1924. évi XXVII. törvénycikk

a középiskolai tanárok képzéséről és képesítéséről * 

I. FEJEZET

A középiskolai tanárok képzése

1. § A középiskolai elméleti tanárképzés elsősorban a tudományegyetemek bölcsészeti karának feladata, mely a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt tartozik gondoskodni arról, hogy a bölcsészethallgató négy évi egyetemi tanfolyamának tartama alatt szaktudományának minden ágazatával kellő sorrendben megismerkedhessék. A bölcsészeti kar e munkájának kiegészítése céljából a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a tudományegyetemek mellett egy-egy középiskolai tanárképzőintézetet szervez.

2. § A tanárképzőintézet élén áll: az elnök (egyetemi nyilvános rendes tanár) és a tanárképzőintézet tanári testületéből alakított igazgatótanács. Az elnököt és az igazgatótanács tagjait meghatározott időtartamra a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki.

3. § A tanárképzőintézet tanári testülete áll az egyetemeknek (illetve műegyetemnek) azon nyilvános rendes és rendkívüli tanáraiból, akik az igazgatótanács megbízása alapján előadások és gyakorlatok tartására vállalkoznak, továbbá az intézet igazgatótanácsának javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a szükséghez képest meghívott egyetemi, műegyetemi magántanárokból, fő- és középiskolai tanárokból (igazgatókból).

4. § Az 1883. évi XXX. tc. 61. §-ának 2. pontja akként módosíttatik, hogy középiskolai tanárságra képesítést csak az nyerhet, aki igazolja, hogy szabályszerű egyetemi (műegyetemi) tanulmányai során a középiskolai tanárképzőintézetnek négy éven át tagja volt és ezen idő alatt a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a tanárképzőintézet igazgatótanácsának meghallgatása után az egyes szakcsoportokra nézve kijelölt egyetemi (műegyetemi), úgyszintén tanárképzőintézeti előadásokban és gyakorlatokban eredményesen részt vett.

Hogy ez a követelmény mily mértékig korlátoztassék azokra a tanárjelöltekre, kik másnemű hazai főiskolákon, főiskolai intézményekben vagy külföldi egyetemeken (főiskolákon) végezték, illetőleg végzik tanulmányaikat vagy tanulmányaiknak egy részét, a tanárképzőintézet igazgatótanácsának meghallgatásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg. A miniszternek ez a rendelete csak a törvényhozás útján változtatható meg.

5. § Azokra az egyetemi (műegyetemi) hallgatókra nézve, akik középiskolai tanári vizsgálatot nem tesznek, úgyszintén azon egyetemi (műegyetemi) előadások hallgatására és azon gyakorlatokra nézve, melyek a tanárképzőintézet tagjai számára kijelölt előadások és gyakorlatok kereteit meghaladják, az 1848. évi XIX. tc. 2. §-ának idevágó rendelkezése továbbra is érvényben marad.

6. § Az 1883. évi XXX. tc. 61. §-ának 3. pontja akként módosul, hogy kivétel nélkül minden tanárjelölt kimutatni tartozik, hogy a főiskolai tanfolyam elvégzése után még legalább egy évet valamely nyilvános középiskolában, elsősorban a tanárképzőintézettel kapcsolatos gyakorlati középiskolában, a végrehajtási rendeletben szabályozandó tanítási gyakorlattal töltött.

A tanárképzőintézetek székhelyén gyakorlóiskolák állítandók fel. Addig is, míg ilyenek fel nem állíthatók, a helybeli középiskolák fenntartói tartoznak megengedni, hogy középiskoláik gyakorlati tanárképzés céljaira igénybe vehetők legyenek.

7. § A 4. § rendelkezései nem alkalmazhatók azokra a tanárjelöltekre, kik e törvény életbeléptetése előtt kezdették meg a tanári képesítés feltételéül kiszabott egyetemi (műegyetemi), illetve másnemű főiskolai tanulmányaikat.

8. § Az egyetemek mellett szervezett középiskolai tanárképzőintézetek részletes szabályzatát a vallás- és közoktatásügyi miniszter külön rendelettel állapítja meg.

9. § A tanárképzőintézetek székhelyén tanárjelöltek ellátására egy-egy internátus állítandó fel. Addig is, míg ilyenek fel nem állíthatók, egyéb, a közoktatásügyi tárcától fenntartott vagy segélyezett egyetemi internátusok keretében külön kell gondoskodni tanárjelöltek ellátásáról.

II. FEJEZET

A középiskolai tanárok képesítése

10. § A középiskolai tanárokat állami vizsgálóbizottságok képesítik, amelyek a magyar tudományegyetemek székhelyén működnek.

11. § A középiskolai tanárvizsgálóbizottságok elnökét, alelnökét (illetőleg alelnökeit) és többi tagjait meghatározott időtartamra a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki. Az alelnök (illetőleg alelnökök) és a többi tagok kinevezése az illető bizottság elnökének javaslata alapján történik.

12. § A vizsgálóbizottságok elnöke és alelnöke (illetőleg alelnökei) tudományegyetemi nyilvános rendes tanárok; többi tagjai tudományegyetemi vagy más tudományos főiskolai nyilvános rendes, vagy rendkívüli tanárok, tudományegyetemi vagy más tudományos főiskolai magántanárok, továbbá a közoktatás terén, különösen a középiskolákban működő oly tudósok is, akik nem tartoznak sem valamely tudományegyetem, sem más tudományos főiskola kötelékébe. Ilyen tudós alelnöki tisztséget is viselhet oly bizottságban, amelynek egynél több alelnöke van.

13. § Aki középiskolai tanári képesítést akar szerezni, a következő követelményeket tartozik teljesíteni:

1. Köteles a gimnáziumi, reálgimnáziumi, illetőleg reáliskolai érettségi vizsgálat letevése után valamelyik magyar tudományegyetem bölcsészettudományi (bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, illetőleg mennyiségtan-természettudományi) karán mint rendes hallgató és mint az egyetem mellett fennálló tanárképzőintézet tagja, a szabályszerű négyéves tanfolyamot elvégezni és legalább két középiskolai szaktárgyat tanulmányozni.

2. Szaktárgyain kívül köteles tanulmányozni a tudományegyetemen, illetőleg a tanárképzőintézetben a) a magyar irodalom történetét (főtekintettel az újabbkori nagy írókra), kapcsolatban a magyar művelődés történetével; b) lélektant, logikát, ethikát és a filozófia történetét; c) neveléstant, gyakorlati módszertant, iskolai szervezettant és ezeknek történetét.

Hogy ezeken kívül az egyes szaktárgyakból való vizsgálatra bocsátásnak és képesítésnek még milyen előzetes tanulmányok a feltételei, azt a vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanárvizsgáló bizottságok elnökségeinek és a tanárképzőintézetek igazgatótanácsainak meghallgatása után külön rendeletben szabályozza.

Hogy az 1. pontban foglalt követelmény mily mértékig korlátoztassék azokra a tanárjelöltekre nézve, akik másnemű hazai főiskolákon, vagy főiskolai intézményekben, avagy külföldi egyetemeken (főiskolákon) végezték, illetőleg végzik tanulmányaikat, vagy tanulmányaiknak egy részét, úgyszintén azokra nézve, akik egyetemi tanulmányaik folyamán határozzák el magukat a tanári pályára, e törvény 4. §-ának második bekezdése rendelkezik.

Hogy ugyanazokra nézve mily mértékig korlátoztassanak a 2. pontbeli követelmények, az állami középiskolai tanárvizsgáló bizottságok elnökségének meghallgatása után a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.

3. Köteles kimutatni, hogy az 1. pontban meghatározott négyéves tanfolyam elvégzése után legalább egy évet valamely nyilvános középiskolában, elsősorban valamelyik tanárképzőintézettel kapcsolatos gyakorló középiskolában a végrehajtási rendeletben szabályozandó tanítási gyakorlattal töltött. (V. ö. 6. §)

4. Köteles valamelyik vizsgálóbizottság előtt a következő §-ban meghatározott vizsgálatokat letenni.

14. § A vizsgálatok írásbeliek és szóbeliek. Kiterjednek:

1. a jelöltnek szaktárgyaira és tanításuk módszerére;

2. azokra a tárgyakra, melyeknek ismerete a 13. § 2. pontja szerint minden tanárjelölttől megkivántatik;

3. a jelöltnek német, vagy francia, vagy angol, vagy olasz nyelv ismeretére.

Az utolsó vizsgálatot csak a 13. § 3. pontjában meghatározott tanítási gyakorlat befejezése után lehet letenni.

15. § A vizsgálatok rendjét (fokozatait), a szaktárgyak csoportosítását és a szaktárgyak anyagának az egyes vizsgálati fokozatokra való elosztását, valamint az ismereteknek megkövetelhető mértékét a vizsgálóbizottságok javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

16. § A vizsgálatokat magyar nyelven, de az élő idegen nyelvekből és irodalmakból való vizsgálatokat (mind az írásbelieket, mind a szóbelieket) az illető nyelven kell megtartani.

17. § A bölcsészettudori és középiskolai tanárságra képesítő külföldi oklevelek honosításának általános feltételeit a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel szabályozza; a további módozatokra nézve annak a vizsgálóbizottságnak elnöke tesz esetről-esetre javaslatot, amelyhez a honosítást kérő fordult; a módozatokat az elnök javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.

18. § A törvény ezen fejezetének rendelkezései az 1883. évi XXX. tc. IV. fejezete helyébe lépnek.

19. § Ennek a törvénynek végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter bizatik meg.