Hazánk súlyos állapotában, megcsonkított területén a megfogyatkozott, testben-lélekben meggyengült népességnek szüksége van mindazokra az eszközökre, melyek a nemzetet újra megerősítheti e Magyarország megújhodására reményt nyujtanak.
Mindenekfelett, az új nemzedéket kell szem előtt tartanunk, ennek kell az új feladatokra elkészülnie. Csak az ifjúságtól remélhetjük a nemzeti erények feléledését, az ország sorsának jobbrafordulását. Az államnak a nemzet sorsát az ifjúság nevelésével kell irányítani s ebben a munkában az eddiginél sokkal nagyobb teret kell biztosítania testnevelésnek. Ettől nemcsak a test erejének fokozását, hanem az egész nemzet egészségének a gyarapodását, munkaerejének megsokszorodását várjuk, mert a testnevelés a lelki erők kifejlesztésének is hathatós eszköze.
Ezért addig is, míg a tervezett egyetemes köznevelési törvény magába foglalná mindazokat az intézkedéseket, amelyek az ifjúság nevelésére vonatkozóan szükségesek, halaszthatatlannak látszik külön törvényben való kimondása a testnevelés jelentőségének s így törvényes alap teremtése arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a testnevelés érdekében szükséges szervező munkát megkezdhesse.
E munkának 3 része van. Egyik: az iskolai testnevelés átalakítása oly módon, hogy az eddiginél nagyobb térhez juttassa az egészségre való nevelés gondolatát, második: az iskolát már elhagyó és eddig minden tekintetben jórészt teljesen gondozatlanul maradt ifjúság gondozása egészségügyi intézmények és testnevelési szervezetek létesítésével, hogy így bennök mindazokat a lelki tulajdonságokat is nevelni lehessen, amelyek nélkül a nemzet sem érzületében egységes, sem céljaiban tudatos, sem cselekvésében határozott nem lehet; harmadik része a feladatnak: a szabadon alakult társadalmi szervezetek (sportegyesületek, sportszövetségek) támogatása és állami szempontból való legfőbb felügyelete.
Ez a törvényjavaslat részletekbe menő szabályozás nélkül azt a kötelességet fejezi ki, hogy mindhárom területen tegye meg a nevelés ügyének legfőbb gondozója, a vallás- és közoktatásügyi miniszter, azokat az intézkedéseket, amelyek az itt jelzett célokat segítik elő. Magában foglalja ez a javaslat a testnevelés anyagi szükségleteinek azt a biztosítását, melyről előbb az 1918. évi XIII. tc. 2. §-a c) pontja, legutóbb pedig az 1921. évi II. tc. 7. §-a gondoskodott. Az egyes pontokban csupán a legfontosabb elvi jelentőségű megállapítások foglaltatnak.
A testnevelés feladatának ez a meghatározása arra kiván szolgálni, hogy mindazok, akik a testnevelést legfelsőbb fokon intézik, e mindazok, akik ebből mint hatóságok a maguk munkakörében valamit végrehajtanak, vagy pedig mint testnevelők magát a testnevelés munkáját végzik, az eddig sokszor egyoldalúan felfogott cél helyett az egyetemes nemzeti célt lássák magok előtt és így munkájukat a nemzet sorsáért való felelősségérzéssel végezzék.
Ez a pont megállapítja a testnevelés rendeltetéséből következő három területet, amelyen az államnak feladatai vannak. Szükséges hangsúlyozni, hogy a testnevelés mindennemű iskolában rendszeres legyen, mert eddig csak a legszűkebb értelemben vett közoktatási intézményekben foglalt helyet, a szakszerű oktatásban csak elvétve. Szükséges kimondani, hogy a főiskolák körében a testnevelést lehetővé kell tenni mindenki számára, mert ha eddig egyes intézményekben volt is erre mód, ez nem volt olyan terjedelmű, amilyen szükség van reá. Természetes, hogy e lehetőségnek a megteremtésére is adandó alkalmak felhasználására vonatkozóan a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a főiskolák vezetőségével kell az egyes főiskolák szervezetének megfelelő szabályzatokat készíttetnie.
Hasonlóképen külön kell szabályozni a 2. § másik pontja alapján az iskolát elhagyó ifjúság testi nevelésének a szervezését. A 21. évnek testnevelés felső korhatárához való kitűzését az indokolja, hogy ebben az időben jutnak a férfiak a katonai szolgálatba. Az iskolákba nem járó serdülő és felnőtt ifjúság itt jelzett szervezésében a már működő szervezeteket (ifjúsági egyesületek, tűzoltó egyesületek, cserkészek stb.) fogom elsősorban felhasználni. A testnevelést szolgáló társadalmi szervezetek (egyesületek, szövetségek) támogatását az indokolja, hogy ezek nagy mértékben hozzájárultak a testnevelés terén eddig elért eredményhez. Erre a lelkes munkára a nemzetnek a jövőben is szüksége van, sőt ennek fokozására számítok. Minél többet ölelnek fel ezek a szükséges teendőkből, annál kevesebbet kell az államnak magának tennie. Nem kétséges tehát, hogy különösen a mai súlyos időkben kötelességünk ezeket a szervezeteket védelemben, hathatós erkölcsi s az egyes szervezetek rendeltetéséhez és az államnak erejéhez mért támogatásban részesíteni, ha a törvényszabta követelményeknek megfelelnek.
Rendelkezés teljesítése céljából a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az ember testi és lelki fejlődését ismerő orvosok és pedagógusok segítségével az egész tanulmányi rendszert át kell vizsgálnia és ujra megállapítani, hogy a szükséges idő biztosíttassék. E követelményt indokolja egyrészt az, hogy másutt (Svédország, Dánia, Norvégia, Németország, Anglia, Franciaország, Egyesült-Államok, Japán,) ennek már régen eleget tettek, másrészt az, hogy az értelmi nevelés egyre fokozódó követelményeit csak erős szervezet teljesítheti s enélkül az erkölcsi nevelés sem érheti él a célját; s ezért az értelmi és testi nevelés között egyensúlyt kell teremteni. E tekinteten különösen az eddigi középosztály ifjú tagjai szorulnak gondozásra.
A legjobb tanterv is eredménytelen marad, ha pontos végrehajtásáról gondoskodás nem történik. A tapasztalat szerint az iskolák még a régi tantervek követelményeinek sem tudtak eleget tenni megfelelő eszközök hiányában, nem voltak játszóterek, tornatermek és a testgyakorláshoz szükséges tornaszerek. Az iskolafentartó köteles ezekről a tárgyi feltételekről gondoskodni. A kormányzat szervei viszont kötelesek ennek megtörténtét szigorúan ellenőrizni. E rendelkezés a tornatanárképzést is érinti. A tapasztalat azt igazolja, hogy a Nemzeti Torna Egyesület 10 hónapos tornatanító-tanfolyamai nem nyujtják még a legszükségesebb ismereteket sem. Az államnak e kérdést a mai viszonyok között is erélyesen rendeznie kell.
Ez a rendelkezés elsősorban az iskolán kívül folyó testnevelés érdekében szükséges, hasznos lesz azonban oly esetekben is, amikor az iskolafenntartó maga semmiképen sem tudhat eleget tenni. A nyilvános játszóterek, fürdők stb. létesítéséhez nagy érdekek fűződnek. Más országokban nemcsak nagy városokban, hanem mint pl. Hollandiában apró falvakban is találunk apró gyermekek, serdülő tanulók és sportegyesületek részére kijelölt és kellően rendezett kisebb-nagyobb területeket az illető község szükségletei szerint. Hazánkban ilyen szándékok többnyire csak ott tudtak kellően érvényesülni, ahol egy-egy sportegyesület azt kivívta magának. Ez pedig korántsem elég, mert az e törvényjavaslatban szükségesnek kimondott, rendszeres és országos testnevelésnek elengedhetetlen tárgyi feltétele a megfelelő játszótér, a szegények által is használható fürdő stb. Minden olyan hely, ahol az ifjúság nemesítő szórakozást és testi üdülést talál, egy-egy bástyája lesz a nemzet védelmi várának. Itt a nemzet életének egyik biztosítékáról van szó, ezért indokolt, hogy a törvényhozás ily intézmények létesítését, fentartását vagy támogatását a hatóságok kötelességévé tegye. A városokra különösen nagy kötelesség hárul, mert itt az ifjúság a zsúfolt lakásokban és egészségtelen levegőjű bérkaszárnyákban él és még nagyobb mértékben reá szorul egészségének különös gondozására.
Miután nem minden község és város rendelkezik a testnevelés céljaira alkalmas területekkel, törvénnyel kell kiterjeszteni a községeknek és városoknak 1881. évi XLI. tc. 1., 2., 3., 4. §-aiban biztosított kisajátítási jogát ezekre a területekre is.
A műhelyekben, gyárakban, bányákban és más legtöbbször egészségtelen légköri viszonyok között is, gyakran gépiesen dolgozó munkás tömegek testi felüdítése fontos népegészségügyi és nemzetgazdasági érdek; ezért a törvényhozásnak kell köteleznie a nagy üzemek tulajdonosait, hogy munkásaik egészségügyi szükségleteiről, főképen sporttelepekről, gyakorlótermekről, uszodákról gondoskodjanak. Ily intézmények létesítése a tulajdonosok jól felfogott magánérdekeit is hatásosan szolgálja.
E törvényjavaslat rendelkezéseinek végrehajtása kétségtelenül nagy megterhelést jelent az államra nézve. Az 1913. évi XIII. tc. 2. §-ának c) pontja, legutóbbi időben pedig az 1921. évi II. törvénycikknek amazt hatályon kívül helyező 7. §-a megjelöli a terhek fedezetét. Az onnan várható bevétel azonban aligha lesz elég, tehát rendes költségvetési úton is pótolni kell. Ki kell mondani, hogy a rendelkezésre álló összeget az évről-évre megállapított szükségletek szerint kell felhasználni, mert biztosítani kell, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter határozott terv alapján járhasson el s a testnevelés bármelyik ágában jelentkező és országos szempontból sürgős szükségleteket kielégíthesse.
A különböző minisztériumoknak e téren való együttműködése feltétlenül szükséges. E § biztosítja, hogy ebben az együttműködésben a vallás- és közoktatásügyi miniszter által képviselt művelődéspolitikai szempont legyen a vezető.
