Az 1921:XXXIII. törvénycikkbe becikkelyezett békeszerződésnek az ország határaira, nemkülönben a hajózásra vonatkozó rendelkezései, továbbá a 120. Cikkében foglalt az a feljogosítás, amely szerint Magyarország a folyamrendőri szolgálat céljaira felderítő naszádokat tarthat, szükségessé tették, hogy a folyamrendészet egyes teendőinek ellátására külön szervezet állittassék fel.
Ez okból a m. kir. minisztérium az 1920. évi I. tc. 10. §-ában foglalt felhatalmazás alapján 1921. évi február hó 12-én 1.053/1921. M. E. szám alatt kelt s a Budapesti Közlöny 1921. évi február hó 13-án kiadott 35. számában kihirdetett rendeletével m. kir. folyamőrséget állított fel, amelynek a rendeletben megállapított egyes kivételekkel hatáskörébe utalta a folyamrendészet körében felmerülő közbiztonsági és igazgatási tennivalók ellátását. A 4.681/1919. M. E. számú rendelettel már előbb megszervezett állami révkapitányság a folyamőrség keretébe vonatott be.
A folyamőrség szervezete és hatásköre azonban még további kiépítést igényel, különös figyelemmel arra, hogy a folyamrendészeti tennivalók jelenleg több szerv közt oszlanak meg, s legfelsőbb fokon is több miniszter ügykörébe tartoznak.
A kérdés egészének tüzetes törvényhozási szabályozását ezidő szerint az akadályozza, hogy a békeszerződés következményeképen a folyamrendészet szabályai a közel jövőben változni fognak s hogy a békeszerződés 107. és 120. Cikkei értelmében a folyamőrség is olyan intézmény, amely létszáma, felszerelése s az ezekkel kapcsolatos viszonyai tekintetében szövetségközi ellenőrzés alá esik.
A Szövetséges és Társult Főhatalmakat megillető döntés jogán a hadihajózási szövetségközi ellenőrző bizottság, majd a katonai ellenőrző bizottság közölték azokat a kívánságokat, amelyeknek már most törvénybe való foglalását szorgalmazzák, s amelyek teljesítése elől jelenlegi helyzetünkben kitérni nem lehet.
Ez okból kell előterjesztenem ezt a törvényjavaslatot, amely túlnyomórészt csak a már jelzett kívánságoknak megfelelő s a folyamrendőrség fejlesztését korlátozó rendelkezéseket foglalja magában. A szervezésre és hatáskör megállapítására csupán felhatalmazást foglal magában a m. kir. minisztérium részére, hogy rendelettel intézkedhessék, s hogy az egyes folyamrendészeti teendők ellátására elsőfokú hatóság jellegével bíró m. kir. révkapitányságokat, s másodfokú hatóság jellegével bíró m. kir. révfőkapitányságokat állíthasson fel, s ezeket a szükséghez képest a kihágási biráskodás jogával is felruházhassa.
A már említett 1.063/1921. M. E. számú rendelet 2. §-ának rendelkezéseitől eltérően kívánatosnak látszik ugyanis, hogy a másodfokú hatóság teendőit a belügyminisztérium megfelelő osztályába beolvadó m. kir. folyamrendészeti hatóság helyett a m. kir. révfőkapitányság lássa el, s hogy a különös szakértelmet igénylő hajózási kihágásokban a folyamrendészet külön hatóságai bíráskodhassanak.
Ezidőszerint ezek a kihágások a közigazgatási hatóságok, illetve a rendőrhatóságok mint rendőri büntető bíróságok elé tartoznak, azonban előzetesen mindig szakvéleményeket kell beszerezniök, ami nem csak az ügymenet gyorsaságát hátráltatja, de igen gyakran a kihágások megtorlásának lehetőségét is meghiúsítja.
A törvényjavaslat 1. §-ában foglalt idevágó rendelkezés, illetve felhatalmazás kivételével a többi szakasz kizárólag olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek a békeszerződésből erednek s az annak alapján felállított korlátozásokat foglalják magukban.
Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a m. kir. folyamőrség szervezéséről, létszámának, kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról szóló törvényjavaslatot a felsorolt indokokra és a békeszerződésből folyó kötelezettségekre, valamint az utóbbi végrehajtása során támasztott, de a jelenlegi viszonyok közt el nem utasítható kívánságokra való tekintettel elfogadni méltóztassék.
