási bíróság megállapította, hogy a panaszra kizárólag az alsó fokon eljáró hatóság eljárása adott okot. Az illetékvisszatérítés kérdésében a közigazgatási bíróság a panaszt elbíráló ítéletében tartozik a panaszos erre irányuló kérelme alapján határozni. Az illeték visszatérítése kérdésében külön eljárásnak helye nincs.

II. FEJEZET

Törvénykezési illetékek

27. § Beadványok, jegyzőkönyvek.

1. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 1. § a) pontjában megállapított tételek helyébe a következő tételek lépnek:

100 K-ig 1 K
100 K-án túl 500 K-ig 4 K
1,000 K-án túl 2,500 K-ig 12 K
2,500 K-án túl 5,000 K-ig 16 K
5,000 K-án túl 10,000 K-ig 20 K
10,000 K-án túl 20,000 K-ig 24 K
20,000 K-án túl 30,000 K-ig 28 K
30,000 K-án túl 40,000 K-ig 32 K
40,000 K-án túl 50,000 K-ig 36 K
50,000 K-án túl 60,000 K-ig 40 K
60,000 K-án túl 70,000 K-ig 44 K
70,000 K-án túl 80,000 K-ig 48 K
80,000 K-án túl 90,000 K-ig 52 K
90,000 K-án túl 100,000 K-ig 56 K
100,000 K-án túl 110,000 K-ig 60 K
110,000 K-án túl 120,000 K-ig 64 K
120,000 K-án túl 130,000 K-ig 68 K
130,000 K-án túl 140,000 K-ig 72 K
140,000 K-án túl 150,000 K-ig 76 K
150,000 K-án túl 160,000 K-ig 80 K
160,000 K-án túl 170,000 K-ig 85 K
170,000 K-án túl 180,000 K-ig 90 K
180,000 K-án túl 190,000 K-ig 95 K
190,000 K-án túl 200,000 K-ig 100 K
200,000 K-án túl minden megkezdett 100,000 K után további 50 K.

2. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 1. § 1. b) pontjában megállapított tételek helyébe a következő tételek lépnek:

100 K-ig 1 K
100 K-án túl 1,000 K-ig 1 K 50 f
1,000 K-án túl 2,500 K-ig 2 K
2,500 K-án túl 5,000 K-ig 3 K
5,000 K-án túl 10,000 K-ig 4 K
10,000 K-án túl 50,000 K-ig 5 K
50,000 K-án túl 100,000 K-ig 6 K
100,000 K-án túl 200,000 K-ig 8 K
200,000 K-án túl 10 K

3. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 4., 7. és 24. §-ában megállapított tételek helyébe a következő tételek lépnek:

100 K-ig - K 50 f
100 K-án túl 200 K-ig 1 K
200 K-án túl 2 K

4. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 3. § 2. bekezdésében megszabott 2 K illeték helyett 10 K illetéket kell leróni.

28. § Mellékletek és felzetek.

Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 8. §-ában megszabott mellékleti és a 10. §-ban megszabott felzeti illeték 100 K-ig 50 f-re, 100 K-án túl 1 K-ra emeltetik fel.

29. § Közbenszóló határozatok.

Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 11. §-ában megszabott tételek helyébe a következő tételek lépnek:

100 K-ig 2 K
100 K-án túl 500 K-ig 8 K
500 K-án túl 1,000 K-ig 15 K
1,000 K-án túl 2,500 K-ig 25 K
2,500 K-án túl 5,000 K-ig 30 K
5,000 K-án túl 10,000 K-ig 35 K
10,000 K-án túl 20,000 K-ig 40 K
20,000 K-án túl 30,000 K-ig 45 K
30,000 K-án túl 40,000 K-ig 50 K
40,000 K-án túl 50,000 K-ig 55 K
50,000 K-án túl 60,000 K-ig 60 K
60,000 K-án túl 70,000 K-ig 70 K
70,000 K-án túl 80,000 K-ig 80 K
80,000 K-án túl 90,000 K-ig 90 K
90,000 K-án túl 100,000 K-ig 100 K
100,000 K-án túl 110,000 K-ig 110 K
110,000 K-án túl 120,000 K-ig 120 K
120,000 K-án túl 130,000 K-ig 130 K
130,000 K-án túl 140,000 K-ig 140 K
140,000 K-án túl 150,000 K-ig 150 K
150,000 K-án túl 160,000 K-ig 160 K
160,000 K-án túl 170,000 K-ig 170 K
170,000 K-án túl 180,000 K-ig 180 K
180,000 K-án túl 190,000 K-ig 190 K
190,000 K-án túl 200,000 K-ig 200 K
200,000 K-án túl minden megkezdett 100,000 K után további 100 K.

30. § Itéleti illetékek.

1. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 12. §-ában megszabott 6 K illeték helyett 20 K-t, a felmondást vagy felhívást közlő végzés után pedig 10 K-t kell leróni. Az utóbbi illetéket a felmondás vagy felhívás közlése végett beadott kérvényben kell leróni.

2. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 13. §-ában a házassági bontó perekben hozott ítéletek illetéke 100 K-ra emeltetik fel, amely illetéket az elsőbírói ítélet meghozatalakor bélyegjegyekben kell leróni.

3. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 13. §-ának harmadik bekezdésében említett ítéletek után - az okiratok megsemmisítése tárgyában hozott ítéleteket kivéve - 70 K ítéleti illetéket kell bélyegekkel leróni.

4. Az okiratok megsemmisítése iránt indított eljárásokban hozott ítéletek után a megsemmisítendő okiratok értékétől a következő 5. pont szerint járó illetéknek a felét kell leróni. Az illeték azonban 50 K-nál több nem lehet. Az illetéket a megsemmisítés iránt beadott kérvényen kell leróni.

5. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 14. §-ában megállapított tételek helyébe a következő tételek lépnek:

100 K-ig 4 K
100 K-án túl 600 K-ig 15 K
500 K-án túl 1,000 K-ig 25 K
1,000 K-án túl 2,500 K-ig 50 K
2,500 K-án túl 5,000 K-ig 100 K
5,000 K-án túl 10,000 K-ig 200 K

Az ebben a pontban megállapított illetékeket bélyegjegyekkel kell leróni.

6. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 15. §-ában megállapított tételek helyébe a következő tételek lépnek:

10,000 K-án túl 50,000 K-ig 2.2%
50,000 K-án túl 100,000 K-ig 2.4%
100,000 K-án túl 250,000 K-ig 2.6%
250,000 K-án túl 500,000 K-ig 2.8%
500,000 K-án túl 3.0%

Az ítéleti illeték alapjának megállapításánál minden megkezdett 1000 K teljesnek számítandó.

7. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„Ha a bíróság valamely ingatlan tulajdonjogát, haszonélvezeti vagy használati szolgalmát olyan jogcímmel ítélte meg, mely nem törvényes örökösödésen, végrendeleten vagy szerződésen alapul, az ingatlan értéke után az 5. és 6. pontok szerint fizetendő ítéleti illetéken felül szabályszerű vagyonátruházási illeték is fizetendő a vagyonátruházási illetékekről szóló törvények rendelkezései szerint.”

31. § Fellebbviteli beadványok.

1. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 22. §-ában megállapított tételek helyébe a következő tételek lépnek:

100 K-ig 4 K
100 K-án túl 500 K-ig 15 K
500 K-án túl 1,000 K-ig 25 K
1,000 K-án túl 2,500 K-ig 50 K
2,500 K-án túl 5,000 K-ig 100 K
5,000 K-án túl 10,000 K-ig 120 K
10,000 K-án túl 20,000 K-ig 140 K
20,000 K-án túl 30,000 K-ig 160 K
30,000 K-án túl 40,000 K-ig 180 K
40,000 K-án túl 50,000 K-ig 200 K
50,000 K-án túl 60,000 K-ig 220 K
60,000 K-án túl 70,000 K-ig 240 K
70,000 K-án túl 80,000 K-ig 260 K
80,000 K-án túl 90,000 K-ig 280 K
90,000 K-án túl 100,000 K-ig 300 K
100,000 K-án túl 110,000 K-ig 320 K
110,000 K-án túl 120,000 K-ig 340 K
120,000 K-án túl 130,000 K-ig 360 K
130,000 K-án túl 140,000 K-ig 380 K
140,000 K-án túl 150,000 K-ig 400 K
150,000 K-án túl 160,000 K-ig 420 K
160,000 K-án túl 170,000 K-ig 440 K
170,000 K-án túl 180,000 K-ig 460 K
180,000 K-án túl 190,000 K-ig 480 K
190,000 K-án túl 200,000 K-ig 500 K
200,000 K-án túl minden megkezdett 100,000 K után további 200 K

Igényperben hozott ítélet ellen beadott fellebbviteli beadvány után az itt megállapított illeték fele jár.

2. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 23. §-ának I. 1. pontjában megállapított tételek helyébe a következő tételek lépnek:

100 K-ig 2 K
100 K-án túl 500 K-ig 8 K
500 K-án túl 1,000 K-ig 15 K
1,000 K-án túl 2,500 K-ig 25 K
2,500 K-án túl 5,000 K-ig 30 K
5,000 K-án túl 10,000 K-ig 35 K
10,000 K-án túl 20,000 K-ig 40 K
20,000 K-án túl 30,000 K-ig 45 K
30,000 K-án túl 40,000 K-ig 50 K
40,000 K-án túl 50,000 K-ig 55 K
50,000 K-án túl 60,000 K-ig 60 K
60,000 K-án túl 70,000 K-ig 70 K
70,000 K-án túl 80,000 K-ig 80 K
80,000 K-án túl 90,000 K-ig 90 K
90,000 K-án túl 100,000 K-ig 100 K
100,000 K-án túl 110,000 K-ig 110 K
110,000 K-án túl 120,000 K-ig 120 K
120,000 K-án túl 130,000 K-ig 130 K
130,000 K-án túl 140,000 K-ig 140 K
140,000 K-án túl 150,000 K-ig 150 K
150,000 K-án túl 160,000 K-ig 160 K
160,000 K-án túl 170,000 K-ig 170 K
170,000 K-án túl 180,000 K-ig 180 K
180,000 K-án túl 190,000 K-ig 190 K
190,000 K-án túl 200,000 K-ig 200 K
200,000 K-án túl minden megkezdett 100,000 K után további 100 K.

3. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 23. §-ának I. 2. pontjában megállapított tételek helyébe a következő tételek lépnek:

100 K-ig 2 K
100 K-án túl 1,000 K-ig 3 K
1,000 K-án túl 2,500 K-ig 4 K
2,500 K-án túl 5,000 K-ig 6 K
5,000 K-án túl 10,000 K-ig 8 K
10,000 K-án túl 50,000 K-ig 10 K
50,000 K-án túl 100,000 K-ig 15 K
100,000 K-án túl 200,000 K-ig 20 K
200,000 K-án túl 25 K

32. § Egyéb törvénykezési illetékek.

1. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 25. §-ában megszabott írásdíj ívenként 10 K-ra emeltetik.

2. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 26. §-ában a kiadományokra megszabott illeték ívenként 2 K, ha a per vagy eljárás tárgya 100 K-t meg nem halad, 5 K, ha a per vagy eljárás tárgya 100 K-nál több, de 1000 K-t meg nem halad, és 10 K, ha a per vagy eljárás tárgya az 1000 K-t meghaladja.

3. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 30. §-a második bekezdésének második mondata, valamint a harmadik bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„Az, aki általános meghatalmazás alapján jár el, minden egyes ügyben 1 K 50 f-t tartozik leróni meghatalmazási illeték fejében, ha a per vagy eljárás tárgyának értéke 500 K-t meg nem halad, 3 K-át, ha ez az érték 500 K-nál több, de 1000 K-át meg nem halad és 5 K-t, ha az érték 1000 K-nál több.

Azok a kivonatok, amelyeket a bíróságok az általános meghatalmazásokról vezetett jegyzékből adnak ki (Pp. 102. § harmadik bekezdése) ugyanazon illeték alá esnek, mint amennyi alá a meghatalmazások esnének.”

4. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 49. § 2. bekezdésében említett 1 K 50 f helyett 1 K 50 f, 3 K vagy 5 K értendő, aszerint, hogy mely összeg felel meg az eljárás tárgyának.

33. § A per tárgyának értékelése.

(1) Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 34. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek.

(2) „Ha a per vagy eljárás tárgya nem valamely megbecsülhető vagyonjogi igény, annak értékéül

1. a járásbírósági eljárásban 5000 K-t,

2. a törvényszéki eljárásban 10,000 K-t kell venni.

(3) Az ítéleti illetéket ezekben az esetekben is bélyegjegyekkel kell leróni.”

34. § Az ítéleti illeték lerovása.

(1) Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 44. §-ának rendelkezései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2) „Ha a polgári perrendtartással szabályozott eljárásokban a per vagy az eljárás tárgyának értéke 10,000 K-t meghalad, valamint ha a megbecsülhető tárgy értékét sem a fél be nem jelentette, sem azt az eljárás folyamán a bíróság meg nem állapította, a határozati illetéket kiszabás útján, készpénzben kell megfizetni.

(3) Az illeték kiszabása céljából a határozat jogerőre emelkedése alkalmával ennek egy példányát, amennyiben pedig az ügyben felsőbíróság is határozott, a felsőbírósági határozat egy példányát is, valamint a netán rendelkezésre álló értékadatokat és a felek lakóhelyét köteles a bírósági iroda az illeték megszabásával megbízott hivatallal közölni.

(4) Ha az ítélet kézbesítése a félre bízott, és ez a kézbesítési vevényt három hónap alatt be nem mutatja, a bírósági iroda az ítéletet illetékkiszabás végett közli azzal a megjegyzéssel, hogy a vétiv nem érkezett vissza. Ilyen esetben az ítéleti illetéket az a fél tartozik fizetni, amelyiknek az ítélet kézbesítés végett kiadták.

(5) Ha az ítélet ellen fellebbvitellel éltek, s a fellebbvitelt később a felső bíróság ítélete előtt visszavonták, a megtámadott ítéletet jogerősnek kell tekinteni. Az illetékkiszabás szempontjából jogerősnek kell tekinteni az ítéletet akkor is, ha az eljárás a fellebbviteli eljárás során bármi okból megszűnik.

(6) Ha az eljárás tárgyának értéke 10.000 K-t meghalad, a jogerőre emelkedés bevárása nélkül kell közölni az illeték kiszabása végett a következő bírói határozatokat:

1. a fizetési meghagyásos eljárásban kiadott fizetési meghagyást;

2. a váltó, kereskedelmi utalvány, kötelezőjegy és csekk alapján kibocsátott fizetési és biztosítási meghagyást;

3. a közjegyzői okirat alapján végrehajtást rendelő végzést akkor is, ha a végrehajtást összegszerűleg meg nem állapított vagy meg nem állapítható követelés megvételére rendelték el.

(7) Az előző bekezdés 1-3. pontjai alatt felsorolt határozatok után az illetéket tekintet nélkül a további bírói eljárásra, azonnal ki kell szabni és be kell szedni.”

35. § Az egyezségi illeték lerovása.

Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 45. §-ában foglalt rendelkezések azzal az eltéréssel alkalmazandók, hogy az egyezségi illetéket 200 K-ig kell bélyegjegyekkel leróni.

36. § Illetékek a községi bíróság előtti eljárásban.

A községi bíróság (békebíró) előtti eljárásban (Pp. 755-766. §) az 1914. évi XLIII. törvénycikk 68. §-ában megszabott 30 f illeték helyett 50 f-t kell leróni, ha a per tárgyának értéke 100 K-t nem halad meg és 2 K-t, ha az érték 100 K-nál több.

37. § Illeték a választott bíróságok előtti eljárásban.

Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 70. §-ának 1. és 2. bekezdésében megállapított 1 K illeték 2 K-ra emeltetik fel.

38. § Illeték a tőzsdebíróságok előtti eljárásokban.

1. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 73. §-ának rendelkezései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„Az árú- és értéktőzsdék, valamint a termény- és gabonacsarnokok választott bíróságai előtti eljárásban a kereset első példányának első íve és a tárgyalási jegyzőkönyv első íve a következő illetékek alá esik:

100 K-ig 1 K
100 K-án túl 1,000 K-ig 5 K
1,000 K-án túl 5,000 K-ig 10 K
5,000 K-án túl 10,000 K-ig 20 K
10,000 K-án túl 25,000 K-ig 50 K
25,000 K-án túl 50,000 K-ig 75 K
50,000 K-án túl 100 K

Minden egyéb beadvány, továbbá a beadványok példányai és ívei, valamint a tárgyalási jegyzőkönyv további ívei 100 K értékig 1 K, 100 K értéken felül 2 K illeték alá esik.

A mellékletek és felzetek 100 K értékig 50 f, ezenfelül 1 K illeték alá esnek.”

2. Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 74. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az árú- és értéktőzsdék, valamint a termény- és gabonacsarnokok választott bíróságai előtt folyó eljárásban a bírósági ítéletek és egyezségek után negyedrésze jár annak az illetéknek, amennyit a rendes bírói eljárásban az ítéletek és az egyezségek után leróni kellene.

A lerovás módjára a rendes bírói eljárásra érvényes szabályokat kell alkalmazni.”

3. Az árú- és értéktőzsdék, valamint a termény- és gabonacsarnokok választott bíróságainak határozatai ellen a rendes bíróságokhoz intézhető felfolyamodások a jelen törvény 31. §-ának 2. pontjában megszabott illeték alá esnek.

39. § Beadványok telekkönyvi ügyekben.

Az ill. díjj. 13. tét. IV. 15. pontjának helyébe a következő rendelkezések lépnek:

1. Jelzálogjogok bejegyzése végett a telekkönyvi hatósághoz intézett beadványok illetéke, tekintet nélkül arra, hogy a bejegyzés bekebelezésre vagy előjegyzésre irányul-e, továbbá a bejegyzett jogok kitörlését kérő beadványok illetéke, ha a bejegyzendő vagy kitörlendő jog értéke

a) 100 K-án alul van 1 K - f
b) 100 K-nál több, de 200 K-t nem halad meg 1 K 50 f
c) 200 K-nál több, de 1,000 K-t nem halad meg 3 K - f
d) 1,000 K-nál több, de 10,000 K-t nem halad meg 5 K - f
e) 10,000 K-nál több, de 50,000 K-t nem halad meg 10 K - f
f) 50,000 K-nál több 25 K - f
g) ha a bejegyzendő vagy kitörlendő jog értéke meg nem becsülhető 2 K - f
h) valamely már benyujtott és megfelelő bélyeggel ellátott beadvány
kiegészítéséül beadott pótkérvény illetéke

2 K

- f

2. A jelzálogjogoktól különböző egyéb jogok vagy ténykörülmények bejegyzése vagy kitörlése iránt beadott kérvények illetéke, ha a bejegyzendő jog értéke

a) 100 K-án alul van 1 K - f
b) 100 K-nál több, de 200 K-t nem halad meg 1 K 50 f
c) 200 K-nál több, de 5,000 K-t nem halad meg 3 K - f
d) 5,000 K-nál több, de 5 K - f
e) ha a bejegyzendő vagy kitörlendő jog értéke meg nem becsülhető 2 K - f

40. § Cégbírósághoz intézett beadványok.

Az ill. díjj. 13. tét. IV. 16. pontjának rendelkezései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„A törvényszékek által vezetett kereskedelmi cégjegyzékekbe való bejegyzéseket kérő beadványok a következő illetékek alá esnek:

1. A cég bejegyzését kérő beadvány illetéke:

a) egyéni cég bejegyzéseért 20 K

b) közkereseti vagy betéti társaság és szövetkezet bejegyzéseért 50 K

c) részvénytársaság bejegyzéseért 100 K

ha az alapszabályokban megállapított alaptőke 1 millió koronát meg nem halad. Ha az alaptőke 1 millió koronát meghalad, a beadványra minden megkezdett millió korona alaptőke után 100-100 K illetéket kell leróni. Az alaptőke felemelése esetén a felemelés bejegyzését kérő beadványra annyiszor 100 K illetéket kell leróni, ahány millió koronával az alaptőkét emelték. A millióknál kisebb részösszegeket teljes milliónak kell számítani.

d) Az a)-c) pontokban megszabott illetéken felül abban az esetben, ha a bejegyzett cég terhére első ízben kivetett egy évi kereseti adó járulékai nélkül 200 K-t meghalad, ennek az adónak 10%-át, kiszabás útján készpénzben kell megfizetni.

2. A cég tulajdonosaiban történt változás bejegyzése esetén a beadványtól az 1. a) és b) pontban megszabott illetékeket kell leróni, s azonkívül a d) pontban megszabott illetéknek arányos részét kiszabás útján megfizetni. Az illeték alapjául a cég terhére a beadvány benyujtása idejében kivetve volt kereseti adó egy évi összege szolgál, ha pedig a tulajdonos személyében történt változás következtében új adókivetésnek van helye, az újonnan kivetett egy évi kereseti adó összege.

3. A cégszöveg változásának bejegyzését kérő beadvány, ha a cég tulajdonosai sorában egyidejűleg változás nem történik, az 1. a)-b) pontokban megszabott illeték alá esik. Részvénytársaságoknál 100 K illeték jár.

4. Valamely társasági szerződés vagy alapszabály bármely módosításának bejegyzését kérő beadvány 100 K, szövetkezeteknél 50 K illeték alá esik.

5. Valamely már bejegyzett cég fióktelepének bejegyzését kérő beadvány az 1. a)-b) pontokban megszabott illeték alá esik. Részvénytársaságoknál 100 K illeték jár.

6. A részvénytársaságok és szövetkezetek igazgatósági tagjainak, valamint bármely cégjegyzésre jogosított cégvezetőjének bejegyzését vagy kitörlését kérő beadvány minden jogosított személy után 20 K illeték alá esik.

7. A felszámolók bejegyzését vagy törlését kérő beadvány után a felszámolók számára való tekintet nélkül 20 K illeték jár.

8. A cégbírósághoz az 1-7. pontokban felsoroltakon kívül beadott minden beadvány, tekintet nélkül arra, hogy annak benyujtására a cég kötelezve van-e vagy sem, 5 K illeték alá esik.”

41. § Telekkönyvi bejegyzési illeték.

(1) Az ill. díjj. 16. tét. A. b) pontjában 1.9%-kal megállapított illeték 2%-ra, az ugyanezen tétel B. a) pontjában megállapított 0.7% illeték pedig 1%-ra felemeltetik.

(2) Az 1% bejegyzési illetéket 200 K-ig bélyegjegyekkel kell leróni.

42. § A felemelt illeték.

(1) Az 1914. évi XLIII. törvénycikk 82. és 83. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2) „Aki a bíróságok előtt folytatott eljárásokban az illetéket éppen nem, vagy hiányosan rótta le, az emiatt ellene felvett hivatalos lelet alapján a megrövidített illeték 4-szeres összegének fizetésére kötelezendő.

(3) Ha azonban a megrövidített illetéket és annak felét a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 napon belül a fél megfizeti, a felemelt illeték többi részének megfizetése alól mentesül.

(4) Aki ezt a lerovást a kitűzött határidő alatt bármi okból elmulasztja, a megrövidített egyszeres illetéket és a törvény szerint kirótt felemelt illetéket teljes összegében tartozik megfizetni, és ez esetben a felemelt illetéket sem elengedni, sem mérsékelni nem szabad.

(5) Azoktól azonban, akik az illeték lerovása körül mulasztást nem követtek el, s az illetékért csak azért felelősek, mert azt a fizetésre elsősorban kötelezett féltől behajtani nem lehetett, csupán az egyszeres illetéket szabad követelni.

(6) Az illeték szabálytalan lerovása esetén csupán a szabálytalanul lerótt illeték fele követelhető rendbírság fejében, amely azonban 25 K-nál több nem lehet.

(7) A második bekezdésben említett összegnek befizetése a kiszabott illeték jogossága és helyessége ellen a fellebbezést nem gátolja.

(8) Az ebben a szakaszban foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a pénzügyminiszter az 1914. évi XLIII. törvénycikk 88. §-a alapján egyes illetékeknek készpénzben való fizetését engedélyezi, s a fél az illetéket nem a rendeletben megszabott módon és időben rója le.”

43. § A magasabb illetékek alkalmazása.

A jelen törvény második részében felsorolt magasabb illetéktételeket kell alkalmazni a jelen törvény életbeléptének napjától kezdve keletkezett minden iratra és határozatra, tekintet nélkül arra, hogy az eljárást e törvény életbelépte előtt vagy után tették folyamatba.

III. RÉSZ

Az értékpapír-forgalmi adó felemelése

44. § Az értékpapír-forgalmi adó kulcsa.

(1) Az 1900. évi XI. törvénycikk 9. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2) „Értékpapír-forgalmi adó fejében az ügylet tárgyának értékéhez képest, annak minden 1000 K-ja után a következő adó jár:

1. a magyar államadóssági kötvényekre vonatkozó ügyleteknél 20 f;

2. az osztalékpapírokra (részvények, stb.) és a nyeremény-kölcsönkötvényekre vonatkozó ügyleteknél 3 K;

3. minden egyéb értékpapírokra vonatkozó ügyleteknél 40 f.

(3) Ha az illeték kiszámításának alapjául szolgáló érték az 1000 K-t el nem éri, vagy ha az 1000 K-val maradék nélkül el nem osztható, az értékeket, illetőleg a maradványösszeget mindig teljes 1000 K-nak kell számítani.

(4) Kétszáz korona értékig az ügyletek az értékpapír-forgalmi adó alól teljesen mentesek.”

45. § Viszonosság a külfölddel.

A pénzügyminiszter elrendelheti, hogy az idegen államok államadóssági kötvényeit a viszonosság feltétele mellett és annak tartama alatt az adókulcs szempontjából a magyar államadóssági kötvényekkel egyenlő elbánásban részesítsék.

46. § Átmeneti rendelkezések.

A 44-45. §-ok rendelkezéseit alkalmazni kell azokban az esetekben, amikor az adó alá eső ügyletet e törvény hatálya alatt kötötték. Alkalmazni kell továbbá azokra az ügyletekre is, amelyeket előbb kötöttek ugyan, azonban az ügyletekről az 1900. évi XI. törvénycikk 22. §-a értelmében vezetendő lajstromokba az ugyanebben a szakaszban megszabott határidő eltelte után vezették be.

IV. RÉSZ

A játékkártyák bélyegilletékének felemelése

47. § A kártyabélyegilleték mértéke.

(1) Az 1881. évi XXVII. törvénycikk 2. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2) „A belföldön gyártott, valamint a belföldre behozott minden egyes játszma játékkártya után az abban foglalt kártyalapok számára való tekintet nélkül

a) 10 K bélyegilleték jár, ha a kártyalapok fehér szélei a kártyaképet körülvevő keretvonal belső széléig két egymással szemben lévő oldalon együttvéve 10 milliméternél nem szélesebbek;

b) 20 K bélyegilleték jár akkor, ha az a) pontban meghatározott szélek 10 milliméternél szélesebbek vagy ha a kártyaképeknek keretvonalai nincsenek.”

48. § A magasabb kártyabélyeg alkalmazása.

(1) A jelen törvény életbelépte napjától kezdve csakis a magasabb bélyegilleték alá vont kártyák hozhatók forgalomba.

(2) A kártyagyárosok, valamint a jelen törvény életbeléptekor a játékkártyák üzletszerű eladásával foglalkozók kötelesek a náluk készletben lévő és belföldi fogyasztásra szánt összes kártyajátszmákat a rendeleti úton közzéteendő határidőben és módozatok szerint utólagos bélyegzésre előterjeszteni.

(3) A már fizetett illetékösszeg a jelen törvény szerint járó bélyegilletékbe betudatik.

(4) A jelen törvény életbelépte napján társaskörökben, kávéházakban és vendéglőkben készletben lévő s az eddigi törvényes rendelkezéseknek megfelelően bélyegzett játékkártyák 90 napon át még használhatók. Ennek a határidőnek letelte után ezeken a helyeken tilos olyan kártyákkal játszani, amelyek nincsenek az ebben a törvényben megszabott bélyegilletékkel ellátva. Az itt megszabott határidő elteltekor még készletben lévő kártyákat felülbélyegzés végett elő kell terjeszteni.

(5) Az e szakasz 2. és 4. bekezdésében foglalt kötelezettségek elmulasztása kihágás, amelyet a pénzügyi hatóság az 1881. évi XXVII. törvénycikk 14. §-a szerint a megrövidített bélyegilleték 50-szeresének kiszabásával és a hiányosan bélyegzett kártyák elkobzásával büntet.

V. RÉSZ

Életbeléptetési rendelkezés

49. § (1) E törvény életbeléptetésének idejét, - a szükséghez képest egyes részeire nézve is más-más időpontban - a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

(2) A törvényt - egyes részeiben az igazságügyminiszterrel és a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve - a pénzügyminiszter hajtja végre.


  Vissza az oldal tetejére