1921. évi LV. törvénycikk indokolás

egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről * 

Általános indokolás

A mindenkori magyar kormányok - rövid megszakítástól eltekintve - a multban is állandóan kaptak törvényi felhatalmazást arra, hogy egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes szabályozása céljából a szükséghez képest ideiglenes megállapodásokat létesíthessenek, illetőleg átmeneti rendelkezéseket tehessenek s az ily ideiglenes megállapodásokat rendeleti úton életbeléptethessék. (1906. évi III., 1906. évi XXI., 1907. évi LXI., 1908. évi LXI., 1912. évi XXXI., 1914. évi II., 1914. évi XLIII., 1916. évi II., 1916. évi XLI., 1917. évi XX. és 1920. évi XXI. törvénycikkek.)

Ezen a külkereskedelmi politika irányításánál nélkülözhetetlen mozgási lehetőséget biztosító felhatalmazásra a mai időkben annyival is inkább szükség van, mert a mai rendkívüli politikai és gazdasági viszonyok mellett előreláthatólag még egy bizonyos ideig nem lesz módunkban a külállamokkal annak rendje szerint törvényjavaslat alakjában a parlamentnek benyujtandó és becikkelyezendő normális kereskedelmi szerződéseket kötni, hanem egyelőre kénytelenek leszünk gazdasági viszonyainkat hosszabb-rövidebb lejáratú provizóriumok keretében szabályozni.

Minthogy az 1920. évi XXI. tc. beiktatott, jelenleg érvényben levő felhatalmazási törvény hatálya a folyó év végével lejár, szükséges volna, hogy a magyar kormány mielőbb hasonló felhatalmazás birtokába jusson.