1922. évi XII. törvénycikk

az 1884. évi XVII. törvénycikkbe iktatott ipartörvény módosításáról * 

I. RÉSZ

Az iparűzés

I. FEJEZET

Az iparűzés általános feltételei

1. § A jelen törvény az iparűzés feltételei szerint az iparoknak következő csoportjait különbözteti meg:

a) képesítéshez kötött iparok,

b) engedélyhez kötött iparok,

c) szabad iparok.

Az az ipar, amely kézműves jellegénél vagy a munka természeténél fogva csak megfelelő szakképzés és hosszabb gyakorlás útján sajátítható el s amelynek gyakorlása az ebben a törvényben megállapított szakképzettség igazolásához van kötve, képesítéshez kötött ipar.

Az az ipar, amelynek gyakorlása közszempontokból külön feltételek igazolásához kötött engedély elnyerésétől függ, engedélyhez kötött ipar.

Az olyan ipar, amelynek gyakorlása sem képesítéshez, sem engedélyhez kötve nincsen, szabad ipar.

2. § Magyarország területén minden önjogú egyén, amennyiben az e törvényben megállapított feltételeknek megfelel, az e törvényben meghatározott módon és korlátok között bármely ipart, ideértve a kereskedést is, bárhol önállóan gyakorolhat.

Kiskorúak tizennyolcadik életévüknek betöltése után, atyjuk, illetőleg gyámjuk gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével, önállóan űzhetnek ipart.

3. § Külföldi honosok iparűzésének feltételei tekintetében a nemzetközi szerződések rendelkezései irányadók. Nemzetközi szerződés hiányában külföldi honosoknak az iparűzés megkezdése és gyakorlása megengedhető, ha igazolják, hogy saját államuk a magyar honosokkal szemben hasonló eljárást követ.

Azt, hogy az első bekezdésben említett viszonos eljárás feltétele egyes államok részéről fennforog-e, a kereskedelemügyi miniszter állapítja meg, aki az illető államok polgárait felmentheti az alól a kötelezettség alól, hogy a viszonos eljárás fennforgását esetről-esetre igazolják.

A viszonos eljárás igazolását azoknak az államoknak polgáraitól sem lehet kívánni, amely államok részéről a viszonos eljárás követése szerződéssel van biztosítva.

4. § Jogi személyek, a részvénytársaságokat és szövetkezeteket is ideértve, képesítéshez kötött ipart a kézműves jellegű iparűzés szokásos kereteit belül nem űzhetnek. Nem vonatkozik ez a korlátozás a képesített iparosok által alapított ipari termelő szövetkezetekre és az államra, amelyek bármely képesítéshez kötött ipart, továbbá a fogyasztási szövetkezetekre, amelyek vendéglőipart üzletvezető alkalmazásával gyakorolhatnak. Községek képesítéshez kötött ipart a kézműves jellegű iparűzés szokásos keretein belül csak a közérdek által indokolt szükség esetében és csak a kereskedelemügyi miniszter előzetes jóváhagyásával űzhetnek.

Jogi személyek képesítéshez nem kötött ipart, továbbá a kézműves jellegű iparűzés szokásos keretein túl bármely képesítéshez kötött ipart is űzhetnek, ha üzletvezetőt (10. §) alkalmaznak.

Közkereseti társaság és betéti társaság képesítéshez vagy engedélyhez kötött ipart csak abban az esetben űzhet, ha az illető ipar önálló gyakorlása tekintetében a jelen törvényben megállapított feltételeket a társaságnak az üzlet vezetésére jogosított valamelyik tagja saját személyében igazolja. Ha az üzlet vezetésével megbízott egyetlen tag elhal, vagy a társaság kötelékéből kiválik, a társaság köteles ezt a körülményt az iparhatóságnak nyolc nap alatt bejelenteni. Az iparhatóság megfelelő, de hat hónapnál nem hosszabb határidőt engedhet a társaságnak abból a célból, hogy ez alatt az idő alatt az üzlet vezetésére jogosult oly tagot jelentsen be, aki a megállapított szakképzettséget és az önálló iparűzésnek egyéb feltételeit saját személyében igazolja. Közkereseti, valamint betéti társaság szabad ipart üzletvezető (10. §) alkalmazásával is űzhet.

5. § Az, akitől valamely ipar gyakorlásának jogát jogerős bírói ítélettel elvonták, iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt nem nyerhet olyan iparra, amelynek gyakorlása az ítélet célját meghiusítaná.

Az első bekezdésben foglalt tilalom hatálya az ítéletben megállapított időn túl nem terjedhet.

6. § Akit a bíróság vagy más hatóság jogerős határozattal a községből kitiltott, vagy az országból kiutasított, ipart sem személyesen, sem üzletvezető útján nem gyakorolhat. A kereskedelemügyi miniszter kivételes esetekben, az általa megállapítandó feltételek mellett, megengedheti, hogy a kitiltott, illetőleg az országból kiutasított egyén iparát üzletvezető útján gyakorolhassa.

7. § Az iparos halála után az általa gyakorolt ipart életben maradt házastársa a saját jogán és amennyiben az iparos után törvényes, törvényesített vagy örökbefogadott kiskorú gyermekek vagy unokák maradtak, egyszersmind ezeknek a jogán és ezek javára is újabb iparigazolvány, illetőleg iparengedély nélkül folytathatja, köteles azonban az üzlet átvételét az iparos halálától számított három hónap alatt az iparhatóságnak bejelenteni és ez alkalommal, az ebben a törvényben megállapított szakképzettség kivételével, mindazokat a kellékeket saját személyében igazolni, amelyeket a jelen törvény az illető ipar gyakorlásának előfeltételeképpen megszab.

Ha az életben maradt házastárs az ebben a törvényben az illető ipar gyakorlására nézve megállapított szakképzettséggel nem rendelkezik, tanoncot csak abban az esetben tarthat, ha üzletvezetőt (10. §) alkalmaz. Ez a korlátozás az elhúnyt iparos életében szerződtetett tanoncokra nem vonatkozik.

Ha az életben maradt házastárs az illető ipar gyakorlására nézve a megállapított egyéb feltételekkel sem rendelkezik, az ipart csak üzletvezető (10. §) alkalmazásával folytathatja.

Az elhúnyt iparos iparát az életben maradt házastárs haláláig folytathatja. Nem szűnik meg ez a joga abban az esetben sem, ha új házasságra lép. Az elhúnyt iparos törvényes, törvényesített vagy örökbefogadott kiskorú gyermekei vagy unokái javára az ipart csak ezeknek nagykorúvá válásáig lehet folytatni.

8. § Ha a meghalt iparos házastársat nem hagyott maga után, vagy ha az életben maradt házastárs utóbb meghal, vagy a 7. §-ban megállapított joggal élni nem kíván, az ipart a gyám, illetőleg az életben maradt házastárs az iparos törvényes, törvényesített vagy örökbefogadott kiskorú gyermekei vagy unokái javára, ezek nagykorúvá válásáig újabb iparigazolvány, illetőleg iparengedély nélkül folytathatja. A gyám, illetőleg az életben maradt házastárs köteles az üzletnek a kiskorúak javára történt átvételét, úgyszintén a kiskorúakra vonatkozó személyi adatokat az iparos halálától számított három hónap alatt az iparhatóságnak bejelenteni és ez alkalommal a gyám a szakképzettséget és mindazokat a kellékeket, az életben maradt házastárs pedig a szakképzettség kivételével mindazokat a kellékeket saját személyében igazolni, amelyeket a jelen törvény az illető ipar önálló gyakorlásának előfeltételeképpen megállapít.

Ha a gyám vagy az életben maradt házastárs ezekkel a feltételekkel saját személyében nem rendelkezik, az ipart a kiskorúak javára csak üzletvezető (10. §) alkalmazásával folytathatja.

Tanoncot mind az első, mind a második bekezdés esetében kiskorúak javára folytatott képesítéshez kötött ipar keretében is lehet tartani. Ha azonban az életben maradt házastárs az illető ipar önálló gyakorlására megállapított szakképzettséggel nem rendelkezik, a 7. § második bekezdésében foglalt rendelkezés nyer alkalmazást.

9. § A csődtömegbe átvett iparüzletet a csődtömeggondnok a csődbe jutott iparos iparigazolványa, illetőleg iparengedélye alapján folytathatja, de az üzletnek a csődtömeg részére történt átvételéről köteles az iparhatóságnak az üzlet átvételétől számított harminc nap alatt jelentést tenni és ez alkalommal egyszersmind, amennyiben maga az illető ipar gyakorlásának feltételeit igazolni nem tudja, köteles üzletvezetőt (10. §) is bejelenteni.

Az iparos által csődbejutása előtt szerződtetett tanoncokat a csődtömeggondnok megtarthatja.

10. § Üzletvezető e törvény szempontjából csak az lehet, aki saját személyében mindazokat a feltételeket igazolja, amelyek az illető iparnak önálló gyakorlásához szükségesek.

Amennyiben valaki iparát e törvény rendelkezései értelmében csak üzletvezető alkalmazásával gyakorolhatja, az e törvényben, továbbá az 1884. évi XVII. törvénycikkben, valamint az ezek alapján kiadott rendeletekben, nemkülönben az alkalmazottak foglalkoztatása tekintetében hatályban lévő szabályokban megállapított összes kötelezettségek az üzletvezetőt terhelik.

Amennyiben az üzletvezető alkalmazása az iparos elhatározásától függ, az üzletvezetőn felül az iparos is felelős az említett kötelezettségek megszegéseért, ha ez az iparos tudtával történt, vagy ha ezt az iparos az üzletvezető működésének felügyelete alapján megakadályozhatta volna.

11. § Szabad ipart a 2-10. §-ban foglalt rendelkezések korlátai között személyesen vagy üzletvezető alkalmazásával bárki gyakorolhat, de köteles az illető az ipar gyakorlásának megkezdése előtt az e törvényben megállapított módon (39. §) iparigazolványt kérni.

II. FEJEZET

Képesítéshez kötött iparok

12. § A képesítéshez kötött iparok egy részének gyakorlásához iparigazolvány, más részének gyakorlásához iparengedély szükséges.

13. § Az iparigazolvány alapján űzhető képesítéshez kötött iparok a következők:

1. arany-, ezüstműves, ékszerész, arany-, ezüst- és fémverő, ötvös,

2. aranyozó,

3. asztalos (épületasztalos, bútorasztalos, mintaasztalos, mintakészítő),

4. bádogos,

5. borbély és férfifodrász,

6. bőröndös, bőrdíszműves, szíjgyártó-nyerges, kocsinyerges, kocsikárpitos,

7. bronzműves, csillárkészítő,

8. cég- és címfestő,

9. csizmadia, cipész,

10. cukrász (fagylaltkészítő, cukorkafőző, keksz-, piskóta- és konzervkészítők),

11. esztergályos (a vas- és fémesztergályos kivételével),

12. fazekas, cserépkályhakészítő,

13. fegyverkovács, puskaműves,

14. fémnyomó,

15. fényképészet és fényképnagyítás,

16. férfiszabó, fiúruhakészítő,

17. fésűs (szaruműves),

18. fűzőkészítő,

19. galvanizáló, galvanoplasztikus,

20. gombkötő és paszományos,

21. gubás és szűrszabó,

22. hajóács,

23. hangszerkészítő (vonós-, fa- és fémfúvó hangszerek, zongora, harmonium, cimbalom és harmonika készítője),

24. kádár (bodnár, pintér),

25. kalapos (férfi és női nemez- és szalmakalapkészítő, ide nem értve a női kalapdíszítést),

26. kaptafakészítő,

27. kárpitos, kárpitdíszítő,

28. kazánkovács és hajókovács,

29. kefekötő és ecsetkészítő,

30. kelme- és fonálfestő, vegytisztító,

31. késes, köszörűs,

32. kesztyű- és sérvkötőkészítő,

33. kocsigyártó, bognár (kerékgyártó),

34. kocsilámpakészítő,

35. kosárfonó,

36. kovács, szerszámkovács,

37. könyvkötő, doboz-, díszmű- és tokkészítő,

38. köteles, hálókészítő,

39. kötőszövő,

40. kövező,

41. kútcsináló,

42. lakatos (műlakatos, épületfelvasaló és géplakatos),

43. látszerész,

44. manikür és kozmetikai ipar,

45. mázoló, fényező,

46. mérlegkészítő,

47. mészáros és hentes,

48. mézeskalácsos és viaszöntő,

49. molnár,

50. mű- és aranyhímző, azsurozó,

51. műszerész,

52. nap- és esernyőkészítő,

53. nemez- és szövetsapkakészítő,

54. női fodrász,

55. női szabó és leányruhakészítő,

56. órás,

57. pipakészítő,

58. reszelővágó,

59. rézműves és ónozó,

60. rézöntő, harangöntő,

61. sokszorosító faszobrász, fametsző,

62. sokszorosító gipsz- és terrakottaszobrász,

63. sokszorosító ipar (könyvnyomtatás, kőnyomatás, betű- és tömöntés, fotochemigrafia, fotolitografia, fénynyomás, mélynyomás, cinkografia, fametszés),

64. sütő (kenyér, aprósütemény, finomabb sütemények készítése),

65. szappanos és gyertyamártó,

66. szita- és rostakészítő,

67. szobafestő,

68. szűcs- és szőrmesapkakészítő,

69. takács,

70. tetőfedő (cserép-, pala-, műpala-, facement-, péplemez- és kátránypapirfedő),

71. timár,

72. üveges (ide nem értve a vándoriparosok által űzött egyszerű beüvegezést ablakba és képkeretbe), üvegcsiszoló, üvegedző és üvegvéső, üveghajlító, üvegfoncsorozó, üvegforrasztó, üveg-, porcelán- és fayencefestő, mozaikműves, tükörkészítő,

73. vas- és fémesztergályos,

74. vasöntő,

75. vésőműves és bélyegzőkészítő,

76. zománcozó ipar.

A fegyverkovács és puskaműves lőfegyvereket másoknak, mint lőfegyverkereskedőknek csak akkor adhat el, ha lőfegyverekkel való kereskedésre iparengedélye van.

14. § Az iparengedély alapján gyakorolható képesítéshez kötött iparok a következők:

1. fogadó (szálló, penzió) ipar, ide nem értve a legfeljebb tíz vendégszobát fenntartó üzemeket, vendéglő és kávéházi iparok;

2. mesterséges ásványvizeknek, gyógyszereknek és mérgeknek készítése, azoknak a szereknek kivételével, amelyeknek készítése kizárólag a gyógyszerészeknek van fenntartva, avagy közegészségi vagy állategészségi szempontokból külön feltételeknek, magasabb szakismereteknek igazolásához van kötve;

3. drogueria-üzletek, gyógyszerfélékkel és mérgekkel való kereskedés, amennyiben ezeket a cikkeket közvetlenül a fogyasztóközönség részére árusítják;

4. fogmíves (fogtechnikus) ipar;

5. építőiparok;

6. kéményseprőipar;

7. mindennemű gázvilágítási telepek, a vízellátást szolgáló mindennemű művek létesítése és berendezése, ideértve a csővezetékek létesítését, javítását, mérőeszközök felszerelését és egyéb szerelési munkát, továbbá központi fűzőberendezések létesítése, javítása;

8. villamosáramú (elektromos világítási, erőátviteli, elektrotehcnikai stb.) berendezéseknek, azok részeinek, valamint villamos mérőeszközöknek felszerelése, vezetékek létesítése, kapcsolása, javítása;

9. robbantószerek készítése és az azokkal való kereskedés;

10. fehérneműtisztítás.

A kereskedelemügyi miniszter rendelettel állapítja meg azokat a mérges anyagokat, amelyek a képesítéshez nem kötött kereskedelemben is árusíthatók.

Azok a bádogosok és lakatosok, akik iparigazolványukat 1918. évi október hó 31-ike előtt nyerték és annak alapján a 7. pont alá eső kisebb szerelési munkákat is végeztek, ily munkákat e törvény hatálybalépése után is iparengedély nélkül végezhetnek.

15. § A kereskedelemügyi miniszter az illető érdekképviseleteknek meghallgatása után a képesítéshez kötött iparoknak a 13. és 14. §-okban megállapított jegyzékét módosíthatja, kiegészítheti, az iparigazolvány alapján gyakorolható iparokat iparengedély alapján gyakorolhatóknak jelentheti ki, az idézett szakaszokban foglalt csoportosítást általános vagy helyi érvénnyel módosíthatja, a képesítéshez kötött iparok közül egyeseket rokoniparoknak minősíthet és további csoportokba foglalhat össze, másokat a meglévő csoportokból kivonhat.

Aki a megállapított szakképzettséget a 13. és 14. §-okban, illetőleg az első bekezdés alapján kiadott rendeletekben egy-egy folyószám alatt említett rokoniparok valamelyikére vonatkozólag igazolja és ennek alapján iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt nyert, az iparhatósághoz írásban benyujtandó bejelentés alapján üzemét az ugyanazon folyószám alatt említett rokoniparok bármelyikére, illetőleg az ugyanazon folyószám alatt említett többi rokoniparra is kiterjesztheti, úgyszintén az ugyanazon folyószám alatt említett bármely más rokoniparra is áttérhet, anélkül, hogy a többi rokoniparra vagy az újonnan választott iparra vonatkozólag képesítését igazolnia kellene. Az iparhatóság a bejelentés adatait az eredeti iparigazolványra rávezeti, saját nyilvántartásaiban feljegyzi és az adatokról az illető ipartestületet nyolc nap alatt értesíti.

Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezések az építőiparokra (14. § 5. pont) nem vonatkoznak.

Engedélyhez és képesítéshez kötött iparoknál az üzemnek a második bekezdésben említett kiterjesztése, illetőleg valamely rokoniparra való áttérés csak az erre szóló iparengedély megszerzése után nyerhet helyt.

16. § A 15. § második bekezdésében és a 24. §-ban foglalt kivételekkel bármely képesítéshez kötött iparnak űzéséről más képesítéshez kötött ipar űzésére áttérni csak az új iparra megállapított szakképzettség igazolása után lehet, két vagy több képesítéshez kötött ipart együttesen űzni pedig csak az illető iparok mindegyikére megszabott képesítés igazolása esetében lehet.

17. § Valamely képesítéshez kötött iparnak gyárszerű űzéséhez képesítés kimutatása nem szükséges.

Az ilyen üzemben tanoncokat valamely képesítéshez kötött ipar körébe tartozó munkánál csak abban az esetben szabad tartani, ha azoknak szakszerű kiképzése az üzem keretében biztosítva van.

A kereskedelemügyi miniszter egyes gyári üzemekre, azoknak egyes gyártási ágaira vagy ily üzemek egyes csoportjaira nézve a tanonctartás jogát ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a gyár tulajdonosa a tanoncoknak a gyár keretén belül nyert gyakorlati ismereteik kiegészítését megfelelően biztosítsa.

Azt, hogy valamely képesítéshez kötött ipar gyakorlását minő feltételek mellett lehet ennek a törvénynek szempontjából gyárszerűnek minősíteni, a kereskedelemügyi miniszter az egyes iparok, illetőleg iparcsoportok természetére tekintettel az illető érdekképviseletek meghallgatása után rendelettel állapítja meg.

Abban a kérdésben, hogy valamely ipari üzemet gyárszerűnek kell-e tekinteni vagy sem, az illető érdekképviseleteknek és az iparfelügyelőnek meghallgatása után az iparhatóság határoz.

18. § A képesítéshez kötött iparok gyakorlásához általában a következő szakképzettség kimutatása szükséges:

1. segédlevéllel igazolása annak, hogy az ipart űzni kívánó az illető ipart mint tanonc valamely szakbavágó műhelyben, illetőleg üzemben vagy valamely gyárszerűen űzött vagy gyári üzemben, a 14. § 3. és 9. pontjaiban említett kereskedést pedig valamely szakbavágó üzletben vagy üzemben az előírt (89. §), illetőleg a tanszerződésben megállapított időn át tanulta, a tanviszony tartama alatt az e törvényben megállapított iskolalátogatási kötelezettségének eleget tett és amennyiben e törvény másként nem rendelkezik, a tanidő végén a segédi vizsgálatot sikerrel letette,

2. munkakönyvvel igazolása annak, hogy az ipart űzni kívánó a segédi vizsgálat letétele után mint segéd vagy szakmunkás szakbavágó műhelyben, illetőleg üzemben vagy valamely gyárszerűen űzött vagy gyári üzem szakbavágó osztálya körében, a 14. § 3. és 9. pontjaiban említett kereskedést illetőleg pedig valamely szakbavágó üzletben vagy üzemben legalább két éven át szakbavágó munkát végzett.

A kereskedelemügyi miniszter az illető érdekképviseleteknek meghallgatása után az előbbi bekezdés 2. pontjában megszabott szakbavágó gyakorlatnak tartamát egyes iparokra vagy ipari csoportokra nézve, azok természetének figyelembevételével, az ott megállapítottnál rövidebb vagy hosszabb időben állapíthatja meg.

Az első bekezdés 1. pontjában említett követelmények hiányában a szakképzettség kimutatásához az illető iparra a 89. § második bekezdése alapján rendelettel megszabott tanidőnek és a segédi gyakorlatnak tartamát legalább egy évvel, a segédi vizsgálat (106. §) eredményes letétele esetében legalább hat hónappal meghaladó időn át végzett szakbavágó munkának munkakönyvvel való igazolása szükséges. Oly iparnál, amelynél a tanidőnek tartamát rendelet nem írja elő, a segédi gyakorlat tartamának megfelelő időn át végzett szakbavágó munkán kívül a 89. § első bekezdésében megállapított tanidőnek legrövidebb tartamát legalább két évvel, a segédi vizsgálat (106. §) eredményes letétele esetében legalább egy évvel meghaladó időn át végzett szakbavágó munkát kell munkakönyvvel igazolni.

19. § A kereskedelemügyi miniszter a tanonci, illetőleg segédi szakbavágó munkával egyenlő értékűnek nyilváníthatja az olyan szakbavágó munkát, amelyet az 1884. évi XVII. törvénycikk rendelkezései alá nem eső, illetőleg az alkalmazottaknak munkakönyvvel való ellátására nem kötelezett műhelyben, üzemben, üzletben vagy intézetben, továbbá külföldön végeznek és az ilyen munka figyelembe vételének feltételeit és igazolásának módját, úgyszintén az ilyen munkát végzők segédi vizsgálatra bocsátásának feltételeit rendelettel szabályozhatja.

A 14. § 1. pontjában említett iparokhoz szükséges képesítés szempontjából a meleg ételek kiszolgáltatására jogosított korcsmárosok (1921. évi XXIII. törvénycikk 15. §) üzleteiben, valamint a legfeljebb tíz vendégszobát fenntartó fogadó (szálló, penzió) üzemekben (34. § 5. pont) végzett gyakorlatot számításba kell venni.

20. § A kereskedelemügyi miniszter rendelettel állapítja meg azokat az ipari tanműhelyeket, tanfolyamokat, ipari szakiskolákat és egyéb oktatási intézeteket, főiskolákat stb., amelyeknek bizonyítvánnyal igazolt eredményes látogatása, illetőleg elvégzése esetében a szakképzettség igazolása szempontjából

a) a 18. § első bekezdésének 1. pontjában említett követelmény elesik,

b) a 18. § első bekezdésének 2. pontjában említett rövidebb, a kiadandó rendeletekben megállapított tartamú szakbavágó gyakorlat kimutatása is elegendő,

c) szakbavágó gyakorlat kimutatása egyáltalán nem szükséges.

21. § A kereskedelemügyi miniszter a 18. §-ban foglalt rendelkezésektől eltérően egyes iparoknál az iparigazolvány, illetőleg iparengedély kiadását meghatározott szakiskola vagy szaktanfolyam eredményes elvégzéséhez, illetőleg meghatározott vizsgálat sikeres letételéhez kötheti és ily esetben a gyakorlat tartamát leszállíthatja, illetőleg szakbavágó gyakorlat kimutatását elengedheti.

Amennyiben ily eltérést közegészségi vagy állategészségi szempontok tesznek szükségessé, a kereskedelemügyi miniszter az előbbi bekezdésben említett rendelkezéseket a népjóléti- és munkaügyi-, illetőleg a földmívelésügyi miniszterrel egyetértően adja ki.

22. § A kereskedelemügyi miniszter, az ipartestület és iparfelügyelő meghallgatása után, a jelen törvényben megszabott szakképzettség megszerzése és igazolása tekintetében kivételes könnyítéseket állapíthat meg:

1. a rokkantak, hadifoglyok, hadiözvegyek és az 1919. évi ellenforradalomban elhaltak özvegyei javára;

2. oly közszolgálati alkalmazottak és hivatásos katonák javára, akik legalább a középiskola vagy a polgári iskola négy alsó osztályának megfelelő képesítettséggel rendelkeznek és állásukat önhibájukon kívül elhagyni kénytelenek;

3. olyan egyének javára, akik legalább a középiskola, vagy a polgári iskola négy alsó osztályának megfelelő képesítettséggel rendelkeznek és legalább öt éven át folytatott foglalkozásukat elhagyni kénytelenek.

23. § Ha a tanonc vagy a segéd egyik képesítéshez kötött iparról másikra lép át, a tanoncnál a már eltöltött tanidőnek felét, segédnél a már eltöltött gyakorlati időnek egy harmadát az új iparra nézve megállapított tanidőbe, illetőleg segédi gyakorlati időbe be kell számítani.

Ily beszámításnak tanoncnál csak akkor van helye, ha a már eltöltött tanidő egy évet meghaladt.

Ha a tanoncnak vagy a segédnek pályaváltoztatását egészségi okok teszik szükségessé, az iparhatóság kérelmére megengedi, hogy a már eltöltött tanidő egészen, a már eltöltött segédi idő pedig az új iparra megszabott segédi szakbavágó gyakorlatnak kétharmada erejéig beszámíttassék.

A 13. és 14. §-ban egy-egy folyószám alatt említett rokoniparok egyikéről másikára való átmenet esetében mind a tanonci, mind a segédi szakbavágó gyakorlatot a maga egészében kell az új iparra nézve megszabott szakbavágó gyakorlat idejébe beszámítani.

24. § Az iparhatóság olyan iparosoknak, akik valamely képesítéshez kötött ipart önállóan gyakorolnak és méltánylást érdemlő okokból valamely más képesítéshez kötött, iparukkal nem rokontermészetű iparra kívánnak áttérni, vagy üzletkörüket iparukon kívül azzal nem rokontermészetű egy vagy több képesítéshez kötött iparra kívánják kiterjeszteni, az illető érdekképviseletek meghallgatása után:

a) az új iparra, illetőleg iparokra nézve megállapított szakképzettség igazolását kivételesen elengedheti, esetleg

b) csak a segédlevél bemutatását engedheti el, vagy

c) a megállapítottnál rövidebb tartamú szakbavágó gyakorlat igazolását, illetőleg a helyett megfelelő szakvizsga letételét kívánhatja meg.

A kereskedelemügyi miniszter az első bekezdésben említett könnyítések engedélyezése tekintetében az illető érdekképviseletek meghallgatása után, az érdekelt miniszterekkel egyetértően rendelettel általános irányelveket állapíthat meg.

25. § A kereskedelemügyi miniszter oly képesítéshez kötött iparok tekintetében, melyeket túlnyomó részben nők űznek, a szakképzettség igazolására nézve az illető érdekképviseletek meghallgatása után általános hatályú könnyítéseket állapíthat meg, nevezetesen

a) a tanidőt leszállíthatja vagy teljesen elengedheti,

b) a segédi gyakorlat idejét leszállíthatja,

c) a segédi gyakorlattal egyenlő értékűnek nyilváníthatja a nem segédi minőségben, de szakbavágó munkával eltöltött időt,

d) a szakbavágó gyakorlat igazolását egyszerüsítheti, esetleg

e) megfelelő szakvizsga letételét kívánhatja meg.

26. § Azok, akik valamely képesítéshez kötött iparban a tanoncidő befejezése után legalább két évi szakbavágó gyakorlatot igazolnak, mestervizsgálatot tehetnek s e vizsgálat alapján mesterlevelet nyerhetnek.

A mestervizsgálatra bocsátás felett az illetékes mestervizsgáló-bizottság határoz.

A mestervizsgálat annak igazolására szolgál, hogy a vizsgázó iparában az annak gyakorlásához mulhatatlanul szükséges szakképzettséget meghaladó szakismeretekkel és szakmabeli készséggel rendelkezik.

Aki valamely képesítéshez kötött iparban az előírt mestervizsgálatot sikerrel letette, cégében, nyomtatványain vagy hirdetéseiben a „mester” szót használhatja, ellentétben azokkal, akik mestervizsgálatot nem tettek és csak az iparos szó használatára jogosítvák. A törvény életbeléptéig iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt szerzett iparosokra ez a rendelkezés nem vonatkozik.

A mestervizsgáló-bizottság szervezetét, megalakítását, működését, a vizsgálat anyagát, színhelyét, menetét, a mesterlevél kiállításának módját, a mestervizsgálat megismétlését, az esetleges vizsgálati díjakat és a mesterlevél kiállításáért fizetendő díjakat a kereskedelemügyi miniszter az illető érdekképviseletek meghallgatása után az egyes iparok természetének figyelembevételével rendelettel állapítja meg.

Az a vizsgázó, akit a vizsgáló-bizottság a vizsgálat megismétlésére utasít, a vizsgálatot bármikor és az ország bármelyik mestervizsgáló-bizottsága előtt leteheti.

27. § A kereskedelemügyi miniszter az illető érdekképviseletek meghallgatása után rendelettel állapíthatja meg azokat az ismérveket, amelyeknek fennforgása esetében valamely képesítéshez kötött ipar körébe vágó munka végzése nem tekinthető iparűzésnek, hanem házi ipari foglalkozásnak, házi mellékfoglalkozásnak, bérmunkának stb.

28. § Oly egyéneknél, akik a tanidő szabályszerű befejezése után, illetőleg a segédi gyakorlat folyamán katonai szolgálatra bevonulnak és ezen szolgálatuk alatt rendszeresen olyan munkát végeznek, amely ipari szakmájuk körébe tartozik, az ily munka végzésével eltölött időt az ebben a törvényben megállapított segédi gyakorlat idejébe be kell számítani.

Az első bekezdésben említett szakbavágó gyakorlat tartamáról a katonai hatóság állít ki bizonyítványt, melyet az iparhatóság a képesítés igazolásánál elfogadni köteles.

29. § Képesítéshez kötött iparok gyakorlására iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt, a 4. §-ban megállapított kivételektől eltekintve, csak az nyerhet, aki a megállapított szakképzettséget saját személyében igazolja.

Ipari reáljog tulajdonosai, akik valamely képesítéshez kötött ipart reáljogon kívánnak gyakorolni (44. §) és az előírt szakképzettséget saját személyükben igazolni nem képesek, a kérdéses ipar gyakorlására iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt a megállapított szakképzettséggel rendelkező üzletvezető alkalmazása esetében nyerhetnek.

30. § Azok, akik a jelen törvénnyel képesítéshez kötött olyan ipart űznek, mely e törvény életbelépése előtt képesítéshez kötve nem volt, továbbá azok, akik olyan ipart űznek, amely iparuk gyakorlásának megkezdése után lett képesítéshez kötve, végül azok, akik e törvény életbelépése előtt is képesítéshez kötött ipar gyakorlására az 1884. évi XVII. törvénycikk 7. vagy 47. §-a alapján, avagy az idézett törvénycikkben megállapított szakképzettségnek saját személyükben igazolása alapján nyertek iparigazolványt vagy iparengedélyt, iparukat iparigazolványuk, illetőleg iparengedélyük alapján az e törvényben előírt szakképettség igazolása nélkül folytathatják, de iparuk gyakorlásánál az e törvényben, valamint az ennek alapján kibocsátott rendeletekben és szabályrendeletekben iparukra nézve megállapított rendelkezéseket megtartani kötelesek.

Az első bekezdésben említett egyének üzletük áthelyezése esetében sem kötelezhetők az e törvényben megállapított szakképzettség igazolására. Ha pedig iparuk gyakorlását abbanhagyták, annak újból gyakorlására az e törvényben előírt szakképzettség igazolása nélkül iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt nyerhetnek, amennyiben az önálló iparűzésnek egyéb feltételeit, továbbá azt a körülményt, hogy a kérdéses ipart az iparűzés abbanhagyása előtt legalább két éven át gyakorolták s az iparűzés szünetelésének időtartama e törvény életbelépéséig a tíz évet meg nem haladta, igazolják. Ezt az utóbbi körülményt nem kötelesek igazolni azok, akik az ipar gyakorlását a háború alatt teljesített katonai szolgálat miatt hagyták abba, vagy az 1884. évi XVII. törvénycikkben megállapított szakképzettségnek saját személyükben igazolása alapján nyertek iparigazolványt vagy iparengedélyt.

Amennyiben az 1920. évi május hó 1-je után az 1884. évi XVII. törvénycikk alapján, vagy a jelen törvényben, illetőleg ennek alapján képesítéshez kötött valamely ipar tekintetében közszempontok kívánatossá teszik: a kereskedelemügyi miniszter elrendelheti, hogy azok az iparosok, akik ilyen ipart a multban az e törvényben megállapított szakképzettség nélkül űztek, - méltányosan megállapítandó átmeneti idő után, - iparukat csak abban az esetben folytathatják, ha az erre a célra kijelölt tanfolyamot látogatják és a megkívánt vizsgát leteszik.

Az első, illetőleg második bekezdésben foglalt rendelkezések azokra az iparosokra is megfelelő alkalmazást nyernek, akik olyan ipart űznek, mely e törvény életbelépése előtt engedélyhez, illetőleg engedélyhez és képesítéshez kötve nem volt, és amelynek gyakorlását e törvény engedélyhez, illetőleg engedélyhez és képesítéshez kötötte.

31. § Azok, akik a jelen törvény értelmében képesítéshez kötött ipart űzhetnek (29. és 30. §), iparukat képesített üzletvezető alkalmazásával is gyakorolhatják.

Azok, akik e törvény hatálybalépése előtt valamely képesítéshez kötött ipar gyakorlására képesített üzletvezető alkalmazásának kötelezettségével nyertek iparigazolványt vagy iparengedélyt, iparukat e törvény hatálybalépése után is csak képesített üzletvezető alkalmazásával gyakorolhatják, mindaddig, amíg a megállapított szakképzettséget saját személyükben nem igazolják. A 4. § első bekezdésének második és harmadik mondatában nem említett jogi személyek azonban, amelyek e törvény hatálybalépése előtt valamely képesítéshez kötött ipar gyakorlására iparigazolványt vagy iparengedélyt nyertek, iparuk gyakorlását képesített üzletvezető alkalmazásával e törvény hatálybalépése után csak abban az esetben folytathatják, ha iparukat e törvény hatálybalépésének időpontjában is gyakorolták.

32. § Azoktól, akik e törvény életbelépése előtt az 1884. évi XVII. törvénycikk alapján kötött tanviszonyt befejezték, vagy akik e törvény életbelépése előtt törvényszerű módon kötött tanszerződésben megállapított tanidőnek legalább kétharmadát e törvény életbelépésekor már kitöltötték és mint tanoncok legalább egy év óta alkalmazásban vannak, az e törvényben megszabott képesítés kimutatása szempontjából az iparostanoncokra nézve megkívánt segédi vizsgálat letételének igazolását nem lehet követelni.

Azok, akik valamely képesítéshez kötött ipar gyakorlására az 1884. évi XVII. törvénycikkben előírt képesítést a jelen törvény életbelépése előtt szerezték, vagy azt e törvény életbelépésétől számított egy éven belül megszerzik, amennyiben az e törvényben megállapított egyéb feltételeket is igazolják, képesítéshez kötött iparukban üzletvezetőkül alkalmazhatók; ha pedig e törvény életbelépésétől, illetőleg képesítésük megszerzésétől számított egy év alatt tanult iparuknak önálló gyakorlására iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt kérnek és az e törvényben megállapított egyéb feltételek is fennforognak, nekik a kért iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt ki kell adni.

Azokkal szemben, akik e törvény életbelépése előtt vagy után segédekké lettek, azon a címen, hogy a tanoncokra nézve megállapított szakképzettséget meg nem szerezték, segédi alkalmazásuk első évének eltelte után kifogást emelni nem lehet.

33. § Az építőiparok gyakorlásáról külön törvény fog intézkedni. Ennek a külön törvénynek életbelépéséig az építőiparokra vonatkozólag az 1884. évi XVII. törvénycikk 10. §-ának utolsó bekezdése alapján kiadott rendeletek, amennyiben azokat a kereskedelemügyi miniszter nem módosítja vagy hatályon kívül nem helyezi, érvényben maradnak.

III. FEJEZET

Engedélyhez kötött iparok

34. § Az e törvény 14. §-ában felsorolt iparokon kívül a következő iparok megkezdése és gyakorlása van engedélyhez kötve:

1. állati hullák feldolgozásával foglalkozó ipar;

2. beraktározási vállalatok;

3. csatornatisztító ipar;

4. gépkocsival való iparszerű árúfuvarozás;

5. fogadó (szálló, penzió) ipar, amennyiben a tulajdonos legfeljebb tíz vendégszobát tart fenn;

6. foglalkozást közvetítő irodák;

7. fuvarleveleket felülvizsgáló-irodák (azoknak az ipara, akik fuvarozási ügyletből kifolyólag a fuvarozóval szemben támasztható követeléseket akár a maguk nevében a maguk számlájára, akár az igényjogosult nevében és számlájára keresetszerűleg érvényesítenek);

8. féreg-, rovar- és kártékony állatokat irtó-vállalatok;

9. hirdetések szerzése, hirdetési vállalatok;

10. hitelezők és adósok közötti egyezkedés közvetítése;

11. hitelhírszolgálat és hiteltudósítás;

12. játékkártyák készítése (gyártása);

13. kávémérés;

14. korcsma;

15. küldöncvállalatok;

16. lőfegyverekkel, lőszerekkel való kereskedés és ezek közvetítése;

17. menetjegyirodák (utazási és fürdő-irodák);

18. ószeresipar;

19. pénzkölcsönt közvetítő ügynökségek;

20. rendes járati időhöz kötött, állati erő felhasználásával űzött személyszállítási (társaskocsi)-ipar;

21. rendes járati időhöz kötött, gépkocsi felhasználásával űzött személyszállítási (társaskocsi)-ipar;

22. szabadalmak értékesítése, amennyiben azt nem szabadalmi ügyvivők végzik;

23. személyszállító eszközöknek (bérkocsiknak, bérautomobiloknak) közhelyeken a közönség számára való tartása (bérkocsi-ipar) és azok ipara, akik közhelyeken a közönségnek szolgálataikat ajánlják (hordár-ipar);

24. szemétfeldolgozó vállalatok;

25. tejcsarnokok, tejgyűjtőtelepek, tejkereskedelmi és tejtermékeket feldolgozó-vállalatok, ide nem értve az egyszerű tejkimérést;

26. temetkezési vállalatok;

27. vagyonőrző-vállalatok;

28. zsibárúsüzletek;

A kereskedelemügyi miniszter felhatalmazást nyer arra, hogy olyan iparokat, melyeket az első bekezdésben és e törvény 14. §-ában felsorolva ugyan nincsenek, de amelyeknek gyakorlása köz- vagy állategészségi, közbiztonsági, közrendészeti vagy más közérdekeket érint, az illető érdekképviseletek és az érdekelt miniszterek véleményének meghallgatása után rendelettel az engedélyhez kötött iparok közé sorolhasson, úgyszintén, hogy olyan iparokat, amelyeknek engedélyhez kötését az említett közérdekek többé nem kívánják, az engedélyhez, illetőleg engedélyhez és képesítéshez kötött iparok sorából törölhessen és képesítéshez kötött vagy szabad iparokká nyilváníthasson. Ez a felhatalmazás nem terjed ki a jelen szakasz 16. és 14. § 9. pontjában említett iparokra.

35. § A 14. és 34. § szerint, illetőleg a 34. § alapján kiadott rendelettel engedélyhez kötött iparok gyakorlására iparengedélyt csak az kaphat, aki az önálló iparűzésnek az I. fejezetben megállapított általános feltételein felül megbízhatóságát igazolja és az e törvényben, illetőleg az a törvény alapján kibocsátott rendeletben vagy az e törvény alapján alkotott szabályrendeletben (36. §) megállapított követelményeknek eleget tesz.

Az engedély elnyerésére nézve megállapított törvényes kellékek hiányát megfelelő üzletvezető alkalmazásával csak akkor lehet pótolni, ha az ipart a meghalt iparos életbenmaradt házastársra, kiskorú gyermekei, illetőleg unokái, csődtömeg vagy jogi személy javára, avagy reáljogon kívánják gyakorolni.

Engedélyhez kötött ipar gyakorlására nem kaphat engedélyt és ily iparágnál üzletvezető sem lehet az, aki nem nagykorú, aki gondnokság vagy csőd alatt áll, vagy aki bűntett, az állam ellen, a szemérem ellen vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt bűnvádi eljárás alatt áll, vagy akit ilyen bűntett vagy vétség miatt elítéltek, a jogerős bírói ítéletben megszabott szabadságvesztésbüntetés tartama, illetőleg a büntetés kiállásától vagy elévülésétől számított három év alatt.

A kereskedelemügyi miniszter egyes engedélyhez kötött iparok tekintetében a megbízhatóság és az üzem berendezése szempontjából az érdekelt miniszterekkel egyetértően közelebbi feltételeket állapíthat meg, kivéve a 34. § 1. és 25. pontjaiban meghatározott, engedélyhez kötött iparágakat, amelyekre vonatkozólag a feltételeket a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.

36. § A törvényhatóságok és a rendezett tanácsú városok az engedélyhez kötött iparok gyakorlásáról szabályrendeleteket alkothatnak. Ezeket a szabályrendeleteket jóváhagyás végett a kereskedelemügyi miniszter elé kell terjeszteni, aki azokat, amennyiben más miniszter hatáskörét is érintik, az az érdekelt miniszterrel egyetértően hagyja jóvá.

A kereskedelemügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértően egyes engedélyhez kötött iparokra nézve szabályrendelet alkotását rendelettel kötelezővé teheti. Ezenfelül oly engedélyhez kötött iparok tekintetében, amelyekre nézve a szabályrendelet alkotását általánosan kötelezővé nem tette, azokat a törvényhatóságokat és rendezett tanácsú városokat, melyeknek területén ily szabályrendeletek alkotását szükségesnek látja, az érdekelt miniszterekkel egyetértően erre rendelettel kötelezheti.

A kereskedelemügyi miniszter az alkotandó szabályrendeletek mintáit, e törvény rendelkezéseinek figyelembevételével, az illető érdekképviseletek meghallgatása után, az érdekelt miniszterekkel egyetértően rendelettel állapítja meg és bizonyos rendelkezéseknek a szabályrendeletbe felvételét megkívánhatja.

A törvényhatóságok szabályrendeleteikben egyes kis- és nagyközségekre nézve, amennyiben azt a helyi viszonyok szükségessé teszik, ezeknek figyelembevételével eltérő rendelkezéseket állapíthatnak meg.

37. § A 34. § 2., 6., 7., 10., 11., 15., 19. és 27. pontjai alatt említett iparoknál az engedély kiadását biztosíték letételétől kell függővé tenni.

Az egyes iparüzletek után leteendő biztosíték nagyságát és letételének módját a 36. § értelmében alkotott szabályrendeletben kell megállapítani.

A kereskedelemügyi miniszter az egyes iparüzletek után leteendő biztosíték nagyságát és letételének módját rendelettel megállapíthatja.

38. § A 14. § 1., 3., 6. és 9. pontjai, valamint a 34. § 1., 6., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 23., 25., 26. és 27. pontjai alatt említett iparok gyakorlására kiadható iparengedélyek számát a 36. § értelmében alkotott szabályrendeletben előre meg lehet állapítani, vagy a szám megállapítása nélkül az iparengedély kiadását attól a feltételtől lehet függővé tenni, hogy az illető községben, Budapest székesfőváros területén az illető kerületben, hol az iparengedélyt kérő iparát gyakorolni szándékozik, fennforog-e a szüksége annak, hogy azokon kívül, akik a kérdéses ipart ottan gyakorolják, arra mások is iparengedélyt nyerjenek.

Ha a szabályrendelet a kiadható iparengedélyek számát nem állapítja meg, az iparengedély kiadására illetékes hatóság minden esetben az illető érdekképviseletek meghallgatása után határoz az iparengedély kiadásának kérdésében.

IV. FEJEZET

Az iparigazolvány, illetőleg iparengedély kiállítása, ipardíj, ipari reáljogok

39. § Aki ipart kíván gyakorolni, az iparigazolvány, illetőleg iparengedély kiállítását az iparhatósághoz, illetőleg amennyiben az iparengedélyt más hatóság adja (40. §), ehhez intézett beadványban köteles kérni és ez alkalommal igazolni, hogy az illető ipar űzésének e törvényben megállapított feltételeivel rendelkezik.

A beadványban fel kell tüntetni:

1. az ipart űzni kívánó családi és utónevét, életkorát, állampolgárságát, lakását, részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél a bejegyzett céget, közkereseti és betéti társaságoknál a bejegyezni kívánt céget és ezenfelül a társtagok, illetőleg a beltagok nevét, képesítéshez kötött iparnál annak feltüntetésével, hogy melyik az üzlet vitelére képesített tag;

2. amennyiben a folyamodó az ipart e törvény rendelkezései értelmében csak üzletvezető alkalmazásával gyakorolhatja, ennek családi és utónevét, valamint életkorát;

3. az iparnak pontos megjelölését, melyre a folyamodó az iparigazolvány, illetőleg iparengedély kiállítását kéri;

4. a községet, az utcát és házszámot, ahol az ipart gyakorolni kívánja.

A beadványhoz mellékelni kell az iparűzés feltételeinek igazolására szolgáló okiratokat, ezek között a 2. § második bekezdése esetében az atya, illetőleg a gyám gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezését tanusító okiratot, engedélyhez, továbbá képesítéshez és engedélyhez kötött iparoknál a megbízhatóságot igazoló rendőrhatósági okiratokat, valamint az ipardíj befizetését tanusító pénztári elismervényt.

Aki beadványának benyujtásakor üzlethelyiséggel még nem rendelkezik és iparát nem lakásán szándékozik gyakorolni, amennyiben nincs engedélyhez kötött iparról szó, csak a községet, Budapest székesfőváros területén csak a kerületet köteles megjelölni, amelyben iparát gyakorolni kívánja. Az üzlet helyét, az utcát, a házszámot az iparigazolvány elnyerése után is bejelentheti, de a bejelentést az ipar gyakorlásának megkezdése előtt kell megtennie.

Az ipardíj összegét a kereskedelemügyi miniszter az üzlet minőségének és helyének figyelembevételével rendelettel állapítja meg.

Az ipardíj címén befolyó jövedelem a község pénztárát illeti és azt az ipari, illetőleg a kereskedelmi oktatás céljaira kell fordítani.

40. § A 14. § 2. és 3. pontjában említett iparokra az iparengedélyt a kereskedelemügyi miniszter a népjóléti és munkaügyi miniszterrel, illetőleg amennyiben az állatgyógyászatban használt szerek előállításáról vagy forgalombahozataláról van szó, a földmívelésügyi miniszterrel egyetértően adja. A 14. § 9. pontjában és a 34. § 16. pontjában említett iparokra az iparengedélyt a belügyminiszter és pedig a robbantószerek készítésére a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően adja. A 34. § 1. és 25. pontjában említett iparokra az iparengedélyt a földmívelésügyi miniszter adja meg.

A 34. § 4. és 21. pontjában említett iparokra, amennyiben azokat kizáróan Budapest székesfőváros vagy valamely városi törvényhatóság területén űzik, az iparengedélyt a vonatkozó szabályrendelet értelmében a törvényhatóság, egyébként az érdekelt törvényhatóságok meghallgatásával a kereskedelemügyi miniszter adja. A 34. § 20. pontjában említett iparra Budapest székesfőváros területén az iparengedélyt a vonatkozó szabályrendelet értelmében a székesfőváros törvényhatósága adja.

Az előbbi bekezdésben említett hatóság a 34. § 4. és 21. pontjaiban, illetőleg 20. pontjában említett iparokra az iparengedély kiadását megtagadhatja, ha a vállalat létesítése valamely létező vállalat fenntartását veszélyeztetné, ha az gazdasági vagy közforgalmi érdeket nem szolgálna, ha az útvonal a kérdéses vállalat fenntartására nem alkalmas, végül, ha a vállalat az üzem teljesítőképessége és biztonsága szempontjából kifogás alá esik.

41. § Képesítéshez kötött iparra szóló iparigazolvány, illetőleg iparengedély kiállítása előtt az iparhatóság az üzlet helyére illetékes ipartestületet a folyamodó nevének és a gyakorolni kívánt iparnak megjelölésével esetről-esetre értesíti avégből, hogy az ipartestület a szakképzettség igazolására vonatkozó iratokat tizenöt nap alatt az iparhatóságnál kiküldöttje útján megtekinthesse és ezen az időn belül a szakképzettség igazolása tekintetében véleményét nyilváníthassa.

Abban az esetben, ha az iparhatóság a szakképzettséget az ipartestület véleményével ellentétben igazoltnak találná és az iparigazolványt, illetőleg az iparengedélyt a folyamodónak kiadná, erről az ipartestületet egyidejűleg értesíteni köteles, amely az iparhatóság határozata ellen az értesítés kézhezvételét követő naptól számított tizenöt nap alatt fellebbezéssel élhet. Ez a fellebbezés azonban a folyamodót iparának megkezdésében nem akadályozhatja.

42. § Az illetékes hatóság (39. §) a folyamodót hozott határozatáról a beadvány benyújtásától számított tizenöt, képesítéshez vagy engedélyhez kötött iparoknál harminc nap alatt értesíteni köteles.

Ha a beadvány a megállapított feltételeknek megfelel és a folyamodó személyét, a bejelentett ipart vagy az iparűzés feltételeit illetően a jelen törvényen alapuló akadály nem merül fel, a kért iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt ki kell adni, ellenkező esetben folyamodót a hiányok pótlására kell felhívni, illetőleg kérelmével az okok közlésével el kell utasítani.

Amennyiben az illetékes hatóság folyamodót az első bekezdésben említett idő alatt kérelmének elutasításáról nem értesíti, illetőleg a fennforgó hiányok pótlására fel nem hívja, ha az ipar nem engedélyhez kötött ipar, annak gyakorlását folyamodó, amennyiben valamely törvény másként nem rendelkezik, az első bekezdésben említett idő eltelte után megkezdheti, tanoncot azonban csak az iparigazolvány kézhezvétele után szerződtethet.

Engedélyhez kötött ipart csak az engedély kézhezvétele után lehet megkezdeni.

Amennyiben az iparhatóság folyamodót a harmadik bekezdés esetében ipara gyakorlásának megkezdése után kérelmével elutasítja, folyamodó iparának gyakorlását az iparhatóság által megállapított idő alatt abbahagyni köteles és az iparhatóság határozata ellen csak birtokon kívül fellebbezhet.

43. § Az ipar álladékában beállott minden változást, ideértve üzletvezetőnek alkalmazásba vételét, valamint az iparűzőnek, illetőleg az üzletvezetőnek személyében beállott változásokat is, amennyiben e törvény egyes esetekre nézve eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, az iparhatóságnak nyolc nap alatt be kell jelenteni.

Amennyiben a bejelentett változás az üzletvezető személyére vonatkozik, az iparhatóság esetről-esetre megállapítja, hogy a bejelentett üzletvezető rendelkezik-e az e törvényben megszabott kellékekkel, igenlő esetben az üzletvezetőt, illetőleg az annak személyében beállott változást nyilvántartásba veszi és erről a bejelentőt, a kereskedelmi és iparkamarát és amennyiben az üzletvezetőt képesítéshez kötött iparban alkalmazzák, az illető ipartestületet nyolc nap alatt értesíti. Az ipartestület az üzletvezető képesítésére vonatkozó iratokat az iparhatóságnál megtekintheti és ha az üzletvezető szakképzettségét igazoltnak nem találná, annak nyilvántartásba vétele ellen az értesítés vételét követő naptól számított tizenöt nap alatt fellebbezéssel élhet. Ez a fellebbezés azonban az üzletvezető alkalmazását nem akadályozhatja.

Az első bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell közkereseti társaság és betéti társaság iparűzésénél (4. § harmadik bekezdés), úgyszintén az üzlet vezetésére jogosított, illetőleg képesített tag személyében beálló változás esetében is.

Azokban az esetekben, amelyekben az ipar e törvény rendelkezései értelmében csak üzletvezető alkalmazásával folytatható, az üzletvezető kilépése esetében az ipart üzletvezető alkalmazása nélkül két hónapnál hosszabb időn át nem lehet gyakorolni.

Az iparhatóság a bejelentés adatairól, ha az iparengedélyt más hatóság adta ki, ennek az adatok vételétől számított nyolc nap alatt jelentést tenni köteles.

44. § Újabb ipari reáljogokat nem lehet engedélyezni. Az e törvény életbelépésekor fennálló ipari reáljogok továbbra is hatályban maradnak, de nem akadályozhatják, hogy az ipart mások is gyakorolják.

Az ipari reáljog tulajdonosa iparát csak az e törvényben megállapított módon és feltételek mellett gyakorolhatja.

A reáljog megszűnik, ha tulajdonosa, illetőleg a reáljog bérbeadása esetében a bérlő az ipart egy éven át nem gyakorolja.

A reáljogú kéményseprő iparát csak a munkakerületi beosztás alapján (63. §) neki juttatott kerületben gyakorolhatja.

V. FEJEZET

Az ipar gyakorlása

45. § Minden iparosnak joga van arra, hogy az iparának munkakörébe tartozó készítményeknek teljes előállításához szükséges mindennemű munkát egyesítsen és ebből a célból más iparokhoz tartozó személyzetet is alkalmazzon. Amennyiben azonban oly képesítéshez kötött iparokhoz tartozó munkákról van szó, amelyekre az illető iparosnak képesítése nincs, illetőleg amelyek iparával nem rokontermészetűek, kizárólag ebben a munkakörben való kiképzésre tanoncokat nem foglalkoztathat.

Hasonlóképen joga van minden iparosnak arra is, hogy műhelyi vagy üzleti berendezését, gépeit, szerszámait és egyéb üzleti eszközeit, amennyiben külön jogszabály másként nem rendelkezik, kezelje és karban tartsa, továbbá hogy saját üzemének céljára a készítményei forgalombahozásához szükséges burkolatokat elkészítse.

A kereskedő kereskedelmi szakmára szóló iparigazolványa alapján (47. §) az árúinak forgalombahozásához szükséges burkolatokat csak abban az esetben készítheti el, ha azoknak előállítása nem tartozik valamely képesítéshez kötött ipar üzletkörébe.

46. § Aki kereskedést kíván űzni, iparigazolvány kiállítása iránt benyújtott beadványában köteles megjelölni azt a kereskedelmi szakmát, illetőleg azokat a kereskedelmi szakmákat, amellyel vagy amelyekkel foglalkozni kíván. Egy vagy több kereskedelmi szakma folytatására kiadott iparigazolvány csak a kérdéses szakma, illetőleg szakmák üzletköréhez tartozó tevékenység folytatására jogosít. Abban a kérdésben, hogy az egyes kereskedelmi szakmákhoz mily árúkkal vagy árúcsoportokkal való kereskedés tartozik, az üzleti szokások irányadók; kétség esetében az illetékes kereskedelmi és iparkamara véleményének meghallgatása után az iparhatóság határoz.

Amennyiben az iparhatóság megállapítja, hogy a kereskedő oly cikkek árúsításával foglalkozik, amelyek a bejelentett kereskedelmi szakma vagy szakmák üzletkörén kívül esnek, erről az illető kereskedőt azzal a felhívással értesíti, hogy ha az üzletkörén kívül eső cikkek árúsításával tovább is foglalkozni kíván, azok árúsítására záros határidőn belül, a rendőri büntető eljárás megindításának terhével, külön iparigazolványt kell szereznie.

47. § A kereskedő kereskedelmi szakmára szóló iparigazolványa alapján képesítéshez kötött iparág üzletkörébe tartozó ipari munkát nem végezhet és ily munkát csak annak foganatosítására jogosult iparossal végeztethet.

A kereskedő kereskedelmi szakmára szóló iparigazolványa alapján az üzletkörébe tartozó árúk elkészítésére megrendeléseket vehet át, az általa eladott árúk átalakítását, javítását elvállalhatja és ebből a célból mértéket is vehet, de a megrendelt árú elkészítését, illetőleg az árúk átalakítását és javítását, amennyiben ezeknek a munkáknak végzése valamely képesítéshez kötött ipar munkakörébe tartozik, csak az illető munka végzésére jogosult iparossal végeztetheti.

48. § A kereskedelemügyi miniszter az illető érdekképviseletek meghallgatása és az érdekelt miniszterek véleményének kikérése után bizonyos kereskedelmi szakmáknak, bizonyos ipari munkáknak vagy ezeknek és bizonyos kereskedelmi szakmáknak egy helyiségben folytatását köztisztasági, közegészségi és közrendészeti szempontokból eltilthatja vagy feltételekhez kötheti.

A községek képviselőtestületei, valamint a városi törvényhatósági bizottságok az illetékes rendőrhatóság meghallgatásával az iparnak általában vagy csak egyes iparoknak utakon, utcákon, tereken felállított bódéban, sátorban, asztalon, talapzaton vagy a puszta földön való gyakorlását egyes utakon, utcákon vagy tereken időbelileg megszoríthatják, vagy egészen eltilthatják, illetőleg a községnek meghatározott részére és a napnak meghatározott óráira korlátozhatják.

A kereskedelemügyi miniszter az előbbi bekezdésben említett üzleti helyeken az iparűzést a népjóléti és a munkaügyi miniszterrel, illetőleg a belügyminiszterrel egyetértően közegészségi és közrendészeti szempontokból rendeleti úton feltételekhez kötheti, korlátozhatja vagy eltilthatja.

49. § Az iparos üzlethelyiségét ugyanazon község területén belül, valamint az arra illetékes elsőfokú iparhatóság hatásköre alá eső bármely más község területére is új iparigazolvány váltása nélkül áthelyezheti, de az üzlethelyiség áthelyezését nyolc nap alatt az iparhatóságnál bejelenteni köteles.

Ha az iparos iparigazolvány alapján fenntartott üzletét más iparhatóság hatásköre alá eső területre helyezi át, arra új iparigazolványt köteles váltani.

Az iparos iparigazolványa alapján ugyanabban a községben személyes vezetése, illetőleg amennyiben iparát üzletvezető alkalmazásával gyakorolja, ugyanannak az üzletvezetőnek a vezetése alatt több üzlethelyiséget (műhelyt, boltot, irodát) tarthat, de köteles mindegyik üzlethelyiséget, annak megnyitásától számított nyolc nap alatt az iparhatóságnak bejelenteni.

Az iparos, akinek Budapest székesfőváros területén több üzlethelyisége van, mindazoknak az előljáróságoknak, amelyeknek területén üzlethelyiséget tart fenn, e törvény hatálybalépésétől számított nyolc nap alatt bejelenteni köteles azt az üzlethelyiséget (főüzlet), amelyből többi üzlethelyiségét irányítja.

Budapest székesfőváros területén az iparos üzlethelységének áthelyezése esetében mind megszüntetett, mind új üzlethelyiségét a mindegyikre illetékes előljáróságnak, valamint a főüzletére illetékes előljáróságnak nyolc nap alatt bejelenteni köteles. Ha az iparos új üzlethelyiséget nyit, azt az erre, valamint a főüzletére illetékes előljáróságnak a jelzett idő alatt szintén bejelenteni köteles.

Az e szakasz alapján tett bejelentéseknél ipardíjat fizetni nem kell.

50. § Engedélyhez kötött iparnál új üzlethelyiséget nyitni vagy az üzlethelyiség más község területére áthelyezni csak új iparengedély alapján és a megszabott ipardíj befizetése után lehet. Ugyanazon község területén belül az üzlethelyiség áthelyezéséhez új iparengedély nem szükséges. Budapest székesfőváros területén azonban a 14. § 1., 3. és 9., továbbá a 34. § 1., 2., 6., 14., 15. és 28. pontjai alatt említett iparoknál az üzlethelyiségnek az egyik kerületből a másik kerületbe áthelyezéséhez új iparengedélyt kell váltani. Ezért az iparengedélyért ipardíjat nem kell fizetni.

Engedélyhez kötött iparoknál az üzlethelyiség áthelyezésének bejelentése tekintetében, amennyiben az első bekezdés szerint az áthelyezéshez új iparengedély nem szükséges, a 49. § rendelkezései nyernek megfelelő alkalmazást.

51. § Ha az iparos üzletét más iparhatóság hatásköre alá eső területre helyi át, vagy abbanhagyott iparát kívánja más iparhatóság hatásköre alá eső területen újból megkezdeni, régi iparigazolványát, illetőleg iparengedélyét az új üzletre illetékes iparhatóságnak bemutatni köteles.

52. § Ha az iparos azon a községen kívül, melyben üzlethelyisége (főüzlet) van, más községben is szándékozik üzlethelyiséget (fióküzlet) nyitni, a fióküzletet illetően, képesítéshez kötött iparoknál szakképzettségének, engedélyhez kötött iparoknál megbízhatóságának újból való igazolásától eltekintve, mindazoknak a követelményeknek eleget tenni köteles, amelyeket e törvény az ipari tevékenység megkezdésére és gyakorlására nézve megszab és a fióküzletbe a törvényes követelményeknek megfelelő, képesítéshez kötött iparoknál a szükséges szakképzettséggel rendelkező üzletvezetőt köteles állítani.

Ha az iparos főüzletében képesítéshez kötött ipart folytat, fióküzletében pedig kízárólag képesítéshez nem kötött tevékenységet kíván folytatni, a fióküzlethe oly üzletvezetőt is állíthat, aki a főüzletben gyakorolt iparra nézve előírt szakképzettséggel nem rendelkezik.

Raktározás céljából fenntartott helyiségek nem tekinthetők fióküzletnek.

A fióküzlet létesítését az iparos az arra vonatkozó iparigazolvány, illetőleg iparengedély elnyerésétől számított nyolc nap alatt a főüzletre nézve illetékes iparhatóságnak bejelenteni köteles.

53. § A 49-52. §-okban foglalt rendelkezések szempontjából Budapest székesfőváros egész területén egy községnek, illetőleg egy iparhatósági területnek kell tekinteni.

54. § Az iparos képesítéshez nem kötött ipart az e törvényben előírt kellékekkel rendelkező üzletvezető alkalmazásával is gyakorolhat. A 34. § 2., 6., 11., 15., 16., 18., 19. és 28. pontjaiban felsorolt iparokat azonban, ha azokat nem az elhalt iparos életben maradt házastársa, kiskorú gyermekei, illetőleg unokái, csődtömeg vagy jogi személy javára avagy reáljogon kívánják gyakorolni, üzletvezető alkalmazásával csak méltánylást érdemlő esetekben és csak az iparhatóság hozzájárulásával lehet űzni.

55. § Az iparos iparát bérlő útján nem gyakorolhatja. Nem terjed ki ez a tilalom az üzlethelyiségnek, üzlettelepnek, az üzleti berendezéseknek, valamint a reál iparjognak bérbeadására.

56. § Az iparos üzlethelyiségét annak külső részén cégtáblával köteles megjelölni.

A cégtáblán fel kell tüntetni az üzlettulajdonos családi és utónevét olyképen, hogy a felírás egyik részes se legyen kevésbé szembeötlő, mint a többi. Ha az üzlettulajdonos férjezett, vagy özvegy nő, a cégtáblán férje nevét köteles megfelelő toldással az előbbi mondatban jelzett módon feltüntetni.

Egyesületek és társulatok alapszabályaikban megállapított nevüket kötelesek cégtáblájukon a második bekezdés első mondatában említett módon feltüntetni.

A kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett céggel rendelkező iparosok és kereskedők cégüket cégtáblájukon a cégjegyzékbe történt bevezetésnek megfelelően kötelesek feltüntetni. Ha az egyéni cég az üzlettulajdonos családi és utónevét egyesületek és társulatok cége pedig alapszabályaikban megállapított nevüket nem tartalmazná, ezt vagy magán a cégtáblán, vagy az üzlethelyiség bejáratánál kifüggesztendő táblán kell szembetűnő módon feltüntetni.

Közkereseti társaságoknál legalább az üzletvitelért felelős egy üzlettársnak, betéti társaságoknál legalább egy beltagnak családi és utónevét kell az előbbi bekezdés szerint feltüntetni.

Oly társas vállalatnál, amelynek cégét a kereskedelmi törvény értelmében nem kell a cégjegyzékbe bevezetni, a társas viszonyra való kifejezett utalással legalább két üzlettársnak családi és utónevét kell a cégtáblán feltüntetni.

Akik utakon, utcákon, tereken felállított bódéban, sátorban, asztalon, talapzaton vagy a puszta földön űznek ipari foglalkozást (árúsítanak), iparűzésük helyén családi és utónevüket feltüntető táblát köteles szembeötlően elhelyezni.

57. § A kereskedelemügyi miniszter felhatalmazást nyer, hogy az illető érdekképviseletek meghallgatása után, az érdekelt miniszterekkel egyetértően, egyes engedélyhez kötött iparoknál:

1. üzleti könyvek vezetését, ezeknek, valamint az üzletvitelre vonatkozó egyéb iratoknak meghatározott időn át megőrzését rendelhesse el;

2. üzleti szabályzatoknak alkotását és azoknak hatósági jóváhagyását tehesse kötelezővé;

3. az üzlethelyiségek tekintetében külön követelményeket állapíthasson meg;

4. az üzleti tevékenység körét és az üzletvitel módját szabályozhassa;

5. bizonyos iparágak együttes űzését korlátozhassa vagy eltilthassa;

6. az alkalmazottak számát korlátozhassa, az alkalmazottak felfogadását életkorhoz, előzetes orvosi vizsgálathoz, megbízhatóságuk igazolásához köthesse, nőknek alkalmazását eltilthassa.

A kereskedelemügyi miniszter az előbbi bekezdésben felsorolt rendelkezéseket az érdekelt miniszterekkel egyetértően vagy közvetlenül adhatja ki, vagy elrendelheti, hogy a 36. § értelmében alkotandó szabályrendeletbe vétessenek fel megfelelő rendelkezések.

Az első bekezdés 1. pontja nem érinti az 1875. évi XXXVII. törvénycikknek a kereskedelmi könyvekre vonatkozó rendelkezéseit.

A 14. § 9. és a 34. § 16. pontjában említett iparok tekintetében az üzleti tevékenység körét az üzletvitel módját a belügyminiszter szabályozza.

58. § A kereskedelemügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértően rendelettel mindazokat a rendelkezéseket megteheti, amelyek a közerkölcs, a köz- vagy állategészség, közbiztonság, köz- és tűzrendészet követelményeinek, valamint a honvédelem érdekeinek megóvása céljából mulhatatlanul szükségesek. Az említett közszempontokból ártalmas vagy veszélyes anyagoknak és félgyártmányoknak feldolgozását, árúcikkeknek forgalombahozását korlátozhatja, feltételekhez kötheti, esetleg el is tilthatja. Ugyancsak korlátozhatja, sőt el is tilthatja az említett közszempontokból veszélyes ipari kereseti foglalkozásokat is.

A 14. § 9. és a 34. § 16. pontjában említett iparok tekintetében a közbiztonság, köz- és tűzrendészet követelményeinek, valamint a honvédelem érdekeinek megóvása céljából szükséges rendelkezéseket az érdekelt miniszterekkel egyetértően a belügyminiszter adja ki.

59. § Az ebben a törvényben, valamint az e törvény alapján kibocsátott rendeletekben és szabályrendeletekben az ipar gyakorlására nézve megállapított rendelkezések azokra az iparosokra is kiterjednek, akik az 1884. évi XVII. törvénycikk 10. §-ában felsorolt iparok valamelyikét az idézett törvénycikk értelmében nyert iparengedély alapján e törvény hatálybalépésekor gyakorolják.

60. § Az engedélyhez kötött iparok bármelyikét gyakorló iparos köteles az érvényben levő szabályok szerint ellenőrzésre jogosított és erre a célra kellő meghatalmazással ellátott hivatalos közegeknek az üzlethelyiségekbe való belépést bármikor megengedni s azokat az üzleti könyveket és iratokat, amelyeknek vezetését, illetőleg ellenőrzését e törvény vagy annak alapján kiadott rendelet megszabja, kívánságukra átvizsgálás és az üzletvitel ellenőrzése céljából az üzlethelyiségbe rendelkezésükre bocsátani.

Az első bekezdés szerint eljáró közegek az eljárásuk során megállapított törvényellenességekről a kiküldő hatóságnak jelentést tesznek, egyébként pedig a tudomásukra jutó üzleti és üzemi viszonyok tekintetében a legszigorúbb titoktartásra kötelesek. A titoktartás megsértését, amennyiben az súlyosabb beszámítás alá nem esik, mint súlyos szolgálati fegyelmi vétséget kell megtorolni.

61. § A kereskedelemügyi miniszter a 14. § 1. pontja és a 34. § 2., 6., 11., 15., 17., 19., 20., 21., 23. és 26. pontjai alatt említett iparoknál a felekkel szemben felszámítható díjaknak, illetőleg árnak hatósági láttamozását, illetőleg megállapítását és az üzlethelyiségben leendő kifüggesztését rendelheti el.

62. § A fogadó (szálló, penzió), vendéglő (buffet), korcsma, kávéházi és kávémérési iparok, valamint a más elnevezés alatt azonos célt szolgáló iparok, önálló iparok, melyek ugyanazon személy által is csak azok mindegyikére elnyert iparengedély alapján gyakorolhatók.

Ezeknek az iparoknak üzletkörét, figyelemmel egyszersmind az 1921. évi XXIII. törvénycikk 15. §-ára, a jelen törvény 57. §-a alapján kiadott kereskedelemügyi miniszteri rendelet, illetőleg a 36. § értelmében alkotott szabályrendelet, a korcsmák üzletkörét pedig az idézett 1921. évi XXIII. törvénycikk 15. §-a állapítja meg.

Vendéglők és korcsmák templomok, iskolák, kórházak, szanatóriumok, gyermekgondozó intézetek és temetők közelében nem létesíthetők. Ily üzletek létesítését bizonyos utakon, utcákon vagy tereken el lehet tiltani. Ezen üzletek, úgyszintén a kávéházak és kávémérések nyitásának és zárásának idejét a szabályrendelet (36. §) állapítja meg.

63. § A kéményseprést a 36. § értelmében alkotott szabályrendeletekben zárt munkaterületekhez kell kötni. A kéményseprőipar gyakorlására engedélyt csak valamely munkaterület megüresedése esetében lehet adni. A kéményseprőipar gyakorlására mindenki csak egy munkakerületben nyerhet engedélyt. A kéményseprőiparos másnak munkakerületében üzletvezető nem lehet.

A megüresedett kéményseprői munkakerületeket nyilvános pályázat útján kell betölteni a szabályszerű módon pályázók közül a megüresedett munkakerületre, amennyiben a törvényszerű képesítést és megbízhatóságot egyformán igazolják, elsősorban annak van igénye, aki a kéményseprőiparban a leghosszabb gyakorlatot igazolja. Azoknál, akik a háború tartama alatt katonai szolgálatot teljesítettek, ennek idejét a szakbavágó gyakorlat tartamához hozzá kell számítani.

Azt a kéményseprősegédet, aki háborúban teljesített katonai szolgálat vagy segédi munkája közben rokkanttá vált, amennyiben rokkantságának foka a harminc százalékot meghaladja, más pályázóval szemben előnyben kell részesíteni, ha az általa igazolt gyakorlat a más pályázó által kimutatott gyakorlatnak legalább négyötödét eléri. Ha ugyanarra a kerületre több rokkant pályázik és az általuk igazolt gyakorlati idő között egy évnél nagyobb különbség nincs, a magasabb százalékú rokkantat a többi rokkanttal szemben előnyben kell részesíteni.

Amennyiben a pályázók között oly kéményseprősegéd, akit az előbbi bekezdés szerint elsőbbség illet, nincsen, a megüresedett kéményseprői munkakerületben működött kéményseprőiparosnak kéményseprősegéd fiát, ilyennek nem létében azt a kéményseprősegédet, aki az illető munkakerületben legalább három éven át szakbavágó munkát végzett, más pályázóval szemben előnyben kell részesíteni, ha az általa igazolt gyakorlati idő a más pályázó által kimutatott gyakorlati időnek legalább négyötödét eléri.

Amennyiben a pályázók közt önálló kéményseprőiparos is van, szakbavágó gyakorlatának tartamába azt az időt is be kell számítani, amelyen át a kéményseprőipart önállóan gyakorolta.

64. § A kéményseprőipart csak a szabályrendeletben (36. §) kijelölt munkakerületben lehet gyakorolni. A kémények tisztításánál a kerületi kéményseprő igénybevétele kötelező, tűzbiztonsági szempontok által indokolt sürgős szükség esetében azonban a kéményseprő a részére kijelölt munkakerületen kívül is végezhet munkát.

A kéményseprésért fizetendő díjakat kis- és nagyközségekben ugyanúgy kell előírni és beszedni, mint a községi adókat. A beszedett díjakból a község 5%-ot a tűzoltói felszerelés céljaira levonhat. Rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban a kéményseprésért fizetendő díjakat, eltérő megállapodás hiányában, nem fizetés esetében közigazgatási úton, a közadók módjára kell behajtani. Ha a fizetendő díjak tekintetében vita támad, annak eldöntésére az iparhatóság illetékes.

A kereskedelemügyi miniszter a kéményseprési díjak megállapítására nézve az illető érdekképviseletek meghallgatása után általános irányelveket szabhat meg és a szabályrendeletben megállapított díjakat indokolt esetekben megváltoztathatja.

A kerületi beosztás az illető érdekképviseletek és tűzoltói szervezetek meghallgatása után szabályrendelet útján módosítható, anélkül, hogy az érdekelt iparosok ez alapon kártérítést igényelhetnének, de a kerületi beosztás módosításánál figyelemmel kell lenni a tűzbiztonság követelményeire, úgyszintén arra is, hogy a kéményseprőiparos és családja tisztességes megélhetésén kívül legalább két állandó segédnek alkalmazása és tisztességes javadalmazása, valamint az üzem fenntartása biztosítva legyen.

65. § Az állati erő felhasználásával űzött személyszállítási (társaskocsi) iparüzleteknél a szabályrendeletben (36. §) az útirányt, a szállításból kizárt személyeket és tárgyakat, az üzletre vonatkozó közbiztonsági, közegészségügyi és közrendészeti szabályokat meg kell állapítani. A használatba veendő járművek számát, a járatok számát és idejét, az állomásokat és megállóhelyeket, a viteldíjakat a törvényhatóságok és rendezett tanácsú városok közgyűlési határozattal állapítják meg, amelyet jóváhagyás végett a kereskedelemügyi miniszterhez kell felterjeszteni.

Két vagy több törvényhatóság területét érintő, állati erő felhasználásával űzött személyszállítási (társaskocsi) iparüzleteknél az első bekezdésben felsorolt kérdések tekintetében az érdekelt törvényhatóságok meghallgatása után a kereskedelemügyi miniszter rendelettel intézkedik. Ugyanazon törvényhatóság területén fekvő két vagy több rendezett tanácsú várost érintő, állati erő felhasználásával fűzött személyszállítási (társaskocsi) iparüzleteknél az első bekezdésben felsorolt kérdéseket a városok meghallgatása után az illető törvényhatóság szabályrendeletben, illetőleg közgyűlési határozattal szabályozza. Az említett kérdések szabályozása után, az iparengedélyt mind a két esetben a társaskocsijárat kiinduló helyére illetékes iparhatóság adja ki és a vállalatra vonatkozó összes ipari közigazgatási teendőket ez végzi.

66. § A gépkocsival való iparszerű árúfuvarozásnál (34. § 4. pont), továbbá a rendes járati időhöz kötött, gépkocsi felhasználásával űzött személyszállítási (társaskocsi) iparnál (34. § 21. pont) a kereskedelemügyi miniszter az engedély kiadásával egyidőben, az érdekelt miniszterekkel egyetértően, az érdekelt törvényhatóságok meghallgatásával, rendelettel megállapítja az útirányt, az utak használatának esetleges feltételeit, az üzem felszerelésére és személyzetére vonatkozó követelményeket, a használatba veendő járművek számát és minőségét, a járatok számát és idejét, az állomásokat és megállóhelyeket, a fuvardíjakat, illetőleg a viteldíjakat, a szállításból kizárt személyeket, illetőleg tárgyakat, a vállalatra vonatkozó közbiztonsági, közegészségügyi és közrendészeti szabályokat.

A kereskedelemügyi miniszter az előbbi bekezdésben említett irányban az érdekelt miniszterekkel egyetértően oly vállalatokra nézve is megfelelően rendelkezhetik, amelyek e törvény hatálybalépése előtt létesültek.

Az első bekezdésben említett iparoknál, amennyiben azokat kizáróan Budapest székesfőváros vagy valamely városi törvényhatóság területén űzik, szabályrendeletben kell megállapítani az útirányt, az utak használatának esetleges feltételeit, az üzem felszerelésére és a személyzetre vonatkozó követelményeket, a szállításból kizárt személyeket és tárgyakat, az üzletre vonatkozó közbiztonsági, közegészségügyi és közrendészeti szabályokat. Ezeket a követelményeket a 34. § 21. pontjában említett iparra, amennyiben azt idényhez kötötten, nem állandó jelleggel kívánják Budapest székesfőváros vagy valamely városi törvényhatóság területén gyakorolni, közgyűlési határozattal is meg lehet állapítani.

A használatba veendő járművek számát, a fuvardíjakat, illetőleg a viteldíjakat, a járatok számát és idejét, az állomásokat és megállóhelyeket közgyűlési határozattal kell megállapítani. Mind a szabályrendeletet, mind a közgyűlési határozatot jóváhagyás végett a kereskedelemügyi miniszterhez kell felterjeszteni.

67. § A személyszállító eszközöket (bérkocsikat, bérautomobilokat), továbbá a hordárokat számokkal kell ellátni. Az ezen iparok gyakorlása tekintetében közegészségi és közrendészeti szempontokból, úgyszintén a közönség igényeire való figyelemmel szem előtt tartandó szabályokat szabályrendeletben kell megállapítani. A bérkocsik, továbbá a bérszolgák állomáshelyeit, valamint azt a rendet, amelyben a nap vagy az éj meghatározott óráiban, meghatározott helyen szolgálatra készen kell állniok, a szabályrendeletben megjelölt hatóság állapítja meg.

A szedhető díjakat a törvényhatóság és rendezett tanácsú városok közgyűlési határozattal állapítják meg, amelyet jóváhagyás végett a kereskedelemügyi miniszterhez kell felterjeszteni.

68. § A zsibárús iparengedély minden oly használt tárgy és feldolgozás útján értékesíthető hulladék megvételére és eladására jogosít, amelylyel való kereskedés engedélyhez kötve nincs.

Oly használt tárgyakkal való kereskedéshez, amelyeknek értéke a használat idejével emelkedik, vagy melyeknek műbecsük vagy tudományos értékük van, zsibárús iparengedély nem kell, azonban a zsibárús iparengedélye alapján ilyen árúk vételével és eladásával is foglalkozhatik.

Zsibárús üzletek gyakorlása a 36. § értelmében alkotott szabályrendeletben a község meghatározott részére, illetőleg utaira szorítható.

VI. FEJEZET

Az iparűzési jog elvonása és megszűnése

69. § Attól az iparostól, akire nézve utólag megállapítást nyer, hogy az iparának űzése tekintetében érvényben álló törvényes követelmények valamelyikével nem rendelkezik és annak hivatalos felszólítás után sem tesz eleget, továbbá abban az esetben is, ha ezt más törvény előírja, az iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt az annak kiállítására illetékes hatóság visszavonja.

70. § Engedélyhez kötött iparra szóló iparűzési jogot az annak elvonását kimondó jogerős ítélet végrehajtásának esetein kívül, szabályszerű eljárás alapján határozott vagy határozatlan időre el lehet vonni, ha az iparos ismételt marasztalás és írásbeli megintés után oly cselekményt követ el, amely megbízhatóságát kétségessé teszi, vagy ha bűntett, az állam ellen, a szemérem ellen vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt jogerős ítélettel elítélték.

A gépkocsival való iparszerű árúfuvarozásra (34. § 4. pont), továbbá a rendes járati időhöz kötött, gépkocsi felhasználásával űzött személyszállítási (társaskocsi) iparra (34. § 21. pont) szóló iparengedélyt az érdekelt miniszterekkel egyetértően a kereskedelemügyi miniszter, amennyiben az engedélyt törvényhatóság adta (40. §), a törvényhatóság az előbbi bekezdésben, valamint a 69. §-ban említett eseteken kívül visszavonhatja, ha az iparos a 66. § alapján kiadott kereskedelemügyi miniszteri rendeletben vagy a 66. § alapján alkotott szabályrendeletben, illetőleg ezen szakasz értelmében hozott közgyűlési határozatban megállapított kötelezettségek ellen ismételten súlyosan vét.

Az iparűzési jog határozott időre szóló elvonásának tartama öt évnél hosszabb nem lehet. Amennyiben az iparűzési jog elvonása határozatlan időre történt, az illető megfelelő időn át tanúsított kifogástalan magaviselet után iparengedélyt nyerhet.

Valamely ipart reáljog alapján gyakorló iparossal szemben az iparűzési jog elvonása szintén helyt nyerhet, de az iparos reáljogát értékesítheti.

Az iparűzési jog elvonása az iparhatóságnak, illetőleg ha az iparengedélyt más hatóság adta, ennek hatáskörébe tartozik.

Az iparűzési jogot elvonó határozat ellen fokozatos fellebbezésnek van helye. A miniszternek bármely fokon hozott határozata ellen tizenöt nap alatt panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz.

Az iparűzési jog elvonásának hatálya az ország egész területére szól.

71. § Aki iparát az iparigazolvány, illetőleg iparengedély kézbesítésének napjától számított egy év alatt meg nem kezdi, azt csak újabb iparigazolvány, illetőleg iparengedély alapján gyakorolhatja.

Az iparhatóság az ipar gyakorlásának megkezdésére nézve megállapított határidőt, ha az iparűzés megkezdése ezen a határidőn belül az iparos személyén kívül eső okokból lehetetlen, de egyéb méltánylást érdemlő esetekben is, legfeljebb hat hónappal meghosszabbíthatja, feltéve, hogy ez által valamely közérdek vagy a közönség igényei sérelmet nem szenvednek.

72. § Aki iparát egy éven át egyfolytában nem űzi, azt csak újabb iparigazolvány, illetőleg iparengedély alapján folytathatja.

Az iparhatóság az első bekezdésben megállapított határidőt a 71. § második bekezdésében említett feltételek fennforgása esetében hat hónappal meghosszabbíthatja.

II. RÉSZ

Tanviszony és tanonciskolák

VII. FEJEZET

Tanviszony, a tanoncok nyilvántartása, munkakönyv

73. § E törvény 74-124. §-ainak rendelkezései szempontjából: a „gyermek” kifejezés a tizennegyedik évet még be nem töltött személyt; a „fiatalkorú” kifejezés tizennégy évesnél idősebb, de tizennyolcadik évét még be nem töltött személyt jelent.

74. § A mindennapi elemi népiskola látogatására kötelezett gyermeket az 1884. évi XVII. törvénycikkbe foglalt ipartörvény, illetőleg a jelen törvény hatálya alá eső üzemekben és vállalatokban, ideértve azok irodáit is, sem tanonci, sem egyéb minőségben foglalkoztatni, általa bárminő munkát, akár csak kisegítő minőségben is, végeztetni nem szabad.

75. § A jelen törvény szempontjából tanszerződésnek kell tekinteni az oly szerződést, melyben az 1884:XVII. törvénycikkbe iktatott ipartörvény hatálya alá eső valamely üzemnek vagy vállalatnak tulajdonosa személyesen vagy kellő meghatalmazással ellátott megbízottja útján kötelezettséget vállal arra nézve, hogy meghatározott időn át, meghatározott feltételek mellett valakit az általa, illetőleg üzemében vagy vállalatában folytatott, közelebbről körülírt munkára, esetleg munkákra megtanít, az oktatást nyerni kívánó pedig kötelezi magát, hogy oktatója részére az említett munka, esetleg munkák megtanulásához szükséges mértékben dolgozni fog.

76. § A tanszerződést az iparhatóság előtt rendelettel megállapított alakiságok megtartásával kell kötni.

Az iparhatóság a szerződés megkötésénél köteles a törvény rendelkezéseinek megtartására ügyelni és a tanítás célját, valamint a tanonc érdekeit megvédeni.

A tanszerződést a munkaadó vagy annak kellő meghatalmazással ellátott megbízottja és a tanonc, illetőleg ha kiskorú, annak törvényes képviselője vagy az utóbbi meghatalmazottja kötik. A törvényes képviselő beleegyezésének hiányát a gyámhatóság engedélye pótolja.

Gyermek és fiatalkorú kiképzésére tanszerződés csak abban az esetben köthető, ha a gyermek, illetőleg fiatalkorú hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy a kérdéses foglalkozásra alkalmas.

Ha a munkaadó saját gyermekét alkalmazza tanoncnak, ebben az esetben a tanszerződést az iparhatóság közbejöttével szerkesztett írásbeli nyilatkozat helyettesíti, melynek mindazokat a szerződéses rendelkezéseket tartalmaznia kell, melyek a szülőt a tanszerződésből folyólag a törvényszerű tartási kötelezettségen felül mint munkaadót terhelik.

77. § A kereskedelemügyi miniszter felhatalmazást nyer, hogy a gyermekek és fiatalkorúak helyes pályaválasztásának megkönnyítése érdekében tanácsadó szervezetet létesíthesen és a tanszerződés megkötése előtt az illetékes tanácsadó szerv véleményének kikérését kötelezően megszabhassa.

Ugyancsak felhatalmazást nyer a kereskedelemügyi miniszter, hogy a gyermekek és fiatalkorúak lelki és testi gondozása céljából a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértően megfelelő szervezetet létesíthessen és hogy az ennek működéséhez szükséges anyagi eszközök előteremtése céljából az általuk foglalkoztatott gyermekek és fiatalkorúak után, üzletük minőségének és helyének figyelembevételével a munkaadókat, esetleg amennyiben vagyoni viszonyaik megengedik, a gyermekek és fiatalkorúak szüleit is megfelelő járulékok fizetésére kötelezhesse. Ezeket a járulékokat nemfizetés esetében közigazgatási úton, a közadók módjára kell behajtani.

78. § Az e törvény alapján képesítéshez kötött iparokban gyermeket és fiatalkorút mindaddig, amíg a segédlevelet meg nem szerezte, csak tanszerződés alapján szabad foglalkoztatni.

79. § Képesítéshez kötött iparban kiképzés céljából tanoncot, az e törvényben megállapított kivételeket (80. §) nem számítva, csak az az iparos tarthat, aki a tanonc által elsajátítani kívánt iparra az e törvényben előírt szakképzettséggel saját személyében rendelkezik és akinek erre az iparra iparigazolványa, illetőleg iparengedélye van.

A kereskedelemügyi miniszter a tanoncok gyakorlati kiképzésének és a kiképzés ellenőrzésének módját rendelettel szabályozhatja.

80. § Ha a tanonc által elsajátítani kívánt iparra az e törvényben megállapított szakképzettséget saját személyükben igazolni nem is tudják, képesítéshez kötött iparban leendő kiképzés céljából tanoncot tarthatnak:

1. akik a jelen törvény hatálybalépése előtt képesítéshez kötött iparban leendő kiképzés céljából tanoncot tarthattak és iparukat e törvény hatálybalépése után is folytatják;

2. akik képesítéshez kötött ipart üzletvezető alkalmazásának kötelezettségével űznek (4. § első, 7. § második és harmadik, 8. § harmadik bekezdés 31. §);

3. akik képesítéshez kötött ipart gyárszerűen űznek, a 17. §-ban megállapított feltételekkel;

4. akik a 24. § alapján iparukkal nem rokon természetű iparra térnek át, vagy üzletkörüket iparukon kívül, azzal nem rokontermészetű egy vagy több képesítéshez kötött iparra terjesztik ki;

5. akik a jelen törvénnyel képesítéshez kötött oly ipart űznek, amely e törvény életbelépése előtt képesítéshez kötve nem volt, továbbá azok, akik olyan ipart űznek, amely iparuk gyakorlásának megkezdése után lett képesítéshez kötve (30. § első bekezdés);

6. akik a törvény életbelépése előtt is képesítéshez kötött ipar gyakorlására az 1884. évi XVII. törvénycikk 7. vagy 47. §-a alapján nyertek iparjogosítványt, feltéve, hogy a megállapított követelményeknek megfelelő üzletvezetőt alkalmaznak;

7. az 5. és 6. pontban említett egyének, ha abbanhagyták iparuk gyakorlását és arra utóbb a 30. § második bekezdése alapján iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt nyertek;

8. a meleg ételek kiszolgáltatására jogosított korcsmárosok (62. § második bekezdés);

9. a legfeljebb tíz vendégszobát fenntartó fogadósok (szálló-, penziótulajdonosok, 34. § 5. pont);

10. az elhúnyt iparos iparát saját jogán vagy az iparos törvényes, törvényesített vagy örökbefogadott kiskorú gyermekei vagy unokái jogán folytató életben maradt házastárs az elhúnyt iparos életében szerződtetett tanoncokat (7. § második, 8. § utolsó bekezdése);

11. a csődtömeggondnok az iparos által csődbejutása előtt szerződtetett tanoncokat (9. § második bekezdés).

81. § Tanoncot nem tarthat az a munkaadó:

1. akit bűntettért, az állam ellen, a szemérem ellen vagy nyereségvágyból elkövetett vétségért, vagy alkalmazottja sérelmére elkövetett testi sértés vétségéért jogerősen elítéltek, a büntetés kiállásától számított három évig;

2. akit az iparhatóság a tanonctartás jogától jogerős határozattal megfosztott, a határozatban megállapított időtartam alatt.

Nőtlen, özvegy, feleségétől elvált vagy külön válva élő iparos háztartásában kiskorú női tanoncnak lakást és ellátást nem adhat.

82. § Az iparhatóság a tanonctartás jogát elvonhatja attól az iparostól:

1. aki az általa szerződtetett tanonccal szemben ismételten súlyos kötelességmulasztást követett el, aki tanoncát az iskola látogatásában akadályozta és akit e miatt ismételten megbüntettek, vagy akivel szemben oly tények merülnek fel, amelyek következtében őt erkölcsi szempontokból tanoncok tartására alkalmatlannak kell tekinteni;

2. akivel szemben tanoncának segédi vizsgálata alkalmával ismételten megállapítást nyert, hogy a meg nem felelő vizsgaeredményt kötelességmulasztására kell visszavezetni;

3. aki a tanonc kiképzéséhez szükséges műhelyi, illetőleg üzleti berendezéssel nem rendelkezik, vagy iparát oly módon folytatja, hogy a tanonc az iparban megfelelő kiképzést nem nyerhet.

Az előbbi bekezdés 2. és 3. pontjában említett esetekben a tanonctartás jogának elvonása előtt az illető ipartestületet meg kell hallgatni.

A tanonctartás jogának elvonása határozott vagy határozatlan időre szólhat.

83. § A kereskedelemügyi miniszter felhatalmazást nyer, hogy az illető érdekképviseletek meghallgatása után az egy-egy munkaadó által foglalkoztatható tanoncok számát az illető üzemben foglalkoztatott segédek számához viszonyítva, rendelettel megállapíthassa.

84. § Tanoncul (74. §) csak oly egyén alkalmazható, aki iskolai bizonyítvánnyal igazolja, hogy legalább az elemi népiskola negyedik osztályát sikerrel elvégezte, vagy hogy legalább az írást, olvasást és a számolás elemi ismereteit elsajátította.

Az iparhatóság méltánylást érdemlő rendkívüli esetekben megengedheti, hogy olyan egyént is alkalmazhassanak tanoncul, aki az előbbi bekezdésben említett követelményeknek megfelelni nem tud. Az ily tanoncot azonban megfelelő előkészítő oktatásban kell részesíteni és részére tanidőül az illető szakmában szokásosnál, illetőleg megszabottnál (89. §) fél évvel hosszabb időt kell megállapítani.

A kereskedelemügyi miniszter az illető érdekképviseletek meghallgatása után egyes iparokban a tanoncul alkalmazás feltételeképen az első bekezdésben említettnél magasabb fokú iskolai képzettséget írhat elő.

85. § A tanszerződésnek tartalmaznia kell:

1. a munkaadó családi és utónevét (cégét), lakóhelyét és az üzletnek, a műhelynek vagy a telepnek helyét, hol a tanonc alkalmazva lesz;

2. a tanonc családi és utónevét, születésének idejét, iskolai képzettségét;

3. amennyiben a tanonc kiskorú, atyjának és anyjának, illetőleg más törvényes képviselőjének családi és utónevét, lakóhelyét és foglalkozását;

4. az ipart, illetőleg a munkakört, melynek elsajátítására irányul az oktatás;

5. az orvosi bizonyítvány adatait;

6. a tanviszony kezdetét, tartamát és befejezésének időpontját;

7. a kölcsönös kötelezettségek felsorolását; ilyenek lehetnek:

a) a tanoncnak a munkaadónál lakással, ellátással és más természetben való szolgáltatással ellátása;

b) a tanoncnak fizetendő bér és a fizetés módozatai;

c) a munkaadó részére a tanviszony tényleges fennállásának tartamára esetleg kikötött tanítási díj összege és fizetésének módozatai;

d) annak esetleges megállapítása, hogy a tanonc után fizetendő betegségi biztosítási járulékoknak felerésze a tanonc, illetőleg törvényes képviselője által megtérítendő (1907. évi XIX. törvénycikk 41. § harmadik bekezdés), továbbá annak megállapítása, hogy a tanonc iskoláztatásának költségei, ide értve a tanszerek beszerzésének költségeit is (116. §), melyik szerződő felet és mily mértékben terhelik;

e) a tanviszony jogtalan felbontása esetében fizetendő kártérítés mérve;

8. a tanszerződés keltét;

9. a munkaadónak, illetőleg megbízottjának, a tanonc törvényes képviselőjének, ha a tanonc nagykorú, ennek és végül a szerződés megkötésénél eljárt hatósági közegnek aláírását és a hatósági pecsétet.

86. § A tanszerződést az iparhatósági lajstrom vonatkozó sorszámának feltüntetésével két azonos szövegű eredeti példányban kell kiállítani; az egyik példányt a tanoncnak, illetőleg törvényes képviselőjének, a másik példányt a munkaadónak kell kézbesíteni.

A tanszerződés hitelesített másolati példánya hatósági őrizetben marad.

A tanszerződés két eredeti példányának kiállításáért felszámítható díjakat a kereskedelemügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

87. § A tanszerződést a tanonc belépésének napjától számított négy hét alatt kell az iparhatóság előtt megkötni. A tanonc alkalmazásba vételét a munkaadó az iparhatóságnak három napon belül élőszóval vagy írásban bejelenteni köteles.

A tanszerződés megkötése előtt eltelt időt próbaidőnek kell venni és azt a tanidőbe be kell számítani.

A megkötött tanszerződést a szerződő felek az iparhatóság közbejöttével kölcsönös egyetértéssel módosíthatják. Hasonlóképen módosítható a 76. § utolsó bekezdésében említett szülői nyilatkozat is.

Ha a tanszerződést módosítják, az eljáró hatósági közeg a módosított megállapodásokat a tanszerződés eredeti példányaira, illetőleg a szülői nyilatkozatra függelék alakjában vezeti rá. Ha a szerződő felek valamelyike a szerződés eredeti példányát előmutatni nem tudná, részére a szerződésről másolatot kell kiállítani és a módosított megállapodásokat erre kell rávezetni.

88. § A munkaadó a tanszerződésre vonatkozó törvényes rendelkezések megtartásáért felelős akkor is, ha a szerződést megbízottja (76. §) kötötte meg.

Ha a munkaadó szerződés nélkül vagy a jelen törvény rendelkezései ellenére kötött szerződés alapján alkalmaz tanoncot, ez az alkalmazás a tanonc képesítésénél figyelembe nem jöhet.

Az iparhatóság előterjesztett kérelemre, méltánylást érdemlő esetekben, az ily szabálytalan alkalmazásnak a képesítés szempontjából figyelembevételét megengedheti.

89. § A tanidő két évnél rövidebb és négy évnél hosszabb, oly tanoncok tekintetében, kik valamely középiskola vagy polgári iskola négy osztályát sikerrel elvégezték, vagy tizenhatodik életévüket betöltötték, három évnél hosszabb és másfél évnél rövidebb nem lehet, oly tanoncok tekintetében pedig, akik valamely középiskola vagy polgári iskola hat osztályát elvégezték, egy évnél rövidebb, akik érettségi bizonyítvánnyal rendelkeznek, hat hónapnál rövidebb nem lehet.

A kereskedelemügyi miniszter az illető érdekképviseletek meghallgatása után egyes iparokra vagy ipari csoportokra nézve, azok természetének figyelembevételével a tanidő tartamát az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezések korlátai között megállapíthatja, illetőleg e rendelkezések alól általános érvényű kivételeket is tehet.

90. § Ha a tanonc iparának gyakorlati ismereteit a szerződésben kikötött tanidő lejárta előtt kellő mértékben elsajátította és a tanonciskola igazgatójának bizonyítványával igazolja, hogy a tanonciskola utolsó évfolyamát a szerződésben kikötött tanidő lejárta előtt sikeresen elvégezte, vagy hogy annyi ismerettel, amennyit ez az évfolyam nyujt, rendelkezik, az iparhatóság a munkaadónak és a tanoncnak, illetőleg törvényes képviselőjének együttes kérelmére a szerződésben kikötött tanidőnek hátra levő részét elengedi.

91. § A tanonc azt az időt, melyet a tanulásban mulasztott, a szerződésben megállapított tanidő után pótolni köteles.

A tanonc nem kötelezhető a mulasztott tanidő pótlására, ha a mulasztás saját hibáján kívül következett be és a szerződésben megállapított tanidő egy-egy éve után hat-hat hétnél nem több, vagy ha a mulasztás saját hibájából következett ugyan be, de az egy-egy év után két-két hétnél nem több.

A tanoncnak az előbbi bekezdésben megjelöltnél hosszabb mulasztását az iparhatóságnak a munka újból való felvételét követő három nap alatt esetről-esetre be kell jelenteni. A mulasztott tanidő pótlásának tartamát az iparhatóságnak a pótlás megkezdése előtt be kell jelenteni. Az iparhatóság a pótlás tartamának jogosságát vizsgálat tárgyává teheti és a pótlás tartamát leszállíthatja.

A mulasztott tanidőt a 90. §-ban megállapított feltételek fennforgása esetében az iparhatóság el is engedheti.

92. § A munkaadó köteles a tanonc irányában a jó családapa gondosságával és figyelmével, jóakaratulag viselkedni, ha kiskorú, annak erkölcsisége és magaviselete felett a házban (üzemben, műhelyben), valamint a házon kívül végzett munkáknál őrködni, a tanonc viselkedéséről, szakmabeli előhaladásáról, amennyiben a tanonc kiskorú, a szülőket (a törvényes képviselőt) legalább félévenkint tájékoztatni, az esetben pedig, ha a tanonc súlyosabb beszámítás alá eső hibát követne el, vagy jövője szempontjából hátrányos hajlamokat tanusítana, erről a szülőket (a törvényes képviselőt) azonnal értesíteni.

A szülőket (a törvényes képviselőt) a munkaadó ugyancsak haladéktalanul értesíteni köteles, ha a tanonc megbetegszik, eltűnik, vagy ha bármely más olyan esemény állana be, mely azoknak sürgős közbelépését igényli.

93. § A munkaadó köteles:

1. a tanoncot iparának gyakorlati ismereteiben komoly odaadással, kellő körültekintéssel kiképezni, vagy erre rendelt szakképzett helyettese által kiképeztetni; a munkaadó a tanoncot csak a választott iparhoz tartozó vagy azzal kapcsolatos szakmunkára alkalmazhatja, az iparűzéssel kapcsolatos más munkára csak kivételesen és csupán annyiban, amennyiben az a tanoncnak az iparban való kellő gyakorlati kiképzését nem hátráltatja;

2. a tanonc egészségére és testi épségére ügyelni és gondosan elhárítani mindazt, ami testi fejlődését hátráltathatná; e célból a munkaadó a tanoncot csak oly munkára alkalmazhatja, mely korának, testi erejének és szellemi képességének megfelel;

3. a tanoncot rendre szoktatni, kötelességtudásra nevelni, továbbá a lehetőséghez képest fejleszteni jó tulajdonságait, hajlamait, művelődésre serkenteni és a tanoncra testileg vagy lelkileg hátrányos befolyásokat elhárítani;

4. a tanonc bántalmazásától, sértegetésétől tartózkodni és őt a többi alkalmazott vagy a házbeliek (családhoz tartozók) bántalmazásától, sértegetéseitől megóvni;

5. ha a tanoncot lakással és élelmezéssel is ellátja, egészséges, szellőztethető, télen fűtött lakó- és hálóhelyiségekről és elegendő mennyiségű tápláló élelmezésről gondoskodni;

6. a tanoncnak vallása ünnepnapjain az istentisztelet látogatására időt engedni és felügyelni arra, hogy nála lakó kiskorú tanonca az istentiszteletet látogassa;

7. a tanonccal szemben fennálló szerződéses kötelezettségnek és a tanonc felszabadítására vonatkozó törvényes rendelkezéseknek eleget tenni.

94. § A munkaadó köteles a tanoncot mindaddig, míg tanideje tart, iskolába (112., 113. §) járatni és a tanoncot az iskola pontos látogatására rászorítani.

Ha a tanonc a munkaadónál lakik, az iskola pontos látogatásáért a munkaadó minden esetben, egyébként azonban csak akkor felelős, ha a tanonc kellő ellenőrzésében mulasztás terheli.

Ha a tanonc nem a munkaadónál, de törvényes képviselőjével egy községben lakik, az iskola pontos látogatásáért a törvényes képviselő felelős.

Azt a tanoncot, aki olyan fogyatkozásban szenved, amely néki az iskola látogatását lehetetlenné teszi, az iparhatóság, a hatósági orvos véleménye alapján az iskola látogatásának kötelezettsége alól felmentheti.

Azoknak a tanoncoknak iskolalátogatási kötelezettségét, akik a 84. § első bekezdésében említettnél nagyobb iskolai képzettséggel rendelkeznek, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően rendelettel szabályozhatja, illetőleg az ilyen tanoncokat a tanonciskolák és tanonctanfolyamok látogatásának kötelezettsége alól egészen vagy csak bizonyos tárgyak tekintetében felmentheti.

95. § A tanonc a munkaadóval, illetőleg az oktatással megbízott helyettesével szemben hűséggel és tisztelettel tartozik, a törvény szerint őt megillető jogkörben tett rendelkezéseinek engedelmeskedni, a kötelező iskolai órákat pontosan látogatni és a műhelyi, illetőleg üzleti rendhez, valamint az iskolai tanítás rendjéhez pontosan alkalmazkodni köteles.

A tanoncot munkaadója megfeddheti, megdorgálhatja, de köteles figyelemmel lenni a tanonc nemére, korára és arra, hogy önérzetét, tisztességét ne sértse. Amennyiben a házi fegyelem fenntartása érdekében mulhatatlanul szükséges, a munkaadó a tizenhatodik életévét még be nem töltött fiútanonccal szemben enyhe testi fenyítéssel is élhet, de a tanoncot ellátásával kapcsolatos semminő hátránnyal nem sujthatja.

96. § A tanviszony megszünik:

1. ha az a törvény, illetőleg a szerződés szerint befejeztetik;

2. ha a tanonc meghal;

3. ha a munkaadó üzlete vagy vállalata annak halála következtében vagy más okból megszűnik;

4. ha azoknak az okoknak valamelyike, melyek miatt a munkaadó tanoncot nem tarthat (81. §), bekövetkezett;

5. ha az iparhatóság a tanonctartás jogát a munkaadótól jogerős határozattal elvonta (82. §).

97. § A munkaadó a tanviszonyt rögtöni hatállyal felbonthatja;

1. ha a tanoncot betegsége a munka folytatásában a tanidő egynegyed részénél hosszabb időn át egyfolytában akadályozza, vagy a munkaadónak, családtagjainak vagy alkalmazottainak egészségét vagy életét komolyan veszélyezteti;

2. ha a tanoncot bűntettért, állam ellen, nyereségvágyból vagy szemérem ellen elkövetett vétségért jogerősen elítélik;

3. ha a tanonc két hónapnál tovább tartó szabadságvesztésbüntetés alá kerül, vagy ha javítónevelését rendelik el;

4. ha a tanonc vagy törvényes képviselője a munkaadót a szerződés megkötésekor hamis vagy hamisított bizonyítvánnyal vagy más módon a tanonc személyét illetőleg félrevezette és nyilvánvaló, hogy a valóság ismerete esetében a munkaadó a tanoncot fel nem fogadta, esetleg fel nem fogadhatta volna;

5. ha a tanonc megintés ellenére az üzlet vagy a ház biztonságát veszélyezteti, vagy ha a munkaadónak, illetőleg az üzletben, műhelyben vagy vállalatban alkalmazottaknak szándékosan és jogellenesen súlyos kárt okoz;

6. ha a tanonc a munkaadó, ennek helyettese, a felügyelőszemélyzet, alkalmazott társai vagy ezek családtagjai ellen törvénybe vagy a közerkölcsbe ütköző cselekedeteket követ el, vagy a munkaadónak családtagjait, alkalmazott társait vagy ezek családtagjait törvénybe, vagy a közerkölcsbe ütköző cselekedetekre csábítja;

7. ha a tanonc a munkából jogellenesen távozott és négy hét alatt ahhoz vissza nem tér.

A 2-6. pontok alatt felsorolt esetekben a munkaadó, ha az elbocsátás jogával attól az időponttól számított nyolc nap alatt, melyben a felmerült okról tudomást szerzett, nem élt, a szerződés rögtöni hatállyal való felbontásának jogát elveszti.

A munkaadó az olyan tanoncnak tanviszonyát, akit négy hétnél hosszabb ideig tartó jogtalan távollét után a munkába visszafogadott, ezen a címen rögtöni hatállyal utóbb fel nem bonthatja.

98. § A tanonc, illetőleg annak a törvényes képviselője vagy a tanonc panaszára az iparhatóság a tanviszonyt rögtöni hatállyal felbonthatja:

1. ha a munkaadó e törvényben és a szerződésben megállapított kötelességeinek teljesítésében nagy mulasztást tanusít, vagy e kötelességek ellen súlyosan vét;

2. ha a munkaadó az üzlettől, műhelytől vagy vállalattól két hónapnál hosszabb ideig távol van és kellő helyettesítéséről nem gondoskodott, vagy ha a munkaadó üzemét, illetőleg annak azt az ágát, melynek elsajátítása a tanviszony célja, két hónapnál hosszabb ideig szünetelteti; az üzemeknek a munka természetével járó időszakos szüneteléseit az említett szünetelésbe nem lehet beszámítani;

3. ha a munkaadó, aki a tanoncot lakással nem látja el, az üzlet, műhely vagy telep helyét más községbe helyezi át és a tervbe vett áthelyezésről a tanoncot, illetőleg annak törvényes képviselőjét legalább négy héttel az áthelyezés megtörténte előtt nem értesítette;

4. ha a munkaadó a tanoncot meg nem engedett módon fenyíti;

5. ha a munkaadó, helyettese vagy családtagja a tanoncot törvény- vagy erkölcsellenes cselekedetekre csábítja vagy vele szemben ilyen cselekedetet elkövet;

6. ha a munkaadó, valamelyik családtagja vagy alkalmazottja olyan betegségben szenved, amely a tanonc egészségét vagy életét komolyan veszélyezteti.

A tanonc, illetőleg annak törvényes képviselője a tanviszony rögtöni hatállyal való felbontását a 4., 5., 6. pontok alatt felsorolt esetekben csak az ott említett okoknak tudomásul vételétől számított 30 napon belül követelheti.

A 3. pont nem nyer alkalmazást oly iparokban, amelyeknél az üzem helyének hosszabb-rövidebb időre más községbe áttétele az ipar természetéből folyó szükségesség.

99. § Mind a munkaadó, mind a tanonc, vagy annak törvényes képviselője kérheti, hogy az iparhatóság a tanviszonyt rögtöni hatállyal bontsa fel, ha a tanoncnak a kérdéses foglalkozásnál való megmaradása vagy a kiképzés folytatása a tanonc egészségét, fejlődését vagy életét veszélyezteti és ezt a körülményt hatósági orvosi bizonyítvány igazolja, úgyszintén akkor is, ha a tanonc az illető foglalkozás megtanulására és űzésére alkalmatlanná válik.

Ha a tanonc az iskolában a fegyelem ellen a munkaadóval és a tanonc törvényes képviselőjével is közölt ismételt írásbeli megintés után is súlyosan vét és viselkedésével a tanórák alatt a fegyelem fenntartását veszélyezteti, vagy ha a többi tanonc magaviseletét hátrányosan befolyásolja, az iparhatóság a tanonciskolai felügyelő-bizottság javaslatára a tanoncot az iskolából legfeljebb három hónapra, amely idő azonban az illető iskolai év végén túl nem terjedhet, kizárhatja. A kizárást kimondó határozat közlése után a tanonc a kizárás tartama alatt az iskolát nem látogathatja. Kizárás esetében a tanviszony tartamát az iskola látogatásának kötelezettsége mellett annyival meg kell hosszabbítani, amennyi időn át a tanonc a kizárás következtében iskolába nem járt.

Amennyiben az iskolából egy ízben már kizárt tanoncot az iparhatóság az előbbi bekezdés alapján újból kizárja, a kizárásra vonatkozó határozat jogerőre emelkedésével a tanviszony megszűnik.

100. § A tanviszonyt tizennégy napi felmondás mellett felbonthatja a munkaadó, ha a tanonc a törvényben, illetőleg a szerződésben megállapított kötelességeinek teljesítését, ideértve a tanonciskola látogatását is, következetesen megtagadja;

a tanonc, illetőleg törvényes képviselője pedig:

1. ha a munkaadó a törvényben és a szerződésben megállapított kötelezettségeit nem teljesíti, avagy ha azok ellen vét;

2. a 98. § 3. pontjában megállapított esetben, ha a munkaadó az üzlet helyének tervbe vett áthelyezéséről a tanoncot, illetőleg annak törvényes képviselőjét legalább négy héttel az áthelyezés megtörténte előtt értesítette, ebben az esetben azonban a felmondás joga az üzlet tényleges áthelyezésétől számított két héten túl megszünik;

3. ha a tanonc más ipari szakra, életpályára vagy szülője üzletébe vagy gazdaságába lép át.

Ha a tanviszony az előbbi bekezdés 3. pontja alapján szünt meg, vagy ha a tanviszonyt a 99. § első bekezdése alapján az iparhatóság a tanonc kérelmére bontotta fel, a tanoncot a tanviszony megszünésétől, illetőleg felbontásától egy éven belül abban a szakmában, amelyből kilépett, a szülő üzletét kivéve, tanoncul nem lehet szerződtetni. E rendelkezéstől az iparhatóság méltánylást érdemlő esetekben eltérést engedhet.

Azon a címen, hogy a tanoncot az előbbi bekezdés rendelkezései ellenére vették alkalmazásba, az új tanszerződésben megállapított tanidő első évének eltelte után, amennyiben pedig a tanviszony, illetőleg tanidő előbb ér véget, annak befejezése után a tanszerződést, illetőleg az eltöltött tanidőt érvényteleníteni, a tanoncot a segédi vizsgálat letételétől elzárni, vagy a már kiadott segédlevelet semmisnek nyilvánítani nem lehet.

101. § Csőd, valamint az üzlettulajdonos személyében beállott változás esetében a tanviszonyt mind a tanonc, mind a csődtömeggondnok, illetőleg az új tulajdonos előzetes tizennégy napi felmondással felbonthatja. Megszünik azonban ez a felmondási jog, ha a felek azzal a csőd kihirdetésétől, illetőleg attól az időponttól számítva, midőn az új tulajdonos az üzletet tényleg átvette, legfeljebb négy hét alatt nem éltek.

102. § Ha a tanviszony a tanonc hibáján kívül a szerződésben megállapított tanidő lejárta előtt megszünik és a tanidőből annak egyötöd részénél kevesebb marad kitöltetlenül, a tanoncot segédi vizsgálatra (104. §) kell bocsátani. A segédi vizsgálat eredménytelensége esetében az iparhatóság a tanoncnak erről bizonyitványt ad, amelynek alapján a tanoncot a tanidő hátralevő részére szakbavágó munkakörben új tanszerződés nélkül is alkalmazni lehet. Ennek az időnek eltelte után a tanoncnak a segédi vizsgálatot (104. §) meg kell ismételnie.

Amennyiben a tanidő hátralevő része a tanidő egyötöd részénél több, az iparhatóságnak azon kell lennie, hogy a tanonc a tanidőnek még kitöltetlen részére új tanszerződés alapján ugyanabban a szakmában más munkadónál, lehetőleg a tanoncot érő minden hátrány nélkül nyerjen elhelyezést.

Ha a tanviszony a tanonc hibájából a tanidő utolsó ötödében szünik meg, az iparhatóság a tanonc kérelmére a tanviszonyban töltött időről bizonyítványt állít ki, annak megemlítésével, hogy a szerződésileg megállapított tanidőből mennyi maradt kitöltetlenül és még mennyi időn át köteles a tanonc az iskolát látogatni. E bizonyítvány alapján a tanoncot ugyanazon vagy rokonszakmájú iparban szakbavágó munkára új tanszerződéssel bárki alkalmazhatja. Az új tanszerződésben azonban a tanidő hátralevő részének másfélszeresénél rövidebb időt megállapítani nem lehet. Ha a tanviszony a tanonc hibájából oly időben szünik meg, amikor a tanidő négyötöd része még le nem telt, a tanoncnak ugyanazon vagy rokonszakmájú más iparoshoz szerződtetése esetében a már kitöltött tanidőnek kétharmadát lehet a tanonc javára számításba venni.

Amennyiben azt a kérdést, a tanonc hibájából szünt-e meg a tanviszony, a bíróság jogerős ítéletben eldöntötte, döntése az iparhatóságokra nézve is irányadó. Amennyiben pedig ebben a kérdésben a bíróság nem döntött, azt az előző bekezdés szempontjából az iparhatóság dönti el. Mind a bíróság, mind az iparhatóság döntése visszahat a tanonccal kötött új szerződésben megállapított tanidőre.

103. § A munkaadó a tanviszony megszünése vagy felbontása miatt csakis a nagykorú tanonctól és pedig csak akkor követelhet kártérítést, ha a tanviszony felbontása a tanonc hibájából következett be. Kiskorú tanonctól kártérítést követelni nem lehet, annak törvényes képviselőjétől pedig csak abban az esetben, ha a tanviszony felbontását a törvényes képviselő jogtalan magatartása idézte elő.

A tanonc kártérítést követelhet a munkaadótól, ha a tanviszony a 98. § 1., 2., 4. vagy 5. pontja vagy a 100. § második bekezdésének 1. pontja alapján, vagy azért bontatott fel, mert a munkaadó tanonctartásának jogától jogerős iparhatósági határozattal megfosztatott. Ha a tanviszony a 98. § 2. pontja alapján bontatott fel, a tanonc csak akkor követelhet kártérítést, ha a tanviszony felbontását a munkaadó jogtalan magatartása idézte elő.

A kártérítés mértékének megállapításánál a felek vagyoni helyzetét, valamint a tanviszony fenntartásához és megszünéséhez fűződő jogosult érdeket figyelembe kell venni.

Az e szakaszban megállapított kártérítési igény a tanviszony megszünésének napjától számított hat hónap alatt elévül.

104. § A tanviszonynak törvény, illetőleg szerződés szerint való megszünését, amennyiben a tanviszonyt nem az iparhatóság előtt bontották fel, az iparhatóságnak, a tanszerződés keltének és sorszámának közlésével, be kell jelenteni.

A tanviszony megszünését, ha az a 96. § 3. és 4. pontjaiban felsorolt okok valamelyike miatt következik be, a tanonc, illetőleg törvényes képviselője, minden más esetben a munkaadó köteles bejelenteni.

A tanviszony megszünését, ha a tanviszony a kikötött, illetőleg a 91. vagy 99. § alapján meghosszabbított tanidőnek kitöltésével nyer befejezést, annak bekövetkezése előtt két héttel, más esetekben a megszünést követő nyolc nap alatt kell bejelenteni.

A tanviszony megszünésének bejelentése alkalmával, amennyiben a tanonc e törvény értelmében segédi vizsgálatra bocsátható, a tanonc iskolai bizonyítványát is be kell mutatni.

Az iparhatóság a tanviszony megszünéséről szóló jelentésnek átvétele után megállapítja, segédi vizsgálatra bocsátható-e a tanonc és igenlő esetben nyomban intézkedik a tanonc képességeinek és az iparban szerzett gyakorlati szakismereteinek megvizsgálása iránt. A vizsgálatot lehetőleg a jelentés átvételét követő két héten belül kell megtartani. Ha a tanviszony a tanidőnek kitöltésével nyer befejezést, a segédi vizsgálatot a tanidő két utolsó hetében is meg lehet tartani.

A vizsgálatra a tanonc munkaadóját és ha a tanonc kiskorú, törvényes képviselőjét is meg kell hívni.

A vizsgálóbizottság a vizsgálat eredményéről az iparhatóságnak jelentést tesz.

105. § Az iparhatóság a munkaadó és a vizsgálóbizottság jelentése alapján a tanoncnak a tanviszony befejezéséről segédlevelet (bizonyítványt) ad, melybe fel kell venni:

1. a tanonc nevét, születési helyét, évét és a tanviszonyt megelőzőleg szerzett iskolai képzettségét;

2. a munkaadó nevét, illetőleg cégét, foglalkozását, az üzlet, műhely, illetőleg vállalat helyét, melyben a tanonc alkalmazásban volt;

3. a tanviszonyban eltöltött idő tartamát és az ipart, illetőleg foglalkozási kört, melyet a tanonc elsajátított;

4. a tanonc iskolalátogatására vonatkozó adatokat, a tanonciskola (tanonctanfolyam) megnevezését és az elért eredményt;

5. a segédi vizsgálat eredményét.

Az illetékes hatósági közeg a bizonyítványt a munkaadóval aláíratja és azt aláírásával, valamint a hatóság pecsétjével látja el.

106. § Azt, aki tanonc nem volt ugyan, de munkakönyvvel igazolja, hogy a 18. § harmadik bekezdésében megszabott gyakorlati időnek legalább négyötödén át szakbavágó munkát végzett, jelentkezése esetében az iparhatóság segédi vizsgálatra bocsátja.

Az iparhatóság a jelentkezőnek a vizsgáló bizottság jelentése alapján a vizsgálat sikeres letétele esetében segédlevelet (bizonyítványt) ad, melybe fel kell venni:

1. a jelentkező nevét, születési helyét, évét és a munkábaállás előtt szerzett iskolai képzettségét;

2. a szakbavágó munkával eltöltött idő tartamát és az ipart, illetőleg foglalkozási kört, melyben dolgozott;

3. a segédi vizsgálat eredményét.

A bizonyítványt a hatósági közeg aláírásával és a hatóság pecsétjével látja el.

107. § Abban az esetben, ha a tanonc az iskolában vagy a segédi vizsgálaton kellő eredményt nem mutat fel, az iparhatóság a segédlevelet kiállítja ugyan, de az önálló iparűzéshez megkívánt segédi szakbavágó gyakorlat tartamát legfeljebb két évvel meghosszabbítja. Az iparhatóság vonatkozó határozatát záradék alakjában a segédlevélbe felvenni köteles.

A segéd, aki a segédi vizsgálaton kellő eredményt nem mutatott fel, a segédi vizsgálatra hat hónap eltelte után újból jelentkezhetik. A segédi vizsgálat eredményes letétele esetében a segédnek az eredeti segédlevél bevonásával új segédlevelet kell kiállítani. Ennek a segédlevélnek kiállításával a segédi gyakorlat tartamát meghosszabbító iparhatósági határozat hatályát veszti.

108. § A segédi vizsgálatért díj vagy költség felszámításának helye nincs.

A segédlevél kiállításáért szedhető díjat a kereskedelemügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

109. § A tanoncvizsgáló bizottság szervezetét, megalakítását, működését, a vizsgálat tárgyát, színhelyét és menetét a kereskedelemügyi miniszter, az illető érdekképviseletek meghallgatása után, az egyes iparok természetének figyelembevételével rendelettel állapítja meg.

110. § Az iparhatóság a hatásköre területén foglalkoztatott tanoncokról nyilvántartást vezet.

Ebbe a nyilvántartásba fel kell venni:

1. a tanoncot foglalkoztató iparos családi és utónevét, lakását és foglalkozását;

2. a tanonc családi és utónevét, születésének helyét és idejét;

3. a tanonc iskolai képzettségét;

4. a tanszerződés keltét;

5. a tanviszony kezdetének időpontját;

6. a tanviszonyban beállott változásokat;

7. a tanviszony végének időpontját.

E nyilvántartás alapján az iparhatóság legalább négy héttel az iskolai év kezdete előtt a tényleg tanviszonyban álló tanoncok községenkint összeállított jegyzékét megküldi a községi előljáróságnak.

A jegyzék elküldése után munkába állított tanoncok családi és utónevét az iparhatóság az erről szóló jelentést (87. §) kézhezvétele, illetőleg a tanszerződés megkötése után azonnal közli a községi előljárósággal. Hasonlóképen azonnal közli azoknak a tanoncoknak családi- és utónevét is, akiknek tanviszonya a tanév folyamán megszünt.

111. § Annak, aki segédlevéllel igazolja, hogy a tanoncidejét befejezte, továbbá annak is, aki oly tanműhely, tanfolyam, ipari szakiskola stb. (20. §) elvégzését igazolja, amelynek bizonyítványa munkakönyv váltására jogosít, kérelmére munkakönyvet kell adni.

Aki tinzenkettedik életévét betöltötte, de tizennyolcadik életévét még el nem érte, az első bekezdésben említett esetektől eltekintve, csak képesítéshez nem kötött iparban leendő alkalmazásra nyerhet munkakönyvet.

Aki tizennyolcadik életévét betöltötte, amennyiben külön jogszabály másként nem rendelkezik, az 1884. évi XVII. törvénycikk, illetőleg a jelen törvény hatálya alá eső bármely munkakörben leendő alkalmazásra munkakönyvet nyerhet.

A második és harmadik bekezdés esetében a kért munkakönyvet ki kell adni.

VIII. FEJEZET

Tanonciskolák

112. § Minden község, amelyben az e törvény szerint tanonciskola látogatására köteles iparos (kereskedő) tanoncok száma a negyvenet eléri, a tanoncok oktatásáról tanonciskola felállítása által köteles gondoskodni.

Amennyiben valamely községben az iparos tanoncok és a kereskedő tanoncok száma külön-külön eléri a negyvenet, az illető község az iparos és a kereskedő tanoncok elkülönített oktatásáról köteles gondoskodni.

Amennyiben valamely községben a női iparos és kereskedő tanoncok számbavétele nélkül is megvan az előbbi bekezdésben megállapított létszám és a női iparos tanoncok vagy a női kereskedő tanoncok száma külön eléri a negyvenet, az illető község a női tanoncok elkülönített oktatásáról köteles gondoskodni.

Ha valamely községben az ugyanabban az iparcsoportban foglalkoztatott tanoncok száma eléri a negyvenet, ezek részére a tanonciskolában külön szakirányú oktatást kell nyujtani. Az egy iparcsoporthoz tartozó iparágakat a vallás- és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően rendelettel jelöli meg.

Az olyan község, amelyben az e törvény szerint tanonciskola látogatására köteles iparos (kereskedő) tanoncok száma a huszonötöt meghaladja, de a negyvenet el nem éri, a tanoncok oktatásáról külön tanonctanfolyam berendezése által köteles gondoskodni.

Az olyan községeket, amelyek egymástól két kilométernél távolabb nem esnek, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően arra kötelezheti, hogy a tanoncoknak e törvény értelmében való oktatásáról együttesen gondoskodjanak.

Az így létesített tanonciskolákat, illetőleg tanonctanfolyamokat akkor is fenn kell tartani, ha a tanoncok létszáma időlegesen az előző bekezdésekben említett számoknál alább száll és azok csak akkor szüntethetők meg, ha a tanoncok száma két egymást követő egész tanéven át az említettnél kisebb volt.

Oly községekre nézve, amelyekben a tanonciskola látogatására köteles iparos (kereskedő) tanoncok száma a huszonötöt meg nem haladja, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően rendelettel állapítja meg, hogy a tanoncok oktatásáról minő módon kell gondoskodni.

113. § Tanonciskolákat (tanonctanfolyamokat) (112. §) a községeken és az államon felül, az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek, ipari vagy kereskedelmi vállalatok tulajdonosai, valamint felekezetek is létesíthetnek, amennyiben erre a vallás- és közoktatásügyi minisztertől engedélyt kapnak. A tanonciskola (tanonctanfolyam) létesítésének és fenntartásának feltételeit, a tanoncok odautalt csoportjait, az esetleges beiratási és tandíjakat, az engedélyokmányban kell esetről-esetre szabályozni.

Amennyiben ipari vagy kereskedelmi érdekképviselet, vállalat vagy felekezet oly községben kíván tanonctanfolyamot, illetőleg tanonciskolát létesíteni, amelyben az alkalmazásban levő tanoncok száma az illető érdekkéviselethez, vállalathoz vagy felekezethez tartozó tanoncokat nem számítva, a huszonötöt meg nem haladja, a vallás- és közoktatásügyi miniszter az engedély megadását ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a létesíteni kívánt tanonctanfolyam, illetőleg tanonciskola látogatását a községben foglalkoztatott többi tanoncnak is lehetővé tegye.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően azoknak a vállalatoknak tulajdonosait, akik huszonötnél több tanoncot alkalmaznak, tanonctanfolyam, azokat pedig, akik negyvennél több tanoncot alkalmaznak, tanonciskola (112. §) létesítésére kötelezheti, ha az illető községben, ahol vállalatuk van, a tanoncoknak száma, saját tanoncaikat nem számítva, a huszonötöt nem haladja meg.

Ha valamely községben több tanonciskola (tanonctanfolyam) áll fenn, az iskolafenntartók meghallgatása után, az engedélyokmányok vonatkozó rendelkezéseinek figyelembevételével, az iparhatóság állapítja meg, hogy a tanoncok egyes csoportjai melyik iskolát (tanfolyamot) kötelesek látogatni.

Azt, hogy oly községekben, amelyekben valamely ipari vagy kereskedelmi érdekképviselet, valamely vállalat vagy valamely felekezet tart fenn, tanonciskolát vagy tanonctanfolyamot, a község maga ily iskola, illetőleg tanfolyam létesítésének kötelezettsége alól felmenthető-e, esetről-esetre a vallás- és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően állapítja meg.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter felhatalmazást nyer, hogy oly községekben, ahol ezt szükségesnek látja, a községek és az első bekezdésben említettek által létesített tanonciskolákat és tanonctanfolyamokat a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően állami kezelésbe vehesse át. Az átvétel módozatait az említett iskolák és tanfolyamok fenntartóinak meghallgatása után, a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

114. § A községek által létesített tanonciskolák (tanonctanfolyamok) fenntartására szolgálnak az 1884. évi XVII. törvénycikk, valamint a jelen törvény alapján befolyó ipardíjak, engedélydíjak és pénzbüntetések, úgyszintén a 121. § alapján befolyó pénzbírságok. A fennmaradó hiány fedezetéről a községek évi költségvetésük keretében kötelesek gondoskodni.

A községek, amennyiben a tanonciskolákat (tanonctanfolyamokat) rendes költségvetésük keretében nem tudják fenntartani, az azok fenntartásából felmerülő költségek fedezésére a községben kivetendő egyenes adók 2%-a erejéig, külön tanonciskolai pótadót kötelesek kivetni. Erre vonatkozó határozataik a belügyminiszternek a pénzügyminiszterrel egyetértő jóváhagyását igénylik.

Azok a községek, amelyek az általuk létesített és a törvényes követelményeknek megfelelően berendezett tanonciskolákat (tanonctanfolyamokat) az első és második bekezdésben említett bevételekből, ezek teljes kimerítése után sem tudják fenntartani, államsegélyért folyamodhatnak. Az államsegély mérvét és elnyerésének felvételeit a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel szabályozza.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter méltánylást érdemlő esetekben a községek és az érdekképviseletek által létesíteni kívánt tanonciskolák (tanonctanfolyamok) felszerelésére is engedélyezhet államsegélyt.

115. § Ha az állam vagy valamely érdekképviselet oly tanonciskolát (tanonctanfolyamot) tart fenn, amelyet a községben levő összes tanoncok látogatnak és maga a község nem tart fenn tanonciskolát (tanonctanfolyamot), a 114. §-ban említett ipardíjakat, engedélydíjakat, pénzbüntetéseket és pénzbírságokat az állam, illetőleg az érdekképviselet által fenntartott tanonciskola (tanonctanfolyam) költségeinek fedezésére kell fordítani. Az állam az általa fenntartott tanonciskola (tanonctanfolyam) céljára az illető községben kivetett tanonciskolai pótadóból befolyó összeget is felhasználhatja. Ha az illető községben csak valamely érdekképviselet, vállalat vagy felekezet tart fenn oly tanonciskolát (tanonctanfolyamot), melyet a községben levő összes tanoncok látogatnak, kérelmére a vallás- és közoktatásügyi miniszter kötelezheti az illető községet, hogy az iskola (tanfolyam) fenntartási költségeit oly arányban viselje, aminő arányban van az illető érdekképviselethez, vállalathoz, illetőleg felekezethez nem tartozó tanoncok száma a tanonciskolába, illetőleg tanonctanfolyamra járó összes tanoncok számával.

Ha valamely községben több tanonciskola (tanonctanfolyam) áll fenn, az ipardíjakból, az engedélydíjakból, a pénzbüntetésekből és a pénzbírásgokból befolyó összeget az állam, a község és az érdekképviseletek által létesített iskolák (tanfolyamok) között látogatottságuk arányában kell felosztani.

A tanonciskolákat (tanonctanfolyamokat) lehetőleg külön épületben, ilyennek hiányában az illető községben fennálló más iskola helyiségeiben kell elhelyezni.

116. § Az állam és a községek által fenntartott tanonciskolákban (tanonctanfolyamokon) beiratási díjat, tandíjat nem lehet szedni. Más iskolafenntartók az engedélyokmányokban megállapított beiratási és tandíjakat szedhetik.

A tanoncok tanszereiről a munkaadó köteles gondoskodni (85. §).

A tanonciskola (tanonctanfolyam) vezetősége a tanoncokat a szükséges tanszerekkel elláthatja. Ebben az esetben a tanonc munkaadója a tanszerek tényleges beszerzési költségeit megtéríteni köteles. Az iskola (tanfolyam) vezetőségének ebből származó követelését közadók módjára lehet behajtani. Arra nézve, hogy a munkaadó ezeknek a költségeknek megfizetését kivánhatja-e a tanonctól, illetőleg ha az kiskorú, annak törvényes képviselőjétől, a tanszerződés (85. §) rendelkezései irányadók.

117. § A tanonciskolákban (tanonctanfolyamokon) a tanév tíz hónapig tart. A tanítás ideje heti kilenc óra, ebből hetenkint egy órát a hit- és erkölcstan tanítására kell fordítani.

Idényhez kötött iparokban az évi szorgalmi időt a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően adott engedélyével a tízhónapos tanévnek megfelelő számú tanóra megtartásával tíz hónapnál rövidebb, de legalább négyhavi időtartamra össze lehet vonni.

Tanítani csak köznapokon lehet és pedig a tanítás esti hat óra után nem terjedhet. Rendkívüli körülmények fennforgása esetében azonban a vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanonciskolai felügyelőbizottságnak előterjesztése alapján megengedheti, hogy a tanítás esti hét óráig terjedjen.

Az iskola látogatására szükséges időt a gyermek- és fiatalkorú tanoncok napi munkaidejébe be kell számítani.

Egy napon öt tanóránál többet és két tanóránál kevesebbet nem lehet tartani. Amennyiben egy napra három tanóránál több nem esik, a tanórákat egyfolytában kell tartani.

118. § A tanonciskolák (tanonctanfolyamok) szervezetét, tantervét, elhelyezését, a tanerők minősítését és alkalmazásuknak feltételeit a vallás- és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően rendelettel állapítja meg.

119. § Minden községben, amelyben tanonciskola (tanonctanfolyam) áll fenn, a helyi felügyelet gyakorlására tanonciskolai felügyelőbizottságot kell szervezni, melyben képviseletet nyernek az iparhatóság, az ipartestület, a tanügyi hatóság, a község és az iskolafenntartók.

Ennek a bizottságnak szervezetét és hatáskörét a vallás- és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően rendelettel állapítja meg.

120. § A tanonciskolák (tanonctanfolyamok) a vallás- és közoktatásügyi miniszter fönhatósága alatt állanak.

A tanoncoktatás felett a felügyelet ellátásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően szakközegei útján gondoskodik, akiknek hatáskörét és szolgálati teendőit rendelettel állapítja meg.

121. § A vallás- és közoktatásügyi miniszter az engedélyokirat rendelkezései ellen elkövetett visszaélés esetében az illető tanonciskola (tanonctanfolyam) fenntartóját, illetőleg felelős vezetőjét hatszáz koronáig terjedhető és közigazgatási úton, a közadók módjára behajtható pénzbírsággal büntetheti, visszaesés esetében pedig az engedélyt elvonhatja.

Azt, aki engedély nélkül nyit tanonciskolát (tanonctanfolyamot), az iparhatóság hatszáz koronáig terjedhető és közigazgatási úton, közadó módjára behajtható pénzbírsággal bünteti és ezenfelül az engedély nélkül nyitott tanonciskola (tanonctanfolyam) beszüntetése iránt is intézkedik.

122. § A tanonciskolát (tanonctanfolyamot) fenn nem tartó községekben befolyó ipardíjakat, engedélydíjakat, pénzbüntetéseket és pénzbírságokat (114. §) a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésében a rendes bevételek közt erre a célra nyitandó külön rovaton kell bevételezni.

A kereskedelemügyi miniszter kezelése alatt álló országos tanonciskolai alapot meg kell szüntetni. Megszüntetése iránt a kereskedelemügyi miniszter a vallás- és közoktatásügyi és pénzügyi miniszterekkel egyetértően intézkedik.

123. § Az 1884. évi XVII. törvénycikk alapján létesített tanonciskolákat a jelen törvény alapján két éven belül át kell szervezni.

Az e törvény életbelépése idején már fennálló magán tanonciskolák (tanonctanfolyamok) fenntartói a 113. §-ban megszabott engedélyt a törvény életbelépésétől számított hat hónap alatt megszerezni kötelesek.

124. § A javítóintézetekkel és gyógypedagógiai intézetekkel kapcsolatos tanoncoktatás ügyét a vallás- és közoktatásügyi, kereskedelemügyi és igazságügyi miniszterek az e törvényben foglalt elvek alapján rendelettel egyetértően szabályozzák.

III. RÉSZ

Büntető és vegyes rendelkezések

IX. FEJEZET

Büntető rendelkezések

125. § Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó:

1. aki a tanonc alkalmazásba vételét a megszabott időn belül az iparhatóságnak be nem jelenti (87. §);

2. aki a tanonc mulasztását, illetőleg a mulasztott tanidő pótlásának tartamát a megszabott időn belül az iparhatóságnak be nem jelenti (91. §);

3. aki a tanviszonynak megszüntetését a megszabott időben az iparhatóságnak be nem jelenti (104. §).

Az előbbi bekezdés alá eső kihágás büntetése négyszáz koronáig terjedhető pénzbüntetés, ha azt olyan egyén követte el, aki ily kihágás miatt jogerős ítélettel már meg volt büntetve és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el.

126. § Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és négyszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:

1. aki a 4., 7-9. §-okban, a 15. § második, a 39. § negyedik bekezdésében, a 42. § utolsó bekezdésében, a 43. §-ban, a 45. § első, a 46. § második bekezdésében, a 47., 49. és 52. §-ban, az 54., 55. és 56. §-ban, a 60. § első bekezdésében megállapított kötelességek vagy tilalmak valamelyike ellen vét;

2. az a kéményseprő, aki a 64. § első bekezdésében felállított tilalom ellenére a részére kijelölt munkakerületen kívül végez kéményseprőmunkát.

Az előbbi bekezdés alá eső kihágás büntetése hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetés, ha azt olyan egyén követte el, aki ily kihágás miatt jogerős ítélettel már meg volt büntetve és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el.

127. § Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:

1. aki e törvény rendelkezései ellenére valamely ipar gyakorlását megkezdi, vagy valamely ipart önállóan űz;

2. aki e törvény rendelkezései ellenére fióküzletet nyit;

3. aki iparűzési jogának elvonása vagy megszünése után iparát folytatja;

4. aki a hatóság által láttamozott vagy megállapított árt, illetőleg a felekkel szemben felszámítható, hatóságilag láttamozott vagy megállapított díjakat üzlethelyiségében ki nem függeszti, vagy azoknál magasabbakat számít fel vagy szed be (61. §).

Az előbbi bekezdés alá eső kihágás büntetése tizenöt napig terjedhető elzárás és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetés, ha azt olyan egyén követte el, aki ily kihágás miatt jogerős ítélettel már meg volt büntetve és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el.

128. § Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó:

1. aki e törvényben a foglalkoztatásra nézve megállapított alsó korhatárnál fiatalabb gyermeket (74. §) foglalkoztat;

2. aki tanoncot e törvény rendelkezései ellenére tanszerződés (87. §), illetőleg a 76. § utolsó bekezdésében említett szülői nyilatkozat nélkül tart;

3. aki az e törvényben foglalt tilalom ellenére (7. § második, 8. § utolsó bekezdése, 79., 81. és 82. §) tanoncot tart;

4. aki a tanonccal szemben fennálló, e törvényben megállapított kötelességek valamelyike ellen vét (92-95. §);

5. aki a 78. § ellenére gyermeket vagy fiatalkorút képesítéshez kötött iparban tanszerződés nélkül alkalmaz;

6. aki a 81. § utolsó bekezdésében foglalt tilalom ellenére kiskorú női tanoncnak lakást vagy ellátást ad.

Az előbbi bekezdés alá eső kihágás büntetése tizenöt napig terjedhető elzárás és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetés, ha azt olyan egyén követte el, aki ily kihágás miatt jogerős ítélettel már meg volt büntetve és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el.

Azt a munkaadót, aki a jelen szakasz alá eső cselekményt az emiatt reá kiszabott büntetés kiállításától számított két éven belül ismételten elköveti, az eset körülményeihez képest gyermekeknek és fiatalkorúaknak, vagy az alkalmazottak ily csoportjai közül egyiknek vagy másiknak foglalkoztatásától legfeljebb két évig terjedő időre el lehet tiltani.

129. § A 128. § 1-6. pontjai alapján a pénzbüntetést a kihágás által érintett minden egyes alkalmazott tekintetében külön kell megállapítani. Egy rendőri büntető eljárásból folyólag azonban a pénzbüntetés összege ez alapon sem lehet kétezer koronánál magasabb.

A 125-128. §-ok alá eső kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik.

A 94. §-ba ütköző kihágások ügyében a tanonciskola (tanonctanfolyam) vezetője a tanoncoktatáshoz fűződő közérdeket mint szakképviselő képviselheti.

130. § Ha a 125-128. §-ok alá eső valamely kihágást az üzlettulajdonos elhatározásából alkalmazott üzletvezető (10. § harmadik bekezdés) követte el és az üzlettulajdonost felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, az üzlettulajdonos kihágás miatt az említett szakaszok értelmében büntetendő.

A jelen szakasz alapján nem büntethető az, aki a cselekmény elkövetését rendes gondossággal sem előzhette meg.

X. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

131. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértően a jelen törvény határozmányainak és nevezetesen a 37. és 38. §-okban foglalt határozmányoknak is a szükséghez képest való alkalmazása mellett, rendelettel állapíthassa meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a Pénzintézeti Központ és az Országos Központi Hitelszövetkezet tagjain kívül mások a bank- és pénzváltó-üzlettel foglalkozhatnak.

132. § Az ipari képesítéssel kapcsolatos kérdésekben az ipartestületeket mindenkor meg kell hallgatni.

133. § Ott, ahol ipartestület van, a képesítéshez kötött ipart űző iparosok és tanoncaik tekintetében a VII. fejezet szerint a tanviszonyból folyó iparhatósági teendőket, a 82., 87. és 99. §-ban említettek kivételével, az ipartestület előljárósága végzi, az előírt jelentéseket pedig az elsőfokú iparhatóság helyett az ipartestülethez kell intézni.

Az ipartestület előljáróságának bármely ténye vagy határozata ellen az iparos, valamint a tanonc, illetőleg törvényes képviselője tizenöt nap alatt akár az ipartestületnél, akár az elsőfokú iparhatóságnál élőszóval vagy írásban kifogást emelhet.

Amennyiben az iparos vagy a tanonc, illetőleg törvényes képviselője az ipartestületnél emel kifogást, az ipartestület az ügyre vonatkozó iratokat jelentés kiséretében azonnal az elsőfokú iparhatóság elé terjeszteni köteles.

Amennyiben az iparos vagy a tanonc, illetőleg törvényes képviselője az elsőfokú iparhatóság előtt emel kifogást, ez az ipartestületet a vonatkozó iratok beterjesztésére és jelentéstételre hívja fel.

Az elsőfokú iparhatóság mind a harmadik, mind a negyedik bekezdés esetében a tényállás megállapítása után elsőfokú határozatot hoz és arról a feleket, valamint az ipartestületet fellebbezési jogukra való figyelmeztetéssel értesíti.

134. § A kereskedelemügyi miniszter az ipartestületeket a 133. § első bekezdésében, valamint az 1884. évi XVII. törvénycikk 127. §-ának első bekezdésében említett teendők végzésének kötelezettsége alól kérelmükre felmentheti, azokat az ipartestületeket pedig, amelyek az említett teendőket kellőképen ellátni nem tudják, vagy amelyek terhére az említett teendők elvégzése körül mulasztás nyer megállapítást, kérelmük nélkül is felmenti és az említett teendők végzését az elsőfokú iparhatóság hatáskörébe utalja.

135. § E törvény életbeléptével az 1884. évi XVII. törvénycikkbe iktatott ipartörvény 1-24., 40., 41. §, 42. §-ának harmadik és negyedik bekezdése, 44-49., 56., 59-63., 66-87., 101. §-ai, 115. §-ának első és második bekezdése, 155. §-a, 156. §-ának a) pontja, 157. §-ának a) pontja, valamint 160. §-a a tanoncokra vonatkozó részében, 158. §-ának a) pontja, végül 167-174. §-ai hatályon kívül helyeztetnek.

136. § Az 1884. évi XVII. törvénycikkbe iktatott ipartörvény alapján adott miniszteri rendeleteknek, valamint az idézett törvény alapján alkotott szabályrendeleteknek mindazok a rendelkezései, amelyek a jelen törvény rendelkezéseivel ellentétben nincsenek, mindaddig hatályban maradnak, amíg eltérő újabb rendelkezés következtében hatályukat nem vesztik.

137. § E törvény életbelépésének napját a kereskedelemügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg állapítja meg.

E törvényt a kereskedelemügyi miniszter, azokban a részeiben, amelyek a belügyminiszter, a vallás- és közoktatásügyi, a földmívelésügyi, a pénzügyi, a honvédelmi és a népjóléti és munkaügyi miniszter hatáskörét érintik, az érdekelt miniszterekkel egyetértően hajtja végre.


  Vissza az oldal tetejére