1922. évi XXIII. törvénycikk

az általános kereseti adóról * 

ELSŐ CÍM

Anyagi jogszabályok

I. FEJEZET

Az adókötelezettség meghatározása

1. § Általános kereseti adó alá tartozik mindaz a jövedelem, amely a következő forrásokból származik:

1. az ország területén bárki által folytatott ipari és kereskedelmi üzletből, bányászatból;

2. az ország területén bárki által folytatott szellemi és bármi más haszonhajtó foglalkozásból;

3. az ország területén lakó egyénnek, akár belföldön, akár külföldön élő munkaadóval szemben fennálló szolgálati- vagy munkabérviszonyából;

4. az ország területéről származó, s bárki által élvezett, nemkülönben a külföldről származó s az ország lakosa által élvezett járadékokból. Ide tartoznak különösen: az életjáradékok, a rokonsági évjáradékok, a tartásdíjak, az özvegyi jog címén kiszolgáltatott életjáradékok, hacsak ez utóbbiak nem a férj vagyonának haszonélvezetében állanak, amely után a jövedelemadón kívül az özvegy egyéb adót is fizet;

5. mindazokból a járadékszerű visszatérő szolgáltatásokból, amelyeknek teljesítése törvényen, bírói ítéleten vagy szerződéssel megállapított, de nem szolgálati viszonyból eredő kötelezettségen alapul;

6. a találmányok és találmányi szabadalmak használatáért, valamint a szerző halála után az örökösökre átszállott szerzői jogért (1921:LIV. tc.) fizetett díjakból;

7. a gyógyszertárak, iparüzletek, bányaművek és egyéb, föld- vagy házadó alá nem eső tárgyak vagy jogok használatáért járó haszonbérekből vagy más szolgáltatásokból, a bányamíveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatásokból (termelési jutalékokból), valamint általában a szolgalmakért járó haszonvételekből;

8. az örökbérből: az 1896:XXV. törvénycikkben tárgyalt zsellérbirtokok és az ezekhez hasonló természetű birtokok haszonvételéért fizetett évi szolgálmányokból (idézett tc. 6. §-a), illetőleg megváltás esetén a váltságtőke kamatából és az efféle, földadó alá nem eső haszonvételi jogok (örökváltságok) után fizetett évi tartozásoknak a kamatokra eső részéből;

9. a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó 1920:XXXVI. tc. 61. §-a alapján alkotott járadéktelkek után fizetett járadékokból.

2. § Nem tartoznak általános kereseti adó alá:

1. a földadó alanyainál a mező- és erdőgazdasági termelés, szőlő- és kertmívelés, továbbá az ezekkel kapcsolatos mellékiparágak jövedelmei, ha ezek a saját nyers termékeinek ipari feldolgozás nélkül való eladására szorítkoznak;

2. a házadó és a fényűzési lakásadó alá eső jövedelmek;

3. a társulati adó alá tartozó jövedelmek.

3. § Állandóan mentesek a kereseti adó alól:

1. az uralkodóház tagjait megillető járadékok (apanageok);

2. azok a külföldiek, akiknek adómentességét a fennálló nemzetközi jogelvek vagy szerződések biztosítják;

3. a Mária Terézia lovagrenddel, továbbá a vitézségi érmekkel összekötött járandóságok, végül a sebesülési járandóságok;

4. a gazdasági munkás- és cselédsegélyező pénztártól húzott segélyek, a munkásbiztosító pénztáraktól vagy bányatársládáktól húzott betegségi segélyek és balesetbiztosítási járadékok; továbbá a kincstári erdészeti munkástárspénztárak és a kincstári erdészeti altiszti személyzet segélyző egyesületei által tagjaiknak orvosi kezelésre, betegség esetén élelmezésre és temetkezésre nyujtott segélyek;

5. a nemzeti hadsereg és a csendőrség tényleges szolgálatában álló vagy várakozási illetménnyel szabadságolt tisztjeinek (ideértve a hadbírákat, katonaorvosokat, tábori lelkészeket, csapatszámvevőket, csendőrszámvevőket, kezelőtiszteket), rangosztályba nem sorozott havidíjasainak, altisztjeinek és legénységének; az állami és városi rendőrség, a pénzügyőrség, a vámőrség és a folyamőrség altisztjeinek és legénységének; végül az államfogházak, fegyházak, börtönök és fogházak őrszemélyzetének összes szolgálati járandóságai;

6. a nyilvános iskolák tanulóinak magántanításból vagy efféle magánfoglalkozásból eredő keresete, ezeknek és a papnövendékeknek ösztöndíjai;

7. a kolduló vagy betegápolással foglalkozó szerzeteknek ezen foglalkozásból eredő jövedelme, továbbá a könyöradományokból és perzselypénzekből származó jövedelmek;

8. a közönséges napszámos munkából származó kereset, ideértve a mezőgazdaság egyes időszaki munkálatainak elvégzésére a gazdálkodó által felfogadott munkások keresetét;

9. az állam, az állami egyedárúságok, továbbá az állami, törvényhatósági, községi és városi üzemek, akár önkezelésben vannak, akár bérbe vannak adva, mind ama jövedelmeket illetőleg, amelyeket ezekből az állam, törvényhatóság, község és város élvez;

10. a nyugdíjintézetek, a nem haszonra alakult közművelődési intézetek (ideértve a testedzéssel foglalkozó sportegyleteket is), valamint az emberbaráti és jótékonycélú intézeteknek az általuk gondozott egyénektől beszedett díjakból, segélypénzekből eredő jövedelme, akár hatóságok által, akár a nyerészkedési cél kizárásával alakult egyletek által tartatnak fenn; végül a jótékonycélú előadásokból folyó jövedelem;

11. az országos letartóztató- és javítóintézeteknek, valamint a bírósági fogházaknak ipari foglalkozása;

12. azok a közös raktárak, amelyekben az egyenként már adózó iparosok kizárólag saját gyártmányaikat árusítják.

4. § (1) Az általános kereseti adó alól ideiglenes mentességnek van helye ama jövedelmek után, illetve ama vállalatoknál, amelyeknek ideiglenes adómentességét külön törvény állapítja meg.

(2) A külön törvények alapján már megadott ideiglenes adómentességek a meghatározott időtartamig érintetlenül maradnak.

(3) Ha valamely vállalat, üzlet jövedelme csak részben ideiglenesen adómentes, részben pedig adóköteles, akkor az adóköteles jövedelmet az ideiglenes adómentesség tartama alatt a pénzügyminiszter által rendeletileg meghatározott módon kell megállapítani.

(4) Amelyik évben az ideiglenes adómentesség megszűnik, ezt a körülményt már az alapkivetéskor figyelembe kell venni.

5. § (1) Ha az ország területén folytatott vállalat vagy haszonhajtó foglalkozás üzleti tevékenysége a külföldre is kiterjed, összes jövedelme után a belföldön adózik.

(2) Ezekből a külföldön folytatott vállalatokból, a külföldön felállított telepekből eredő jövedelem a belföldön csak akkor nem esik adó alá, ha az adóköteles igazolja, hogy abban az államban, amelyből a jövedelem származik, ezen jövedelem után - a jövedelemadón kívül - a jelen általános kereseti adónak megfelelő adót már fizet és az illető állammal e tekintetben viszonosság áll fenn. A pénzügyminiszternek joga van az ilyen külföldről származó jövedelmek tekintetében, a viszonosság hiányában is, az általános szabályoktól eltérő és az adózóra nézve kedvezőbb rendelkezéseket tenni. Az ebben a bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az 1. § 3-6. pontjaiban felsorolt jövedelmekre is.

(3) A külföldön lakók, ha üzletüket az ország területén felállított telepek útján, továbbá személyesen vagy oly módon gyakorolják, hogy ez a haszonhajtó foglalkozás folytatását igazolja, ennek mérvéhez képest az ország területén is általános kereseti adó alá vonandók.

(4) Telep alatt érteni kell minden olyan helyet, ahol a vállalat helyhez kötötten, hosszabb vagy rövidebb ideig üzletműködést folytat.

6. § (1) Az adófizetési kötelezettség kezdődik:

a) újonnan keletkezett s az 1. §-nak 1. és 2. pontjában említett vállalatoknál és foglalkozásoknál az üzlet (üzem) vagy foglalkozás megkezdését követő hónap elsejével;

b) ideiglenes adómentesség esetében az adómentesség megszűnését követő hónap elsejével;

c) újonnan keletkezett és az 1. §-nak 3-9. pontjában említett jövedelmeknél az azok keletkezését követő hónap elsejével;

d) ha tűzvész, árvíz vagy más elemi csapás következtében az üzlet (üzem), foglalkozás 30 napnál hosszabb ideig tartó szünetelés után újra megkezdetett, a megkezdést követő hónap 1-jével.

(2) Újonnan keletkezettnek tekintendő az üzlet (üzem) vagy foglalkozás, ha más községbe (városba) helyeztetik át, ha annak tulajdonosa változik - a 7. § (3) bekezdés 1. pontja kivételével, - ha társas cég egyéni céggé alakul át, végül ha vállalatok egyesülnek.

7. § (1) Az adófizetési kötelezettség annak a hónapnak a végével szűnik meg, amelyben az adóköteles üzlet (üzem) vagy foglalkozás, kereset-, illetőleg jövedelemforrás igazoltan megszünt.

(2) Ha tűzvész, árvíz vagy más elemi csapás következtében az üzlet (üzem) vagy foglalkozás szünetelése 30 napnál hosszabb ideig tart, az üzlet (üzem), foglalkozás megszűntnek tekintendő s az adót a fél kérelmére törölni kell.

(3) Nem tekinthető az üzlet (üzem) vagy foglalkozás megszűnésének, s nincs helye adótörlésnek:

1. ha az adóköteles halála után hagyatékának örökösei a keresetforrást tovább folytatják;

2. ha tűzvész, árvíz vagy egyéb elemi csapás esetében az üzlet (üzem) vagy foglalkozás szünetelése nem tartott 30 napnál tovább.

8. § (1) Ha valamely adózó csődbe kerül, az annak jövedelme után kivetett általános kereseti adót a csődnyitás napját követő hó első napjától kezdve törölni kell.

(2) A csőd tartama alatt az adókivetés szünetel, s amennyiben annak tartama alatt jövedelem keletkezett, ezt a csődeljárás befejezése után kell adó alá vonni.

(3) A csőd folytán felszámolt vállalat vagyona mindaddig nem osztható fel, míg adózó adója megállapítva s összes adótartozása kielégítve nincs. Ennek elmulasztásából eredő károkért a csődtömeggondnok felelős.

9. § Az általános kereseti adó kivetéséhez való jog elévül, ha az adót az adóbevallás beadásának, illetve az adóbevallásból kihagyott foglalkozás vagy jövedelem után járó adót az eltitkolás felfedezésének napját követő ötödik naptári év végéig nem vetették ki.

II. FEJEZET

Az adóalap meghatározása

10. § (1) Az általános kereseti adó alapja általában az adóévet megelőző évben elért tiszta jövedelem.

(2) A tiszta jövedelmet a nyers bevételnek az annak megszerzésére fordított költségek és kiadások levonása után mutatkozó maradványa alkotja.

(3) Ha a kereset- vagy jövedelemforrásnak még nincs évi jövedelme, az első év végéig az adókivetés szünetel. Az első évben elért jövedelem szolgál az adókötelezettség első és második évére adóalapul. Ha a vállalat a naptári év folyamán kezdte meg működését, a csonka évre az abban az évben tényleg befolyt tiszta jövedelem az adóalap, míg a következő évre az arányosan átszámított egy teljes évre eső jövedelem után kell az adót kivetni.

(4) Ha az adózó szabályszerű üzleti vagy gazdasági könyveket vezet és üzlete, iparvállalata vagy gazdasága jövedelmét hitelesített nyereség- és veszteségszámla bemutatásával bizonyítja, adóalapul szolgáló tiszta jövedelmét a 11. § rendelkezéseinek figyelembevételével a nyereség-veszteség számla alapján kell megállapítani és amennyiben az üzem gazdasági éve a naptári évvel nem azonos, az adót az adóévet megelőző naptári évben lezárt gazdasági (üzleti) év eredménye alapján kell kivetni.

(5) A jövedelemnek évközi emelkedése vagy apadása a kivetett adót nem módosítja.

(6) A jelen szakaszban foglalt rendelkezésektől eltérőleg abban az esetben, ha az adó megállapítása nyereség- és veszteségszámla (könyvkivonat) alapján történik, azoknál a belföldi kereskedelmi és ipari vállalatoknál, amelyeknek a külföldön is van telepük, s amelyeknél az üzlet a belföldről a külföldi telepre is kiterjed, az egyik államban lévő telep által vásárolt árúknak a másik államban történt eladásából származó nyers bevételek, valamint az ezen bevételeknek megfelelő kiadások viszonosság esetében (5. §) az érdekelt telepek között egyenlő arányban osztandók fel; ugyancsak eszerint kell eljárni viszonosság esetében az ilyen külföldi kereskedelmi vállalat belföldön lévő telepének megadóztatásánál is.

(7) A pénzügyminiszternek indokolt esetekben joga van az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezéseket viszonosság nélkül is alkalmazni.

11. § (1) Az adóköteles tiszta jövedelem kiszámításánál a nyers bevételből a következő tételek vonandók le:

1. az üzemi kiadások, mint például az anyagkészlet és az árúkészlet beszerzésére, karbantartására, megújítására, pótlására és kezelésére fordított kiadások, ideértve az alkalmazottak lakásául szolgáló épületeknek költségeit is, továbbá az alkalmazottaknak, munkásoknak járandóságai; az üzletbér, az üzlet fenntartására (vitelére) fordított kiadások, csőd esetében a csőd vitelével felmerült költségek;

2. a házadó alá nem eső épületek, gépek, valamint az egyéb holt leltári tárgyak elhasználása fejében eszközölt évi tartalékolások vagy leírások, amennyiben ezek az üzleti kiadások között - karbantartás vagy pótlás címén - már elszámolva nincsenek. Ezen a címen levonásnak csak akkor van helye, ha az adózó jövedelmét hiteles nyereség-veszteség számlával bizonyítja. Ha a tartalékolás vagy a leírás nagysága ellen aggály merül fel, a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) jogában áll az összeget a kivetés során könyvvizsgálat vagy helyszíni vizsgálat útján - esetleg szakértők meghallgatásával, bányavállalatnál szükség esetében a m. kir. bányakapitányság közbenjöttével - megállapítani. Ezen eljárás költségét beigazolt helytelen könyvelés esetén az adózó viseli. A könyvvizsgálatnak vagy helyszíni vizsgálatnak megakadályozása, illetőleg meghiusítása esetében kifogásolt vagy nem tisztázott összegeket az elsőfokú kivetés során adóalapul kell venni;

3. az adóévet közvetlenül megelőző üzleti évben szenvedett üzleti (üzemi) veszteségek, a behajthatatlan követelések abban az esetben, ha az adózó jövedelmét hiteles nyereség- és veszteségszámlával bizonyitja, amely behajthatatlan követelések azonban nyilvántartandók és amint utólag egészben vagy részben mégis befolynak, az adózó által külön kimutatandók és azokat annak az évnek jövedelméhez kell hozzászámítani, amelyben befolytak;

4. a tényleg fizetett kamarai illetékek és kárbiztosítási díjak, továbbá az üzletet (üzemet) terhelő állami és községi (városi) közvetett és forgalmi adók, illetékek és vámok, valamint azok a járulékok és összes költségek, amelyeket az adózó a gazdasági, ipari és egyéb, az adó alá eső haszonhajtó foglalkozás érdekében tartott alkalmazottak (cselédek) után fizet;

5. az üzlet érdekében keletkezett adósságoknak és egyéb üzleti (üzemi) terhek kamatai, amelyek a jövedelmet apasztják;

6. az első adóévben az első szervezés (alapítás) alkalmával felmerült költségek, amelyek közé azonban a felszerelés költségei (2. pont) nem sorozhatók.

(2) A bányatörvény alá eső bányavállalatoknál ilyen levonható tételeknek veendők különösen:

a) a tényleg fizetett társpénztári járulékok és a társpénztáraknak juttatott hozzájárulások, a kárbiztosítási díjak, a balesetbiztosító pénztári járulékok, a munkásjóléti intézményeknek (alapoknak) juttatott hozzájárulások, az egyházi, iskolai és községi célokra fizetett járulékok (a községi pótadó kivételével), továbbá a bányamegyei intézmények, segédvájások (segédhajtások), al- és megyetárnák költségeiben való részvétel, az igénybe vett bányaszolgalmakért adott kárpótlás, a bányahaszonbérek, a bányaműveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatások (termelési járulékok), a bányamértékilleték (telekdíj), a zártkutatmány (szabadkutatás) után fizetendő felügyeleti illeték, végül a szénjogi térilleték, amennyiben mindezek nem ingyenes szolgáltatások;

b) a föld tulajdonosa részére a szénjogok végleges átengedéseért fizetett vételárnak évenként 2%-a mindaddig, amíg az évenkénti levonások összege az egész vételárat ki nem meríti.

(3) Az előző bekezdés b) pontjában említett vételárnak évenkénti 2%-át csakis abban az esetben lehet levonni, ha az adóköteles a föld tulajdonosával kötött szerződést annak keltétől számított 30 nap alatt annak a pénzügyigazgatóságnak, amelynek működési területén az illető földbirtok fekszik, illetve annak a pénzügyigazgatóságnak, amely a vállalat kereseti adóját kiveti, hiteles másolatban bemutatja.

(4) Ha a szénjogok vételárát a szerződésből nem lehet pontosan megállapítani, akkor a pénzügyigazgatóság azt szakértők segélyével, esetleg a m. kir. bányakapitányság igénybevétele mellett állapítja meg.

12. § (1) Az előző §-ban említett kiadások csakis annyiban vonhatók le a nyers jövedelemből, amennyiben azt terhelik. Ha az adóköteles tiszta jövedelem nem a kiadások levonása mellett a nyers jövedelemből, hanem becslés útján, pl. külső ismérvek alapján állapíttatik meg, az említett kiadások levonásának önként érthetően nincs helye.

(2) Ha a vállalat üzeme csak részben adóköteles, részben pedig adómentes és az ideiglenes adómentesség engedélyezése alkalmával az adóköteles és az adómentes üzemágra vonatkozólag külön könyvvezetés tétetett kötelezővé, akkor a mérleg szerint mutatkozó nyereségnek az adóköteles üzemágra eső részéből az előző §-ban említett tehertételek közül csupán azok vonhatók le, amelyek az adóköteles üzemággal szemben tényleg felmerültek. Az adóköteles és az adómentes üzemágat közösen terhelő tételeket pedig az adóköteles és az adómentes nyersbevétel arányában kell megosztani.

13. § (1) Az adóköteles tiszta jövedelem kiszámításánál a nyers bevételből a 11. §-ban felsoroltakon kívül más tételek nem vonhatók le.

(2) Így különösen nem vonhatók le:

1. azok az összegek, amelyeket az adózó üzlet (üzem) nagyobbítására, az alaptőke emelésére, vagy üzleti (üzemi) adósságok törlesztésére, továbbá olyan leltári tárgyak beszerzésére fordított, amelyek nem tekinthetők a régi leltári tárgyak pótlásának;

2. az adóköteles által üzletébe (üzemébe) fektetett tőkéinek vagy a jövedelemadótörvény szerint vele együtt adózó családtagoktól kölcsön vett tőkéknek kamata, úgyszintén a saját, valamint a jövedelemadótörvény szerint vele együtt adózó családtag munkájának bérértéke vagy ellenértéke;

3. azok a költségek, amelyeket az adóköteles háztartására, a hozzátartozóinak és a háztartáshoz tartozó szolga- és egyéb személyzetének, s házi cselédségének ellátására készpénzben vagy saját gazdaságából, üzletéből vett termékek és cikkek fogyasztásában fordít, nevezetesen lakásra, élelmezésre, ruházatra, kiszolgálásra, gondozásra, neveltetésre, illetőleg a személyes szükségletek kielégítésére használ fel.

(3) A vállalatban fekvő vagyon értékének emelkedése vagy csökkenése az adóköteles jövedelem megállapítását nem érinti.

14. § (1) A szolgálati és munkabérviszony esetében az általános kereseti adó alapja az adóévben élvezett fizetés, bér, zsold, díj, napidíj, tiszteletdíj, lakpénz, személyi pótlék (zsoldpótlék), korpótlék, működési, drágasági és bármi más pótlék és jutalom fejében vagy más egyéb címen járó, állandó természetű illetmény, továbbá a jutalék, részesedési jutalék, egyezmény vagy darabszám szerint járó díj, napidíj, más egyéb a szolgálati viszonyból, illetőleg a hivatásszerű foglalkozásból eredő változó természetű járandóság; végül a nyug- és kegydíjak, nevelési járulékok, vagy más ilyen természetű nyugellátások, végkielégítések és nyugdíjmegváltások, amelyeket a szolgálatandó, nyug- és kegyellátási intézet, alap vagy alapítvány ad. A természetben (ellátásban, földhasználatban stb.) járó illetmények értéke a helyi viszonyoknak megfelelően számítandó ki.

(2) Az általános kereseti adó alapjába nem tartoznak a szolgálati- és munkabérviszonyból származó azok a járandóságok, amelyek meghatározott hivatali, illetve szolgálati kiadással (utazással, stb.) vannak egybekötve.

III. FEJEZET

A megadóztatás helye

15. § Az adóköteles jövedelemnek foglalkozások szerint való meghatározásánál a következő alapelvek az irányadók:

1. Minden helyhez nem kötött foglalkozásnál, illetve jövedelemnél a fél összes tiszta jövedelme után lakóhelyén adózik. Ha az adóköteles több ilyen foglalkozást folytat, ezeknek tiszta jövedelme lehetőleg külön állapítandó meg, de az adó kivetésénél mindenkor összesítendő. Abban az esetben, ha az adózónak több lakóhelye van, az adót ott kell kivetni, ahol az illetőnek a jövedelemadóját is kivetik.

2. Minden helyhez kötött üzlet vagy foglalkozás után az adóköteles abban a községben adózik, ahol az üzletet vagy foglalkozást folytatja.

Amennyiben az ilyen üzletek ugyanazon vagy más községben több helyen külön folytattatnak, mindegyik külön folytatott üzlet vagy foglalkozás után külön kell az adót kivetni, de az ugyanazon községre eső adó az adó kivetésénél és előírásánál összesítendő.

3. Bányáknál az adót abban a községben kell kivetni, amelyben a bányavállalat vagy üzem fekszik, illetőleg folytattatik. Ha a bányaösszlet több község területén fekszik, az összjövedelem után az adót abban a községben kell kivetni, amelyben a bányamű külszín-berendezésének főrésze fekszik.

4. Az építési és közlekedési vállalatok összes jövedelmük után a vállalat székhelyén adóznak. A vállalat székhelye alatt annak központi irodáját, ilyennek hiányában pedig a vállalkozó lakóhelyét kell érteni.

5. A vásárokra járó iparosok és kereskedők, továbbá más egyéb vándoriparosok és alkalmi (időszaki) vállalkozók, valamint vándorművészek és a művészet körébe nem vonható közönséges mutatványokkal foglalkozók, ha az ország területén állandó lakhelyük van, ebbeli összes jövedelmeik után állandó lakhelyükön adóznak. Ellenkező esetben a mindenkor valószínű jövedelmük után külön-külön ott adóztatandók meg, ahol keresetüket folytatják.

IV. FEJEZET

Az adó mértéke

16. § Az 1. §-nak 1., 2., 6., 7., 8., és 9. pontjában felsorolt jövedelmek után az általános kereseti adó kivetési kulcsát a község (város) a költségvetésének megállapításakor - szükségletéhez képest - 5%-nál nem magasabban évenkint maga állapítja meg. Amennyiben a községnek (városnak) szükségletei az 5%-os kulcs mellett sem lennének fedezhetők, a kivetési kulcs a pénzügyminiszter engedélye mellett 10%-ig emelhető fel.

17. § (1) Az általános kereseti adó tétele az 1. §-nak 3., 4. és 5. pontjában felsorolt forrásokból származó jövedelem után, ha az hetenkint 1,500 K-át, illetve havonkint 5,000 K-át meghalad:

h e t i h a v i
1,500 K-án felül 2,000 K-ig 5 K 5,000 K-án felül 8,000 K-ig 20 K
2,000 K-án felül 2,500 K-ig 10 K 8,000 K-án felül 10,000 K-ig 50 K
2,500 K-án felül 3,000 K-ig 20 K 10,000 K-án felül 12,000 K-ig 80 K
3,000 K-án felül 3,500 K-ig 30 K 12,000 K-án felül 14,000 K-ig 120 K
3,500 K-án felül 4,000 K-ig 45 K 14,000 K-án felül 16,000 K-ig 180 K
4,000 K-án felül 4,500 K-ig 60 K 16,000 K-án felül 18,000 K-ig 240 K
4,500 K-án felül 5,000 K-ig 80 K 18,000 K-án felül 20,000 K-ig 320 K
5,000 K-án felül 6,000 K-ig 100 K 20,000 K-án felül 24,000 K-ig 400 K
6,000 K-án felül 7,000 K-ig 125 K 24,000 K-án felül 28,000 K-ig 500 K
7,000 K-án felül 8,000 K-ig 160 K 28,000 K-án felül 32,000 K-ig 650 K
8,000 K-án felül 9,000 K-ig 220 K 32,000 K-án felül 36,000 K-ig 850 K
9,000 K-án felül 10,000 K-ig 275 K 36,000 K-án felül 40,000 K-ig 1,100 K
10,000 K-án felül 11,500 K-ig 350 K 40,000 K-án felül 45,000 K-ig 1.400 K
11,500 K-án felül 12,500 K-ig 450 K 45,000 K-án felül 50,000 K-ig 1,800 K
12,500 K-án felül 15,000 K-ig 600 K 50,000 K-án felül 60,000 K-ig 2,300 K
15,000 K-án felül 17,500 K-ig 780 K 60,000 K-án felül 70,000 K-ig 2,900 K
17,500 K-án felül 20,000 K-ig 900 K 70,000 K-án felül 80,000 K-ig 3,600 K
20,000 K-án felül 22,500 K-ig 1,050 K 80,000 K-án felül 90,000 K-ig 4,500 K
22,500 K-án felül 25,000 K-ig 1,250 K 90,000 K-án felül 100,000 K-ig 5,500 K
25,000 K-án felül 27,500 K-ig 1,500 K 100,000 K-án felül 110,000 K-ig 6,600 K
27,500 K-án felül 30,000 K-ig 1,800 K 110,000 K-án felül 120,000 K-ig 7,800 K
30,000 K-án felül 32,500 K-ig 2,200 K 120,000 K-án felül 130,000 K-ig 9,100 K
32,500 K-án felül 35,000 K-ig 2.600 K 130,000 K-án felül 140,000 K-ig 10,500 K
35,000 K-án felül a jövedelem minden egész vagy megkezdett 1,000 K-ja után 7.5% 140,000 K-án felül a jövedelem minden egész vagy megkezdett 1,000 K-ja után 7.5%.

(2) Ha valaki az illetményét naponkint kapja meg, vagy az illetménye napokra van megállapítva s azt hetenkint kapja meg, az adót az egy hétre járó illetmény után megállapított tétel szerint, ha pedig félhavonkint kapja meg, az adót az egy hónapra járó illetmény után megállapított tétel felével kell kiszámítani és levonni.

(3) Ha a heti vagy havi illetmények több hétre, illetőleg több hónapra együttesen fizettetnek ki, az adót az egy hétre, illetőleg egy hónapra eső illetmény után járó adótétel megfelelő szorzata szerint kell kiszámítani és levonni.

(4) Viszont, ha a havi illetmények fél havonként fizettetnek ki, az egy hóra eső illetmény után járó adótétel szerint kiszámított adóösszegnek felét kell levonni.

(5) Ha valaki illetményeit havi részleteknél hosszabb időközökben kapja (negyedévenként, félévenként, évenként, stb.) az egyszerre kifizetett illetmény annyi részre osztandó fel, ahány hónap az illető időszakban foglaltatik és az adót az egy hónapra eső összegektől járó adótételek megfelelő többszörösével kell kiszámítani. Ha az adózónak a havonként vagy hetenként rendszeresen kifizetendő illetményein kívül olyan illetményei is vannak, amelyeket a fennálló szabályok vagy megállapodások alapján negyedévenként, félévenként, esetleg évenként kap meg (pl. lakáspénz, pótlékok, jutalék, stb.), ezeket a járandóságokat a heti vagy havi illetményektől elkülönítve és úgy kell adó alá vonni, mintha az egyszerre kifizetett illetmény egy hóra eső külön illetmény volna.

(6) A darabszámra dolgozóknál, nemkülönben az akkordmunkánál a havonként kifizetett összes illetményt egy hónapra járó illetménynek kell tekinteni s az adót a havi illetmények után járó adótételek szerint kell kiszámítani és levonni.

(7) A külföldi munkaadótól élvezett olyan illetmény után, amelyet nem valamely itteni pénztár, illetőleg a külföldinek itteni állandó megbizottja fizet ki, nem a jelen §-ban megállapított adótételek szerint, hanem az előző 16. §-ban említett kivetési kulcs szerint lajstromban kell - még pedig az előző évi jövedelem összege után - kivetni.

(8) Az állam, törvényhatóság, város (község) szolgálatában álló ügyvédek, mérnökök és orvosok e minőségükben húzott illetményei után a jelen §-ban felsorolt tételek szerint adóznak, míg a magángyakorlatukból eredő jövedelmeik után a 16. §-ban említett kulcs szerint rovandók meg kereseti adóval. Más ügyvédek, mérnökök és orvosok, ha kizárólag egy üzletnek vagy vállalatnak alkalmazottai és magángyakorlatot nem folytatnak, a jelen §-ban felsorolt tételek szerint adóznak, ellenkező esetben összes jövedelmük után a 16. §-ban említett kulcs szerint rovandók meg kereseti adóval.

18. § 1. Az állandó tűzhely nélkül működő házalók - kivétel nélkül - általános kereseti adó fejében fizetnek:

a) ha az üzletüket Budapesten kívül egyedül és gyalog folytatják, évi 2,000 K-át;

b) ha üzletüket egyedül, egy lóval vagy más igavonó állattal, illetőleg ha Budapesten gyalog folytatják, évi 3,000 K-át;

ezen felül minden segéd után évi 500 K-t és minden ló vagy más igavonó állat után még évi 500 K-t.

2. A külföldiek, ha mint utazók folytatnak az ország területén üzletet és a fennálló államszerződések értelmében nem élveznek adómentességet, ezen tevékenységük után - kivétel nélkül - egyénenként és évenként 5,000 K általános kereseti adót fizetnek.

MÁSODIK CÍM

Eljárási szabályok

I. FEJEZET

Az adó kivetése

19. § (1) A 16. § szerint megadóztatandó, valamint az 1. §-nak 4. és 5. pontjában felsorolt forrásokból származó tényleges jövedelmeket az adózó évenként köteles bevallani. Az általános kereseti adót a feleknek bevallása alapján, illetőleg bevallás hiányában hivatalból kell megállapítani.

(2) A bevallási kötelezettségen semmit sem változtat az a körülmény, hogy az adóköteles jövedelem egészben vagy részben ideiglenesen adómentes, sem az, hogy nem mutatkozik adóköteles jövedelem.

(3) Több külön folytatott üzlet (üzem) vagy foglalkozás, illetőleg jövedelemforrás jövedelme egy bevallásra is vehető, ha azok ugyanannak a községnek (városnak) területén keletkeznek. A bevallást azonban még az ilyen esetekben is a külön gyakorolt egyes üzletek (üzemek) vagy foglalkozások, illetőleg jövedelemforrások szerint részletezve kell kiállítani.

(4) A pénzügyminiszter az adózókat akár általában, akár csak az adózók egyes csoportját a bevallás kötelezettsége alól felmentheti. Joga van továbbá a pénzügyminiszternek ahhoz, hogy az adózókat akár általában, akár az adózók egyes csoportját könyvek vezetésére kötelezze és a könyvvezetés módját rendelettel szabályozza.

20. § (1) A 19. § (1) és (4) bekezdésében említett bevallásra és könyvvezetésre kötelezve van:

1. nem önjogú, valamint jogi személyeknél a törvényes képviselő, aki ezeknek érdekeit a továbbiakban felelősség mellett szintén képviseli;

2. bányavállalatnál a bánya művelője, illetőleg bányatársulatoknál a bányatársulat igazgatósága (igazgató-tanácsa);

3. minden más esetben az a személy, akit a jövedelem megillet.

(2) A szolgálati és munkabérviszonyból származó jövedelmeket, ha azokat az ország területén levő pénztár, vagy itteni munkaadó, illetőleg külföldi munkaadónak itteni képviselősége, telepe vagy állandó megbizottja fizeti ki, s így az általános kereseti adót a 30. § rendelkezései szerint a munkaadó vonja le és szállítja be, az adókötelesnek nem kell bevallani.

(3) A bevallás adására kötelezett a jelen törvényben előírt kötelességének meghatalmazottja által is eleget tehet, ennek eljárásáért azonban anyagilag a meghatalmazó felelős.

(4) Az illetékköteles meghatalmazás kívánatra felmutatandó.

(5) A vagyon kezelésével vagy gondozásával megbizottat - külön meghatalmazás nélkül is - meghatalmazottnak kell tekinteni.

21. § (1) Az adóköteles a bevallásában a következőket tartozik bevallani:

1. Az ipari és kereskedelmi üzlet, bányászat, valamint a szellemi és bármi más haszonhajtó foglalkozás esetében nem csupán a tiszta nyereséget, hanem a megelőző évben tényleg elért nyers jövedelmet és a foglalkozással vagy vállalattal járó kiadásokat elkülönítve kell bevallani. Ha olyan jövedelemről van szó, amelynek összegét csak becsléssel lehet megállapítani, úgy az adózó a bevallásban tartozik arra is rámutatni, hogy milyen adatok alapján becsülte ezt a jövedelmet a bevallott összegre s különösen tartozik évi forgalmát bevallani.

2. A szolgálati és munkabérviszony esetében - feltéve, hogy az adóköteles a 19. § harmadik bekezdése értelmében nem mentes a bevallás alól - be kell vallani mindazt az illetményt, amely a 14. § rendelkezései értelmében kereseti adó alá tartozik.

3. Bevallandó az a jövedelem, illetve bevétel, amelyet az adózó az előző évben az 1. §-nak 4-9. pontjában felsorolt forrásokból tényleg megkapott.

(2) A bevallásnak ezenkívül még a következő adatokat kell tartalmaznia:

1. az üzletben álló és forgó tőkék nagyságát;

2. haszonbérleteknél a bérlőnek, illetőleg a bérbeadónak nevét és lakóhelyét;

3. az értelmi foglalkozásnál vagy a vállalatnál alkalmazottak (hivatalnokok, segédek és munkások) számát, járandóságaik egy évi összegét;

4. az évi lak- és üzlethelyiségbért;

5. mészárosoknál (henteseknél, húsvágóknál) a megelőző évben levágott állatok számát;

6. bérkocsisoknál és társaskocsi-tulajdonosoknál a megelőző évben tartott lovak számát;

7. teherszállító hajók tulajdonosainál hajóiknak tonnánkénti hordképességét;

8. a bányavállalatoknál az üzemi év folyamán termelt terméknek, továbbá az ezekből értékesített terméknek, végül az évi termelésből még nem értékesített terméknek a mennyiségét külön-külön; továbbá a vállalat által a legutolsó lezárt üzemi (üzleti) évben fizetett épület- és bányahaszonbéreket, termelési jutalékot, a jogosított nevének és lakóhelyének feltüntetésével, továbbá az igénybe vett bányaszolgalmak kárpótlási összegét, a segédválások (segédhajtások), al- és megyetárnák költségeiben való részvétel összegét, a bányamértékilletéket (telekdíjat), a zártkutatmány (szabad kutatás) után fizetendő felügyeleti illetéket és a szénjogi térilletéket, a segédvájásoknál (segédhajtásoknál), al- és megyetárnáknál a más bányavállalkozók által a bányavállalat részére fizetendő díjakat.

(3) Azok, akik szabályszerű üzleti könyveket vezetnek, a fentiek szerint kiállított bevallási ívükhöz - esetleg boríték alatt - üzletük nyereség- és veszteségszámláját is mellékelhetik.

(4) A boríték küllapján megjelölendő, hogy abban a fél nyereség- és veszteségszámlája foglaltatik. Az ilyen borítékot csak a pénzügyigazgató vagy az általa megbízott tisztviselő bonthatja fel.

22. § Az ügynöki díjakra nézve a kivetéshez szükséges adatokat a munkaadótól a pénzügyminiszter által rendeleti úton meghatározott módon kell beszerezni.

23. § (1) A bevallást minden év február havában a megadóztatás helyén (15. §) kell a község előjáróságánál (a városi adóhivatalnál, kerületi számviteli hivatalnál) benyujtani.

(2) Az eljárás részleteit a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza; a bevallások beadásának határidejét szükség esetén meg is változtathatja.

24. § (1) Az általános adókivetéshez beadandó bevallások kiállítása és gyűjtése tárgyában a pénzügyminiszter rendelettel intézkedik.

(2) Ha a bevallás adására kötelezett a bevallási ívet nem tudná kiállítani, a községi vagy városi közegek kötelesek a bevallási ív kiállításánál hivatalból, díjtalanul segédkezni, illetőleg a tollba mondott adatok alapján a bevallási ívet a fél nevében kitölteni s ennek megtörténtét hivatalból igazolni. A fél azonban ilyen esetben is köteles a bevallási ívet aláírni.

25. § (1) A községi előljáróság (városi adóhivatal) a hozzá beérkezett bevallásokat és azok mellékleteit az adóköteles jövedelem megállapítása végett a jövedelemadó-kötelesek összeírására illetékes összeíró bizottságnak adja át, illetőleg amennyiben ezt az összeírást a jövedelemadó-törvény szerint ő maga köteles teljesíteni, az adóköteles jövedelmet a jövedelemadó-összeírás során megállapítja.

(2) Az összeírás befejezése után az összes adatokat az illetékes pénzügyigazgatósághoz kell felterjeszteni.

II. FEJEZET

Az adóalap megállapítása

26. § (1) A 16. § szerint járó általános kereseti adó alapját első fokon a község (város), illetve az összeíró bizottság által teljesített összeírás segélyével évenként a pénzügyigazgatóság állapítja meg.

(2) Budapest székesfőváros területén a pénzügyigazgatóságoknak teendőit a székesfővárosi m. kir. adófelügyelő végzi. Minden olyan esetben tehát, amikor a jelen törvény a pénzügyigazgatóságot említi, a székesfőváros területén a m. kir. adófelügyelőt kell érteni.

27. § (1) Ha a fél nem ad bevallást, a pénzügyigazgatóság köteles az illetőt bevallásának 15 nap alatt leendő beadására felhívni. Ez a felhívás azonban a 35. § következményei alól nem menti fel az adózót.

(2) Ha az adózó a bevallást felhívás dacára sem adta be, vagy ha a beadott vallomás hiányait záros határidőn belül kellően nem pótolta, köteles a pénzügyigazgatóság az adó megállapíthatására szükséges adatokat hivatalból - az adózó költségén - szakértőknek vagy más bizalmi egyéneknek meghallgatása mellett, bányavállalatokra nézve pedig szükség esetében a m. kir. bányakapitányság igénybevétele mellett kinyomozni.

(3) Ugyancsak így jár el a pénzügyigazgatóság akkor is, ha a bevalláshoz csatolt nyereség- és veszteségszámlában kimutatott jövedelem aggályosnak mutatkozik.

28. § (1) A pénzügyigazgatóság az adóalap megállapításánál a fél bevallásában foglalt, továbbá az összeíró közegek által előterjesztett, valamint az általa beszerzett adatokat lelkiismeretesen és abból a szempontból is mérlegeli, hogy az adóalap nemcsak az általános kereseti adónak, hanem egyúttal a jövedelemadónak is alapjául szolgál.

(2) Amennyiben tehát beható vizsgálat után a bevallásnak helyességére, vagy az adóalap nagyságára nézve kételyei lennének, a ténykörülmények felderítése és az adóalapnak megfelelő felbecsülhetése végett mindazokat a jogokat gyakorolja, amelyeket a jövedelemadó alapjának kimunkálhatása céljából a jövedelemadóra vonatkozó törvényes rendelkezések a pénzügyigazgatóságnak megadnak.

(3) A tanunak, szakértőnek viszont az általános kereseti adó alapjának megállapítását illetőleg ugyanazok a kötelességei, mint amelyeket a jövedelemadó alapjának megállapításánál a jövedelemadóra vonatkozó törvényes rendelkezések előírnak.

29. § (1) A pénzügyigazgatóság a beérkezett bevallások és az egyéb módon beszerzett adatok alapján minden egyes adózóra nézve kiszámítja az adóalapot, azt a jövedelemadóra vonatkozólag a jövedelemadó törvény rendelkezései szerint felhasználja, egyidejűleg az általános kereseti adóra vonatkozólag külön lajstromba foglalva megküldi az illető községnek (városnak) avégből, hogy a kiszámított adóalap után az általános kereseti adót vesse ki.

(2) Nem kell a lajstromba felvenni a kizárólag szolgálati és munkabérviszonyból származó olyan jövedelmeket, amelyek után az általános kereseti adót előzetes kivetés nélkül a 30. § szerint kell leróni.

(3) A község (város) a lajstrom alapján kivetett adóról minden adózót fizetési meghagyás útján köteles értesíteni.

III. FEJEZET

Az adónak levonása

30. § (1) A szolgálati és munkabérviszonyból származó jövedelem után a 17. § szerint járó általános kereseti adót az adóköteles jövedelemből szavatosság mellett a munkaadó vonja le és szolgáltatja be a munkaadó üzletének helye szerint illetékes községi vagy városi pénztárba.

(2) Ez az eljárás nem alkalmazható abban az esetben, ha a munkaadó külföldi és az alkalmazottnak illetményét nem valamely itteni pénztár, vagy a külföldi munkaadónak itteni állandó megbizottja fizeti ki.

(3) Az a munkaadó, amelyik a jelen § szerint az általános kereseti adót az alkalmazottnak adóköteles jövedelméből szavatosság mellett köteles levonni és befizetni, tartozik a pénzügyminiszter által rendeleti úton megállapítandó adatokat beszolgáltatni, feljegyzéseket vezetni, az alkalmazottaktól levont adóról két példányban szerkesztendő illetményjegyzéket készíteni, az illetményjegyzék egyik példányával a levont adót beszolgáltatni, az illetményjegyzék másik példányát pedig s az esetleg vezetendő egyéb feljegyzéseket legalább 2 évig megőrizni és az ellenőrző községi vagy városi közegnek bármikor felmutatni.

(4) Az állami, törvényhatósági és községi (városi) hatóságokra és hivatalokra az előző (3) bek. rendelkezései nem alkalmazhatók. Ezekre nézve, valamint egyéb munkaadókra nézve is a levonás és beszolgáltatás módozatait s a részletes eljárást a pénzügyminiszter rendeleti úton állapítja meg.

(5) Az olyan munkaadókra nézve, akik kevés alkalmazottat tartanak, továbbá azokra, akik bármi oknál fogva az illetménykimutatások vezetésére célszerűen nem kötelezhetők (pl. mezőgazdák, kisebb iparosok, kereskedők, stb.), végül azoknál, akik időszakonkint bizonyos munkálatokra alkalmaznak ezen törvény hatálya alá eső bérmunkásokat, a szolgálati illetmények után járó adókat átalányösszegben kell megállapítani és pedig évenként vagy ennél rövidebb időszakokra is. Az átalány megállapítására vonatkozó szabályokat mezőgazdaságokra vonatkozólag az illetékes mezőgazdasági kamarák előterjesztései alapján a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

(6) A pénzügyminiszternek joga van ahhoz, hogy az adónak bélyegben való lerovását elrendelhesse. A lerovás közelebbi módozatait a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

IV. FEJEZET

Jogorvoslatok

31. § (1) Ha a pénzügyigazgatóság valamely adózó terhére az összeírásban kitüntetett adóalapnál alacsonyabb adóalapot állapított meg, a megállapítás ellen a község (város) a lajstrom átvételétől (29. §) számított 30 napon belül fellebbezéssel élhet. Az adózó terhére a megállapított alap után az adót ilyen esetben is szabályszerűen ki kell vetni.

(2) Az adó fizetésére kötelezett fél a kivetett általános kereseti adó ellen a fizetési meghagyás kézbesítését követő 30 nap alatt a felszólamlási bizottsághoz címzett és a pénzügyigazgatóságnál benyujtott fellebbezést adhat be. A 30 nap eltelte után beadott fellebbezést a pénzügyigazgatóságnak vissza kell utasítani.

(3) A fellebbezéseket a jövedelemadó törvény szerint megalakított felszólamlási bizottság tárgyalja, és pedig a jövedelemadó ellen esetleg beadott fellebbezéssel egyszerre.

(4) Az általános kereseti adó és a jövedelemadó ellen irányuló jogorvoslat egy beadványban egyesíthető, ha annak tárgyalására ugyanaz a felszólamlási bizottság illetékes. Amennyiben a fél csupán a jövedelemadó ellen él is fellebbezéssel, amennyiben ebben a kereseti adó alapját is megtámadja, a fellebbezést a kereseti adó ellen beadottnak is kell tekinteni, s az ilyen fellebbezést a kereseti adóra nézve is kellő időben beadottnak kell venni, ha a jövedelemadóra nézve kellő időben adták be.

(5) A kellő időben beadott fellebbezésnek annyiban halasztó hatálya van, hogy ilyen esetben csak a fellebbező terhére a megelőző évre kivetett adónak megfelelő, vagy a bevallásának változatlan elfogadása esetében kivethető összeget lehet behajtani, és pedig az utóbbi összeget akkor, ha ez a megelőző évre kivetett adó összegét meghaladja.

(6) A 30. § rendelkezései szerint levont és beszállított általános kereseti adó helyessége és jogossága ellen úgy a munkaadó, mint az alkalmazott az illetményjegyzék és az adó beszolgáltatására kitűzött határidő (41. §) után 30 nap alatt a pénzügyigazgatósághoz élhet fellebbezéssel.

32. § (1) A fellebbezési határidő elmulasztása miatt az adózó igazolással élhet, ha a fellebbezést el nem hárítható akadály miatt nem adhatta be a megszabott határidőben.

(2) A hitelt érdemlő módon indokolandó igazolási kérelmet ebben az esetben a fellebbezéssel együtt 15 nap alatt kell beadni attól a naptól számítva, amelyen a fellebbezés legkésőbb beadható lett volna, vagy ha az akadály csak később szűnt meg, amelyen az megszűnt.

(3) Ennek a határidőnek elmulasztása esetén további jogorvoslatnak helye nincs.

(4) Az igazolási kérelmet a felszólamlási bizottság, illetve a 31. § (6) bekezdése esetében a pénzügyigazgatóság, az ügy érdemének tárgyalása előbb bírálja el s amennyiben az igazolást elfogadja, egyben az ügy érdemében is határoz; ha az igazolást nem fogadja el, a fellebbezést visszautasítja.

33. § (1) A felszólamlási bizottság, illetve a 31. § (6) bekezdése esetében a pénzügyigazgatóság határozata ellen minden esetben panasszal élhet úgy az adózó, mint a bizottság előadója.

(2) A panasz az 1896:XXVI. törvénycikk értelmében a pénzügyigazgatóságnál nyujtandó be s azt a m. kir. közigazgatási bíróság mindenkor a nyilvánosság kizárásával tárgyalja.

(3) A panasznak halasztó hatálya nincsen.

34. § A felszólamlási bizottság eljárását a jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szabályozzák.

HARMADIK CÍM

Büntető rendelkezések

35. § (1) Aki bevallását az előírt határidőben nem adja be, vagy bevallásából adóköteles foglalkozást, jövedelmet kihagy, a be nem vallott haszonhajtó foglalkozás, jövedelem után a kivetés során megállapított adónak 25%-át, ha pedig a 27. § szerint hozzá intézett felhívásnak sem felel meg, az elsőfokúlag megállapított adónak 50%-át fizeti bírság fejében, amelyet a község (város) - a pénzügyigazgatóság által idevonatkozólag a lajstromban feltüntetett adatok alapján - az adóval egyszerre állapít meg s a kivetési lajstromba is bevezet. Ha azonban a fél az elsőfokú kivetésig igazolja, hogy vallomását vétlen mulasztásból nem adhatta be, vagy a hozzá intézett felhívásnak (27. §) szintén ez okból nem felelhetett meg, a bírság kivetése mellőzendő.

(2) Ha a kivetett adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, avagy évközben megszűnik, ennek megfelelőleg a bírság is helyesbítendő, illetőleg törlendő.

(3) Törlendő a bírság akkor is, ha az adózó a jogorvoslati eljárás során igazolja, hogy mulasztása vétlen volt.

(4) Az e szakasz alapján kirótt bírság azt a községet (várost) illeti meg, amely az adó beszedésére jogosítva van.

36. § (1) Amelyik munkaadó a 21. §-ban említett adatokat nem terjeszti be, annyiszor büntetendő 5000 K-ig terjedhető bírsággal, ahány adóalanynál ezt a mulasztást elkövette.

(2) Ha a munkaadó a 30. §-ban említett illetményjegyzékkel együtt az általános kereseti adót a kitűzött határidő (41. §) eltelte után fizeti be, a késedelem minden megkezdett vagy egész hónapja után a fizetendő adó 5%-át tartozik bírság fejében fizetni.

(3) Ha a munkaadó kevesebb adót szállít be, mint amennyi törvényesen jár, a le nem vont és be nem szállított adónak ötszörösét fizeti, amelyet a község vagy város közigazgatási úton hajt be tőle; ha azonban a munkaadó a kérdéses adót időközben beszállítja, a község vagy város az ötszörös adó összegét a kétszeresre szállíthatja be.

(4) Az e szakasz alapján kiróható bírságot a község (város) veti ki s az ellen a pénzügyigazgatósághoz van fellebbezésnek helye, amely a fellebbezés felett végérvényesen határoz. A bírság azt a községet (várost) illeti meg, amely az adó beszedésére jogosítva van.

37. § (1) Ha az állandó üzlethely nélkül működő házaló az adónak lefizetése nélkül folytatja a házalást, vagy ha a külföldi, mint utazó az adónak előzetes lefizetése nélkül folytatja az üzletet, az illető község vagy város javára, amelynek területén tetten érték, a rendes adón felül az adótételnek egyszeresétől négyszeres összegéig terjedhető bírságban marasztalandó el, amelynek lefizetése előtt üzletét vagy foglalkozását nem gyakorolhatja.

(2) A bírságot a község (város) veti ki s az ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni, amely a fellebbezés felett végérvényesen határoz.

38. § (1) Adócsalást követ el és az államkincstár megkárosítására irányuló bűntettekről és vétségekről (adócsalásról) szóló 1920:XXXII. tc. rendelkezései alá esik:

1. a bevallás adására kötelezett, ha az általános kereseti adóra vonatkozó bevallásában, vagy illetékes helyről hozzá intézett kérdésekre adott írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában, vagy jogorvoslatának indokolásában tudva valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, amely az adó megrövidítésére alkalmas, illetőleg adóköteles jövedelmi forrást szándékosan elhallgat, végül ha az adókivetés alapjául szolgáló könyvekbe hamis adatokat vezet be;

2. az a munkaadó, aki a 30. §-ban említett illetményjegyzékbe tudva valótlan adatokat állít be, amelyek az adó megrövidítésére alkalmasak, vagy azokban az adó megrövidítésére irányuló szándékkal adatokat kihagy vagy az alkalmazottaktól levont adót nem szolgáltatja be;

3. az a munkaadó, aki a 30. § (5) bekezdésének esetében az általány megállapítása céljából szükséges adatokat az adó megrövidítésére irányuló szándékkal hamisan jelenti be.

(2) Az adócsalás miatt az 1920:XXXII. törvénycikk alapján kiszabható szabadságvesztés-büntetésen felül minden esetben mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett adó háromszorosától tízszereséig terjedhet.

39. § (1) Amennyiben valamely cselekmény vagy mulasztás nem esik súlyosabb büntető rendelkezés - különösen a 38. § rendelkezése - alá és a cselekmény vagy mulasztás nem olyan, hogy a 35. vagy 36. § alapján bírsággal volna sujtható, szabálytalanság miatt 50,000 K-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az, aki a jelen törvény egyes rendelkezéseiben vagy az azok alapján kiadott miniszteri rendeletben az általános kereseti adó biztosítása végett megszabott kötelességét oly módon szegi meg, amely ennek az adónak megrövidítésére alkalmas.

(2) Ilyen mulasztást követ el például:

1. aki a 19. § (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján megállapított könyvvezetési kötelezettsége dacára könyveket nem vezet;

2. aki a könyvvizsgálatot, illetőleg a helyszíni vizsgálatot (29. §) megakadályozza vagy meghiusítja, vagy a nyereség-veszteségszámla bemutatását megtagadja, amennyiben ez az eljárás nem esik szigorúbb beszámítás alá;

3. a munkaadó, ha az illetményjegyzékeket vagy egyéb feljegyzéseket nem vezeti, vagy azokat nem őrzi meg 2 évig, az illetményjegyzékeket nem szolgáltatja be az adóval együtt, vagy az adóalapot az illetményjegyzékbe tévesen írja be, azok helyességének ellenőrzését megakadályozza vagy meghiusítja.

(3) E pénzbírságot, amely szabadságvesztésre át nem változtatható, első fokon a község (város) előterjesztésére vagy saját elhatározásából a pénzügyigazgatóság veti ki s ennek határozata ellen a kézbesítést követő 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez van fellebbezésnek helye.

(4) Az e szakasz alapján kirótt bírság azt a községet (várost) illeti meg, amely az adó beszedésére jogosítva van.

40. § (1) Azok a hatósági közegek, akik az ebben a törvényben vagy az ebben a törvényben foglalt felhatalmazások alapján kiadandó rendeletekben az adó kivetése és biztosítása céljából rájuk rótt kötelességeiket mulasztás vagy cselekmény által megsértik, amennyiben súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esnek, 20,000 K-ig terjedhető rendbírsággal büntetendők.

(2) A rendbírságot első fokon a pénzügyigazgatóság állapítja meg, ennek határozata ellen a kézbesítést követő 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez van felfolyamodásnak helye, aki végérvényesen határoz.

(3) Az e szakasz alapján kirótt rendbírság az államkincstárt illeti meg.

NEGYEDIK CÍM

Vegyes rendelkezések

41. § (1) Az általános kereseti adó könyvelését, esedékességét, beszedését, behajtását, biztosítását és elévülését a közadók kezeléséről szóló törvény szabályozza.

(2) A szolgálati és munkabérviszonyból származó jövedelmek után járó általános kereseti adó az illetmény kifizetésekor válik esedékessé és ugyanakkor vonandó le s a levont adó a levonást követő hónapnak 15. napjáig szolgáltatandó be. A pénzügyminiszter ezt a határidőt szükség esetében rendelettel megváltoztathatja vagy meghosszabbíthatja.

(3) A 18. §-nak 1. és 2. pontjában említett adók egyszerre fizetendők, még pedig a belföldiek által az engedélynek évenkénti beszolgáltatásakor, az idegenek által az engedélynek iparhatósági láttamozása előtt. A befizetés annál a községnél vagy városnál teljesítendő, amely községben vagy városban a belföldi lakik s az engedélye kiadatik, illetőleg a külföldi engedélyét kiszolgáltató vagy láttamozó hatóság székhelye van.

42. § Az adófizetési kötelezettség megszűnése (7. §) esetében járó adótörlésre irányuló kérvényt az adózónak az adókötelezettség megszűnésétől, illetőleg a megszakítástól számított 30 nap alatt a községi előljáróságnál (városi adóhivatalnál, kerületi adószámviteli hivatalnál) kell benyujtani. Késedelem esetén a megszűnés - ha csak a korábbi megszűnés minden kétséget kizáró módon nem igazoltatik - csupán a bejelentés napjától vehető figyelembe.

43. § (1) Ha a község (város) megítélése szerint a 16. § szerint kivetendő általános kereseti adó beszedése veszélynek van kitéve, erről a körülményről a vonatkozó adatok csatolása mellett a pénzügyigazgatóságnak azonnal jelentést tesz, hogy az általános kereseti adó, esetleg a jövedelem- és vagyonadó kivetése is a rendes kivetés bevárása nélkül megtörténhessék.

(2) Az adókötelest ebben az esetben nem kell felhívni bevallásnak beadására.

(3) A pénzügyigazgatóság a rendelkezésre álló adatok alapján azonnal megállapítja az adóalapot, a jövedelem- és vagyonadó kivetése és biztosítása iránt a vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében saját hatáskörében intézkedik, egyidejűleg a kereseti adó alapját sürgősen közli a községgel (várossal), hogy ez az általános kereseti adót határozatilag vesse ki.

(4) A községnek (városnak) joga van a jelentéstételkor a valószínűleg kivetendő adóösszeg erejéig azonnal intézkedni a szükséges biztosítás iránt.

(5) A község (város) határozata ellen az adófelszólamlási bizottsághoz intézendő fellebbezésnek van helye, amelyet a határozatnak kézbesítését követő 30 nap alatt kell beadni.

(6) A kivetett összeget az adóköteles fél a község (város) határozatának kézbesítését követő 15 nap alatt köteles befizetni, ellenkező esetben ez összeg tőle a közadók módjára hajtandó be.

(7) A község (város) megkeresésére biztosítandó összeget a félnek ingatlanaira a telekkönyvi hatóság által a veszély igazolása nélkül a 30 nap letelte előtt is lehet jelzálogilag biztosítani, az ingatlanvégrehajtás elrendelésének azonban mindaddig nincs helye, míg az adó nincs jogerősen kivetve.

44. § (1) A kereskedelmi cég bejegyzéséről, a cégjegyzékekben előfordult s a kereskedelmi törvény értelmében az illetékes kir. törvényszéknél bejelentett változásokról szóló határozatokat, továbbá a kiszolgáltatott iparhatósági igazolványokat és engedélyeket vagy azoknak megszűnését, végre a hatóságok és hivatalok által harmadik személyekkel kötött s illetékkiszabás végett bejelentés alá nem eső szállítási, építési vagy más egyéb vállalati szerződéseket az illetékes törvényszékek, hatóságok és hivatalok kötelesek másolatban a pénzügyigazgatósággal is közölni.

(2) A kereskedelmi és iparkamarák, a községi előljáróságok (városi polgármesterek), a bírságok és más közhivatalok a megkeresés vételétől számított 15 nap alatt kötelesek azokra a megkeresésekre válaszolni, melyeket a pénzügyigazgatóság adatgyűjtés céljából hozzájuk intéz.

45. § (1) E törvény hatálybaléptével a vele ellenkező törvények és szabályok hatályon kívül helyeztetnek; nevezetesen a keresetadóról szóló 1875:XXIX. tc. mindazokkal a módosításokkal, amelyek az 1883:X. törvénycikkben, az 1886:XXXVII. tc. 3. §-ában, az 1893:IV. tc. 14-15. §-aiban, az 1900:VII. törvénycikkben, az 1902:XV. törvénycikkben, az 1908:V. törvénycikkben, az 1915:XXI. törvénycikk 8. §-ában, az 1916:XXXIII. törvénycikkben, az 1920:XXIII. törvénycikk IV., V. és IX. fejezetében, végül az 1921. évi XVIII. törvénycikk II. fejezetében foglaltaknak, nemkülönben a tőkekamat- és járadékadóra vonatkozó 1875:XXII. törvénycikknek a jelen törvény 1. § 4-9. pontjában felsorolt jövedelmekre vonatkozó rendelkezései mindazokkal a módosításokkal, amelyek ezekre nézve az 1908:V. törvénycikkben s az 1921:XVIII. törvénycikkben foglaltatnak.

(2) E törvény életbeléptét megelőző időre szóló visszahatólagos adóztatások vagy törlések esetében azonban a hatályon kívül helyezett törvényes rendelkezéseket kell alkalmazni.

46. § Az általános kereseti adó egész jövedelme azt a községet (várost) illeti meg, amelyben az adózó a 15. § rendelkezései szerint adózni tartozik.

47. § (1) A 16. és 18. §-ok szerint járó általános kereseti adó után az 1890:I. tc. 23. §-a, illetve az 1920:XXVII. tc. 3. §-a alapján kivetendő útadón kívül egyéb pótadót kivetni nem szabad.

(2) A 17. § szerint járó általános kereseti adó után semmiféle pótadó sem vethető ki.

(3) Azokra az adózókra, akik a fennálló jogszabályok értelmében kereskedelmi és iparkamarai illetékek fizetésére kötelesek, ezt az illetéket a kereseti adó alapjául megállapított jövedelmek alapján kell kivetni. A kamarai illeték kulcsaira és az illeték kivetésére vonatkozó eljárási szabályokat a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

48. § (1) Ez a törvény 1923. évi január hó 1-én lép életbe, az 1923. évi adókivetéshez szükséges előmunkálatok azonban már az 1922. évben foganatosíthatók.

(2) Ezt a törvényt a belügyminiszterrel egyetértve a pénzügyminiszter hajtja végre.


  Vissza az oldal tetejére