A trianoni békeszerződés 231. és 232. Cikkei, melyek a magyar adósoknak a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgáraival szemben fennálló tartozásai kiegyenlítéséről, illetve a magyar állampolgároknak a Szövetséges és Társult Hatalmak területein lévő javai, jogai és érdekei lefoglalásáról és liquidálásáról intézkednek, felette szigorú és rideg szabályokat írnak elő. Különösen terhes rendelkezést tartalmaz a 231. Cikk b) pontja, amely kimondja, hogy a magyar állam felelős állampolgárainak az említett cikk alá eső háború előtti tartozásaiért.
A magyar államnak sikerült a francia köztársasággal és a Brit Egyesült Királysággal ezen tartozások mikénti rendezése tekintetében egyezményeket létesíteni, amely egyezmények lényegesen enyhítik a békeszerződés hivatkozott cikkeinek rendelkezéseit.
Így jött létre az 1921. évi január hó 31-én Párizsban kelt, az 1922. évi XXVIII. törvénycikkbe iktatott francia-magyar egyezmény, továbbá az 1921. évi december hó 20-án Londonban kelt, az 1922. évi XVI. törvénycikkbe iktatott brit-magyar egyezmény.
Az 1921. évi január hó 31-én kelt francia-magyar egyezmény lényege, hogy az aranyra, frankra vagy a koronán kívül más pénznemre szóló tartozások 1/7 része fizetendő az első három évben, a fennmaradó többi rész pedig 2, esetleg 4 év alatt törlesztetnék. A koronára szóló tartozásoknál a koronának névleges összege négy hét alatt esedékes, a végleges összeg és a háború előtti árfolyam szerint fizetendő frankösszeg közötti különbözet pedig 18 évi egyenlő részletekben egyenlítendő ki, amelyek közül az első részlet 6 év mulva lenne esedékes. Az 1921. évi december hó 20-án kelt brit-magyar egyezmény lényege pedig az, hogy a magyar állam a két első félévi részlet kivételével, amelyek egyenként 150,000 font sterlingben állapíttattak meg, rendszerint fizetne félévenként 250,000 tehát évenként 500,000 font sterlinget.
Az ezen egyezményekben foglalt részletfizetési kedvezmények dacára is a békeszerződés hivatkozott rendelkezései a magyar államot oly súlyos fizetési kötelezettségekkel terhelték volna, hogy ezeknek a fizetési kötelezettségeknek a jelenlegi pénzügyi helyzetben nem tudott volna megfelelni.
Mindezeknél fogva hivatali elődöm a magyar kormány nevében tárgyalásokat folytatott a francia hitelezők képviselőivel, hogy úgy a trianoni békeszerződésnek, mint az 1921. évi január hó 31-én kelt francia-magyar egyezménynek súlyos határozmányai a magyar állam és a magyar adósok javára enyhíttessenek.
A tárgyalások eredményét a jelen törvényjavaslat 1. §-ával becikkelyezendő szerződés és annak függeléke foglalják magukban.
Ezen szerződés értelmében a magyar állam a francia állampolgárokkal szemben fennálló azon tartozásaira, amelyek a trianoni békeszerződés X. része III-VII. címeinek rendelkezéseiből erednek, fizetési halasztás (moratorium) kedvezményében részesül.
A moratorium kedvezménye pedig abban áll, hogy a magyar kormány a francia hitelezők tartozásai fedezésére 6 1/2%-os állami kötvényeket fog kibocsátani és pedig két csoportban. Az első csoporthoz tartoznak Budapest székesfőváros és a Magyar Jelzálog Hitelbanknak a trianoni békeszerződés X. része III. címe alapján egyes megnevezett francia hitelezőivel szemben fennálló tartozásai, a második csoportba pedig a trianoni békeszerződés X. része III-VII. címei alapján fennálló egyéb összes tartozások.
A kötvények francia tulajdonosai a szerződés rendelkezései végrehajtása érdekében Magánjogi Társasággá alakulnak át, amely az alapszabályai értelmében hivatva lesz a kötvénybirtokosokat képviselni és a kötvények pénzszolgálatához szükséges intézkedéseket megtenni. A Magánjogi Társaság alapszabályait az 1. § tartalmazza.
A szerződés szerint a kibocsátandó kötvények törlesztése csak akkor venné kezdetét, ha Magyarország már eleget tett a trianoni békeszerződésből folyt jóvátételi kötelezettségének, a francia hitelezők azonban abból a célból, hogy a tartozások törlesztését előmozdítsák és meggyorsítsák, a fentebb ismertetett szerződés végrehajtása helyett az ugyancsak az 1. §-ban becikkelyezett függelék rendelkezései szerint óhajtották a tartozásoknak rendezését lebonyolítani. Eme függelék szerint a szerződés annyiban módosul, hogy a 6 1/2%-kal kamatozó kötvények 20%-a egy törlesztő alap létesítésére visszatartatik, a kötvények eme 10%-a után a kamatok nem fizettetnek ki, hanem a kötvények tőkéjének visszafizetésére fordíttatnak, úgy hogy ily módon 34 év alatt az egész tartozás visszafizettetik. Ez a megoldás lényegileg azt jelenti, hogy e tartozások 34 év alatt 6 1/2%-os, a tőke-törlesztést és kamatot magában foglaló járadékkal törlesztetnek.
A szerződésnek a függelék által nem módosított intézkedései hatályban maradnak. Ha a magyar állam fizetési kötelezettségének nem tenne eleget, a függelékkel engedélyezett kedvezmény hatályát veszti és ez esetben a szerződés rendelkezései irányadók.
Megemlítendőnek tartom, hogy a brit állampolgárokkal szemben fennálló tartozásaink kifizetésének megkönnyítése érdekében az angol clearing-hivatal vezetőjével Párizsban 1923. évi december hó 11-én létesített megállapodás értelmében az 1922. évi XVI. törvénycikkbe iktatott, 1922. évi december hó 20-án kelt egyezmény szerint fizetendő évi 500,000 angol font sterling helyett évenként 200,000 font sterlinget fogunk 5 éven át félévi részletekben fizetni s a további fizetésekre az 5 év elteltével új megállapodás lesz létesítendő. Ezen megállapodás eredeti angol szövegét és hiteles magyar fordítását jelen indokoláshoz mellékletként csatolom.
Az 1. §-val becikkelyezendő szerződés és annak függeléke az 1921. évi január hó 31-én kelt francia-magyar egyezménnyel szemben lényeges és számottevő előnyöket biztosít részben azáltal, hogy a magyar állam részére hosszabb fizetési halasztást engedélyez, részben azáltal, hogy a moratoriumot a Vegyes Döntőbíróság által hozott kötelezettségekre is kiterjeszti. Bár a szóban levő tartozások kiegyenlítése az ezen szerződésben és annak függelékében foglalt határozmányok betartása mellett is a magyar államtól áldozatot igényel, mégis remélem, hogy az ezekben megállapított fizetési kötelezettségnek elosztása mellett a magyar közgazdaság könnyebben tudja azokat elviselni.
Budapest székesfővárosnak a trianoni békeszerződés 231. Cikk 1-2. pontjai alá eső úgynevezett háborús tartozásait a magyar állam az 1. §-ban foglalt szerződés alapján meg fogja fizetni. Ezeket a tartozásokat a magyar állam a trianoni békeszerződés 231. Cikke b) pontja értelmében a székesfőváros helyett fizeti meg és ennek folytán természetesen e tartozások erejéig a magyar államot a székesfővárossal szemben visszkereseti jog illeti.
Már ez a körülmény is indokolttá teszi, hogy a tartozások visszatérítése megtörténtéig a magyar állam - visszkereseti jogából folyó érdekeinek megóvása végett - a székesfőváros pénzügyi gazdálkodását ellenőriztesse.
A székesfőváros 1921. évi 105 millió frankos kölcsönének a háború kitörésétől a békeszerződés életbe lépéséig, vagyis 1921. évi július 26-ig esedékessé vált hátralékos kamatai mintegy 28 millió francia frankot tesznek ki.
A kölcsönre vonatkozó törlesztési terv szerint a jelzett időszak alatt 6.049,680 francia frank lett volna tőketörlesztésre fordítandó, ami azonban tényleg nem történt meg.
De fokozottabb mértékben teszi még szükségessé a székesfőváros pénzügyi gazdálkodásának ellenőrzését az a körülmény, hogy a magyar állam kénytelen a székesfővárosnak havonta több milliárd korona előleget adni a végből, hogy alkalmazottainak és nyugdíjasainak járandóságait rendesen ki tudja fizetni és hogy az állami alkalmazottak és nyugdíjasok részéről biztosított kedvezményes ellátást a székesfőváros alkalmazottai és nyugdíjasai is megkapják.
Ugyanis a magyar állam a székesfőváros alkalmazottai és nyugdíjasai járandóságainak 75%-át előlegezi, ezenfelül a magyar állam a székesfővárosnak esetenkénti külön kérelmére most már hónapok óta rendelkezésre bocsátja az alkalmazottai és nyugdíjasai járandóságának 25%-át is, amelyet a székesfővárosnak saját bevételeiből kellene fizetnie, végül a magyar állam előlegezi a székesfőváros alkalmazottainak és nyugdíjasainak, valamint ezek családtagjainak teljes kedvezményes ellátásával kapcsolatos költségeket is.
A magyar államnak így a székesfőváros helyett személyi járandóságok címén teljesített kiadásai az 1924. év január havában több mint 7 milliárd koronát tettek ki, amely kiadásoknak részbeni törlesztésére a magyar állam a székesfőváros területén lakó állami és vármegyei alkalmazottak illetményeiből levont általános kereseti adót tartja vissza, amely havonkint körülbelül 150 millió koronának felel meg.
Szükségessé teszi végül a székesfőváros pénzügyi gazdálkodásának ellenőrzését különösen az a körülmény, hogy a külföldi kölcsönnel kapcsolatban a magyar állam pénzügyi egyensúlyát biztosítanunk kell.
A Nemzetek Szövetsége ugyanis akkor, amikor a magyar állam részére a külföldi kölcsön nyujtását biztosította, ezt ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a magyar állam pénzügyeinek vitele a kijelölendő főbiztos felügyelete alá kerüljön és hogy ezen ellenőrzés mellett az államháztartás egyensúlya egy céltudatos pénzügyi programm alapján helyreállíttassék. Ebből kifolyólag szükségessé válik, hogy akkor, amikor a magyar állam a kiadásait csökkenteni lesz kénytelen, a székesfőváros hasonlóképen olyan pénzügyi politikát folytasson kiadásai és bevételei körül, vagyis háztartásának vitelében, amely a magyar állam pénzügyi programmjának megvalósulását károsan ne befolyásolhassa.
Kénytelen vagyok ennélfogva a szükséges intézkedéseket megtenni avégből, hogy a székesfőváros pénzügyi mérlegének egyensúlya biztosíttassék és hogy ennek folytán a székesfőváros a részben helyette teljesített, részben pedig előlegezett tartozásokat vissza is fizethesse, továbbá, hogy a magyar állam ne legyen kénytelen a székesfővárost újabb és újabb előlegekkel támogatni.
Ezen cél elérésére legmegfelelőbbnek látszik a székesfőváros gazdálkodásának ellenőrzésére pénzügyi szakközeg kirendelése.
