Az építkezés drágasága és az építkezésbe fektetett tőke csekély jövedelmezősége manapság a megfelelő tőkével rendelkező személyeket visszatartja attól, hogy bérházat építsenek. Ezen az állapoton egyrészt az építkezési kedv fokozásával, másrészt azzal kellene segíteni, hogy a kisebb tőkével rendelkező építkezni szándékozók részére lehetővé tennők, hogy egymással összeállva a mai jogrendszerben meg nem található kielégítő megoldás mellett közösen létesíthessenek nagyobb építményt akként, hogy az építményt természetben meghatározott épületrészek szerint, például emelet vagy lakások szerint egymás között felosztva, az egyes építményrészekre önálló tulajdoni jogot alapíthassanak.
Az úgynevezett társasház, öröklakásos ház néven ezidőszerint ismert alakulatok, amelyeket a kisebb tőkéjű egyénekből összeállított házépítő társaságok, leginkább a szövetkezet jogi formájában társulva létesítettek, nem valósítják meg a maguknak lakást szerezni vagy építeni kívánóknak azt a célját, hogy jogi és telekkönyvi tulajdonosai legyenek bizonyos természetben külön tárgyul meghatározott házrésznek, mert az ilyen háznak tulajdonosa a szövetkezet vagy a részvénytársaság mint jogi személy. Ez visszatartja az építkezéstől azokat is, akik különben építkezésre hajlandók lennének. Más megoldás pedig mai jogrendszerünk szerint nincs, mert jogszabályaink - a multból származó egyes eseteket (pl. Sopronban) nem tekintve - nem engedik meg, hogy valamely épület természetben megosztott részenként legyen más-más személy tulajdona.
Kétségtelen, hogy a saját tulajdonú házrész szerzésére irányuló törekvést az élet mai fejleményei, a gazdasági viszonyok módosulásai megteremtették s hogy e törekvés a gazdasági helyzettel igazolhatónak és célirányosnak mutatkozik s ennélfogva kívánatos, hogy e törekvés megfelelő jogi szabályozást nyerjen.
A törvényjavaslat a társasház-tulajdon intézményét akként kívánja megoldani, hogy az ugyanazon a telken levő külön építmények vagy egy építménynek emeletek vagy helyiségek (lakás, üzlethelyiség) szerint természetben megosztott részei mint önállóan telekkönyvezett és forgalomképes tulajdoni tárgyak legyenek elidegeníthetők, örökölhetők, megterhelhetők. Tekintve azonban, hogy a telek és a rajta épült építmény külső megjelenésében egységes tárgy és a dolog természetéhez képest szükséges, hogy a természetben megosztott és egymás mellett fennálló külön tulajdonjogok tárgyául szolgáló egyes építményeken vagy építményrészeken kívül a telek, valamint némely építmény vagy építményrész közösségben maradjon, ennélfogva legcélszerűbbnek mutatkozik az a jogi szerkezet, amely a külön tulajdonba került minden építményt vagy építményrészt a teleknek, valamint az építménynek közösségben maradó részére vonatkozó tulajdonostársi jogokkal együtt egy jogi egésznek állapítja meg, úgy hogy a tulajdonostársi illetőség csak ilyen jogi egységben lehet elidegenítés, öröklés vagy terhelés tárgya. A telek megfelelő hányadának tulajdona nélkül csak egyes építményrészekre megalapítható külön tulajdonjog igen sok jogi és gyakorlati bonyodalomra vezetne s ennélfogva ezt a törvényjavaslat nem engedi meg. A teleknek magának közös tulajdonként az egészhez viszonyított hányadokban mindig azoknak a tulajdonában kell lennie, akiknek tulajdonai a telken levő építmények vagy építményrészek.
E helyzetből kifolyólag az egymás mellett fennálló tulajdonjogok többé-kevésbbé korlátozottak, a társtulajdonosoknak egymás irányában jogai és kötelezettségei vannak. Mindezek a kölcsönös jogosítványok és kötelezettségek azonban nem teremtenek olyan nehézséget, amelyet, néhány különös szabálytól eltekintve, a tulajdonra vonatkozó általános szabályokon felül az ingatlan közös tulajdonának, a szomszédjognak és a szolgalmak szabályainak megfelelő alkalmazásával elrendezni ne lehetne. Éppen ezért a törvényjavaslat a szabályozásban csak a mulhatatlanul szükséges legfontosabb rendelkezésekre szorítkozott és a részletes szabályozást a felek szabad rendelkezésére hagyja. Ezzel szemben azonban a közös tulajdon megosztásának most tárgyalt módjához közokiratot kíván érvényességi kellék gyanánt s egyúttal kimondja, hogy az alapító okirat rendelkezései, illetőleg hasonló jellegű későbbi rendelkezések az érdekeltek jogutódait is kötelezik. Ilyképpen a törvényjavaslat az alapító okiratnak, illetőleg az ezzel egyenlő hatályú későbbi megállapodásoknak határozmányait dologi joghatállyal ruházza fel a nélkül, hogy ezeket a határozmányokat oly merev megmásíthatatlansággal állítaná fel, mint a törvényben részletezett kötelező jogszabályok, amelyeket nehezebben lehetne az élet fejleményeihez képest szükség esetében módosítani. Harmadik személyek irányában pedig a telekkönyvi bejegyzés nyujt biztosítékot.
Az alapító okiratnak közokiratba foglalását a részletesebb szabályozás mellőzésének ellensúlyozásául azzal a célzattal kívánja meg a törvényjavaslat, hogy a felek az itt rendezésre váró szövevényesebb és jogi jártasságot igénylő kérdések szabályozásában kényszerítőleg megfelelő segédletre legyenek utalva.
A 2. § az építkezés ügyét kívánja szolgálni azzal, hogy kellő tőkével rendelkező személyeknek megengedi a társasház céljára való építkezést előbb, még mielőtt az általuk létesített építmény egyes részeire vevők volnának; vagyis megengedi, hogy a tulajdonos az előre jelentett szándékkal társasház céljára létesített építményt emeletsorok vagy helyiségek szerint részekre osztva, utólagosan idegeníthesse el, a telek megfelelő tulajdoni hányadrészével együtt. Ez a rendelkezés tőkeerős pénzintézeteket vagy vállalatokat, amelyek egyébként bérház építésére nem vállalkoznának, az építmény kedvezőbb értékesíthetésénél fogva előreláthatólag szintén az említett cél szolgálatába fog állítani.
Fontos az építmény, illetőleg építményrész fenntartási költségén felül azok egyéb terheinek viselésére irányuló kérdés megoldása. E részben a 10. § kisegítő rendelkezéseket állít fel, még pedig egész általánosságban, a nélkül, hogy az építménynek egyes alkotórészeiről tenne említést, mint például a code civil 664. §-a, amely a főfalak, a tető, a padlózat és a lépcsőzet fenntartási költségeinek viseléséről emlékezik meg vagy az olasz codice civile, amelynek (562. és 563. §) felsorolása némileg bővebb ugyan, de azért nem kimerítő.
