1920. évi XXVI. törvénycikk

a vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről * 

1. § A bíróság az alább felsorolt bűntettek és vétségek eseteiben a kiszabott szabadságvesztésbüntetés mellett, vagy amennyiben az illető esetben két évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztést tartana kiszabandónak, e büntetés helyett a férfinemhez tartozó elítéltet botbüntetésre ítélheti, ha úgy találja, hogy tekintettel az eset összes körülményeire, különösen a cselekmény elkövetésében megnyilvánuló megátalkodottságára, durva erőszakosságára, mértéktelen nyerészkedési vágyára vagy a mások érdekei iránti lelketlen érzéketlenségére, a büntetés célja az illető törvényben meghatározott büntetés alkalmazásával el nem érhető.

Botbüntetést csak a következő bűntettek és vétségek eseteiben lehet alkalmazni:

a szemérem elleni bűntetteknek a Btk. 232., 233., 235., 236., 237., 245. és 247. §-ában, továbbá az 1908:XXXVI. törvénycikk (Büntetőnovella, rövidítve: Bn.) 44. és 45. §-ában meghatározott eseteiben;

az ember élete elleni bűntetteknek a Btk. 278., 279. és 280. §-ában meghatározott eseteiben;

a közegészség elleni bűntettek és vétségek eseteiben;

a lopás bűntettének eseteiben;

a rablás bűntettének eseteiben;

a zsarolás, az orgazdaság és a csalás bűntettének és vétségének eseteiben;

a gyújtogatás bűntettének eseteiben;

a csalárd bukás bűntettének és a vétkes bukás vétségének eseteiben;

az uzsora vétségének eseteiben;

az árdrágító visszaélés bűntettének eseteiben.

2. § A botütések száma felnőttre tíznél, fiatalkorúra ötnél kevesebb és huszonötnél több nem lehet. Ha a botbüntetés, tekintettel az elítélt egészségi állapotára, egészben vagy részben végre nem hajtható, helyébe az illető törvény korlátai között szabadságvesztésbüntetés lép. Egy-egy botütés helyébe három naptól egy hónapig terjedő szabadságvesztésbüntetés állapítható meg.

A botütések számát s a végre nem hajtható botbüntetés vagy egyes botütések helyébe lépő szabadságvesztésbüntetés tartamát a bíróság az ítéletben határozza meg.

3. § A botbüntetést csak az egészségre nem ártalmas módon és csak akkor lehet végrehajtani, ha tekintettel az elítélt egészségi állapotára, veszélyesnek nem mutatkozik. A botbüntetés végrehajtása előtt az elítéltet hatósági orvosnak kell megvizsgálni.

4. § A botbüntetést a bíróság s az ügyészség egyik tagjának (ügyészségi megbízottnak) s a hatósági orvosnak jelenlétében a nyilvánosság kizárásával kell végrehajtani.

A botütéseket az ügyészség vezetője részéről kijelölt fogházőr felnőtteknél 75 cm hosszú és 2 cm vastag mogyorófabottal foganatosítja. Fiatalkorú egyénnel szemben korához és testi fejlettségéhez mérten megfelelő spanyolnád vagy más minőségű vessző alkalmazandó.

Ha az orvos a botbüntetés végrehajtása közben azt észleli, hogy a végrehajtás folytatása az elítélt egészségére veszélyes lehet, a végrehajtás folytatását azonnal be kell szüntetni s az elítélt nyomban megkezdi az el nem szenvedett botütések helyébe az ítélet által megszabott szabadságvesztésbüntetést.

5. § A szabadlábon levő s a botbüntetés végrehajtása végett megjelent vagy előállított elítéltet a botbüntetés végrehajtásáig lehetőleg magánelzárásba kell helyezni s vele úgy kell bánni, mint a fogházbüntetésre elítéltekkel.

Az előbbi bekezdés értelmében alkalmazható magánelzárás tartama három napot meg nem haladhat.

6. § A jelen törvény rendelkezései a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekre is megfelelően alkalmazandók.

Az 1. §-ban felsorolt bűncselekmények alatt a katonai büntetőjogban meghatározott megfelelő cselekményeket kell érteni.

7. § Az árdrágító visszaélésekről szóló 1920:XV. törvénycikk 1. §-a második bekezdésének második mondata hatályát veszti.

Az idézett törvénycikk 1. §-ának harmadik bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Ezenfelül az elítéltet iparigazolványának vagy iparengedélyének vagy ezt pótló hatósági engedélyének elvesztésére kell ítélni és egy évtől öt évig terjedhető időre el kell őt tiltani az ítéletben megjelölendő vagy általában közszükségleti cikkekkel való kereskedéstől; külföldi elítéltet az országból ki kell utasítani s a visszatéréstől örökre el kell tiltani, a belföldit öt évig terjedhető időre ki kell tiltani a községből, amely nem illetőségi helye; el kell rendelni az ítéletnek vagy rendelkező részének az elítélt költségén falragasz vagy hírlap útján közzétételét és ezenfelül az oly elítéltet, akinek nyílt üzlete van, arra kell kötelezni, hogy üzlethelyiségében, üzletének ajtaján vagy kirakatában feltűnő helyen fél éven át az ítélet rendelkező részét feltüntető táblát tartson kifüggesztve. A bíróság enyhébb esetekben e mellékbüntetéseknek vagy közülük egynek vagy többnek alkalmazását mellőzheti.

8. § Az árdrágító visszaélésekről szóló 1920:XV. törvénycikk 3. §-ának első bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

Árdrágító visszaélés bűntette miatt öt évig terjedhető börtönnel és ötszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, valamint az 1. §-ban felsorolt egyéb mellékbüntetésekkel büntetendő az, aki az 1. § alá eső valamely cselekményt a közellátás érdekét súlyosan veszélyeztető mértékben vagy üzletszerűen követte el, vagy aki árdrágító visszaélés bűntette vagy vétsége miatt a jelen törvény alapján vagy korábban szabadságvesztésbüntetéssel már büntetve volt.

9. § A jelen törvény kihirdetésének napján életbe lép. Hatálya - a 7. és a 8. § rendelkezéseit kivéve - az életbelépéstől számított egy év elteltével megszünik.

A jelen törvény végrehajtásához esetleg szükséges intézkedéseket az igazságügyminiszter, a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekkel szemben pedig a honvédelmi miniszter teszi meg.


  Vissza az oldal tetejére