Az 1921. évi XXXIII. törvénycikkbe becikkelyezett békeszerződés 107. Cikke a csendőrök és rendőrök létszámát is korlátozza olyképen, hogy ez a létszám az 1913. évi állapottal szemben csak a Szövetséges és Társult Főhatalmak hozzájárulásával emelhető fel.
Minthogy az 1913. évi létszám a közbejött forradalmak s a közbiztonsági viszonyok világszerte észlelhető megrosszabodása miatt elegendő nem volt, tárgyalások indultak meg az Ellenőrző bizottsággal, amelyeknek során a magyar királyi állami rendőrség egyenruhát és fegyvert viselő személyzete létszámának egyelőre 16.652 főben, a magyar királyi csendőrség személyzetének pedig 18.084 főben való megállapítása iránt tétetett javaslat. A Nagykövetek Tanácsa 1921. évi november hó 16-án kelt határozatával azonban csak ahhoz járult hozzá, hogy a csendőrség és a rendőrség fegyveres személyzetének száma mindkét testületnél 12.000-12.000 főre emeltessék fel.
Ez a létszám azonban a csendőrségnek és rendőrségnek egyenruha- és fegyverviselésre jogosult tagjait jelenti csakis; - amivel szemben az állami költségvetés magasabb számai a polgári ruhás és fel nem fegyverezhető csendőrségi és rendőrségi személyzetet is magukban foglalják, amely utóbbiakra a létszámkorlátozás nem vonatkozik.
Jóllehet a fegyveres csendőrségi és rendőrségi személyzetnek 12-12 ezer főre leszállítása a közrend és a közbiztonság fentartását jelentékenyen megnehezíti, a békeszerződés határozmányaira való tekintettel a korlátozás elfogadása elől továbbra kitérni nem lehet s vele kapcsolatban törvénybe kell foglalni a kiegészítési módokra, a felfegyverezésre, nemkülönben a csendőrség és rendőrség alárendeltségi viszonyára vonatkozó azokat a rendelkezéseket is, amelyektől a létszámoknak az 1913. évi állapottal szemben való felemelése függővé tétetett.
Az előadottakhoz képest a békeszerződés végrehajtásának kényszerű folyományaként kell előterjesztenem ezt a törvényjavaslatot, amelynek egyes szakaszaihoz épen ezért kevés tüzetesebb indokolás szükséges.
Az ennek keretében mégis kiemelhető indokok a következők:
A csendőrség és rendőrség egyenruhás és fegyveres létszámának korlátozásaival kapcsolatban meg kellett állapítanunk az egyenruhát és fegyvert viselő tisztek és tisztviselők legmagasabb számát is.
Viszont kifejezetten megállapítja a törvényjavaslat, hogy a rendőrhatóság polgári ruhás alkalmazottai s egyéb személyzete, ideértve a gépkocsivezetőket, kézbesítőket, szolgákat, szóval mindazokat, akik fegyveres szolgálatot nem teljesitenek, valamint a csendőrségnek polgári ruhás alkalmazottai nem esnek a létszámbeli korlátozás alá és így reájok a kiegészítési megszorítások nem vonatkoznak.
Így lehetővé válik, hogy a csendőrség és rendőrség karhatalmi szolgálatával össze nem függő szak-, irodai- és kezelési-, valamint a detektivszolgálat akadálytalanul elláttassék.
Az egyenruhaviselésnek a polgári alkalmazottaknál való eltiltása nem terjed ki a szolgák és a velük egy tekintet alá eső személyzet szokásos formaruhájára.
A 2-3. §-okhoz
Az önkéntesen vállalt szolgálati kötelezettségnek a magyar királyi honvédségre is kiterjedő elvéből következik, hogy a csendőrség és rendőrség egyenruhás és fegyveres személyzetének is önkéntesen és meghatározott időtartamra kell szolgálati kötelezettséget vállalnia.
Ezek az időtartamok az Ellenőrző Bizottság kívánságához képest állapíttattak meg.
Ez a szolgálati kötelezettség nincs semmiféle vonatkozásban az állami rendőrség és a csendőrség tagjainak végellátási igényeivel, mert aki a vállalt szolgálati kötelezettségének leteltével kilép a csendőrség vagy rendőrség kötelékéből, nyugdíjra vagy végkielégítésre csak akkor tarthat igényt, ha annak a nyugdíjtörvényben megállapított egyéb feltételei is fennforognak. Ellenkező esetben kilépése az állásáról való önkéntes lemondással egyértelmű.
A 2. és 3. §-ok egyéb rendelkezései azoknak az aggályoknak az eloszlatását célozzák, amelyek abban a tekintetben merülhetnének fel, hogy a csendőrség vagy a rendőrség által évenkint nagyobb számban elbocsátott, fegyveres szolgálatra kiképzett egyének tartalékként szerepelhetnének.
Bár ezek az aggályok minden alapot nélkülöznek, mert a csendőrség és a rendőrség legénységének kiképzése kizárólag a közbiztonsági szolgálat céljait szolgálja, s túlnyomó részben a törvények és egyéb anyagi és alaki jogszabályok ismertetését s az erre vonatkozó rendszeres oktatást foglalja magában, a békeszerződésből eredő helyzet következtében a szóbanforgó rendelkezések felvétele nem volt mellőzhető.
A rendőrség és a csendőrség által viselhető lőfegyverek nemének meghatározása a békeszerződés katonai intézkedéseivel áll kapcsolatban.
A szálfegyverek (kard, szurony), valamint hadi fegyvernek nem tekinthető egyéb vágó vagy ütő eszközök használatát ezek a rendelkezések nem korlátozzák.
Ez a § azt az elvet juttatja kifejezésre, hogy a rendőrség és a csendőrség személyzete fölött, legfelsőbb fokon kizárólag a belügyminiszter rendelkezik. Utalás ez egyszersmind a békeszerződés 107. §-ának utolsó bekezdésére, amely szerint a csendőrség és a rendőrség tagjait katonai gyakorlatokban való részvétel céljából összevonni nem szabad.
Nem szünnek meg azonban a vonatkozó törvényeknek és szolgálati szabályzatoknak egyéb intézkedései, nem változik tehát az a viszony sem, amely a csendőrség és a vármegyei közigazgatási hatóságok közt eddig fennállott.
A létszámkiegészítés nehézségei miatt ezidőszerint a csendőrséghez és a rendőrséghez a véderőtörvény alapján besorozott és szolgálatra kötelezett egyének is be vannak osztva.
A magyar királyi honvédségről szóló 1921:XLIX. törvénycikk a fegyveres erőre nézve is az önkéntes jelentkezés alapján való kiegészítés elvét fogadván el, a rendőrség és csendőrség kötelékében nem maradhatnak meg továbbá olyan egyének, akik a szolgálati kötelezettséget nem önként vállalják. Mindazonáltal elbocsátásuk csak a lehetőséghez képest történhetik. Ezért rendeli a javaslat, hogy elbocsájtásuk időpontját a belügyminiszter állapítja meg.
Ez a szakasz a végrehajtásra vonatkozó szokásos zárórendelkezést foglalja magában.
Ezek után kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a m. kir. állami rendőrség és a magyar királyi csendőrség létszámának, kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapitásáról szóló törvényjavaslatot a békeszerződésből folyó kötelezettségekre, valamint az annak végrehajtása során kiterjesztő magyarázat útján támasztott, de jelenlegi helyzetünkben helytálló jogi érveink dacára meg nem tagadható kívánságokra való tekintettel elfogadni méltóztassék.
