Minthogy a javaslatban meghatározott bűncselekmények tényálladékai úgy vannak megszerkesztve, hogy azokat sajtóbeli közleménnyel való elkövetés esetén a sajtótermék tartalma egészen rendszerint nem foglalhatja magában s így ezek a bűncselekmények nem tekinthetők a sajtóról szóló 1914. évi XIV. törvénycikk 32. §-a értelmében sajtó útján elkövetett bűncselekménynek, magától értetődik, hogy rájuk sem a külön sajtójogi felelősségre, sem a sajtóeljárásra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. Nem is indokolhatná semmiféle megfontolás azt, hogy a szerkesztő, kiadó stb. tárgyi felelőssége érvényesüljön olyan bűncselekményekre nézve, amelyek a sajtótermék tartalmából rendszerint a legszorosabb figyelem mellett sem derülnek ki, amelyekért tehát helyesen csak azt lehet büntetni, aki azokat szándékosan követi el.
Az 1921. IV. tc. 3. §-a szerint italmérési engedély csak oly személyeknek adható, akik teljesen megbízhatók, feddhetetlen előéletűek, csőd alatt nem állanak és magyar állampolgárok. E tc. 15. § negyedik bekezdése szerint viszont a bejegyzett cégű likőr-, rum- és gyümölcspálinkakészítő gyárosok az általuk termelt szeszes italok nagyban való eladásával külön engedély nélkül is foglalkozhatnak. Ehhez képest amennyiben a rum, likőr és egyéb égetett szeszes italok előállítása úgy mint a háború előtti időkben volt, újból szabaddá tétetnék, kevésbé megbízható egyének, esetleg nem magyar állampolgárok, vagy az állampolgárságot csak újabban elnyert egyének is abban a helyzetben volnának, hogy cégüket mint likőr- és rumgyárat bejegyeztetve, ez alapon égetett szeszes italok nagyban való eladásával és ezzel kapcsolatban esetleg kiméréssel is foglalkozhassanak. Rendes szeszfeldolgozó üzemet azonban nem létesítenének. Az ilyen egyéneknél attól is tartani lehet, hogy egészségügyi szempontból kifogás alá eső árúkat hoznak forgalomba.
