1923. évi XXXIX. törvénycikk

pénztartozás késedelmes teljesítés esetében a hitelezőt megillető kártérítésről * 

1. § Ha az adós késedelembe esik kereskedelmi ügyleten, váltón vagy más magánjogi címen alapuló olyan pénztartozás teljesítésével, amely pénztartozás a jelen törvény életbelépésének napját követő időpontban jár le, késedelmi kamat helyett az ebben a törvényben foglalt rendelkezések szerint kártérítéssel tartozik a hitelezőnek.

2. § Az adós a lejárat napjától a tényleges fizetés napjáig a hitelezőnek a tőketartozás százalékában (heti vagy havi összeg) kifejezett olyan kártérítési összeget köteles megfizetni, amennyit a tőke százalékában kifejezve a m. kir. minisztériumnak e törvény életbelépésével egyidejűleg kiadandó rendelete megállapítani fog.

Ha azonban az adós bebizonyítja, hogy késedelme nem vétkes, továbbá ha az adós személyes körülményeinél vagy életviszonyainál fogva teljesen nyilvánvaló, hogy a késedelem ideje alatt a tartozás összegével semmiképen sem nyerészkedett, az első bekezdésben meghatározott kártérítés helyett a lejárat napjától a fizetés napjáig kártérítésként a m. kir. Állami Jegyintézet részéről megállapított hivatalos évi kamatlábat annyi százalékkal meghaladó kártérítést köteles fizetni, amennyit a tőke százalékában kifejezve, a m. kir. minisztérium a törvény életbelépésével egyidejűleg kiadandó rendeletben meg fog állapítani.

Az előbbi mindkét bekezdés alapján járó kártérítés összegének kiszámításában irányadó heti, havi vagy évi százalék magasságát a m. kir. minisztérium a gazdasági és pénzügyi viszonyok változásához képest rendelettel bármikor felemelheti vagy leszállíthatja.

Kölcsönügyletből származó követelésre a 2. bekezdés nem nyer alkalmazást akkor, ha a szerződést e törvény életbelépése után kötötték.

3. § Ha a késedelembe esett adós pénztartozását akár bírói ítélet, akár szerződés alapján a pénz értékében beállott csökkenés mértéke szerint átszámított (valorizált) összegben lenne köteles fizetni, ily esetben mindenkor csak a 2. § második bekezdésében megállapított mérsékelt összegű kártérítés jár; sőt a bíróság a tartozási összeg átszámítása (valorizálása) kapcsán a késedelemmel járó ezt a mérsékeltebb kártérítést is leszállíthatja a törvényes késedelmi kamat mértékéig.

4. § Olyan pénztartozás után, amelynek mindenkori összege a felek között létrejött szerződésben meghatározott forgalmi cikk, különösen valamely termény ára mint értékmérő után igazodik, a 2. § második bekezdésében megállapított mérsékelt összegű kártérítés jár.

Nincsen helye ennek a kártérítésnek sem, ha a szerződés vagy a bírói ítélet a késedelmi kamatot a tőketartozásra irányadó forgalmi cikk (termény) mennyiségében fejezi ki.

Az előbbi bekezdésekben foglalt szabályok állanak az aranyra, ezüstre és külföldi pénznemre szóló tartozások esetében is.

5. § Semmis az e törvény életbelépése előtt létesült olyan kikötés, amely a hitelezőnek az adós késedelme esetére a jelen törvényben megállapítottnál alacsonyabb kártérítési összeget biztosít.

Ez a törvény nem zárja ki, hogy a hitelező a 2., a 3. és a 4. § alapján járó összegen felül bizonyított magasabb kárának megtérítését az általános jogszabályok szerint követelhesse.

Ez a törvény nem érinti az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883:XXV. törvénycikknek a rendelkezéseit, különösen azt a rendelkezést, amely szerint uzsora miatt büntetendő az, aki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva, az idézett törvényben meghatározott kikötések mellett hitelez vagy ad fizetési halasztást.

6. § E törvény életbelépésének napja előtt lejárt tartozások után a 2. §-ban meghatározott kártérítés e törvény életbelépésének napjától jár és az eljárás bármely szakában folyamatban levő ügyekben is alkalmazást nyer, ha azonban az ügy befejeztével e törvény életbeléptekor végrehajtási eljárás van folyamatban, a 2. § második bekezdésében meghatározott mértékű kártérítés jár; de szabadságában áll a hitelezőnek külön per útján érvényesíteni a késedelem vétkességét.

7. § E törvény hatályossága alá eső tartozásokra nem nyernek alkalmazást a fennálló jogszabályoknak a késedelmi kamatra vonatkozó, e törvénnyel ellenkező rendelkezései.

8. § Ez a törvény nem nyer alkalmazást a nemzetközi egyezményeken és a vasuti üzletszabályzaton alapuló pénztartozásokra, úgyszintén az államnak, törvényhatóságnak, községnek (városnak) vagy állami, törvényhatósági, községi (városi) intézménynek (üzemnek) kölcsöntartozásaira, valamint oly pénztartozásaira sem, amelyek tekintetében a hitelezővel szemben nem kizárólag magánjogi alanyként jelentkeznek.

Az említett hatóságoknak, intézményeknek (üzemeknek) egyéb pénztartozásaira ezt a törvényt azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az említett hatóságok, intézmények (üzemek) közszállításon alapuló pénztartozás tekintetében csak az 1907:III. tc. 13. §-ának második bekezdésében meghatározott határidő elteltével esnek késedelembe és hogy bármely pénztartozásuk után késedelem esetében is csak a 2. § második bekezdésében megállapított mérsékelt összegű kártérítés jár.

9. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe. Az életbelépés napja előtt kötött jogügyleteken alapuló oly pénztartozások tekintetében pedig, amelyek a 8. § második bekezdésében vannak felsorolva, a kihirdetéstől számított 60 nap elteltével lép életbe.

A törvény hatálya minden irányban csakis a kihirdetéstől számított két évi időtartamra szól.


  Vissza az oldal tetejére