1921. évi XXXIX. törvénycikk

az őrlési és forgalmi adóról * 

I. FEJEZET

Az őrlési és cukorrépa-forgalmi adó

1. § Általános szabályok.

(1) Minden malom köteles a hozzá őrlés, hántolás vagy darálás végett behozott gabonanemüekből az államkincstár részére az őrlési adót természetben visszatartani és beszolgáltatni.

(2) Ennek a törvénynek alkalmazásában malomnak számít minden olyan berendezés, amely gabonaneműek bármilyen feldolgozására alkalmas, ideértve a kizárólag kézierővel hajtható legkisebb készülékeket is. Ellenben nem számít malomnak az olyan, akár kézi, akár erőművi gazdasági malom vagy daráló, amely a tulajdonos házi vagy gazdasági szükségletére vagy pedig időszaki vagy állandó alkalmazottai (cselédek, aratók, sommások stb.) részére kizárólag darálást végez.

(3) Ennek a törvénynek alkalmazásában gabonaneműeknek számítanak a buza, a rozs, az árpa, a zab, a tengeri, a tatárka, a köles és az ocsu.

(4) A földmívelésügyi miniszter megbízásából a közélelmezés céljára végzett őrlés, hántolás, darálás vagy egyéb feldolgozás őrlési adó alá nem esik.

(5) Buzát, rozsot és kétszerest akár kézi darálón, akár más kézi vagy erőművi hasonló készüléken ugy a saját, mint más részére megőrölni, megdarálni vagy megzuzni tilos.

2. § Őrlési adó és részesedés a vámőrlésnél.

(1) Minden malom, amely vámőrléssel foglalkozik, köteles a hozzá őrlés vagy hántolás végett behozott gabonaneműekből azok 15%-át, a darálás vagy egyéb feldolgozás végett behozott gabonaneműekből pedig azok 8%-át (a porlással együtt) az őröltető félnek felszámítani, természetben visszatartani és az államkincstár részére ugyancsak természetben beszolgáltatni. Az őrlési részesedés 14%-ra száll le, ha a buzának az ára Budapesten legalább egy hónapon át szakadatlanul 500 K vagy ennél kevesebb lesz.

(2) A vámőrlő malom az őröltetőnek az őrlési adó levonása után fenmaradó gabonamennyiségből eredő termékeket - a rendelettel megállapítandó porlási százalék levonása után, amely azonban 1.5%-nál nagyobb nem lehet - őrlési vagy bármi más díj felszámítása nélkül teljes mennyiségben köteles kiszolgáltatni.

3. § A kereskedelmi malom őrlési adója.

(1) Azok a malomvállalatok, amelyek kereskedelmi őrléssel foglalkoznak, az őrlés vagy hántolás végett a malomba kerülő gabonaneműekből azok 15%-át, a darálás vagy egyéb feldolgozás végett a malomba kerülő gabonaneműekből pedig azok 8%-át kötelesek őrlési adó fejében természetben az államkincstár rendelkezésére bocsátani.

(2) Az őrlési adó 14%-ra száll, ha a buzának az ára Budapesten legalább egy hónapon át szakadatlanul 500 korona vagy ennél alacsonyabb lesz.

(3) A kereskedelmi malom által külföldről behozott gabona őrlési adó alá nem esik, ha a malom igazolja, hogy a behozott gabonamennyiségnek megfelelő őrlési terméket külföldre szállította.

4. § Őrlési adó és részesedés a gazdasági malmoknál.

(1) Azok a malmok, amelyek sem vámőrléssel, sem kereskedelmi őrléssel nem foglalkoznak, hanem csupán a tulajdonos és alkalmazottai házi szükségletének fedezésére szolgáló terményeket dolgoznak fel, amennyiben buzát, rozsot és kétszerest őrölnek, a 2. §-ban említett vámőrlő malmokkal egyenlő elbánás alá esnek.

(2) Ha a jelen § alá tartozó malmok a földmívelésügyi miniszter engedélye alapján mások számára is őrölnek, e tekintetben is a vámőrlő malmokkal esnek egyenlő elbánás alá.

(3) A gazdasági malom, akár az 1., akár a 2. bekezdés rendelkezései alá esik is, bármilyen darálást saját alkalmazottai részére őrlési tanusítvány és adó nélkül szabadon végezhet s amennyiben ugyanazon község területén a 2. § alá eső vámvonalon nincsen, a gazdasági malom a község lakosai részére is ugyanilyen feltételek alatt darálhat.

(4) A földmívelésügyi miniszternek joga van a jelen § alá eső malmok által beszolgáltatandó őrlési adót a valósággal feldolgozott gabona mennyiségének kimutatása nélkül átalányösszegben megállapítani. Az átalányozás közelebbi feltételeit a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

5. § Őrlési díj. Megtérítések.

(1) Az őrlési részesedés címén beszolgáltatott gabonaneműek átvételekor a vámmalomnak az államkincstár az adó kivetési alapjául szolgáló mennyiségből feldolgozott rész (őrlésnél 85%, darálásnál 92%) feldolgozásának díját - az őrlési díjat - megtéríti.

(2) Az őrlési díjat a malom hajtó erejének és a feldolgozás minőségének figyelembevételével, a kereskedelemügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértve, a malomérdekeltség meghallgatása után a földmívelésügyi miniszter rendelettel időről-időre állapítja meg.

(3) A kereskedelmi malom, valamint a gazdasági malom az általa beszolgáltatott gabonáért ugyanolyan összegű térítést kap, mint amilyen összegű díjat a hasonló hajtóerejű vámmalomnak térít meg az államkincstár.

6. § Az őrlési tanusítvány.

(1) Gabonaneműt megőröltetni vagy bármily módon feldolgoztatni csakis a községi előljáróság (városokban a polgármester) által kiállított őrlési tanusítvány alapján szabad.

(2) Vámőrlő malom csak őrlési tanusítvány alapján végezhet őrlést, hántolást, darálást vagy bármily más feldolgozást és csak az őrlési tanusítvány alapján és - a végrehajtási rendeletben engedélyezendő kivételeket nem tekintve - legfeljebb az abban kitüntetett mennyiségben vehet át gabonát.

(3) A gazdasági malmok kötelezettségeit e tekintetben a 4. § rendelkezései szabályozzák.

(4) Az őrlési tanusítványt a községi előljáróság (polgármester) a fél tetszése szerinti mennyiségre díjtalanul köteles kiállítani.

(5) Az őrlési tanusítvány kiállításának és felhasználásának módját, továbbá a tanusítványok alapján feldolgozott gabonaneműek mennyiségének ellenőrzésére szolgáló szabályokat, a pénzügyminiszterrel egyetértve, a földmívelésügyi miniszter e törvény alapján állapítja meg.

(6) A földmívelésügyi miniszter megbizásából a közélelmezés céljaira végzett őrlésnél, továbbá a kereskedelmi őrlésnél, végül abban az esetben, ha a gazdasági malom őrlési adóját vagy a részesedést a 4. § utolsó bekezdése esetében átalányban állapították meg, őrlési tanusítvány nem szükséges.

(7) A malom köteles az őrlési tanusítványt gondosan megőrizni és az ötödik bekezdés alapján kibocsátandó rendeletben előírt időben és helyre pontosan beküldeni.

7. § Kezelési szabályok.

(1) Az őrlési adó és részesedés címén visszatartott gabonaneműek kezelésére, beszolgáltatására, feldolgozására és felhasználására vonatkozó szabályokat, a pénzügyminiszterrel egyetértve, a földmivelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

(2) Hasonló módon kiadandó rendelet állapítja meg azt, hogy mely malmok foglalkozhatnak kereskedelmi őrléssel és hogy ugyanaz a malom kereskedelmi és vámőrléssel egyidejüleg foglalkozhatik-e és mily feltételek alatt.

(3) A földmívelésügyi miniszter rendelettel állapíthatja meg továbbá, hogy a kizárólag a tulajdonos és alkalmazottai házi szükségletének fedezésére szolgáló termények feldolgozására szánt malmok (4. §) más személyek vagy gazdaságok részére dolgozhatnak-e és milyen feltételek alatt.

(4) A földmívelésügyi miniszternek végül joga van rendelettel megállapítani azt a legkisebb mennyiséget, amelyet a vámmalom az őröltető félnek lisztben vagy kásában köteles kiszolgáltatni.

(5) A nemzetgyűlésnek jelentés teendő arról, hogy melyik malmok és milyen feltételek mellett dolgozták fel ezen őrlési adótörvény alapján összegyűjtött gabonát, továbbá, hogy milyen módon használtatott fel a begyült árpa, zab, tengeri, tatárka, köles és ocsu.

8. § A malmok ellenőrzése.

(1) A földmívelésügyi miniszternek joga van az e törvény rendelkezései alá eső malmokat és gabonaneműek feldolgozására alkalmas más készülékeket összeíratni.

(2) Adócsalás, továbbá az ennek a fejezetnek és az ebben a fejezetben foglalt felhatalmazások alapján kiadandó rendeleteknek rendelkezéseibe ütköző sulyosabb szabálytalanságok esetében a földmívelésügyi miniszter jogosult a malom üzemét beszüntetni, a malmot hatósági kezelésbe venni vagy bérbeadás útján üzembe helyezni.

(3) A malomtulajdonos a 2. bek. eseteiben semmiféle kártalanítást nem igényelhet, de a befolyt bérösszeg a malomtulajdonost illeti meg.

9. § Forgalmi adó a cukorrépa után.

(1) A cukorgyárba beszállított répa után készpénzben 2% forgalmi adót kell fizetni.

(2) Az adó alapja az az ár, amelyet a pénzügyminiszter a gyárakkal és a termelőkkel egyetértve megállapít.

(3) A lerovás módozatait a pénzügyminiszter állapítja meg.

10. § Adócsalás.

(1) Tilos gabonaneműt megőrlés végett őrlési tanusítvány nélkül vagy az őrlési tanusítványban kitüntetett mennyiségen felül - a végrehajtási rendeletben engedélyezett kivételeket nem tekintve - átvenni.

(2) Tilos továbbá az átvett gabonaneműt és a cukorrépát a valóságnál kisebb mértékben kimutatni, az őrlési tanusítványban feltüntetett adatokat megváltoztatni vagy az őrlési tanusítványt megsemmisíteni vagy az őrlési adó és részesedés címén beszolgáltatandó gabonát elidegeníteni vagy felhasználni.

(3) Adócsalást követ el az, aki abból a célból, hogy valaki a jelen fejezet alapján járó őrlési részesedés, őrlési vagy cukorrépaforgalmi adó alól egészen vagy részben mentesüljön, a jelen fejezet egyes rendelkezései által tiltott oly cselekményt követ el szándékosan, amely az említett adó megrövidítésére alkalmas.

11. § Az adócsalás büntetése.

(1) Adócsalás miatt az 1920:XXXII. törvénycikk szerint kiszabható szabadságvesztésbüntetésen felül minden esetben mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett őrlési adó és részesedés közönséges forgalmi értékének vagy a cukorrépaforgalmi adónak kétszeresétől tízszereséig terjedhet.

(2) Ha az adócsalást az elítélt mint a malom alkalmazottja követte el és az adócsalás miatt mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetést tőle behajtani nem lehet, a megállapított összeget a szolgálatadótól kell behajtani. Ha a pénzbüntetést egészben vagy részben behajtani egyáltalában nem lehet, azt az elítélt ellen szabadságvesztésbüntetésre kell átváltoztatni. Az ily szabadságvesztésbüntetés időtartamát az 1920:XXXII. tc. 7. §-ának megfelelően az itéletben kell megállapítani.

12. § Szabálytalanságok büntetése.

(1) Amennyiben a cselekmény sulyosabb büntető rendelkezés alá - különösen a 10. § rendelkezése alá - nem esik, szabálytalanság miatt 50 koronától 50.000 K-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az, aki a jelen fejezet egyes rendelkezéseiben vagy az azok alapján kiadott miniszteri rendeletben az őrlési részesedés, az őrlési vagy a cukorrépaforgalmi adó biztosítása végett megszabott kötelességét oly módon szegi meg, amely az említett adó megrövidítésére alkalmas.

(2) E pénzbírságot - amely szabadságvesztésre át nem változtatható - elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) szabja ki; határozata ellen közlésétől számított tizenöt nap alatt a pénzügyminiszterhez van fellebbezésnek helye.

13. § Rendbirság.

(1) Azok a hatósági közegek, akik az ebben a fejezetben, illetve az ebben a fejezetben foglalt felhatalmazások alapján kiadott rendeletekben az adó és részesedés beszedése és biztosítása céljából rájuk rótt kötelességeiket mulasztás vagy cselekmény által megszegik, amennyiben a 10-12. §-ok alapján sulyosabb büntetés alá nem esnek, 10.000 K-ig terjedhető rendbírsággal büntetendők.

(2) A rendbirságot elsőfokon a pénzügyigazgatóság állapítja meg. Határozata ellen a földmívelésügyi miniszterhez van felfolyamodásnak helye, aki végérvényesen határoz.

14. § Az őrlési adó és részesedés beszedésének módosítása.

(1) A földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve az őrlési adó és részesedés beszedésére nézve az ebben a fejezetben foglalt szabályoktól eltérő módozatokat is állapíthat meg.

(2) Különösen joga van arra, hogy a malmokkal az őrlési adó és részesedés várható eredményének biztosítása céljából olyan egyezményt köthessen, amelynek értelmében a malmok kötelezik magukat arra, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértve megállapított gabonamennyiséget egymásközt egyénenként felosztva beszolgáltatják és kötelezettségük teljesítésére nézve biztosítékot nyújtanak. Ilyen egyezmény vagy egyezmények megkötése esetében a miniszternek joga van az átvételi árra nézve egyezséget kötni. Az ezen felhatalmazás alapján létrejövendő egyezmények végrehajtása szempontjából szükséges és a miniszter által előírt kötelező nyilatkozatok végrehajtható közokiratok jellegével bírnak. Ezek alapján a végrehajtást a földmívelésügyi minisztérium által kiállított kimutatásban kitett összegre kell elrendelni. Az egyezmény végrehajtása céljából szükséges okiratok illetékmentesek.

(3) Az a malom, amellyel a miniszter ezen felhatalmazás alapján egyezményt kötött, szabad malomnak nyilvánitandó, amelyre az ebben a fejezetben megállapított ellenőrzési szabályok mindaddig nem alkalmazhatók, amíg a szerződésben vállalt kötelezettségeinek pontosan eleget tesz, illetve amíg ezen egyezményes rendszer érvényben van. Az olyan malom, amely egyezményt nem kötött, valamint az a malom, amely az egyezményben elvállalt kötelezettségének eleget nem tesz, a törvény általános rendelkezése alá esik a szükség esetén a saját költségén állandó pénzügyi ellenőrzés alá vonható.

(4) A szabad malomnak nyilvánított vámmalom is köteles azonban az őröltetőnek vám fejében őrlésnél és hántolásnál 15, darálásnál és egyéb feldolgozásnál pedig 8%-ot felszámítani és visszatartani.

(5) Joga van továbbá a földmívelésügyi miniszternek elrendelni, hogy a malmok az őrlési és hántolás alá kerülő gabonamennyiségből őrlési adó fejében azok 5%-át, illetve az adókulcs leszállása esetén azok 4%-át csupán a kezelésért rendelet útján megállapítandó költségek megtérítése mellett legyenek kötelesek beszolgáltatni. Ezt a jogot a földmívelésügyi miniszter egyes malmokkal szemben, sőt az egyes malmok által őrlési dij és adó fejében visszatartott gabonaneműek egyes nemeire nézve is gyakorolhatja. Ebben az esetben a vámőrlő malmok az őrlési díjra nézve az őröltető féllel szabadon egyezkedhetnek.

(6) Amennyiben a földmívelésügyi miniszter az ebben a szakaszban adott felhatalmazással él, intézkedéséről a nemzetgyűlésnek haladéktalanul jelentést tartozik tenni oly módon, hogy intézkedései pénzügyi és üzleti szempontból ellenőrizhetők legyenek.

15. § Zálogjog az őrlési adóra és részesedésre.

(1) Az őrlési adó és részesedés fejében beszolgáltatandó gabona piaci forgalmi értéke a malmot és annak minden tartozékát törvényes zálogjoggal terheli és egy évig a telekkönyvi bekebelezéssel biztosított magán jogcímből eredő követeléseket telekkönyvi bejegyzés nélkül is feltétlenül megelőzi. Ez az egy év annak a hónapnak az elteltével kezdődik, amelyben a malom a gabonát beszolgáltatni tartozott volna és érvényesíthető ez az elsőbbség akkor, ha a határidő a jogerőre emelkedett árverés napjáig nem járt le.

(2) Az őrlési adó és részesedés fejében be nem szolgáltatott gabona piaci forgalmi értékének a malomra és tartozékaira szabályszerű kérvény és a kir. kincstár által kiállított hátraléki kimutatás alapján való telekkönyvi bejegyzése elrendelendő. Ebben az esetben a törvényes elsőség az előző bekezdésben említett időponttól számított 5 évig áll fenn, azontúl pedig csak a bejegyzés rangsorában nyerhet kielégítést.

(3) Az őrlési adót és részesedést megillető ez a törvényes elsőség akkor is érvényes, ha magát az őrlési adót és részesedést a késedelmes malom helyett a kincstár javára a vele egyetemleges felelősségben álló malmok beszolgáltatták és ilyen esetekben ez a jog a teljesítő malomra száll át.

16. § Életbeléptetés. A hatályosság tartama. Végrehajtás.

(1) Az ebben a fejezetben foglalt szabályok életbeléptetésének a napját a pénzügyminiszterrel egyetértve a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.

(2) Ennek a fejezetnek rendelkezései csak 1922. évi július hó 31-ig maradnak érvényben.

(3) Az ebben a fejezetben foglalt rendelkezéseket a pénzügyminiszterrel egyetértve a földmívelésügyi miniszter hajtja végre.

II. FEJEZET

Az állatforgalmi adó

17. § Az állatforgalmi adó tárgya.

(1) Minden olyan állat tulajdonjogának átruházása után, amelyet csak marhalevél kiállításával lehet átruházni, a vételárnak, illetőleg az állat átlagos forgalmi árának 3%-át kell állatforgalmi adó fejében megfizetni. Abban az esetben, ha a buzának az ára Budapesten legalább egy hónapon át szakadatlanul 500 K vagy annál alacsonyabb, az utolsó irányadó jegyzés napját követő hó 1. napjától kezdve az állatforgalmi adó kulcsa 2%-ra száll le. Az adó összegét mindig teljes koronára kell kiegészíteni.

(2) Nem esik állatforgalmi adó alá a lónak közvetlenül levágás céljából való megszerzése.

(3) A 1920:XXIV. tc. 6. §-ának 5. bekezdésében az átruházás feljegyzéseért megszabott illeték az állatforgalmi adó életbeléptétől kezdve megszünik. Ha több állatról állítottak ki egy marhalevelet és erről egy vagy több állatot átruházás vagy átszállás folytán lejegyeztetnek, az át nem ruházott állatokról kiállított új marhalevélre a kincstári űrlapon benyomott bélyegértéken felül a visszajegyzett állatok száma szerint az illetéket újból leróni nem kell.

18. § Az állatforgalmi adó alapja.

(1) Az adásvételi ügylet útján történő tulajdonátruházásnál az állatforgalmi adó alapja a kikötött vételár. Pénzbeli ellenérték nélkül (pl. csere, ajándék stb. útján) történő tulajdonátruházás esetében az állatforgalmi adó alapja az állat átlagos forgalmi értéke.

(2) A vételárat vagy az állat forgalmi értékét az átruházásnak a marhalevélre feljegyzésekor a marhalevél kezelőnél a szerződő felek a valósághoz híven kötelesek bejelenteni.

(3) Ha a bejelentett vételár vagy forgalmi érték az átruházáskor fennálló átlagos állatáraknál lényegesen csekélyebb, az adót az átlagos áraknak megfelelő összeg után kell leróni. A földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve a végrehajtási rendelettel elrendelheti, hogy feltünő esetben a vevőtől az állat az államkincstár részére a bejelentett vételárnál 10%-kal magasabb áron megváltassék. A megváltási árat a vevőnek azonnal ki kell fizetni. A megváltás útán állatforgalmi adó nem jár.

19. § Fizetési kötelezettség.

Az állatforgalmi adót a szerző fél köteles leróni.

20. § A lerovás módja.

(1) Az állatforgalmi adót a tulajdonjog átruházásának feljegyzésével egyidejüleg kell leróni. Az állatforgalmi adó lerovása előtt a tulajdonjog átruházását feljegyezni vagy a szerző részére az átruházott állatról új marhalevelet kiállítani nem szabad.

(2) Az állatforgalmi adót készpénzben vagy bélyegjegyekkel lehet leróni. Ha az adó bélyegjegyekkel rovandó le, a lerovásra nézve azok a szabályok érvényesek, amelyek a marhalevelek illetékének lerovására nézve érvényben vannak.

(3) Az adónak készpénzben való lerovása esetében az adó lerovását a marhalevélen tanúsítani kell.

(4) Hogy mikor kell az állatforgalmi adót készpénzben és mikor bélyegjegyekkel leróni, a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. A pénzügyminiszter rendelettel szabályozza az adó beszedésének módozatait és részleteit is.

21. § Az állatforgalmi adó visszatérítése.

(1) Ha a szerző igazolja, hogy az ingyenes átruházás esetén az ajándékozási illetéket megfizette, az átruházás állatforgalmi adó alá nem esik, illetve a lerótt adót a fél visszakérheti.

(2) A lerótt állatforgalmi adó visszatérítendő, ha az átruházás meghiusul és az állatnak a visszaadása a meghiusult átruházás napjától számított 6 héten belül új marhalevél kiállítása útján megtörtént. Az ilyen visszaruházás állatforgalmi adó alá nem esik.

(3) Az átruházásnak bírói ítélettel való érvénytelenítése esetén a visszatérítés a 6 hét eltelte után is igényelhető.

(4) Az adó visszatérítését az átruházás, és visszaruházás, illetve a birói ítélet keltétől számított 6 hónapon belül lehet kérni. Ennek a határidőnek elmulasztása esetén igazolásnak helye nincs.

(5) Az eljárás módozatait a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

22. § Jogorvoslatok.

(1) Az állatforgalmi adó jogossága vagy helyessége, valamint a lerótt állatforgalmi adó visszatérítése kérdésében az adót fizetésére kötelezett fél lakóhelyére nézve illetékes pénzügyigazgatósághoz lehet folyamodni.

(2) A pénzügyigazgatóságnak az első bekezdés rendelkezései alapján hozott határozata ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.

(3) Az első bekezdésben említett folyamodásnak az adó lerovásától számított hat hónap elteltével helye nincs.

23. § A marhalevelek kezelése.

(1) A marhalevelek kiállításánál és kezelésénél követendő eljárást, valamint az állatállomány nyilvántartása és ellenőrzése céljából szükséges intézkedéseket a pénzügyminiszterrel egyetértve a földmívelésügyi miniszter rendelettel szabályozza.

(2) Ugyanez a rendelet jelöli ki a marhalevelek kiállítására és kezelésére hivatott hatósági közegeket. A földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve szükség esetében a kezelést állami közegekre is bízhatja.

(3) Az állatforgalmi adó lerovásának és beszedésének pénzügyi közegek útján való ellenőrzéséről a pénzügyminiszter rendelettel intézkedik.

24. § Adócsalás.

(1) Tilos állatforgalmi adó alá eső állat tulajdonjogát marhalevél nélkül átruházni vagy megszerezni, a vételárt a valóságnál alacsonyabb összegben bejelenteni vagy állatforgalmi adó alá eső ügylettel megszerzett állatot a tulajdonjognak az arról kiállított marhalevélre való rávezetése nélkül elhajtani vagy elszállítani.

(2) Adócsalást követ el az, aki abból a célból, hogy valaki a jelen fejezet alapján járó állatforgalmi adó alól egészen vagy részben mentesüljön, a jelen fejezet egyes rendelkezései által tiltott oly cselekményt követ el, amely az említett adó megrövidítésére alkalmas.

25. § Az adócsalás büntetése.

(1) A 24. § alá eső adócsalás miatt az 1920:XXXII. tc. alapján kiszabható szabadságvesztés-büntetésen felül minden esetben mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett állatforgalmi adó kétszeresétől tizszereséig terjedhet.

(2) Ha az adócsalást az elítélt mint alkalmazott követte el, a 11. § második bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni.

(3) Adócsalás miatt büntető eljárásnak nincs helye, ha az állatot az államkincstár a 18. § 3. bekezdése értelmében megváltotta.

26. § Szabálytalanságok büntetése.

(1) Amennyiben a cselekmény sulyosabb büntető rendelkezés alá - különösen a 24. § rendelkezése alá - nem esik, szabálytalanság miatt 200 koronától 5000 K-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az, aki a jelen fejezet egyes rendelkezéseiben vagy az azok alapján kiadott miniszteri rendeletben az állatforgalmi adó biztosítása végett megszabott kötelességét oly módon szegi meg, amely az említett adó megrövidítésére alkalmas.

(2) E pénzbírságot - amely szabadságvesztésre át nem változtatható - elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelőség) szabja ki; határozata ellen közlésétől számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez van felebbezésnek helye.

27. § Rendbirságok.

(1) Azok a hatósági közegek, akik az ebben a fejezetben vagy az ebben a fejezetben foglalt felhatalmazások alapján kiadandó rendeletekben az adó beszedése és biztosítása céljából rájuk rótt kötelességeiket mulasztás vagy cselekmény által megszegik, amennyiben a 24-26. §-ok alapján sulyosabb büntetés alá nem esnek, 2000 K-ig terjedhető rendbírsággal büntetendők.

(2) A rendbírságot elsőfokon a pénzügyigazgatóság állapítja meg. Határozata ellen a pénzügyminiszterhez van felfolyamodásnak helye, aki végérvényesen határoz.

28. § Életbeléptetés. Végrehajtás.

(1) Az ebben a fejezetben foglalt szabályok 1921. évi szeptember hónap első napján lépnek életbe.

(2) Az ebben a fejezetben foglalt rendelkezéseket a földmívelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter hajtják végre.

III. FEJEZET

Az általános forgalmi adó

A) Anyagi jogszabályok

29. § Az általános forgalmi adó alanyai.

(1) Általános forgalmi adó alá esik mindenki, aki belföldön az őstermeléstől különböző bármilyen önálló, bevétel elérésére irányuló kereseti tevékenységet fejt ki.

(2) A törvény alkalmazásában őstermelésnek számít a mező- és szőlőgazdaság, állattenyésztés, kertészet, gyümölcs- vagy zöldségtermelés, méhészet, vadászat és halászat. Nem számít azonban őstermelésnek a terményeknek iparcikkekké feldolgozása és ily módon való értékesítése. Nem számít továbbá őstermelésnek a föld terményeinek nyilt üzlethelyiségben akár a föld tulajdonosa, akár más által való forgalomba hozása, végül a halászatnak vagy vadászatnak bérelt területen kereskedés céljából űzése és a halaknak vagy vadaknak kereskedelem útján forgalomba hozatala. Nem számít végül adómentes őstermelésnek az erdőgazdaság, amelyből származó bevétel általános forgalmi adó alá esik.

(3) A törvény alkalmazása szempontjából nem tekinthető önálló kereseti tevékenységnek az oly tevékenység, amidőn valaki bér- vagy szolgálati viszonyban munkaerejét egy vagy néhány munkaadó számára köti le.

(4) Az adókötelezettség szempontjából közömbös az a körülmény, hogy a kereseti tevékenység testi dolgok előállításában, szállításában vagy valamely szolgálat teljesítésében áll és hogy a tevékenységet az adózó kizárólagos vagy egyéb általános forgalmi adó alá nem eső tevékenység mellett csak mellékesen üzi.

(5) Az egyesületek, társaságok, társulatok vagy szövetkezetek, amennyiben önálló kereseti tevékenységet folytatnak, általános forgalmi adó alá esnek akkor is, ha tevékenységüket kizárólag a saját tagjaikra korlátozzák. Kivitel ez alól a szabály alól és nem esik általános forgalmi adó alá az olyan szövetkezet, amelynek tagjai kizárólag őstermelők és amelynek üzletköre a tagjai saját terményeinek feldolgozás nélkül való értékesítésén kívül semmi másra nem terjed ki.

(6) Belföldön folytat kereseti tevékenységet mindenki, akinek a belföldön üzem- vagy üzlettelepe, raktára vagy irodája van, aki a belföldön lakik vagy jövedelemszerzés céljából a belföldön tartózkodik vagy végül akinek a belföldön lakó képviselője van, aki itt az ő nevében kereseti tevékenységet folytat.

30. § Általános forgalmi adó tárgya.

(1) Az általános forgalmi adó tárgya a 29. § rendelkezései alá tartozó önálló kereseti tevékenység körében történt árúszállítás vagy bármely más munkateljesítmény.

(2) Árúszállítás alatt minden ingó testi dolog visszterhes elidegenítését kell érteni.

(3) Munkateljesítmény alatt bármily árúnak vagy anyagnak visszteher mellett való feldolgozását, el- vagy kikészítését, továbbá ellenszolgáltatás fejében teljesített bármilyen természetű - testi vagy szellemi - tevékenység kifejtését vagy bármily természetű, az árúszállítástól eltérő szolgálattételt kell érteni.

(4) Az olyan okiratoknak átruházását, amelynek megszerzése magának az azokban megjelölt árúk tulajdonjogának átruházását foglalja magában (letétjegyek, raktárjegyek stb.), továbbá zálogjegyeknek az árúra vonatkozó zálogjogról kiállított egyéb okiratnak átruházását ennek a törvénynek alkalmazásában úgy kell tekinteni, mint az illető árúk tulajdonjogának átruházását.

(5) Valamely vállalatnak a maga egészében való visszterhes átruházása általános forgalmi adó alá esik, hacsak nem bizonyítják, hogy az átruházásról okiratot állítottak ki s ez után az adásvételi szerződésekre megszabott illetéket valóban le is rótták.

(6) Az árúszállítás adókötelezettségére nincs befolyással az a körülmény, hogy ugyanannak az árúnak ismételt átruházása esetében az árú maga természetben nem ment minden egyes szerzőnek a tényleges birtokába.

31. § Az általános forgalmi adó alapja.

(1) Az általános forgalmi adó alapja az adóköteles által szállított árúk, valamint az általa végzett munkateljesítmények ellenértéke fejében teljesített fizetések összege.

(2) Az általános forgalmi adó alapjához számítandó továbbá az adóköteles által a saját vállalatából a háztartásban való fel- vagy elhasználása céljából elvett árúk pénzértéke.

(3) Fizetés minden ellenszolgáltatás, még ha nincs is pénzösszegben kifejezve. Hogy a fizetés nem készpénzben, hanem más módon (pl. jóváírással, csekkel vagy váltóval) történik, az adókötelezettségen nem változtat.

(4) Csere vagy kétoldaluan kötelező más jogügylet, amelynél mind a két szerződő fél nem pénz, hanem árú vagy munkateljesítmény szolgáltatására van kötelezve, két önálló árúszállításnak vagy munkateljesítménynek számít.

(5) A bizományi ügyleteknél mindig külön adóköteles szállításnak kell tekinteni úgy a megbízó és a bizományos, valamint a megbízott és a harmadik személy között kötött ügyletet. Az olyan adózó azonban, aki bizonyítottan bizományi üzletekkel foglalkozik, bizományi üzlete után az általános forgalmi adót csak az ügynöki jutalék vagy közvetítési díj alapján tartozik fizetni. Ugyanebben a kedvezményben részesülnek a kötelékükbe tartozó szövetkezetek részére szállított árúkat illetőleg az olyan szövetkezeti központok, amelyeknek alapszabályszerű céljuk az, hogy a kötelékükbe tartozó szövetkezeteket árúval ellássák és üzletrész tőkéjük után 5%-nál magasabb osztalékot nem fizetnek.

32. § Idegen pénzek és árúk értékének megállapítása.

(1) Idegen állam pénznemében megállapított értéket a törvényes pénzértékre kell átszámítani. Az átszámítási kulcsokat időről-időre a pénzügyminiszter állapítja meg. Az átszámítási kulcs alkalmazására nézve az idegen pénznemben való fizetés ideje az irányadó.

(2) Amikor az adó alapjául szolgáló ellenérték nem pénzösszegben, hanem árúban vagy munkateljesítményben van megállapítva, az átruházott javak közönséges forgalmi értékét vagy a munkateljesítménynek pénzösszegben kifejezett átlagos értékét kell alapul venni. Ezeknek az értékeknek megállapítására vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

33. § Az adóalap részletezése.

(1) Az adóalap megállapításánál számításba kell venni mindazt az ellenértéket, amelynek szolgáltatására az árú vagy a munkateljesítmény megszerzője magát kötelezte. Különösen nem szabad a kivetési alapból levonni az árúszállításnál az ellenértékből azt a részt, amelyet az átruházó az árúk behozatalakor fizetett vám, továbbá fogyasztási adó és hasonló közszolgáltatás megtérítése gyanánt számít fel. Az árú csomagolásának költségét akkor is az alaphoz kell számítani, ha az átruházó kötelezte magát, hogy a csomagolás anyagát (a tartályokat) bizonyos meghatározott értékben visszaveszi.

(2) Abból az összegből, amelyet az átruházó az árúnak más vállalkozó útján való fuvarozásáért és biztosításáért felszámít, csak annyi számítható az adóalaphoz, amennyivel az az összeg az átruházónak a fuvarozás és biztosítás körül tényleg felmerült költségeit meghaladja.

(3) Zálogügyletről kiállított okirat átruházásánál az ellenérték a zálogjegyért fizetett ár, valamint a zálogkölcsön és a mellékjárulékok összege.

(4) A munkateljesítményért fizetett ellenértékből a munkát teljesítő adózónak a munkateljesítménnyel kapcsolatban levő kiadásai nem vonhatók le. Az ellenértékhez azonban nem számíthatók hozzá azok a kiadások, amelyeket a munkateljesítő a megbízó helyett köteles teljesíteni.

34. § Fizetési kötelezettség.

(1) Az adófizetési kötelezettség azt terheli, aki az adófizetési kötelezettséget megállapító önálló kereseti tevékenységet folytatja.

(2) Valamely üzletnek vagy vállalatnak a maga egészében átruházása esetében (30. § 5. bek.) - az elidegenítővel egyetemlegesen - a megszerző fél felelős úgy az üzlet vagy vállalat átruházásáért járó adóért, valamint az üzletet vagy vállalatot az elidegenítés napjáig terhelő általános forgalmi adóért.

(3) Részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél a vállalat igazgatója és igazgatósági tagjai, egyéb vállalatoknál a cégtulajdonosok, egyesületeknél és más intézeteknél pedig a vezetőség az adóköteles vállalattal egyetemlegesen felelős az általános forgalmi adóért, úgyszintén az ebben a fejezetben meghatározott egyéb kötelezettségek teljesítéseért.

(4) A belföldön állandóan nem lakó vagy tartózkodó külföldi keresetüzővel az ő belföldi üzletvezetője vagy megbízottja egyetemlegesen felelős úgy az általános forgalmi adóért, mint az ebben a fejezetben meghatározott egyéb kötelezettségek teljesítéseért.

(5) Ha a fizetési kötelezettség többeket terhel, úgy a felelősség egyetemleges.

(6) A csődeljárás vagy a zárgondnoki kezelés tartama alatt az ebben a §-ban megállapított kötelezettségek a csődtömeggondnokot, illetőleg a zárgondnokot terhelik.

35. § Az általános forgalmi adó kulcsa.

Az általános forgalmi adó kulcsa az adóalapnak 1.5%-a.

Az adó összegét mindenkor teljes koronára kell kiegészíteni akkor is, ha az adót bélyegjegyekkel az egyes szállítások vagy napi eredmények stb. után kell leróni.

36. § Részesedés a forgalmi adóból.

(1) A törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsu városok területén befolyt általános forgalmi adónak legfeljebb egyharmad részét a pénzügyminiszter az illető városnak engedheti át.

(2) Ennek a részesedésnek fejében azonban a város az általános forgalmi adó kezelésénél és ellenőrzésénél a saját szervei által közreműködni köteles. Ennek a közreműködésnek terjedelmét és módját a pénzügyminiszter - szükség esetén az egyes városokra nézve, különleges viszonyaikhoz képest külön-külön - rendelettel állapítja meg.

(3) Hasonló részesedésben, hasonló feltételek mellett, indokolt esetekben a pénzügyminiszter a községeket is részesítheti.

37. § Mentességek.

Nem esnek általános forgalmi adó alá:

1. az államnak a posta-, táviró és távbeszélő-forgalomból származó bevételei;

2. a magyar államvasút bevételei;

3. a községi (városi) víz-, légszesz- és villamossági művek kizárólag a víz, légszesz és villanyáram szolgáltatásából, valamint a községeknek fürdő- és gyógydíjakból származó bevételei;

4. az érvényben levő állami értékjegyeknek, továbbá az állami egyedárúságok tárgyainak az állam által megbízott szervek által megbizott szervek által való eladása;

5. a hitel- és kölcsönügyletekből, valamint a külföldi fizetési eszközök forgalmából származó bevételek;

6. az értékpapirforgalmi adóról szóló törvényben felsorolt ügyletekből származó bevételek, tekintet nélkül arra, hogy értékpapirforgalmi adó alá esnek-e vagy nem;

7. a részvénytársaságok és szövetkezetek igazgatósági, felügyelőbizottsági és választmányi tagjainak és napibiztosainak az ebben a minőségükben élvezett és az 1920:XXIV. tc. 17. §-a értelmében nyugtatványi illeték alá eső illetményei;

8. a személyek és árúk szállításából származó és az 1875:XXII. tc. rendelkezései alá tartozó bevételek;

9. a biztosító vállalatoknak a biztosítási ügyletekből származó és az 1883:VIII. tc. rendelkezései alá tartozó bevételei;

10. az 1920:XVI. tc. alapján fényűzési forgalmi adó alá eső bevételek;

11. a malmoknak a beszolgáltatott gabonáért fizetett megtérítésekből, valamint a kereskedelmi malmoknak az általuk eladott liszt és egyéb őrlési termék eladásából származó bevételei;

12. a kizárólag terménykereskedéssel foglalkozóknak a buza, rozs, kétszeres és köles eladásából származó bevétele, valamint az árpa eladásából származó bevételeiknek az a része, amelyre az adóköteles a rendeletben előírandó módon igazolja, hogy feldolgozás végett a malomnak eladott árpa eladásából származik;

13. az őstermelőnek a saját termésű bor eladásából származó bevétele:

14. az olyan jogügyletből származó bevételek, amely jogügyletek után az árúszállításokra vagy munkabérszerződésekre megszabott okirati illetéket igazoltan lerótták;

15. ingatlanok (ház- és földbirtok) bérbe- és haszonbérbe adásából származó bevétel, ide nem értve a berendezett helyiségek üzletszerű bérbeadását.

38. § Behozatal.

Vámköteles árúk behozatala alkalmával az első belföldi szerző, tekintet nélkül arra, hogy a behozott árú természetben átment-e az ő birtokába, köteles az árúért fizetett vételár 1.5%-át forgalmi adó címén a vámmal együtt megfizetni. Az eljárás részleteit a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

39. § Kivitel.

(1) Árúknak igazoltan külföldre szállítása esetében kapott ellenszolgáltatás általános forgalmi adó alá nem esik.

(2) Azokat a szabályokat, amelyek szerint a szállító az árúknak külföldre való szállítását bizonyítani tartozik, a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

40. § Átvitel.

(1) Ha az adó befizetésére kötelezett igazolja, hogy a külföldről behozott árút anélkül, hogy azt a belföldön átruházta volna, közvetlenül külföldre szállította, a behozatal után a 38. § szerint járó adót megfizetni nem köteles, a kivitelre nézve pedig a 39. §-ban megállapított mentességet igényelheti.

(2) Az eljárási szabályokat és azt az időt, amelyen belül az első bekezdésben foglalt kivételes kedvezmény igényelhető, a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

B) Eljárási szabályok

41. § Az adókötelesek összeirása.

(1) Az általános forgalmi adó alá eső adózó (29. §) köteles az adófizetési kötelezettségét megállapító foglalkozását a pénzügyi hatóságnál bejelenteni. A bejelentés módját, idejét és helyét a pénzügyminiszter állapítja meg.

(2) Aki ennek a törvénynek életbelépése után válik adókötelessé, tartozik ezt, illetve önálló kereseti tevékenységének megkezdését a megkezdéstől számított 30 nap alatt a pénzügyi hatóságnál bejelenteni.

(3) Az adókötelezettséget megállapító foglalkozás megszüntetését a megszüntetéstől számított 30 nap alatt hasonlóképen be kell jelenteni. Aki ezt a bejelentést elmulasztja, az általános forgalmi adót a késedelmes bejelentés napjáig köteles fizetni a legutolsó mérv szerint, kivéve, ha a megszűnés napját és a bejelentés elmulasztásának vétlen voltát utólag hiteltérdemlően igazolja.

(4) Az adófizetésre kötelezetteket a bejelentés alapján össze kell írni és az összeírást állandóan ki kell egészíteni és helyesbíteni. Az összeirás és nyilvántartás módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

42. § Külföldiek nyilvántartása.

(1) Az olyan keresetüzők, akiknek lakása és tartózkodási helye külföldön van, belföldön azonban fióktelepük, üzemhelyük vagy üzlettelepük, raktáruk vagy irodájuk van, kötelesek a pénzügyi hatóság kívánságára meghatározott időn belül képviselőt megnevezni, akinek lakása a belföldön van. Mindazokat a kötelezettségeket, amelyek a törvény szerint a belföldi keresetüzőket terhelik, az ily módon megnevezett képviselő tartozik teljesíteni.

(2) Ha a külföldi adóköteles a képviselőt a kitűzött határidő alatt arra alkalmas személyben meg nem nevezi, vagy ha a megnevezett személy kötelezettségeit nem teljesíti, a pénzügyi hatóságnak joga van az ilyen vállalatot a tulajdonos költségére zárgondnoki kezelés alá venni.

43. § Az általános forgalmi adó lerovásának módja.

(1) Az általános forgalmi adót bélyegjeggyel vagy készpénzben fizetés útján lehet leróni.

(2) Azokat a feltételeket, amelyek alatt a lerovás egyik vagy másik módja alkalmazható, illetve alkalmazandó, a pénzügyminiszter akár az egyes foglalkozási ágakra, akár egyes esetekre nézve rendelettel szabályozza.

44. § Az általános forgalmi adó lerovása bélyegjegygyel.

(1) Azokban az esetekben, amikor az általános forgalmi adót bélyegjegygyel kell vagy lehet leróni, a lerovásra csupán az e célra kibocsátandó forgalmi adóbélyegeket lehet használni.

(2) A lerovás módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza. A lerovásnak oly módon kell történnie, hogy az adózó könyveiből vagy irataiból a lerovásnak szabályszerűen és a törvényes mértékben való teljesítése ellenőrizhető legyen. Az adózó kötelezhető arra, hogy ezeket a könyveket, feljegyzéseket vagy iratokat a lerovás ellenőrzése és a felhasznált bélyegjegyek értéktelenítése céljából a pénzügyi hatóságnak bemutassa. Azokat az iratokat, amelyeken az adó lerovatott, kiállításuktól számított egy évig meg kell őrizni, hacsak az ellenőrzés és a bélyegjegyek hatósági értéktelenítése már előbb meg nem történt.

45. § Az általános forgalmi adó befizetése.

(1) Azokban az esetekben, amikor az általános forgalmi adót nem bélyegjegygyel rójják le, az általános forgalmi adó alá tartozó keresetüző köteles az egy-egy adókivetési időszak tartama alatt befolyt adóköteles fizetések (31. §) után járó általános forgalmi adót minden előzetes felszólítás és hatósági kivetés bevárása nélkül az adókivetési időszak elteltétől számított 15 nap alatt a rendelettel megállapítandó helyen és módon befizetni.

(2) Az adókivetési időszak általában a naptári év. Az első adókivetési időszak a törvény életbelépésétől kezdve az 1921. év végéig terjed.

(3) Ha a foglalkozás az adókivetési időszak lejárta előtt szűnik meg, úgy az adókivetési időszak kezdetétől a megszűnésig befolyt fizetések után járó általános forgalmi adót a megszűnéstől számított 30 nap alatt kell befizetni. Ebben az esetben az adóalaphoz kell számítani az adóköteles által teljesített szállításokért és munkateljesítményekért járó, még meg nem fizetett ellenszolgáltatások (az adókötelesnek az általános forgalmi adó alá eső ügyletekből származó kiegyenlítetlen követeléseinek) összegét is.

46. § Az adókivetési időszak módosítása

(1) A pénzügyminiszternek joga van az adó lerovását rendelettel az előző §-ban meghatározott módtól eltérően szabályozni.

(2) Joga van az adókivetési időszakot általában vagy egyes esetekben más módon megállapítani és különösen joga van elrendelni, hogy az adózó akár az előző évi eredmény alapján, akár más alapon, az általános forgalmi adóra negyedévenként vagy havonként részletfizetést teljesítsen.

47. § Az adó biztosítása. Előzetes adófizetés.

(1) A pénzügyi hatóság az adókötelest megfelelő biztosíték nyújtására kötelezheti, ha az adót veszélyeztetettnek látja.

(2) Állandó üzlettelep nélküli árúsítókat, és keresetűzőket (vándoriparosokat, utcai árúsokat s hasonlókat) az adó előzetes lerovására lehet kötelezni. Az adó alapját ilyen esetekben a körülmények mérlegelése és az adózóval megegyezés útján kell megállapítani. A foglalkozást ilyen esetekben az adó előzetes lerovását igazoló tanúsítvány birtokához kell kötni. Az eljárást a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

48. § Adóbevallás.

(1) Az adó készpénzben befizetésével egyidejüleg az adózó köteles az adó alapjának kiszámítását feltüntető bevallását az adóbeszedésre hivatott hatóságnál benyújtani. A bevallás mintáját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

(2) Ha valamely vállalatot a maga egészében ruháznak át, a szerződő felek az adókivetési időszak kezdetétől fogva az átruházásig terjedő időre is tartoznak bevallást adni s egyuttal az egész vállalat megszerzéseért fizetett ellenértéket is bevallani. Ezt a bevallást az átruházástól számított 30 nap alatt kell benyújtani.

(3) A pénzügyminiszternek joga van a bevallások beadására nézve általánosságban vagy eseteként eltérően rendelkezni, esetleg a bevallás benyújtásától eltekinteni.

49. § Fizetések visszatérítése.

(1) Ha az adóköteles az adó alapjául szolgált fizetést az adókivetési időszak folyamán egészen vagy részben visszatérítette, ezt az összeget az adóbevallásban levonhatja, köteles azonban az ilyen levonást külön feltüntetni és igazolni.

(2) A levonásnak akkor is helye van, ha a visszatérítés valamely későbbi adókivetési időszakban történt. Ilyen esetben az adózó a levonni kért összeget pontosan részletezni és igazolni tartozik.

50. § A bevallások felülvizsgálása.

(1) A bevallások felülvizsgálására vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. Rendelet jelöli ki a felülvizsgálásra hivatott hatóságokat is.

(2) Ha a bevallásokat az arra kijelölt hatóság helyesnek találta és a fél az adót befizette, erről az adózó csak abban az esetben kap értesítést, ha bevallásában ezt kifejezetten kérte.

(3) Ha a bevallást az arra kijelölt hatóság helyesnek találta, de az adózó az adót nem fizette be, a megállapított adóról fizetési meghagyást ad ki, amelyben az adózót az adónak 15 nap alatt befizetésére hívja fel.

(4) Ha a bevallást az arra kijelölt hatóság helytelennek vagy aggályosnak találja, helyesbítése iránt tárgyalást kezd. Ha a tárgyalás alapján az adót az arra kijelölt hatóság a befizetettnél magasabb összegben állapítja meg, erről az adózót fizetési meghagyás útján értesíti. A kivetett adót a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 nap alatt kell befizetni.

51. § Adókivetés becslés útján.

(1) Ha az adóbevallást az arra kijelölt hatóság helytelennek vagy aggályosnak tartja és az adóköteles kielégítő felvilágosítást adni nem tud vagy attól vonakodik, vagy ha vallomást egyáltalán nem ad, a pénzügyi hatóság az adóalapot szükség esetében szakértők meghallgatása után becsléssel állapítja meg. Ebben az esetben az adóköteles tartozik a kivánt felvilágosításokat megadni és az üzleti feljegyzéseket és a becsléshez szükséges levelezéseket előmutatni. A becslésre az adófizetésre kötelezettet meg kell idézni s ennek joga van a saját költségére ellenőrző szakértőt alkalmazni. Az adóköteles, illetve az ellenőrző szakértő távolmaradása a becslési eljárást nem akaszthatja meg.

(2) Hasonló eljárással lehet megállapítani az adóköteles által saját vállalatából a háztartásában való fel- vagy elhasználás végett elvett árúk pénzértékét, ha az a bevallásban feltüntetve nincs vagy az e címen feltüntetett összeg aggályosnak látszik.

(3) A szabályszerüen megindokolt becslési eredményt a fizetési meghagyás kibocsátása előtt az adókötelessel nyilatkozattétel végett közölni kell. A fizetési meghagyás kiadásánál az adóköteles nyilatkozatában foglaltakra indokolt választ kell adni.

52. § A becslés költségei.

A becslési eljárás költsége az adókötelest terheli, ha kellő időben bevallást nem adott, továbbá ha a beadott bevallás hiányait felhívás ellenére nem pótolta, végül ha a becslés eredménye a bevallott adóalapot legalább 50%-ával meghaladta.

53. § Az adókivetés kivételes módja.

(1) Olyan esetekben, amikor az általános forgalmi adónak bélyegjegygyel lerovása célszerűen el nem rendelhető, vagy ha az adóköteles könyvek és feljegyzések vezetésére bármely oknál fogva célszerűen nem kötelezhető, végül kisebb terjedelmű vállalatoknál az adót a féllel kötött egyesség alapján átalányösszegben is meg lehet állapítani.

(2) Az adónak ily módon való kivetését a pénzügyminiszter egyes foglalkozási ágakra nézve általánosságban is elrendelheti.

(3) Az egyesség megkötését szakértői becslési eljáráshoz is lehet kötni. Egyesség csak akkor köthető, ha az adóköteles hajlandó mindazoknak az adatoknak szolgáltatására, amelyek az adóalap (31. §) megközelítő pontossággal való megállapításához szükségesek. A pénzügyminiszter rendelettel állapíthat meg olyan eljárási szabályokat, amelyek az adóalap megközelítő pontossággal való megállapítására alkalmasaknak mutatkoznak.

(4) Amennyiben az egyesség megkötése meghiusul, az adót az általános szabályok szerint kell leróni, illetve megállapítani.

(5) Mindaddig, amíg a harmadosztályú kereseti adó a mai szabályok szerint érvényben van, a szellemi szabad foglalkozások általános forgalmi adóját az ebben a §-ban foglalt szabályok alapján átalányösszegben kell megállapítani, hacsak maga az adózó nem kíván a rendes szabályok szerint adózni.

54. § Adóvisszatérítés.

Ha a hatóság a bevallás felülvizsgálata alapján azt állapítaná meg, hogy a befizetett összeg az adó fizetésére kötelezett kárára számítási hiba folytán a törvényes adóösszeget meghaladja, erről az adózót végzéssel értesíti és a túlfizetett összeget a következő adókivetési időre szóló adóba beszámítja, amennyiben pedig az adófizetési kötelezettség megszűnt volna, a félnek visszautalványozza.

55. § Az adó helyesbítése.

(1) A befizetett vagy bélyegjeggyel lerótt általános forgalmi adó helyesbítését, ha a befizetés nem fizetési meghagyás alapján történt, az adózó fél a befizetéstől vagy a lerovástól számított hat hónap alatt kérheti. A helyesbítés kérdésében a pénzügyigazgatóság határoz.

(2) A befizetéstől vagy lerovástól számított hat hónap eltelte után helyesbítési vagy visszatérítési kérelemnek csak akkor van helye, ha az a körülmény, amelyre a kérelmet alapították, a határidő eltelte után következett be. A határidő ilyen esetben a kérdéses körülmény bekövetkeztétől számított hat hónap.

(3) Az ebben a §-ban megállapított határidő elmulasztása esetén igazolásnak helye nincs.

56. § Jogorvoslatok.

(1) Az általános forgalmi adó kezelésével megbízott más hatóságok és hivatalok intézkedései és határozatai ellen a pénzügyigazgatósághoz van fellebbezésnek helye. A fellebbezés benyújtásának határideje a megtámadott intézkedés vagy határozat tudomására jutásától számított 30 nap.

(2) Az igazolásra az 1920:XXXIV. tc. 52. §-ában foglalt szabályok az irányadók.

57. § Közigazgatási bírósági panasz.

(1) A pénzügyigazgatóságnak az általános forgalmi adó helyessége és jogossága, valamint az adó visszatérítése tárgyában hozott határozatai ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak van helye.

(2) A fellebbezést elkésés miatt visszautasító, valamint az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen szintén a m. kir. közigazgatósági bírósághoz lehet panasszal élni.

(3) A panaszokra az 1896:XXVI. tc. rendelkezései az irányadók.

(4) A panasznak halasztó hatálya nincs.

58. § Fellebbezés a pénzügyminisztériumhoz.

(1) A pénzügyigazgatóságnak olyan határozatai ellen, amelyek ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak helye nincs, a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.

(2) A fellebbezés beadásának a megtámadott határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül van helye.

(3) Az igazolásra az 1920:XXXIV. tc. 52. §-ában foglalt szabályok az irányadók.

59. § Az általános forgalmi adó behajtása.

Az általános forgalmi adó biztosítására, behajtására és elévülésére nézve a közadók kezelésére vonatkozólag érvényben lévő törvényes rendelkezések az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az esedékessé vált általános forgalmi adót az esedékességtől számított 15 nap elteltével az irásbeli intés mellőzésével végrehajtás (zálogolás, árverés) útján kell behajtani.

60. § Könyvvezetés.

(1) Az általános forgalmi adó alá tartozó minden keresetűző köteles az adóalap megállapításának ellenőrzésére alkalmas könyveket és feljegyzéseket vezetni. Az egyes vállalatok természetének megfelelő könyvvezetés vagy másnemű feljegyzések vezetésének módját és terjedelmét a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

(2) Az előző bekezdésben említett könyveket és feljegyzéseket, valamint az adóköteles ügyletekre vonatkozó levelezéseket és iratokat - más törvényeknek esetleg messzebbmenő rendelkezéseitől, valamint a 44. § eseteitől függetlenül - legalább 5 évig meg kell őrizni. Ezt a határidőt az üzleti levelezésekre és okiratokra vonatkozólag a kiállítás évének végétől, a könyveknél és más feljegyzéseknél pedig az utolsó bejegyzés időpontjától kell számítani.

(3) A könyvek vagy feljegyzések vezetése alól a pénzügyigazgatóság felmentést adhat, ha az általános forgalmi adót az adókötelessel kötött egyesség útján állapítja meg. Az erre vonatkozó részletes rendelkezéseket a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

61. § Adatszolgáltatás.

(1) Az adó lerovására kötelezett és alkalmazottai kötelesek a pénzügyi hatóság kivánságára az előző szakaszban említett könyveket és egyéb feljegyzéseket valamint az adóztatás szempontjából figyelembe jöhető minden iratot és segédeszközt rendelkezésére bocsátani, illetve előmutatni,

(2) Ennek a kötelezettségének teljesítésére az adózó karhatalom igénybevételével is kényszeríthető.

(3) Az első bekezdésben felsoroltakon kívül mindenki köteles a pénzügyi hatóság felhívására a birtokában levő mindazokat az iratokat és segédeszközöket előmutatni, továbbá mindazokat a felvilágosításokat megadni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valamely adóköteles ügyletre vonatkozó tényállás vagy az adókötelezettség vagy az adó összege tekintetében irányadó más körülmény tisztáztassék. A pénzügyi hatóság azonban köteles annak, akitől az előmutatást kívánja, pontosan megjelölni azt a jogügyletet, amelyre az előmutatandó iratok vagy segédeszközök vonatkoznak.

62. § Ellenőrzés és helyszíni vizsgálat.

A pénzügyi hatóság közegei bármikor jogosultak az ebben a fejezetben, valamint az abban foglalt felhatalmazások alapján kiadandó utasításokban és rendeletekben foglalt szabályok pontos megtartásának ellenőrzése végett az adóköteles üzleti vagy irodai helyiségében megjelenni. Úgy az adóköteles, mint annak bármely jelenlévő hozzátartozója vagy alkalmazottja köteles a kívánt felvilágosítást megadni és az ellenőrzésre alkalmas adatokat előmutatni.

63. § Adópótlék és felemelt adó.

(1) Aki az általános forgalmi adót a 45. §-ban megszabott határidőben be nem fizeti, valamint az, aki az 50. § utolsó bekezdése és az 51. és 53. §-ok alapján kivetett adókat a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 nap alatt be nem fizeti, a késedelem minden megkezdett hónapjára a fizetendő adó 5%-át fizeti adópótlék címén.

(2) Aki a pénzügyigazgatóság által a bevallás benyújtására vagy annak pótlására irányuló felhívásának az abban kitüzött határidő alatt eleget nem tesz, az adónak 50%-át fizeti adópótlék címén. Az adópótlékot ebben az esetben a pénzügyi hatóság az adóval együtt állapítja meg és erről az adózót a fizetési meghagyással vagy végzéssel értesíti.

(3) Ha a fél az általános forgalmi adót bélyegjegyekkel tartozik leróni:

a) 50 K-ig terjedhető adópótlékkal róható meg, ha az adó lerovására egyízben történt figyelmeztetés dacára nem forgalmi adóbélyeget használ;

b) a megrövidített adó 3-szoros összegét tartozik megfizetni, ha az adót a megszabott időben nem rótta le;

c) ugyancsak a megrövidített adó 3-szorosát tartozik megfizetni akkor, ha az adót a törvényesnél kisebb mértékben rótta le.

(4) Mellőzendő vagy törlendő a 2. bekezdés alapján kiszabott adópótlék, ha az adó fizetésére kötelezett a bevallás beadásával vagy az 56. § szerint igénybevehető jogorvoslati eljárás során igazolja, hogy a mulasztás vétlen volt, vagy azt elháríthatatlan akadály okozta.

(5) Méltányosságból a pénzügyigazgatóság az adópótlékot felére mérsékelheti. További mérséklést csak a pénzügyminiszter engedélyezhet.

(6) Az adópótlék kivetésének jogossága ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.

C) Büntető rendelkezések

64. § Adócsalás.

(1) Adócsalást követ el az, aki abból a célból, hogy valaki a jelen fejezet alapján járó általános forgalmi adó alól egészen vagy részben mentesüljön, a jelen fejezet egyes rendelkezései által tiltott oly cselekményt követ el szándékosan, amely az általános forgalmi adó megrövidítésére alkalmas.

(2) Ilyen tiltott cselekményt követ el az:

1. aki üzleti könyveibe vagy feljegyzéseibe, továbbá adóbevallásába, végül az adónak bélyegben való lerovása esetében a célból vezetendő feljegyzéseibe tudva valótlan adatokat vezet be vagy azokból fizetéseket szándékosan kihagy és ezáltal az adót megrövidíti:

2. aki beadványaiban - ideértve a jogorvoslatokat is - vagy a hatóság részéről hozzá intézett kérdésekre adott válaszában tudatosan valótlan nyilatkozatot tesz vagy az adó helyes megállapítására alkalmas ismert ténykörülményt szándékosan elhallgat;

3. aki a 60. §-ban megállapított kötelezettsége dacára üzletéről könyveket vagy feljegyzéseket nem vezet, noha emiatt már egy izben a 65. § alapján megbüntették;

4. aki a hatóságnak megtévesztésével őt meg nem illető adómentességet vesz igénybe.

(3) Adócsalás miatt az 1920:XXXII. tc. alapján kiszabható szabadságvesztés-büntetésen felül minden esetben mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett adó tizszeresétől ötvenszereséig terjedhet.

(4) Ha az adócsalást az elítélt mint alkalmazott követte el, a 11. § második bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni.

65. § Szabálytalanságok büntetése.

Amennyiben a cselekmény vagy mulasztás sulyosabb büntető rendelkezés alá - különösen a 64. § rendelkezés alá - nem esik és a cselekmény vagy mulasztás nem olyan, hogy a 63. § alapján adópótlékkal volna sújtható, szabálytalanság miatt 200 K-tól 5000 K-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az, aki a jelen fejezet egyes rendelkezéseiben vagy az azok alapján kiadott miniszteri rendeletben az általános forgalmi adó biztosítása végett megszabott kötelességét oly módon szegi meg, amely az említett adó megrövidítésére alkalmas.

E pénzbírságot - amely szabadságvesztésre át nem változtatható - elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) szabja ki; határozata ellen közlésétől számított tizenöt nap alatt a pénzügyminiszterhez van fellebbezésnek helye.

66. § Rendbirság.

(1) Azok a hatósági közegek, akik az ebben a fejezetben vagy az ebben a fejezetben foglalt felhatalmazások alapján kiadandó rendeletekben az adó beszedése és biztosítása céljából rájuk rótt kötelességeiket mulasztás vagy cselekmény által megsértik, amennyiben a 64. vagy a 65. § alapján súlyosabb büntetés alá nem esnek - 2000 K-ig terjedhető rendbírsággal büntetendők.

(2) A rendbírságot elsőfokon a pénzügyigazgatóság állapítja meg. Határozata ellen annak közlésétől számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez van felfolyamodásnak helye, aki végérvényesen határoz.

D) Záró rendelkezések

67. § Titoktartási kötelezettség.

(1) Azok a hatósági közegek, akik hivatalos megbízásból az általános forgalmi adó kivetésénél közreműködtek, kötelesek az üzletek és iparvállalatok berendezéseire, viszonyaira nézve, amelyekről hivatásuk gyakorlásában tudomást szereztek, a legszigorúbb titoktartásra ügyelni és semmi olyan nem tenni, ami által az üzletimtitok elárulhatnék.

(2) Ennek a tilalomnak megszegése esetében az illető hatósági közeg - teljes kártérítési kötelezettségének épségben tartása mellett - a 66. §-ban meghatározott rendbírsággal büntethető.

(3) Az adózó ilyen irányú kérése felett elsőfokon a pénzügyigazgatóság határoz. A határozat ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz van panasznak helye. A kártérítési követelés érvényesítése a polgári perutra tartozik.

68. § Életbeléptetés. Végrehajtás.

(1) Az ebben a fejezetben foglalt szabályok 1921. évi szeptember hónap 1-ső napján lépnek életbe.

(2) Az ebben a fejezetben foglalt rendelkezéseket a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve a pénzügyminiszter hajtja végre.

IV. FEJEZET

Módosító, illetőleg kiegészítő rendelkezések a fényűzési forgalmi adóról szóló 1920. évi XVI. törvénycikkhez

69. § A kivitel mentessége.

Az 1920. évi XVI. tc. 12. §-a a következőkkel egészíttetik ki:

A pénzügyminiszter - a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve - a fényűzési tárgyaknak a külföldre történő kivitele alkalmával a közgazdasági érdekekre való tekintettel akár általában, akár a fényűzési tárgyak bizonyos csoportjára nézve a fényűzési forgalmi adó alól való mentességet mondhatja ki. Az ily módon kiadott rendeleteiről a nemzetgyűlésnek jelentést kell tennie.

70. § A pénzügyminiszter - a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve - a nagyobb értékű fényűzési tárgyak egyes csoportjaira nézve elrendelheti, hogy azoknak a magánforgalomban való átruházása is fényűzési forgalmi adó tárgya legyen.

71. § A fényüzési forgalmi adó levonásának módja.

Az 1920. évi XVI. tc. 14. §-a a következő rendelkezéssel egészíttetik ki:

A pénzügyminiszter elrendelheti, hogy a fényűzési forgalmi adó a fényűzési tárgyak egyes csoportjai után ne közvetlenül a kiskereskedelmi forgalomban, hanem már a termelő (gyáros), avagy a nagykereskedő útján, a külföldről való behozatalnál pedig a behozatalkor rovassék le. Az adó kulcsa ilyen esetben az előállítási, illetőleg a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi ár között mutatkozó különbözet figyelembevétele alapján aránylagosan felemelendő.

72. § Szabálytalanságok büntetése.

Aki a fényűzési forgalmi adóról szóló törvényben vagy az annak végrehajtása tárgyában kiadott utasításokban foglalt rendelkezések valamelyike ellen vét és pedig anélkül, hogy a kincstárt megrövidíteni akarta és tényleg megrövidítette volna, esetről-esetre 50 K-tól 2000 K-ig terjedhető birsággal büntethető, hacsak cselekménye vagy mulasztása az 1920. évi XVI. tc. 21. §-ának rendelkezései alá nem esik.

73. § Eljárási szabályok.

Mindazokat az eljárási szabályokat, amelyeket a jelen törvény az általános forgalmi adóra vonatkozólag megállapít, a pénzügyminiszter rendelettel a fényűzési forgalmi adóra is kiterjesztheti.

74. § Életbeléptetés.

Az ebben a fejezetben foglalt rendelkezések a jelen törvény kihirdetése napján lépnek életbe.