1924. évi XIII. törvénycikk indokolása

a fogadós felelősségéről és az elszállásoláson alapuló és ezzel kapcsolatos követeléseinek biztosításáról * 

Általános indokolás

Magánjogrendszerünk a fogadósokat a római jogi „receptum cauponum, nautarum et stabulariorum” elvei alapján felelőssé teszi mindazokban a dolgokban beállott károkért, amelyeket a vendég a fogadóba bevitt, vagy amelyeket a fogadóba bevitteknek kell tekinteni, kivéve azokat a károkat, amelyek a vendégnek, hozzátartozójának vagy alkalmazottjának mulasztása vagy erőhatalom következtében állottak elő.

Amennyire szükséges az, hogy a jogrendszer az utazóközönség vagyonbiztonságát a fokozottabb mértékben fenyegető veszélyekre tekintve hathatósabb védelemben részesítse, épp oly kevéssé lehet elzárkózni a forgalmi és gazdasági élet fejlett berendezkedése következtében lényegesen megváltozott életviszonyok tekintetbevételétől. A vasút, a posta intézményének kifejlődése, az építkezés technikai tökéletesedése, a fogadós-ipar rendészeti szabályozása, a közbiztonság megerősödése folytán nincs többé szükség arra a szigorra, amelyet a római jog a fogadós felelősségének szabályozásában tanusított. A jogszabály szigorát eleinte a bírói gyakorlat enyhítette az erőhatalom fogalmának tágabb értelmezése útján. A törvényhozás egyelőre arra szorítkozott, hogy törvénnyel kötelezte az utast fokozottabb óvatosság kifejtésére. Ezt tette az 1867. évi portugál és az 1889. évi spanyol törvény. Az 1896-iki német birodalmi polgári törvénykönyv (701-704. §-ok) a felelősség terjedelmét és minőségét még a receptum elvei alapján állapítja meg, a pénz, értékpapir és drágaságok tekintetében azonban meghatározott összegre korlátozza a fogadós felelősségét, kivéve, ha e dolgokat értéktárgyi minőségük ismerete mellett megőrzés végett veszi át vagy ha az utas által kívánt megőrzést megtagadja vagy ha a kárt ő maga vagy emberei okozzák. Másfelől a törvénykönyv jelentősen javítja a fogadós helyzetét azzal a rendelkezésével, amely a vendég által a szállodába vitt ingók tekintetében a fogadós javára törvényes zálogjogot biztosít a lakásért és a vendég szükségleteinek kielégítése céljából teljesített egyéb szolgáltatásokért járó követelései erejéig. Lényegileg hasonló módon szabályozza a fogadós felelősségét az 1916. évi március hó 19. napján kelt ausztriai császári rendelet (a polgári törvénykönyv III. novellája), valamint az 1919. évi október 12-iki olasz törvény. Jelentékenyebb enyhítést tartalmaz az 1863-iki angol törvény s az 1881. évi svájci polgári törvénykönyv kötelmi jogi részét módosító 1911-iki kötelmi jogi törvény. Az enyhítés a felelősség meghatározott összegre korlátozásának s a korlátlan felelősségnek pusztán a vétkesség és a súlyos gondatlanság eseteire szorításának irányában történik.

Azok a körülmények, amelyek a fogadós felelősségének újraszabályozását a külföldi törvényhozásokban szükségessé tették, hazánkban is éreztetik hatásukat.

A szabályozás tulajdonképen az általános törvénykönyv keretébe tartoznék, a polgári törvénykönyvnek új javaslata (1493. §-a), még inkább a javaslatnak a képviselőház külön bizottsága által elfogadott szövege tartalmaz is ebben az irányban megfelelő rendelkezéseket.

A polgári törvénykönyv javaslatának törvénnyé válása azonban előreláthatólag csak hosszabb idő mulva történhetik meg, a fogadós felelősségére vonatkozó magánjogi szabályok revizióját pedig sürgőssé teszi a ma érvényes jogszabályok alapjául szolgáló életviszonyok ismertetett gyökeres megváltozásán felül az is, hogy a különféle korlátozó rendelkezések (szobabérmegállapítás korlátozása, szállodaadó, menekültek elhelyezése, katonai beszállásolás) következtében is hanyatlásnak indult fogadóiparra rendkívüli teherként nehezedik a már nem indokolt súlyos magánjogi felelősség.

E megfontolások alapján nem zárkózhatunk el a fogadóst terhelő felelősség kérdésének az általános polgári törvénykönyvtől elkülönített szabályozásától. A javaslat lényege: a felelősségnek a napi szobabér nagyságától függően meghatározott összegre korlátozása bárminő vagyontárgy tekintetében; teljes kártérítési kötelezettség, ha a fogadós a dolgot, minőségét ismerve, kifejezetten megőrzés végett átvette vagy ha a kár tekintetében őt vagy házanépének vagy személyzetének tagját vétkesség terheli. A javaslat a fogadós jogi érdekének védelme tekintetében is figyelembe veszi az életviszonyok megváltozását, amikor a vendég elszállásolásából és egyéb szükségleteinek fedezéséből eredő követelései biztosítására törvényes zálogjogot, a vendég által az elszállásolás körében okozott kára erejéig pedig visszatartási jogot biztosít részére a vendég által a fogadóba hozott dolgok tekintetében.

Részletes indokolás

A 3. §-hoz

E § rendelkezése a fogadós felelősségének enyhítését jelenti. Egyfelől figyelembe veszi azt a természetes elvet, amely szerint rendkívül nagy értékkel bíró tárgyai tekintetében mindenki fokozottabb, gondosságra, szükség esetében különös óvatosságra és biztonsági intézkedésekre köteles, másfelől méltányolja azt a tapasztalati tényt, hogy a fogadós jóformán nem képes az ilyen könnyen eltüntethető tárgyak megőrzéséről gondoskodni, ha azokat neki át nem adták.

A 4. §-hoz

A javaslat a felelősség szerződési korlátozását nem zárja ki.

Az 5. §-hoz

Minthogy a fogadósnak - főként a tettes ellen indítható visszkereset szempontjából - sürgős érdekében áll, hogy a kárról, melyért felelőssé teszik, mielőbb tudomást nyerjen, a javaslat úgy rendelkezik, hogy a kárkövetelés elenyészik, ha a vendég a kárt, mihelyt értesül róla, a fogadósnak haladéktalanul be nem jelenti. Bejelentés azonban nem szükséges, ha a kár olyan dologban esett, amely a fogadósnak megőrzés végett át volt adva. A vendégnek más alapon, nevezetesen a fogadóssal kötött szerződés alapján vagy tiltott cselekmény miatt, támasztható követelése magától érthetően érintetlen marad.

A 6. §-hoz

A háború s az azt követő események miatt előállott rendkívüli mértékű lakáshiány vezetett arra, hogy sokan kénytelenek szállodai szobákat - természetes rendeltetésüktől eltérően - huzamosabb ideig lakás céljára használni. Ilyen esetekben a fogadós és a vendég között a szállodai szoba tekintetében tulajdonképpen közönséges lakásbérlet vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony van. Tekintve azt, hogy az ilyen jogviszonyt bizonyos állandóság jellemzi, amelynél fogva a szállodai szobát lakás céljára használó „vendég”-nek módjában áll a szállodába bevitt dolgai tekintetében a közönséges gondosságot és óvatosságot kifejteni, csakúgy, mint bármely közönséges bérház lakójának, így ilyen esetekben elesik a különleges felelősség alapindoka. Ezért mondja ki a javaslat, hogy a fogadóst nem terheli a különleges felelősség közönséges lakásbérlet vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony esetében.

A 7. §-hoz

Már az 1881:XVII. törvénycikkbe iktatott csődtörvény 57. §-ának 1. pontja az ingó zálog által biztosított hitelezőkkel egyenlő jogot biztosít a vendéglősnek a vendég lakásáért és tartásáért járó követelései tekintetében a vendég által a fogadóba vitt dolgokra. A javaslat - a fogadós érdekeinek méltánylásaként - ezt a jogot csődön kívül is biztosítja a fogadós javára és kiterjeszti a vendég által az elszállásolás körében okozott károk miatt támasztható követeléseire is.