1923. évi XIX. törvénycikk

az alföldi erdő telepítéséről és a fásításokról * 

I. FEJEZET

Az erdőtelepítések és fásítások helyének kijelöléséről

1. § A magyar Alföld mezőgazdasági termelésének előmozdítása, - továbbá az egészségügyi és klimatikus viszonyok megjavítása érdekében, - valamint a lakosság faszükségletének fedezése céljából a magyar Alföldet magukba foglaló törvényhatóságokba és pedig: Békés-, Hajdú-, Jásznagykún-Szolnok-, Szabolcs vármegyékbe, Arad-, Bács-Bodrog-, Bereg-, Bihar-, Borsod-, Csanád-, Csongrád-, Heves-, Pest-Pilis-Solt-Kiskún-, Szatmár-, Torontál-, Ung- és Zemplén vármegyéknek a magyar Alföldhöz tartozó síkvidékű részeibe bekebelezett szolgabírói járások és rendezett tanácsú városok, továbbá Baja, Debrecen, Hódmező-Vásárhely, Kecskemét és Szeged törvényhatósági joggal felruházott városok területén tervszerű elosztással erdőket kell telepíteni és facsoportokat - szélfogókat - vagy fasorokat kell létesíteni.

A beerdősített területeket erdőkként, a többi fásításokat gazdasági fásításokként kell állandóan fenntartani.

2. § Erdőtelepítésre elsősorban azokat a földrészeket kell kijelölni, amelyek más gazdasági művelésre nem alkalmasak vagy csak nagy költséggel volnának ily célra alkalmassá tehetők.

Elsősorban tehát a szél által mozgásba hozható futóhomok, a silány homokos, szíkes földrészletek és az ilyen ártéri területek, valamint a csak aránytalan nagy költséggel megjavítható vadvizes területek jelölendők ki beerdősítésre, illetve befásításra.

A futóhomokkal borított területek kijelölésénél legfontosabb az a cél, hogy az erdők elhelyezésével a futóhomokot a szél a gazdasági művelés és a közegészség nagy kárára mozgásba ne hozhassa. Ennek a célnak megfelelően kell tehát az erdőtelepítésre vonatkozó kijelölési terveket elkészíteni. Azokon a mezőgazdaságilag művelt földeken pedig, amelyeknek csak kisebb foltokban laza szerkezetű homoktalaját a szél mozgásba hozhatja és a homokot elhordhatja, a teljes beerdősítés helyett célszerű elhelyezéssel facsoportokat, illetőleg a mozgóhomok szélein szélfogókat, fasorokat kell létesíteni. A birtokosnak egy tagban 50 kat. holdnál nagyobb szántóföldjét, - vagy legelőjét, - illetőleg 20 kat. holdnál nagyobb rétjét vagy kaszálóját fasorokkal kell beszegélyezni. A fasorral való beszegélyezést a mívelési ágak - (rét, szántó, legelő), valamint a birtoknak a rajta áthaladó gazdasági utakkal való tagoltsága szerint kialakult szélein kell végrehajtani.

A helyi körülmények által indokolt esetekben a földmívelésügyi miniszter a birtokos kérelmére megengedheti, hogy a fasorok helyett a körülszegélyezendő birtoktagok legalább 2 (kettő) %-án egy tagban vagy megosztva erdőt telepítsen. A alföldi tanyabelsőségeket minden esetben fasorokkal kell beszegélyezni.

A gazdasági fásításoknál, főleg az utak mentén, ha a talaj minősége megengedi, gyümölcsfák telepítésére is figyelemmel kell lenni.

A telepítendő erdők helyének megválasztásánál és a gazdasági fásítások kijelölésénél ügyelni kell arra is, hogy a telepítendő erdők és a gazdasági fásítások gondos és tervszerű elhelyezésével az alföldi szeleknek a gazdaságilag sokféleképen és annyira káros ereje megtörjék.

Az alföldi erdők kijelölésénél mindezen kívül figyelemmel kell lenni a már meglevő erdőkre és fás területekre és arra, hogy ott, ahol annak leküzdhetetlen akadályai nincsenek, az erdők lehetőleg összefüggő erdőtesteket alkossanak és rendszeres gazdaság űzésére is alkalmasak legyenek.

Gazdasági fásításoknak a szomszéd birtokossal közös határon való végrehajtásánál, a szomszédos viszonyok e kérdésre vonatkozó rendezéséhez minden törvényhatóság a helyi szokások és gyakorlat figyelemben tartásával szabályrendeletet alkot, amelyet az igazságügyminiszterrel egyetértőleg a földmívelésügyi miniszter hagyja jóvá. Ha a szabályrendeletet valamely törvényhatóság záros határidő alatt el nem készíti, úgy a kérdést a földmívelésügyi miniszter az igazságügyi miniszterrel egyetértőleg rendeletileg szabályozza.

3. § Ha valamely város vagy járás területén a 2. § második bekezdése alapján beerdősítendő területek nincsenek, vagy ha az ilyen területek a már meglévő erdőkkel együtt akár mennyiségüknél, akár elhelyezésüknél fogva az 1. és 2. §-ban meghatározott célok megvalósítását eléggé nem biztosítanák, akkor elsősorban a beerdősítésre önként felajánlott területeket kell a hatóság határozata szerint beerdősíteni; ha pedig még ezután is mutatkozik hiány, akkor nyilvánvalóan fennforgó országos érdek esetén a község (város) tulajdonában levő vagy kivételesen más korlátolt forgalmú ingatlanoknak, végső esetben pedig más nagyobb földbirtoknak e célra szükséges részére mondható ki az erdősítési kötelezettség. A legutóbbi kategóriánál azonban csak annak legfeljebb 10%-a erejéig mondható ki.

4. § A m. kir. erdőhivatal a helyi viszonyok gondos mérlegelésével és az érdekelt birtokosok, valamint helyi erdő- és mezőgazdasági érdekképviseleteik meghallgatásával kerületéről kijelölési tervet készít, amelyben véleményt nyilvánít arra nézve, hogy kerületében hol és milyen kiterjedésben szükséges erdőt telepíteni, illetőleg gazdasági fásítást létesíteni.

5. § A kijelölési tervet a m. kir. erdőhivatal a járás főszolgabírájához (város polgármesteréhez) teszi át, aki azt a községházánál 30 napi közszemlére téteti ki, tárgyalására határnapot tűz ki, a kitételről és a tárgyalás napjáról az érdekelteket egyénenként azzal a figyelmeztetéssel értesíti, hogy esetleges észrevételeiket a tárgyalás napjáig a község előljáróságánál (városi tanácsnál) írásban is előterjeszthetik.

Ha a kijelöléssel község (város) ingatlana vétetnék igénybe, a kijelölés kérdésében a község képviselőtestülete (törvényhatósági bizottság) illetékes nyillatkozni.

6. § A m. kir. erdőhivatal a járásbírájától (város polgármesterétől) visszaérkezett kijelölési tervet két példányban, az összes tárgyiratokkal együtt, megokolt javaslat kíséretében a m. kir. erdőigazgatósághoz terjeszti be; - ez pedig felülvizsgálja és az Erdőgazdasági Kamara (amennyiben felállíttatik) és a Mezőgazdasági Kamara véleménye kíséretében saját javaslatával együtt a földmívelésügyi miniszterhez terjeszti fel.

A kijelölés kérdésében a földmívelésügyi miniszter véglegesen határoz.

7. § Az erdőtelepítésre kijelölt terüeltek az 1920:XXXVI. tc. 83. §-a I. bekezdésének hatálya alá esnek.

8. § Azoknak a kisbirtokosoknak, akiknek mezőgazdasági földje közérdekből egészben vagy olyan mértékben jelöltetett ki erdőnek, hogy a visszamaradó birtokrészen okszerűen nem lehet gazdálkodni, az 1920. évi XXXVI. tc. rendelkezései szerint az Országos Földbirtokrendező Bíróság megfelelő ingatlant juttat a vagyonváltság fejében természetben leadott földekből, vagy a község (város) tulajdonában levő ingatlanokból.

9. § A kijelöléssel kapcsolatos munkálatokat a jelen törvény életbelépésétől számított 5 éven belül a földmívelésügyi miniszter saját közegeivel állami költségen teljesíti.

Minden tulajdonos vagy birtokos tűrni köteles, hogy birtokát a kijelöléssel megbízott állami közegek akadálytalanul bejárhassák, azon a szükséges mérési és talajvizsgálási munkálatokat háborítatlanul végezzék és a szükséges mérési jeleket felállítsák.

10. § A tulajdonosok vagy a birtokosok a felállított és nekik a helyszínén átadott felmérési és egyéb jeleket megőrizni kötelesek.

A kijelölési, - mérési - és talajvizsgálási munkálatokkal kapcsolatban netán okozott károkat az állam az érdekelt tulajdonosoknak vagy birtokosoknak megtéríti.

Az eljárást a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

II. FEJEZET

Az erdősítésre kijelölt területek gazdasági tennivalóinak ellátásáról és a fásításokkal kapcsolatos feladatokról

11. § A beerdősítésre kijelölt területek határait a m. kir. erdőhivatal a kijelölés jogerőre emelkedése után a helyszínén a törvényhatósági szabályrendeletnek megfelelő, tartós határjelekkel megjelölni; egyúttal közli az érdekelt birtokossal az elrendelt gazdasági fásításokat és azoknak helyeit a helyszínén szintén megjelöli. A beerdősítésre kijelölt ingatlan tulajdonosa a határkijelölésnél felmerült dologi költségeket viselni s a határjeleket lehetőleg jókarban fenntartani, illetőleg időnkint szükség szerint megújitani köteles.

12. § Az erdőtelepítésre kijelölt területeket a jóváhagyott erdősítési terv rendelkezései szerint, a birtokos meghallgatásával, a birtokos anyagi erejéhez mérten megállapított határidő alatt be kell erdősíteni és rendszeres gazdasági terv szerint kell használni; a gazdasági fásításokat pedig a fásítási terv rendelkezései szerint a megszabott határidő alatt kell létesíteni és azután a megállapított előírások szerint akként kell használni, hogy rendeltetésüknek állandóan megfeleljenek.

13. § Az erdősítési és fásítási terveket, valamint a rendszeres gazdasági terveket is a tulajdonos kívánságainak lehető figyelembevételével és a helyi viszonyok gondos mérlegelésével államrendészeti közegek állami költségen készítik el.

Az elkészített erdősítési, - fásítási - és rendszeres gazdasági terveket az érdekelt tulajdonosoknak vagy birtokosoknak be kell mutatni abból a célból, hogy az érdekeikre sérelmesnek vélt intézkedések ellen észrevételeiket írásban vagy a helyszínén élőszóval megtehessék. A terveket azután a tulajdonos vagy birtokos észrevételeivel együtt, jóváhagyás végett, a m. kir. erdőigazgatóság útján a földmívelésügyi miniszterhez kell felterjeszteni.

14. § A jóváhagyott erdősítési vagy fásítási tervben elrendelt telepítés végrehajtása és a telepített erdő további ápolása és fenntartása a birtokos kötelessége.

Ha valamely község (város) az erdősítési vagy fásítási kötelességének eleget nem tesz, a munkálatokat a község (város) terhére az állam hajtja végre. Ha pedig más tulajdonost vagy birtokost terhel a mulasztás, akkor az erdősítésre kijelölt területet az a község (város), amelynek határában a terület fekszik, megválthatja, amely esetben a munkálatok végrehajtásának költségei természetesen a községet (várost) terhelik. Ha azonban a község (város) a megváltási jogot gyakorolni nem kívánja, vagy ha csupán gazdasági fásításról van szó, a munkálatokat a birtokos terhére az állam teljesíti. A megváltás a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó 1920. évi XXXVI. tc. rendelkezései szerint történik; az állam által végrehajtott munkálatok költségei pedig közadók módjára hajtandók be a birtokostól.

15. § Az alföldi erdők telepítését és a gazdasági fásítások létesítését az állam a földmívelésügyi miniszteri tárca költségvetésének terhére, a m. kir. erdőigazgatóság javaslata alapján, a következő kedvezményekkel mozdítja elő:

1. az alföldi erdőtelepítés vagy fásítás sikerének biztosítása érdekében az állam költségén kísérleti telepeket létesít, talajvizsgálatokat, talajvízmegfigyeléseket saját közegeivel végeztet és a kísérletekhez, felvételekhez szükséges berendezések költségeit viseli;

2. az erdőtelepítéshez vagy fásításhoz szükséges csemetemennyiséget indokolt esetekben mérsékelt áron, vagy díjmentesen bocsátja rendelkezésre;

3. az állami ellátásba vett befásított területekre kivetett kezelési járulékot mérsékeli, vagy a birtokos kedvezőtlen anyagi helyzetének beigazolása esetén teljesen elengedi.

16. § A jelen törvény alapján beerdősített terület az azon telepített erdő főhasználatáig földadómentes.

Az adókötelezettség beálltát a földmívelésügyi miniszter véleményének meghallgatása után a pénzügyminiszter állapítja meg.

17. § Az alföldi erdőtelepítéseket saját határában a község (város) a következő szolgáltatásokkal köteles előmozdítani:

1. a község tulajdonában lévő alkalmas területekből állami csemetekertek céljaira megfelelő részt köteles a m. kir. erdőigazgatóság rendelkezésére bocsátani;

2. azokhoz a teendőkhöz, amelyeket a birtokosok helyett az állam teljesít, a szükséges munka- és fuvarerőről - kivéve az állami csemetekertek telepítéséhez, műveléséhez és felügyeletéhez szükséges munka- és fuvarerőt, - továbbá az erdészeti alkalmazottak elszállásolásáról a hatóság által megállapított napi fuvar- és kézinapszámbérek, illetőleg elszállásolási díjak vagy lakbérek megtérítése ellenében gondoskodni köteles.

III. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

18. § A jelen törvény alapján erdősítésre kijelölt területeket a földmívelésügyi miniszternek a kijelölésre vonatkozó határozata után az erdők törzskönyvében, a többi fásításokat pedig a gazdasági fásítások törzskönyvében kell nyilvántartani.

19. § Az, aki a kijelölési munkával megbízott állami közegeket munkájuk sikeres elvégzésében akadályozza, vagy azokat valótlan adatok szolgáltatásával megtéveszteni igyekszik, továbbá az a tulajdonos vagy birtokos, aki a jelen törvényben előírt kötelességének a kitűzött időig saját hibájából eleget nem tesz - amennyiben cselekménye súlyosabb büntetőjogi beszámítás alá nem esik - erdőrendészeti áthágást követ el és 100,000 koronáig, visszaesés esetében 200,000 koronáig terjedhető pénzbírsággal sujtható.

A pénzbírság 4/5 része az Országos Erdei Alapot, 1/5 része pedig annak a községnek beteg- vagy szegényalapját illeti, amelynek határában fekszik az a terület, amelyre nézve az áthágást elkövették.

20. § A m. kir. erdőhivataloknak, - a m. kir. erdőigazgatóságoknak - és az Erdőgazdasági Kamaráknak megszervezéséig a jelen törvény szerint teljesítendő feladatokat a m. kir. állami erdőhivatalok, a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága, illetőleg a földmívelésügyi miniszter látják el.

21. § Ezt a törvényt a földmívelésügyi miniszter, a belügyi, az igazságügyi- és a pénzügyi miniszterrel egyetértőleg hajtja végre.

A végrehajtás céljából szükséges szabályokat a törvény végrehajtásával megbízott miniszterek a maguk ügykörében és amennyiben azok más miniszter ügykörét is érintik, az utóbbinak hozzájárulásával, rendelettel állapítják meg.

22. § A törvény életbelépésének idejét a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.


  Vissza az oldal tetejére