1922. évi XIX. törvénycikk

nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetükről * 

1. § Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem és annak Tanácsa.

Nemzeti nagy közgyűjteményeink úgymint

1. a Magyar Királyi Országos Levéltár;

2. a Magyar Nemzeti Múzeum közös címébe foglalt a) Országos Széchenyi-könyvtár, b) érem- és régiségtár, c) állattár, d) növénytár, e) ásvány- és őslénytár, f) néprajziak tára;

3. az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum;

4. az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és

5. a budapesti királyi magyar Pázmány Péter tudományegyetem könyvtára (ez utóbbi csak a 10. §-ban megjelölt felvétel bekövetkezése esetén) egy különálló önkormányzati testet alkotnak, mely az Országos Magyar Gyűjteményegyetem nevét viseli s a következő szakaszokban meghatározott önkormányzati jogait az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsa által gyakorolja. Az így létrejövő jogi személyiség adományokat és hagyományokat is elfogadhat.

Az intézetnek ez a jogi helyzete személyzetüknek állami alkalmazotti mivoltát nem érinti.

2. § A Tanács szervezete.

A Tanács áll

1. az intézetek első tisztviselőiből és a Nemzeti Múzeum osztályainak [1. § 2. a)-f) pont] vezetőiből, akik a Tanácsnak hivatalból tagjai;

2. a vallás- és közoktatásügyi miniszter által öt évre meghívott összesen tíz egyetemi vagy műegyetemi tanárból;

3. a vallás- és közoktatásügyi miniszter által öt évre meghívott öt, lehetőleg olyan műértőből, aki az intézeteknek nagyobb értéket adományozott.

A Tanácsban alakulása és a munkálatok megindulása idején a vallás- és közoktatásügyi miniszter elnököl, utóbb a Tanács jelölése alapján öt évről öt évre elnököt nevez ki. Az elnököt akadályoztatása esetén az alelnök helyettesíti, aki a folyó ügyvitelt is ellátja. Az alelnöki tisztet az intézetek első tisztviselői az 1. § sorrendjében kétévenkint váltakozva töltik be. A Tanács titkárait a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeli ki.

A Tanács teljes ülésben jelöli saját elnökét és meghívás alá eső tagjait (3. § 1. pont) és állást foglal általános elvi könyvtári, levéltári és muzeális kérdésekben; egyébként szaktanácsban vagy igazgatótanácsban jár el. A 3. § 2. és 5-7. pontjaiban felsorolt esetekben (az 5. § harmadik bekezdésében megjelölt esetek kivételével) ötös szaktanácsot kell alakítani, mely az elnökön kívül két intézeti tudományos tisztviselőből és két más tagból áll és pedig a) az érdekelt intézet első tisztviselőjéből, b) ha a Nemzeti Múzeumot érdeklő ügyről van szó, ez intézet érdekelt osztályának vezetőjéből, ha pedig más intézetről, akkor a rokon intézet első tisztviselőjéből és c) a művészeti gyűjteményeknél (ideértve a Nemzeti Múzeum régiségtárát is) a szakmájánál fogva legközelebbről érdekelt tanárból és egy műértőből, a többi intézetnél a szakmájánál fogva legközelebbről érdekelt két tanárból. Az intézetek első tisztviselőit személyi kérdésekben a szaktanácsnak saját intézetükre vonatkozó határozatával szemben vétójog illeti meg. A 3. § 3., 4. és 8-13. pontjaiban felsorolt esetekben pedig igazgatótanács ül össze, amely az elnökön kívül az intézetek első tisztviselőiből s ugyanannyi tanárból és műértőből alakul úgy, hogy a tanárok száma a műértők számát legalább eggyel meghaladja.

A Tanács szervezetének és eljárásának részleteit szervezeti szabályzat rendezi (3. § 8. pont és 11. § III. pont), mely azt is megállapítja, hogy érdekeltség esetén az érdekelt tanácstag helyettesítéséről miként történik gondoskodás.

3. § A Tanács hatásköre.

A Tanács

1. jelöli saját elnökét és meghívás alá eső tagjait (2. § 2. és 3. pont);

2. jelöli az intézetek tudományos és közigazgatási tisztviselőit és a tudományos segédszemélyzet tagjait (4. § 1., 2. és 3. pontjai) úgy a kezdő állások betöltésénél, mint a magasabb állásra való kinevezésnél;

3. megállapítja a tudományos tisztviselői kar tagjaira nézve a meddőséget és a megférhetetlenséget (7. §);

4. előterjesztést tesz a korhatárt betöltött tudományos tisztviselőinek állásában megtartása iránt (8. §);

5. az intézetek gyűjtési körének megállapítása és tisztázása által biztosítja azok zavartalan, harmonikus együttműködését; gondoskodik róla, hogy a könyvtári, levéltári és múzeális anyag a megállapított gyűjtési szempontoknak megfelelő helyére kerüljön. A gyűjtési terület megállapításának és az anyag áthelyezésének kérdésében hozott határozatot a határozat keltétől számított tíz éven belül csak mindkét érdekelt intézet első tisztviselőjének együtt kívánságára lehet újra tárgyalás alá venni:

6. tárgyalja és véleményezi az intézetek anyagának eladás, aukció vagy csere útján való elidegenítésére vonatkozó terveket, melyeket ellenző többség esetén tiltakozó felirattal terjeszt döntés végett a vallás- és közoktatásügyi miniszter elé;

7. megállapítja az ásatások, továbbá a természettudományi és néprajzi gyűjtések rendszeres tervét és gondoskodik a programmnak fokozatos végrehajtásáról;

8. saját maga és a fennhatósága alatt álló nagy közgyűjtemények (1. § 1-5. pont) számára a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásával szervezeti és ügyviteli szabályrendeleteket alkot, melyeknél az intézetek különböző természete által megkívánt eltérések figyelembevételével lehető egyöntetűségre kell törekedni. Nagy közgyűjteményeinknél új osztályt létesíteni és meglevő összevonni vagy megszüntetni csak szervezeti szabályrendelettel lehet;

9. tárgyalja az intézetek vezetősége által összeállított költségvetéseket és zárószámadásokat, valamint az intézetek működéséről szerkesztett évi jelentéseket és azokat véleményes jelentéssel a vallás- és közoktatásügyi miniszter elé terjeszti. Az adományokból és hagyományokból befolyó összegek felhasználása tekintetében ellenben a Tanács saját hatáskörében határoz s e részben a vallás- és közoktatásügyi minisztert csak a felügyelet joga illeti meg;

10. képviseli az önkormányzati testet (1. §) és nevében jogügyleteket köt;

11. igyekszik a társadalom érdeklődését nemzeti nagy közgyűjteményeink iránt felkelteni, ébrentartani és a közönséget áldozatkészségre indítani. Az így gyűjtött anyagi eszközöket a Tanács alapszerűleg kezeli és gondoskodás tervszerű felhasználásukról. E mellett szervezeti szabályzatukban az egyes intézetek is felhatalmazást nyerhetnek külön alap létesítésére, melybe úgy a gyűjteményeik gyarapítására szolgáló állami javadalmazások, mint magánosok részéről kifejezetten az illető intézetnek juttatott adományok és hagyományok rendeltetésszerű felhasználásra beutalandók;

12. tárgyalja és szükség esetén a kívánatos tervszerű egységesség és teljesség szempontjából irányítja az intézeteknek külföldi folyóiratok és könyvek beszerzésére irányuló csere-akcióját;

13. véleményt mond azokban a könyvtári, levéltári és muzeális kérdésekben, melyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter elé terjeszt;

14. eljár mindazokban az ügyekben, melyeket a szervezeti szabályzatok (3. § 8. pont és 11. § III. pont) hatáskörébe utalnak. Ily esetekben a szervezeti szabályzatban is meg kell állapítani, hogy az illető ügy szak- vagy igazgatótanácsban tárgyalandó-e.

4. § Az intézetek személyzete és ennek elméleti minősítése.

Az intézet személyzete áll

1. a tudományos tisztviselői karból,

2. a tudományos és műszaki segédszemélyzetből,

3. a közigazgatási személyzetből.

A tudományos tisztviselői kar elméleti minősítése rendszerint a bölcsészeti doktorátus. Minősít továbbá bármely egyetemi doktorátus vagy műegyetemi mérnöki oklevél is. A tudományos tisztviselői karban mindössze legfeljebb tíz állásra alkalmazhatók azonban olyan doktorátussal vagy mérnöki oklevéllel nem bíró egyének is, akik hivatottságukat kiváló irodalmi vagy gyakorlati működéssel igazolták, ha a jelölő szaktanács egyhangúan vagy legalább négy szavazattal jelöli őket kinevezésre A tudományos tisztviselői állásokra a kinevezés a VIII. fizetési osztállyal kezdődik.

A tudományos és műszaki segédszemélyzetbe azokat kell sorolni, akik az egyes intézeteknél szükséges különleges technikai szakismerettel bírnak, mint a restaurátor, a gipszöntő, a konzervátor, a fényképész, a mechanikus stb. E személyzet esetleges elméleti minősítését a szervezeti szabályzatok rendezik (3. § 8. pont és 11. § III. pont).

A közigazgatási személyzet minősítésére nézve az állami alkalmazottakra érvényes általános szabályok irányadók.

Az intézetek személyzete az 1-3. pontban felsorolt három csoportban külön-külön összlétszámot alkot. Az alkalmazottakat az egyes intézetekhez a Tanács rendszeres előterjesztésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter osztja be és számukra kül- és belföldön tudományos megbízásokat is adhat.

5. § A jelölés és a kinevezés.

A jelölést kezdő állások betöltésénél pályázati előzi meg, melyet a Tanács elnöke ír ki.

A jelölés előadmány alapján történik. Az előadói tisztet az érdekelt intézet első tisztviselője, kezdő állások betöltésénél kívüle még a szakmájánál fogva legközelebbről érdekelt tanár látja el.

A jelölést a tudományos és a közigazgatási tisztviselői karra és a tudományos és műszaki segédszemélyzetre nézve a szaktanács eszközli (a 2. § utolsóelőtti bekezdése és a 3. § 2. pontja, a 4. § 1., 2. és 3. pontja) az intézetek első tisztviselőinek és a Nemzeti Múzeum osztályai vezetőinek kivételével, kikre nézve a jelölés az igazgatótanács hatáskörébe tartozik.

A kinevezés, illetve a kinevezésre való előterjesztés joga a vallás- és közoktatásügyi minisztert illeti, aki azonban csak a Tanács által jelölt egyént nevezhet ki vagy hozhat javaslatba, egyébként csak a visszautasítás joga illeti meg. Ha azonban az intézet első tisztviselőjét megillető vétójognak másodízben történt alkalmazása következtében jelölés nem jöhetett létre, az illető állásra nézve a kinevezés, illetve az előterjesztéstétel teljes joga a vallás- és közoktatásügyi miniszterre háramlik.

Az egyéb közigazgatási alkalmazottakat ellenben az intézet első tisztviselőjének előterjesztésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Tanács közbejötte nélkül nevezi ki.

6. § A könyvtárnoki, levéltárnoki és múzeumi tisztviselői gyakorlati tanfolyam és szakvizsga.

A 4. §-ban szabályozott elméleti minősítésen felül a könyvtárnoki, levéltárnoki és múzeumi tudományos tisztviselői szakképzés és gyakorlati minősítés rendezése végett a vallás- és közoktatásügyi miniszter az intézetek személyzetének és gyűjteményeinek felhasználásával, továbbá az intézet kötelékén kívül álló szakemberek bevonásával gyakorlati tanfolyamot szervezhet és szakvizsgálatot rendszeresíthet. A törvény életbelépte előtt három évvel s azután alkalmazott tudományos tisztviselők kötelesek a tanfolyamot látogatni és a záróvizsgát, mely egyben gyakorlati szakvizsga, sikeresen letenni. Aki e kötelességnek két év alatt nem felel meg, a szolgálatból elbocsátandó.

A tudományos és műszaki segédszemélyzet gyakorlati kiképzésének ügyét a szervezeti szabályzatok (3. § 8. pont és 11. § III. pont) rendezik.

7. § A meddőség és megférhetetlenség.

Meddőnek tekintendő az a tisztviselő, aki a gondjaira bízott gyűjtemény anyagának könyvtári, levéltári, illetve muzeális és tudományos feldolgozása terén huzamosabb időn át nem fejt ki eredményes tevékenységet.

Megférhetetlennek kell tekinteni azt, aki valamely intézet belbékéjét olyan mértékben bontja meg, hogy a társaival való eredményes együttműködést ezzel lehetetlenné teszi.

Ha a Tanács valakire nézve a meddőséget, illetve a megférhetetlenséget megállapítja, szabályszerű elbánásban részesítése iránt a vallás- és közoktatásügyi miniszternek előterjesztést tesz.

8. § A korhatár.

Meddőség és megférhetetlenség eseteit kivéve az intézetek tudományos tisztviselői hivatalból csakis 70. életévük betöltésével nyugdíjazhatók. Jogában áll azonban a miniszternek a Tanács előterjesztésére a magyar tudományosság kimagasló alakjait 70. életévük betöltése után is állásukban megtartani, de az ily tisztviselők számfelettivé válnak és állásuk betölthető.

9. § Az Országos Levéltár.

Az Országos Levéltár tudományos intézet, melynek hivatása, hogy

1. levéltári anyagát szakszerűen őrizze, gondozza, rendezze és gyarapítsa, rendszeresen tanulmányozza, tudományosan ismertesse és kiadja, a tudományos kutatásokat végző feleknek erre az engedélyt megadja s őket szakszerű útbaigazításokkal ellássa;

2. a történelmi megvilágítást igénylő kérdésekben a magyar államnak tudományos szakvéleményeket adjon;

3. nemességi ügyekben szakvéleményt adjon;

4. az ott őrzött iratokról hiteles másolatot készítsen.

Az állami főbb hatóságoknak és hivataloknak iratait, melyek 32 évesek és ennél régibb keletűek, az 1. pontban felsorolt levéltári anyag között leendő további megőrzés végett át kell adni az Országos Levéltárnak. Az átadásnak és a szükségessé váló selejtezésnek módozatait az Országos Levéltár meghallgatása után a minisztérium külön rendelettel szabályozza.

A 2. pontban felsorolt tudományos szakvéleményt az Országos Levéltártól csak a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetítésével lehet kérni. Ha a tudományos szakvélemény szükségessége tekintetében a vallás- és közoktatásügyi és más érdekelt miniszter között nézeteltérés merül fel, a minisztertanács határoz.

A 3. és 4. pontban felsorolt tennivalókat az Országos Levéltár a vallás- és közoktatásügyi miniszter által rendeleti úton megállapítandó díjak lefizetése ellenében látja el. Az ekként befolyó összegek az Országos Levéltári Alapba utalandók, mely az Országos Levéltár tudományos feladataira fordítandó (3. § 11. pont).

10. § Jogfenntartás a budapesti tudományegyetem javára.

E törvény a budapesti királyi magyar Pázmány Péter tudományegyetem könyvtárára nézve csak abban az esetben nyer alkalmazást, ha ehhez az egyetem hozzájárul. Ha ez alapon az Egyetemi Könyvtár a Tanács fennhatósága alá helyeztetik (1. § 5. pont), ez a körülmény a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemnek a könyvtárhoz való egyéb jogait nem érinti.

11. § Vegyes és átmeneti rendelkezések.

I. Az Országos Levéltár, a Nemzeti Múzeum és az Egyetemi Könyvtár által az őrizetükben levő iratokról kiállított másolatok hiteles másolatok természetével bírnak.

II. Ha valaki az Országos Magyar Gyűjteményegyetem tudományos tisztviselői karába a Magyar Történelmi Társulat Bécsi Tudományos Intézetétől vagy a Római Magyar Történeti Intézettől neveztetik ki, amely intézeteknél töltött idő az 1912:LXV. törvénycikk határozmányai szerint beszámításra nem alkalmas, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával az illető részére a kinevezéskor biztosíthatja azt, hogy a főiskolai képzettség megszerzésétől a fentemlített tudományos tisztviselői karba történt kineveztetésig eltelt idő vagy annak egy meghatározott része az ellátás megállapításánál az 1912:LXV. törvénycikk értelmében beszámítható szolgálati időhöz hozzá fog számíttatni. A jelen szakasz alapján hozzászámítható időnek tartamát a polgári időszámítás szerint kell meghatározni és az tíz évet meg nem haladhat.

III. Az első szervezéskor a Tanácsnak tanár és műértő tagjait (2. § 2. és 3. pontja) a vallás- és közoktatásügyi miniszter előzetes jelölés nélkül hívja meg s első alkalommal a Tanács szervezeti és ügyviteli szabályzatát is rendeleti úton maga állapítja meg (3. § 8. pont).

IV. Ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Tanács munkálatainak megindulása után a Tanács elnökségétől visszavonul (2. § második bekezdése), az elnököt a Tanács előterjesztésére az első öt évi időkör hátralevő részére nevezi ki.

V. E törvény életbeléptétől számított öt év alatt a tudományos tisztviselői karba való kinevezésre minősít a középiskolai tanári oklevél is. (4. §)

VI. Az intézetek személyzetének összlétszámba való egyesítése (4. § utolsó bekezdése) alkalmával a vallás- és közoktatásügyi miniszter a tudományos tisztviselői karra vonatkozólag az illető tisztviselők tudományos és szolgálati érdemeire való tekintettel rangsort készíttet és itt az esetleges helyesbítéseket foganatosítja. E rangsor megállapítása alkalmával a vallás- és közoktatásügyi miniszter a személyzet bármely tagját szabályszerű elbánás alá vonhatja.

VII. A törvény 1. §-ában felsorolt közgyűjtemények ingatlanainak és ingóságainak az Országos Magyar Gyűjteményegyetemre való átruházása, továbbá a Gyűjteményegyetem javára tett adományok és hagyományok vagyonátruházási illeték alá nem esnek.

VIII. A vidéki közgyűjtemények ügyeinek rendezéséről a vallás- és közoktatásügyi miniszter köteles külön törvényjavaslatot a nemzetgyűlés (országgyűlés) elé terjeszteni.

IX. A törvény életbeléptével hatályukat vesztik a vele ellentétes összes jogszabályok s ezek sorában az 1883. évi I. tc. 13. §-ának az Országos Levéltárra vonatkozó rendelkezései is.

12. § Végrehajtási záradék.

E törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter bízatik meg.


  Vissza az oldal tetejére