A katonai tisztképzés tekintetében törvényeink csak a volt magyar királyi honvédségre nézve intézkedtek. Az e téren még ma, is érvényben lévő 1897:XXIII. törvénycikk lényegében olykép rendelkezik, hogy a honvédség tényleges állományú tiszti sarjadékának kiképzésére rendszeresíttessék:
1. a Ludovika Akadémia 3 évfolyammal, egyenkint 100 növendékkel, ennek előkészítő iskolájaként egy főreáliskola 3 évfolyammal, minden évfolyamban 50 növendékkel és
2. két hadapródiskola 4-4 évfolyammal, évfolyamonként 100 növendékkel.
A Ludovika Akadémiát végzettek mint tisztek, a hadapródiskolát végzettek mint hadapródtiszthelyettesek (megfelel a mai alhadnagynak) kerültek a csapathoz.
A volt közös hadseregben, - melynek magyar honosságú hivatásos tisztjei a volt honvédség hivatásos tisztjeivel együtt ma a magyar nemzeti hadsereg hivatásos tisztikarát alkotják, - a tisztképzés hasonló rendszer szerint történt.
Az 1897:XXIII. törvénycikk megalkotásánál a főtörekvés oda irányult, hogy a honvédség (és a közös hadsereg) akkori nagy tiszthiánya lehetőleg gyorsan pótoltassék; tehát a csapatoknak szolgáltatott tiszti sarjadéknak mennyiség szerint nagynak kellett lennie. Most azonban, midőn a reánk kényszerített békeszerződés értelmében hadseregünket csökkentenünk kell, tiszthiány nincs, sőt átmenetileg feleslegről beszélhetünk s azután is lényegesen kisebb az évi szükséglet. Meg van adva tehát a lehetőség arra, hogy a haladás útján egy lépést tegyünk előre és a nemzeti hadsereg tiszti sarjadéka minőségileg is lehetőleg magas fokra emeltessék.
Erre utal azon körülmény is, hogy bárhova tekintsünk a polgári élet terén, mindenütt szemünkbe ötlik a haladás, mely főkép az utolsó évtizedben öltött nagy arányokat. Minden téren úgyszólván évről-évre fokozottabb követelmények támasztatnak azok iránt, akik valamely pályán érvényesülni és boldogulni akarnak.
Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy fegyveres erő tekintetében is lépést kell. tartanunk a korral, ha nem akarunk elmaradni. Minthogy pedig arra nézve, hogy ez a szervezet a jogos követelmények magaslatán álljon, a tisztikar minősége nyujtja a legmegbízhatóbb kezességet, nagyon természetes, hogy elsősorban ennék emelésére kell törekednünk. - Ezt pedig az alapkiképzés színvonalának emelésével érhetjük el.
Eddig tiszti sarjadékunk kiképzési rendszere vegyes volt; hadapródiskolákban képeztetett ki körülbelül a létszám kétharmada és csak a szükséglet egyharmada részesült akadémiai kiképzésben, mely természetszerűen jóval fölötte áll a hadapródiskolai kiképzésnek.
Az akadémiába belépő ifjaknak az általános műveltséghez szükséges ismeretekben való képzése ugyanis jórészt be van fejezve, úgy, hogy az akadémián ezen ifjak kizárólag katonai kiképzésben részesülnek, mely így természetesen igen alapos is lehet. Emellett az akadémiába az ifjak érettebb korban lépnek és katonai szaktanulmányaikat, már előrehaladottabb értelmi fejlettségüknél fogva is, több haszonnal folytathatják.
A hadapródiskolákban ezzel szemben a növendékekkel 4 év alatt el kellett végeztetni a középiskolák négy felsőbb osztályának közműveltségi tananyagát s egyúttal megfelelő katonai nevelésben és kiképzésben is kellett őket részesíteni. Ez természetesen csak az alaposság rovására történhetett, úgy, hogy a hadapródiskolát végzett ifjak nemcsak a katonai, hanem a közműveltségi tárgyakban is többé-kevésbé hiányos ismereteket szerezhettek.
A mondottaknál fogva a magyar nemzeti hadsereg tiszti sarjadékának kiképzésénél is az egységes akadémiai rendszer volna életbeléptetendő annál is inkább, mert egy kisebb létszámú tisztikarban sokkalta élesebben nyilatkoznának meg azok a hátrányok, melyek a különféle kiképzés folytán a tisztikar egyik részének csekélyebb képzettsége révén mutatkozhatnak.
Kiemelendőnek vélem még azt, hogy a vegyes akadémiai és hadapródiskolai tisztképző-rendszer már a világháború előtti időkben is csak mint kisegítő rendszabály szerepelt, melynek megszüntetése főkép azon múlott, hogy a tiszti szükséglet igen nagy volt s annak egységesen, akadémiák útján való fedezése, jelentkezők hiányában - nagy tömegre lévén szükség - nem látszott biztosítottnak.
De nemzeti szempontból is kívánatos az egységes akadémiai rendszer megvalósítása. A hadapródiskolák felhagyásával megszünnék az a káros állapot, hogy azon ifjak, kik a hadapródiskola elvégzése után sokszor önhibájukon kívül (pl. testi törődöttség miatt) megválnak a katonaságtól, más pályán - hézagos előképzettségük miatt - csak nehezen tudnak boldogulni, ennélfogva könnyen elzüllenek s munkaerejüket nem hasznosíthatják a nemzeti előhaladás szolgálatában. Az akadémiai rendszer mellett ugyanis az ifjaknak érettségi vizsgájuk lévén, - nagyobb nehézségek nélkül léphetnek más pályára, ha a katonai pályától megválni kénytelenek.
A hadapródiskola-rendszer felhagyásával megszűnnék az alhadnagyi rendfokozat tömeges adományozása is s ezzel a kevésbbé vagyonos szülők gondjain is könnyítünk, mert a katonai pályára lépő fiatalság az akadémia elvégzése után hadnagyi rendfokozatban kerül ki s nem szorul anyagi támogatásra.
Mivel pedig az akadémiai rendszer megvalósításával a tisztikar színvonalát emeljük, továbbá mivel a magyar nemzeti hadsereg tisztikaráról most már senki sem fogja állíthatni, hogy „osztrák szellemű”, valószinű, s remélhetjük, hogy ezentúl a müveltség magasabb fokán álló szinmagyar családok gyermekei is örömestebb fogják ezen pályát választani. Ez pedig nemcsak a tisztikar társadalmi tekintélyének érdekéből, hanem nemzeti szempontból is felette kívánatos.
A mondottakból kiviláglik, hogy az egységes akadémiai tisztképzés rendszerének megvalósítása a magyar nemzeti hadseregnél katonai, társadalmi és nemzeti szempontból is, tehát mindenképen kívánatos és hasznos.
Az átmenet zökkenés nélküli megvalósítására legalkalmasabb volt a világháborút és forradalmakat követő idő, amikor a tisztképzés tulajdonképen szünetelt, mert a forradalmi kormányok feloszlatták, vagy teljesen elpolgárosították valamennyi tisztképző intézetünket. Miután azonban az 1919. év őszén szünetelt a magyar törvényhozás, ennek felhatalmazása nélkül is, ebben az időben kellett újból életre kelteni a magyar tisztképzést, nemcsak célszerűségi okokból, hanem mert minden mulasztás e téren néhány év múlva okozott volna helyrehozhatatlan hiányt a tisztikar pótlásában.
Bármennyire is óhajtották volna hivatali elődeim a tisztképzés ügyét a törvényhozás hozzájárulásával rendezni, a békeszerződés megkötésének elhúzódásával járó bizonytalanság miatt - mellyel a jelen törvényjavaslat is szorosan összefügg, - nem terjeszthettek a nemzetgyűlés összeülése után sem érdemleges, maradandó törvényjavaslatot a törvényhozás elé.
Mivel azonban egy újabb tanév közelgett, a tisztképzés pedig a már mondott okokból nem szünetelhetett, ennélfogva az 1920. év júniusában akkori hivatali elődöm a magyar királyi kormánynak és az ideiglenes államfőnek hozzájárulását kérte és kapta meg ahhoz, hogy a tisztképzést jelenlegi egyetlen tisztképző intézetünkben: a Ludovika Akadémián folytassa, illetőleg ezen intézetet a jelen törvényjavaslatnak megfelelő négy évfolyamú katonai Akadémiává fokozatosan átalakíthassa.
Elődeim ezen intézkedéseért vállalom a felelősséget, mert habár ma még a leszerelő feleslegből meríthetünk, de a jövőben vétkes mulasztásként jelentkezett volna ezen intézkedés elmaradása. Mint minden iskolánál, úgy itt is a jövendőt kell tekintenünk.
Jelen törvényjavaslat tehát tulajdonkép a megváltozott viszonyok folytán előállott tényleges helyzetet törvényesíti.
Lényegesen eltér jelen törvényjavaslat az érvényben levő 1897:XXIII. („a honvéd nevelő- és képzőintézetekről szóló”) törvénycikktől már címében is, mert csak „a magyar katonai tisztképzésről” szól. Miután pedig az elmondott okoknál fogva a tisztisarjadék kiképzése kizárólag a katonai Akadémián történik, a hadapródiskolák teljesen megszünnek (illetve tényleg már 1918. decemberében megszüntek), a fennállott minden egyéb katonai nevelő- és képzőintézetek pedig a tisztikar, továbbá az állami és más köztisztviselők gyermekeinek nevelésére szolgáló polgári intézetekké alakíttattak át, ezekről tehát természetesen külön törvényben kell ugyancsak utólag intézkedni annál is inkább, mert ezek immár nem a katonai tisztképzést szolgálják.
Ezért a jelen törvényjavaslat a hadapródiskolákról és az eddigi honvéd, főreáliskolákról csak annyiban rendelkezik a 8. §-ban, hogy az 1897:XXIII. törvénycikk reájuk vonatkozó határozványait is hatályon kívül helyezi.
Ezek után áttérek a törvényjavaslat szakaszainak fejtegetésére és a fentebbiekben még nem tárgyalt módosításoknak a most érvényben álló 1897:XXIII. törvénycikkel való összehasonlító indokolására.
Indokolásom általános részében már kifejtettem azon okokat, melyek az egységes Akadémiai tisztképzési rendszernek életbeléptetését követelik. Itt még csak a három évfolyamos akadémiáról a négy évfolyamosra való áttérést kívánom megokolni.
A hadi tudományok a világháború folyamán annyira bővültek, különösen a harci eszközök és a technika terén, hogy ezek oly fokú elméleti és gyakorlati megismeréséhez, mely a csapatnál folyó kiképzéshez és oktatáshoz, a tisztnél elengedhetetlen, három tanév immár nem elég. Kibővítettük azonkívül a katonai akadémiai tanítási tervét oly fokú közgazdasági és társadalomtudományi, valamint pedagógiai ismereteknek oktatásával, hogy a csapatokhoz kikerült tiszt ezentúl valóban nevelni és pedig a polgári életre is nevelni tudja a nép gyermekeit, ezek katonai szolgálati ideje alatt. Mindezen célból elengedhetetlen volt a katonai akadémiát négy évfolyamúvá átszervezni.
A tisztképző akadémiába felveendő ifjak létszáma, az eddigi törvényektől eltérőleg, nincs megállapítva, hanem azok számát a tisztikarban évenkint betöltendő állások számához képest évről-évre a honvédelmi minister állapítaná meg.
Ezen módosítás megfelel a békeszerződésben e tekintetben megállapított feltételeknek, szükségesnek mutatkozik azonkívül nem csak azért, mert a létszám a gyakorlati életben, a különböző címen beálló fogyatékok folytán, egyre változik, tehát a törvényben netalán megállapított növendéki létszám szorosan be sem tartható (s betartható sem volt soha), hanem mert a szükséglet, azonkívül a jelentkezők száma, valamint alkalmasságuk is folyton ingadozik.
A Ludovika Akadémia hallgatóinak a legközelebbi tanévekben várható évfolyamonkénti megközelítő létszámát az alábbi kimutatás tünteti fel:
| Évfolyam | 1920/21. | 1921/22. | 1922/23. | 1923/24. | 1924/25. | |
| tanév alatt | ||||||
| I. | 170 | 154 | 154 | 154 | 154 | |
| lI. | 149 | 166 | 151 | 151 | 151 | |
| III. | 78 | 148 | 163 | 148 | 148 | |
| IV. | - | - | - | 162 | 145 | |
| Összesen | 397 | 468 | 468 | 615 | 598 | |
Az indokolásom általános részében már említett minisztertanácsi és államfői hozzájárulás ezen létszámokra vonatkozott.
E táblázatból is látható, hogy az évenkénti létszámokat külső okok mennyire kiszámíthatatlanul változtatják. Különösen feltünő az 1920/21. tanévi III. évfolyam csekély létszáma, mely a szükségleten messze alulmarad s ennek részbeni pótlására vétetett fel az 1920/21. tanév elején a véglegesen tervezett 154 helyett 170 pályázó. Ezért emelkedik a létszám összege az 1923/24. tanévben 615-re, holott ezen időtől kezdve a 600-as létszám túllépése nem terveztetik.
A katonai akadémiába felvett, illetve ott elhelyezett ifjak számáról a képviselőház évenkint azon jelentésből szerezne tudomást, mely jelen törvényjavaslat 7. §-a szerint az évi költségvetéssel kapcsolatban beterjesztendő lesz. A törvényhozás befolyása s így a nemzeti akarat érvényesülése tehát ez irányban is biztosítva van.
Jelenleg csak a Ludovika Akadémián folyik a tisztképzés, tulajdonképen még a három évfolyamos rendszerben, mert a négy évfolyamosat csak fokozatosan, akként lehet bevezetni, hogy utóbbinak I. évfolyama az 1920/21. tanévvel nyilhatott meg, tehát az 1923/24. tanévben alakul ki teljesen négy évfolyamossá.
A Ludovika Akadémián ezideig nem képeztettek ki tisztek a műszaki csapatokhoz. Most ennek is itt kell történnie; nemcsak a tisztikar egységes szelleme és kiképzése követeli ezt, hanem a takarékosság elve sem engedné, hogy a kevésszámú műszaki akadémikus számára külön létesítsük a ma megfizethetetlen berendezést, amidőn - nehézségek árán bár, de - sok tekintetben a műszakiak is használhatják a többi fegyvernem számára szolgáló intézeti berendezéseket.
A 2. és 3. §-okhoz
A 2. és 3. §-ok általában véve megfelelnek az eddigi törvény 2. és 5. §-ainak és a felvételi feltételeket, valamint az államköltséges helyek elnyerésének feltételeit tartalmazzák sokkalta részletesebben, vagyis kiegészítve ama határozványokkal, melyek eddig a törvényhozás megkérdezése nélkül, csupán Utasításban voltak lefektetve. Azonkívül kifejezésre jut törvényjavaslatokban az a szempont is, hogy azok az állampolgárok, akik a haza védelmében életüket áldozták, vagy megrokkantak, avagy huzamos ideig önfeláldozóan veszélyeztették az első harcvonalban életüket, - tekintet nélkül arra, hogy hivatásos, vagy tartalékos stb. katonák voltak, - az államköltséges helyek elnyerésénél mindenkivel szemben előnybe jussanak. A 3. § e) pontjában említett „harcvonalban” teljesített szolgálatnak csak az ellenséggel harci érintkezésben állott csapattesteknél, vagy egyéb alakulásoknál, a harcászati műveletekkel kapcsolatban végrehajtott műszaki munkálatok elvégzésére felhasznált műszaki, vagy egyéb alakulásoknál (különleges műszaki alakulások, munkásosztagok stb.) harcászatilag alkalmazott légi alakulásoknál, valamely ellenséges műveletben résztvett hadihajón, az ellenséggel harci érintkezésben állott csendőrségnél, pénzügyőrségnél, vagy határrendőrségnél, bármely minőségben teljesített szolgálatot, vagy az igazolt hadifogságban lételt lehet tekinteni. Tekintettel arra, hogy a felvétel s különösen az államköltséges helyre való felvétel maga jelentékeny anyagi előnyt jelent az ifjak hozzátartozói számára, felette kívánatos a feltételek törvénybe iktatása, hogy az ezektől való eltérés megnehezíttessék s ezen előnyökre valóban csak a minden tekintetben - a nemzeti hadsereg jövendő tisztikarának színvonala érdekében is - érdemesek tehessenek szert.
Uj feltétele a felvételnek az érettségi vizsga sikeres letétele. Ez manapság már alsóbbrendű és csekélyebb jelentőségű pályákon is kelléket képez; annál inkább megkövetelendő tehát a katonai tiszti pályán, melynek állami szempontból kétségtelenül elsőrendű jelentősége van.
De megköveteli ezen feltételnek az előírását a tisztképző akadémia főiskolai jellege, melyet ezen törvényjavaslat több helyütt említ.
Törvényjavaslatom 3. §-a tartalmazza az eddigi törvény 5. § 2. bekezdésében felvett rendelkezéseket. Mivel azonban törvényjavaslatomban a felveendő ifjak létszáma s ezzel összefüggően a rendszeresített helyek száma a már fent kifejtett okokból nem vétetett fel, ezen § szövegét is megfelelően meg kellett változtatni.
Az eddigi törvény 3. §-ának a nevelő- és képzőintézetek rendeltetésére vonatkozó határozványai, amennyiben a tisztképzésre vonatkoznak - jelen törvényjavaslat 1. §-ában vannak felvéve; az eddigi törvény 3. §-a tehát elesik.
Az eddigi törvény 4. §-a, mely a honvéd intézeteket végzett ifjaknak a honvédség és a közös hadsereg csapataihoz való beosztását tárgyalta, mint most már teljesen felesleges és a tényleges helyzetnek meg nem felelő, teljesen kihagyatott törvényjavaslatomból.
Ugy a Ludovika Akadémiánál, mint a többi volt honvédnevelő- és képzőintézetnél, valamint a volt közös hadseregbeli nevelő- és képzőintézeteknél számos alapítvány volt létesítve. Az, hogy ezen alapítványok közül melyek maradnak a magyar állam birtokában a Monarchia felszámolásának befejeztéig, illetőleg bizonyos magánalapítványoknál még az alapítókkal, illetőleg jogutódaikkal való újabb megállapodások létrejöttéig, teljesen bizonytalan. Ezen kérdés tehát csak évek mulva, fokozatosan tisztázódik.
Főleg a hadapródiskoláknál létesített alapítványok alapító oklevelei különbözőképen rendelkeznek arra az esetre, ha a hadapródiskolák idővel megszűnnének. Az alapító oklevelek legnagyobb részében csupán azon rendelkezés foglaltatik, hogy az esetre az alapítványi tőke jövedelme kizárólag csak magyar katonai nevelési célokra vehető igénybe; más ily alapító oklevelekben az foglaltatik, hogy az esetre az alapító az elhatározás jogát magának tartja fenn; míg másokban ismét az, hogy az alapítónak további járulékfizetési kötelezettsége megszűnik.
Minthogy egy hadapródiskolai alapítványos hely évi költsége 400, a főreáliskoláié 800, az akadémiaié pedig 1600 korona volt, ezzel szemben pedig akár az akadémia, akár egy más nevelőintézeti ellátás jelenlegi és előreláthatólag jövőbeni évi költsége is ezen összegeket messze meghaladja, már ez oknál fogva is az összes alapítványi helyeket át kell alakítani: az olyan alapítványok pl., melyeknek jövedelme eddig több hadapródiskolai, vagy főreáliskolai, sőt akadémiai hely fentartására volt elegendő, lehetséges lesz a helyek számának leszállításával átalakítani, - oly alapítványoknál azonban, ahol az eddigi jövedelem egy új hely fentartására sem lesz elegendő, kénytelen leszek az alapítók újabb áldozatkészségéhez fordulni, vagy az alaptőkét mindaddig gyümölcsözőleg kezelni, míg annak jövedelme oly összegre nem szaporodik fel, mely elegendő leend egy új hely létesítésére. E tekintetben különben számolok az alapító magánfeleknek és törvényhatóságoknak a multban is tanusított áldozatkészségével, s nem kételkedem abban, hogy ezen kérdés egy vagy más, most még előre nem látható irányban, de úgy a közérdek, mint a jogos magánérdek teljes megóvásával lesz megoldható.
Nehogy azonban a magyar állam ezen hosszú ideig is nélkülözze a fokozatosan rendelkezésre jutható alapítványok tekintélyes jövedelmét, a magyar katonai tisztképző, valamint egyéb nevelőintézetek költségeinek viselésénél, felhatalmazást kell kapnia a kormánynak már most arra, hogy a szükséges tárgyalásokat folytathassa, az állam rendelkezésére jutó alapítványokat az intézetek között aránylagosan feloszthassa, illetőleg esetleg teljes megszüntetésük iránt intézkedhessék.
Természetes, hogy ama alapokra és alapítványokra nézve, melyek nem illetik kétségtelenül csupán Magyarországot, csak ezen alapoknak, illetőleg alapítványoknak a békeszerződés végrehajtása folytán bekövetkező rendezése kapcsán történhetnek az említett intézkedések.
Az eddigi törvény 4. §-a az iránt intézkedett, hogy a tisztekké kiképzettek a volt honvédség és közös hadsereghez mikép sorozandók be. A változott viszonyoknál fogva emez intézkedésre szükség nincs. Azonban célszerűnek látszik az akadémiát végzettek felavatása napjának törvényes meghatározása, hogy az ne a véletlentől függjön, mint eddig, amennyiben a mindenkori uralkodók születésnapján történt, ami teljesen bizonytalan időpont volt, hanem egy állandó, a tanév befejeztével egybeeső időpont legyen. Ennek a felavatottak lelkében egész szolgálati idejük alatt mély nyomot hagyó ünnepélyes aktusnak időpontjául Magyarország első szent királyának nemzeti ünnepnapja annál is inkább a legalkalmasabbnak mutatkozik, mert az akadémiai tanévet berekesztő gyakorlati tanidőszak is nyugodt befejezést nyerhet augusztus 20-áig.
Nehogy az eddig felvett kölcsönök törlesztési részleteinek az évi költségvetésbe való beállítása körül esetleg kételyek merüljenek fel, szükségesnek látszott jelen törvényjavaslatomban arra vonatkozólag is külön rendelkezni.
Az eddigi törvény 6. és 7. §-ainak rendelkezéseiből kifolyólag még fennálló törlesztetlen kölcsönök törlesztési részleteinek költségvetési elszámolása ezzel tisztáztatik.
Az eddigi törvény 6. §-ának rendelkezéséhez hasonló intézkedés jelen törvénybe felveendő nem volt, mert a tisztképzés céljaira, bármennyire is indokolt volna, ez a Ludovika Akadémia túlzsúfoltsága miatt, a jelenlegi építési nehézségekre és az állam pénzügyi helyzetére való tekintettel, - a legközelebbi években építkezést nem tervezek.
A 7. § megfelel az eddigi törvény 8. §-ának. A fölkelési pótjáruléki alapra vonatkozó rendelkezés, mely a régi törvényben a 9. §-ban foglaltatott, mint idetartozó, itt vétetett fel.
Indokolásom általános részében ismertettem azokat a változásokat, melyeken a m. kir. Ludovika Akadémia az 1919. évi augusztus hó 7-ike óta kiadott intézkedések alapján átment. Ezek az intézkedések akként alakították át a Ludovika Akadémiát, hogy az az előterjesztett törvényjavaslat rendelkezéseinek mindenben megfelel. Ez intézkedések jóváhagyását mondja ki a 8. §.
Az előterjesztett törvényjavaslat 1-8. §-ai felölelik a magyar nemzeti hadsereg tisztképzéséről szükséges valamennyi törvényhozási intézkedést. A megszűnő volt katonai nevelőintézetek további sorsáról pedig egyidejűleg a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr terjeszt elő törvényjavaslatot. E § a szokásos életbeléptetési és végrehajtási rendelkezéseket tartalmazza és az eddig érvényben volt törvény hatályon kívül helyezése iránt intézkedik.
Amidőn a felhozott indokok alapján a m. kir. nemzeti hadsereg fejlődését és haladását célzó törvényjavaslatomat tisztelettel előterjesztem, azt felelősségem tudatában bizalommal elfogadásra ajánlom.
