1924. évi XXII. törvénycikk indokolása

a Csehszlovák Köztársasággal 1923. évi július hó 13-án kötött pénzügyi és hitelügyi egyezmények és megállapodások becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

A trianoni szerződés 198. Cikke a szerződés rendelkezései kapcsán felmerülő és a szerződésben rendezést egyáltalán nem nyert vagy kellő részletességgel nem nyert pénzügyi kérdések rendezését államközi egyezmények tárgyává teszi. Ezen rendelkezés kiegészítésekép a szerződés 248. Cikke Magyarország és azon államok közötti viszonylatban, amely államokhoz a volt Osztrák-Magyar Monarchiának valamelyik területe átcsatoltatott, vagy amelyek a Monarchia feldarabolásából keletkeztek, egyezmények tárgyává teszi - amennyiben a szerződésben szabályozást nem nyertek - azoknak a kérdéseknek rendezését, amelyek a volt Magyar Királyság állampolgáraira, valamint magyar állampolgárokra, jogaikra, előjogaikra és javaikra vonatkoznak.

Részletes indokolás

Az egyezményhez

A kétszeres adóztatások elkerülése és az adóügyi jogsegély alapjának megteremtése tárgyában a Magyar Királyság és a Csehszlovák Köztársaság között megkötött egyezmény szabályozza és biztos alapokra fekteti a két állam adóztatási jogkörét különösen abból a célból, hogy az olyan adóügyi kérdésekben, melyekben a két állam adóztatási jogkörét különösen abból a célból, hogy az olyan adóügyi kérdésekben, melyekben a két állam szuverén törvényalkotásai szerint kétszeres adóztatás fordulhatna elő, ez a kétszeres adóztatás elkerülhető legyen.

Ezt a szabályozást a két állam szomszédos viszonya és az ebből folyó élénk gazdasági érintkezés teszi szükségessé, mely számos adóalanynál teremt mind a két állam területén olyan gazdasági érdekeltségeket, melyek adózás szempontjából mind a két állam területén jöhetnek figyelembe. Ennek folytán mind a két államnak kölcsönös érdeke, hogy az összeütközések elkerülése céljából az adóztatási jogkört általános szabályokban megállapítsa és ezekben az adótárgyakat és adóalanyokat a két adóztató államterület között elválassza, illetve az adóztatást a két államterület között kiegyenlítse.

Úgy az adóztató államhatalmak, mint az egyes adóalanyok szempontjából is kiváló jelentőséggel bir a megegyezés, mivel az adózás pénzügyi jelentősége a kényszerítő viszonyok hatása alatt lényegesen emelkedett és az adóalanyoktól mindinkább súlyosabb és súlyosabb áldozatokat követel nemcsak annak folytán, hogy a régi adónemek egy részének adókulcsai emeltettek, hanem annak folytán is, hogy az adórendszer új adónemek, különösen a vagyonváltságok behozatalával bővült.

Az egyenes adók tekintetében megkötött államszerződés is ennek megfelelőleg nemcsak az évenként visszatérő egyenes adókra, hanem a vagyonváltságokra is vonatkozik.

Az államszerződés szerint az adótárgyak, illetve az adóalanyok elhatárolásánál részben a territoriális elv, részben a lakóhely, illetve az állampolgárság az irányadó. Általában a territoriális elv nyer alkalmazást a valamely államterülethez kötött vagyon és jövedelem, az ingatlanok, továbbá az ingatlanokra bekebelezett követelések, a valamely állam területén elhelyezett betétek, a vállalatok és a helyhez kötött hasznothajtó foglalkozások, az állam területéről fizetett közszolgálati illetmények és a tantiémek megadóztatásánál. Egyébként a lakóhely, illetve az állampolgárság dönti el, hogy az adóztatásra mely állam jogosult.

A vagyonváltságot (egyszeri vagyonadót) illetőleg általában a szerződő államoknak erre vonatkozó törvényei irányadók a szerződésben felvett korrektívumokkal.

Az adóügyi jogsegélyt illetőleg a szerződés azt az általános kijelentést tartalmazza, hogy a két szerződő fél kölcsönösen segélyt nyújt egymásnak az adók kivetési alapjának megállapításánál, valamint a kézbesítések ellátásánál. A jogsegély azonban az adók behajtására nem terjed ki.

A szerződés végül külön rendelkezéseket tartalmaz a diplomáciai és konzuli személyzetnek, valamint a vám- és vasúti tisztviselők, végül a dunai hajózási vállalatok megadóztatására nézve.

A pénzügyi egyezményhez

Magyarország szétdarabolása és az egységes pénzrendszer megszűnése a hazai biztosító vállalatokat - kiváltképen az életbiztosító intézeteket - súlyos helyzetbe hozta. Működésük az utódállamokban megnehezíttetett, majd teljesen beszüntettetett. Ennek következtében e vállalatokat az a veszély fenyegette, hogy az elszakított területen lévő nagy költséggel megszerzett állományukat teljesen elveszítik.

Súlyosbította az érdekelt biztosítótársaságok helyzetét az egységes pénzrendszer megszűnését követő valutáris eltolódás. Az eredetileg osztrák és magyar koronaértékre kötött biztosítások technikai tartalékai ugyanis természetszerűleg magyar, illetve osztrák értékben helyeztettek el. Ennek dacára az utódállamok hatóságai a magyar vállalatok ottani képviselőitől a biztosítási esedékességek fizetését valorizálva, vagyis a törvényes reláció alapul vétele mellet az illető utódállam értékesebb pénznemében követelték és ennek következtében az érdekelt biztosítottak igen sok esetben az utódállamok bíróságainál igyekeztek érvényesíteni ily irányú követeléseiket.

A trianoni szerződés nem tartalmaz tételes rendelkezéseket a tekintetben, hogy az ily biztosítások ügye miként rendeztessék. A 198. Cikk e kérdés pénzügyi szabályozását az érdekelt államok megállapodásainak tartja fenn és csak ily egyezmény létre nem jötte esetében vagy arra az esetre, ha valamelyik kormány abban a nézetben volna, hogy az ő állampolgárai nem részesülnek méltányos elbánásban, utalja az érdekelt államok kormányait a Jóvátételi Bizottsághoz, amely a kérdés végérvényés eldöntésére egy vagy több döntőbírót nevez ki.

A biztosító magánvállalatokra vonatkozólag megkötött egyezményt a trianoni szerződés fentemlített 198. Cikkében jelzett ily megegyezésnek kell tekinteni. Az egyezmény a két állam biztosító vállalataival szemben kölcsönösen a legnagyobb kedvezmény elvét mondja ki. Lehetővé teszi, hogy a magyar életbiztosító társaságoknak a Csehszlovák Köztársaság területén levő állománya (portefenille) valamely ottani társaságra ruháztassék át. Gondoskodik az egyezmény arról is, hogy a díjtartalékoknak a vállalatok tulajdonában lévő, avagy általuk megszerezhető fedezeti értékei a csehszlovák állomány technikai tartalékának fedezetéül elfogadtassanak, illetőleg - amennyiben államadóssági címletekről van szó - a Csehszlovák Köztársaság kormánya által nosztrifikáltassanak. Végül intézkedik az egyezmény aziránt is, hogy a Csehszlovák Köztársaság területén magyar életbiztosító vállalatok ellen folyamatba tett peres eljárások felfüggesztessenek. Az egyezmény végrehajtása után a hazai életbiztosító vállalatok az esedékességeket 1:1 arányban csehszlovák koronában fogják teljesíthetni anélkül, hogy ez reájuk nézve anyagi megterhelést jelentene.

Az egyezménynek a díjtartalék fedezetére vonatkozó része természetszerűleg csupán az élet (helyesebben személyi) biztosítási szerződésekre és azok viszontbiztosítására vonatkozik, minthogy egyéb ágazatoknál tulajdonképeni matematikai díjtartalék nincsen.

A zárójegyzőkönyv egyes részletekre és konkrét esetekre vonatkozik.

A betétekről szóló egyezményhez

Az egyezmény értelmében mindkét kormány kötelezettséget vállal arra, hogy a saját területén őrzött letéteket - az egyezményben megállapított feltételek mellett - szabad rendelkezésre bocsátja, ha igazoltatik, hogy a letétben őrzött értékek 1921. évi július hó 26-án olyan fizikai személyek tulajdonát képezték, akik a kérelem előterjesztésének napján a másik szerződő államnak polgárai s lakóhelyük annak az államnak területén, amelyen a letét őriztetik, nincs; vagy ha igazoltatik, hogy a letétben őrzött értékek 1921. évi július hó 26-án oly jogi személyeknek és analog önálló gazdasági alanyoknak tulajdonát képezték, amelyeknek székhelye az említett napon a másik szerződő állam területén volt. Kölcsönösen szabad rendelkezésre bocsáttatnak továbbá a hagyományoknak, ösztöndíjaknak és alapítványoknak a letétei ha megállapítást nyert, hogy az illető értékek a szerződő másik államot illetik, végül egész területükkel az egyik vagy másik állam részét képező törvényhatóságoknak és községeknek, nemkülönben az állami hatóságoknak a másik szerződő állam területén levő letétei.

A letétek szabad rendelkezésre bocsátása a magyar állam részére terhet, különösen pedig újabban vállalt terhet nem jelent. Régebben is és újabban is a kormány - kérelemre - a csehszlovák birtokban levő értékeket kiadta, azoknak kivitelét - hacsak törvényes akadályok fenn nem forogtak - megengedte. A szabad rendelkezésre bocsátás tekintetében az egyezmény a jövőre vonatkozólag teljesen paritásos viszonyt létesít, amin nem változtat az a körülmény sem, hogy a Csehszlovák Köztársaság területéről kiszállítandó értékeket, ha azok 1919. évi március hó 1-je előtt szereztettek s ha összeírásuk annak idején nem történt meg, összeírás céljából az illetékes csehszlovák hatóságnál be kell jelenteni, mert ennek az összeírásnak célja nem az, hogy a szabad rendelkezésre bocsátás tekintetében a csehszlovák állam részéről nyiltan vagy leplezetten bizonyos korlátozások léptettessenek életbe, hanem csupán csak az, hogy a Csehszlovák Köztársaság területén őrzött értékpapirok nyilvántartásba vétessenek.

A szabad rendelkezésre bocsátással kapcsolatban, illetve annak feltételekép a tulajdonjog is bizonyítandó, kivéve mégis azokat az értékeket illetőleg, amelyek 1921. évi július hó 26. óta megszakítás nélkül a letéteményesnél magyar (csehszlovák) állampolgárnak letéteként őriztettek.

A tulajdonjog bizonyítására előterjesztett bizonyítékokat a két kormány jóindulattal fogja elbírálni és ilyeténképpen annak a megállapítása során, hogy teljes hitelű bizonyítékokat a felek szolgáltattak-e, nem fog olyan gyakorlat kialakulni, amely a kérelmeknek a jogosság és méltányosság határain belül való megtagadására vezetne.

Az egyezményben kölcsönösen megállapítást nyer, hogy a felszabadítandó értékeket sem vagyonadóval, sem a vagyont terhelő más hasonló természetű adóval sújtani nem lehet, megállapítást nyer továbbá, hogy a szabad rendelkezésre bocsátás alatt csak a kormányhatósági kiszolgáltatási és kiviteli engedély értendő, ez az engedély azonban semmikép sem érintheti a letéttel netán kapcsolatban levő és a magánjog vagy a közigazgatási jog szerint megítélendő kérdéseknek az elbírálását.

Közhiteli szempontból, főleg pedig a magyar érdekeltek szempontjából különös fontossággal bírnak az egyezménynek azon rendelkezései, amelyek a magyar birtokban levő csehszlovák értékpapirokból eredő, 1919. évi február hó 26-ika óta esedékessé vált követeléseket szabályozzák és amelyek a magyar birtokosokat - részükre a csehszlovák állampolgárokkal teljesen egyenlő elbánást biztosítva - jogaikba visszahelyezik. A magyar értékpapírtulajdonosoknak legnagyobb része ugyanis a Csehszlovák Köztársaság által elrendelt bejelentési kötelezettségnek nem tehetett eleget és ennek következtében részükre az értékpapirokból eredő követelések nem folyósíttattak.

Ez az állapot most megszűnik annak a megállapítása folytán, hogy minden 1919. évi február hó 26-ika óta esedékessé vált olyan követelést (tőke, kamat, osztalék stb.), amely magyar birtokban levő csehszlovák értékpapírokból ered, az értékpapíroknak összeírása és ellenőrzési megjelöléssel való ellátása után teljes egészében és minden levonás nélkül ki kell egyenlíteni. Az ellenőrzési megjelöléssel való ellátáshoz ugyan annak hitelt érdemlően kimutatása szükséges, hogy az illető értékpapírok 1919. évi március hó 12-én, úgyszintén azóta is megszakítás nélkül a Csehszlovák Köztársaság területén kívül voltak és hogy az értékpapíroknak magyar tulajdonosa 1918. évi március hó 12-től 1919. évi március hó 12-ig terjedő időközben bizonyos ideig a Csehszlovák Köztársaság területén kívül tartózkodott, a Csehszlovák Köztársaság kormánya azonban az egyezmény függelékében kijelentette, hogy mindazokban az esetekben, amikor az említett feltételek igazolása szabályszerű bizonyítékoknak szolgáltatása által nem történt meg, a bizonyítási eljárás lefolytatása a legteljesebb jóindulattal fog történni és az utólagos bejelentésre és lebélyegzésre irányuló kérelmek csak kivételesen olyan esetekben fognak megtagadtatni, amelyek különösen súlyos aggályokra adnak okot.

A kérelem megtagadásának az a következménye, hogy az 1923. évi május hó 10-ig esedékessé vált szelvények és kisorsolt címletek nem fognak beváltatni. Egyéb jogokat (elővételi jogot stb.) azonban az elutasítás nem érint. Az 1923. évi május hó 10-ike utáni időre vonatkozólag pedig az ilyen értékpapír is a tulajdonos kérelmére utólagos felülbélyegzésre bocsátandó, az említett forduló nap utáni esedékességek tehát minden esetben be fognak váltatni.

Fontos rendelkezése az egyezménynek, hogy az értékpapírokra teljesítendő fizetések annak az államnak pénznemében fognak történni, amely államban az adósnak székhelye van. Ilyeténképen csehszlovák értékpapírok után csehszlovák koronában, a magyar értékpapírok után pedig magyar koronában kell a fizetéseket teljesíteni.

Az egyezmény a továbbiakban az államadóssági címleteknek szabad rendelkezésre bocsátása tekintetében speciális intézkedéseket tartalmaz és más részletkérdéseket szabályoz.

A jegyzőkönyvhöz

A trianoni szerződés 231. Cikke d) pontjának utolsó bekezdése értelmében a Csehszlovák Államra a tartozások kifizetésénél és jóváírásánál irányadó pénznemet és az átszámítási árfolyamot a Jóvátételi Bizottság állapítja meg, hacsak az érdekelt államok a függő kérdésekre nézve előzetesen meg nem egyeztek.

A m. kir. kormány figyelemmel a szerződés idézett rendelkezésére, a csehszlovák kormánnyal megállapodott abban, hogy a régi, osztrák és magyar koronában keletkezett követeléseket és tartozásokat azoknak rendezését célzó tárgyalások előkészítése végett mindkét kormány összeiratja.

Az összeírás végrehajtása céljából a m. kir. kormány, illetve a Csehszlovák Köztársaság kormánya a megállapodásnak A), illetve B) jelzésű függelékét képező rendeletet bocsátja ki.

A rendeletek kihirdetésük napján és pedig mind a két államban ugyanazon a napon lépnek életbe.

A követeléseknek és a tartozásoknak összeírása kizárólag statisztikai adatgyűjtésnek tekintendő és az összeírás a tervbe vett általános rendezést és pedig sem a rendezés módját, sem pedig annak a kérdésnek megoldását, hogy a rendezésbe a követeléseknek és a tartozásoknak mely nemei vonandók be, semmilyen vonatkozásban sem érinti.

Maguk a rendeletek - már ennek az elvnek megfelelően is - anyagi jogszabályt nem tartalmaznak, hanem csak eljárási szabályokat, nevezetesen megállapítják, kik a bejelentésre kötelezettek, melyek a bejelentés alá eső és a bejelentés alá nem eső követelések és tartozások, szabályozást nyernek továbbá mindama kérdések, amelyek a bejelentés idejére, helyére, módjára stb. vonatkoznak s mivel az érdemleges rendezés szempontjából kívánatos, mindkét rendelet a követelések és tartozások tekintetében - bár kivételekkel - fizetési és perlési tilalmat léptet életbe.

Ha azonban ezidőszerint kizárólag statisztikai adatgyűjtésről van csak szó, mégis a jelen megállapodás keretében oly kijelentés is történt, amely a jövőben megejtendő érdemleges rendezés szempontjából fontossággal bír.

Ilyen különös figyelmet érdemlő kijelentést képez a Magyar Kormány részéről tett ama nyilatkozat, hogy a követeléseknek és tartozásoknak kilátásba vett érdemleges rendezése alkalmával a magyar állam kezessége - bármily kezességről lenne is szó - tekintetbe nem jöhet, annál kevésbé, mert egy ilyen kezesség túlmenne a magyar állam terhére a trianoni szerződésben megállapított kötelezettségeken és mert a magyar állam szerfelett súlyos pénzügyi helyzetében ilyen kötelezettségnek terhét nem vállalhatná.

Mivel az összeírásnak célja csupán csak az, hogy az érdemleges rendezés statisztikai anyagát összegyűjtse, megállapodás történt aziránt, hogy az esetben, ha a kölcsönös követelések és tartozások rendezése tárgyában folytatott tárgyalások nem vezetnek megegyezésre, úgy bármelyik kormány jogot nyer arra, hogy ezen rendeleteket egyoldalúan is hatályon kívül helyezze.

Az általános zárójegyzőkönyvhöz

Az általános zárójegyzőkönyv a Prágában folytatott tárgyalások eredményét összegezi és megállapítja, hogy valamennyi egyezmény és megállapodás egy időben fog megerősíttetni.

A zárójegyzőkönyvben a jelen törvényjavaslat tárgyát képező megállapodáson és egyezményeken kívül utalás történik a követelések utólagos bejelentése tárgyában létrejött megállapodásra (III. 2.) s a gyámpénztári egyezményre. A követelések utólagos bejelentéséről szóló megállapodásnak a t. Nemzetgyűlés elé terjesztésétől eltekinthetni vélek, mert ez a megállapodás olyan jogszabályokat, amelyek tekintetében a t. Nemzetgyűlés hozzájárulását kellene kérni, nem statuál, amennyiben a magyar kormány ezen megállapodás keretében mindössze arra vállal kötelezettséget, hogy hirdetményt bocsát ki és ebben a hirdetményben az érdekelt magyar hitelezőket figyelmezteti, hogy a Csehszlovák Köztársaság területén lakó adósokkal szemben fennálló pénzköveteléseiket jelentsék be.

A gyámpénztári egyezmény külön törvényjavaslat tárgyát fogja képezni.