Az elemi népiskolai tanítók és óvók nyugdíjügyét eddig az 1875. XXXII. és az azt kiegészítő 1891. évi XLIII. törvénycikk szabályozták. Ezek a törvénycikkek azonban már elavultak s revíziójuk már régóta megoldásra vár. A rendezést szükségessé teszi egyrészt az a körülmény, hogy érvényt kell szerezni annak a törvényes álláspontnak, hogy az állami tanító, állami tisztviselő, aki nyugdíj szempontjából az állami nyugdíjtörvény rendelkezései alá sorolandó, de szükséges e rendezés másrészt azért is, mert ugyanakkor, amikor az állami tanítók a sok tekintetben kedvezőbb állami nyugdíjtörvény alá kerülnek, gondoskodni kell a nem állami tanítók nyugdíjügyének hasonló rendezéséről is.
Legcélszerűbb megoldási módul az ezen javaslatnál érvényre is juttatott az az eljárás kínálkozott, hogy midőn az állami tanítók az 1912. évi LXV. törvénycikk alá soroltatnak, ugyanakkor a nem állami tanítók az állami nyugdíjtörvényhez hasonló kedvezményeket biztosító 1914. évi XXXVI. törvénycikk hatálya alá osztatnak be. Ez által biztosítható a tanítók részére is az, hogy: a) az özvegy már a férj öt évi szolgálata után nyugdíjat kap, b) az árva 24 éves korig kapja a nevelési járulékot, sőt a nyomorék gyermekek azontúl is (életjáradék címén), c) a hátrahagyottaknak temetési járulék is biztosíttatik, d) a 21. illetve 20. életév betöltése előtti szolgálat is figyelembe vétetik abban az esetben, ha egyéb feltételek (szabályszerű alkalmazás, állampolgárság, képesítés) megvannak.
Az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézet központi személyzete a kommun alatt tétlenségre volt kárhoztatva. Ehhez járult az, hogy egyes területrészek elcsatolása következtében az ottani állampénztárakkal való érintkezés is megszakadt s csak hiányos zárszámadás lett volna készíthető. Később a hónapról-hónapra ismétlődő nyugdíjrendezés oly nagy munkát rótt a számvevőségre, hogy az egyes évi számadások lezárása kellő időre nem történhetett meg. De az évi számadások külön-külön leendő bemutatása a nyomdaárak nagy emelkedése következtében indokolatlan nagy terhet is rótt volna az amúgy is anyagi nehézségekkel küzdő nyugdíjintézetre s bár a zárszámadás 1918. évi június 30-áig terjedőleg készen van, a nemzetgyűlés felhatalmazását kérném ahhoz, hogy az 1916/17. és az 1917/18. évi zárószámadások adatai, nemkülönben az azt követő öt évi időtartam alatti változtatásokat feltüntető jövedelmi és tehertételek egy kimutatásba foglaltan legyenek elkészíthetők és az 1925. évi június hó 30-áig a nemzetgyűlésnek bemutatandók. Tájékoztatásul megjegyezni bátorkodom, hogy a tárca-zárszámadások hasonló, több éves összevonására az 1920. évi XXVII. törvénycikk adott felhatalmazást.
A megszüntetett „Országos tanítói nyugdíj- és gyámintézet” vagyona értékpapirokból, ingatlanokból és ingókból állt. Ingatlanai a budapesti V., Hold-utca 17. számú ház, a debreceni és a kecskeméti országos árvaházak épületei, a Magyarországtól elcsatolt területen fekvő csízi gyógyház, míg ingóságait a felsorolt épületek felszerelései alkotják. Minthogy a nem állami tanítók nyugdíjterhét és a volt tanítói árvaház további fenntartását az 1914. évi XXXVI. törvénycikk alapján fennálló nyugdíjintézet veszi át, indokoltnak vélem, hogy az árvaházi épületek és a megszünt tanítói nyugdíj- és gyámintézet esetleges tőkemaradványa ezt e nyugdíjintézetet illesse.
Az 1914. évi XXXVI. törvénycikk annak idején az állami nyugdíjtörvény kedvező intézkedéseinek figyelembevételével készült, de nem terjesztett ki egyes oly alkalmazottakra, akikhez hasonló állást betöltő állami alkalmazottak nyugdíjjogosultak. Nem bírnak pl. nyugdíjra való igénnyel ezidőszerint a tanítóképzőintézeteknek tanári vagy tanítói oklevéllel bíró nevelői, nevelőnői, a fő- és középiskolák altisztjei, az internátusi (árvaházi) altisztek. Úgy ezeket, mint az alább felsorolandó kérdéseket a kormány rendeleti úton óhajtja szabályozni. Ezek a kérdések a következők: 1. a megszüntetett „Országos tanítói nyugdíj- és gyámintézet” köteles tagjaival szemben már igazoltnak minősített szolgálati megszakítások biztosítása, 2. a theol. akadémiák tanárainak lelkészi évei, 3. a tanítói nyugdíjintézet kötelékébe már felvett hitoktatók nyugdíjjogosultságának további biztosítása, 4. nyugdíj folyósítása méltányosságból állásvesztés - azon helyről való elmozdítás - esetén, 5. a beszámítható javadalom mértéke, 6. az alkalmazottak és a fenntartók hozzájárulásának mérve, 7. az országos árvaház fenntartásának terhe, 8. a temetési járulék nagysága, 9. a megszűnő felekezeti jogakadémiák alkalmazottainak azonnal végelbánás alá vonhatása, 10. a 30 év alapján nyugdíjazott tanárok lakbérnyugdíja, 11. a nyugdíjintézet kezelési költségei, kapcsolatban az állami hozzájárulás mértékének az állami költségvetésben leendő megállapításával.
