1921. évi XLVII. törvénycikk indokolása

IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszünéséről * 

Általános indokolás

A sokat szenvedett magyar nemzetre újabb megpróbáltatások ideje következett el.

A közelmult eseményeivel kapcsolatban a magyar állammal szemben azt a követelést támasztották, hogy koronás királyát trónjától és uralkodóházát trónörökösödési jogától fossza meg.

A magyar állam még sohasem állott oly nehéz elhatározás előtt, mint ezekben a sorsdöntő napokban. Idegen hatalmak a békeszerződésben is biztosított függetlensége ellenére beleavatkoznak belső ügyeibe. Olyan intézkedést követelnek tőle, amelyre magát sohasem kötelezte, amelynek teljesítését a trianoni békeszerződés sem rótta reá és amely alkotmányának alapelveivel sem egyeztethető össze. E követelés elutasítása esetére pedig az országot fegyveres támadással fenyegetik.

A kormány nem vállalhatja a felelősséget azért, hogy a világháború és a forradalmak pusztításai után meggyengült nemzetet újabb, a haza fennmaradását is veszélyeztethető háború elé állítsa, mert az ország megerősödését és felvirágozását csak békés viszonyok között kifejtendő munkás élettől reméli. Ennélfogva az ország válságos helyzetében, miután a békét és ezáltal a nemzet létét is fenyegető veszély elhárítására és az elhatározás szabadságának biztosítására az adott viszonyok között lehetséges minden egyéb békés eszközt sikertelenül megkísérelt, arra határozta el magát, hogy a külállamok követelésének eleget téve, a nemzetgyűlés elé a jelen törvényjavaslatot terjeszti be.

A törvényjavaslat oly módon tesz eleget a külhatalmak említett követelésének, hogy egyrészt 1. §-ában kifejezetten kimondja, hogy IV. Károly király uralkodói jogai megszüntek; másrészt 2. §-ában hatályon kívül helyezi az 1723. évi I-II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctiót és minden egyéb jogszabályt, amelyen alapult a Habsburg Ház trónörökösödési joga a magyar trónon. Ezeknek következményeképen egyúttal kimondja azt is, hogy a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállt. De szükségesnek mutatkozott arról is gondoskodni, hogy az uralkodóház trónörökösödési jogának megszünéséhez messzebbmenő következtetéseket ne lehessen füzni Magyarország államformája tekintetében. Ezért a törvényjavaslat azt is megállapítja, hogy a nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja. Ezzel egyúttal a nemzetgyűlés, amely az 1920. évi I. törvénycikk 2. §-a értelmében, mint a magyar állami szuverénitás törvényes képviselete az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni, az államforma kérdését a jövőre nézve is végérvényesen eldönti, amidőn híven a magyar nemzet érzelmeihez és hagyományaihoz továbbra is a királyság ősi intézménye mellett foglal állást.