A Békeszerződés katonai rendelkezései kijátszásának megakadályozása érdekében a Békeszerződés katonai rendelkezései különböző tilalmakat és korlátozásokat tartalmaznak. Nevezetesen 112. Cikke tilalmazza, hogy tanintézetek, vagy bármiféle egyesületek katonai kérdésekkel foglalkozzanak, 113. és 114. Cikke megállapítja a hadsereg részére található fegyverzet és lőszer maximális mennyiségét, 115. Cikke előírja, hogy fegyvert, lőszert és bármilyen hadianyagot csak egy egységes állami gyárban szabad előállítani, még pedig csak abban a mértékben, hogy a hadsereg engedélyezett szükségletének fenntartása biztosítható legyen, a 115. Cikk ezenkívül azt is kimondja, hogy Magyarországon csak olyan golyós vadászfegyvert szabad gyártani, amelynek töltő-üre nem felel meg az európai hadseregekben használt hadifegyverek töltő-ürének, 118. Cikke megtiltja mindennemű fegyvernek, lőszernek Magyarországba való behozatalát, valamint innen való kivitelét, végül 119. Cikke megtiltja lángvetőknek, ártalmas gázoknak, azok fejlesztésére, vagy azok elleni védekezésre szolgáló készülékeknek, végül páncélkocsiknak, tankoknak, vagy hadicélt szolgáló más hasonló gépeknek Magyarországon való előállítását és Magyarországba való behozatalát.
A Békeszerződés eme rendelkezései alapján az érdekelt miniszterek a szükséges végrehajtási intézkedéseket rendeleti úton megtették. Az ententehatalmak itt székelő katonai ellenőrző bizottsága a rendeleti úton való intézkedésel nem érte be, hanem a Békeszerződésben csak általánosságban szabályozott ezeknek a kérdéseknek törvényhozási úton való újabb részletes szabályozását kívánta. A kormány úgy szóbelileg, mint írásbeli úton ismételten megkísérelte az említett ellenőrző bizottságot meggyőzni arról, hogy a kérdéseknek törvényhozási úton való újabb szabályozása a Békeszerződés rendelkezései mellett felesleges, miután a Békeszerződés rendelkezései, a Békeszerződés törvénybeiktatása következtében, törvényerőre emelkedtek s így azoknak már csak rendeleti úton való végrehajtása szükséges. A katonai ellenőrző bizottság a kérdéseknek törvényhozási úton való újabb részletes szabályozásához ragaszkodott s egyúttal megjelölte azokat a rendelkezéseket, amelyeknek a vonatkozó törvénybe való felvételét szükségesnek tartotta.
Minthogy a katonai ellenőrző bizottság a kérdéseknek törvényhozási úton való szabályozásának megkívánásából nem engedett, a kormány a vonatkozó törvénybe felveendő rendelkezések tekintetében folytatott a katonai ellenőrző bizottsággal hosszabb tárgyalásokat. A jelen törvényjavaslat ezeknek a tárgyalásoknak végső eredményét foglalja magában. Bárha a kormány a tárgyalások folyamán arra törekedett, hogy a katonai ellenőrző bizottságot minden túlzott és a népességet, valamint a hatóságokat ok nélkül zaklató kívánalmának elejtésére bírja reá, a kormánynak ez a törekvése csak részben sikerült, úgy, hogy a jelen törvényjavaslat még mindig tartalmaz egyes túlzott és a hatóságokat, valamint a lakosságot ok nélkül zaklató intézkedéseket. Tekintettel azonban arra, hogy a tárgyalások folyamán a kormány arról győződött meg, hogy a katonai ellenőrző bizottság ezekből a kívánalmaiból semmi körülmények között sem engedne, tehát a tárgyalások további folytatása teljesen céltalan volna s a katonai ellenőrző bizottságnak az országra nézve felette költséges itt tartózkodását csak ok nélkül meghosszabbítaná, kénytelen volt a kormány ezeknek a kívánalmaknak teljesítését is elvállalni s a vonatkozó rendelkezéseket a törvényjavaslatba belefoglalni.
A törvényjavaslatban foglalt rendelkezések két részre oszthatók. Egyik részük a hadianyag gyártására, kivitelére és behozatalára vonatkozó rendelkezéseket, másik részük a polgári lakosság lefegyverzésére és az egyesületekre vonatkozó tilalmakat tartalmazza. Ezeket az első pillanatra egymástól teljesen különállónak látszó rendelkezéseket azért kellett egy javaslatba foglalni, mert azok mindegyike egy célt szolgál, a Békeszerződés katonai rendelkezéseinek kijátszását kívánja megakadályozni, azok tehát tényleg a legszorosabb összefüggésben állanak egymással. A két kérdés eltérő jellege oly módon vétetett figyelembe, hogy egyrészt a hadianyag gyártására, kivitelére és behozatalára, másrészt a polgári lakosság lefegyverzésére és az egyesületekre vonatkozó rendelkezések külön fejezetekbe foglaltattak.
A törvényjavaslat keletkezésének és a benne foglalt rendelkezéseknek a fentiekben történt rövid ismertetése után még csak annyit szükséges általánosságban megjegyezni, hogy a törvényjavaslat szövegezése az entente hatalmak katonai ellenőrző bizottságával egyetértőleg állapíttatott meg s így az, ezt a bizottságot kielégíti. A törvényjavaslat szövegén eszközlendő minden módosítás a katonai ellenőrző bizottsággal való újabb tárgyalásokat tenne szükségessé, s esetleg az alkotandó törvény novelláris úton való módosítását vonhatná maga után. Ilyen körülmények között kívánatos, hogy a törvényjavaslat nemcsak érdemi rendelkezéseiben, hanem szövegezésében is lehetőleg változatlanul elfogadtassék.
A § első és második bekezdése egyrészt felsorolja azokat a szervezeteket, amelyek részére Magyarországon hadianyagot szabad előállítani, másrészt megállapítja azon fegyverzet- és lőszermennyiséget, amelyet ezen szervezetek részére készletben szabad tartani. Igaz ugyan, hogy a Békeszerződés V. Része I. Címének V. Fejezete (113-119. Cikkek) csak a hadsereg részére szolgáló hadianyag tekintetében intézkedik, mégis a rendészeti szerveknek ezek alá a rendelkezések alá vonásától nem lehetett eltekinteni, mert a katonai ellenőrző bizottság, amint ez az illető szervek szervezése és kiegészítése tárgyában előterjesztett törvényjavaslatok indokolásában is említtetett, az illető szervek létszámának a Békeszerződés 107. Cikke alapján való felemelését illetőleg megállapítását ezeknek a korlátozásoknak az említett szervekre való kiterjesztésétől tette függővé.
A § harmadik bekezdése a békeszerződés 115. Cikke második bekezdésének negyedik bekezdése, a Békeszerződés 119. Cikkében foglalt gyártási tilalomnak felel meg.
A § a Békeszerződés 115. Cikkével összhangban egyrészt általánosságban meghatározza, hogy mely hadianyagot szabad kizárólag állami gyárban előállítani, másrészt intézkedik az egységes állami hadianyaggyár fokozatos felállítása iránt. Ami az állami hadianyaggyár fokozatos felállítását illeti, a kormánynak az volt a törekvése, hogy az egyes gyárrészletek felállítási határideje oly módon állapíttassék meg, hogy a gyár felállításával járó költségek az államháztartást túlzottan ne terheljék meg és a valutáris viszonyok várható javulásával kapcsolatban a lehetőségig csökkenjenek. A kormánynak ezt a törekvését csak részben sikerült elérnie, mert a katonai ellenőrző bizottság a kormány által kitűzni kívánt határidőket megrövidítette.
A § harmadik pontja végül átmeneti rendelkezéseket tartalmaz a hadianyaggyártásnak az állami hadianyaggyár teljes felállításáig való mikénti keresztülvitele érdekében.
A §-ban foglalt az a rendelkezés, hogy az állami hadianyaggyár szempontjából tekintetbe jövő gépek száma, valamint az állami hadianyaggyártásnál alkalmazott személyzet létszáma, s ugyancsak az e tekintetbe tervbe vett minden változtatás a Rendeleti Közlönyben kihirdettessék, teljesen szokatlan és törvénybe nem illő rendelkezés. Ennek a rendelkezésnek felvétele ennek dacára nem volt elkerülhető, mert a katonai ellenőrző bizottság, - amely ebben a rendelkezésben biztosítékot lát a hadianyaggyártásra vonatkozó rendelkezések kijátszásának megakadályozására, - annak felvételéhez a leghatározottabban ragaszkodott.
A § a Békeszerződés 118. Cikkével összhangban megállapítja azt a hadianyagot, amelynek Magyarországba való behozatala, vagy innen való kivitele tilos.
A § a Békeszerződés 117. Cikkébe kapcsolódva kimondja, hogy semmiféle egyesületnek, más hasonló szervezetnek vagy magánegyénnek nem szabad katonai fegyvert, lőszert, vagy más hadianyagot birtokában tartania, vagy annak eladásával foglalkoznia.
A § második bekezdése minden köztisztviselőnek kötelességévé teszi, hogy ha tudomást szerez oly hadianyagról, mely a magyar haderő számára engedélyezett mennyiséget meghaladja, azt 24 órán belül az illetékes hatóságoknak bejelentse. Ez a rendelkezés a magyar jogban úgyszólván teljesen ismeretlen feljelentési kényszert tartalmazza, azonban a kormánynak az a törekvése, hogy ennek a magyar büntetőjog szellemével és rendszerével éles ellentétben álló rendelkezésnek elejtésére a katonai ellenőrző bizottságot reábírja, nem vezetett eredményre, s így ezt a rendelkezést a javaslatba mégis fel kellett venni.
A § a Békeszerződés 112. Cikkébe kapcsolódva részletesen intézkedik annak megakadályozása iránt, hogy akár magánosok, akár tanintézetek, egyesületek, vagy bármiféle egyéb szervezetek katonai szervezeteket alakíthassanak vagy bármiféle katonai kérdésekkel foglalkozhassanak. A rendelkezések szövegezésének egyes részei (pl. első pont) túlzásba mennek és gyakorlatilag alig végrehajtható rendelkezéseket tartalmaznak ugyan, mégis azoknak ily módon való szövegezése elől, a katonai ellenőrző bizottság merev magatartása következtében nem lehetett kitérni.
A § aziránt intézkedik, hogy a belügyminiszter illetőleg a belügyminiszterrel egyetértőleg a fennálló törvények értelmében arra illetékes más szakminiszter tudomása nélkül egyesület vagy ehhez hasonló más szervezet ne alakulhasson és ne működhessék. A rendelkezés tulajdonképen a jelenleg tényleg fennálló, részben rendeletileg, részben törvényekben szabályozott jogállapotot iktatja törvénybe.
A § első bekezdése a 6. és 7. § szempontjából tekintetbe jövő egyesületek és szervezetek részletezését tartalmazza s tulajdonképen nem egyéb, mint az említett szakaszoknak e részbeni összefoglaló megismétlése.
A § második bekezdése épp úgy, mint az 5. §-nál, minden köztisztviselőnek kötelességévé teszi, hogy a tudomása szerint a törvény rendelkezései ellenére működő egyesületeket és egyéb szervezeteket feljelentse. A rendelkezés felvételére, épp úgy mint az 5. §-nál, az entente katonai ellenőrző bizottságának határozott állásfoglalása kényszerített.
A §-ba foglalt rendelkezéssel a katonai ellenőrző bizottság azt a célt kívánja elérni, hogy a szabályszerű előfeltételek mellett működő egyesületek és szervezetek köztudomásúvá váljanak, s ezáltal a szabályellenesen működő ily szervezetek könnyebben kikutathatók legyenek. A rendelkezés a közigazgatási hatóságokra jelentékeny munkaterhet hárít ugyan, azonban dacára annak, hogy a kormány erre rámutatott, valamint azt is kiemelte, hogy úgy a központi hatóságoknál, mint az alsóbbfokú közigazgatási hatóságoknál a szabályszerűen működő egyesületekről és egyéb szervezetekről nyilvántartások vezettetnek, a katonai ellenőrző bizottság ennek a rendelkezésnek felvételét nem volt hajlandó elejteni.
A § az 1., 2., 4. és 5. §-ban foglalt tilalmak, valamint a 6. és 7. §-ban foglalt tilalmak enyhébb elbírálás alá eső részének megszegése esetén alkalmazandó büntető rendelkezést tartalmazza. Ezen tilalmak megszegése esetére kihágást állapít meg és annak büntetését egy hónaptól két hónapig terjedhető elzárásban és hatezer koronáig terjedhető pénzbüntetésben állapítja meg. A büntetés a minimális szabadságvesztés büntetéstől eltekintve, megfelel a kihágás esetére fennálló törvényeink értelmében kiszabható maximális büntetéseknek. A minimális szabadságvesztésbüntetés megállapítását, amit kihágási büntetőtörvénykönyvünk nem ismer, a katonai ellenőrző bizottság kívánságára kellett kimondani.
A § a 6. § első pontjában megállapított tilalom áthágása esetére, valamint a javaslat 5., 6. vagy 7. §-ában foglalt rendelkezések áthágása esetén az egyesületek vagy egyéb szervezetek tisztikarára és választmányára nézve vétséget állapít meg és azt hat hónaptól egy évig terjedhető államfogházzal és egyénenként húszezer koronától nyolcvanezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel rendeli büntetni. Ezeknek a rendelkezéseknek felvétele ugyancsak a katonai ellenőrző bizottság kívánságára történt.
A § egyúttal intézkedik aziránt is, hogy a törvény 6. és 7. §-ában foglalt rendelkezések ellenére működő egyesületeket vagy egyéb szervezeteket a belügyminiszter, illetőleg vele egyetértőleg az arra illetékes más miniszter feloszlathassa és vagyonukat közcélokra lefoglalhassa, illetőleg fordíthassa, amely intézkedések egyébként a fennálló egyesületi jogból folynak.
A § a szokásos életbeléptetési és végrehajtási rendelkezéseket tartalmazza.
