1923. évi VII. törvénycikk indokolása

a közadók kezeléséről * 

Részletes indokolás

A 15. §-hoz

Az adóív ezentúl több évi használatra fog berendeztetni és az adózóknak az adókönyvbe történt első bevezetésük után azonnal lesz kiállítandó. Az új adótörvények értelmében ugyanis az adóív kézbesítése - a búzaértékben fizetendő és teljesen külön kezelt földadót kivéve - a fellebbezési határidőre befolyással nincs és így nincs értelme annak, hogy a folyó évre szóló adóívnek kiállítását az adókivetés teljes befejezéséig függőben tartsuk. Az adóív kiállítása után előírt közszolgáltatásokat a község (város) az adóívnek a befizetések alkalmával történt minden egyes bemutatásakor pótlólag bevezetni köteles. Minthogy előfordulhat, hogy az adóelőírások egyes adózók adóíveibe valamely oknál fogva vagy egyáltalában nem, vagy hiányosan lettek bevezetve és így az adóívek tömeges kiegészítése a fizetések alkalmával esetleg nagyobb torlódásokat okozhat, köteles az előljáróság az adózók részére az ily hiányos adóíveknek kiegészítése céljából leendő bemutatására külön határidőt kitűzni.

A 32. §-hoz

Ez a szakasz az állampénztárak végrehajtási hatáskörét megszünteti. Új az utolsó bekezdés, amely szerint a pénzügyigazgatóság jogosítva van a végrehajtások foganatosítására szükség esetén állami közegeket, vagy kisegítő munkaerőket kirendelni. Az 1909. évi XI. tc. 40. §-ának 2. b) pontja ugyanis a községek (városok) hatáskörébe utalt közadó-tartozások behajtását bizonyos adózókkal t. i. a községi, városi alkalmazottakkal, főszolgabirákkal szemben a községek (városok) hatásköréből kivonta és az állampénztárak hatáskörébe utalta. Erre a rendelkezésre a gyakorlat szerint általánosságban szükség nincs, - előfordultak és előfordulhatnak azonban oly esetek, amelyekben a behajtás célszerűbb a községi előljáróságon (városi adóhivatalon) kívül álló közegekkel foganatosítani. A behajtás elhanyagolása esetében, valamint a községek kérelmére a pénzügyigazgatóságnak eddig is jogában állt az 1909. évi XI. tc. 71. és 73. §-a értelmében állami közegeket, illetve kisegítő munkaerőket a községekbe (városokba) kirendelni; - a most javasolt rendelkezés a pénzügyigazgatóság eme jogát általánosítja. Amennyiben a kirendelt állami közeg, illetve kisegítő munkaerő a kimondott felelősség alkalmazása miatt rendeltetett ki, a kiküldetéssel kapcsolatos költségek elsősorban a mulasztó közegeket, minden más esetben ellenben a község (város) pénztárát, terhelik viszont azonban a felszámítható adóbehajtási illetékek minden esetben a község (város) pénztárát illetik.

A 36. §-hoz

Minthogy egyes helyeken az együttesen könyvelt közadók miatt egyénenkinti intések is eszközöltetnek: szükségesnek mutatkozik az utolsó bekezdésben javasolt rendelkezés törvénybe iktatása. Az együttesen kezelt közadókra nézve az egyénenkénti adóintést általánosítani azért nem szabad, mert a fizetési határidők változatlanok és mindenkivel szemben fennállanak - az egyénenkénti adóintés ezeknél tehát csak a zálogolási eljárás megindítását halasztaná el. Azokra a közszolgáltatásokra nézve, amelyeknél az adózó külön megintése indokoltnak látszik, a 4. § bekezdésének rendelkezései ezt kötelezővé teszik. A más hatóságok (hivatalok) által behajtás végett kimutatott közszolgáltatásokra nézve az előzetes írásbeli megintés kötelező, kivétetnek azonban a községre (városi adóhivatalra) nézve illetékes állampénztár által kimutatott közszolgáltatások, amelyeknél az újabb írásbeli intés a behajtási eljárást csak feleslegesen hátráltatná.

A 45. §-hoz

A szolgálatot teljesítők mellékilletményeinek mentességénél abból indultam ki, hogy mindazok a járandóságok, amelyeket a törvények az összegre való tekintet nélkül adómenteseknek nyilvánítanak, lefoglalhatók se legyenek. A különféle gazdasági munkásoknak egyéb törvényekben (1998. évi II. tc. 43. §, 1888. évi XLI. tc. 21. §, 1900. évi XXVIII. tc. 19. § és 1907. évi XLI. tc. 86. §) biztosított mentességek a közadók behajtásánál ezentúl alkalmazhatók nem lesznek.

A 48. §-hoz

Az 1909. évi XI. tc. 53., valamint az 1920. évi XXIII. tc. 100. §-ában foglalt rendelkezéseket ez a § olykép módosítja, hogy az igénykeresetek körét a hátralékos lakásán kívül foganatosított zálogolások esetében is kizárólag a foglalkozása folytán nála lévő idegen tulajdont képező ingóságokra korlátozza, minden más esetben pedig az igénykereseteket kizárja. Az igénykeresetekre nézve az eddigi eljárással szemben azt az újítást tartalmazza, hogy az igényt ezentúl mindig a pénzügyigazgatóságnál kell bejelenteni. Amennyiben a pénzügyigazgatóság az igényt jogosultnak tartja, a lefoglalt ingóságoknak a zár alól leendő feloldása iránt saját hatáskörében intézkedni köteles. Ezáltal a felek felesleges költségektől mentesítve vannak. Amennyiben azonban az igazgatóság az igényt beigazoltnak nem látja, de a § rendelkezései szerint a lefoglalt ingóságokra tulajdoni igénykeresetnek helye lehet, utasítja a felet, hogy igénykeresetét a bíróságnál indítsa meg úgy, hogy a félnek módjában áll - amennyiben az igazgatóság intézkedését sérelmesnek tartja - igazát a bíróságnál keresni.

A 63. §-hoz

Az elszámolási sorrend megállapításánál tekintettel arra, hogy az összes közszolgáltatásokat ezentúl egy és ugyanazon hatóság (hivatal) hajtja be és hogy ez a végrehajtási eljárás valamennyi közszolgáltatásra egyformán kiterjeszteni köteles és hogy a befizetések is mindenkor esedékességük sorrendjében számolandók el, az esedékesség az egyedül helyes támpont azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben az egy napon esedékessé vált közszolgáltatások teljesen nem fedezhetők, úgy azok arányosan törlesztendők. A máshonnan behajtás végett kimutatott közszolgáltatásoknál azonban a sorrend alapjául nem az esedékesség, hanem a hátraléki kimutatás kézhezvétele veendő alapul, mert kétségtelen, hogy a behajtó közegek a kimutatás kézhezvétele előtt az ily hátralékok behajtása iránt nem intézkedhettek.

A 68. §-hoz

Azt a rendelkezést, hogy a becsűsök és a tanuk napidíjra igényt nem tartanak, a § mellőzi, mert ezen kérdésnek a helyi viszonyok figyelembevételével való szabályozása a községekre, városokra tartozik.

A 77. §-hoz

Ez a § az 1909:XI. tc. 89. §-ának rendelkezését azzal egészíti ki, hogy az államkincstárnak a csődnyitást megelőzően szerzett zálogjogait minden kétséget kizáróan érvényben tartja és annak érvényesítését el is rendeli. Az 1881:XVII. tc. 26. és 27. §-ainak rendelkezései értelmében ugyanis a csődnyitást megelőzően 6 hónapon belül szerzett zálogjogok megtámadhatók azon a címen, hogy a zálogjogot szerzett félnek a fizetések megszüntetéséről tudomása volt. minthogy a joggyakorlat e kérdésben ingadozó volt és a kincstár zálogjogai ismételten hatálytalaníttattak, szükségessé vált, hogy a kincstár által a csődnyitást megelőzően szerzett zálogjogok megtámadhatatlansága és azok akadálytalan érvényesíthetése a törvényben minden kétséget kizáróan biztosíttassék. Szükséges ez azért is, mert amennyiben a kincstár zálogjogai a csődtörvény alapján szintén megtámadhatók, vagyis a közszolgáltatások miatt foganatosított zálogolás a fizetés megszüntetésének tényét jelentené, akkor valahányszor közszolgáltatások miatt kereskedő vagy kereskedelmi társaság ellen végrehajtás foganatosíttatik, a kincstárnak a csődnyitást kellene kérelmeznie. Az utolsó bekezdésnek a csődön kívül kötött kényszeregyezségekre vonatkozó rendelkezését, félreértéseknek elejét veendő, kellett a §-ban felvenni, mert hisz kétségtelen, hogy az államkincstár kényszeregyezség esetén nem juthat kedvezőtlenebb helyzetbe, mint csőd esetén - már pedig ez esetben a kincstár 3 évi követelései az összes magánhitelezők követeléseit megelőzik.

A 101. §-hoz

A községek adóügyi teendői az utóbbi időben annyira megszaporodtak, hogy azok helyes ellátása különösen nagyobb helyeken egy munkaerőt csaknem teljesen leköt. Minthogy pedig úgy az államkincstár, mint az adózók érdeke egyaránt megkívánja, hogy az adóügyi teendőket ellátó jegyző személyében a lehető legritkábban álljon be változás, szükségesnek mutatkozik nagyobb helyeken adóügyi jegyzői állásokat szervezni, illetve, hogy ezen teendők ellátásával a községben levő másod-, segéd-, illetve aljegyző kötelezően bízassék meg. Szükséges ez azért is, hogy a nagyobb községekben mindig rendelkezésre álljon oly jegyző, aki az adóügyi teendők ellátásától, oly időkben, amikor ezekre szükség van, egyéb közigazgatási teendők miatt elvonható ne legyen.

A 102. §-hoz

Érvényben marad a) az 1999:XI. tc. 5. §-a, valamint az 1912:LIII. tc. 24. §-a, b) az 1909:XI. tc. 36-39. §-a, valamint az 1920:XXIII. tc. 99. §-a, c) az 1909:XI. tc. 93-101. §-ai, valamint az 1920:XXIII. tc. 103. §-a.