1923. évi XXXII. törvénycikk

az 1923/24. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról * 

1. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a magyar állam területén az adókra és állami jövedékekre vonatkozó összes - jelenleg fennálló vagy ezután hozandó - törvényeket, azok időközben bekövetkezhető módosításainak figyelembevételével, az 1923/24. költségvetési év első hat hónapjában érvényben tarthassa és az ezek alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állami kiadásokat a jelen törvény 2. §-ában meghatározott módon fedezhesse.

Minden ezen törvény alapján teljesítendő kiadás és befolyt bevétel az 1923/24. költségvetési évre megalkotandó költségvetés keretébe lesz beillesztendő; egyelőre pedig ezek a kiadások és bevételek az 1922/23. költségvetési évre egybeállított s a törvényhozás elé terjesztett előirányzatnak a rovatrendszere szerint ama fejezet, cím és rovat terhére vagy javára utalványozandók és számolandók el, amely természetüknek megfelel.

2. § A kiadásokra nézve az 1922/23. költsgévetési évre egybeállított előirányzatnak a keretei az irányadók; felhatalmaztatik azonban a kormány, hogy olyan kiadásokat is fedezhessen a jelen törvény hatályának tartama alatt, amelyek a vonatkozó külön törvények vagy törvényes intézkedések alapján fedezendők.

Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a jelzett keretekben, illetőleg az említett törvények és törvényes intézkedések folytán felmerülő kiadásokból, valamint ezeknek a drágulás következtében előálló többletéből és a békeszerződés egyes határozmányainak a végrehajtásával kapcsolatban jelentkező szükségletekből az államnak a folyó bevételei által nem fedezhető összegek megszerzése iránt hitelművelet útján intézkedhessék és pedig olyképen is, hogy az 1921:XIV. tc. 19. §-ában foglalt tilalom ideiglenes felfüggesztése mellett, az 1923/24. költségvetési év első hat hónapjában a szükséges részletekben államjegyekben legfeljebb hatvan millió (60.000,000) aranykorona értéknek megfelelő összegű hitelt vehessen igénybe koronaértékre szóló, kamatozó, közforgalomra alkalmas állami kötvények ellenében. Ezen az összegen felül csak az Országos Pénzügyi Tanács által esetről-esetre netán feltétlenül szükségesnek talált összeg erejéig vehet a kormány az említett módon további államhitelt igénybe.

3. § Az 1922/23. évi zárszámadás az 1922/23. költségvetési évre egybeállított költségvetési előirányzat rovatrendszere alapján szerkesztendő olyképen, hogy az egyes költségvetési fejezetek, címek és rovatok között átruházásnak helye nem lehet és hogy az 1922/23. költségvetési évre egybeállított előirányzat hitelei közül a rendes és átmeneti kiadásoknál nincs két évi felhasználásnak helye. Az 1922/23. számadási évben történt utalványozások és bevételi előírások az 1922/23. költségvetési évre egybeállított előirányzat hitelösszegeivel hasonlítandók össze és ezen előirányzat szerint bírálandók el.

4. § Az 1923/24. költségvetési évre egybeállítandó állami költségvetési előirányzat az 1922/23. költségvetési évre egybeállított előirányzattal hasonlítandó össze.

5. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a jelen törvény életbelépte előtt keletkezett magyar államadósságok címleteiben kifejezett követelést az ezen kölcsönök kezelésével kapcsolatos kiadások csökkentése érdekében visszafizethesse és pedig általában névértékben, a nyereménykölcsön-kötvényeket pedig tőzsdei árfolyam értékben.

Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy a Szeged város kárvallott lakosainak adott kölcsönök után az 1880:XX. tc. 8. §-a alapján létesített és az 1889:XXXI. tc. 4. §-a értelmében az államkincstár tulajdonába átment tartalékalapot megszüntethesse.

Az államnak földtehermentesítés, örökváltság, szőlődézsmaváltság, maradvány- és irtványföldváltság és majosrási zsellérföldváltság címén keletkezett tartozásai és követelései, ha eddig jogerősen megállapítva nincsenek, a jelen törvény életbeléptével megszűnnek és az e címeken befolyt és még fel nem használt összegek az államkincstárt illetik. A jogerősen megállapított követelések egyenértéke gyanánt fennálló kötvénytartozásokon felül az említett címeken jelentkező követelések és tartozások állami nyilvántartása megszűnik.

A szőlőbirtok után járó tartozások megváltásáról szóló 1868:XXIX. törvénycikknek, az 1848. évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fennmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről szóló 1871:LIII. törvénycikknek, az irtványokról szóló 1871:LIV. törvénycikknek és a majorsági zsellérbirtokokról s az ehhez hasonló természetű birtokokról szóló 1896:XXV. törvénycikknek állami közvetítés segélyének nyújtásáról szóló rendelkezései hatályukat vesztik.

6. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy:

a) a hatályban álló törvényes határozmányok szerint az ásványolajadóra és kincstári részesedésre, a cukoradóra és kincstári árrészesedésre, a söradóra és kincstári részesedésre, a szeszadóra, kincstári szeszeladási árrészesedésre és a sajtolt élesztő termelése után járó adóra nézve engedélyezett adóhitelek tekintetében meghatározott hitelezési idő tartamát megrövidíthesse és az engedélyezett hitelek után kamatfizetési kötelezettséget állapíthasson meg;

b) a hatályban álló törvényes határozmányok szerint az egyes jövedéki kihágásokra és szabályellenességekre megállapított pénzbüntetések mérvét - amennyiben a pénzbüntetés nem a megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó többszörösében van megállapítva - a mindenkori viszonyokhoz képest rendelettel állapíthassa meg.

c) a gyújtószeradóról szóló 1921:XI. tc. 1. §-ának c) pontjában megjelölt gyújtószerszámok után az államkincstár javára részesedést biztosíthasson. Az ezen felhatalmazás alapján megállapítandó kincstári részesedésre az 1921:XI. tc. 30. §-ában megállapított rendelkezések lesznek értelemszerűen alkalmazandók;

d) a bányailletékek (mértékilleték, felügyeleti illeték, szénjogi térilleték) törvényes (1920:XII. tc., 1921:XVII. tc., 1922:XVII. tc. és 1923:IX. tc.) díjtételeit 1923. évi július hó 1-jétől kezdve a mindenkori viszonyokhoz képest rendelettel állapíthassa meg.

Jóváhagyatik egyben a pénzügyminiszternek az az intézkedése, amellyel a saját használatra való dohánytermelés tekintetében az 1887:XIV. tc. 1. §-ában foglalt tilalom alól az 1923. évre szólólag még kivételt tett.

Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy az állami szénbányászat ügyeinek vezetésére az 1909:XV. tc. 6. §-ában nyert felhatalmazás alapján felállított központi igazgatóságot megszüntethesse és az ezzel kapcsolatos intézkedéseket megtehesse.

7. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy:

a) a szolgálati illetmények után (ideértve a munkabért és járadékot) járó általános kereseti adó tételeit a mindenkori viszonyokhoz képest időről-időre rendelettel olyképen állapíthassa meg, hogy a legkisebb adótétel 0.2%, a legnagyobb adótétel 7.5% legyen;

b) azokat az illetékeket, amelyeket az illetékekre vonatkozólag hatályban álló törvények nem az értékalap után a fokozatos illetéktáblázatok szerint, illetve az értékalap bizonyos százalékában szabnak meg, a mindenkori viszonyokhoz képest időről-időre rendelettel állapíthassa meg;

c) az illetéktáblázatokat a mindenkori viszonyokhoz képest időről-időre rendelettel olyképen állapíthassa meg, hogy az illeték mértéke az értékkeretek felső határánál az első fokozat szerint 0.5, a második fokozat szerint 1.5 és a harmadik fokozat szerint 3% legyen.

d) az öröklési és ajándékozási illetékeknél az 1920:XXXIV. tc. 88. és 93. §-aiban megállapított illetékkulcsok érintetlenül hagyása mellett az egyes fokozatok értékhatárait, valamint az illetékmentes vagy kedvezményben részesülő hagyatékok értékhatárát a mindenkori viszonyokhoz képest időről-időre rendelettel állapíthassa meg;

e) a városi ingatlan vagyonátruházási illeték kulcsát Budapest székesfővárosra nézve a belügyminiszterrel egyetértve, átmenetileg, de legfeljebb három év tartamára, 1.5%-ról 3%-ra emelhesse fel;

f) azokat a bírságokat, amelyeket az illetékekre vonatkozó törvények és szabályok nem az illeték bizonyos hányadában vagy sokszorosában, hanem meghatározott összegekben állapítanak meg, a mindenkori viszonyokhoz képest időről-időre rendelettel állapíthassa meg;

g) az illetékek lerovásának módját a hatályban álló törvényekben foglalt szabályoktól eltérően rendelettel szabályozhassa;

h) felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az 1920:XXIV. tc. 44. § 2. bekezdésének 2. pontjában az osztalékpapirokra (részvények stb.) és nyereménykölcsönkötvényekre megállapított 3 K értékpapír forgalmi adótétel 10 K-ig felemelhesse.

8. § A vagyonátruházási illetékekről szóló 1920:XXXIV. tc. egyes rendelkezései a következőképen módosíttatnak:

a) Az 1920:XXXIV. tc. 24. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az illetékkiszabás alapjául - amennyiben a törvényben eltérő rendelkezés nincs - a vagyontárgyaknak, a hagyatéknak, illetve a jogügyletnek illetékkiszabás végett történő bejelentése idején meglévő közönséges forgalmi értéke szolgál. Ezt az értéket az ingyenes vagyonátruházásoknál az illeték fizetésére kötelezett fél tartozik lelkiismeretesen bevallaní.”

b) Az 1920:XXXIV. tc. 25. § (1); 30. § (1) és 31. § (1) és (2) bekezdésének az értékelés időpontjára vonatkozó rendelkezései az a) pontban foglaltaknak megfelelően módosulnak.

c) Az 1920:XXXIV. tc. 48. §-a a következő rendelkezésekkel egészíttetik ki:

„(5) Ingatlannak élők között kötött jogügylettel történő visszterhes átruházása esetén az illeték fizetésére kötelezett fél a szerződésben kitüntetett vételár vagy becsérték után járó vagyonátruházási illetéket a jogügylet bejelentésére kitűzött határidőn belül köteles készpénzben befizetni”.

d) Abban az estben, ha a szerző a megszerzett ingatlant továbbruházza, a saját szerzése után a visszterhes ingatlan vagyonátruházások után törvény szerint járó illetékkkel egyenlő összeget és esetleges bírságokat akkor is meg kell fizetni, ha az ő szerzéséről okiratot nem állítottak ki.

9. § A kincstári házhaszonrészesedést illetőleg 1923. évi május hó 1. napjától kezdve a következő szabályok az irányadók:

Kincstári házhaszonrészesedést kell fizetni:

a) a házadó alá eső épület vagy épületrész után, akár adóköteles, akár ideiglenesen adómentes;

b) a házadó alól külön törvény alapján állandóan mentes épület vagy épületrész után abban az esetben, ha az bérbe van adva.

Nem kell kincstári házhaszonrészesedést fizetni az olyan épület után, amely egy vagy két lakrészből áll s amelyet a tulajdonos és családja használ.

A kincstári házhaszonrészesedés alapja:

a) a bérbeadott épületnél az épületért vagy az épületrészért bármely néven fizetett ellenérték;

b) a bérbe nem adott épületnél az épületnek vagy épületrésznek a bérbeadottakkal összehasonlítás útján becsléssel megállapitott haszonértéke.

A kincstári haszonrészesedés kulcsa a megelőző bekezdés szerint megállapított alapnak 25%-a.

A bérlő az általa bérelt épület vagy épületrész után járó kincstári házhaszonrészesedést a bérbeadónak a kikötött bérösszegen felül köteles megtéríteni.

A kincstári házhaszonrészesedés kivetésére és kezelésére vonatkozó eljárási szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

A kincstári házhaszonrészesedés elévülése, a késedelmi kamat fizetésének kötelezettsége, végül a kincstári házhaszonrészesedés megrövidítésének büntetése tekintetében a házadóra érvényben álló törvényes rendelkezések irányadók.

A kincstári házhaszonrészesedés késedelmes befizetés esetében bírság fejében a késedelem minden egész vagy megkezdett hónapjára a késedelmesen befizetett összeg 1/12 részét kell fizetni.

A kincstári házhaszonrészesedésre eddig hatályban volt szabályok 1923. évi május hó 1. napjától kezdve hatályukat vesztik és ezeket a szabályokat a megjelölt napon túl csak az azt megelőző időre járó kincstári házhaszonrészesedés kivetésére lehet alkalmazni.

A házadóról szóló 1922:XXII. tc. 2. §-ának (1) bekezdés 1. pontja a következő rendelkezéssel egészíttetik ki:

... és a Magyarországon letelepülési engedélyt nyert szerzetes rendek úgy férfi, mint női kolostorainak az a része, amely kizárólag a rend tagjainak használatára van rendelve.

10. § A vagyonváltságról szóló első törvény (1921:XV. tc.) 18. §-ának kilencedik bekezdésében a váltságrészvények értékesítése esetére a részvénytársaságok számára biztosított elővételi jog gyakorlásának harminc napos határideje 1923. évi október hó 1. napján kezdődő hatállyal a budapesti tőzsdén jegyzett részvényekre vonatkozólag három napra szállíttatik le.

Az 1921:XV. tc. 18. §-a a következő rendelkezésekkel egészíttetik ki:

1. Ha valamely részvénytársaság, amely vagyonváltságát váltságrészvények útján rótta le, alaptőkéjét felemeli, köteles ezt a m. kir. pénzügyminiszternek írásban bejelenteni.

2. Ha valamely részvénytársaság új részvényeket bocsát ki, amelyeket egészen vagy részben nem a régi részvényeseknek, hanem más személyeknek (csoportnak, szindikátusnak stb.) enged át, akkor az államkincstárt ezekből a részvényekből is olyan mennyiségre, amely az alaptőke és az 1921:XV. tc. s az azt kiegészitő rendelkezések alapján beszolgáltatott (átengedett) és még nem értékesített részvények arányának megfelel, elővételi jog (különös elővételi jog) illeti meg ugyanoly feltételek mellett, mint ahogyan a részvénytársaság az említett személyeknek átengedett új részvényeket tényleg értékesíti.

3. Az államkincstár vagy megbízottja mind a rendes, mind a 2. pontban említett különös elővételi jogot, hacsak a részvénytársaság hosszabb időt nem állapított meg, az 1. pontban meghatározott bejelentésnek beérkezésétől számított harminc nap alatt gyakorolhatja, ide értve az elővételi jognak eladás útján való értékesítését is.

Jóváhagyatik a kormánynak az az intézkedése, hogy az 1-3. pontokban foglaltakra az érdekelt részvénytársaságokat hirdetményekben figyelmeztette és hogy ezek alapján az államkincstár érdekeit a részvénytársaságokkal szemben érvényesítette.

Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az 1-3. pontokban foglaltak részletes szabályozására az előbbi bekezdésben említett hirdetményekben foglalt irányelveknek megfelelően a szükséges intézkedéseket rendelettel megtehesse.

A jelen § rendelkezéseiből eredő kötelezettségek pontos teljesítésért és a nem kellő teljesítésből származó teljes kárért az érdekelt részvénytársaság igazgatóságának tagjai a részvénytársasággal együtt egyetemlegesen felelősek. Az a részvénytársaság, amely az 1-3. pontokban foglalt kötelezettségek valamelyikének az 1921. évi október hó 29-én 8.127/1921. ME szám alatt kelt rendelet s a jelen § harmadik bekezdésében említett hirdetményekben foglalt figyelmeztetés dacára nem tett eleget, tartozik a jelen § rendelkezéseiből eredő valamennyi kötelezettségnek a hozzá intézett felszólítás vételét követő 15 nap alatt pótlólag eleget tenni, illetőleg a kincstárnak okozott teljes kárt megtéríteni. Ezért a pótlólagos teljesítésért, illetőleg kártérítésért az igazgatóság tagjai a részvénytársasággal együtt egyetemlegesen felelősek.

A kincstárnak vagy megbizottjának választásától függ, hogy egészen vagy részben a pótlólagos teljesítést vagy a kártérítést követeli-e. A teljes kár összegét a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) állapítja meg, amelynek megállapítása ellen a közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak van helye. Egyebekben a jelen § tárgyára vonatkozó minden vitás kérdésben az Országos Pénzügyi Tanács dönt.

Jóváhagyatik továbbá a pénzügyminiszternek az a rendelkezése, amellyel az ingatlanok, a felszerelési tárgyak, az árúraktárak, az ipari üzemek és egyéb jószágok vagyonváltságának kedvezményes lerovásáról szóló 1922. évi XXVII. tc. 3. §-ának első bekezdésében foglalt határidőt 1922. évi december hó 31-éig, továbbá az a rendelkezése, amellyel a szőlő- és erdőbirtok után, valamint a szőlőbirtok gazdasági felszerelése után járó vagyonváltságra nézve a kedvezményes fizetés határidejét 1923. évi június hó 30-áig meghosszabbította.

11. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy az igazságügyminiszterrel egyetértőleg a védjegy törlését, valamint a védjegyre vonatkozó tulajdoni és kizárólagos használati jog iránti vitás ügyek (1890:II. tc. 21. és 29. §-ai, 1895:XLI. tc. 3. és 4. §-ai, 1913:XII. tc. 5. §-a) elintézését eljárási dij fizetéséhez kösse és e díj mértékét és beszedését rendelettel szabályozhassa.

Felhatalmaztatik továbbá a kereskedelemügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértőleg rendeleti úton szabályozhassa:

a) a postatakarékpénztár által az értékpapírok vásárlásánál, eladásánál, letéti őrizeténél, a szelvénykamatok beváltásánál és kezelésénél követendő eljárást, valamint a kezelésért szedhető díjak nemét és nagyságát;

b) a postatakarékpénztár betétkönyvecskéire a közvetítő hivatalok által rövid úton teljesíthető visszafizetések módozatait és azok összegét;

c) a postatakarékpénztár csekk- és clcaring-forgalmának igénybevételéért szedhető külön illetékek nemét, nagyságát és beszedésük módját;

d) az egyéni betevők, valamint a jogi személyek betétjei tekintetében a kamatozó betétek legmagasabb összegét.

Az 1885:IX. tc. 22. §-ának harmadik bekezdésében foglaltak mindazokra az értékpapírokra is kiterjednek, amelyeket a jelen szakasz a) pontja értelmében kiadandó miniszteri rendelet alapján a postatakarékpénztár letétként őrizni fog.

Az 1885:IX. tc. 18. §-ában foglaltaknak a fentiekkel ellentétben álló határozmányai, továbbá az 1885:IX. tc. 19. §-ának harmadik bekezdése, az 1889:XXXIV. tc. 11. §-a és az 1898:VIII. tc. 1. §-a hatályon kívül helyeztetnek.

12. § A Pénzintézeti Központról szóló 1920:XXXVII. tc. alább felsorolt rendelkezései a következőkép módosíttatnak:

A 4. § utolsóelőtti bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „A tagoknak a kúriákra való megoszlásában saját tőkéjük (az alaptőkének és a legutóbbi mérlegben kimutatott valódi tartaléknak az összege) az irányadó. A saját tőkéknek azokat a határait, amelyek szerint a tagok az első, második, illetve a harmadik kúriába tartoznak, időnkint a Pénzintézeti Központ választmányának meghallgatásával a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg”.

Az 5. § negyedik bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „Az államkincstár a Pénzintézeti Központ alapításakor az 1916:XIV. tc. alapján százmillió korona, majd az 1920:XXXVII. tc. alapján további százmillió korona névértékű „B” sorozatú üzletrészt vett át; a pénzügyminiszter a Pénzintézeti Központ tőkéjéhez további ötszázmillió korona névértékű „B” sorozatú üzletrész átvételével járulhat”.

Az 5. § utolsóelőtti bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „A közgyűlésen minden megjelenésre jogosult „A” sorozatú üzletrész egy szavazatra ad jogot, azonban „A” sorozatú üzletrészek alapján kétezerötszáznál több szavazatot egy tag sem gyakorolhat, sem sjaát nevében, sem mint meghatalmazott, sem mindkét minőségben együttvéve. Ez a határ az alapszabályokban a pénzügyminiszter hozzájárulásával felemelhető”.

13. § Jóváhagyatik a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az az intézkedése, amellyel az államsegélyt élvező községi, hitfelekezeti, társulati és egyesületi tanári (tanárnői), tanítói (tanítónői) és óvónői rendszeresített állások után adott államsegélyek felülvizsgálását azokban az esetekben, amelyekben az eljárás az 1922:VI. tc. 4. §-ában megállapított és az 1922:XVII. tc. 8. §-ával 1922. évi december hó végéig meghosszabbított határidő alatt lebonyolítható nem volt, ezen a határidőn túl is foganatosítja akként, hogy a felülvizsgálás eredményéhez képest történő államsegély-beszüntetések, illetőleg leszállítások változatlanul 1922. évi december hó 31-ével történnek.

Jóváhagyatik továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az az intézkedése, amellyel az államsegélyt élvező tanári, tanítói stb. állásoknak az 1922:VI. tc. 4. §-a, illetőleg az 1922:XVII. tc. 8. §-a alapján való felülvizsgálása során a kántori teendőket is végző hitelfelekezeti elelmei iskolai tanítók államsegélyét - az államháztartás súlyos helyzetére való tekintettel - ideiglenesen az 1913:XVI. tc. 25. §-ában foglalt rendelkezésektől eltérően az 1893:XXVI. tc. 8. §-ával egybehangzóan, akként állapította meg, hogy a tanítói és kántori járandóságok együttesen tanítói fizetésnek vétettek.

14. § A nem hivatásos katonai állományból származó hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátási díjainak szabályozása tárgyában kibocsátott és az 1922:XVII. tc. 28. §-ával jóváhagyott 1922. évi 2.700/M. E. számú kormányrendeletet módosító 1922. évi 7.200/M. E. és 8.700/M. E. számú, továbbá az 1923. évi 1.360/M. E., 3.410/M. E., 4.660/M. E. és 5.780/M. E. számú kormányrendeletek jóváhagyatnak s felhatalmaztatik a kormány, hogy az említett rendeleteket a törvényhozás további intézkedéséig a mindenkori szükséghez képest módosíthassa vagy kiegészíthesse.

15. § Utasíttatik a kormány, hogy a rendszeresített állásokra kinevezett összes állami, vármegyei és államvasuti tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak ezidőszerint járó fizetését és a fizetés természetével bíró, vagyis nyugdíjba beszámítható bármilyen pótlékát, továbbá az ezidőszerint járó háborús segélyét, havi drágasági segélyét és rendkívüli segélyét, valamint a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészek rendkívüli működési pótlékát, 1923. évi június hó végével szüntesse be és részükre ezek helyett az illetmények helyett, a fennálló illetményrendszerek keretén belül, különösen a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészek tekintetében az 1920:XX. tc. rendelkezéseinek figyelembevételével is, az 1923. évi július hó 1-jétől kezdve, kizárólag fizetést állapítson meg, kerek havi összegekben.

Felhatalmaztatik a kormány, hogy az előző bekezdés értelmében 1923. évi július hó 1-jétől kezdődő hatállyal megállapítandó fizetéseket, amennyiben azt a viszonyok indokolttá teszik, felemelhesse vagy leszállíthassa.

Felhatalmaztatik a kormány, hogy a jelen szakasz első bekezdésében nem említett azoknak a készpénzben vagy természetben járó illetményeknek a beszüntetése mellett, amelyeket a tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak egyes csoportjai ezidőszerint akár törvény, akár más jogszabály alapján kapnak, olyan esetekben, amelyekben az indokoltnak mutatkozik, a tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak egyes csoportjai részére az előző bekezdések alapján megállapítandó fizetésektől függetlenül, nyugdíjba be nem számítható külön pótlékot állapíthasson meg. Felhatalmaztatik az igazságügyminiszter, hogy az 1920:XX. tc. 17. §-ának második bekezdésében megállapított vizsgálóbírói és ügyészi pótlékot a pénzügyminiszterrel egyetértve újból állapítsa meg.

A külön pótlékok akként állapítandók meg, hogy a törzsfizetés emelésével azok automatice emelkedjenek.

Ezen fizetésrendezés folytán egyetlen egy közalkalmazottnak sem csökkenhet az eddig élvezett összjárandósága. Felhatalmaztatik a kormány, hogy oly rendkívüli esetekben, ahol ez mégis bekövetkeznék, külön pótlék engedélyezésével küszöbölje ki az esetleges sérelmeket.

Felhatalmaztatik a kormány, hogy az állami, vármegyei és államvasúti tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak családi pótlékait, néggyel osztható évi összegekkel, újból állapíthassa meg abban az esetben, ha a kedvezményes árú élelmiszerellátást akár egyes, akár az összes élelmicikkekre nézve megszünteti anélkül, hogy ahelyett készpénzváltságot engedélyezne.

Felhatalmaztatik a kormány, hogy a világháborúban résztvett olyan állami államvasuti és vármegyei tisztviselőknek, akik legalább 12 hónapot töltöttek el arcvonalbeli szolgálatban vagy akik csak azért nem tölthettek el teljes 12 hónapot arcvonalbeli szolgálatban, mert olyan sebesülést szenvedtek, amely miatt arcvonalbeli szolgálatra alkalmatlanná váltak vagy saját hibájukon kívül hadifogságba estek, az átmeneti személyi pótlék élvezetére nézve az 1922:VI. tc. 6. §-ában megállapított idő leteltétől avagy legkorábban 1923. évi július hó 1-jétől kezdve az eddigi ilyen pótlék beszüntetése mellett, nyugdíjba be nem számítható hadipótlékot engedélyezhessen; továbbá, hogy ilyen hadipótlékot engedélyezhessen 1923. évi július 1-jétől kezdve a fentebb említett feltételeknek megfelelő állami, államvasuti és vármegyei gyakornokok, kezelők, segédtisztek és altisztek részére is.

16. § A tényleges szolgálatban álló állami, vármegyei és államvasuti tisztviselők és egyéb alkalmazottak, a nekik eddig bármilyen törvény vagy rendelet alapján járt lakáspénz és az azt bármilyen rendelet alapján kiegészítő lakáspénzpótlékok helyett, az állami, vármegyei és államvasuti nyugdíjasok és özvegyek pedig, a nekik eddig bármilyen törvény vagy rendelet alapján járt lakbérnyugdíj és az azt bármilyen rendelet alapján kiegészítő lakbérnyugdíjpótlékok helyett, az 1923. évi augusztus hó 1-jétől kezdődőleg, kizárólag a m. kir. minisztérium által 1923. évi április hó 28-án kiadott 3.100/M. E. számú rendelethez mellékelt 1-14. számú kimutatásokban megállapított lakáspénzeket, illetőleg a hivatkozott rendeletben említett napidíjasok és napibéresek (nyugellátás élvezetében álló volt napidíjasok és napibéresek, valamint a napidíjasoknak és napibéreseknek nyugellátás élvezetében álló özvegyei) kizárólag az 1923. évi 3.100/M. E. számú rendelettel megállapított lakbérsegélyeket kapják az 1923. évi 3.100/M. E. számú, valamint az azt módosító 1923. évi 4.700/M. E. számú rendeletben megállapított módozatok és rendelkezések szerint.

A lakáspénzeket (lakbérsegélyeket) minden állomáshelyen az összes állami, vármegyei és államvasuti tisztviselők és egyéb alkalmazottak, nyugdíjasok és özvegyek részére február, május, augusztus és november hó 1-jén esedékes előzetes negyedévi részletekben kell fizetni.

A lakáspénzek (lakbérsegélyek) szempontjából az állomáshelyek hat osztályba soroltatnak. Az I. lakáspénzosztályba tartozik Budapest. Az egyéb állomáshelyeket - az ottani lakbérviszonyoknak megfelelően - három évről három évre a kormány sorolja a II., III., IV. vagy V. lakáspénzosztályok valamelyikébe. A VI. lakáspénzosztályba tartoznak mindazok az állomáshelyek, amelyek a II-V. lakáspénzosztályok egyikébe sem soroltattak.

Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1923. évi 3.100/M. E. számú rendelettel megállapított lakáspénzeket (lakbérsegélyeket) abban az esetben, ha a lakások bérének újabb emelése engedélyeztetnék, ennek az emelésnek megfelelően újból megállapíthassa és hogy a netán szükségessé váló egyéb szabályozások iránt rendeleti úton intézkedhessék.

17. § A nyugdíjra igénnyel bíró olyan állami, vármegyei és államvasuti tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak nyugdíját, akiknek nyugdíja a rájuk nézve érvényes törvény, rendelet vagy szabályzat értelmében, az utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak valamely százalékában állapítandó meg, az 1923. évi július hó 1-jétől kezdve - az ezidőszerint járó nyugdíj és a nyugdíjon felül járó rendkívüli segély, kegydíj vagy bármilyen más készpénzjárandóság helyett - a jelen törvény 15. §-a alapján megállapított mindenkori fizetésnek alapulvétele mellett, kizárólag nyugdíj címén kell a megfelelő százalékkal - tehát a 100%-os nyugdíjra igénnyel bíróknál a mindenkori fizetés teljes összegével - megállapítani.

Azt, hogy milyen nyugdíjra, illetőleg nyugbérre tarthatnak igényt azok az alkalmazottak, akiknek nyugdíja, illetőleg nyugbére, a rájuk nézve érvényes törvény, rendelet vagy szabályzat értelmében, nem az utoljára élvezett beszámítható javadalmazás valamely százalékában, hanem a tényleges alkalmazásban töltött szolgálati évek szerint meghatározott összegekben állapítandó meg, a kormány rendeleti úton állapítja meg.

Ugyancsak rendeleti úton állapítja meg a kormány azt is, hogy milyen ellátásra tarthatnak igényt a kizárólag kegyelmi ellátásban (kegydíjban), valamint az 1912:LXV. tc. 7. §-a vagy ehhez hasonló törvényes rendelkezés alapján engedélyezett ellátásban részesülők.

Az állami, vármegyei és államvasuti tisztviselők és egyéb alkalmazottak özvegyi nyugdíjra igénnyel bíró özvegyeinek, továbbá az állami, vármegyei és államvasuti nyugdíjasok nyugdíjra igénnyel bíró özvegyeinek özvegyi nyugdíját - az ezidőszerint járó özvegyi nyugdíj és az özvegyi nyugdíjon felül járó rendkívüli segély, kegydíj vagy bármilyen más készpénzjárandóság helyett - az 1923. évi július hó 1-jétől kezdve, a jelen törvény 15. §-a alapján megállapított mindenkori fizetésnek az 50%-ával, illetőleg, ha a nyugalmazott állpotban elhalt férjnek a nyugdíja az 50%-nál kisebb százalékkal állapíttatott meg, ezzel a kisebb százalékkal kell megállapítani.

Azt, hogy milyen ellátásra tarthatnak igényt a kizárólag kegyelmi ellátásban (kegydíjban), valamint az 1912:LXV. tc. 7. §-a vagy ehhez hasonló törvényes rendelkezés alapján engedélyezett ellátásban részesülő özvegyek, a kormány rendeleti úton állapítja meg.

Az állami, vármegyei és államvasuti tisztviselők és egyéb alkalmazottak nevelési járulékra igénnyel bíró, illetőleg kegynevelési járulékot élvező, atyátlan árváinak fejenkint járó nevelési járulékát (kegynevelési járulékát) - az ezidőszerint járó nevelési járulék (kegynevelési járulék) és az azon felül járó bármilyen más készpénzjárandóság helyett - az 1923. évi július hó 1-jétől kezdve, az árva anyját a jelen törvény alapján megillető özvegyi nyugdíjnak 10%-ával kell megállapítani.

Az állami, vármegyei és államvasuti tisztviselők és egyéb alkalmazottak nevelési járulékra igénnyel bíró, illetőleg kegynevelési járulékot élvező, szülőtlen árváinak fejenkint járó nevelési járulékát (kegynevelési járulékát) - az ezidőszerint járó nevelési járulék (kegynevelési járulék) és az azon felül járó bármilyen más készpénzjárandóság helyett - az 1923. évi július hó 1-jétől kezdve, az atyátlan árvákat a jelen törvény alapján fejenkint megillető nevelési járuléknak (kegynevelési járuléknak) négyszeresével kell megállapítani.

A tényleges szolgálat kötelékéből az 1923. évi július hó 1-je után megváló állami, vármegyei és államvasuti tisztviselők és egyéb alkalmazottak nyugdíjra csak abban az esetben tarthatnak igényt, ha beszámítható szolgálati idejük kilenc évet és hat hónapot meghalad. A szolgálati idő a hivatali eskütétel napjától számítandó. Hat hónapnál hosszabb tartamú csonka év egész évnek számítandó.

Az olyan külön nyugdíjintézetek (nyugdíjalapok, nyugdíjpénztárak stb.), amelyek az állammal a nyugellátás szempontjából viszonosságban vannak, kötelesek szabályzatukat (alapszabályukat stb.) a jelen törvény hatálybalépésének napjától számított hatvan napon belül, a jelen szakaszban foglaltaknak megfelelően módosítani.

18. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy úgy a tényleges szolgálatban álló állami, vármegyei és államvasuti tisztviselők és egyéb alkalmazottak illetményei, mint a nyugdíjasok, özvegyek és árvák ellátása tekintetében a 15., 16. és 17. §-okban említett szabályozások végrehajtása végett még szükségesnek mutatkozó egyéb szabályozások iránt - amennyiben az elkerülhetetlenül szükséges, az érvényben álló törvényes rendelkezésektől (a katonai beszállásolási törvények és az 1920:XX. tc. kivételével) eltérően is - rendeleti úton intézkedhessék.

19. § A jelen törvény 15. §-ának első öt bekezdésében, valamint 16., 17. és 18. §-aiban foglalt határozmányokat - a különleges szolgálati viszonyok figyelembevételével - megfelelően alkalmazni kell a fegyveres testületek (honvédség, csendőrség, vámőrség, folyamőrség és államrendőrség) hivatásos havidíjasaira és altisztjeire is.

20. § Az 1920:XI. tc. 7. §-ának második bekezdésében foglalt az a felhatalmazás, amely a közszolgálatban álló tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak (nyugdíjasoknak, özvegyeknek és árváknak) kedvezményes ellátására vonatkozik, az 1924. évi június hó végéig meghosszabbíttatik.

Jóváhagyatik a kormánynak az az intézkedése, amellyel az 1920:XI. tc. 2. §-ának második bekezdésében foglalt ama tilalom alól, hogy a már alkalmazásban álló állami, vármegyei és államvasuti tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat nem lehet más állásra kinevezni, mint amilyen álláson már alkalmazva vannak és hogy nem lehet részükre semmiféle más állásnak címét vagy címét és jellegét adományozni, az 1921:XXXIV. tc. 3. §-ában foglalt rendelkezések szem előtt tartásával, az 1922/23. költségvetési évben több egyénre nézve egyszeri kivételt tett.

21. § Az árdrágító visszaélésekről szóló 1920:XV. tc. hatálya az 1920:XXVI. tc. 7. és 8. §-aiban foglalt módosításokkal a törvényhozás további intézkedéséig meghosszabbíttatik. Ennek a meghosszabbításnak a hatálya az 1923. évi július hó 15-ik napjával kezdődik.

Felhatalmaztatik a kormány, hogy a rendkívüli gazdasági viszonyokra való tekintettel a bérviszályok békés elintézésére paritásos alapon egyeztető bizottságokat létesítsen.

22. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a büntetőjogi értékhatárokat, valamint a pénzbüntetésnek és a pénzbírságnak a fennálló jogszabályokban megállapított összegét a pénz értékének változása esetében rendelettel megfelelően felemelhesse vagy leszállíthassa, ezzel egyidejűleg a pénzbüntetés átváltoztatásának kulcsát megváltoztathassa, ezeket a rendelkezéseit a még jogerősen be nem fejezett ügyekre is kiterjeszthesse, végül a rendelkezései folytán enyhébb minősítés alá eső bűncselekmények elévülési idejét az általános szabályoktól eltérően állapíthassa meg.

23. § Jelen törvény 1923. évi július hó 1-jétől kezdődő hatállyal kihirdetése napján lép életbe és végrehajtásával a pénzügyminiszter bízatik meg, aki 11-22. §-okban foglalt rendelkezések tekintetében az érdekelt miniszterekkel egyetértve jár el. Az 1. és 2. §-okban foglalt rendelkezéseknek hatálya az 1923/24. évi költségvetésről megalkotandó törvény életbeléptével megszűnik. A 7. és 8. §-okban foglalt rendelkezések életbelépésének napját az 1920:XXXIV. tc. 135. §-ában foglalt jogelvek szem előtt tartásával a pénzügyminiszter állapítja meg.