Habár az 1912:LVIII. tc. a városi tisztviselőket kedvezőbb helyzetbe kívánta hozni az állami és vármegyei tisztviselőknél, ténylegesen azonban hátrányosabb helyzetbe jutottak annak következtében is, hogy az állami tisztviselőkre nézve az 1919. év elején végrehajtott egy státusrendezés és 1921. évben is biztosíttatott az állami tisztviselőknek nagyobb arányú előlépési lehetőség. Ezek a kedvezmények természetszerűleg a városi tisztviselőkre nem terjedtek ki. Annak az eltolódásnak a kiküszöbölése végett, amely az állami alkalmazottak létszámviszonyainak az 1919. évben és azóta végrehajtott rendezése következtében a vármegyei tisztviselők hátrányára előállott, a nemzetgyűléshez egyidejűleg törvényjavaslatot terjesztettem be. Azok az okok, amelyek a vármegyei tisztviselők illetményrendezését szükségessé teszik, fennállanak a városi tisztviselőkre nézve is, de tekintve a városok közjogi állását, a vármegyei tisztviselők illetményeinek rendezése szükségszerűleg maga után vonja a városi tisztviselők illetményeinek a rendezését is.
Az 1. § megszűnteti azt a különbséget, amelyet az 1911:LVIII. tc. 10,000-nél több és 10,000-nél kevesebb lélekszámmal bíró r. t. városok között, a tisztviselő-illetmények megállapítása szempontjából felállított. A megcsonkult Magyarországon ma már csak három olyan r. t. város van amelynek a lakossága a 10,000-et el nem éri, és pedig Kőszeg, Magyaróvár és Szentendre.
Az az illetménytöbblet, mely az egyes állásoknak a magasabb fizetési osztályba besorozása folytán, továbbá amely a következő magasabb fizetési osztályba való fokozatos előlépés biztosítása folytán előáll, természetszerűleg a városokat fogja terhelni.
