1. § Az 1920/21. költségvetési év első három hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1920:XIV. törvénycikk 1. és 2. §-aiban foglalt rendelkezések hatálya az 1920. évi december hó végéig kiterjesztetik.
2. § A vármegye a háztartási költségvetésébe beállított és a belügyminiszter által megállapított kiadásoknak azt a részét, amelyre állami javadalmazást nem kap, vármegyei pótadóból fedezi. A belügyminiszter a vármegye költségvetésébe vármegyei pótadó terhére hivatalból beállíthat olyan dologi szükségleteket, amelyeket a közigazgatás érdekében indokoltnak talál.
A belügyminiszter e tekintetben a pénzügyminiszterrel egyetértőleg jár el.
A vármegyei pótadóból fedezendő összeget számszerint a vármegye háztartási költségvetésének jóváhagyása alkalmával a belügyminiszter állapítja meg. A kivetési százalékot ennek alapján a törvényhatósági bizottság határozza meg. Az alispán gondoskodik arról, hogy az 1920. és 1921. évi háztartási kiadásokra szükséges vármegyei pótadó azonnal kivettessék és legkésőbb 1921. év első felében beszedessék.
A háztartási költségek fedezése céljából szükséges vármegyei pótadó százalékának magassága nem esik korlátozás alá és az 1883:XV. törvénycikk 9. §, illetőleg 13. §-a alapján kivethető összesen 5%-os vármegyei pótadóba bele nem számítható.
3. § A törvényhatósági, községi közlekedési és községi közutak jókarba helyezésének és kellő karbantartásának biztosítása érdekében - 1920. évi január hó 1-éig visszamenőleg - az 1890:I. törvénycikknek a közuti adózásra vonatkozó rendelkezései az alábbiak szerint módosulnak:
1. Az útadó az 1890:I. törvénycikk 23. §-ában felsorolt folyó egyenes állami adók után csak százalékban vetendő ki. Az útadó százaléka a szükséglet arányában állapítandó meg.
2. A községi közmunka az 1890:I. törvénycikk 49. §-ában megállapított mértékben vetendő ki. Ez a kötelezettség kiterjesztetik a géperejű járművekre, ideértve a gőz- és motorekéket és cséplőgépeket is. A községi közmunkaváltság árát, valamint a kötelező megváltás mértékét is a törvényhatósági bizottsági közgyűlés állapítja meg.
3. Budapest székesfőváros közúti hálózatának az 1890:I. törvénycikk 10. §-ában előírt megállapítása után a megállapított szükséglet mértékéig az 1. pontban jelzett útadót szintén kivetheti, beszedheti és felhasználhatja. Az 1890:I. törvénycikk 155. §-ának rendelkezéseit ez az intézkedés nem érinti.
4. Az 1-3. pontokban jelzett ügyekben hozott közgyűlési határozatok elbírálás és jóváhagyás végett a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez terjesztendők fel, ki a főváros ügyeiben a belügyi m. kir. miniszterrel egyetértőleg határoz.
5. Az útadó és községi közmunkajövedelmek felhasználásánál - az állami közutakat kizárva - a közutak forgalmi fontossága s nem azok jellege az irányadó. Ehhez képest az azokból várható jövedelem felosztását és felhasználását az érdekelt törvényhatóságok meghallgatásával a kereskedelemügyi m. kir. miniszter állapítja meg.
6. Az 1890:I. törvénycikk ezzel ellenkező rendelkezései hatályon kívül helyeztetnek.
4. § Felhatalmaztatik a földmívelésügyi miniszter, hogy az állami kezelésbe eddig jogérvényesen átvett községi s némely más erdők és kopár területek állami kezeléseért az erdőbirtokosokat terhelő kezelési költségeket az 1920-1924. évi ötéves időszakra az állami kezelésbe eddig már átvett területek birtokosai terhére, az 1898:XIX. törvénycikk 19-21. §-aiban megállapított eljárás mellőzésével, az 1910-1914. évi III-ik ötéves időszakra törvényhatóságonként megállapított évi kezelési átalányok alapulvételével, az egyes erdőbirtokosokra eddig jogérvényesen kivetett erdőkezelési járulékok tízszeres összegével irassa elő és hajtassa be; továbbá, hogy az ezentúl állami kezelésbe veendő területek birtokosait erdőbirtokuk egyes részeinek jövedelmezőségére való tekintettel az 1910-1914. évi ötéves időszakra jövedelmezőségi osztályonként megállapított kezelési költséghányadok tízszerese arányában terheltesse meg.
A földmívelésügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy az 1898. évi XIX. törvénycikk 13. §-a alapján megállapított költségösszegek megfelelő felemelése iránt az illető erdőbirtokosokkal egyezségre lépjen.
5. § Állami kiadások idegen értékben csak a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával teljesíthetők.
Külföldi fizetési eszközöket csak a pénzügyminiszter szerezhet be. Ő bocsátja azokat az érdekelt miniszterek rendelkezésére.
A felmerülő árfolyamkülönbözetek átmeneti kiadásként annál a számadási ágazatnál számolandók el, mely a külföldi fizetési eszközöket igénybe vette.
6. § Az 1916/17., 1917/18., 1918/19. és 1919/20. költségvetési évekre vonatkozólag az 1897. évi XX. törvénycikk értelmében összeállítandó állami zárszámadások helyett az 1916/17. és 1917/18. költségvetési évekre, továbbá az 1918. évi július hó 1-től 1918. évi október 31-ig, az 1918. évi november hó 1-től 1919. évi március hó 20-ig, az 1919. évi március hó 21-től 1919. évi augusztus hó 6-ig és végül az 1919. évi augusztus 7-étől 1920. évi június hó végéig terjedő időszakokra a m. kir. minisztérium és a m. kir. legfőbb állami számvevőszék elnöke által egyetértőleg megállapítandó alaki berendezéssel és az ugyanezek részéről megállapítandó záros határidőig a történt utalványozásokat és az előírt bevételeket feltüntető oly kimutatások terjesztendők a m. kir. legfőbb állami számvevőszék elnöke által a miniszterelnök útján a törvényhozás elé, melyekből az egyes fent említett időszakokra nézve az államháztartás vitele elbírálható legyen. Az említett számadási évekre vonatkozólag az 1915:XII. törvénycikknek a hitelátvitelre vonatkozó rendelkezései hatályon kívül helyeztetnek.
Az 1897. évi XX. törvénycikk 18. §-ának az 1915. évi XII. törvénycikk 4. §-a által módosított azon rendelkezése, hogy a legfőbb állami számvevőszék a számadási év folyamán előfordult túlkiadásokról, előirányzat nélküli kiadásokról és hitelátruházásokról félévenként a minisztertanács útján az országgyűlésnek jelentést tenni tartozik, az 1916/17., 1917/18., 1918/19. és 1919/20. számadási évekre alkalmazást nem nyer.
7. § Ezen törvény 1920. évi október hó 1-én lép életbe és 1. §-ának hatálya az 1920/21. évre megalkotandó állami költségvetésről szóló törvény életbeléptével megszünik.
A törvény végrehajtásával az 1., 5. és 6. §-t illetőleg a pénzügyminiszter, a 2. §-t illetőleg a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg, a 3. §-t illetőleg a kereskedelemügyi miniszter, a 4. §-t illetőleg a földmívelésügyi miniszter bizatnak meg.
