1. § Az 1921/22. költségvetési év augusztus hó 1-től december végéig viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1921:XXXIV. tc. 1. §-ában foglalt rendelkezés hatálya az 1922. évi június hó végéig kiterjesztetik.
Az 1921:XLVI. tc. 2. §-ában foglalt felhatalmazás hatálya a jelen szakasz rendelkezéseinek tartamára és a jelen törvénycikkben foglalt határozmányokból folyó kiadásokra is érvényes.
2. § Az 1920:XI. tc. 7. §-ának második bekezdésében foglalt az a felhatalmazás, amely az ugyanezen szakasz első bekezdésében említett tisztviselőknek, alkalmazottaknak, nyugdíjasoknak, özvegyeknek és árváknak kedvezményes ellátására vonatkozik, az 1922. évi június hó végéig meghosszabbíttatik.
Felhatalmaztatik a kormány, hogy a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és árvák) részére az 1921:XLVI. tc. 1. §-ának első bekezdése szerint járó rendkívüli segélyeket és negyedik bekezdése szerinti családi pótlékot, valamint a nyolcadik bekezdés értelmében a kir. bírák és kir. ügyészek, továbbá a kir. bírósági fogalmazó segédszemélyzet tagjai részére megállapított rendkívüli működési pótlékot; végül a m. kir. nemzeti hadsereg, a m. kir. csendőrség és a m. kir. államrendőrség tagjai részére a második bekezdés szerinti átszervezési, karhatalmi és készenléti együttes pótdíjakat és az ötödik bekezdéssel megállapított családi pótlékot az 1922. évi június hó végéig folytatólagosan engedélyezhesse és kifizethesse.
Felhatalmaztatik egyúttal a kormány, hogy a kedvezményes ellátásra igényjogosult közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és árvák) kedvezményes árú ruhaszövettel, cipővel és fehérneműhöz szükséges anyaggal való ellátására az 1921:XLVI. tc. 1. §-ának hatodik bekezdésében meghatározott hitelt a tényleges beszerzési költségek emelkedése folytán felmerülő többszükséglet erejéig meghaladhassa.
3. § A nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről rendelkező 1898:XXI. tc. 2. §-ának az a rendelkezése, mely szerint az országos betegápolási pótadó az ugyanabban a szakaszban említett egyenes állami adók 5%-át meg nem haladhatja, az 1922. naptári évre hatályon kívül helyeztetik és az 1922. naptári évben kivetendő országos betegápolási pótadó kulcsa 20%-ban állapíttatik meg.
4. § Az 1921:XXIII. tc. 17. §-a a következőkép egészíttetik ki:
Kincstári haszonrészesedést az 1921. év harmadik évnegyedétől kezdve fizetni kell az állandóan adómentes épületek és épületrészek után is abban az esetben, ha azok bérbe vannak adva. Ez a rendelkezés azonban az 1909:VI. tc. 28. §-ának a)-e) pontjaiban említett épületekre nem vonatkozik.
5. § Az államtitkári állások számának megállapítására az 1920:IV. tc. 5. §-ában foglalt rendelkezés oda módosíttatik, hogy az államtitkári állások száma a külügyminisztériumnál, a honvédelmi minisztériumnál, a közélelmezési miniszternél egy-egy állással, továbbá a nemzetiségi kisebbségi minisztériumnál két állással csökkentetik, a pénzügyminisztériumnál pedig egy állással szaporíttatik.
6. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az államadósságok után esedékessé vált tőke- és kamattartozásokat egészben vagy részben államadóssági kötvények kibocsátása útján rendezhesse.
7. § Felhatalmaztatik az igazságügyminiszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértve a hadiesemények folytán szenvedett veszteség és pusztítások következtében elveszett vagy megsemmisült magyar államadóssági címletekből, valamint nem az állam által kibocsátott fix kamatozású magyar értékpapirokból folyó jogok érvényesítése végett az említett értékpapirok bírói megsemmisítésére vonatkozó törvényes szabályoktól eltérő rendelkezéseket állapíthasson meg.
8. § Az 1920. és 1921. évekre szóló jövedelemadó és vagyonadó megállapításánál az 1921. évi 52,000. számú p. ü. min. végrehajtási utasítás rendelkezéseit kell alkalmazni és felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az egyöntetüség biztosítása érdekében rendeletileg megállapítsa azokat az irányelveket, amelyek a vagyonoknak értékelésénél az 1920. és 1921. évekre szóló vagyonadók megállapításánál alapul veendők.
9. § Az 1895:XLVII., az 1904:XIV. és az 1908:XLIII. törvénycikkek alapján létesített Országos állattenyésztési alap 1921. június 30-ával felszámolandó és felhatalmaztatik a földmívelésügyi miniszter, hogy a felszámolásból az alapban maradt összeget az Országos tenyész- és haszonállatvásár telep céljaira fordíthassa.
A megszüntetett alapot megillető folyó bevételek 1921. évi július 1. napjától kezdve az állami költségvetési előirányzatban és zárszámadásban a földmívelésügyi tárca rendes bevételei között nyernek elszámolást.
10. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak által a hivatalos kiküldetéseknél felszámítható napidíjaknak 1921. évi november hó 1-től történt felemelése és a hivatalos kiküldetéseknél felszámítható illetményekkel kapcsolatos egyes kérdéseknek újabb szabályozása folytán előálló többkiadások fedezésére az 1921/22. költségvetési évben 95 millió koronát felhasználhasson, amely összeg hiteltúllépésként utalványozható olyképpen, hogy abból 25 millió korona az egyenes adókezelés költségeivel felmerülő kiadásokra, 70 millió korona pedig a többi költségvetési fejezet, cím és rovatokon a vonatkozó egyéb utazási költségekkel együtt számolandó el.
11. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a Csepelsziget északnyugati részén létesítendő nemzetközi szabad kikötő megépítésére valamely külföldi céggel megállapodásokat létesíthessen. E megállapodásról - abban az esetben, ha az a kikötő hasznosítására is vonatkozik, - a nemzetgyűléshez előzetes jelentést kell tenni.
Felhatalmaztatik továbbá a kormány, hogy a nemzetközi szabad kikötő és a soroksári Dunaágban létesítendő zárt kikötő építési és felszerelési munkáit, vasúti és közúti berendezését négy év alatt az évi költségvetésekben való előirányzás mellett legfeljebb 500 millió korona, a vagyonváltság terhére elszámolandó, költséggel elkészíttesse.
Az említett építési és felszerelési munkák és vasúti és közúti berendezések létesítésének költségeire az említett 500 millió koronából az 1921/22. költségvetési évre 125 millió korona bocsáttatik a kormány rendelkezésére, mely összeg a pénzügyi tárcánál Átmeneti kiadások „vagyonváltság” cím külön tétele alatt számolandó el.
Fenti megállapodás létesítéséről, valamint ezen munkálatok előhaladásáról a törvényhozásnak az évi költségvetések során jelentés teendő.
12. § Az 1908:XLVIII. tc. 6. §-ának az a rendelkezése, mely szerint az országos növénykert a Margitszigeten kijelölendő és a magyar államkincstár nevére telekkönyvezendő 36,000 négyzetöl területen helyezendő el, hatályon kívül helyeztetik azzal, hogy a budapesti kir. magy. Pázmány Péter tudományegyetem növénykertjéül szolgálandó megfelelő területet a fővárosi pénzalap köteles 38,000 négyzetöl kiterjedésben rendelkezésre bocsátani. Ennek az Országos növénykert céljaira szolgálandó és a kormány által kijelölendő területnek a tulajdonjogát a magyar államkincstár javára kell telekkönyvileg bekebeleztetni.
Az országos növénykert létesítésének költségeiről az állami pénzügyi helyzet rendezése után fog gondoskodás történni. A törvényhozás ezirányú intézkedéséig a jelzett célra hitel nem vehető igénybe.
13. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a királynak kétízben történt itt tartózkodása idején, valamint a baranyai területeknek idegen megszállás alóli felszabadulásával, végül a nyugatmagyarországi részek kiürítésével kapcsolatban felmerült kiadásokat a belügyi tárca „Közbiztonság és közrendészeti szolgálat” címmel előirányzat nélküli kiadásként elszámolhassa.
14. § A vagyonváltságról szóló I. törvény (1921:XV. tc.) 5. §-ának harmadik, 10. §-ának első, 22. §-ának harmadik és 40. §-ának utolsó előtti bekezdésében megjelölt határidő az 1922. évi június hó 30-ig meghosszabbíttatik.
15. § A vagyonváltságról szóló II. törvény (1921:XLV. tc.) első fejezetének 4. §-a nyolcadik bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„Az olyan váltságkötelezettel szemben, aki vagyonváltságára az 1921. évi december 6-ig bezárólag fizetést teljesített, a fizetett összeg minden 1000 K-ja egy métermázsa búza árául vétetik számításba.”
„Az olyan váltságkötelezett, aki a terhére kivethető vagyonváltság teljes összegét 1922. évi február hó 15-ig befizeti, a fizetés alapjául szolgáló búzamennyiség minden métermázsája után 1000 K-t tartozik fizetni. Az utóbbi esetben az a körülmény, hogy a befizetett összeg a törvény szerint kivethető vagyonváltság összegénél kevesebb, de a hiány az ezen váltság 20%-át meg nem haladja, a kedvezmény elvesztését nem vonja maga után. Ilyen esetben azonban a váltságkötelezett a váltságösszeg megállapításáról szóló határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül a hiányzó búzamennyiséget, vagy annak ára fejében a fizetés hónapjára megállapított összeget tartozik métermázsánkint fizetni és erre az összegre nézve az 53. §-ban megállapított részletfizetési kedvezmény, valamint az 56. § szerinti fizetési módozat igénybe nem vehető. A magyar háborús államadóssági címletekkel, (hadikölcsönkötvényekkel, pénztárjegyekkel) való fizethetési kedvezmény, valamint az 53. § ötödik bekezdésében foglalt kamattérítés a váltságkötelezettel ebben az esetben is megilleti.”
Az ideiglenes demarkációsvonal mentén lakók - azon ingatlanaik után, amelyek az ideiglenes határvonalon túl vannak, - nem kötelesek most vagyonváltságot fizetni. Azon esetben, ha ezen területek határkiigazítás folytán felszabadulnak, úgy a vagyonváltságot a felszabadulást követő első aratás után kötelesek megfizetni. Mindazok, akik az állampénztár felszólításától számított 30 napon belül egyösszegben fizetik le az ingatlan vagyonváltságot, azt 1000 K-s búzaáralapon fizethetik.
16. § A vagyonváltságról szóló II. törvény 170. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„A házastársak által közösen, vagy azok egyike által, valamint a szülő által a vele közös háztartásban élő törvényes gyermeke javára jegyzett magyar háborús államadóssági címleteket (hadikölcsönkötvények, pénztári jegyek), az 53. § alapján bármelyik házastárs által fizetendő vagyonváltság lerovásánál saját jegyzésből származó címletek gyanánt kell elfogadni.”
A vagyonváltságról szóló II. törvény 6. §-ában foglalt rendelkezések szempontjából a szülőtlen hadiárvák a többgyermekes özvegyekkel és a legalább 50%-os hadirokkantakkal egyforma elbánás alá esnek.
17. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi m. kir. miniszter, hogy az állami közutak helyreállítására és fentartására az 1921/22. évi költségelőirányzatban előirányzott 56.9 millió K-n felül a költségvetési év folyamán e célra további 36 millió K-t igénybe vehessen.
18. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi m. kir. miniszter arra, hogy a hazai szénbányászat fejlesztése érdekében olyan beruházások lehetővé tételére, amelyek a széntermelés gyors növelését biztosítják, (üzemi berendezések és munkásházak) a szén hatóságilag megállapítandó árába beszámítható felárakat állapíthasson meg és intézkedhessék aziránt, hogy az ezen felárakból befolyó összeg a bányavállalatok által és azok tulajdonában létesítendő, a kereskedelemügyi m. kir. miniszter által engedélyezendő beruházások költségeinek az általa meghatározott részben és módozatok mellett való fedezésére használtassék fel.
Szén felárak a széntermelés fokozására és a széngazdálkodás javítására irányuló általános akciók költségeinek fedezésére s az inség enyhítését czélzó intézkedésekre is megállapíthatók.
Az inség enyhítését célzó intézkedésekre métermázsánként megállapított felárral egyenlő összegű illetéket kell ugyane célra kiszabni a külföldről behozott szén minden métermázsája után is.
Az inség enyhítése céljából ekként megállapított összegek felhasználása felől a népjóléti- és a munkaügyi miniszter rendelkezik.
19. § „Az állami italmérési jövedékről” szóló 1921:IV. tc. 18. §-ában az engedélyek felülvizsgálata tekintetében meghatározott 1921. évi december hó 31-iki határidőt a pénzügyminiszter 1922. évi június hó 30-ig meghosszabbíthatja.
Az 1921:IV. tc. 18. § második bekezdésének utolsó mondatában e szavak helyébe „1900. december 31. napja után lett magyar állampolgár” a következő szavak teendők: „1914. évi július 1. napja után lett magyar állampolgár.”
20. § A vallás- és közoktatásügyi miniszter felhatalmaztatik arra, hogy rendeleti úton állapíthassa meg, hogy az elemi népiskolai tanítóknak és tanítónőknek a kisebb képesítésű gazdasági szaktanítóknak (szaktanítónőknek), továbbá az óvónőknek az állami tisztviselői fizetési osztályokba való sorolása, valamint illetmény- és nyugdíjügyi viszonyainak rendezéséről szóló 1918:VIII., úgynevezett néptörvénynek, mely rendelkezései maradtak az 1920:XI. tc. 1. §-a alapján érvényben, továbbá arra is, hogy e rendelkezések némelyikét, nevezetesen a tanítók, tanítónők és óvónők fizetési osztályokba való sorolására, valamint az iskolafenntartókkal szemben támasztható igényekre vonatkozókat az idézett úgynevezett néptörvény végrehajtásának során a felmerült szükséghez képest a pénzügyminiszterrel egyetértőleg módosíthassa és kiegészíthesse.
21. § A vallás- és közoktatásügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy legfeljebb 100 okleveles elemi népiskolai tanítót, akik általa nyert megbízás alapján helyettes tanítókként működnek, állami elemi népiskolai rendes tanítókká kinevezhessen.
22. § Az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló 1912:LXV. tc. 88. §-a akként módosíttatik, hogy az idézett törvénynek hatálya 1922. évi január hó 1-jétől kezdve azokra a tanárokra és tanítókra is kiterjed, akik az idézett §-ban megállapított módon nem jelentették ki, hogy ennek a törvénynek határozmányai alá óhajtanak tartozni. Ugyancsak az 1912:LXV. tc. határozmányai szerint kell 1922. évi január hó 1-jétől kezdve megállapítani azoknak a tanároknak és tanítóknak ellátásait is, akik az 1912:LXV. tc. életbelépte óta helyeztettek nyugalomba.
23. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy az 1883:I. törvénycikkben említett, középiskolai végzettséghez kötött, egyes hivatali állások betöltése, illetőleg szakvizsgálatokra bocsátás tekintetében képesítő hatállyal ruházhassa fel olyan legalább négy évfolyamú egyes tanintézetek elvégzését, amelyekben a felvétel kelléke a középiskola négy alsó osztályának befejezése.
24. § Utasíttatik a kormány, hogy mindazokat a közszolgálatban álló tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akiknek illetményei, illetőleg menekülési segélyei az 1921/22. évi költségvetési előirányzatban a „Létszámfeletti állások és alkalmazások” címen (Rendkívüli kiadások, Átmeneti kiadások, V. fejezet, 3. címe alatt) vannak előirányozva, valamint mindazokat a közszolgálatban álló tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akiknek illetményei az egyes igazgatási ágazatok (tárcák) költségvetési címeinél vannak előirányozva és akiknek a szolgálat kötelékéből való kiválása esetén az általuk betöltött állást végleg meg lehet szüntetni, 1922. évi június hó végéig - lehetőleg iskolai képzettségüknek, valamint az általuk betöltött állásnak, illetőleg alkalmaztatásnak megfelelő - más, rendszeresített közszolgálati állásra a lehetőséghez képest helyezze el.
Azokat a közszolgálatban álló tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akiket az 1922. évi június hó végéig ilyen állásra elhelyezni nem lehetett és akik a pénzügyminisztérium részéről sem nyertek valamely munkakörben foglalkoztatást, 1922. évi július hó 1-jétől kezdődő hatállyal, az illetőnek a kérelmére azonban korábbi időponttal is, szabályszerű elbánás alá lehet vonni. Az elbánás mikéntjének szabályozása iránt törvényjavaslatot kell előterjeszteni.
25. § Tudomásul vétetik a kormánynak azon intézkedése, hogy a vámhatárok őrzésére a pénzügyi tárca keretében vámőrséget létesített.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a vámőrség létszámát addig is, míg ez a létszám az állami költségvetésben megállapítást nyer, rendeleteti úton meghatározhassa; továbbá felhatalmaztatik, hogy a vámőrség szervezetét, létszámának kiegészítését és szolgálatát, az érdekelt miniszterekkel egyetértően rendeletileg szabályozhassa.
Az 1879:XXXVI. és 1895:XXXIX. törvények hatálya a vámőrség alakulataira és közegeire is kiterjesztetik.
26. § Az 1921:XVI. tc. 5. §-ának első bekezdése értelmében a cukor után fizetendő kincstári árrészesedés tekintetében a cukoradóra nézve fennálló törvényes rendelkezések nyernek alkalmazást, mindazonáltal azzal az eltéréssel, hogy a kincstári részesedés után engedélyezett hitel tartama az 1903:II. tc. 6. §-ában a cukoradóra nézve megállapított 6 hónappal szemben mindössze 3 hónapban állapíttatik meg.
A fentiekhez képest minden esetben, amikor a cukor után járó cukoradót megrövidítették, vagy a megrövidítés veszélyének kitették, az elkövetett cselekményt, illetőleg mulasztást úgy kell tekinteni, hogy ezáltal a kincstári részesedést is megrövidítették, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitették. Ilyen esetben tehát a pénzbüntetés kiszabásának alapjául mindig a cukoradó és a mindenkori kincstári részesedés együttes összegét kell venni.
27. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter arra, hogy a szövetkezeti intézmények hiteligényeinek kielégítése céljából, az Országos Központi Hitelszövetkezet által - a pénzügyminisztérium részéről jóváhagyandó feltételek mellett - kibocsájtandó pénztárjegyek biztosítására, a pénztárjegyek kibocsátásának arányában, az Országos Központi Hitelszövetkezetnek megfelelő biztosítéki alapot bocsáthasson rendelkezésére.
28. § A kir. ítélőbírák és a kir. ügyészek státusáról szóló 1920. évi XX. törvénycikk 4. §-a a következőképpen egészíttetik ki:
a harmadik fizetési csoportba tartozik az idézett § negyedik bekezdésében felsoroltakon felül a budapesti kir. büntetőtörvényszék és a pestvidéki kir. törvényszék másodelnöke, valamint a pestvidéki kir. ügyészség elnöke;
a negyedik fizetési csoportba tartozik az idézett § ötödik bekezdésében felsoroltakon felül egy koronaügyészhelyettes, akinek kivételével a koronaügyészhelyettesek a harmadik fizetési csoportba tartoznak.
29. § A népjóléti és munkaügyi miniszter felhatalmazást nyer arra, hogy a belügy- és a pénzügyminiszterrel egyetértve egyes törvényhatóságokat és községeket (városokat) a nyomor enyhítésére szolgáló intézkedések megtételére kötelezhessen és e célból ugyancsak a belügy- és pénzügyminiszterrel egyetértve díjaknak és járulékoknak a szedését rendelhesse el.
Az e § alapján tett minden rendelkezésről az országgyűlésnek jelentést kell tenni.
30. § A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920:XXXVI. tc. 6. §-ának 1. pontja értelmében az Országos Földbirtokrendező Bíróság tagjainak állására a magyar királyi Kúria és a m. kir. közigazgatási bíróság részéről kijelölt bírákat a kijelölő bíróság felett főfelügyeletet gyakorló hatóság a kijelölő bíróságnál a foglalkoztatás alól egészben vagy részben mentesíti, amennyiben ez a földbirtokrendezés gyorsítása érdekében a O. F. B. elnökének megállapítása szerint szükséges. Az ilyenképpen hiányzó bírói munkaerők pótlása végett a m. kir. Kúriánál és a m. kir. közigazgatási bíróságnál - amennyiben ennek a pénzügyminiszterrel egyetértőleg megállapított elkerülhetetlen szüksége mutatkoznék - a rendes létszámon felül megfelelő számban bírói állásokat lehet ideiglenesen rendszeresíteni és betölteni. Mihelyt a m. kir. Kúriához és a m. kir. közigazgatási bírósághoz az onnan elvont bírói munkaerők visszakerülnek, a rendes létszámon felül ideiglenesen rendszeresített bírói állások az üresedéshez képest megszünnek.
Az 1920:XXXVI. tc. 41. §-ában említett tárgyalóbizottságok vezetésére kiküldött bírák számának szaporítása, vagy rendes működési körükből elvont munkaerejének pótlása végett az igazságügyi miniszter által a pénzügyminiszterrel egyetértőleg az elkerülhetetlen szükséghez képest megállapítandó számban a rendes létszámon felül bírák nevezhetők ki. Mihelyt az elvont bírói munkaerők rendes működési körükbe visszakerülnek, a rendes létszámon felül ideiglenesen rendszeresített bírói állásokat az üresedésekhez képest be kell szüntetni.
A földbirtokrendezés gyorsítása érdekében előálló azok a kiadások, amelyek nem esnek az 1920:XXXVI. tc. 80. §-ának 2. bekezdése alá, a földmívelésügyi tárcát terhelik, az ennek folytán felmerülő és az 1921/22. költségvetési évben legfeljebb 5 millió koronát kitehető kiadásokat a földmívelési tárca illető címénél átmeneti kiadásként kell elszámolni.
31. § A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920:XXXVI. tc. 50. §-ának utolsó bekezdését az Országos Földbirtokrendező Bíróság bármely - részben vagy egészben - megváltható mezőgazdasági földbirtokra alkalmazásba veheti.
Az idézett bekezdés alkalmazásánál minden esetben - tehát a korlátolt forgalmú birtokokra nézve is - kötelezheti az érdekelt birtokost, hogy a hivatkozott törvény 2. §-ának első, második és harmadik pontjaiban megjelöltek részére az ezen pontokban meghatározott terjedelmű haszonbérleteket és a törvény 2. §-a 6. pontjának megfelelő legelőhaszonbérleteket közvetlen is engedjen át birtokából.
32. § Ez a törvény 1922. évi január hó 1-én kezdődő hatállyal a kihirdetése napján lép életbe. Az 1. §-ban foglalt rendelkezés hatálya az 1921/22. évi állami költségvetésről megalkotandó törvény életbeléptével megszűnik. E törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg.
