Az erdőtörvény (1897:XXXI. tc.) 17. §-ában csak a korlátolt forgalmú erdők és a véderők tulajdonosait kötelezte erdeik tartamos használatára; a magántulajdonban lévő erdők fenntartását azonban nem biztosította eléggé.
Az erdőtörvény életbelépte óta eltelt több mint 40 év tapasztalatai azt mutatják, hogy azok az erdőbirtokok, amelyekben a gazdálkodás korlátozva volt, konzerváltattak és ma jelentékeny nemzeti vagyont képeznek; ellenben a magánerdők faállománya legnagyobbrészben megsemmisült, sőt az okszerűtlen gazdálkodás miatt az erdő talaja is részben elkopárosodott, ami nemcsak erdőgazdaságpolitikai, de pénzügypolitikai szempontokból is káros, mert egyrészt a tervszerűtlen erdőhasználás az országnak belföldi faanyaggal való ellátását tette lehetetlenné, másrészt az erdőpusztítással adótárgyak semmisültek meg vagy legalább is erősen elértéktelenedtek. A trianoni békeszerződéssel megállapított országhatárok szerint Csonka-Magyarország erdőségeinek összes kiterjedése kerekszámban 2.042,000 kat. holdra (az egész Magyarország 12.857,457 kat. holdat kitett erdejének 15.9%-ára) apadt. Ennek több mint fele, 1.032,000 kat. hold magántulajdon. Mivel a megmaradt, aránylag csekély kiterjedésű erdők még okszerű gazdálkodás mellett sem tudják az ország faszükségletét fedezni és mert a megmaradt erdők fenntartásához fontos közgazdasági, egészségügyi, klimatológiai és pénzügyi érdekek fűződnek, gondoskodni kellett egyrészt - egy szintén újabban előterjesztendő törvényjavaslatban - az erdők fenntartásának minden erdőbirtokos erdejére kiterjedő egyforma biztosításáról, másrészt, a fokozottabb és a magánerdőkre is kiterjedő erdőfelügyelet gyakorlása érdekében, megfelelő szervezet felállításáról. Ezt az utóbbi célt szolgálja az erdészeti igazgatásnak a jelen javaslatban tervezett átszervezése.
Az átszervezés abból az alapgondolatból indul ki, hogy minden erdőbirtokot fokozottabb felügyelet alá kell helyezni és ennek biztosítása érdekében a felügyelettel és az erdőgazdasági ügyek ellátásával megbízottak működési területét minél kisebbre kell szabni.
A sokféle erdészeti szervezet helyett a javaslat felső fokon továbbra is természetesen a földmívelésügyi minisztert jelöli meg az erdészeti ügyek legfelső hatóságául, míg középső fokon az állami és az állami ellátásra utalt valamennyi erdőbirtok stb. gazdasági ügyei intézésének vezetését, valamint úgy ezeknek, mint a magánerdőknek felügyeletét - az erdők tulajdonjogi termeszetére való tekintet nélkül - kerületenkint az újonnan szervezendő m. kir. erdőigazgatóságokra - s végül alsó fokon az állami és állami ellátásra utalt valamennyi erdőbirtok stb. gazdasági ügyeinek ellátását és az állami erdőfelügyelet gyakorlásánál való közreműködést az egyes erdőigazgatóságoknak alárendelt m. kir. erdőhivatalokra bízza.
Az erdészeti igazgatás szervezetének kiépítésében a középső fokot a m. kir. erdőigazgatóság foglalja el. Ez a szervezet tulajdonképpen a m. kir. erdőhivatalok, m. kir. főerdőhivatalok, m. kir. erdőigazgatóságok, a kir. erdőfelügyelőségek és a m. kir. állami erdőhivatalok helyébe lép. Meg fog tehát szünni középső fokon a régi szervezeteknek az a sokfélesége, amely a multban a szolgálat nagy hátrányára fennállott.
