1. § A francia állampolgárokkal szemben fennálló, a trianoni békeszerződés 231. Cikke alá eső magyar tartozások rendezése tárgyában a Francia Köztársasággal 1921. évi január hó 31-én Párisban kötött egyezmény a magyar állam törvényei közé iktattik.
Az egyezmény eredeti francia szöveget és hivatalos magyar fordítása a következő:
Miután a francia köztársaság kormánya elhatározta, hogy az 1920. évi június hó 4-iki szerződés X. részének (gazdasági rendelkezések) III. címét és a hozzátartozó függeléket a maga részéről alkalmazni fogja és miután a magyar kormány ezt az elhatározást tudomásul vette, a két kormány a francia állampolgárokkal szemben fennálló, a trianoni szerződés 231. Cikke alá eső magyar tartozások rendezése tárgyában a következő rendelkezésekben állapodott meg:
A francia és a magyar felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatalokat a jelen egyezmény aláírása után haladék nélkül fel kell állítani, de ezek a behajtásra irányuló műveleteiket a magyar adósokat illetőleg csak 1921. évi október hó 1-én kezdik meg.
Minthogy azonban a magas szerződő felek kormányai szívesen látnák, ha a jelen egyezmény aláírása után állampolgáraik közt nyomban létesülő barátságos megállapodások számuknál és jelentőségüknél fogva megkönnyítenék a jelen egyezmény tárgyát alkotó tartozások rendezését, a magas szerződő felek kormányainak mindegyike mindennemű belső intézkedést meg fog tenni a maga részéről avégből, hogy állampolgárait arra kötelezze, hogy barátságos megegyezésre irányuló ajánlataikat akár egyenkint, akár önkéntes alakulásokba tömörülve 1921. évi augusztus hó 1-je előtt megtegyék.
Ezek az alkudozások a francia hitelezők és a magyar adósok közt közvetlenül a hivatalok közbenjárása nélkül történnek.
A hivatalok a fentebb megállapított határidőt egyes oly ügyek vagy ügycsoportok rendezésére vonatkozólag, amelyek különleges nehézségekkel járnak, közös megegyezéssel meghosszabbíthatják; áll ez különösen oly magyar társaságok javára, amelyek a volt monarchia határain kívül eső pénzpiacokra címleteket bocsátottak ki.
1. Amint ily barátságos megegyezések létesülnek, erről a hitelezők és adósok a francia hivatalt legkésőbben 1921. évi augusztus hó 1-ig beiktatás céljából ajánlott levélben együttesen értesíteni fogják. A francia hivatal ezeket az egyezségi tervezeteket a magyar hivatallal haladék nélkül közli.
2. A francia hivatal hozzájárulása nélkül nem lehet oly barátságos egyezséget véglegesen megkötni, amely valamely követelés rendezése céljából Franciaországban zárlat alá helyezett magyar vagyonrész felhasználására irányul; ezt a hozzájárulást, vagy a hozzájárulás indokolt megtagadását a francia hivatal az érdekelt felekkel hatheti határidő alatt közölni fogja. Ezt a hatheti határidőt attól a naptól kell számítani, melyen az érdekelt felek a megállapodásról a francia hivatalt ajánlott levélben értesítették. A határidőt a két hivatal közös megegyezéssel meghosszabbíthatja.
3. A magyar hivatal és a magyar kormány minden célszerűnek tartott intézkedést meg fog tenni avégből, hogy a magyar állampolgárokat megegyezések létesítésére rábírja és hogy az esetleges akadályokat lehetőleg elhárítsa.
A francia hivatal viszont ily megegyezések létesítését a maga részéről szintén elő fogja mozdítani.
Mihelyt a hitelezők és adósok a barátságos megegyezés lehetetlenségét megállapítják, erről saját hivatalaikat értesítik és velük egyidejűleg az el nem fogadás okainak előterjesztése mellett a másik fél részéről visszautasított, vagy a részükről el nem fogadott szöveget is közlik.
A hivatalok a francia és a magyar felek közt felmerült, de meghiusult egyezségi tervezeteket sorban vizsgálat tárgyává teszik.
Ha a hivatalok véleménye szerint a magyar adós vagy a francia hitelező vonakodása jogosulatlan, állampolgárukkal szemben tőlük telhetőleg oda fognak hatni, hogy az a megegyezést elfogadja. Ha a magyar állampolgár visszautasítaná a két hivatal részéről elfogadott egyezségi ajánlatot, ezt a vegyes döntő bíróság elé lehet terjeszteni, amely vagy maga kimondhatja, hogy a megegyezés a felekre nézve kötelező, vagy akként határozhat, hogy a tartozás a felülvizsgáló és a kiegyenlítő hivatalok közbenjöttével rendezendő.
Francia állampolgároknak magyar adósokkal szemben fennálló oly követeléseit, amelyekre nézve a 3. Cikkben megállapított határidőben nem közölték a francia hivatallal a barátságos megegyezés létrejöttét, vagy nem fogadták el a két hivatal közbenjöttével megállapított megegyezést, vagy nem indították meg az előző cikkben jelzett bírói eljárást, valamint azokat a követeléseket, amelyek jóvá nem hagyott egyezségi tervezetek tárgyai voltak, a felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatalok a következő elvek szerint fogják rendezni:
1. A magyar kormány a békeszerződésben a francia hitelezők javára megállapított biztosítékok megerősítése céljából hozzájárul ahhoz, hogy a magyar államnak és minden egyes, francia hitelezőnek tartozó magyar állampolgárnak egyetemleges felelőssége állapíttassék meg, mindazokra a tartozásokra nézve (tőkében és kamatokban), amelyeket más pénznemben vállaltak, mint osztrák-magyar koronákban, úgyszintén a korona-értékben vállalt tartozások névleges összegére nézve (tőkében és kamatokban), úgy azonban, hogy maguk az egyes adósok közt egyetemleges kötelezettség nem keletkezik. Mindazonáltal ez az egyetemleges felelősség minden egyes adóst illetően franciaországi tartozásainak Franciaországban lévő követelését meghaladó egyenlegre szorítkozik, ideértve a francia hitelező javára lekötött zálogok értékesítéséből eredő s rendelkezésére álló tiszta hozadékot még az esetben is, ha e zálogok máshol, mint Franciaország területén létesíttettek. Viszont a francia kormány hozzájárul ahhoz, hogy a koronaértékben fennálló tőketartozás és a trianoni szerződés 231. Cikke d) pontjának alkalmazásából frankértékben eredő tőketartozás különbözete erejéig a teljes és korlátlan felelősséget a francia felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatallal szemben kizárólag maga a magyar állam viselje.
2. A magyar állam, valamint a magyar adósok említett tartozásaik kiegyenlítése céljából a következő cikkekben megállapított feltételek és módozatok mellett fizetési haladékot kapnak.
Az eredetileg aranyra, ezüstre vagy az osztrák-magyar koronaérték kivételével bárminő más pénznemre szóló bármely természetű tartozásokat a magyar hivatal a következő bekezdésekben foglalt fenntartásokkal a trianoni szerződés 251. Cikkének d) pontjában foglalt feltételek szerint egyenlíti ki a francia hivatallal szemben. Ez a kiegyenlítés öt év leforgása alatt történik, még pedig úgy, hogy a három első év mindegyikében a tartozás egy-egy hetedrészét, a negyedik és ötödik évben pedig két-két hetedrészét törlesztik. Az előző évi törlesztő részlet a jelen egyezmény első cikkében foglalt határidő elteltétől számított két hó mulva esedékes. Mindazonáltal a harmadik év leteltével, ha az alább jelzett bizottság úgy határoz, a tartozás fennmaradó hátraléka meghatározandó számú részletekben, de legfeljebb négy év alatt lesz fizethető, az évi törlesztő részleteket a bizottság állapítja meg.
Avégből, hogy a magyar pénzérték árfolyamának esetleges javulása a francia hitelezők előnyére szolgálhasson, megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a magyar hivatal részéről frankokban teljesítendő fizetések koronaértéke - bármilyen is a fizetés napján fennálló váltó-árfolyam - az esedékes évi törlesztő részlet frankokban kifejezett összegének legalább tízszerese kell hogy legyen és semmi esetre sem maradhat azon az összegen alul, amelyre a magyar hivatalnak oly frankmennyiség vásárlásához van szüksége, melyet a fentiek szerint a francia hivatal javára eső részletek fizetésére fordít. Az ezen réven az esedékes törlesztő részleten túl frankokban netán mutatkozó felesleg a még igényelhető törlesztő részletek csökkentésére szolgál, még pedig az utolsó részleteken kezdve.
A jelen cikk első bekezdésének alkalmazása céljából nyolc tagú bizottság alakul, melybe a magas szerződő felek mindegyike négy-négy tagot nevez ki. Az elnököt a francia kormány részéről kinevezett tagok sorából kell kiválasztani és a szavazatok egyenlő megoszlása esetén az elnök szava dönt. A bizottság nyomban a harmadik törlesztő részlet lejárata után ül össze. Határozataiban figyelembe veszi Magyarország gazdasági helyzetét és különösen a mezőgazdasági termékek termelését és kivitelét, valamint az árfolyamviszonyokat.
a) Ami azokat a tartozásokat illeti, amelyek olyan adós javára megállapított biztosítékokból erednek, akinek lakóhelye a volt monarchia feldarabolása következtében azoknak az államoknak egyikében van, amelyekhez a volt osztrák-magyar monarchiából területet csatoltak, vagy amelyek ezen monarchia feldarabolásából keletkeztek, a francia kormány a behajtás megkönnyítése érdekében kijelenti, hogy beleegyezik abba, hogy a magyar állampolgároknak kapcsolatos követelései biztosíték címén a francia hitelező hivatalra legyenek engedményezhetők. Ebben az esetben a francia hitelező hivatal az engedményezett követelés behajtását minden peres és peren kívüli úton szorgalmazni köteles. Az ilyen követelésekre befolyt összegeket a magyar hivatal javára kell írni.
b) Valamennyi fentemlített tartozás után, az 1920. évi június hó 4-iki szerződés X. része (gazdasági rendelkezések) III. címéhez tartozó függelék 22. §-ának első bekezdésében említettek kivételével, a jelen szerződés aláírását megelőző időtartamra évi három százalékos kamat számításának van helye, amely minden év végén tőkésítendő és járulékos költségek nélkül a tőketartozás pénznemében fizetendő.
Ami a jelen szerződés aláírásának keltét követő időtartamot illeti, az évi kamat a megtérítés napjáig öt százalék lesz, járulékos költségek nélkül.
c) A magyar állampolgároknak francia állampolgárokkal szemben, ezek részéről tengerentúli országokból eredő nyersanyagok és árúcikkek behozatala céljából nyujtott elfogadványi hitelekből vagy biztosítékokból kifolyólag keletkezett tartozásainak rendezése a magas szerződő felek közt későbbi megegyezés tárgyát fogja alkotni, amely a jelen egyezmény és különösen a jelen cikk a) pontja szellemében figyelembe fogja venni azokat a különlegesen súlyos körülményeket, amelyek a magyar adósok ezen csoportjára nehezednek.
A koronákra szóló és az 1920. évi június hó 4-iki szerződés 231. Cikkében tárgyalt tartozásokat a magyar hivatal a francia hivatalnál a következő módon fogja rendezni:
a) A koronatartozásoknak névleges összegét s ez összeg után a 7. Cikk b) pontja szerint számítandó kamatot az 1. Cikkben megállapított határidő elteltét követő négy héten belül kell megfizetni, még pedig francia frankokban, a francia franknak és a magyar koronának a zürichi tőzsdén a fizetés napját megelőző két hónap folyamán jegyzett átlagos árfolyamán számítva.
b) A magyar állam a fentiek szerint visszafizetett összeg és az 1920. évi június hó 4-iki szerződés 231. Cikkének d) pontján alapuló valórizáció értelmében járó összeg közti különbözet fizetését egészben magára vállalja, önként értetik, hogy ez a kötelezettsége nem érinti a magyar állam visszkereseti igényét, amelyet saját alattvalóival szemben fenntart. Az említett különbözet megfizetése kamatmentesen, frankokban, tizennyolc évi egyenlő részletben történik, amelyek elseje jelen egyezmény aláírását követő hatodik év kezdetén lesz esedékes. Abból a célból, hogy a francia hivatal a magyar pénzérték esetleges javulása révén előnyhöz jusson, megegyezés áll fenn arra nézve, hogy az említett évi törlesztő részletek céljaira fordítandó koronaösszeg, a fizetés napján fennálló váltóárfolyamtól függetlenül, az esedékes évi törlesztő részlet frankösszegének legalább tízszeresével lesz egyenlő.
Az említett rendelkezés alkalmazásából az esedékes évi törlesztő részleten túl frankokban netán mutatkozó felesleg a még igényelhető évi törlesztő részletek fokozatos csökkentésére szolgál, még pedig az utolsó részleten kezdve. Avégből, hogy a követelések e csoportja mobilizálható legyen, a magyar kormány kijelenti készségét, hogy a francia kormánnyal tárgyalásokba bocsátkozik a hivatalnak járó részletek forgatható értékpapír kibocsátása útján való címletesítése iránt.
Abban az esetben, ha a magyar kormány valamelyik adós állampolgárával szemben az állam részéről átvállalt koronakülönbözet fejében visszkeresetet érvényesítene és ha az adós egyébként a francia hitelezőkkel barátságos megegyezést kötött, a magyar kormány köteles arról a francia hivatalt azonnal értesíteni.
Ebben az esetben azok a francia hitelezők, akik barátságos megegyezéseket kötöttek, a francia hivatalnál kérhetik, hogy ezek a megegyezések semmiseknek és hatálytalanoknak tekintessenek. E kérelemnek a két hivatal megegyezés útján helyt fog adni, ha a magyar kormány visszkeresete az érdekelt felek által kötött barátságos megegyezés végrehajtását veszélyezteti. Abban az esetben, ha a hitelező kérelmének helyt adnak, a követeléséből még fennmaradó hátralékot a francia felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal által behajtandó és a szétosztandó összegek közé kell sorozni.
Valahányszor a magyar adós hivatal a hitelező hivatallal közölte, hogy valamelyik adós a jelen egyezmény 7. Cikke értelmében őt terhelő évi törlesztő részlet megfizetését elmulasztotta, a francia hitelező hivatal jogosítva lesz arra, hogy a magyar adóst az 1920. évi június hó 4-iki szerződés X. része (gazdasági rendelkezések) III. címéhez tartozó függelék 16. §-ában megállapított feltételek mellett közvetlenül beperelje.
Az így közvetlenül per útján behajtott összegeket a magyar hivatal javára kell írni.
A magyar állampolgároknak Franciaországban lévő összes javai, jogai és érdekei, ideértve a bankoknál fennálló követeléseiket, de a francia állampolgárokkal szemben fennálló egyéb követelések kivételével, a 11. Cikkben megállapított feltételek mellett s a 12. Cikkben meghatározott kivételekkel, a trianoni szerződés X. része (gazdasági rendelkezések) III. és IV. címei alkalmazásából keletkező magyar tartozásnak a francia állampolgárok javára való rendezésére fognak szolgálni.
Ami a magyar cselekvő vagyon esetleges többletét illeti, a francia kormány a részére az 1920. évi június hó 4-iki szerződés 232. Cikkének b) pontjában biztosított jog gyakorlásáról lemond.
a) A magyar adós franciaországi vagyonának összes alkotó részeit, ideértve a francia állampolgárokkal szemben fennálló követeléseit, a megfelelő összeg erejéig arra használhatja fel, hogy a francia állampolgárokkal szemben fennálló, az 1920. évi június hó 4-én kelt szerződés 231. Cikkében tárgyalt tartozásait a francia hivatal ellenőrzése mellett törlessze.
b) Franciaországban lévő vagyonrészeknek magyar tulajdonosai, feltéve, hogy saját tartozásaikat előzetesen kiegyenlítették, ezeket a vagyonrészeket a francia hivatal felhatalmazásával értékük 70%-a erejéig a háború előtt és alatt más magyar állampolgárokkal szemben keletkezett francia követelések barátságos rendezésére felhasználhatják. Az ilyen vagyonrészeknek értékét a zárlat alá vett vagyonnak felszámolására vonatkozólag 1919. évi október hó 7-én kelt francia törvényben meghatározott feltételek mellett fogják megállapítani.
c) A jelen cikk a) és b) pontjaiban foglalt rendelkezések az osztrák-magyar bankra is alkalmazást nyernek.
d) Azokat a vagyonrészeket, ideértve a bankoknál fennálló követeléseket is, amelyeket a három megelőző pontban foglalt rendelkezések alkalmazásával nem használtak fel, továbbá a b) pontban előírt 30%-os visszatartásból eredő összegeket, valamint a francia állampolgároknak magyar állampolgárokkal szemben fennálló tartozásait, a bankoknál fennálló követelések kivételével, a francia hivatal a terhére átveszi és ellenértékükkel a magyar hivatal számláját el fogja ismerni. A francia hivatal alapot létesíthet azzal a rendeltetéssel, hogy az egyenkint 5000 frankot meg nem haladó francia követeléseket, valamint oly francia állampolgárok követeléseit, akik hivataluknál igazolják, hogy a jelen egyezmény valamely rendelkezésének alkalmazása gazdasági létüket veszélyezteti, elsősorban egészben vagy részben rendezzék.
e) Azok a magyar állampolgárok, akiknek Franciaországban vagyonrészei vannak, a jelen egyezmény aláírásától kezdve jogosítva lesznek, hogy ezeket a francia hivatal előzetes jóváhagyása és ellenőrzése mellett értékesítsék. Ezeknek a vagyonrészeknek értékesítése a francia törvény rendelkezéseinek megfelelően történik. Az értékesítés révén befolyt összegek ugyanolyan korlátozások alá esnek, mint amilyenek magukra a vagyonrészekre vonatkozólag érvényben vannak vagy lesznek.
f) A magyar állampolgárok a francia hivatallal létesítendő megegyezés alapján jogosítva lesznek arra, hogy Franciaországban levő javaikat, jogaikat és érdekeiket más egyenértékkel helyettesítsék. Franciaországban levő magyar javaknak, jogoknak és érdekeknek nyilvános árverés útján, vagy bármely más módon való értékesítése esetében a tulajdonosok, minden más külföldivel egyenlő feltételek mellett jogosítva lesznek résztvenni és ajánlatot tenni, önként érthetőleg az 1919. évi október hó 7-én kelt törvényben a francia kormány javára megállapított elővételi jog sérelme nélkül.
g) Ami az ingatlanokat illeti, a francia kormány fenntartja magának, hogy a magyar kormánnyal szemben megjelölhesse azokat az ingatlanokat, amelyek barátságos egyezségek céljaira fel nem használhatók.
Magyar állampolgárságú magánszemélyeknek Franciaországban levő házi bútorait, könyveit, képeit, ékszereit, ezüstneműit és általában személyes használatra rendelt tárgyait tulajdonosaiknak ismét rendelkezésre fogják bocsátani, mihelyt a francia hivatalnál igazolják, hogy Franciaországban levő összes tartozásaikat kiegyenlítették.
Amennyiben a francia kormány ezzel ellenkező kijelentést nem tesz, a jelen cikknek rendelkezései alkalmazást nyernek a szerény kereskedelmi felszerelésekre, a kisipari üzemekre és a munkaeszközökre, amennyiben mindezek létfenntartó jelleggel bírnak.
A jelen egyezmény alapján létesített ügyletek vagy megegyezések Magyarországon minden kincstári illeték alól, Franciaországban minden belajstromozási és bélyegilleték alól mentesek lesznek.
Ingó értékekre vonatkozó címletek megjelölése, történjék ez akár ezekben az ügyletekben vagy megegyezésekben, akár az említett ügyletek vagy megegyezések végrehajtását célzó meghatalmazás keretében, nem szolgáltat alapot semmiféle bélyegilletékre sem Franciaországban, sem Magyarországon.
A magas szerződő felek állampolgárai részéről az 1919. évi augusztus hó 6-ik napja, vagyis a kereskedelmi forgalomnak Franciaország és Magyarország közt történt újra felvétele után vállalt tartozásokra és szabályszerűen megszerzett javakra, jogokra és érdekekre nézve kizárólag a köztörvényi szabályok lesznek irányadók anélkül, hogy ezek tekintetében akár az 1920. évi június hó 4-én kelt szerződésnek, akár a jelen egyezménynek rendelkezéseire hivatkozni lehetne.
A trianoni szerződés 231. Cikkének 3. és 4. pontjában említett tartozások rendezése, a magántartozásokhoz hasonlóan a magyar állam és az idegen értékpapirok birtokosainak francia nemzeti hivatala közt különleges megállapodások tárgyát alkothatja. Ily megállapodások hiányában az említett tartozásokat a 231. Cikk 3. és 4. pontjának, valamint a jelen egyezmény rendelkezéseinek megfelelően a felülvizsgáló és a kiegyenlítő hivatalok fogják rendezni.
Az 1920. évi június hó 4-én kelt szerződés X. részének (gazdasági rendelkezések) III., IV., V, VI. és VII. címeiben, valamint függelékeiben foglalt rendelkezések, amennyiben a jelen egyezményben foglalt megállapodásokkal összeegyeztethetők, érvényben maradnak.
A magas szerződő felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a jelen egyezmény végrehajtásának biztosítására minden szükséges közigazgatási vagy törvényhozási intézkedést megtesznek, illetve javaslatba hoznak.
A jelen egyezmény meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok, mihelyt lehetséges, ki fognak cseréltetni.
Minek hiteléül az evégből kellően meghatalmazott alulírottak a jelen egyezményt aláírták és pecsétjeikkel ellátták.
2. § Ha valamely nyilvános számadásra kötelezett vállalat a jelen törvénnyel becikkelyezett egyezmény alapján külföldi hitelezőivel létesített egyezség értelmében a rendezés alá eső tartozása fejében az évi mérlegében kimutatott nyereségének egyrészét külföldi hitelezőinek engedi át, a pénzügyminiszter a Pénzügyi Tanács meghallgatásával az ily vállalatra nézve megállapíthatja, hogy a nyereségének ezt a részét a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójának és nyereségtöbblet-adójának kivetésénél, a mérlegnek a törvény értelmében adóalapul veendő levonásba kell hozni.
3. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a trianoni békeszerződés 231. és 232. Cikkében foglalt intézkedésekből kifolyólag a magyar államra hárulható kötelezettségeknek csökkentése céljából a Pénzügyi Tanácsnak - az illető ülésen jelenlévő tanácstagok legalább kétharmad többségével nyilvánított - hozzájárulásával megállapodásokat létesíthessen, és egyúttal megállapíthassa, hogy az államra ily módon vállalt terhekkel szemben az érdekelt belföldiektől követeljen-e és minő ellenszolgáltatást.
Ily esetekben továbbá a pénzügyminiszter a Pénzügyi Tanácsnak az előbbi bekezdésben megállapított többségével nyilvánított hozzájárulásával megállapíthatja azt is, hogy az állami támogatásban részesülő nyilvános számadásra kötelezett vállalat.
1. részvényeseinek nem fizethet magasabb osztalékot, mint aminőt a pénzügyminiszter a Pénzügyi Tanács meghallgatásával megállapít;
2. igazgatósága, végrehajtó- és felügyelő-bizottsága tagjainak és ügyvezető tisztviselőinek bármi címen való összes járandóságait nem állapíthatja meg magasabb összegben annál, amelyet a pénzügyminiszter a Pénzügyi Tanács meghallgatásával engedélyez.
A rendelkezések megtartását a pénzügyminiszter ellenőrzi.
Kivételes esetekben, amikor a jelen § első bekezdése értelmében az állam részéről vállalt teher a Pénzügyi Tanács megállapítása szerint az államra a békeszerződés intézkedéseiből kifolyólag különben hárulható kötelezettséghez viszonyítva aránytalanul csekély, a pénzügyminiszter - a Pénzügyi Tanács meghallgatása után - a jelen § alapján megállapítható ellenszolgáltatások és megszorítások alkalmazásától teljesen eltekinthet.
4. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a trianoni békeszerződés 231. Cikkében szabályozott felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatalt - egyelőre az 1. § szerint törvénybe iktatott egyezményben körülírt tevékenység kifejtése végett - már most létesítse és az ennek működésével kapcsolatban szükséges intézkedéseket megtegye.
Egyebekben ennek a törvénynek végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg.
5. § A jelen törvény kihirdetése napján lép életbe, még pedig az egyezmény életbelépésének napjától kezdődő hatállyal.
