A békeszerződés végrehajtása során szükségessé válhatik az, hogy adóügyi kedvezményeknek az engedélyezésével oldjunk meg olyan kérdéseket, amelyek egyébként súlyos pénzben való fizetési kötelezettséget rónának az államra. Adott esetben ugyanis célszerűbbnek és az államkincstár szempontjából előnyösebbnek mutatkozhatik, hogy pénzben való fizetési kötelezettségnek megállapítása helyett, a szükséghez képest, adókedvezményt engedélyezzünk. Önként érthető, hogy ilyen kedvezmények csak azokban az esetekben engedélyeztetnének, amelyekben az államnak közvetlen fizetési kötelezettségéről van szó. A törvényhozásnak kellő tájékoztatása céljából a jelen szakasz alapján tett intézkedésekről az évi költségvetések során jelentést kívánok tenni.
A Pénzintézeti Központ saját tőkéi, az állami hozzájárulást beleértve, ezidőszerint mindössze 807.486,823 K-t tesznek ki, messze elmaradnak tehát valamely kisebb középintézet tőkeereje mögött. Az államkincstár ugyan a Pénzintézeti Központ tőkéihez adott hozzájárulását már ismételten és pedig legutóbb az 1923:XXXII. tc. 12. §-ával 500.000,000 K n. é. „B” sorozatú üzletrész átvételével emelte, de arra való tekintettel, hogy pénzintézeteinek időközben - különösen a betétüzlet elapadása folytán - kénytelenek voltak saját tőkéik ismételt nagymértékű fokozásához nyúlni és ennek eredményekép a Pénzintézeti Központnak ezidőszerint huszonhárom olyan tagja van, amelyeknek kimutatott saját tőkéi a kétmilliárd koronát, tizenegy olyan, amelynek saját tőkéi a tízmilliárd koronát meghaladják, hat tagintézet tőkéi pedig egyenkint húszmilliárd koronánál is magasabbak, sőt egyiknél-másiknál az ötvenmilliárd koronát is megközelítik, szükségesnek tartom a Pénzintézeti Központ saját tőkéinek az államkincstár tulajdonát alkotó „B” sorozatú üzletrészek megfelelő szaporításával való fokozását, megjegyezvén, hogy ezt nyomon fogja követni az alapszabályoknak olyan módosítása, amely a tagintézetek kötelező hozzájárulásának a mértékét is megfelelő arányokban felemeli.
