1924. évi IV. törvénycikk

az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról * 

1. § (1) Jóváhagyatik a kormánynak az az intézkedése, hogy a Nemzetek Szövetségének közbenjöttével megállapított I. és II. számú jegyzőkönyveket aláírta és az azokban foglalt kötelezettségeket elvállalta. Ezek a jegyzőkönyvek az ország törvényei közé iktattatnak.

(2) Az (1) bekezdésben említett I. és II. számú jegyzőkönyveknek eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:

I. számú jegyzőkönyv

Nyilatkozat

Egyfelől Őfelsége az angol király kormánya, a francia köztársaság kormánya, Őfelsége az olasz király kormánya, Őfelsége a román király kormánya, Őfelsége a szerbek, horvátok és szlovének királyának kormánya és a csehszlovák köztársaság kormánya

midőn Magyarország pénzügyi és gazdasági helyreállításának munkájához segédkezet nyújtanak,

kizárólag Magyarország és az általános béke érdekében és megfelelően ama kötelezettségeknek, amelyeket már akkor vállaltak, midőn elfogadták a Nemzetek Szövetségének tagságát,

ünnepélyesen kijelentik:

hogy Magyarország politikai függetlenségét, területi épségét és szuverénitását tiszteletben tartják és tiszteletben fogják tartani;

hogy nem törekednek és nem fognak törekedni semminemű olyan különleges vagy kizárólagos gazdasági és pénzügyi előnyökre, amelyek alkalmasak e függetlenséget közvetlenül vagy közvetve veszélyeztetni;

hogy tartózkodni fognak minden ténykedéstől, amely ellentétben állhatna a Magyarország gazdasági és pénzügyi helyreállítása céljából közösen kötendő egyezmények szellemével, avagy veszélyeztethetné azokat a biztosítékokat, amelyeket az aláíró hatalmak a kölcsönadók érdekeinek védelmére megállapítanak;

és hogy annak biztosítása végett, hogy ezeket az elveket minden nemzet tiszteletben tartsa, adott esetben a Nemzetek Szövetsége egyezségokmánya szabályainak megfelelőleg egyenként vagy együttesen a Nemzetek Szövetsége Tanácsához fordulnak, hogy ez utóbbi döntsön a szükséges intézkedésekről és kijelentik, hogy a Tanács határozatainak magukat alávetik;

másfelől a magyar királyi kormány

a trianoni szerződés rendelkezéseinek értelmében kötelezi magát, hogy az említett szerződésben elvállalt kötelezettségeknek, nevezetesen a katonai határozmányoknak, valamint egyéb nemzetközi kötelezettségeinek is pontosan és lojálisan eleget tesz;

tartózkodni fog minden ténykedéstől, amely ellentétben állhatna Magyarország gazdasági és pénzügyi helyreállítása céljából közösen kötendő egyezmények szellemével, avagy veszélyeztethetné azokat a biztosítékokat, amelyeket az aláíró hatalmak a kölcsönadók érdekeinek védelmére megállapítanak.

Magyarország önként érthetően megtartja szabadságát a trianoni szerződés rendelkezéseinek fenntartása mellett a vámtarifák, a kereskedelmi és pénzügyi megállapodások és általában minden olyan kérdés tárgyában, amely gazdasági rendszerét és kereskedelmi összeköttetéseit érinti; megjegyzendő azonban, hogy Magyarország nem veszélyeztetheti gazdasági függetlenségét azáltal, hogy valamely államhoz való viszonyában olyan különleges rendszert léptet életbe, amely ezt a függetlenségét fenyegethetné.

A jelen jegyzőkönyv minden ahhoz csatlakozni kívánó állam aláírására nyitva áll.

Ennek hiteléül az e célból kellő meghatalmazással ellátott alulírottak a jelen nyilatkozatot aláírták.

Kelt 1924. évi március hó 14-én, egyetlen példányban, amely a Nemzetek Szövetsége titkárságánál marad elhelyezve és amely azt haladéktalanul beiktatja.

II. számú jegyzőkönyv

Alulírott, aki a magyar kormány nevében jár el és aki erre kellő meghatalmazást nyert, kijelenti, hogy elfogadja a Nemzetek Szövetségének Tanácsa által jóváhagyott jelen jegyzőkönyvben megállapított kötelezettségeket.

I. Cikk

Nyilatkozat

A magyar kormány kérni fogja a Nemzetgyűléstől, hogy az I. számú jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatot ratifikálja.

II. Cikk

A reformok programmja

1. A magyar kormány a jelen jegyzőkönyvben megállapított kötelezettségek érvénybelépésétől számított egy hónapon belül - együtt működve a Nemzetek Szövetségének Tanácsa által erre a célra kiküldhető bizottsággal, valamint a főbiztossal, akinek ügykörét az alábbi VI. Cikk határozza meg (feltéve, hogy a főbiztos már kijelöltetett) - megállapítja a fokozatosan megvalósítandó reformoknak és a helyreállításnak a programmját, amely nagy vonásokban a pénzügyi bizottság jelentésében van körvonalazva.

Ez a programm egymásután következő hat hónapos időszakokra osztva részletezi a vállalható kiadások maximumát, az adókból beszedendő összeg minimumát és a deficit maximumát, a szóban lévő időszakok mindegyikére külön-külön. A programmnak megállapodást kell tartalmaznia továbbá azokra a részletes javaslatokra nézve, amelyek a kiadások különböző kategóriáinak csökkentésére, valamint az adóknak a magyar kormány javaslatai alapján részletesen megállapítandó tételekre való felemelésére vonatkoznak; az egésznek pedig olyan programmot kell alkotnia, amely megfelelően végrehajtva 1926. évi június hó 30-ig egészséges és tartós alapokon képes biztosítani - a biztonság szempontjának megfelelőleg megállapított széles határok között - az állam valamennyi bevételét és kiadását tartalmazó költségvetés egyensúlyát.

A költségvetésnek egészséges és tartós alapokon nyugvó egyensúlya a jelen jegyzőkönyv értelmében csak akkor tekinthető elértnek, ha a költségvetés helyzete olyan, hogy egyensúlyának felborítása nélkül lehetséges lesz a kiadások sorába felvenni a kölcsönszolgálat terheit és a trianoni szerződésből folyó azokat a terheket, amelyeket az illetékes tényezők megállapíthatnak, még mielőtt a magyar kormánynak a jelen jegyzőkönyv végrehajtásából kifolyólag vállalt kötelezettségei beállanak.

A programmnak ki kell zárnia kölcsönök igénybevételét, kivéve, ha azoknak feltételeit maga a programm állapítja meg; a tekintetbe vett bevételek csupán a folyó adókból származhatnak és a bankjegyinfláció mindennemű igénybevétele ki lesz zárva; az infláció megtiltásához szükséges rendszabályokat a XIII. Cikk értelmében létesítendő jegybank alapszabályai fogják tartalmazni.

2. Abban az esetben, ha a végrehajtás időszaka alatt úgy látszanék, hogy a fenti programm elégtelen lenne céljának elérésére, nevezetesen a költségvetés egyensúlyának a fenti 1. pontban megjelölt módon és részletekben való megvalósítására, a magyar kormány köteles azt a főbiztos kívánságára a szükséges mérvben módosítani, akár a kiadások újabb korlátozásával, akár az adók újabb fölemelésével, vagy más közigazgatási intézkedésekkel.

III. Cikk

Kereskedelmi egyezmények

Magyarország kötelezi magát, hogy minden tőle telhetőt megtesz arra nézve, hogy különösen a szomszéd államokkal kereskedelmi egyezmények legyenek köthetők oly célból, hogy csökkentessenek az akadályok, amelyek külkereskedelmének útját állhatják és hogy külkereskedelmének terjedelme fokoztassék, figyelembe véve erre nézve a pénzügyi bizottság jelentésének IX. részében foglalt ajánlásokat.

IV. Cikk

A kormány felhatalmazása

A magyar kormány haladék nélkül a Nemzetgyűlés jóváhagyását fogja kérni a fentemlített programmhoz.

Ezzel egyidejűleg törvényjavaslatot fog előterjeszteni a Nemzetgyűléshez, amely a mindenkori kormányoknak tágkörű felhatalmazást ad - anélkül, hogy a Nemzetgyűlés újabb jóváhagyását kellene kérniök - az említett programm végrehajtására, még pedig vagy abban az alakban, amint az eredetileg a II. Cikk 1. pontja szerint megállapíttatott, vagy abban az alakban, amint az a II. Cikk 2. pontjához képest esetleg módosulni fog, úgyszintén arra is, hogy az így megállapított vagy így módosított programm határai között minden intézkedést megtehessen, amely megítélése szerint szükséges annak a biztosítására, hogy a helyreállítás időszakának bevégeztével a költségvetés egyensúlya egészséges és tartós alapokon nyugodjék.

V. Cikk

A helyreállítási kölcsön

1. A magyar kormány oly célból, hogy a költségvetési egyensúly helyreállítását megelőző időszak folyamán a kiadásoknak a programmban kilátásba vett bevételekkel szemben mutatkozó többletét fedezni tudja, kölcsönt bocsáthat ki, amelyeknek tényleges összege legfeljebb 250 millió aranykoronával lehet egyenértékű.

2. Ennek a kölcsönnek a hozadékát csak a jelen jegyzőkönyv rendelkezéséhez képest lehet felhasználni.

3. A kibocsátásnak, a tárgyalásoknak és a kölcsöncímletek kiadásának költségei a kölcsön tőkéjéhez fognak csatoltatni, amint azt a fentebbi 1. pont részletezi.

4. A fentebbi 1. pontban kilátásba vett kölcsöntőkét és annak kamatait a magyar kormány fogja megfizetni, anélkül, hogy abból a magyar állam javára szóló adók, illetékek vagy terhek címén bármit levonna.

5. A kölcsön feltételei, a kibocsátási árfolyam, a kamatláb, a törlesztés, valamint a kibocsátásnak, a tárgyalásnak és a címletek kiadásának költségei a főbiztos jóváhagyásának lesznek alávetve. A kölcsön kamat- és törlesztési szolgálatához szükséges évi részletek összegét ugyancsak ő fogja jóváhagyni.

6. A magyar kormány rövidlejáratú kölcsönöket is bocsáthat ki, amelyek a főkölcsön leszámítolására szolgálnak és amelyek ennek a kölcsönnek a hozadékából térítendők vissza. Azok a feltételek, amelyek a jelen cikk értelmében a főkölcsönre alkalmaztatnak, általában a rövidlejáratú kölcsönökre is alkalmazandók.

VI. Cikk

A főbiztos

1. Magyarország hozzájárul ahhoz, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa főbiztost nevezzen ki, aki a Tanácsnak felelős és akit a Tanács visszahívhat.

2. A főbiztos székhelye Budapesten lesz és a szükséges segédszemélyzettel elláthatja magát. A főbiztosnak és ügyvitelének költségeit a Tanács hagyja jóvá és ezek Magyarországot terhelik.

3. A főbiztosnak hivatása, hogy felügyeljen a reformprogramm teljes végrehajtására és gyakorolja a jelen jegyzőkönyv értelmében ráruházott hatáskört abból a célból, hogy biztosítsa az említett programm végrehajtását, valamint azt is, hogy a költségvetés egyensúlya a II. Cikkben meghatározott értelemben eléressék, vagy a VII. Cikkhez képest az az ellenőrzés visszaállítása esetén helyreállíttassék. A főbiztos a maga működését ebből a célból, az általános programmban megállapított félévi időszakok tételeinek keretei között, előreláthatólag havi előirányzatok alapján fogja gyakorolni.

4. A magyar kormány a főbiztos ellenőrzésének egész tartama alatt megadja neki mindazokat a felvilágosításokat, amelyekre szüksége lehet és minden módon megkönnyíti az általa kért azoknak az adatoknak a beszerzését, amelyek a magyar állam kiadásainak és bevételeinek összes fejezeteire és címeire - bármilyen legyen e bevételek forrása vagy természete - úgyszintén a közigazgatási szervezet egészére és a pénzügyi ügyvitellel kapcsolatos műveletekre vonatkoznak.

5. Feltéve, hogy a jelen cikk előző bekezdésének határozmányai betartatnak, a főbiztos - mindaddig, amíg a reformterv alkalmazásának eredménye megfelel a fenti II. Cikk szerint megállapítandó programmnak vagy azt meghaladja - nem fogja ellenezni a magyar kormány semmiféle különös kiadását, kivéve azokat a katonai kiadásokat, amelyeket az illetékes tényezők a trianoni szerződés V. részének határozataival össze nem férőknek nyilvánítanak (és amelyeket a főbiztosnak mindenkor elleneznie kell), továbbá nem fogja a pénzügyi igazgatás módosítását kívánni, hacsak ezek a kiadások vagy a pénzügyi igazgatás rendszabályai nem olyanok, amelyek véleménye szerint a programm alkalmazásának későbbi eredményeit veszélyeztetik (például súlyos utólagos kötelezettségeket foglalnak magukban). Ha azonban a reformok eredménye valamely időpontban visszamaradna a hathónapos időszakokra vonatkozó előirányzatokkal szemben vagy a fenti 3. pontban említett havi előirányzatokkal szemben, a főbiztos a helyzet alapján általa szükségesnek ítélt mértékig a félévi előirányzatokban megjelölt határok túllépésének megakadályozása céljából vagy tiltakozhat az ilyen kiadások ellen, vagy felhívhatja a magyar kormányt arra, hogy a fennálló adók hozadékát növelje, vagy hogy új adókat létesítsen vagy pedig, hogy egyidejűleg mind a két megoldáshoz folyamodjék. Ha a magyar kormány nem alkalmazkodnék a főbiztos kívánságaihoz, a főbiztos az általa megállapítandó mértékig köteles megtagadni azt, hogy a XI. és XII. Cikkekben megállapított különszámlákra a magyar kormány részére fizetések eszközöltessenek.

6. A magyar kormány kötelezi magát, hogy a főbiztos ellenőrzésének tartama alatt nem ad olyan engedélyeket és nem vállal olyan kötelezettségeket, amelyek a főbiztos véleménye szerint veszélyeztethetnék a reformprogramm végrehajtását.

7. A főbiztos ellenőrzésének tartama alatt a magyar kormány a főbiztos felhatalmazása nélkül nem tárgyalhat más kölcsönökről, mint amelyeket a fenti II. Cikk szerint megállapítandó programm tervbe vesz.

Ha a magyar kormány bármely időpontban úgy véli, hogy kénytelen olyan kölcsönök kibocsátásához folyamodni, amelyek a főbiztos véleménye szerint a II. Cikk szerint megállapítandó programm feltételein kívül esnek, a kormány köteles ezeket a terveket előbb a főbiztos elé terjeszteni jóváhagyás végett.

8. A főbiztos minden hónapban jelentést tesz a Tanácsnak a fentebbi II. Cikk szerint tervbevett reformprogramm végrehajtása során elért eredményekről. Ezt a jelentést egyidejűleg közölni fogja az ellenőrző bizottság tagjaival, akiknek működési köréről az alábbi VIII. Cikk intézkedik.

9. Ha a magyar kormány úgy találja, hogy a főbiztos átlépte felhatalmazásának körét, fellebbezéssel élhet a Nemzetek Szövetségének Tanácsához. A Tanács, mielőtt a fellebbezés tárgyában bárminő határozatot hozna, előbb felhívja az ellenőrző bizottságot, hogy tegye meg mindazokat az észrevételeket, amelyeket szükségesnek vél.

10. A főbiztos működése, a VII. Cikk rendelkezéseinek érintetlenül hagyása mellett, a Nemzetek Szövetsége Tanácsának döntése alapján akkor ér véget, amikor a Tanács megállapítja, hogy Magyarország pénzügyi stabilitása biztosítva van.

VII. Cikk

Az ellenőrzés visszaállítása

1. Ha Magyarország pénzügyi helyzete, - annak utána, hogy a főbiztos működése a VI. Cikk 10. pontja értelmében véget ért, de mielőtt a fentebbi V. Cikkben tervbevett kölcsön, a kölcsönnek valamennyi részlete és a vele kapcsolatos valamennyi felszólalás elintézést nyert volna - úgy alakul, hogy a költségvetésnek a II. Cikk szerint meghatározott egyensúlya vagy a kölcsön szolgálatára lekötött zálogok állandó értéke veszélyeztetve lenne, a Tanácsnak jogában áll a jelen jegyzőkönyvben megállapított ellenőrzés teljes rendszerét visszaállítani, beleértve különösen a főbiztosnak és a jegybank mellett működő tanácsadónak a kinevezését mindazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, amelyeket a jelen jegyzőkönyv magában foglal. Ez a visszaállított ellenőrzés mindaddig fenn fog állani, amíg a Tanács nem lesz ismét abban a helyzetben, hogy a pénzügyi helyzetet egészségesnek nyilvánítsa.

2. Mielőtt a Tanács az előző pont rendelkezései szerint bárminemű határozatot hozna, módot nyujt a magyar kormánynak arra, hogy az általa jónak talált észrevételeket előterjessze. Magyarország haladéktalanul el fogja fogadni a Tanácsnak a jelen cikk alapján hozott határozatait és azokat késedelem nélkül végre fogja hajtani.

3. A magyar kormány kötelezi magát, hogy az ellenőrzés időszaka alatt, illetve ama időszakok alatt, amelyekben a jelen cikk határozataihoz képest az ellenőrzés rendszere visszaállíttatott, csak a főbiztos felhatalmazásával teljesít a trianoni szerződésből eredő terhek címén fizetéseket.

VIII. Cikk

Az ellenőrző bizottság

1. Magyarország elfogadja egy ellenőrző bizottságnak a létesítését, amelyet a jóvátételi bizottság fog kijelölni.

2. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy a trianoni szerződés 180. Cikke által a jóvátételi bizottságra ruházott jogokat mindennemű sérelem ellen biztosítsa.

3. Ebből a célból a magyar kormány a főbiztosnak - az ellenőrző bizottsághoz való továbbítás céljából - megadja mindazokat a felvilágosításokat, amelyeket az ellenőrző bizottság a magyar költségvetés bevételeinek és kiadásainak bármely fejezetére vonatkozólag kérni fog és amelyek kapcsolatban állnak azokkal a célokkal, amelyek miatt a bizottságot létesítették. A bizottságnak ugyancsak jogában áll időszakonkint számadási kimutatásokat követelni. A kívánt felvilágosítások megszerzése céljából a főbiztos élhet avval a jogával, amelyet a VI. Cikk 4. pontja neki biztosít.

4. A bizottság vagy annak bármelyik tagja felvilágosításokat vagy magyarázatokat kérhet a pénzügyi reformprogrammról és a programm végrehajtásáról.

5. A főbiztos résztvesz vagy képviselteti magát az ellenőrző bizottság ülésein; a bizottság előterjesztheti neki mindazokat az észrevételeket vagy kifogásokat, amelyeket szükségeseknek talál.

6. A bizottság csak a főbiztos közvetítésével közlekedhetik a magyar kormánnyal vagy kaphat attól közléseket.

7. Megegyezés áll fenn abban a tekintetben, hogy a bizottság mindenkor Magyarország területén kívül fog összeülni.

8. A bizottság jogosult az általa célszerűeknek talált észrevételeket a Nemzetek Szövetségének Tanácsa előtt bármely időben megtenni.

9. Abban az esetben, ha a bizottság azon a véleményen van, hogy a főbiztos nem tett eleget a bizottság által előterjesztett kifogásoknak, a bizottság a Nemzetek Szövetségének Tanácsához fellebbezhet.

10. Azokat a módozatokat, amelyek szerint fogja gyakorolni az ellenőrző bizottság a jelen jegyzőkönyvben megállapított hatáskörét a helyreállítási időszak befejeztével, a Nemzetek Szövetségének Tanácsa fogja a jóvátételi bizottsággal egyetértésben a helyreállítási időszak befejezte előtt megállapítani. Magától értetődik azonban, hogy ez nem érinti azokat a jogokat és azt a hatáskört, amelyeket a jelen jegyzőkönyv a bizalmi férfiakra ruház.

IX. Cikk

Bizalmiférfiak

Az V. Cikkben jelzett kölcsönnek vagy a kölcsön első részletének kibocsátása alkalmával a Nemzetek Szövetségének Tanácsa bizalmiférfiakat jelöl ki, akiknek feladata, hogy a kölcsöncímletek tulajdonosainak érdekeit képviseljék; Magyarország hozzájárul ahhoz, hogy ezek a bizalmi férfiak - mindaddig, amíg a kölcsön, a kölcsönnek valamennyi része és a vele kapcsolatos valamennyi felszólamlás elintézést nem nyer - feladatukat teljesíthessék és megtehessék mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a jelen jegyzőkönyv részükre megjelöl.

X. Cikk

Az elsőrendű zálogok

1. A magyar kormány a fenti V. Cikkben jelzett kölcsön biztosítékául leköti a vámjövedék, a cukoradó és a dohányjövedék nyers bevételét, valamint a sójövedék tiszta bevételét, úgyszintén - amennyiben a főbiztos szükségesnek találná - az államvasutak jövedelmeinek kivételével azokat az egyéb különleges zálogokat, amelyeket a főbiztossal egyetértésben fog kijelölni.

A kölcsön szolgálatához szükséges összegek első helyen álló zálogjoggal bírnak a vámjövedék, a cukoradó és a dohányjövedék nyers, valamint a sójövedék tiszta bevételeire, úgyszintén azokra az egyéb különleges zálogokra, amelyek - ha a főbiztos szükségesnek találná - az államvasutak jövedelmeinek kivételével a főbiztossal egyetértésben ki fognak jelöltetni; a magyar kormány elismeri, hogy ennek következtében ezek a bevételek az említett zálogjoggal megterheltetnek. Kötelezi magát, hogy a főbiztos előzetes beleegyezésének elnyerése nélkül nem fog létesíteni és a létesítését nem is fogja megkisérelni olyan zálogjogoknak vagy előjogoknak, amelyek bármilyen módon érinthetnék az így biztosított zálogjogot.

A magyar kormány nem fog tenni semmiféle olyan intézkedést, amely a főbiztos véleménye szerint alkalmas lenne arra, hogy a zálogok értékének csökkentésével veszélyeztesse a kötvénytulajdonosok biztosítékait.

2. Az a hatáskör és mindazok a jogok és kötelességek, amelyek a jelen cikk előző pontja értelmében a főbiztost megilletik, a főbiztos megbízásának a leteltével a bizalmi férfiakra szállanak át (kivéve azt az időszakot, amelyre újból főbiztost neveznének ki a VII. Cikk 1. pontjának értelmében). Ami azonban az egyéb zálogok lekötését illeti, - azokon kívül, amelyek a főbiztos működése megszüntének időpontjában már le voltak kötve - a bizalmiférfiak hatás- és jogköre az lesz, amelyet a jelen cikk 3. pontja megállapít. A bizalmiférfiaknak valamennyi határozatát, amelyeket e hatás- és jogkör alapján és e kötelezettségek teljesítése érdekében hoznak, a Tanácsnak kell megerősítenie abban az esetben, ha a bizalmiférfiak ilyen természetű határozatának a magyar kormánnyal való közlésétől számított 14 napon belül a magyar kormány a határozat ellen felebbezést intézne a Tanácshoz.

3. Ha a kölcsönszolgálatra már lekötött zálogok teljes hozadéka valamely időpontban a szolgálathoz szükséges évi összeg 150 százalékánál kisebb összegre csökkenne, a bizalmiférfiak olyan további zálogok lekötését kérhetik, amelyek a fentemlített százalékos arány azonnali helyreállításának biztosítására elégségesek. Nézeteltérés esetén a magyar kormánynak jogában áll az említett kérés közlésétől számított 14 napon belül a Tanácshoz fellebbeznie; fellebbezését akár arra a tényre alapíthatja, hogy a zálogok hozadéka nem csökkent a kölcsönszolgálat évi összegének 150 százalékánál kisebb összegre, akár arra a tényre, hogy a kért zálogok bőven elegendők az említett százalékos arány helyreállításának a biztosítására.

XI. Cikk

A zálogok külön számlája

1. A vámjövedék, a cukoradó és a dohányjövedék nyers bevételeinek, valamint a sójövedék tiszta bevételeinek hozadékát, úgyszintén mindazokat az aktivákat és részletezett jövedelmeket, amelyeket a fenti X. Cikk rendelkezéseinek megfelelően különböző időpontokban a kölcsön zálogául jelölnének ki, úgy amint azok beszedetnek, külön-számlára kell befizetni abból a célból, hogy a fenti V. Cikkben tervbevett kölcsönszolgálat biztosíttassék. E számla kezelését egyedül a főbiztos és megbízásának leteltével - kivéve azt az időszakot, amelyre a VII. Cikk 1. pontja szerint újból főbiztost jelölnének ki - egyedül a bizalmiférfiak gyakorolják.

Azokban az időszakokban, amelyekben a fentemlített különszámla kezelését ilyen módon a bizalmiférfiak fogják gyakorolni, e számla minden maradványát, amelyet a bizalmiférfiak az alább következő határozatok vagy a kölcsönkibocsátási szerződés értelmében nem tarthatnak vissza, a magyar kormány rendelkezésére fogják bocsátani, fenntartásával azonban annak a jogkörnek, amely mulasztás esetén az alábbi 2. pont c) bekezdéséhez képest a bizalmiférfiakat megilleti.

2. A kölcsönkibocsátási feltételek között a következőknek kell szerepelniök:

a) a rendelkezéseknek azokra az összegekre vonatkozólag, amelyeket a kölcsön feltételeiben megállapított időközökben az előző pontban említett különszámláról a főbiztos fog a bizalmi férfiaknak folyósítani és amelyek azokban az időszakokban, amelyekben a bizalmiférfiak fogják gyakorolni a számla kezelését, maguk a bizalmi férfiak által fognak félre tétetni és a kölcsön szolgálatára visszatartatni - beleértve a kamatot, a törlesztést és egyéb terheket, a közvetítési díjakat vagy egyéb fizetéseket, amelyeket a magyar kormánynak az említett kölcsönből kifolyólag kell teljesítenie;

b) rendelkezéseknek arra nézve, hogy a magyar kormány a bizalmiférfiak által kezelendő tartalékalapot létesítsen és tartson fenn, amely a bizalmiférfiak tetszése szerint használtatnék fel arra, hogy a kölcsönszolgálathoz szükséges összegek folyósítása körül a magyar kormány részéről felmerülő minden esetleges hiány vagy mulasztás pótoltassék:

c) rendelkezéseknek, amelyek módot nyujtanak a bizalmiférfiak kérésére a főbiztosnak, vagy - ha a bizalmiférfiak gyakorolják az aktivák és a jövedelmek közvetlen kezelését - maguknak a bizalmiférfiaknak, hogy az említett aktivákból és jövedelmekből (beleértve mindazokat az egyéb aktivákat és jövedelmeket, amelyek a fenti X. Cikk rendelkezéseihez képest zálogul jelölhetők ki) visszatarthassák, beszedhessék vagy bármilyen más módon előre levonhassák azokat az összegeket, amelyek elegendők a magyar kormány által a kölcsönfeltételek révén őt terhelő kötelezettségek bármelyikének végrehajtása körül egészben vagy részben elkövetett mulasztás kiegyenlítésére.

3. a) A főbiztos módosításokat és javításokat követelhet, amelyek alkalmasak arra, hogy a zálogot alkotó aktivák és jövedelmek hozadékát fokozzák. Ha előterjesztései dacára úgy látná, hogy a magyar kormány kezelése súlyosan érintette az említett aktivák és jövedelmek értékét, abban az esetben követelheti, hogy ez a kezelés akár állami monopólium megteremtésével, akár koncessziók vagy bérletek engedélyezésével, avagy bármilyen más módon ruháztassék át valamely különleges igazgatásra.

b) A magyar kormány a zálogul lekötött jövedelmekre megállapított tarifákon nem ejthet olyan módosításokat, amelyeket a főbiztos azért ellenezne, mert véleménye szerint ezek csökkenthetnék az illető bevételek aranyban kifejezett ama minimális hozadékát, amelyet a kölcsön kibocsátása előtt a szükséges évi törlesztések biztosítása céljából megállapíthatnak.

XII. Cikk

A kölcsön különszámlája

A fenti V. Cikk szerint tervbe vett kölcsön hozadékából befolyó összegek különszámlára fognak befizettetni. E számla kezelését egyedül a főbiztos gyakorolhatja.

XIII. Cikk

A jegybank

A magyar kormány a jelen jegyzőkönyvben megállapított kötelezettségek érvénybelépésétől számított egy hónapon belül, a Nemzetek Szövetségének Tanácsa által e célból kijelölendő bizottsággal, valamint a főbiztossal (amennyiben már kineveztetett) együttműködve, törvényjavaslatot fog kidolgozni és a magyar Nemzetgyűlés elé terjeszteni a következőkről:

1. Központi jegybank létesítendő ama feltételek mellett, amelyek a pénzügyi bizottság jelentésének V. részében vannak általánosságban ismertetve. A bank alapszabályainak különösen biztosítania kell a bank teljes önkormányzatát a kormánnyal való viszonyában és tilalmaznia kell, hogy a kormány résztvehessen igazgatásában.

2. Rendelkezések hozandók abból a célból, hogy a magyar kormány a főbiztos előterjesztésére egy tanácsadót jelöljön ki.

3. A pénzügyi bizottság jelentése X. részének 2. f) utolsó bekezdésében jelzett esetben a Tanács elhatározhatja, hogy a tanácsadó működését visszaállítja. A tanácsadót ebben az esetben a magyar kormány a Nemzetek Szövetsége Tanácsának javaslatára jelöli ki.

4. A bank magára vállalja az állam pénzkezelési műveleteit, központilag kezeli az állami bevételeket és fizetéseket és a főbiztossal egyetértőleg megállapítandó időpontokban és alakban időszakos pénzügyi kimutatásokat bocsát ki.

XIV. Cikk

A jóvátételi zálogjogok felfüggesztése

A magyar kormány által a jelen jegyzőkönyv rendelkezései értelmében vállalt kötelezettségek csak akkor lesznek hatályosak, ha a jóvátételi bizottság olyan határozatot hoz, amely a magyar kormány számára lehetővé teszi, hogy a X. Cikkben jelzett elsőrendű zálogjogot létesítse.

XV. Cikk

Jegyzőkönyvi cikk

A jelen jegyzőkönyv értelmezésére vonatkozó minden véleményeltérést a Nemzetek Szövetségének Tanácsa intéz el.

A Tanács szótöbbséggel hozza meg mindazokat a határozatokat, amelyeket a jelen jegyzőkönyv végrehajtásával kapcsolatban kell meghoznia.

A jelen jegyzőkönyv közöltetni fog mindazokkal az államokkal, amelyek az I. számú jegyzőkönyvet aláírták.

Ezt a jegyzőkönyvet Magyarország ratifikálni fogja. A ratifikáló-okmányokat a Nemzetek Szövetsége titkárságánál kell letenni a lehető legrövidebb időn belül, mindenesetre legkésőbben egy hónappal azután, hogy a jóvátételi bizottság meghozta a XIV. Cikkben említett határozatát.

Minek hiteléül az e célból kellő meghatalmazással ellátott alulírott a jelen jegyzőkönyvet aláírta.

Kelt 1924. évi március hó 14-én, egyetlen példányban, amely a Nemzetek Szövetsége titkárságánál fog elhelyeztetni és amely utóbbi azt a lehető legrövidebb idő alatt be fogja iktatni.

2. § (1) Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1. §-ban becikkelyezett jegyzőkönyvekben vállalt kötelezettségeknek, valamint a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottsága által a Nemzetek Szövetsége Tanácsához intézett jelentésben foglaltatnak megfelelően járjon el és megadatik úgy a jelenlegi, mint minden azt követő kormánynak a teljes felhatalmazás az abban megállapított pénzügyi tervezetnek a végrehajtására, nevezetesen arra, hogy a jelen törvényben és a jelen szakasz kiegészítő részeként a törvényhez csatolt mellékletekben (lásd a) mellékletet Intézkedések részletezése és b) mellékletet Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló féléves költségvetések) részletezett intézkedéseket megtehesse. Az e végből szükséges intézkedések rendelettel - a fennálló és idevonatkozó törvényektől eltérően is - foganatosíthatók.

(2) Különösen felhatalmaztatik a kormány, illetőleg a mellékletben említett esetekben az ott megjelölt miniszter, hogy a mellékletben foglalt részletezés szerint:

Az a)-c) pontban felsoroltakra vonatkozó rendeleteket I. az a) melléklet egyes részei kapcsán.

a) a kiadások apasztása, valamint a közszolgálati alkalmazottak illetményeinek rendezése és létszámának apasztása céljából: az állampénztárakat a pénzkezelés alól való tehermentesítés mellett elsőfokú pénzügyi hatóságokká alakíthassa át, az állami számvitelt a legfőbb állami számvevőszék elnökével egyetértve módosíthassa, a hatósági lisztellátást megszüntethesse, a közszolgálati alkalmazottaknak illetményeit a kedvezményes ellátás beszüntetésével kapcsolatban rendezhesse, a közszolgálati alkalmazottak létszámát apaszthassa, a nyugalomba helyezettek részére az általános illetményrendezés alkalmával olyan emelést engedélyezhessen, amely a költségvetési egyensúly helyreállításának az ideje alatt átmenetileg a szabályszerűnél aránylag kisebb, a megállapított hivatalos munkaidőt felemelhesse, a városok és községek részére átmenetileg adott állami előlegeket fokozatosan megszüntethesse;

b) a bevételek fokozása céljából: a közszolgáltatásoknak az aranykorona értékének alapul vétele mellett való kivetését és beszedését, az egyenes adók és illetékek tételeinek újabb megállapítását és az egyes közszolgáltatásoknak újjászervezését elrendelhesse és a vármegyék és községek (városok) háztartásának rendezése érdekében szükséges intézkedéseket megtehesse;

c) a lakások bérének fokozatos felszabadítása érdekében szükséges intézkedéseket megtehesse.

3. § (1) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy

a) a 2. §-ban említett pénzügyi tervezet végrehajtása folyamán az 1926. évi június hó 30-áig jelentkező szükségletekből a folyó bevételek által nem fedezhető összegek biztosítására egy 250 millió aranykoronát eredményező törlesztéses kölcsönt vegyen fel. A felveendő törlesztéses kölcsön címletei részben vagy egészben külföldi értékre vagy aranyértékre is szólhatnak. A kölcsön tőkéje és kamatai a Magyarországon érvényben levő vagy ezután behozandó adó, bélyeg, illeték, váltság és egyéb bárminemű közterhek levonása nélkül fizetendők ki;

b) a jelen §-ban meghatározott törlesztéses kölcsön szolgálatának biztosítására zálogul leköthesse a határvámjövedékből, a cukoradóból és cukor után fizetendő kincstári részesedésből, valamint a dohányjövedékből eredő összes (nyers) állami bevételeket, úgyszintén a sójövedéknek a tiszta bevételét. Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy az említett törlesztéses kölcsön szolgálatának biztosítására a Nemzetek Szövetségének Tanácsa által kinevezett főbiztosnak, avagy a Nemzetek Szövetségének közbenjöttével aláírt II. számú jegyzőkönyv IX. Cikkében említett bizalmiférfiaknak a II. számú jegyzőkönyv X. Cikkének határozmányaihoz képest kifejezett kivánságára a fentnevezett állami bevételi források hozadékán felül - az államvasutak bevételeinek kivételével - bármely más állami jövedelmi forrásnak a bevételeit leköthesse. Az így lekötött állami bevételek, abban a mértékben, amint befolynak, közvetlenül a főbiztos, illetőleg a bizalmiférfiak rendelkezése alá eső és a II. számú jegyzőkönyv XI. Cikke értelmében nyitandó különszámlára fizetendők be;

c) a kölcsön kibocsátására vonatkozó egyezményben kötelezettséget vállalhasson a kölcsön törlesztési idejének megrövidítését célzó külön törlesztési alapnak olyképen való létesítésére, hogy ebbe az alapba a trianoni békeszerződésnek a jóvátételről szóló VIII. része V. függelékének 1. §-a második bekezdésén alapuló szénszállítások befejezése után évenkint legfeljebb az ezen szénszállítások forgalmi értékének megfelelő összeg fizettessék be;

d) a jelen § a) pontja értelmében felveendő törlesztéses kölcsön elhelyezéséig átmeneti hitelműveletek útján a törlesztéses kölcsön eredményéből visszafizetendő előlegeket vehessen fel. A felveendő előlegek biztosítása céljából ugyanazok az állami bevételek köthetők le, mint amelyek a b) pont szerint a törlesztéses kölcsön biztosítékául leköthetők. Az előleg visszafizetése a kölcsönt nyujtó kívánságára az a) pont alapján kibocsátandó törlesztéses kölcsön címleteivel is történhetik;

e) az 1921:XLV. tc. értelmében az állam tulajdonába jutott vagyonváltság ingatlanokat, valamint az államnak azokból származó jövedelmeit az állam által felveendő kölcsönök szolgálatának biztosítására leköthesse és e lekötés érdekében a magánjog terén szükséges intézkedéseket megtehesse. Ez a lekötés semmi tekintetben sem érintheti a földbirtokreform végrehajtását.

(2) Felhatalmaztatik továbbá a kormány, hogy

a) az államvasutak beruházási szükségleteinek a fedezésére - az államvasutak saját jövedelmeinek és vagyonának biztosítékául való lekötése mellett - kölcsönöket vehessen fel, mihelyt az üzleti eredmények ily kölcsönök felvételét lehetővé teszik;

b) a Magyarországot más államokkal vagy más államok polgáraival szemben terhelő pénzügyi természetű kötelezettségek rendezése iránt az illető államok kormányával vagy az érdekeltek képviseleteivel megállapodásokat létesíthessen, a már létesített megállapodásokat végrehajthassa és a megállapodások alapján létrejött egyezményeket jóváhagyhassa.

4. § (1) Felhatalmaztatik a kormány, valamint minden azt követő kormány, hogy amennyiben a jelen törvény végrehajtása során az tűnnék ki, hogy az abban kilátásba vett intézkedések nem elegendők arra, hogy az államháztartásnak az egyensúlya a 2. §-ban említett pénzügyi tervezetben megállapított időtartam alatt egészséges és tartós alapokon eléressék, pótlólag megtehessen minden intézkedést akár a kiadások apasztása, akár a bevételek fokozása, akár mindkettő útján oly mérvig és oly módon, amint az szükséges ahhoz, hogy a jelzett cél eléressék, anélkül, hogy a kormánynak a szükséges intézkedések miatt előzetesen a törvényhozáshoz kelljen fordulnia.

(2) A jelen törvényben adott felhatalmazások nem szüntetik meg a kormánynak a költségvetés készítésére és a törvényhozás elé való terjesztésére nézve fennálló alkotmányos kötelezettségét. Az államháztartás pénzügyi egyensúlyának helyreállítására szükséges intézkedések végrehajtásának az ideje alatt a nemzetgyűlés nem tárgyalhat az állami kiadások fokozására vagy az állami bevételek apasztására vonatkozó olyan javaslatot vagy indítványt, amely a jelen törvény rendelkezéseivel vagy céljaival ellentétben áll. Azt, hogy valamely javaslat vagy indítvány a jelen törvény rendelkezéseivel és céljaival ellentétben áll, a kormány vagy annak bármelyik tagja jogosult megállapítani.

5. § (1) A 3. §-ban, valamint a 2. § kiegészítő részeként e törvényhez csatolt mellékletekben foglalt rendelkezéseknek végrehajtása során, azokban az esetekben, amelyekben olyan intézkedésről van szó, amely felől a határozás az ország alkotmánya értelmében a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a tervezett intézkedést a kormány a nemzetgyűlés által e célra külön alakítandó ellenőrző bizottságnak előzetesen bejelenteni köteles. Ez a bizottság 33 tagból áll; elnökét saját kebeléből maga választja. A bizottság mind a nemzetgyűlés elnapolása alatt, mind annak feloszlatása után is működik, utóbbi esetben az új törvényhozó testület összeüléséig. A bizottság az alkotmányos ellenőrzést azon intézkedések felett, amelyeket a kormány a jelen törvény 3. §-ában, valamint a 2. § kiegészítő részeként e törvényhez csatolt mellékletekben foglalt rendelkezéseknek végrehajtása során tesz vagy tervez, a következőkben gyakorolja: a kormánytól felvilágosításokat kérhet, amelyeket ez köteles megadni; az államháztartás egyensúlyának helyreállítását célzó programm végrehajtásával kapcsolatos egyes ügyeket megvizsgálhatja, az erre vonatkozó számadásokat átnézheti; figyelmeztetheti mind a kormányt, mind a nemzetgyűlést a programm végrehajtása körében esetleg észlelt hiányokra, végül ezek alapján javasolhatja a nemzetgyűlésnek a kormány felelősségre vonását. A kormány a fent előadottak szerint tett vagy tervezett intézkedéseit a bizottságnak abban az esetben is köteles előzetesen bejelenteni, ha az intézkedés szükségességének időpontjában a nemzetgyűlés nem ülésezik. A bizottság köteles határozatáról a nemzetgyűlésnek három napon belül jelentést tenni; ha pedig a nemzetgyűlés nem ülésezik, akkor a jelentést a legközelebbi ülésen kell megtenni. A bizottság tárgyalási rendjét a házszabályok keretén belül önmaga állapítja meg.

(2) Sem az (1) bekezdés értelmében alakított nemzetgyűlési bizottsághoz tett ez a bejelentés, sem a bizottság tárgyalása vagy a bizottság határozata nem akadályozhatja meg azt, hogy a kormány, illetve az illető miniszter a kilátásba vett rendelkezéseket életbeléptesse, avagy a szükségesnek ítélt intézkedéseket megtegye.

(3) A kormánynak a jelen szakasz (1) bekezdésében megállapított kötelezettsége a 4. §-ban említett felhatalmazás alapján foganatosítható intézkedésekre is kiterjed.

6. § (1) A jelen törvény kihirdetése napján lép életbe és hatálya addig tart, amíg a Nemzetek Szövetségének Tanácsa a jelen törvény 1. §-ában említett II. számú jegyzőkönyv VI. Cikkének 10. pontja értelmében, valamint a pénzügyi ellenőrzésnek a II. számú jegyzőkönyv VII. Cikke alapján való netáni visszaállítása esetén az ezen cikkekben foglaltak értelmében megállapítja, hogy Magyarország állampénzügyi egyensúlya biztosítva van.

(2) A jelen törvény életbeléptével, illetőleg a 2. § kiegészítő részeként e törvényhez csatolt a) mellékletben foglaltak szerint kibocsátandó rendeletekben megállapítandó napoktól kezdve hatályukat vesztik:

a földadó kivetésének újabb szabályozásáról szóló 1921:XXI. tc. 1-4., 7., 11., 12. és 13. §-ai, valamint az 1923:XXXIII. törvénycikknek a mezőgazdasági kamarai illetékre vonatkozó 7. §-a és a 8. § második bekezdése;

a társulati adóról szóló 1922:XXIV. tc. 27. §-a;

a tőkekamat- és járadékadóra, a szállítási adóra, a nyereményadóra, a vadászati és a fegyveradóra, a vasúti hadiadóra, az általános jövedelmi pótadóra, az országos betegápolási pótadóra és a hadmentességi díjra vonatkozó törvények;

a vagyonátruházási illetékekről szóló 1920:XXXIV. tc. 25. §-ának (4) bekezdése;

az őrlési és forgalmi adóról szóló 1921:XXXIX. tc. 1-8., 14-16. §-ai, az 1922:XVII. tc. 13. §-ának 1-3. pontja, továbbá az 1921. évi XXXIX. tc. 37. §-ának 11. pontja;

az 1908:XXXVIII. tc. 11. §-a.

(3) A kormány a legrövidebb idő alatt a Nemzetek Szövetségének Tanácsához juttatja a jelen törvény hiteles szövegét annak francia fordításával együtt.

(4) A jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg, aki a szükséges intézkedéseket az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg teszi meg.

a) melléklet a 2. §-hoz

Az intézkedések részletezése

A) A kiadások apasztása, valamint a közszolgálati alkalmazottak illetményeinek rendezése és létszámának apasztása

I. A kiadások apasztása

1. A kormány az állami feladatok intézésének lehető egyszerűsítése és összevonása, a jogorvoslatok lehetőségének a legkisebb mérvre való szorítása, az eddig magasabbfokú hatóságok vagy hivatalok által ellátott teendőknek alsóbbfokú hatóságokra vagy hivatalokra való átruházása és általában a gazdaságosság elvének a közigazgatás egész terén való érvényre juttatása útján - a fennálló törvényektől eltérőleg is - megteheti a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy az állami közigazgatás körében megmaradó feladatok ellátása az állam teherbíróképességével helyes összhangba hozassék. A kir. bíróságok és kir. ügyészségek szervezetén és eljárásán azonban csak külön törvény vagy törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendelet változtathat.

2. A közélelmezési miniszter állása az 1924. évi június hó 30-ával megszűnik.

3. (1) A pénzügyminiszter a pénzügyi közigazgatás szervezetét, az egyes szervek hatáskörét és elnevezését, továbbá az eljárási szabályokat rendelettel újonnan szabályozhatja. Ennél a szabályozásnál a következőket kell szem előtt tartani:

a) az állampénztárakat, a pénzkezelés alól leendő tehermentesítésük mellett, elsőfokú pénzügyi hatóságokká kell átalakítani;

b) a pénzkezelést oly módon kell szabályozni, hogy az összes bevételek a felállítandó jegybankhoz folyjanak be, még pedig vagy közvetlenül, vagy a postatakarékpénztár útján;

c) a számvitelt a legfőbb állami számvevőszék elnökével egyetértve a változott viszonyoknak és az egész vonalon való egyszerűsítés kívánalmának megfelelően kell módosítani.

(2) A pénzügyminiszter a pénzügyi törvényekről, utasításokról és rendeletekről hivatalos összeállításokat adhat ki és azokban az eljárási szabályokat, illetve a hatóságokat már az új szervezetnek megfelelően állíthatja be.

4. (1) A bevételeket a pénzügyminiszter központilag kezeli és ő osztja fel a havonta kiadható összegeket az egyes miniszterek között. Ezen célból az egyes ágazatokkal való előzetes tárgyalás alapján ágazatok szerint havonkint megállapítja a kiadások és bevételek előirányzatát. Az előirányzott kiadásokat a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása nélkül túllépni egyáltalán nem szabad.

(2) Mindegyik minisztérium havonkint szolgáltatja a maga kezelésének lezárt számadását és azokat a pénzügyminiszter egybefoglalja.

(3) Az összes állami bevételeket és kiadásokat a költségvetésbe fel kell venni. Minden utalványrendeletben fel kell tüntetni a költségvetésnek illető fejezetét.

(4) Az utalványrendeletek fel- és ellenjegyzését végző tisztviselők az ezeknek a rendelkezéseknek be nem tartásából származó károkért anyagi felelősséggel tartoznak.

(5) A pénzügyminiszternek jogában áll ezeknek a rendelkezéseknek betartását és általában az összes utalványozásokat kiküldöttjei útján bármikor ellenőrizni, illetőleg felülvizsgálni.

5. (1) A hatósági lisztellátást legkésőbb 1924. évi június hó 30-ával meg kell szüntetni.

(2) A kormány rendeleti úton megteheti mindazokat az intézkedéseket, amelyek a hatósági lisztellátással megbízott szervezetek felszámolása, illetőleg a hatósági lisztellátásnak megszüntetésével kapcsolatos összes kérdéseknek a lehető leggyorsabban való lebonyolítása érdekében szükségesek és e cél biztosítása érdekében szükség esetén az 1875:XXXVII. tc. rendelkezéseitől eltérő határozmányokat is állapíthat meg.

A népjóléti és munkaügyi miniszter az állami gyermekmenhelyekbe felvett gyermekek korhatára (1901:XXI. tc. 1. §-a), ezek gondozási költségeinek viselése (1901:VIII. tc. 5. §-a és 1901:XXI. tc. 3. §-a) s végül e költségek behajtásának módja tekintetében a fennálló törvényes szabályoktól eltérően rendeleti úton intézkedhetik.

II. A közszolgálati alkalmazottak illetményeinek rendezése és létszámának apasztása

1. (1) A kormány, a közszolgálati alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és árvák) részére rendszeresített kedvezményes árú természetbeni ellátásnak legkésőbb az 1924. évi június hó végével leendő megszüntetése alkalmával, a közszolgálati alkalmazottaknak illetményeit, illetőleg a nyugdíjasoknak, özvegyeknek és árváknak ellátási díjait a megszüntetett természetbeni ellátás ellenértékének megfelelően felemelheti és ez alkalommal az 1912:XXXV. törvénycikkkel, illetve az 1917. évi IX. tc. 11. §-ával rendszeresített családi pótlékot újból szabályozhatja. Ez a kedvezményes árú ellátás természetével bíró élelmezési adagváltságban részesülő egyénekre is vonatkozik.

(2) A kormány az állam anyagi helyzete által megszabott keretekben, akkor és úgy, amikor és amint az ilyen intézkedést a pénzügyi egyensúly helyreállításának tervszerű végrehajtása megengedi, a közszolgálati alkalmazottakat és a fegyveres testületek tagjait megillető illetményeket, illetőleg a nyugdíjasokat, özvegyeket és árvákat megillető ellátási díjakat felemelheti és ezzel kapcsolatban megszüntetheti mindazokat a külön kedvezményeket, amelyek ezidőszerint a gáz- és villanyosáramfogyasztás, valamint a villanyos-vasúti bérletjegyek stb. révén engedélyeztetnek a nevezettek részére.

(3) A kormány a közszolgálati alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és árvák) részére ezidőszerint biztosítva lévő vasúti viteldíjkedvezményeket korlátozhatja, illetve fokozatosan megszüntetheti.

(4) A kormány a közszolgálati alkalmazottakat, továbbá a nyugdíjasokat és özvegyeket a fennálló szabályok szerint megillető lakáspénzeket, a lakbérek általános emelkedésének az arányban, a szükséghez képest felemelheti.

(5) A kormány rendezheti azt a kérdést, hogy a közszolgálat egyes ágazataiban hány és milyen minőségű állásra és alkalmazásra van szükség és hogy az egyes állások és alkalmazások a munkakörnek megfelelően milyen elnevezéssel jelöltessenek meg. Az ezen rendezés eredményéhez képest feleslegessé váló állásokat és alkalmazásokat a 2. pont értelmében eszközlendő létszámapasztás során meg kell szüntetni.

(6) Ha nemzetgyűlési képviselővé választott közszolgálati alkalmazottat képviselői minőségének megszűnése után magasabb hivatali állásra neveznek ki, kinevezése az új személyzeti létszámban való rangsorozás szempontjából visszamenő hatállyal történik.

2. (1) A kormány az 1923:XXXV. tc. alapján már végrehajtott, illetőleg még végrehajtandó létszámapasztáson felül, a közszolgálati alkalmazottaknak az 1923/24. évi költségvetési előirányzat szerinti létszámát az 1926. évi június hó 30-án fokozatosan összesen újabb 15,000 fővel apaszthatja. Ezt a létszámapasztást elsősorban azzal kell biztosítani, hogy úgy a jelen törvény életbelépésének időpontjában bármely okból be nem töltött állásoknak, mint a jelen törvény életbelépése után megüresedő állásoknak a betöltését a létszámapasztás teljes végrehajtásáig mellőzni kell, kivéve, ha ezáltal a szolgálat érdekei veszélyeztetve lennének és ezt a körülményt a kormány, a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával megállapítja. Amennyiben a megüresedő állások betöltésének mellőzésével a megfelelő létszámapasztást teljes mérvben biztosítani nem lehetne, úgy a létszámapasztást a tényleges szolgálatban álló alkalmazottaknak elbocsátása útján kell eszközölni, amely elbocsátásnál kizárólag a közszolgálat érdekei tartandók szem előtt. A kir. ítélőbírákat és a kir. ügyészeket csak saját kérelmükre lehet a tényleges szolgálatból elbocsátani.

(2) Az új létszámapasztás foganatosítására nézve az 1923:XXXV. tc. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a szolgálatból elbocsátandó rendszeres fizetésben részesülő alkalmazottak kijelölése hathónaponkint eszközlendő és hogy az egy-egy alkalommal elbocsátandók az erről szóló írásbeli értesítést 1924. évi június hó 30-án, 1924. évi december hó 31-én, 1925. évi június hó 30-án, illetőleg 1925. évi december hó 31-én kapják kézhez. A rendszeres fizetésben részesülő elbocsátottakat a vonatkozó értesítés kézhezvételének napját követő hat hónap tartamára az őket megillető teljes illetmények élvezete mellett szabadságolni kell, a hat hónap leteltét követő hónaptól kezdve pedig, az 1923:XXXV. tc. 3. §-ában foglaltak szerint, szabályszerű elbánás alá kell vonni. A nyugdíjra jogosító alkalmazásban álló, de rendszeres fizetésben nem részesülő alkalmazottakat (ideértve az ideiglenes minőségű kezelőket, kezelőnőket, továbbá a napidíjasokat és napibéreseket is), az elbocsátásról egy hónappal megelőzően kell értesíteni és az egy havi szabadság leteltét követő hónaptól kezdve kell szabályszerű elbánás alá vonni.

(3) A külföldön állomásozó m. kir. külképviseleti hatóságoknál szolgálatot teljesítő azoknak a tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak ellátási díjait (nyugdíj, végkielégítés stb.), akik akár az 1923:XXXV. tc. alapján végrehajtott létszámapasztás folytán vonattak szabályszerű elbánás alá, akár a jelen törvény alapján végrehajtandó létszámapasztás folytán fognak szabályszerű elbánás alá vonatni, annak a beszámítható javadalmazásnak az alapulvétele mellett kell megállapítani, amelyre az illetőknek igényük lenne abban az esetben, ha utoljára is belföldön teljesítettek volna szolgálatot.

(4) A tervbe vett rendelkezések nem képezhetik akadályát annak, hogy abban az esetben, ha a betegségi és a baleseti kötelező biztosítás feladatainak ellátása államosíttatik, az ezeket a feladatokat ezidőszerint ellátó intézményeknek alkalmazottai a fentiek szerint eszközlendő létszámapasztás után megmaradó létszámon felül, állami szolgálatba átvétessenek.

3. (1) Azok a nyugalmazott közszolgálati alkalmazottak, akiket akár a fenti rendelkezések, akár az 1923:XXXV. tc. vagy korábbi jogszabályok alapján tizenöt beszámítható évnél rövidebb beszámítható szolgálati idővel helyeztek nyugalomba, 1924. évi július hó 1-jétől kezdve a reájuk nézve érvényes jogszabályok szerint különben járó ellátási díjaknak csak 60%-ára tarthatnak igényt. Az említett nyugdíjasok közül azonban azoknak, akik semmiféle keresettel vagy jövedelemmel nem bírnak és teljesen munka- és keresetképtelenek, jogukban áll a teljes munka- és keresetképtelenségüket a népjóléti és munkaügyi miniszter - illetőleg amennyiben a honvédelmi miniszter fennhatósága alá tartozó nyugdíjasról van szó, az utóbbi - által meghatározott felülvizsgáló bizottság útján és időpontban megállapíttatni, amely esetben az említett korlátozás rájuk nézve a teljes munka és keresetképtelenség megállapításának napját követő hó elsejétől kezdve nem nyer alkalmazást. Ugyancsak nem nyer alkalmazást az említett korlátozás az 1912:LXV. tc. 41. §-ának 2. bekezdése alapján nyugdíjat élvezőkre, valamint azokra a nyugállományú katonai, valamint csendőr, folyamőr és vámőr egyénekre, akik sérülési pótdíj élvezetében állanak.

(2) A közszolgálati alkalmazottak illetményeinek a II. 1. pont (2) bekezdése értelmében eszközlendő felemelése alkalmával, a nyugalomba helyezett egyéneket megillető ellátási díjakat átmenetileg, a költségvetési egyensúlynak a jelen törvény értelmében leendő helyreállítási ideje alatt, nem a mindenkori fizetés (beszámítható javadalmazás) teljes összegének alapulvétele mellett, hanem úgy kell megállapítani, hogy az ellátási díjak kiszámításának alapjául annak a mindenkori fizetésnek (beszámítható javadalmazásnak) az alább meghatározott százaléka szolgáljon, amely fizetésre (beszámítható javadalmazásra) a nyugalomba helyezett közszolgálati alkalmazottnak - abban az állásban (alkalmazásban), amelyben nyugalombahelyeztetése időpontjában szolgálatot teljesített - igénye lenne abban az esetben, ha még tényleges szolgálatban állana. Ez a százalék, ha a nyugalombahelyezett közszolgálati alkalmazottnak a beszámítható szolgálati ideje:

30 évnél kevesebb 85%-a
30 év vagy ennél több, de 35 évnél kevesebb 90%-a
35 év vagy ennél több, de 40 évnél kevesebb 95%-a
40 év vagy ennél több 100%-a

a mindenkori fizetésnek (beszámítható javadalmazásnak). Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a nyugdíjasokra, akik 60. életévüket betöltötték, valamint azokra, akiknek a nyugdíja az előző bekezdésben foglalt korlátozással állapíttatott meg. A fenti rendelkezéseknek megfelelően kell az özvegyeknek és árváknak az ellátási díjait is megállapítani; vagyis minden egyes esetben meg kell állapítani, hogy az elhalt férjnek, illetőleg atyának mennyi volt a beszámítható szolgálati ideje és ennek figyelembevételével kell megállapítani azt, hogy a fentiek szerint a mindenkori fizetésnek (beszámítható javadalmazásnak) hány százaléka képezheti az özvegyek és árvák ellátási díjai kiszámításának az alapját. Ha a fentiek szerint megállapított ellátásnak az összege az addig élvezett ellátásnak az összegénél kisebb lenne, úgy az illető nyugdíjasnak, özvegynek vagy árvának az addig élvezett ellátást kell fizetni mindaddig, amíg a fenti rendelkezések folytán járó ellátásnak az összege az addig élvezett ellátásnak az összegét el nem éri.

(3) A közszolgálati alkalmazottak egyes csoportjai részére létesített külön nyugdíj (nyugbér) intézetek, alapok, pénztárak és egyletek kötelesek szabályzatukat (alapszabályzatukat) a jelen törvény életbelépésének napjától számított hatvan napon belül az előző bekezdésekben foglaltatnak megfelelően módosítani.

4. A kormány, a fenti 1. pont második bekezdésében említett illetményemeléssel kapcsolatban, a megállapított hivatalos munkaidőn túl teljesített munka utáni díjazásnak beszüntetése mellett, a fenti 2. pontban említett újabb létszámapasztásnak a lehetővé tétele érdekében, a főiskolai végzettséghez kötött állásokra nézve legalább heti 42 órával, a többi állásra nézve pedig legalább heti 48 órával állapíthatja meg a hivatalos munkaidőt mindazoknál a hatóságoknál, hivataloknál és intézményeknél, amelyeknél a munkaidő eddig ennél kisebb mérvben volt megállapítva. Az oktatószemélyzet köteles heti óraszámát, valamint a kir. bíráknak és a kir. ügyészeknek hivatalos munkaidejét is megfelelően fel kell emelni.

5. (1) A fenti I. 1., továbbá a II. 1., 2., 3. és 4. pontokban foglaltak az állami üzemekre is megfelelő alkalmazást nyernek és az illetékes miniszterek kötelesek az összes szükséges intézkedéseket megtenni arra nézve, hogy az állami üzemek költségvetési egyensúlya ott, ahol ez még nem történt volna meg, a legsürgősebben helyreállíttassék és az összes üzemek kereskedelmi alapon szervezve olyan jövedelmi felesleget biztosítsanak, amely jövedelmi feleslegből - az üzemek céljára már eddig beruházott kölcsöntőkék szolgálatára szükséges és az illető üzemek költségvetésében mindenkor biztosítandó összegeken felül - az illető üzemek érdekében netán teljesítendő beruházásoknak évente jelentkező tőkeszükségletét legalább is részben fedezni lehessen.

(2) A kormány az állami üzemeknek, különösen az államvasutaknak önálló vagy részben önálló szervezetet adhat és jogosult ezeket az üzemeket magánosok bevonásával s nevezetesen az állam részvétele mellett e célra alakított társaságok útján is hasznosítani.

6. (1) A fenti I. 1. pontban foglaltakat a vármegyei és városi törvényhatóságokra, valamint a rendezett tanácsú városokra és községekre is alkalmazni kell.

(2) A vármegyei és a városi törvényhatóságok, valamint a rendezett tanácsú városok és a községek a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében - az állami alkalmazottakra nézve a fenti 2. pontban foglaltak értelmében eszközlendő létszámapasztásnak megfelelően -, a belügyminiszter által megállapítandó irányelvek szerint és mérvben szinten apasztani kötelesek az alkalmazottak létszámát. A fenti 3. pontban foglaltakat a vármegyei és városi törvényhatóságok, valamint a rendezett tanácsú városok és községek is kötelesek a nyugalomba helyezett alkalmazottakra nézve alkalmazni. A fenti 4. pont alapján kiadott rendelkezéseket a vármegyei és városi törvényhatóságok, a rendezett tanácsú városok és a községek is kötelesek alkalmazni.

(3) A belügyminiszter, a népjóléti és munkaügyi miniszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a városi (Budapest székesfővárosi) és községi alkalmazottak illetményeinek, illetőleg a nyugdíjasok, özvegyek és árvák ellátási díjainak kifizetése céljából átmenetileg adott előlegeknek a mérve az 1924. évi december hó végéig a megfelelő állami alkalmazottak mindenkori fizetésének, illetőleg a nyugdíjasok, özvegyek és árvák mindenkori nyugdíjának (nevelési járulékának) legfeljebb 75%-át, az 1925. évi január hó 1-jétől június hó 30-áig legfeljebb 50%-át, az 1925. évi július hó 1-jétől december hó 31-éig pedig legfeljebb 25%-át teheti ki, 1926. évi január hó 1-jétől kezdve pedig ily előlegek címén, vagy bármilyen más címen a városok és községek részére az alkalmazottak illetményeinek, illetőleg a nyugdíjasok, özvegyek és árvák ellátási díjainak fedezésére állami hozzájárulások nem engedélyezhetők. Az említett előlegek a jelzett módon csak annyi alkalmazott, nyugdíjas, özvegy és árva után engedélyezhetők, ahány alkalmazott az 1924. évi január hó 1-jén tényleg szolgálatot teljesített, illetőleg amennyiben nyugdíjasról, özvegyről vagy árváról van szó, ahány 1924. évi január hó 1-jén tényleg életben volt és csak azoknak az állásoknak az alapulvételével, amelyek az 1924. évi január hó 1-jén megvolt tényleges állapotnak megfelelnek. A jelzett létszámban 1924. évi január hó 1-je után beálló apadásokat figyelembe kell venni.

(4) Az előlegezésre nézve a harmadik bekezdésben megállapított szabály alól kivétetnek a tényleges szolgálatban álló községi jegyzők (nagyközségi főjegyzők, nagyközségi jegyzők, közjegyzők, adóügyi jegyzők) és segédjegyzők, a nyugdíjas jegyzők és segédjegyzők, valamint a jegyzőknek és segédjegyzőknek ellátásra jogosult özvegyei és árvái, akiknek javára az állam azokat az illetményeket, illetőleg ellátási díjakat, amelyeket ezidőszerint előlegez, további intézkedésig előlegezheti és pedig mindenkor a tényleg meglévő állapotnak és az állami alkalmazottakra (nyugdíjasokra, özvegyekre és árvákra) nézve hatályban álló jogszabályoknak megfelelő teljes mérvben. E mellett azonban továbbra is a községeket terhelik a jegyzőknek és segédjegyzőknek, a nyugdíjas jegyzőknek és segédjegyzőknek, valamint a jegyzők és segédjegyzők ellátásra jogosult özvegyeinek és árváinak mindazok az illetményei és ellátási díjai, amelyek eddig is a községeket terhelték. A községek kötelesek a jegyzőket és segédjegyzőket a javadalmazásuk esetleges kiegészítő részét alkotó ingatlannak haszonélvezetében, illetőleg a részükre megállapított terményjárandóságoknak és természetbeni szolgáltatásoknak vagy ezek megfelelő pénzbeli ellenértékének élvezetében folytatólagosan meghagyni; kötelesek továbbá a haszonélvezet tárgyául kijelölt ingatlant erre a célra állandóan lekötni, illetőleg a terményjárandóságot vagy egyéb természetbeni szolgáltatást a jövőre nézve is állandóan biztosítani. A jegyzői nyugdíjalapoknak jövedelmét továbbra is a nyugdíjalap kötelékébe tartozó nyugdíjasok ellátási díjainak fedezésére kell fordítani.

(5) A fentebb említett előlegezések mellett a városi (Budapest székesfővárosi) és községi alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és árvák) a kedvezményes árú természetbeni ellátást, illetőleg az a helyett adott készpénzváltságot 1924. évi június hó végéig külön megkapják.

(6) A községi és körorvosok törzsfizetését vagy a törzsfizetés helyébe lépő bármilyen elnevezésű egyéb illetményt az 1923. évi július hó 1-jétől kezdve az érdekelt községek viselik.

(7) Az állami pénztáraknál kifizetésre kerülő illetményekből és ellátási díjakból az 1922:XXII. törvénycikknek 17. §-a értelmében levont általános kereseti adót, az állami pénztárak a harmadik, illetőleg a negyedik bekezdések értelmében adott előlegeknek teljes visszatérüléséig - a városoknak (Budapest székesfővárosnak) vagy a községeknek való kiszolgáltatás helyett - az illető város (Budapest székesfőváros) vagy község javára, az említett előlegnek törlesztésére kötelesek elszámolni.

B) A bevételek fokozása

I. A közszolgáltatásoknak az aranykorona értékének alapulvétele mellett való megállapítása

(1) A pénzügyminiszter az 1924. évtől kezdve kivetendő közszolgáltatásoknak az aranykorona értékének alapulvétele mellett való megállapítását elrendelheti. Amennyiben a pénzügyminiszter élne ezzel a felhatalmazással, visszamenőleges hatály esetén az illető közszolgáltatást még az elmult évekre nézve is az aranykorona értékének alapulvétele mellett kell megállapítani.

(2) Az 1924. évet megelőző időben előírt bármiféle közszolgáltatásból az 1924. évi június hó végéig be nem fizetett összegeket (hátralékokat) az aranykorona értékének alapulvétele mellett lehet megállapítani. Az olyan közszolgáltatásokat, amelyeket az illető közszolgáltatásnak előzetes kivetés nélkül való befizetésére vagy bélyegjegyekkel való lerovására kötelezett fél a kellő időben a törvényben megszabott módon nem rótt le, szintén az aranykorona értékének alapulvétele mellett lehet megállapítani.

(3) A közszolgáltatásnak az aranykorona értékének alapulvétele mellett való megállapítására [(1) bek.], valamint az előírt közszolgáltatásoknak az aranykorona értékének alapulvétele mellett való átszámítására [(2) bek.] vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

(4) Az aranykorona értékének alapulvétele mellett előírt közszolgáltatások késedelmes fizetése esetén az 1923:XXXIII. tc. 2. §-ának rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Az ilyen közszolgáltatásokra nézve a közadók kezeléséről szóló 1923:VII. tc. 21. §-ának vagy az illető közszolgáltatásra vonatkozó törvénynek a késedelmi kamatokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a késedelmi kamat kulcsa minden közszolgáltatásra nézve évi 12%-ban állapíttatik meg. Amennyiben a vonatkozó szabályok a késedelmes fizetést súlyosabb kamattal vagy pótlékkal büntetik, ezeket a rendelkezéseket az aranykorona értékének alapulvétele mellett előírandó tartozásokra is alkalmazni kell.

(5) Az aranykorona értékének alapulvétele mellett megállapított közszolgáltatások kezelése érdekében szükséges szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

II. Egyenes adók

1. Földadó.

(1) A földadó kulcsa 1924. évi július hó 1-jétől kezdve a kataszteri tiszta jövedelem 25%-ára emeltetik fel. A kataszteri jövedelem 25%-ára emelt földadó aranykorona értékben megállapítottnak tekintendő.

(2) Az 1923:XXXIII. tc. 8. §-a úgy módosíttatik, hogy az e § első bekezdésében előforduló „búzaértékben” szó helyébe „aranykorona-értékben” szó teendő, a második bekezdés pedig hatályon kívül helyeztetik.

(3) Az 1924. évi június hó végéig előírt földadóból, mezőgazdasági kamarai járulékból és búzaértékben kivetett vízi társulati költség- és kölcsönjárulékokból az 1924. évi július hó 1-jén mutatkozó hátralékot aranykorona értékben kell átvezetni olymódon, hogy minden kilogramm búzahátraléknak 20 aranyfillér földadóhátralék felel meg.

(4) Az 1881:XLII. tc. értelmében a vízi társulatok és érdekeltségek részére járó adóvisszatérítéseknek kérdését, a földadó szempontjából a jelen törvény alapján életbeléptetett változások figyelembe vételével, rendeleti úton újból kell szabályozni.

2. Jövedelem- és vagyonadó.

(1) A pénzügyminiszter a jövedelem- és vagyonadó tételeit az aranykorona értékének alapulvétele mellett kivetendő jövedelemadó és vagyonadó kivetése céljára rendelettel állapítja meg.

(2) Ennek az adónak a megállapításánál a következőket kell szem előtt tartani:

a) a 800 aranykoronaértéket meg nem haladó jövedelem és a 4000 aranykoronaértéket meg nem haladó értékű vagyon adómentes:

b) a jövedelemadó tétele azoknál az adózóknál, akiknek a háztartásához az adózón kívül legalább két családtag tartozik, 500 aranykoronaértékű jövedelemnél 1%, s a legmagasabb tétele 200,000 aranykoronaértéknél 40%. Ha az adózó háztartásához az adózón kívül családtag nem tartozik, vagy legfeljebb egy családtag tartozik, az adótétel fokozatos pótlékkal növelendő oly módon, hogy a pótlék a rendes adótételnek legfeljebb 10%-a lehet. Ha az adóalap 4000 aranykoronaértéket meg nem halad és az adózó háztartásához az adózón kívül három, négy vagy öt családtag tartozik, úgy egy fokozattal, ha pedig hat vagy ennél is több családtag tartozik, két fokozattal kisebb adótételt kell alkalmazni annál az adótételnél, amely tételt a jövedelemadó kivetésénél akkor kellene alkalmazni, ha az adózó háztartásához az adózón kívül két családtag tartoznék;

c) a vagyonadó legkisebb tétele 4000 aranykorona adóalapnál 0.1%, legmagasabb tétele pedig 16.000,000 aranykorona adóalapnál 1%.

(3) Azon aránytalanságok kiegyenlítése céljából, amelyek azáltal állottak elő, hogy az 1916. év óta keletkezett jelentékeny vagyonszaporulatok annak idején nem vonattak kellő mérvben jövedelem- és vagyonadó alá, azt a vagyonszaporulatot, amellyel az 1923. évi végén mutatkozott vagyonállag az 1916. év végén mutatkozott vagyon állagát meghaladta, a pénzügyminiszter kivételesen az 1924. évre külön vagyonadópótlékkal róhatja meg. Nem róható ki vagyonadópótlék akkor: a) ha a vagyonszaporulat az 1916. év végén mutatkozott vagyon 30%-át nem haladja meg; b) ha a 30%-ot meghaladó vagyonszaporulat értéke a 20,000 aranykoronát nem haladja meg; c) ha a vagyonszaporulat öröklésből származott, feltéve, hogy az örökölt vagyon az örökhagyónál vagy annak jogelődénél sem lett volna adópótlékkal megróható; d) ha a vagyonszaporulat a földreform törvény végrehajtása során szerzett földbirtokból keletkezett.

(4) A jövedelem- és vagyonadónak az 1924. évtől kezdve a fenti alapokon való kivetéséhez szükséges szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg és lépteti életbe.

3. Társulati adó.

(1) A társulati adóról szóló 1922:XXIV. tc. 20. §-ának 3. pontjában foglalt adótételek helyébe az 1924. évtől kezdve a következő adótételek lépnek:

„ha az adóköteles nyereség aranykoronaértékben

5,000 arany K-t nem halad meg, 5%
5,000 arany K-t meghalad, de 10,000 arany K-t nem halad meg, 6%
10,000 arany K-t meghalad, de 15,000 arany K-t nem halad meg, 7%
15,000 arany K-t meghalad, de 20,000 arany K-t nem halad meg, 8%
20,000 arany K-t meghalad, de 30,000 arany K-t nem halad meg, 9%
30,000 arany K-t meghalad, de 40,000 arany K-t nem halad meg, 10%
40,000 arany K-t meghalad, de 50,000 arany K-t nem halad meg, 12%
50,000 arany K-t meghalad 15%”

(2) A társulati adóról szóló 1922:XXIV. tc. 28. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek.

„(2) Ennek az adónak a kulcsa, ha a javadalmazás évenkint és egyénenkint aranykoronaértékben

2000 arany K-t nem halad meg, 16%
2000 arany K-t meghalad, de 5000 arany K-t nem halad meg, 20%
5000 arany K-t meghalad 25%”

(3) A pénzügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértve a mérlegvalódiság helyreállítása végett szükséges szabályokat és intézkedéseket - esetleg a kereskedelmi törvény rendelkezéseitől eltérően is - rendelettel állapíthatja meg és a mérlegben foglalt cselekvő és szenvedő vagyontételek értékelését megengedheti oly módon, hogy az átértékelés által szükségessé váló leírások az adóalaphoz hozzá ne adassanak, illetve az értékszaporulatok az adóalapból levonhatók legyenek.

III. Illetékek

(1) Az öröklési illetéknek az 1920:XXXIV. tc. 88. §-ában és az ajándékozási illetékeknek az 1920:XXXVI. tc. 93. §-ában megállapított kulcsait újból kell szabályozni oly módon, hogy az idézett szakaszokban felsorolt csoportok, úgyszintén az egyes csoportokban a legkisebb kulcsok is változatlanul maradjanak. A legmagasabb kulcs az első csoportban 18% (a legkisebb kulcs 1%), a második csoportban 22%, a harmadik csoportban 30%, a negyedik csoportban 35% és az ötödik csoportban 45% legyen. Az egyes fokozatok értékhatárait az aranykorona értékének alapulvétele mellett kell megállapítani. A legkisebb kulcsot kell alkalmazni az 5000 aranykorona értékű örökségekre és ajándékozásokra, a legnagyobbat a 20.000,000 aranykorona értéket meghaladó értékű örökségekre és ajándékozásokra.

(2) A vagyonátruházási illetékről szóló 1920:XXXIV. tc. 27. §-ának második bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) a törvényszerű legkisebb értékek a következők;

a) a földadó alá eső ingatlanoknál az ingatlannak aranykorona alapon kifejezett legkisebb értéke a kataszteri tiszta jövedelem huszonötszörös összege;

b) a házadó alá eső ingatlanoknál a törvényszerű legkisebb érték a házadó alapjául szolgáló nyersbérjövedelemnek vagy haszonértéknek a többszöröse. Ezt a többszöröst a pénzügyminiszter a mindenkori házbérviszonyoknak megfelelően évenkint rendelettel állapítja meg”.

(3) A vagyonátruházási illetékről szóló 1920:XXXIV. tc. 33. §-ának 8. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„8. Amennyiben a visszatérő szolgáltatások az egyes években különbözők, valamint akkor, ha a szolgáltatás nem a törvényes pénzértékben, hanem más módon, pl. valamely árú mindenkori piaci értékében van megállapítva, úgy, hogy az illeték kiszabásakor nem állapítható meg, hogy a következő években mennyi lesz az illeték alapja, a jogügylet után járó illetéket évenkint, a megelőző évben tényleg teljesített szolgáltatás törvényes pénzértékben kifejezett összege után kell kivetni.”

(4) A (3) bekezdésben foglalt szabályt nemcsak a vagyonátruházási illetékek, hanem bármely más illeték kiszabásánál is alkalmazni kell.

(5) A pénzügyminiszter az 1924. évi január hó 1-jétől kezdve az illetékegyenértéknek az aranykorona értékének alapulvétele mellett való kivetését és előírását az 1921. évvel kezdődő kivetési időszak hátralévő részére elrendelheti. Ennél a kivetésnél az illetékegyenérték alá eső vagyontárgyaknak az 1923. év végén mutatkozó értékét kell alapul venni. Az ingatlanok értékelésénél a (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni. Mindaddig, amíg a házakra nézve a tulajdonos szabad rendelkezési joga helyre nem állíttatik, a házadó alá eső épületek után az illetékegyenértéket évenkint úgy kell megállapítani, hogy az illetékegyenérték az adóévben beszedhető nyers bérjövedelem 8%-át meg ne haladja.

IV. Egyes közszolgáltatások újjászervezése

1. Egyes egyenes adóknak illetékekké alakítása.

(1) Az ezideig tőkekamat- és járadékadóval, a nyereményadóval, a szállítási és vasúti hadiadóval megrótt jövedelmeket ezután illetékkel kell megróni. A vadászjegyeket, valamint a fegyver-igazolványokat szintén illeték alá kell vonni.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt adónemeknek illetékké való átalakításánál a következő elveket kell szem előtt tartani:

a) az adók helyébe lépő illetékekbe be kell olvasztani (az illető adókon kívül) azokat az illetékeket is, amelyeket a szóban forgó bevételek után ezidőszerint fizetni kell;

b) az adók helyébe lépő illetékeket a fizetésre kötelezettek rendelettel meghatározandó időben és módon tartoznak befizetni.

(3) Az (1) bekezdésben felsorolt adónemek helyébe lépő illetékek kulcsait a következőképen kell megállapítani:

a) a kamatjövedelmek után fizetendő illeték kulcsa a kifizetett vagy kifizetendő kamatösszegek 10%-a;

b) a fuvarozási illeték kulcsai a következők:

α) a közúti vasutaknál 0.5%,

β) az önálló, nem valamely fővasút kezelésében levő helyi érdekű és ezeknél alsóbbrendű vasutaknál és a helyi átkelést közvetítő hajózási vállalatoknál az ezen üzem keretén belül teljesített személyfuvarozásból származó bevételek után 1%,

γ) a községek területén vagy több község között meghatározott útvonalakon rendszeresen közlekedő személyfuvarozó-vállalatoknál 2%,

δ) az α)-γ) alá tartozó vállalatoknál a podgyász- és árúfuvarozásból származó bevételek után 3%,

ε) a többi közforgalmú vasútnál a személy-, podgyász- és árúfuvarozásból származó bevételek után 5%;

c) a sorsjátékok után járó illetékek kulcsai a következők:

α) a sorsjegyek ára után 2%,

β) a tárgysorsjátékoknál a tárgyak értéke után 20%,

γ) pénzsorsjátékoknál az egyes nyeremények után azok összegéhez képest fokozatos kulcs állapítandó meg oly módon, hogy a legkisebb kulcs az 1000 aranykoronát meg nem haladó nyeremény után 20%, a legmagasabb kulcs pedig a 25,000 aranykoronát meghaladó nyeremények után 40% legyen;

d) a vadászjegyek illetéke 24 aranykorona: a pénzügyminiszternek azonban joga van kisebb illetéktételt megállapítani azokra a személyekre nézve, akik az eddig érvényben volt szabályok szerint is kedvezményes adótételek alá estek;

e) fegyverigazolvány után csak attól lehet illetéket követelni, aki vadászjegyet vált, vagy aki rendészeti szabályok szerint köteles fegyvertartási igazolványt szerezni; az illeték minden egyes lőfegyver után öt aranykorona.

2. Őrlési és forgalmi adó.

(1) Az őrlési adó 1924. évi június hó 30-ával megszüntetendő s a malomüzemek az általános szabályok szerint vonandók forgalmi adó alá. A kizárólagos gabonakereskedelem adómentességére vonatkozó 1921. évi XXXIX. tc. 37. §-ának 12. pontjában biztosított mentességet a pénzügyminiszter rendelettel megszüntetheti, ha az adómentességet közgazdasági szempontból fenntartandónak nem találja.

(2) Rendelettel kell megállapítani azokat a szabályokat, amelyek szerint az egyes városok és községek a közreműködésük mellett befolyt általános forgalmi adóból részesednek abban az esetben, ha a vállalat ipari, műszaki, vagy kereskedelmi telepe nem abban a városban, vagy községben van, amelyben a székhelye.

(3) A városokat vagy községeket a forgalmi adó kezelésénél és ellenőrzésénél való közreműködésre a megfelelő részesedés átengedése ellenében kötelezni is lehet.

(4) Abban az esetben, ha a forgalmi adó kezelésével megbízott városok és községek a kezelés körül a kincstár érdekeinek megvédése szempontjából megfelelő gondosságot vagy munkásságot nem fejtenek ki, a városnak vagy községnek a forgalmi adó kezelésére felállított szervezete élére állami meghatalmazottat lehet kirendelni. Ennek a meghatalmazottnak az illetményeit a kirendelés egész tartama alatt a város vagy község viseli.

(5) Az 1921:XXXIX. tc. 38. §-ának rendelkezései szempontjából az árúnak a tulajdonos által (saját árú) történő behozatala az általános forgalmi adó szempontjából az önálló kereseti tevékenység körében, belföldön történő árúszállításnak minősül.

(6) Az 1921:XXXIX. tc. 51. §-ának rendelkezéseit alkalmazni kell akkor is, ha az adózó a forgalmi adót bélyegjeggyel rója le és fennforognak azok a körülmények, amelyek mellett készpénzben való fizetés esetén az adóalapot becslés útján kell megállapítani.

3. Fogyasztási adók, jövedékek és egyéb közszolgáltatások.

(1) A fogyasztási adó alá eső tárgyak után fizetendő kincstári árrészesedés tételének esetenkinti felemelése alkalmával az alacsonyabb és a magasabb tételek közötti különbözetet, mint pótrészesedést, a már szabad forgalomban levő készletek után is be lehet szedni.

(2) A sóra összegszerűleg meghatározott tétel szerint adót lehet megállapítani abban az esetben, ha ez mutatkoznék célszerűbbnek a jelenlegi jövedéki alapon való szabályozás helyett.

(3) Mindazokat az állami bevételeket, amelyek nem a kivetési alapnak bizonyos százalékában, hanem meghatározott összegben szedetnek, a mindenkori viszonyoknak megfelelően, rendeleti úton fel lehet emelni olyképen, hogy ezeknek a bevételeknek mérve az 1913. évben volt mérveket érje el és illetve ezen túlmenőleg is fel lehet emelni mindenütt, ott, ahol ezt a viszonyok indokolják, illetve az államháztartás egyensúlyának tervszerű helyreállítása érdekében szükséges.

(4) Az illetékes miniszterek a közszolgáltatásokra nézve hatályban levő törvények és törvényes szabályok szerint, úgyszintén a bármely más törvény vagy törvényes szabály szerint kiszabható bírságok, pénzbírságok, rendbüntetések és büntetések természetével bíró szolgáltatásoknak a mérvét, a mindenkori viszonyoknak megfelelően rendelettel állapíthatják meg.

4. Vagyonváltság.

(1) Az 1921:XLV. törvénycikknek a kereskedelmi árúraktárak (készletek) vagyonváltságát szabályozó V. fejezetében foglalt rendelkezések oly módon változtattatnak meg, hogy:

a) a vagyonváltság alapjául az idézett törvény rendelkezései szerint vagyonváltság fizetésére kötelezett kereskedő (kereskedelmi vállalat) árúraktárának az 1923. év végén mutatkozott állaga és értéke szolgál;

b) a vagyonváltság alá eső vagyon állagának és értékének megállapítása azok szerint a szabályok szerint történik, amely szabályok a vagyonadó kivetése szempontjából az 1924. évi vagyonadó kivetésére nézve alkalmazandók. Ha az 1921:XLV. tc. V. fejezete alá tartozó vállalat tulajdonosa vagyonadó alá esik, a vagyonváltságot az 1924. évre szóló jövedelem- és vagyonadó kivetésével együtt kell kivetni;

c) a vagyonváltság kulcsát úgy kell megállapítani, hogy a legkisebb kulcs a 10,000 aranykoronánál kisebb értékű vagyonállag után 0.5%, a legmagasabb kulcs pedig az 5.000,000 aranykoronánál nagyobb értékű vagyonállag után 10% legyen;

d) az 1921:XLV. tc. V. fejezete alá tartozó vállalatok által vagyonváltság címén 1923. év végéig befizetett összegeket a kivetendő vagyonváltságra oly módon kell elszámolni, hogy a befizetett összegeket a befizetés hónapjára megállapítandó átszámítási kulcs szerint aranykoronaértékre kell átszámítani;

e) az 1921:XLV. tc. V. fejezete alá tartozó vállalat vagyonváltságát - amennyiben e szándékát a vállalat székhelyére illetékes pénzügyigazgatóságnak 1924. évi június hó 15-ig írásban bejelenti - az alábbi módozatok szerint válthatja meg:

α) az, aki vagyonváltságára az 1922:XXVII. tc. rendelkezése szerint 1922. évi december hó 31-ig önkéntes befizetést teljesített, a vagyonváltságról szóló 1921:XLV. tc. V. fejezetében foglalt határozmányok szerint kivethető vagyonváltság százszoros összegével. Ebben az esetben is fennáll azonban a pénzügyigazgatóságnak joga arra, hogy a befizetett vagyonváltság kiszámításának helyességét felülvizsgálhassa;

β) az, aki a vagyonváltság önkéntes befizetését nem teljesítette, az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő belső kölcsönről szóló törvény 2. §-a szerint, a vállalat tulajdonosa, illetve tulajdonosai által a kölcsönelőleggel együtt befizetendő kölcsönösszeg 80%-ának váltság címén való befizetésével;

γ) az e) pontban szabályozott megváltás eseteiben a d) pont rendelkezései nem alkalmazhatók, s az első bekezdésben említett bejelentés megtétele esetén a vagyonváltságnak az a)-c) pontok alapján való kivetése mellőzendő.

(2) Az 1921:XLV. törvénycikknek az ipari üzemek vagyonváltságát szabályozó VI. fejezetében foglalt rendelkezések oly módon változtattatnak meg, hogy:

a) a vagyonváltság alapjául az idézett törvény rendelkezései szerint vagyonváltság fizetésére kötelezett ipari vállalat vagyonának az 1923. év végén mutatkozott állaga és értéke szolgál;

b) a vagyonváltság alá eső vagyon állagának és értékének megállapítása azok szerint a szabályok szerint történik, amely szabályok a vagyonadó kivetése szempontjából az 1924. évi vagyonadó kivetésére nézve alkalmazandók. Ha az 1921:XLV. tc. VI. fejezete alá tartozó vállalat tulajdonosa vagyonadó alá esik, a vagyonváltságot az 1924. évre szóló jövedelem- és vagyonadó kivetésével együtt kell kivetni;

c) a vagyonváltság kulcsát úgy kell megállapítani, hogy a legkisebb kulcs a 10,000 aranykoronánál kisebb értékű vagyonállag után 0.5%, a legmagasabb kulcs pedig az 5.000,000 aranykoronánál nagyobb értékű vagyonállag után 10% legyen;

d) az 1921:XLV. tc. VI. fejezete alá tartozó vállalatok által vagyonváltság címén az 1923. év végéig befizetett összegeket a kivetendő vagyonváltságra oly módon kell elszámolni, hogy a befizetett összegeket a befizetés hónapjára megállapítandó átszámítási kulcs szerint aranykoronaértékre kell átszámítani;

e) az 1921:XLV. tc. VI. fejezete alá tartozó vállalat vagyonváltságát - amennyiben e szándékát a vállalat székhelyére illetékes pénzügyigazgatóságnak 1924. évi június hó 15-ig írásban bejelenti - az alábbi módozatok szerint válthatja meg:

α) az, aki vagyonváltságára az 1922:XXVII. tc. rendelkezései szerint 1922. évi december hó 31-ig önkéntes befizetést teljesített, a vagyonváltságról szóló 1921:XLV. tc. VI. fejezetében foglalt határozmányok szerint kivethető vagyonváltság 100-szoros összegével. Ebben az esetben is fennáll azonban a pénzügyigazgatóságnak a joga arra, hogy a befizetett vagyonváltság kiszámításának helyességét felülvizsgálhassa;

β) az, aki a vagyonváltságra önkéntes befizetést nem teljesített, az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő belső kölcsönről szóló törvény 2. §-a szerint a vállalat tulajdonosa, illetve tulajdonosai által a kölcsönelőleggel együtt befizetendő kölcsönösszeg 80%-ának váltság címén való befizetésével;

f) az e) pontban szabályozott megváltás eseteiben a d) pont rendelkezései nem alkalmazhatók s az első bekezdésben említett bejelentés megtétele esetén a vagyonváltságnak az a)-c) pontok alapján való kivetése mellőzendő.

(3) Az (1) és (2) bekezdések rendelkezései szerint megállapítandó vagyonváltság kivetésére, előírására és beszedésére vonatkozó közelebbi szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. A kivetendő vagyonváltságot az 1925. és 1926. években nyolc egyenlő negyedévi részletben, az évnegyed 15-ik napjáig kell befizetni.

(4) A fenti határozmányok alapján befolyó összegekre nézve az 1922. évi XXVII. tc. 9. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. Az évente befolyó összegeket az állami költségvetésben rendkívüli bevételként elő kell irányozni.

V. A vármegyék és községek (városok) háztartásának rendezése

(1) A belügyminiszter, a pénzügyminiszterrel egyetértve a vármegyék háztartására vonatkozó szabályokat az 1883:XV. tc. és az ennek kiegészítése és módosítása tárgyában hozott törvényektől eltérő módon, rendelettel állapíthatja meg.

(2) A belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve az önkormányzatok kötelező meghallgatása mellett a községek (városok) háztartására vonatkozó szabályokat az 1886:XXI., 1886:XXII. és az 1912:LVIII. törvénycikktől, illetőleg a kiegészítésük és módosításuk tárgyában hozott törvényektől eltérő módon rendelettel állapíthatja meg.

(3) Amennyiben a rendezett tanácsú városoknak a saját jövedelmükből, továbbá az általános kereseti adóból, a forgalmi adó kezeléséért járó részesedésből, az 1923:XXXIII. tc. 3. §-a értelmében kivethető fogyasztási adókból, a községeknek átengedett italmérési illetékből és az illető rendezett tanácsú város által megállapított külön adókból és illetékekből, végül a községi pótadóból származó bevételei a szabályszerűen megállapított költségvetés szerint teljesítendő kiadások fedezésére nem elegendők, feljogosíttatnak ezek a városok, hogy a hiány fedezéséről önálló adók behozatala útján gondoskodhassanak. Különösen feljogosíttatnak a rendezett tanácsú városok arra, hogy a területükről származó jövedelmek után a jövedelemadóról szóló törvény alapelveinek megfelelően külön községi adót vethessenek ki. A városoknak ilyen intézkedéséhez a belügyminiszternek a pénzügyminiszterrel egyetértőleg megadott hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás csak abban az esetben adható meg, ha a külön adók nem eredményezik az adózó túlterhelését.

(4) A belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg a rendezett tanácsú várost ilyen külön adó behozatalára szükség esetén kötelezheti.

(5) Az előző bekezdések rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni a törvényhatósági joggal felruházott városokra és Budapest székesfővárosra is.

(6) Az 1920:XXIII. tc. 112. §-ának rendelkezéseit - amelynek értelmében az adózó terhére egy és ugyanarra az évre kivetett állami egyenesadóknak és a megfelelő helyhatósági pótadóknak együttes összege nem haladhatja meg az illető adózó ugyanazon évi összes jövedelmének 75%-át - a jelen törvényben foglalt felhatalmazások alapján eszközölt adóztatásnál is alkalmazni kell.

C) A lakásbérek fokozatos felszabadítása

(1) A tulajdonos szabad rendelkezése alá nem eső épületekben vagy épületrészekben levő bérelt lakások és egyéb helyiségek bérét az 1924. évi május hó 1. napjától kezdődőleg az 1917. évi november hó 1. napján érvényesen kikötve volt és aranykorona értékűnek tekintendő évi tiszta bér egy bérnegyedre eső részének százalékszerűen megállapított hányadát kitevő aranykorona értékben kell fizetni. Nevezetesen fizetni kell:

I. Lakások és nem üzleti célra használt helyiségek után:

1. az 1924. évi májusi bérévnegyedre 7%-ot,

2. az 1924. évi augusztusi bérévnegyedre 10%-ot,

3. az 1924. évi novemberi bérévnegyedre 15%-ot,

4. az 1925. évi februári bérévnegyedre 20%-ot,

5. az 1925. évi májusi bérévnegyedre 25%-ot,

6. az 1925. évi augusztusi bérévnegyedre 30%-ot,

7. az 1925. évi novemberi bérévnegyedre 36%-ot,

8. az 1926. évi februári bérévnegyedre 43%-ot,

9. az 1926. évi májusi bérnegyedre 50%-ot.

II. Az ipari vagy kereskedelmi foglalkozást űző egyének által üzleti célra (műhely, üzlet, iroda, raktár stb.) használt helyiségek után pedig:

1. az 1924. évi május bérévnegyedre 18%-ot,

2. az 1924. évi augusztusi bérévnegyedre 26%-ot,

3. az 1924. évi novemberi bérévnegyedre 34%-ot,

4. az 1925. évi februári bérévnegyedre 42%-ot,

5. az 1925. évi májusi bérévnegyedre 50%-ot.

(2) A fizetésnek az aranykorona értékének alapulvétele mellett számított papirkoronában kell történnie.

(3) Ha a lakás vagy egyéb helyiség az 1917. évi november hó 1. napján bérbeadva nem volt, vagy ha bérbeadva volt ugyan, de az érte kikötött bérösszeg az illető helyen (városrészben) hasonló lakásért vagy helyiségért abban az időben általában fizetett bérnél aránytalanul több vagy kevesebb volt, a bérösszeg kiszámításának alapjául olyan összeget kell venni, amilyent az 1917. évi november hó 1. napján hasonló lakásért vagy egyéb helyiségért az illető helyen (városrészben) általában fizettek.

(4) Ha a bérlő által az 1924. évi május hó 1. napja előtt koronára szóló államjegyekben fizetett bér a fentiek szerint százalékszerűen aranykorona értékben megállapított bérhányadok valamelyikét meghaladná, a bérlő e törvény életbelépése után is ezt a bérösszeget köteles fizetni addig a bérévnegyedig, amelyben a fentiek szerint megállapított bérhányad aranykorona értéke az eddig fizetett bér összegét el nem éri.

(5) A fentebbi rendelkezések nem nyernek alkalmazást az e törvény életbelépése után határozott időre írásban kötött bérleti szerződésekre, valamint az e törvény életbelépése előtt kötött azokra a bérleti szerződésekre, amelyekben a bérösszeg bizonyos dolog természetben szolgáltatásában vagy annak mindenkori egyenértékében állapíttatott meg.

(6) A háztulajdont korlátozó kivételes szabályok az üzleti célra használt helyiségek tekintetében az 1926. évi május hó 1. napjától, a lakások és nem üzleti célra használt helyiségeket illetőleg pedig az 1926. évi november hó 1. napjától kezdődőleg hatályukat vesztik s a minisztérium felhatalmaztatik, hogy ahol a lakásviszonyok ezt megengedik, a háztulajdont korlátozó kivételes szabályokat előbb is hatályon kívül helyezhesse; hogy a lakásügyeket addig is, amíg a tulajdonosok szabad rendelkezési joga teljesen helyreállítható nem lesz, a lakásviszonyoknak megfelelően szabályozhassa, s végül, hogy a közüzemek szolgáltatásánál felmerülő költségek fedezésére szolgáló összegeket a bérekhez hasonlóan az 1917. november hó 1. napján érvényesen kikötve volt tiszta bérek százalékszerűen megállapított hányadának megfelelő és aranykoronaértékben fizetetendő összegben állapíthassa meg.

(7) Felhatalmaztatik végül a kormány, hogy a gazdaságilag gyengébb egyének érdekében, ha ez okvetlenül szükségesnek mutatkozik, az (1) bekezdés I. és II. pontjának, valamint a (6) bekezdésnek határozmányaitól rendelettel átmenetileg eltérő módon intézkedhessék.

b) melléklet a 2. §-hoz

Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló féléves költségvetések

Részletes terve a költségvetési reformnak

1 2 3 4 5 6 7
1924.
I. félév
1924.
II. félév
1925.
I. félév
1925.
II. félév
1926.
I. félév
1926.
II. félév
millió arany korona
Kölcsönszolgálat1) 8.6 37.6 41.4 58.2 53.- 56.6
Békeszerződési terhek 7.3 7.- 7.- 7.- 7.- 6.-
Hadsereg
személyi kiadások 9.1 26.5 32.5 32.5 32.5 32.5
egyebek 43.1 42.3 42.3 37.1 37.1 37.-
Belügyminisztérium
személyi kiadások 14.7 29.7 34.8 31.9 31.3 30.7
egyebek 7.7 7.- 7.- 6.3 6.3 5.9
Pénzügyminisztérium
személyi kiadások 12.1 21.5 25.- 25.1 24.8 23.4
egyebek 9.7 9.- 9.- 7.95 8.55 8.05
Közoktatásügy
személyi kiadások 11.3 27.5 32.6 33.2 33.3 32.7
egyebek 7.8 7.5 7.5 6.75 6.75 6.45
Egyéb közigazgatás
személyi kiadások 20.- 34.8 40.2 40.4 39.7 38.9
egyebek 19.7 18.4 18.4 15.9 15.9 14.2
Természetbeni ellátás 41.- - - - -
Hozzájárulás az autonomiáknak 15.- 20.2 20.2 20.2 20.4 20.4
Nyugdíjak 34.4 50.6 60.8 60.9 62.9 63.6
Beruházások 16.4 12.- 12.- 12.- 12.- 12.-
Együtt: 277.9 351.6 390.7 395.4 391.5 397.4
Le a vasúti szállításból eredő bevétel 13.- 7.- 7.- 8.- 8.- 10.4
Marad: 264.9 344.6 383.7 387.4 383.5 387.-
Üzemek deficitje2) 76.3 28.- 32.- 24.- 26.- -
Együtt: 341.2 372.6 415.7 411.4 409.5 387.-
Dohány és só monopoliumnak a feleslege3) 23.9 34.6 34.- 39.6 39.4 43.-
Közszolgáltatási bevételek 141.7 253.- 266.7 311.4 330.5 357.-
Együtt: 465.6 287.6 300.7 351.- 369.9 400.-
Deficit: 175.6 85.- 115.- 60.4 39.6 +13.-
Jegyzet a túloldalon. 4)

1) A kölcsönöknek a szükséglete nettó-összeggel mutattatott ki, megjegyezvén, hogy a levonásba hozott bevételek a következők: a) a clearing eljárásból eredő bevételek, vagyis kereken évi 2 millió korona, b) a vagyonváltság földekből eredő bevételek, vagyis kereken évi 6 millió korona.

2) Tervbe vétetett, hogy az államvasutak a beruházási szükségleteik fedezésére külön kölcsönöket vehessenek fel, ha azt az üzem állapota megengedi.

3) A dohányjövedéknek és a sójövedéknek nettó eredménye az alábbiak szerint alakul:

1924. I. 1924. II. 1925. I. 1925. II. 1926. I. 1926. II.
Dohányjövedék:
kiadás 18.4 25.- 26.- 29.- 31.- 32.5
bevétel 36.5 50.- 52.- 58.- 52.- 65.-
Sójövedék:
kiadás 3.9 6.4 5.2 7.- 5.6 7.-
bevétel 9.7 16.- 13.2 17.6 14.- 17.5

4) Az e rovatban feltüntetett összegek az 1923/24. évi költségvetés eredményeit képezik. Tekintettel arra, hogy az évnek már a nagyobb része eltelt, a még 1924. június 30-ig hátralévő hónapokra: a) egyrészt a fennálló hátralékoknak a kiegyenlítésére, b) másrészt pedig a bankóprés beszüntetése után jelentkező deficitnek a fedezésére - a belső kölcsönből várható bevételen felül - 60 millió arany korona szükséges a külföldi kölcsönből.

Az állami bevételek alakulása millió arany koronában

(Minden időszak egy egész költségvetési év alapulvételével)

Bevételi forrás
1913. évi
tényleges
eredmény
45.733%-a

1924.
I. félév

1924.
II. félév

1925.
I. félév

1925.
II. félév

1926.
I. félév

1926.
II. félév
földadó 28.3 6.1 33.- 33.- 33.- 33.- 33.-
házadó 22.3 0.7 1.1 8.1 8.1 19.6 20.-
Egyenes házhaszonrészesedés - 1.3 10.3 18.5 27.1 38.2 35.-
adók társulati adó 9.3 1.6 5.2 4.- 7.6 7.1 8.-
jövedelem- és vagyonadó - 24.5 40.- 36.- 56.- 50.- 60.-
beolvasztott adók 53.4 0.3 - - - - -
Összesen: 113.3 34.5 89.6 99.6 131.8 147.9 156.-
Forgalmi adók 0.2 65.3 80.- 80.- 66.- 64.- 65.-
Illetékek 108.7 8.2 30.- 30.7 40.- 44.- 48.-
Fogyasztási adók 134.8 23.1 31.- 31.- 41.- 42.- 47.-
Határvámjövedék 38.7 10.1 22.- 25.- 32.- 32.- 40.-
Sacharin- és lottojövedék 1.2 0.5 0.4 0.4 0.6 0.6 1.-
Sójövedék nettó eredménye 13.7 5.8 9.6 8.- 10.6 8.4 10.5
Dohányjövedék netto eredménye 52.4 18.1 25.- 26.- 29.- 31.- 32.5
Együtt: 463.- 165.6 287.6 300.7 351.- 369.9 400.-

  Vissza az oldal tetejére